Toolvid Posted November 9, 2006 Posted November 9, 2006 Én a próza posztmodernsége miatt háborgok. Most őszintén, nem jobb a jó regény, mint valami összaszabdalt gondolatgermó? a gondolatgermókkal is óvatosan kéne bánni...nem biztos, hogy az annyira összeszabdalt, amennyire látszik...egy regény is lehet jó, ha jó, de egy gondolatgermó (amúgy jó ez a szó) is...lehet gerjedni egy 145 szereplős családregényre is társadalomrajz-hegyekkel, és lehet gerjedni egy 1 szereplős lélektani-történetre is, melyben mondjuk egy kislány fel szeretne mászni saját feje tetejére, hogy onnan nézzen körül a nagyvilágban... szal az ijen kérdésfelvetésre nem lehet válaszolni... Neked jobban tetszik az, nekem nem feltétlenül...
tenderlumpling Posted November 9, 2006 Posted November 9, 2006 a gondolatgermókkal is óvatosan kéne bánni...nem biztos, hogy az annyira összeszabdalt, amennyire látszik...egy regény is lehet jó, ha jó, de egy gondolatgermó (amúgy jó ez a szó) is...lehet gerjedni egy 145 szereplős családregényre is társadalomrajz-hegyekkel, és lehet gerjedni egy 1 szereplős lélektani-történetre is, melyben mondjuk egy kislány fel szeretne mászni saját feje tetejére, hogy onnan nézzen körül a nagyvilágban... szal az ijen kérdésfelvetésre nem lehet válaszolni... Neked jobban tetszik az, nekem nem feltétlenül... jommindegy, én maradok a regényírásnál, nem tutyimutyizok.
Toolvid Posted November 10, 2006 Posted November 10, 2006 jommindegy, én maradok a regényírásnál, nem tutyimutyizok. maradj...amúgy miről írsz regényt, regényeket?kis, avagy nagyobb lélegzetű művek?
-moki- Posted November 10, 2006 Posted November 10, 2006 Érted, nekem meg pl herótom van az ilyen fantasy könyvektől, ha tehetném egy csomóra dobnám mint és elégetném, mégse mondom azt, hogy jaj azt ne írjon senki, mert szerintem olcsó, biztos sikerre menő, tucat könyvek. :lol:
tenderlumpling Posted November 10, 2006 Posted November 10, 2006 maradj...amúgy miről írsz regényt, regényeket?kis, avagy nagyobb lélegzetű művek? Kicsi, nagy, ilyen, olyan temérdek mennyiségben. Nem tudnám felsorolni.
ZaTHaR Posted November 10, 2006 Posted November 10, 2006 A posztmodern kissé elavult. Egy olyan korszakot élünk, ahol az olvasóknak igenis szüksége van a formára. Tudjátok, nem véletlenül írok én ilyeneket. Nem muszáj úgy nézni a versekre, ahogy a sznob irodalmárok. Nem attól jó valami, hogy az adott korstílust követi. KisTehén!us! Felvennétek magatokra egy barokk maskarát (kényelmetlen, és rohadt büdös), csak mert az épp divatban van most? Vagy egy parókát, amiből hullanak rátok a tetvek? Mert ha igen, akkkor orvosra van szükség... Azt mondom, körül kéne nézni, hol van a több értelem? A modern (dadaista és társai) művekben, vagy a régi művészek alkotásaiban? Szerintem nincs jogod megítélni, miben is van több értelem, már bocsánat... ahhoz, hogy megítéld, miben van több értelem több dolog közül, előbb meg kell értened mindet. Sok sikert és szerencsét hozzá!
