cHiPa Posted April 7, 2006 Posted April 7, 2006 Igen, igen, újra itt van! Vissz'jött közénk, változatlan Erre vártunk majd' egy hónapot És itt van, igen - ÍRHATTOK :lol:
methew Posted April 7, 2006 Posted April 7, 2006 Forum nélkül volt nagy unalom S ˝vers˝ iráshoz itt volt az alkalom Sokat is irtam(lettek jobbak s rosszak) De hát elütöttem az időt az unalmas napokban Éj.. Mikor a költő elfúja a gyertyát és aludni tér Mikor a hold feljő és a sötét égre ér Mikor minden nyugtato sötétbe borul Mikor az égre milliónyi csillag todul Mikor a vándor megpihen a csillagok alatt Mikor megláttod a valóból kiránto álmodat Mikor a Nap máshol folytatja útját Mikor a költő nem irja tovább fájdalmas múltját Mikor mindehol csend és béke honol Mikor a munkás több földet nem pakol Mikor a rab félreteszi szökési tervét Mikor az öngyilkos leteszi fegyverét És átgondolja még..
Puli Posted April 8, 2006 Posted April 8, 2006 Nah, itt van fanatizmusom jeléül Petőfinek az átköltött verse. Mindjárt írom a naaaaaagy egomról szóló versemet is. Egy gondolat bánt engemet... Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, Lineage nélkül halni meg. Elfogyni lassan, mint CSS a harc után, Mellyel az Arénában lőttem multkor rád; Lassan foszlani el, mint egy sárkány, Melyet két hete megöltek már. Ne íly halált adj, Istenem, Ne íly halált adj énnekem! Legyek elf, melyen nyil fúr keresztül, Vagy melyte Raid Boss öl könyörtelenül; Legyek törp, mit hegyről a v9ölgybe Eget-földet rázó Antharas vet le...- Ha majd minden adeni nép Mobokat megunva síkra lép Pirosló arccal, és clanok zászlóival És a zászlókon eme szent jelszóval: ,,Lineage a király!" S ezt elharsogják, Elharsogják Elmore-tól Aden-ig, S Baium vélük megütközik: Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szívembül, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A Power Shot hangja, a harci dörej S holttestemen át Sok-sok ork szalad át, Száguldjanak a kivívott diadalra, S ott hagyjanak engem összetiporva.- Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy élesztési nap, Hol ünnepélyes echo-kristály zenéjével, És nagy clan-zászlók kíséretével A hősöket tekerccsel élesszék, Kik érted haltak, Aden népéért!
cHiPa Posted April 8, 2006 Posted April 8, 2006 Nah, itt van fanatizmusom jeléül Petőfinek az átköltött verse. Mindjárt írom a naaaaaagy egomról szóló versemet is. Egy gondolat bánt engemet... Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, Lineage nélkül halni meg. Elfogyni lassan, mint CSS a harc után, Mellyel az Arénában lőttem multkor rád; Lassan foszlani el, mint egy sárkány, Melyet két hete megöltek már. Ne íly halált adj, Istenem, Ne íly halált adj énnekem! Legyek elf, melyen nyil fúr keresztül, Vagy melyte Raid Boss öl könyörtelenül; Legyek törp, mit hegyről a v9ölgybe Eget-földet rázó Antharas vet le...- Ha majd minden adeni nép Mobokat megunva síkra lép Pirosló arccal, és clanok zászlóival És a zászlókon eme szent jelszóval: ,,Lineage a király!" S ezt elharsogják, Elharsogják Elmore-tól Aden-ig, S Baium vélük megütközik: Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szívembül, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A Power Shot hangja, a harci dörej S holttestemen át Sok-sok ork szalad át, Száguldjanak a kivívott diadalra, S ott hagyjanak engem összetiporva.- Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy élesztési nap, Hol ünnepélyes echo-kristály zenéjével, És nagy clan-zászlók kíséretével A hősöket tekerccsel élesszék, Kik érted haltak, Aden népéért! Ezt már egyszer beszúrtad! :lol: Saját költeményt, mely a te kezedből került ki, nem kaphatunk? És bizony, ez a majd egy hónap kiváló alkalmat adott az írásra.....mindjárt meg is mutatom, én mit szedtem össze :lol:
Puli Posted April 8, 2006 Posted April 8, 2006 Puleeeee Nem vezetem be versemet, a sz*r közepébe csapok! Le is írom most rögtön, hogy milyen is vagyok. De annyit azért mégiscsak elmondok: versem szerény lesz. Semmi hazugság, és semmi túlzás nem lesz benn. Kezdeném is a személyi kultuszommal, Mely az univerzumban mindenütt ott van: Imádóim száma több billiárdra hág, S az emberek egyre csak azt kiáltják: "Puli is the God!" Sztálin hozzám képest egy apró kis féreg, Az ő kultusza semmi sem volt az enyémhez képest. Ellenségem egy sincs, engem mindenki szeret. De ha mégis akadna egy, az halál fia lesz! Hmm... Sztálinról jut eszembe: itt a választás! Szegény Kovács Pistike keresi otthonát! Sárga vagy vörös? Ez itt a kérdés. Döntsünk, mielőtt a pártok egymást leölnék! De ne politizáljunk, nem ez a feladat! Folytatom is, jellemzem magamat. Gyors vagyok, mint a golyó, sebességem nagy: 1 másodperc sem kell, s lefutom a hatvanat! Erőm óriási, izmaim duzzadnak: Megtette hatását a két kilo drog-csomag... Ezt csak szegény Bush-elnök bánhatja, Hisz én dobtam a repülőket New York-i tornyába! IQ-m mérhetetlen, eszem vág, mint a penge. Ezért füvet sem nyírtam még sose. És hogy miért? Megmagyarázom: Azért, mert éles eszemmel azt levágom. Szeretem az igazságot, rendet, fegyelmet: Aki hazudni mer, nyakát elmetszem! Kezdhetném akár magammal is, de mégsem teszem. Én márcsak ilyen vagyok, nekem megengedem. Nah, milyen? Irodalomórára kellett írni egy magamról szóló verset, ez az.
Sipres Posted April 9, 2006 Posted April 9, 2006 Forum nélkül volt nagy unalom S ˝vers˝ iráshoz itt volt az alkalom Sokat is irtam(lettek jobbak s rosszak) De hát elütöttem az időt az unalmas napokban Éj.. Mikor a költő elfúja a gyertyát és aludni tér Mikor a hold feljő és a sötét égre ér Mikor minden nyugtato sötétbe borul Mikor az égre milliónyi csillag todul Mikor a vándor megpihen a csillagok alatt Mikor megláttod a valóból kiránto álmodat Mikor a Nap máshol folytatja útját Mikor a költő nem irja tovább fájdalmas múltját Mikor mindehol csend és béke honol Mikor a munkás több földet nem pakol Mikor a rab félreteszi szökési tervét Mikor az öngyilkos leteszi fegyverét És átgondolja még.. Költő leszel...sőt nem is leszel az vagy! Gratulálok! Eddig minden versed tetszett
padawanCsabesz Posted April 9, 2006 Posted April 9, 2006 Költő leszel...sőt nem is leszel az vagy! Gratulálok! Eddig minden versed tetszett tud kicsit csak abból van a gond h E/535373735-ból E/857565454545-ba megy
