VegaSHFOREVER Posted June 20, 2011 Posted June 20, 2011 Neked asszem akkor Quake-es avatarod volt... Új filmeket nagyon ritkán nézek... Legjobb film utóbbi évekbõl, egyértelmûen az Enter the Void volt, véleményem szerint. Utána a Machine Girl :D Komolyabb megközelítésûek közül Slumdog, Black Swan egyértelmû, de jó volt még a District 9, Scott Pilgrim vs the World, 127 Hours, The Dark Knight, Inglourious Basterds, Drag me to Hell...CGI animációs cuccokat évek óta nem nézek (mondjuk pont ma néztem barátnõmmel a Bug's Lifeot, amit most láttam elõször), drámákra meg kegyetlen mód nem vagyok ráfanyalodva. Legnagyobb csalódást nálam évek óta Fincher aratja le, Bay-t már meg se vetem mert még annál is jobban gyûlölöm, Scorsese is csak álmosít. Coeneket meg kb a The Ladykillers óta egyet se láttam, csak a No Country-t. Ami érdekes, hogy sok kommersz film van, ami meg el tud varázsolni. Legutóbb a Sucker Punch engem kegyetlenül szórakoztatott moziban pl (Mokival néztük itt Szegeden, hatalmas élmény volt...), képregényfilmeket szoktam még viszonylag korán megnézni, de pl most a First Class-re nem volt idõ meg pénz. Enter the voidot még nem láttam. a Basterds nem rossz, de azért nem váltotta meg nálam a világot, mint a Pulp vagy a Kill Bill. a Disctrict 9-el meg az a bajom, hogy nagyon komoly szeretne lenni , de azért bele kellett rakni a végére egy kis robot harcot, az a Ledér! Transformers bárcsak sose készült volna el. A nagy öregek tényleg nem sok jót csinálnak mostanság, nekem Polanski legutóbbi filmje sem jött be. :(
grasslover Posted June 20, 2011 Author Posted June 20, 2011 Ne már, hogy a szinkronban Witwickynek Csõre Gábor a hangja :D Nem mintha bármi bajom lenne vele, de fájó, hogy az a maroknyi szinkronszínészünk van elosztva az évente készülõ több száz film szinkronjához: kicsit nehezen feldolgozható és élvezhetõ, ha mondjuk LeBouff, Peter Parker meg Cartman ugyanazon a hangon szólal meg. Enter the voidot még nem láttam. a Basterds nem rossz, de azért nem váltotta meg nálam a világot, mint a Pulp vagy a Kill Bill. a Disctrict 9-el meg az a bajom, hogy nagyon komoly szeretne lenni , de azért bele kellett rakni a végére egy kis robot harcot, az a Ledér! Transformers bárcsak sose készült volna el. A nagy öregek tényleg nem sok jót csinálnak mostanság, nekem Polanski legutóbbi filmje sem jött be. :( Voidos nyáladzásom Nem mondtam, hogy jobb lenne mint a korábbi filmek, szerintem Tarantino az, aki képes folyamatos minõséget produkálni. Nálam a Death Proof volt nagy csalódás, de ahányszor újranéztem ,mindig jobbnak gondolom... District 9 mecha harc nálam a film csúcspontja, akárhányszor újranézem...nem elég, hogy jó kis bosszúfilmes módjára kb a szereplõgárdát írtja ki a fõhõs azzal a szerszámmal, de még egy cool animés feelinget is ad. Tény, hogy elveszti a realitását és komolyságát a movie (bár a The Fly utalgatással meg a szerencsétlen fõhõssel, a szatirikus film eleji roncsvárosban mászkálással már eleve szánkba volt rágva azért a keserû humor), de pont ezzel meg tökös lesz. Nekem pont ez a kibillent egyensúly az, ami éppen megmenti a filmet egy nyáladzós "megadom magam" lezárástól, amitõl nagyon féltem.
VegaSHFOREVER Posted June 20, 2011 Posted June 20, 2011 Lószart.(bocs!) Csak jó helyen kell körülnézni. Ez a tavalyi év pl. remek volt. Fekete Hattyú atmoszférateremtésben jeles volt (amúgy minden másban is, de abban különösen), még ha 'kölcsönzött is', bár ezt is MINDEN nagy sikerû filmre rámondják, mert mindig talál valaki valami elfeledett japán/német/ indonéz filmet, hogy tuti abból csórtak az alkotók... 127 Hours megmutatta, hogy egy (majd végig) egyszemélyes drámában is lehet új utakat találni ( vizualitás, na meg az, hogy végighúzódik a filmen valami megmagyarázhatatlan feelgood hangulat) Social Network a profi filmkészítés mintapéldája, duma végig, de iszonyat jól megírva, pörgõsebb a film, mint ha percenként robbantanának fel benne valamit... Toy Story 3 megmutatta, hogy a mainstream animációs film, egy harmadik rész is lehet erõlködés nélküli, csodálatosan levezetett és szívszorító élmény... Inception idõnkénti túldumáltsága ellenére is bizonyította, hogy egy popcornfilmnek sem csak dögös macákból, meg robbanásokból kell megélnie... Az a baj egyébként, hogy kitöröltem a tavalyi, nagy mûgonddal összerakott toplistámat, így most nem tudok onnan csemegézni, ezek jutottak eszembe, ezeket pl. bármikor szívesen újranézem.... Korábbi évekbõl meg: Basterds, No Country for Old Men Gettómilliomos stb... SZERK: SCOTT PILGRIM, IMÁDOM! (Grass kommentjébõl jutott eszembe) ezek közül egyedül a Toy Story 3 ami igazán tetszett, nem is értem miért, ugyan azt csinálja amit eddig is, aranyos , kedves , érzelgõs , de úgy látszik ez elég is.
