Filmek

[Fujitsu]

Igen, mert a teljes hangfelvételt a helyszínen készítették a fegyverek eredeti hangjaival. A '90-es években állítólag divat volt ezzel tesztelni a hangfalakat. Ma már nem játszanak ilyet, nehogy megsérüljön a néző kis lelke.

 

Michael Mann viszont tudta, mi kell egy igazi, kőkemény utcai harcjelenethez. Minden ízében profi alkotás, amit volt SAS-kommandósok segítségével készítettek el. Alaposan kiképezték a színészeket, éles lőszerrel is lőniük kellett, hogy készségszinten megtanulják használni a fegyvereket, és realisztikusnak látsszon az egész a filmvásznon is. Nincs is hiba a jelenetben.

 

Eltelt 20 év, milliárdnyi akciófilm készült azóta, de amiket eddig láttam, azokban még csak megközelíteni sem tudták ezt a szintet. Mint ahogy a film is párját ritkítja. 2008-ban ugyan forgattak még egy közös filmet a két nagyágyúval (Righteous Kill), de az már egy rakás szar volt.

[payskin]

RIP Bud Spencer.

[Godzillamessage]

Nyugodj békében, Bud Spencer!

[mizsi]

MIZSEI NORBERT:

...a Paradicsomban

In memoriam Bud Spencer (Carlo Pedersoli)

 

"...én meg sirályul tudok",

mondtad oly lelkesen,

most aranyeső zuhog

Yuccában csendesen.

.

"Aki barátot talál,

kincset talál" - tudtad,

öklöd rosszfiút gyapál,

el senki nem futhat.

 

Lejött hozzád Há-Héthuszonöt;

mégis elmentél, "Nagy Sárkány"

"11 az 1-hez", rábököd,

de itt hagytál minket - árván.

 

S az "Angyalok is esznek babot",

(Speed tizedes is megevett vagy hatot),

te már odafönt osztod a pofonokat:

Piedone Csöpivel nyomozgat.

 

Az idézett részek B.S filmekből valók ill. filmcímek.

[Fujitsu]

Tartottam tőle, hogy eljön ez a nap, amikor ez a hír már nem hoax lesz. Csodálatos ember volt csodálatos életművel, egy emberi életbe talán több nem is férhetne bele, mint amennyi neki megadatott. Érdemes elolvasni az önéletrajzi köteteit is. Senkinek nem láttam annyi filmjét annyiszor, mint az övéit, a legnagyobb ikon volt. Hazai sikereihez persze jelentősen hozzájárult Bujtor István, illetve a Piedone-filmek esetében Kránitz Lajos, a Bombajó bokszolóban pedig Gruber Hugó szinkronhangja. (Már ők sem élnek.)

 

– Ki hiányzik?

– Wilbur Walsh, uram!

 

Most már örökre hiányozni fog.

 

http://www.youtube.com/watch?v=QHHjaHcAkTs

[mizsi]

Stranger Things. Zseniális sorozat.

[L.Gyuri]

Sziasztok!

 

Keresek egy filmet, de egyszerűen nem ugrik be a címe. Nem mostanában láttam, túl sok részlet nem rémlik belőle, de hátha ti rájöttök. A film gyakorlatilag végig arról szól, hogy egy nyomozó kihallgat egy gyanúsítottat, akiről végül kiderül, hogy nem ő a tettes. Úgy rémlett, hogy a nyomozót Morgan Freeman alakította, de megnéztem pár olyan filmjének a trailer-ét, ami a cím alapján gyanús volt, de nem találom. Ha valakinek beugrik írja már le, legyen szíves. Köszi.

[payskin]

Közönséges bűnözök? Bár a leírásodhoz nem stimmel pontosan... de többet nem mondhatok.

http://www.imdb.com/title/tt0114814/

 

Akkora film, a fal adja a másikat. (Morgan Freeman pont nincs benne, de Kevin Spacey van.)

 

 

[L.Gyuri]

Tegnap este eljutottam oda, hogy megnézzem, ez az a fajta film, amit még egyszer meg kell néznem, mert nem teljesen értem. Viszont az a film még mindig nincs meg sajna, amit keresek.

[Greene]

Under suspicion (Meggyanúsítva).

[L.Gyuri]

Bingo! Köszi.

