A Taverna

[tenderlumpling]

Lumpling is szeretne feladványt adni néktek:

http://www.optillusions.com/dp/1-44.htm

Ki is lehet vágni, lehet tologatni, és tényleg... - lehet rájönni.

[-Stranger-]

Lumpling is szeretne feladványt adni néktek:

http://www.optillusions.com/dp/1-44.htm

Ki is lehet vágni, lehet tologatni, és tényleg... - lehet rájönni.

bakker az egyiktől majdnem becsináltam. ez volt az.

[Xenons]

-Bocsás meg de szerintem mindenki tiszteli itt annyira Xenonst és a topic-ját hogy meghadjuk neki azt a tiszteletet hogy ilyen dolgokban ő döntsön.- mondta Rienad úr nagy bölcsen.

A mágus szokásától eltérően lassan sétált le a lépcsőn, ledobta kalapját, majd leült egya gőrgős székbe az italbár mellett.

-Köszönöm Rienad uram, ez jól esett!

Most már neki sem volt jó kedve :angry:

Mélán bámulta poharát, szó nélkül csak üldögélt.

...

[-Stranger-]

Beesteledett. Az Idegen még mindig foteljában üldögélt. A kandalló tüzét figyelte. Nem volt jó kedve. Valahogy elmúlt. Csak úgy, jött és már ment is. Valaminek a hiányát érezte. Tudta jól minek... helyesebben kinek. De ő elérhetetlen.

- Utálok egyedül lenni... de mégis olyan jó... olyan csendes. - morogta az orra alatt, mintha csak a tűzhöz beszélt volna. Felállt és a pulthoz ment.

- Tessék. Itt az italok ára... Ezt meg - egy kisebb bőrtasakot nyújtott át Charlienak - tegye el. Nekem nem kell.

- Viszlát Xenons uram.

Kilépett a Taverna ajtaján. Mély lélegzetet vett. Valamit érzett a levegőben. A telet. Azt a szürke, csendes évszakot, amikor minden pihen. Talán végre ő is megnyugodhat és pihenhet. Remélte. Elindult. Megint a magányos sötétséget választotta. Könnyebb lett volna varázsolni, de már ahhoz is fáradt. Testileg és lelkileg is kimerült. Minden nap egyre nehezebben viseli el a hiány érzését, a vágyakozást, a rohanást, a megterhelést. "Túl magasok az elvárások... Igen. Túl sokat várnak tőlem"-gondolta. "És én nem tehetem meg, hogy nem felelek meg nekik... azt nem. Soha. De miért? ... Csak. Mert nem." Elindult az ösvényen. Visszanézett, de csak a csendet látta. Az áhított nyugalmat. Lehet megtalálja egyszer. Ezt is csak reméli. Van egy szó amit még nem mondott senkinek. Ez az a szó, ami bántja. Ez az, amit ki kellene mondania. Amit kiáltani szeretne. Lehet, hogy boldog lenne utána.

Az Idegen már messze járt. Gondolataiba merülve ballagott.

Jó éjt urak!

[Xenons]

Jó éjt neked is Stranger, emg mindenkinek, ma estére már cska a sötét messisás létezik nekem...

[-Stranger-]

Reggelt mindenki!

Csak köszöntem. Megyek vissza Jarkhendarba egy órácskára.

[tenderlumpling]

Lumpling csak nézi, nézi, milyen jó játékokkal játszanak a többiek. Bár ő sem panaszkodhat, régi-régi gépe elfuttat még néhány klasszikust.

[otvosa]

otvosa kinyitotta az ajtót.Nem azért nem rugta be, mert sajnálta volna Gicát, hogy megint meg kellene majd neki csinálnia, hanme mert nem volt ereje.Nem volt ereje... Ritka egy ilyen remek pengehasználótól.Charlie, mikor látta otvosa-t sebesülten betántorogni az ajtón, gyorsan odafutott hozzá, és leültette az egyik ágyra.Hozott kötszert, és vizet.Sebeit ellátta, de otvosa ezt már nem vette észre, nem érzékelte, mert elvesztette eszméletét

[tenderlumpling]

Lumpling odalépett otvosához. Intett Charlie-nak.

- Hagyd - mondta.

A Jericho-hegyi csatára emlékeztette őt az eset. A sebesültekre.

Elővett egy kendőt és egy üvegcsét. Átitatta a kendőt, megtörölte otvosa lázas homlokát. Egy cseppet a szájára is juttatott. Otvosa fellélegzett.

