Jump to content
GSForum - Segélyvonal

Kedvenc Versek


LaMeRkInG

Recommended Posts

Stauffenberg

Igen, ezt a versét én is szeretem. Ugyan benne van a rosszabb idõk jóslata, elõszele, mégis, kicsit önfeledt, gondtalan vers. Olyan "jöhet bármi, szembeszállok". De Radnótinak a késõbbi verseit is nagyon szeretem.

Nekem az egész életmûve a kedvencem. Egykori osztályfõnökömnek aki magyart tanított (és egyben az egyik legjobb barátom) József Attila volt a kedvence, nekem pedig Radnóti, és volt, hogy a kedvenc költõinktõl idéztünk és egymás fejéhez vágtuk, ez volt nálunk a veszekedés :P

Na de témához visszatérve, nekem a Mint a bika azért a kedvencem, mert ahogy te is mondtad önfeledt, de mégis baljós, Nekem egyfajta vihar elõtti csendhez hasonló hangulatom támad ahogy olvasom és számomra ez egy különleges érzés, ezért is a kedvencem ez a vers.

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...
anica

Ó, A kettészakadt villamos-t valaki megfújta tõlem és ezer éve keresem, mert a Talán õ az a másik az egyik kedvenc szerelmes versem.. olyan emberi. ezer hála, amiért itt megtalálhattam.. :)

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...
loup

Wass Albert: A láthatatlan lobogó

Link to comment
Share on other sites

Demonic

Utassy József: Zúg Március

Én szemfedõlapod lerántom:

kelj föl és járj, Petõfi Sándor!

Zúg Március, záporos fény ver,

suhog a zászlós tûz a vérben.

Hüvelyét veszti, bronz a kardlap:

úgy kelj föl, mint forradalmad!

Szedd össze csontjait, barátom:

lopnak a bõség kosarából,

a jognak asztalánál lopnak,

népek nevében! S te halott vagy?!

Holnap a szellem napvilágát

roppantják ránk a hétszer gyávák.

Talpra, Petõfi! Sírodat rázom:

szólj még egyszer a szabadságról!

[1977]

Link to comment
Share on other sites

Madness

Nephin 3 sorosa kiskedvencem azóta, hogy beírta a GS versekbe.

"Halkan kaparó

csontkezek a homokban:

léleksivatag."

Link to comment
Share on other sites

  • 4 weeks later...
cHiPa

Babits Mihály: Theosophikus énekek

II. Indus

A fény alatt, az ég alatt, a lég alatt,

A fény alatt, a lég alatt, a jég alatt,

a fény alatt, a kék alatt, a zöld alatt,

a fény alatt, az ég alatt, a föld alatt,

a fény alatt az árny alatt, a láng alatt,

a teknõsbéka és az elefánt alatt

a lenti durvább semmiségre vánkosúl

egy óriási isten arca súlyosúl,

egy isten óriási arca tartja fenn

szemöldökével a mindent a semmiben,

s szemöldökét folyvást mozgatva egyaránt

mindent egyhangú és örök mozgásba ránt.

Kimérten mint az óra, némán mint a kõ,

örök-busásan, mint maga a bús Idõ.

Tiktak, tiktak, tiktak, tiktak, tiktak, bizony

betegen fekszik a világ e vánkoson,

e kõkemény istenkoponya vánkosán

fekszik a vak világ betegen, ostobán,

és óriási keble lázasan piheg. –

Ki érti meg ma énekem, ki érti meg?

S ki tudja, mert én nem tudom, hogy mit jelent?

S ki hiszi, hogy jártam, jártam odalent?

Hogy jártam ott, hol nincs világos, nincs sötét,

és láttam azt az arcot és szemöldökét,

amelynek ütemére a világkebel

piheg… én jártam ott.

És nem rémültem el.

Link to comment
Share on other sites

  • 2 months later...
Cycl0ne28

Emberek, én ezt a verset imádtam:

Petõfi Sándor: Az Alföld

Mit nekem te zordon Kárpátoknak

Fenyvesekkel vadregényes tája!