[mizsi]

Gratulálok Deák Kristófnak és az alkotóknak, szereplőknek az Oscarhoz! Megérdemelten nyert a film!

[Fujitsu]

Ha már zene, megnéztem nemrég a Whiplasht. Aztán még kétszer. Aztán találkoztam egy zenészlánnyal, akinek konkrétan ez a kedvenc filmje.

 

Három Oscart kapott, és teljesen jogosan. Aki még nem látta, ki ne hagyja, kibaszott jó. (Pontosabban talán nem is maga a film az igazán kiemelkedő; hanem amit J. K. Simmons alakít benne, az olyan, hogy a fal adja a másikat. Szerintem sokan fel tudnának idézni hasonló karaktereket a múltjukból.)

 

"Addig nem megyünk sehová, ameddig az egyik faszkalap el nem találja a tempót!"

 

http://www.youtube.com/watch?v=JZSRJrQcKQk

[mizsi]

Szeptember 7-én te is lebegni fogsz!

[Greene]

Nem értem miért kell egy jó filmből remake-et csinálni.

[mizsi]

Kinget szinte lehetetlen filmre vinni. Véleményem szerint csak az eredeti, 1980-as Ragyogás lett úgy, ahogy amilyen, talán még a Kedvencek temetője 1 és a Tortúra. A többi filmipari hulladék. A mimnisorozat It nem lett rossz, de nem adja vissza a könyvet. Állítólag ez hű lesz a történethez, de akkor 99+ életkorbesorolással kellene vetíteni.

[payskin]

Nem értek egyet. A The Shawshank Redemption és a The Green Mile is hű és zseniális feldolgozások.

 

(Mondjuk, én nem annyira szeretem Kinget.) Mi lesz szeptember 7-én?

[mizsi]

It (Az/Izé) remake (világ)premier.

(18)!!!!!

[Fujitsu]

Úgy alakult, hogy láttam én is. Alapvetően sem a képtelen fikciókért nem rajongok a filmvásznon, sem a horrorért. Ebből elképzelhető, mekkora kedvvel ültem be egy képtelen fikciókra épülő horrorfilmre. Na, hát ehhez képest végül is egyszer megnézhető volt. Nem nézném meg még egyszer, de egynek elment. Igazából én sem vagyok egy Stephen King-rajongó, talán a Carrie-re emlékszem a legélesebben (bully-k által szénné szívatott, valláskárosult anyja által terrorizált kiscsaj rájön, hogy szuperképességei vannak, és mikor egyszer berág mindenkire, lángba borítja a várost), de az sem volt annyira korszakos jelentőségű számomra.

 

Hozzám közelebbi vizekre evezve: láttam az American Made c. filmet is (Barry Seal: A beszállító), mely Barry Sealről szól, a pilótáról, aki egyszerre volt a CIA embere és fegyver- és drogcsempész, míg Escobar megrendelésére ki nem nyírták 1986-ban. Féltem ugyan, mert Hollywood manapság félelmetes ütemben ontja a szart, és Tom Cruise sem mai gyerek már, és ő is minden szart elvállal. De ez határozottan nem volt rossz. Jó, nem is lett a TOP 10 része nálam, de egy korrekt, jól felépített film, hozza, amit vártam. Nem zseniális, nincs benne igazán emlékezetes színészi játék, helyenként a történetmesélés is sántít kicsit (főleg, ha tudjuk, ki volt Barry Seal), de összességében egy korrekt iparosmunka. Valószínűleg a mai filmek mezőnyében ennek már nagyon is örülni kell.

 

És kicsit elhagyva Hollywoodot: megnéztem a héten bemutatott Mein Blind Date mit dem Lebent (Vakrandim az élettel). Ez szintén egy valós történeten alapuló film, csak kicsit más jellegű. Messze nem tökéletes ez sem, és nem egy monumentális alkotás, de egyáltalán nem volt rossz. Mi több, összességében azt hiszem, ebből a háromból ez volt a legkellemesebb moziélményem.

 

http://www.youtube.com/watch?v=AxWyXOrYgU8

[Fujitsu]

Na, ez az igazi must-see.

 

http://www.youtube.com/watch?v=LtJ60u7SUSw

 

Ííí, hogy ezt én de kurvára várom már. Mekkora film lehet ez, te jó ég.

