Ápoltak

[TheSaurida]

Lehet, hogy rosszul írtam le. Szóval, megy a troli az utcán, odaér a stoptáblához, megáll. Előtte keresztben jönnek az autók. A trolival párhuzamosan (bal oldalon) érkezik a gyalogos, elindul a zebrán. Autós már messziről látja, fékez, megáll a kereszteződés közepén, hogy elengedje a gyalogost. A troli meg marad, ahol volt, pedig közben simán átmehetne, ha a nyomoronc kicsit nagyobbat fékez és hamarabb megáll. Mindezt reggeli csúcsban, természetesen.

[Fujitsu]

A reggeli csúcsban nem érdemes elvárásokat támasztani; ha nem zúzzák le az autódat, csak egy órát állsz egy lámpánál, és egy tucatnál kevesebb gyökeret akarsz pofán verni, annak már örülni kell.

 

Ha mindennap autóval kéne járnom Pesten, azt hiszem, hamar pszichoterápiára szorulnék.

[TheSaurida]

Tömeg- ("közösségi") közlekedéssel rosszabb. Nincs egérút, ki vagy szolgáltatva az összes jobbról-balról-szemből-hátulról jövő úrvezetőnek plusz még a busz/trolivezető esetleges hülyeségeinek is, meg a rájuk kényszerített szabályoknak. Pl. stoptáblánál van egy külön vonal az úton, ahol neki meg kell állni. Ez a vonal 2-3 méterrel hátrébb van, mint a kereszteződés eleje, vagyis a szerencsétlen megáll, akkor is, ha keresztben éppen nem jön senki. Majd elindul, addigra a szomszédos lámpától éppen odaér 30-50 autós, akiknek eszük ágában sincs elengedni holmi békákávés járművet.

Amúgy évekig jártam Bp-en autóval a reggeli meg a délutáni csúcsban*, családlogisztikai céllal, azt hiszem, kibírtam. Nem, nem akarok megkérdezni erről egy pszichiátert. Sem.

 

*Reggel Óbuda-Deák tér-Zugló, délután ugyanez visszafelé.

[Fujitsu]

Néhanapján előfordul, hogy a reggeli csúcs idején kell autóznom, hát nem egy élmény. Pont tegnap reggel kellett autóval fuvaroznom, hát az agyfasz enyhe kifejezés, pedig jobbára csak a külvárosban mentem. Már fél kilométerre a lámpától bedugul az M5 bevezetője. Hiába előzöm végig a sort, elöl is mindenki betolja magát; szerencsére olyan barmok is, akik aztán annyi helyet hagynak maguk előtt, hogy a fél város beugrik eléjük, és az életben nem érsz át a lámpán. Aztán miattuk nem tudsz menni, emiatt tőled nem tudnak mások sem bemenni a belső kanyarodósávba, ami miatt anyáznak cégautós gennyládák, te meg nevelő célzattal legszívesebben kirugdalnád a fogaikat. Szóval a hangulat adott!

 

De bentebb sem jobb a helyzet, minden lámpánál súlyos sorok, araszolgatás tíz centinként. A kedvencem az a lámpa, amelynél esélyed nincs balra kanyarodni, mert amint zöld lesz, elindul szemből az áradat, és csak akkor állnak meg, mire már neked is piros. Tehát ha szigorúan betartod a KRESZ-t, ott az életben nem mész balra. Most akkor vagy oldják meg, hogy legyen mondjuk tíz másodperc, amikor csak a balra menőknek van zöld, vagy ne engedjenek balra menni. Mert ez, hogy benn állok a kereszteződés közepén a villamossínen, és várom azt a három másodpercet, amikor szemből már piros, de még oldalról nem indult el senki, hogy ki tudjak lőni balra, ez így nem tartható, meg nem is szabályos. Vagy kerülhetek egy kurva nagyot, az a másik megoldás.

 

Természetesen a város háromnegyede egy fő / autó rátával utazik; ennél már csak az eső jobb, mert akkor még azok a balfaszok is előveszik a guruló esernyőjüket, akik amúgy nem.

