Világnézetek

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Most olvastam, és mókásnak találtam, hogy Kína nyomtatja a világon a legtöbb Bibliát. Egy olyan ország, ahol több, mint 1,3 milliárdnyian élnek, és közülük alig 16 millió a keresztény.

[tenderlumpling]

Most olvastam, és mókásnak találtam, hogy Kína nyomtatja a világon a legtöbb Bibliát. Egy olyan ország, ahol több, mint 1,3 milliárdnyian élnek, és közülük alig 16 millió a keresztény.

Amúgy érdekelne egy olyan statisztika, hogy egy ember átlagosan hány Bibliát vesz meg életében :D

Én egyet elhoztam ingyen antikváriumból és eladtam 500 Ft-ért a bolhapiacon :unsure: :D

[BajuszGG]

Én egyet elhoztam ingyen antikváriumból és eladtam 500 Ft-ért a bolhapiacon :unsure: :D

Nem úgy van, hogy a Bibliát nem lehet pénzért adni? :unsure: Erre alapozva ki az a gyökér, aki megvette? :unsure:

[Lloth]

Szerintem akik pénz kérnek érte, azok humbugolnak. Akik nem, azoknak lehetnek megérzéseik. Ezek a megérzések meg keletkezhetnek amiatt, hogy az illetõ megfigyelõkészsége nagyon jó, de ennek nincs tudatában, és úgy csapódnak le nála, mint megérzések.

Ezen amúgy gondolkodtam én is már párszor. Mármint, hogy egyfajta "jóslás" lehetséges azáltal, ha gyorsan pörög az agyad, jó megfigyelõ vagy, és mondjuk összerakod az egyes jelenségeket, lepörgeted a lehetséges folytatásokat, és kiválasztod a legvalószínûbbet. De ehhez pl. elég sok információ kell, nem az a "mi a neved, hány éves vagy, van-e párod" néhány kérdéses kategória. Azt is elhiszem, ha ez mondjuk sokszor nem tudatosan történik (mármint, az egyes információk feldolgozása, és ebbõl következtetések levonása).

Amúgy, nem is kell valami nagy misztikumra gondolni: mondunk olyat, hogy valaki pl. jó emberismerõ, nem nagyon lehet átverni. Ez szerintem kb. abból fakad, hogy képes vagy megfigyelni, és helyesen értelmezni a másik tudatos, és tudattalan viselkedését (utóbbi alatt leginkább a testbeszédet értem), és vagy tudatosan, vagy tudattalanul (amolyan megérzés formájában) levonni a következtetést, hogy bízol-e az adott emberben, milyennek gondolod, stb.

Vagy pl. tudatmódosító hatására más szemszögbõl is láthatsz dolgokat, úgy, ahogyan nem is gondoltad addig, és így is össze lehet rakni olyan összefüggéseket, amik késõbb igaznak bizonyulnak. Erre mondják, hogy a fû növeli a kreativitást, mert az agynak azt a részét stimulálja, ami ezért felelõs.

[aluminiumtrioxid]

Vagy pl. tudatmódosító hatására más szemszögbõl is láthatsz dolgokat

Watson és Crick is LSD-s befolyásoltság alatt dobták össze az elméletüket a DNS szerkezetérõl. De érdemes megjegyezni azért, hogy egyikük a pánspermia lelkes hívévé nõtte ki magát az idõk során, a másik pedig csak simán rasszista.

[tenderlumpling]

Nem úgy van, hogy a Bibliát nem lehet pénzért adni? :unsure: Erre alapozva ki az a gyökér, aki megvette? :unsure:

Könyvesboltokban lehet kapni. Mindenféle méretben, színben és szagban.

[Lloth]

Watson és Crick is LSD-s befolyásoltság alatt dobták össze az elméletüket a DNS szerkezetérõl. De érdemes megjegyezni azért, hogy egyikük a pánspermia lelkes hívévé nõtte ki magát az idõk során, a másik pedig csak simán rasszista.