[payskin]

Gary Oldman AZ ISTEN!!!

[Fujitsu]

Vezérkomment:

 

So where the hell is Gary Oldman? All I'm seeing is Winston Churchill

 

Mennyire így van. Valami ilyesmi az igazi színész, az ilyen alakítások láttán érzi azt az ember, hogy ez mégis csak egy speciális szakma és művészet, s persze az, hogy készülnek még ilyen filmek, mint amilyennek ez ígérkezik, ez azért visszaadja valamelyest az ember hitét. Csak ki ne derüljön, hogy pl. '83-ban ő is felhívott valakit a szobájába, mert akkor talán be sem mutatják.

 

Hozzáteszem, azért magam is meglepődtem azon, hogy vannak mostanában egészen jó filmek műsoron, még ha egy részük remake is. Nekem, aki tinédzserként nagy Agatha Christie-rajongó voltam, nem voltak illúzióim pl. a Murder on the Orient Express kapcsán, minthogy ebből már számtalan verzió készült (a David Suchet-félére még emlékszem is, hogy láttam), de ehhez képest azt kell mondjam, egyáltalán nem rontották el, sőt. Persze megértem valamelyest azokat, akik azt mondják, talán nem volt szükség erre a remake-re, de ha csak azt a zenét tekintem, ami a stáblista alatt szólt, már akkor is azt kell mondjam, volt értelme:

 

http://www.youtube.com/watch?v=-AYDqCsXiV0

[Fujitsu]

The Killing of a Sacred Deer (Egy szent szarvas meggyilkolása): itt a hibát megint én követtem el azzal, hogy nem feltételeztem, hogy ha valami "drama / mystery" kategóriában van, az már az "agyzsibbasztó marhaság" kategóriában is futhatna, és akkor meg sem nézem. Vagy legalább egy trailert megnézhettem volna előtte.

 

Röviden, tömören összefoglalva ez alapvetően egy Cape Fear-utánzat lenne, csak itt nem egy védőügyvéd, hanem egy sebészorvos és családja a célpont. Colin Farrell és Nicole Kidman már nem kezdők; egy jó thriller is lehetett volna ez a film. De nem az, és ez nem rajtuk múlik; egyszerűen szar a forgatókönyv. A történet gerincének kellett bele valami végig magyarázat nélkül maradó, misztikus baromkodás; a filmnek sem eleje, sem vége, nem magyaráz meg semmit. A film vége előtt emberek vonultak ki a moziteremből (nem hugyálni, hanem a kijárat felé), nekem ez is új volt.

 

A sztori annyi, hogy egy faszi megmurdál a műtőasztalon egy orvosi műhiba következtében, a fia pedig bosszút áll az orvos családján úgy, hogy az sokáig nem is sejt semmit. Ez még egy izgalmas thriller alapját is adhatná. Csakhogy ez nem az. A film végig kiszámítható (kb. egy jelenettel előre mindig meg tudtam mondani, most épp mi következik), a vége ugyan nem, de az meg totál értelmetlen és érthetetlen. Végig nem tisztázódik a film alappontja, hogy akkor végül is a sebész vagy az aneszteziológus okozta-e a férfi halálát. Tele van érthetetlen, talán meghökkentőnek, polgárpukkasztónak szánt, de inkább csak értelmetlen és kibaszottul oda nem illő motívumokkal. (Csak egy példa. Az orvos gyerekei haldoklanak, a felesége meg elmegy az aneszteziológushoz megtudni az igazságot az ominózus műtétről, ami miatt ugye épp bosszút áll az elhunyt férfi fia az orvos családján. És miközben az aneszteziológus elmondja, hogy mi is történt azon a műtéten, a nő – akinek a gyerekei ugye haldoklanak – kiveri az aneszteziológus faszát. Az meg közben meséli a műtét részleteit. Mindenesetre ha ez magyar film lenne, akkor a női főszerepet Sárosdi Lilla kapná.)

