A tűz és jég dala

[MailMan]

Wohow, SZTE jegyzetboltban találkoztam két Királyok csatájával, ami magyar nyelvû, keményfedeles, angol borítós volt (ilyen) és valami 3000-ért vesztegették. Ha nem lenne már meg a kistégla kiadásban, biztos beszerezném.

Nem is tudtam, hogy elkezdték kiadni a régi részeket ilyen formában (nyilván az Alexandra se, mert a weboldalukon semmi nyoma)

Valaki javítson ki, ha tévednék, de ez mintha az elsõ magyar kiadás lenne, amit már csak elvétve lehet kapni.

Az a bizonyos rész a 3. könyvben meg... Kíváncsi vagyok, mi lesz a sorozatban, ahol az elsõ évad végén is egy rakás ember jelentette ki, hogy nem hogy a Trónok harcát, de az HBO-t se nézi többet :lol:

[tenderlumpling]

Valaki javítson ki, ha tévednék, de ez mintha az első magyar kiadás lenne, amit már csak elvétve lehet kapni.

Az a bizonyos rész a 3. könyvben meg... Kíváncsi vagyok, mi lesz a sorozatban, ahol az első évad végén is egy rakás ember jelentette ki, hogy nem hogy a Trónok harcát, de az HBO-t se nézi többet :lol:

Ja, ez a régi kiadás.

Nagyon valószínű, hogy ez lesz az évadzáró rész.

[Hor1]

Akkor a 4. évadba elég kevés dolog jut, hacsak nem kezdenek ott már bele a 4-5. könyvbe.

[tenderlumpling]

Akkor a 4. évadba elég kevés dolog jut, hacsak nem kezdenek ott már bele a 4-5. könyvbe.

Szerintem a 4. évadtól már bõven elkezdik keverni a könyveket.

[moody]

nem rosszból skacok, meg minden tiszteletem a Gyûrök ura iránt, de véleményem szerint a tûz és jég dala sokkal izgalmasabb és jobb. ha a tûz és jég dalát filmesítették volna meg elõbb az lenne sikeresebb. ennyi...

[MailMan]

nem rosszból skacok, meg minden tiszteletem a Gyûrök ura iránt, de véleményem szerint a tûz és jég dala sokkal izgalmasabb és jobb. ha a tûz és jég dalát filmesítették volna meg elõbb az lenne sikeresebb. ennyi...

Ööö... oké? :D Szerintem ezen senki nem fog megsértõdni, elvégre ez a te véleményed, amivel valaki egyet fog érteni, valaki meg nem. Én a magam részérõl nem vagyok teljesen biztos benne, hogy a Gyûrûk ura nélkül végigment-e volna akkora fejlõdésen a fantasy, hogy a Tûz és jég dala végül megszülethessen.

Ettõl függetlenül olvasmányként nekem is sokkal jobban tetszenek Martin könyvei.

[tenderlumpling]

nem rosszból skacok, meg minden tiszteletem a Gyûrök ura iránt, de véleményem szerint a tûz és jég dala sokkal izgalmasabb és jobb. ha a tûz és jég dalát filmesítették volna meg elõbb az lenne sikeresebb. ennyi...

Nem rosszból, de Tolkien olvasása nélkül Martin hozzá se szagolt volna a fantasyhez. Mintha nem lenne elég sikeres, jó ég. A Hobbit 1937-ben jelent meg, A trónok harca meg 1996-ban, szóval azért ne keverjük Bartókot és a Metallicát.

És akkor ne is beszéljünk arról, mi lenne, ha Joe Abercrombie, Scott Lynch, Brandon Sanderson, Roger Zelazny könyveit filmesítené meg a HBO a Tûz és jég dala helyet. Akkor meg azok lennének sikeresek.