Picasso és Dalí pedig együtt ópiumoztak. Meg is látszik a mûveiken. :P Na, de viccet félre téve: valóban stimulálhatják ezek a szerek a kreativitást, de ha nagyon rákap az ember, akkor hosszú távon meg leépítik az ember agyát. Láttam már sajna ilyen esetet. :(

Amúgy meg, ha már lélekrõl és egyebekrõl van szó: én mindig hadilábon álltam ezzel az egész vallás/természetfeletti dologgal. Gyerek koromban hittem mindenfélét, de most már ez eltûnt, vagy inkább háttérbe szorult, nem gondolok rá. Azt gondolom, hogy az ember maga hozza a döntéseit, és magának kell vállalnia azok következményeit. Nem hiszek semmi konkrétat, hogy ez, vagy az lesz a halál után, viszont számomra félelmetes elfogadni, hogy akkor egyszerûen megszûnünk létezni. Elfogadom a tudományos tényeket, nagyon sok természettudományos dolog érdekel, mégsem tudom kijelenteni 100%-ig, hogy ateista vagyok.

Ha van valami természetfeletti - nevezzük Istennek, Allahnak, Erõnek, bárminek -, akkor szerintem éppen a természetben van. Én ezt mindig úgy képzeltem el, mint egy mindenhol jelenlévõ dolgot, ami nem irányít, nem változtatja meg a világot, csak ott van, mint egy kinyújtott kéz, és ha padlón vagy, akkor megfogod, és segít felállni. Azt hiszem, ez alapvetõen maga a hit, hit bármiben: Istenben, önmagadban, a célodban. Ha jobban elgondolkodom, én erkölcsi értékekben hiszek. Hiszem, hogy segítenünk kell egymásnak, önzetlenül, hiszem hogyha az emberek összefognának, akkor sokkal elõrébb jutnának. Hiszem, hogy óvnunk kell a környezetünket, és alapvetõen hiszem azt, hogy az emberiség változhat ebben az irányban.

Hát, ennyit az én "vallásomról". :)

[a880120]

Az évek óta fokozódó gyûlöletem isten és úgy egyébként bármi... "spirituális" (jajj) dolog iránt, azt hiszem elérkezett a csúcsához. Nagyon úgy néz ki, hogy drága szerelmem a ki.úrt isten, vallás, egyház... "akármelyik" egyház miatt elfogom veszteni. FuckYeah B)

Mióta megnyílt a topic tervezem, hogy fogok írni majd egy jó kis postot a világnézetemrõl, hogy miért az, ami, de erre futotta. Ne haragudjatok. Iszonyúan kétségbe vagyok esve... Mindegy, majd csak találok más lányt. I'm sexy and i know is

[tenderlumpling]

Az évek óta fokozódó gyűlöletem isten és úgy egyébként bármi... "spirituális" (jajj) dolog iránt, azt hiszem elérkezett a csúcsához. Nagyon úgy néz ki, hogy drága szerelmem a ki.úrt isten, vallás, egyház... "akármelyik" egyház miatt elfogom veszteni. FuckYeah B)

Mióta megnyílt a topic tervezem, hogy fogok írni majd egy jó kis postot a világnézetemről, hogy miért az, ami, de erre futotta. Ne haragudjatok. Iszonyúan kétségbe vagyok esve... Mindegy, majd csak találok más lányt. I'm sexy and i know is

Igen, az ilyesmi szívás. Még ha a másik fél nem is vallásos/akármi, előfordul, ha már a házasodást-családot tervezi a pár, akkor a szülők, nagymamák, akárkik belekotyognak, hogy igenis a templombabele, és jön egyfajta kognitív disszonancia, ahol vagy az egyik félnek (család), vagy a másiknak (pár) felelnél meg, de egyszerre képtelenség.