 

Esetleg az működhet, ha reggel 6-ra jársz be, mint sokan, de hát keljen fel 4-kor az, akinek két anyja van. Van, hogy még le se fekszek akkor. (Sajnos az én koromban még előfordul, hogy az embernek akkortájt még programja van, rosszabb esetben munkája / tanulnivalója.)

 

Én aztán rettenetesen rühellem a BKV-t, de mivel a reggeli / délutáni csúcs idején csak kötött pályás közlekedéssel járok, ez még a lerobbanások ellenére is tarthatóbb. Mostanság pl. csak metrózom és gyalogolok, így a felszíni csúcsból nem sokat érzékelek. De autóval már csak azért sem járnék Pesten, mert sok helyen nehéz ügy lenne a parkolás, a BKV-hoz képest esetemben jóval drágább lenne, veszélyes (engem már zúztak le tavaly tavasszal a Soroksárin); na meg azért, hogy pusztán a saját fenekem hurcoljam, nem mozgatnék ezerkétszáz kiló vasat, főleg, hogy a családból csak én járok át Budára.

[jagdtigger]

Be kéne nevezned valami kistestű 125-ös gépre, és a parkolásra se lenne gondod ... Itt Győrbe is hatalmas dugók vannak műszakváltáskor és hát igencsak jól jön olyankor a robesz. Kész felüdülés hogy előremehetek a piros lámpánál és nem kell kivárnom amíg az a 6 busz meg jó pár autó/kamion több adagba átcsusszan rajta .

[Fujitsu]

Kerékpáron törpölök már évek óta; csak hát fosok azzal menni az autók között. Anyuka fegyelmezi a kölköket a hátsó ülésen, egy pillanatra nem néz oda, én meg lebénulok egy életre. Ezt valahogy nem szeretném.

 

Engem úgy zúztak le tavaly, hogy párhuzamosan kanyarodtunk egy taggal egy lámpától (én mentem belül, ő tőlem jobbra), aztán valahogy ő nagyobb ívben kanyarodott, benézte a választóvonalat (mondjuk a felfestések nem is léteztek ott sajnos), és még be sem fejeztük a kanyarodást, mire már megpuszilt jobbról. Tőlem balra meg egy csuklós busz kanyarodott, esélyem se lett volna menekülni. Szerintem épp telefonált, de bizonyítani nem tudom; mindenesetre elismerte, egy meglepően normális mérnökember volt. Egy másodperc alatt kész volt a baj, pedig a tempónk tán még 20 km/h sem volt ott, eredmény: egy ajtó + sárvédő, 410 kFt. Belülről ez csak finom lökdösődésnek tűnt, de ha nincs körülöttem kasztni, lehet, ma van egy törött lábam vagy mittudomén.

 

Szóval én azért átgondolom az ilyesmit, hogy bemenjek-e "meztelenül" az autók közé. A kerékpárút fasza lenne, de az sincs mindenhol.

 

Robogót, motort nem tudom, hol tárolnám itt, maximum az utcán lehetne, de az elég necces. A kerékpár tárolása egy fokkal megoldhatóbb lenne.

[jagdtigger]

Ugyan már, minden megoldható csak akarni kell :

 

Nekem amúgy pont a necces esetekre van a sisakomon kamera. Persze a sérülésektől nem ment meg de attól igen hogy a nyakamba varrják a balhét még akkor is ha nem is én voltam a barom. Meg mondjuk mióta megvan mintha kevesebb lenne a hülye, vagy csak a kamera előtt hirtelen tudnak viselkedni?

[kléni]

Tök szerencsés vagyok akkor. Villamos+metró, és egy kis gyaloglás vagy pár megálló busszal még eljutottam mindig mindenhova. Kocsi meg van ismerősnek, ha egy csomagtartónyi cuccom van, segítenek.