Real013 Posted June 20, 2011 Posted June 20, 2011 ezek közül egyedül a Toy Story 3 ami igazán tetszett, nem is értem miért, ugyan azt csinálja amit eddig is, aranyos , kedves , érzelgõs , de úgy látszik ez elég is. Alapvetõen igazad van, de ezeket TÖKÉLETESEN csinálja. Komolyan, amikor Woodyék küzdenek az életükért, az elégés ellen, az volt a legizgalmasabb/ legizgulósabb filmélményem tavaly a moziban... Érted, egy animációs film, játékokról!!! Szimplán zseniális! :)
VegaSHFOREVER Posted June 20, 2011 Posted June 20, 2011 Ne már, hogy a szinkronban Witwickynek Csõre Gábor a hangja :D Nem mintha bármi bajom lenne vele, de fájó, hogy az a maroknyi szinkronszínészünk van elosztva az évente készülõ több száz film szinkronjához: kicsit nehezen feldolgozható és élvezhetõ, ha mondjuk LeBouff, Peter Parker meg Cartman ugyanazon a hangon szólal meg. Voidos nyáladzásom Nem mondtam, hogy jobb lenne mint a korábbi filmek, szerintem Tarantino az, aki képes folyamatos minõséget produkálni. Nálam a Death Proof volt nagy csalódás, de ahányszor újranéztem ,mindig jobbnak gondolom... District 9 mecha harc nálam a film csúcspontja, akárhányszor újranézem...nem elég, hogy jó kis bosszúfilmes módjára kb a szereplõgárdát írtja ki a fõhõs azzal a szerszámmal, de még egy cool animés feelinget is ad. Tény, hogy elveszti a realitását és komolyságát a movie (bár a The Fly utalgatással meg a szerencsétlen fõhõssel, a szatirikus film eleji roncsvárosban mászkálással már eleve szánkba volt rágva azért a keserû humor), de pont ezzel meg tökös lesz. Nekem pont ez a kibillent egyensúly az, ami éppen megmenti a filmet egy nyáladzós "megadom magam" lezárástól, amitõl nagyon féltem. egyik haverom is ajánlotta már ezt szóval a listán van egy ideje, csak még nem tudtam megnézni. :) részletes és jó leírás. B) District 9 nálam azon filmek listáján van amik kis változással sokkal de sokkal jobbak is lehetnének. Pl a Closer-t imádom ,meg is van dvd-n, de akárhányszor megnézem mindig azon a vlémenyen maradok, ha kicsit elnyujtottabb lenne, mennyivel jobb volna. Valami említésre méltó dvdvel bõvültetek mostanság? Én már nagyon ritkán veszek, az elmult évekbõl amit kiemelnék - Truffaut Gyûjtemény, Fellini Gyûjtemény, Polanski Gyûjtemény (from UK) , Audrey Hepburn díszdoboz szintén UK és egy Darabont is befigyelt az xpressrõl. A Chaplin díszdobozt talán még akkor vásároltam mikor írkáltam a filmes részlegbe de már nem emléskzem. :unsure: Vateráról nagyon olcsón beszerváltam az Annie Hall/Manhattan combót valamint egy Hetedik Pecsét , Jules és Jim, Bikaborjak mindegyik bontatlanul. B) Alapvetõen igazad van, de ezeket TÖKÉLETESEN csinálja. Komolyan, amikor Woodyék küzdenek az életükért, az elégés ellen, az volt a legizgalmasabb/ legizgulósabb filmélményem tavaly a moziban... Érted, egy animációs film, játékokról!!! Szimplán zseniális! :) az bizony :) Ben filmjéhez mit szóltok?
-StiF- Posted June 20, 2011 Posted June 20, 2011 Tévét kapcsolgattam ma, Film+-on legalább hétszer botlottam a Rambo II (Rambo - First Blood II eredeti cím, beszarás) elõzetesébe. Mondanom sem kell ki járt az eszemben közben. Könnyen be tudom magam lopni az emberek szívébe, asszem :lol: Rocky? xDD Am. még mindig keresem azt a rajzfilmet ami a hidegháború ideje alatt játszódik, Berlinben ahol ugye kettéválasztja a fal keletet és nyugatot és unokák szeretnének átjutni a nagymamihoz, de nem megy, viszont kutyák segítenek nekik. Valaki?
tenderlumpling Posted June 20, 2011 Posted June 20, 2011 Úgy megindított a nyitópost "életszemlélet-változás"-kérdése, aztán az utána következõ kommenthányás végül rádöbbentett, nem lesz valami mély topic :D De azért reflektálok arra, hogy mi változott a filmes szemléletemben pölö tavaly óta. 2010-ben megvettem életem elsõ kameráját, és filmes tárgyakat is hallgattam a stuttgarti médiaegyetemen, szóval igyekeztem az alkotói szemléletet felvenni, és értékelni alacsony költségvetésû filmeket (amelyre a totál halott auteurismo blogom is jó példa). Rájöttem, hogy a számomra jó film egyet jelent a jó párbeszédekkel. Számomra egy csendes, képies film pont olyan, mint egy múzeumlátogatás (tisztelet az olyan kivételeknek, mint pl. a Bin-Jip). Felértékelõdött a szememben Spielberg, akit egy ideig a kifinomultkodó attitûdöm miatt kerültem. Stuttgartban jobban megértettem Hitchcock és Welles jelentõségét. A Star Wars (IV) olyan filmmé vált a szememben, amit hihetetlen teljesítménynek tartok, és ez + a western, valamint Godard kapcsán újszerûen értelmezem Hollywoodot is. Hogyan hat rá Japán, Franciaország, és hogyan hat Hollywood Japánra és Franciaországra. Lenyûgöz most Hollywood evolúciója is, teljesen. A független filmek kreativitása úgyszintén. Jobban megértettem a keleti kultúrák és a nyugati gondolkodásmód különbségeinek a magját is. Szóval, dióhéjban ennyi. Igazából nem ismertem meg újabb alkotókat, inkább próbálom úgy újrafelfedezni a kedvenceimet, hogy megértem a mûködésüket, hogy miért hatnak rám, hogyan hozták létre õket... ilyesmi. Elég durva, mennyire más minden most. Amikor a GSF-re regisztráltam, Tim Burton volt a kedvenc rendezõm. Most talán a Top10-be se fér bele (filmjei viszont továbbra is a toplistámon állnak). Grassnak örültem, mert a vele folytatott párbeszédek során kiderült, hogy megvan bennem a filmes mûveltség magja, segített kibontani. :) A fórumon jó volt tájékozódni, véleményeket olvasni, egymást csesztetni. Most úgy... nem tudom, a Mit láttál-feeling nekem valahol Chuck Norris és Lord KROK környékén elveszett :lol:
Real013 Posted June 20, 2011 Posted June 20, 2011 Valami említésre méltó dvdvel bõvültetek mostanság? Ben filmjéhez mit szóltok? Folyamatosan bõvítem a gyûjteményt, most vagyok 330 db-nál... Én igazából vennék többet is, de egyszerûen nincs rá keretem, másra megy el. Most pár posztert akarok beszerezni, egyelõre egy Kill Bill, meg egy Basterds poszter van a szobám falán, ezekhez kellene egy Ponyvaregény, meg egy Grindhouse ( vagy Reservoir, vagy Jackie Brown, valamelyik QT, egyelõre GH-r találtam olcsón, elérhetõ állapotban) Plusz egy SW poszter, valószínûleg a New Hope-é. Ha ezek meglennének, az egész kis szobám egy filmes szentély lenne kb. én meg ebben jól érzem magam :)) Milyen Ben? :) Úgy megindított a nyitópost "életszemlélet-változás"-kérdése, aztán az utána következõ kommenthányás végül rádöbbentett, nem lesz valami mély topic :D De azért reflektálok arra, hogy mi változott a filmes szemléletemben pölö tavaly óta. 2010-ben megvettem életem elsõ kameráját, és filmes tárgyakat is hallgattam a stuttgarti médiaegyetemen, szóval igyekeztem az alkotói szemléletet felvenni, és értékelni alacsony költségvetésû filmeket (amelyre a totál halott auteurismo blogom is jó példa). Rájöttem, hogy a számomra jó film egyet jelent a jó párbeszédekkel. Számomra egy csendes, képies film pont olyan, mint egy múzeumlátogatás (tisztelet az olyan kivételeknek, mint pl. a Bin-Jip). Felértékelõdött a szememben Spielberg, akit egy ideig a kifinomultkodó attitûdöm miatt kerültem. Stuttgartban jobban megértettem Hitchcock és Welles jelentõségét. A Star Wars (IV) olyan filmmé vált a szememben, amit hihetetlen teljesítménynek tartok, és ez + a western, valamint Godard kapcsán újszerûen értelmezem Hollywoodot is. Hogyan hat rá Japán, Franciaország, és hogyan hat Hollywood Japánra és Franciaországra. Lenyûgöz most Hollywood evolúciója is, teljesen. A független filmek kreativitása úgyszintén. Jobban megértettem a keleti kultúrák és a nyugati gondolkodásmód különbségeinek a magját is. Szóval, dióhéjban ennyi. Igazából nem ismertem meg újabb alkotókat, inkább próbálom úgy újrafelfedezni a kedvenceimet, hogy megértem a mûködésüket, hogy miért hatnak rám, hogyan hozták létre õket... ilyesmi. Elég durva, mennyire más minden most. Amikor a GSF-re regisztráltam, Tim Burton volt a kedvenc rendezõm. Most talán a Top10-be se fér bele (filmjei viszont továbbra is a toplistámon állnak). Grassnak örültem, mert a vele folytatott párbeszédek során kiderült, hogy megvan bennem a filmes mûveltség magja, segített kibontani. :) A fórumon jó volt tájékozódni, véleményeket olvasni, egymást csesztetni. Most úgy... nem tudom, a Mit láttál-feeling nekem valahol Chuck Norris és Lord KROK környékén elveszett :lol: Alapvetõen az elsõ kommentekbõl nem sokat lehet leszûrni a topic további életét követõen... Egy beszélgetésbe sem kezd bele úgy egy ember, hogy egybõl az élet értelmérõl kezd filozofálni. :) Filmes szemlélet: tökéletesen értem, és megértem, amit írsz. Igazából el kellene gondolkodnom, hogy nekem milyen a filmes szemléletem... Ugye nyilván tudom, miket szeretek, miket nem, illetve hasonlók, de nem feltétlen gondolkodok mindig nagy dolgokban, Hollywood-ról, az ázsiai filmrõl, vagy akármirõl... Én magam azt tudom így elsõre elmondani, hogy mindenbõl a jót keresem, és nem ignorálok semmit. Popcornfilmbõl, mûvészfilmbõl, horrorból, vígjátékból, bármilyen mûfajból, ha valami jó, azt simán tudom szeretni, akármennyire is nem én vagyok a célcsoport, meg hasonló marhaságok. Engem mostanában az idegesít, hogy nagyon nehéz az átlagos nézõvel filmekrõl kommunikálni: mivel én tanulok filmekrõl, meg önszorgalomból is rengeteg mindent megnéztem, olvastam, s imádom a filmet, nyilván teljesen máshogy látom a mozgóképet, s így leginkább az egyetemen, csoport-és szaktársakkal/tanárokkal, plusz itt tudok rendes elemzésekbe, vitákba bonyolódni, pedig jó lenne, ha ezt több fronton is meg tudnám tenni. :) Mindegy. Én is így kezdtem, elvégre, még emlékszem, hogy mikre adtam 10/10-et amikor megjelentem a fórumon. Kicsit fáj, és ezt most nem sznobságból mondom, mert a legkevésbé sem vagyok az, abban biztos vagyok :D És, hogy nyúljak egy kicsit: amikor a GSF-re regisztráltam, kb. nem volt kedvenc rendezõm. Most annyi van, hogy nem tudok top10-et összerakni. Én így visszagondolva mindenkinek örülök, aki ott volt/van a filmes részlegen, mert a fórumon való beszélgetések hintették el a filmek iránti szeretetem elsõ magvait :) És igen, a fórumon tényleg jó volt véleményeket olvasni, egymást csesztetni, tájékozódni. Nekem nem halt meg a Mit láttál, de Norris és Krok pont arra példa, hogy az átlagnézõvel nehéz mit kezdeni, és értelmesen kommunikálni filmekrõl. (Ettõl persze nem lesznek kevésbé értékes, vagy buta emberek!:)
-moki- Posted June 20, 2011 Posted June 20, 2011 Én megszereztem például a koreai Irréversible-t, szóval most igencsak "megérkeztem" érzésem van :D Bár Se7en kiadásból sosincs elég. :D Mondjuk annyira elvetemült nem leszek, hogy megvegyem a Bluray book-ot. Legalábbis addig nem, amíg vám nélkül nem tudok valahogy Amerikából rendelni X)
tenderlumpling Posted June 20, 2011 Posted June 20, 2011 DVD-gyûjtésben és film production ügyben is le kellett állnom anyagi okok miatt. Egyelõre olcsóbb írni-olvasni, mint a filmeket kultiválni, meg most már tartok ott, hogy 5-7k-ért el tudok adni egy-egy folyóiratnak egy novellát, szóval remélhetõleg úgy jövõre-ish fellendül a dolog. Meg most fejeztem be az egyetemet, így mondjuk... dolgozni-ish elmehetek. Bár ettõl a hideg ráz :D Tudom, szar szemlélet, hogy ingyen nem akarok nekiállni filmeknek, de jó mikrofon, állvány, és wide angle lencse nélkül nekem piszkálja a csõrömet a minõség. Ettõl függetlenül, amit érdekesnek találok pusztán vizuális szempontból, azt mindig lekapom.