Nem is értem, mit akarsz ezzel az egésszel mondani.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Ráadásul elég nehéz és értelmetlen összehasonlítani a kettõt. Mindkettõ fantasy, aztán innentõl nincs több hasonlóság. :D

[moody]

ennyi erõvel semmilyen könyvet nem lehet összehasonlítani... jah de, a többi tûz és jég dala kötet egymással... :D

[gebali1991]

Nekem a legnagyobb bajom a Tûz és Jég dalával, hogy túlságosan realisztikus akar lenni, és elvész a történet íve. Gyakorlatilag annyira ragaszkodik ahhoz, hogy bemutasson egy reális fantasy világot, hogy elveszti a fiction legfontosabb tulajdonságát, vagyis hogy a sztorinak van egy alapvetõ felépítése. Itt már a dolgok azért történnek, mert logikusan következnek egymásból, egyik esemény követi a másikat, de a legtöbb szál csak... van. Nincs semmilyen szerepe, csak hogy része a történetnek.

Oké, szerintem nem sikerült körülírnom, hogy mire gondolok. A Gyûrûk Ura egy klasszikus felépítéssel rendelkezõ mese, aminek van bevezetése, kibontakozása, tetõpontja és megoldása. A fõszereplõk párhuzamosan haladnak ezzel a felépítéssel a saját szálukon, és nagyjából ugyanott vannak a saját kis tetõpontjaik. Aragorn nem lesz király a könyv elsõ harmadában, ahogy az emberek sem nyernek csatát Mordor ellen a második könyv közepén.

Ezzel szemben Martin világa olyan, mint amikor történelmi regényeket próbálnak danbrownizálni: ilyen mondjuk a Katedrális. Bekapcsolódunk Westeros történelmébe egy izgalmas ponton, amikor feloldhatatlan feszültség van a Hét Királyságban, és a fontosabb történelmi szereplõket követve látjuk az eseményeket. Viszont nincs az egésznek egy kifutása vagy katarzisa, ahogy a valóságban sem. Véget érhet egy könyv mondjuk 1686-ban, Buda visszavételénél, de ez a történelmi esemény csak újabb problémákat vetett fel a klasszikus fikcióra jellemzõ "konfliktus vége, menjünk aludni" befejezéshez képest.

És ez nagyon sok ponton felfedezhetõ a regényben, amikor történik valami, és az egésznek semmi kihatása nincs a történetre, csak a szükségszerûség diktálta. Ezért azt mondom, hogy számomra a Gyûrûk Ura irodalmilag élvezetesebb, mint a Tûz és Jég dala. Az elõbbi hatásáról az utóbbira meg nem is beszélve.

[aluminiumtrioxid]

A sztori kevesebb mint felénél tartunk sztem, még ne írjuk le hogy nincs kifutása :P

[aluminiumtrioxid]

A sztori kevesebb mint felénél tartunk sztem, még ne írjuk le hogy nincs kifutása :P

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Ja, elég érdekes a kifutásra, a katarzis hiányára panaszkodni, mikor még legalább két könyv hátravan a történetbõl. :D

ennyi erõvel semmilyen könyvet nem lehet összehasonlítani... jah de, a többi tûz és jég dala kötet egymással... :D

Össze lehet hasonlítani az azonos stílusjegyû modern fantasykat például. Meg az azonos világban játszódó, különbözõ írók által írt könyveket.

[gebali1991]

Meh, oké, akkor nekiugrom mégegyszer. Nem a katarzis hiány a gond, nem tudom, ezt honnan szedted, de egy szóval sem írtam ilyet. Sokkal inkább az a baj, hogy nincs egy központi, egységes szál, ami magában rejtheti. A Gyűrűk Ura elején tudtad, hogy az lesz a tetőpont, amikor Szauront legyőzik, és a Gyűrű megsemmisül. A könyv alapja megadta ezt nekünk már a legelején. Harry Potter, amit annyira nem tartok nagyra, de ugyanez: az első fejezettől tudtad, hogy a gonosz Voldemort megdöntése lesz a katartikus pillanat.