[TheSaurida]

Még szerencsésebb vagyok, gyalog 10 perc a munkahely, csak a gyermeket kísérem el a trolin 2 megállónyit, hogy nekem is meglegyen a reggeli adrenalinlöketem.

[Fujitsu]

még eljutottam mindig mindenhova

 

Eddig még én is eljutottam mindig mindenhová, de hogy mikor és hogyan, az már nem mindegy! Régen nekem is elég volt gyalogolnom (az általánostól 5, a középiskolámtól 35 percnyi sétára laktam), de ma már át kell szelnem még a Dunát is mindennap. Meg aztán többfelé járok amúgy is a városban. Régen azért közlekedés szempontjából egyszerűbb volt az élet, amíg pl. nem sportoltam, nem csajoztam meg ilyenek.

[payskin]

Újpalota - Budafoki út vége minden nap oda-vissza, tömegközlekedéssel. Kéjhömpöly.

[Fujitsu]

Én az 1-essel jártam arrafelé (annak örömére, hogy ezer év után tavaly végre átvitték a hídon), de rájöttem, hogy a metró mégis csak gyorsabb és kiszámíthatóbb. Így is hetente vagy másfél munkanapnyi időm elmegy utazással, ez rettenetesen bosszant (ennyi erővel már Veszprémből is bejárhatnék), és ezen még autóval sem tudnék eleget fogni. Majd meglátjuk, mit épít a Garancsi a Kopaszin, oda lehetne költözni.

 

Amúgy vicces vagy sem, de nem jártam még ott sosem (pedig szinte a környéken "élek"), hát a múltkor oda szerveztem már egy talit valakivel. Ahogy Gino mondaná, nem rossz hely, csak sok a köcsög.

[payskin]

Hol ott?

[TheSaurida]

Budafoki út melyik vége? Egyébként a 133E nem közvetlen járat? Pont tegnap mentem vele oda-vissza.

[payskin]

De, május óta, csak az "E" az Ennél a fánál is megáll rövidítése, és még este 9-kor is tömeg van rajta.

 

Budafoki távolabbi vége, ahol a kanyar után Hunyadinak hívják.

[Fujitsu]

Hol ott?

 

Kopaszin.

[TheSaurida]

De, május óta, csak az "E" az Ennél a fánál is megáll rövidítése, és még este 9-kor is tömeg van rajta.

 

A megállókon én is csodálkoztam (mondjuk pont kapóra jöttek, mert egy echte "E" se ott nem állt volna meg, ahol felszálltam, se ott, ahol le), de 3 és 4 között még az ülőhelyek fele is üres volt.

Ráadásul igen ritkán BKK-zok, úgyhogy nekem inkább élmény az ilyesmi, bámulok, mint a vidéki gyerek, "Kis Karcsi a moziban blazírt világfi hozzám képest".

[Fujitsu]

Napi agyhalott rovatunkból: reggeli forgalomban a lakótelep legforgalmasabb útján egy dagadt nő fogja magát, és úgy dönt, sréhen fogja keresztezni az utat. Húsz méterre a zebrától. Ezzel még önmagában nincs is gond, a probléma ott kezdődik, hogy magasról szarik ám rá, hogy neki ott nincs elsőbbsége. Meg se nézi, hogy jön-e valaki, szépen átszeli az utat. És akkor én eldönthetem, hogy kilapítom vagy megállok, és elnézem, hogy kinevezte zebrának az út egy tetszőleges pontját. De abszolút rám se hederített, rám se nézett, fel sem fogta, hogy ott vagyok, és tök ráérősen sétált át. És amikor egy diszkrét dudaszóval bátorkodtam segíteni neki, hogy észrevegye magát, még ő értetlenkedett.

