Kritikák - Vélemények, Tartalom

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Nos,pár hszre reagálnék

Weis&Hickman írópáros...igen,õk nagyot alkottak a fantasy történelmében.Igaza votl annak,aki azt mondta a mûvükrõl:

"Végre valami,amit a Gyûrûk Ura után el lehet olvasni..."

Szerintem nagyban hozzájárultak ahhoz,hogy a fantasy ma ennyire népszerû és sokrétû legyen.

Azt nem értem,miért fordítanak le kevés Dragonlance könyvet...

Titkos Ablak,Titkos kert:

Remek novella,egyik kedvencem.Nekem a megfilmesítés is tetszett,Johnny Deppnél jobb színészt erre a szerepre nem lehetett volna választani.Akik nem olvasták a könyvet,azoknak a film sem tetszett...

Nekem nagyon,elég jól visszaadta a könyv hangulatát szerintem.

Az utolsó egyszarvú:

Nekem a Cicerós van meg,és mivel nincs összehasonlítási alapom,ezért akárhogy is,de egy szívszaggató tündérmesének tartom.

Nem annyira elérzékenyültem rajta,inkább csak egyfajta sajnálkozással vegyes szomorúság fogott el.Belecsöppentem abba a világba,és elfogott az az érzés,mely végigkísérte a könyvet.Valahogy az egész könyvbéli világot sajnáltam,mintha minden bajukat valami felsõbb rossz okozta volna,s õk naívan,erõlködve próbáltak volna élni.Fura hangulatú könyv,de csodálatos.

Na meg az elején a pillangó...az valami fantasztikus

Kurt Vonnegutot meg már akartam olvasni korábban is,de most Stranger meghozta a kedvem hozzá még jobban

Ha már a tükörbirodalmaknál tartunk:

A Gottesman professzor és az indiai orrszarvú c. novella valami istentelen jó lett.Na azon el lehet érzékenyülni.Nekem sikerült.Túl van már a 14. olvasáson is,és néha, tudom,újra elõ fogom venni,néhány este,elalvás elõtt.Csodásra sikeredett.

(Fura, a Két Szívre meg egyáltalán nem emlékszem...csak a címére )

AZ:

Igen,durva mû,leginkább a részletesség miatt.Hihetetlen élményt okozott nekem King azzal,hogy az egyik szereplõje ugyanazt csinálja unalmában,és idegességében,mint én.Ott jöttem rá,hogy amit King ír,az ÉL .

[grasslover]

Ez nem Hanna-fényezési kényszer, egyszerûen jobb lett az õ fordítása. Az Ormai Rita-fordításnak fércmunka jellege van. Például:

Ormai: „Nem vagyunk mindig azok, akiknek látszunk, és szinte sohasem azok, akiknek álmodjuk magunkat.”

Hanna: „Nem mindig azok vagyunk, aminek látszunk, és csak ritkán azok, aminek megálmodtuk magunkat.”

Ormai: „Azt talán még megérteném, ha az emberek egyszerûen elfelejtették volna az egyszarvúakat. Vagy ha annyira megváltoztak volna, hogy már gyûlölnék õket, és ahol csak rájuk találnak, pusztítanák õket. De hogy egyáltalán ne is lássák õket, hogy rájuk nézzenek, és valami egészen mást lássanak! Milyennek látják akkor egymást? Milyennek látják a fákat, a házakat, az igazi lovakat - vagy a saját gyermekeiket?”

Hanna: „Azt megérteném, ha az emberek egyszerûen elfelejtették volna az unikornisokat, vagy ha annyira megváltoztak volna, hogy most már gyûlölettel néznek minden egyszarvúra, és valahányszor egy a szemük elé kerül, máris a halálát kívánják. De hogy egyáltalán ne pillantsák meg õket, hogy ránézzenek, és valami mást lássanak a helyén... Milyenek akkor egymás szemében? Milyenek akkor számukra a fák, a házak, a valódi lovak, vagy akár a saját gyermekeik?”

