Informatika, oktatás, informatikaoktatás

[payskin]

A helyesírás hozzátartozik az általános műveltséghez, míg az informatika (még?) nem.

A cikk épp azt feszegeti, hogy igen. Egyébként valószínűleg valaki kutyafuttában gépelhette be, ezért volt benne ennyi hiba.

 

Jó-jó, majd csinálok külön témát...

[Calyd]

Szerintem ma már szükséges egy bizonyos szintû informatikai tudás. Nevezhetjük ezt általános mûveltségnek, de én nem szeretem, mert egy kalap bizonyos valami. Ezt húzzák rá minden "vacakra" amirõl úgy gondolják, hogy baromi fontos, na mindegy. Én a kulcskérdést a "bizonyos szint"-ben látom, minden tantárgy esetén.

 

@h.arpad:

A biológia fontos, de nem biztos, hogy a vesemûködés minden apró részletét kéne tudni. Sokkal inkább helyesnek gondolnék egyfajta egészségnevelést, alapvetõ anatómiai ismeretek, hogy mondjuk tudja az ember, hogy van mája, és hogy azt ne a nyakán keresse (van ilyen felnõtt ember is, tök komolyan mondom).

 

Helyesírás: szüleim szerintem sokszor örülnének, ha az emberek írni tudnának... Egyébként szerintem az már egy jó eredmény lenne ezen a téren (talán nem is kéne több), ha a mondatszerkesztéssel tisztában lennének az emberek, és némi alapvetõ ragozással. Például boldog lennék, ha nem látnék "Meg-e lehet ..."-eket.

[Sanzi]

Én ebben az évben érettségiztem és rengeteg érdekes tapasztalatot gyûjtöttem. Az idõre való tekintettel most nem megyek a dolgok mélyére, de holnap majd leírom a tapasztalatokat, véleményeket.

Nem csak az informatika oktatásról, hanem a többirõl is.

 

[h.arpad]

A biológia fontos, de nem biztos, hogy a veseműködés minden apró részletét kéne tudni.

Ez is attól függ, hogy mit tekintünk általános iskolás szintnek és mit gimnáziuminak. Az egészségtant külön tantárgynak képzelték (amiről hosszabban írsz), és úgy volt, tanítani is fogják. Bármennyire is ritka, én beszéltem egy ilyen végzőssel (a PTE-ről - az interjú nyilvános, mivel megjelent az egyetemi lapban, beszkennelem, ha kéred). Hát, szerencséje, hogy a tanítóképzőt is elvégezte az IGYFK-n, mert nem tartanak igényt a tudására. Hogy akkor minek képezték... hát ez már más kérdés. Én úgy fogom fel, hogy nem az ő "hibája", hogy állami finanszírozottként felvették, és egyáltalán belefért a keretszámba.

[Calyd]

Igen, részben attól függ, nagyobb részben viszont attól, hogy biológusokat vagy orvosokat szeretnénk-e képezni már középiskolában! Persze kicsit sarkítottam, de akkor is rettentõen túlzónak gondolom a mai oktatásrendszer sok részét.

Az interjú érdekel, ha beszkenneled, azt megköszönöm.

Az pedig nem (csak) a mai rendszer hibája, hogy nem tud megfelelõ szakembereket képezni, és nem is hiszem, hogy hazai sajátosság. Mindenhol kerülnek ki a felsõoktatásból olyanok, akik nem állnak szakmailag a csúcson. A sokat ajnározott "régi" rendszer is "termelt" (hú de csúnya kifejezés erre) ilyen embereket a felvételiktõl függetlenül. Sõt! Az akkori módszerek miatt szerintem súlyozottabban megvolt annak az esélye, hogy rossz szakemberek kerülnek ki. Elnézést ezért, de nézzük meg a középkorú-idõsödõ tanárokat! Persze tisztelet a kivételnek! Azért hoztam ezt a példát, mert ezzel mindenkinek van tapasztalata.

[h.arpad]

Pont ez első mondatodban van az, amiért én korábban azt írtam, elsősorban az általánosabb tárgyak kapjanak nagyobb hangsúlyt. Aztán majd meglátjuk.