Tán csodállak, ámde nem szeretlek,

S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

Lenn az alföld tengersík vidékin

Ott vagyok honn, ott az én világom;

Börtönébõl szabadúlt sas lelkem,

Ha a rónák végtelenjét látom.

Felröpûlök ekkor gondolatban

Túl a földön felhõk közelébe,

S mosolyogva néz rám a Dunától

A Tiszáig nyúló róna képe.

Délibábos ég alatt kolompol

Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;

Deleléskor hosszu gémü kútnál

Széles vályu kettõs ága várja.

Méneseknek nyargaló futása

Zúg a szélben, körmeik dobognak,

S a csikósok kurjantása hallik

S pattogása hangos ostoroknak.

A tanyáknál szellõk lágy ölében

Ringatózik a kalászos búza,

S a smaragdnak eleven szinével

A környéket vígan koszorúzza.

Idejárnak szomszéd nádasokból

A vadlúdak esti szürkületben,

És ijedve kelnek légi útra,

Hogyha a nád a széltõl meglebben.

A tanyákon túl a puszta mélyén

Áll magányos, dõlt kéményü csárda;

Látogatják a szomjas betyárok,

Kecskemétre menvén a vásárra.

A csárdánál törpe nyárfaerdõ

Sárgul a királydinnyés homokban;

Odafészkel a visító vércse,

Gyermekektõl nem háborgatottan.

Ott tenyészik a bús árvalyányhaj

S kék virága a szamárkenyérnek;

Hûs tövéhez déli nap hevében

Megpihenni tarka gyíkok térnek.

Messze, hol az ég a földet éri,

A homályból kék gyümölcsfák orma

Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,

Egy-egy város templomának tornya. �

Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!

Itt ringatták bölcsõm, itt születtem.

Itt borúljon rám a szemfödél, itt

Domborodjék a sir is fölöttem.

(Pest, 1844. július.)

utálom a verseket,de azért ez örök klasszik :)

Radnóti - Nem tudhatom

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslõ fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,

az gyárat lát a látcsõn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdõt, füttyös gyümölcsöst, szöllõt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntrõl pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter elõtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kõre léptem én,

ím itt e kõ, de föntrõl e kõ se látható,

nincs mûszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bûnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költõk is bûntelen,

és csecsszopók, akikben megnõ az értelem,

világít bennük, õrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval õk felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

(1944. január 17.)

Azt hittem, ezt soha nem fogom tudni megtanulni.

Ki szereti Adyt? Én nem, mer' egy vérbajos alkoholista.

Ezt is kedvelem:

József Attila:

Mint a mezõn...

Mint a mezõn a kisfiut, ha

eléri a vihar

s nincs tanya, anya, hova futna

kapkodott lábaival,

a tömött, dühödt ég dörög,

a tarlón szalmaszál pörög,

õ, mint az állat, nyöszörög,

zokogna, de a félelem

elveszi könnye melegét,

sóhajtana, de hirtelen

reálehel a hideg ég

s csak akkor, amikor sovány

testén és arcán halovány

borzongás villan, mint a villám

s fekete esõ dõl szakadva,

az mintha belõle fakadna,

mint mérhetetlen nagy sirás,

amely fölgyül a földeken,

fénylõn csorog a zöldeken,

árkot betölt és gödröt ás,

hömpölyög a réten, az éren,

hömpölyög fönn a levegõben

s a gyermek megindul a téren,

útja van ebben az idõben -

így tört e vágy rám, ily veszetten,

ily hirtelen, ily szilajon,

férfi létemre sírni kezdtem.

S e könnyel ázott talajon,

hol nehezen emeli lábát

az ember, ki pedig sietne,

megállok most. A kívánságát

észre se venném, ha szeretne.

1936. okt.-nov.

A legutolsót én úgy mondtam, mint egy igazi MŰVÉSZ!

Link to comment
Share on other sites

cHiPa

Látom megérkezett a mûkedvelõ társaság.

