Mit Olvasol Most?

[JoeJoeJoe]

"Szerelmes regény" is kicsit tág fogalom, de próbáljuk meg:

Romantikusabb:

- Alessandro Baricco: Selyem (rövid, de ütõs)

- Jane Austen: Büszkeség és balítélet (Jane Eyre-korabeli, de szórakoztatóbb)

Bénázó srácos:

- Nick Hornby-tól bármi (Egy fiúról; Pop, csajok, satöbbi)

- Charles Bukowski: A kezdõ

- Sue Townsend: Adrian Mole-könyvek

Szar házasságos:

- Raymond Carver novellái közül érdemes válogatni (ha már Hemingway tetszett)

- John Updike: Párok; Nyúlcipõ

Lazább:

- Graham Greene: Brightoni szikla

Politikai:

- [Olvasol angolul?]

- Graham Greene: A csendes amerikai

Nincs köze Kafkához, de azért olvasd azt is.

Értem. A második fenn van az elektronikus könyvtárban, szóval akkor elkezdem azt, aztán meglátjuk.

Angolul szoktam olvasni, de még cikkeknél tovább nem jutottam. Egyszer volt amazonon egy ingyen könyv (valami andromeda), de még nem tudtam rávenni magam. Érdekesnek tûnik, ám belefárad az agyam pár oldal után. Egyszóval még nincs a megfelelõ szinten az angol skill :D.

Viszont érdekelne a logikád: mi van ezekben, amiért pont ezeket választottad lépcsõfoknak?

ha bírod a szürrealizmust, akkor szerelmes regénynek mehet még boris viantól a tajtékos napok.

vagy a time hump chronicles.

(#teamrodcocker)

Szeretem a szürrealizmust és az abszurdot, de még olyan könyvet nem olvastam. Na de akkor felírom ezt is a listára. Köszi az ajánlást :D

[tenderlumpling]

Ezek könnyen hozzáférhetőek, érthetőek, nem nehezek. Szóval mindegyik első lépés.

Aztán ha eldöntöd, melyik irányba mélyülnél, térj vissza.

(pl ha Updike és Bukowski bejön, akkor mehet Salinger, Roth, vagy Jane Austen után Kowal, Bronte, stb)

[Honi]

összeraktam pár ajánlást én is, nekem ezek ugrottak be, ha vmelyik téma bejön, akkor lehet próbálkozni!

ha már Murakami és romantikus cuccok, akkor a Norvég erdõnek lehet adni egy esélyt, elég terjedelmesnek tûnhet, de amúgy könnyû olvasni, viszont ha nem fog meg mondjuk az elsõ 100 oldalon, akkor valószínû, érdemesebb hanyagolni :D.

Régen olvastam már, de ha bírod a disztopikus, parás, katasztrófás cuccokat, akkor: Saramago - Vakság

És Vonnegutot is érdemes, Ötös számú vágóhíd (2. vh-s történelmi regény, beteg humorral) és Macskabölcsõ (filozofikus, vallással foglalkozó, egész vicces).

Jameg: Pynchon - Beépített hiba, ha szeretnél valami könnyen érthetõ, irtó vicces detektívsztorit olvasni- Hatvanas évek, lsd, hippik :D.

Mindfuck, történet-a-történetben cuccokban pedig Borges - A halál és az iránytû

Mágikus realista dolgok, álmok, misztikum: Cortázar - Nagyítás c. novellagyûjtemény

és ha szereted Kafkát, akkor szerintem Bodor Ádámot érdemes olvasni, legalább A részleg c. novellát (elérhetõ itt). Aztán Sinistra körzet meg Verhovina madarai c. regények

--

tender, rasszizmus-elnyomás témában légyszi ajánlj vmit nekem :D.

[tenderlumpling]

tender, rasszizmus-elnyomás témában légyszi ajánlj vmit nekem :D.

Jobb amerikai regények nem nagyon jutnak el ide, kivéve mondjuk ha film lesz belőlük (12 Years a Slave talán megjelent itt - szerk, mégsem), feketékkel szemben még érdekesek a Ne bántsátok a feketerigót, meg Stephen Kingtől a Halálsoron.

Érdekes módon egy jó feldolgozása a tematikának egy bigott sci-fi írótól jön az Ender's Game (Végjáték) sorozatban, főleg a második kötet érdekes.

