Jump to content
GSForum - Segélyvonal

GS Versek


Lady

Recommended Posts

Posted

Álmomban kietlen hómezőn jártam

Álmomban kietlen hómezőn jártam,

Fagyos, ősi, szomorú helyen,

Ésszel fel nem fogtam akkor hogy hol is vagyok,

De annyit tudtam, hogy lelkem már járt erre.

A hó ropogott cipőm alatt,

Hideg szél csapta meg arcom,

Megálltam, s azt gondoltam,

Tán nem is volna oly szörnyű itt maradnom.

Körül néztem, s valahol messze

Égig nyúló hegyeket láttam,

S egy pillanatra úgy rémlett,

Hogy azon hegyek közt már jártam.

Megindultam előre,

S egyszerre valami keménybe botlok,

A földre néztem, s észrevettem,

Hogy embercsontokon taposok.

Végignéztem, s az üres mező helyett

Valóságos temetőt láttam,

Seregnyi csont, s rozsdás, véres fémek

Hát nem éppen erre vágytam.

Sötétbe borult az ég,

Árny vetődött a hóra.

Szememből könycsepp hullott,

A levegőben hópihévé fagyva.

Felébredtem, s még könnyeztem,

Szívemben fájdalmat éreztem.

Az álomban látott jeges földet

Lelkem részének véltem.

2006. XI. 18.

Posted

Jhaj, Lady, de rég láttunk már erre :smile: Nagyon szép a versed :smile:

Bala, látod, megy ez, csak még a rímeket lehet kicsit farigcsálni, de a képek (nekem legalábbis) teljesen átjöttek. Tetszik :smile:

Na én is beteszek egyet, bár szerintem nem lett valami túl jó, viszont annál hosszabb, de a bennem dúló költői válságnak most ez is eleget tesz :lol: :lol:

Vers, melyet múzsája ihletésére írt meg a költő

Életem útján lépkedek tova

Köd lepi be az egészt

Az utat, s szemem hiába kutat

S tompítja el az észt

És nem enged oly messze látni

Ó, szűk e kör nekem

Nem enged az égbe szállni

Szárnyam kötve, s úgy szívem

A ködből, ó mi rejlik ott!

Egy alak lép elő

Halványan tartja, mit nékem adott

Mi az egyetlen megmentő

Mi tán elragad e mocsokról

Kimeni életem

Nem ad számot tenger hibámról

És megadja végem

Szorítom addig két karommal

Fájón ölelem

Érzékkel és hatalommal

Kérem, ne menjen

Rámnéz mosolygós szemével;

A tavasz benne kacag

Tart engem apró, harmat kezével

Suttogja: ő itt marad

Mindig itt lesz; s szívem fölött

Simogatnak ujjai

”Itt leszek bent, ne aggódj, jövök

Ha szólítasz, ne félj, hallani!”

Kacsint „De csitt!” és karcsú ujját

Ajkamra szorítja

”Csitt, ne szólj, ne szólj semmi mást

Tudom mit érzel ma

Tudom mit érzel holnap, s után

Tudom mily forrón szeretsz

Ismerem gondolatod csúcsán

Mennyire kergetsz”

Majd elhallgatat, s vállamra borul

Hajába kap messzi szél

Könnye patakzik; szívem szorul

S körülvesz minket a tél

Halvány alakja, mint délibáb

Dereng ölelésemben

Riadok, féli távozását

Törődött szívem

Majd eszembe jutnak a szavak

Melyek ajkát hagyták el

S hagyom, másom úgyse maradt

A szél elfújja, el.

Az üres levegőt markolom

Fájón ölelem

Kértem, egyedül ne hagyjon

És nem is ment, érzem

Bár a köd már elnyelte

Halkan hallom még: „csitt!”

Mindenki tudta, érezte

Itt van legbelül, itt.

2006. XI. 19.

Posted

Bala, látod, megy ez, csak még a rímeket lehet kicsit farigcsálni, de a képek (nekem legalábbis) teljesen átjöttek. Tetszik :smile:

Na én is beteszek egyet, bár szerintem nem lett valami túl jó, viszont annál hosszabb, de a bennem dúló költői válságnak most ez is eleget tesz :lol: :lol:

Örülök hogy tetszett, énis éreztem hogy kevésbé eröltetett mint az első Northia-vers, mivel ez valahogy jobban szívből-lélekből jött...majd még alkotok pár northia verset, számomra ez az általam kreált világ megérdemli hogy dalokat zengjek róla...:smile:

Egyébként tetszik a te versed is, semmivel sem rosszabb mint előző alkotásaid, szerintem...

