Az álom

[aluminiumtrioxid]

Ha az utolsó mondatod nem lett volna ott, aszondanám, hogy egy elõzõ életed élted át, de mivel ott van, ezért valószínûleg tudatosodni látszik benned, hogy az állandó tudatos lázadozásod a "rendszer" ellen, rossz véget fog érni. Nem tom pontosan, hogy mi ellen lázadsz bármi lehet, lehet, hogy csak hirtelenharagú vagy és mélyen érzed, hogy ez nem tesz jót neked se szellemileg (õrület), se fizikailag (önfeláldozás). A meggyilkolt anya bírhat önnön jelentéssel, talán nem vagy jóba anyuddal? Az állandó áldozathozatal jelenthet bûntudatot, bûnbánatot, amelyet valamiilyen formában megpróbálsz enyhíteni. Bárkin átgázolsz, hogy ezt elérd, mutatja az emberi hús és vér áldozata. Az egész a fellázadt öntudutatod-ról szól, a forrongásról, amit érzel legbelül, ami kötörne. Egy gyilkos önpusztitó indulat, ami saját magad felé irányul.

Nos, igen. Ez igaz, van bennem egy adag önpusztító hajlam, de hát evvan. Más:

Mivel én vagyok az aktuális (mi több, mindenkori) "álmodós" arc (és Morpheus nagyúr híve), ismerõseim egyike a minap érdekes kérdéssel fordult hozzám, miszerint értelmezzem az álmát:

Egyik nap az osztályával egy bankba ment, amit éppen akkor raboltak ki, és valami gyémántok után kerestek. Õ maga is talált egy példányt, de ekkor eltévedt az épületben, és csak arra ért vissza, hogy az egyik haverját összeverték, mert tud valamit (eõ. Én ennél azért többre szoktam emlékezni, és többet is osztok meg veletek, de remélem, azért ebbõl is ki tudtok hozni valamit, mert a srác már egy hete rágja a fülemet).

Megint más (ezúttal saját álom):

Amatõr színjátszó társulatunkkal éppen az Oidipus királyt (gondolom, mindenki ismeri) adtuk elõ (ez vicces, mert az életben nem voltam semmilyen színjátszó társulat tagja). Én játszottam Oidipust, és amikor eljön a mü tetõpontja (hõsünk kiszúrja szemét), akkor hirtelen betámolygok a színpadra, minden rendben megy, aztán hirtelen a nézõtérrõl felugrik egy idõs asszony, és egy kötõtüt döf a jobb szemembe...

(Rólam azt kell tudni, hogy a már említett látószervem -5,25-ös szemüveg segítségére szorul). Ekkor egyfajta katatón állapotba süllyedtem (voltatok már úgy, hogy ébren álmodtok? Na errõl volt szó), és arra ébredtem csak, hogy kihúzták belõlem azt a szart, és közölték, hogy baromi nagy szerencsém volt, hogy nem vakultam meg. Ja meg hogy gyengénlátóvá avanzsáltam. (De közben a bal kiválóan müködött!)

[tsfatinternet]

Nos, igen. Ez igaz, van bennem egy adag önpusztító hajlam, de hát evvan. Más:

Mivel én vagyok az aktuális (mi több, mindenkori) "álmodós" arc (és Morpheus nagyúr híve), ismerõseim egyike a minap érdekes kérdéssel fordult hozzám, miszerint értelmezzem az álmát:

Egyik nap az osztályával egy bankba ment, amit éppen akkor raboltak ki, és valami gyémántok után kerestek. Õ maga is talált egy példányt, de ekkor eltévedt az épületben, és csak arra ért vissza, hogy az egyik haverját összeverték, mert tud valamit (eõ. Én ennél azért többre szoktam emlékezni, és többet is osztok meg veletek, de remélem, azért ebbõl is ki tudtok hozni valamit, mert a srác már egy hete rágja a fülemet).

Megint más (ezúttal saját álom):

Amatõr színjátszó társulatunkkal éppen az Oidipus királyt (gondolom, mindenki ismeri) adtuk elõ (ez vicces, mert az életben nem voltam semmilyen színjátszó társulat tagja). Én játszottam Oidipust, és amikor eljön a mü tetõpontja (hõsünk kiszúrja szemét), akkor hirtelen betámolygok a színpadra, minden rendben megy, aztán hirtelen a nézõtérrõl felugrik egy idõs asszony, és egy kötõtüt döf a jobb szemembe...

(Rólam azt kell tudni, hogy a már említett látószervem -5,25-ös szemüveg segítségére szorul). Ekkor egyfajta katatón állapotba süllyedtem (voltatok már úgy, hogy ébren álmodtok? Na errõl volt szó), és arra ébredtem csak, hogy kihúzták belõlem azt a szart, és közölték, hogy baromi nagy szerencsém volt, hogy nem vakultam meg. Ja meg hogy gyengénlátóvá avanzsáltam. (De közben a bal kiválóan müködött!)

Esetleg az Álmoskönyvet ajánlanám a kollégának. És neked is. :rolleyes:

[aluminiumtrioxid]

http://www.techline.hu/szubjektiv/20080402...ullComment=true

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!! Most már komolyan félek! Olvasta valaha, valaki Philip K. Dick VALIS-át? Pont errõl szólt! Hogy a világ csak egy látszat, és valójában egy szuperfejlett Homo Sapiens faj tagjaiként egy játékban veszünk csak részt, de mivel a "hagyományos" játékok egy idõ után unalmassá váltak, megfosztottuk magunkat a képességünktöl, hogy megkülönböztessük az álomvilágot a valóditól (mindezt vmikor a nyolcvanas évek vége felé).

