Kedvenc Versek

[F4LL3N]

Radnóti Miklós

Himnusz a békérõl

Te tünde fény! futó reménység vagy te,

forgó századoknak ritka éke:

zengõ szavakkal s egyre lelkesebben

szóltam hozzád könnyüléptü béke!

Szólnék most ujra, merre vagy? hová

tüntél e télbõl, mely rólad papol

s acélt fen szívek ellen,- ellened!

A szõllõszemben alszik így a bor

ahogy te most mibennünk rejtezel.

Pattanj ki hát! egy régesrégi kép

kísért a dalló száju boldogokról;

de jaj, tudunk-e énekelni még?

Ó, jöjj el már te szellõs március!

most még kemény fagyokkal jõ a reggel,

didergõ erdõk anyja téli nap:

leheld be zúzos fáidat meleggel,

s állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk

e háboruk perzselte télben itt,

ahol az ellenállni gyönge lélek

tanulja már az öklök érveit.

Nyarakra gondolunk s hogy erdeink

majd lombosodnak s bennük járni jó,

és kertjeinknek sûrü illatában

fáján akad a hullni kész dió!

s arany napoknak alján pattanó

labdák körül gomolygó gombolyag,

gyereksereg visong; a réteken

zászlós sörényü, csillogó lovak

száguldanak a hulló nap felé!

s fejünk felett majd surrog és csivog

a fecskefészektõl sötét eresz!

Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.

Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!

[Metzger]

Ismeretlen szerzõ

Születtem Magyarországon,

Nyolcvankét éves vagyok.

Fejemben összekeveredtek

A féldecik, s a kormányzatok.

Neveltek hazaszeretetre,

Hittem az istenben is,

Harcoltam két háborúban,

TÚLÉLTEM! Az istenbe is...

Fiamból elmebeteg lett,

Nem bírta a váltásokat.

Elnézem az unokámat,

S látom hogy gyönge alak.

Ezek lesznek a túlélõk?!

Valami itt korcsosul!

Kérdezném hogy száz év múlva

Ki tud majd itt magyarul?!

[gerhajdu]

Karinthy Frigyes - Az emberke tragédiája (részlet)

Görög hazát akkor éppen

Megtámadták, kérem szépen

Miltiades fõvezér

A csatába ment ezér!

Hát ahogy ott csatázott,

Mint valódi hellén,

Arrament egy ellenség,

Megszúrta a mellén.

No ez mégis hallatlan,

Hogy a nép ily hálátlan.

Nincs hálátlanabb a népnél,

Otthagyták õt a faképnél.

Királynak, ha nincs szószéke,

Hatalmának bezzeg vége.

Igyuk meg a tejecskét,

Csapjuk le a fejecskét.

Égszakadás, földindulás,

A nyakamon egy koppanás,

Átszaladunk egy más korba,

Szaladj te is, pajtás!

[zwitter]

Wass Albert: Ki a magyar?

Ki a magyar hát, cimbora?

Te, vagy én? Vagy a harmadik?

Nosza döntsük el szaporán,

míg el nem süllyed a ladik!

Ragadjunk hát lapátot, csákányt,

evezõt! Ebura fakó!

Így csináljuk már ezer éve,

ez hát nekünk való!

Aztán , ha majd holt tetemünket

kiveti a víz a partra:

magyar leszel Te is, én is,

a harmadik is, mind, mind, kit halva,

bevert fejjel, némán, gyászban

fektethetünk a ravatalra.

ma pont szász éve (1908), hogy megszületett Wass Albert.

[Arwy]

úúh tökjó hogy van ez a topic!

hát nekem több nagy kedvenc is van.. leginkábbak: Ady Endre: A fekete zongora, Vörösmarty Mihály: Szózat, Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez...

mondjuk Ady versét teszem be ide... (még a sulimnak is ő a névadója XD )

Ady Endre: A fekete zongora

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.

Fusson, akinek nincs bora,

Ez a fekete zongora.

Vak mestere tépi, cibálja,

Ez az Élet melódiája.

Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,

Tornázó vágyaim tora,

Ez mind, mind: ez a zongora.

Boros, bolond szivemnek vére

Kiömlik az õ ütemére.

Ez a fekete zongora.

[elindir]

Thomas Hardy - A Broken Appointment

You did not come,

And marching Time drew on, and wore me numb.

Yet less for loss of your dear presence there

Than that I thus found lacking in your make

That high compassion which can overbear

Reluctance for pure lovingkindness' sake

Grieved I, when, as the hope-hour stroked its sum,

You did not come.