Itt viszont, ahogy a valóságban is, szó sincs erről. Senki nem tudja, hova fut ki, mert a dolgok csak történnek. Nincs ív. Talán, talán feltételezhető, hogy valaki, valamikor király lesz, és az lesz a végpont, amikor ez bekövetkezik, és minden más trónigénylő halott. Lesz ennek bármilyen beteljesüléses hatása? Igaz, nem tudhatjuk, de szerintem nem. Ahogy nem csettintett senki elismerően, mikor azt tanulta másodikban, hogy nagy harcok árán Károly Róbert nyerte el a trónt, így itt is csak elolvassuk, hogy ki nyert, és kész.

Persze lehet valami nagy fordulat még, amit tervez Martin, de ezt az eddigi öt könyv alapján nem tartom elképzelhetőnek. Ráadásul emberek, két könyv! Ha annyira lesz eseménydús, mint az utolsó két kötet, akkor már nem sok történés van hátra, tehát elvileg már csak a Nagy Finálé van előttünk.

[MailMan]

Meh, oké, akkor nekiugrom mégegyszer. Nem a katarzis hiány a gond, nem tudom, ezt honnan szedted, de egy szóval sem írtam ilyet. Sokkal inkább az a baj, hogy nincs egy központi, egységes szál, ami magában rejtheti. A Gyûrûk Ura elején tudtad, hogy az lesz a tetõpont, amikor Szauront legyõzik, és a Gyûrû megsemmisül. A könyv alapja megadta ezt nekünk már a legelején. Harry Potter, amit annyira nem tartok nagyra, de ugyanez: az elsõ fejezettõl tudtad, hogy a gonosz Voldemort megdöntése lesz a katartikus pillanat.

Itt viszont, ahogy a valóságban is, szó sincs errõl. Senki nem tudja, hova fut ki, mert a dolgok csak történnek. Nincs ív. Talán, talán feltételezhetõ, hogy valaki, valamikor király lesz, és az lesz a végpont, amikor ez bekövetkezik, és minden más trónigénylõ halott. Lesz ennek bármilyen beteljesüléses hatása? Igaz, nem tudhatjuk, de szerintem nem. Ahogy nem csettintett senki elismerõen, mikor azt tanulta másodikban, hogy nagy harcok árán Károly Róbert nyerte el a trónt, így itt is csak elolvassuk, hogy ki nyert, és kész.

Persze lehet valami nagy fordulat még, amit tervez Martin, de ezt az eddigi öt könyv alapján nem tartom elképzelhetõnek. Ráadásul emberek, két könyv! Ha annyira lesz eseménydús, mint az utolsó két kötet, akkor már nem sok történés van hátra, tehát elvileg már csak a Nagy Finálé van elõttünk.

Érdekes a Károly Róbertes hasonlat, de te például tudod, milyen ember volt Károly Róbert? :) Én nem nagyon, max annyit sejtek, hogy elég zord arc lehetett (Zách Klára...). Ezzel szemben Martinnál aprólékosan felépített személyiségekrõl olvashatunk, akiket kedvelünk/utálunk, és érdekel a sorsuk. Számítsuk azt is ide, ha azért szurkolunk, hogy valaki megdögöljön. Ebben Martin rögtön több Tolkiennél, aki a GYU-val egy eseményközpontú történetet írt meg, míg a SOIAF egy jóval sokrétûbb valami. Itt rejlik a buktató, a nagy kérdés: képes lesz-e méltóan lezárni az egészet?

Szerintem egyébként a trónralépés és a Mások leverése a két egyértelmû tetõpont. Kézenfekvõ, hogy a két dolog kapcsolódni fog egymáshoz, bár azt nem merném elõre kijelenteni, hogy ugyanaz fog a trónra ülni, aki legyõzi a Másokat...

[gebali1991]

Érdekes a Károly Róbertes hasonlat, de te például tudod, milyen ember volt Károly Róbert? :) Én nem nagyon, max annyit sejtek, hogy elég zord arc lehetett (Zách Klára...). Ezzel szemben Martinnál aprólékosan felépített személyiségekrõl olvashatunk, akiket kedvelünk/utálunk, és érdekel a sorsuk.

