Jump to content
GSForum - Segélyvonal

Kritikák - Vélemények, Tartalom


tenderlumpling

Recommended Posts

Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon

David Gemmell-Legenda

A másik nagy kedvencem Gemmelltõl.Az a helyzet,hogy minden hõst meg tud szerettetni velem.Sok írónak ez nem sikerül,mert túl salbonos,túl legyõzhetetlen. Ám nem így Gemmellnél. Itt nem mindenttudók,nem érzelemmentesek, csak akkor,ha ez szükséges.

Ebben a könyvben Dros Delnoch ostromáról olvashatunk. A hatalmas nadír törzs Ulric vezetésével el akarja foglalni az erõdöt.

Külön tetszett az erõd felépítése,a külön elnevezett falakkal.Nagyon találó.

Az, hogy kitartsanak a delnochiak, lehetetlen. Sok ember reménykedni kezd,mikor a nagy hõs, a 60 körüli Druss megérkezik. Térdfájdalmakkal, hátfájással küzd, de megtesz mindent amit tud.

Itt nem a csatában szerzett eredményei emelik hõsi magasságba, hanem a beszédei, az elõkészületei és az, ahogyan az emberekkel bánik. Számtalan gyönyörû beszéd elhangzik a mûben.

A két szembenálló sereg tiszteli egymást, a vár elõtti mezõn például a két vezetõ, Ulric és Druss leülnek enni és elbeszélgetnek.

A másik fõszereplõ Rek, aki általában véve gyáva ember, ám a veszettség ( berzerkerség) benne van, és remekül tud harcolni,mikor felülkerekedik gyávaságán. Találkozik egy lánnyal,Viraevel, szerelmesek lesznek egymásba,de mégis mennek az erõdbe, ahonnan nem juthatnak ki élve.

Druss a könyv végefelé meghal,dicsõségesen és hõsiesen, már csak az utolsó fal áll. A nadírok elviszik a testét és lakomát csapnak,hogy illendõ módon búcsúztathassák a nagy embert. Az erõdbeliek úgy döntenek,hogy elmennek a nadír táborba,és õk is a nadírokkal ünnepelnek.Ulric vendégül látja õket, mintha barátok lennének, úgy viselkednek egymással az emberek.

Aztán másnap ott az utolsó roham...

Nem írom le a könyv végét,aki nem olvasta tudja mi történik,aki meg nem, hátha kedvet kap a könyvhöz ennyi spoiler után is :smile:

Link to comment
Share on other sites

-Stranger-

Roald Dahl Összes meghökkentõ meséje I. kötet.

Na szóval. Van egy angol fickó. Ez a fickó angolul ír. A fickó nem rossz. Sõt, ami azt illeti, a fickó általam forgatott kötetében észbontó novellák vannak. Ez a fickó (mint azt a hátsó borítón is említik) sosem azt írja le, amit valójában akar.

Emiatt lesznek a novellák olyan jók. Komolyan. Voltak, amiket többször is elolvastam, utána pedig jó ideig csak bámultam: ugyanis nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.

Személyes kedvencem az A komornyik címû--> rövid, velõs, és váratlan csattanóval zárul. Persze most nekiállhatnék novellánként elemezni, de fölösleges. A kötet úgy jó, ahogy van. Köszönet a Szukits kiadónak.

Visszatérve a fickóra: a stílusa kellemes, jól érthetõ, könnyedén olvasható, a történetei általában véve egyszerû alaphelyzetbõl indulnak, majd pedig eget rengetõen nagyot durrannak.

Nem hiszem, hogy bárkit bántanak majd a pontszámok:

10/10

Link to comment
Share on other sites

Madness

Umberto Eco - A tegnap szigete

//SPOILER elõfordulhat

Egy 1700-as évekbeli fiú életútja föld körüli hajóútba majd katasztrófába torkollott, és végül egy furcsa elhagyatott hajón köt ki. Itt visszaemlékezik élete összes fontosabb eseményére, és azokra a dolgokra amik idáig sodorták, majd a megoldást keresi ami kimenthetné a helyzetébõl. A különös helyszín és témaválasztást egy picit elmebeteg (folyamatos képzelgése egy gonosz ikertestvérrõl aki szerinte az életére tör és melyet élete minden kudarcával vádol) de felettébb érdekes karakter szemszögébõl meséli Eco. Ugyanis hihetetlen sok filozofálgatós életbölcsességet átadós beszélgetés és esemény tölti ki a fiú életútját amelyet a korabeli világ mûködésének ábrázolása szegélyez. Ez az ábrázolás nem túl átfogó, pusztán pár kisebb-nagyobb momentumát írja le Eco (amivel egy ifjú élete során találkozhatott), de azt roppant részletesen. A kor embereinek számunkra már furcsa gondolkodása, értékrendje, és a kor tudományainak állása volt számomra a legérdekesebb, meg az egész filozofálgatás valami hihetetlen magasságokba emelkedik, amit francia, latin, olasz, spanyol, német és angol kifejezésekkel mondatokkal is fûszereznek. Bár a magyarra fordított részeket se könnyû megérteni, mert igenycsak el tud szállni az irodalmi meg filozófiai magasságokba. Mindennek egy olyan keretet ad, mintha a fiúnak a hajón írt levelei (naplója) alapján rekonstruálta volna az esetet. Éppen ezért a történet vége, és a fiú jövõje nyitott marad.

Szóval baromi hosszú, nehéz nyelvezetû, a legkevésbé sem pörgõs, fárasztó agyilag, de olyan élmény amivel másutt nem találkozhatsz csak Eco könyvben.

7/10

mert 10/10rõl indulunk,

-1 mert túl sok a filozofálás, és javarészt elavult hülye nézeteket tárgyal, amik a félmûvel vidéki gyerek agyában megfogannak,

-3 mert meghaltam vagy 10-szer mire a végére értem,

és +1 mert pont ez adott egy olyan könyvélményt amit nem sûrûn fogok újra átélni.

Link to comment
Share on other sites

Ante

Philip K. Dick: Az akasztott idegen

Remek kis kafkai felütéssel indul a novella: Ed Loyce munkába menet arra lesz figyelmes, hogy a közeli parkban egy lámpaoszlopra egy ismeretlen halott ember van fellógatva, és ami a legabszurdabb az egészben, ez senki mást nem érdekel rajta kívül. Sõt, õt magát nézik elmeháborodottnak, amiért ennyire felizgatja magát a dolog miatt. Loyce ezután menekülni kényszerül, amikor két ismeretlen zsaru magával viszi kihallgatásra, és felfedezi, hogy mi is áll a háttérben: idegen invázióról van szó, a betolakodók jelen esetben emberi alakot öltenek, és érzelmeik alapján szûrik ki a valódi, megmaradt embereket.

Nem akarom lelõni az összes poént, de annyit elárulok, hogy a novella szerencsére nem kínál hepiendet.

Jó kis novella, van benne egy kis "egyedül a világ ellen" utánérzet, valamint az a bizonyos "vajon én vagyok az õrült vagy mindenki más?" kétely, de azért sztem egy kicsit túl egyértelmû megoldást kínál.

Így: 9/10

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

John Steinbeck: Egerek és emberek

Steinbeck prózáját mindig is imádtam, az amerikai munkások mindennapjait teljesen hitelesen és életszerûen írja le; pedig stílusa tömör, egyszerû, mondhatni primitív, ahogy teljesen egyszerû mondatokban, vissza-visszatérõ gondolatokkal, gyakori szóismétlésekkel dolgozik - én ezt egyszerûen imádom, nem értem, hogy a hazai szerkesztõk miért nem engedik, hogy így írjak.

Na de nem is ez a lényeg: Lennie és George története szerintem alapmû, a maga 130 oldalával nem is túl hosszú, így minden irodalomkedvelõnek kötelezõ. Az egyszerû stílus sokkal tárgyilagosabb, mint egy romantikusan hömpölygõ, analitikus regény, de sokkal hatásosabban is tárja fel a tragédiát és a reménytelenséget. Nagyon szép, szomorú és jól olvasható kisregény, tényleg csak ajánlani tudom, akárcsak a belõle készült filmet is. Az teljesen hûséges adaptáció.

