Kritikák - Vélemények, Tartalom

[tenderlumpling]

Ray Bradbury - Marsbéli Krónikák

Még hogy Asimov, meg Clarke, meg PKD... -_- A világ legjobb novelláskötete. Pont.

Én BÁRMIT jobbnak tartok Bradbury életmûvébõl, de ez az egyéni gondom -_-

[gebali1991]

Nálam Bradbury megelõzi PKD-t, de elsõsorban azért, mert PKD mûvei (fõleg a regények) egy idõ után borzasztó egyhangúak lesznek, ugyanazokkal az archetípusokkal és atmoszférával (kb. mint Lovecraft). Ez mondjuk csak annyit jelent, hogy nem érdemes darálni az írásaikat, hanem mással keverve kell olvasni.

Asimov meg... nem írom le megint, elég legyen annyi, hogy egyszer sem sikerült hasra esnem tõle :D

Legjobb Lem. :B

[tenderlumpling]

Én fel nem bírom fogni, hogy lehet egy bekezdésen belül Bradbury-t és PKD-t összehasonlítgatni. Mintha Botticellit mérnénk Picassóhoz.

Bradbury minden novellája zene és textúra, fantázia és emberség... nem tudom, miért nyomorgatják be minden áron a sci-fi szerzõs mércébe, és ahogy olvasom, õ se tudta. Egy tisztán sci-fi-t írt, és az a Fahrenheit 451. Bradbury az egyszerû élet, a halandó, törékeny emberi lét költészetét írta minden díszlet között.

Dick totál más szerzõ, más közeg, más korszak - a plasztik és a szintetik valóságsokaságban az egymásra hasonlító regényeknek külön meta-jelentõsége van, õ a pulp-ból és a reklámokból, drogokból és szövegrontásból írt életmûvet.

Bradbury novellista volt, Dick regényíró. Bradbury a dolgok zsigeri szintjén költõ volt, Dick filozófus.

Mindkettõ a létezõ legmagasabb szinten alkotott a saját univerzumában, teljesen megférnek egymás mellett (véletlenül egy kiadónál vannak nálunk, így az én polcomon is egymás mellett sorakoznak, de más szemantikai kapcsolatot nem vélek felfedezni a két szerzõ között, így további összehasonlítási pontot se nagyon).

[aluminiumtrioxid]

Nálam Bradbury megelőzi PKD-t, de elsősorban azért, mert PKD művei (főleg a regények) egy idő után borzasztó egyhangúak lesznek, ugyanazokkal az archetípusokkal és atmoszférával (kb. mint Lovecraft). Ez mondjuk csak annyit jelent, hogy nem érdemes darálni az írásaikat, hanem mással keverve kell olvasni.

Asimov meg... nem írom le megint, elég legyen annyi, hogy egyszer sem sikerült hasra esnem tőle :D

Legjobb Lem Sztrugackij. :B

Fix'd. :P

[tenderlumpling]

Fix'd. :P

Kérdés, miben a legjobb?

[aluminiumtrioxid]

Kérdés, miben a legjobb?

Oké, a "legjobb" nyilván túlzás (eléggé eljárt fölöttük az idõ, de ez a legtöbb "nagy SF klasszikusra" igaz). Ettõl függetlenül szvsz Asimovval vagy Herberttel simán egy kategóriásak, és elég bosszantó, hogy mindig lemaradnak a nagy öregek felsorolásából.

[tenderlumpling]

Oké, a "legjobb" nyilván túlzás (eléggé eljárt fölöttük az idõ, de ez a legtöbb "nagy SF klasszikusra" igaz). Ettõl függetlenül szvsz Asimovval vagy Herberttel simán egy kategóriásak, és elég bosszantó, hogy mindig lemaradnak a nagy öregek felsorolásából.

Hát ez ilyen, nem csak az elavulás, de még az "angol nyelvterületû fehér férfi" bias is be van ragadva.

(Námiképp off, de: amikor legutóbb összemetszeteltem, hogy melyik nyelvterületrõl, melyik kontinensrõl, melyik nembõl, melyik zsánerbõl, stb. olvastam többnyire, arra a konklúzióra jutottam, hogy nekem ausztrál költõnõket és afrikai képregényírókat kellene olvasnom :unsure:

Kicsit lehidaltam, hogy bár mindkettõ elég nagy piac, itthon nem csak semmi nincs, de még ausztrál íróktól kibõvítve férfiakra, Új-Zélandra... még így is elég sovány a megjelentek száma. Nem hogy Afrika.)