VegaSHFOREVER Posted June 20, 2011 Posted June 20, 2011 Folyamatosan bõvítem a gyûjteményt, most vagyok 330 db-nál... Én igazából vennék többet is, de egyszerûen nincs rá keretem, másra megy el. Most pár posztert akarok beszerezni, egyelõre egy Kill Bill, meg egy Basterds poszter van a szobám falán, ezekhez kellene egy Ponyvaregény, meg egy Grindhouse ( vagy Reservoir, vagy Jackie Brown, valamelyik QT, egyelõre GH-r találtam olcsón, elérhetõ állapotban) Plusz egy SW poszter, valószínûleg a New Hope-é. Ha ezek meglennének, az egész kis szobám egy filmes szentély lenne kb. én meg ebben jól érzem magam :)) Milyen Ben? :) Nekem van Ponyvaregényes poszter a szokásos Uma-s mint a dvd boritó, még havertól kaptam ingyé. :) Nincs kitéve sehova, de persze nem eladó. :D tolvajok vároa Ben Afflec. :) kváncsi voltam mit hoz össze, amire számítottam ahoz képest nagyon is jó lett.
VegaSHFOREVER Posted June 20, 2011 Posted June 20, 2011 Folyamatosan bõvítem a gyûjteményt, most vagyok 330 db-nál... Én igazából vennék többet is, de egyszerûen nincs rá keretem, másra megy el. Most pár posztert akarok beszerezni, egyelõre egy Kill Bill, meg egy Basterds poszter van a szobám falán, ezekhez kellene egy Ponyvaregény, meg egy Grindhouse ( vagy Reservoir, vagy Jackie Brown, valamelyik QT, egyelõre GH-r találtam olcsón, elérhetõ állapotban) Plusz egy SW poszter, valószínûleg a New Hope-é. Ha ezek meglennének, az egész kis szobám egy filmes szentély lenne kb. én meg ebben jól érzem magam :)) Milyen Ben? :) Nekem van Ponyvaregényes poszter a szokásos Uma-s mint a dvd boritó, még havertól kaptam ingyé. :) Nincs kitéve sehova, de persze nem eladó. :D tolvajok vároa Ben Afflec. :) kváncsi voltam mit hoz össze, amire számítottam ahoz képest nagyon is jó lett.
-moki- Posted June 20, 2011 Posted June 20, 2011 Amúgy felõlem beszélhetünk komolyabban is dolgokról, engem nem zavar. Úgy is elegem van manapság ebbõl az amatõr kultuszból, ami belengi az egész internetet. Mármint arra gondolok, hogy mindenki "kritikát" ír és mindenki tanítani, okítani és vezetni akar. :D Mondjuk az biztos, hogy igen durva threadek születnének, mert például azt tudom, hogy Tendernek meg nekem teljesen, már-már gyökeresen, eltér a filmes szemléletünk :D Én úgy vagyok vele, hogy például nem csak az írás tud párbeszédeket teremteni. Számomra a vizualitás is képes dialógust kezdeményezni és általa közölni valamit, elég csak a He7edik könyvtár jelenetére gondolni. Olyan gyönyörû képi párbeszéd a két fõszereplõ között, ráadásul annyi mindent közöl a két karakter jellemérõl, amit szerintem egy ugyanolyan hosszú játékidõbe sûrített vokális dialógus nem lenne képes. Persze nem mondom azt, hogy nem élvezek egy frappánsan megírt szócsatározást(például ma néztem újra a Rosencrantz és Guildenstern halott-at), viszont azzal sosem fogok egyet érteni, hogy a film eme két aspektusa nem egyenrangú :D
Real013 Posted June 21, 2011 Posted June 21, 2011 Nekem van Ponyvaregényes poszter a szokásos Uma-s mint a dvd boritó, még havertól kaptam ingyé. :) Nincs kitéve sehova, de persze nem eladó. :D tolvajok vároa Ben Afflec. :) kváncsi voltam mit hoz össze, amire számítottam ahoz képest nagyon is jó lett. Tolvajok városa jó film, fõleg a hiteles karakter,-és városábrázolás miatt tetszett. Én úgy vagyok vele, hogy például nem csak az írás tud párbeszédeket teremteni. Számomra a vizualitás is képes dialógust kezdeményezni és általa közölni valamit, elég csak a He7edik könyvtár jelenetére gondolni. Olyan gyönyörû képi párbeszéd a két fõszereplõ között, ráadásul annyi mindent közöl a két karakter jellemérõl, amit szerintem egy ugyanolyan hosszú játékidõbe sûrített vokális dialógus nem lenne képes. Persze nem mondom azt, hogy nem élvezek egy frappánsan megírt szócsatározást(például ma néztem újra a Rosencrantz és Guildenstern halott-at), viszont azzal sosem fogok egyet érteni, hogy a film eme két aspektusa nem egyenrangú :D Én ebben a kérdésben veled vagyok, nem emelném ki a párbeszédeket, mint olyant. Pláne, hogy a film mégiscsak vizuális mûfaj, még ha egy Kevin Smith filmet mondjuk nem is az ad el... :) Itt is, ahány film, annyi erõsség, és akkor én most itt abbahagyom, mielõtt még több közhelyet sütök el.
Real013 Posted June 21, 2011 Posted June 21, 2011 Épp most fejeztem be a The Doors-t, és kibas.zott jó filmnek tartom. Két kérdés merült fel bennem. A film után ránéztem a Rottenre, illetve IMDB-re, 58%, illetve 7.0-ás rating... Nem mintha ezek szentírások lennének, de érdekes, mert ennél sokkal jobb film ez. Mindegy, ez még nem annyira érdekes, de... Oliver Stone. Szakasz, The Doors, Született Gyilkosok (mondjuk ezzel szemben vannak fenntartásaim), JFK, Tõzsdecápák. Remek, zseniális filmek egytõl egyig... És akkor emberünk utolsó négy filmje: Nagy Sándor ( borzalmas), WTC (még borzalmasabb), W (nézhetõ, de közel sem olyan gazdag, jó film, mint a régiek), Tõzsdecápák 2 (nézhetõ). Hogy lehet, hogy valaki ennyire leadja, fel nem tudom fogni... Persze nem Stone az egyetlen példa, abból van sok-sok (ezer), de ez így most konkrétan felcseszte az agyamat, egyszerûen nem hiszem el, hogy a JFK-t ugyanaz rendezte, mint a Nagy Sándor-t...