Tóth Árpád: Elkoptam

Ó, ifjan hányszor lestelek,

Vígan, bízón kerestelek.

Bordáim rácsos lugasán

A szívem úgy izzott feléd,

Mint a tavaszi lugasok

Rácsa közt piros lampion...

És lehúnyt szemmel híttalak,

Te testtelen és drága füst,

Hányszor mellemre szíttalak,

Te........ és drága szél,

Mellem remegõ függönye

Hányszor dagadt...

Éji mámorban lestelek,

Hûs erdõkben kerestelek,

Feldúltam asszonyok ölét,

Csak egyszer borulni föléd.

Elkoptam. Nézz rám. Nézz felém,

Itt állok, és nem is tudom,

Éltem delén vagy estelén,

És azt hittem, hogy rádnyitok,

Te iszonyú, te nagy titok...

Nézd, nincs páncélom, mellvasom,

Kitakarom a mellkasom,

E borda-rácsos bús lugast,

Zászlós tüdõm, a bús lyukast...

Tüdõm rekedten felzihál

A csontos rácsú furcsa kasban,

Mint õszi szélben csapkodó

Tépett függöny a bús lugasban...

A vérerek bús ágbogán

Roncsolt tüdõm rõt lomb a fán...

...Levánnyad róla, mint a bús,

Elomló lomb, a gyenge hús...

A bordák közé aggatott

Tüdõt, mit bús kór lyuggatott,

S melybõl, ha néha... vér

...... feltör, és ajkamig ér

........ bíbor iszap

........... kicsap.

Lehúnyom lankatag szemem,

Itt, északi hegyek között...

Ha rossz voltam s hanyag,

Ki volt rossz, a lélek vagy a test,

A szikra vagy a bús anyag?

Link to comment
Share on other sites

Lloth

Azt hittem, ezt soha nem fogom tudni megtanulni.

Ki szereti Adyt? Én nem, mer' egy vérbajos alkoholista.

Az, de attól a költészetét még nagyon szeretem. József Attila meg elmebeteg, de attól még fantasztikus verseket írt. Ady is tudott ám kedveset, bájosat írni (kissé megkésve, így karácsony után):

Ady Endre

Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,

Holnap harangoznak,

Holnapután az angyalok

Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az istent

Nagyosan dicsérni,

De én még kisfiú vagyok,

Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretre

Mégiscsak kiállok,

De boldogok a pásztorok

S a három királyok.

Én is mennék, mennék,

Énekelni mennék,

Nagyok között kis Jézusért

Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban

Százszor bepiszkolnám,

Csak az Úrnak szerelmemet

Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én

Gyermek-hittel, bátran,

1883

Csúf karácsonyában.)

Ghymes által megzenésítve itt:

Link to comment
Share on other sites

FrankfurtiLeves

Wass Albert-üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:

a csillagok járása változó.

És törvényei vannak a szeleknek,

esõnek, hónak, fellegeknek

és nincsen háború, örökkévaló.

A víz szalad, a kõ marad,

a kõ marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,

ha sáska rágja is le a vetést.

Ha vakond túrja is a gyökeret.

A világ fölött õrködik a Rend.

S nem vész magja a nemes gabonának,

de híre sem lesz egykor a csalánnak:

az idõ lemarja a gyomokat.

A víz szalad, a kõ marad,

a kõ marad.

Üzenem az erdõnek: ne féljen,

ha csattog is a baltások hada.

Mert erõsebb a baltánál a fa

s a vérzõ csonkból virradó tavaszra

új erdõ sarjad gyõzedelmesen.

S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda

a gyilkos vasat rég felfalta már

s a sújtó kéz is szent jóvátétellel

hasznos anyaggá vált a föld alatt...

A víz szalad, a kõ marad,

a kõ marad.

Üzenem a háznak , mely fölnevelt:

ha egyenlõvé teszik is a földdel,

nemzedékek õrváltásain

jönnek majd újra boldog építõk

és kiássák a fundamentumot

s az erkölcs õsi, hófehér kövére

emelnek falat, tetõt, templomot.

