Kritikák - Vélemények, Tartalom

[Real013]

Tender, Aluminium: köszi szépen, majd utánézek a könyveknek és választok :)

[getro2]

Nick Hornby - Pop, csajok, satöbbi

Nagyon kellemes, élvezetes könyv, egy reménytelen zeneb*ziról aki megpróbálja visszaszerezni a nõjét. Érdemes valamennyire képben lenni a klasszikus soul/R&B/Pop/rockzenével, mert gyakorlatilag minden oldalon feltûnik egy-egy elõadó, album, szám címe. Eszméletlen jó humorú, tele van érdekes karakterekkel, a hossza is pont elég. Vannak benne könnyed filozófiai eszmefutattások, bár nem mondanám hogy a végsõ tanulság túlságosan megérintett volna, bár ebbe talán a korom is bejátszik. Könnyed, szórakoztató olvasmánynak viszont felsõkategóriás cucc, csak ajánlani tudom!

[Joey]

Nick Hornby - Pop, csajok, satöbbi

Nagyon kellemes, élvezetes könyv, egy reménytelen zeneb*ziról aki megpróbálja visszaszerezni a nõjét. Érdemes valamennyire képben lenni a klasszikus soul/R&B/Pop/rockzenével, mert gyakorlatilag minden oldalon feltûnik egy-egy elõadó, album, szám címe. Eszméletlen jó humorú, tele van érdekes karakterekkel, a hossza is pont elég. Vannak benne könnyed filozófiai eszmefutattások, bár nem mondanám hogy a végsõ tanulság túlságosan megérintett volna, bár ebbe talán a korom is bejátszik. Könnyed, szórakoztató olvasmánynak viszont felsõkategóriás cucc, csak ajánlani tudom!

Szerintem adhatsz a filmnek is egy esélyt, igen ikellemes darab. ;)

[grasslover]

Brandon Sanderson: Ködszerzet I.-II.

Az első kötet még nehezen fogott meg, lassan indult be és fel is kellett venni a hirtelen bekapcsolódó politikai meg mágia-viszonyokat...de amint megtörtént a felzárkózás és Vin-nel együtt vezet be a többi szereplő a rejtelmekbe....onnan nem igazán van megállás. Remek heist felépítés, de közben zseniális a mágiahasználat és annak különböző változatai, a dark birodalom és az Uralkodó személye, még betűkön keresztül is félelmetesek (és félelmetesen badassek :D) az inkvizítorok és (számomra meglepően) roppant megnyerőek a főszereplő, pozitív karakterek. Tetszett az, hogy krimikhez hasonlóan igazából ott volt a megoldás az orrunk előtt, de csak a végére áll össze a kép.

Hogy hívják azt a "technikát", amikor a regény egyes fejezetei előtt van egy kis felvezetés, ami vagy teljesen máshol játszódik, vagy teljesen más módon íródott, vagy egy idézet, vagy egy párbeszéd?

Ilyen a Dune-ben a sok-sok pszeudo-bejegyzés egy-egy Muad-Dib tanból, vagy Irulan feljegyzéseiből, vagy közmondások...

Ilyen az Endgame-ben a katonai felettesek párbeszéde...

Ilyen a Christine-ben a különböző stílusú dalok dalszövege...

vagy ilyen a Mistborn-ban a naplótöredék.

Na a Mistborn-ban az is tökéletesen működött, és a vicc az volt, hogy sokáig azt sem tudni, hogy kié az a feljegyzés :D

[tenderlumpling]

^_^

Ráadásul milyen szépen viszi a folytatást, hogy hohó, arra nem gondoltatok, hogy na most mi lesz? (És jó hír, hogy elvileg kijön a III/1-2 mellett a IV is magyarul :rolleyes:)

Sanderson írja a "DVD-extrákon":

The 'bumps' or 'trailers' or whatever you want to call them—those things at the beginnings of the chapters—are a very interesting part of the book for me. If you're reading the novel for the first time as you go through these Annotations, I'd recommend paying good attention to what happens in the bumps. This isn't like DUNE, or even ENDER'S GAME, where the bumps give interesting—but tangential—information. These little paragraphs are vital if you want to figure out the climax of the story before it happens.