Klasszikus disztópiák: Fahrenheit 451, Szép új világ, A szolgálólány meséje

Aztán még nagyon érintőlegesen:

Todd Strasser: A hullám

Khaled Hosseini: Papírsárkányok (+ egyéB)

Alice Walker: Kedves Jóisten

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból (Észak-Korea)

Azár Náfíszi: A Lolitát olvastuk Teheránban

Meg végre jött ki egy jó ténykönyv az Iszlám Államról is: http://akkrt.hu/1792/tudomany/tortenettudo...az_iszlam_allam

...

Nem tudom, ezt is sokfelől lehet közelíteni.

[Honi]

köszi szépen :).

[Ravenstorm]

köszi szépen :).

Az Ender's Game széria inkább a különbségekre, mintsem az elnyomásra fókuszál, de elõbbit baromi jól csinálja, nekem meglepõ intellektuális élmény volt, ami miatt azóta sem bírok normálisan sci-fiket nézni :D

[aluminiumtrioxid]

Az Ender's Game széria inkább a különbségekre, mintsem az elnyomásra fókuszál, de elõbbit baromi jól csinálja, nekem meglepõ intellektuális élmény volt, ami miatt azóta sem bírok normálisan sci-fiket nézni :D

Ha már sci-fi, meg különbségek, úgy hallottam, az Embassytown is érdekesen piszkálja ezeket a témákat.

[getro2]

nyári könyvlista 2015. (bocs a pongyolaságokért)

michel houellebecq: elemi részecskék - a tudományos értekezés néha nagyon fárasztó, de szerencsére szinte mindig képes valamilyen váratlan fordulattal (ami általában az egyik fõszereplõ elcseszett szexuális életére vonatkozik) feltornázni a figyelmem. az elején azt hittem, hogy ez is csak egy újabb cinikus fasz a sok kultikus író közül, de néha (szintén tök hirtelen) olyan alázattal megy neki a tinédzserkori viszontagságok elbeszélésének, hogy csak lestem.

kiss ádám: szütyiõ - élvezhetetlen szar, a legrosszabb facebookos sztorizgatások színvonalával vetekszik gyakorlatilag az összes novella, nem mellesleg kurva drága és rövid is. katasztrófaturistáknak se ajánlanám

patrick rothfuss: a szótlan tárgyak lassú szemlélése - ez is tök semmitmondó, rothfuss stílusa persze mindig kellemes, de ezen túl semmi olyat nem mond, amivel akár minimálisan mélyítené az eredeti sorozat talán legérdekesebb karakterének jellemét. nagy csalódás :(

kurt vonnegut: bajnokok reggelije - kicsit szájbarágós itt-ott, de azért persze végigröhögtem ezt is

murakami haruki: köddé vált elefánt - hát látszik hogy korai novellák. a kicsit szürrealistább elemek inkább csak idegesítõek, és valamiért néha a csattanókat is elrontja egy érzelgõsebb befejezõ mondattal, amit õszintén szólva nem is igazán tudtam hova tenni.

josé saramago: káin - ez is fárasztó kicsit, de azért meglepett, milyen sûrítve, jó tempóba haladt a cselekmény, semmi felesleg, mégha gyakran a határon is túltolja az ironizálás, szinte végig élveztem, az egyik nagyobb meglepetés a listáról

kertész imre: valaki más - hát, tényleg egy holokausztbohóc

charles bukowski: posta - az egyik legszórakoztatóbb akármi amit valaha olvastam. kevés írónak irigylem az életét, és persze vele se cserélnék hosszabb ideig, de egy kicsit belebújnék azért a bõrébe.

scott lynch: locke lamora hazugságai - kicsit modoroskodik néha, de amúgy tényleg az egyik legjobb fantasy, ami jelenleg kapható. kösz az ajánlást tender

krasznahorkai lászló: háború és háború - fizikai fájdalom minden egyes során átvergõdni, de ugyanúgy kifizetõdõ, mint akármelyik másik könyvénél.

charles bukowski: nõk - nem annyira vicces, inkább egy hosszas elmélkedés az elbaszott életérõl, de annyira szerethetõ az egész, hogy ezt se tudtam letenni. csak nagyon kevesen tudnak ilyen szépen nõkrõl beszélni, tényleg olvasson inkább vass virágot, aki szerint ez szexista.

yann martel: beatrice és vergilius - megrendítõen, könnyfakasztóan unalmas történet egy majomról, egy szamárról és egy vén náciról. bírom a stílusát, de ha a többi is ennyire tartalmas, szerintem itt véget ér a kapcsolatunk

elkezdtem, de nem fejeztem be, de be fogom: stephen king - végítélet, bukowski - a kezdõ

[bcom]

Ahogy elnézem, nem nagyon vagy elégedett a nagy részével... :)

Amúgy Barker: Imajica

[getro2]

hat igen, de ez is inkabb csak az en hülyesegem, es nem a kinalat miatt :D majd jovo nyaron talan

[tenderlumpling]

Amúgy Barker: Imajica

Jó? Barker nálam egy rollerkószter, akármi lehet.

