Jump to content
GSForum - Segélyvonal

Kritikák - Vélemények, Tartalom


tenderlumpling

Recommended Posts

Morwen

Láttad már a kevésbé idióta borítóját? Az legalább egy plussz jegy nálam :D.

Számomra talán csak a főhősök voltak kissé hiteltelenek, meg a civilek. A többi amúgy is abnormális lény, azokban mégis mi lenne hiteles? Az események többsége szintén ezért volt számomra hiteles. És különben is a Korbács karaktere számomra toplistás kiskedvenc.

Szóismétlés! =)

Pedig én szerettem a Zabhegyezőt.

Félelem és Reszketés? =) Azt is imádtam.

Link to comment
Share on other sites

-Stranger-

Stephen King: Varázsló és Üveg (Setét Torony 4)

Még egy lépéssel közelebb kerültem a Toronyhoz. :ph34r: Kellemes kötet volt. Nem volt félelelmes, de gyorsan lehetett vele haladni. (ma fejeztem be... valahol a 300-350 oldal környékén kezdtem el reggel)

Remélhetőleg a következő részek is lesznek ilyen jók. :unsure::rolleyes:

Addig is...

10/10

Link to comment
Share on other sites

Morwen

Ez a könyv szerintem is 10/10. =)

Én a Nozzy-nál és a Piros cipellőknél haltam szörnyet! Nem tudtam elhinni, csak hisztériás lettem. Röhögtem, és kitágult szemmel habzsoltam. Fantasztikus volt!

Imádom.

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...
tenderlumpling

William Faulkner: Vad pálmák

A Nobel-díjas Faulkner műveinek jelentősége megkérdőjelezhetetlen, írásainak ereje letaglózó, King ugyanúgy tanult tőle, mint a legtöbb mai író, andalító körmondatai, komoly témái viszont nem mindenkinek jönnek be. Én is főleg a stílusa miatt szeretem olvasni, amit meg mondani akar, valahogy elmegy a fülem mellett. Ez a mű viszont igen különleges, ugyanis párhuzamosan vezet két kisregényt, váltogatja folyamatosan, fejezetszerűen, két más történet. Hogy ebből mi is sül ki, bárkinek kiderül, ha elolvassa, de tényleg csak vad irodalomrajongóknak ajánlom, mert határozottan semmi önfeledt szórakozásról nincs itten szó, kéremszépen, ez a kőkemény amerikai realizmus (ezúttal egy kis francia realizmus-utánérzettel). Amellett simán van neki jobb műve is.

7/10

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...
Xenons

Nem fogok most sokat írni Richard A. Knaak - Végtelen forrás című könyvéről...

Nekem nem adta vissza az eredeti Warcraft hangulatát, amivel a játék vagy pl a Klánok ura című alkotás magával ragadott. Röviden és tömören tehát én nagyon untam...

4/10

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...
-Stranger-

Isaac Asimov: Én, a robot (1991)

A kilenc történet, ami a kötetben van, magával ragadó, kellemes. Ez az első ilyen sci-fi könyv amit olvastam (de lehet, hogy olvastam már sci-fi-t(pl.: A kocka), csak nem tett rám nagy benyomást...), és nagyon tetszett. Persze nem fogok robotokról írni, vagy ilyesmi, mert ez nem az én műfajom. A novellák/epizódok meglepőek, fordulatosak.

1. Robbie: ebben van minden, ami jóvá teszi. Értelem, érzelem, hihetően megformált emberi karakterek (szóval nem esik Asimov abba a hibába, hogy 2058-ra olyan érzelemtelen, fehérruhás sorszámos mukikat talál ki, ez nem Utópia). A cselekmény a helyén, stílusban rendben. 10/10

2. Körbe-körbe: Powell és Donovan első kalandja. Nem volt olyan bejövős, mint a Robbie, sőt, egy kicsit a kedvemet is vette. A megoldás végülis rendben volt, már ekkor az agyamba vésődött a robotika három törvénye, de maga a novella nem tetszett, érdekes volt, de nem tesztett. 8/10

3. Logika. Na, ez aztán teljesen beszippantott. Zseniális volt. Egy vallásos, szektázós robot. Nem ragoznám tovább... teljesen levett a lábamról. 10/10

4. Fogd meg a nyulat: Ez is tetszetős epizód volt. Elképzeltem, ahogy a robotok masíroznak. :huh: :lol: A megoldást értettem, a történetszövés korrekt volt. 10/10

5. Te hazug! : erről nem sok mindent lehet írni. Egy szarkeverő robotról szól, aki nem azért keveri a keverendőt, mert szemét, hanem mert engedelmeskedik az első törvénynek... mellesleg olvas a gondolatokban. 10/10

6. Az eltűnt robot: egy beképzelt robot? :huh: durva. Nem is beszélve arról, hogy a zseniális kormánymegrendelők gyengítették az első törvényt. Ez a tipikusan emberi vonatkozása történetnek megmentette az értékét. 9/10

7. A csillagokba!: Na, ez is érdekes mese volt. Az Agy megépíti egy hajót, és ideiglenessé teszi a halált? :huh: zseniális vagy elmebeteg, ki-ki eldönti magának. Powell és Donovan halálményének leírása figyelemre méltó volt, bár Szent Péter említésénél kicsit gagyinak találtam.

