A Visual Novel Műfaj

[Alterego-X]

Belenéztem, mondjuk így, ha már előjött a dolog. De ha eleve az anime / manga ellenszenves, nekem nem sok keresnivalóm van ott. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy én, mint a nyugati kultúrával teljesen azonosuló, kvázi átlagos életvitelű (értsd: párkapcsolat, munka, könyv-film-kultúra nyugati módra) figura nekiüljek egy teljesen alternatív valaminek.

Szal érted. Nem haterkedni akarok, sem japánizmusok ellen (mert amúgy a kultúrát szeretem, volt VN-alapú anime is, amit szerettem), sem maga a VN ellen, de ez nekem annyira valahol nagyon máshol van, hogy oda nem merészkedek el. Megszerettem néhány szeletét a kultúrának, és ha megszerettem, annak maximalistája is vagyok. Nem fér bele.

Ez egy teljesen teljesen logikus érv. A japán médiában, főleg az otaku központú médiában, annyi idegen elem van, (és ezek közül csak a rajzstílus a legkisebb), hogy tényleg néha még lefordítva is mintha egy külön nyelv lenne. Tele van olyan toposzokkal, műfajokkal, karakter-archetípusokkal, témákkal, amik amúgy teljesen idegenek nekünk, emiatt elég magas a "bejutási küszöb".

Nekem van egy olyan érzésem, hogy mi, akik szeretjük ezt a fajta japán médiát, nem is igazán azért mert annyira alternatív természetű emberek lennénk, vagy a rossz országba születtünk volna, vagy mi, egyszerűen csak azért mert a véletlenek sorozata valahogy úgy alakult, hogy egymás után tucatnyi olyan animét/mangát/VN-t/JRPG-t találtunk, amik annyira tetszettek hogy hajlandóak voltunk elnézni nekik a "WTF japan"-ságokat, aztán mire észbe kaptunk volna, már elkezdett annyira természetesen hatni, hogy nem is csak a szívünkhöz megmagyarázhatatlanul közeli történeteket élveztük, hanem simán a jókat. Az emberek többi 99%-a meg valahogy úgy járt, hogy volt ideje azt mondani hogy "WTF Japan" mielőtt hozzászokhatott volna.

Talán ezért is olyan nagy "srs bsns" a rajongók között, az újonnan próbálkozóknak való lista-ajánlás, mintha valami külön, agysebészet szintjén lévő tudományág lenne kitalálni hogy a naív újoncnak mi az az egy, és egyetlen anime ami után még hajlandó lenne megnézni egy másodikat, és utána egy harmadikat.

Hogy neked mit ad, azt én nem tudhatom. Maximum azt tudom elmondani, hogy engem mi fog meg, mi az, ami miatt örömmel szánok rá időt. Egyrészt sokkal könnyebb beleélni magam, mint bármilyen másik médiába. Az írott szöveg hagyja szabadon dolgozni a fantáziám és megjeleníteni a jeleneteket a magam számára, ahogy én azt szeretném elképzelni.

Amellett hogy kb. minden mással is egyet értek amit mondtál, ezt az egyet külön kiemelném.

Ugyebár klasszikus kérdés, hogy vajon a saját fantázia, vagy kényelmes előre gyártott képi világ-e a jobb. (és persze a válasz mindig az, hogy ízlés kérdése).

Ebben szerintem nagyon leleményes középút ez, ahogy egy VN ad egyfajta "vizuális mankót", az olyan triviális dolgokhoz mint a háttérben lévő szoba berendezése, vagy az olyan fontos, de nehezen leírható dolgokhoz mint egy szereplő arca, ugyanakkor rengeteget hagy a képzelőerőre. A párbeszédek alatti gesztikuláció, a harcjelenetek, stb, csupa olyan részletek, amiket végső soron a képzelőerőm tölt ki, ráadásul jobban mint ahogy bárki más ki tudná.

