Képregények 2.

[Ideniel]

Pár hónapja vágtam bele egy igencsak embert próbáló vállalkozásba: elhatároztam, hogy elolvasok minden, a Green Lantern világához kapcsolódó képregényt a Rebirth-tõl mostanáig. Elsõsorban azért döntöttem így, mert az új GL kötetek kontinuitását nem érintette a relaunch, s szerettem volna képben lenni mielõtt nekiállok elolvasni õket. Most végeztem a Blackest Night-tal, s bár tele van király pillanatokkal, továbbá némelyik tie-in minisorozat már-már remekmûnek is beillene, összességében mégiscsak arra a konklúzióra jutottam, hogy rühellem a több címen átívelõ eventeket. A számokat vagy telezsúfolják expozícióval vagy annyi cselekményt próbálnak összesûríteni, hogy az sok esetben már követhetetlen, a lényeg, hogy az elbeszélés, illetve annak tempója valamiképpen mindig sérül, arról már nem is beszélve, hogy a fõmotívum (az érzelmi színskála antitézise, a fekete/halál minden életet megpróbál megsemmisíteni) szvsz nem ért annyit, hogy egy ilyen, a teljes DC univerzumra kiterjedõ eventet kerekítsenek köré - a lényeg, hogy az eseménynek szánt grandiozitás mellett elsikkadnak az egyedi történetek, s a nagy kavalkádban az egyes karakterek jelentõsége, s így tetteik súlya is csekélyebbnek tûnik. Már belekezdtem a Brightest Daybe, s Johnsék szemlátomást nagyobb odafigyeléssel, kiegyensúlyozottabban próbálják kibontani az új motívumot.

[BBalazs87]

Pár hónapja vágtam bele egy igencsak embert próbáló vállalkozásba: elhatároztam, hogy elolvasok minden, a Green Lantern világához kapcsolódó képregényt a Rebirth-től mostanáig. Elsősorban azért döntöttem így, mert az új GL kötetek kontinuitását nem érintette a relaunch, s szerettem volna képben lenni mielőtt nekiállok elolvasni őket. Most végeztem a Blackest Night-tal, s bár tele van király pillanatokkal, továbbá némelyik tie-in minisorozat már-már remekműnek is beillene, összességében mégiscsak arra a konklúzióra jutottam, hogy rühellem a több címen átívelő eventeket. A számokat vagy telezsúfolják expozícióval vagy annyi cselekményt próbálnak összesűríteni, hogy az sok esetben már követhetetlen, a lényeg, hogy az elbeszélés, illetve annak tempója valamiképpen mindig sérül, arról már nem is beszélve, hogy a főmotívum (az érzelmi színskála antitézise, a fekete/halál minden életet megpróbál megsemmisíteni) szvsz nem ért annyit, hogy egy ilyen, a teljes DC univerzumra kiterjedő eventet kerekítsenek köré - a lényeg, hogy az eseménynek szánt grandiozitás mellett elsikkadnak az egyedi történetek, s a nagy kavalkádban az egyes karakterek jelentősége, s így tetteik súlya is csekélyebbnek tűnik. Már belekezdtem a Brightest Daybe, s Johnsék szemlátomást nagyobb odafigyeléssel, kiegyensúlyozottabban próbálják kibontani az új motívumot.

Hát én kis túlzással egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan crossover t olvastam eddig, ami kifejezetten jó volt (pl. Civil War, War of the Green Lanterns). A nagy event ek többsége csak azért van, hogy az emberek zsebéből még több pénzt tudjanak kiszedni a kiadók (mert pl. USA ban az emberek többsége havi szinten 40-50 képregényt vesz és akkor ugye már az event ek sem maradhatnak ki). Általában ráállítanak a legjobb írók és rajzolók közül egyet-egyet, majd kreálnak egy nagyon komolynak tűnő sztorit, ami végül nem vezet sehova, semmilyen hatással nincsen az adott univerzumra. Megy a harc 6-12 számon át, meghal pár szereplő és vége. A crossover ek 80-90% a erről szól. Ezért nem is értem, hogy csomó ember miért különböző event eket kezd el olvasni, ha megtetszik neki egy karakter. Az egy dolog, hogy általában elég alacsony színvonalúak, de a sok szereplő miatt még érteni sem lehet őket előzetes ismeret nélkül.