Azt hiszem, a különbség elég erõsen látszik a két fordítás színvonala között... Hozhatnék rá több példát is, egész egyszerûen Hannának jobban megy a Beagle-fordítás, ami érthetõ is, hiszen minden eddig megjelent Beagle az õ keze nyomát viseli (és A fogadós éneke meg a Tamsin egyáltalán nem fordítóbarát, ennek ellenére Hanna nagyon jól lefordította).

Ezt fejbõl idézted? :D

[Cortez_Corleone]

Ezt fejbõl idézted? :D

Az elsõt igen, a másodikat már nem

[-Stranger-]

Kurt Vonnegut: Idõomlás

Azt hiszem, kezdek ráérezni Vonnegut írásának szépségére, varázsára. Az Idõomlás egy kiégett sci-fi íróról szól, aki Vonnegut is, meg nem is. Ez az író, hobóként tengeti napjait, miután hírét kapta fia halálának. Nem publikál, amit megír elbeszélést kidobja a szemétbe, és kezdi is az újat. Aztán jön az idõomlás... ez az ember végül boldogan hal meg. Röviden ez a történet. De ez valójában nem is csak úgy, mint egy regényben kellene, lejátszódik, Vonnegut hogyismondjam, csak mellékszálon futtatja ezt a sztorit. Ezt azért mondom így, mert a kötet maga hemzseg életrajzi utalásokkal, amik itt-ott illeszkednek az Kilgore Trout sztorijához.

Csingling! Azt hiszem, nem magyarázok tovább, mert nem igazán lehet, leírni azt, hogy mi a jó, ebben a regényben...

Szóval, mint mostanában annyiszor, ismét maximális pontszámot kap Vonnegut.

10/10

[grasslover]

Philip K. Dick: We Can Remember It For You Wholesale (Emlékmás)

Ugyan csak egy 24 oldalas novella, de elég mély. A filmet már ezer éve láttam, ezerszer, egyike a nagyon kevés jól eltalált Dick-adaptációnak. Verhoeven filmje egyébként elég rendesen más aspektusból közelíti meg az egészet, és ugyan átmegy akciófilmbe, mégis nagyszerû marad.

A novella története ugyanúgy kezdõdik, ahogy a film: a fõszereplõ Douglas Quail, aki arról ábrándozik, hogy a Marsra juthasson. Mivel ebben a jövõképben már az egész Naprendszert meghódította az emberiség, nem is lenne gond, ha nem lenne annyira baromi drága. Így nem marad más hátra számára, mint a Rekall Corporation szolgáltatása, vagyis hamis emlékeket ültetnek az agyába, valamint olyan olcsó tárgyakat a házába, amitõl szent meggyõzõdése lesz, hogy megtörténtek azok az események. Ez majdnem annyiba kerül, mintha valójában odautazna, viszont az emlékbeültetéskor választhat bónusz élményeket is, mely lehetõségek száma végtelen. A cégnél felvannak készülve minden ilyen akcióra, egyedül a pénztárca szabhat határt (mert ugye minden különleges kívánság több kreditet von magával). A fõszereplõ egy titkos ügynök-emléket szeretne beépíteni tudatába, és egy küldetést amit a Marson végzett.

Quail emlékének elkészítésekor azonban egy hiba csúszik a mûveletbe: kiderül, hogy Quail valójában is egy titkos ügynök volt a Marson, csak a titkosszolgálat biztonsági okokból törölte azokat az élményeket...

Na a film itt kezd el felpörögni, és valójában teljesen más a befejezése és a tartalma mint a novellának. Megkockáztatom, hogy a filmben erõsebb Dick-jelenlét van, mint a könyvben: míg a novella pesszimista, csattanószerû, old school-sci-fi lezárással büszkélkedhet (egyébként a szokásos Dick minõségben), addig a film egy nyitva hagyott kérdést tesz fel: vajon amit láttunk, az maga az emlék volt, vagy tényleg egy félrecsúszott emlékkészítés? Dickesebb már nem is lehetne, csak a kamerák hiányoznak.