[grasslover]

^_^

Ráadásul milyen szépen viszi a folytatást, hogy hohó, arra nem gondoltatok, hogy na most mi lesz? (És jó hír, hogy elvileg kijön a III/1-2 mellett a IV is magyarul :rolleyes:)

Sanderson írja a "DVD-extrákon":

Na akkor elvileg nincs is ennek hivatalos elnevezése, érdekes. Lehet kéne neki nevet adni. Avrie, mondjuk? -_- Igaza van egyébként, a Mistborn bevezetők tényleg más típusúak mint a Dune történelembejegyzései - de azért nem mondanám se azt, se az Ender-félét hasztalannak, meg van azoknak is a szerepe. Nem feltétlenül segít a story végső csavarjait előre kitalálni, de a Dune esetében mélyebbre ás a világban, az Enderben meg jóval Ender előtt tudomást szerzünk bizonyos dolgokról...jófajta suspense-építgetés.

Ködszerzet I-II spoiler!

Neked sikerült az első könyv végére összeraknod egyébként az Uralkodó körüli titkot? :D Mikor Marsh letépte róla a köpenyt,és felfedte, hogy karperecek vannak rajta, akkor még Vin előtt elkezdtem sejteni, hogy terrisi ferukímia lesz a háttérben, de eszembe nem jutott, hogy arra elvileg csak terrisiek képesek és, hogy akkor nem cseng össze a naplótöredékkel... :D Sazed miatt a terrisiekről egy meggyötört, kínzott (amolyan zsidó holocaust-szerű) kép élt bennem, el nem tudtam képzelni, hogy lehet köztük egy ilyen megalomán őrült tag is...

És ugye ami nyitva maradt, amivel gondolom majd a következő részek foglalkoznak, hogy az Uralkodó utolsó szavai szerint mégiscsak szükség volt arra amit tett, és nem tudjuk, hogy honnan jön a hatalma és az allomancia hozzá köthető-e...ha utóbbi igaz, vagyis az Uralkodó áll a fémek égetésének hátterében, akkor nem kellett volna eltűnnie a világból a mágiának, akkor amikor a mester életét vesztette? ^^ És ki tudja, hogy az Abyss mit takar? Nagyon jó felvezetés volt, és érdekes, hogy most innen merre mehet tovább a story...

Nem tudom sajnos megmondani, mikor tudom rátenni a vassal felerősített mancsaimat a következő kötetekre, de igyekszem minél hamarabb.

[tenderlumpling]

Neked sikerült az első könyv végére összeraknod egyébként az Uralkodó körüli titkot? :D Mikor Marsh letépte róla a köpenyt,és felfedte, hogy karperecek vannak rajta, akkor még Vin előtt elkezdtem sejteni, hogy terrisi ferukímia lesz a háttérben, de eszembe nem jutott, hogy arra elvileg csak terrisiek képesek és, hogy akkor nem cseng össze a naplótöredékkel... :D Sazed miatt a terrisiekről egy meggyötört, kínzott (amolyan zsidó holocaust-szerű) kép élt bennem, el nem tudtam képzelni, hogy lehet köztük egy ilyen megalomán őrült tag is...

És ugye ami nyitva maradt, amivel gondolom majd a következő részek foglalkoznak, hogy az Uralkodó utolsó szavai szerint mégiscsak szükség volt arra amit tett, és nem tudjuk, hogy honnan jön a hatalma és az allomancia hozzá köthető-e...ha utóbbi igaz, vagyis az Uralkodó áll a fémek égetésének hátterében, akkor nem kellett volna eltűnnie a világból a mágiának, akkor amikor a mester életét vesztette? ^^ És ki tudja, hogy az Abyss mit takar? Nagyon jó felvezetés volt, és érdekes, hogy most innen merre mehet tovább a story...