10/10

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázspokolikõrpuncspancslódítóbódítóka

:blink: :ph34r: :o :lol: :rolleyes::blink: B) :unsure::blink::blink: :lol:

Hát ez teljesen kész. 200 oldalt röpke 2 óra alatt olvastam el, egyszerûen nem engedett el. Nem csak a valósidejû történetmesélés és a remek szituációk fogtak meg, hanem a zseniális (mit zseniális! ÕRÜLT!!!) utalások, amelyeket a fiatalabb olvasók (nyilván nekik szánta az író a könyvet elsõsorban) nem érthetnek meg: a varázsló belövi magát LSD-vel, hogy új dimenzióba kerüljön, a könyvespolcon a Végtelen Történet és a Hatályos adószabályok összeverekednek, az év utolsó napján egy titokzatos öregúr ünnepel a templomtoronynál... az elképesztõ szójátékokról nem is beszélve, amelyeknek ki tudja, hányada veszett el fordítás közben... kész. Hát ez meghatározta a napomat, mindent elkövetek, hogy az ebbõl majdan készülõ animációs filmet én rendezzem meg... gyááá, hatalmas lesz B)

10/10

Link to comment
Share on other sites

Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon

Nos a Philip K Dick könyvet és a Roald Dahl Összes meghökkentõ meséje I. kötetet megrendeltem.

Mert tetszett az ismertetõ,kedvet adott.

tender,a tiédet meg valahonnan megszerzem.felcsigáztál! :D

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

Nos a Philip K Dick könyvet és a Roald Dahl Összes meghökkentõ meséje I. kötetet megrendeltem.

Mert tetszett az ismertetõ,kedvet adott.

tender,a tiédet meg valahonnan megszerzem.felcsigáztál! :D

Helyes B) Meg Dahlt én is ajánlom, hatalmas... meg hát Dicktõl minden B)

Jó ez a topik azért :rolleyes: Volt haszna ^_^

Link to comment
Share on other sites

Cortez_Corleone

Nekem már sok a restanciám, de próbálom pótolni xD

Neil Gaiman - Csillagpor

Unod már a sablonos fantasyt? Unod már az annál is sablonosabb tündérmeséket? Valami újra vágysz? Na, akkor ne menj messzire, mert hála az Agave Kiadónak, nálunk is megjelent magyarul Neil Gaiman egyik leghíresebb mûve, a Csillagpor.

A történet egy álmos angol kisvárosban, Falvában játszódik, amelynek mentén egy Fal található. Ez valójában egy átjáró Tündérországba, ahol különös dolgok történhetnek az emberrel... Mint például Dunstan Thornnal, aki 9 hónappal látogatását követõen egy érdekes csomagot kap, egész pontosan Tristran Thornt, a fiát.

Tristran felnõtté válását követi végig a történet, középpontban a szerelemmel. Ugyanis Tristran furcsaságai ellenére (tündefül...) ugyanúgy érez, mint más emberek, ráadásul beleszeret a falu legszebb lányába, aki éppenséggel szülei gyermekkori barátjának lánya, Victoria. Szerelmének zálogául Tristran megfogadja, hogy hoz Victoriának egy csillagot (ismerõs a szöveg, ugye? "Lehoznám érted a csillagokat" :smile:). Átkeveredik Tündérországba, ahol sok üggyel-bajjal, de megleli a csillagot, aki történetesen egy lány. Aztán... nos, a többit olvassátok el :smile:

Sokan mondták, hogy ez a regény nem méltó Gaimanhez, pedig nagyon is sok rokon vonást mutat az életmûvel. És - ahogy nezolacával megállapítottuk - Gaiman tök mindegy, hogy mirõl ír, nagyon le tudja kötni a figyelmet. Ezt a tendenciát mutatja a Csillagpor is, ami tanulságos olvasmány lehet kicsiknek és nagyoknak egyaránt - ja, és nem mellékesen nagyon szórakoztató :smile:

Aki látta a filmet, és kicsit is érdeklõdik az olvasás iránt, az olvassa el - már csak azért is, mert a könyv utolsó harmada teljesen más, mint a film, és a könyvben a happy end is elmarad.

Egyedüli hátránya a regénynek, hogy rövid, pár óra alatt ki lehet végezni - pedig legszívesebben órákat töltene az olvasó Gaiman varázsában.

Érdekesség: Susanna Clarke - akit hazai körökben nagyon tisztelnek A Hollókirály miatt, s nem mellesleg nagy spanok Gaimannel - egyik novellájában megírta az összekötõ kapcsot saját Tündérországa és Gaiman Tündérországa között. Még nem olvastam, de állítólag egész pofás :smile: A Búcsúbáj hölgyei kötetben fog megjelenni magyarul, de már olvasható Clarke saját honlapján, angolul.

9,5/10

"Hány mérföld ide Babilon

Háromszor húsz és még tíz.