A cikk: kicsit formális, túlontúl, de a lényeg kiderül belőle: az, hogy milyen képzést kapnak: >>link<<

 

Egyébként semmiképp sem gondolnám, hogy az idősebb tanárok kimondottan előnyben lennének, még azt sem gondolom, hogy jobbak. Főleg, ami az informatikát illeti... hát...

[Calyd]

Bocs, azt hittem azt mondod, hogy ilyen komoly szinten kell tanítani a bioszt.

A tanárokról éppenhogy negatív kritikát írtam, mert szerintem nemhogy előnyben nincsenek, hanem nagyon is hátrányban vannak. Alkalmazkodóképtelenek. Lehet én is az leszek 50-55 évesen, de nagyon bízom magamban, hogy nem.

 

A cikket köszönöm, nagyon érdekes. "...erre igazából nincs szükség, mert minket is fizetni kell, és inkább megoldanák biológia, osztályfőnöki vagy testnevelés óra keretében." Ez nem is teljesen elvetendő ötlet, bár szerintem szükség volna az ő szakjára. A biosz, testnevélés és osztályfőnöki órákat inkább össze kéne hangolni az egészségtannal.

"A tízperces szünet arra elég, hogy egyik osztalyból átmenjenek a másikba." - Ez nagyon igaz. Szerintem is több kéne legyen a szünet, hogy ki lehessen menni a friss levegőre kicsit mozogni, szellőztetni.

[Garono]

A szünet téma is érdekes, ugyanis a tanulók többsége hallani sem akar a hosszabb szünetekrõl, mert így negyed órával elõbb van vége a tanításnak. Sõt, még ezen is rövidíteni akarnak.

 

[Sanzi]

@Garono

Az informatika oktatásról annyit, hogy ami most van az egy hatalmas csőd. Ezt mindenki tudja, de nincs mit tenni ellene. Miből is áll az érettségi? Ki miképpen tud szöveget, excel táblázatot formázni. Tud-e beszúrni Power Point-ba egy képet és képes-e megjegyezni 3db Access képletet. A weboldalkészítés csak azért került bele a csomagba, hogy az Office ismeret teljes legyen. Most vonhatnánk le messzemenő összeeskövés elméleteket, hogy mi ez a hatalmas összetartás a Microsoft és a magyar oktatás között, de ne menjünk bele. Szegény érettségis egy CD-t nem bír irni, az senkit nem érdekel. De ismerni a DARABTELI-t, meg a DARAB1/2-t. Ez a lényeg. Hát, mindenki mérlegelje ezt magában, hogy tényleg ez-e a lényeg.

 

@Balázs

Az oktatás minőségéről. Nézzük az én esetemet kicsit átalakítva. Nincs számítógpem, az iskolában látok először gépet. Reál Gimnáziumban egy évig volt informatika órám, ahol örültek, hogy meg bírták tanítani a Word meg az Excel használatát. Nem lehet mindenkivel úgy haladni, mint azokkal akik ezt a fórumot olvassák. Van akit érdekel, van akit nem. Aztán az embernek el kell mennie fakultációra, mivel csak akkor számítják be pontnak a jegyét, ha tanulta két évig. Így lehúz még egy évet fakton, ahol tovább megy a titkárnőképző. Elhihetitek, hogy nagyon sok embernek még ezek a dolgok is hatalmas kihívást jelentenek. Ne azt vegyétek alapul, hogy Ti mit tudtok. Van aki örül egy informatika közép érettségi négyesnek, de ír egy 98%-os emelt törit, amibe szerintem elég sokaknak beletörne a bicskájuk ezen a fórumon. Ne keverjük a dolgokat.

Másik, hogy miért is nem lehet többet tanítani. Nekem 33 órám van egy héten, amibe van minden. Nem csak informatikából áll a világ. Van töri, irodalom, matek, fizika, biosz. Kinek mi kell. Egy általános gimnáziumban nem lehet elfordulni egy tantárgy irányába sem. Nekünk ezek a dolgok kevesek, vannak akiknek meg sok is.

 

Igazából sok gondolat van bennem ezügyben, de nagyon nem lehet lecsupaszítani egy tantárgyra. Amilyen helyzetben most van a magyar oktatási rendszer, szerintem örülni kell annak, ami most van. Aki meg kívülről csak bepillant egy keveset, azon meg nem csodálkozok, hogy ennyire megrémül a mostani helyzettől. Mi is megrémültünk, csak mi ebben vagyunk nap mint nap. Nem újdonság már.

