Jump to content
GSForum - Segélyvonal

GS Versek


Lady

Recommended Posts

tenderlumpling
Posted

Van ilyen össze-vissza szabadversféleségem is... azért kösz, hogy 'mesteri'-nek nevezted szerény nulla-alkotásomat. A szabadvers-félém:

Halott

érdekel? nem hinném

csak életed szemei

vakok nem mint én

aki ébred a hajnal

szürke hályogából

nem mind vén

ki szabadul

varrott testek

fogságából

figyeld a teret

ősz levél

hullott

le az ágról

- halott.

Posted

Van ilyen össze-vissza szabadversféleségem is... azért kösz, hogy 'mesteri'-nek nevezted szerény nulla-alkotásomat. A szabadvers-félém:

Halott

érdekel? nem hinném

csak életed szemei

vakok nem mint én

aki ébred a hajnal

szürke hályogából

nem mind vén

ki szabadul

varrott testek

fogságából

figyeld a teret

ősz levél

hullott

le az ágról

- halott.

Nah én ezekért veszek meg. Tonnaszámra olvasnám az ilyeneket. Esküszöm, az ilyenekből jobban meg lehet ismerni az embert, mint egy személyi alapján :D Ez te vagy, minden sora, aki elolvassa az kap egy kicsit belőled, kap egy kis önbizalmat, egy kis önbizalmat, mert bíznak benne, és nem hazundnak neki mert ezek a kis szösszenetek nem tudnak hazudni, őszinték :smile:

Posted

Hogy feledhetném azt, ki még ha nem is direkt, de elindított ezen az úton :rolleyes:

Ez megható - köszönöm :sleep: Remélem, majd az életrajzod megírásánál is eszedbe jutok :smile:

Mokinak teljesen igaza van, egy kis szössznetben benne van a költő egész jelleme - elvége ő tudja milyen fontosak a szavak .....

Amíg...

Amíg van – a lehet

amíg van – a veled

amíg van – a kezdet

amíg van – ki vezet

amíg van – az akár

amíg van – a talán

amíg van - majd és még

amíg van – reménység

amíg van - ha és tán

amíg van – gondolj rám

amíg van - esetleg

amíg van - szeretlek

addig nem jöhet el a SOHA

Posted

Lásd mi van

Tedd mit kell

Érezd mi nincs

S mindezt vesd el

Posted

A Hold

Mindig elfogysz,

néha teljesen eltűnsz

De utána az égen feltűnsz

És mutatod az utat

Posted

Akkor most Lady neve mennybe megy

mert nekem is ő a mesterem

Bár őt sosem érem el

Költészete messze fellegekben

Én csak inas vagyok mellete

Posted

Lányok

A szívemben több lány kering

Sebesen mint folyóban a hering

El kell döntenem melyiket akarom

Mert akkor felé nyújtom a karom

Egyikkel sem beszélek sokat

De mikor beszélek velük érzek egy kis sokkot

Az agyam már nem blokkol le ilyenkor

De zavarba tudnak hozni bármikor

Belül már döntöttem ki kell

Nem az akinél van két hatalmas mell

Az összhatása tökéletes a lánynak

Nem ismertem meg túl lágynak

De neke ez teccik hogy nem nyavajok

Nem úgy mint az átlagos csajok

Úgy vettem észre hogy bejövök neki

Én aki csak a laza szöveget löki

Nem járok csicsás és trendi ruhákban

A szemetet sem dobom máshova mint a kukába

HA összejönnénk az nagyon tetszene

És akkor majd megenne a fene

Ez egy régi versem amit még évelején irtam, és így megint elolvasva nagyon idétlen, de nem változtattam rajta :smile:

Posted

Halott

...

Hát igen! Egyet kell értenem az előttem szólókkal. Ez igen :smile:

Wiskeys: Ne is írj bele. Még később ezeket nagyon jó lesz visszaolvasni. Az enyéim közül is néztem néhány régebbit, és hááát....xD

Bencezoli, még ilyet! :smile: Az ilyenekbe szerelmes vagyok.

És akkor most én :lol: :

Gyermekek játéka

Emberek

Nyomorultan torzak ők, mind eretnek

Nem látnak elméik vakságától

Ilyeneket szeressek?