 

Most amúgy nem az M5-ön mentem, hanem az Üllőin, hát ugyanaz az agyfasz, csak talán egy fokkal lightosabb kiadásban. De a legjobb nem ez volt, hanem az, hogy később, 10 óra tájékán, mire végeztem a reggeli feladataimmal, és azt hittem, már nem lesz akkora tumultus a városban, olyan torlódások voltak mindenütt, hogy az hihetetlen. A Külső-Mester már a közepétől be volt állva, dobtam is rögtön egy hátraarcot, átrongyoltam a Soroksárira, de az is araszolós üzemmódban működött. Még reggel 8-kor sem szokott ekkora tömeg lenni.

 

Sajnos még lesz egy-két alkalom mostanában, amikor szopnom kell a reggeli forgalomban; hát nem őszinte a mosolyom. Bár ilyenkor eszembe jut, mit élnek át azok, akik a 10-es úton szoktak közlekedni, és rájövök, hogy tulajdonképpen én még erősen kussolhatok. (Pont a jövő héten megyek arra, már fülig ér a szám.)

[Fujitsu]

http://index.hu/belf...y_kollegiumban/

 

Valamikor régen, még kezdő egyetemista koromban voltam én ebben a koliban egy párszor. A portás nem volt teljesen százas, és simán bejutottam anélkül, hogy bármi okmányt kért volna tőlem. Már vagy harmadszorra mentem, mikor egyszer meglátott, és kért tőlem egy személyit. Egy ízben ezt az egész kollégiumot felkutattam valaki után. Még fiatal voltam és hülye, nem tudtam korrektül dekódolni a reakciókat.

[TheSaurida]

Ma reggel megpróbáltam rádiót hallgatni, nem tudom, melyiket. Kapcsoltak egy helyszínt, ahonnan a riporter (?) hölgy így jelentkezett be:

-Szervusz, üdvözlöm a rádió nézőit!

Tény, hogy lehet nézni a rádiót is.

[Greene]

Napi agyhalott rovatunkból: reggeli forgalomban a lakótelep legforgalmasabb útján egy dagadt nő fogja magát, és úgy dönt, sréhen fogja keresztezni az utat. Húsz méterre a zebrától. Ezzel még önmagában nincs is gond, a probléma ott kezdődik, hogy magasról szarik ám rá, hogy neki ott nincs elsőbbsége. Meg se nézi, hogy jön-e valaki, szépen átszeli az utat. És akkor én eldönthetem, hogy kilapítom vagy megállok, és elnézem, hogy kinevezte zebrának az út egy tetszőleges pontját. De abszolút rám se hederített, rám se nézett, fel sem fogta, hogy ott vagyok, és tök ráérősen sétált át. És amikor egy diszkrét dudaszóval bátorkodtam segíteni neki, hogy észrevegye magát, még ő értetlenkedett.

 

Sajnos még lesz egy-két alkalom mostanában, amikor szopnom kell a reggeli forgalomban; hát nem őszinte a mosolyom. Bár ilyenkor eszembe jut, mit élnek át azok, akik a 10-es úton szoktak közlekedni, és rájövök, hogy tulajdonképpen én még erősen kussolhatok. (Pont a jövő héten megyek arra, már fülig ér a szám.)

 

Naponta fordul elő velem, hogy idióták körbenézés nélkül kényelmesen átmennek az úttesten (nem a zebrán). Kivétel nélkül ledudálom az összeset, és magamban elküldöm az anyjába. Nem azért, mert átmegy, hanem azért, mert körbe se néz, és azt hiszi mindenki meg fog tudni állni. Én megállok, de lehet a mögöttem jövő telefonnyomkodó belémjön hátulról, én meg szépen felkenem a delikvenst a szélvédőmre...És egyre több ilyen hullajelölt barom van. Úgy mennek át az úton mintha nekik mindegy lenne. Nem az autómat féltem, mert az pótolható, de ha egy ilyen struccot vétlenül elütök, akkor utána hogyan nézzek tükörbe? Egy ismerősöm ismerőse, két falu közti úton 80-al elütött egy szembejövő busz mögül átrohanó férfit, aki meghalt.

 

Én minden reggel szívok mióta a Hungáriát felbontották. Múlt hétfőn másfél óra alatt értem be a munkahelyre a szokásos fél óra helyett...

