Az álom

[JoeJoeJoe]

Hát én ritka kacifántosat álmodtam ma: felkeltem az ágyból, átöltöztem, majd valami reflex folytán felébredtem - de az még mindig álom volt -, majd akkor hirtelen beugrott, hogy ez is egy álom. Vettem egy nagy levegőt, és felébredtem (ekkor már tényleg).

Szívből merem remélni, hogy ez már a lassan fél hónapja gyakorolt éber álmodásnak volt valamiféle előszele, és nem csak úgy volt megrendezve az álom, hogy rájövök, de közben nem is... na szóval értitek :lol: . Amúgy olvastam, hogy az első pár alkalommal rögtön megszakad az álom, ha rájössz, hogy alszol, szóval hátha kezdi meghozni gyümölcsét a sok valóságteszt.

[Warfoki]

Oké, ennél bizarrabb álmom még nem volt:

Egy két lábon járó, hagyományos komcsi munkássapit és nyakkendõt viselõ,

megszólaló barnamedve folytatott anális szexet egy fehér, helyenként kissé rozsdás radiátorral, ami mindezalatt mély bariton hangon beszélt a posztmodern filozófiáról...

[grasslover]

Az utóbbi idõben egyre több wtf álmom van. Néhány nappal ezelõtt istenesen kokainoztam (konkrétan marékkal dobáltam a számba), ébredés után még éreztem is ahogy ropog a fogam között nagy darabokban...tegnap meg egy TV-riporthoz hasonló dokumentumfilmszerût néztem (tehát nem átéltem, hanem követtem egy médiumon keresztül az eseményeket), amiben a Tv2 vagy RTL Klub emberei egy 4-5 éves kislánnyal folytattak interjút, aki az anyukáját kereste de nem tudott róla sem személyleírást adni, de magát sem ismerte és semmiféle korábbi emléke nem volt - azt leszámítva, hogy emlékezett egy mozilátogatásra, ahol magas kék emberek mászkáltak (amibõl a riporter le is vonta, hogy az Avatart látta). Aztán mikor megpróbálták visszagöngyölíteni az ügyet, akkor visszamentek élõben a kislány megtalálási helyére, ahol a lány eltûnt, majd a kamerás found footage horrorokhoz hasonlóan rohangáltak. Érdekes, hogy a kislányoktól a horrorokban sem szoktam félni, amikor hosszú hajjal és koszos hálóingben szellemkednek kihalt meg penészes folyosókon, és az álmomban sem volt félelmetes, inkább csak bizarr. Rövid barna haja volt (borotvált...kicsit mint Sinead O'Connor), szeplõs arca, látszottak rajta az erek és nagyon nyugodt, majdhogynem vidám volt...amikor felébredtem, el akartam újságolni barátnõmnek mellettem, hogy milyen új fejlemények vannak az ügyben...(mintha Indexen, Facebookon meg TV-ben követhetõ riportsorozat lenne)...amikor elkezdett lassan leesni, hogy ez az egész csak álom volt.

És érdekes, általában a matek zh-khoz, matek vizsgákhoz közelgõ idõszakokban álmodom a legelvetemültebbeket.

[Pepperoni]

Üdv. Beszereztem egy ilyet. :)

Alvómaszk, ami elősegítheti az éber álmodást.

Még csak próbálgatom, van bőven finomhangolásra lehetőség, és általában nem működik egyből (legalábbis a legtöbb beszámolóból ezt szűrtem le.)

Az Inception film után kezdett jobban érdekelni az álmodás, és az éber álom, akit érdekel ITT tud a működésről, használatról bővebb infót olvasni.

Ha sikerül vele elérni, hogy álmomban 'felébredjek' majd beszámolok az eredményekről. Remélem minél előbb sikerül, bár kicsit félek is tőle, mert pl Youtube-on van pár videó amiben azok akik átéltek hasonlót elég félelmetes dolgokat láttak/tapasztaltak. Az éber álom is lehet rémálom. De túl kiváncsi vagyok ahhoz, hogy ne akarjam kipróbálni.

[grasslover]

Valamelyik este megint termeltem egyet.