Guest Posted April 9, 2006 Posted April 9, 2006 Van pár versem, téma majdnem úgyan az, az összesben. Van amiből f3ajta is van De azért becopyzom öket. Lassan sétálok haza, szememben a könnyek Istenem! Miért kell ezt elszenvednem? Kezemben a kés, lassan felemelem. De eszembe jutnak a gyönyörű emlékek Melyeket nem feledek. Leteszem a kést és nyugodt szívvel tovább megyek, mert van kiért élnem és ez tartja bennem a lelket #1 Lassan sétálok haza, szememben a könnyek. De tudom, vannak akik szeretnek és ezek öröm könnyek Ha kell egy barát egyre rátaláltál És most csak annyit mondok: Szia drága egyetlenem #2 Lassan sétálok haza, szememben a könnyek Istenem! Miért kell szenvedjek? Kezemben a kés, lassan felemelem Magamba állítom és elfeledem életem #3 Könnyes szemmel hajtóm álomra a fejem. Annak reményében hogy holnap is leszel nekem Érted mindennap érdemes felkelni téged nem lehet mást, csak szeretni Nem érzem már a szíved dobbanását Se lelkem összeszorulását. Ez azt jelenti hogy már nem szeretlek? Ez lehetetlen, mert soha el nem feledlek Még jó hogy körül vesznek a barátok És feledésbe kerülnek a bánatok örömkönnyek folynak a szememből mert ha barát kell itt leszel nekem egyből Nekem többet számit mások boldogsága mint az enyémé' Ez tesz engem értéktelené Eszembe jutnak az emlékek, mikor még szerettél, De hazudtál, s átvertél. Én hiába szeretlek, ha te nem szeretsz engem, Emlékeimet rólad soha el nem feledem, Pedig már nem vagy nekem… Ember kinek neve A szeretet jele De mégis képtelen vagyok feledni Mert öt nem lehet felejteni Mert én, öt szeretem, És soha el nem feledem! Mikor elzárom magam a világtól. Elzárom magam a barátokról. Lelkemben a fájdalom még él, És a szerelemtől nagyon fél. Ha nincs kit szeretni akkor nem fél De még annyira sem él Könnyes a szemem, mert nem lehetsz az enyém Bár csak ezt elfelejthetném Mosolyog az arcom, de sír a lelkem mert nem leszel az enyém. De ezen túl kell lépni, s feledni Hagyni az időd gyógyítani Nem tudom mi az hogy szeretni, utálni De tudom mi az hogy élni, meghalni Inkább a halált választom ez az én válaszom Talán így jobb lesz az életem És elfeledem minden emlékem Vannak emberek akik úgy gondolják mint én és én ezt nem szeretném mivel ha más is szeretne feledni annak helyébe nem jó lenni de van kik nem melletted álnak és segítenek a halálnak Minden percben rád gondolok ha nem leszel az enyém abba belehalok Hisz tudod mennyire szeretlek és tudod, hogy soha el nem feledlek Veled töltöttem életem legszebb részét ezért neked adom lelkem egészét De hiába adom oda, nem élsz vele Hiányzik hatalmas szíved szeretete Mert te mást szeretsz s engem elfeledsz Talán barátságunk öröké él De a szívem még ettől is fél Hiába próbállak feledni, nem akar sikerülni élet és halál közül kell választanom inkább a másodikat választom mert az az örök nyugalom Szeretnék valakit szeretni, egy olyan valakit akit nem kell feledni. De ilyen nincs a világon, Se a szeretet ágon. Most mit tegyek? Már senkit nem szerethetek. Hogy lehet így élni? Remény nélkül szeretni, Engem már nem szeret senki Van így értelme élni? Nincs! - Feleltem És elfeledtem kit szerettem Ez miért jó? - Kérdezték tőlem Mert elfeledem minden szenvedésem! – Feleltem Elköszöntünk egymástól, S búcsút vettem a valóságtól. Mikor sírok, zokogok, Mellettem a barátok- Sokan vannak mellettem, Hisz őket mindig is szeretem. Ők is szeretnek engem, Ezt nekik soha nem feledem. Örök hálával tartozok ezért, A végtelen sok szeretetért. A barátok kik mindennél többet érnek, Hisz nagyon sokan értük élnek! Én is értettek élek, Mindent köszönök nektek! A lelkem összetört, A szívem reszket. Istenem! Miért teszed ezt? Nem érdekel már semmit, Ez ellen nem tudok tenni. Nem fáj már semmi, de mégis minden Hisz őt soha el nem feledem Inkább örökre szeretem… Mindennap elmegyek mellette, S hiányzik végtelen szeretette. De ő mindig is mást szeretett, Engem minden gond nélkül elfeledet. S ez után miért is szeretem? Mert akkor jó volt az életem… De jobb lesz felejteni, Mert, vannak mások akiket lehet szeretni… Egyedül érzem magam a barát gyűrűjében Pedig úszok végtelen szeretettükben… Tudom h nem a legjobbak, nem vagyok nagy költő, de azért megosztom öket. Ja igen, és mind1ik különvers, enterenként más vers van Üdv! CPU_King