Hát, nem, bevallom, bár annyira a ferukímiára nem is figyeltem... de majd még bejön az allomancia és a ferukímia mellé egy harmadik fém-alapú rendszer is :D És igen, az Uralkodó szavai fontosak... kb. Lost-szintű felfedések lesznek, mi értelme is volt az Uralkodó létének, és most, hogy nincs... shit is on.

A folytatás, hát huhh, ahogy Sanderson egyszerre egyensúlyoz a (nem lövök le nagy dolgot) a hatalomért folytatott polgárháborús helyzettel meg az ősi mítoszokból eredő mágia további bonyolításával (és racionális megmagyarázásaival!), az valami whoa. Plusz a szinte kötelező krimi-szál és egy kis románcos intrika :D Szóval ja, szerezd meg, ha tudod ^_^

[getro2]

Douglas Coupland: A rágógumitolvaj

Mozaikokban elmesélt történet (értsd: egymásnak írt levelekbõl derül ki és halad a cselekmény) két megkeseredett emberrõl, akik sivár életükbõl próbálják megtalálni a kiutat. Az egyikük egy 43 éves, elvált férfi, a másik egy 20-on éves gót lány, õk ketten egy irodaszer-áruházban dolgoznak, munkatársként, de csak levelekben kommunikálnak egymással. Elég lehangolóan hangzik, igazából pozitív befejezés sincs (sõt, olyan, mint befejezés se nagyon), de bõven kap benne helyet humor. Végig nagyon életszagú, a karakterek szinte egytõl egyig lecsúszott, depressziós alakok, de ennek ellenére (vagy épp ezért) nagyon hamar meg lehet õket kedvelni. A könyvbe beleszõtt könyv (amiben szerepel még egy iromány, tiszta Inception) ötlete (illetve kidolgozása) pedig zseniális. Nem tudom Coupland mennyire ismert hazánkban, nem nagyon futottam bele az interneten, mindenesetre érdemes bármelyik könyvével próbát tenni, egytõl-egyig lenyûgözõ az összes mûve.

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Hát. Nem sok könyvet olvastam eddig a II. vh-val kapcsolatban, de nem hiszem hogy a közel(s távoli) jövõben bármelyik, ami a kezeim közé kerül ennyire eredeti és megrázó lesz. Tele van szívszorító és sírva röhögõs pillanatokkal, nagyon mûködik Vonnegut ,,legfeketébb fekete humor"-a. Sokkoló volt ez a szenvtelen stílus, ahogy a különbözõ borzalmakról mesél ("Így megy ez"), nem semmi munka lehetett ezt így megírni (lévén hogy õ is megjárta ezt a poklot). Hihetetlen fickó.

[Trungi.X]

Stephen King: 11/22/63

Karácsonyra kaptam és valahogy szégyeltem magam hogy nem haladok vele. Kicsit jobban rászántam magam és 1 hét alatt lepörgettem az egészet.

Általában óckodom az "Egyes szám, elsõ személyû" könyvektõl hisz a karakternek nagyon érdekesnek és szerethetõnek kell lennie ahoz hogy az ember huzamosabb ideig élvezni tudja és ne menjen az agyára. De itt teljes mértékben bevált. Továbbá Jake/George egy szimaptikus hétköznapi karakter akinek, teljesen beletudtam képzelni magam a helyzetébe. Emelett minden szereplõ és a hangulat/környezet amit King lefestett elém, zseniálisan volt megalkotva. Abszolult hiteles volt(nem mintha tudnám milyen volt 58 és 63 között Amerikában élni, de átött, és tetszett)

Talán a legjobban nem is a 11/22/63-as eseménnyel kapcsoaltos dolgok pl: Lee megfigyelése és megállítása (Bár tény hogy Kennedy Dallasban tett látogatásánál rendesen feszengtem a fotelben)

A legjobb egyértelmû hogy a Saide-vel kapcsolatos részek voltak. Azok szerintem hibátlanok. A Lee-vel kapcsoaltos részek olykor unalomba fulladtak, de rájöttem hogy az unalom itt csupán illúzió amit Lee rendszeresen lerombolt.