Houellebecq: Tõle ajánlom az Egy sziget lehetõségét, ha nagyjából bejön a stílusa.

Rothfuss: Hát igen...

Bukowski: A kezdõ a kedvencem, fejezd is be ^_^

Lynch: Ha esetleg angolul olvasgatnál, ajánlom a folytatást, minden szempontból jobb, és kalózos :D Viszont pofátlan cliffhangerrel és kb. 6 év szünettel zárta, szerencsére azóta kijött a 3.

Martel: Érdekes, pedig ez még egy jó könyve :D

King: A Végítélet is awesome

[getro2]

Jó? Barker nálam egy rollerkószter, akármi lehet.

Houellebecq: Tőle ajánlom az Egy sziget lehetőségét, ha nagyjából bejön a stílusa.

Rothfuss: Hát igen...

Bukowski: A kezdő a kedvencem, fejezd is be ^_^

Lynch: Ha esetleg angolul olvasgatnál, ajánlom a folytatást, minden szempontból jobb, és kalózos :D Viszont pofátlan cliffhangerrel és kb. 6 év szünettel zárta, szerencsére azóta kijött a 3.

Martel: Érdekes, pedig ez még egy jó könyve :D

King: A Végítélet is awesome

lynch: lehet megpróbálom, bár magyarról angolra (vagyis igazából bármiről bármire) váltani egy konkrét sorozatban nem annyira szeretek, kicsit idegennek érezném szerintem. nem mintha lenne lehetőségem válogatni :/ (gondolom nem várható hogy kinyomják a többit is magyarul)

martel: igazából nem volt nagy bajom az első felével, mert tényleg jó stílusa van, de azzal a csavarral nagyon kiábrándítóan van lezárva : ( a kritikám is inkább ennek szól, mondjuk azt nem tagadom továbbra se, hogy untatott néha

[Almier]

Scott Lynch nekem is tervbe van véve. Most még a gyûrûk urán rágom át magam, de ha végeztem vele akkor elkezdenék valami hasonló fantasy sorozatot. Ezeket írtam fel eddig:

The Lies of Locke Lamora

Inheritance Cycle

The Farseer Trilogy

The Kingkiller Chronicle

Mistborn Series

The First Law

The Stormlight Archive

Ötletek, hogy melyikkel lenne érdemes kezdeni?

[bcom]

Jó? Barker nálam egy rollerkószter, akármi lehet.

Houellebecq: Tõle ajánlom az Egy sziget lehetõségét, ha nagyjából bejön a stílusa.

Rothfuss: Hát igen...

Bukowski: A kezdõ a kedvencem, fejezd is be ^_^

Lynch: Ha esetleg angolul olvasgatnál, ajánlom a folytatást, minden szempontból jobb, és kalózos :D Viszont pofátlan cliffhangerrel és kb. 6 év szünettel zárta, szerencsére azóta kijött a 3.

Martel: Érdekes, pedig ez még egy jó könyve :D

King: A Végítélet is awesome

Végítélet tényleg nagy kedvenc. (Ha már King, nemrég újraolvastam a Ragyogást. :metal: )

Lynch: örülök, hogy jót mondasz a 2. részrõl. Be kell szereznem. Az elsõ tényleg nagyon jó volt, de néha fárasztónak éreztem és nem tudom megmondani miért.

Barker: ebookon olvasom angolul. Az elsõ kötet harmadánál tartok. Eddig bejön a stílus is, meg a sztori is. Egyáltalán nem fáraszt. Viszont amit írsz Barkerrõl az igaz. Pl. Öröklét tolvaját nagyon nehezen szenvedtem végig, Hellraiser nekem nem jött be, Arabat elsõ részét olvastam, és amúgy tetszetõs volt, meg volt fantázia az alapötletben, de olyan... semmilyen... Nem tudom, nem folytattam a következõ résszel, lehet, hogy ott kibontakozik. Az éjszaka gyermekei tetszett, fõleg a pszichiáter vonal. A Hírvivõ alapötlete is nagyon bejött, de valahogy nem bontakozott ki teljesen (persze itt sem olvastam a folytatást), viszont a Végítélethez tudom hasonlítani, ahogy a két oldal gyûjti a seregeit...