methew Posted April 10, 2006 Posted April 10, 2006 A jó öreg RW hogy hiányzik az nekem :lol: .. nah mind Spires köszi a dicséretet ..itt egy újabb szöszenet..ez egy kicsit˝durwábbra˝sikeredett.. Forró nyári napsugár Forró napsugár Aszfaltra olvadt bogár Forró aszfalton botladozik Egy alak ki haldoklik Mély sebet vágott bele az élet Mint a nap úgy éget Fájdalmas mint a leégés S felvetődik egy kérdés: Van értelme ennek az életnek? Ennek az egész szenvedés félének? Választ könnyen lel e fájó napon Önpusztito gondolat fut át az agyon Érzelmek,emlékek egyvegyelege okozta Születését sorsa rég megtorolta Fájdalmat csempészet vidám lelkébe Sosem kerhület már az öröm fényébe Lelke már rég nem ismeri a boldogságot A szeretet,az örök társ szót,s a barátságot Szépen elhagyta minden mi jó volt neki Már lelke csak bánattal teli Mást nem is lehet többé Fájdalom zárult lelke köré Csetlik,botlik tova a forro uton ˝Végemet már közelről látom!˝ Orditja örülten mert elveszett minden Mi fontos volt neki odabenn Összerogy a vörösen izzó nap alatt S az égető aszfatlon fekszik hanyat Néz bele a kék égbe:sehol egy felhő mi védené Sehol egy társ ki a nyomorbol kiemelné Volt társai nevét kántálja bodultan ˝Tikeket szeretelek,elhagytatok,pedig mit tudtam megadtam!˝ Kiállt egyre kétségbe esetebben S kést kap kezébe Megcsillan rajta a napsugara Érzi ebben rejlik nyugalma Többé nem lehet boldog e világban Összetörne az égető hiányban Talán már össze is tört rég Mert lelkében bánat lángja ég Égeti belülről egész létét S késsel hasítja végig kezét Nézi a kibugyano vért A seb kezén fájdalmasan ég Mint az emlék az agyában. Lassan a vér csöppen út porába Összerogy az uton S halál előtt meghajol Becsukja szemét Lezárja lelkét E világ elől végleg Pokolba távozik méltosággal,szépen.
padawanCsabesz Posted April 10, 2006 Posted April 10, 2006 A jó öreg RW hogy hiányzik az nekem :lol: .. nah mind Spires köszi a dicséretet ..itt egy újabb szöszenet..ez egy kicsit˝durwábbra˝sikeredett.. Forró nyári napsugár Forró napsugár Aszfaltra olvadt bogár Forró aszfalton botladozik Egy alak ki haldoklik Mély sebet vágott bele az élet Mint a nap úgy éget Fájdalmas mint a leégés S felvetődik egy kérdés: Van értelme ennek az életnek? Ennek az egész szenvedés félének? Választ könnyen lel e fájó napon Önpusztito gondolat fut át az agyon Érzelmek,emlékek egyvegyelege okozta Születését sorsa rég megtorolta Fájdalmat csempészet vidám lelkébe Sosem kerhület már az öröm fényébe Lelke már rég nem ismeri a boldogságot A szeretet,az örök társ szót,s a barátságot Szépen elhagyta minden mi jó volt neki Már lelke csak bánattal teli Mást nem is lehet többé Fájdalom zárult lelke köré Csetlik,botlik tova a forro uton ˝Végemet már közelről látom!