Lumpling motyogott valamit. Otvosa kinyitotta a szemét.

- Mi történt? - kérdezte Lumpling.

[otvosa]

-Nem...nem tudom-nyögte-fogalmam...sincs...Mentem bnappal az erdőben mint minden...nap szinte...amikor hirtelen elsötétült minden...Azt sem tudom hogy kerültem ide...nem emlékszem

[tenderlumpling]

Az öreg, gondolta Lumpling. A csapásnál, ahol a folyópartokat híd tartja össze.

Azt mondta, valamik járnak az erdőben.

Lumpling tudta ezt, ő is érezte, amikor jött. A banya is mesélt ezekről a dolgokról, méreg, füst és végzet. Ősi dolgok születőben. Szemek nappal, szemek éjjel. Az avar suttogása, az erdő hangjai.

És valami, ami nemrég költözött ide.

Otvosa homlokára tette a kezét.

- Lazíts - mondta, és behunyta a szemét.

Rohanást látott. Harcot. Menekülést. És messze... nem tudta kivenni, végül nem is akarta látni.

Kinyitotta a szemét.

- Pihenj - mondta. - Charlie, mézfőzetet, cheruporral.

Ezt nem hagyhatjuk annyiban, gondolta. Hol vannak a többiek?

[otvosa]

-bosszút állok!Most azonnal!Van elég...erőm!-Aztán amint kicsit felpróbált ülni, Lumpling visszanyomta az ágyba.

-Nem!Majd ha felépülsz!Charlie!Mondja meg a Taverna minden egyes vendégének, hogy nagy ívben kerüljék el az erdőt!Senki nem mehet ki kíséret nélkül!

-Argh...bosszút állok az erdőn...-otvosa súlyosan megséróült, de a bosszúvágy miat nem érezte.

[tenderlumpling]

Lumpling félrevonult Charlie-val.

- Figyelj - mondta a csaposnak. - Tartsd szemmel. Nem mozdulhat. A legjobb az lesz, ha keversz neki altatót. Félek, megmérgezték. Attól ez a harag. Attól a mozgás utáni vágy... annak ellenére, hogy nem tudna. Vagy megzavarodott. Olyat látott...

Itt megakadt. Charlie megérintette a karját.

- Uram.

- Semmi baj. Sejtem, mit hoztunk ide... a szárazföld felől. Nem kellett volna... Charlie, merre vannak a többiek? Főleg egy mágusra lenne szükségem. Inkább kettőre. Egyet Otvosának, egyet meg... érti.

- Nem tudom - mondta Charlie. - Talán a szobájukban keresse őket.

Lumpling biccentett, Otvosa felé nézett. Az már fel akart kelni.

- Maradj - szólt rá.

[otvosa]

-Senki ne merjen nélkülem elindulni bosszút állni az erdőn!!Vérontást rendezek amint tudok járni!Nem tehetik ezt velem! Ez nem volt tisztességes harc!A nagy harcos szemtől szemben szokott harcolni...kis sunyi bitangok!!

-otvosa hirtelen lehiggadt-kösz Chralie a segitséget, bár tudom hogy nagyon utál engem.Majd meghálálom

[tenderlumpling]

Otvosa őrjöngött, de gyenge volt. Nem tudott feltápászkodni.

- Nem tehetünk mást - mondta Lumpling, - minthogy megvárunk egy mágust. Ők tudják, mit kell tenni.

[otvosa]

-mágust? ugyan minek?Semmi hatalmuk sincs oylanon aki nem hisz a mágiában.Márpedig én ebben nem hiszek! Szemfényvesztés az egész-otvosa most higgadt volt végre, és mintha kitisztult volna az elméje

[tenderlumpling]

Lumpling leült Otvosa mellé.

- Hadd meséljek a mágiáról - mondta. - A mágusok nem a természetfelettihez értenek, hanem igenis az emberi dolgokhoz. Amit te szemfényvesztésnek vélsz, az magyarázható. Értenek a bölcselethez, a földrajzhoz, a csillagászathoz, a gyógyításhoz, és sok máshoz. Ami igazán varázslatossá teszi őket, az az, hogy értenek az illúzióhoz is.

Lumpling kacsintott.

[otvosa]

Lumpling leült Otvosa mellé.

