Kedvenc íród

[Cortez_Corleone]

Azért nem õ teremtette meg a fantasyt :D A high fantasyt talán, tündéstül, orkostul. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy elõtte minõségi fantasy nem volt, tény, hogy ennyire részletesen felépített világ itt jelenik meg elõször, de pl. Lord Dunsany, Robert E. Howard és hasonlók már megvillantották, milyen a jó fantasy.

10 magyarból kilencet megkérdezve a fantasy szóról elfek, orkok, hobbitok jutnak az eszébe, szal nem mondott Laci semmi rosszat, ha úgy vesszük.

Mindenesetre a vitát hagyjuk, mert meddõ talajra érkezik. Én nem sokba nézem az "isteni" Kornyát, aluminiumtrioxid Tolkienról vélekedik negatívan, de egymást úgysem fogjuk tudni meggyõzni :D

[nezolaca]

10 magyarból kilencet megkérdezve a fantasy szóról elfek, orkok, hobbitok jutnak az eszébe, szal nem mondott Laci semmi rosszat, ha úgy vesszük.

Így értettem, azért tettem a fantasy-t idézõjelbe. Persze, elõtte is létezett a mûfaj, de mégiscsak õ a legnagyobb hatású szerzõ a huszadik században... ezért mondom mindig, hogyha ilyen vita alakul ki (elõfordult már párszor különbözõ fórumokon :D), hogy Tolkien-t lehet nem szeretni, de az érdemeit nem elismerni nem.

[Wirdfell]

Tolkien

Robert Jordan

meg ezernyi más író akinek nem sok mûvét olvastam.

[aluminiumtrioxid]

Persze, tök fantáziátlan volt, végülis csak egy minden aprócska részletre kiterjedõ, élõ, lélegzõ világot hozott létre, és csak megteremtette azt a mûfajt, amit ma úgy nevezünk, "fantasy"...

Mellesleg magyarázd már meg, a horrorban miért nem jelentenek problémát ezek a dolgok, engem special rettenetesen idegesítenek Lovecraft hihetetlen béna, "az ufók már kinyírták az összes kutyámat, meglátogattak, megfenyegettek, hogy megölnek, de én mégsem menekülök" karakterei... (attól függetlenül, hogy nagyon szeretem) Ilyen szintû következetlenség szerintem nincs Tolkien világában, sõt, a maga teremtette szabályok körében általában jól mozognak.

Nincsenek nõk és humor? Ez kb. olyan, mint amikor a Gamestarban egy agyatlan, hentelõs, lõjj-mindenre-ami-mozog játékhoz megjegyezték negatívumként, hogy "béna történet".

Mintha már írtam volna, de szvsz a világteremtés önmagában csupán tisztességes iparos munka, az ostobán és öncélúan gonosz Szauron, az értelmetlen heroizmustól túltengõ Aragorn pedig nem egészen azok a karakterek, akiket én az "élõ, lélegzõ" kategóriába sorolnék (azt pedig nem igazán jegyezhetjük fel erényként, hogy a szerzõ minden kis patak történetével untatja az olvasót, miközben "igazi" - tehát nem végletekig kiszámítható, közhelyes és unalmas - sztorit nem tud írni [illetve tud, csakhát élete főműve, a Gyûrûk Ura nem egy Túrin Turambar]).

Horrorban azért nem érzem problémoidnak, mert ott úgyis az a cél, hogy összef*sd magad, és ha az ehhez szükséges Hangulatot a szerzõ meg tudja teremteni, akkor minden más lényegtelen. És, ha állításod igaz, és szereted, akkor meg hol is van a gond? :D

[nezolaca]

Mintha már írtam volna, de szvsz a világteremtés önmagában csupán tisztességes iparos munka, az ostobán és öncélúan gonosz Szauron, az értelmetlen heroizmustól túltengõ Aragorn pedig nem egészen azok a karakterek, akiket én az "élõ, lélegzõ" kategóriába sorolnék (azt pedig nem igazán jegyezhetjük fel erényként, hogy a szerzõ minden kis patak történetével untatja az olvasót, miközben "igazi" - tehát nem végletekig kiszámítható, közhelyes és unalmas - sztorit nem tud írni [illetve tud, csakhát élete fõmûve, a Gyûrûk Ura nem egy Túrin Turambar]).