 

De ami a leginkább problémás, az a film cselekményének a lényege: ugyan mi a faszt csinált ez a gyerek az orvos családjával? Hogyan tudta elérni, hogy a gyerekek halálos betegek legyenek, miközben a modern orvostudomány semmilyen eszközzel nem tud kimutatni a testükben semmilyen betegséget, elváltozást, mégis lebénulnak, vért könnyeznek, étvágytalanok stb.? Ha az orvos lelőné a gyereket, miért halna meg mindenki más is, miért tudja ezt mindenki holtbiztosan? Milyen természetfeletti kurvaanyja szállta meg ezt a fiút, hogy ilyeneket művel? Na, erre végig nincs semmi válasz. És a film vége is totál semmitmondó, egy rakás szar, egy nulla; semmi, de semmi nem derül ki, egymillió elvarratlan szál és kérdés marad ott a levegőben. Nem is hittem el, hogy vége van, mikor vége lett.

 

Na most nekem azzal nincs bajom, ha egy történetnek nincs minden részlete tökéletesen megrajzolva, és marad némi tér a fantáziának is (azon kevesek közé tartozom, akiket a Sopranos befejező jelenete sem baszott fel). De amikor minden részlet homály, amikor még félig sincs formázva a szobor, hanem kidobnak egy marék gyurmát az asztalra, aztán formálj belőle, amihez kedved van, na, azt már nem szeretem. Lehet persze, hogy csak én nem értem a művészfilmek magasröptű jelentésvilágát; lehet, hogy csak én szocializálódtam rosszul, mert gyerekként is leginkább az izgatott fel, ha Semir Gerkhan felcsapta a kék Hella Rotafixet a BMW tetejére. És ez esetben lehet, hogy ez valójában egy "eszelősen zseniális" film, ahogy a The Playlisten sommázták. De számomra ebből a jellemzésből csak az eszelős stimmel a film kapcsán.

 

Ennél még Stephen King horrorjai is jobbak, mert bár azok is képtelen fikcióra épülnek, de ott legalább értjük, hogy mi van. Az Itben például ott a húsz fogsorú bohóc, akit a gyerekek félelme táplál. Faszság persze, de legalább tudjuk, hogy ez a helyzet. Itt meg? Találd ki, hogy mi történik, mert a film ugyan meg nem magyarázza.

 

Szóval ha elvont művészlélek vagy, vagy szereted az olyan filmeket, amik nem szólnak semmiről, nem derül ki belőlük semmi, de vannak bennük drámai események, vérengzés és misztikus, megmagyarázatlan hülyeségek, meg totál értelmetlen, helyzet- és életidegen dolgok, akkor ezt imádni fogod. Mint az Index kultrovata. Ha nem, akkor jobb, ha inkább megspórolod a mozijegy árát.

 

"Ha meghalsz, nekem adod az MP3-lejátszódat?"

 

(Ja, hogy hol van ebben a filmben szarvas, pláne szent, azt ne kérdezd.)

[payskin]

Hát, az úgy volt, hogy Agamemnon, útban Trója felé, megölt egy szent szarvast Artemisz ligetében, amin az istennő eléggé felháborodott, és megállította a szeleket, így a hajók nem mozdultak. Kiengesztelésül Agamemnonnak fel kellett áldoznia saját lányát, Ifigéniát. Mintha volna némi áthallás a két sztori között...

 

Én is moziztam a két ünnep között, pótoltam pár dolgot.

 

Killing Günther: tipikus esete annak, amikor a trailer jobb, mint a film. A film, az előzetes szerint legalábbis, arról szólna, hogy Günther, a bérgyilkosok legjobbika (Schwarzenegger) "rálép" pár másik bérgyilkos tyúkszemére, és ezért azok összeállnak, hogy kinyírják. Vígjátéknak tűnt, valójában kínszenvedés. Először is: írta, rendezte és a főszerepet játssza az a Taran Killam, aki az elmúlt éveit a Saturday Night Live tagjaként töltötte, és ott egész jó arc volt. Mindenesetre ez már rossz ómen, mert általában az SNL tagok rettentő szar filmeket szoktak csinálni, kivéve a Blues Brotherst. Nem lövök le nagy poént: Schwarzenegger nem szerepel a film 85%-ban, nyilván nem volt rá pénz, és a végén, amikor feltűnik annyira rossz ripacsként játssza túl a szerepet, hogy rossz nézni, főleg hallgatni (a vége főcím alatt énekel is). A film vége egyébként teljes nonszensz. Értékelés: botrány szar, kerüld.