oPalRx7 Posted June 21, 2011 Posted June 21, 2011 ahhoz képest hogy 90%ban animét nézek, idén már 3x voltam moziba... :D
-StiF- Posted June 21, 2011 Posted June 21, 2011 Én egyszer sem, pedig nem nézek animét. -_- :P Helyette ink. szaunába járok haverokkal. Izzadtság, pöts szag, hmm... :wub:
grasslover Posted June 21, 2011 Author Posted June 21, 2011 A film szerintem is komplexitásában erős: hiába a jól megírt script, ha Hallmark-szintű, homályos és amatőr a technikai kivitelezése (és itt nem a pénzhiányból fakadó határra gondolok, hanem a hozzá nem értő, teljesen átlagos kameramozgásra, beállításokra...stb), meg hiába a százmilliós CGI, ha mellette egy sorban elmondható a story vagy röhejesek a beszélgetések (bár van ellenpélda, ha mondjuk coolságban meg pózerségben eladhatóvá válik - ha azt nézzük a spagetti western is tökre erre játszik rá - azért látványosan esik a színvonal). Vegyük pl a Back to the Future első részét, ahol a plot folyamatosan tágul és a kevés megoldás egyre több problémát szül, de nem gabalyodik annyira össze, hogy egy teljesen átlagnéző ne legyen képes megérteni. Emellett tartalmaz még 80-as évekre jellemző látványvilágot (a kultusszá és szimbólummá nemesedett, felturbózott DeLorean véleményem szerint már körvonalaiban is tökéletesen eszébe juttatja egy laikusnak is, hogy mire is utal), baromi jó színészeket (nekünk bónuszpont, hogy valószínűleg a filmtörténelem legjobb magyar szinkronjával párosítva), félelmetesen eltalált, könnyen dúdolható és nem összetéveszthető zenét meg a páratlan humort. Igazából nem világmegváltó, mert nem hoz olyan újdonságot a sci-fi filmes megjelenítésébe mint a Star Wars első része (földönkívüliek nem csak pusztító szándékkal való létezése; lelakott, sívár és ránézésből felismerhetően lelakott, hihető környezetű idegen bolygó...stb) vagy a Close Encounters of the Third Kind, Alien, 2001 - de valószínűleg nem is fog ennyire közkedveltté, idézhetővé, szórakoztatóvá és széles körűen befogadhatóvá válni egy sci-fi vígjáték mint a Back to the Future. Ezzel szemben ott vannak a nem kommersz, vizualitásban kevésbé jeleskedő drámák. Engem pl az utóbbi időben egyáltalán nem tudnak megfogni: egyszerűen képtelen vagyok letuszkolni magam egy olyan film elé, ahol nincs akció (és most nem robbantásra, lövöldözésre meg vérontásra gondolok - csak konkrét "mozgásra", cselekvésre, pörgésre), csak párbeszéd. Totális ellentétet képez viszont eme hozzáállásommal, amit megtapasztaltam a Preacher képregény olvasása közben nemrég: apró összefoglalásként egy polgárpukkasztó, amerikai/déli vizualitással rendelkező horror/szatíra, némi természetfeletti elemmel. Alapvetően a filmek, képregények esetében, ahol fontos a képi megjelenítés, általában tapasztalható, hogy ha legalább két személy beszélget és előjön valami régi story, akkor flashbacket vagy legalábbis bevillanó képi elemeket kapunk a hallható cselekményről. A Preacherben viszont oldalakon keresztül, több "kameraállásból" látható a legalább két, söröző, kézzel-lábbal és mimikával is hangsúlyozó szereplő, meg irdatlan mennyiségű betűvel telenyomott szövegbuborék. Emlékeztet Tarantino mesélési technikájára: Vincent Vega elmeséli, hogy végigkarcolták a kocsiját de nincs képi megerősítés, nem villan be, hogy Vincent épp kijön valahonnan majd megpillantja a szétk*rt járgányát, csak elmondja az érzéseit akkorról - mellesleg pont nemrégiben néztem Pulp Fiction kimaradt jeleneteket, ahol Lance is elmond egy storyt erre reflektálva: épp drogért ment, eltévedt valami gettóban, útbaigazítást kért és még jobban eltévedt ennek köszönhetően - hogy mégis ki akkora paraszt, hogy szándékosan rossz irányt ad meg? - ugyanúgy csak a két szereplő között vált a kamera, meg közben Eric Stoltz kiméri az anyagot. Ezzel rohamos ellentétben a Kill Bill vol 2. végén, mikor Bride meséli Billnek, hogy miért szökött meg amikor megtudta hogy terhes, pont egy szájbarágós flashbacket kapunk. Na szóval visszakanyarodva, rohadt érdekes, hogy mennyire meg lehet változtatni egy jelenetet, a film pergősségét, a lehetőségeket - és hogy mennyire el lehet veszteni ezt a sebességet ha mondjuk talán túlságosan is a realizmusra törekszünk (lásd: Death Proof kocsmázós beszélgetése) és felesleges mondatokkal tömjük tele a dialógust. Hol a határ? Fogalmam sincs.