You love not me,

And love alone can lend you loyalty;

-I know and knew it. But, unto the store

Of human deeds divine in all but name,

Was it not worth a little hour or more

To add yet this: Once you, a woman, came

To soothe a time-torn man; even though it be

You love not me.

A másikat linkelem, mert kissé hosszú:

W.H. Auden - The Shield of Achilles

[Demonic]

J.A.: Tiszta szívvel.

Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,

se bölcsõm, se szemfedõm,

se csókom, se szeretõm.

Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.

Húsz esztendõm hatalom,

húsz esztendõm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.

Tiszta szívvel betörök,

ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek

s halált hozó fû terem

gyönyörûszép szívemen.

Tudom, József Attilát szeretni voltaképpen divatemberség, de leszarom (a)

[Lloth]

Nem. József Attilát szeretni = a költészetet szeretni. Legnagyobb tiszteletem az övé (Ady-val karöltve).

József Attila:

KÉSEI SIRATÓ

Harminchat fokos lázban égek mindig

s te nem ápolsz, anyám.

Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,

kinyujtóztál a halál oldalán.

Lágy õszi tájból és sok kedves nõbõl

próbállak összeállitani téged;

de nem futja, már látom, az idõbõl,

a tömény tûz eléget.

Utoljára Szabadszállásra mentem,

a hadak vége volt

s ez összekuszálódott Budapesten

kenyér nélkül, üresen állt a bolt.

A vonattetõn hasaltam keresztben,

hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;

neked, én konok, csirkét is szereztem

s te már seholse voltál.

Tõlem elvetted, kukacoknak adtad

édes emlõd s magad.

Vigasztaltad fiad és pirongattad

s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.

Levesem hütötted, fujtad, kavartad,

mondtad: Egyél, nekem nõssz nagyra, szentem!

Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad -

félrevezettél engem.

Ettelek volna meg!... Te vacsorádat

hoztad el - kértem én?

Mért görbitetted mosásnak a hátad?

Hogy egyengesd egy láda fenekén?

Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!

Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:

haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel

s mindent elrontsz, te árnyék!

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nõ,

ki csal és hiteget!

Suttyomban elhagytad szerelmeidbõl

jajongva szült, eleven hitedet.

nemzetiségi vagy! Amit adtál hizelegve,

mind visszaloptad az utolsó órán!

A gyereknek kél káromkodni kedve -

nem hallod, mama? Szólj rám!

Világosodik lassacskán az elmém,

a legenda oda.

A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,

észreveszi, hogy milyen ostoba.

Kit anya szült, az mind csalódik végül,

vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.

Ha kûzd, hát abba, ha pedig kibékül,

ebbe fog belehalni.

[zwitter]

József Attila: Holt vidék

Füstöl a víz, lóg a káka

kókkadón a pusztaságba.

Dunnába bútt fönn a magas.

Sûrû csönd ropog a havas

mezõben.

Kövér homály, zsíros, csendes;

lapos lapály, kerek, rendes.

Csak egy ladik, mely hallhatón

kotyog még a kásás tavon

magában.

Jeges ágak között zörgõ

idõt vajudik az erdõ.

Csattogó fagy itt lel mohát

s ideköti csontos lovát

pihenni.

És a szõlõ. Közbül szilva.

A tõkéken nyirkos szalma.

Sorakozó sovány karók,

öreg parasztoknak valók

járkálni.

Tanya, - körülötte körbe

fordul e táj. A tél körme

oldaláról egy keveset

repesztgeti még a meszet;

eljátszik.

Az ól ajtaja kitárva.

Lóg, nyikorog, szél babrálja.

Hátha betéved egy malac

s kukoricatábla szalad

csövestül!

Kis szobában kis parasztok.

Egy pipázik, de harasztot.

Ezeken nem segít ima.

Gondolkodva ülnek im a

sötétben.

Uraságnak fagy a szõlõ.

Neki durrog az az erdõ.

Övé a tó s a jég alatt

neki bujnak a jó halak

iszapba.

[HowlHead]

Bertók László - Talán õ az a másik

Illatával hízeleg, bekerítene

formáival, nyelv alá rejtett ízek

emlékeit bogozza, minden

érzékszervedet a meleg hús

öntudatlan jármába fogja,

hiúságodnak abrakot,

önzésednek elõnyös teret,

gátlásaidhoz, hülyeségeidhez

gátlásosabb, ostobább közönséget,

idegesítõbb türelmet kínál,

talán õ az a másik, akit

egyikben sem találtál, aki

nézett csak a rácson át, amikor

nyitva volt minden ajtó, s benned volt még

az összes változat, talán õ az, akit

ha most elérnél s befogadnál,

örökre kioltana, hiszen

úgy vonz, hogy már taszít.

