Kritikák - Vélemények, Tartalom

[tenderlumpling]

Kritika: Kurt Vonnegut: Börleszk

[-Stranger-]

Howard Phillips Lovecraft - Összes mûvei I. kötet

Lovecraft, az álmok, az elmén túli ûr, a csillagok közötti sötétség benépesítésének nagymestere. A novellák egytõl egyig a valóságtól elrugaszkodott történetek, hol a valóságba vetítve ki az ismeretlen ûrt és teremtményeit, hol egy eldugott, álmokon keresztül elérhetõ helyt népesít be saját univerzumának szörnyeivel, népeivel, csodáival.

Lovecraft stílusa, közel áll a tudományos leírásokhoz. Egy élénk álmodó, egy erõs, alkotó fantáziával rendelkezõ olvasó valóban át tudja érezni az iszonyatot a sorok között, és érezheti azt a megkönnyebülést, amit a novellák utolsó szavai jelentenek, amikor végre kiléphet a hátborzongató világokból a valóságba. (ami talán önmagában nem is olyan örömteli) De már ott motoszkál benne a kíváncsiság, hogy a következõhöz kezdjen neki, és ismét maga élje át a borzalmakat, és mindent ami ezekben az írásokban található.

Lovecraft érezhetõen tudatos írást folytatott, célja egy olyan univerzum megteremtése lehet, ahol sosemvolt lények, seholsincs városok és népei élnek. Ahol létezik a mágia, az istenek, más világok és azok lényei. Az emberi halandóság és a világ szürkeségétõl való menekvés érzõdik minden egyes mondatban.

Ebben a vaskos kötetben sajnos elég kevés írás volt, amiknek hossza már-már émelyítõ, mégis jóformán letehetlen, mert olyan hangulatot teremt meg az emberben, amibõl nehéz szabadulni.

Sajnos azonban egyetlen gyenge pontot kellett felfedeznem. Lovacraft költõi mondatait, meg-meg törik a kötetben igen gyakran elõkerülõ hibák (helyesírási hibák, de legtöbbször betûhiány, betûtévesztések).

10/10 Lovacraft-nek, és 8/10 a kötetnek.

Philip K. Dick: Palmer Eldritch Három Stigmája

Vérbeli sci-fi regény. Nincs kellõ tapasztalatom a science-fiction terén, de azt hiszem, hogy K. Dick valóban az egyik legnagyobb alakja. A regény története hátborzongató, és ami azt illeti roh@adt érdekes. Komolyan. Két részletben olvastam ki, már jóval éjfél után járt, amikor rábírtam magam, hogy ideje lenne hunyni egy keveset. Nehéz küzdelem volt. Izgalmas, szövevényes regény, fordulatokkal, és érdekes szereplõkkel.

10/10

[tenderlumpling]

Fritz Gesing: Kreatív írás - Mesterfogások íróknak

Akiket érdekel, azok olvashatják az ismertetõmet, röviden olyan 8/10 :D

[Adi86]

Fritz Gesing: Kreatív írás - Mesterfogások íróknak

Akiket érdekel, azok olvashatják az ismertetõmet, röviden olyan 8/10 :D

Már várom a következõket

[tenderlumpling]

Már várom a következõket

Este 10 körül már meglesz :D

[Adi86]

Este 10 körül már meglesz :D

Holnap elolvasom.

Ma este sorozatokat nézek.

Meg olvasok.

[tenderlumpling]

Elõbb elkészültem :D

Stephen King: Az

[Adi86]

Elõbb elkészültem :D

Stephen King: Az

Megyek olvasni

Elõbb elkészültem :D

Stephen King: Az

Szerintem megyek könyvtárba vagy könyvesboltba

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Hugh Laurie - A balek

Jobban fogy-e egy híres ember könyve, ha a neve mellett a fényképe is szerepel a borítón?