A vége fele van 1 mondat aminek a fele a könyv borítóján is megtalálható, ami számomra annyira tetszett hogy 3x is elolvastam.

A mult harap, és ha nem vigyázol, kitépi a torkodat.

[SH4D0W]

J. M. Clements: Spartacus - Kardok és hamvak

Nagy kedvencem a Spartacus filmsorozat, így miután tudomást szereztem a könyv megjelenésérõl, azt mondtam, "nekem ez kell".

Belekezdtem, olvasgattam, majd egy idõre félretettem, mert az elsõ harmada számomra elég unalmas volt, viszont a mai 3.5 órás utazgatásom alatt letudtam a maradék ~200 oldalt is. A karakterek nagy része ismerõs lesz azoknak, akik követik a sorozatot, úgy viselkednek, ahogy ott is tették, és laza utalgatásokkal kapcsolódik is a már látottakhoz. A történet nincs agyon bonyolítva, nem kiemelkedõ, de rosszabb is lehetett volna. Ashurt viszont hiányoltam a sz*rkavarásból :D Nagyjából megtalálható benne minden, ami a sorozat jellegzetességének mondható, káromkodás, harc, erõszak, konspiráció, így aki azt szereti, az tehet egy próbát ezzel is.

[a880120]

Majmok bolygója

Úúúú, de jó volt. Az elejét nagyon elhamarkodottnak gondoltam, túl nagyoknak éreztem az ugrásokat, melyeket megtett Bouiler, ráadásul Jinn és Phylis pár oldala se tetszett, amivel nyit. de az a precízség és szenvedély, mellyel leírja a rácsok közt töltött idõt, nagyon megnyert magának. Itt-ott talán jobban belemehetett volna a tudományos magyarázatokba (nagyon hamar kivégzi a fénysebességet, mikor Ulysse és a professzor beszélgetnek róla). Ezt a részét picit soványnak éreztem.

Nagyon tetszett.

[Ravenstorm]

William Golding: A Legyek Ura

Uhh... Valahogy eddig kimaradt, nálunk nem volt kötelezõ, nem volt róla szó semmilyen órán, szóval csak most sikerült elolvasni.

Igazság szerint az eddigi legnyomasztóbb könyvélményem, de más médiumon se nagyon ült még rám ennyire semmi... Kegyetlenül sötét és komor, ugyanakkor teljesen hiteles.

Igazából sokkal több értelmes dolgot nem tudom írni, mert teljesen a hatása alá kerültem... Zseniális.

[getro2]

William Golding: A Legyek Ura

Uhh... Valahogy eddig kimaradt, nálunk nem volt kötelező, nem volt róla szó semmilyen órán, szóval csak most sikerült elolvasni.

Igazság szerint az eddigi legnyomasztóbb könyvélményem, de más médiumon se nagyon ült még rám ennyire semmi... Kegyetlenül sötét és komor, ugyanakkor teljesen hiteles.

Igazából sokkal több értelmes dolgot nem tudom írni, mert teljesen a hatása alá kerültem... Zseniális.

Nekünk hetedik óta minden évben kötelező... (úgy értem, hogy rajta van az elolvasható könyvek listáján, amik közül választani kell néhányat, majd esszét írni róluk.) Talán az eddigi kedvenc kötelező olvasmányom, az 1984 és az X. generáció mellett. -_-

[Joey]

Jellemzõ az irodalomoktatásunkra, hogy mi büntetésbõl kaptuk fel olvasmányként a Legyek Urát.

[Ravenstorm]

Nekünk hetedik óta minden évben kötelezõ... (úgy értem, hogy rajta van az elolvasható könyvek listáján, amik közül választani kell néhányat, majd esszét írni róluk.) Talán az eddigi kedvenc kötelezõ olvasmányom, az 1984 és az X. generáció mellett. -_-

Basszus, hova jársz te? Nálunk a szokásos cuccokat nyomták általánosban meg gimiben is... Huszadik század második felébõl kábé semmit nem olvastam...