Dick és Verhoeven is megkaphatja a:

10/10-et.

[Ante]

Philip K. Dick: We Can Remember It For You Wholesale (Emlékmás)

Dick és Verhoeven is megkaphatja a:

10/10-et.

:D És Arnold "Governator" Schwarzenegger?

[grasslover]

:D És Arnold "Governator" Schwarzenegger?

Õt sose bírtam, de néhány szerep jól áll neki. A Total Recall egyike ezeknek a "jobb" szerepeknek :D

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

David Gemmell-Legendás Druss Elsõ Krónikája

Tehát, aki nem ismerné Gemmellt, annak elmondom, hogy ha epikus fantasyt akar olvasni, ahol nem a mágián és a különféle lényeken van a hangsúly, hanem a hõsiességen,és a bajtársiasságon, az szerezze be ezt a könyvet.Vagy Gemmell akármelyik könyvét.Az az igazság,hogy nekem ez votl az elsõ könyvem tõle, és lehet ,hogy ez befolyásol, de ez a kedvencem.

Csodálatos mû,minden ízében remek,sosem ül le a történet.

Adva van ugye a fiatal favágó Druss, egy kivételesen erõs ifjú kinek az életét,legendává válását kíséri végig a könyv.Nem,nem zárul le,van még egy rész ezután,a Legenda c. könyv,mely lezárja a történetét.Szól még pár könyv róla,de úgy hiszem,hogy ez a kettõ a legfontosabb.Persze,hogy kerekben lásd az egészet,érdemes mindet elolvasni.

Tehát, Druss faluját haramiák támadják meg, szerelmét elhurcolják.Apja ráhagyja a családi ereklyét, Snagát, a soha vissza nem térés ikerpengéjét, a csatabárdot.

Druss egy embervadásszal a nyomukba indul,és a nõ keresése határozza meg az életét.

Számtalan kalandba keveredik, kiválóan harcol és pár igaz barátra tesz szert.

A könyvben minden társalgásnak van mondanivalója,nem csak azért vannak,hogy legyen a könyvben párbeszéd...tényleg van értelme a szereplõk beszéltetésének.Hol humoros,hol elgondolkodtató,hol szívszorongató és a velejéig igaz.

A könyv 4 részbõl áll, bonyodalmakkal megtûzdelve.

Meghal pár szívünkhöz nõtt szereplõ is a történet folyamán, és haláluk mély hatást gyakorolhat az olvasóra, mert dicsõségesen és hõsiesen hagyják el a világot. A búcsúztatóbeszédek egyszerûek,de meghatóak, a csaták részletesen és érthetõen vannak leírva.

Nem lehet visszaadni azt a hangulatot, ami a könyv olvasása közben fog el.

Nem is tudok mást adni rá,mint egy maximimális 10/10-et.

Remek könyv.

[Gagabol]

Én elõzõ karácsonyra a hiányzó 8 Gemmell-könyveket kaptam ajándékba,és elõször megijedtem kicsit,hogy hogy fogom én ezeket elolvasni,de utána szinte magukba szippantottak.Igen,ez a helyes szó erre...egyszerûen nem tudtam letenni egyiket sem,amíg el nem olvastam.Aztán a végén el is szomorodtam,hogy már túl is vagyok rajtuk(meg persze azon is,hogy meghalt Gemmell ).Szóval én is csak ajánlani tudom mindenkinek ezeket a könyveket.Ejnoyin kommentjéhez még annyit tennék hozzá,hogy nekem az is nagyon tetszett,hogy szinte minden könyvben változik a világ.Csak egy példa:(SPOILER)az Árnyjárós könyvekben kezdi meg Egel Dros Delnoch építését.A következõ sorozatban(Druss-os könyvek) már áll az erõd,és a végén fontos szerepe is lesz.Az utolsó könyvekben még szerepel párszor,a Nappal ás Éjjel Kardjaiban viszont már egy rom,ahová csak egy "favágó" jár..És ez tényleg csak egy példa a sokból,ott vannak még a Harmincak,megy egy csomó más dolog.Ezek miatt(is) lesz szerintem igazán élõ a világ,amit Gemmell teremtett.Az idõ itt tényleg változik,szinte semmi nem ugyanaz már a végére,mint az elsõ könyvekben.