[aluminiumtrioxid]

Én személy szerint az On a Red Station, Driftingbe akarok belenézni, ha lesz valamikor szabadidõm, de hol van az még.

[a880120]

Patrick Girard - Hamilkar, a sivatag oroszlánja (Karthago trilógia I.)

Jajj, de szerettem.

Jajj, de nagyon, nagyon... közepes. Amennyire megtudom ítélni. Maga az írást kifejezetten... tényleg, baromi egyszerûnek taláom. Kissé próbálta megõrizni az akkori kor szellemét (nagyon giccses, túljátszott párbeszédek, amint, ahogy elképzeljük az ókort), de maguk a leírások. Kifejezetten szárazak. Hála Melquart Istennek. Azért ezeket a leírásokat is ellehetett volna csúnya giccs felé vinni, ocsmány hosszú, ömlengõ körülírásokkal, akár kinges túlírásokkal.

De nekem pont ezért tetszett. Nem fárasztott le, mint oly sokszor elõbb az említett king, vagy akár ritkábban Verne. Egyszerûen ezeket a lényegre törõ leírások olvastatták magukat, és most ismét... az a régen tapasztalt, nehéz abbahagyni az olvasást hajnal négykor érzés jött rám.

Maguk a csaták baromi röviden vannak leírva többnyire, hihetetlen lényegre törõek (ez jött, az ment, ez volt a csel, kalap-kabát)... nem is igen tudnám õket vissza idézni rendesen.

Rendeget a név, és a korabeli földrajzi név, amitõl sokszor káoszos lesz, mert gyorsan ugrál, váltogatja õket. (Hannibálból csak ö fajta van, és néha nem is egyértelmû, hogy melyikrõl van szó).

Aztán még egy negatívum. Néha egész egyszerûen elvág, és lógva hagy olyan cselekmény szálakat, ami érdekelné az olvasót (mi történt a római hadifogoly, konzullal, miután... Miért nem lett következménye? Miért nem foglalkozott ezzel egyik szereplõ se többet?)... néha elõfordult, hogy beszélnek, beszélnek, és annyira lényegre törõek, hogy a beszélgetés bizonyos fonalait úgy hagyja. Itt-ott pedig egész egyszerûen csak simán történelem könyves. Egy bekezdésben elintéz több hónapot, vagy akár három sorban eltelik annyi idõ, hogy belegondolva nem értem, hogy a valóságban, hogy mûködhettek így a dolgok.

Szóval összességében ez a könyv se hozott közelebb engem a történelmi plothole-k megértéséhez (bármilyen elektromosság elõtti korszakra gondolhatok).

A sok negatívum ellenére is nagyon élveztem. Hála Baálh-Hammonnak, aki a kezembe sodorta.

[getro2]

Ulysses

Hát... Jó meg minden, de azért nem merem leírni a "ténylegesen megértett" és "wtf?" szekvenciák egymáshoz viszonyított arányát. :D A különbözõ visszautalásokról és hasonló finomságokról nem is szólva. Egyáltalán nem olyan olvashatatlan mint sok helyütt látom, a tudatfolyamos fejezetek (harmadik, utolsó) kivételével általában megértettem mirõl van szó, de ettõl függetlenül is nagyon, nagyon kimerítõ olvasmány. Ha az ember nem koncentrál 120%-kal, biztos elvész a sorok között és vissza kell lapoznia, na nem mintha amúgy nem kéne. Ami azért már most is leszûrhetõ részemrõl, hogy nincs itt szó semmilyen blöffrõl (mint ahogy sokan gondolják), mind strukturálisan és kreatív oldalról közelítve is k-rva nagy teljesítmény, ráadásul mindezt úgy, hogy Joyce kizárólag a 20. század eleji technológiára hagyatkozhatott, azaz a jegyzeteire és a lexikonokra, ha valahol eltévedt.

Itt figyel a polcon a Súlyszivárvány is, well, hát azzal még várok egy fél évet azért. :D

[Adi86]

Ezekrõl a könyvekrõl mi a véleményetek?: https://www.szukits.hu/a-tudas-konyve/1045-...nyv-001056.html

Érdemes beszereznem õket?

[tenderlumpling]

Ezekrõl a könyvekrõl mi a véleményetek?: https://www.szukits.hu/a-tudas-konyve/1045-...nyv-001056.html

Érdemes beszereznem õket?