Hares Posted June 21, 2011 Posted June 21, 2011 Srácok,erről mit gondoltok? Műfaj keretein belül egyáltalán nem szar szerintem. :) Nővérem vágta,első munkája. :) Nem akarok reklámozni semmit, csupán véleményeket kérném ki, szakmai-nem szakmai szemmel. Ha lehet ilyet. qkmuLQX50Y0
Real013 Posted June 21, 2011 Posted June 21, 2011 Srácok,errõl mit gondoltok? Mûfaj keretein belül egyáltalán nem szar szerintem. :) Nõvérem vágta,elsõ munkája. :) Nem akarok reklámozni semmit, csupán véleményeket kérném ki, szakmai-nem szakmai szemmel. Ha lehet ilyet. Engem speciel zavartak a feliratok, mert azok bénák voltak valahogy, de a többi nagyon korrekt véleményem szerint. Mondjuk én kifejezetten imádom a Grindhouse stílust, szóval lehet, hogy könnyû megvenni :)
Kalti Posted June 21, 2011 Posted June 21, 2011 Üdv mindenkinek! Mint régi tag tiszteletemet teszem, nagyon örülnék, ha ez a topik tényleg az intelligens filmes eszmecserék helyszíne lenne, persze a kötetlenebb dolgok is beleférnek, de én is úgy tapasztalom, hogy a filmes részleg színvonala igencsak mélyrepülésben van évek óta vagy az idõ szépíti meg a 2005-2007 közötti korszakot :D , mondjuk akkoriban meg brutális flamek mentek, egy nap 4-5 oldal komment, ezeket legtöbbbször inkább kívülállóként követgettem. :P . A felvetett témákra reflektálva: Miben változott a filmes szemléletem ? Nos, úgy érzem az ízlésem gyökeresen nem alakult át, amiket 6-7 éve szerettem, azok újranézve se okoznak általában csalódást, ami különbség, hogy a filmes látóköröm természetesen jelentõs mértékben tágult, míg a kezdeti fórumos idõkben kb. Tarantino, Kubrick, Scorsese jelentette nálam a MOZIT, plusz néhány nagyobb név filmjeiben voltam otthon, addig az elmúlt években rengeteg európai, ázsiai filmes zsenit ismerhettem meg, ezenkívül belekóstoltam az indie filmek világába, ezáltal egy merõben új filmes attitûddel találtam magam szemben. Továbbra is erõsen drámaközpontú vagyok, mondhatni az összes általam megtekintett film majd 3/4-e ebbõl a mûfajból kerül ki, ami leginkább mozgatja a fantáziám, az a lélektani változásokba, az emberi pszichébe való betekintés a filmen keresztül, azt hiszem ez az egyik legizgalmasabb és nehezebb feladat is egyben. Ezért is tisztelem a legjobban az olyanokat, mint Ingmar Bergman vagy kortárs rendezõk közül Michael Haneke. A közelmúlt legnagyobb filmes élményeit és felfedezéseit pedig Wes Anderson és Aki Kaurismaki mûveit jelentették a számomra, elõbbi úriembert sztem keveseknek kell bemutatni, egyrészt a Rushmore fanyar humorával, másrészt a Fantastic Mr Fox-al vett meg kilóra, utóbbi nem is volt nehéz feladat, hiszen odáig vagyok a stop-motion animációért. Kaurismaki pedig a finn Jim Jarmusch, aki utóbbi rendezõ filmjeinek hangulatvilágát érzi, az a finn társát is nagyon kedvelni fogja, akinek szintén van egy kissé kitekert humora. A vizualitás nálam is rendkívül fontos, legyen bármilyen filmrõl is szó, én nem hiszem, hogy egy dráma kevesebb teret adna a kifinomult fényképezésnek, sõt... ettõl lesz több, mint egy rögzített színházi elõadás, az életkedvem is elmegy az unalmas tv filmes beállításoktól, nekem egy Barátok köztöt is ezért kín végignézni, nem is annyira a színészek miatt (bár az is megér egy misét), nyilván nagy dolgokat nem vár az ember, de valami pici igényességet e téren. Emellett imádom a hosszú snitteket, amelyeket kocsizással vagy steady cam-el oldanak meg, mindig lenyûgöz, hogy mekkora feladat egy ilyet hibátlanul kivitelezni, meg külön élmény, ha folyamatosan mozgásban van jelent közben a kamera, amikor nem a vágás, hanem maga a kamera mozgása adja a film/jelenet tempóját, ritmusát.
grasslover Posted June 21, 2011 Author Posted June 21, 2011 Hogy bennem mi változott? Hmm. Régen erőteljesen kiálltam a fórumon a filmek védelméért, egyes embereket letámadtam az ízlése miatt...ezt a Real által is említett, kifinomultabb filmes hozzáértés és a komolyodás általi, átlag filmező irányába történő, nullára leredukált kommunikációban tudom értelmezni: csoporttársakkal, családtagokkal egyszerűen nem tudok filmekről beszélgetni, mert egyszerűen elbeszélnék mellettük - teljesen más értékítélet alapján nézek én filmeket mint ők. Egyik példa, egy átlagos, "Hangover a világ legjobb filmje"-típusú csoporttárs egyik reggel undorral mesélte, hogy rábeszélték szobatársai a Starship Troopersre és hogy az mekkora egy szar és igénytelen és nézhetetlen film...ehh. Azé' az már komoly eredmény, ha egy popcorn film nem találja meg magát egy alapvetően popcornos beidegződésű embernél, de most mentem volna bele, hogy szatirikus, Full Metal Jacket-paródia/tisztelgés/referencia, hogy Verhoeven sci-fijeinek meghatározó eleme a futurisztikus paródia-reklámok megjelenése, hogy a rendező védjegye a brutalitás, hogy a korhoz képest lélegzetelállítóan gyönyörű effektek vannak benne. De minek kezdtem volna bele? A végén még én jöttem volna ki belőle hülyén. A másik, mikor egy nagyobb körben a Paranormal Activity került elő, akkor az egyikük hihetetlen műgonddal sorolta, hogy ez a kézikamerás megoldás annak a boszorkányos filmnek (én: "Blair Witch Projectre gondolsz? ő: "he?" én: "Ideglelés?" ő: "ja, igen") a bemutatása óta lett közkedvelt, az volt az első ilyen. És most kössek bele, hogy nem, igazából már Ruggero Deodato ellőtte ezt a megoldást, ráadásul film-a-filmben technikával a hetvenes években a Cannibal Holocausttal? :rolleyes: Nem, igazából szarok az emberek véleményére, teljesen hidegen hagy, hogy miről beszélnek körülöttem - hasonló állásponton szinte biztos, hogy nem leszek velük és egyfajta fásultság meg érettség is bizonyítja a részemről, hogy a gyerekes vergődések igazából semmit nem jelentenek. Vegával is átbeszéltük PM-ben a régi idők