Egyébként meg... ha emiatt a pároddal konfliktusod van, akkor jó esély van, hogy később ezer másba is beleszólna, hogy ez így nem jó, úgy nem jó, vagyis ha ez a szitu... most látszik, hogy nem fogadott el caklipakli, és egy nagyon kényelmetlen utazás előtt állsz, ha meg is maradtok. Szar az ilyen, ha nem vagy egy meghunyászkodó nyüszítő lábtörlő a hosszútávú kapcsolatban (mint a férfiak 109%-a :lol:).

[Mellesleg isten elleni gyűlölet is eléggé disszonáns gondolat; ember elleni gyűlöletről beszélünk.]

[Lloth]

Az évek óta fokozódó gyûlöletem isten és úgy egyébként bármi... "spirituális" (jajj) dolog iránt, azt hiszem elérkezett a csúcsához. Nagyon úgy néz ki, hogy drága szerelmem a ki.úrt isten, vallás, egyház... "akármelyik" egyház miatt elfogom veszteni. FuckYeah B)

Amúgy én ált. azt tapasztalom magam körül, hogy a nem vallásos fél sokkal inkább hajlandó elfogadni a vallásos fél hitét, mint fordítva. Tehát, általában egy pár vallásos tagjának van gondja a másik nem vallásosságával. Sajna ez a "mindenki toleráljon, de nekem nem kell a másikat elfogadni" tipikus esete.

[tenderlumpling]

Amúgy én ált. azt tapasztalom magam körül, hogy a nem vallásos fél sokkal inkább hajlandó elfogadni a vallásos fél hitét, mint fordítva. Tehát, általában egy pár vallásos tagjának van gondja a másik nem vallásosságával. Sajna ez a "mindenki toleráljon, de nekem nem kell a másikat elfogadni" tipikus esete.

Igen, mert a nem vallásos embert nem zavarja a félelem a büntetéstõl, miszerint: "úgy teszek, mintha hinnék, azzal nem ártok magamnak, de õt megnyugtatom; tök mindegy, valójában mit érzek, ha neki a látszat is elég."

Ezzel szemben van egyfajta vallásos bûntudat, hogy "nem kéne hagynom életem szerelmét a pokolba csúszni, ezért mindent megteszek, hogy jobb belátásra bírjam".

[a880120]

Amúgy én ált. azt tapasztalom magam körül, hogy a nem vallásos fél sokkal inkább hajlandó elfogadni a vallásos fél hitét, mint fordítva. Tehát, általában egy pár vallásos tagjának van gondja a másik nem vallásosságával. Sajna ez a "mindenki toleráljon, de nekem nem kell a másikat elfogadni" tipikus esete.

Valahogy így: Mikor még nem döntötte el, "nem találta meg istent", addig is sokat foglalkozott különféle spirituális, ezoterikus dolgokkal, pl. Tolle-val. Mindig is mondom neki, hogy csinálja, amit szeretne, támogatom benne. Sokszor viszont ezek a beszélgetések odáig jutottak, hogy én képtelen vagyok elfogadni bármit is, ami a gondolkodásomon kívül áll, képtelen vagyok azt elfogadni, hogy õ foglalkozik ilyenekkel... és ilyenkor mindig mondtam: "Kincsem, nem... te nem tudsz engem elfogadni"

És ez végül is múlt héten bukott ki elõször belõle. Mondta, hogy szeretne hangosan imádkozni és szeretné, ha meghallgatnám õt. Rábólintottam, hogy legyen, de hiba volt. Fél perc alatt nagyon feszült lettem, majd ki is kellett mennem a szobából egy kicsit. Valahogy utána hoztam ismét szóba, hogy nem velem van a baj, nem én vagyok az, aki nem toleráns, hanem õ. Ekkor beismerte, hogy tényleg, van benne egy kicsit olyan, hogy meg akarná változtatni a hozzáállásom a világhoz.