Posted

cHiPa. reakcióm versed utána. 10másodperc néma csönd, "taps".

Hááááát.... gyá... nem kötnék bele a formaiságokba, mert tényleg annyira eltörpülnek amellett, ami a vers olvasása után megmaradt. Pláne, hogy tök ugyanez történik velem manapság.

Mások verseit nincs erőm most átrágni. ELnézéseteket kérem. Valójában csak azért jöttem fel, hogy betegyem saját kis "versemet". .... De most félek megszolalni eme vers után... Hasonló témája az enyimé is.... Mind1.. Íme.

Tél első szele.

Lágyan suhogta a szél,

Hogy közelít a tél.

Halványan álmomban láttam,

S halálom ülve vártam.

Felsistergett a föld,

Mint érte az első könny.

Lassan kocogtatta szemem

Eső az utolsó,sötét éjben.

Néztem távolban a Napot,

Mint adja fel a harcot.

Lassan hanyatlott alá,

S nem láttam soha már.

Összeszorítottam szemem

A vadan vágtató szélben.

Belerázkodott testem,

Minden erőm ellene vetettem.

Utolsót rántott rajtam

S máris a széllel száltam,

Az esővel sírtam,

A semmit láttam.

Feladtam a harcot.Egyedül

Font a szél körös-körül.

Elhagyott a nyár,s most didergek,

A távolba,honnan szállok révedek.

Magasan repülök a sötétben,

Lábam bámul vissza mélán.

Szemem sötéten merül az emlékekben,

Végleg elszakít,szél semmibe ránt.

XI.19.

tenderlumpling
Posted

Baz, cHiPa télleg vágja a témát. Helyes, derék. Csak a cím nem tetszik :tongue:

Posted

Huh köszönöm szépen a dícséreteket :rolleyes::smile:

Hát címnek tényéleg mehetett volna valami jobb, de nem találtam megfelelőt.....így ez lett.

Posted

Nah lássuk a sok kritikus kedvűt, mindenki véleménye érdekel, sőt nagyonis hallani akarom, főled az építő jellegű kritikákat... :smile:

Gondolatok egy szombat délután

Lehettél volna az első és egyetlen,

Sajnálom, de én másképp döntöttem.

Sokat jelentettél nekem akkoriban,

És én a kedvedért föladtam önmagam.

Hibáztam, de ellened soha nem vétettem,

Soha nem bántam meg mindazt amit tettem.

Most ha visszanézek, semmi mást nem látok,

Talán szép, de elmúlt, távoli világot.

Általam akartál több lenni mint ki vagy,

De nem megváltozni, csak fényezni magad,

Látni a szememben az ámulatot,

Azt, mi neked szól, s amin más mulatott.

Féltettél, de félelmed erősebb volt ennél,

Hogy fájni fog, talán csak ettől rettegtél.

Nem ismertél, s nem értettél igazán,

Tudom, származott belőle rengeteg vitánk.

Ma már más vagy, hogy jobb lennél, nem hiszem.

Ha másért nem változol, magadért nemigen.

Önteltséged sokkal nagyobb annál,

Minthogy hibáidat önmagad meglásd,

S el jön majd az idő, sok év múlva talán,

Mikor eszedbe jut, "Mit mondott az a lány?",

Az emlék foghíjas, csak pár pillanat lehetett,

Mikor azt suttogta, "Te sem vagy tökéletes".

Posted

Nos ez nem is vers, inkább dal,jó is gitárszólóval, meg rengeteg dobbal. :D

Ülök a székben, a szemem már csukva régen,

Nagyon messze vagy, s tudom jól ha az agy kihagy,

Nincs emlék mi rád mutat,

Nem marad más csak az akarat!

Fel kell kelnem, meg kell tennem, az élet vár, csak rám vár!

A szemem nyitva, arcomat a fény marja,

Tű a karomban, az agy érzi felrobban,

S nem lesz emlék mi rád mutat,

Nem marad más csak az akarat!

Ki kell tépnem, meg kell tennem, az élet vár, csak rám vár!

