A tűz és jég dala

[gebali1991]

Akkor olvass Salvatore-t

Fura minél többen olvassák annál több a negatív kritika, emlékszem amikor még régen elolvastam az elsõ kötetet fórumos ajánlásra akkor az a maréknyi ember aki olvasta csak dícsérni tudta, alig vártam ,hogy megjelenjen a többi rész is magyarul, egymás után egy csomószor elolvastam és nem tudtam megunni :D A leírások, a részletesség pont megfelelõ, a történelem könyves embernek meg mondanám ,hogy olvassa el a Szilmarilokat, akkor rájön ,hogy nem :D Az ötödik kötettel még mindig nem ismerkedtem pedig elég sokat vártam rá, a sok negatív kritika kicsit elrettent bár szerintem azt is bõven élvezni fogom, a probléma forrása szerintem az ,hogy van egy negyedik kötetünk amit szerintem még a történet közepének se nagyon lehetne tekinteni, ha azt vesszük, hogy mekkora események zajlanak, így elég kevés esélyt látok én is egy normális befejezésre (elméletileg 2 kötet van még rá, ha egyáltalán elkészülnek még..., bár két ilyen vaskos könyvbe sokminden belefér...)

Lol, inkább próbáld meg nem keverni a történelmet és a mitológiát -_-. A Szilmarilok monda, illetve eredettörténeteknek felel meg, a Tûz és Jég meg történelmi regénynek. ;)

[anjunabeast]

Nekem egyre több ismerõsöm olvassa. Igen, a sorozat miatt valószínû :) Mondjuk én nem láttam a sorozatot, azt sem tudtam, hogy lesz mikor elkezdtem olvasni :D

Egyébként nekem Tyrion és Jamie egyszer szimpibb. Tudom, hogy egy kö**ög (legalább is nekem eddig ez jött le :D), de akkor is.

arya mellett, nekem õk a kedvenc karaktereim.

szerintem egyikrõl se lehet kijelenteni, hogy ez mekkora "kö**ög". jamie tetteinek a miértjérõl elég sok minden kiderül és ezáltal teljesen érthetõ lesz a cselekedeteinek a nagy része. tyrion pedig nem igazán tett rossz dolgot, õt egész egyszerûen csak a kinézete miatt állítják be gonosznak.

a harmadik könyvrõl:

a könyv legnagyobb spoilerébe sajnos én is belefutottam... azt a marhát, aki kitalálta, hogy mit írjanak a 4. hátuljára.

oké, hogy az író meglépte ezt, még joffrey halálát is elfogadtam (annak még örültem is), de a végén a karakterek hullása már egy kicsit sok volt. valahogy az jött le az egészbõl, hogy egyre nagyobbat akar, hogy is mondjam, fingani a szerzõ, persze sikerült is neki azt aláírom.

az epilógus pedig már eléggé erõltetett volt, azt valahogy nem tudtam hova tenni, ettõl eltekintve az embernek egy rossz szava se lehet rá. :)

[M3LK0R]

Lol, inkább próbáld meg nem keverni a történelmet és a mitológiát -_-. A Szilmarilok monda, illetve eredettörténeteknek felel meg, a Tûz és Jég meg történelmi regénynek. ;)

Akkor jó vagy, pont felfogtad a lényeget :rolleyes:

[grasslover]

a harmadik könyvről:

a könyv legnagyobb spoilerébe sajnos én is belefutottam... azt a marhát, aki kitalálta, hogy mit írjanak a 4. hátuljára.

oké, hogy az író meglépte ezt, még joffrey halálát is elfogadtam (annak még örültem is), de a végén a karakterek hullása már egy kicsit sok volt. valahogy az jött le az egészből, hogy egyre nagyobbat akar, hogy is mondjam, fingani a szerző, persze sikerült is neki azt aláírom.

az epilógus pedig már eléggé erőltetett volt, azt valahogy nem tudtam hova tenni, ettől eltekintve az embernek egy rossz szava se lehet rá. :)

(Nekem az első könyv óta Arya a kedvenc karakterem -_-)

Masszív harmadik könyv spoiler:

A halálnemeken én nem éreztem, hogy erőltetett lenne, vagy, hogy túl sokat akarna elénk tolni az író (tudod: Valar Morghulis :D). Még mintha játszadozott is volna vele: "na, ennyi halál után mit gondoltok, Tyrion is bevégzi? Úgyis megnyeri a harcot a dorne-i herceg...vagy mégsem? :D" Na szóval ezek erősen rájátszanak az olvasóra. A legjobban a könyvben a Vén Medve Mormont halálát sajnáltam - a Falon és azon túl folyó események jönnek be a legjobban, komolyan mondom ha csak ez az egy szál lenne a könyvben, már akkor letehetetlenné válna a számomra, pedig csak ez csak egy kis falat az óriási trónviszályok meg akár a tengeren túli Targaryen támadáshoz képest; és ebből a Falas közegből is messze Mormont volt a legszimpatikusabb fickó. Aemon mester is jó arc, vagy Bánatos Edd, tetszik az összetartásuk. Még ha Jon néha annyira nem is szimpatikus, de talán pont ezzel érzem magamhoz a legközelebb.

A legjobban Lord Tywin halálán lepődtem meg, Tyrion bosszúja zseniális volt :D. A kis rohadék tudja, hogy kell a tápláléklánc aljáról a csúcsra küszködni: a fejezet elején még a kivégzőit várja, majd a végére megöli a Király "Segítőjét", aki nem mellesleg az apja is volt egyben :D.

[M3LK0R]

(Nekem az elsõ könyv óta Arya a kedvenc karakterem -_-)

Masszív harmadik könyv spoiler:

A halálnemeken én nem éreztem, hogy erõltetett lenne, vagy, hogy túl sokat akarna elénk tolni az író (tudod: Valar Morghulis :D). Még mintha játszadozott is volna vele: "na, ennyi halál után mit gondoltok, Tyrion is bevégzi? Úgyis megnyeri a harcot a dorne-i herceg...vagy mégsem? :D" Na szóval ezek erõsen rájátszanak az olvasóra. A legjobban a könyvben a Vén Medve Mormont halálát sajnáltam - a Falon és azon túl folyó események jönnek be a legjobban, komolyan mondom ha csak ez az egy szál lenne a könyvben, már akkor letehetetlenné válna a számomra, pedig csak ez csak egy kis falat az óriási trónviszályok meg akár a tengeren túli Targaryen támadáshoz képest; és ebbõl a Falas közegbõl is messze Mormont volt a legszimpatikusabb fickó. Aemon mester is jó arc, vagy Bánatos Edd, tetszik az összetartásuk. Még ha Jon néha annyira nem is szimpatikus, de talán pont ezzel érzem magamhoz a legközelebb.

A legjobban Lord Tywin halálán lepõdtem meg, Tyrion bosszúja zseniális volt :D. A kis rohadék tudja, hogy kell a tápláléklánc aljáról a csúcsra küszködni: a fejezet elején még a kivégzõit várja, majd a végére megöli a Király "Segítõjét", aki nem mellesleg az apja is volt egyben :D.

Igen, a Falon túli eseményekrõl sajnos elég kevés szó esik végig, de így erõsebb lesz a hatása annak ,hogy mit fog kiváltani a délen harcolókból amikor ráébrednek ,hogy mi is történik északon (mert ugye nem vették túl komolyan, mondjuk az események miatt ez így logikus), bár ez még sok dologtól függ, remélem nem lesz elszúrva a történet.

Tyrion nekem is kedvenc, féltem ,hogy a sorozatban nem tudják azt kihozni belõle amit a könyvben de kellemesen csalódtam :) Talán megkaptuk az elsõ olyan könyvadaptációt ami jó is? :D

[gebali1991]

Akkor jó vagy, pont felfogtad a lényeget :rolleyes:

Én igen, biztos te is. :)

(Nekem az elsõ könyv óta Arya a kedvenc karakterem -_-)

Masszív harmadik könyv spoiler:

A halálnemeken én nem éreztem, hogy erõltetett lenne, vagy, hogy túl sokat akarna elénk tolni az író (tudod: Valar Morghulis :D). Még mintha játszadozott is volna vele: "na, ennyi halál után mit gondoltok, Tyrion is bevégzi? Úgyis megnyeri a harcot a dorne-i herceg...vagy mégsem? :D" Na szóval ezek erõsen rájátszanak az olvasóra. A legjobban a könyvben a Vén Medve Mormont halálát sajnáltam - a Falon és azon túl folyó események jönnek be a legjobban, komolyan mondom ha csak ez az egy szál lenne a könyvben, már akkor letehetetlenné válna a számomra, pedig csak ez csak egy kis falat az óriási trónviszályok meg akár a tengeren túli Targaryen támadáshoz képest; és ebbõl a Falas közegbõl is messze Mormont volt a legszimpatikusabb fickó. Aemon mester is jó arc, vagy Bánatos Edd, tetszik az összetartásuk. Még ha Jon néha annyira nem is szimpatikus, de talán pont ezzel érzem magamhoz a legközelebb.