Többször jártam úgy, hogy ha egy jó VN után kezdtem el nézni az anime változatát, akkor az valahogy csúnyának, mesterkéltnek, üresnek hatott az egész hangulatában, pedig objektíven nézve rendben volt, de amikor csak egy néhány tucatnyi csicsás, szépen kidolgozott állókép volt, amik alatt szép zene szólt, azokból valahogy szebb folyamatos jeleneteket tudtam elképzelni mint amilyenek tényleg lehetségesek.

[Warfoki]

Az eltérő route-okat ne tekintsük már játékosi döntés eredményének :-) (Mellesleg ez a kihagyott cucc odab@sz.)

...Amivel szvsz eléggé egyedül vagy. Most őszintén, csomószor gyakorlatilag kényszerítenem kellett magamat a továbbolvasásra, annyira irritált ez Shirou gyerek (a bamba idealizmusa, önzetlen segítenivágyása, meg a nőkkel való viszonya [egyébként ez ilyen műfaji sajátosság, hogy kb. minden második anime/manga/VN/ egyéb japánikus KisTehén! főhősei képtelenek saját szexualitásuk természetesként való elfogadására??!]).

Egyébként csak itt a gsfórumon is vannak egy páran (grass pl.), de a szűkebb ismeretségi körömet is sikerült rászoktatnom :D

Jaj, el ne felejtsem, tudnál mondani olyan VN-eket, amikben játék is van? (A korábban említett JRPG/SRPG vonalon mozgó fajta érdekelne.)

Ennyire nem vagyok naiv azért, de erőteljesen idealista vagyok dettó és az ideáljaimhoz foggal-körömmel ragaszkodom is, az önzetlen segíteni akarás rész úgy, ahogy van átvethető rám, 10-ből kilencszer mások érdekeit bőven magam elé helyezem (ha összeadom, forintban tízezreket, és többszáz órát dobtam ki már így az ablakon, a legtöbbször úgy, hogy tudtam, hogy viszonzatlan marad a dolog és ennek ellenére sem bánom). A harmadik pontban viszont egyet kell hogy értsek: szvsz nincs férfi a világon, aki ENNYIRE balf@sz lenne e téren.

Viszont ha Shirou jelleme volt a gond, akkor erre azt tudom mondani, hogy pláne olvasd el a másik két route-ot. Tulajdonképpen - bár ugyanaz az időintervallum - viselkedésileg hősünk felnő. Az első route-ban, amit olyan olvastál is, egy már-már infantilis szinten idealista, tétó alak. Jellemfejlődése itt is van, de minimális. A második route-ban egy az ideáljait minden ellenében megtartó, de annak hibáit felismerő, már-már felnőttként gondolkodó egyén lesz a végére. A harmadikban beesik egy impossible to win szituba, ahol döntenie kell, hogy tartja az ideálját, hogy mindenkin segíteni akar saját magát és vágyait feláldozva, vagy menti azon keveseket, akiket tényleg szeret, ami meg többit illeti, fuck it. A végére egy mindenre elszánt, vasakaratú, céltudatos badass lesz belőle. Mindezt szépen fokozatosan átvezetve. És ott tényleg a játékos történet közbeni döntésein múlik, hogy elbukik vagy sem a végén.

[Egyébként sajnos jah. A főhőős szexualitáshoz hozzáállása valahogy mindig szélsőséges: vagy teljesen balf@sz ilyen téren vagy rapist. :unsure: VN-ek terén is vannak ellenpéldák azért, összeszedek párat holnapra.]

A JRPG és SRPG tartalmakhoz javaslom a vndb címkéit böngészni, szvsz van rájuk külön címke. Mindenesetre holnapra ezekből is összeszedek egy kis csokorra valót.

Talán ezért is olyan nagy "srs bsns" a rajongók között, az újonnan próbálkozóknak való lista-ajánlás, mintha valami külön, agysebészet szintjén lévő tudományág lenne kitalálni hogy a naív újoncnak mi az az egy, és egyetlen anime ami után még hajlandó lenne megnézni egy másodikat, és utána egy harmadikat.