Vagyok a szobában, egyedül vagyok a magányban,

Magányban, őrületben, az agy nem merül el többet ebben,

S lesz emlék mi rád mutat,

Nem marad más csak az akarat!

Ki kell mennem, meg kell tennem, az élet vár, csak rám vár!

Kelj fel TE is, de ne várj csodát,

Meg kell nyerned néhány csatát,

A szobából kilpve minden csak jobb lesz,

Minden bentmarad, amiről azt hitted megesz,

Keresd a jót, kerüld el a rosszat,

S nem marad már csak az akarat!

Tedd meg, mit meg kell tenned, az élet vár, csak rád vár!

Tedd meg!

tenderlumpling
Posted

Nah lássuk a sok kritikus kedvűt, mindenki véleménye érdekel, sőt nagyonis hallani akarom, főled az építő jellegű kritikákat... :smile:

Gondolatok egy szombat délután

Lehettél volna az első és egyetlen,

Sajnálom, de én másképp döntöttem.

Sokat jelentettél nekem akkoriban,

És én a kedvedért föladtam önmagam.

Hibáztam, de ellened soha nem vétettem,

Soha nem bántam meg mindazt amit tettem.

Most ha visszanézek, semmi mást nem látok,

Talán szép, de elmúlt, távoli világot.

Általam akartál több lenni mint ki vagy,

De nem megváltozni, csak fényezni magad,

Látni a szememben az ámulatot,

Azt, mi neked szól, s amin más mulatott.

Féltettél, de félelmed erősebb volt ennél,

Hogy fájni fog, talán csak ettől rettegtél.

Nem ismertél, s nem értettél igazán,

Tudom, származott belőle rengeteg vitánk.

Ma már más vagy, hogy jobb lennél, nem hiszem.

Ha másért nem változol, magadért nemigen.

Önteltséged sokkal nagyobb annál,

Minthogy hibáidat önmagad meglásd,

S el jön majd az idő, sok év múlva talán,

Mikor eszedbe jut, "Mit mondott az a lány?",

Az emlék foghíjas, csak pár pillanat lehetett,

Mikor azt suttogta, "Te sem vagy tökéletes".

Hát, szerintem sok a felesleges fecsegés benne. Jellegzetesen valami problémámat kiírom vers, mint költemény. Bár mentségemre legyen szólva, én még ilyet sem tudok. Próbálj rövidebben, kevésbé szókimondóan. Beszélj rébuszokban. Így úgy hangzik, mint valami nyafogás.

Posted

Amra, szerintem egy kicsivel pontosabb rímképlet segítene, de azért nekem tetszik :smile:

TaviG: szintén :tongue:

Na itt egy ilyen. Kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá x) :

Hamis vers

Hazug szavak

Ezek környékeznek, s nyugtot nem hagynak

Ígéretük csalfa tüzével sok gyengét csábítanak

Hazug emberek

Talmi szavuk dárdaként igaznak merednek

S fejét csavarva a bolond népnek azt köpik rá: eretnek!

Van mi igaz?

Világod téves sarokvasa is csak ugyanaz;

Kifordítják helyéből, s nem marad semmi vigasz

Üsd, vágd, hisz nem apád

Szorítsd csak hamis nyakát

Ragadd meg, ne engedd, hogy szólni nyissa álnok száját

Varrd be mielőtt az ajkak

Csalárd szóval meg nem hatnak

Tépd ki nyelvét, s zúzzad szét

Örömmel csonkítsd testét

S mikor már a porban pihegve

Elégtételt vettél, remegve

Gondolj arra a szép dologra; igaz célért küzdesz epedve

2006. XI. 24.

tenderlumpling
Posted

Amra, szerintem egy kicsivel pontosabb rímképlet segítene, de azért nekem tetszik :smile:

TaviG: szintén :tongue:

Na itt egy ilyen. Kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá x) :

Hamis vers

Te jó költő vagy, ahogy észreveszem, meg visszaolvasok, csak most néhány ragrím idegesítő volt. Az utolsó versszak meg nagyon. Ezek a határozók a sorok végén... ez nem szép. De amúgy insgesamt tetszetős.