Egész korrekt dark fantasy.

[Ravenstorm]

Kérdés:

Orson Scott Card Ender-szériájából a négy alapkötet (Ender's Game, Speaker for the Dead, Xenocide, Children of the Mind) mindegyike elérhetõ magyar e-book formátumban?

Illetve az ezekhez kapcsolódó, késõbb megjelent, ám a könyvek világában korábban játszódó címeket (Shadow-széria) érdemes elolvasni, szükségesek az alap kvadrológia megértéséhez?

[tenderlumpling]

Kérdés:

Orson Scott Card Ender-szériájából a négy alapkötet (Ender's Game, Speaker for the Dead, Xenocide, Children of the Mind) mindegyike elérhetõ magyar e-book formátumban?

Illetve az ezekhez kapcsolódó, késõbb megjelent, ám a könyvek világában korábban játszódó címeket (Shadow-széria) érdemes elolvasni, szükségesek az alap kvadrológia megértéséhez?

Hivatalosan tuti nincs. Papíron megjelent elvileg az egész.

Nem szükségesek, késõbb írta õket. Párhuzamos sztori, ilyen... interquel, vagy hogy mondják.

[Ravenstorm]

Hivatalosan tuti nincs. Papíron megjelent elvileg az egész.

Nem szükségesek, késõbb írta õket. Párhuzamos sztori, ilyen... interquel, vagy hogy mondják.

Szerintem nekem ez is pozitív válasz, tekintve, hogy a Végjátékot is e-bookként olvasom :D Yarr.

Oké, akkor jól sejtettem, hogy nem igazán számít. Annyira azért nem estem hanyatt az eddigi fél könyv alapján, hogy minden áron magamévá akarjak tenni még négy könyvet az alapokon túl.

Köszi a válaszokat!

[tenderlumpling]

Annyira azért nem estem hanyatt az eddigi fél könyv alapján, hogy minden áron magamévá akarjak tenni még négy könyvet az alapokon túl.

Az elsõ a leggyengébb, kb. egy felfújt prológus (eredetileg csak egy novella volt).

[Ravenstorm]

Az elsõ a leggyengébb, kb. egy felfújt prológus (eredetileg csak egy novella volt).

A filmhez képest még ebben is hihetetlen mélységek vannak...

[Ravenstorm]

Újabb problémába ütköztem, szintén Ender-vonalon:

a 4 kötet angolul:

Ender's Game

Speaker for the Dead

Xenocide

Children of the Mind

magyarul viszont:

Végjáték

Végjáték 2 - A holtak szószólója

Végjáték - A holtak szószólója

Fajirtás

A kérdés, hogy a négy magyar könyv a totális címkáosz ellenére lefedi-e a négy angol könyvet, vagy a Children of the Mindot nem adták nálunk?

szerk.: Közben megtaláltam, a Children of the Mindot elvileg még nem adták ki magyarul, 2015-re tervezik.

[bcom]

Újabb problémába ütköztem, szintén Ender-vonalon:

a 4 kötet angolul:

Ender's Game

Speaker for the Dead

Xenocide

Children of the Mind

magyarul viszont:

Végjáték

Végjáték 2 - A holtak szószólója

Végjáték - A holtak szószólója

Fajirtás

A kérdés, hogy a négy magyar könyv a totális címkáosz ellenére lefedi-e a négy angol könyvet, vagy a Children of the Mindot nem adták nálunk?

szerk.: Közben megtaláltam, a Children of the Mindot elvileg még nem adták ki magyarul, 2015-re tervezik.

Én csak az elsõt olvastam, az Ender's game az a Végjáték, az tuti.

A Speaker of the dead a címébõl ítélve a Holtak szószólója, tökmindegy hogy Végjáték 2, vagy nem 2.

A Xenocide szinte biztos fajírtásnak van fordítva. :D

És ahogy mondod a Childrennek nálad nincs magyar megfelelõje.

[Ravenstorm]

Én csak az elsõt olvastam, az Ender's game az a Végjáték, az tuti.

A Speaker of the dead a címébõl ítélve a Holtak szószólója, tökmindegy hogy Végjáték 2, vagy nem 2.

A Xenocide szinte biztos fajírtásnak van fordítva. :D

És ahogy mondod a Childrennek nálad nincs magyar megfelelõje.