Horrorban azért nem érzem problémoidnak, mert ott úgyis az a cél, hogy összef*sd magad, és ha az ehhez szükséges Hangulatot a szerzõ meg tudja teremteni, akkor minden más lényegtelen. És, ha állításod igaz, és szereted, akkor meg hol is van a gond? :D

Még mindig nem értem, miért a kettõs mérce. A GYU-nak meg az a célja, hogy elvigyen egy másik világba, ahol vannak ilyen túltengõen hõsies karakterek és öncélú gonoszok, akiket jól le lehet gyõzni. Ez a cél, ha ezt eléri, és megteremti a Hangulatot, akkor a többi szerintem lényegtelen. Másrészt azt írtam, hogy a világ normái szerint elfogadható karakterek. Ha Aragorn mondjuk Westerosban élne, valószínûleg lefejeznék az elsõ könyv elején, nem errõl van szó - de Középfölde idealizált, mesei szabályaiba szvsz tökéletesen illeszkedik.

Nem úgy, mint Lovecraft hõsei, akik a valós világban élnek, emberek, nem dúnadánok. Ezért tartom ott rettenetesen idegesítõnek, amikor ilyen illogikusan viselkednek a szereplők. Komolyan, többször legszívesebben ráordítottam volna szerencsétlenekre, hogy "gyerünk, meneküljetek már b*zmeg, nem értitek, hogy ki fognak nyírni?". EZ számomra elég rendesen lerontja a hangulatot, kiszakít belõle és idegesít. Lovecraft zseniális hangulatteremtõ, és hatalmas kedvencem, de ezek a dolgok nagyon idegesítenek nála, szerencsére nem követ el ilyen hibákat minden novellájában.

[aluminiumtrioxid]

Még mindig nem értem, miért a kettõs mérce. A GYU-nak meg az a célja, hogy elvigyen egy másik világba, ahol vannak ilyen túltengõen hõsies karakterek és öncélú gonoszok, akiket jól le lehet gyõzni.

Lehet, hogy a honi szépirodalmárok körében elterjedt ez a nézet, de szerintem nem szükségszerû, hogy egy fantasy mûnek Tündérországba kell repítenie...

[nezolaca]

Lehet, hogy a honi szépirodalmárok körében elterjedt ez a nézet, de szerintem nem szükségszerû, hogy egy fantasy mûnek Tündérországba kell repítenie...

Nem azt mondtam, hogy egy fantasy mûnek, hanem azt, hogy a Gyûrûk Urának

[aluminiumtrioxid]

Nem azt mondtam, hogy egy fantasy mûnek, hanem azt, hogy a Gyûrûk Urának

Korában viszont azt, hogy a GYU minden fantasy mû atyja... a legtöbb mûvel kapcsolatban pedig azért megjegyezhetjük, hogy "jé, tiszta apja ez a gyerek"... :D

[nezolaca]

Korában viszont azt, hogy a GYU minden fantasy mû atyja... a legtöbb mûvel kapcsolatban pedig azért megjegyezhetjük, hogy "jé, tiszta apja ez a gyerek"... :D

Érdekes, hogy a lényegi dolgokra nem válaszolsz, csak egy olyan dologba kötsz bele, amit ráadásul nem is úgy írtam Szóval... nem azt írtam, hogy minden fantasy-k atyja, hanem azt, hogy annak a mûfajnak, amit ma fantasynak nevezünk (vagyis nevez a legtöbb ember). Ez persze hülyeség, de a többség számára akkor is fantasy=tündékorkokstb. És ennek a mûfajnak tényleg nincs más célja, mint amit leírtam. Ezért van baj akkor, amikor a szintén fantasy-író Gaiman-t (akinek kb. semmi köze Tolkienhez) hasonlítják a GYU-hoz.

[tenderlumpling]

Tolkient amúgy akkoriban ítélgették, hogy mi ponyvairodalom már, amit írt :D Igazából csak függelékekkel és Szilmarilokkal és hasonlókkal tudta bizonyítani, mekkora meló van benne.

[aluminiumtrioxid]

Érdekes, hogy a lényegi dolgokra nem válaszolsz, csak egy olyan dologba kötsz bele, amit ráadásul nem is úgy írtam Szóval... nem azt írtam, hogy minden fantasy-k atyja, hanem azt, hogy annak a mûfajnak, amit ma fantasynak nevezünk (vagyis nevez a legtöbb ember). Ez persze hülyeség, de a többség számára akkor is fantasy=tündékorkokstb. És ennek a mûfajnak tényleg nincs más célja, mint amit leírtam. Ezért van baj akkor, amikor a szintén fantasy-író Gaiman-t (akinek kb. semmi köze Tolkienhez) hasonlítják a GYU-hoz.

