A tűz és jég dala

[grasslover]

ilyenek mondjuk a warcraft könyvek?

Például. Vagy a Forgotten Realms könyvek.

Mikor fantasy világok már réges-rég össze lettek rakva, a különbözõ írók meg csak átveszik a kifejezéseket és a tulajdonneveket, aztán körítenek egy ponyvastoryt.

[Alterego-X]

E volt már?

7KocHhWTwMw

[gebali1991]

Sárkányok Tánca közepe

Jaj de megörültem, hogy Davos mégsem halt meg ^^ Én már tutira vettem a halálát, és ez hatalmas pozitív csalódás volt, remélem kitart legalább ebben a kötetben :D Mostanra egyébként õ lett a kedvenc karakterem, nagyrészt a sorozatnak köszönhetõen, ahol a színész nagyon jól hozza a figurát, és a jelenetei is remekül vannak megírva.

[Almier]

Sárkányok Tánca közepe

Jaj de megörültem, hogy Davos mégsem halt meg ^^ Én már tutira vettem a halálát, és ez hatalmas pozitív csalódás volt, remélem kitart legalább ebben a kötetben :D Mostanra egyébként õ lett a kedvenc karakterem, nagyrészt a sorozatnak köszönhetõen, ahol a színész nagyon jól hozza a figurát, és a jelenetei is remekül vannak megírva.

Több fejezete sajnos nem lesz ADwD-ben, szóval lehet várni még pár évet... bár Martin megemlítette, hogy ha minden tökéletesen halad akkor 2014 vége felé be tudja fejezni a Winds of Winter-t. Persze biztos fog az még tovább csúszni, de ez akkor is jó hír.

A sorozattal kapcsolatban engem egyedül a Melisandres jelenete zavart, amikor hagyta magát kihozni a sodrából és az õrök elõtt kapta elõ a kést, hogy majd õ megöli :D A könyv alapján azért nem ilyennek ismerem.

A többi jelenet viszont tényleg jó volt, Shireen-nel való beszélgetése pl. nagyon tetszett.

[gebali1991]

Pár gondolat a Sárkányok Tánca közepénél:

Dany végre sikeresen bebizonyította, hogy nem való királnõnek, most már egyértelmûen ellene szurkolok. Egyszerûen nem tud keménykezû lenno, vagy olyan döntést hozni, amibõl nem az jönne le, hogy csak egy 14-16 éves hülye kiscsaj (ami amúgy igaz, de így nem alkalmas a trónra). Elõször gyakorlatilag halálra íteli Astaport, majd amikor megjelenik a falaknál egy maroknyi túlélõ, akkor a saját és az egész Meereen életét kockára teszi, hogy látszatintézkedéssel "segítsen" rajtuk. Mer ha egy is elkapja a vérfolyást, és a falakon belül jut, akkor ott vége van.

Ugyanilyen buta logika vezette a felszabadítós kvesztjénél, meg amikor minden józan ész ellenére nem hagyta megynitni a küzdõvermeket. Az meg hogy az esküvõje elõtt szétteszi a lábát Daarionak... Persze, nem azt mondom, ezek mind teljesen érthetõek és ott vannak a karakterben, de így már nem tudok neki szurkolni. Szóval Stannis rulz, bár õ most éppen Deres felé menetel a hóban.

[Almier]

Pár gondolat a Sárkányok Tánca közepénél:

Dany végre sikeresen bebizonyította, hogy nem való királnõnek, most már egyértelmûen ellene szurkolok. Egyszerûen nem tud keménykezû lenno, vagy olyan döntést hozni, amibõl nem az jönne le, hogy csak egy 14-16 éves hülye kiscsaj (ami amúgy igaz, de így nem alkalmas a trónra). Elõször gyakorlatilag halálra íteli Astaport, majd amikor megjelenik a falaknál egy maroknyi túlélõ, akkor a saját és az egész Meereen életét kockára teszi, hogy látszatintézkedéssel "segítsen" rajtuk. Mer ha egy is elkapja a vérfolyást, és a falakon belül jut, akkor ott vége van.