˝ Orditja örülten mert elveszett minden Mi fontos volt neki odabenn Összerogy a vörösen izzó nap alatt S az égető aszfatlon fekszik hanyat Néz bele a kék égbe:sehol egy felhő mi védené Sehol egy társ ki a nyomorbol kiemelné Volt társai nevét kántálja bodultan ˝Tikeket szeretelek,elhagytatok,pedig mit tudtam megadtam!˝ Kiállt egyre kétségbe esetebben S kést kap kezébe Megcsillan rajta a napsugara Érzi ebben rejlik nyugalma Többé nem lehet boldog e világban Összetörne az égető hiányban Talán már össze is tört rég Mert lelkében bánat lángja ég Égeti belülről egész létét S késsel hasítja végig kezét Nézi a kibugyano vért A seb kezén fájdalmasan ég Mint az emlék az agyában. Lassan a vér csöppen út porába Összerogy az uton S halál előtt meghajol Becsukja szemét Lezárja lelkét E világ elől végleg Pokolba távozik méltosággal,szépen. RW jó arc, ne vicceljél! :lol: a versed meg tetszik
cHiPa Posted April 13, 2006 Posted April 13, 2006 Sergey, szépek a verseid, tetszenek Te vagy Csönd vesz körül A Semmi nem él A végtelen árnyék Hadra most kél Küzdeni jóval, fénnyel Embernek minden erényével Te csak nézed, nem érted Mért folyik e véres csata érted Mért dúl lelkedben zúgó háború Mért küzd sötét, s miért a jó Időtlen harc, melyben te döntöd el A vérmocskos földön ki terül el Ki hull a porba, ki áldozható Te vagy a Rossz, és te vagy a Jó 2006. IV. 2. By cHiPa más: Feltűnt nektek mostanság Hogy itt a GS Ígérgetett fűt-fát Meglepetés lesz! Amikor a fórum Végre helyreáll Rukkolnak majd valamivel Örülján a nyáj De azóta sincs semmi Még ez se egészen Hová most írogatunk Bőszen, serényen Ez se állt helyre Hát mi a meglepi? Na mindegy, annyi baj Legyen, örüljünk neki :D
Guest Posted April 14, 2006 Posted April 14, 2006 Sergey, szépek a verseid, tetszenek Te vagy "..." 2006. IV. 2. By cHiPa más: "..." Köszönöm. Neked is szépek a verseid, vissza is olvastam . "Te vagy" nagyon tetszik
cHiPa Posted April 14, 2006 Posted April 14, 2006 Köszönöm. Neked is szépek a verseid, vissza is olvastam . "Te vagy" nagyon tetszik ^_^ ^_^ B) De a félreértések elkerülése végett megjegyezném, hogy a 'más' nem egy cím, csak azt jelenti, hogy más téma Legalábbis nekem úgy tűnt, hogy annak veszed......ehh, na mindegy :lol: :lol:
Guest Posted April 14, 2006 Posted April 14, 2006 ^_^ ^_^ B) De a félreértések elkerülése végett megjegyezném, hogy a 'más' nem egy cím, csak azt jelenti, hogy más téma Legalábbis nekem úgy tűnt, hogy annak veszed......ehh, na mindegy :lol: :lol: Arra gondoltam h nem cím, csak nem tom miért így szerkeztettem Na mind1, rájöttem :D
methew Posted April 15, 2006 Posted April 15, 2006 Szenvedés rabja Szenvedés rabja, ki élet börtönében él Ő,ki halálától rég nem fél Nem érdekli sorsa,élete Ezeket sose féltete Mindig szenvedet élet börtönében Sokszor fogott már kést kezében De sose tete meg Mindig a kést tete le Nem dobta életét,bár mindig megbánja ezt Szenvedés rabja marad örökre Szakithatatlan láncokat tetek e kezekre Csak a halálnak van kulcsa hozzá S majd megfontolja a feloldásának napját Addig szenved az életnek nevezett börtönben S könnyen lehet hogy örökre Mert lehet megszabadít lététől De sose szabadit fájó emlékétől Fájdalom kiséri halálban is Megállta hogy leszurja magát mégis De szenved nap mint nap Reméli mindjárt lehet ő is a pokolban alant.
Guest Posted April 15, 2006 Posted April 15, 2006 Szenvedés rabja "..." Azta rohadt élet(már bocsánat a szavakért), ez nagyon jó lett!!! Gratz!!!