A legjobban Lord Tywin halálán lepõdtem meg, Tyrion bosszúja zseniális volt :D. A kis rohadék tudja, hogy kell a tápláléklánc aljáról a csúcsra küszködni: a fejezet elején még a kivégzõit várja, majd a végére megöli a Király "Segítõjét", aki nem mellesleg az apja is volt egyben :D.

Nekem valahogy annyira nem jönnek be a Falon túli események, egyedül az tetszett, amikor bemutatta az északi hadat óriásostul mamutostul :D. Kicsit úgy érzem, hogy szándékosan homályban akar minket tartani Martin az északi dolgokkal kapcsolatban, és azokban a fejezetekben mindenki rébuszokban beszél, Jon meg még véletlenül sem azt kérdezi, amit kéne :unsure: (ez ilyen Lostos betegség :D). Engem mindig jobban lekötöttek a Királyvárban zajló események, illetve a Lannisterek fejezetei.

[anjunabeast]

(Nekem az elsõ könyv óta Arya a kedvenc karakterem -_-)

Masszív harmadik könyv spoiler:

A halálnemeken én nem éreztem, hogy erõltetett lenne, vagy, hogy túl sokat akarna elénk tolni az író (tudod: Valar Morghulis :D). Még mintha játszadozott is volna vele: "na, ennyi halál után mit gondoltok, Tyrion is bevégzi? Úgyis megnyeri a harcot a dorne-i herceg...vagy mégsem? :D" Na szóval ezek erõsen rájátszanak az olvasóra. A legjobban a könyvben a Vén Medve Mormont halálát sajnáltam - a Falon és azon túl folyó események jönnek be a legjobban, komolyan mondom ha csak ez az egy szál lenne a könyvben, már akkor letehetetlenné válna a számomra, pedig csak ez csak egy kis falat az óriási trónviszályok meg akár a tengeren túli Targaryen támadáshoz képest; és ebbõl a Falas közegbõl is messze Mormont volt a legszimpatikusabb fickó. Aemon mester is jó arc, vagy Bánatos Edd, tetszik az összetartásuk. Még ha Jon néha annyira nem is szimpatikus, de talán pont ezzel érzem magamhoz a legközelebb.

A legjobban Lord Tywin halálán lepõdtem meg, Tyrion bosszúja zseniális volt :D. A kis rohadék tudja, hogy kell a tápláléklánc aljáról a csúcsra küszködni: a fejezet elején még a kivégzõit várja, majd a végére megöli a Király "Segítõjét", aki nem mellesleg az apja is volt egyben :D.

lehet rosszul fogalmaztam. azon akadtam ki, hogy a könyv elsõ felében szinte alig történik valami, aztán azzal az esküvõvel pedig megindul a lavina és sorra hullanak el a szereplõk (azt is lehetne mondani, hogy pont ez indította el a dolgot, de ez nem igaz). soknak azt éreztem, hogy rengetegen meghaltak, ezért volt az enyhén negatív kritika.

a falon túli eseményeknek pedig remélem még lesz folytatása, nagyobb terjedelemben is, mert a beharangozott holtak elleni küzdelem még nem igazán történt meg. :)

ez pedig, ha volt már akkor bocs:

http://imageshack.us/photo/my-images/269/w...otherinlaw.jpg/

elképesztõ módon jól sikerült. :D

[grasslover]

lehet rosszul fogalmaztam. azon akadtam ki, hogy a könyv első felében szinte alig történik valami, aztán azzal az esküvővel pedig megindul a lavina és sorra hullanak el a szereplők (azt is lehetne mondani, hogy pont ez indította el a dolgot, de ez nem igaz). soknak azt éreztem, hogy rengetegen meghaltak, ezért volt az enyhén negatív kritika.

a falon túli eseményeknek pedig remélem még lesz folytatása, nagyobb terjedelemben is, mert a beharangozott holtak elleni küzdelem még nem igazán történt meg. :)

ez pedig, ha volt már akkor bocs:

http://imageshack.us/photo/my-images/269/w...otherinlaw.jpg/

elképesztő módon jól sikerült. :D

Háát...