[Iam_The_Ghost]

Pár hónapja vágtam bele egy igencsak embert próbáló vállalkozásba: elhatároztam, hogy elolvasok minden, a Green Lantern világához kapcsolódó képregényt a Rebirth-tõl mostanáig. Elsõsorban azért döntöttem így, mert az új GL kötetek kontinuitását nem érintette a relaunch, s szerettem volna képben lenni mielõtt nekiállok elolvasni õket. Most végeztem a Blackest Night-tal, s bár tele van király pillanatokkal, továbbá némelyik tie-in minisorozat már-már remekmûnek is beillene, összességében mégiscsak arra a konklúzióra jutottam, hogy rühellem a több címen átívelõ eventeket. A számokat vagy telezsúfolják expozícióval vagy annyi cselekményt próbálnak összesûríteni, hogy az sok esetben már követhetetlen, a lényeg, hogy az elbeszélés, illetve annak tempója valamiképpen mindig sérül, arról már nem is beszélve, hogy a fõmotívum (az érzelmi színskála antitézise, a fekete/halál minden életet megpróbál megsemmisíteni) szvsz nem ért annyit, hogy egy ilyen, a teljes DC univerzumra kiterjedõ eventet kerekítsenek köré - a lényeg, hogy az eseménynek szánt grandiozitás mellett elsikkadnak az egyedi történetek, s a nagy kavalkádban az egyes karakterek jelentõsége, s így tetteik súlya is csekélyebbnek tûnik. Már belekezdtem a Brightest Daybe, s Johnsék szemlátomást nagyobb odafigyeléssel, kiegyensúlyozottabban próbálják kibontani az új motívumot.

Én úgy tudom, hogy a Blackest Night-ot nem is tartják nagy eventnek, annak ellenére, hogy több címen is átível. Mikor elõször olvastam Engem sem kápráztatott el. Az, hogy minden egyes karakter saját sorozatában egy fontos, halott szereplõ visszatért, nagyon hamar unalmassá vált. A 10. ilyennél már nagyon fárasztó volt, ahogy a fõszereplõ elõször megdöbben, aztán elhiszi, hogy újraéledt a régi szerelme/rokona/barátja stb., majd rájön, hogy mindez hazugság és valamiképp elintézi. Ez az egész nagyon hamar kifulladt. Aztán a BN második felében jött ez a rengeteg színskála, ami szvsz elég gagyi módon lett kivitelezve. Most nyáron újra olvastam, csak a GL és a Corps vonalra koncentrálva és így azért fogyaszthatóbb volt. Az utolsó képek Hanz Zimmer - Time (Inception OST) zenei aláfestésével még mindig nagyon erõs. B)

Brightest Day-t végig átlengi egy misztikus atmoszféra, sok az érdekes kérdés és ezt szinte végig képes tartani, szerintem elég jó lett, habár az utolsó 2-3 szám már nem tetszett és számomra nem is volt kielégítõ.

Hát én kis túlzással egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan crossover t olvastam eddig, ami kifejezetten jó volt (pl. Civil War, War of the Green Lanterns). A nagy event ek többsége csak azért van, hogy az emberek zsebébõl még több pénzt tudjanak kiszedni a kiadók (mert pl. USA ban az emberek többsége havi szinten 40-50 képregényt vesz és akkor ugye már az event ek sem maradhatnak ki). Általában ráállítanak a legjobb írók és rajzolók közül egyet-egyet, majd kreálnak egy nagyon komolynak tûnõ sztorit, ami végül nem vezet sehova, semmilyen hatással nincsen az adott univerzumra. Megy a harc 6-12 számon át, meghal pár szereplõ és vége. A crossover ek 80-90% a errõl szól. Ezért nem is értem, hogy csomó ember miért különbözõ event eket kezd el olvasni, ha megtetszik neki egy karakter. Az egy dolog, hogy általában elég alacsony színvonalúak, de a sok szereplõ miatt még érteni sem lehet õket elõzetes ismeret nélkül.

Hát azért túlzás azt állítani, hogy semmi hatásuk nincsen. Ha már említetted,

pl. a Civil War jópár karakter életében mély nyomott hagyott, a House of M majdnem kiírtotta az egész mutáns fajt (oké, nyilván a fontosabb szereplõket ez nem érintette, de mégis fontos pillanat a Marvel Univerzum világában), Infinite Crisis után a DC legnagyobb hõsei akasztották szögre köpenyeiket.

Én nagyon tudom élvezni ezeket az eventeket. Nyilván nem hirtelen kell nekiik állni, utánuk kell olvasni, hogy milyen címek tartoznak hozzájuk, milyen elõzményeket kell ismerni, milyen utóhatásaik vannak stb., de szerintem pont ettõl válnak igazán grandiózussá. Persze remek marketingfogás is, de az már az olvasó döntése, hogy felelõtlenül látatlanban megveszi-e pl. a Civil War teljes kollekcióját (több, mint 100 képregény).