[Dobi]

Érdekes ez a mátrixos dolog, de valahogy nem illik a képbe nálam.

Álmoskönyvrõl meg annyit, hogy nagyrészt használhatatlan szerintem. Az álmokban mindenkinek minden mást jelenthet, az érzéseitõl, gondolataitól függõen, szóval csakis saját maga tudja megfejteni az álmát. :unsure:

(Tapasztalatom alapján)

[tsfatinternet]

Érdekes ez a mátrixos dolog, de valahogy nem illik a képbe nálam.

Álmoskönyvrõl meg annyit, hogy nagyrészt használhatatlan szerintem. Az álmokban mindenkinek minden mást jelenthet, az érzéseitõl, gondolataitól függõen, szóval csakis saját maga tudja megfejteni az álmát. :unsure:

(Tapasztalatom alapján)

Nem véletlenül nem fejtegetek már, hanem adok nekik álmoskönyvet.

De azt azért nem mondanám, hogy használhatatlan, de valóban egyénre szabott jórészt a legtöbb jelkép, utalás.

[KaiL]

Aztazseléélet :o Az a Mátrixos :o ez eszméletlen...nagyon beparáztam :o de idegesít a tudat hogy mivan ha mégis? És én ilyen tudatlan vagyok....és aki majd ezt olvassa az is olyan tudatlan...ez már egy rég elfeledett idõ itt ami most van...csak egy tizenéves kölyök unatkozik és beleül egy olyan gépbe és már fut is az animáció....lehet hogy amit kapok majd választ azt is csak beképzelem...és lehet hogy a gravitáció ami a földön van az is csak egy beállítás egy részecske a programban...és egy másik olyan gépben teljesen más minden...most nem találok szavakat arra amit érzek....de ez ledöbbentõ tényleg....

Mivan ha minden megvan írva...ami megy zene a lélegzés...lehet hogy csak egy opció...

idegesít hogy nemtudom megosztani veletek amit gondolok és érzek...

(lehet nem véletlen? xD)

de az fájna a legjobban ha a legjobb barátom/legjobb barátaim is csak egy képzet....egy semmi...egy adatrészecske....ha akarják kiveszik...vagy csak én képzelem oda őket....

[tsfatinternet]

Aztazseléélet :o Az a Mátrixos :o ez eszméletlen...nagyon beparáztam :o de idegesít a tudat hogy mivan ha mégis? És én ilyen tudatlan vagyok....és aki majd ezt olvassa az is olyan tudatlan...ez már egy rég elfeledett idõ itt ami most van...csak egy tizenéves kölyök unatkozik és beleül egy olyan gépbe és már fut is az animáció....lehet hogy amit kapok majd választ azt is csak beképzelem...és lehet hogy a gravitáció ami a földön van az is csak egy beállítás egy részecske a programban...és egy másik olyan gépben teljesen más minden...most nem találok szavakat arra amit érzek....de ez ledöbbentõ tényleg....

Mivan ha minden megvan írva...ami megy zene a lélegzés...lehet hogy csak egy opció...

idegesít hogy nemtudom megosztani veletek amit gondolok és érzek...

(lehet nem véletlen? xD)

de az fájna a legjobban ha a legjobb barátom/legjobb barátaim is csak egy képzet....egy semmi...egy adatrészecske....ha akarják kiveszik...vagy csak én képzelem oda õket....

Nem ülsz te egy kicsit túl sokat gép elött? :unsure: :lol: :rolleyes: :) xD

[KaiL]

Nem ülsz te egy kicsit túl sokat gép elött? :unsure: :lol: :rolleyes: :) xD

Nem miért? :D

[_HeGe]

Nem ülsz te egy kicsit túl sokat gép elött? :unsure: :lol: :rolleyes: :) xD

13 évesen még énis csak így gondolkoztam... most már sokkal komolyabban is veszem a dolgot :ph34r: :ph34r: :ph34r:

[KaiL]

13 évesen még énis csak így gondolkoztam... most már sokkal komolyabban is veszem a dolgot :ph34r: :ph34r: :ph34r:

Kifejtenéd bõvebben azt a gondolkodást? :)

Amúgymeg a mátrixra visszatérve: jól érzem magam a bõrömben/világomban, nekem mindegy, hogy valójában egy szimuláció vagy barmi más lennek, hiszen én csak elem az életemet...

[_HeGe]

Kifejtenéd bõvebben azt a gondolkodást? :)

Amúgymeg a mátrixra visszatérve: jól érzem magam a bõrömben/világomban, nekem mindegy, hogy valójában egy szimuláció vagy barmi más lennek, hiszen én csak elem az életemet...

Hát nem ez a topic való ennek, de hát más úgysem nagyon ír ide Stargate-n kívül, szóval ez a kis off belefér.

Szerintem ez a technology fejlõdés amit most élünk át, már van aki megélte... tehát egy másik dimenzióban, ahogy a világ-idõ megy elõre...

Tehát ha elmennénk egy másik galaxisba akkor lehet hogy átlépnénk az idõt (Ugye a világûr végtelen, és lehet hogy olyan vége van, hogy egyszercsak idõteret lépsz). Vagy vissza a múltba, vagy a jövõbe... és lehet hogy most épp az egyik galaxisban 1956 ot írunk, vagy mittudomén mit. De lehet hogy valahol meg egy 2009-et. Kitudja. Persze lehet nagyobb léptékben is gondolkozni. És ezt úgy lehet elképzelni, hogy történik a "mátrixon" kívül minden...és velünk meg szórakoznak csak. Tehát sosem lesz ennek vége... az rendes idõnek meg akkor van vége, ha megunják ezt a játékot, és továbblépnek. Lehet hogy annó megunták a dinoszauruszokkal való játszást, lebombázták, jött az ember... lehet hogy minket is megunnak.