[h.arpad]

Nálunk a fakultáció jó alkalom volt arra, hogy azokat a tantárgyakat jobban elsajátítsd, amelyekben esetleg a többiek "hátráltathatnak". (Talán most is az, nem tudom.) Persze attól is függ, mennyire veszi szigorúan a tanár, hogy az adott tárgyat neki meg kell tanítania. Nálunk nem vettek fel olyasvalakit, akivel nem lehetett együtt dolgozni. Elismerem, nem mindenkivel és nem mindehol lehet ezt megtenni, de ez a gimi kifejezetten főiskolai/egyetemi felvételire készített fel. Régebben, ha valakit nem "érdekelt" egy tárgy, azt kicsapták. Mostmár ilyet nem mindenhol lehet csinálni, át kell rugdosni a 4 éven, és még utána az érettségin... Érdekes módon, főiskolán meg egyetemen már lehet... Akkor ez hogy is van?

 

Képzeld el azt a helyzetet -- maradva a CD-írásnál --, hogy az illető titkárnő lesz. Fejből ismer néhány olyan Excel föggvényt, amelyet egyébként a képlet súgóban könnyedén megnézhet. De a CD írást milyen súgóból fogja kinézni?

[Garono]

Ne azt vegyétek alapul, hogy Ti mit tudtok. Van aki örül egy informatika közép érettségi négyesnek, de ír egy 98%-os emelt törit, amibe szerintem elég sokaknak beletörne a bicskájuk ezen a fórumon. Ne keverjük a dolgokat.

Viszont! Engem ugye nem érint a töri, de ez fordítva már nem igaz! Az a bizonyos emberke is használja a számítógépét, hiszen már "Marika néni a kisboltból" is myvipezik! Ezt úgy értem, hogy míg a számítógépek minden szakmában elterjednek (gépészet, építészet, mûvészetek > minden), addig egyik szakma nem nyúlik át a másikba (egy mozdonyvezetõ biztos nem foglalkozik atomfizikával, hacsak nem a hobbija, de ettõl most tekintsünk el). A számítógépet mindenki használja már, és szerintem elvárható, hogy aki használja, az értsen is hozzá. Ennyi erõvel a történész miért tanul meg számolni? Mert minden napos dolog, mint a számítógép használata is.

 

[Sanzi]

Képzeld el azt a helyzetet -- maradva a CD-írásnál --, hogy az illetõ titkárnõ lesz. Fejbõl ismer néhány olyan Excel föggvényt, amelyet egyébként a képlet súgóban könnyedén megnézhet. De a CD írást milyen súgóból fogja kinézni?

Megkérdezi itt a fórumon, és mi örömmel válaszolunk neki. Amúgy meg ezt én nagyon jól tudom. Nem is jó, hogy így van.

 

@Garono

Milyen irányba is halad az informatika? Minden legyen minél egyszerûbb, minél könynebben kezelhetõ. Szerintem a MyVIP-et az is tudja kezelni, aki tud írni, olvasni. Azért az "általános" informatika tudást se nézzük olyan hatalmas nagy kincsnek. Öcsém 6 éves, soha semmilyen formában nem találkozott még a suliban géppel. De a WarCraft III-mat kijátszotta, netezik, zenét hallgat, letölt. Az olvasással még problémái vannak, de a gépet jobban kezeli mint pár tanár a sulinkba. Az alapvetõ készségeket szerintem nem lehet és nem is nagyon kell megtanítani. Egy átlag embernek bõven elég annyi, hogy HASZNÁLNI tudja a gépet. Ha a kiinduló példánál maradunk, nem fog mindenki weboldalt szerkeszteni.

[h.arpad]

Aha, csak gondolod, hogy a Neten el tud igazodni az, aki CD-t sem tud írni. Az iWiW az jól megy, az igaz. Ez most tapasztalat.

 

A húgom is probléma nélkül töltöget, MSN-ezik, iWiW-ezik, csak épp nem tud egyedül eligazodni (csak pár példa):

-> ha küldeni akar egy JPEG képet, nem tudja átméretezni (hát még, ha ki kellene vágni...)