Jön ezer új Kõmíves Kelemen,

ki nem hamuval és nem embervérrel

köti meg a békesség falát,

de szenteltvízzel és búzakenyérrel

és épít régi kõbõl új hazát.

Üzenek a háznak, mely fölnevelt:

a fundamentum Istentõl való

és Istentõl való az akarat,

mely újra építi a falakat.

A víz szalad, a kõ marad,

a kõ marad.

És üzenem volt barátaimnak,

kik megtagadják ma nevemet:

ha fordul egyet újra a kerék,

én akkor is barátjok leszek

és nem lesz bosszú, gyûlölet, harag.

Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk

és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:

A víz szalad, a kõ marad,

a kõ marad.

És üzenem mindenkinek,

testvérnek, rokonnak, idegennek,

gonosznak, jónak, hûségesnek és alávalónak,

annak, akit a fájás ûz és annak,

kinek kezéhez vércseppek tapadnak:

vigyázzatok és imádkozzatok!

Valahol fönt a magos ég alatt

mozdulnak már lassan a csillagok

A víz szalad, a kõ marad,

a kõ marad.

Maradnak az igazak és a jók.

A tiszták és a békességesek.

Erdõk, hegyek, tanok és emberek.

Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát

s a csillagok tengelyét olajozzák

szorgalmas angyalok.

És lészen csillagfordulás megint

és miként hirdeti a Biblia:

megméretik az embernek fia

s ki mint vetett, azonképpen arat.

Mert elfut a víz és csak a kõ marad,

de a kõ marad.

Link to comment
Share on other sites

Immacolata

Az, de attól a költészetét még nagyon szeretem. József Attila meg elmebeteg, de attól még fantasztikus verseket írt. Ady is tudott ám kedveset, bájosat írni.

József Attila nem elmebeteg, nem skizofrén és mániás depressziós meg mit tudom én még mi, hanem Borderline-kóros volt. Ezt meg akkoriban még nem tudták kezelni.

Adyt én sem szeretem. Milyen már az, aki elmondja mindenféle sz@r helynek a hazáját, tiszta hazaszeretetbõl? :angry: Meg veri a feleségét, ha nincs nála a Vörösmarty-kötet?

Link to comment
Share on other sites

Arwy

József Attila nem elmebeteg, nem skizofrén és mániás depressziós meg mit tudom én még mi, hanem Borderline-kóros volt. Ezt meg akkoriban még nem tudták kezelni.

Adyt én sem szeretem. Milyen már az, aki elmondja mindenféle sz@r helynek a hazáját, tiszta hazaszeretetbõl? :angry: Meg veri a feleségét, ha nincs nála a Vörösmarty-kötet?

Nekem Ady a kedvencem :D

Link to comment
Share on other sites

Lloth

József Attila nem elmebeteg, nem skizofrén és mániás depressziós meg mit tudom én még mi, hanem Borderline-kóros volt. Ezt meg akkoriban még nem tudták kezelni.

Adyt én sem szeretem. Milyen már az, aki elmondja mindenféle sz@r helynek a hazáját, tiszta hazaszeretetbõl? :angry: Meg veri a feleségét, ha nincs nála a Vörösmarty-kötet?

Ok, nem tudtam, hogy újabban ezt bizonyították be József Attiláról (amúgy ezt hogy tudják ma kideríteni? A szövegeinek az elemzésével?). Meg nyilván, lehet szeretni, meg nem szeretni egy költõnek a verseit.

Link to comment
Share on other sites

Immacolata

Ok, nem tudtam, hogy újabban ezt bizonyították be József Attiláról (amúgy ezt hogy tudják ma kideríteni? A szövegeinek az elemzésével?). Meg nyilván, lehet szeretni, meg nem szeretni egy költõnek a verseit.