Többször jártam úgy, hogy ha egy jó VN után kezdtem el nézni az anime változatát, akkor az valahogy csúnyának, mesterkéltnek, üresnek hatott az egész hangulatában, pedig objektíven nézve rendben volt, de amikor csak egy néhány tucatnyi csicsás, szépen kidolgozott állókép volt, amik alatt szép zene szólt, azokból valahogy szebb folyamatos jeleneteket tudtam elképzelni mint amilyenek tényleg lehetségesek.

Nálam egy japánfanatikus gimis osztálytárs indított el (amellett, hogy nyilván a gyerekkorom része volt a Pokemon és a Dragon Ball nekem is, de ettől még letojtam volna a japán médiát). Az arc Death Note rejongó volt, és lukat beszélt a hasamba. Végül kölcsönadta a mangát (magyarul, eredetiben), és rájöttem, hogy bakd, ez tényleg jó. Utána kaptam pár Hellsing és Berzerker kötetet is. Az előbbi bejött, az utóbbi már annyira nem. Anime terén tőlem kaptam kölcsön az Akirát, a magam szakállára meg beszereztem az Elfen Lied-et. Miután ez is, az is bejött, úgy döntöttem, hogy oké, ez a világ engem érdekel. A visual novelekről gyakorlatilag nem tudtam, amíg egy másfél éve az egyetemen megismert haverom meg nem mutatta a vndb-t és el nem magyarázta mi fán terem ez. Ajánlott egy párat, nyár elején neki is feküdtem és bejött a japán média ezen szegmense is, azt kell hogy mondjam.

Ez meg általánosítható igazából: nagyon, NAGYON ritka, hogy a feldolgozás akárcsak utolérje az eredeti hangulatát, minőségét. És erről most eszembe jutott a Saya no Uta amerikai képregény-feldolgozása, úgyhogy itt abba is hagyom, mielőtt beüt a nerdrage...

[Warfoki]

Jaj, el ne felejtsem, tudnál mondani olyan VN-eket, amikben játék is van? (A korábban említett JRPG/SRPG vonalon mozgó fajta érdekelne.)

Nah, akkor ajánlás következik. Egyrészt összeszedtem pár történet mellett komolyabb gameplayt is felvonultató VN-t, másrészt pár általad is említett balfácán klisétõl eltérõ fõhõst szerepeltetõ VN-t.

Gameplay tekintetében ajánlanám:

Utawarerumono

+ Talán ennek van még a legjobban összeálló sztorija és játékmenete egyben.

- Random beesõ hentai jelenetek, amik 90%-ban csak azért vannak, hogy legyenek.

Sengoku Rance

+ Játékmenetben talán a legerõsebb az angol fordítást kapott VN-ek közül.

- Egy sorozat sokadik tagja, azonban a korábbi részek nincsenek lefordítva, bár önmagában is fogyasztható bõven.

- Rapist fõhõs.

Ar Tonelico & Ar Tonelico II

+ A komolyabb gameplayt felvonultató játékok közül talán a legerõsebb történettel ez bír.

- PS2 only. (Mondjuk emulátorral futtatható szvsz simán.)

(Van harmadik rész is már angolul is, de az meg PS3 only, így sem én, sem semelyik ismerõsöm nem játszott vele.)

Castle Fantasia ~Seima Taisen~

+ Minden szampontból jó ugyan...

- ... de semmilyen szempontból nem igazán kiemelkedõen az.

Azért így egy megjegyzés: a vndb-n olyanok kerülnek fel, amik elsõsorban VN-ek, másodsorban játékok általában. Épp ezért alapvetõen értelmetlen mondjuk egy Final Fantasy-hoz, vagy pláne nyugati szerepjátékokhoz (Baldur's Gate mondjuk) hasonlítani ezeket.