-> nem tudja értelmezni a tûzfal kérdéseit, még akkor is, ha egyszerûek és magyarul vannak

-> nem tudja, hogy kell keresni egy böngészõablakban, megjeleníteni egy képet a böngészõben, ha az éppen háttérkép

-> nem ismeri a gyorsbillentûket, ha azt mondom neki, a vágólapra kerül, amit másol, röhög rajtam, hogy miket ki nem tudok találni...

 

Velem nyilván tanul valamennyit, de én nem mondanám, hogy ez egy 11.-esnek elég, még akkor is, ha mûvészeti szakközépben van. Miért nem lehet a mûvészetiseknek is megtanítani, könyörgöm, mi az a Ctrl+C meg Ctrl+V . Hát aki grafikus szeretne lenni közülük mit fog csinálni, könyörgöm?

[Pentium XE]

Nálunk is így van. iWiW, MyVip, netes játékok mennek, de ha van valami, akkor mindegy hogy mit csinálok, de én kellek. Ez van.

[vmiki]

Nálunk is dettó ugyanez a helyzet, bár van a suliban informatika. Aki akar az meg is tanulhat, mert a tanár elmondja, de a szorgos diákok, szorgosan mást csinálnak. Csak kár, hogy az iwiw, a messenger nem ECDL modul (még?)...

[h.arpad]

Egy ismerősömnél nagy gond van. Letiltották az iWiW-et a munkahelyen. Tragédia. A netforgalom a felére esett.

 

Ezt nem értem. Kapásból 12 olyan oldalt is fel tudnék sorolni, amit előbb látogatnék meg. Úgy gondolom, az Internetes kultúra nagy mértékben igazodik az informatikai tudáshoz is, képzettséghez is.

[Calyd]

Nálunk a fakultáció jó alkalom volt arra, hogy azokat a tantárgyakat jobban elsajátítsd, amelyekben esetleg a többiek "hátráltathatnak". (Talán most is az, nem tudom.) Persze attól is függ, mennyire veszi szigorúan a tanár, hogy az adott tárgyat neki meg kell tanítania. Nálunk nem vettek fel olyasvalakit, akivel nem lehetett együtt dolgozni. Elismerem, nem mindenkivel és nem mindehol lehet ezt megtenni, de ez a gimi kifejezetten fõiskolai/egyetemi felvételire készített fel. Régebben, ha valakit nem "érdekelt" egy tárgy, azt kicsapták. Mostmár ilyet nem mindenhol lehet csinálni, át kell rugdosni a 4 éven, és még utána az érettségin... Érdekes módon, fõiskolán meg egyetemen már lehet... Akkor ez hogy is van?

 

Képzeld el azt a helyzetet -- maradva a CD-írásnál --, hogy az illetõ titkárnõ lesz. Fejbõl ismer néhány olyan Excel föggvényt, amelyet egyébként a képlet súgóban könnyedén megnézhet. De a CD írást milyen súgóból fogja kinézni?

Egy tanárnak nem meg kell tanítani valamit, meg valamiféle vasszigorral beleverni a gyerekbe. Olyan feladatokat kell adjon, amivel motiválja az önálló tanulásra. Ezt kéne kis kortól kialakítani a gyerekekben: az igényt tudás megszerezésére, a tanulásra, önmaguk minél több téren történõ fejlesztésére. Szerintem csak ez lehet igazán eredményes, ezáltal szerez a diák tudást, nem pedig azáltal, hogy megtanulja, bebiflázza stb. az anyagot. Egyrészt ennek azért sincs értelme, mert például az ilyenek miatt alakul ki a "csak éljem túl" érzés. Mert bizony ez él az iskolások igen jelentõs részében, a többségben! Másrészt ez nem valódi tudás, hanem iskolás tudás. Ez alatt értem azt, hogy csak arra felel meg, hogy a dolgozatoknál, az érettségin "jó" eredményt érjen el. (Szándékos az idézõjel, én ezt nem tartom igazi eredménynek, sikernek.) Akit az ilyen "régi" módszerekkel tanult, az nem azért képes a szakmájában jó lenni, megújulni stb. mert olyan jól beleverték a tudást, hanem mert érdekeli, foglalkozik vele.