8. Bizonyíték: Ez teszi fel a koronát az egész kötetre. Robot, vagy nem robot? Szuper pontosan megcsinált robot, vagy valódi ember? Ezt még elolvasom egyszer. (Szerintem robot)

9. Az elkerülhető konfliktus: ez a rész kimaradt a '66-os első kiadásból, és nem is tudom. Nekem nem jött be. :blink: Érthetetlen magyarázat, túl nagy befolyású Gépek. Egyedül a kialakított régiókat találtam érdekesnek. Amit Európáról írtak, az valóban igaz is. B) De sajnos: 7/10

Összességében: 96% (Sci-fi alapkő, mégha néhol sántít is)

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

Kurt Vonnegut: A hamvaskék sárkány

Vonnegut számomra mindig különleges humorával vágódott be, abszurd és elképesztő regényeinek többsége tetszett. A novelláiból keveset olvastam annak idején, nem jöttek be annyira. Ez a könyv is egy novellagyűjtemény, Vonnegut előszavában megint hozza jó formáját, nagyon közvetlen és vicces. Ami viszont meglepő, hogy ezek a korai novellái igen jók. Irodalmilag nagyon érettek, és nem üres szavak halmazai, hanem érdekes történetek, az élet egy-egy mozzanatai, különös helyzetek és jó karakterek. Kicsit Dahlra emlékeztetett ez a néhány novella, amit olvastam, annyi különbséggel, hogy a csattanók nem voltak olyan székről legurulósak. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ahogy az előszavát is, amelyben kifejti, miért is jó olvasni. És mennyire igaza van. Írótanoncok is kapnak tippeket novellaírásra, hasznosakat is, meg kevésbé hasznosakat is: mindenki van olyan érett, hogy eldöntse, kitől mit tanul. Szóval, szerintem egy kötelező vétel a rajongóknak és az egyszeri olvasónak is.

10/10

Link to comment
Share on other sites

-Stranger-

Ambrose Bierce: Bagoly-folyó

Az első Bierce kötetem. :rolleyes: Ahhoz képest, hogy azt hittem, végig borzongató, véres gyilkosságok lesznek benne, már az első novellánál meglepődtem. :o

Bierce ért a borzongatáshoz. Nem mászik bele az emberek, a szereplők lelkébe, egyszerűen kezeli a halált. Az őrültséget, a elvetemültséget hidegvérrel kezeli, nincs olyan, hogy "Jaj, szegény Halpin Frayser, azt álmodta, hogy halott!" Hanem csak annyit ír, hogy "és Halpin Frayser azt álmodta, hogy halott.". És meg is halt, de akit érdekel hogya, olvassa el a "Halpin Frayser halála" című novellát. :rolleyes:

A hátborzongató, hidegvérrel elkövetett, és leírt gyilkosságok közé pedig mindig be-be ékelődött egy-egy sokkoló, szívszorongató történet, amin vagy meglepődünk, vagy érezzük, ahogy a könnyek összegyűlnek a szemünk sarkába. Elég sok írás volt e kötetben, ami az amerikai polgárháború idején játszódik, mit nem mondjak, a "Coulter-szurdoki csata" végkifejlete hátborzongató volt :ph34r: Nem számítottam ilyen fordulatra, sima árulást vártam, erre... áh! :o

De vannak vicces írások is, mint a Hope&Wandel cég bukása, vagy a Jupiter Doke dandárparancsnok.

Összeségében véve lefegyverző, és kellemes volt.

10/10

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

Michael Crichton: The Lost World

Ezt a könyvet eredeti angol címmel írom ki ide, így mindenki tudni fogja, hogy ez az Őslénypark (Jurassic Park) folytatása, de így másodlagosan ide írom a magyarított és ferdített címet: Szörnyek szigete. A cím kissé mulatságos, de a fordítás remek munka egyébként (Kertész Balázs, 1996). Rendhagyó regény ez Crichtontól, tudomásom szerint más folytatást ő még nem írt, és a Jurassic Park-saga az egyetlen folytatásos regénye. Rendhagyó még abból a szempontból is, hogy nem csak új hipotéziseket, és a rá jellemzően alapos tudományos magyarázatokat írja le, hanem előző regényének hibáit is kijavítja. Néhány elvarratlan szál így már a helyére csúszik, néhány logikai és tárgyi tévedés brilliánsan ki lett javítva.