[Darkdawn]

Philip K. Dick: We Can Remember It For You Wholesale (Emlékmás)

10/10-et.

meg van ez neked e-book formájában?

[grasslover]

meg van ez neked e-book formájában?

Mög :D úgy olvastam. (Ha jól emlékszem fenn vagy nekem MSN-en, átdobom majdan)

[Darkdawn]

Mög :D úgy olvastam. (Ha jól emlékszem fenn vagy nekem MSN-en, átdobom majdan)

elõre is köszönöm :D

[grasslover]

Lázár Ervin - Szegény Dzsoni és Árnika

Az alkotótól olvastam már régen valamit, de fogalmam sincs mi volt az. A történetre sem emlékszem, csak a jellegzetes illusztrációkra. A stílus azonban egybõl ismerõssé vált, ahogy egy-két oldalon átrágtam magam. A mû kedves és barátságos mese, de szerény véleményem szerint nem elsõsorban gyerekeknek szól ez. Közel sem, több annál, hogy beskatulyázhassuk egyszerû gyermeteg népmesekörbe. Tanító célzatát nem biztos, hogy az a korosztály megérti, az idõsebb viszont csak legyint rá. Leginkább Burtonhöz tudnám hasonlítani, de míg az a halált járja körbe általában, Lázár Ervin az érzéseket és a jellegzetes tulajdonságokat...

A cselekmény könnyen érthetõ, de meg-megszakítja az író és a gyermeke közti párbeszéd, melyek egyfajta summázások, rákérdezések vagy a történet menetét meghatározó tanácsok...mintha a gyerek (nem derül ki, hogy fiú vagy lány) befolyásolná, hogy apja mit szõjön bele késõbb és ezáltal alakul a történet medre, ez egy nagyon érdekes színt visz az egész cselekménybe.

A maga 70, képekkel ellátott oldalával fél óra alatt simán elolvasható, javaslom minden koravén elvtársamhoz: legyünk újra gyerekek és élvezzük ezt a néhány oldalt majd süllyedjünk vissza a felnõttkor borzalmába. Vagy varázslatos út lenne mindaz kacsa testben? Sajnos nem...

[nezolaca]

Lázár Ervin nagyon jó, csak szvsz elég hasonlók a könyvei, és egy idõ után unalmas.

[CriticSpirit]

Philip K. Dick - Álmodnak-e az Androidok Elektronikus Bárányokkal?

Elõször azt gondoltam, elkövettem a hibát, hogy a könyv elolvasása elõtt már láttam a Blade Runner címû Ridley Scott filmet. Most, a regény után azt mondom, egyáltalán nem baj, sõt, egy szinte teljesen más oldalát mutatja a témának. A könyv elsõ oldalán is érezhetõ az irónia és a fásultság keveréke, valamint az állatok szentként tisztelése. A filmben a mercerizmus és az állatok kihalása teljesen félre lett téve, ott noir szerû szomorkás detektívtörténetet láthatunk, hasonlóan profi kivitelben. Sõt, odáig mennék, hogy a film vége nekem sokkal jobban bejött, a könyvben egy kicsit más elképzelés szerint alakult az egész. A film kicsit "most mi lesz?"-befejezéssel zárul, nem sokmindent megmagyarázva, ám romantikus (mint stílusirányzat) is valamennyire. A könyv ezzel szemben tipikus Dick-befejezés: nyugodt leheveredés a kanapén. Ajánlom mindkét formáját a mûnek, minden sci-fi rajongónak, alapmû B).

még szép, hogy 10/10

No én is kipörgettem a könyvet. Miután egy nap alatt olvastam el, rájöttem, hogy nem a sci-fit unom, egyszerûen az utóbbi idõben leginkább csak felejtõs alkotások akadtak a kezembe.