[_teh_]

utálom a verseket,de azért ez örök klasszik

Radnóti - Nem tudhatom

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslõ fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,

az gyárat lát a látcsõn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdõt, füttyös gyümölcsöst, szöllõt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntrõl pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter elõtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kõre léptem én,

ím itt e kõ, de föntrõl e kõ se látható,

nincs mûszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bûnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költõk is bûntelen,

és csecsszopók, akikben megnõ az értelem,

világít bennük, õrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval õk felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

(1944. január 17.)

[F4LL3N]

Babits Mihály: Új leoninusok

Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,

hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.

Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés,

gyûl a vihar serege: még lila s már fekete.

Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok,

csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák.

Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor;

szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék.

Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre;

sír és fél a világ; jer velem árva virág.

Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak!

Hajtsd a szivemre fejed; künn az esõ megered.

Sûrûn csillan a villám; bús szemed isteni csillám.

Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég.

Ó, bár gyújtana minket, egy hamuvá teteminket

a villám, a vihar; boldog az, így aki hal.

[TIRU]

Hmmm emberek ezt a topicot se láttam még

Nem vagyok egy nagy irodalmi guru, nem is ismerek sok verset de tudom értékelni õket És mind közül ez a kedvencem mert témájában közel áll hozzám:

I've been where you fear to go...

I've seen what you fear to see...

I've done what you fear to do...

All these things I've done for you.

I am the one you lean upon...

The one you cast your scorn upon...

The one you bring your troubles to...

All these people I've been for you.

The one you ask to stand apart...

The one you feel should have no heart...

The one you call the man in blue...

But I am human just like you.

And through the years I've come to see...

That I'm not what you ask of me...

So take this badge and take this gun...

Will you take it? Will anyone?

And when you watch a person die..

And hear a battered baby cry...

Then so you think that you can be

All those things you ask of me?

/Author Unknown/

igen tudom h angolul van. És? :D

valahol volt egy hasonló USMC-s versem is de eltûnt

[Jelan]

Utálom a verseket, de értékelni tudom õket. Szar.

[Vienna]

Ady Endre

Magyar jakobinus dala

Ujjunk begyébõl vér serken ki,

Mikor téged tapogatunk,

Te álmos, szegény Magyarország,

Vajon vagy-e és mink vagyunk?

Vajon lehet-e jobbra várni?

Szemünk és lelkünk fáj bele,

Vajon fölébred valahára

A szolga-népek Bábele?

Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz

Végül egy erõs akarat?

Hiszen magyar, oláh, szláv bánat

Mindigre egy bánat marad.

Hiszen gyalázatunk, keservünk

Már ezer év óta rokon.

Mért nem találkozunk süvöltve

Az eszme-barrikádokon?

Dunának, Oltnak egy a hangja,

Morajos, halk, halotti hang.

Árpád hazájában jaj annak,

Aki nem úr és nem bitang.

Mikor fogunk már összefogni?

Mikor mondunk már egy nagyot,

Mi, elnyomottak, összetörtek,

Magyarok és nem-magyarok?

Meddig lesz még úr a betyárság

És pulyahad mi, milliók?

Magyarország népe meddig lesz

Kalitkás seregély-fiók?

Bús koldusok Magyarországa,

Ma se hitünk, se kenyerünk.

Holnap már minden a mienk lesz,

Hogyha akarunk, ha merünk.

[Immacolata]

Vörösmarty Mihály

A merengõhöz

Laurának

Hová merûlt el szép szemed világa?

Mi az, mit kétes távolban keres?

Talán a múlt idõk setét virága,

Min a csalódás könnye rengedez?

Tán a jövõnek holdas fátyolában

Ijesztõ képek réme jár feléd,

S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,

Mert egyszer azt csalúton kereséd?

Nézd a világot: annyi milliója,

S köztük valódi boldog oly kevés.

Ábrándozás az élet megrontója,

Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,

A telhetetlen elmerülhet benne,

S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;

A látni vágyó napba nem tekint;

Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:

Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.

Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,

Ki életszomját el nem égeté,

Kit gõg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,

Földön honát csak olyan lelheté.

Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:

Egész világ nem a mi birtokunk;

Amennyit a szív felfoghat magába,

Sajátunknak csak annyit mondhatunk.