Persze, nem azért, csak elegem van, hogy rengeteg cikk jelenik meg, és nincsenek semmivel tisztában. :)

Amúgy onnan tudják, hogy nagyon sok orvos kezelte, rengeteg feljegyzés maradt fenn róla, ezek alapján tudják (elméletben) felállítani a diagnózist. És neki sokszor volt józan idõszaka, ez pedig nem jellemzõ a mániás depresszióra és a skizofréniára, mert azoknál kezelés nélkül nem tud a társadalomba illeszkedni.

Link to comment
Share on other sites

erdly

Nekem Ady a kedvencem :D

Ady-t én is szeretem. Bejön az a szókimondó stílusa. Harc a nagyúrral ami tetszik tõle.

Ami még tetszik az Arany, Petõfi, Kassák...

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...
Linkuborka

Ne tudom hogy van-e kedvenc versem, de ha van akkor az talán Petõfitõl a Mit nem beszél ez a német. Könnyen tudok azonosulni a vers mondanivalójával

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...
suti0000

Hogy a témára is válaszoljak nekem a kedvenc versem Petõfitõl az alföld:) meg minden Petõfi verset nagyon szeretek:)

Én saját szerzeményeimet szeretném meg osztani és megkérnélek rá titeket hogy értékeljétek elõre is köszi:)

First:Gondolkodom,keresem az értelmét,

miben látják mások a fényt,

azt a pici megnyugvást,

amibõl nekem nem jutott,

remélem egyszer én is megkapom,

mert már vége lehetne,megtettem,

én is,már mindent,

amit csak lehetet,

egy jobb életért,

egy szebb világért,

a jövõért,

nem baj ha zavarlak?,

csak egy kérdés,

amivel most zaklatlak,

hát ha te tudod,

mi az amire keresem,

a választ,

ami a terhemen,

enyhítne nálad,

a kérdés,

amit megosztok veled,

lehet nem a legjobb,

amit tehetek,

de még is remélem,

válaszolsz rá,

mert meg kéne tenned,

miért sír az akinek mindenje,

meg van?

miért nem itattja könnyeit,

és megy csajozni,

igéket nem akarok,

halmozni,

csak e kérdésre a válaszod,

kikérni,

minden szép jó,

bukni még nem bukott,

akkor mi az ami õt nyomja,

ami nyugodni nem hagyja,

mert a vigasza ha nem is,

lehetséges,

még is elégséges,

lenne neki,

ez a pici is,

ami megnyuktatná,

a ordító sárkányt,

és dühét lecsillapíthatná.

Várj,

még ne menj el,

még csak most kezdõdik,

az igazi rap,

amit én akartam mondani,

az az igazság,

nem valamiféle,

hamisitás,

nem számit hogy neked tetszik,

a lényeg, hogy ez az ami nekem fekszik,

nyugodtan bele lehet kötni,

a vélemény azért,

van mert én ugy gondolom hogy,

porosak az utcák,

koszosak a múltak,

szemét hegyek jobbra és balra,

lehet barát volt,

ma már csak egy ellenség,

nem számit mit mondana most,

a józan ész,

nem számit mit tettél tegnap,

a hangsúly a mán van,

nem baj ha loptál hazudtál,

és az éjszakát,

a sikátorban töltöd,

és a zenét a netrõl töltöd,

nem baj ha nincs nálad óvszer,

és ugy csinálsz fel egy 13 éves fószert,

nem lényeg,

ezek csak tények,

ez a nagy valóság,

ez nem rémálom,

ez az amit mi csináltunk,

tönkre tettünk,

egy országot,

én mindent megtettem,

de nélküled kell beérnem,

rá kell többennem,

ez nem egy ország,

ez egy kiba szott nagy hamisitvány.

2.