Sokat nem tudnék hozzá tenni grasslover írásához, inkább személyes véleményemet mondom el.

Nekem a film jobban tetszett. A hangulata utánozhatatlan (Ridley Scottnak nem kevés érzéke van a sötét hangulathoz), azon kívül a végjáték is megismételhetetlen, mikor Rutger Hauer elmondja a végsõ monológját ("It is time, to die.").

Amiért -1: a sötét hangulat kicsit jobban átjöhetett volna, és a vége is lehetett volna hatásosabb.

9/10

Jah, és azt elfelejtettem hozzátenni, hogy a három, néhol igen zagyva elemzés helyett elég lett volna egy normális is, és némi info, mint pl. keletkezési körülmények, egyéb érdekesség.

Persze ez már a könyvhöz, és nem a regényhez tartozik.

[grasslover]

Philip K. Dick - Paycheck (A Fizetség)

Kicsit hosszabb novella a megszokott 20-30 oldalas Dickekhez képest. A John Woo-filmet már láttam elõtte (Felejtés Bére címmel jelent meg nálunk), de mivel az nagyon nem jött be, így mindenképp kíváncsi voltam az eredetire, mert Dickben sosem kellett eddig csalódni. Gyanúm be is igazolódott, az irodalmi alap nagyszerû és fordulatos, frankó krimis "most nekem jobb" - "mostmeg nekem" - "de mégiscsak nekem" féle adok-kapok.

A történet szerint a tipikusan dickitusban szereplõ, nem túl körvonalazott sablon fõszereplõ, Jennings, egy jövõbeli nagyvállalatnak dolgozott két évig, de a szerzõdés szerint ennyi idõ után törlik az ott töltött éveket majd egy busás összeg fejében szélnek eresztik. Így fékezik meg, hogy kitudódhasson az évek során szerzett tapasztalat. Már ez alapból filozófiai kérdéseket vet fel, hogy vajon megéri-e elveszteni azt a két évet...mely alatt igen sokminden történhet...lehet egy gyilkológépet fejlesztett és nem is tud róla...

Jennings azonban törölt memóriával vígan robog be a fizetségért, ami a rengeteg zöldhasú helyett egy zacskóba csomagolt jellegtelennek tûnõ kacat. Mivel az aláírása szerint õ maga kérvényezte a pénz helyett ezt a fizetséget, így kénytelen-kelletlen tiltakozás nélkül elteszi és búsan elballag...na. Csak a diktatórikus Milícia rendszer éber õrei elkapják és egybõl kérdezgetni kezdik, de egy óvatlan pillanatban a zacskóból egy huzalt vesz elõ mellyel (technikus révén) megbütyköl egy zárat...

Késõbb rájön, hogy a tárgyak mindegyike egy apró tárgy az életbenmaradásához, csupán azokkal képes mindent végrehajtani. Olyan mintha valaki megtervezte volna az egész útját, deus ex machinaként maga a jóisten adta volna oda neki. De kiderül, hogy ez nem így van, meg Dick se nagyon szereti a természetfelettit: õ a tudomány megszállotja. Annyit megsúgok: idõutazással kapcsolatos.

Nos, a novella ugyan nem túl forradalmi, ezt az egyetlen tárgyfelhasználós okosságot járja körbe, semmi más igazán lényegretörõ nem található benne, mégis érdekes és elgondolkodtató. A befejezés nagyságrendekkel jobb mint a túldramatizált akciómozi nyáltól csöpögõ lezárása.

Dick: 9/10

Woo: 3/10

[Ante]

Philip K. Dick - Paycheck (A Fizetség)

Kicsit hosszabb novella a megszokott 20-30 oldalas Dickekhez képest. A John Woo-filmet már láttam elõtte (Felejtés Bére címmel jelent meg nálunk), de mivel az nagyon nem jött be, így mindenképp kíváncsi voltam az eredetire, mert Dickben sosem kellett eddig csalódni. Gyanúm be is igazolódott, az irodalmi alap nagyszerû és fordulatos, frankó krimis "most nekem jobb" - "mostmeg nekem" - "de mégiscsak nekem" féle adok-kapok.