-moki- Posted April 16, 2006 Posted April 16, 2006 Senki harangja Csak én vagyok a szobámban egymagam És előttem, libeg ide-oda játékosan Az ablakban a nyári zsúfolt főutca Hirtelen lélegzetem megakad majd Nyelek egy nagyot és üveges szemmel Nézem tovább a nagyszerű látványt Milyen zavaros mégis egyszerű Milyen forró mégis jéghideg Milyen átlagos mégis különleges Ahogy az a sok ember csak sétál Nyugodtan a lassan lebukó nap alatt Nyugodtan lágy mosollyal arcukon Elégedettek, hiszen megvan minden Amit akarhatnak, rájuk van írva, ott van Minden mozdulatukban, szavukban Néhol feltűnik egy pár is a távolban Nagyon szerelmesek, bújnak is Mint a nap és a puha felhő szerető Valahol csak ülnek a padon szépen Nyugodtan az öregurak és asszonyok Emlegetve régi szép emlékeket Megint nyelek egy nagyot, mintha Nagy gombóc volna száraz torkomban Csak leng tovább a világ előttem halkan Hirtelen egy fiatal lány tűnik fel Még a levegő is megremeg körülötte Olyan gyönyörű az arca mintha a világ Költője dolgozott volna rajta éjjel nappal És az univerzum szobrásza faragta volna ki A tökéletes anyagból mely e világot alkotta Úgy járt, szinte lebegett a tömeg fölött Vidám arca akár a második nap Sütött be hideg szobám szűk ablakán Olyan gyönyörű de látszik rajta A szerelem már régen rabigába vonta És a boldogsága égeti az arcomat Hiú ábránd, pillanatra talán, finoman Elképzelem vele életem, de ekkor levegőm Ismét megszalad, ereim megdagadnak Talán ez a szorító érzés? Ez a boldogság Mert érzem én is egész testemben, Megragadja szívem, elmém és nem ereszt Belém nyilall a fájdalom, Igen Istenem, ez az, ez az öröm remélem Mert tudom számomra nincs visszaút Minden ember a földön boldog, látom A távolban messze, túl a kis ablakon de Az érdes kötél még ott van a nyakamon
methew Posted April 16, 2006 Posted April 16, 2006 Küzdened kell! Mikor megszülettél még nem tudtad Hogy mennyire nehéz lesz a holnap A rideg világ hideg folyója elsodort, s kivetett a porba Mint ezer fokban a pokolban Úgy égsz el a nyomorban Nincsen pénzed nincs reményed De nem szabad, hogy így érjen véget Küzdj boldogabb létedért Élned kell a jobb holnapért Érezned hogy élni muszály! Hogy életért nem lehet élőted akadály Küzdened kell mindenen át Mégha a szivedbe is vág Fájdallom rozsdás tőre Ahogy felhassad tested bőre és kicsurran véred Halálodat közeledni érzed De nem szabad elhagynod magad Mert különben pokolban kisért majd múltad! Küzdj ellene és minden ellen mi arra törekszik hogy kihunyon lelked Boldogságot rég nem éreztél Könnyeken keresztül véreztél, Lelked vérét ontotta mint könny S néztél az égre de nem láttál fényt fönn Bánat lett egyetlen társad Nem szabad hogy ereidet felvágjad! Küzdened kell mindenen át Mégha a szivedbe is vág Fájdalom rozsdás tőre Ahogy felhassad tested bőre és kicsurran véred Halálodat közeledni érzed
v1agra Posted April 16, 2006 Posted April 16, 2006 jók ezek a versek én egy sor rímet nem tudok faragni
on-the-edge Posted April 16, 2006 Posted April 16, 2006 Értelem Reggel felkelünk és csak úgy elmegyünk Otthonról bambán bámulva a zajos utakat Mindig félünk és sohasem remélünk Olyat, melynek csak szikrája is jó gondolat Kiállunk egy s másért de sohasem egymásért Bajban elfutunk reszketve s gyáván Abban hiszünk, hogy kifacsart szívünk Nem dobog tovább, megáll ezt a kínt látván Holnap… értjük ezt a szót és féltjük Ezt a kincset nem adnánk oda senkinek se Vajon ha megtudnák, hogy a miénk, eldugnák E előlünk imádott védelmezőnket Rálépvén egyetlen de kegyetlen barátunkra Nem értjük az életet, hogy miként léphetett Ekkorát mikor mi még el sem indultunk Vérünk csobog s a csiga csak robog Előttünk és mi csak nézünk utána Tátott szájjal, és tudjuk, hogy elbuktunk Vérünk patakzik és a halál furakszik Elénk; csontunk a markában ropog Amit képzelünk az a saját végzetünk Zavaros álmaiban elfeledett életünk Éhezünk, fázunk s talán amit várunk Reményt soha nem jön el hiába lessük az ablakot Titokban figyel és ért minket, hidd el Elménk rejtett zugaiban várja a nagy napot Lángolni fog életem ott ahol vért terem Egyedül nekem és csakis nekem de Most romokban hever nevetve az értelem.