[Ideniel]

BBalazs87: A BN mentségére legyen mondva, hogy bár a rengeteg expozíció az elbeszélés kárára volt ugyan, de legalább képben voltam, pedig Justice Society-t korábban például egyáltalán nem olvastam. Azt viszont elismerem, hogy ha ezzel az eventtel kezdtem volna, s nem a Rebirth-tel, akkor lehet, egy életre elmegy a kedvem a DC-től. Kontinuitás tekintetében egyetlen öröm az ürömben, hogy az aktuális Titans füzetek talán épp az event hatására javultak valamelyest. Na meg a Wonder Woman mini, ami tényleg fenomenális volt, kár, hogy önmagában a három szám teljesen érthetetlen és az sem mindegy, hogy a BN füzetekkel milyen sorrendben olvassa őket az ember.

Iam_The_Ghost: Johns érzelmi színskála koncepciója minden bugyutasága ellenére nekem éppen tetszik, mindig fogékony voltam az ilyen űroperás, pszeudo-scifi elemekre.

Amúgy a legszomorúbb az egész BN-ben az volt, hogy Johns láthatóan Black Hand-et akarta az event középpontjába állítani, s az első pár füzet alapján baromi érdekesnek is ígérkezett, de a kiadó ráerőltette a crossovereket, így ez a szál (is) elsikkadt.

[BBalazs87]

Én úgy tudom, hogy a Blackest Night-ot nem is tartják nagy eventnek, annak ellenére, hogy több címen is átível. Mikor először olvastam Engem sem kápráztatott el. Az, hogy minden egyes karakter saját sorozatában egy fontos, halott szereplő visszatért, nagyon hamar unalmassá vált. A 10. ilyennél már nagyon fárasztó volt, ahogy a főszereplő először megdöbben, aztán elhiszi, hogy újraéledt a régi szerelme/rokona/barátja stb., majd rájön, hogy mindez hazugság és valamiképp elintézi. Ez az egész nagyon hamar kifulladt. Aztán a BN második felében jött ez a rengeteg színskála, ami szvsz elég gagyi módon lett kivitelezve. Most nyáron újra olvastam, csak a GL és a Corps vonalra koncentrálva és így azért fogyaszthatóbb volt. Az utolsó képek Hanz Zimmer - Time (Inception OST) zenei aláfestésével még mindig nagyon erős. B) .

Brightest Day-t végig átlengi egy misztikus atmoszféra, sok az érdekes kérdés és ezt szinte végig képes tartani, szerintem elég jó lett, habár az utolsó 2-3 szám már nem tetszett és számomra nem is volt kielégítő.

Hát azért túlzás azt állítani, hogy semmi hatásuk nincsen. Ha már említetted,

pl. a Civil War jópár karakter életében mély nyomott hagyott, a House of M majdnem kiírtotta az egész mutáns fajt (oké, nyilván a fontosabb szereplőket ez nem érintette, de mégis fontos pillanat a Marvel Univerzum világában), Infinite Crisis után a DC legnagyobb hősei akasztották szögre köpenyeiket.

Én nagyon tudom élvezni ezeket az eventeket. Nyilván nem hirtelen kell nekiik állni, utánuk kell olvasni, hogy milyen címek tartoznak hozzájuk, milyen előzményeket kell ismerni, milyen utóhatásaik vannak stb., de szerintem pont ettől válnak igazán grandiózussá. Persze remek marketingfogás is, de az már az olvasó döntése, hogy felelőtlenül látatlanban megveszi-e pl. a Civil War teljes kollekcióját (több, mint 100 képregény).

Tudom, pont ezért említettem kivételként a Civil War t :D De pl. ott van a Fear Itself, aminek az egész Marvel univerzumra kb. semmi hatása sem volt,

leszámítva azt, hogy Thor meghalt, de valszeg egy év sem kell hozzá és úgy is feléled.

Vagy pl. ott van a Flashpoint is, aminél csak egy dolog, hogy minden szempontból marha gyenge volt (pedig az alkotóik már igen komoly dolgokat tettek le az asztalra), másrészt pedig egyáltalán nem hozott akkora változásokat, mint amit ígértek. De tény, hogy vannak jó crossover ek, csak nagyon kevés sajnos.

Ideniel: hát azt gondolom :D Én még nem olvastam a BN ot, viszont láttam, hogy hány sorozatot meg karaktert érint. Johns színskála koncepciója meg nekem is marhára tetszik. Sokan nem szeretik, hogy már ennyi különböző corps van, de szerintem kifejezetten jó és logikus ötlet volt. Csak még komplexebb és érdekesebb lett tőle a GL univerzum. Amúgy ha már Black Hand nél tartunk: a következő GL arc az Indigo Tribe al és annak eredetével fog foglalkozni, ami marha érdekesnek ígérkezik. Johns azt mondta, hogy ez lesz az eddigi legsötétebb GL sztorija.