Mindenképpen. Rendkívül olcsó és otromba húzásnak tartom. Ellenben a népnek ez kell...mikor megrendeltem a könyvet, akkor a második, most már csak a harmadik helyen áll az Alexandra könyvesbolt legnépszerûbb könyvei között. Éppen leadtam volna a rendelésemet, mikor oldalt megpillantottam Hugh Laurie arcát. Rákerestem neten, hogy mit írnak róla, s olvastam egy olyan kritikát, ami istenítette, és olyat ami a Pokol mélyére lehúzta.

Megrendeltem tehát. Hugh szerintem zseniális színész, azt hiszem, egyedül miatta nézem a House-t. Remekül megszemélyesíti a mélységesen cinikus diagnosztát.

Tehát, kíváncsi voltam, milyen könyvet tud összehozni.

Egyébként érdemes egy pillantást a borítóra vetni... én nem tudom eldönteni, hogy komoly képet vág e, vagy egy kezdõdõ félmosoly tûnik fel az arcán, aminek a kifejezõbb felét lenyesték. Ahányszor ránézek, mindig máshogy látom.

még egy dolog, úgy látszik, a dizájnerek megunták Laurie kivágását, mert a borostája minden szála ki van vágva, ellenben feljebb a haja olyan módon van kiszelve, aminél még én is jobbat csinálok.

Maga a könyv egy néhol kicsit lapos, de általában véve pörgõ krimi, legtöbbször kiszámítható s néhány váratlan csavarral.

Bevallom, az elején megijedtem, mert a poénok nagyon erõltetettnek tûntek, ám késõbb sokkalta jobb lett.

Az elején kell átvergõdni, ahol négy rossz poénra jut egy jó... aztán beindul a történet, és úgy látszik, beindult Hugh is, mivel késõbb öt jó poénra jut egy rossz, s a könyv második felében, azt hiszem nem olvasható olyan poén, ami nagyon erõltetett lenne.

Tehát összességében véve egy kellemesen olvasható a cucc, remélem írkál még könyveket ez a férfiú. Nagyon meglepõdtem, hisz a történetben egy, max két orvosi dolog volt, és azt is tudja egy hétköznapi ember... szóval szerintem semmit sem merített House karakterébõl.

Csak a cinizmust, s a poénokat, amik nagyon feldobják a könyvet.

Egyszóval, ha megvenni nem is, kölcsönkérni mindenképpen érdemes. Elsõ könyvnek egész jól sikerült!

[tenderlumpling]

Philip K. Dick: Kamera által homályosan

Amilyen rövid, olyan nehéz volt... mármint a kritika :lol: lehet, hogy rossz könyvet választottam, fene tudja...

[Cortez_Corleone]

Neil Gaiman - Tükör és füst

Az ember talán mindig szívesebben vesz kézbe egy novelláskötetet, mint egy regényt, ugyanis ekkor nem fenyegeti az a veszély, hogy a terjedelemtõl megrettenne vagy túlságosan beleunna az egyhangúnak tartott történetbe. Számomra pedig külön öröm, hogy kedvenc írónégyesem egyik tagjának kötetét olvashattam (a magyar változat egyébként ritkaságnak számít - én a vaterán bukkantam rá egy vadiúj példányra, 1300 Ft-ért).

Gaiman szántszándékkal választ szimbolikus címet a kötetnek, amit a Bevezetõben magyaráz is (tükör és füst - a mágia és valóság közti határvonal), azonban rendhagyó módon nem minden, a kötetben szereplõ novella illik bele ebbe a gondolatkörbe. A mûfajokat tekintve találunk a sci-fitõl kezdve a fantasyn, paródián, realista novellán át a horrorral és az erotikával bezárólag mindent. Sajnos, a novellák mellé becsúszott pár vers is, amelyeket én személy szerint borzalmasnak tartok (a Kések királynõjét leszámítva), szóval Gaiman maradjon csak meg a prózánál, jobban fekszik neki.

A novellák viszont határozottan jók, igazán öt zseniális gyöngyszemet emelnék ki: A nászajándék, Troll, A gyilkosság misztériuma (vélemény szerint ez a valaha írt legjobb fantasy novella), illetve a Hó, tükör, almák.