Posted

A ragrímekről annyit, hogy lehet így is: ez egy középkori vágánsdal a Carmina Buranaból.. nekem az egyik kedvencem :D

MÍG KOCSMÁBAN JÓL IDŐZÜNK

(In taberna quando sumus)

1

Míg kocsmában jól időzünk

föld bajával nem törődünk,

kockát, kártyát kevergetünk,

ugyan nekiveselkedünk.

Mit csinálunk a kocsmában?

pénz nyit pincét általában,

ez kérdésünk magva éppen,

hallgassátok, elbeszélem.

2

Ím, ez játszik, ím az iszik,

amaz erkölcstelenkedik.

Aki játékban időzik,

annak olyik levetkőzik,

a másik jól felöltözik,

zsákja pénzzel töltekezik.

Senki sem fél itt haláltól,

Bacchust tétként vetni bátor,

3

azaz: borért melyik fizet?

Így iszik a diáksereg:

Egyszer dutyiban ülőkért,

majd háromszor az élőkért,

négyszer a hívő seregért,

ötször a halott hívekért,

hatszor könnyű némberekért,

hétszer szegénylegényekért,

4

nyolcszor bűnös barátokért,

kilencszer rossz csuhásokért,

tízszer a haragosokért,

tizenegyszer hajósokért,

tizenkétszer vezeklőkért,

tizenháromszor ölőkért,

császárért s pápáért végül

iszik bárki nyakló nélkül.

5

Iszik pénzes, iszik dolgos,

iszik csuhás, iszik zsoldos,

iszik szolga, iszik dajka,

iszik tolvaj, iszik szajha,

iszik emez, iszik amaz,

iszik derék, iszik pimasz,

iszik szőke, iszik barna,

iszik tudós, iszik balga,

6

iszik szegény, iszik beteg,

iszik aggastyán és gyerek,

iszik főpap, iszik dékán,

iszik húgom, néném, bátyám,

iszik apám, iszik anyám,

iszik minden egyáltalán,

iszik száz és iszik ezer,

egész világ nyakal, vedel.

7

Bizony hatszáz pénz is kevés,

mikor jól megy a vedelés,

és a borban korlát nélkül

vígan minden összebékül.

Minket rágnak minden népek,

mért maradunk mind szegények,

aki ránk néz görbe szemmel,

nem is lehet igaz ember.

Fordította: Weöres Sándor

Tudom, nem lehet összehasonlítani, de csak azért, hogy van ilyen is. Nekem semmi bajom a ragrímekkel, csak nem kell elszúrni.

Egyébként köszi :smile:

tenderlumpling
Posted

Nem azt mondom, hogy általában van bajom a ragrímekkel, csak most nálad hülyén jöttek ki. B) Na jó, nem szólok be többet, én elég gagyi verseket írtam régen.

Posted

Fátylam

Élek csendben egy világba zárva,

Vakok között félhomályba’.

A sötétségről filozofálnak,

Mert mást még soha se láttak.

Fátylat vonnak szememre a vágyak,

Elnyelnek s magukba zárnak.

Már köztük járok én is nesztelen.

Bölcselek vadul, esztelen.

Gyermekként még az igaz Fényt láttam,

Elfeledtem, eldobáltam.

Frigyre léptem az anyagvilággal.

Elbűvölt, ezer csodával.

De varázslat volt mind, hamis álarc.

Drágakőnek hitt ócska kvarc,

S a látszatok labirintusában

Rabszolgává önként váltam.

A Föld sara bilincsként rám ragadt,

S lelkem testemben megtapadt.

Falak mindenütt, az én falaim.

Téglába vésett szavaim

Intenek: „El ne feledd, csak látszat”.

A fal kemény, s lelkem fáradt.

Ki ránt ki innen, talán a Halál?

Ó, ha e ködben rám talál!

Posted

Uhh......ez...ez jó. Nagyon jó. Iszonytatóan...mesteri.....nem tudom kifejezni magam :D

Egyébként most, hogy így viszaolvasom versemet, tényleg eléggé...hülye az utolsó verszakom....na mindegy. Hibáiból tanul az ember.

Posted

Vegyétek, és igyatok ebből, mert ez az én vérem...

Őszi séta

Ha majd egyszer - bortól kábán

Végigsétálsz álmod romjain,

Lábnyomonként könnyet ejtesz,

Mit a kezed sután porba hint.

Eljön majd a tél, karjával

Hóba írja fagyos bánatod,

S Te pőre talppal, vérző ésszel

Suttogsz majd egy régi dallamot.