Ugyanilyen buta logika vezette a felszabadítós kvesztjénél, meg amikor minden józan ész ellenére nem hagyta megynitni a küzdõvermeket. Az meg hogy az esküvõje elõtt szétteszi a lábát Daarionak... Persze, nem azt mondom, ezek mind teljesen érthetõek és ott vannak a karakterben, de így már nem tudok neki szurkolni. Szóval Stannis rulz, bár õ most éppen Deres felé menetel a hóban.

A falakon belül is vannak fertõzöttek, ha még néhányan elkapják nem számít.

Dany amúgy azért lett ilyen idióta szerintem mert Martin halasztgatni akarja a nagy visszatérést Westerosba.

[gebali1991]

Basszus, már ete befejeztem a Sárkányok Táncátde, de csak most, az ágyban forgolódva esett le, hogy

Abel = Mance Rayder

[Roose]

Még csak az első kötet 1/3-át olvastam el de van egy pár dolog ami idegesít, közbe nézem újra a sorozatot is.

Az a bizonyos Robert lázadás II. Aerys ellen. Minden forrásnál máshogyan van leírva fontos szereplők halála. Wikin, könyvben, Stark ház leírásnál... Gondolok itt

arra, hogy pl Ned apja és testvére hogyan haltak meg.

"Mikor azok eljöttek, tárgyalás nélkül megölette őket, Lord Rickard kivételével, aki párbaj általi ítéletet követelt, abban a hitben, hogy a Testőrség egyik tagjával kell majd megküzdenie. Az Orült Király közölte, hogy a Targaryen-ház bajnoka a tűz, és elevenen megsütötte Lord Starkot a páncéljában, örököse pedig megfulladt, miközben a kardját próbálta elérni, hogy az apjának segítsen. Rickard kisebbik fia, Eddard, az egyik vezető volt az Aerys ellen induló lázadásban."

Más forrásokban az apját lefejezték, testvérét megfojtották, arról pedig, hogy lyannát elrabolták még nem volt szó. Meg konkrétan az se volt leírva eddig, hogy miért is lázadtak fel, vagyis hogyan történt részletesen mint pl Itt le van írva.

A krédés az, hogy bizonyos források ilyen információkat honnan tudnak, ha a könyvben ilyen konkrétan nincs leírva, vagy ha van nyugtassatok meg, hogy csak később lesz ?!

Mert elég furcsa ez így nekem

Illetve meg egy kerdes. Aki olvasta mar a 4. es 5. kotetet neki hogyan tetszett? Felert az elso 3 elmenyehez, szinvonalahoz? Mert sok ismerosom panaszkodott, hogy nagyon nem jok a korabbi kotetekhez kepest es kicsit tartok tole. Van benne annyi izgalom es varatlan fordulat mint az elozoekbe?

Spoilerbe en is futottam neten is es munkatarsak kozremukodesevel is. 3. kotet veget is ami ugye a sorozatba mar nem volt. Illetve 4.bol is... hiaba mondtam mar erelyesebben is, hogy nem erdekel csak mondtak...

[Almier]

Le van ez mind írva a könyvekben, majd elszórtan megtalálod az infromációkat. És most nem csak az elsõ könyvre gondolok, folyamatosan még az ötödik könyvben is lehet többet megtudni párbeszédek alapján stb.

Ned apját elégették miközben Brandonnak, Ned testvérének néznie kellett. Brandon nyaka köré kötelet kötöttek és egy kardot dobtak elé, így megfojtotta magát miközben próbálta elérni. A felkelést pedig Lyanna elrablása miatt robbantotta ki Robert.

De ez a könyvekben eléggé szétszórtan található meg, szóval érdemes a wiki oldalt olvasni, (http://awoiaf.westeros.org/) szépen össze van foglalva minden.