Ez a regény istentelenül jó. Lassabb, részletesebb, mint az Őslénypark, amely nagyon gyors, izgalmas, és elméletekben is gazdag mű, de ez más. Egyszerűen irodalmilag és tudományosan annyira érett alkotás, hogy azt képtelenség felülmúlni. Mit mondjak, olyan irigy vagyok, mint a föld. És figyelem, izgalmas kalandok + érdekes, tanító jellegű információk és elméletek áradata... igen, ez önmagában is jó recept. De nem, Crichtonnak ez nem elég... ott vannak a felejthetetlen szereplők, mindegyik különböző jellem; és a pokolba is, mindegyiket szeretjük, sőt tiszteljük is. És még ez mindig semmi. Gyerekeknek, diákoknak őszintén ajánlom tanácsait: rengeteget ír arról, hogy milyen rossz irányba halad az oktatás, hogy kiölik az emberekből a tanulási vágyat, hogy a szakbarbárok teljesen értelmetlen tudományoskodással falazzák körbe magukat, meg hogy nem szabad hagynunk, hogy mások ítéljék meg értékeinket. És még sorolhatnám a fantasztikus meglátások sorát. Elképesztő.

Filmadaptációt láthattunk 1997-ben, Elveszett világ címmel. Nem rossz film, de a könyvhöz képest akkora egy karó, mint a ház. Komolyan mondom. Crichton mérföldekkel jobb folytatást írt, egy csomó szereplőt és jelenetet kihagytak, talán csak egy maradt meg a filmben, ami a könyvben is megvan: a T-rex kölyök meggyógyítása, a szülők támadása, és a lakókocsi zuhanása a sziklafalon. Azt Spielberg fantasztikusan megoldotta, de a többi... nem is értem, hogy szerethettem azt a filmet (nem fogom megutálni, de más szemmel tekintek rá). Ezek után... pff... le vagyok taglózva.

Összességében tökéletes regény, tökéletes folytatás, tökéletes olvasmány, tökéletes stílus, egy rohadt fogást sem találok rajta, olyan szép párja az első résznek, hogy csak könnyezve tudok róla beszélni. Kicsit persze lassabb, tudományosabb, le kell ülni hozzá (nem sokáig, mert valahol a 130 oldal után simán ottragad az ember), a rajongóknak és igényes olvasóknak kötelező darab, mindkét rész.

10/10

Link to comment
Share on other sites

nezolaca

Isaac Asimov - Előjáték az Alapítványhoz

Nyár van, rengeteg az időm, úgy döntöttem hát, nekifogok ismét az Alapítvány-sorozatnak. Ez az egyik kedvenc részem. Az öregedő, a pszichohistóriával kínlódó Hari Seldon életét és azokat az eseményeket mutatja be, amelyek aztán az Alapítvány-regények történéseihez vezettek. Epizódokban, átlagosan 10 éves ugrásokkal bontakozik ki a történet, és minden ilyen epizód egy kisebb-nagyobb probléma, amelyet Hari és társai végül -több-kevesebb sikerrel- megoldanak. Igazából ezek a problémák és megoldásuk a legjobbak a regényben: Seldon sosem a legegyszerűbb megoldást választja - mindig valamilyen bonyolult, de nagyjából békés megoldást választ, végülis matematikus: pontosan így áll a problémákhoz. Ez jó. Ami nem jó, hogy a regényben nagyjából mindenki matematikus. Tehát nincsenek benne igazából érdekes jellemek Seldonon kívül. Felesége, Dors például engem kifejezetten idegesít, és a többi szereplő sem fog bennünk örökre megragadni. Ettől eltekintve rendkívül jó a könyv, Asimov sosem a karaktereiről volt híres...

9/10

Link to comment
Share on other sites

MikaRoss

(Gondoltam 1500. hsz-nek valami nagyot alkotok.)

McCoy: A lovakat lelövik, ugye?

Először színházban láttam, csak utána olvastam a könyvet, készült belőle film is, azt sajnos még nem volt szerencsém megnézni. Mindenesetre ez a történet szeretette meg velem a színházat, az olvasást...

A könyv rövid. Már nem emlékszem pontos oldal számra. Egy elkeseredett lányról szól, aki az 1930-as évek elején megsimerkedik egy fiúval és beneveznek egy maratoni táncversenyre, ahol 1000 dollár üti a nyertes markát. A fiú tele van tervekkel, filmrendező akar lenni, Gloria színésznő, ha nem sikerül meghalnia. A végét nem mondom el, a lényeg, hogy sok kis apróságból áll, és így alkot egy nagy egészet. Van benne szerelem, öngyilkosság, gyilkosság, bánat, anyák a jó erkölcsért egyesület, de van, hogy a hasamat fogom a röhögéstől.

Társadalom kritika. Fantasztikusan bemutatja, hogy az 1900-as években hogyan pótolták a gladiátor küzdelmeket. Fantasztikus ahogy a híres filmrendezők, színészek, színésznők elmennek megbámulni a szerencsétlen otthontalan versenyzőket, akik örülnek, hogy amíg versenyben vannak kapnak ételt és tető van a fejük felett.