Van ott azért elrejtve egy kis bizsergető információ, miszerint Stannis királytól származó vért áldozott fel a tűznek, hogy három király meghaljon. Ők mind meg is haltak a könyv során. Hogy volt-e köze hozzá, hogy tényleg Melisandre közbenjárásának köszönhető, az nem biztos (Aemon mester feltűnő nyomozgatása a lángoló karddal kapcsolatban pedig azt segített megértetni velünk, hogy Stannis talán egy hamis prófétát követ, esetleg a R'Hollorral ellentétben pont a Sötétség Urát...).

Ha pedig csak az a három szereplő, a három király hal meg, az eléggé lekicsinyítette volna a világ realisztikusságát (egyúttal a szereplőknek gyanakodásra adna okot, hogy miért csak az a három, igen jól őrzött ember hullik el?). Középkori hely, nagyon sérülékenyek az emberek, ráadásul többszörös háborús idők, trónviszályok, családon belüli árulás...érthető, hogy így hullanak a szereplők. Bátor húzás is emellett, nem nagyon ismerek még egy olyan szerzőt, aki ilyen bátran lehúzza a WC-n akár a közönség által kedvelt karaktereket is.

A holtak elleni küzdelem pedig apránként épül: valószínűnek tartom, hogy a trónért folyó harc igen csúnyán a semmibe fog veszni, ha lesz egy közös ellenség. Ezt Daenerys-nek is fejtegették (talán Ser Jorah), hogy ha átér Westerosra, még ott érdemes lenne megnyerni az ottani embereket, de nem mindegy hogy rabszolga sereggel, vagy kolduskirályként, vagy sárkányokkal teszi. Szerencsétlen Dany mire átér nyugatra, vagy nem lesz már mit elfoglalnia, mert a Fal leomlik és még Dorne is befagy, vagy könnyű dolga lesz mert a Mások elvégzik helyette a tisztogatást.

Amit nem értek: ez az évszakolás akkor hogy is működik? Az élők közötti béke (esetleg harmónia?) magával hozza egyfajta mágikus úton a jó időt és mindez addig fenn marad, amíg háborús idők nem érkeznek? Vagy minden, akár emberek között vívott háborút is "Télnek" bélyegeznek, függetlenül attól, hogy ugyanolyan nyárias idő van? Nem feltétlenül értem, hogy mire használják ezt a szószerkezetet (esetleg a magyar fordítás rontja ezt el).

Öreg Nan mesélte, hogy ha jön a nagy Tél, akkor milyen hideg van, a várakban is érezni a hideget (a Falon túl mondták,hogy ha a Mások jönnek akkor sokkal hidegebb van, csak nem tudni hogy a Mások hozzák azt vagy ha hideg van akkor jönnek egyúttal a Mások is) és nincs az a prém ami megóvna. Viszont állítólag ezer éve nem láttak már Mást az első könyvben leírtak alapján, Öreg Nan sem volt annyira idős :).

Jó, azt könnyen fel lehet ismerni, hogy a szóbeszéd és mesék között érdemes egy kicsit szűrni az információt, mert gyakran túlzásokba esik, nagyon nehezen feldolgozható az is, hogy épp ki hazudik, épp kihez milyen információk jutottak el épp abban a fejezetben amit olvasunk és hogy ki milyen fából van faragva és mennyire hisz egy-egy eseményben. Nem véletlenül írogatja olyan sokáig Martin ezeket a könyveket, ezeken mind keresztül kell magát rágnia :).

[-Gio-]

No igen, az idõt én sem értem. Mert körülbelül 4. kötete mondják, hogy jön a tél, de eddig semmi extra...

Egyébként meg nekem sajnos egyre kevésbé tetszik. A második kötettõl beleültem a hangulatba, harmadik extázis volt, a negyedik viszont eddig csalódás.

Daenerys, Jon, Tyrion voltak a kedvenc embereim. Nos most elsõ kettõ "eltûnt" (tényleg Dany lesz még?), a harmadikkal meg ki tudja, mi lesz.