Zacharias Posted November 10, 2006 Posted November 10, 2006 Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Na jó, inkább írok valami értelmeset, nem vitatkozom. A költészetben úgyis enyém az utolsó szó A fagyott lélek dala Köd lep be. A hó a jeges béklyó, Mi e tájhoz csal, Fagyosan csillog a Köd leple. A fákhoz kötve, így jó. Egy vagyok a faggyal, Megszáradt avarral Kötött le. December fogja vagyok. A jég ítélt el engem, És most mindent Köd lep be.
methew Posted November 10, 2006 Posted November 10, 2006 Csak úgy néhány mondathoz fűznék hozzá pár gondolatot. A forma a lényeg vagy mit is mondtál...... Anno, s azóta is nem véletlenül irtak/irnak olyan formában verset, ahogy irnak. Oka van. A ritmus, a hangok kicsengése, a rimek.. azt megtanultam már első verseimnél, hogy ezek mind nagyon fontosak, mert ezek adják a hangulatot. Ezek nem csak a lélekre/agyra hatnak, hanem a füllre(ahogy felolvasod), a szemre(ahogy látod az azonos betüket egybe fojni, hogy megszünik a papír létezni, hanem ott leszel a versben), és úgy mindenre. Szóval nagyon sokat dob egy versen a rimek, a forma, a minden. De a lélekre, amit a költő (szerintem) meg akar érinteni, és bele akarja "csempészni" a költő érzését, azt a tartalom adja meg.. de ha külső nem szabaditja fel az olvasót a világtól akkor nem tud elmerülni a versben az olvasó. ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- "-maradj...amúgy miről írsz regényt, regényeket?kis, avagy nagyobb lélegzetű művek? -Kicsi, nagy, ilyen, olyan temérdek mennyiségben. Nem tudnám felsorolni." Miről volt a kérdés... mert ebből még az is kijöhet, hogy lélektani drámákat irsz (kedvenc témám.. pl.: Dosztojevszkij - Bűn és bünhődés), de az is hogy tucat fantasy-kat... Szóval ez engem is érdekelne.
tenderlumpling Posted November 10, 2006 Posted November 10, 2006 "-maradj...amúgy miről írsz regényt, regényeket?kis, avagy nagyobb lélegzetű művek? -Kicsi, nagy, ilyen, olyan temérdek mennyiségben. Nem tudnám felsorolni." Miről volt a kérdés... mert ebből még az is kijöhet, hogy lélektani drámákat irsz (kedvenc témám.. pl.: Dosztojevszkij - Bűn és bünhődés), de az is hogy tucat fantasy-kat... Szóval ez engem is érdekelne. Lélektani drámákat is. Amit akarsz, azt írok, kedves olvasó, a kedvedben akarok járni. A magam ízlésein belül, ugyebár.
cHiPa Posted November 10, 2006 Posted November 10, 2006 Jujjdejó látni, hogy ennyire forronganak itt a dolgok Én úgy gondolom, hogy példát is hozzak, mind Zacharias szonettjében, mind Kismoki versében megtalálható az a fajta szépség, amit szerintem mind keresünk. Nekem mindkettő tetszik. Ízlések. Ennyi Nem egészen a témához vág, de én azért beszúrnám egyik kedvenc gondolatomat Kányádi Sándortól: A vers az, amit mondani kell Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben - mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam: - Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers? - A vers az - kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell. Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve. Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen. A vers az, amit mondani kell. Mintha valami távoli, az idők kezdetétol hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg. Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét. Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna. Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk. A vers az, amit mondani kell.