Semmit nem lehet tudni, ezek csak az én találgatásaim.

Azok akik meg eddig az idõ folyamán meghaltak, azok vagy felébredtek, tehát kiléptek a "mátrix"-ból, vagy eltûntek mint a oblivion ban a karakterek...

[KaiL]

Értem...vagyis sejtem...kéne egy ilyen topicot csinálni...:) ÉS hátborzongató az egész szerintem.... :S Ami most midnen ittvan...ahogy telik az idõ az csak a látszat... valójában meg nincs is olyasmi itt hogy idõ...az Ítéletnap csak egy "Delete" vagy Power OFF"... az álom meg lehet hogy csak egy olyan alkalom amikor "pihentetik" kicsit a "mátrixot"

[_HeGe]

Értem...vagyis sejtem...kéne egy ilyen topicot csinálni...:) ÉS hátborzongató az egész szerintem.... :S Ami most midnen ittvan...ahogy telik az idõ az csak a látszat... valójában meg nincs is olyasmi itt hogy idõ...az Ítéletnap csak egy "Delete" vagy Power OFF"... az álom meg lehet hogy csak egy olyan alkalom amikor "pihentetik" kicsit a "mátrixot"

Énis gondoltam a topiknyitásra, de csak akkor ha lenne rá igény. Stargate biztos jönnne, Te is jönnél, énis...

Majd gondolkodok a címén aztán megnyitom, ha tökéletes a dolog.

[tsfatinternet]

Én csak ennyit számítok? :huh: :unsure: :( Elég nagy baj, hogy rajtam kívül nem sokan írnak ide, sok embernek adhatnánk sok jótanácsot az életével kapcsolatban, mert az álmok olyan kérdésekre adnak választ, amelyeket nem tudunk megkérdezni.

Több hasonló elmélet létezik, mint a multidimenziós elmélet, ugye ez a párhuzamos dimenzió elmélete, az Einstein-Rosen-Podalski híd alapja, vagy a kozmikus létezések 100 szinjtje. Egy elmélet szerint a torténelem, maga a tér-idõ kontinium már létezett korábban, csak nem ebben a formában. A nagy bumm elött. És majd amikor vége lesz a világegyetemnek több milliárd év múlva, akkor is újra létre jön majd, ismét egy más formában. Tehát elképzelhetõ, hogy amit most átélünk, azt már egyszer megéltük, ugyanebben az életünkben, csak más kontinuitásban.

Énis gondoltam a topiknyitásra, de csak akkor ha lenne rá igény. Stargate biztos jönnne, Te is jönnél, énis...

Majd gondolkodok a címén aztán megnyitom, ha tökéletes a dolog.

Bucibaba, nem tom, hogy láttad e már a Kozmikus világ topikot.

[_HeGe]

Én csak ennyit számítok? :huh: :unsure: :( Elég nagy baj, hogy rajtam kívül nem sokan írnak ide, sok embernek adhatnánk sok jótanácsot az életével kapcsolatban, mert az álmok olyan kérdésekre adnak választ, amelyeket nem tudunk megkérdezni.

Több hasonló elmélet létezik, mint a multidimenziós elmélet, ugye ez a párhuzamos dimenzió elmélete, az Einstein-Rosen-Podalski híd alapja, vagy a kozmikus létezések 100 szinjtje. Egy elmélet szerint a torténelem, maga a tér-idõ kontinium már létezett korábban, csak nem ebben a formában. A nagy bumm elött. És majd amikor vége lesz a világegyetemnek több milliárd év múlva, akkor is újra létre jön majd, ismét egy más formában. Tehát elképzelhetõ, hogy amit most átélünk, azt már egyszer megéltük, ugyanebben az életünkben, csak más kontinuitásban.

Igen ezért van a "Deja Vu" kifejezés. Mert már egy másik téridõben megéltük eztet a dolgot. De az sem kizárt, hogy ezek keverednek. Tehát például (ugyancsak a játékokat elõhozva példának): Van egy singleplayer game, az a mi életünk, és az többször végig van játszva, csak mindig másik ajtók vannak kinyitva, de a végeredmény, és a kulcsfontosságu dolgok ugyan azok a pályán...

Értitek a dolgot. 99% hogy valami igazság van ebben a dologban, nem véletlenül gondol rá az emberi agy. Tehát valami rávezetett minket arra, hogy gondolkodni kezdjünk ezeken a dolgokon, tehát egy ún. BUG.

De majdan úgyis vége lesz, és akkor furcsálni fogjuk.

Azt sem zárom ki hogy ahányszor meghalunk az "életben" az megint kezdõdik, mitsemsejtve hogy meghaltunk. Lehet énmáár meghaltam 25 ször, csak fogalmam sem volt róla, mert elõrölkezdõdött az egész hülyeség...

"Én csak ennyit számítok? :huh: :unsure: :( Elég nagy baj, hogy rajtam kívül nem sokan írnak ide, sok embernek adhatnánk sok jótanácsot az életével kapcsolatban, mert az álmok olyan kérdésekre adnak választ, amelyeket nem tudunk megkérdezni."

-Nem nem csak ennyit számítasz, szerintem nagyon jó szakember vagy ilyen téren, és veled el is lehet beszélni az õrölt gondolatokról... igazi partner vagy a témában.

[tsfatinternet]

-Nem nem csak ennyit számítasz, szerintem nagyon jó szakember vagy ilyen téren, és veled el is lehet beszélni az õrölt gondolatokról... igazi partner vagy a témában.