[getro2]

Basszus, hova jársz te? Nálunk a szokásos cuccokat nyomták általánosban meg gimiben is... Huszadik század második felébõl kábé semmit nem olvastam...

Furcsa, nálam pont fordítva. :D Trefortba járok amúgy.

[aluminiumtrioxid]

Jellemzõ az irodalomoktatásunkra, hogy mi büntetésbõl kaptuk fel olvasmányként a Legyek Urát.

...Én se adnám fel más okból.

[getro2]

...Én se adnám fel más okból.

Má' mé'?

[a880120]

JF Cooper - Vadölõ

Anyám... Szörnyû. Rettenetesen dagályos és túlpofázott az egész. A becsület és a tisztességes viselkedés szinte lefolyik az oldalakról, az egész cselekményt röhejessé téve (ami egyébként is csak facölöpökön áll a Kristálytükör tóban).

Az még hagyján, hogy az indiánok több sorban mondanak el egyszerû mondatot (úgy szökkent, mint dicsõséges, kecses õz vagy büszke, mint a délcegen az ég felé meredõ jegenye.... ilyesmik), de mikor már Cooper sokadszorra húzza elõ ugyanezeket a hasonlatokat, akkor nagyon képes vagyok utálni ezt a könyvsorozatot és elmegy a kedvem a többi kötet elolvasásától. A másik bosszantó húzása az volt, mikor az író negyedszer írta le 40 oldalon belül, hogy a két fõhõsünk kiváló vadász, de nem voltak még csatában. Sok-sok idétlen, röhejes párbeszéd, érthetetlen mondatok, ostoba szereplõk. Jajj. Nem... nem akarom többet ezt olvasni- sokszor gondoltam.

Ezeknek a könyveknek van még egy furaságuk. Hozzánk beszél. Tehát tudatosan, az elsõ sortól egy történetet mesél el nekem. Nem leírja a sztorit, hanem megszólít, hogy "akkor ezt most elmagyarázom az olvasónak". Bizarr. Néha tetszett, hogy közvetlen, néha ez is megmérgesített, úgy mint, mint mikor azt írta, hogy "hõseink" vagy "barátaink" így, meg úgy.

Az utolsó mohikánban is így kezeli az olvasót, de ezeket a bosszantó dolgokat többnyire kihagyta Cooper. Legalábbis így 50 oldal után nincsenek még jelen. A Bõrharisnyában sem voltak nagyon. (az a negyedik kötete a sorozatnak)

[aluminiumtrioxid]

Má' mé'?

Mert utáltam :D Ami nagy szó, a kötelezőimet nagyrészt imádtam (már amelyiket elolvastam, persze).

[tenderlumpling]

Mert utáltam :D Ami nagy szó, a kötelezõimet nagyrészt imádtam (már amelyiket elolvastam, persze).

fag

[a880120]

Vadölõ (1841)

Az utolsó mohikán (1826)

Nyomkeresõ (1840)

Bõrharisnya (1823)

A préri (1827)

Humm.... Érdekes manus volt ez a Cooper :D Így kell összezavarni az olvasót :D

[aluminiumtrioxid]

fag

[Ravenstorm]

kép

Kicsit mondjuk ha bõvebben kifejtenéd?

[getro2]

Harper Lee - Ne bántsátok a feketerigót!

Hmm. A történet elsõ harmadában eléggé érthetetlen tartottam a könyvet övezõ státuszt, de azért visszagondolva, voltak benne egészen lehengerlõ pillanatok. A vége is nagyszerû, vagy amikor Scout elkergeti a csõcseléket... De a csúcs egyértelmûen a bírósági tárgyalás, olyan egyszerû, higgadt az egész (mind a nyelvezet, mind a cselekmény), mégis minden idegszálammal izgultam a néger férfi sikeréért. Nagyon õszinte, szép olvasmány, remek karakterekkel, örülök hogy sikerült erõt vennem magamon és gyakorlatilag egyhuzamban befejeznem.