-moki- Posted November 11, 2006 Posted November 11, 2006 Hát de értitek, egy ügyes ember egy bevásárló listát is képes rímbe szedni, meg telerakni alliterációval meg belsőrímmel és a tartalma egy nagy nulla, a hangulata meg :lol: Szóval legyen olyan a tartalom, hogy a forma eltörpüljön mellette, még akkor is, ha Rímhányó Romhányit is bealázó rímek vannak benne
Toolvid Posted November 11, 2006 Posted November 11, 2006 a rimek.. azt megtanultam már első verseimnél, hogy ezek mind nagyon fontosak, mert ezek adják a hangulatot. nemtom, én ezzel nem értek egyet...közel rossz, ha az alaphangulatot a szerkezet szabja meg...a hangulatot az ötlet, a szóhasználat, a modalitás szabja meg (stb)...ezeket szépen rímekbe görcsöljük (mert az nagyonnagyon fontos) és így van meg a versünk, pápámm...de nehogymár egy versmértéktől szabad műnek ne legyen hangulata... :o
methew Posted November 11, 2006 Posted November 11, 2006 Hm... valószinüleg rosszul fogalmaztam.... vegyük azt, hogy szeles hangulatot akarsz akkor CÉLSZERÜ telepakolni SZ meg S betükkel mert megadja a hangzást. hat a füllre. Okos megszolalás volt szerintem a bevásárlólistás, mert tök feleslegesen forgatod ki a szavaimat... de azért köszönöm az érdeklődést. Persze-persze a tartalom a lényeg, ezel tökéletesen egyet értek.. de szerintem sokkal inkább egybe fojnak a sorok, a mondani való akkor JOBBAN összeáll szerintem egy vers alatt. Nem azt mondom, hogy a prózánál ez élerhetetlen, de a vers az azért más. Mindegy.. szerintem ezt nem tudom úgy megfogalmazni, hogy azt más is értse. ++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++ Egy régebbi.... Éj... Mikor a költõ elfúja a gyertyát és aludni tér Mikor a hold feljõ és szürke fényben úszik a tér Mikor minden nyugtató sötétbe borul Mikor az égre milliónyi csillag tódul Mikor a vándor megpihen a csillagok alatt Mikor meglátod a valóból kirántó álmodat Mikor a Nap máshol folytatja útját Mikor a költõ nem írja tovább fájdalmas múltját Mikor mindenhol csend és béke honol Mikor a munkás több földet nem pakol Mikor a rab félreteszi szökési tervét Mikor az öngyilkos leteszi fegyverét S átgondolja még...
-moki- Posted November 11, 2006 Posted November 11, 2006 Hát a tartalom lendülete simán megadja az egész vers lendületét, a tartalom ereje megadja a vers erejét. Persze a rímek és az egyéb kellékek hab a tortán de akkor is, ha írsz egy zseniális képet a szeles időről, akkor hidd el, az olvasó a bőrén fogja érezni a szél hűvösségét, de a sok sz betű csak azt a hatást kelti, mintha szeles volna.
HUN_Rocky Posted November 11, 2006 Posted November 11, 2006 Szerelmem! Te, aki megnevettetsz, Te, aki elgondolkoztatsz, Te, aki elcsavarod a fejem, .. Az emberek szerint ez a nagy szerelem. Igen, Terólad van szó, Drága Édes Kenderem, Ha ember lennél, mondhatnám, \"Igen! O az Én emberem!\" De nem az vagy, bizony, Annál sokkal több, Nem pusztítasz sohasem, Élőlényt meg nem ölsz. Békében éldegélsz, Amíg el nem szívnak, Majd elvannak egy darabig, S nagyokat kacagnak. Igen, ezek mi vagyunk, A \"mindigvidám\" emberek 4.-én leszünk jó sokan, Minden ember Teveled! Érted fogunk küzdeni, Ne gyűjtsenek be tégedet, ÉS NE BÜNTESSENEK MIATTAD, A GONOSZ KÉK EMBEREK!!! -------------------------------------------------------------------------- Kis kender és a tavasz A kicsi, kicsi zöld levél Ki boldogan éldegél Zöld mezőn zöldelgél Zölden, hál, zölden kél. A zöld életnek zöld egén Mégis villám dörrenén Jön a csúf szakállas vén S tőből őket kitépén. Kiabál a sok kis kender Hová viszel te vénember? Az isten bottal ugyan nem ver Még is vár a nagy konténer! Kevés volt a jót akarás Jöhet hát a kiszárítás Kiszárítás majd a vágás. Ez lesz majd a nagy átvágás! Hisz innentől a kicsi levél Illegális névvel él Melyért a rendőr ki is merevlemez Ha csak nem o is ezzel él. Szóval így lesz a kenderből drog, Remélem, hogy tetszeni fog De ha majd a rendőr megfog Onnan vissza csak jó ügyvéd hoz.
methew Posted November 11, 2006 Posted November 11, 2006 Hát a tartalom lendülete simán megadja az egész vers lendületét, a tartalom ereje megadja a vers erejét. Persze a rímek és az egyéb kellékek hab a tortán de akkor is, ha írsz egy zseniális képet a szeles időről, akkor hidd el, az olvasó a bőrén fogja érezni a szél hűvösségét, de a sok sz betű csak azt a hatást kelti, mintha szeles volna. Nohátigen. Szerintem ezt a fajta vitát/véleménycserét/beszélgetést hagyjuk abba ott, hogy mindenkettő nagyon fontos egy remek VERSnél.