Fõhõs tekintetében ajánlataim:

True Remembrance

+ Abszolút minden szempontból csak ajánlani tudom. Azoknak is, akiknek a mûfaj ellenszenves, ennek mindenképp érdemes adni egy esélyt.

+ Freeware projekt, innen letölthetõ angolul.

- Interaktivitás 0: nincs döntési lehetõség menet közben.

Chaos;Head

+ Mindfuck sztori, összességében badass fõhõs...

- ...aki az elején azonban egy mocskosul idegesítõ, nolifer gépfüggõ.

G-senjou no Maou

+ Csavaros, kidolgozott sztori és fõszereplõk.

- A lezárás minõsége a sztorihoz képest eléggé felemás.

Hanachirasu

+ Szintén epic történet...

- ... ami idõnként baromi fontos infókat "elfelejt" közölni az olvasóval és az elejtett utalásokból kell kitalálni. Ha ez nem sikerül, akkor egy jó pár eseménynél csak bambul az ember WTF?! arckifejezéssel.

Cross†Channel

+ Szó szoros (klinikai) értelmében õrült fõhõs és történet. (Igen, ez nálam pozitívum, nem is kicsi. ^_^ )

- Helyenként befigyelõ logikai bukfencek.

Kikokugai - The Cyber Slayer

+ Elborult történet és harcjelenetek sora egy cyberpunkos világban.

- Idõnként túlzottan is elborult.

Zanmataisei Demonbane

+ Jól kitalált történet, humor.

- Amolyan japánosan agyament (mondjuk nálam ez pozitívum). Két konkrét példa: Cthulhu és társai VS kicseszett nagy mechák, illetve a Necronomicon, mint fõhõsnõ.

Saya no Uta

+ Horror és a legmeghatóbb szerelmestörténet egyben, amivel valaha dolgom volt.

+ Elsõ osztályú tálalás és történet.

- B R U T Á L I S. Nagyon. Tekintve, hogy A darázsgyárat is "ízléstelennek" tartottad, igazából inkább nem ajánlom. (Viszonyításképpen: szvsz minden idõk legjobb regénye Banks ezen mûve.)

[Alterego-X]

Chaos;Head

+ Mindfuck sztori, összességében badass fõhõs...

- ...aki az elején azonban egy mocskosul idegesítõ, nolifer gépfüggõ.

Ezzel csak az a baj, hogy a sztori 90%-a az "eleje" kategóriába esik bele. Vontatott, eseménytelen, önismétlõ, aztán a fõhõs egy pillanatra badass lesz, aztán mindjárt már vége is van.

Egyébként nekem három olyan örök kedvencem van amit mindenhol ajánlani szoktam.

Az ef - a fairy tale of the two. föleg azoknak akik már ismernek VN-eket, és szívesen látnának egy olyan darabot ami minden fronton GYÖ-NYÖ-RÛ-EN teljesít:

Gyönyörû rajzok. Aranyló napnyugták, csillámló tengerparti hullámok, és díszes épületek változatos orgiája, ami szinte teljesen kiszorítja a "lány felsõteste egy háttér elõtt" alapformátumot.

Gyönyörû történet: Ahhoz képest hogy a mûfaja romantikus dráma, remekül elkerüli a mûfaj csapdáit azzal hogy több elõre elrendelt pár párhuzamos történetérõl szól, nem csak egy fõhõsrõl és egy sereg lányról akit route-válsztáskor ki lehet választani mint a hentesárut a pulton.

A Kira Kira annak aki animékkel már ismerõs. Maga az alapfelállás egy viszonylag jellegzetes hárem vígjáték egy K-on szerû gimis banda témával, de amit aztán mûvel vele a cselekmény és a kivitelezés, az egyszerûen kiváló.