Nálam egyértelmű 10/10

(nálam ez már nagy alkotásnak számít)

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...
tenderlumpling

J. K. Rowling: Harry Potter and the Deathly Hallows

Ez is elérkezett végre. Noha megfogadtam, hogy kibírom, látjátok: nem bírtam, elolvastam annak rendje és módja szerint, megtudtam "ki hal meg" :lol: , amire úgyis mindenki kíváncsi, ami szerintem röhejes tendencia. Ez a könyv nem a halálesetekről szól, amúgy sem. Hogy méltó befejezés-e, azt mindenki maga dönti majd el, olvasottabb emberek és irodalmi magasságokra vágyakozók természetesen el fogják ítélni: a hibákat az ember azonnal sorolja: deus ex machina, sablonos fordulatok, hatásvadász jelenetek, és így tovább, és így tovább. Volt a regényben egy bizonyos szintű aránytalanság is, miszerint néhány érdektelenebb részt túltárgyalt az írónő, némely dolgot egyszerűen kihagyott, néhány esemény és szereplő-sors pedig bezsúfolva egy gyors jelenetbe, egyszerűen lezárul és megoldódik. A lényeg, hogy ha úgy tekintünk erre, mint Rowling munkájára, tényleg szétesettnek tűnik, nincsenek benne olyan óriási ááá!-fordulatok, hogy "téééényleg, akkor azért volt olyan furcsa!", meg "ez mindent megmagyaráz!"-érzések, van egy-két ilyesmi, de kisebbek, ugyebár nem nyúlhatnak már előbbre újabb rejtélyekért, mert ez utolsó rész, bármennyire is nyitva maradt pár szál: ez bizony befejezés. Úgy kell tehát tekinteni ezt a könyvet, hogy ezek a dolgok tényleg megtörténnek, néhány következetlenség pedig nem az író hibája, hanem a szereplők tévedtek: emberi dolog. Megtörténhetnek a dolgok a Harry Potter 7-ben? Meg. Lehet néhány szereplő vak és következetlen? Lehet. Ha az megtörténhet, hogy repül a motor és az autó, akkor megtörténhet bármi. Ennyi. Nem kell feszegetni.

Pozitív dolog a visszafogott, jó humor; nagyszerű dolog, hogy pár dolgot megtudunk erről-arról, amelyek közül biztos akad olyasmi, ami elnyeri tetszésünket, más talán nem igazán. Maga a központi sztori tartalmaz érdekfeszítő elemeket, vérbeli Harry Potterről van szó, nyomozgatás, kérdések, végső válaszok, némi visszatekintés az előző részekbe... csak az iskola szorul háttérbe, ezzel nem lövök le semmilyen poént, szerintem. Hallottam, hogy bírálják az epilógust... na igen, ha egy mód van rá, ne olvassátok el :tongue: De szerintem nem fogja annyira felsérteni a sorozat fényét - idővel beletörődünk a hetedik rész minden történésébe, a további kérdéseket nyugodtan feszegethetik a fanfiction-ök és egyéb írások tömkelegei, együtt van a hét rész, durr bele, készen van, jöhetnek a kiegészítők. Tehát még egyszer: Harry Potter világa ké-szen-van, lehet dolgozni. Tény, hogy nem olyan felnőttes és átgondolt, mint a többi univerzum, de gyerekkönyvként érkezett, és sikert ért el. Ez a rész a tetszési lista utolsó helyein bóklászik, de szerintem nem volt egy egetrengető katasztrófa, és valahogy... érzem, hogy beleillik a sorozatba.

7/10

A hiányosságokat és történeti dolgokat a spoiler-topikban folytatom.

Link to comment
Share on other sites

DaVeman

Hát, köszönjük mégegyszer. megnyugodtam(részben :smile:)

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

Hát, köszönjük mégegyszer. megnyugodtam(részben :smile:)

Most kivételesen nem voltam túl szigorú, ne nyugodj meg :tongue: De majd eldöntöd magadnak :rolleyes:

Link to comment
Share on other sites

Guest

J. K. Rowling: Harry Potter and the Deathly Hallows

Ez is elérkezett végre. Noha megfogadtam, hogy kibírom, látjátok: nem bírtam, elolvastam annak rendje és módja szerint, megtudtam "ki hal meg" :lol: , amire úgyis mindenki kíváncsi, ami szerintem röhejes tendencia. Ez a könyv nem a halálesetekről szól, amúgy sem. Hogy méltó befejezés-e, azt mindenki maga dönti majd el, olvasottabb emberek és irodalmi magasságokra vágyakozók természetesen el fogják ítélni: a hibákat az ember azonnal sorolja: deus ex machina, sablonos fordulatok, hatásvadász jelenetek, és így tovább, és így tovább. Volt a regényben egy bizonyos szintű aránytalanság is, miszerint néhány érdektelenebb részt túltárgyalt az írónő, némely dolgot egyszerűen kihagyott, néhány esemény és szereplő-sors pedig bezsúfolva egy gyors jelenetbe, egyszerűen lezárul és megoldódik. A lényeg, hogy ha úgy tekintünk erre, mint Rowling munkájára, tényleg szétesettnek tűnik, nincsenek benne olyan óriási ááá!-fordulatok, hogy "téééényleg, akkor azért volt olyan furcsa!", meg "ez mindent megmagyaráz!"-érzések, van egy-két ilyesmi, de kisebbek, ugyebár nem nyúlhatnak már előbbre újabb rejtélyekért, mert ez utolsó rész, bármennyire is nyitva maradt pár szál: ez bizony befejezés. Úgy kell tehát tekinteni ezt a könyvet, hogy ezek a dolgok tényleg megtörténnek, néhány következetlenség pedig nem az író hibája, hanem a szereplők tévedtek: emberi dolog. Megtörténhetnek a dolgok a Harry Potter 7-ben? Meg. Lehet néhány szereplő vak és következetlen? Lehet. Ha az megtörténhet, hogy repül a motor és az autó, akkor megtörténhet bármi. Ennyi. Nem kell feszegetni.