 

A hugod esetében felhozottakkal kapcsolatban viszont nekem is az a véleményem, hogy igenis fontosak, jó lenne, ha ezekkel legalább alapszinten tisztában lenne a felnövõ generáció.

@Sanzi:

Ha gondolod, olvasd el Zsakó cikkjét, amit fentebb linkeltem. Lehet, hogy elsõre úgy gondolod, hogy tartod a véleményed arról, hogy egy átlagembernek elég tudni használni a gépet. De a cikk kapcsán hátha elgondolkodsz azon, hogy ez azért nem teljesen így van. Szerintem olyan tudás kialakítása szükséges, ami továbbfejleszthetõ, specializálható. Ehhez szükséges például némi hardverismeret (legalább annyi, hogy ne valami misztikus dolognak tekintsen az ember a gépre, ami valahogy megy), némi programozási ismeret, ami például arra lehet jó, hogy alapvetõ fogalom alakuljon ki a gyerekben, hogy mik a programok, és persze az általad is említett alkalmazói tudás is fontos.

 

Ami szerintem nagyon fontos lenne, az egy alapvetõ informatikai kultúra kialakítása. Ami már talán lehetõvé tenné, hogy a például esetleges problémáival felkeressen fórumot (mondjuk ezt ), ott értelmesen fel tudja tenni a kérdést és értelmezni tudja a választ olyan szinten, hogy esetleg vissza tudjon kérdezni.

[h.arpad]

Az általad leírtakkal egyet értek, meg nyilván a te szakterületed, tehát jobban rálátsz.

 

Van egy kis gond viszont azzal a "vasszigorral". Mióta annyira elengedték a gyeplőt, azóta ez már csak utópia. Gondolj bele, van, mikor nem is a gyermek, hanem a szülők lennének ennek a legnagyobb ellenzői. Ez már nálunk is így volt. A mostani rendszer feltételezi, hogy a gyermek egy olyan értelmes (időnként a tanárt is felülbírálni képes) lényezet, aki képes már 10 éves korában kiválogatni azt, ami kell, és még azt is tudja, mit lenne helyesebb tanítani. Holott nagyon sokan csak jóval később jönnek rá arra, mit mulasztottak akkor, amikor még ingyenesen lehetett megtanulni a tárgyat, és volt kitől kérdezni.

[Calyd]

Válasszuk szét a tanítás módszerért és a tanítandókat! A módszer a "vasszigor" és továbbra is elítételem, helytelennek tartom méghozzá azért, mert ahogy írtam korábban is, véleményem szerint az egyik legeredménytelenebb, legrosszabb módszer, ahogy oktatni lehet. Jobban támogatam a gyermek-központú meggondolásokat. És ez nem összekeverendõ a "gyermeknek mindent szabad" gondolattal!

A mostani rendszer szerintem éppenhogy nem gondolja azt, hogy a gyerek tud válogatni. És ez valamilyen szinten jó is, de én azt mondom, hogy több választási lehetõség kellene. Ismét a egy megfelelõ mértéket kellene megtalálni ebben is. Csak hát ehhez ugye az kéne, hogy sok fakultációs foglalkozás legyen (itt nem a 11-12-es órákra gondolok), minél több lehetõsége legyen a gyereknek az iskolában. Értem ezt a sportra, a mûvészeti tárgyakra, reál és humán területekre egyaránt. Ehhez viszont több és megfelelõ(bb)en képzett tanárra volna szükség, akik meg lennének fizetve és akár délután 5-6-ig is bennmarad mondjuk két diákkal. Hiszek abban, hogy ezáltal, megfelelõ oktatással elérhetõ, hogy a gyerek késõbb jobban tudjon dönteni. Ez meg csak azon kívül, hogy a gyereknek jó, jó a társadalomnak is, mert nagyobb eséllyel képez jó szakembereket.