Az Ever17 azoknak akik egyikkel sem ismerõsek, azért mert egyrészt nem annyira anime-szerû a történet, másrészt azért mert könnyû úgy leírni nooboknak hogy "The Poseidon Adventure meets Lost". Ja igen, meg azért is, mert rohadt jó. Ahogy a végén egyetlen elegáns megoldással megmagyarázza az öszes felvetett rejtélyt,! Váá. ráadásul olyan formában, ami semmilyen más médiumban nem mûködne, remekül kihasználva a... na de ennél több már hatalmas spoiler lenne.

[aluminiumtrioxid]

Tekintve, hogy A darázsgyárat is "ízléstelennek" tartottad, igazából inkább nem ajánlom. (Viszonyításképpen: szvsz minden idõk legjobb regénye Banks ezen mûve.)

A Darázsgyár azért ízléstelen, mert öncélúan és cseppet sem szórakoztatóan gusztustalan (bár amikor a kutyával liheg a telefonba a bátyus, ott felröhögtem, stb.). A japán elmebajokkal semmi bajom, ld. ezt.

[-OJ-]

Visual Novelek tekintetében igencsak le vagyok maradva.

Eddig csak a FSN-ot olvastam végig, abból is csak az alap Fate routot mert akkoriban még csak ahhoz volt kész a fordítás. Ha kedvem szottyan majd elolvasom a másik kettõt is, bár leginkább csak a Heaven's Feel érdekel, az UBW-bõl már jó elõre lespoilereztek nekem mindent <_<

Little Busters!-bõl (az egyetlen Key VN amibõl még nem készült anime, így be kellett érnem ezzel) is elolvastam az alap routot, ami viszont egy elkerülhetetlen Bad Endingel végzõdik elsõ olvasáskor. A fordítás viszont még mindig csak részleges formában érhetõ el, így egy darabig nem fogom megtudni a teljes sztorit.

Kipróbáltam egy dating simet is, még pedig a Da Capot, mivel abból láttam az animet és megtetszett a stílusa/hangulata, valamint nagyon minimális benne a H tartalom. Azt kaptam amit vártam, aranyos szirupos romantikus történet, nagyobb problémák nélkül - leszámítva a gyilkos cseresznyefát :D

Amit még biztosan el fogok olvasni a közeljövõben, az a minori Wind -a breath of heart- VN-je, mivel ez megvan eredeti dobozos kiadásban. Az ef - a fairy tale of two is érdekel az anime után. A Clannad/Higurashi/Umineko rajzstílusa nem igazán jön be, az anime változatokhoz képest elég visszataszítóak tudnak lenni.

Most éppen a Steins;Gate-et kezdtem el olvasni (szintén az anime megtekintése után), az most teljesen magába szippantott, fõleg az idõutazós/világ(és nõ-)megmentõs/összeesküvéses történet és a paranoiás pszichothriller hangulat B)

a nõkkel való viszonya [egyébként ez ilyen mûfaji sajátosság, hogy kb. minden második anime/manga/VN/ egyéb japánikus KisTehén! fõhõsei képtelenek saját szexualitásuk természetesként való elfogadására??!]).

Ó, te jó ég, de még mennyire ^_^ Animekben jobbára két típus van.

Az egyik amikor a fõhõs kb egy 5éves kisfiú értelmi színvonalával bír, és ennek megfelelõen nagyon jól el tud játszani/barátkozni az ellenkezõ nem képviselõivel, de ha valami intimebb szituációba kerül velük (ami gyakran megesik), akkor azonnal és sikítva menekülõre fogja a figurát és nem érti, mit akarhat tõle az adott lány :blink: És ez a típus soha nem is lép ki ebbõl a 'mindenki kedvence' szerepkörbõl, még a történet végén se, hogy bármikor lehessen folytatni. Ez fõleg a manga adaptációkra igaz, de VN-adaptációban is láttam már ilyet.