A többi is jó, mindegyik más-más hangulatú, mégis érdekes és tanulságos írások. Nekem Lacival ellentétben a Keresem a lányt címû mûvel sem volt problémám, bár - mivel nem sorrendben olvastam a novellákat - véletlenül pont egyszerre kerültek sorra az erotikus témakörbe tartozó írások, így nem volt kirívó vagy különös a többihez képest.

A kötetet egy esszé zárja a mítoszokról, s ez a spontán írás ugyanúgy felveszi a versenyt bármelyik novellával (nem tudom, hogy csinálja Gaiman, de a spontán írásait is teljesen érdekfeszítõen adja elõ). Ez az írás a rajongóknak több plusz információval szolgál: aki ismeri Gaiman mûveit, az észreveheti, hogy a Sandman mítikus utalásaitól kezdve a Neverwhere-i "local story"-kon és a Csillagpor varázslatos birodalmán át hogy formálódik az íróban a saját mítosz megteremtésének igénye, ami végül az Amerikai istenekben és az Anansi Boysban teljesedik ki.

Gaimant elsõsorban az ötleteiért szeretjük, amit ebben a novellacsokorban is megvillogtat, szóval jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretik vegyítve olvasni a fent megnevezett mûfajokat, és elmúltak 18 évesek (korhatárkarika bejátszik :D)

9/10

[-Stranger-]

Philip K. Dick: UBIK

Azt hiszem, hogy Dick valóban a sci-fi egyik (ha nem az egyetlen) UB... izé... istene. Az UBIK egy izgalmas regény emberekrõl, átverésrõl, valóságról meg miegymásról. Az UBIK, mint fontos elem csak a regény közepe táján bukkan fel a maga igazi szerepében, noha a fejezetek elején és egy-egy szereplõ is említi, fõként reklámszövegben. Dick remekül kivitelezte a valóság, a halál után élet közötti halált, és a regény végéig nem is nagyon értettem, hogy most mi igaz, és mi nem. Remek stílusban egy pezsdítõ történet tárult elém, mint azt már az eddig Dick regényekben is megszoktam. Eddig idegen volt számomra sci-fi, de K. Dick megbarátkoztatott vele. Vannak kisebb hibái, de ezeket az én hülyeségemnek tudom be.

Mindesetre semmi sem tökéletes...

9/10

Philip K. Dick: Kamera által homályosan

Ez a regény az eddig általam olvasott Dick-regények csúcsa. Végig izgalmas, pezsgõ, fordulatos a regény. A létbizonytalanság, a szereplõk jelleme viszi a pálmát. A történet maga tetszett. Az, ahogy az elején nyugisan bevezeti a szereplõket, majd pedig mindenki kijátsza a maga lapját, egyszerûen szólva zseniális. A fõszereplõ, Hank/Bob Arctor (ó, megjegyeztem a nevét. :D Ez jó jel) felsõbb kihasználása, ami csak a kötet végére válik teljesen világossá, megrendítõ befejezést nyújt. A kötet végén Dick õszintén vall a saját problémáiról, és barátai gondjairól, és ezt valójában végig is vitte a regényen.

Itt semmi sem az, aminek látszik, senki sem az, akinek látszik.

9/10

Edgar Allan Poe: Kegyetlen mesék - Cruel Tales

És a hétvégi termelés végére jöjjön néhány szó egy novelláskötetrõl. A legtöbb Poe-életrajz, úgy kezdõdik, hogy Poe egy meg nem értett zseni volt, akit életében nem fogadtak el, és valószínûleg õ sem kereste az elfogadtatást. A kötetben szereplõ novellák szorult helyzetekrõl, halálról és rejtélyekrõl szól. Benne voltak szerencsére a kedvenceim, az Az Aranybogár és a Kút és az Inga. Poe varázslatos légkört, teremt, méltó elõdje Lovecraft-nek és Bierce-nek. A történet néhol frusztrálóan részletesek, de mi mást várhatnánk egy varázslótól, ha nem azt, hogy a varázslatait gondosan tervezze meg, és süsse el.