De édi vagy. [konzerv]

[_HeGe]

De édi vagy. [konzerv]

[thanks] [thanks] [thanks] [thanks]

[Jackassbomb]

Nem írtam ide eddig, de nemrég volt egy különös álmom. Mindenkinek vannak rossz álmai, ahogy nekem is, de ez valamiben más volt.

A helyszín az iskolám volt, azon belül is a saját termem. Nem nagyon ismertem fel az embereket, de diákok voltak körülöttem. Ha valakire ránéztem, annak az arca is eltûnt elég hamar. A tanárra emlékeztem valamivel jobban, de õt egyáltalán nem ismerem a való életben. A terem a szokásos volt, de a kinti látkép (csepel, szabadkikötõ) csak szerkezetében volt hasonló. A gyárak, üzletek, tömbházak helyett fák voltak mindenhol, kis épületekkel tarkítva. Nyár volt.

Tanultunk. Nézelõdtem kifele, de a táblára is figyeltem. Hirtelen felerõsödött kint a szél, odasétáltam egy ablakhoz, és kinyitottam. Ezután viharossá vált a szél, majd megint az ablakhoz rohantam, és akkor megláttam egy oldalról közeledõ, a sulival párhuzosan haladó tornádót. Megint a helyemen ültem, és onnan figyeltem a tornádót, ami hirtelen meggyulladt. Igazából nem tudom, hogy alapból égett-e a belseje, vagy késõbb gyulladt meg. Eléggé csavart volt az álmom ezen része x) Tehát, meggyuladt a tornádó. Gyönyörû volt. Örvénylett a tûz a belsejében, de a külsejét is körülnyaldosták a lángnyelvek. Iszonyatos morajlást lehetett hallani. Tudtam, hogy ez egy olyan elemi erõ, ami az égvilágon mindent képes elpusztítani. A felismerés szikrája villant, és rájöttem, hogy amerre halad, arra van a házunk is. Ezt ordítva a többiek tudtára adtam. (itt már féltem valamennyire, ami szokatlan volt, mertha tényleg látnék egy ilyet, valószínûleg lenyûgözve nézném, és csak izgalmat éreznék) Miután elhalt a kiáltásom, a tornádó a suli felé indult, és szinte közvetlen ezután felébredtem. De elõtte hihetetlen, mindent elnyomó tiszta félelmet éreztem. Aznap elég nyomott volt a hangulatom, és nem voltak összeszedett gondolataim.

Még soha nem volt ennyire realisztikus álmom ezelõtt. Minden tapintható volt, és rendkívül széles skálán mozogtak az érzelmeim. Jobban belegondolva talán a tûztornádó volt a legélethûbb. A legapróbb hamuszemcsék is tökéletesek voltak.

Vélemények?

[tsfatinternet]

Nem írtam ide eddig, de nemrég volt egy különös álmom. Mindenkinek vannak rossz álmai, ahogy nekem is, de ez valamiben más volt.

A helyszín az iskolám volt, azon belül is a saját termem. Nem nagyon ismertem fel az embereket, de diákok voltak körülöttem. Ha valakire ránéztem, annak az arca is eltûnt elég hamar. A tanárra emlékeztem valamivel jobban, de õt egyáltalán nem ismerem a való életben. A terem a szokásos volt, de a kinti látkép (csepel, szabadkikötõ) csak szerkezetében volt hasonló. A gyárak, üzletek, tömbházak helyett fák voltak mindenhol, kis épületekkel tarkítva. Nyár volt.

Tanultunk. Nézelõdtem kifele, de a táblára is figyeltem. Hirtelen felerõsödött kint a szél, odasétáltam egy ablakhoz, és kinyitottam. Ezután viharossá vált a szél, majd megint az ablakhoz rohantam, és akkor megláttam egy oldalról közeledõ, a sulival párhuzosan haladó tornádót. Megint a helyemen ültem, és onnan figyeltem a tornádót, ami hirtelen meggyulladt. Igazából nem tudom, hogy alapból égett-e a belseje, vagy késõbb gyulladt meg. Eléggé csavart volt az álmom ezen része x) Tehát, meggyuladt a tornádó. Gyönyörû volt. Örvénylett a tûz a belsejében, de a külsejét is körülnyaldosták a lángnyelvek. Iszonyatos morajlást lehetett hallani. Tudtam, hogy ez egy olyan elemi erõ, ami az égvilágon mindent képes elpusztítani. A felismerés szikrája villant, és rájöttem, hogy amerre halad, arra van a házunk is. Ezt ordítva a többiek tudtára adtam. (itt már féltem valamennyire, ami szokatlan volt, mertha tényleg látnék egy ilyet, valószínûleg lenyûgözve nézném, és csak izgalmat éreznék) Miután elhalt a kiáltásom, a tornádó a suli felé indult, és szinte közvetlen ezután felébredtem. De elõtte hihetetlen, mindent elnyomó tiszta félelmet éreztem. Aznap elég nyomott volt a hangulatom, és nem voltak összeszedett gondolataim.

Még soha nem volt ennyire realisztikus álmom ezelõtt. Minden tapintható volt, és rendkívül széles skálán mozogtak az érzelmeim. Jobban belegondolva talán a tûztornádó volt a legélethûbb. A legapróbb hamuszemcsék is tökéletesek voltak.

Vélemények?

