Mit Olvasol Most?

[tenderlumpling]

Az elsõ két könyv tényleg gyerekes, a 3-4. rész valahol a sorozat csúcsa, fõleg a harmadik rész. Egyszerûen profin megírt whodunit krimi, feelgood fantasymix, naiv kaland az egész.

Angolul meg értelemszerûen jobb, szóval én ajánlom annak is, aki nem próbálta, meg annak is, akit nem gyõzött még meg.

De ha izomjó varázslóiskolás cuccot akartok olvasni (mármint amibõl nem marad ki a fizikai törvényekre épülõ varázslat, a bullying-re adott szellemes reakciók, meg némi nudizás sem), akkor Rothfuss -_-

[kaszman1]

Nekem semmi bajom nincs a HP világával, csak még sosem éreztem úgy, hogy ez nekem most hiányzik az életembõl és el kell olvasnom. A filmek sem kötöttek le - nagy vonalakban ismerem a sztorit és a szereplõket is a látott filmtöredékek és az internetes hype alapján és lehet csak nem az én világom ez az egész varázslóiskola koncepció.

[gebali1991]

Szerintem én azért szeretem annyira a HP-kat, mert kb. egyszerre nõttem fel Harry-vel (az elsõt 11 évesen kezdtem, és õ is pont annyi a könyvben). Visszagondolva a második rész a kedvencem a szinte már horror hangulatával, a harmadik az idõutazással (ami amúgy nagyon belekavarta a szarba a mitológia kapcsán, szerintem nem volt a legjobb ötlet behozni) és a negyedik, ami meg tökéletesen össze van rakva. A negyedik ráadásul az, aminek hiába láttad a filmverzióját, attól még nem ismered a történetet meg a fordulatokat, mert annyira át lett írva (le lett egyszerûsítve az egész). Aztán az 5-6. elmegy, a 7. viszont gyengus lett, de szerencsére nem annyira, mint a filmek. Fõleg a vége van összecsapva.

Az angol-magyar vitához meg annyit, hogy ha valami, akkor a HP fordítása rendben van. Persze el tudom képzelni, hogy valakinek nem jön be a sok nyakatekert magyarítás, de megéri az olyan gyöngyszemek miatt, mint a Suette-Poltz, a könyvtáros :rolleyes:

[getro2]

Számomra az elejétől a végéig konstans minőségű, viszont ha ki kéne emelni valamelyiket, biztos a harmadikat mondanám. Mind filmben (Cuarón -_-), mind könyvben nagyszerű sokadjára is. A végét meg, hát igen, rohadtul összecsapta, túl hosszúra volt nyújtva a bujkálás, ezer oldal meg azért túlzás lett volna már, szerintem, úgyhogy inkább a végéből faragott le (ezt szerencsére a filmek jobban oldották meg). De ettől függetlenül is imádom a sorozatot, messze a legkiemelkedőbb élmény ált. sulis koromból.

Darren Shan vámpírkönyveket itt olvasott valaki? (egyáltalán tudjátok, miről beszélek? :D)

[tenderlumpling]

Darren Shan vámpírkönyveket itt olvasott valaki? (egyáltalán tudjátok, mirõl beszélek? :D)

Nehéz lenne nem tudni, még személyesen találkoztam is a formával, de csak két könyvét olvastam. Az elsõ nem rossz, a második meh, állítólag lesz jobb is, de amúgy... szintén meh. Random young adult csavaros odisszejja, Harry Potter-utánérzés és szellemeskedés a köbön.

Az angol-magyar vitához meg annyit, hogy ha valami, akkor a HP fordítása rendben van.

Így van. Bár maradtak benne ellentmondások (pl. "locket" két jelentését kavarták meg, ha jól emlékszem), összességében elit munka.