Eljön majd a nyár, átölel,

Langy szele szép hajad borzolja,

Ámultan mered Rád, hogy miért

Nem jut mosoly bágyadt arcodra.

Eljön majd egy régi árny is,

Álmaidnál letérdel, s elejt

Egy kósza könnyet. Újra felismert

Egy régi bűbájt, feledett delejt.

Rá sem nézel, továbbhaladsz,

Nyárból őszbe, őszből majd a télbe,

És, ha aztán nem jön új tavasz,

Állj meg, s nézz a végtelen szemébe!

Posted

Éji táj

Dühöngő feketeség az éj tetején

Tátongó kráterek a puszta közepén

Harc, háború, szenvedés és viszály

Ezeket gondolja az éji táj.

Olajos víz folyik a lábam alá

Kétségbeesetten kutatok társaim után

Egyetlen megváltás a harcban lelt halál

Ezt suttogja fülembe az éji táj.

Még hogy megváltás? - üvöltöm e tájnak

Itt álljak tétlenül, felkínálva a halálnak?

Nézni nehéz, szemem lehunyom már

És nem válaszol többé az éji táj.

Autobotok Decepticonokkal, eszüket elvetve,

Rozsdás roncsok hevernek olajos sárral temetve

Vihar tombol, s holtan fekszik Optimus Prime

Erröl szól az élet – ébreszt rá az éji táj.

Posted

Most nem vagyok feltétlenül lírikus hangulatomban, úgyhogy nem is olvastam el csak egy verset innen. Egyébként most vagyok itt először, és tök jó, hogy ilyen topic is van. Így kifejezetten sokoldalúvá válik a fórum, nem olyan lapos, mint a legtöbb.

Szóval elolvastam a "Fátylam" címűt, és tényleg nagyon jó. Bár nem tudom, az én véleményem mennyire számít... egyébként én is irogatok. Talán egyszer ide is bevágok valamit a "repertoáromból" :tongue:

A vers szerzőétől szeretném megkérdezni, hogy mennyire áll közel a buddhizmushoz. Mert nekem személy szerint elég buddhista hangulatot áraszt. Persze lehet, hogy rosszul veszem a jeleket...

Hirtelen kedvem szottyant mégis közölni egyet:

Freak Desires

We want to be else,

we want to be more,

but we became less,

we became poor.

Hát ez nem magyar, amit egyébként én sem nagyon értek hogy hogy jött össze. Néha angolul ragad el a "hév". Fura...

Posted

Ugye milyen jó? :smile: Igazat megvallva, ha ez a topik nem lenne, lehet, hogy nem is versellnék most... :rolleyes:

Kíváncsian várom többi írásod :smile:

Szellem-világ

Suhanok emberek között

Látszat színük diderget

Elnézek tűnő fejük fölött

Test nélküli árnyak figyelnek

Más most a szó és más a fény

Hang-foszlányt hallani

Üresen süt az óriás napedény

Nem bírok maradni

Menekülök. Futok messzi

Szellemek tekintete kerget

Üveg szemük fényt elnyeli

Félhomályban remegek

S ahogy mellettem ellépnek

Átölelnek kétely-karok

Süketté, vakká vált itt minden lélek!?

Vagy a szellem tán én vagyok?

2006. XII. 06.

tenderlumpling
Posted

cHiPa, tudod mit? Meg se szólalj, az lesz a legjobb. Az egyszeri olvasó, aki betéved, elolvassa a versedet, és úgy kell összeszednie az állát a padlóról. :D És te képes volnál ezek után nem verselni?

Posted

Jhaj, Lady, de rég láttunk már erre :smile: Nagyon szép a versed :smile:

Köszönöm cHiPa, hogy nem feledkeztél meg rólam. A te és methew munkássága nélkül a topic már rég kipusztult volna. Szabad perceimben, ha erre járok, mindenki versét elolvasom. Senki nem kerüli el a figyelmem. Örülök mindenkinek és én vagyok a legjobb olvasótok

Kevés a szabad időm, most is csak ennyire tellett......