Pozitív dolog a visszafogott, jó humor; nagyszerű dolog, hogy pár dolgot megtudunk erről-arról, amelyek közül biztos akad olyasmi, ami elnyeri tetszésünket, más talán nem igazán. Maga a központi sztori tartalmaz érdekfeszítő elemeket, vérbeli Harry Potterről van szó, nyomozgatás, kérdések, végső válaszok, némi visszatekintés az előző részekbe... csak az iskola szorul háttérbe, ezzel nem lövök le semmilyen poént, szerintem. Hallottam, hogy bírálják az epilógust... na igen, ha egy mód van rá, ne olvassátok el :tongue: De szerintem nem fogja annyira felsérteni a sorozat fényét - idővel beletörődünk a hetedik rész minden történésébe, a további kérdéseket nyugodtan feszegethetik a fanfiction-ök és egyéb írások tömkelegei, együtt van a hét rész, durr bele, készen van, jöhetnek a kiegészítők. Tehát még egyszer: Harry Potter világa ké-szen-van, lehet dolgozni. Tény, hogy nem olyan felnőttes és átgondolt, mint a többi univerzum, de gyerekkönyvként érkezett, és sikert ért el. Ez a rész a tetszési lista utolsó helyein bóklászik, de szerintem nem volt egy egetrengető katasztrófa, és valahogy... érzem, hogy beleillik a sorozatba.

7/10

A hiányosságokat és történeti dolgokat a spoiler-topikban folytatom.

Nem szeretném elolvasni a Spoileres topicot...mmegvárom míg valaki lesz olyan rendes és lefordítja mer sajnos az én angolom nem elég ehhez a könyhöz (még ha nem is komplikált a nyelvezete)...de mivel most már agyamra ment Ron :D Meg az hogy milyen szerepet is tölt be azon kívül hogy nagyon hülye helyzetekbe tudja hozni magát 1 kérdésem leene hozzád...a válaszodat ide írd meg SPOILER-nek kérlek,mert a PM nálam sajnos valamiért nem működik...a kérdésem tehát:Ronnak lesz kiemelkedő szerepe a történetben,avagy sem...?

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

Nem szeretném elolvasni a Spoileres topicot...mmegvárom míg valaki lesz olyan rendes és lefordítja mer sajnos az én angolom nem elég ehhez a könyhöz (még ha nem is komplikált a nyelvezete)...de mivel most már agyamra ment Ron :D Meg az hogy milyen szerepet is tölt be azon kívül hogy nagyon hülye helyzetekbe tudja hozni magát 1 kérdésem leene hozzád...a válaszodat ide írd meg SPOILER-nek kérlek,mert a PM nálam sajnos valamiért nem működik...a kérdésem tehát:Ronnak lesz kiemelkedő szerepe a történetben,avagy sem...?

SPOILER

Semmi egetrengetően komoly.

Amúgy a hasonló kérdéseket a Potter-topikba, köszke.

Link to comment
Share on other sites

Guest

SPOILER

Semmi egetrengetően komoly.

Amúgy a hasonló kérdéseket a Potter-topikba, köszke.

Válaszom a HP topicba...OFF(cs)END

Link to comment
Share on other sites

DaVeman

Most kivételesen nem voltam túl szigorú, ne nyugodj meg :tongue: De majd eldöntöd magadnak :rolleyes:

Elvakult fan vagyok, a kedvem nem ronthatja el semmi :smile: Nagyon fura ízlésem tud lenni, főeg HP terén. Biztos igazatok van a lehúzós kritikákban, de ÉN személy szerint sokszor valamiért csak a jót látom abban amit szeretek vagy olvasok.

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...
nezolaca

Kurt Vonnegut - A Titán szirénjei

Mit is lehet írni egy Vonnegut-könyvről? Azzal, hogy "jó", nagyon keveset mondanék. :smile: Felkavaró, enyhén mélabús mese az élet értelméről, a halálról, az emberiségről, Vonnegut utánozhatatlan, kesernyés humorával. És még azt is megtudhatjuk belőle, miért épült a Stonehenge. :lol: Nem is írok mást: olvassátok el. Mindenki. :smile:

10/10

Link to comment
Share on other sites

DaVeman

Kevin J. Anderson-A Jedi Akadémia Trilógia

Új Rend

A trilógia első kötete. Az elején még nem érződik kannyira a SW hangulat, lassacskán indul a cselekmény, és először pár jelenet unalmasnak tűnhet. De aztán fokozatosan felpörögnek az események, jönnek a fontos szereplők, ez mind nagyon jól van megírva. A fejezetek viszonylag rövidek, 3-5 oldalasak, de amilyen rövidek, olyan jók. Ebben a kötetben Luke Skywalker figyel a középpontban, valamint a terve, hogy felélessze a Jedi Rendet. Kutatja a tehetséges diákokat, akikben ott figyel az Erő. Eközben Han Solo a Kessel fűszerbányáiban sínylődik, ahova elvileg diplomáciai nagykövetként jött. Annyi minden nem történik ebben a kötetben, nyugisabb, afféle előkészítő szerepe van. Megismerkedünk Anderson stílusával és nyelvezetével ami engem magával ragadott. Minden fejezetet más helyszínen, más szereplő szemszögéből olvashatjuk, ez számomra elképesztően el lett találva.