[freezy]

Jó ez az Oscar Wao,csak nem értem,hogy Díaz,azt hiszi,hogy mindenki tud spanyolul?:D Elég idegesítő,hogy megy a törénet és sokszor belerak szlengeket meg különböző spanyol szidkózódásokat(gondolom én) én meg pislogok,hogy hát ez most mi? Lábjegyeztben sincs fordítás meg sehol. :blink: Oké, a lábjegyzetben 1-2 megemlített embert, fogalmat kifejt,de bőven nem elég amennyi spanyol szó van a könyvben. :/ Ez nem tetszik, frusztráló. Bár néhol ki lehet következtetni,de sok helyen tényleg ez a beletörődős "oké" fej a reakcióm.

A könyv elején viszont vannak ajánlások még az írótól és ott futottam bele a This Is How You Lose Her című könyvébe. Tetszik a címe és kicsit utána olvastam,hogy miről szól. Lehet ez lesz a követekző könyv, amit elolvasok.

Valaki ismeri? Tender?

[tenderlumpling]

Valaki ismeri? Tender?

Még nem. Annyira csak nem lehet szar.

[getro2]

Nehéz lenne nem tudni, még személyesen találkoztam is a formával, de csak két könyvét olvastam. Az elsõ nem rossz, a második meh, állítólag lesz jobb is, de amúgy... szintén meh. Random young adult csavaros odisszejja, Harry Potter-utánérzés és szellemeskedés a köbön.

Szerintem vannak benne meglepõen jó ötletek, nincs Harry Potter szinten összelopkodva rakva, de azért elég kellemes világot hozott össze a csákó, sokkal merészebb mint a legtöbb hasonló ifjúsági cucc. Amúgy én is találkoztam vele, irtó jó fej tag :D

Viszont amit azóta mûvel, tényleg gáz. A démonos széria még elment, de pl. ez a Halott város trilógia (vagy mi az isten) nagyon béna, egy kötet után félreraktam, és azt is nehezen tudtam le.

[tenderlumpling]

A démonos széria még elment, de pl. ez a Halott város trilógia (vagy mi az isten) nagyon béna, egy kötet után félreraktam, és azt is nehezen tudtam le.

Uh, azt én kb. 100 oldal után tettem félre; hozzájutottam ingyen a teljes trilógiához, de izomból eladtam a francba, egyszerûen kifordult a kezembõl, annyira igénytelen volt :D

[gebali1991]

Így van. Bár maradtak benne ellentmondások (pl. "locket" két jelentését kavarták meg, ha jól emlékszem), összességében elit munka.

Na igen, az a legnagyobb hiba a könyvben, de a fordító mentségére szóljon, hogy könnyû volt belefutni: akkor még egy teljesen jelentéktelen tárgynak tûnt és a szövegkörnyezetbõl sem derült ki, hogy ez a locker nem az a locker (persze gyanús lehetett volna, hogy egy zárat minek akarnak kinyitni, de utólag könnyû okosnak lenni :D ).

[Warfoki]

Széll Tibor - Holdudvar kutyái

Idei könyv, szerzői kiadás. Halvány lila segédfogalmam sincs, hogy milyen vagy miről szól, a kari könyvtárban volt kirakva az újonnan beszerzett könyveknek fenntartott pódiumra. Nekem meg megtetszett a hátsó fedlapon olvasható részlet szóval gondoltam kihozom a szünetre, hátha érdekes lesz.

[getro2]

Köszönöm.

Hát még a vége lesz idegtépően ostoba, de majd azt akkor megbeszéljük.

Az Éhezők viadala meg ugyanez csak amerikai gyomorra tovább butítva és klisésítve.

Na befejeztem.

Furcsa könyv.