A másik kérdésedre: nekem hihetetlenül tetszett a 4. és 5. könyv is. Az tény, hogy a harmadikban volt a legtöbb cliffhanger, izgalom, de ha bármennyire is érdekel az egész világ amit Martin megteremtett akkor ezek is tetszeni fognak. A negyedik könyvben fõleg lassú a cselekmény, inkább a politikai háttérrel foglalkozik, de szerintem végig érdekes marad, én egyszer sem éreztem unalmasnak.

[aluminiumtrioxid]

Aki olvasta mar a 4. es 5. kotetet neki hogyan tetszett? Felert az elso 3 elmenyehez, szinvonalahoz? Mert sok ismerosom panaszkodott, hogy nagyon nem jok a korabbi kotetekhez kepest es kicsit tartok tole.

Van benne annyi izgalom es varatlan fordulat mint az elozoekbe?

A negyedik simán jó, felér az addigi részek átlag színvonalához (bár érdemes kétszer nekifutni, mert unalmas és végeredményben sehova se vezetõ mellékszál itt is akad). Ellenben az ötödik eléggé szenvedõs, nagyon sok benne a sehonnan sehova tartó rész.

Nagy váratlan fordulatok inkább az ötödikben adódnak, kettõ elég komoly és néhány kisebb.

[gebali1991]

A negyedik simán jó, felér az addigi részek átlag színvonalához (bár érdemes kétszer nekifutni, mert unalmas és végeredményben sehova se vezetõ mellékszál itt is akad). Ellenben az ötödik eléggé szenvedõs, nagyon sok benne a sehonnan sehova tartó rész.

Nagy váratlan fordulatok inkább az ötödikben adódnak, kettõ elég komoly és néhány kisebb.

Nekem pont hogy a negyedik nem tetszett, míg az ötödik sokkal jobban, fõleg kb. a harmadától. De lehet csak azért, mert a negyediket közvetlenül az elsõ három után olvastam, míg az ötödiket nagy kimaradás után.

[aluminiumtrioxid]

Nekem pont hogy a negyedik nem tetszett, míg az ötödik sokkal jobban, fõleg kb. a harmadától. De lehet csak azért, mert a negyediket közvetlenül az elsõ három után olvastam, míg az ötödiket nagy kimaradás után.

Második olvasásra élvezhetõbb, sokkal kevésbé akaszt meg a sehova se tartó dorne-i szál.

[Roose]

Koszi szepen csak tenyleg hergelo volt, hogy konkretan nem volt meg ra pontos leiras es nagyon erdekelt megis, hogyan volt pontosan.

Tegnap megfogadtam, hogy tronok harcaval kapcsolatban tobbet semmit nem olvasok. Egy cikket olvastam a GoT nagy "rohadekjairol" sorozat elso 2 evadja alapjan. Latom vannak kommentek is, erre az elso persze, tobb rohadt nagy spoiler...persze 4 vagy 5. konyvbol

Tyrion megoli Tywint, Joffreyt megmergezi Baelish

Nem ez volt az elso de itt befejeztem, az utanaolvasast. Nem marad semmi varatlan a konyvekben ha igy folytatom.

[Almier]

Második olvasásra élvezhetõbb, sokkal kevésbé akaszt meg a sehova se tartó dorne-i szál.

Nem értem miért panaszkodnak ennyien a dorne-i fejezetek miatt, én elsõre is élveztem. Igaz, hogy a cselekményt nem sokban viszi elõre de szerintem érdekes volt látni, hogy mi történik Sunspear környékén, plusz valószínûleg még nagy szerepe lesz Dorne-nak a késõbbiekben. Doran Martell pedig az egyik kedvenc karakterem.

[grasslover]

Nem értem miért panaszkodnak ennyien a dorne-i fejezetek miatt, én elsőre is élveztem. Igaz, hogy a cselekményt nem sokban viszi előre de szerintem érdekes volt látni, hogy mi történik Sunspear környékén, plusz valószínűleg még nagy szerepe lesz Dorne-nak a későbbiekben. Doran Martell pedig az egyik kedvenc karakterem.