Az arcok azért tüntek el, mert az agyad nem tisztán volt képes felidézni az osztálytársaid arcát, ezért helyetesítette negatív tartalommal, kitöltötte a hiányzó részeket homályos üreséggel. Gondolom homályosan láttad õket, úgy, mintha ott lenne az arcuk, de valahogy mégis olyan szellemképszerû volt. Ez olyan, mint amikor egy progit nem tudsz futtatni, mert hiányzik egy vagy több fájl a telepítési mappából, ilyenkor ugye hibaüzit kapsz, hogy bocsi, újra kéne telepíteni a progit. Az agyad ehelyett kitölti ezt a hiányt értelmetlen adatokkal és ily módon hibásan jeleníti meg a tudatalattid által felépített környezetet. Ami a jelentést illeti... Nem tom, hogy reagáltak e az osztálytársaid az üvöltésedre, mert ha nem az kétségbeesett kiáltást jelképezhet a külvilág világ felé, amivel jelezni próbálod a külvilágnak, hogy a pusztítás, amit csinálsz, folyamatokat indítasz el az életben, amelyek kihatnak a személyes életedre (házatok) és a karrierépítésedre ez esetben az iskolai teljesítményre, hiszen a házatok után az iskola felé fordult az égõ tornádó. A tudat, hogy mindent elpusztít a tornádó a félelmedet jelképezheti arra vonatkozólag, hogy amit teszel, az tönkreteheti az életed, a morajlás, a villámlás a tûz, pedig a súlyosságát. Az, hogy ülve figylelted egy ideig a tornádót, az érdektelenségedet jelképezheti, ami csak addig áll fenn, amíg fel nem ismered azt a veszélyt, amelyet néha úgyérzed, hogy nem tudsz megoldani, így kétségbeesve próbálsz másoktól "üvöltve" segítséget kérni. A kivételes realítást a feltörõ érzelmek tudatalatti hatása okozhatta. A nyomott hangulat meg betudható magának az élménynek. Mintha a valóságban élted volna át. Gondold át, hogy mi az amit rosszúl csinálsz, kell lennie valaminek, ami ön és közpusztítólag hat rád, és a környezetedre, és változtass az életedhez való hozzáálláson.

[_HeGe]

Az arcok azért tüntek el, mert az agyad nem tisztán volt képes felidézni az osztálytársaid arcát, ezért helyetesítette negatív tartalommal, kitöltötte a hiányzó részeket homályos üreséggel. Gondolom homályosan láttad õket, úgy, mintha ott lenne az arcuk, de valahogy mégis olyan szellemképszerû volt. Ez olyan, mint amikor egy progit nem tudsz futtatni, mert hiányzik egy vagy több fájl a telepítési mappából, ilyenkor ugye hibaüzit kapsz, hogy bocsi, újra kéne telepíteni a progit. Az agyad ehelyett kitölti ezt a hiányt értelmetlen adatokkal és ily módon hibásan jeleníti meg a tudatalattid által felépített környezetet. mi a jelnetést illeti... Nem tom, hogy reagáltak e az osztálytársaid az üvöltésedre, mert ha nem az kétségbeesett kiáltást jelképezhet a külvilág világ felé, amivel jelezni próbálod a külvilágnak, hogy a pusztítás, amit csinálsz, folyamatokat indítasz el az életben, amelyek kihatnak a személyes életedre (házatok) és a karrierépítésedre ez esetben az iskolai teljesítményre, hiszen a házatok után az iskola felé fordult az égõ tornádó. A tudat, hogy mindent elpusztít a tornádó a félelmedet jelképezheti arra vonatkozólag, hogy amit teszel, az tönkreteheti az életed, a morajlás, a villámlás a tûz, pedig a súlyosságát. Az, hogy ülve figylelted egy ideig a tornádót, az érdektelenségedet jelképezheti, ami csak addig áll fenn, amíg fel nem ismered azt a veszélyt, amelyet néha úgyérzed, hogy nem tudsz megoldani, így kétségbeesve próbálsz másoktól "üvöltve" segítséget kérni. A kivételes realítást a feltörõ érzelmek tudatalatti hatása okozhatta. A nyomott hangulat meg betudható magának az élménynek. Mintha a valóságban élted volna át. Gondold át, hogy mi az amit rosszúl csinálsz, kell lennie valaminek, ami ön és közpusztítólag hat rád, és a környezetedre, és változtass az életedhez való hozzáálláson.

Énis hasonló dolgokra gondoltam, csak nem értek hozzá, így nem akartam hülyeséget beirni. Ahogy elképzelem az álmát, amikor nekiállt kiabálni. Szerintem az osztálytársai azok halál nyugodtak maradtak továbbra is, le se szarták hogy mit üvöltözik ott Jackassbomb.

És ugye ha nyugodtan voltak az osztálytársak, akkor szerintem vagy nem csinál akkora baklövést amekkorát gondol magáról, és túlreagálja az egészet. Ezért is nem szóltak a kívülálló osztálytársak...

Ha meg nekiálltak volna õkis sipitozni, akkor meg valszeg tényleg helytelen amit teszel, és ezt mások is látják.

Na én meg megyek aludni mer álmos vagyok, jóéjt.

[tsfatinternet]

Énis hasonló dolgokra gondoltam, csak nem értek hozzá, így nem akartam hülyeséget beirni. Ahogy elképzelem az álmát, amikor nekiállt kiabálni. Szerintem az osztálytársai azok halál nyugodtak maradtak továbbra is, le se szarták hogy mit üvöltözik ott Jackassbomb.

És ugye ha nyugodtan voltak az osztálytársak, akkor szerintem vagy nem csinál akkora baklövést amekkorát gondol magáról, és túlreagálja az egészet. Ezért is nem szóltak a kívülálló osztálytársak...