[Iam_The_Ghost]

Tudom, pont ezért említettem kivételként a Civil War t :D De pl. ott van a Fear Itself, aminek az egész Marvel univerzumra kb. semmi hatása sem volt,

leszámítva azt, hogy Thor meghalt, de valszeg egy év sem kell hozzá és úgy is feléled.

Vagy pl. ott van a Flashpoint is, aminél csak egy dolog, hogy minden szempontból marha gyenge volt (pedig az alkotóik már igen komoly dolgokat tettek le az asztalra), másrészt pedig egyáltalán nem hozott akkora változásokat, mint amit ígértek. De tény, hogy vannak jó crossover ek, csak nagyon kevés sajnos.

Flashpoint-ot még mindig nem olvastam el, kb. a felénél hagytam abba, de Nekem eddig nagyon tetszik. :) Olyan mint a House of M volt, egy what if sztori. Bár a végét nem ismerem, de az, hogy ez volt az ürügy event a New 52 megszületésére - még ha az nem is lett egy olyan hatalmas relaunch - nem számít elég erõs utóhatásnak? :)

BN-ben meg nem a többi alakulat zavar, sõt, kifejezetten szeretem õket (habár Én lehet húztam volna egy kicsit a megszületésüket, elégé ömlesztve tolták elénk õket, a keresésükkel szerintem lehetett volna egy érdekes arc-ot írni), de ahogy az event vége felé, amolyan shounen "egységben az erõ" módon, Bolygó Kapitánya feelinget árasztva egyszerre megjelent a sok színes sugár... Geoff Johns is kicsit zavarba jöhetett, mert ahogy a jelenet közben Guy megjegyezte, olyan volt, mintha Walt Disney okádta volna. :D

[Ideniel]

BBalazs87: Világos, hogy Black Hand történetszála a Brightest Day-ben folytatódik, de nálam továbbra is fennáll a gyanú, hogy Johns ezt nem egészen így tervezte. Végre kidolgozta, hogy mégis hogyan tehetne Hal Jordan méltó ellenfelévé egy "nem kozmikus" gonosztevõt, erre mintha a kiadó felõl jött volna az ukáz, hogy ebbõl most crossovert kell csinálni. Mivel Black Hand-nek nem sok köze van a DCU többé hõséhez, találni kellett egy másik, általánosabb fõgonoszt: egy átkeresztelt Kaszást. Nekem ez azért is volt nagy csalódás, mert Geoff Johns hiába szerelmes Hal Jordanbe, számomra nem sikerült érdekes karakterré tennie... egészen eddig a pontig, erre a személyes arc nem itt hág a tetõpontjára, hanem csak a rákövetkezõ eventben...

Na mindegy, ha más nem, legalább vigasztalódok a JLA Generation Lost-tal, ami idáig k*rva jónak tûnik.

[BBalazs87]

Flashpoint-ot még mindig nem olvastam el, kb. a felénél hagytam abba, de Nekem eddig nagyon tetszik. :) Olyan mint a House of M volt, egy what if sztori. Bár a végét nem ismerem, de az, hogy ez volt az ürügy event a New 52 megszületésére - még ha az nem is lett egy olyan hatalmas relaunch - nem számít elég erős utóhatásnak? :)

BN-ben meg nem a többi alakulat zavar, sőt, kifejezetten szeretem őket (habár Én lehet húztam volna egy kicsit a megszületésüket, elégé ömlesztve tolták elénk őket, a keresésükkel szerintem lehetett volna egy érdekes arc-ot írni), de ahogy az event vége felé, amolyan shounen "egységben az erő" módon, Bolygó Kapitánya feelinget árasztva egyszerre megjelent a sok színes sugár... Geoff Johns is kicsit zavarba jöhetett, mert ahogy a jelenet közben Guy megjegyezte, olyan volt, mintha Walt Disney okádta volna. :D

Na a másik bajom pont az, hogy totál ugyan az volt, mint a House of M. Kb. semmi különbség nincs a kettő között :D Amúgy ez a relaunch is inkább volt egy jól kivitelezett üzleti fogás, mint a DC karakterek megújítása. A többség a ruháját leszámítva semmit sem változott az eredetijéhez képest. Mondjuk vannak kivételek, mit pl. a Stormwatch, aminek a megújítása tényleg nagyon jól sikerült.

Ideniel: hát az simán lehet, hogy a DC nél beleszóltak a dologba. Mondjuk mostanában annyira ez már nem jellemző szerencsére. Régebben sokkal sűrűbben fordult ez elő és születtek ennek hatására olyan borzalmak, mint pl. a Clone Saga. Hal ért meg én sem rajongok túlzottan, de Johns zseniális sztorijai feledtetik, hogy egy elég unalmas karakter. Viszont most, hogy Sinestro "betársult" Hal mellé, kezd kifejezetten érdekes lenni a sorozat "emberi" oldal is.