Az a bajuk vele (ahogy nekem is), hogy nagyon hirtelen dob bele és nem igazán ad útmutatót a dorne-iakhoz. A harmadik kötetben van ugyan említés szintjén, és szereplőkkel dorne ábrázolva, de ez nem elég ahhoz, hogy a Starkokhoz vagy a Lannisterekhez hasonlóan az ottaniak gondolkodását, hozzáállását, földrajzi és genetikai beállítódásukat értsük. Nagyon kiesett korábban, nagyon nehéz olvasmánnyá teszi és nem is feltétlenül lehet teljesen szórakozni rajta. Neked sikerült, egy másik olvasás biztos engem is jobban találna el; mindenesetre nekem is bejött az a szál a negyedik könyvben, de kétségtelen, hogy olyan, mintha egy addig egységes világba egy teljesen külső szálon keresztül új távlatok nyílnának meg...minden regényben nehéz az ilyen ugrás.

Amúgy nincs bajom a dorne-iakkal sem, nagyon érdekel mi lesz tovább - az ötödik kötet fényében azonban úgy tűnik, olyan nagyon nagy dolgoknak nem nézünk elébe velük kapcsolatban. (Erre érti trioxid, hogy sehová se tartó szál)

[gebali1991]

Az a bajuk vele (ahogy nekem is), hogy nagyon hirtelen dob bele és nem igazán ad útmutatót a dorne-iakhoz. A harmadik kötetben van ugyan említés szintjén, és szereplõkkel dorne ábrázolva, de ez nem elég ahhoz, hogy a Starkokhoz vagy a Lannisterekhez hasonlóan az ottaniak gondolkodását, hozzáállását, földrajzi és genetikai beállítódásukat értsük. Nagyon kiesett korábban, nagyon nehéz olvasmánnyá teszi és nem is feltétlenül lehet teljesen szórakozni rajta. Neked sikerült, egy másik olvasás biztos engem is jobban találna el; mindenesetre nekem is bejött az a szál a negyedik könyvben, de kétségtelen, hogy olyan, mintha egy addig egységes világba egy teljesen külsõ szálon keresztül új távlatok nyílnának meg...minden regényben nehéz az ilyen ugrás.

Amúgy nincs bajom a dorne-iakkal sem, nagyon érdekel mi lesz tovább - az ötödik kötet fényében azonban úgy tûnik, olyan nagyon nagy dolgoknak nem nézünk elébe velük kapcsolatban. (Erre érti trioxid, hogy sehová se tartó szál)

Nem mintha bármelyik szál tartana valahova... Gyakorlatilag csak történnek a dolgok, de semmi nem tart sehova. Az ötödik kötetben Tyrion teljesen hasraütésszerûen kerül egyik helyrõl a másikra, pl. Egyetlen szál van, aminél tényleg látszik a klasszikus történetvezetés, az pedig Brané.

[Almier]

Nem mintha bármelyik szál tartana valahova... Gyakorlatilag csak történnek a dolgok, de semmi nem tart sehova. Az ötödik kötetben Tyrion teljesen hasraütésszerûen kerül egyik helyrõl a másikra, pl. Egyetlen szál van, aminél tényleg látszik a klasszikus történetvezetés, az pedig Brané.

Nem hasraütésszerûen ugrált. Szépen végig lehetett követni, hogy hogyan jutott el Meerenig.

A sehova nem tartó szálakról pedig... honnan tudod, hogy nem tartanak sehova? Biztosan lesznek a most megtörtént dolgoknak még következményei a TWoW-ben. Illetve Jon-nal ez már ADwD-ben megtörtént. Dany fejezetei sem voltak feleslegesek. Egyrészt végre repült sárkányháton, ami nem kis dolog, másrészt megtapasztalta, hogy uralkodni nem olyan könnyû mint gondolta.