Ha meg nekiálltak volna õkis sipitozni, akkor meg valszeg tényleg helytelen amit teszel, és ezt mások is látják.

Na én meg megyek aludni mer álmos vagyok, jóéjt.

Ne legyenek elõítéleteid az alanyoddal szemben, nem tudhatod, hogy mit látott. Építs arra amit leírt. Elõítéletekkel ne kezdj egy álmot megfejteni. Az, hogy ha nem reagáltak rá, nem feltétlenül azt jelenti, hogy õ a saját hibáinak kerít túl nagy feneket, a legvalószíbb, az, hogy valamiért nem látják az üvöltését azok, akiknek szól. Ami egyáltalán nem az õ hibája, sokkal inkább a környezeté. Ez oylan, mint amikor egy gyerek sokat rosszalkodik, és az anyja apja a gyerek hibájának tudja ezt be, pedig csak fel akarja hívni magára a figyelmet.

[Jackassbomb]

Hm. Lehetne. De. Tökéletesen optimista vagyok, és fikarcnyit sem érzem úgy, hogy önpusztító, vagy környezetpusztító cselekvést végeznék. Érdektelen? Az elég sokszor vagyok x)

De ez a megfejtés ott bukik el az esetemben, hogy nem kérnék segítséget, ha valami tényleg komoly történne. Sõt, annál inkább én próbálnám megoldani. Ezzel nem azt mondom, hogy ez egy helytelen megközelítése az álmomnak. Csupán az én esetemben nem illik rá a gondolkodásomra. /Szvsz az álmokat fejtegetõ könyvek, leírások mind sztereotíp, általános dolgokat egész pontosan leíró tartalmak. Csakúgy, mint a horoszkópok. Bármikor elõforduló, megtörténhetõ dolgokat kapcsolnak hozzá bizonyos szimbólumokhoz, amik jelképezik valamennyire az adott történést./

Még annyit, hogy az arcukat nem homályosan láttam. Átsiklottam felettük, mintha egyáltalán nem lennének fontosak.

Hege: nem tudom miképp reagáltak az osztályban levõk, erre már nem figyeltem nagyon, miután megjelent a tornádó.

Ami igaz, az igaz. Elég sok dolog van, amiben változtathatnék. Pl a folytonos, velõs szarkazmusom. ^^

Bár néha kedves, aranyos vagyok, mintegy ellensúlyozva a dolgot. (persze ezek maguktól jönnek)

Ne legyenek elõítéleteid az alanyoddal szemben, nem tudhatod, hogy mit látott. Építs arra amit leírt. Elõítéletekkel ne kezdj egy álmot megfejteni. Az, hogy ha nem reagáltak rá, nem feltétlenül azt jelenti, hogy õ a saját hibáinak kerít túl nagy feneket, a legvalószíbb, az, hogy valamiért nem látják az üvöltését azok, akiknek szól. Ami egyáltalán nem az õ hibája, sokkal inkább a környezeté. Ez oylan, mint amikor egy gyerek sokat rosszalkodik, és az anyja apja a gyerek hibájának tudja ezt be, pedig csak fel akarja hívni magára a figyelmet.

Ezzel teljesen egyetértek. Általában a fogadófelek nem veszik észre, amit kéne. Mindenkihez másképp kell a mondandót eljuttatni, ha azt nem közvetlen akarod elmondani. Van egy "hobbim", amikor is azzal szórakozok, hogy valamit apró utalásokkal írok körbe. Próbálom terelgetni a gondolat felé az illetõt. De ezt nagyon finoman, apránként mûvelve lehetetlen olyanoknak elõadni, akiket nem ismersz valamennyire. Egyszerûen nem fogják érteni, hogy mire célzol. x) Sok poént ezért nem tudnak elsütni jól az emberek, mert a másik abban a megközelítésben nem érti, vagy nem vevõ rá. Ez is olyasmi, mint a gyerekes példa.

[KaiL]

Igen ezért van a "Deja Vu" kifejezés. Mert már egy másik téridõben megéltük eztet a dolgot. De az sem kizárt, hogy ezek keverednek. Tehát például (ugyancsak a játékokat elõhozva példának): Van egy singleplayer game, az a mi életünk, és az többször végig van játszva, csak mindig másik ajtók vannak kinyitva, de a végeredmény, és a kulcsfontosságu dolgok ugyan azok a pályán...

Értitek a dolgot. 99% hogy valami igazság van ebben a dologban, nem véletlenül gondol rá az emberi agy. Tehát valami rávezetett minket arra, hogy gondolkodni kezdjünk ezeken a dolgokon, tehát egy ún. BUG.

De majdan úgyis vége lesz, és akkor furcsálni fogjuk.

Azt sem zárom ki hogy ahányszor meghalunk az "életben" az megint kezdõdik, mitsemsejtve hogy meghaltunk. Lehet énmáár meghaltam 25 ször, csak fogalmam sem volt róla, mert elõrölkezdõdött az egész hülyeség...

"Én csak ennyit számítok? :huh: :unsure: :( Elég nagy baj, hogy rajtam kívül nem sokan írnak ide, sok embernek adhatnánk sok jótanácsot az életével kapcsolatban, mert az álmok olyan kérdésekre adnak választ, amelyeket nem tudunk megkérdezni."

-Nem nem csak ennyit számítasz, szerintem nagyon jó szakember vagy ilyen téren, és veled el is lehet beszélni az õrölt gondolatokról... igazi partner vagy a témában.