Állatok

Nektek jár a tisztelet, hogy megálltatok

S a korcs nép által pusztulnátok el?

Igéitek ne legyenek gyászdalok!

Fák

Zöld koronátok idelátszik messzin át

Hol törzseitek békét őriznek

Ledől köröttem minden gát

Víz

Kimondom, s számban savanyúvá lesz minden íz

Mosd tisztára tenfiad!

S szól: „Mérges ködben tovább ne hízz!”

Levegő

Te szeszélyes, fergetegeket is elnyelő

Sújts haraggal a mocsok gyökerére,

Máskor légy szelíd, sima szellő

Ó, Föld!

Ember gyermeked hamar életedre tört

Kamaszként lázad Anyja ellen

Kérlek, tedd teljessé ezt a kört!

S most itt állok, én eretnek

Köröttem béklyóimra merednek

És nem értik – nem is érthetnek

Hisz mindez játék egy gyermeknek

2006. XII. 08.

A szótagszám néha zavaróan nem jön ki, de ez van.

Posted

A klasszicizmus védelmében egy modernvers:

Engem fűrésszel csiszoltak

Engem fűrésszel csiszoltak.

Hogy fájjon!

S belém álljon

a bűntudat, amiért

Nyolc szótagos, tiszta rímű soraim

Reszelni kellett, csinosítani,

Mert már kétszáz éve -

utoljára Csokonai talán -

írt rímekben, szépen.

Engem fűrésszel csiszoltak.

Hogy betörjek.

S kitörjem

a nyakam is talán, mert

Nem szabad a vers. (Tiltják is!)

Súlyos a cenzúra,

Betilt, megvádol, lecsuk,

Slussz-passz.

De belém tört a fűrész foga!

tenderlumpling
Posted

Haiku, ha már divat

Nincs rím, nincs érték

Nincs ebben semmi szép sem

Mégis vers lehet

Ez kellett?

Egy osztrák

román szlovák

verseskötet

ötvenhatos

józsefatillás

kötött remek

birodalmi jelen

magyar naplopó

politika és riadalom

magyar költőknek

híján vagyunk

mondja rémdalom.

Posted

Nagyszerűek vagytok :smile:

Néhány apróság tőlem :sleep:

Neked integet

Libbenő levél -

faágról integető

kis zöld tenyér

Semmi

Rengeteg a semmi;

ilyennek kell lenni

A valami: 1 - ennyi

Elfecsérelődtek...

Kopnak a szavak

Magányvértben eltűnnek -

Ők - az igazak

Ez lett

Unom a harcot

Szitakötőt kergetek

Adjon más sarcot

Csendben

Gondolatom – száll

Csipke ózonpajzs alatt

Gondolatom – vár

Mégis

Gondolataim

Villámlásként cikáznak

A múlt nyomain

Advend

Gyötör a fájdalom

Csak nekem fáj dalom

Az emberek az ünnepre készülnek – vásárolnak

Posted

Idegtépő Nyugalom

Valami furcsa nyugalmat érzek.

Mit kezdjek veled ajándék?

Szívem lángol, tettre kész,

Mégis, valami furcsa nyugalmat érzek.

Mintha lassú masszában járnék,

S bűze fojtogatón lepné el agyamat.

Odabent is megállt a gondolat,

S ha erőltetném, akkor se haladnék.

Oly meglepő érzés-e lelki tollpihe,

Mintha szeretője lennék magamnak,

S az áldott egyesülés hozná-e nyugalmat.

Beteljesült szerelemben nem vágyok semmire.

S hova lettél álom, magasztos cél?

Hol tűntél el filozofált gondolat?

Mért loptad el milliónyi vágyamat?

Nyugalom, te sűrű – könnyű szél.

Posted

Visszatértem^^

Az idegen úr.

Hátba döf egy idegen úr,

A hideg tőr a szívembe szúr.

Lágyan ömlik ki a meleg vér,

Bordó szemem az ég felé néz.

Lassan zuhan alá a meleg nedv,

Ezüst fényt kap a szemüveg.

Lágyan csúszik a penge,

Mikor elhagyja testem.

Némán szeli az eget

Előre búkó fejem.