Korbács: abszolút No1. Lehet, hogy azért, mert gyerekkoromban olvastam elõször (azóta vagy még háromszor), és akkor találkoztam elsõként egy ilyen szürreális összetett világgal, de ez nálam mindent visz.

[tenderlumpling]

Scott Lynch nekem is tervbe van véve. Most még a gyûrûk urán rágom át magam, de ha végeztem vele akkor elkezdenék valami hasonló fantasy sorozatot. Ezeket írtam fel eddig:

The Lies of Locke Lamora

Inheritance Cycle

The Farseer Trilogy

The Kingkiller Chronicle

Mistborn Series

The First Law

The Stormlight Archive

Ötletek, hogy melyikkel lenne érdemes kezdeni?

Inheritance-t hagyd a pitsába, Stormlight még nagyon az elején jár, amúgy mindegyiket szeretem, másért. A Farseer lassabb, nehezebb, esetleg az késõbbre hagyd.

A Mistborn jó kezdés.

[Almier]

Inheritance-t hagyd a pitsába, Stormlight még nagyon az elején jár, amúgy mindegyiket szeretem, másért. A Farseer lassabb, nehezebb, esetleg az késõbbre hagyd.

A Mistborn jó kezdés.

Ok köszi, akkor a Mistborn-nal fogok kezdeni.

Inheritance-el mi a gond? Nem néztem még utána, fogalmam sincs mirõl szól, csak láttam valahol ajánlották.

[tenderlumpling]

Inheritance-el mi a gond? Nem néztem még utána, fogalmam sincs mirõl szól, csak láttam valahol ajánlották.

Ha ez alatt az Eragont és folytatásait értjük, akkor... pff, pofátlan Star Wars / Lord of the Rings ripoff, amit egy tizenéves gyerek írt meg, és a gazdag szülei adták ki, és szerkesztették viszonylag olvasmányosra. Szellemileg nem leszel tõle gazdagabb.

Ha mondjuk a LotR-utánzatok hömbölygése mégis izgatna, akkor elõbb lépcsõzd végig a Shannara - Wheel of Time - Belgariad triászt, de az Eragon tényleg tizenévesek szegényemberfantasyje, ami csak akkor fog szórakoztatni, ha tényleg kezdõ vagy a mûfajban.

Bár nem releváns, de azért a viszonylagos népszerûsége is piszkálja a csõröm, hiszen közben progresszívebb, jó fantasy írók, mint Moorcock, idehaza teljesen el vannak felejtve.

[Almier]

Ha ez alatt az Eragont és folytatásait értjük, akkor... pff, pofátlan Star Wars / Lord of the Rings ripoff, amit egy tizenéves gyerek írt meg, és a gazdag szülei adták ki, és szerkesztették viszonylag olvasmányosra. Szellemileg nem leszel tõle gazdagabb.

Ha mondjuk a LotR-utánzatok hömbölygése mégis izgatna, akkor elõbb lépcsõzd végig a Shannara - Wheel of Time - Belgariad triászt, de az Eragon tényleg tizenévesek szegényemberfantasyje, ami csak akkor fog szórakoztatni, ha tényleg kezdõ vagy a mûfajban.

Bár nem releváns, de azért a viszonylagos népszerûsége is piszkálja a csõröm, hiszen közben progresszívebb, jó fantasy írók, mint Moorcock, idehaza teljesen el vannak felejtve.

Értem, ha nagyon nem tud újat mutatni akkor inkább kihagyom.

A Wheel Of Time-ot is felírtam a listára még valamikor, de aztán el is vette a kedvem amikor hallottam, hogy meghalt az írója és más fejezte be a könyveket. Mi a véleményed róla, nem zavaró a váltás? Ha csak szimplán casual szinten olvasom, észrevehetõ hogy eltér az új író stílusa?

[tenderlumpling]

Értem, ha nagyon nem tud újat mutatni akkor inkább kihagyom.

A Wheel Of Time-ot is felírtam a listára még valamikor, de aztán el is vette a kedvem amikor hallottam, hogy meghalt az írója és más fejezte be a könyveket. Mi a véleményed róla, nem zavaró a váltás? Ha csak szimplán casual szinten olvasom, észrevehetõ hogy eltér az új író stílusa?