Persze GRRM leírhatta volna, hogy "Jon let the wildlings through the Wall" és el van intézve, de õ fontosnak tartotta, hogy bemutassa a részleteket is. Ha Dany-nek problémái akadtak akkor le akarta írni, hogy mik voltak azok a problémák. Én örülök, hogy így döntött.

[getro2]

Ebben az írásban mennyi igazság van? Az HBO-s sorozatot imádom, szóval érdekelnek a könyvek, de nincs az az isten, hogy átrágjam magam 5000+ oldalon egy se füle-se farka történetért, hát még ha állítólag a sok mellékzönge közel sem olyan izgalmas, mint mondjuk Kingnél (ahogy tender megjegyezte már korábban).

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Nincs megjeleníthetõ bejegyzés, de

Nem igazán azért olvasod a történetet, hogy megtudd a végét. Ha szórakoztat, akkor simán elolvasok 15000 oldalt is, még akkor is, ha tudom, hogy esetleg nem lesz rendes befejezés.

A könyvek nyilván bõvebbek, részletesebbek, érdekesebbek, és néhol jelentõsen eltérnek a sorozattól. Az adaptáció jól sikerült, de még így is csak egy csupasz váz, és szerintem sokkal jobban lehet értékelni, ha olvastad is a könyveket.

Amit semmiképp nem szabad: átugrani az elsõ két könyvet, mert hogy te azt láttad sorozatban, és a harmadikat elkezdeni olvasni. Lehetetlen úgy kiigazodni.

Engem Dany karaktere például mocskosul nem érdekel, a fejezeteit untam, de minden más fejezeten jól szórakoztam. A sehova sem tartó szállal sincs problémám, egyrészt lehet, hogy még valamikor folytatódik, másrészt figyelemelterelésnek is jó.

Az ötödik könyvet én is gyengébbnek éreztem, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam.

[getro2]

Itt a cikk:

Rusznyák Csaba írásának szinte valamennyi állításával egyet tudok érteni, miként a Trónok harca 03x09 epizódja által keltett közfelháborodást is komikusan buta reakciónak tartom. Mégis úgy vélem, hogy az egyébiránt kiváló cikk legfontosabb tétele sajnálatos módon téves: George R. R. Martin ugyanis kicsesz a közönséggel.

Spoilermentes elméleti értekezés a Trónok harca címû dramaturgiai káoszról

A Trónok harca egy storyline-katasztrófa. A sok-sok ezer oldalon át formálódó cselekmény egész egyszerûen nincs kitalálva, az író nem gondolkodott elõre, éppenséggel az érdemi munkát spórolta ki az alkotói folyamatból. Az olvasó dezorientációja annak a következménye, hogy maga George R. R. Martin sem tudja, merre van az elõre, ezért a közönség érdeklõdését a tudatos cselekményépítés helyett másféle dramaturgiai eszközökkel igyekszik életben tartani. Random üzemmódban dobálja be a karaktereket, véletlenszerûen generálja a konfliktusokat, miközben azok kibontásával és megoldásával vajmi keveset törõdik. Ha pedig valamelyik cselekményszál kezelhetetlenné vagy kényelmetlenné válik (ez a ritkább eset), netalán az író megunja az adott szereplõ fogalmatlan ténfergését (ez a gyakoribb), akkor egy hirtelen halálesettel, minden felvezetés nélkül csapja le a lasztit. Merengjünk el rajta, hogy ebbõl az eposzi igényûnek mondott mûbõl hány cselekményszálat lehetne úgy kiradírozni, hogy egyáltalán ne tûnjön fel azok hiánya, mert az adott karakterek és történések az ég adta világon semmilyen hatást nem gyakorolnak a cselekmény érdemi részére. Avagy képzeljünk el egy olyan zenemûvet, amelynek a kottájából minden második hangjegy simán törölhetõ, ahogy a hangszerelést kiadó instrumentumok fele is gond nélkül mellõzhetõ, mert a hallgatóság észre sem veszi a darab brutális megcsonkítását – senki sem nevezné az ilyesféle partitúrát valódi zeneszerzõi teljesítménynek.