Ugyan a dorne-i események izgalmasak, de nem tartom jónak Arya céltalan kallódását, Sam mesterré válását vagy Sansa játékát. Egyedül a Jaime és a Brienne szálak tartogatnak izgalmat számomra. Meg most le is ült picit, persze ez gondolom a vihar elõtti csend. Szívesen olvasnék még a hátborzongató Másokról, Stannis és Királyvár háborújáról, vagy éppen Danyrõl, aki a sárkányaival Westeros ellen masírozik.

[grasslover]

A "Közeleg a Tél", vagyis a Starkok házának mondása egyúttal szerintem a Starkok hozzáállását is tükrözi. Le is van írva, hogy a többi házé mennyire harcias, vagy bátorságot, hűséget fejez ki...nekik meg ez a látszatra semmitmondó, ugyanakkor gyanakvó, mindig pesszimista és felkészülésre sarkalló, introvertált hozzáállású a jelszavuk. Igaz, hogy egyúttal igaz a történet cselekményére is, ha nem is mindig mondják ki, folyamatosan ott lebeg a szemünk előtt, hogy valamikor bekövetkezhet valamilyen nagy csavar...ami általában jön is.

[-Gio-]

A "Közeleg a Tél", vagyis a Starkok házának mondása egyúttal szerintem a Starkok hozzáállását is tükrözi. Le is van írva, hogy a többi házé mennyire harcias, vagy bátorságot, hûséget fejez ki...nekik meg ez a látszatra semmitmondó, ugyanakkor gyanakvó, mindig pesszimista és felkészülésre sarkalló, introvertált hozzáállású a jelszavuk. Igaz, hogy egyúttal igaz a történet cselekményére is, ha nem is mindig mondják ki, folyamatosan ott lebeg a szemünk elõtt, hogy valamikor bekövetkezhet valamilyen nagy csavar...ami általában jön is.

Ez evidens, igen. De maga a évszakváltakozás hogyan van, az érdekelne. :)

[gebali1991]

A "Közeleg a Tél", vagyis a Starkok házának mondása egyúttal szerintem a Starkok hozzáállását is tükrözi. Le is van írva, hogy a többi házé mennyire harcias, vagy bátorságot, hûséget fejez ki...nekik meg ez a látszatra semmitmondó, ugyanakkor gyanakvó, mindig pesszimista és felkészülésre sarkalló, introvertált hozzáállású a jelszavuk. Igaz, hogy egyúttal igaz a történet cselekményére is, ha nem is mindig mondják ki, folyamatosan ott lebeg a szemünk elõtt, hogy valamikor bekövetkezhet valamilyen nagy csavar...ami általában jön is.

Erre a posztodra válaszolok, de az elõzõre írom :P. Az évszakok: nekem úgy jött le, hogy náluk nem úgy megy, mint nálunk, hogy egy éven belül van négy évszak, hanem az évszakok nagyon hosszan elhúzódhatnak. A nyár a regények elején már asszem 9 éve tartott, és már mindenki várta, mikor lesz vége (tehát egy évszak úgy 5-6 éves szokott lenni), és azért paráznak, mert tudják, hogy a hosszú nyarat hosszú tél követi. Az Ezeréves Tél meg gondolom olyan, mint a százéves háború, amikor rövid nyarak szakítják meg a hosszú teleket. Illetve van az a jóslat, hogy eljön majd az Örök Nyár, ez meg nekem a jólét eljövetelének felel meg, utopisztikus értelemben.

A tél pedig közeleg, szó szerint, gyakran mondják is, hogy itt meg ott már havazik, a mesterek üzenik, hogy rövidülnek a nappalok, utolsó termés, ilyenek.

[Cortez_Corleone]

No igen, az idõt én sem értem. Mert körülbelül 4. kötete mondják, hogy jön a tél, de eddig semmi extra...

Egyébként meg nekem sajnos egyre kevésbé tetszik. A második kötettõl beleültem a hangulatba, harmadik extázis volt, a negyedik viszont eddig csalódás.

Daenerys, Jon, Tyrion voltak a kedvenc embereim. Nos most elsõ kettõ "eltûnt" (tényleg Dany lesz még?), a harmadikkal meg ki tudja, mi lesz.