10/8.9

Sötét oldal

A második kötet, nagy változások indulnak el. Időnként nagyobb ugrások vannak, amik kifejezetten jót tettek a könyvnek, fölösleges és unalmas jelenetektől kímél meg minket, helyette flashbackszerűen később kapunk magyarázatot. Exar Kun, a Sith sötét Lovagja 4000 év szunnyadás után újra fel akarja éleszteni a Sith rendet, és ahogy azt sejteni lehet, lesznek akiket hatalmába kerít. A helyszínek és cselekmények leírása elsőosztályú. Beindulnak rendesen az események. Megsokszorozódnak a helyszínek és cselekmények, ennek következtében ha egy fejezet véget ér, csak jónéhány másik elolvasása után tudjuk meg mi történik, fokozva az izgalmakat.

10/9.5

Az Erő Bajnokai

A befejező kötetben a legizgalmasabb, legdrámaibb fejezetek sokaságával találkozhatunk, és ez jól is van. Ebben a kötetben a fejezetenkénti hely, nézőpont ugrás is nagyon jól működik, sokszor ha elolvasunk egy fejezetet, a következőben ugyanazt a cselekményt olvashatjuk, csak az ellenfél, vagy egy másik ember szempontjából. Izgalmak ismét csak a fellegekben. Luke mester lelke Kun mesterkedésének hála elhaya testét, ami tehetetlenül fekszik az emberi síkon, míg lelke a szellemvilágban ragad. Eközben Kun átállított tanítványa az előző részben zsákmányolt Napzúzóval magánakciókba kezd.( nem akarom elmondani, ez is nagyon izgi) Űrcsaták, párbajok minden mennyiségban, talán a fénykardpárbajok tömege hiányozhat, ami nem is nagyon baj, hiszem a Rend még csak most épül, vagy mi. Volt egy szereplő, ak a leírások alapján vagy 3x meghalt, de végül egyszer sem halt meg. Kicst vicces volt :smile:

10/10

A második Halálcsillag felrobbantása utáni események elképesztően jól vannak megírva, minden Star Wars rajongónak kihagyhatatlan.

Nem írtam le túl sok eseményt, ha ennél többet mondanék az már nagy Spoiler lenne, és ha lehet a könyv hátulján lévő szöveget NE OLVASSÁTOK EL.

Link to comment
Share on other sites

CriticSpirit

Eric Knight - Légy hű magadhoz

2. világháborús romantikus dráma. Egy angol család tagjain fut párhuzamosan a cselekmény. Van egy fő szál(Prudence Cathaway), és az egymáshoz képest is hosszabb - rövidebb mellékszálak (Cathaway család többi tagja).

A hangsúly a gondolataik megismerésére van helyezve, arra, hogyan viszonyulnak a háborúhoz, amely a dunkerque-i csata után, egyre közelebb ér Londonhoz, német bombázókon kézbesítve.

Cselekményben a háború kevés, a romantika pedig sok volt számomra. Nem túlságosan, elvégre a cselekmény nem a fronton játszódott, de azért mégis...

A dráma nagyon összejött az írónak. Bár a végkifejletet már a könyvborító hátulja elárulta, mégis a bekövetkezésnél egy nagyon jó csúcspontot sikerült összehozni, tele feszültségfokozó elemmel, ahol a legkisebb mesterkéltséget sem éreztem.

A párbeszédekben már inkább. A szereplők olykor hosszabb prózai monológokba kezdenek. Az ember nem beszél úgy, mint a legtöbb regény szereplői, viszont akkor van probléma, mikor ezt érzi is olvasás közben. Itt sajnos így történt.

Jó regény volt, de egy újraolvasásnak nem lenne értelme. Úgy gondolom, a romantikus lelkű hölgyeknek azért maradandóbb élmény lenne :smile:

10/7.5

Link to comment
Share on other sites

CriticSpirit

Ötvenedik

A Kozmosz Fantaszikus Könyvek 50. kiadása, melyet a világ minden tájáról származó írók novelláival töltöttek meg. Vannak nevek, melyek egy sci-fi novelláskötetből nem hiányozhatnak (K. Dick, Bradbury, Lem, Vonnegut), és vannak a kevésbé ismertek, akik neveit most nem próbálnám meg leírni.