Na a JLA Generation Lost ra én is marha kíváncsi vok. Judd Winnick szerintem nagyon jó író és ahogy hallottam, a Generation az egyik legjobb munkája. Valamikor majd mindenképp sort kerítek rá.

[Ideniel]

Johns GL run-jában az a legviccesebb, hogy hiába eröltette Hal Jordant, a végén mégis a korábban két leggyûlöltebb karaktert sikerült szimpatikussá és népszerûvé tennie: Guy Gardnert és Sinestrót. :D

[Agent_Gabor]

The 50 Greatest Moments In Comics

A ComicVine listája, gondolom ti is láttátok. Ezek közül nem olvastam mindet, és jónéhányat egyáltalán nem is ismertem, de kicsit furcsának tartom. Az elsõ helyezett tetszett, de azért ennyire szerintem nem volt epic, ráadásul csak az Invincible-bõl vagy 3-4 eseménynek simán van olyan súlya, hogy bekerüljön ide. Mindegy, persze nem rossz lista, szeretem az ilyen összesítéseket.

[grasslover]

The 50 Greatest Moments In Comics

A ComicVine listája, gondolom ti is láttátok. Ezek közül nem olvastam mindet, és jónéhányat egyáltalán nem is ismertem, de kicsit furcsának tartom. Az elsõ helyezett tetszett, de azért ennyire szerintem nem volt epic, ráadásul csak az Invincible-bõl vagy 3-4 eseménynek simán van olyan súlya, hogy bekerüljön ide. Mindegy, persze nem rossz lista, szeretem az ilyen összesítéseket.

Eléggé elhibázott lista lett ez. A Dark Knight Returns ominózus jelenete szerintem az ötvenbe nem fért volna bele...ezek mellett és helyett még annyi más zseniális momentum van, ami csak szimplán azért elsikkadt, mert abszolút DC és Marvel egyeduralom volt a listaszervezéskor. Vertigo címet is csak elvétve találni rajta, de a mozifilmek miatt már szinte azok is mainstreamnek hatnak (na jó, a Preacher vagy a Sandman nem).

Szerintem a legnagyobb momentum ami valaha volt a képregények piacán, az Superman halála. Nem kedvencem a Doomsday, még az elsõ tízbe se tenném be, de az egy akkora sokk és erõteljes irányváltás volt a szuperhõsös képregény irányán, ami a mai napig érezteti a hatását.

[Agent_Gabor]

A ComicVine-nal nekem is az a bajom, hogy nagyon durván rá van állva a mainstream dolgokra, azon belül is DC vs. Marvel fősodor, ott van persze a néhány kivétel a kisebb kiadók és az alkiadók személyében, de független képregényekről alig találni cikkeket, infókat.

Most fejeztem be a Daredevil - Born Again-t. Ahhoz képest, hogy 25 éves sztori, egy cseppet sem látszik rajta az idő. A történet kellően komoly, sehol semmi szájbarágás, vagy gyerekesség. A Comics Code Authority pecsétje ott virít a borítón, de ennek ellenére elég komoly dolgok történnek (akasztás, Karen drogfüggősége, Nuke ártatlanokat mészárol Hells Kitchenben). A rajzok gyönyörűek, sehol semmi túlzás (oké, akik izmosak, azok izmosak, de teljesen reálisan), a színezés-kontúrozás-árnyékolás tökéletes, és formanyelvileg is rohadtjó jó az egész. Manapság ez már nem számít nagy dolognak, de külön öröm, hogy a szuperhősgúnya alig kerül elő, és szinte csak a személyes dolgok vannak előtérben (Matt, Foggy, Karen és még Ben Urich esetén is).

Ja, és hálistennek Miller nem használja a túlírt noiros monológjait.

Ha egyszer összeállítom a saját top20-as listámat, ez a sztori tuti bele fog kerülni.

szerk.: szerintem még a ComicVine top50-es listájába is simán befért volna jópár momentum a Born Againből.

[grasslover]

A ComicVine-nal nekem is az a bajom, hogy nagyon durván rá van állva a mainstream dolgokra, azon belül is DC vs. Marvel fősodor, ott van persze a néhány kivétel a kisebb kiadók és az alkiadók személyében, de független képregényekről alig találni cikkeket, infókat.

Érdekes, hogy ma pl került fel egy review a Joe the Barbarian-ról, Grant Morrison-tól. Eléggé independent, teljesen független a DC mainstream univerzumától, csak egy önálló graphic novel - és a Morrisontól megszokott minőség, de itt a rajzok is gyönyörűek. (Na mondjuk ez is a DC-nél jött ki :)).