Ej, ha utánajársz dolgoknak, járj utána rendesen :D

A Wheel of Time-ot Brandon Sanderson fejezte be (a Mistborn írója) Robert Jordan halála után, Jordan anyagaiból (meg volt írva a befejezés, az epilógus állítólag egy az egyben Jordané, nagyon sok jelenet is).

Sanderson egyébként hatalmas Wheel of Time-fan volt már korábban is, betéve tudta az egészet, de nyilván más a stílusa. Pörgõsebb, vagányabb. A Wheel of Time nagy türelmet próbáló, hosszú, lassú, és õszintén szólva nem túl eredeti mû, amit én sem bírtam sokáig, de Sanderson rajongójaként végig akarok menni rajta.

Bár Sanderson is kezdi ismételni magát, meg néhány igénytelenség is újabban becsúszik, de a Stormlightban és a Mistbornban tartja a színvonalat szerencsére (ha bejön a Mistborn, mindenképpen told be pl. az Elantrist meg a Warbreakert is).

[Almier]

Ej, ha utánajársz dolgoknak, járj utána rendesen :D

A Wheel of Time-ot Brandon Sanderson fejezte be (a Mistborn írója) Robert Jordan halála után, Jordan anyagaiból (meg volt írva a befejezés, az epilógus állítólag egy az egyben Jordané, nagyon sok jelenet is).

Sanderson egyébként hatalmas Wheel of Time-fan volt már korábban is, betéve tudta az egészet, de nyilván más a stílusa. Pörgõsebb, vagányabb. A Wheel of Time nagy türelmet próbáló, hosszú, lassú, és õszintén szólva nem túl eredeti mû, amit én sem bírtam sokáig, de Sanderson rajongójaként végig akarok menni rajta.

Bár Sanderson is kezdi ismételni magát, meg néhány igénytelenség is újabban becsúszik, de a Stormlightban és a Mistbornban tartja a színvonalat szerencsére (ha bejön a Mistborn, mindenképpen told be pl. az Elantrist meg a Warbreakert is).

Na ez azért megynyugtató, hogy értõ kezekben van a folytatás. Majd valamikor a jövõben neki ugrok egyszer, ha úgy érzem képes vagyok végigmenni rajta.

[Warfoki]

Így belegondolva idejét sem tudom mikor olvastam olyan fantasy-sorozatot, aminek a végére is jutottam. Legutóbb a Kingkiller Chronicles-t kezdtem el, de a Wise Man's Fear kb. felénél elakadtam. Egyszerûen lehangoló és fájdalmas volt olvasni hogyan ássa egyre mélyebbre magát az amúgy marhára szimpatikus fõszereplõ. Pláne úgy hogy a történet felépítésénél fogva egyszerûen tudom, hogy pasas így vagy úgy, de sorozatos kudarcra van ítélve, hiszen a sztorija végére egy magányos, mindent feladott, morózus, megkeseredett kocsmáros lesz belõle az isten háta mögött. Ezt egyszerûen fáj olvasni, akármilyen jól is van megírva. Kb. április óta ott van az ágyam mellett bekönyvjelzõzve, de egyszerûen nem bírom magam rávenni a folytatására.

Audiobook formában elkezdtem a Dresden Files sorozatot is pár hónapja. Itt a harmadik könyvnél álltam meg. Rohadt jól össze van rakva, a történetek és a szereplõk is jók és ahogy hallottam a sorozat elõrehaladtával csak fokozza a tempót. Csak az egész noir-ban van megírva elsõ személyben, amitõl két és fél könyv után egyszerûen besokalltam. Mindenképp folytatom majd, mert különben rohadt jó az egész, csak na, kell egy kis szünet.