methew Posted April 16, 2006 Posted April 16, 2006 Játékszer.. (nem tudtam semmi normális címet kitalálni) Földön fekszem Széttárva két kezem Csak semmibe meredek S az árok fala túl meredek Megbotlotam egy kőben S most itt fekszem egy mély gödörben Nézek fel a sötét éjbe De nem tekint vissza rám Hold sápadt fénye Nem veti felém,körbe vesz a homály Múltam égető emléke S remegve tekintek az égre Reményt keresek,kutatok benne De jön megváltó segítsége Elvesztek,semmivé foszlok Innen többé ki nem találok Elnyel,megragad a sötét Köntösét vonja testem köré Összenyom,széttapos Bánattal telnek a napok Megteheti s megteszi Mert lelkem magánnyal teli S magány súlya oly nagy Éjt hívja társul s agyul nyomhat Eljátszik életemmel Dobálozik egyszerü létemmel Lassan kínnal végez ki S ő ezt nagyon is élvezi Mosollyal figyeli Hogy menetelek pokolba megégni
-moki- Posted April 16, 2006 Posted April 16, 2006 jók ezek a versek én egy sor rímet nem tudok faragni Azt a tényt soha el ne feledd hogy a rím megölheti a versed :D
methew Posted April 17, 2006 Posted April 17, 2006 Gyász Agyba,lélekbe fájó emlékek Mik bennünk róla örökké élnek Emlékezni fogunk rá örökre De szörnyű fájdalom él bennünk e hetekben Mi meg maradt bennünk róla Az mind agyunkba tódul ma Megemlékszünk rá Mert bennünk él az égető hiánya Érezük minden porcikánkban Hogy soha föl nem támad testének porában Végképp az marad S lelke már egy jobb világ felé halad Minden feketébe burkolva Ez a szín él lelkünkbe nyomakodva Úgy érezük ez ural mindent Mindent,még lelkünket is,itt,benn Bú lakta gondolatok Fájdalmas pillanatok Gyászos napok. Ő már nem éli a holnapot.
methew Posted April 19, 2006 Posted April 19, 2006 Pusztulás Szürke télből zöld tavasz Fagyos földből fekete sár a lábad alatt Minden megváltozik,átalakul Így születik az élet egyetlen pillanatbol Forró nyárból hideg ősz A pusztulás uralma győz Elhanyatlik mi élet volt Így tünnik el minden,sehol egy reményt adó folt Bánattal telt lelket a szerelem megcsap Lélek mi roskadozott már a bánat súlya alatt Egy nap,egy perc mi megment az összetőréstől Így emelhet ki szerelem szikrája az óriási szenvedésből Remény kedő,szerelemmel szálló lélek Elveszti életértelmét végleg Egy perc alatt mikro elhagyja minden Így veszthet el szerelmes szív mi fontos neki az életben Vak hirtelen megvilágosodik S többé a sötétben nem tapogatodzik Lát,s érzi a világosságot Így láthatja meg hirtelen a napvilágot Mikor látó elveszti mit eddig érzett S lelke e szörnyü súly alatt elvérzett Összerogy s meg adja magát a hiánynak Így üldözheti jelenben emléke a múlt jóának Dallamok,zenék,énekek,dalok,dallamok Miknek vágya után kiált:˝Nem hallok!˝ Mikor szerte foszlik minden mi zene volt egykor Így tünhetnek a semmibe az életadó zenék,dallamok Futott,szaladt,arcát a szél csapta A mérföldeket maga mögött hagyta Egyszer csak elhagyta végleg ez Így múltak a bolgod rohanással telő hetek.. végleg
methew Posted April 23, 2006 Posted April 23, 2006 Hallom,látom,érzem Hallom,láttom,érzem S nem is kérdem Mert szivem mélyén értem Agyammal fel nem fogom Elszorul a torkom Nem hallatom hangom Csak állok némán s nézek Cikáznak az emlékképek Mind a szivembe tépnek Emlékszem mí jó volt Felidézek minden napot De vége,elhagyott Nézem,hogy foszlik széjjel Érzem,nem lesz több olyan éjel Összetörtem,többé nem remélek Itt vagyok egyedül s ennyi Nincs értelme kérni,remélni Nincs értelme könyörögni,kérdezni
Recommended Posts
Create an account or sign in to comment
You need to be a member in order to leave a comment
Create an account
Sign up for a new account in our community. It's easy!
Register a new accountSign in
Already have an account? Sign in here.
Sign In Now