Jó elgondolás. Én az este úgy gondoltam el nagyjából, hogy az élet az idõ ciklusokból áll. A fejezetek vagy teljesen másak vagy csak kicsit eltérõek. A végkifejlet ugyanaz: a halál. Akkor vége a ciklusnak, vagy egy felvonásnak. Inkább felvonásnak. Az álom összekapcsol az elõzõ felvonással, ahol valamieltér. Az elsõ ciklus kezdete vagy végzete az Õsrobbanáskor történt. Ez a ciklus ahol most érünk véget kell érjen. Valószínûleg egy világméretû háború, III. Világháború, Az atomfegyverek az éhezés, és olyan tömegpusztítófegyverek amikrõl még nem tudunk. Lehet egyszerûen az Ítélet napjának is nevezni. De az biztos hogy akkor vége egy ciklusnak. Új felvonások de eltérõ fejezetekkel. Ilyen fejezetnek lehet például elképzelni a Világháborút. Vegyük pl. a II. vh.-t. A Németek meghátrálásra kényszerülnek és aláírják a békeszerzõdést. Az USA visszaszerzi az uralmat a Tengerek fölött stb. Végül ledobják az atombombákat. Elõször Hiroshima aztán Nagasaki.(innentõl eltér a fejezet) A Japánokat megrettenti, de nem hátrálnak, ezért lehet hogy egy újabb atombombát dobnak le. Ázsia számos országától segítséget kér Japán, mert önfejû és konok a császár vagy aki az ország élén áll. Az országok vagy nyújtanak segítséget vagy nem. Ha igen, akkor megtámadja Ázsiát az USA, és talán bombával fenyegetõznek...vagy meghátrálnak vagy nem...ha nem állnak háborúba akkor a Japánok aláírják vagy nem. Ha igen akkor nincs háború, de örök bosszút esküsznek az Ázsiai országoknak, amiért nem segítettek egy amúgy is vesztésre ítélt csatában. Ha nem akkor meg a legrosszabbakra számíthatnak. És számtalan ilyen kis eltérés lehet. Lehet az hogy pl.: nem lövik le az Elnököt, akkor 9/11 nem következik be...stb....remélem érthetõ. Az álom így függhet össze az elõzõ élettel (felvonással).

De ez csak egy 14 éves gyerek agyszüleménye :) Nincs semmi bizonyíték ami alátámasztaná a feltételezésemet. Nincs alapja az egésznek...

[_HeGe]

Hm. Lehetne. De. Tökéletesen optimista vagyok, és fikarcnyit sem érzem úgy, hogy önpusztító, vagy környezetpusztító cselekvést végeznék. Érdektelen? Az elég sokszor vagyok x)

De ez a megfejtés ott bukik el az esetemben, hogy nem kérnék segítséget, ha valami tényleg komoly történne. Sõt, annál inkább én próbálnám megoldani. Ezzel nem azt mondom, hogy ez egy helytelen megközelítése az álmomnak. Csupán az én esetemben nem illik rá a gondolkodásomra. /Szvsz az álmokat fejtegetõ könyvek, leírások mind sztereotíp, általános dolgokat egész pontosan leíró tartalmak. Csakúgy, mint a horoszkópok. Bármikor elõforduló, megtörténhetõ dolgokat kapcsolnak hozzá bizonyos szimbólumokhoz, amik jelképezik valamennyire az adott történést./

Még annyit, hogy az arcukat nem homályosan láttam. Átsiklottam felettük, mintha egyáltalán nem lennének fontosak.

Hege: nem tudom miképp reagáltak az osztályban levõk, erre már nem figyeltem nagyon, miután megjelent a tornádó.

Ami igaz, az igaz. Elég sok dolog van, amiben változtathatnék. Pl a folytonos, velõs szarkazmusom. ^^

Bár néha kedves, aranyos vagyok, mintegy ellensúlyozva a dolgot. (persze ezek maguktól jönnek)

Ezzel teljesen egyetértek. Általában a fogadófelek nem veszik észre, amit kéne. Mindenkihez másképp kell a mondandót eljuttatni, ha azt nem közvetlen akarod elmondani. Van egy "hobbim", amikor is azzal szórakozok, hogy valamit apró utalásokkal írok körbe. Próbálom terelgetni a gondolat felé az illetõt. De ezt nagyon finoman, apránként mûvelve lehetetlen olyanoknak elõadni, akiket nem ismersz valamennyire. Egyszerûen nem fogják érteni, hogy mire célzol. x) Sok poént ezért nem tudnak elsütni jól az emberek, mert a másik abban a megközelítésben nem érti, vagy nem vevõ rá. Ez is olyasmi, mint a gyerekes példa.

Ez esetben, hogyha egyátalán nemvoltak fontosak az arcok, akkor nem is kérsz segítséget mástól, illetve magad akarod valóban megoldani a problémádat. Lehet hogy magadban idegeskedsz rajtuk, de akkor sem mondod másnak, hanem magad oldod meg.

És hogy utánna egybõl a tornádóra koncentráltál, akkor az mégjobban bizonyítja, hogy a problémára koncentrálsz, és nem arra vársz, hogy azok segítsenek, akik ottvoltak az osztályban.