 

Kingsman 2: ha bejött az első Kingsman, érdemes megnézni; ugyanaz, csak pepitában. Nagyon látványos, sztoriban talán kicsit gyengébb. Ha nem jött be, ezt sem fogod szeretni. Egyszer nézhető.

 

Atomic Blonde: van ismerősöm, aki negyedóra után törölte, nekem bejött. A berlini fal lebontása előtti napokban játszódó, amerikai-angol-orosz kémháromszög, amihez a németek asszisztálnak. Az oroszok kinyírnak egy angol ügynököt, mire az angol titkosszolgálat Berlinbe küldi (a szerintem zseniális) Charlize Theront, aki egy már beépült arccal (James McAvoy) próbálja keletről nyugatra szöktetni XY-t, mert van egy lista nála az összes aktív ügynökről. Ez, mondjuk, egy ordas nagy klisé, de nem sok idő van ezen gondolkodni, mert az események pörögnek, a listára nyilván az oroszoknak is fáj a foga, és a film vége előtt 10 perccel sem egyértelmű még, hogy ki kivel van, mert, ugye, senki nem az, akinek látszik. Featuring John Goodman. Kegyetlen jó 80-as évekbeli zene végig. Ajánlott.

 

Hateful 8: meh. Az utolsó egy óra ér az egész filmből valamit, kár, hogy van előtte egy komplett 1 óra 40 perces mozifilm. Értem én, csak nem jött be. Tarantino szépen megírta a különböző karaktereket, adott a szájukba jó sok szöveget, de azért ez messze volt akár a Reservoir Dogstól, akár a Pulp Fictiontől. Egyszer meg lehet nézni, de nem sokat vesztesz, ha időnként beletekersz.

 

Ghost in the Shell: na, ezen kiakadtam kicsit. Fogták az eredeti anime helyszínét, szereplőit, hangulatát, helyenként a zenéjét és a jeleneteit, képkockáit, és rittyentettek belőle egy másik történetet. Egy jóval egyszerűbbet, könnyebben fogyaszthatót, gondolom, gyengeelméjű amerikaiaknak, amiben az is meg van magyarázva, hogy játszhatja Motoko Kusanagi hadnagy szerepét a kaukázusi fehér Scarlett Johansson. Aki, egyébként, az egész filmben valamiért iszonyú komikusan, természetellenesen mozog, ehhez képest viszonylag sokat mutatják mozgás közben hátulról. Amikor a 6 éves öcsém éppen rá volt kattanva a Lúdas Matyira, Döbrögiként mászkált kb. ugyanígy fel-alá. Az eredetihez képest nagyon gyenge, ha azt nem láttad, akkor egyszer nézhető.

 

Wonder Woman: jókat olvastam róla, szkeptikus voltam, várakozáson felül jó volt. Kicsit talán túl hosszú; voltak benne roppant erőltetett, buta jelenetek, párbeszédek a gyönyörű Gal Gadot és a buta fejű Chris Pine között, amiket simán kivághattak volna belőle, vagy még jobb lett volna bele sem íni. A meglepő fordulatot (fordulatocskát) a végén nem láttam jönni. Ajánlott.

 

Rise of the Planet of the Apes: be akartam pótolni a teljes trilógiát, az elsőt sikerült is. A másodikat már nem tudtam végignézni, Gary Oldman ide vagy oda. Tudtam előre, mi lesz a sztori, és már az első sem volt annyira jó, úgyhogy elég volt a CGI majmokból. Szépen van animálva, szó se róla, meg le a kalappal Andy Serkis előtt, de ezzel a bugyuta hülyeséggel rebootolni egy nagy klasszikust?! Meh.

 