Odaérek gyertyafénynél?

Oda és még vissza is.

Ha lábad fürge és visz a szél

Odaérhetsz gyertyafénynél"

Link to comment
Share on other sites

Ante

Na most kettõt egybe

Philip K. Dick - Kolónia

A sztori elég egyszerû: egy idegen bolygón létesített kutatótelepet, illetve annak személyzetét megtámadja egy bizonyos alakváltoztató organizmus, amely képes bármilyen tárgy formáját felölteni, s így tõrbe csalni áldozatait. A novella sava-borsát igazából nem is a sztori, hanem a lépten-nyomon fellelhetõ bibliai motívumok adják: értsd: a bolygó maga az Édenkert. Az ember igyekszik betörni ezt a Paradicsomot, kolonizálásra készül. A bolygó erre megvédi magát, ráadásul úgy, hogy az ember saját tárgyait használja fel ellene. És végül: az ember kénytelen elhagyni a Paradicsomot (jellegzetes módon). Mi ez, ha nem kiûzetés?

Ráadásul van egy szép kis végsõ poén is.

Mindennel együtt: 9/10

Philip K. Dick - Az aranyember

X-menre hajazó sztori, nem tudom, melyik volt elõbb. A lényeg: új faj fenyegeti az embert, a deviánsoknak nevezett szaporodni képes mutánsok, a kormány ezért - biztos, ami biztos - mindet elrendeli a kiiktatásukat. Eggyel azonban gondjuk akad: egy jövõbelátó képességgel megáldott deviáns, egy gyönyörû aranyszínû "példány" kivégzésével nehezen boldogulnak. Érdekes történet, érdekes gondolatokkal.

9/10

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

Azért novellánként nem kéne szerintem értékelni, mert elég zsúfolt topik lesz így :lol:

Link to comment
Share on other sites

grasslover

Azért novellánként nem kéne szerintem értékelni, mert elég zsúfolt topik lesz így :lol:

Nem gond az. Régebben meg kéthetente jött egy félsoros értékelõ...

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

Nem gond az. Régebben meg kéthetente jött egy félsoros értékelõ...

Csak azért jó lenne látni, hogy az emberek azért elolvasnak hetente / kéthetente egy teljes könyvet :sad: Ezt magamtól is elvárom, de nem nagyon jön össze <_<

Link to comment
Share on other sites

Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon

Jaja,kicsit neccesebb próbálni,mint zenét, de bízom bennetek! :D

Holanp már jönnek is...egészdélutános olvasás ^^

Ja,meg megrendeltem Hugh Laurie könyvét is,mert kíváncsi vagyok rá.Olvastam róla egy jó kritikát, és még kifutotta a pénzembõl. :D

Margaret Weis & Don Perrin- Halálbrigád

Mindig is szerettem a Dragonlance világot, Weis pedig belopta magát(Hickmannal együtt) a szívembe a Krónikák megalkotásával. Most ovlastam el másodszorra ezt a könyvet, szinte semmire sem emlékeztem belõle,csak nagyvonalakban tudtam mirõl szól.

Elõször is, ez a könyv eltér a többitõl.Érdekes a megközelítés.

A gonosz sárkányfattyakat mutatja be, akik pusztulásra vannak ítélve, mivel az emberek nem teremtettek nõstényeket.Ezek a sárkányfattyak egy völgyben élnek, nem messze tõlük egy törpe falu van.

Minden este leisszák magukat törpepálinkával.Ha kifogy a készlet? Irány fosztogatni! De senkit sem szabad megölni, hisz akkor ki készítené a pálinkát? Egyszóval az egész csatározás fegyverek nélkül történik. Egy-egy koponyatöréssel el van intézve a dolog, mindkét fél otthagyja az eszméletlen ellenfelet,akiket késõbb hazaszállítanak.

Aztán egyszercsak négy tolvaj törpe elindul,hogy bejusson Thorbardinba. Sikerül nekik,ellopnak egy térképet, ami rendkívül értékes kincset rejt.Pénzt a törpöknek és nõstény sárkányfattyakat a hímeknek. Azám, de a törpe faluban ezt a négy törpét lefülelik, így az vezetõjü kénytelen tervet szõni. Tehát elintézi, hogy a sárkányfattyak,õk négyen és a többi gyanakvó törpe egyszerre induljon útnak. Rengeteg kavarodás alakul ki, hogy ki követ kit, ki segít kinek, azt már senki sem tudja.