Ha készülne Károly Róbertrõl egy Katedrális- vagy Borgiák/Tudorok-szintû könyv vagy sorozat, akkor õ is pont olyan személyiséget kapna, mint Martin karaterei: jó és rossz tulajdonságok, félelmek és célok, motivációs tényezõk, de amíg csak a törikönyvekben vagy tanulmányokban olvasunk róla, addig nem lehet összehasonlítani mondjuk Stannis Baratheont meg Károly Róbertet :) De csak azért, mert más közvetítõn át jut el hozzánk az ember (regény vs. szakszöveg), pedig a helyzetük ugyanaz.

Más szóval: KR-rõl is lehetne írni Tûz és Jég dala-féle könyvet, ahogy a Trónok Harca eseményeibõl száraz történelemkönyvet úgy, hogy a stílus teljesen összeegyeztethetõ lenne. Ezt például a Gyûrûk Urával nem lehetne megcsinálni, mert az egész inkább mitológia és mese alapú, nem történelmi.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Nem a katarzis hiány a gond, nem tudom, ezt honnan szedted, de egy szóval sem írtam ilyet.

Bekapcsolódunk Westeros történelmébe egy izgalmas ponton, amikor feloldhatatlan feszültség van a Hét Királyságban, és a fontosabb történelmi szereplõket követve látjuk az eseményeket. Viszont nincs az egésznek egy kifutása vagy katarzisa, ahogy a valóságban sem.

:D

[tenderlumpling]

Szerintem egyébként a trónralépés és a Mások leverése a két egyértelmû tetõpont. Kézenfekvõ, hogy a két dolog kapcsolódni fog egymáshoz, bár azt nem merném elõre kijelenteni, hogy ugyanaz fog a trónra ülni, aki legyõzi a Másokat...

Amennyire én látom, a trónért folytatott harc legnagyobb fõszereplõje Daenerys; mivel a történet is nagyjából ott indul, hogy övék volt elõzõleg a trón és õ a legdetermináltabb, hogy visszaszerezzék, ráadásul a mitológiai aspektusok sárkányügyi része is az õ reszortja - tehát a nagy egész szempontjából viszonylag kerek lenne vele lezárni.

A Mások viszont sokkal nagyobb katarzist sejtetnek, mivel ez a könyvnek azon eleme, ami a prológustól kezdve fokozatosan eszkalálódik, minden másnak rövidebb, vagy "egymásba gabalyodóbb" a szála - ez az egyetlen kitartóan egyenes és a trónviszálytól független szál, ami a történet másik gerincét adja.

Tûz... és jég.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Remélem nem olyan egyszerû lesz a végjáték, hogy Westerost végül lerohanják a Mások, a lakók kétségbeesettek, senki nem tud tenni semmit, és aztán Daenerys meg sárkánytûz, birodalom megmentõje, ülj a trónra, és igazságosan uralkodott, míg meg nem halt.

Egyébként a tûz és jég ellentétpárt olvasás közben én is sokszor észrevettem, jó sorozatcím.

[Hor1]

Na végigolvastam végre énis az ötödik könyvet.

Összességében nagyon bejött, a végére a Dany szál is helyrejött. Jonról én is úgy gondolom mint itt írtátok, hogy úgy tér vissza mint Dondarrion.

grass leírhatnád miért gondolod, hogy

Theon bármivel jobb lett volna mint korábban. Én tartom továbbra is, hogy bosszantóan gyökér. :D

[grasslover]

5. könyv spoiler

Kezdjük ott, hogy szerintem a második könyvben sem volt Theon gyökér. Nevetséges volt, erre Martin rájátszik több jelenetben is - a comic relief jelleg azonban visszájára fordul és egyfajta bizarr/morbid szörnyszülötté változik az ötödik kötetben, amikor átvált egy tragikus, megkínzott, megtört és abszolút elnyomott kutyába a karakter.