Igazi hullámvasút, de nem érzelmi, hanem inkább minőségi. Az első 200-250 oldal nagy csalódás volt. Két okból. Egyrészt, mert nem indokolták meg, miért kerültek oda a gyerekek, ahova, míg ezzel szemben az Éhezők Viadala a könyv jó harmadát rászánta, hogy elmagyarázza a történet miértjét. Ez nekem nagyon hiányzott, bár beértem annyival, hogy majd a következő 500 oldalon csak lesz valami épkézláb magyarázat. (hát...) A másik ennél sokkal zavaróbb: ahelyett, hogy pontos karakterrajzokat, racionálisan gondolkodó fiatalokat, vagy reális párbeszédeket kaptam volna, valami irtó kínos, értelmetlen darálás vette kezdetét, minimális moralizálással, holott a könyv legeleje azt sejtette hogy az itteni szereplők tényleg úgy fognak gondolkodni, mint ahogy a való életben elvárnánk. Hát a nagy lóf*szt. Szerencsére a cselekmény végig tartotta a feszültséget és minden hülyesége ellenére érdekelt, az egész hova fog kilyukadni, szóval nem tettem le a könyvet. A következő 450-500 oldal (a könyv második-harmadik harmada) már sokkal jobb volt. A karakterek (legalábbis a fontosabbak) szinte mind egy-egy sablonra lettek felhúzva, ellenben a párbeszédek egyre jobbak, életszerűbbek lettek, és végre a szereplők lelkivilága is hangsúlyt kapott. Voltak azért meredek dolgok, amiket nem várna az ember egy ilyen fiatal közösségtől (akkor se, ha történetesen egy diktatórikus államban kell megállni a helyüket), de végre kezdtem megkedvelni néhány karaktert, sőt a vége fele már vártam, hogy ez a személy vajon mikor fog ezzel meg ezzel a szereplővel összetalálkozni. Maradva a pozitívumoknál, a cselekmény alakulása szinte végig príma volt az érthetetlenül nagy szereplőgárda ellenére is (lásd később), semmi lazsálás, az egész cca. 750 oldal mindössze két-három napot töltött ki, emiatt persze unatkozni se nagyon lehetett. Persze becsúszott néhány fárasztó, felesleges fejezet (hah, micsoda alliteráció -_-), de összességében végig olvasatta magát a regény, sőt akadt néhány egészen hátborzongatóan zseniális pillanat.

Mimura Shinji halála Kirijamával szemben, vagy Souma Mitsuko őrülten hatásvadász, de mégis mellbevágó múltja, majd a pár bekezdéssel később történő meggyilkolása örökre megmarad valószínűleg, de a világítótornyos, félreértésen alapuló mészárlás is elég emlékezetes jelenet volt.

Azonban. Bazzeg, ez a könyv majdnem 750 kib*szott oldalból áll. Nem hiszem el, hogy az író képes volt egy hihetetlenül gyenge lábakon álló, tök ostoba magyarázattal előállni a torna miértjét illetően, ami miatt az egész nem lesz több, mint egy öncélú, értelmetlen mészárlás. Persze, egy ilyen alkalomra nehéz racionális választ találni, de akkor is, elkeserítő hogy milyen kevés hely jutott a történtek elmagyarázására. Még Stephen King Menekülő Emberje is több időt fordított a háttérvilága elbeszélésére, holott az körülbelül harmad ilyen hosszú regény. Ezenfelül, mint említettem az író sajnos nagyon eltolta az arányokat, nagyon nem kellett volna 42 (!) osztálytárs, mivel a nagy részük kábé töltelékként szolgált a tényleg érdekes, maximum 8-10 főre rugó "igazi" szereplőgárda mellett. Ezt, ugyanilyen izgalmasan feleennyi tartalommal is el lehetett volna mesélni, akkor se veszít semmit az értékéből, sőt. A legnagyobb gond azonban nem a kiegyensúlyozatlanság vagy a felszínesség, hanem a tényleg idegtépően ostoba befejezés. Látszott az írón, hogy nagyon szeretne valami örökké maradandó, de azért kellemes szájízt hagyó végjátékot kerekíteni, és ez sikerült is. Sajnos nem jó értelemben.