Ugyan a dorne-i események izgalmasak, de nem tartom jónak Arya céltalan kallódását, Sam mesterré válását vagy Sansa játékát. Egyedül a Jaime és a Brienne szálak tartogatnak izgalmat számomra. Meg most le is ült picit, persze ez gondolom a vihar elõtti csend. Szívesen olvasnék még a hátborzongató Másokról, Stannis és Királyvár háborújáról, vagy éppen Danyrõl, aki a sárkányaival Westeros ellen masírozik.

A negyedik és az ötödik könyv egyben kezelendõ, de Martin ezt le is írta a negyedik elején. Az ötödikben

lesz jó sok Dany, Tyrion és Jon is

[grasslover]

Erre a posztodra válaszolok, de az elõzõre írom :P. Az évszakok: nekem úgy jött le, hogy náluk nem úgy megy, mint nálunk, hogy egy éven belül van négy évszak, hanem az évszakok nagyon hosszan elhúzódhatnak. A nyár a regények elején már asszem 9 éve tartott, és már mindenki várta, mikor lesz vége (tehát egy évszak úgy 5-6 éves szokott lenni), és azért paráznak, mert tudják, hogy a hosszú nyarat hosszú tél követi. Az Ezeréves Tél meg gondolom olyan, mint a százéves háború, amikor rövid nyarak szakítják meg a hosszú teleket. Illetve van az a jóslat, hogy eljön majd az Örök Nyár, ez meg nekem a jólét eljövetelének felel meg, utopisztikus értelemben.

A tél pedig közeleg, szó szerint, gyakran mondják is, hogy itt meg ott már havazik, a mesterek üzenik, hogy rövidülnek a nappalok, utolsó termés, ilyenek.

Tehát akkor elkerülhetetlenül úgyis érkezik majd egy Tél, törvényszerûen.

Csak mégis, a Telet mintha szimplán a háborúkra is értenék, ezért zavart meg engem.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Tehát akkor elkerülhetetlenül úgyis érkezik majd egy Tél, törvényszerûen.

Csak mégis, a Telet mintha szimplán a háborúkra is értenék, ezért zavart meg engem.

Én is úgy értelmeztem, hogy egy évszak ebben a világban több évnek felel meg.

Szerintem a Téllel együtt jár a háború, de nem a háborút nevezik télnek.

Télen a falon túliak aktivitása megnõ, hidegebb van, rosszabbak a termések, északon ténylegesen hó van, és téli idõjárás.

[aluminiumtrioxid]

Az ötödik kötetben komplett seregek fagynak halálra, nem tudom, hogy ennél hogy lehetne egyértelmûbben jelezni a tél beköszöntét...

[gebali1991]

Az ötödik kötetben komplett seregek fagynak halálra, nem tudom, hogy ennél hogy lehetne egyértelmûbben jelezni a tél beköszöntét...

Spoiler-taggel -_-.

[-Gio-]

Na ebbe Puding!án belenéztem. -_-

[aluminiumtrioxid]

Könyörgöm, gyakorlatilag az egész sorozat arról szól hogy böszme nagy seregekkel rendelkezõ rohadékok ütik a többi gerinctelen és/vagy aljas ürgét :D Nem látom be, hol itt a spoiler...

[-Gio-]

Könyörgöm, gyakorlatilag az egész sorozat arról szól hogy böszme nagy seregekkel rendelkezõ rohadékok ütik a többi gerinctelen és/vagy aljas ürgét :D Nem látom be, hol itt a spoiler...

Hát nem tudom, nyílt spoilernek nem mondanám. De az utóbbi részekben nem igen volt szó nagy seregrõl.

Stannis megfogyatkozott, a vadakat szétverték, Királyvár ereje megcsappant, Dany nem akar átjönni a Keskeny Tengeren..

. Szóval felvet 1-2 kérdést, de mindegy.

[gebali1991]

Ami az idõvel kapcsolatban nekem nem tiszta, az az, hogy mégis milyen hosszú egy év? Mi számít egy évnek? Mert az ötödik kötetben említik, hogy már évek teltek el Viserys halála óta (nem volt nagyobb ugrás az idõben, ez kb akkor történik, amikor a negyedik kötet elsõ harmada). WTF?