Toolvid Posted November 11, 2006 Posted November 11, 2006 Nohátigen. Szerintem ezt a fajta vitát/véleménycserét/beszélgetést hagyjuk abba ott, hogy mindenkettő nagyon fontos egy remek VERSnél. elég régóta említgetjük már, nem?
tenderlumpling Posted November 12, 2006 Posted November 12, 2006 elég régóta említgetjük már, nem? Szerintem jó, ha vitázunk. A megismerés a vélemények ütközéséből is eredhet.
Zacharias Posted November 12, 2006 Posted November 12, 2006 Nézzük át újra, mire jutottunk! A tartalom. Igen, az roppant fontos. De forma nélkül - szerintem - próza. A fellengzős szóhasználat nem teszi verssé az irományt. A vers ereje pedig szerintem inkább egy megfogahatatlan bizsergésből ered, amit ihletnek hívunk. Ha azt a költő át tudja vinni a művébe úgy, ahogy megéli, akkor egy igazán hatásos költeménnyel állunk szemben. És ebben nagy segítségére vannak a költői eszközök. Például a rím, a forma, a sok hangtani fifika, és még sorolhatnám. Mivel ugye be van szorítva a kommunikációnk nyelvi korlátok közé, azzal vagyunk sújtva, hogy közös nyelvi jelekkel értessük meg magunk. A vers egy olyan felfokozott formája a társalgásnak, ahol a költő egy ihletett pillanatát tárja fel egyetlen monológban. Nehéz munka ezt úgy átadni, hogy a nyelvi határoltságot közben figyelembe vesszük. Nehéz, mert vannak olyan érzések, amikre nincs szó, csak érzékeltetni lehet a hangulatát egy-egy jól megformált kifejezéssel, sorral, et cetera et cetera. És tényleg sokat segíthet egy szép rím, vagy egy ritmusbeli fortély. Van egy versem, amivel érzékeltethetném, miről beszélek, de tartok tőle, hogy kevés hozzá itt a hely, és egyeseknek nem is lenne türelme elolvasni. Viszont, akit érdekel, az megtekintheti a blogomon. www.zhuntsman.freeblog.hu UI.: Mat, nagyon tetszett az Éj. Ügyes.
cHiPa Posted November 12, 2006 Posted November 12, 2006 Az a gondolat fogalmazódott meg bennem az imént, hogy a versbe mindkettő kell. Ettől tudunk többet, ettől vagyunk többek (már ha vagyunk...), hogy mind az alakra, mind a mondanivalóra kiterjed művésziességünk. E kettővel értékesebbek műveink a rímbe szedett bevásárlólistáknál, és a formátlan, nyers gondolat-prózáknál. Legyen ez az arany középút
Toolvid Posted November 12, 2006 Posted November 12, 2006 Nézzük át újra, mire jutottunk! A tartalom. Igen, az roppant fontos. De forma nélkül - szerintem - próza. A fellengzős szóhasználat nem teszi verssé az irományt. A vers ereje pedig szerintem inkább egy megfogahatatlan bizsergésből ered, amit ihletnek hívunk. Ha azt a költő át tudja vinni a művébe úgy, ahogy megéli, akkor egy igazán hatásos költeménnyel állunk szemben. És ebben nagy segítségére vannak a költői eszközök. Például a rím, a forma, a sok hangtani fifika, és még sorolhatnám. Mivel ugye be van szorítva a kommunikációnk nyelvi korlátok közé, azzal vagyunk sújtva, hogy közös nyelvi jelekkel értessük meg magunk. A vers egy olyan felfokozott formája a társalgásnak, ahol a költő egy ihletett pillanatát tárja fel egyetlen monológban. Nehéz munka ezt úgy átadni, hogy a nyelvi határoltságot közben figyelembe vesszük. Nehéz, mert vannak olyan érzések, amikre nincs szó, csak érzékeltetni lehet a hangulatát egy-egy jól megformált kifejezéssel, sorral, et cetera