Keresem kutatom magam,

önmagam a világ végén,

elhagyatva,ülök egy padon,

kint a szélén.

innen távol van minden,

csak a madarak énekelnek,

énekelnek,egy szivszoritó tényrõl,

ami megvilágosít,elhagyatva, itt nincs élet,

se halál,a megnyugvás vár már,

az élet rövid, ezt üzenem a túlvilágról,

remélem rádöbbensz,

nem csak a pofámat jártatom,

a túlvilág szép,

de a valóság szebb,

helyet cserélhetek veled,

ha ide jutsz rádöbbensz,

kár volt hibáznod,

az életedet eldobnod,

mert elhagyot a szerelmed,

nélküle nem teljes az életed,

ismerem az érzést,

nálam is járt már,

szomorú a tény,

de nincs többé õ se már,

nincs csók nincs ölelés,

messze van minden,

sírtam én is,

tettem amit kellet,

de életemnek,

nem vetettem véget,

de megtette helyettem,

valaki más,

és most már csak,

innen figyelek rád.

A túlvilág szép,

de szebb is lehetne,

ha te rám nevetnél,

átölelnél,

és csókjaidal,

öveznél,

nem csak a sírom fölött,

lenne,egy csokor virág,

most a bánatom mivel itassam át?

a madarak énekelnek,

valamit amit csak,

én hallok,

messze vagyok tõled,

el illan a reményem.

Innen üzenem,

szeretlek,

tudom ez most már kevés lesz,

a jövõ talán szebb lesz,

és én nélküled beérem,

jól hallotad,

eldobtál,elhagytál,

hát nekem se kellesz már,

nélküled is lesz virág a mezõn,

nem te vagy a megmentõ,

igaz ettõl én még kétségbe vagyok esve,

egy hatalmas verembe,

bevagyok zárva,

csak a tükörképed láthatom,

míg megcsillan a remény,

mint a víz táncoló tükrén,

amilyen gyorsan jött,

úgy elillant,

csak egy üdvözlõ lapot hagyott,

az ajtóban,

ki se bontottam,

szét téptem,

a szívem kerestem,

nem találom,

feladom ezt az álmom.

Link to comment
Share on other sites

  • 1 month later...
-Hel-

A best: Ady Endre: Tüzes seb vagyok és Félig csókolt csók

Valamint József Attila: Szerelmes vers

Link to comment
Share on other sites

  • 4 weeks later...
SonGold

Nekem ez a Best:

- Petõfi Sándor -

A VÉN ZÁSZLÓTARTÓ

Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,

Seregének seregünk nyomába’,

Megrémülve fut a magyar hadtól;

Magyar hadban egy vén zászlótartó.

Ki az a vén zászlótartó ottan

Olyan tüzes lelkiállapotban?

Szemem rajta kevélyen mereng el:

Az én apám az az öreg ember!

Az én apám e vén zászlótartó.

„Vészben a hon!” elhatott a nagy szó,

Elhatott kórágyához, fülébe,

S mankó helyett zászlót vett kezébe.

Vállait egy kínos élet gondja,

Betegség és ötvennyolc év nyomja,

S õ feledve minden baját, búját

Ifjak közé hadi bajtársúl állt,

S kit eddig az asztaltól az ágyba

Alig-alig bírt elvinni lába,

Ellenséget ûz mostan serényen

Ifjusága régi erejében.

Mi vitte õt háború zajába?

Hiszen neki nincsen gazdagsága,

Mit féltene, mit védnie kéne,

Hogy ne jusson ellenség kezére.

Annyi földet sem mondhat övének,

Melyben egykor koporsója fér meg,

S mégis mégis viszi lobogóját

Azok elõtt, kik a hazát óják.

Ép azért ment, mert semmivel sem bír;

Küzd a gazdag, de nem a hazáért,

Védi az a maga gazdaságát....

Csak a szegény szereti hazáját.

Édesapám, én voltam tenéked

Ekkoráig a te büszkeséged;

Fordult a sor, megfordult végképen,

Te vagy mostan az én büszkeségem.

Érdemes vagy a cserkoszorúra!

Alig várom, hogy lássalak újra

S megcsókoljam örömtõl reszketve

Kezedet, mely a szent zászlót vitte.

És ha többé nem látnálak téged?