Ott, amikor Kavada elárulja, majd lelövi őket, véget kellett volna érnie az egésznek. Na, akkor tényleg megemeltem volna a kalapomat, egy igazi tökös, realista, szájbavágós befejezés lenne. De jó, oké, menjünk el Kavada és a főnök beszélgetéséig. Ha itt tényleg leengedik a mérgesgázt, a két jóember meghal, Kavadát meg lelövik, valószínűleg szintén eltátottam volna a szám. Nyer a kormány, látható, hogy őket sehogy nem lehet átbaszni. De nem: legyen még egy lövöldözés a hajón, élje túl mindenki, haljon pátoszban és vérben fürdő halált Kavada, a két főszereplő pedig meneküljön meg egy párként. Ó, de ez sem elég: mutassuk be, hogyan menekültek meg, sőt pakoljunk be egy olyan - számomra totál érthetetlen - jelenetsort, ahol még (mindenki előtt nyilvánosan) megmutatják a főnök és a játék bukását. Most komolyan? Ennyire ostoba a kormány, hogy ahelyett, hogy elmismásolnák a vereségüket, kikhúrják minden nagyképernyőre hogy ketten megszöktek és megölték a főnököt is, ezzel elárulva, hogy simán ki lehet őket játszani és ők sem olyan megrendíthetetlenül erősek, mint amilyennek tűnnek..? Ne vicceljünk már...

Mindettől függetlenül, többnyire kellemes emléknek fog megmaradni, de mar a keserűség is, amiért ilyen ostobaságok miatt nem tudtak belőle egy igazán tökös, emlékezetes társadalomkritikát faragni. Egyszer érdemes elolvasni, mert könnyen csúszik, az Éhezők Viadalánál is jobb azért, de ennél nem több. AAA ponyvaregény.

[gebali1991]

Na befejeztem.

Furcsa könyv.

Nekem is elsõsorban a végjátékkal volt problémám (régen olvastam, úgyhogy neveket nem fogok tudni mondani).

Szóval már kicsit felhúztam a szemöldököm az elpusztíthatatlan fõellenségen, tényleg olyan volt, mint egy B-játék bossharca, ahol nyolcszor kell leütni, hogy meg is haljon. Aztán ott volt a legvége, a cukormázas befejezés. Még ha el is tekintek attól, hogy mennyire életszerûtlen és logikátlan az egész (ahogy te is leírtad), de a legnagyobb probléma az, hogy a könyv nem ezt ígérte. A felütés és a nagy része teljes brutalitás, úgy tûnik, hogy a könyv szakít a hollywood-i habos-babos világgal és történetvezetéssel, és képes lesz tökösen lezárni. Ehhez képest kapjuk ezt.

Egyetértek veled: nem rossz könyv, de magasan túl van értékelve.

[getro2]

Nekem is elsõsorban a végjátékkal volt problémám (régen olvastam, úgyhogy neveket nem fogok tudni mondani).

Szóval már kicsit felhúztam a szemöldököm az elpusztíthatatlan fõellenségen, tényleg olyan volt, mint egy B-játék bossharca, ahol nyolcszor kell leütni, hogy meg is haljon. Aztán ott volt a legvége, a cukormázas befejezés. Még ha el is tekintek attól, hogy mennyire életszerûtlen és logikátlan az egész (ahogy te is leírtad), de a legnagyobb probléma az, hogy a könyv nem ezt ígérte. A felütés és a nagy része teljes brutalitás, úgy tûnik, hogy a könyv szakít a hollywood-i habos-babos világgal és történetvezetéssel, és képes lesz tökösen lezárni. Ehhez képest kapjuk ezt.

Egyetértek veled: nem rossz könyv, de magasan túl van értékelve.

Jaj, a sebezhetetlen srácról meg is feledkeztem :D Egy darabig még oké volt, hogy mennyire profi harcos, de azért a végére már rohadt irritáló volt hogy sehogy sem lehet még csak megkarcolni sem, üvöltött az egészrõl hogy csak a végsõ ütközetben intézik el. Szóval az nem probléma, hogy odáig húzzák a karaktert, de az rohadtul zavart hogy tényleg szinte egyáltalán nem sérült meg, és nem tudták vele felvenni a versenyt. Arról nem is beszélve, hogy Terminátorként ment elõre és még csak annyi szót sem adtak a szájába mint Schwarzinak, pedig neki is milyen krva jól állt az a néhány sor. :D Meg engem a befejezéssel kapcsolatban nem is csak a cukormáz zavar, hanem hogy milyen inkompetensen sikerült a szökés. 20 oldalban letudták az egészet, ráadásul az utolsó sorba még azt is képes volt beszúrni, hogy "õk még most is közöttünk élnek". Amivel az a gáz, hogy felette meg pont azzal zárta le, hogy még mindig menekülniük kell, és nem lehet tudni túlélik-e a szökés utáni szökést. Gyakorlatilag egyszerre akarta nyitva hagyni és teljesen lezárni. Röhej.