De egyébként tényleg nem gyakori. A különböző témák, amiket feszengetnek, azok is általában csak a fősodor sorozatai. Vehetnének még fel írókat, akik foglalkoznának az igényes független sorozatokkal...

---

Amúgy felétek járt a képregény-jézuska? A Superman Chronicles vol.1 mellett (amit előre megkaptam), a fa alatt, barátnőm lepett meg a The Walking Dead magyar kiadásának 2. és 3. kötetével :). Nem is tudtam, hogy ez ilyen gyorsan pörög, a harmadik kötet vége a 18. szám...

[BBalazs87]

Johns GL run-jában az a legviccesebb, hogy hiába eröltette Hal Jordant, a végén mégis a korábban két leggyûlöltebb karaktert sikerült szimpatikussá és népszerûvé tennie: Guy Gardnert és Sinestrót. :D

Na ebben teljesen egyetértek veled :) Mondjuk Guy még mindig nem tartozik a kedvenceim közé, de Johns tényleg nagyon jól írja. Fõleg a War of the Green Lanterns ben sziporkázik a karakter. Van benne egy rész ami csak Guy ra meg Hal re koncentrál. Na az pl. tele van Guy zseniális megnyilvánulásaival.

Sinestro val viszont nekem sosem volt bajom. Mindig is nagyon bírtam, mert szerintem a képregények történetében az egyik legjobb gonosz. Tökéletes ellentéte Hal nek. A párosuk meg most nagyon jól mûködik szerintem. Kicsit a Batman & Robin Dick (Bruce)/Damien duójára emlékeztet.

Gabor: ha szereted Daredevil t, akkor kezd el olvasni az új Waid féle sorozatot, mert minden szempontból zseniális. Waid hibátlanul írja a karaktert, a Rivera/Martin duó meg hihetetlen rajzokat készít e mellé. Nem hiába került be szinte az összes képregénnyel foglalkozó oldal top 3 as listájába a sorozat. Szerintem az Amazing Spider-Man mellett most a Daredevil a legjobb klasszikus értelemben vett szuperhõs képregény.

[freezy]

Hogy áll mostanában a new52? Olvasgatjátok? Én az utóbbi idõben nem követtem..szerintem 1-2 számmal le vagyok maradva mindenbõl.

[grasslover]

Én se olvasom, még a Supermaneket se :\

Ezt viszont neked címzem: :D

[freezy]

Én se olvasom, még a Supermaneket se :\

Ezt viszont neked címzem: :D

Jah,ezt én is láttam. Poén :lol:

Köszi ^^

[Ideniel]

Hogy áll mostanában a new52? Olvasgatjátok? Én az utóbbi idõben nem követtem..szerintem 1-2 számmal le vagyok maradva mindenbõl.

Én folyamatosan követem õket, csak arra már nincs idõm, hogy részletesebben kielemezzem mindegyik számot... Van pár olyan cím, ami a gyenge kezdés ellenére helyrerázódott (The Fury of the Firestorm, Legion Lost, Teen Titans, Red Lantern), van pár csalódás is sajnos (Static Shock, Superman), na meg néhány nagyon pozitív meglepetés (DC Universe Presents, Batman and Robin, Blackhawks), a többi cím nagyjából hozza az elsõ számmal megelõlegezett színvonalat. Az új 52-tõl többé-kevésbé független minisorozatok egytõl-egyig zseniálisak (Batman - Odyssey, Huntress, My Greatest Adventure, Penguin - Pain and Prejudice, The Ray, The Shade). Összességében én elégedett vagyok a dolgok alakulásával, különösen a Dark és Edge vonallal. A Young Justice vonal viszont egyelõre elég gyengus, különösen, hogy a már emlegetett GL-maratonom során elolvastam pár korábbi Titans kötödésû számot, s még a leggyengébbeket is messze szórakoztatóbbak találtam, mint az új 52-es számokat.

[BBalazs87]

Nekem a New 52 val kapcsolatban elég vegyesek az érzéseim. Szerintem a képregények egyik fele nagyon jó (pl. Green Lantern, Demon Knights, Stormwatch stb.), a másik része viszont nagyon gyenge. Pl. ami a Justice League ben vagy a Hawk & Dove ban megy, az kb. a vicc kategória. Olyan comic szerintem nincsen, ami közepes lenne. Szerintem is a Dark meg az Edge a legjobb kategória, illetve ide sorolnám még a Batman és a Green Lantern csoportokat. Ezekben szinte egy gyenge cím sincsen (mondjuk egy kivétel azért van, a Dark Knight, ami valami borzalmas :) ).

Amúgy én még mindig azt mondom, hogy a Marvel nél most erõsebb címek vannak. Egyedül a Deadpool jut most eszembe, ami nagyon gyenge.