- Hadd meséljek a mágiáról - mondta. - A mágusok nem a természetfelettihez értenek, hanem igenis az emberi dolgokhoz. Amit te szemfényvesztésnek vélsz, az magyarázható. Értenek a bölcselethez, a földrajzhoz, a csillagászathoz, a gyógyításhoz, és sok máshoz. Ami igazán varázslatossá teszi őket, az az, hogy értenek az illúzióhoz is.

Lumpling kacsintott.

és akor mivel magyarázod azt, hogy csak ugy a semmiből idevarázsol töb ember szeme láttára néhány fotelt?

-Badarság...-folytatta otvosa-Akkor fogok elkezdeni a mágiában, hogyha láttam, hogy az oldalamon harcol és pörköli meg az ellent, amikor bosszút állunk az erdőn!

[tenderlumpling]

és akor mivel magyarázod azt, hogy csak ugy a semmiből idevarázsol töb ember szeme láttára néhány fotelt?

- Miért én magyarázzam? Van úgy, hogy néha a valóság, amit látunk nem elegendő. Ilyenkor kell egy csipet varázslat. Csak hogy szebbnek, érdekesebbnek lássuk a világot.

Lumpling sóhajtott.

- Emlékezz a varázsgömbre. Addig volt érdekes, amíg meg nem fejtettük. Ha most elmondom neked, hogy a fotel egy csipet álompor, egynéhány szerszám és ügyesség eredménye, mit szólnál. Nézz csak körül. Két szék eltűnt, és az a faliszőnyeg is. És lett egy fotel.

[otvosa]

- Miért én magyarázzam? Van úgy, hogy néha a valóság, amit látunk nem elegendő. Ilyenkor kell egy csipet varázslat. Csak hogy szebbnek, érdekesebbnek lássuk a világot.

Lumpling sóhajtott.

- Emlékezz a varázsgömbre. Addig volt érdekes, amíg meg nem fejtettük. Ha most elmondom neked, hogy a fotel egy csipet álompor, egynéhány szerszám és ügyesség eredménye, mit szólnál. Nézz csak körül. Két szék eltűnt, és az a faliszőnyeg is. És lett egy fotel.

otvosa most elkezdte éerzni sebeit

-nem érdekel.Lehet hogy hülye vagyok, de mondom.Majd akkor hiszek a mágusoknak, hogyha egy tűzlabdával elpárologtatott egy vadkant

[tenderlumpling]

- Na most hallgass ide - mondta Lumpling. - Bizony vannak itt dolgok, amelyeket a szem nem láthat, az ész nem foghat fel. Különben nem lennél most sérült.

Elhallgatott.

- Ha mégis, most még mindig az lennél - tette hozzá.

[otvosa]

- Na most hallgass ide - mondta Lumpling. - Bizony vannak itt dolgok, amelyeket a szem nem láthat, az ész nem foghat fel. Különben nem lennél most sérült.

Elhallgatott.

- Ha mégis, most még mindig az lennél - tette hozzá.

(ezt a kommentedet egyáltalán nem értem)

otvosa elaludt

Lumpling reménykedett, hogy nem fog felébredni egyhamar, hátha javu az állapota.

-Charlie!Figyeljen rá kérem.Tudom hogy utálja őt, de maga lesz a bűnös ha meghal.ű

-Rendben uram értem, de nem kell fenyegetőzni.Megteszek minden tőlem telhetőt

-Rendben köszönöm.Szóljon nekem amint felébredt

Azzal Lumpling felment a szobjábáan, ott leült az ágy szélére és elgondolkozott...

[tenderlumpling]

Lumpling leült, magába fordult.

Nem egészen valóság, ami megtámadta, gondolta. Tudom, nehéz megérteni. De hol vannak a többiek? Ebédidő van, és senki nincs a tavernában. Valaki biztosan ismeri azt a dolgot odakint. Azt az eseményt, azt a létezést, vagy hogy is mondjuk.

Ilyenkor látnom kellene az emlékeit. Az álmait. Nehezen vettem ki az a... dolgot is.

Megborzongott.

(ne írj a nevemben, légy szíves. amit én mondok, azt én mondom)

[otvosa]

(ne írj a nevemben, légy szíves. amit én mondok, azt én mondom)

bocs.igazad van akkor ezt majd abbahagyom

[tenderlumpling]

Lumpling felállt.

- Nem maradhatok - szólt Charlie felé. - El kell vonulnom. Van néhány dolog, aminek utána kell járnom. Vigyázzék Otvosa úrra. Valamikor jövök.

És ellibbent.