9/10

[nezolaca]

Neil Gaiman - Tükör és füst

9/10

Elõször is örülök, hogy sikerült végre megszerezned A versekhez annyit, hogy szerintem eredetiben nem ennyire rosszak (legalábbis megelõlegzek ennyit Gaiman-nek :D), de tényleg maradjon inkább a prózánál A Keresem a lányt nem tudom, miért nem tetszett annyira, valahogy alapvetõen nem rajongom az erotikus témájú történetekért, meg ez volt az egyetlen novella, amelynek talán az elsõ laptól lehetett sejteni a végét... Egyébként nekem is ezek voltak a kedvenceim, meg az Aranyhalas medence

[tenderlumpling]

Lassan haladok az Amerikai Istenekkel, szóval addig is:

Harry Potter 1-7 kritikaszerûség

[Drakeamarth]

Lassan haladok az Amerikai Istenekkel, szóval addig is:

Harry Potter 1-7 kritikaszerûség

Spoileres? Mert akkor lehet, nem olvasom el :ph34r:

[Cortez_Corleone]

Spoileres? Mert akkor lehet, nem olvasom el :ph34r:

Spoilermentes.

[tenderlumpling]

Spoilermentes.

Természetesen a blogon soha egy spoilert sem fogok elsütni

[Ante]

Lassan haladok az Amerikai Istenekkel, szóval addig is:

Harry Potter 1-7 kritikaszerûség

Nagyon lehúzod? Nem merem elolvasni :ph34r:

[tenderlumpling]

Nagyon lehúzod? Nem merem elolvasni :ph34r:

Nem húzok le semmit sem nagyon

[-Stranger-]

Stephen King: A Setét Torony 6. - Susannah Dala

Az utolsó elõtti Setét Torony kötet volt ez, közeleg a vég, meg miegymás. A regény maga ott kezdõdik, ahol az elõzõ lezárult: SPOILER!!! a folken megmenekült a Farkasoktól, hála Rolandnak és ka-tetjének. Néhányan elpusztultak a harc során a jófiúk (pontosabban gyermekek és asszonyok) közül, de összességében a gyõzelem teljes volt. Az ünneplésre azonban nincs ideje a ka-tetnek, mivel Susannah/Mia lelépett az Ajtó Barlangjához, és eltûnt, a Fekete Tizenhármassal együtt. SPOILER!!!

Susannah Dala elég sok kérdést megválaszol, kiegészíti a Torony világainak mitológiáját, és még több kérdést vet fel. A regény során a harcos és ka-tetje külön válik, Roland és Eddie Dean és Jake Chambers és Don Callahan és Csi csoportjaira... de egyik sem oda jut, ahova eredetileg akartak jutni. Roland és Eddie az idõben vissza, Jake-ék pedig elõre, 1999-be. Roland és Eddie bajba kerül (ami nem újdonság, ha errõl a kettõrõl van szó, gondoljunk csak a tûzharcra Balazar klubjában, vagy egymás szívatására a Nyugati Tenger partján), majd pedig találkoznak egy Stephen King "szóharcossal", ami mellesleg érdekes informáicókhoz juttatja õket is, és az olvasót is.

A másik szál, Susannah és Mia szála szintén bõvelkedik infóban és hazugságban. Ezekben a részekben nagyon kellemes színfolt volt a jó öreg Detta felbukkanásával, aki egyszerûségében is zseniális.

A regény tulajdonképpen végig pörgõs, elég jól haladtam vele, de van egy hatalmas gond: ez pedig a befejezés... másodpercek vannak még Mordred megszületéséig, és a Dixie Malacbeli tûzharcig... és itt ér véget a regény.

De most már nem igazán számít, mert ha minden igaz, akkor két hét múlva jön az utolsó kötet, amivel lezárul a Torony-ciklus... reméljük méltó módon.

A befejezés miatt levonok egy pontot, amúgy a kötet rendben volt szerintem, de lehet, hogy a túlzott kíváncsiság miatt...