tapasztalatait és egyértelműsítettük, hogy nem volt sok értelme. Tehát itt vagyok, jelenleg ahogy lentebb is említettem, főleg horrort meg távol-keleti filmeket nézek, elkapott pár éve az exploitation, a grindhouse feeling imádata, volt néhány kísérlet a gore irányába de rájöttem hogy nem feltétlenül az én műfajom, egyre jobban érdekelnek a jól koreografált akciójelenetek és képes vagyok magamban felröhögni kifinomultabb fekete humoron. Az életemben is nagy változás lett, mikor végre elköltözhettem tavaly otthonról (Nyíregyháza) Szegedre (ez légvonalban is legalább 3-400 km, vonattal meg kerülni kell egy rohadt nagyot), ahol jelenleg egyetemre járok (semmi köze a filmekhez: általános rendszergazda -_-), barátnőmmel kettesben. Kölcsönösen hatottunk egymásra filmezés terén: minimálisra redukálódott az egy év alatt megnézett filmek száma, már soha nem töltök le R5-nél rosszabb képminőségű filmet hogy minél hamarabb lássam (mondjuk pont a héten leszedtem egy copyt a Super 8-ból, de még nem fanyalodtam rá), irgalmatlan mennyiségű sorozatot nézünk (én főleg újranéztem, de pl ledaráltuk mindkettőnk számára újdonságként a Battlestar Galactica-t...), de én megint kezdem megtalálni a sok filmet nézős időszakomat. Rengeteget játszottam a szintén kb egy éve birtokomban lévő saját PS2-mmel, jó nagy lemaradást kell pótolnom a konzol állományából - ráadásul a játékos szokásaim is kezdenek változni, egyre inkább törekszem a hardcore-ságra, untatnak néha az átvezetők és imádom kivitelezni a jobb kombókat - hiába no, konzol vagy mifene. A másik nagy szerelmem, a képregény, amiből terrabyte-ra elegendőt olvastam az utóbbi néhány évben. Filmes megítélésem nem nagyon változott egyébként, a régi nagy kedvenceim még mindig ott trónolnak a maguk elefántcsonttornyában, talán csak még a régebbinél is szélesebb körben rajongok egyes dolgokért. Nemrégiben pótoltam a klasszikus Universal szörnyfilmek nagy részét és vetettem bele magam a Hammer remake-ekbe (Peter Cushing - Tarkin az New Hope-ból - valami elképesztő...Christopher Lee-ről meg eddig is tudtam :D), varázsol el a kung-fu és a vuxia Kínából/Hongkongból, mindig megbizonyosodom hogy a számomra legkülönlegesebb filmtípusok (abszolút besorolhatatlanoktól a totális műfajparódiákon át a vérkomoly műfaji filmekig) mind Japánból erednek és egyre magabiztosabban jelenthetem ki, hogy Jancsó Miklós és Szabó István művészetén (meg persze a modern, fiatal generáció nagy alakjain: Pálffy, Munduczó, Fligeauf...) kívül a magyar filmek engem rettentő mód irritálnak. Új szemmel vagyok képes látni a régi, inkább dacból gyűlölt Star Wars ellentétemet (Vega-val fő konfliktusunk :D), bár még mindig zavar benne némi hülyeség - felülemelkedik a mindenképp fontos filmtörténeti szerep (szerintem a Boogie Nights egyik jelenete okozott nálam megvilágosodást az SW irányába). Ha úgy tetszik, talán még inkább liberálisan tekintek a filmekre: tényleg képes vagyok szinte bármiben észrevenni a jót, és ez a széleskörűség talán néha a nagyobb klasszikusok pótlásának eltologatásához vezet...még mindig rengeteg kultikus és művészeti jelentőséggel bíró rendező életpályája áll előttem abszolút felfedetlenül (Truffaut, Godard, Fellini...stb), mely esetekben lehet, hogy néha a hossz ami elriaszt. Bár Kurosawa-t meg soha nem vetem meg elővenni, holott ritka a két órás műsoridőnél rövidebb alkotása, de nála már rég túl vagyok a 10 megnézetten is asszem... Ja és DVD-t idén eddig egyetlen egyet vettem, a Magnóliát, 790-ért, azt is magamnak, születésnapomra xD Karácsonyra kaptam még kétlemezes District 9-t. Változást hozott viszont, hogy a barátnõmmel összeköltözéskor összepakoltunk a filmjeinket, igaz, nekem még a töredéke van itt csak.
Real013 Posted June 21, 2011 Posted June 21, 2011 Akkor teszek egy próbát. Mi változott ? 2005-ben regisztráltam ide, valahogy úgy voltam, hogy a top filmek a Star Wars, a Halálos Iramban, a Penge, A Rémálom az Elm utcában (és ezek folytatásai)... (tovább nem sorolom inkább... :) Gyorsan belaktam a fórum engem érdeklõ részét (sportjátékok, sport leginkább), aztán egyre többet lógtam a filmes részlegen is, sokkoltam egy-két embert néhány értékelésemmel (Tiborov, Grass), de azért megvoltam. Végül, azt hiszem 2005 nyarán megnéztem a Kill Bill 1-2-t, amit nyilván nem azért szerettem meg, mint amit most látok benne, de jó alap volt nekem, kezdõ filmbu.zinak, hogy elkezdjek komolyabban érdeklõdni a film iránt. Ajánlásokat kértem, QT munkásságát megnéztem, Donnie Darko-t, meg más akkor ajánlott filmeket is. A FILMET, a mozgóképet ennek a fórumnak köszönhetõen kezdtem imádni, és kezdetben pont ezért eléggé hasonultam az itteni, némileg standard ízléssel. ( Imádd a Donnie Darko-t, a Harcosok klubját stb. Mondjuk ezeket most is imádom, de nem ez a lényeg) Aztán ahogy egyre faltam a filmeket, bõvült az érdeklõdési köröm, nyitottabbá váltam, úgy kezdtem kialakítani, illetve alakult ki az ' igazi' ízlésem. Jellemzõ erre a fejlõdésre, hogy a Taxidermia-t, amit megjelenésekor erõteljesen elutasítottam, szidtam, leszóltam, most már az egyik legjobb magyar filmnek tartom, és bármikor szívesen megnézek. Nagy lépés volt, hogy indítottam egy saját kis filmes blogot (mint akkor kb. mindenki), aztán sok kicsibõl megszületett a Videodrome, és sokat írtam, és rájöttem, hogy marhára szívesen csinálnék valami hasonlót, ' ha majd nagy leszek'. A Drome mostanában nem fut annyira, de a kikerülõ cikkek szerintem jóval minõségibbek, mint a kezdetekkor. Most már bontogatom a szárnyaimat máshol is, most mint egyetemi diák írhattam a Mediawave fesztivál versenyfilmjeirõl, jövõre már talán benyomnak minket hivatásos kritikusnak is, de ez még a jövõ: egyelõre élvezem, hogy az egyetemen tanulhatok filmekrõl, s bár