A megye háza

Múlt idők emléke

ami ránk maradt

A kezek terméke

szép házzá dagadt

Ilyen a megyeház

mi szavak nélkül

hozzád szól, magyaráz:

- mi lett, elévül

Mállik a vakolat

Az ódon falak

őrzik a titkokat;

az idő – halad

Posted

[nosztalgia mod:ON]

Megláttam Lady nevét az hőnszeretettopicunk mellett és rám jött aq nosztalgia :')

Sajnos mostannság nagyon nincs ihletem éppen ezért látok engem keveset erre felé.. -.- Bár néha egészen jók jönnek össze, de akkor éppen ülök a vasúti töltésen a sötétben és nincs kedvem leirni :smile: .. namindegy! Azért bőszen olvasgatom a verseket itten... csak azért nem szolok hozzá mert nem akarok én lenni a hatodik aki csak annyit mond hogy "hű..cHiPa..köszönöm(hogy olvashattam!)." :smile:

Különben tényleg ha nicns ez a topic soha egy két sornyi rimet össze nem hozok :smile: ..

[nosztalgia mod:OFF]

(elnézést a helyesírási hibákért csak iszonyat béna billentyűzetek vannak a szám.tech.-termünkben :wink: )

Posted

"Kíváncsian várom többi írásod smile.gif" /chipa-tól, csak elfelejtettem idézni/

Mármint az enyémeket? Hát akkor még jövök máskor is. Egyébként véletlenül vetődtem ide: egy számítógépes problémára kerestem választ, aztán megakadt a szemem a topic címén "Ezt meg kell nézni!" gondoltam. A számítógépes problémám, meg már nem is nagyon izgat :smile:

Hát megint nincs nálam pendrive, úgyhogy csak négysososokat tudok előkotorni a fejecskémbül:

Előtte, utána

A szerelem valóság,

álom a világ.

A szerelem álom,

valós a világ.

(ennek nem adtam még címet):

Minden búcsúzás ugyanaz,

mert minden búcsúzás fáj,

mert a szívedből egy darabot

kitép.

Na, mit szóltok ti erre? :wink:

tenderlumpling
Posted

Még nyílik

Még nyílik seb a fakó lelkeken.

Tiszták? Nem hinném.

Nem szépek már énnekem.

Elvesztették színüket,

mint költők a szívüket.

Ez volna hát életem?

Nyílik még virág a réteken.

Aprók. Bájosak.

Nem látszanak a zöld végeken,

Nem hatalmasak, nem nagyok,

Épp csak olyanok, mint én vagyok:

Apró pontban végtelen.

Megnyílik még odafent az ég.

Eső hull. Villám sújt.

Fellegek lesznek, sötétek még,

De dalukat szívesen hallgatom

Borult, sápadt alkonyon.

Azt éneklik majd: elég!

Megnyílik majd az én szívem is.

Kiáltok majd. Jó hangosan.

Jönnek akkor a felhők is.

Velük dalolom panaszdalaim,

Nekik mondom el rút soraim.

Nagyok leszünk, ha balgák is.

Posted

Köszönöm cHiPa, hogy nem feledkeztél meg rólam. A te és methew munkássága nélkül a topic már rég kipusztult volna.....

Hogy feledhetném azt, ki még ha nem is direkt, de elindított ezen az úton :rolleyes:

"cHiPa, tudod mit? Meg se szólalj, az lesz a legjobb. Az egyszeri olvasó, aki betéved, elolvassa a versedet, és úgy kell összeszednie az állát a padlóról. biggrin.gif És te képes volnál ezek után nem verselni?"

".....hű..cHiPa..köszönöm(hogy olvashattam!)."

Öööö. izé.....nemtudom magamban ezeket kicsit hova tenni, nem látom magam ennyire jónak, de inkább csak hallgatok, és szerényen elpirulok :lol:

Philip12: Igen, a tieid :smile: (én meg komplett nem tudok idézni rendesen xD )

Uh, ez az Előtte, utána....hát ez valami.....ez valami fantasztikus :smile: Négy rövid sorban ezt így megfogalmazni......uhh.....

Tenderlumpling: És szerinted ez a versed gagyi??????????!!,!??!?!

Mesteri....

egyébként itt is azért figyelnek a rímragok, de engem nem zavarnak, sőt! :smile:

Create an account or sign in to comment

You need to be a member in order to leave a comment

Create an account

Sign up for a new account in our community. It's easy!

Register a new account

Sign in

Already have an account? Sign in here.

Sign In Now
×
×
  • Create New...