Múlt és jövõ nagy tenger egy kebelnek,

Megférhetetlen oly kicsin tanyán;

Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,

Zajától felrémûl a szívmagány.

Ha van mihez bizhatnod a jelenben,

Ha van mit érezz, gondolj és szeress,

Maradj az élvvel kínáló közelben,

S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,

A birhatót ne add el álompénzen,

Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:

Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

Ha kart hizelgõ ábrándokra nyitsz.

Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;

Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,

Mely visszajõ, ha meglelé zöld ágát,

Egész erdõ viránya csalja bár.

Maradj közöttünk ifju szemeiddel,

Barátod arcán hozd fel a derût:

Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,

Ne adj helyette bánatot, könyût.

Ami még nagyon tetszik most, az Kosztolányitól a Halotti beszéd.

[TIRU]

Utálom a verseket, de értékelni tudom õket. Szar.

de kibaxott kemény valaki :lol:

csak nem a téma nem tetszik? [sm53]

[LordWolf]

Kölcsey Ferenc: Himnusz

A magyar nép zivataros századaiból

Isten, áldd meg a magyart,

Jó kedvvel, bõséggel,

Nyújts feléje védõ kart,

Ha küzd ellenséggel;

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendõt,

Megbûnhõdte már e nép

A múltat s jövendõt!

Õseinket felhozád

Kárpát szent bércére,

Általad nyert szép hazát

Bendegúznak vére.

S merre zúgnak habjai

Tiszának, Dunának,

Árpád hõs magzatjai

Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein

Ért kalászt lengettél,

Tokaj szõlõvesszein

Nektárt csepegtettél.

Zászlónk gyakran plántálád

Vad török sáncára,

S nyögte Mátyás bús hadát

Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bûneink miatt

Gyúlt harag kebledben,

S elsújtád villamidat

Dörgõ fellegedben,

Most rabló mongol nyilát

Zúgattad felettünk,

Majd töröktõl rabigát

Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain

Ozmán vad népének

Vert hadunk csonthalmain

Gyõzedelmi ének!

Hányszor támadt tenfiad

Szép hazám, kebledre,

S lettél magzatod miatt

Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé

Kard nyúl barlangjában,

Szerte nézett, s nem lelé

Honját a hazában,

Bércre hág, és völgybe száll,

Bú s kétség mellette,

Vérözön lábainál,

S lángtenger felette.

Vár állott, most kõhalom;

Kedv s öröm röpkedtek,

Halálhörgés, siralom

Zajlik már helyettek.

S ah, szabadság nem virúl

A holtnak vérébõl,

Kínzó rabság könnye hull

Árvánk hõ szemébõl!

Szánd meg, isten, a magyart

Kit vészek hányának,

Nyújts feléje védõ kart

Tengerén kínjának.

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendõt,

Megbûnhõdte már e nép

A múltat s jövendõt!

Cseke, 1823. január 22.

Ebben benne van szerintem majdnem minden, de nagyon közel áll hozzám még Ady majdnem összes mûve :)

[lonward]

Kölcsey Vanitatum Vanitas-át nem lehet überelni szerintem ;)

[Lloth]

Edgar Allan Poe: ÁLMOK

Bár volna örök álom életem!

S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem

Az öröklétnek hozza egy sugára.

Sõt! Ha e hosszú álom kínra válna,

Az is jobb volna, mint a lét rideg,

Éber világa, annak, akinek

Szíve ez édes földön csupa mély

Érzés káosza volt s lesz, míg csak él.

S ha lehetne ez örökkévalón

Sodró álom, akár gyerekkorom

Szép álmai, ha épp olyan lehetne:

Balgaság volna vágynom szebb egekbe.

Hisz örvendeztem én - míg nap tüzelt

A nyári égen - vágyakkal-betelt

Hõ álmaim közt, s szívem ott maradt

Az álmok tájain - otthonomat

Messze-hagyva - oly lényekkel, kiket

Enlelkem szült, s ennél mi volna szebb?!

S egyszer volt bár - egyszer! -, azt a vad órát

Sose felejtem el; varázs karolt át,

Bûvös erõ, a hûvös szél, talán

Az volt, mely rám fuvallt egy éjszakán

Lelkemen hagyva képét, vagy a hold,

Mely - delelvén - túl hûs fénnyel hatolt

Álmomba, vagy a csillag: meglehet,

S ha szellõ volt is álmom, egyremegy.

Mert bár álmok közt: boldog voltam ott!