A totális kicseszés-probléma másik szembeszökõ tünete a minimálisan elvárható súlypontozás hiánya. Immáron túl vagyunk három évadon, de a nézõk java még most sem tudja, hogy mely karaktereket lehet fõszereplõnek nevezni, ki az antagonista, ki a protagonista, vagy éppen kik a valóban fontos intrikusok (jegyzem meg, azok sem mondhatók sokkal felvilágosultabbnak ebben a kérdésben, akik átszántották magukat a regényciklus eddig megjelent kötetein, holott 5000 oldalnyi szöveget teljesítettek). Egy drámai mûben az expozíció arra szolgál, hogy meghatározásra kerüljenek ezek a szerepek, a Trónok harcában azonban ez három évad alatt sem történt meg; ugyanis a szerzõ saját maga sem tudja, hogy miként fejlõdnek, merre tartanak a saját figurái. Ebbéli kétségeit pedig parttalan locsogással, további karakterek kényszeres farigcsálásával, teljesen megalapozatlan, misztikusnak feltüntetett, valójában csak zavaros fordulatok elszórásával igyekszik palástolni.

Szó se essék róla, nem áll szándékomban kizárólag George R. R. Martin fejére olvasni a fenti vádpontokat. Sajnálatos módon a korszellem gyermeke õ, egy irritáló könyvkiadói trend komoly hírnévre vergõdött áldozata. Mert manapság az a divat a fikciós mûvek piacán, hogy mindent túl kell írni; ha a szerzõnek akad egy novellányi ötlete, a kiadó nagyregényt irányoz elõ, ha pedig képes megtöltetni egy regény terjedelmét, úgy rögvest egy ciklust követelnek rajta. Az olvasók elfordultak a normál terjedelmû kötetektõl, és a parttalan szappanoperákat részesítik elõnyben, amely attitûd kiváltképpen pompás fejlemény a kiadók számára, mert a 800-1000 oldalas címekbõl álló sorozatok sokkal komolyabb profitot hoznak, mint a hagyományos regények. Holott szörnyen buta illúzió azt gondolni, hogy ha egy könyv 7 centi vastag, akkor az már komoly mûnek, netalán irodalmi szempontból is értékesnek tekinthetõ, ennélfogva megéri pénzt adni érte. Ezzel egyidejûleg a szerzõk is kifejlesztettek magukban egy bámulatos képességet: gyakorlatilag bármilyen szerzõdést hajlandók készségesen aláírni, ha akad a kezük ügyében egy nyomorult toll, a kontraktus pedig akár az alkotói megfontolásokkal szembe menve is kötelezi õket a soron következõ kötet megírására – ily módon a csapda bezárult.

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a Trónok harca a fogyatékosságai okán mûködésképtelen produkció, hiszen kereskedelmi eredményei ismertek. A vállalkozás szépen prosperál, zökkenõmentesen zajlik a business as usual, a karaván a tervek szerint teljesíti az elõirányzott etapot, a rajongók pedig elégedettek, de George R. R. Martin mindettõl függetlenül egy pokolian rossz író. Nem ír, hanem gépel; nem gondolkozik, hanem önkényesen – és nem is túl magas színvonalon - improvizál. A gépelés pedig nem írás, ahogy a hisztérikus rögtönzés sem azonos a cselekményépítéssel.

A Trónok harca a kortárs könyvszakma legcsúfabb kutyaveteményese, szóval végsõ soron csak ki van cseszve a közönséggel.