Ez már tényleg hülyeség... mi is volt a kérdésed?

[grasslover]

Tolkient amúgy akkoriban ítélgették, hogy mi ponyvairodalom már, amit írt :D Igazából csak függelékekkel és Szilmarilokkal és hasonlókkal tudta bizonyítani, mekkora meló van benne.

Lehet 50 év múlva Salvatore lesz a zisten :D

[aluminiumtrioxid]

Lehet 50 év múlva Salvatore lesz a zisten :D

Attól mentsen meg az ég! Bár, ha az Eragont így sztárolják...

[tenderlumpling]

Attól mentsen meg az ég! Bár, ha az Eragont így sztárolják...

Eragont már rég elfelejtették, moziban is bukott, könyvek meg ott tornyosulnak még mindig Alexandrában

(amúgy most menjetek be, ha 3 könyvet vesztek, a legolcsóbbat ingyen kapjátok)

[Warfoki]

Teljesség igénye nélkül:

John Ronald Reuel Tolkien (az, hogy egy szerzõrõl 50-60 év mültán is vitatkozunk, már önmagában is beszédes)

Dean R. Koontz (bár ezért a kijelentésért páran valószínûleg be fognak rágni, de nekem jobban bejön, mint Stephen King)

Wolfgang Hohlbein (tõle csak két könyvet olvastam, - A druida kapu, Tizenegyedik könyv - de azok nagyon jók voltak)

[Immacolata]

Teljesség igénye nélkül:

John Ronald Reuel Tolkien (az, hogy egy szerzõrõl 50-60 év mültán is vitatkozunk, már önmagában is beszédes)

Dean R. Koontz (bár ezért a kijelentésért páran valószínûleg be fognak rágni, de nekem jobban bejön, mint Stephen King)

Wolfgang Hohlbein (tõle csak két könyvet olvastam, - A druida kapu, Tizenegyedik könyv - de azok nagyon jók voltak)

Hát tény hogy a King-rajongók fel fognak négyelni, de sokkal lendületesebb Koontz. Csak úgy négy könyv után megunható. Mis is volt a címe, ami annyira tetszett? Asszem a Visszatérõ. Na az egész jó. De még mindig Barker a legjobb szerintem. :)

[tenderlumpling]

Hát tény hogy a King-rajongók fel fognak négyelni, de sokkal lendületesebb Koontz. Csak úgy négy könyv után megunható. Mis is volt a címe, ami annyira tetszett? Asszem a Visszatérõ. Na az egész jó. De még mindig Barker a legjobb szerintem. :)

Na igen, Koontz minden mezei ember számára felfogható, viszont roppant béna szereplõket rajzol... minden könyvében ott a férfias férfi meg a nõies nõ, aztán kifújt, ezek randalíroznak keresztül a világon, Lovecraft-tól lopott szörnyekkel hadakoznak... nem rossz író, de messze nem is jó, Kinget is csak azért tartom jobbnak, mert nem csak fásult horrort ír, hanem igazán szép történeteket is, jó karakterrajzzal.

[Immacolata]

Na igen, Koontz minden mezei ember számára felfogható, viszont roppant béna szereplõket rajzol... minden könyvében ott a férfias férfi meg a nõies nõ, aztán kifújt, ezek randalíroznak keresztül a világon, Lovecraft-tól lopott szörnyekkel hadakoznak... nem rossz író, de messze nem is jó, Kinget is csak azért tartom jobbnak, mert nem csak fásult horrort ír, hanem igazán szép történeteket is, jó karakterrajzzal.

Azért van Kinggel egy közös tulajdonságuk: minketten szeretik ismételni önmagukat :lol:

[tenderlumpling]

Azért van Kinggel egy közös tulajdonságuk: minketten szeretik ismételni önmagukat :lol:

Gratulálok éleslátásodhoz. Hány Kinget is olvastál, ööö... egyet? :lol:

[Immacolata]

Gratulálok éleslátásodhoz. Hány Kinget is olvastál, ööö... egyet? :lol:

Van, aki mindig beszámol róla. "Na ez megint olyan, mint az a régebbi..." :P

[tenderlumpling]

Van, aki mindig beszámol róla. "Na ez megint olyan, mint az a régebbi..." :P

Újabban sajnos így van... :(

A kilencvenes évek óta kicsit... döcögõsen ír. Annyira viszont nem látványosan, mint Koontz, vagy Lõrincz L. László... :rolleyes:

[Immacolata]

Újabban sajnos így van... :(

A kilencvenes évek óta kicsit... döcögõsen ír. Annyira viszont nem látványosan, mint Koontz, vagy Lõrincz L. László... :rolleyes:

Hát Leslienek tényleg van egy sajátos stílusa. Egyszer Pestrõl hazafele jövet szimultán olvastam egy könyvének (valami vámpírosnak) részletét. Elég vicces volt, meg volt benne valami nagyon idegesítõ dolog (sajnos nem emlékszem mi volt az, nem okozott valami katarktikus élményt :lol: ) De azért Koontz-cal ne hozzuk már egy szintre, van némi különbség...

[Warfoki]

Na igen, Koontz minden mezei ember számára felfogható, viszont roppant béna szereplõket rajzol... minden könyvében ott a férfias férfi meg a nõies nõ, aztán kifújt, ezek randalíroznak keresztül a világon, Lovecraft-tól lopott szörnyekkel hadakoznak... nem rossz író, de messze nem is jó, Kinget is csak azért tartom jobbnak, mert nem csak fásult horrort ír, hanem igazán szép történeteket is, jó karakterrajzzal.

Mondtam én, hogy hibátlan? ;) Egyébként jogos, valóban repetatív egy idõ után, de azért közel sem annyira, mint mondjuk Lõrincz László. Én egyébként a könyvei által keltett hangulatot szeretem igazán, de ez meg teljesen szubjektív, úgyhogy ezen nem nyitok vitát.

Kinggel egyébként az a bajom, hogy a regényei által keltett hangulat inkább nyomasztó, mintsem félelmetes. De ez megint egyénfüggõ, ki hogy érzi. A másik gondom, hogy - szerintem - túlírt.

Lovecraft ügyben nem tudok nyilatkozni, :unsure: egyetlen novellagyûjteményét olvastam, - azt is csak kölcsönbe kaptam :rolleyes: - igaz az az egy mindent vitt. :D (a következõ novellákat tartalmazta például: Cthulhu hívása, A kutya, Suttogás a sötétben)

[tenderlumpling]

Mondtam én, hogy hibátlan? ;) Egyébként jogos, valóban repetatív egy idõ után, de azért közel sem annyira, mint mondjuk Lõrincz László. Én egyébként a könyvei által keltett hangulatot szeretem igazán, de ez meg teljesen szubjektív, úgyhogy ezen nem nyitok vitát.

Kinggel egyébként az a bajom, hogy a regényei által keltett hangulat inkább nyomasztó, mintsem félelmetes. De ez megint egyénfüggõ, ki hogy érzi. A másik gondom, hogy - szerintem - túlírt.

Lovecraft ügyben nem tudok nyilatkozni, :unsure: egyetlen novellagyûjteményét olvastam, - azt is csak kölcsönbe kaptam :rolleyes: - igaz az az egy mindent vitt. :D (a következõ novellákat tartalmazta például: Cthulhu hívása, A kutya, Suttogás a sötétben)

A baj, hogy a reklám miatt Kinget horroríróként várják, pedig inkább lelkizõs, mint rémísztgetõs. Ráadásul a nem-horror könyvei még jobbak is, mint a horrorkönyvei.

[stalker_cs73]

A baj, hogy a reklám miatt Kinget horroríróként várják, pedig inkább lelkizõs, mint rémísztgetõs. Ráadásul a nem-horror könyvei még jobbak is, mint a horrorkönyvei.

Kingen érezhetõek a megfáradás jegyei, az utóbbi könyvei már csak halvány utánérzései voltak a korai mûveinek, ellenben elég terjengõsre sikeredtek. Kicsit a mennyiség a minõség rovására ment.

Ha megnézzük a Christine, Ragyogás, Tûzgyújtó, Carrie, Tortúra, Cujo könyveket amik még nincsenek túlírva, feszes tempójúak, kellõen mély lélektani ábrázolással, humorral stb., ilyet kaliberût én Koontz-tól nem olvastam. Nekem Koontz könyvei olyan tisztességes iparosmunkának tetszenek, beleteszi amit kell, lehet nyomtatni, olvasni, õ pedig kezdi a következõt. Elég termékeny író az évi 2-3 könyv az megvan.

A mostani Kingeket nehezen olvasom, mert sokszor terjengõs, önismétlõ stb. Pl a Mobil-t elkezdtem de abba is hagytam, a Rémautót is nehezen szenvedtem végig.