De a fõ konfliktus nem ebbõl szármozik, de azt majd talán késõbb leírom, addig még egy picit talán tudjuk ezt görgetni :)

Igen, az ilyesmi szívás. Még ha a másik fél nem is vallásos/akármi, elõfordul, ha már a házasodást-családot tervezi a pár, akkor a szülõk, nagymamák, akárkik belekotyognak, hogy igenis a templombabele, és jön egyfajta kognitív disszonancia, ahol vagy az egyik félnek (család), vagy a másiknak (pár) felelnél meg, de egyszerre képtelenség.

Egyébként meg... ha emiatt a pároddal konfliktusod van, akkor jó esély van, hogy késõbb ezer másba is beleszólna, hogy ez így nem jó, úgy nem jó, vagyis ha ez a szitu... most látszik, hogy nem fogadott el caklipakli, és egy nagyon kényelmetlen utazás elõtt állsz, ha meg is maradtok. Szar az ilyen, ha nem vagy egy meghunyászkodó nyüszítõ lábtörlõ a hosszútávú kapcsolatban (mint a férfiak 109%-a :lol:).

[Mellesleg isten elleni gyûlölet is eléggé disszonáns gondolat; ember elleni gyûlöletrõl beszélünk.]

A szülõkkel nincs igazából baj, õk most már nem járnak hitközösségbe (bár az apa most gondolkodik, hogy lehet jót tenne a lelkének, ha ismét eljárogatna). Imádnak engem, viszont teljesen egyértelmû, hogy én állok vesztésre a témában. Az én szüleim pedig eleve teljesen elutasítóak mindenféle "nem tapintható" dologgal szemben- bár magam ezt nem tõlük örököltem, hanem erre az álláspontra jutottam.

Tudom... ezért lehet, hogy nekem nem kéne megvárni, hogy õ dobjon emiatt, hanem nekem kéne lépni. Alapvetõen õ eleve hozzám képest még pofátlanul fiatal, 17 éves, tehát, ha azt is mondja, hogy õ szeretné el kötelezni magát mellettem (bár ugye isten mindennél fontosabb, õt kell legjobban szeretni eleve -_- ), erre nem lehet semmit sem építeni. Úgy voltam vele egész eddig, hogy jövõre 2014-ben érettségizik, felsõoktatás az anyagi helyzetük miatt kizárt (mondjuk már mi se tudnánk finanszírozni szerintem), kimegyünk Hollandiába. Azért egy majdnem 3 éves múlttal már neki mernék vele vágni, viszont így várok rá még X idõt, aztán... lehet, már tavasszal tudnék kimenni kereszt szüleimhez és így eleve elvesztem az X idõt emiatt a konfliktus miatt.

Egyébként szülei támogatnák, hogy kiköltözzön velem majd. :)

[tenderlumpling]

Mindenesetre azt feltételezve, hogy nem fog mûködni, ne lépj meg semmi végzeteset - beszéljétek meg, hogy lehet úgy is együtt élni, hogy az egyik ezt gondolja, a másik amazt. Egyszerûen csak ne kerüljön elõ. (Persze, elõ fog kerülni, ha meghal valaki a családból, meg ilyen extrém esetekben, de hát ilyen az élet.)

[grasslover]

Mivel az ország legelmaradottabb részéről származom (Dark Szabolcs), így elkerülhetetlenül is sokszor tapasztaltam hasonló eseteket - elszomorító, hogy hányszor.

Legutóbb például a kedvenc családtagom, unokatestvérem a párjával szívja meg - igaz ott a szülők a totál római katolikus erkölcscsőszök: akik képesek aranyból és gyémántból és márványból építtetni az alkoholista férjnek/apának a temetőben a sírt, hogy a hívő szomszéd azt lássa, hogy

a.) milyen sok pénzünk van,

b.) mennyire szerettük az alkoholista jóembert.

