Nyelvészet

[TheSaurus]

A vizsgaidõszakkal nem törõdve (addig úgyse lett volna nyugtom) kiírtam magamból ezt a szösszenetet:

 

Az EU Nyelvészeti Központja úgy döntött, hogy új, mesterséges nyelv megalkotására ír ki pályázatot, mivel szükség van egy általánosan használható, könnyen megtanulható, egyszerû közös nyelvre.

A Bizottság elé lép a következõ pályázó. Az idõsebb úr zilált hajzata és szakálla, valaha fehér, gombját vesztett köpenye nyilvánvalóvá teszi, hogy igazi elhivatott tudóssal van dolgunk. Kisebb kézikocsin füzethalmot húz maga után. A Bizottság elnöke:

- Üdvözlöm! Mi jót hozott nekünk?

- Nos, rendszeremet Parlingnak neveztem el, a Par a Lingua (olyan, mint egy nyelv) kifejezésbõl kiindulva.

- Ah, és mibõl áll ez a rendszer? Hány betûbõl áll az ABC-je, például? - érdeklõdik az egyik tag.

- Az ABC 26 betûs, a latin betûkre épül.

- Ó, ez nagyszerû! Akkor, gondolom, teljesen fonetikus nyelvrõl van szó?

- Hát, majdnem. A hangok ejtésére vannak bizonyos általános szabályok, de a pontos kiejtést további 31 jellel kívánom érzékeltetni, ezek itt vannak, ebben a füzetben...

A bizottság elnöke kissé elkomorodik.

- Ezek szerint 57 jellel lehet leírni a parling szavakat? Ez elég soknak tûnik...

- Nemnemnem! 26 betûvel lehet õket leírni, a többi csak a kiejtéshez kell...

- Jó, menjünk tovább - javasolja egy másik tag. - Hány igeidõ van a parlingban? Gondolom, van a jelen, a múlt, a jövõ...

- Tizenkettõ.

- Mennyi???!!!

- Dedede... ez csak elméletileg ennyi, igazából tizeneggyel is egész jól el lehet boldogulni, az utolsónak csak elméleti jelentõsége van...

- Ha megfelezné, az is sok lenne, de menjünk tovább. Mi ez a lista?

- A rendhagyó igék felsorolása...

- Vannak rendhagyó igék?

- Hát, így tudtam megoldani. Ezek bizonyos ritkábban használt igék...- magyarázza a tudós nyelvész. Az egyik tag közben belelapoz a listába:

- Nézzük csak... gondolkodni... höhö, ez jó, még hogy ritkán használt ige... enni, inni, olvasni, mondani... És miért van ezeknek három alakjuk?

- Az elsõ a jelen idejû, a második a múlt...

- A harmadik pedig a jövõ, ugye?

- Nem... az egy... másik... múlt idõhöz kell...

- Hoppá, ez bizonyára hiba, kedves kolléga, az olvasni lied, lied, lied. Azonos a három alak?

- Leírva igen, de máshogy kell ejteni, így: líd, led, led. Egyszerû, ugye?

- És honnan tudjuk, hogy beszélgetõpartnerünk melyik alakot használja?

- Nos, a szövegkörnyezetbõl...

- Hm... mekkora a parling szókincs?

- Hogy kevesebb szót kelljen megtanulni, a legtöbb szóhoz több jelentést rendeltem.

- És honnan tudjuk, éppen melyik jelentésre gondoljunk?

- Nos, a szövegkörnyezetbõl... Itt van például a proth ige, nem rendhagyó, hehe, ami azt jelenti, hogy húz, tol, letesz, felvesz, otthagy, csónakot lakkoz, csizmát húz, szellõztet...

- Elég!!!

Innen a cselekmény kettéágazik.

1.

A Bizottság tagjai összesúgnak:

- Rúgjuk ki! - javasolja az egyik tag. Az elnök a fejét rázza:

- Nem, ki tudja, mire képes ez a... Elmegyógyintézetbe? - A bizottság olasz tagja felmordul:

- Még megszökik és folytatja... Giovanni! - A mögötte álló sötét öltönyös, napszemüveges fickó elõrelép. Az olasz a tudós felé int, a testõr komoran bólint.

- Akkor megállapodtunk, kedves kolléga - fordul az elnök a tudóshoz. Kérem, fáradjon át a szomszéd terembe, Giovanni átkíséri...

Az elnök hátradõl a székében és odaszól a titkárának:

- Legyen szíves, hívja vissza azt a hogyishívjákot... Zamenhofot...

2.

- Mondja, kedves Kolléga, alkalmas a parling arra, hogy bármilyen szöveget úgy értelmezzünk, ahogyan nekünk megfelel? Más szóval egy levélváltásba bármit és bárminek az ellenkezõjét bele tudjunk magyarázni? - kérdezi kezét dörzsölgetve az elnök.

- Nos, tökéletesen megfelel a mondott célnak, elnök úr, esetleg minimális változásokat kell végrehajtani, de az hamar megvan.

- Megegyeztünk, kedves barátom, lásson neki, pénz nem számít. Máris megíratom a szerzõdést.

- Köszönöm, Elnök Úr, csak egy kérésem lenne. A szerzõdést ne parlingul írják...

 

Ha valaki hasonlóságot fedez fel a parling és egy létezõ nyelv között, bizony, nem téved.

 

[KGigi]

Óriási

[scht]

Kegyetlen!

[Pjotr]

Egy apró kérdés: miért írják sokan nagy betûvel a mondatokban a személyes névmásokat? Kiváltképp azt, hogy Én.

[Csaba_#]

Mert az Istent is nagy kezdõbetûvel írják. lsd.:egoizmus

[Garono]

Meg azért, mert sokan nem tudnak helyesen írni, illetve azt hiszik, hogy tudnak. Mondjuk én a Te és az Ő, meg a Neked és Neki alakokkal gyakrabban találkoztam.

 

Másik lehetőség, hogy azt hiszik, így jobban kifejezik a másik iránti tiszteletet, ráadásul mivel azt hiszik így helyes is, még büszkék is rá.

[Csaba_#]

És ha egy nõrõl beszélünk, aki számunkra a nagy Õ ?

[Pjotr]

Ha a nagy õ? Akkor Kedves.

[KGigi]

Tiszteletből. Tényleg. Néha én is naggyal írom. Akkor is, ha tudom, hogy a helyesírási szabályok szerint kicsi. Ők nem tudják, ha meg mondom, akkor bunkó vagyok.