Baby Driver: ez viszont totál beteg az elejétől a végéig, de a jó értelemben. A sztori annyi, hogy egy hallássérült fiatal srác a különböző felállásban bankot, postát, pénzszállítót kiraboló banda sofőrje: hogy ne zúgjon a füle, folyamatosan fülében az iPod, folyton szól a zene, és úgy vezet -- ritmusra -- mint az isten. Aztán van benne szerelmi szál is, és amikor összedől minden, a vége egy iszonyúan túlhúzott, túlspilázott menekülés-leszámolás pörgős zenével és olyan rendezői megoldásokkal, hogy Jon Hamm a zene ritmusára lövi a zsarukat. Sírtam. A sofőr kölyök számomra teljesen ismeretlen volt, egyébként parádés szereposztás: Hammen kívül még Kevin Spacey, Jon Bernthal és Jamie Foxx teszi tiszteletét, na meg Flea a Red Hot Chili Peppersből, de felismerhetetlen. Vannak benne nagyon szép autós jelenetek, főleg az elején. Annyira nem érdekelt, hogy valódi-e vagy render, de tetszett. Az egész film teljesen komolytalan, aki ebből egy percet is komolyan vesz, iszonyú csalódásban lesz része. Mindenki másnak érdemes lehet megnézni, de passzoló hangulat kell hozzá.

 

Coherence: kis költségvetésű, néhány szereplős, egy éjszakás sci-fi-szerűség 2013-ból. Csak az alapötlet jó (utólag belegondolva: nem, nem igazán, hülyeség az egész), a megvalósítás viszont elég gyatrára sikerült. Alapsztori: nyolc ember összejön egy baráti vacsorára valamelyiküknél, beszélgetnek az asztalnál, többek között arról, hogy épp a fejük fölött húz át egy üstökös vagy meteor, aztán elmegy az áram, és furcsa dolgok kezdenek történni. Az egész olyan, mintha egy hosszabb Twilight Zone epizód volna. Ilyen agyzsibbasztó rémtörténet, de nem horror, és két kivételtől eltekintve nem is ijesztgetős. Viszont nagyon amatőr. Az operatőri munka is gáz, a vágás is gáz, a forgatókönyv is. Néhány jelenet meg fordulat volt jó, de messze nem volt elég muníció másfél órára. Dramaturgiailag elég borzasztó, az emberek túl gyakran egyszerre beszélnek, amit megértek, csak nincs jól megcsinálva (valószínűleg improvizálnak), és helyenként rohadt zavaró; főleg az elején, amikor hosszú percekig nem történik semmi. Amikor meg végre történik, a többségük teljesen természetellenesen reagál, mintha meghülyültek volna, pedig ez nem része a furcsaságnak, csak rosszul van megírva a film. A végére az egész összeesik; érted, mi miért történik, de nincs elég jól felépítve, motiválva, és a nyitott vége is inkább szemráncolást hoz, mint katarzist. Max. ínyenceknek.

[Fujitsu]

No igen, utólag utánaolvastam, hogy végül is mi a franc akart ez lenni, és így, hogy a görög mitológiára utal a cím, annyi már érthető, hogy mit akart a rendező párhuzamba állítani a filmmel. De ettől nem lett jobb.

 

Végig nem derül ki már az alappont sem, hogy miért pont ez a faszi lenne Agamemnón. Nem tisztázódik, hogy ő vagy az aneszteziológus volt-e a ludas. (Megjegyzem, azért az is egy érdekes erkölcsi kérdés, hogy egy orvosi műhibát lehet-e gyilkosságnak tartani, hiszen a szándék nyilvánvalóan nem a gyilkolás volt – ha nem műtik meg a fickót, lehet, amiatt is meghalt volna. Jogilag is csak foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésnek minősül.) De nekem nagyon nem volt egyértelmű, hogy az ő hibája volt. Az aneszteziológus súlyosan titkolózik, először nem is akar emlékezni erre a műtétre, aztán kiderül, hogy hajszálpontosan emlékszik; nem akarja megmutatni az orvos nejének a műtéti jegyzőkönyvet, a műtét részleteiről is csak úgy hajlandó beszámolni, hogy a nő közben kiveri neki. Az aneszteziológus azt állítja, az orvos a hibás, hiszen ivott műtét előtt; az orvos meg azt mondja, ő ugyan ivott, de nem amiatt halt meg a beteg, hanem az aneszteziológus hibája volt. Na, tessék, egy állítás, egy tagadás, kinek van igaza? A műtéti jegyzőkönyvet nem kaphatjuk meg, hiszen az aneszteziológus azt mondja, abba nem lehet belenézni. Nekem abszolút nem volt ezek alapján egyértelmű, hogy itt az orvos a felelős. Az oké, hogy a bekattant, zombifejű hülyegyerek őt pécézte ki bosszúja célpontjául.