Nekem nem az tûnik problémásnak, hogy (talán) nem lesz rendes, végleg lezárt befejezés (egy ilyen horderejû sztorit önmagában csak azért, hogy megtudjam, hogy végzõdik nem olvasnék el...), inkább, hogy az író nem tudja mit-miért csinál. Elveszett a saját világában, na. Legalábbis ez alapján.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Nem értek egyet a cikkel.

A hirtelen haláleseteknek célja van, és elõremozdítják a cselekményt, nem annyi a céljuk, hogy megszüntessék az adott szálat.

" A nézõk nem tudjáûk, ki a fõszereplõ." A könyvhöz vajmi kevés köze van, ráadásul miért KELL mindenképpen fõszereplõ? Miért KELL tudni az elejétõl, ki a fõszereplõ? Mert akkor biztonságban érzi magát az olvasó, aki hozzászokott a jól bevált, a "fõszereplõ úgyis túléli" recepthez? Egyébként könyvolvasóként azért könnyen rájössz, hogy kik a fontosabb szereplõk.

Nem értem, miért a könyvrõl beszél, mikor szinte mindent a sorozatra vonatkoztat.

Buta cikk, ez az én véleményem. :D

[gebali1991]

Ohboy... Na, ez tipikusan a "hugyozzunk szembe a széllel"-féle újságírás, vagy véleményformálás, amikor nem az a lényeg, hogy én mit gondolok, hanem hogy kényszeresen szembe helyezzem magam a mainstreammel, ezért képes vagyok olyan baromságokat leírni, hogy "George R. R. Martin mindettől függetlenül egy pokolian rossz író".

Kezdjük azzal, amiben igaza van a bloggernek, és amit már fejtegettem én is korábban itt a fórumon: a Tűz és Jég Dala nem klasszikus szépirodalmi mű, sokkal közelebb áll egy történelmi regényhez. A szereplők nem drámai íveken mozognak, nincs szépen felépített lefolyása a történetüknek, hanem a világuknak és a saját személyiségüknek megfelelően léteznek a regényben. Úgy kell hozzáállni, mintha mondjuk valaki egy realista regényt írt volna az Árpád-ház kihalása utáni hatalmi űrről Magyarországon, amikor több trónkövetelő is próbálta magához venni a hatalmat. Az élet és halál nem drámai ív kérdése, hanem a történelemhez igazodik. Ilyen szempontból Martin stílus megtervezetlennek tűnik, de ilyet csak az állíthat, aki nem olvasta a könyveket és a sorozat kirángatta a megszokott komfortzónájából, ahol Dr. House mindig megússza a dolgokat, ha mégsem, akkor is csak egy vicces mellékszál lesz belőle. A TéJD (... -_-) nem szépirodalmi mű akar lenni, hanem egy részlet egy alternatív történelemből.

Viszont ez nem azt jelenti, hogy GRRM szar író lenne, éppen ellenkezőleg. Ha eltekintünk az általa létrehozott világtól és történelemtől, akkor is ott van az a bravúr, hogy a regényben gyakorlatilag minden karakter hús-vér ember, sokdimenziós karakter, vágyakkal, álmokkal, félelmekkel. Most olvasom A Búra alatt könyvet Kingtől, és nem győzök bosszankodni, hogy mennyire a töredéke sem található meg ennek a mély karakterábrázolásnak, pedig King mégiscsak nagy író vagy mi. A Búra alattban ennek ellenére vannak a jók és a gonoszok, mindenfajta háttér nélkül, ezzel szemben a TéJD-ban senkit nem lehet így beskatulyázni. Azt pedig mindenki tudja, aki már írt három mondatnál többet, hogy a legnehezebb dolog nem történetet összerakni, hanem egy többdimenziós karaktert. GRRM-nek ez legalább tucatszor sikerült az öt kötet során.

Ezekhez hozzátartozik, hogy a TéJD-t kicsit máshogy kell olvasni, mint mondjuk egy Kinget vagy Brownt. Utóbbiaknál a történet a lényeg, a végső magyarázat, a kifutás. Ezzel szemben GRRM világában el kell veszni, élvezni kell a lassan hömpölygő történetet, a sokféle különböző sors és ember bemutatását.