[Ideniel]

Bár nem olvastam olyan temérdek Justice League-et korábban, azt én is belátom, hogy ez az új irányvonal nem nagyon passzol a sorozathoz... Adott ugye egy silver age-es történetvezetés, ami nem a kiugró minőséggel, sokkal inkább a király pillanatokkal próbál kedvezni az olvasónak, ami viszont eléggé elüt Stan Lee rajzstílusától, vizuális narrációjától. Én azt várom igazán, hogy véglegesen összeálljon a csapat, akkor talán Johns is kibontakozhat, s Lee-nek sem kell már showcase-elnie az új kosztümöket.

A Hawk & Dove meglepő módon a harmadik számtól kezdve egész tűrhető, s bár nem rajongok Liefeldért, annyit én is elismerek, hogy sokat fejlődött a 90-es évek óta és most már legalább nem folyik ki a szemem a rajzai láttán.

A Dark Knight-ról nem nyilatkozok, majd ha véget ért az arc.

Marvel téren eléggé le vagyok maradva, s le is leszek, mivel a GL-maraton végeztével áttérek az "újkori" Cosmic szériára, aminek ugye nulla kontinuitása van a Marvel újabb címeinél (legalábbis hozzáértők nekem ezt mondták).

[BBalazs87]

Bár nem olvastam olyan temérdek Justice League-et korábban, azt én is belátom, hogy ez az új irányvonal nem nagyon passzol a sorozathoz... Adott ugye egy silver age-es történetvezetés, ami nem a kiugró minõséggel, sokkal inkább a király pillanatokkal próbál kedvezni az olvasónak, ami viszont eléggé elüt Stan Lee rajzstílusától, vizuális narrációjától. Én azt várom igazán, hogy véglegesen összeálljon a csapat, akkor talán Johns is kibontakozhat, s Lee-nek sem kell már showcase-elnie az új kosztümöket.

A Hawk & Dove meglepõ módon a harmadik számtól kezdve egész tûrhetõ, s bár nem rajongok Liefeldért, annyit én is elismerek, hogy sokat fejlõdött a 90-es évek óta és most már legalább nem folyik ki a szemem a rajzai láttán.

A Dark Knight-ról nem nyilatkozok, majd ha véget ért az arc.

Marvel téren eléggé le vagyok maradva, s le is leszek, mivel a GL-maraton végeztével áttérek az "újkori" Cosmic szériára, aminek ugye nulla kontinuitása van a Marvel újabb címeinél (legalábbis hozzáértõk nekem ezt mondták).

Hát én a régi, Grant Morrison féle JLA t olvastam, amit a 90 es évek közepén adtak ki. Na az valami zseniális. Szerintem ha érdekel a JLA, akkor azt olvasd el mindenképp. Azt hittem, hogy Johns is valami hasonlót fog csinálni, de a színvonal kb. maradt ugyan olyan, mint amilyen a relaunch elõtt volt (kb. csak annyi a különbség, hogy jobb lett a roster). A silver age megközelítésben meg van valami, de õszintén szólva szerintem olyan pocsékul van megírva az egész, hogy hihetetlen. Kb. egy rakás, az erejét fitogtató idiótáról szól a sorozat. Egyedül Batman az, aki egy kicsit is normális.

Amúgy kezdek rájönni, hogy Johns nak csak Green Lantern t kellene írnia. Az elõzõ Flash sorozata nagyon gyenge volt, ugyanúgy, mint most a JLA, illetve most az Aquaman is nagyon középszerû lett egy jó nyitány után (a Trench ben ennél jóval több potenciál volt szerintem).

A Hawk & Dove engem õszintén szólva még mindig nem gyõzött meg (bár tény, hogy a színvonal emelkedett). Viszont az szerintem nem fog túl jót tenni a sorozatnak, hogy Liefeld lesz az új író (aki mondjuk tényleg sokat fejlõdött, de ezek a vicsorgó arckifejezései eléggé viccesek még mindig szerintem :) ). A Dark Knight ról én meg most mondtam le a negyedik számmal. Egyszerûen nevetséges, amit Jenkins meg Finch csinál. Minden számban van vagy 10 cameo, tele van röhejes monológokkal és Finch rajzai néha marhára összecsapottak. Ami amúgy meg szomorú, mert Jenkis jó író szerintem és Finch rajzait is kifejezetten szeretem.

Félre lettél akkor informálva :) A Guardians of the Galaxy ben rögtön a második sztori egy Secret Invasion tie-in, illetve a Novában is vannak részek, amik a Földön játszódnak. Más kötõdések is vannak a fõ sodorhoz, de nem akarok spoiler ezni. Amúgy ez a vonal engem is régóta érdekel, ha lesz elég pénzem, egy Nova meg Guardians TPB t tuti rendelek majd.