Látni fogom fényes dicsõséged;

Könnyem leszen sírodnak harmatja,

S híred a nap, mely azt fölszárítja!

(Erdõd, 1848. október 17–22.)

Link to comment
Share on other sites

-Hel-

A patkányok

Ellepték a várost.

De a kezdeti pánikon felülemelkedve,

Félelmüket legyõzték a derék polgárok,

S most baráti mosollyal üdvözlik a patkányokat, a patkányok.

/Szokoly Tamás/

Link to comment
Share on other sites

  • 1 month later...
Lloth

Kosztolányi Dezsõ: Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük õt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedõlt

a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Nem élt belõle több és most sem él,

s mint fán se nõ egyforma két levél,

a nagy idõn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e fõt, ez összeomló,

kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,

mely a kimondhatatlan ködbe vész

kõvé meredve,

mint egy ereklye,

s rá ékírással van karcolva ritka,

egyetlen életének õsi titka.

Akárki is volt õ, de fény, de hõ volt.

Mindenki tudta és hirdette: õ volt.

Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,

s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt

a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,

mint vízbe süllyedt templomok harangja

a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:

„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,

vagy bort ivott és boldogan meredt a

kezében égõ, olcsó cigaretta

füstjére, és futott, telefonált,

és szõtte álmát, mint színes fonált:

a homlokán feltündökölt a jegy,

hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted õt, nem leled, hiába,

se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,

a múltba sem és a gazdag jövõben

akárki megszülethet már, csak õ nem.

Többé soha

nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.

Szegény a forgandó tündér szerencse,

hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,

mint az az ember ottan a mesében.

Az élet egyszer csak õrája gondolt,

mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,

majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,

s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”

Úgy fekszik õ, ki küzdve tört a jobbra,

mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Link to comment
Share on other sites

Immacolata

Kosztolányi Dezsõ: Halotti beszéd

Nekem is az egyik kedvencem, már írtam is egyszer. Épp most írok elemzést róla az egyik szemináriumra.

Link to comment
Share on other sites

Lloth

Nekem most sajnos aktuális a téma, de mindig is tetszett a vers. Azért, mert nem távolian, elvontan szól a halálról, hanem úgy, ahogyan azt mi, itt maradtak a mindennapokban megéljük.

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...
johny2345

nekem a kedvenceim a Himnusz és a Szózat

Link to comment
Share on other sites

Cycl0ne28

Ezt kedveltem meg legutóbb:

Balassi Bálint:

HOGY JULIÁRA TALÁLA, ÍGY KÖSZÖNE NÉKI

az török "Gerekmez bu dünya sensiz" nótájára

Ez világ sem kell már nékem

Nálad nélkül, szép szerelmem,

Ki állasz most énmellettem;

Egészséggel, édes lelkem!

Én bús szívem vidámsága,

Lelkem édes kívánsága,

Te vagy minden boldogsága,

Véled Isten áldomása.

Én drágalátos palotám,

Jó illatú, piros rózsám,

Gyönyörû szép kis violám,

Élj sokáig, szép Juliám!

Feltámada napom fénye,

Szemüldek fekete széne,

Két szemem világos fénye,

Élj, élj, életem reménye!

Szerelmedben meggyúlt szívem

Csak tégedet óhajt lelkem,

Én szívem, lelkem, szerelmem,

Idvöz légy, én fejedelmem!

Juliámra hogy találék,

Örömemben így köszenék,

Térdet-fejet néki hajték,

Kin õ csak elmosolyodék.

---

Szép vers, igaz? Lehet mondogatni a csajoknak, csak ne történjen meg az, ami az utcsó sorban van, de "sajnos" ilyenek a nõk. FONTOS: Lágyan és dallamosan kell nekik mondani.

Link to comment
Share on other sites

Create an account or sign in to comment

You need to be a member in order to leave a comment

Create an account

Sign up for a new account in our community. It's easy!

Register a new account

Sign in

Already have an account? Sign in here.

Sign In Now
×
×
  • Create New...