Jó elgondolás. Én az este úgy gondoltam el nagyjából, hogy az élet az idõ ciklusokból áll. A fejezetek vagy teljesen másak vagy csak kicsit eltérõek. A végkifejlet ugyanaz: a halál. Akkor vége a ciklusnak, vagy egy felvonásnak. Inkább felvonásnak. Az álom összekapcsol az elõzõ felvonással, ahol valamieltér. Az elsõ ciklus kezdete vagy végzete az Õsrobbanáskor történt. Ez a ciklus ahol most érünk véget kell érjen. Valószínûleg egy világméretû háború, III. Világháború, Az atomfegyverek az éhezés, és olyan tömegpusztítófegyverek amikrõl még nem tudunk. Lehet egyszerûen az Ítélet napjának is nevezni. De az biztos hogy akkor vége egy ciklusnak. Új felvonások de eltérõ fejezetekkel. Ilyen fejezetnek lehet például elképzelni a Világháborút. Vegyük pl. a II. vh.-t. A Németek meghátrálásra kényszerülnek és aláírják a békeszerzõdést. Az USA visszaszerzi az uralmat a Tengerek fölött stb. Végül ledobják az atombombákat. Elõször Hiroshima aztán Nagasaki.(innentõl eltér a fejezet) A Japánokat megrettenti, de nem hátrálnak, ezért lehet hogy egy újabb atombombát dobnak le. Ázsia számos országától segítséget kér Japán, mert önfejû és konok a császár vagy aki az ország élén áll. Az országok vagy nyújtanak segítséget vagy nem. Ha igen, akkor megtámadja Ázsiát az USA, és talán bombával fenyegetõznek...vagy meghátrálnak vagy nem...ha nem állnak háborúba akkor a Japánok aláírják vagy nem. Ha igen akkor nincs háború, de örök bosszút esküsznek az Ázsiai országoknak, amiért nem segítettek egy amúgy is vesztésre ítélt csatában. Ha nem akkor meg a legrosszabbakra számíthatnak. És számtalan ilyen kis eltérés lehet. Lehet az hogy pl.: nem lövik le az Elnököt, akkor 9/11 nem következik be...stb....remélem érthetõ. Az álom így függhet össze az elõzõ élettel (felvonással).

De ez csak egy 14 éves gyerek agyszüleménye :) Nincs semmi bizonyíték ami alátámasztaná a feltételezésemet. Nincs alapja az egésznek...

Igen ez valahogy így van. De ne feledkezzünk meg hogy nemcsak ezek a "földi" dolgok változnak, hanem közben az egész "pálya". Bolygók tünnek el, születnek, a föld tönkremegy, elhasználódik, satöbbi.

És mivan emberek, ha mindezt csak elképzeljük? Hogy a félelmeink (már ha van olyan dolog, és nem csak egy script a programban) Hozzák létre ezt...

Mivan ha most velem is játszik egy gamer, (De nem olyan gamer mint mi, hanem egy ilyen istenfeletti...nagy gondolkodású, legalább az agya 80%át használó lény) Aki most valami olyant akar velünk tenni, amit mással nem. Megpróbálja velünk megfejtetni azt a dolgot, amit õk tudnak, de mi túl buták vagyunk hozzá.

Most például a szüleink miért nem gondolkoznak ezen? Lehet hogy nem véletlenül azért, mert az akkori korban még nemvoltak ilyen dolgok.

Elég nehéz elmondanom, de úgy gondolom, hogy amilyen gyorsan akarják velünk ezek a "gamerek" bemutatni a dolgot, arra az intenzív fejlõdésre a mai emberi agy nem képes. Tehát fejlesztik az agyunkat is a gondolkodásunkat is. Csak mi vagyunk buták. Lehet hogy épp most rálehetne jönnünk az egész dologra, csak hülyék vagyunk hozzá...nincs meg az agyi kapacitásunk még, és lehet hogy 2-3száz év múlva már lesz akkora kapacitás, hogy rájöjjünk.

Lehet hogy most mi elindultunk egyjó nyomon, csak ezt kevesen tudjuk. Gondolj bele 500 évvel ezelõtt mi volt pontosan? Ez:

"Galilei lejegyezte, hogy a Vénusz rengeteg fázisban hasonlít a Holdra. A Kopernikusz által felfedezett heliocentrikus világkép jóslata szerint a Vénusz Nap körüli keringése okozhatja, hogy a Földrõl látható a Vénusz megvilágított félgömbje, amikor az a Nap ellentétes oldalán van és nem látható amikor a Föld felõli pályán halad. Ezzel ellentétben, a ptolemaioszi geocentrikus világkép szerint csak növekvõ és új fázisok láthatóak, míg a Vénusz a Nap és a Föld között kering Föld körüli pályán. A Vénusz fázisainak megfigyelése igazolta, hogy a bolygó a Nap körül forog és támogatást nyert a heliocentrikus világképhez (de nem bizonyította be azt)."

Na most akkor mivan? Õ akkor felfedezett egy ilyen dolgot? Hittek neki? NEM!... pedig igaz volt. Most már mi is elhisszük azt, amit õ mondott...

Na most elhiszi nekünk valaki azt amin gondolkodunk? Nem... majd valaki megint elkezd rajta elmélni, aztán akkor majd igaz is lesz... ilyen az emberek fejlõdése.

[KaiL]

Van benne valami. A szülõk nem gondolkoznak rajta, mert ugyis rálegyintenének, de ha van olyan "gamer" az akkor tuti hogy a gyermek a fiatalabb generációt( 25 év az már nem számít annak szerintem) venné célba, mert fogékonyabbak, kíváncsiabbak, hajtja õket a tudatvágy, érdekli az igazság, legalábbis én így csinálnám.

Valahol láttam, hallottam (ha mûveletlen vagyok elnézést :unsure: ) valami ilyesmit: Amit az ember valójában tudna, ahhoz képest most csak az õsemberek szintjén vagyunk.

És ez milyen igaz. Mi lenne ha nem csak az õsember szintjén lenne az agyunk? És ha nemcsak egy néhány %-át használná ki az agynak. Az a "gamer" próbálja a tudatunkra adni a valóságot, de túl kevés az agykapacitásunk, kevés az "órajel" ( :D :D )