Nagyanyámnál voltam, falun, amikor becsöngetett hozzánk John Waters filmrendező. Kicsit öregebb volt mint most, olyan boldog nyugdíj-éveket élő figura hatását keltette. Én meg nem tudtam hova lenni a gyönyörtől, ő csak teázgatni meg storyzgatni akart (unalmas öregember storykat), én meg a filmjeiről beszélgetni...és rosszul éreztem magam, amiért nem jutott eszembe egy csomó filmjének címe - pedig az a vicc, hogy az álmomban, emlékeztem még a megjelenés sorrendjére is, de nem jött a számra, nem tudtam kimondani. Ő meg nem vett komolyan, nevetett és folytatta az öregember storykat. Majd elkezdett a arc-pórusain keresztül narancssárga színű vér folyni, amit amikor észrevett, nyugalommal törölgette (de az folyt folyamatosan) és beszélt...

Aztán felébredtem :unsure:

[jetine]

Nekem leggyakrabban (de mégis ritkán, mivel sajnos ritkán álmodok) szokott olyan álmom lenni, hogy olyan mintha nyitott szemmel álmodnék Oo. Lefekszem egy adott pozícióba és amikor elaludnék, akkor a szemem nyitva van, de nem tudok mozogni. Nem tudok semennyire megmozdulni, de még hangot se tudok kiadni magamból, csak az egyetlen amit tudok, az a lélegzés, viszont azt kedvem szerint ><, amivel nem is lenne gond, de az ilyen álmok közben mindig valami nyomasztó hangulat van, amitõl a szívem ezerrel ver. Talán a horror filmekben van ilyen nyomasztó hang, mintha valami közeledne (pedig nem, illetve nagyon ritkán nézek horror filmeket). Ahhoz képest, hogy mennyiszer álmodtam ilyet, eddig csak párszor történt meg, hogy valami jött is. Egyszer tesóm jött, valahogy odaugrott mellém, és a fülembe mondott valamit, de persze megmozdulni akkor se tudtam. Másik alkalomkor, valami felkapott engem, de nem láttam mi az, pedig körbelengtem a szobába, és ezalatt a pár másodperc alatt fel is keltem. És az a gáz ebben (még ha érdekes is, mert a tudatom rendben van. Tudok gondolkodni, csak éppen a szívem majdnem kiugrik, és nem tudok mozogni), hogy ahányszor visszaalszom egy ilyen után, mindig visszaesek ebbe az álomba, akkor is, ha forgolódok. Csak annyi változik, hogy a másik irányba dermedek le.

Jó lenne tudni, hogy ezzel lehet-e kezdeni valamit (tudatos álmodás? Kilépés a testbõl (már aki hisz benne persze)).

[Raven]

Nekem leggyakrabban (de mégis ritkán, mivel sajnos ritkán álmodok) szokott olyan álmom lenni, hogy olyan mintha nyitott szemmel álmodnék Oo. Lefekszem egy adott pozícióba és amikor elaludnék, akkor a szemem nyitva van, de nem tudok mozogni. Nem tudok semennyire megmozdulni, de még hangot se tudok kiadni magamból, csak az egyetlen amit tudok, az a lélegzés, viszont azt kedvem szerint ><, amivel nem is lenne gond, de az ilyen álmok közben mindig valami nyomasztó hangulat van, amitõl a szívem ezerrel ver. Talán a horror filmekben van ilyen nyomasztó hang, mintha valami közeledne (pedig nem, illetve nagyon ritkán nézek horror filmeket). Ahhoz képest, hogy mennyiszer álmodtam ilyet, eddig csak párszor történt meg, hogy valami jött is. Egyszer tesóm jött, valahogy odaugrott mellém, és a fülembe mondott valamit, de persze megmozdulni akkor se tudtam. Másik alkalomkor, valami felkapott engem, de nem láttam mi az, pedig körbelengtem a szobába, és ezalatt a pár másodperc alatt fel is keltem. És az a gáz ebben (még ha érdekes is, mert a tudatom rendben van. Tudok gondolkodni, csak éppen a szívem majdnem kiugrik, és nem tudok mozogni), hogy ahányszor visszaalszom egy ilyen után, mindig visszaesek ebbe az álomba, akkor is, ha forgolódok. Csak annyi változik, hogy a másik irányba dermedek le.