[tenderlumpling]

Nekem nem az tûnik problémásnak, hogy (talán) nem lesz rendes, végleg lezárt befejezés (egy ilyen horderejû sztorit önmagában csak azért, hogy megtudjam, hogy végzõdik nem olvasnék el...), inkább, hogy az író nem tudja mit-miért csinál. Elveszett a saját világában, na. Legalábbis ez alapján.

Martin világéletében felfedezõ típusú író volt, vagyis direkt nem tudja, hova tart, csak nagy vonalakban. De az, hogy a saját világában elveszett lenne, hát az enyhén szólva kapufa-megjegyzés.

Martin olyan szinten benne van a történelmi regények, a középkori hadviselés, kultúra, események láncreakciója, stb. ismeretében, hogy még egy ilyen nincs a világon, legalábbis a SFF területén.

Ohboy... Na, ez tipikusan a "hugyozzunk szembe a széllel"-féle újságírás, vagy véleményformálás, amikor nem az a lényeg, hogy én mit gondolok, hanem hogy kényszeresen szembe helyezzem magam a mainstreammel, ezért képes vagyok olyan baromságokat leírni, hogy "George R. R. Martin mindettõl függetlenül egy pokolian rossz író".

Egyébként - íróként nekem sem nagy kedvencem. Nincs igazán nagy stílusa, sem sodró lendületû, gazdag prózája, látszik, hogy nyögvenyelõsen ír, sokat szöszöl... aránytalankodik.

[MailMan]

Ez a cikk emeletes baromság - a lényeget elmondták róla a többiek. Azt készséggel elismerem, hogy rohadtul unom már a hatvanadik, részletesen leírt nyolcfogásos vacsorát, de Martin ettől nem lesz szar író :D Ez a hozzáállás pedig, hogy "nem tudjuk, ki a jó, ki a gonosz"... inkább nem mondok rá semmit. Szerintem nem kicsit dob a regények élvezeti értékén, hogy nem kétdimenziós szereplőkről kell olvasni.

[Roose]

Lassan haladok a 3. kotet fele. Alig varom mar, hogy olvassam es tudjam mi a folytatas a sorozatbeli 3. evad vege utan. Melle viszont tarsul egy rohadt rossz erzes is. Megpedig a spoilerek tudata. Amikbe belefutottam vagy "belefuttattak" tonkreteszik az elmenyt, es a kedvemet is szegik. Leirom mikre gondolok. Szerintem egesz az 5. Konyvig terjednek, vagy a 4.-ig. Igy csak az olvassa aki tul van mar rajta.

Egyik munkatars kezdte sorolni hiaba kertem hagyja abba, nem vagyok ra kivancsi csak sorolta. Tyrion megoli ugye Tywint, valami nyilvesszovel lelovi. Tommen lesz a kiraly mert Joffreyt megolik. Azt h Kisujj volt egy netes trollnak koszonhetem, legalabb maradt volna rejtely ki oli meg ha mar tudtam. Catelyn feltamad, logikus, hogy Bericek vannak a dolgok mogott es ok keltik fel. Beszelni nem fog tudni, gondolom torokvagas miatt. Arya megvakul. Nagyjabol azthiszem ennyit sikerult trollok altal elszenvednem.

A kerdes pedig az, hogy ezeken kivul lesz meg valami, akarmi nagy hordereju tortenes? Vagy sikeresen kilottem magamnak a meglepeteseket az 5. konyvig? Nyilvan a tobbi is nagyon fontos mikent lettek a dolgok ugy ahogy, de eleg sz@r, hogy nem marad semmi wft fordulat, mert kb mindet sikerult megtudnom. Rohadt mod elkeserito es folyamatosan azon kattogok, hogy ezeket tudom es nem tudnak ujat mutatni. Remelem nincs igazam.