A történet szerint a tipikusan dickitusban szereplõ, nem túl körvonalazott sablon fõszereplõ, Jennings, egy jövõbeli nagyvállalatnak dolgozott két évig, de a szerzõdés szerint ennyi idõ után törlik az ott töltött éveket majd egy busás összeg fejében szélnek eresztik. Így fékezik meg, hogy kitudódhasson az évek során szerzett tapasztalat. Már ez alapból filozófiai kérdéseket vet fel, hogy vajon megéri-e elveszteni azt a két évet...mely alatt igen sokminden történhet...lehet egy gyilkológépet fejlesztett és nem is tud róla...

Jennings azonban törölt memóriával vígan robog be a fizetségért, ami a rengeteg zöldhasú helyett egy zacskóba csomagolt jellegtelennek tûnõ kacat. Mivel az aláírása szerint õ maga kérvényezte a pénz helyett ezt a fizetséget, így kénytelen-kelletlen tiltakozás nélkül elteszi és búsan elballag...na. Csak a diktatórikus Milícia rendszer éber õrei elkapják és egybõl kérdezgetni kezdik, de egy óvatlan pillanatban a zacskóból egy huzalt vesz elõ mellyel (technikus révén) megbütyköl egy zárat...

Késõbb rájön, hogy a tárgyak mindegyike egy apró tárgy az életbenmaradásához, csupán azokkal képes mindent végrehajtani. Olyan mintha valaki megtervezte volna az egész útját, deus ex machinaként maga a jóisten adta volna oda neki. De kiderül, hogy ez nem így van, meg Dick se nagyon szereti a természetfelettit: õ a tudomány megszállotja. Annyit megsúgok: idõutazással kapcsolatos.

Nos, a novella ugyan nem túl forradalmi, ezt az egyetlen tárgyfelhasználós okosságot járja körbe, semmi más igazán lényegretörõ nem található benne, mégis érdekes és elgondolkodtató. A befejezés nagyságrendekkel jobb mint a túldramatizált akciómozi nyáltól csöpögõ lezárása.

Dick: 9/10

Woo: 3/10

Kicsit szigorú voltál a filmhez: ahhoz képest, hogy Woo és sokkal inkább akciófilm, mint sci-fi, elég szépen végigviszi az általad is leírt történetet, és játszik benne egy-két nagyszerû színész (Aaron Eckhart, najó, csak õ). A borzalmas Nextnél pl sokkal jobb, szvsz. OFF VÉGE

[grasslover]

Kicsit szigorú voltál a filmhez: ahhoz képest, hogy Woo és sokkal inkább akciófilm, mint sci-fi, elég szépen végigviszi az általad is leírt történetet, és játszik benne egy-két nagyszerû színész (Aaron Eckhart, najó, csak õ). A borzalmas Nextnél pl sokkal jobb, szvsz. OFF VÉGE

De a befejezése borzalmas. Könyvhöz képes egy rendkívül gyenge tömegízlésnek megfelelõ unalmas népbutító izé, nulla értelemmel. A novella fõ motívuma, a forradalom meg se jelenik, ahogy a kérdések is mind eltûnnek, mert értelmüket vesztik. Az akciójeleneteken látszik, hogy csak "tegyük bele, hogy legyen kitöltve az unalmas két óra és ne aludjon el a kommersz nézõ". Woo régi neve egyáltalán nem jön át ezen a filmen, rendezésileg és minden tekintetben egy hatalmas nulla. Amúgy Dicket nem tudom miért kellene akciófilmmé silányítani, vagy ha azt tesszük, legalább legyen jó (lásd: Total Recall). A színészek egyike se alkot semmit a filmben, a zene ótvar...Simán megéri azt a 3-at, legalábbis többet egyáltalán nem. Ennyi erővel teljesen felesleges volt Woonak Dickhez nyúlnia, egy lövöldözés sokkal jobban megy neki mint az időben kavarás.