Aztán meg Szegedre kellett menjek, és hívogatnak már a helyi erők, hogy mikor érek le. Mondom neki, a Hungária le van szűkítve, a Nagykőrösin a felüljáró csak kétszer 1 sáv, ez nem Szeged, hogy 5 perc alatt kijutok a városból...

[Fujitsu]

Hétfőn mentem a szokásos szervizre Vörösvárra, én is beszoptam a Hungáriát. Ezt is állandóan felbontják, már 2013-tól is irtó szívás volt itt közlekedni a villamospálya felújítása miatt, és most megint ugyanaz a horror. Már bántam, hogy nem a rakparton mentem.

 

És persze nem reggel mentem, nehogy szopjak majd a 10-es úton. Hát persze, hogy irgalmatlant szoptam: most épp nem sztenderd dugó volt, hanem baleset, és amiatt volt tíz centinként araszolás kilométereken keresztül a frissen megépült 10-es elkerülőn (tavaly ilyenkor ez még nem volt kész). Őrület, ez az út nem embereknek való.

 

De legalább most voltam megint Bécsben, és végre kisimultak a ráncaim: kis kerülővel simán átmentem a határon, sehol nem volt dugó, és a pályán is lehetett menni rendesen. A hazaút háztól házig kevesebb mint két óra volt, amit 250 km-re elég jónak vélek úgy, hogy voltak városi szakaszok, és az osztrákoknál full szabálykövető vagyok. De itthon sem voltam különösebben renitens, szóval ez inkább azt mutatja, hogy tényleg nagyon jó volt a forgalom.

 

Más téma, de nem lehet nem észrevenni, hogy pusztul ez a csodás város és az egész ország. Én sokszor voltam ott 10+ éve, örökre beleszerettem az egészbe; ma ahhoz képest számos része egy szarfészek. Tíz éve az autópályás retyóban kis túlzással a földről is enni lehetett; ma gázabb állapotok vannak, mint a hazaiakban, pedig az már teljesítmény.

 

Az utcákon tömegesen jelentek meg olyan arcok, akik nem rínának ki a bagdadi utcaképből. Tök természetes jelenség a 5er BMW-ben feszítő, trimmelt szakállas, keleti zenét üvöltető csávó a kereszteződésnél; a lepattant furgonban idegesen telefonáló, sötét bőrű arabok (akik láttán azért csak bevillan, mennyi robbanóanyag férhet el egy ilyen Sprinterben), és koldusból is egyre több van. Brutálisan megváltozott az utcakép az utóbbi tíz évben, és nemcsak abban az értelemben, hogy nem volt még minden sarkon egy kebabos.

 

Biztos én vagyok a rasszista meg minden, de azt gondolom, ha ez a Gyurka bá által szorgalmazott nyílt társadalom, akkor én egy zárt társadalomban akarok élni inkább. Egészen konkrétan az 1996 és 2006 közötti Ausztriát és Bécset szeretném visszakérni.

 

És mindennek ellenére még mindig imádom ezt a várost, még mindig magával ragad az a hangulat, és még mindig nagyon laknék ott. Az osztrákok kedvessége és barátságossága még mindig lenyűgöz. Állok be egy parkolóhelyre az Untere Donaustraßén, tolatva igazgatom be a kocsit, a forgalom mellettem már zavartalanul haladhat az utcában. Megáll mellettem egy új Merci, egy srác ül benn a nőjével, és valamit mutogat nekem. Magyar vagyok, értelemszerűen első gondolatom, hogy valami problémája van, de aztán látom, hogy nem erről van szó: a srác frankón mutatja nekem, mennyi hely van még a kocsim feneke és a mögöttem lévő autó között, és mutatja, meddig tolathatok. Megállt csak ezért, hogy mutogassa, mennyit tolathatok még, nyilván mert látta, hogy öregebb autóval vagyok, ebben nincs parkradar, és gondolta, segít.