A könyv tele van tûzdelve remek poénokkal, a történet soha nem ül le, magával ragadja az olvasót.

Könnyed,cselekményes, vicces fantasy. Az ember nem egyszer nyerít fel hangosan olvasása közben! :smile:

Link to comment
Share on other sites

Madness

Jaja,kicsit neccesebb próbálni,mint zenét, de bízom bennetek! :D

... nem egyszer nyerít fel hangosan olvasása közben! :smile:

Csak azt felejtetted el megemlíteni, hogy közben a káoszháború kezdetét veszi, amelyben megváltozik a világ és hogy az folyamatosan kavarja az eseményeket (egy ponton pedig érinti Az Utolsó Nemes c. kötet cselekményét. Nekem az is tetszett).

Link to comment
Share on other sites

elindir

Margaret Weis & Don Perrin- Halálbrigád

Kang powaa! :rolleyes::smile:

Link to comment
Share on other sites

Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon

Csak azt felejtetted el megemlíteni, hogy közben a káoszháború kezdetét veszi, amelyben megváltozik a világ és hogy az folyamatosan kavarja az eseményeket (egy ponton pedig érinti Az Utolsó Nemes c. kötet cselekményét. Nekem az is tetszett).

Igazából a könyv szempontjából elhanyagolható információ.

A sorozat szempontjából viszont nagyon fontos.

Meg aztán mindent nem írhatok le :D

(Egyébként nekem is sok könyv tetszett a Káoszháború sorozatból...van még pár sárkányfattyas úgy emlékszem,talán kettõ.)

De legyen,nos tehát, ami kimaradt,az az, hogy Takhisis, a Sötét Úrnõ megbízze Kangot, a sárkányfattyak vezérét egy feladattal. Ami nem a könnyen megoldható fajtához tartozik. Elõször is,biztosítja a õt, hogy lent tényleg nõstény sárkányfattyútojások vannak, és elmondja azt is, hogyan lehet azokat életre kelteni. Kangnak egy úrnõje szimbólumával ellátott pálcát kell keresnie. Ezzel a pálcával viszont szembe kell szállnia a kincshez vezetõ úton leledzõ gonosszal, Chaos teremtményeivel. Az istenek atyja ugyanis elhatározta,hogy eltörli a vliágot, szó szerint semmivé teszi.Ugyanis a káoszlények,akihez hozzáérnek, annak még az elméke is kitörlõdik az univerzumból. Itt is van egy kis csata tûzsárkányokkal, ám ez még csak a kezdet kezdete.

Link to comment
Share on other sites

elindir

A Káoszbrigádnak van a folytatása, Az utolsó erõd, de az már nem a Káoszháború alatt játszódik, hanem után.

A Káoszháború-sorozatban szerintem nincs több sárkányfattyas, mert:

- Az utolsó nemes (törpék)

- Az éji ég könnyei (Crysania)

- A bábkirály (elfek, Qualinost)

- A Ráseránts-hegy ostroma (gnómok és Sötét Lovagok)

- A Vértenger kalózai (minotauroszok és Sötét Lovagok)

Link to comment
Share on other sites

nezolaca

Stephen King - Tóparti kísértetek

Kezdjük azzal, hogy szerintem az elsõ 150 oldal borzalmas. King felvonultatja az összes "meghalt-a-feleségem-depressziós-vagyok"-klisét, hatásvadászabbnál hatásvadászabb jelenetek követik egymást, és nem történik az égvilágon semmi. Viszont miután hõsünk végre rászánja magát, és elutazik a tóhoz... minden megváltozik. :smile: Kezd kibontakozni a történet, és ami a legjobb, hogy King nagyon viszafogottan bánik a horror-elemekkel, sokszor szinte el is felejtjük, hogy alapvetõen mégiscsak egy King-regényt olvasunk. Felesleges leírnom, hogy a karakterek remekül megformáltak, és a párbeszédek is mindig életszerûek - ez természetes egy ilyen kaliberû írónal. Külön tetszett Mike fanyar, sokszor önironikus humora, és általában logikus reakciói az eseményekre, ez nálam eléggé meghatározó. Mindent összevetve nagyon kellemesen csalódtam, az utolsó 5-600 oldalt három nap alatt elolvastam. Eldöntöttem, hogy Karácsonyra Setét Torony-részeket kérek (többek közt) :rolleyes::smile:

és egy képregény-leírás, remélem, belefér a témába:

Brian Azzarello - Eduardo Risso -- 100 Bullets 01#-25#

"Olyan érzés, mintha meghaltam volna, és a Chandler-menyországba kerültem volna" -írta valaki a sorozatról, és nagyon igaza volt, pontosan ilyen érzés. A történet: valaki végzetesen elcseszte az életed. Nem tudod, mit kezdj az egésszel. Ekkor megjelenik Graves ügynök (a képregény-történelem legcoolabb karaktere talán Spider Jerusalem, Rorschah és JC után), kezedbe nyom egy aktatáskát, amelyben egy fegyver van, 100 töltény, egy fénykép, és egyértelmû bizonyíték, hogy a fényképen látható személy felelõs azért, hogy ott tartasz, ahol. A töltények lenyomozhatatlanok, ha a rendõrség kezébe kerülnek, azonnal berekesztik a nyomozást. Azt teszel, amit akarsz. Te mit tennél? És ha ez nem lenne elég izgalmas önmagában, hamarosan kiderül, hogy a sorozat nem errõl szól. Ez csak egy aprócska részlete egy sokkal-sokkal nagyobb összesküvésnek - a világtörténelem legnagyobb szabású bûntényérõl van szó.

A stílusról nem tudok objektívan nyilatkozni, Chandler-menyország, ez a legjobb szó rá. :smile: Keserû, sötét, mint az éjszaka, néha vicces, de sosem felszabadultan. Aki kicsit is szereti a hard-boiled vagy a film noir stílust (és persze elég jól tud angolul), mindenképp tegyen egy próbát - megéri. :smile:

Link to comment
Share on other sites

Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon

A Káoszbrigádnak van a folytatása, Az utolsó erõd, de az már nem a Káoszháború alatt játszódik, hanem után.

A Káoszháború-sorozatban szerintem nincs több sárkányfattyas, mert:

- Az utolsó nemes (törpék)

- Az éji ég könnyei (Crysania)

- A bábkirály (elfek, Qualinost)

- A Ráseránts-hegy ostroma (gnómok és Sötét Lovagok)

- A Vértenger kalózai (minotauroszok és Sötét Lovagok)

aha,de még a sorozatba tartozik.

Akkor rosszul emlékeztem,összesen van két sárkányfattyas kötet a sorozatban.Köszönöm :D

Link to comment
Share on other sites

grasslover

Philip K. Dick - Kolónia

A sztori elég egyszerû: egy idegen bolygón létesített kutatótelepet, illetve annak személyzetét megtámadja egy bizonyos alakváltoztató organizmus, amely képes bármilyen tárgy formáját felölteni, s így tõrbe csalni áldozatait. A novella sava-borsát igazából nem is a sztori, hanem a lépten-nyomon fellelhetõ bibliai motívumok adják: értsd: a bolygó maga az Édenkert. Az ember igyekszik betörni ezt a Paradicsomot, kolonizálásra készül. A bolygó erre megvédi magát, ráadásul úgy, hogy az ember saját tárgyait használja fel ellene. És végül: az ember kénytelen elhagyni a Paradicsomot (jellegzetes módon). Mi ez, ha nem kiûzetés?

Ráadásul van egy szép kis végsõ poén is.

Mindennel együtt: 9/10

Ma olvastam, a Koponyával meg az Akasztott Emberrel egyetemben. Szerintem a Kolónia volt a legállatabb ^^ Tetszett az állandó megszakítás, ahogy sorban hullanak a telepesek...old-school sci-fi thriller B)

Link to comment
Share on other sites

Ante

Csak azért jó lenne látni, hogy az emberek azért elolvasnak hetente / kéthetente egy teljes könyvet :sad: Ezt magamtól is elvárom, de nem nagyon jön össze <_<

Jó lenne, ha el tudnék olvasni hetente egy teljes könyvet :sad: Elég türelmetlen alkat vagyok, nem tok több órára leülni egy könyv mellé.

A novella épp ezért most jobban fekszik.

Ma olvastam, a Koponyával meg az Akasztott Emberrel egyetemben. Szerintem a Kolónia volt a legállatabb ^^ Tetszett az állandó megszakítás, ahogy sorban hullanak a telepesek...old-school sci-fi thriller B)

Nekem eddig az Akasztott ember pesszimistább világképe jobban bejött...