Ezer szem, kősivatag

Retteg testem alatt.

Lassan hátamhoz érek,

Ömlenek a szakadt erek.

Kinyújtom,s az idegen úr

Véres kezem után nyúl.

De hideg kezét ellököm,

Utolsó szavamat nyögöm.

Szemhéjam végleg lehull.

Megfordul,s halkan elindul

Az idegen úr.

Posted

A Gondolatok

Gondolni bármit lehet

Ezzel az ember kelhet s fekhet

Gondolni nem kerül pénzbe

Mindenkinek jár valami a fejébe

Kevesen, de kimondják azokat

Hisz nem kerül semmibe egy őszinte mondat

A többi elfojtja őket

Mint oxigényhiány a tüzelőket

Mások nyersen mondják ami bennük van

S néha ezt lehetne finomabban

Megsértődnek rajta az emberek

De a világ így kerek

Mások nem vállalják a következményeket

A gondolatokkal töltik meg a fejeket

Benn tartják a bölcsességeket

Elszalasztják a gyönyőrű perceket.

Hát ezt spontán irtam, szóval lehet még jobb :D Meg amugy is lehet még job :smile:

Posted

Önsajnálat

Éles kés siklik a varrás felett

Hideg fém csókolja izzó keblemet

Nem hajt más, csak a kíváncsiság

Azt mondták minden nap kiváltság

De most, itt vagyok öreg fejjel

Nem tudok mit kezdeni sebemmel

Feltépem a rég kisímult heget

És keresem régeltűnt szívemet

tenderlumpling
Posted

A topikhoz - rögtönzés

Itt az árkádok alatt

a fórum hallgat.

Megannyi gondolat

pedig kiáltani nem bűn

épp nem is hiábavaló

csak tudjuk mi rossz - mi jó

verseink tétován

omlanak a többiekre

esdekelnek sietve

adj szót, utat költő

ne legyek egyes-egyedül

ott, hol néma vándor ül

botján farigcsálva

s ő is csak rímeket kapar

írni ő - mást nem is akar.

útra hát, barátaim

verseitekkel bátran álljatok

mint a hősök... és harcosok.

Posted

Advend idején

Csendes és hideg az éjjel

minden tele sötétséggel...

Fény kellene már a vágynak

vesszenek a sötét árnyak

Fény kellene a reménynek

tán a boldogság felébred

Fény kellene a jóságnak

adakozzon a világnak

Fény kellene megértésnek

jelezzen az emberségnek

Fény kellene a felismeréshez

mi a fontos, mi erőre késztet

Fény kellene az őszinte szónak

amik könnyen szétszóródnak

Fény kellene a gondolatnak

lássanak kik sötétben laknak

Fény kellene, hogy utat lelj

kinek mindene vagy – azt ölelj

Készülődj,

ne tépelődj....

Posted

Advend idején

Csendes és hideg az éjjel

minden tele sötétséggel...

Fény kellene már a vágynak

vesszenek a sötét árnyak

Fény kellene a reménynek

tán a boldogság felébred

Fény kellene a jóságnak

adakozzon a világnak

Fény kellene megértésnek

jelezzen az emberségnek

Fény kellene a felismeréshez

mi a fontos, mi erőre késztet

Fény kellene az őszinte szónak

amik könnyen szétszóródnak

Fény kellene a gondolatnak

lássanak kik sötétben laknak

Fény kellene, hogy utat lelj

kinek mindene vagy – azt ölelj

Készülődj,

ne tépelődj....

Ezzel valahol indulnod kéne, szuper, gyönyörű!!!

Posted

Huh....hát ez tényleg gyönyörű..