Mellesleg az én barátnőm szülei is vallásosak, de teljesen jó kapcsolatban vagyok velük, szerintem engem is szeretnek és totál elfogadnak :D Pedig politikai nézetekben is erősen más irányba haladunk - én ugye abszolút love peace happiness freedom liberal scum vagyok, ők meg afféle orange-rightwingesek :D. De értelmes emberek esetében ez abszolút megkerülhető: lásd a Big Fish-t, ahol a bölcs apuka elmondja, hogy a politika és a vallás az, amiről nem szabad beszélni, mert nem tudni, hogy kit sértünk meg vele.

[Lloth]

Én már alább leírtam, hogy is állok ezzel a vallás dologgal, és a barátom is így gondolkodik. Lengyelországban hallottam erre egy jó kifejezést (bár én úgy tudtam, nem pont azt jelenti, na, mindegy, ők ebben az értelemben használják): agnosztikus. Mikor nem tudod, hogy van-e Isten, vagy nincs. És ez a vallástalanságnak a legmélyebb pontja, amit ők képesek elképzelni, tehát az, hogy szilárdan tagadod Isten létét, számukra értelmezhetetlen. :P

Na, de amit ki akartam hozni ebből: az én családomban sosem volt gond a vallásból, pedig van vallásos családtag is, meg nem vallásos is. Barátomnak viszont nagyon rossz tapasztalatai voltak a vallásos emberekkel a családjában, mind kétszínű, és bigott katolikus. Emiatt neki elég nagy ellenszenve volt a vallással szemben, és 3 év kemény munkájába telt, hogy megértessem vele: ha ő nem képes tolerálni másokat, akkor miért várná el, hogy őt tolerálják? Persze vannak, akik sehogy sem fogják elfogadni, hogy nem vallásos, de most már legalább sikerült eljutnia odáig, hogy nem zsigeri ellenszenvvel és előítélettel indít minden vallásos emberrel szemben. Most már pl. mondott olyat, hogy őt nem zavarná, ha mondjuk a gyereke vallásos lenne, és templomba járna egész addig, míg tőle nem várja ezt el.

[a880120]

Annyi mindent akarnék írni... de mivel a házasság elõtti szex fõben járó, halálos bûn, ami által elpusztul a lélek, így aztán vége.

[tenderlumpling]

Annyi mindent akarnék írni... de mivel a házasság elõtti szex fõben járó, halálos bûn, ami által elpusztul a lélek, így aztán vége.

[grasslover]

Most, hogy telenyomják Facebookot meg 9gaget meg igazából mindent azzal, hogy VILÁGVÉGE, néha elgondolkodom rajta (még beszívás nélkül is!), hogy milyen lenne, ha tényleg jönne.

Mert igazából, egyáltalán nincs kizárva. Ha nem is tudományosan bizonyított, azért nagy pofonvágás lenne, ha mégis jönne valami brutális árvíz (csak úgy, random), vagy felrobbanna a Hold (magától!) és az olyan láncreakciókat indítana, hogy a törmelék tönkrezúzná az áramellátást valamilyen sugárzás vagy az aszteroidák pusztítása miatt és visszazuhannánk civilizációnkban vagy 100 évet (megszűnne a virtuális pénz, a bankokat megrohamoznánk, pánik, összeomlás, világháború, atomtöltetek, pár ezer év múlva újra megjelenne az ember...stb).

Szóval igazából annyi minden kiválthatja a konkrét világvégét, hogy nem kell ahhoz a maja naptár miatt görcsölni, mert igazából ebben a percben is elindíthatja valami - akár ez a komment is - és k*rvára cérnaszálon táncolunk. Mert pár éve néhány unatkozó yuppie nyereségvágyból elkövetett szórakozása odáig vezetett, hogy országok jutnak a csőd szélére és családok fagynak halálra. Mi lenne, ha mondjuk nagyobb nagyságrendben követte volna el? Teszem azt, teljes bankok pénzösszegeit nullázta volna le?