Jó lenne tudni, hogy ezzel lehet-e kezdeni valamit (tudatos álmodás? Kilépés a testbõl (már aki hisz benne persze)).

http://en.wikipedia.org/wiki/Sleep_paralysis

[Copiedname]

http://en.wikipedia.org/wiki/Sleep_paralysis

Bizony, ez a jó öreg lidércnyomás. Hála az égnek még soha nem volt hozzá szerencsém. A legösszefügõbb amit életem során álmodtam (legalábbis amire emlékszem), hogy kutyák üldöznek, én pedig próbálok futni, de egyre lassulok, majd mielõtt még elérnének felébredek. Gyûlölöm a kutyákat <_<

[jetine]

http://en.wikipedia.org/wiki/Sleep_paralysis

Köszi, megnyugtató >< írhattak volna valamit, ami miatt örülhetek neki :D szerencsére pár hónapja nem jött elõ, de elõtte elég gyakran volt. Pedig én szeretem a rémálmokat, de ez kifog rajtam.

[Raven]

Köszi, megnyugtató >< írhattak volna valamit, ami miatt örülhetek neki :D szerencsére pár hónapja nem jött elõ, de elõtte elég gyakran volt. Pedig én szeretem a rémálmokat, de ez kifog rajtam.

ez a tesómnak is szokott lenni. (érdekességképp mondom h neki is krón betegsége van ill. mindenféle emésztési problémája) azt mondja felébred, nem tud mozogni és olyan mintha valaki lenne a szobában / ülne a mellkasán. elég durva lehet.

[jetine]

ez a tesómnak is szokott lenni. (érdekességképp mondom h neki is krón betegsége van ill. mindenféle emésztési problémája) azt mondja felébred, nem tud mozogni és olyan mintha valaki lenne a szobában / ülne a mellkasán. elég durva lehet.

Ahogy olvastam, van azért 1-2 oka, hogy elõjöjjön, de talán tesód esetében is jó esélye lehet a stressznek, mivel a stressz az sokat segít az ilyen crohn és colitis féle betegeknek ("segít" alatt természetesen negatívan, de ezt biztos tudod). Az érzés meg kb leírhatatlan. Olyan mint egy rémálom, csak gyorsabban hat. Amint benne találod magad, máris dobog a szíved ezerrel, hiába tudod, hogy ez csak egy álom, akkor is olyan nyomasztó, hogy egyszerûen rettegni kezdesz tõle. És ezek után tényleg a lerázása a legrosszabb, mert én már próbáltam felkelni is, hogy egy kicsit pihentessem, mert talán a friss élmény miatt jön vissza, de még fél-1 óra után is képes visszatérni. Elég hosszú egy éjszaka vele.

[_ktamas]

Ahogy olvastam, van azért 1-2 oka, hogy elõjöjjön, de talán tesód esetében is jó esélye lehet a stressznek, mivel a stressz az sokat segít az ilyen crohn és colitis féle betegeknek ("segít" alatt természetesen negatívan, de ezt biztos tudod). Az érzés meg kb leírhatatlan. Olyan mint egy rémálom, csak gyorsabban hat. Amint benne találod magad, máris dobog a szíved ezerrel, hiába tudod, hogy ez csak egy álom, akkor is olyan nyomasztó, hogy egyszerûen rettegni kezdesz tõle. És ezek után tényleg a lerázása a legrosszabb, mert én már próbáltam felkelni is, hogy egy kicsit pihentessem, mert talán a friss élmény miatt jön vissza, de még fél-1 óra után is képes visszatérni. Elég hosszú egy éjszaka vele.

Egy idõben nekem is volt hasonló gondom, nekem akkor szerintem a stressztõl és attól jött ki, hogy nagyon össze-vissza aludtam. Teljesen fel volt borulva az idõrendem, ami szerintem leginkább kihozta.

Az érzés pedig tényleg durva. Nekem amikor éreztem, hogy elkezdõdik, akkor egyre jobban zúgott a fülem, aztán meg tényleg mintha a mellkasomra ültek volna. Ha elkezdett zúgni a fülem/fejem, sokszor azzal próbáltam meggátolni ezt, hogy mocorogtam. De így tényleg rohadt hosszú estéknek néztem elébe. :D Elvileg egyébként ilyenkor az történik, hogy a tested elkezd aludni, ami olyan hormonokat szabadít fel a gerincoszlopodból, hogy nem tudsz mozogni. Viszont az agyad még ébren van, így kezdesz el bepánikolni, azért is dobog ennyire a szived.