Amúgy elkezdtem a Marsbéli Krónikákat. A szépirodalmi megfogalmazása és az író kimeríthetetlen fantáziája már az elején megragadott, de arra nem számítottam hogy ehhez hihetetlenül király és stílusos cinizmus is jár. Konkrétan arra gondolok, mikor

az egyik marslakó azt hiszi a kapitányra hogy csak hallucinációt gerjeszt, és annyira nem képes változtatni az álláspontján, hogy inkább lelövi õt kegyelembõl (elvégre "elvesztette az eszét"), mintsem elhiszi hogy valódi élõlény, majd miután nem tûnik el a holttest öngyilkos lesz, mivel magát is õrültnek képzeli. Majd az ûrhajót, mellyel több tízmillió kilométert tettek meg, eladják olcsó pénzért a bontóba. :D

Zseniális.

[bcom]

Befejeztem a Locke Lamorát. Óriási felüdülést okozott számomra. Nagyon el lett kapva a világ és a sztori is. Szó szerint földbe döngölt

engem is.

Van folytatás magyarul, vagy szerezzem be az angolt? Illetve mennyire összefüggőek az egyes részek?

Csak néhol éreztem egy kis erőltetettséget, de ettől nem veszített az értékéből a könyv.

[tenderlumpling]

A jelek szerint magyarul nem folytatják, kevesen vették. De most jött ki a 3 angolul, a 2 jobb könyv, félig standalone, cliffhangeres, de a heist lezárul.

[gebali1991]

Franz Kafka - The Metamorphosis

[Godzillamessage]

Áhh, ebbõl érettségiztem 100 évvel ezelõtt.. ^_^

[gebali1991]

Áhh, ebbõl érettségiztem 100 évvel ezelõtt.. ^_^

Nálunk már kimaradt az érettségibõl, plusz el sem jutottunk odáig órán, ezért nem volt hozzá szerencsém. Viszont ma az egyetemre menet böngészgettem a tabletemet, hogy miket töltöttem le késõbbi elolvasásra, és ez lett a nyertes :)

[robbantea]

Márai Sándor: Egy polgár vallomásai

[aluminiumtrioxid]

Worm web serialt. Egyelõre kb. a harmadánál tartok, de aztaLedér!. Szuperhõsös cucc az Invincible óta nem kötött le ennyire.

Ár-érték arányban nyilván kézenfekvõ a Warbreakerrel való összehasonlítás, elvégre mindkettõ ingyen olvasható a neten, és bizony-bizony egyelõre úgy tûnik, hogy a Worm jön ki gyõztesen belõle.

[-StiF-]

Wass Albert - Elvész a nyom

[buub]

Nem találtam megfelelõ helyet a kérdésemnek ezért itt teszem fel. Tudnák ajánlani szervezett bûnözéssel foglalkozó könyvet (maffia, kartel, jakuza) ?

[Booksmith]

Roberto Saviano: Gomorra

Petra Reski: Maffia

Mark Hollingsworth: Londongrád

John Dickie: Cosa Nostra

[Warfoki]

Shoko Tendo: Jakuzák holdja

Egy yakuza-főnök lányának az önéletrajza. Nem annyira yakuza, mint szervezet van a középpontban, inkább az író személyes élete (duh -_- ), de azért az apja megítélésén keresztül rálátás nyílik a bűnszervezetre magára is valamelyest. Azt most mondom, hogy elég durva könyv, a széplelkűek kerüljék. -_-