et cetera. És tényleg sokat segíthet egy szép rím, vagy egy ritmusbeli fortély. Van egy versem, amivel érzékeltethetném, miről beszélek, de tartok tőle, hogy kevés hozzá itt a hely, és egyeseknek nem is lenne türelme elolvasni. Viszont, akit érdekel, az megtekintheti a blogomon. www.zhuntsman.freeblog.hu UI.: Mat, nagyon tetszett az Éj. Ügyes. nna ebben már vannak igaz, jó gondolatok, én is ezt vallom...a vers sztem manapság (s régen is) egy ojan műfaj, mely nem lehet igazán, szó szerint őszinte, mivel az ihlet jön, embertelen ötleteket tolhatunk verseltté, de ugyanakkor a hiányos kommunikációs tárház miatt egyáltalán nem vagyunk képesek azt papírra küldeni úgy, hogy az az iheletett pillanat érzéseit visszadja 100%-ban...ami papíra kerül az egy "lerontott" gondolatsor, impresszió, melyet tényleg kegyetlen nehéz jól megfogalmazni, képiesíteni...mert pl nincs egy jó szó arra, hogy mijen az ősz hangja, a szél illata...az író/költő érzi, belül tudja...ugyanakkor továbbra sem érzem úgy, hogy feltétlenül szükséges lenne a formai-kötöttségre a hangulatfestéshez...
Toolvid Posted November 12, 2006 Posted November 12, 2006 hozzátennék még az "őszinte megfogalmazhatóság problémájához: jó példa erre a szerelem...a szerelmet tízezren írták már le, a nagy Ő-höz fogalmazott gondolatok azonban kivétel nélkül nem őszinték, hisz ojan jelzőkel illethetjük ezt az érzést, vagy akár a nagy Ő-t, hogy totálisan hihető lesz az érzés, de mégsem jön át, hogy valóban mit is érezhetett az író/költő (a szerelem, ha igaz és tökéletes, akkor túlságosan szép és hatalmas ahhoz, hogy papíron megküzdjünk vele s közhelyekkel, sablonokkal redukáljuk...)
tenderlumpling Posted November 12, 2006 Posted November 12, 2006 Hja, van akinek a szerelem a tűz, a víz, meg miegymás, nekem a szerelem az, amikor ha meglátom a barátnőmet, úgy érzem: otthon vagyok.
a880120 Posted November 16, 2006 Posted November 16, 2006 Nem múló fájdalom gyötri szívemet, Nem múló áldás fokozza létemet, Áldás mi felemelt, és széttépett, Széttépett valaki, kit én szeretek. Tüzes golyók ütnek keresztbe, Lyukak, melyeket döbbeneten nézek, Belsőm fázik, a vérem megdermedt, Lelkem üres let, adj át Istennek. Az angyal mi bennem él, nem enged, Mint szú beette testét testembe, -Ilyen az élet, ne add fel te lélek -Én csak neki élek, én holt lélek
Lady Posted November 18, 2006 Author Posted November 18, 2006 Nem csak egy ország gyászol De minden magyar – legyen bárhol... In memoriam Puskás Öcsi A csendben gyertyát gyújtok Emlékednek így adózok Utolsót dobbant a szíved Befejezted földi műved Megmutattad milyen a magyar Ha valamit az; nagyon akar Beragyogtad a nemzet egét Felvéve a válogatott mezét A labdára úgy bólintottál Hogy a kapuba gólt szórtál Teljesítményetek – fogalom Amit kapott ez a társadalom Ti voltatok az arany lábú gyerekek Ím – elvonulva - felveszitek égi mezetek Gyertya lángja sercen Hogy rád így emlékezzen De lelked itt maradt velünk Mi - magyarok – emlékezünk
Recommended Posts
Create an account or sign in to comment
You need to be a member in order to leave a comment
Create an account
Sign up for a new account in our community. It's easy!
Register a new accountSign in
Already have an account? Sign in here.
Sign In Now