Sajnos én egyelõre errõl látom, hogy utópia. Még mindig a gyermekre hátrítja szinte mindenki a tanulás felelõsségét. Tanár, szülõ egyaránt. És bármilyen furcsán hangozhat ez elsõre, ez nagyon rossz gondolat. Kicsit konkrétabban: azt látom (és tapasztalom a saját bõrömön is), hogy még uralkodó a "leadtam az anyagot,...", "én mindent megtanítottam,...", "minden felszerelést megvettünk a gyereknek,..." és hasonlók, amelyik mindenegyike úgy folytatódik, hogy "neki csak tanulni kell." Ezáltal elérve azt, hogy sem a szülõ, sem a tanár nem hibás semmiért, csak az "büdös kölök". A szülõs részbe nem mennék bele. A tanár esetében viszont szerintem fel kéne tenni a kérdést, hogy tényleg minden tõle telhetõt megtett-e, hogy tanítson, hogy neveljen, hogy segítséget nyújtson a gyereknek a tudás megszerzésében elsajátításában. Tényleg annyiból áll-e egy tanár feladata, hogy ír a táblára, magyaráz valamit és dolgozatot irat?

Vagy megpróbál figyelni a gyerekre, az osztályban lévõ viszonyokra, az életkori sajátosságokra, az érdeklõdési körökre, és ezáltal próbál olyan megoldásokat kigondolni, amivel rá tudja venni a gyereket arra, hogy foglalkozzon az iskolával.

 

Néhány dolgot szeretnék még megemlíteni arról, hogy mennyire "jó" a társadalmi nevelõ hatása, mennyire nevel következetességre az iskolarendszerünk.

Néhány helyen már van szelektív hulladékgyûjtés, de ez általában korlátozódik az osztályteremre. Ez azt jelenti, hogy Mari néni a nap végén összeönti a szemetet egy nagy zsákba. Miért várjuk el ezek után, hogy a gyerekek ennek bármilyen jelentõséget is tulajdonítsanak?

Tipikus pedagógiás sztori, de utolsó gimis éveim valamelyikében nálunk tényleg megesett. A Föld napján néhány facsemetét ültetett azt hiszem minden osztály. Ez eddig szép és jó, de a focipálya mellé? A nagyon közeli fák rendszeres labdatámadásokon estek át.

Több helyen próbálnak "jófejek" lenni a tanárok, és nagyon modern pedagógia módon a diáksággal közösen megalkotni az iskolai házirendet például. Ez általában a DÖK-kel való egyeztetés. Itt elsõsorban azokra a szabályokra gondolok, amik például azt hivatottak kezelni, hogy mondjuk egy nap ne lehessen kettõnél több témazáró. Nálunk volt olyan is, hogy ha két hétig nem javította ki a tanár a témazárót, akkor érvényét vesztette és újra kellett írni. Ez utóbbi jogosságáról lehetne vitatkozni, nem ez a lényeg. A lényeg, hogy ezek a szabályok általában azért vannak, hogy megszegjék õket. Nyilván nem a diákok, merthogy közük nincs hozzá. Hangsúlyozom, hogy ez a diákvédõ szabályok nem összekeverendõk azzal, hogy a diáknak mindent lehet, és azt sem állítom, hogy mindegyik jó szabály volna. Pusztán arra szerettem volna rámutatni, hogy a szabályok betartásában igen "jó" példával szoktak szolgálni a tanárok. Ezek után miért várjuk el a sebességkorlátozás betartását, a tisztes adófizetést és úgy egyáltalán a tisztességes állampolgárt?

 

Csak így még egy gondolatot a végére: "megtanulni a tárgyat" - biztos a tárgyat kell megtanulni?

[zsoltchelsea]

@Calyd: Úgy látszik nem jártál Békés megyei iskolában. Itt a DÖK szerepe nem valami óriási. Sok szépen csengõ joga van, ami igazából majdnem egyenlõ a nullával. Kérdezd csak meg Sanzit.

[Calyd]

Igen, ez a helyzet is besorolható az általam említett problémakörbe. Azt hiszem mindegy, hogy a döntéseit nem veszik figyelembe, vagy egyaltalán nem is jut neki szerep.

[zsoltchelsea]

Alárendelik a tantestületnek (a testület dönt), így a jogaik nem érnek semmit. Ha egy tanár módszere ellen lépnének fel (pl.), akkor sem kapnának kedvezõ ítéletet.

[Sanzi]

Mivel egy évig volt szerencsém az iskolai DÖK-höz, talán van egy kis jogom véleményt nyilvánítani.