 

Vagy ott vannak az osztrák csajok, nem győztem kapkodni a fejem a sok szőkeség után. Este, mikor indulni készültem, a parkolóhelyemet is négy szőke csaj kérte el egy 1er BMW-ben, mentek épp bulizni. Kár, hogy nem mehettem velük. És a legfinomabb Sacher-tortát is a Demel előtt csinálják, és egy kis tündér főzi a csokoládébevonatot rá. Ez az ország és város még mindig tud valamit, ami miatt újfent meg kellett állapítanom, hogy bármikor szívesen odaköltöznék. De hogy brutális ütemben erodálódik, az is biztos, és nagyon félek, hogy mire odamennék, Molenbeek lesz a Stephansplatzból. És ehhez nem kellenek évtizedek sem.

[mizsi]

Délutáni életképek a 240-sen jellegű poszt.

Szők(ére)e (festett) 70-es nénike áll a megállóban. Busz begördül, ajtó kinyit.

 

N: néni, S: sofőr

 

N: Ez Budakeszi?

S: Jó napot, nem, ez Budaörs. De ez a busz nem megy Budakeszire, ha arra tetszik gondolni. Oda egy fehér busz megy, ami a végállomásról indul.

N: De akkor ez nem megy oda?

S: Hova?

N: Budakeszire.

S: Nem ez nem megy oda. Ez a budaörsi végállomásra megy, ahonnan a budakeszire induló busz is indul.

N: De a busz nem jön ide?

 

(Itt már a sofőr is meg az utasok is elkezdek arcot kaparni)

 

S: Nem, AZ a busz nem erre jár.

N: Biztos? Akkor nekem el kell mennem a végállomásra?

S: Hölgyem, nekem is el kell mennem a végállomásra. Szálljon fel, legyen kedves.

N: De ez a busz elmegy a végállomásig? Fel kell szállnom?

 

(Felőlem utazhatsz a tetőn is, csak csinálj már valamit. Remélem nincs szavazati joga...)

 

És felszállt...

(Respect a türelmes autóbuszvezetőnek)

[Fujitsu]

Gondolom, előtte elment megnézni a megrendelt balhét a Corvin közbe; aztán vérben forgó szemmel néz azokra, akik síppal mentek meghallgatni a Kedves Vezetőt.

 

A témában tudom ajánlani ezt a klasszikust:

 

http://www.youtube.com/watch?v=oukR4iRzqd8

[Greene]

Állok be egy parkolóhelyre az Untere Donaustraßén, tolatva igazgatom be a kocsit, a forgalom mellettem már zavartalanul haladhat az utcában. Megáll mellettem egy új Merci, egy srác ül benn a nőjével, és valamit mutogat nekem. Magyar vagyok, értelemszerűen első gondolatom, hogy valami problémája van, de aztán látom, hogy nem erről van szó: a srác frankón mutatja nekem, mennyi hely van még a kocsim feneke és a mögöttem lévő autó között, és mutatja, meddig tolathatok. Megállt csak ezért, hogy mutogassa, mennyit tolathatok még, nyilván mert látta, hogy öregebb autóval vagyok, ebben nincs parkradar, és gondolta, segít.

 

Amikor Firenzében jártunk, az utolsó nap, a városból kifelé a Piazzale Michelangelo felé vettük az irányt. Ez egy olyasmi hely mintha a Hősök Tere egyszerűsített kiadását felraknád a Hegyalja út tetejére. Van a téren az út és a szobor között kb. 100 db parkolóhely, de mivel éppen retro autó gyűlés volt, még a szokásosnál is többen voltak. Keringtem a parkolóhelyek között már 3-4 perce, amikor azt vettem észre, hogy az ott sétáló olaszok mutogatnak. Hát azt mutogatták, hogy hol van üres hely, oda lehet beállni. És így is tettünk. Ez annyira megmaradt bennem, hogy néha én is akarok segíteni itthon a parkoló autósoknak, de nem merek, mert félnék, hogy hülyének néznének, vagy ilyesmi.