Boldog, s ezért szeretem ezt a szót:

Álom! - míg benne eleven szinek

Kuszán, ködben, árnyban tülekszenek

Valónak látszani, s e forgatag

Kábult szememnek sokkal többet ad

Mennybõl, vágyból - mely mind csak az enyém! -

Mint legszebb órán az ifjú Remény.

[F4LL3N]

Karafiáth Orsolya:

Köveskál, nyárelõ

Hallgatlak. Trakltól idézel –

”Esténként a teraszon

barna borral mámorosodtunk.”

Mi ez a szomorúság?

Arcunkra ráborult a fény.

Itt nincsen lugas,

hacsak nem a június az.

Fölénk hajlik, mint a szõlõ

pár éve egy másik kertben,

hogy önmagával ellephessen

mindent, mi nem idevaló –

Milyen hûs most az árnyék:

akár emlék is lehetne.

Tudod, a feledhetõ fajtából,

ami épp csak a perchez elég.

Lassan sok lesz az idõ

és sok a pihenés is.

A könnyû holdernyõ alatt

kempingszékedbe telepszik

a kártyapartik, vacsorák

valahány feltöltött perce

és olyan színû lesz minden,

mint vihar után a Balaton.

Nézd, a kertvégi csapból

már sötétség csöpög.

Hamarosan éjszaka lesz –

sûrû borként ömlik bele

az est poharába.

Halkan koccintok veled –

szemed mintha hullámzana.

Két kortynyi pillanat között

csillagpartján megpihenek.

[M3LK0R]

Utálom a verseket, de értékelni tudom õket. Szar.

Hát igen, de azért ezt nem hangoztatnám, ha ilyen mûveletlen tahó lennék, megprobálnám leplezni, nem pedig büszkén leírni, h gyerekek én bunkó vagyok és milyen nagy fiú :D

Lloth tudnál több Poe verset berakni ? :) Nekem csak a Holló van meg tőle az is az irodalom könyben :D

[Lloth]

Jaj, ne haragudj, nem láttam, hogy válaszoltál. :unsure: Sebaj, így megmentem a topikot.

E.A. Poe: Külön

Gyermekkoromtól fogva nem

Olyan vagyok, mint más. Szemem

Nem úgy lát, nem közös kutak

Habja bennem az indulat.

Nem közös forrásból ered

Bánatom. Gyújtva szívemet

Más fokra izzik örömöm.

S ha szeretek: azt is külön.

Ott - gyermekkoromban - a vad

Élet hajnalán: ott fakadt

Ez a varázs - a jó s hamis

Mélyekbõl -, mely kötöz ma is:

Forrásból lett, gyors patakból,

Sziklahegyen rõt falakból,

Napból, mely lekörözött

Õszi aranyfény között,

Villámból az ég alatt,

Amint elszállt, elszaladt,

Dörejbõl, vihar ha forrt,

S fellegbõl, mely olyan volt

(Bár kéklettek az egek)

Szemre, mint egy szörnyeteg.

[Stauffenberg]

Nekem a kedvenc versem Radnóti Miklóstól a Mint a bika :)

Radnóti Miklós: Mint a bika

Úgy éltem életem mostanáig, mint fiatal bika

aki esett tehenek közt unja magát a déli

melegben és erejét hirdetni körberohangat

s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót,

És rázza fejét s fordul, szarván a sûrü,

repedõ levegõvel és dobbantása nyomán

gyötrött fû s föld fröccsen a rémült legelõn szét.

S úgy élek mostan is, mint a bika, de mint

bika, aki megtorpan a tücskös rét közepén

és fölszagol a levegõbe. Érzi, hogy hegyi erdõkön

az õzbak megáll; fülel és elpattan a széllel,

mely farkascsorda szagát hozza sziszegve, -

fölszagol s nem menekül, mint menekülnek

az õzek; elgondolja, ha megjön az óra, kûzd

és elesik s csontjait széthordja a tájon a horda -

és lassan, szomorúan bõg a kövér levegõben.

Így küzdök én is és így esem el majd,

s okulásul késõ koroknak, csontjaim õrzi a táj.

(1933)

(Megjegyezném, hogy az utolsó két sor hátborzongató)

[Lloth]

Igen, ezt a versét én is szeretem. Ugyan benne van a rosszabb idõk jóslata, elõszele, mégis, kicsit önfeledt, gondtalan vers. Olyan "jöhet bármi, szembeszállok". De Radnótinak a késõbbi verseit is nagyon szeretem.