[tspawn]

Sziasztok! Pár napja gondolkodok valamin: Ahogy a Star Wars fantasy egy sci-fi világban, úgy vannak történetek amik sci-fik egy fantasy világban, vagy ha ilyenre volt is próbálkozás, akkor az a fentebb említett SW-hez hasonlóan a körülötte lévõ világ miatt "tévesen" lett bekategorizálva? Örülnék ha tudnátok pár példát hozni. (És ez úgy jön ehhez a topichoz, hogy ha mondtok címeket, akkor majd elolvasom õket :D )

[getro2]

Sziasztok! Pár napja gondolkodok valamin: Ahogy a Star Wars fantasy egy sci-fi világban, úgy vannak történetek amik sci-fik egy fantasy világban, vagy ha ilyenre volt is próbálkozás, akkor az a fentebb említett SW-hez hasonlóan a körülötte lévő világ miatt "tévesen" lett bekategorizálva? Örülnék ha tudnátok pár példát hozni. (És ez úgy jön ehhez a topichoz, hogy ha mondtok címeket, akkor majd elolvasom őket :D )

setét torony sorozat 3/5 része rémlik most kapásból, de a harmadik mindenképp. ott viszont nem mondanám, hogy tévesen lett volna megnevezve a műfaj, egyszerűen olyan sokrétű világot alkotott King, hogy a western/fantasy/sci-fi stb jelző is nyugodtan mehet rá. vagy ez pl csak kicsit kapcsolódik, de videojátékoknál a final fantasy sorozat korábbi részei is a két zsáner határán mozogtak, azt hiszem a 9-es volt az egyetlen, amit tisztán fantasy-ként lehetne kanonizálni. meg most hirtelen amúgy találtam egy science fantasy nevű oldalt wikipedián, bár nem tudom, az itt sorolt dolgok mennyire kapcsolódnak a te elképzelésedhez :D

[tenderlumpling]

Sziasztok! Pár napja gondolkodok valamin: Ahogy a Star Wars fantasy egy sci-fi világban, úgy vannak történetek amik sci-fik egy fantasy világban, vagy ha ilyenre volt is próbálkozás, akkor az a fentebb említett SW-hez hasonlóan a körülötte lévő világ miatt "tévesen" lett bekategorizálva? Örülnék ha tudnátok pár példát hozni. (És ez úgy jön ehhez a topichoz, hogy ha mondtok címeket, akkor majd elolvasom őket :D )

Oh, rengeteg könyvsorozatnak van olyan témája, ami részben fantasy, részben sci-fi, változatos arányban (fantasy világról kiderül, hogy valójában a mi világunk jövője / fantasy világba érkeznek magasabb technológiát képviselő civilizációk / az ember száll le űrhajóval egy fantasy-civilizációba / távoli jövő, de a technológia fix, középkori eszmék / fantasy, amelynek a varázsrendszere tudományosan levezetett... egyszerűen rengeteg van). Kis válogatás ezekből:

Anne McCaffrey: Dragonriders of Pern-sorozat (sárkányok vannak benne, de bolygóközi sci-fi)

M. John Harrison: Viriconium-sorozat (fantasy, de valójában a mi jövőnk)

Jack Vance: Haldokló Föld (szintén)

Roger Zelazny: Amber krónikái (ez elég fura, de egy jelenkori földi fickóról derül ki, hogy egy fantasy-herceg, de van benne high-tech és dimenziók közti utazás meg Tarot kártyák :D)

Frank Herbert: Dune (távoli jövő, de középkori körülmények, pszi-erők, jövőbe látás)

Warhammer 40,000 (szintén)

Edgar Rice Burroughs: Mars-sorozat (planetary romance, sword & planet, ahogy tetszik)

L. E. Modesitt, Jr.: The Saga of Recluce (fantasy defaulte, de magas technológiai fejlettségű civilizációval találkoznak)

Brandon Sanderson: Mistborn (ez echte fantasy, de a varázsrendszere tudományosan le van vezetve a mágikus forrásból, ráadásul a későbbi kötetekben eltelik trilógiánként pár száz év, és a technológia is fejlődik)

Michael Moorcock: gyakorlatilag az összes könyve egy meta-szintű multiverzumhoz tartozik, amelynek különféle fantasy-világaiba különféle korok és helyek szivárognak be, én jókat szoktam derülni a démonokat dieselpunk világon keresztül hajkurászó kis csapaton, akik néha rányitnak egy csapat nácira, de hát ez a legkevesebb Moorcocknál -_-

Meg igen, ahogy Getro mondta, A Setét Torony az nagyon jó genre-blender, Zelazny örökségét viszi tovább.

Ezek persze csak a legfontosabbak, a Star Wars-féle planetary romance hatalmas business volt 1920-1960 között, szinte feltérképezhetetlenül nagy a (mai szemmel is) cool, olvasmányos pulp meríthetősége.

(Ja, és akkor a New Weirdet még nem is érintettük.)

[tspawn]

Köszi a listát :) (bár néha úgy éreztem a leírásnál kicsit a poénból is lelõttél :D )