 

@zsoltchelsea

Rájöttem, hogy a DÖK semmire se jó. De komolyan semmire. Mivel a kormány folyamatos megszorításokat tesz az iskolák felé, így DÖK segédtanár sincs, így nincs tanár aki megteremtené a kapcsolatot a diákság és a tanári kar között. Szabadidejében, délután a diák két szép szeméért meg hülye lenne akárki is dolgozni.

Amúgy meg a diákság is ugyan úgy okolható ezért a problémáért. Rendezvényekre rendszeresen nem jöttek el, két filmvetítést rendeztem amire senki nem jött el. Az "öltet dobozba" egy cetli nem futott be egész évben, egy faluújságos hírdetésre sem kaptunk semmilyen visszajelzést. Így az elsõ két hónap után mindenkiben lelohadt a tenni akarás, így a DÖK leredukálódott 3 személyre.

 

@Calyd

Ha említhetek két példát a közlejovõbõl. A koleszt összevonták a sulival. Szintén a megszorítások miatt, mivel így egy zsebbõl megy az egész és így anyagilag talán jobban jönnének ki. Errõl pontos infóim nincsenek, és amikor megkérdeztem õket, akkor is csak annyi választ kaptam, hogy nem rám tartozik. Ezzel szemben én írtam a DÖK véleményezõ okiratát, de, hogy véleményezzek valamit nem árt, ha tudok is róla valamit. Igaz már az ülések elején mondták, hogy csak véleményezési jogunk van. Ekkor megfordult bennem a gondolat, hogy akkor minek is vagyunk itt...

Ugyan így folyt év végén az igazgató választás, a két benyújtott pályázatot kellett a DÖK-nek bírálni, de itt is csak véleményezési jogunk volt. Kérdem én, akkor mi értelme az egésznek? Csak azért csinálják, hogy el tudják mondani, hogy megkérdezték a diákságot? Ebben a formáan nem sok jövõt látok neki...

 

Egyedül a gólyatáborok szoktak jók lenni, azt szervezünk most is. De ezen felül nem érdemes a DÖK-kel foglalkozni a Rózsában. Nekem ez a véleményem.

[Calyd]

Srácok, ugyan arról beszélünk! Én is épp ezt mondom, hogy pl. a DÖK-nek így semmi értelme, csak szemfényvesztés, avagy ahogy írtad: "Csak azért csinálják, hogy el tudják mondani, hogy megkérdezték a diákságot"

Abban is igazad van, hogy a diákok is felelõsek ezért, de továbbra is nagyobb felelõsséget látok a felnõtteknél. Pont azáltal, hogy tulajdonképpen semmibe veszik a diákok szervezetét elérik, hogy a azok ne is foglalkozzanak vele.

Egyébként a diák két szép szeméért, szabadidõmben is szívesen ottmaradnék, és ha tanár leszek majd, akkor ott is fogok maradni. De remélem olyan iskolában tudok majd elhelyezkedni, ahol rajtam kívül lesz még legalább egy vagy két ilyen naív kolléga, mint én, és akkor már azért lehet valami értelmeset csinálni.

[h.arpad]

A DÖK eszembe sem jutott. Nálunk nem volt ilyen. Nem hiányoltam. Szerintem rossz szemlélet, ha a diákok úgy gondolják, valamilyen félig-meddig autonóm szervezet fogja majd az érdekeiket megvédeni a tanárokkal szemben. Hol van ebben a kölcsönös bizalom? Hol a tanár tekintélye? Ilyen meg olyan szabályokat meg törvényeket olvasgatunk egymás fejére?

 

Nálunk azért nem volt egy napon két támazáró, mert megkértük a tanárokat, akik puszta szolidaritásból /empátiából nem tettek ilyet. És, mert a legtöbb tanár velük sem tett ilyet annak idején. Ha mégis, annak nem a DÖK-kel szemben volt következménye, hanem az egész diáksággal szemben, akik szintén nem oszlottak DÖK-ösökre, meg döketlenekre. Vagyis a tanárnak nem néhány diákkal kellett megegyeznie, hanem a legtöbbjükkel.

 

(Most jut eszembe, mintha ugyanez menne a HÖK-kel/HÖOK-kal a felsőoktatásban, be szép eredménnyel ...)