A Next 3/10-nél is rosszabb lesz :lol: Arról is írok a héten.

[nezolaca]

Elõször is Boldog Születésnapot, Tender!

Neil Gaiman - Stardust

Elõször is, a filmet még nem láttam, de mostmár csupán hetek kérdése :lol: Mindenesetre a könyv zseniális, mint minden, ami Gaiman: tulajdonképpen egy egyszerû tündérmese, de ahogy Gaiman a témához nyúl... Minden apró részlet a helyén van, egymást érik a jobbnál jobb ötletek (más író örülne, ha egész pályája során eszébe jutna ennyi ). A szereplõk terén sem gyakran találkozunk sablonokkal, a gonosz boszorka nem egyértelmûen ellenszenves (sõt), Tristran viszont a mû elején kifejezetten idegesítõ (ez azért megváltozik). Talán az egyetlen negatívum, hogy a végén kicsit úgy érezzük, rengeteg ötlet, annyi lehetõség volt a könyvben, amit még ki lehetett volna használni, tovább lehetett volna gondolni... Persze ez nyilvánvalóan nem volt célja Gaimannek, és az is csak a zsenijét mutatja, hogy így is mennyire jó a könyv. Be is fejezem az ömlengést (bár a majdani Neverwhere kritikámhoz képest ez valószínûleg szigorú, objektív véleménynek fog tûnni :D), olvassátok el sokan, már magyarul is megjelent

[freezy]

Boldog Szülinapot Tender ^_^

gondoltam ideírom be,ez a te topicod x)

[tenderlumpling]

Itt is köszönöm :lol: Hol nézzem még? xD

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Itt is köszönöm :lol: Hol nézzem még? xD

Gondol a pü-t megnézted.Ha nem,akkor ott is megbújik legalább 1 xDD

[tenderlumpling]

Gondol a pü-t megnézted.Ha nem,akkor ott is megbújik legalább 1 xDD

Másik topikban fejtegettem, hogy PÜ-kre nem válaszolok, de köszönöm mindenkinek (volt pár, én meg már fáradt voltam).

Kösz

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Másik topikban fejtegettem, hogy PÜ-kre nem válaszolok, de köszönöm mindenkinek (volt pár, én meg már fáradt voltam).

Kösz

oké,gondolom h fárasztó :D

Nem is azért írtam ide,hogy magamra vonjam a figyelmet,csak válasznak jó volt,plusz jeleztem h nem haltam ki a könyv altopikból :D

[-Stranger-]

Stephen King: Setét Torony 5. - Callai Farkasok

Már alig vártam, hogy végre visszatérhessek a Torony világába, ahol semmi sem az, aminek látszik, és nem mindenki az, akinek elsõnek hisszük.

Stephen King ismét nagyot durrantott, Calla városka és Callahan atya szerepeltetése remekül sikeredett. A regény végig pörgõs, sok meglepetést tartogat, bár van néhány érthetetlenül felbukkanó dolog (pl.: a 19 és 99-re még mindig nem tudok rájönni, hogy mi akar lenni. gondolom valami világvége, vagy ilyesmi idõpont).

Látszik, hogy Rolandot már nagyon kevés választja el a Toronytól, minden kezd egy kicsit felgyorsulni, megvilágosodni, és már alig várom, hogy csörögjenek, hogy befutott a Susannah Dala.

Néha zavar, ha egy regény nincs lezárva, de ez most nem így volt. Kicsit örültem is, mert igen durván belefeledkeztem a könyvbe, mintha egy olyan megfejthetetlen ajtón léptem volna át abba világba.

Hogyismondjam... nekem tetszett.

Stílus és cselekmény a szokásos King minõség, teringettét.

Come commala

a regény pontszáma:

19/19