Link to comment
Share on other sites

grasslover

Nekem eddig az Akasztott ember pesszimistább világképe jobban bejött...

Az se volt rossz B) Eddig Dicktõl csak a Már Megint a Felfedezõk!-bõl nem tetszett a Szibülla szeme, az erõltetettnek tûnt (viszont volt áthallás a VALIS-ra).

Link to comment
Share on other sites

-Stranger-

Stephen King: Végítélet (I-II)

Ez egy igen kemény King kötet. Noha nincs benne olyan részletekbe menõ városleírás, mint mondjuk a Borzalmak Városában, vagy Az-ban, a szereplõk jellemzésében pótolja ezt. Ezek az emberek jobbára normális emberek, leszámítva talán a két szélsõség, jó és rossz képviselõjét, Abagail anyát, és Randall Flagg-et. Vannak persze teljesen zizzent elmék, mint mondjuk a Szemétláda Ember, aki a végsõ nagy poént teszi az asztalra. (na, ott a pofám leszakadt. Komolyan, erre nem számítottam). Az ember azt remélné, hogy a hõsök, akik vezetik a jófiúkat, szépen legyalulják a térképrõl és az elmékbõl a rosszakat, de nem. Ami azt illeti, egyedi módon a fõszereplõ jófiúk nem túl dicsõ véget érnek a rosszakkal együtt, és csak egyikük marad életben... és még valaki, akire éppen nem számítottam. (újabb meglepi, újabb pont)

A két vaskos kötet végére érve már is a fejembe vettem, hogy el kell olvasnom mégegyszer.

10/10

Roald Dahl: Meghökkentõ Vidéki Mesék

Az összes meghökkentõ meséket tartalmazó kötet után kezembe került egy kisebb könyvecske. Ezeket a történeteket a vidéki élet ihlette, és habár nincsenek olyan meghökkentõek vagy poénosak, mint a "nagy könyvben", mégis élvezetes, szórakoztató novellák gyûjteménye.

9/10

Ambrose Bierce: Az ember és a kígyó (The man and the Snake)

Ez a kétnyelvû Bierce kötet a Bagoly-folyóhoz képest sokkal kevesebb novellát tartalmaz, igaz, a legjobbak is köztük vannak. Ha Bierce valamihez hasonlítani kellene, akkor a savanykás (citromos) pezsgõcukorhoz hasonlítanám. Ahogy egyre jobban elmerülünk az élvezetben, annál erõsebben érezzük a fanyar ízt, de mégis élvezzük, tetszik a dolog, mivel pezseg, csiklandozza, kellemesen csípi a szájpadlásunkat. Na, Bierce is ilyen. Nem szerette az embereket, és ez adja az ízt a novelláihoz, a pezsgés pedig a humora vagy a ferde tükörben látott kép, aminek mibenléte csak késõbb esik le.

10/10

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

Michael Ende: Momo

Ez a legszebb regény, amit az utóbbi években olvastam. Nemcsak megindító, elgondolkodtató, tanító, és érzelmes mese, hanem a szimbolizmus magasiskolája is. Minden értékét pedig úgy õrzi meg, hogy közben egyetlen egy percre sem válik unalmassá, vagy erõltetetté. A Momo szinte teljesen átértelmezte az életemben a történetírás feladatát és céljait. Michael Endét most már igazi mesterírónak tartom, mert bár elsõ ránézésre meseregényeket írt, ezekben a történetekben sokkal-sokkal több van, és sokkal felemelõbb és jobb érzés õket felnõttként olvasni. Jobban megértem a szimbólumokat, a szép és szomorú gondolatokat, és feltámasztja bennem a hitet és a reményt, hogy az elszürkülõ, rohanó világunkból van menekvés, és ez nem csak a végsõ feloldozást jelentõ gyõzelemmel érhetõ el, amit a szürke ruhás idõrablók felett aratunk, hanem akarattal és szívvel is. A fogyasztói társadalom, az elidegenedés és az unott szürkeség ellenkiáltványa ez a könyv, Momo pedig a forradalmár, aki megváltoztatja a világot. Pedig csak egy kislány a sok közül. Se több, se kevesebb.

10/10

Link to comment
Share on other sites

Create an account or sign in to comment

You need to be a member in order to leave a comment

Create an account

Sign up for a new account in our community. It's easy!

Register a new account

Sign in

Already have an account? Sign in here.

Sign In Now
×
×
  • Create New...