Igen, a probléma az, hogy a magyar kiadásban kettészedték a Speaker of the deadet, ami miatt a Xenocide Végjáték 4 - Fajirtás lett.

Plusz a Children of the Mind wikipedia oldalán említették, hogy eredetileg a Xenocide-dal együtt lett volna, ezért jutott eszembe, hogy magyarul lehet, hogy egy kötetben adták ki õket, Fajirtás címen.

De aztán megtaláltam, hogy magyarul nincs Children of the Mind, szóval most kicsit kisebb a káosz :D

[bcom]

Igen, a probléma az, hogy a magyar kiadásban kettészedték a Speaker of the deadet, ami miatt a Xenocide Végjáték 4 - Fajirtás lett.

Plusz a Children of the Mind wikipedia oldalán említették, hogy eredetileg a Xenocide-dal együtt lett volna, ezért jutott eszembe, hogy magyarul lehet, hogy egy kötetben adták ki õket, Fajirtás címen.

De aztán megtaláltam, hogy magyarul nincs Children of the Mind, szóval most kicsit kisebb a káosz :D

Na tessék.

Azért kiváncsi vagyok a véleményetekre a többi kötetet illetõen. Mert nem voltatok vmi nagy véleménnyel a Végjátékról, ha jól olvastam.

Nekem nagyon bejött. Sõt, a végére lenyûgözött.

A többi miben jobb? Sztori, vagy az írói stílus?

[tenderlumpling]

Na tessék.

Azért kiváncsi vagyok a véleményetekre a többi kötetet illetõen. Mert nem voltatok vmi nagy véleménnyel a Végjátékról, ha jól olvastam.

Nekem nagyon bejött. Sõt, a végére lenyûgözött.

A többi miben jobb? Sztori, vagy az írói stílus?

A második rész a sztori krémje, Ender vezeklése, a másik oldal megismerése, több és jobb, na. Nincs még egy olyan sorozat, amelynek az elsõ és a második kötete is Hugo-t és Nebulát nyert, mivel a második kötet nem hogy folytatás, hanem egy teljesen más megközelítése a témának, jóval filozofikusabb, idegenlény-elmélkedések meg egyéb bizarro cuccok vannak többségben, míg az Ender's game csak egy training + bossfight jellegû tök lineáris felvezetés ehhez.

[Ravenstorm]

A második rész a sztori krémje, Ender vezeklése, a másik oldal megismerése, több és jobb, na. Nincs még egy olyan sorozat, amelynek az elsõ és a második kötete is Hugo-t és Nebulát nyert, mivel a második kötet nem hogy folytatás, hanem egy teljesen más megközelítése a témának, jóval filozofikusabb, idegenlény-elmélkedések meg egyéb bizarro cuccok vannak többségben, míg az Ender's game csak egy training + bossfight jellegû tök lineáris felvezetés ehhez.

Mondjuk szerintem érezni is lehet az Ender's Game-en, hogy a Speaker for the Dead miatt írta át regénnyé. Nekem legalábbis kilóg a végén

a királynõ megtalálása meg az egész "új hazát keresek nektek" cucc

. Bár az "amikor teljesen megértem az ellenséget, azonnal meg is szeretem" tézis se fér a fejembe.

[tenderlumpling]

Bár az "amikor teljesen megértem az ellenséget, azonnal meg is szeretem" tézis se fér a fejembe.

Cardot ismerve fõleg

[Ravenstorm]

Végére értem a Speaker for the Deadnek.

Hangulatában elég erõteljesen különbözik az Ender's Game-tõl, sokkal kevesebb az esemény és sokkal több a filozofálgatás, elmerengés. Ender karaktere is eléggé megváltozott, kicsit éteri lett az egész atmoszféra. Ugyanakkor maga a sztori végig érdekes, szimplán azért, mert az elsõ pár fejezetben elhintett titok csak a végén derül ki, ami folyamatosan fenntartja a feszültséget.

A filozofálás mellett brutális mennyiségû tudományos értekezés is akad, keményvonalas sci-fivé téve a regényt, kellõ tudományos érdeklõdés nélkül nem is igazán érdemes nekiállni.

Furább, mint az Ender's Game, ugyanakkor számomra ez is szórakoztató volt, bár a kevésbé kézzelfoghatósága miatt nem jött be annyira, mint az elõd. Viszont továbbra is érdekel a sorozat, szóval folytatom a Xenocide-dal.