És ha mindez értelmet nyerne a Jelenések Könyve idézeteihez viszonyítva? -_- Az ütne csak be. Ha minden sort, az Apokalipszis Lovasaitól kezdve Új Jeruzsálemig rá lehetne húzni más dolgokra, és tényleg megnyílna a föld és kardélre hánynának minket szárnyas lények akik a gravitációnak ellentmondva vérré változtatnának mindent? Mert alapvetően én sem vagyok a hit embere, de úgy igazából a tudományé sem, csak úgy a kettő közötti sík között létezem és várom a racionális magyarázatot, mert a hit az bizony nekem sose tett a kedvemre - úgyhogy...igazából...ott tartok, hogy ha zombiapokalipszis lesz, annak örülök, mert elmondhatom, hogy az általam bálványozott George A. Romero nem elég hogy látnok volt, de még művészetben is fejezte ki az egészet. Ha viszont csak ON/OFF módjára (most még írom ezt a kommentet, a következő pillanatban meg hirtelen MINDEN megsemmisül) vége lenne mindennek...az azért elég szar húzás lenne. Legalább sajtos-tejfölös palacsintáért elmehetnék előtte az éjjelnappali büfébe itt a házunk mellett...

[tenderlumpling]

Nem kell a világ végét szó szerint értelmezni, ugyanezeket elmondhatod a saját halálodról is.

Ezt a sajtos-tejfölös palacsintás megjegyzést pedig jegyezd meg még legalább jövõ nyárig :D

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Nekem nagy vágyam megélni a világvégét. Még akkor is, ha egy része szenvedés.

Nagyon nagyon nagyon nagyon érdekel, hogyan éri az emberiséget a vég. Hogyan omolna össze a társadalmi, gazdasági rendszer, mire mi lenne hatással, satöbbi. Kíváncsi vagyok rá. :D

Annyi minden felfogás kérdése. Mivel nem hiszek a halál utáni életben, és az emberiséget sem tartom sokra, ezért egyáltalán nem zavarna, ha még életem során bekövetkezne a világvége.

Gondolom ezért vagyok oda a poszt-apokaliptikus dolgokért.

[tenderlumpling]

Én a totálisan unalmas, kiszámítható és békés életre vágyom, kb. mindenkinek - így a fikció virágzik, és megadja a lehetõséget a többféle kalandok passzív átélésére.

És ha ez nem elég, meglovagolhatunk egy bengáli tigrist.

[Real013]

Én a zombiapokalipszis mellett vagyok, pusztán azért, mert kiváncsi vagyok arra, hogy a sok-sok filmben felvázolt szituációból mennyi és mi hogyan valósulna meg. Persze az pech lenne, ha mindjárt az elején megharapnának és lemaradnék a dolgkról, vagyis más perspektívából élném meg. . -_- :D

Mindent összevetve persze csak egy dolog miatt sajnálnám igazán, ha vége lenne decemberben a világnak...

[-StiF-]

"Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki se tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az idõ!" Mk 13,32-33

ennyit fûznék hozzá, az állítólagos "világvégéhez"... innentõl kezdve rátok van bízva, h hisztek-e Krisztusnak avagy sem.

[grasslover]

"Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki se tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az idõ!" Mk 13,32-33

ennyit fûznék hozzá, az állítólagos "világvégéhez"... innentõl kezdve rátok van bízva, h hisztek-e Krisztusnak avagy sem.

Jó, én nem hiszek.

Some men just want to watch the world burns.

[tenderlumpling]

"Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki se tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az idõ!" Mk 13,32-33

ennyit fûznék hozzá, az állítólagos "világvégéhez"... innentõl kezdve rátok van bízva, h hisztek-e Krisztusnak avagy sem.

Szóval higgyem el, hogy nem tudom, mikor van világvége?