A kötetet a nagy nevek húzzák magukkal egyértelműen. A kevésbé ismert íróknál túlságosan a stílussal próbáltak hangulatot teremteni, jórészt sikertelenül, néha pedig banálisan. Egy dolog, hogy milyen szép hasonlattal tud valaki előrukkolni, de ha tartalom nem fog meg, akkor hiába minden, a sci-finél pedig ez különösen fontos lenne.

Összeségében: kb. két tucat novella, 1-et vagy 2-t nem érdemes elolvasni, 4-5 emlékezetes ("Kurt Vonnegut - Beszámoló a Barnhouse-effektusról" - legjobb), a többi pedig kellemes, de felejtős élmény.

10/7

Erich Maria Remarque - Nyugaton a helyzet változatlan

Gondolom erről a háborús regényről mindenki hallott. Kétszer is filmre vitték, a régebbi, ami még fekete-fehér volt, kultszámba is megy.

Stílusra teljesen megfelel, pergő események, percnyi vontatott rész nincs benne. 200 oldalával, és zsebkönyvnél pár centivel nagyobb méretével nem is engedheti meg magának, hogy ne peregjen.

A 18 éves porosz fiúk az iskolából a kiképzésre, onnan pedig a frontra kerülnek. Az író nem sokat időzik a helyszíneken, valamint a karaktereken. Mindegyikkel addig hagyja megismerkedni az olvasót, amíg az súlyos sérülést követően a kórházba nem kerül - ahonnan később vagy hazamehet, vagy nem - , vagy pedig már a fronton beteljesedik tragikus sorsa.

A hangsúly az első világháború értelmetlenségére helyeződik. A szereplők nem éreznek hazafiasságot, nem tudják, az igazság oldalán harcolnak-e vagy sem. Egyedül az ösztön hajtja őket, hogy túléljék azt, amibe egykoron tornatanáruk belehajszolta őket.

KÖTELEZŐ!!!

10/10

Link to comment
Share on other sites

MikaRoss

Ötvenedik

A Kozmosz Fantaszikus Könyvek 50. kiadása, melyet a világ minden tájáról származó írók novelláival töltöttek meg. Vannak nevek, melyek egy sci-fi novelláskötetből nem hiányozhatnak (K. Dick, Bradbury, Lem, Vonnegut), és vannak a kevésbé ismertek, akik neveit most nem próbálnám meg leírni.

A kötetet a nagy nevek húzzák magukkal egyértelműen. A kevésbé ismert íróknál túlságosan a stílussal próbáltak hangulatot teremteni, jórészt sikertelenül, néha pedig banálisan. Egy dolog, hogy milyen szép hasonlattal tud valaki előrukkolni, de ha tartalom nem fog meg, akkor hiába minden, a sci-finél pedig ez különösen fontos lenne.

Összeségében: kb. két tucat novella, 1-et vagy 2-t nem érdemes elolvasni, 4-5 emlékezetes ("Kurt Vonnegut - Beszámoló a Barnhouse-effektusról" - legjobb), a többi pedig kellemes, de felejtős élmény.

Na! Ennek örülök, hogy valaki leírta, itt van az én polcomon is, azt hiszem valamikor nekikezdek. Utána majd véleményt cserélhetünk. :smile:

Link to comment
Share on other sites

CriticSpirit

Stanislaw Lem Teljes science-fiction univerzuma 2. kötet

Bár ezt a könyvet már régebben olvastam, úgy gondoltam írok róla, elvégre nagyon nagy író, és a könyvön sokaknak megakadhat a szeme, könyvesboltban való nézelődés közben.

Először is felhívnám a figyelmet a félrevezető címre. Lem nem egységes univerzumot teremtett. A kiadásokban szereplő művek egymástól függetlenek. Senki nem veszít semmit, ha mondjuk a 2. kötettel akar kezdeni - ahogyan én is tettem.

Az 1. kötet 5 darab regényt tartalmaz, de ezekről majd akkor fogok írni, ha olvastam őket.

A 2. kötet 4 darab novelláscsokrot ad.

Pirx pilóta kalandjai

Ne rettenjen el senki, akinek most a Magyar tévé által előálított 70-es évekbeli gagyiság ugrik be. Egyszerűen verje ki a fejéből ^^

A novellák Pirxről szólnak, aki tehetséges űrrepülőpilóta. Élete során különböző kalandokba keveredik, ezeket írják le a novellák. [Gondolom most mindenki nagyon meglepődött:)]

A novellák csak a szereplő révén kapcsolódnak egymáshoz.

A kínálat vegyes. Vannak novellák, melyek unalmasak, és semmi jó nem sül ki belőlük, de vannak igazán emlékezetesek(Terminus - perszonál favorit).

Stílus a Lemre jellemző; leírásokban, és a főszereplő belső vívódásaiban gazdag, kevés párbeszéddel. Asimov fanoknak hirtelen kicsit nehéz, de ők is rájöhetnek, hogy sokkalta értékesebb.

10/7

Kudarc

Ez inkább regény, fejezetekre tagolva. A tartalom megtévesztő, mert novellacsokornak tűnik.

A legkomolyabb mű a négy között, és a legelgondolkodtatóbb.