[Jackassbomb]

Ami az idõvel kapcsolatban nekem nem tiszta, az az, hogy mégis milyen hosszú egy év? Mi számít egy évnek? Mert az ötödik kötetben említik, hogy már évek teltek el Viserys halála óta (nem volt nagyobb ugrás az idõben, ez kb akkor történik, amikor a negyedik kötet elsõ harmada). WTF?

Máshogy folynak az évek, ha egy-egy helyrõl elutazni hónapokba telik. Szerintem emiatt lehet egy kis kavarodás.

[grasslover]

Máshogy folynak az évek, ha egy-egy helyrõl elutazni hónapokba telik. Szerintem emiatt lehet egy kis kavarodás.

Deres és Királyvár között az elsõ könyv alapján van egy hónapnyi út. Ez csak a Királyi Úton megtéve - Catelyn ugye hajóval hamarabb odaért, holott késõbb indult el; ráadásul a királyi udvartartás, a hatalmas hintókkal még jobban lassították õket.

Az ilyen hónapos utak, hozzáadva, hogy mondjuk Dany is milyen sok utat tesz meg egy-egy város között, hogy Deres és Királyvár viszonylag a térkép alapján még közel is van egymáshoz...így érthetõ, hogy feudális körülmények között, igen sok útonálló által megpakolt poros és veszélyes helyen átvezetve, érthetõ, hogy ilyen lassan közlekednek lóháton. Sok helyen a víz is visszafogja õket, a harmadik könyvben a kiáradt folyók kerülõutakra ösztönzik a szereplõket...stb.

A napokat én ugyanannyinak képzelem (körülbelül) mint a mi idõszámításunk szerint. Az években nem vagyok biztos, a hónapokat és hasonlókat nem nagyon szoktak említeni. Viszont egy-egy szereplõrõl tudjuk hány éves (Sansa a negyedik könyvben 13 pl, az általunk ismert tinédzserkorban van, serdülõkor elején, elsõ menstruáció...simán akörül van itt is a lányoknál), hogy sok esetben a negyvenen felülieket már "idõs" korosztályba sorolják (de Aemon mester már 102 éves)...de érdekes, hogy nem születésnapokat, hanem "névnapokat" tartanak számon, szóval lennie kellene egy együttes hónap és ebbõl eredeztethetõ napszámlálási rendszernek is.

[Jackassbomb]

Igen, erre céloztam. :)

Szerintem amúgy ugyanúgy telnek a napok, hónapok, évek, mint nálunk. Az elsõ 2 könyvben eltelik kb két év, ha jól emlékszem, szóval nem meglepõ, hogy ez megkavar sokakat. Nekem az évszakok okoznak fejtörést. Van tél meg nyár, és ahogy elnézem, mindkettõ általában több évig tart. :D

[grasslover]

Igen, erre céloztam. :)

Szerintem amúgy ugyanúgy telnek a napok, hónapok, évek, mint nálunk. Az első 2 könyvben eltelik kb két év, ha jól emlékszem, szóval nem meglepő, hogy ez megkavar sokakat. Nekem az évszakok okoznak fejtörést. Van tél meg nyár, és ahogy elnézem, mindkettő általában több évig tart. :D

Ezt pár kommenttel lejjebb már találgattuk. Arra jutottunk, hogy alapvetően elhúzódnak az évszakok, van, hogy hamarabb, van, hogy később (akár évekkel) érkezik a nyár után az ősz, ami a tél hírnöke. A regények elején még csak találgatják, meg a Starkok pesszimizmusa emlegeti a telet, de jön a nyom, hogy gyakrabban havazik északon, és máshol is gyakrabb a csapadék.

Ezen felül szerintem valami mágikus oka is lehet (eleve, a mi évszakváltozásunk a csillagászathoz, a bolygók mozgásához kötődik, a Naptól való távolság szerepet játszik), mert általában háborúval, a Mások eljövetelével is jár. De ahogy Samwell köteteiben is olvasható: "ha hideg van, jönnek a Mások; vagy azért van hideg, mert jönnek a Mások?" "a Mások csak éjszaka jönnek; vagy azért száll le az éjszaka mert jönnek?" :). Tehát a Tél eljövetele lehet, hogy előrejelzi a közeledő veszélyt (de ez lehet polgárháború, trónviszály, kintről érkező veszedelem is); ugyanakkor lehet, hogy a Tél maga hozza a bajt.