 

De ez megint érthetetlen. Ez a faszkalap most valójában egy istennő volt, aki felháborodott apja elveszejtésén? Máshogy nem magyarázható az egész, hiszen azért nem lövi le az orvos, mert akkor nemcsak a hülyegyerek, de az orvos felesége és két gyereke is meghalna. Vagy ha nem, akkor honnan tudják ezt? Ha egy isteni felháborodásról van szó, akkor a hülyegyerek honnan tudja hajszálpontosan, hogy mi történik épp az orvos családjával, hogy az orvosnak fel kell áldoznia egyik gyerekét, s hogy mi történne akkor, ha őt magát lelőné az orvos? Egyébként meg látjuk, hogy egy gonosz geci a gyerek, hiszen hazudozik még arról is az orvos nejének, hogy az orvos flörtöl az ő anyjával (ami ugye nem igaz, az próbál rámászni az orvosra, de az meg lerázza). Egy igazi féreg, akit csak az értelmetlen bosszú hajt.

 

Az egész film végtelenül groteszkké és értelmetlenné válik azáltal, hogy fogalmunk nincs, mi történik a gyerekekkel. A kritikák odáig vannak a filmtől, hogy micsoda erkölcsi tanulsággal szolgál: minden tettünkért felelősséget kell vállalni. És hogy a film után az ember azt kívánja, soha ne kerüljön ilyen helyzetbe, mint ez az orvos. Hát rohadtul nem ez a film erkölcsi tanulsága, ezt maximum szeretné hinni a rendező. A tanulság az, hogy természetfeletti úton bosszút állni képes, zombifejű, önmagát és másokat is véresre harapó, mutáns hülyegyerek apját lehetőleg ne műtsd meg, ha orvos vagy, mert ha műhiba történik, és a hülyegyerek téged szemel ki bosszúja célpontjául, akkor aztán jaj neked, még akkor is, ha nem bizonyos, hogy te voltál a hibás. De mivel össztársadalmi szinten relatíve kevés a természetfeletti úton bosszút állni képes, zombifejű, önmagát és másokat is véresre harapó, mutáns hülyegyerek, ezért mindenki megnyugodhat, hogy aránylag kis valószínűséggel fog véreset könnyezni a gyereke minden orvosilag kimutatható elváltozás nélkül.

 

És ha már erkölcsökről papolunk, nem biztos, hogy a görög mondavilág a legjobb kiindulási pont. A bosszú nem igazság, az erőszak nem hatalom. Arról nem is beszélve, hogy az orvos, még mielőtt az átok lesújtana a családjára, találkozgat a fiúval, drága ajándékokat vesz neki, elhívja a saját családjához stb., tehát valamennyire gondját viseli az elhunyt apa fiának – erkölcsileg mennyire korrekt ezek után még ki is nyíratni vele az egyik gyerekét? És az mennyire korrekt, hogy az orvos ezt végül meg is teszi, s mondjuk magával nem végez ezek után? Vagy a hülyegyereket nem nyírja ki még pluszban?

 

A kritikák szerint ez a film zseniális, mert nyomasztja a nézőt, és az érzelemmentesség, a helyzetidegen dolgok, a steril környezet mind-mind kellenek a lényeg érzékletes közvetítéséhez. Na most erre én meg azt mondom, hogy ha valaki behány egy nagyot a filmvászon elé, az is nyomasztja a nézőt, attól is kényelmetlenül érezzük magunkat, de önmagában ettől még nem lesz zseniális egy film. A helyzetidegen jelenetektől, megnyilvánulásoktól meg aztán pláne nem. Az érzelemmentesség is kontraproduktív, mert egy érzelemmentes apának nem jelentene nagy tragédiát kinyírni a saját gyerekét a saját és a családja többi tagjának túlélése érdekében. De látjuk, hogy az apa nem érzelemmentes valójában; tehát ennek eljátszása a film többi részében is csak még érthetetlenebbé teszi az egészet.

 

Értem, hogy ha rohadtul nem lehet érteni valamit józan ésszel, az aztán kikúrt művészi, és mint ilyen, zseniális. Csakhogy ez nekem nem sokkal van messzebb a zongorába szarástól. Számomra a filmművészet lényege a hiteles ábrázolás és történetmesélés, mert csak annak lehet mondanivalója és tanulsága a néző számára, amit a néző valamilyen módon párhuzamba tud állítani a saját életével és a körülötte lévő világgal. Ezt itt nem lehet, mert annyira életidegen minden mozzanata, hogy egy ostoba sci-finek tűnik csupán, semmi másnak.