Halvány kapcsolat van Pirxel, ugyanis az eleje úgy kezdődik, hogy megmentik Pirx-t, és azt a figurát, aki korábban a megmentésére indult. Később nem derül fény a valódi kilétére, de ez a szál nem lényeges valójában. Értelmét igazán nem is látom, de mint írtam, nem számít.

A mű negyede körül ugyanis megszűnik a karakterekkel a közvetlen kapcsolat. Külső megfigyelők leszünk, és egy bolygó kerül előtérbe.

Ez egy távoli bolygó, melyen számítások szerint sok-sok év múlva értelmes civilizáció fog kifejlődni, és ennek meglátogatására küldenek a Földről egy hajót. Az időben egy fekete lyuk segítségével "ugranak". Aztán odamennek felvenni a kapcsolatot.

Többet nem árulok el, a regény ugyanis tartogat pár meglepetést, ahogy halad az eseménylánc. És attól fantasztikus a mű, hogy a végén nem a fordulatokra fog emlékezni az olvasó, hanem egyetlen kérdésen keresztül vizsgálja át az egészet. De erre a kérdésre mindenki jöjjön rá maga, ha elolvasta :smile:

Stílus Lemes, bár a szereplőktől kicsit elrugaszkodik. Itt volt egy kis negatívum. Túlzottan leíró. Például az űrhajó hajtóművének működését 3 oldalon keresztül magyarázza, olyan szavakkal, melyeknek a negyedét nem értettem. Az ilyen részek csak fölösleges megterhelések a hétköznapi olvasónak. Ha túlesünk rajta, már nem is fogjuk érteni, miért nevezik Asimovot „hard” sci-fisnek.

A befejezéssel nem tudom hányadán állok. A katarzis sajnos nem jött össze, mert nem volt egészen világos. De konkrétabbat nem akarok írni.

Az előbbi negatívumok ellenére megkapja a maximumot, mert mondanivalója annyira megragad az emberben. És ilyenkor annyira beszélnék róla, de nem akarom rontani az élményt hajszálnyival sem. Inkább olvassátok el, és beszéljünk róla együtt :smile:

10/10

Kiberiáda

Ez egy csodálatos őrület. Hálát adok az Istennek –vagy mondjuk inkább elkezdek hinni benne :smile: - ha még egyszer a kezembe fog akadni ehhez hasonlatos mű.

Ebben a világban nem léteznek emberek. Minden csak gép. De ugyanolyanok, mint az emberek. Vannak matrózok, koldusok, királyok, és mérnökök is, mint a két főszereplő, Trurl és Klapanciusz. Van, hogy megbízást kapnak, hogy például Zsenialon királynak mesélőgépeket építsenek, vagy pedig nekivágnak a boldogság megkeresésének, a tudományon keresztül. Mindezt végig az „Egyszer volt, hol nem volt…” mesestílusban.

Fantasztikus élmény, ha bárkinek is kételyei lennének Lem zsenialitásában, ezzel a művel mindet eloszlathatja.

10/10 + 1

Amit a robotok mesélnek

Ezek a novellák ugyanolyan világban, és mesés stílusban írodtak, mint a Kiberiáda. Egyedüli különbség, hogy nem összefüggő.

Az író mellesleg a Kiberiáda „próbahadműveletének” írta ezeket a novellákat. Jópáran ugrálnánk örömünkben, ha azon a szinten tudnánk írni, amin ő bemelegített. :smile:

10/10

Na! Ennek örülök, hogy valaki leírta, itt van az én polcomon is, azt hiszem valamikor nekikezdek. Utána majd véleményt cserélhetünk. :smile:

Én pedig örülök, hogy nem csak a levegőbe írtam :D

Link to comment
Share on other sites

CriticSpirit

Metagalaktika 9.5

"...E kötetben megjelenő minden novella mellé tudományos anyag is került. Felkértük a hazai tudományos élet rangos szereplőit – tudósokat, szakembereket, szakújságírókat –, írják meg a novellával, vagy a novella témájával kapcsolatos véleményüket, illetve ismertessék, hol áll a tudomány ezen a téren ma, és mi várható a közeli jövőben... " Galaktika honlap

Egy novella, hozzá két tudományos szösszenet, legalábbis a legtöbbnél. Sajnos a novellák nem sikerültek túl jóra. A szerkesztő olyanokat választott ki, melyekben ilyenek merülnek fel, mint pl. génmódosítás, klónozás, láthatatlanná válás, stb. Ezekről érdekes dolgokat lehet írni, csak a novellák nem hatnak az olvasóra. Hiányzik belőlük az, ami megfogná az embert, és érzelmi utóhatásokat váltana ki.

Pl. a láthatatlanná tevő eszköznél van egy elit-alakulat, akik lefegyvereznek egy halom terroristát. Fin.

Szóval a novellák gyengék, viszont a tudományos értekezéseket kifejezetten érdekesnek találtam.

10/6.5

Link to comment
Share on other sites

Create an account or sign in to comment

You need to be a member in order to leave a comment

Create an account

Sign up for a new account in our community. It's easy!

Register a new account

Sign in

Already have an account? Sign in here.

Sign In Now
×
×
  • Create New...