9/10

[elindir]

Chris Pierson Papkirály-trilógiája (DragonLance)

Megismerkedésem a fantasy-vel a múlt homályába vész: körülbelül nyolc évvel ezelõtt egy nyaraláson vásároltam meg az elsõ fantasy könyvemet, ami történetesen a DragonLance-sorozat egyik darabja volt. Azóta nagy rajongója lettem mind a mûfajnak, mind Krynn világának. A DragonLance alappillérei a kitûnõ Krónikák és a Legendák; az ezek után Magyarországon kiadott regények többnyire silány minõségûek, rókabõr-jellegûek (például a balulsikerült Harcosok-sorozat). Emiatt kissé félve vásároltam meg 2-3 éve a Papkirály-trilógia elsõ darabját, de kijelenthetem, hogy ezúttal pozitívan csalódtam.

Pierson három regénye (Az istenek kiválasztottja, Az Isten Kalapácsa és a Szent Tûz) az Összeomlás, az Istart elpusztító kataklizma elõtt játszódik, pontosabban annak okait tárja fel. Új, eddig ismeretlen karakterekkel ismerkedhetünk meg (Cathan, Beldyn, Wentha), de találkozunk régi ismerõsökkel is (Fistandantilus, Phaergas, Loralon, Denubis, Quarath). A történet legfontosabb szereplõi Cathan és Beldyn, kettõjük viszonya áll az események középpontjában, amiket a háttérbõl Fistandantilus irányít.

A sorozat egy jól megírt tragédiaként fogható fel, izgalmas és fordulatos. Emellett legnagyobb erénye az, hogy egy olyan idõszak eseményeit és titkait mutatja be, amirõl eddig kevesett tudtunk, mindezt pedig kifejezetten élvezetesen. Természetesen nem nevezném remekmûveknek ezt a három regényt, de azt nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy magasan kiemelkedik az átlagból.

[tenderlumpling]

Neil Gaiman: Amerikai istenek

[Drakeamarth]

Stephen King - Rémálmok és lidércek

A herce hurca vége

A 2 novella közül ez tetszett kevésbé. Eléggé zavaros, nem egységes mû, igazi történet nélkül. A lénygét nem is nagyon sikerült elkapni, kicsit unalmas is volt. Viszont a szokásos King pozitívumok itt is fellelhetõk. Leginkább az õrület fantasztikus bemutatása tetszett, ami mindig is King érdemei közé tartozott. Ám õszintén szólva, kissé csalódás a mû. Ez volt az elsõ novella, amit Kingtõl olvastam

5/10

Esõs évszak

A másik már inkább emlékeztetett a szokásos King könyvekre, ám... ez se nyerte el teljesen a tetszésemet. Az író most valahogy nem brilillírozott a karakterek hiteles bemutatásával, persze ez egy novella, de akkor is zavaró volt. Az alapsztori kissé nevetséges, röviden összefoglalva varangyok zuhannak az égbõl. A szerzõ könyveinek igen nagy sajátossága, hogy az elsõre eléggé bizarrnak tûnõ sztorikat is hitelesen tudja ábrázolni, köszönhetõen a korábban már említett életszerû, fantasztikus karakterek miatt. Mivel itt most ezek hiányoztak, elkerekedett szemmel olvastam a tonnaszámró ugráló/brekegõ vérszomjas varangyok támadásának pontos leírását. Mi célje volt evvel a szerzõnek? Mit akart vele kifejezni?

Szóval ez se nagyon nyerte el a tetszésemet, de egy fokkal jobb volt mint a másik. Kinghez viszonyítva elég gyenge az összkép, fõleg ha a most olvasás fázisában levõ Végítélettel vagy a kedvenc King könyvemmel, a szerintem valaha volt legjobb karakterábrázolást bemutató Christinnel hasonlítom össze. Sorry, Mr. King, ez most nem jött be.

6/10

[tenderlumpling]

Gratulálok Drake, beletrafáltál a legszarabb novelláiba :lol:

[Drakeamarth]

Gratulálok Drake, beletrafáltál a legszarabb novelláiba :lol:

Hát igen, én is gratulálok magamnak... Na mindegy. Azóta beszereztem még egy csomó mást is (pl. Világnagy strand), azok csak jobbak lehetnek