 

Nem hiszem, hogy ép erkölcsi érzékű ember úgy jön ki a moziteremből, hogy hát igen, geci volt ez az orvos, és az élet megleckéztette, nem tudott elmenekülni a felelősség elől. Ehelyett inkább az van bennünk, hogy de szétbasznánk a gonosz hülyegyerek fejét, aki miatt egy ártatlan gyereknek meg kellett halnia, és két másik ártatlan embernek is szenvednie kellett miatta. És persze olyan kérdések sokasága kering bennünk, hogy:

 

1. Ha műhiba volt, hol a műhibaper, főleg a perek országában, az USA-ban?

2. Oké, lelőtte az apa végül a saját gyerekét; s most mi lesz? Letartóztatják, méreginjekció? Vagy "megússza" a gyilkosságot?

3. A hülyegyerekkel most mi van? Hozzá sem szólnak a történtek után?

4. A csupaszív lány, aki meghalna az apjáért, annyira szereti, és beleszeret a hülyegyerekbe is, hogy képes a saját öccse halálára spekulálni, hogy megkapja annak MP3-lejátszóját?

5. Egyáltalán mi a faszért veszti el a saját MP3-lejátszóit, mikor egész nap az ágyban fekszenek haldokolva, mit akar ez szimbolizálni?

6. Láthatóan 2017-es film, új E-Klasséval jár az orvos, a csaj fészbúkozik, és valamelyik ilyen mostani nyekergő picsa slágerét dúdolja (we'll be raising our hands, shining up to the sky, agyfaszt kapok, ha meghallom ezt a nyekergést). 2017-ben MP3-lejátszóért sírnak? Mikor ott van náluk az androidos okostelefon? Ez vajon mit szimbolizál?

7. Miért csókolja meg a hülyegyerek lábát az orvos neje?

8. Ez a sok farokverés mit akar szimbolizálni a filmben? Jorgosz Lantimosz is a Krétakör Színház növendéke?

 

Satöbbi-satöbbi. Nincs megmagyarázva gyakorlatilag semmi, most itt az a művészi érték, hogy nem értünk semmit? Vagy hogy úgy értelmezed, ahogy akarod? Hát jó, akkor egy marék gyurma is művészi, abból is azt formálsz, amit akarsz.

 

Akárhonnan nézem, ez a film csak eszelős, nem zseniális. A hazai kritikusok elaléltak tőle, a közönség meg lehúzza. Én nem a kritikusokkal értek egyet, de mindenki döntse el nyugodtan maga, mit gondol a filmről. Vannak azért, akiknek tetszik.

 

Én is láttam még pár más filmet is a moziban a közelmúltban.

 

A Madame egy francia vígjáték Harvey Keitellel, ez csábított be rá. Az egyik kedvenc filmem ugyanis a 2003-as Crime Spree (Balhé), ami szintén egy francia vígjáték Harvey Keitellel, és szétröhögöm az agyam, valahányszor megnézem (jut eszembe: RIP Johnny Hallyday, zenésznek is nagy volt ő). Nos, hiába Harvey Keitel, hiába francia (bár ugye Depardieu- és Renaud-kaliberű arcok itt nincsenek is), úgy látszik, 2003 már nem jön vissza többé: ez a film nagyon középszerű. A történet is sablonos, olyan népmeseszerű, egyedül a végén van egy "realista lezárás", amire talán nem számítunk, de az meg valahogy nem illik a képbe. Poénok, hát azok szinte alig vannak a filmben. Egyszer meg lehet nézni, de szerintem nem éri meg az időt és a mozijegy árát.

 

A Eszeveszett esküvő (Le Sens de la fête) szintén egy francia vígjáték idehaza lényegében teljesen ismeretlen szereplőgárdával, egy párizsi rendezvényszervező életének nehézségeibe pillanthatunk bele. Ebben már vannak poénok, de azért jó vígjátékhoz (pláne franciához) mérten eléggé moderált mennyiségben, hogy őszinte legyek. Nézhető; egyszeri kikapcsolódásnak szódával elmegy.