sok mindennel nem vagyok kibékülve (technikai felszereltség, filmes órák száma ), úgy érzem, a tanároktól megkapom azt a tananyagot, ami segít tágítani a perspektivámon, plusz jobban el tudom helyezni a filmeket, mûfajilag, történelmileg stb. Ugyanakkor sok mindent tudtam már alapból is, jó példa erre, amikor Vágvölgyi B. András elkezdte kérdezgetni, hogy ki látta X? Ki látta Y filmet, s egy-két kivételtõl eltekintve én felrakhattam a kezemet, jó érzés volt :) Ugyanígy, rengeteg rendezõrõl olvastam, láttam filmjeiket, mielõtt tanultunk volna róluk, ez megint jó, fõleg, ha a többiek csak pislognak... :) Van még egy évem , utána nem tudom mi lesz, de jó lenne valami filmes mesterszakra becsúszni, majd meg kell néznem, mik a lehetõségek. Filmes ízlés. Amerikai filmektõl ( ugye mindenki azokat nézi, aki átlagnézõ, én is csak azokat néztem)már sok fele elkalandoztam, de azért még mindig abban vagyok otthon a legjobban. Nem vagyok Hollywood ellenzõ, szerintem ott sem csinálnak kevesebb jó filmet, mint máshol, csak itt a rosszak jobban elõtérbe kerülnek, míg egy ázsiai/ausztrál filmkínálatból csak a jobbak kapnak itt is figyelmet. Ugyanúgy imádom a régi kedvenceimet amúgy, a Rémálom az Elm utcábant, a Halálos Iramban 1-2-t, SW-t, legfeljebb más miatt, mert változtam, változott a szemléletem és a tudásom. Halálos Irambant pl. most már leginkább a nosztalgia élteti, SW új trilógiáját a részletek és a fanboyság, ugyanakkor a Rémálom most csak még jobbnak tûnik, mint régen, az egy zseniális slasher. Mindenesetre igyekszem, hogy ne sznobosodjam el, és igyekszem mindenben meglátni a jót, még ha ismerõseim szerint kur.vára kritikus is vagyok a filmekkel szemben. Hiába, ha valakinek már egy 6/10 is, vagy egy egész jó mondat is lehúzásnak minõsül, akkor persze, mert azért a 8-9-10 pontokat, vagy a kur.vajó megjegyzést ki kell érdemelni... Pláne azt szeretem, amikor valaki kijelenti, hogy nem is szeretem a filmeket , mert állandóan lehúzom õket. Ilyenkor megy fel bennem a pumpa, fõleg ha az az ember életében nem látott annyi filmet, mint én egy év alatt. (mert én nézek rendesen, az tuti....). Ahogy már említettem, meg Grass is, nem igen foglalkozom már az átlagnézõi véleményekkel, mert csak felhúznak, érvekre meg úgysem hallgatnak. Inkább örülök, hogy ki tudom szúrni az értékeket, meg az igazán jó mozikat, és nem dõlök be Hangover 2 féle pénzlehúzásoknak :) Mindenesetre újabban imádok mindent, ami brit (zenét / Muse, Kasabian, Raidohead/, sorozatot /Skins, Misfits, Doctor Who/ filmet.... Nagyon szeretem az ausztrálok filmjeit is ( Loved Ones, The Proposition, Animal Kingdom/, az ázsiai filmekbõl keveset nézek (kell hogy legyen hozzájuk hangulatom, de rohadtul elismerem õket), sok van, ami megfog ( közelmúltból pl. Mother, Outrage, meg most be van terveze a Man from Nowhere, amihez nagy reményeket fûzök). Európai filmet is kezdem egyre inkább feltérképezni, a svédek, dánok filmjeit kedvelem, de a franciát is nagyon, a spanyol horrorokat... Oké, igazából tényleg ott vagyok, hogy még ha nem is ismerek valamit túlzottan, ha elém kerül valami jó, akkor azt úgy hiszem, tudom értékelni. ^_^ A könnyû elérhetõség/ szem elõtt levõség miatt még mindig az amerikai filmekbõl nézek legtöbbet, de ezt nem bánom valahogy :) Még mindig van elõttem 'pár' fontos rendezõi életmû, de ez legyen is csak így, nehogy kifogyjak a néznivalóból (lehetetlen, persze). Sorozatokat is rengeteget nézek, sokáig nagyon ellenük voltam, most meg már az a bajom, hogy mit kaszáljak el, hogy legyen hely másnak. Gondolataimat gyorsan lezárva, egy kérdést tennék fel! Tender mondogatott jó angol sorkat, Extras stb. Mik is voltak ezek? Mert ezeket szívesen beszerezném a nyárra (The Wire mellé talán befér más is), visszaolvasni meg lusta vagyok. Volt az új Sherlock is... meg mi?
grasslover Posted June 21, 2011 Author Posted June 21, 2011 Sherlockot és Jekyll-t is Moffat írta, mindkettő jó - egyelőre én csak a Jekyllt tudtam le. Egyébként meg Doctor Who...mekkora sorozat már. A bit folklór egyik legfontosabb modern eleve, mely úgy lett kultikus tv-s sorozat, hogy együtt fejlődött a sci-fivel a hatvanas évektől napjainkig. Persze bőven elég a modern, 2006-ban indult sorozatot figyelemmel kísérni, de nem szabad elfelejteni, hogy ott a régi (nagyon lassan haladok az eredeti sorozattal, ritkán tudtom magam rávenni). De a markáns színészek (a legutolsó mellékszereplő is maximális beleéléssel hoz egy évmilliókkal későbbi félig macska félig ember idegen lényt, de reneszánsz kori angliai lordi hanglejtést is tökéletesen nyújtanak), a retro sci-fi légkör, a fergeteges poénok, David Tennant, Steven Moffat, a kacskaringós story - hiába az epizodikus felépítés, a főszálak kibontása akár évadok múlva is csavarodhat egyet...stb. Az utóbbi évek talán legnagyobb találkozása volt számomra ez a sorozat, annyira beleszerettem, annyira magával ragadt...azóta legalább kétszer láttam minden részt az ötödik évaddal bezárólag (sőt, az új évadból is volt amit megnéztem egyedül és barátnőmmel pár nappal később újra), és képtelen vagyok nem-élvezni, még ha van egy-két gyengébb pillanata is, a színészek vagy a humor, vagy a frankó vizualitás simán kikapcsolja a negatívumokat és tisztán awesome-nessé válik. Lehet kicsit a Lost iránti irdatlan csalódásom is okozta az ebbe való átlényegülést, a misztikum iránti éhség, a biztosított sok éven át tartó minőségi sci-fi adagolás felváltja a szigetes túlélősdi iránt rajongásom.
Recommended Posts
Create an account or sign in to comment
You need to be a member in order to leave a comment
Create an account
Sign up for a new account in our community. It's easy!
Register a new accountSign in
Already have an account? Sign in here.
Sign In Now