Amúgy ahogy eddig nézem, nem csak szerintem a legerõsebb kiadó most a Marvel. Az összes nagyobb képregényes oldalon több Marvel cím van az év végi listákon, mint DC, Image stb., illetve a Comicbookresources en és a Complex en is a Daredevil lett az év képregénye.

[Ideniel]

Figyi, fogalmam sincs, hogy melyik az erõsebb kiadó. Abban sem vagyok biztos, hogy ezt objektíve meg lehet állapítani. Egy professzionális kritikus cikke is magánvélemény, csak szebben megfogalmazott, mint mondjuk egy 4chan trollé, ha meg az összesített népszerûségre tekintünk mérceként, akkor finoman szólva éppen az áhított objektivitást hajítjuk ki az ablakon. A magam részérõl én jobban preferálom a DC címeit, karaktereit, stratégiáját (magyarán inkább rátenyerelnek a relaunch gombra, semmint állandóan retkonálnának, á la Marvel). Egyre inkább terjedõben van az a vélemény is, hogy a mainstream "cape" képregényeknek jobb lenne, ha a felejtés homályába vesznének, ugyanis 20 éve semmi újat nem képesek mutatni, az olykor-olykor feltámadó újító szándék pedig a meglévõ rajongói bázist éli fel, amely folyamatnak a végsõ állomása a mostani kiadói modell összeomlása lesz. Most akkor kinek van igaza? Én amondó vagyok, hogy aki következtetéseket próbál levonni, valamilyen szinten mindenképp, aki meg hosszú távú jóslatokba bocsátkozik, az vagy így, vagy úgy, de jó eséllyel tévedni fog.

[BBalazs87]

Figyi, fogalmam sincs, hogy melyik az erõsebb kiadó. Abban sem vagyok biztos, hogy ezt objektíve meg lehet állapítani. Egy professzionális kritikus cikke is magánvélemény, csak szebben megfogalmazott, mint mondjuk egy 4chan trollé, ha meg az összesített népszerûségre tekintünk mérceként, akkor finoman szólva éppen az áhított objektivitást hajítjuk ki az ablakon. A magam részérõl én jobban preferálom a DC címeit, karaktereit, stratégiáját (magyarán inkább rátenyerelnek a relaunch gombra, semmint állandóan retkonálnának, á la Marvel). Egyre inkább terjedõben van az a vélemény is, hogy a mainstream "cape" képregényeknek jobb lenne, ha a felejtés homályába vesznének, ugyanis 20 éve semmi újat nem képesek mutatni, az olykor-olykor feltámadó újító szándék pedig a meglévõ rajongói bázist éli fel, amely folyamatnak a végsõ állomása a mostani kiadói modell összeomlása lesz. Most akkor kinek van igaza? Én amondó vagyok, hogy aki következtetéseket próbál levonni, valamilyen szinten mindenképp, aki meg hosszú távú jóslatokba bocsátkozik, az vagy így, vagy úgy, de jó eséllyel tévedni fog.

Hát a népszerûség meg a minõség szerintem egyáltalán nem függ össze :) Kevés olyan cím van, ami népszerû és nagyon színvonalas. Ilyen pl. a Green Lantern vagy az Amazing Spider-Man. A jó comic ok többsége, mint pl. a Punisher, Demon Knights, Hellboy, Darkness, mind az eladási listák végén kullognak. Amúgy azért mondom, amit mondok, mert viszonylag sok képregényt olvasok a különbözõ kiadóktól (ezért jó a rálátásom a dologra) és gondoltam megosztom a véleményem :) Mellesleg most az Image az a kiadó, ami még kezd bekeményíteni, idén egy rakat nagyon durva új címük lesz.

[Ideniel]

Mellesleg most az Image az a kiadó, ami még kezd bekeményíteni, idén egy rakat nagyon durva új címük lesz.

Például? Azt tudom, hogy a Haunt és a Strange Talent of Luthor Strode idén baromi jók voltak, meg talán lesz egy újabb Witch Doctor mini is, de mire lehet még számítani jövõre?

[BBalazs87]

Például? Azt tudom, hogy a Haunt és a Strange Talent of Luthor Strode idén baromi jók voltak, meg talán lesz egy újabb Witch Doctor mini is, de mire lehet még számítani jövõre?

Hát lesz a Fatale, a Brubaker/Philips duótól, akkor Kirkman új sorozata, a Thief Of Thiefs, illetve az America's Got Powers a Ross/Hitch duótól. Valamint van még egy Millar/Quietly secret project, amirõl egyelõre csak azt lehet tudni, hogy egy 12 részes szuperhõsös cucc lesz.