A korábbi, Greyjoy herceg Theon nagyszájú volt, nem túl rátermett, ugyanakkor csak bizonyítani akart. A nevelése nem volt rossz, inkább a származása rontotta õt meg - a vasemberek hozzáállása, az ottani életkép amit õ nem feltétlenül tartott jó dolognak, csak bizonyítani akart és ezáltal elnyerni apja szeretetét. Ezt a sorozat rontotta el szerintem a nézõk szemében, mert ott kétség kívül a Starkok vannak egy pozitív és hõsies képkeretbe állítva, amelyben Theon egy kis féreg, aki leromboltatta Derest. Ennél sokkal többrõl szól a karakter, ráadásul ez a könyv be is bizonyítja, majdhogynem fõszerepbe állítva (úgy, hogy közben szinte semmiféle beleszólása nincs a dolgokba) és nekem teljesen szimpatikussá vált. Úgy, hogy nekem már a második kötetben is közel volt, mert alapvetõen szeretem az ilyen elcseszett embereket, akiknek gondja van a szülõvel - sajnos túl sok aspektusban emlékeztetett az én életemre.

[aluminiumtrioxid]

5. könyv spoiler

Kezdjük ott, hogy szerintem a második könyvben sem volt Theon gyökér.

Ezt a sorozat rontotta el szerintem a nézõk szemében, mert ott kétség kívül a Starkok vannak egy pozitív és hõsies képkeretbe állítva, amelyben Theon egy kis féreg, aki leromboltatta Derest.

Nekem se volt vele semmi bajom :D

Ismerõseim többsége viszont már a könyv alapján is gerinctelen kis senkinek találta, szóval ez nem feltétlen helytálló :P

[Hor1]

Én elõbb láttam az elsõ évadot, utána olvastam a könyveket. Az elsõ évad alapján inkább volt semleges, egy kicsit a pozitív oldalra dõlve, de túl sokat nem láttunk belõle. Aztán a második könyvben amikor nézõpont karakter lett, vált hirtelen nagyon ellenszenvessé.

2. könyv spoiler

Megy haza Pyke-ra, már a hajóúton egy felfuvalkodott kis hólyag, ez a partraszállás után tovább erõsödik, amikor janizna ezerrel, de az elsõ senki lealázza. A nõkkel szembeni hozzáállását inkább nem is említem, ebben a világban ez tök oké, nem is kötnék bele, de szimpatikusabb így se lett.

Aztán a deresi részeknél a folyamatos határozatlansága, az hogy a segítséget folyamatosan kívülrõl várja, aztán Bûzös-Ramsay úgy rángatja madzagon mint egy kis bábut.

5. könyv spoiler

Ok, az 5. könyvre megtört, sokat szenvedett, de mivel nálam elég mélyrõl indult, igazán sajnálni nem tudtam, nem is akartam, hisz vagy Ramsay seggét nyalta éppen, vagy a sajátjait árulta el. A Jeyne-es részeknél meg lett volna a lehetõsége, a megváltásra, de ott is csak a nyúlbéla jelleme jött elõ, és ha Mance-ék nem kényszerítik bele a szökésbe elvegetál Deresben szépen.

Szóval igen, Theont nem szeretjük. :)

[grasslover]

Nekem se volt vele semmi bajom :D

Ismerõseim többsége viszont már a könyv alapján is gerinctelen kis senkinek találta, szóval ez nem feltétlen helytálló :P

Még a 9gag-en is kapott külön meme-eket, hogy Theon mennyire nyamvadt rohadék. Pedig ha a sorozat a Vas-szigetekrõl indult volna (elég depresszív széria lenne ) és a Starkok mutatják meg magukat csak a második évadra, akkor bizony Theon teljesen más színben jött volna elõ - õ lenne az elveszett fiú, akit az elsõ évadban visszasírt a kissé bogaras családfõ.

Mellesleg...mondtam már, hogy a vas-szigetekiek a kedvenceim? :D Victarion :rolleyes:

[Hor1]

Victarion :rolleyes:

Hát õ teljesen egyszerû. :D Õsember szint. :D