Anno olvastam olyat, hogy ha ezzel megpróbálsz megbarátkozni, akkor egész különleges "élménnyé" tudod ezt varázsolni. Ahogy kint vagy a testedbõl, azt csinálsz amit akarsz. Olyan, mintha álmodnál, csak te irányítod az egész álmot. Kedvedre repülhetsz, és a legszebb az egészben, hogy jobban is emlékszel az egészre. Persze rohadtul ijesztõ az egész, így én soha sem próbáltam direkt, meg mire olvastam ezt, addigra hálistennek el is múlt ez a "betegség". Nem is nagyon kívánom, hogy megint elõjöjjön.

[jetine]

Anno olvastam olyat, hogy ha ezzel megpróbálsz megbarátkozni, akkor egész különleges "élménnyé" tudod ezt varázsolni. Ahogy kint vagy a testedbõl, azt csinálsz amit akarsz. Olyan, mintha álmodnál, csak te irányítod az egész álmot. Kedvedre repülhetsz, és a legszebb az egészben, hogy jobban is emlékszel az egészre. Persze rohadtul ijesztõ az egész, így én soha sem próbáltam direkt, meg mire olvastam ezt, addigra hálistennek el is múlt ez a "betegség". Nem is nagyon kívánom, hogy megint elõjöjjön.

Érdekesen hangzik :D, szerencsére ilyenkor a tudat az megvan, csak a pánik elönti. Ha legközelebb elõjön, és ez eszembe jut, akkor megpróbálok tenni valamit, de nehéz eset lesz.

[Gagabol]

Ahogy olvastam, van azért 1-2 oka, hogy elõjöjjön, de talán tesód esetében is jó esélye lehet a stressznek, mivel a stressz az sokat segít az ilyen crohn és colitis féle betegeknek ("segít" alatt természetesen negatívan, de ezt biztos tudod). Az érzés meg kb leírhatatlan. Olyan mint egy rémálom, csak gyorsabban hat. Amint benne találod magad, máris dobog a szíved ezerrel, hiába tudod, hogy ez csak egy álom, akkor is olyan nyomasztó, hogy egyszerûen rettegni kezdesz tõle. És ezek után tényleg a lerázása a legrosszabb, mert én már próbáltam felkelni is, hogy egy kicsit pihentessem, mert talán a friss élmény miatt jön vissza, de még fél-1 óra után is képes visszatérni. Elég hosszú egy éjszaka vele.

Mondanám hogy a depi/stressz miatt van, mert nekem is olyan korszakomban történt az elsõ. Csak volt egy tavaly nyáron is, amikor abszolút semmi bajom nem volt, ráadásul délutáni punnyadás közben jött elõ fényes nappal. Igaz, az sokkal kevésbé volt ijesztõ, egyszerûen csak arra ébredtem hogy nem tudok mozogni és valami nyomja a hasam ( odanéztem: semmi... :rolleyes: ). A másikat is elolvashatod ha érdekel, régebben beírtam ide. Na az elég brutál volt.

[jetine]

Mondanám hogy a depi/stressz miatt van, mert nekem is olyan korszakomban történt az elsõ. Csak volt egy tavaly nyáron is, amikor abszolút semmi bajom nem volt, ráadásul délutáni punnyadás közben jött elõ fényes nappal. Igaz, az sokkal kevésbé volt ijesztõ, egyszerûen csak arra ébredtem hogy nem tudok mozogni és valami nyomja a hasam ( odanéztem: semmi... :rolleyes: ). A másikat is elolvashatod ha érdekel, régebben beírtam ide. Na az elég brutál volt.

Jah, ahogy a másik fajta ami gyakori, mivel este minden parásabb ><. Viszont ez átlagosan is parás, nem igazán van olyan, hogy nem történik semmi. Mivel alapból úgy érzed, hogy valami közeledik, még akkor is, ha végül felkelsz mire odaérne. Azért kicsit hiányoznak, jó lenne kísérletezni vele, hogy mit tudok csinálni. Viszont elég lenne naponta 1-2, és nem 5-6 ><.