Nekem A topikhoz - rögtönzés is nagyon tetszik ^^

Ballada

Leszálltam a buszról, az még pöfögött csak egyre

Tüdőbajos hörgését hallani lehet már messze

Rám várt csak türelmetlenül, figyelte hogy lépek le

Majd eltűnt a kanyarban, gomolygó füst mögötte

Ősz derekán jártunk, békés szépség ült a tájra

Bár messze szállt a vidámság, az eget szürke felhő rótta-járta

Nap nem szórta sugarát, kopáran fénylett üde bája

Két kopasz szomorúfűz borult fölém, némán állva

Leléptem a járdáról, sarka kopott volt

Évszázadok taposták, lelke beleholt

Mennydörög a távol, Isten szava szólt

Vagy intés ez talán? Halál hírnöke dalolt

Egy sötét árny csap végig hirtelen a tájon

Fémszörny, emberkéz-alkotta lélektelen rémálom

Pörög kerék, nyüszít motor, szeme villan bántón

Csatt! – test ütközik testtel… tovalibben fekete fátylom

Felszáll a sötét köd – Mi ez? Mi ez? Mi vagyok én?

A szörny továbbszáguld, s egy csuklyás kaszával tart felém

Szédülök. Szemembe könny gyűlik remegvén

Érzem, senki sem gondolt rám azon az estén.

2006. XI. 18.

Posted

Mi tavaly írtunk az osztályról egy versikét.

Az elég durva volt...

Itt egy karácsonyi ajándék (versike) a fórumozóknak, igaz még nincs Karácsony de ezt fogadjátok SZeretettel!:

Ma van szép Szenteste

A házat díszítjük, színesre

A gyertyafény tündököl

Minden embert elbűvöl

A koszorún négyí gyertya ragyog

A karácsonyfán angyalok

Az emberek kedvesek

Dalokat énekelnek

És ott van a sok ajándék

Ki-ki nézi a magáét

Ma van szép SZenteste

Mindenki vidém, kedves ma este.

Posted

Ez legyen egy kis reakció az előző versre

Nekem a karácsony nem más mint egy vád

mellyel az ég súlyt még rám

Boldotalanság süt orcámon

Mindenkinek boldog karácsonyt

Kik meglelték párjuk

Ők együtt élik álmuk

De én álmodom arról mely nincs

S nem lesz, míg nem váltunk

Erkölcs, becsület, tisztessség

Ez az én álmom, vágyam

Emberek halnak a sárban

tapossák őket a lábak

tenderlumpling
Posted

Haladó - Nem vers, csak kiírom a búmat. Rögtönzés.

Itt jár-kel a fájdalom,

Rohan, dobog, hallom.

Hűtlen álomból ébred

Ostoba visszhangom.

Elrohan a végzet.

Szomorú, vak szemek.

Ispotályban végzi

Minden "szerettelek".

Haladok már én is,

nyugtalan léptekkel,

áldom az éjszakát

suhanó leplekkel.

Elküldöm levelem

Viaszborítékban,

Vérrel írott sorai közt

Méreg-toldalékkal.

Tessék. Itt vagyunk.

Ez kellett, de miért?

Azt fogadd csak, barátom,

Amit minden részeg megért.

Halott légy, tudatlan.

Ellenezd a gondokat,

No meg a fájdalomból fakadó

Keserű, rossz sorokat.

Hihihi. Nevetek.

Mondjam el, hogy miért?

Feladtam az életem.

Feladtam egy lányért.

Na ezért.

Posted

fodi-nka írta,miközben beszélgettünk:

Csaj kimegy a suliból

Erre farol egy Peugeot

Éppen aktuális pasi furikázza...

Ő meg szépen fuvolázza...

Rövid,de jó :lol:

Posted

Szívem örül, leemeltem róla minden terhet,

Elhagytam mind, mi könnyet, vért, izzadságot ejthet.

S mégis hiányzik valami, érzem, de nagy kár.

Irigylem, ki tűző napnál földeken kapál

tenderlumpling
Posted

Szívem örül, leemeltem róla minden terhet,

Elhagytam mind, mi könnyet, vért, izzadságot ejthet.

S mégis hiányzik valami, érzem, de nagy kár.

Irigylem, ki tűző napnál földeken kapál

Ne már. Én itt várok hosszú napokat, hogy írj már valamit, erre négy sor??? Ne hagyj már itt kielégítetlenül!!! :tongue: Amúgy érthető, érezhető négy sor, amit azért megköszönök. B)

Create an account or sign in to comment

You need to be a member in order to leave a comment

Create an account

Sign up for a new account in our community. It's easy!

Register a new account

Sign in

Already have an account? Sign in here.

Sign In Now
×
×
  • Create New...