A másik a mindig megfontolt, kimért és sokat gondolkodó típus, akit viszont nem érdekelnek a lányok. Ettõl függetlenül mindig kényszert érez rá, hogy segítse õket a problémáik megoldásában, miközben az adott lány egyre nyíltabban próbál közeledni felé, de ebbõl a srác semmit nem vesz észre, amíg a lány egyértelmûen szerelmet nem vall neki. Azt követõen viszont fel tud nõni a helyzethez. Ez a típus fõleg a visual novelekre és az abból készült animekre jellemzõ, és köszönhetõen a VN történetének, ez a végén legalább összejön valakivel.

Szóval igen, ez az ártatlan naivitás elég általános a fõhõsök körében. Sokszor már ritka fárasztó is ^_^

FSN Shirou még mindig az utóbbi, és jobbik eset :lol:

[Warfoki]

Visual Novelek tekintetében igencsak le vagyok maradva.

Eddig csak a FSN-ot olvastam végig, abból is csak az alap Fate routot mert akkoriban még csak ahhoz volt kész a fordítás. Ha kedvem szottyan majd elolvasom a másik kettõt is, bár leginkább csak a Heaven's Feel érdekel, az UBW-bõl már jó elõre lespoilereztek nekem mindent <_<

Akkor nem olvastad végig gyakorlatilag. -_- Mondjuk a sorrend kötött, szóval ha az elsõ két routot passzolni akarod, akkor szedned kell egy megfelelõ mentést. Ettõl függetlenül a HF-nek érdemes nekiülni. Bár néhány dolgot abból is lelõtt az anime, de összességében az egész akkor is egy új élmény és történet. Igencsak sötét hangulatú mondjuk az elsõ két route-hoz képest, de nekem pont ezért a kedvencem.

Ezen túl a lentebbi listán a fõhõsös ajánlatokat neked is ajánlom böngészésre (hozzávéve az Ever17-t, ami nem tudom hogy maradhatott le elsõ nekifutásra :rolleyes: ), ha onnan valami ismeretlen, azt érdemes bepróbálni.

[-OJ-]

Egyelõre megelégszem azokkal, amiket összeírtam.

Belátható idõn belül úgysem végzek még velük ^_^

[Alterego-X]

A Clannad/Higurashi/Umineko rajzstílusa nem igazán jön be, az anime változatokhoz képest elég visszataszítóak tudnak lenni.

A Higurashinak van egy patch, hogy a PS2-s változat képei legyenek benne, és ne így hanem így nézzen ki. Nem nagy szám, de legalább nézhetõ. Azt hiszem az Umineko-hoz is van valahol hasonló, ráadásul az a PS3-as változathoz, ami kimondottan szép. (Ne kérdezd hogy a 2D-s játék miért szebb PS3-on mint 2-n).

Most éppen a Steins;Gate-et kezdtem el olvasni (szintén az anime megtekintése után), az most teljesen magába szippantott, fõleg az idõutazós/világ(és nõ-)megmentõs/összeesküvéses történet és a paranoiás pszichothriller hangulat

Hõ! Há! Hé! Ennek van fordítása! Elõbb még nem volt! Most tartok 6 résznél az animében, lehet hogy akkor azt abba kéne hagynom ennek a javára?

[Warfoki]

Egy rövid értekezés a visual novel kialakulásáról és történetérõl nyugati szemszögbõl. (angol)

[Alterego-X]

Megjelenési dátumot kapott a Katawa Shoujo, Január 4.-én jön.

A bevezetõ részét már korábban olvastam, az nagyon tetszett. Furcsa, hogy egy angol anyanyelvû írásnak még így is teljesen már stílusa van, mint egy eredeti japán fordításának, hogy pedig direkt minél inkább weeabooskodnak a stílusával.

[-OJ-]

Eltartott közel két hétig, de most hogy elkészült a teljes angol fordítás, végre végigolvashattam a Little Busters! visual novelt. Az úgynevezett 'common route'-ot, mely a cselekmény kb 70%-át teszi ki anélkül, hogy bármelyik lány történetébe belelépnénk, már korábban is elolvastam, akkor azonban csak egy elvágott befejezés volt a jutalmam, amibõl az égvilágon semmi nem derült ki -_-

Most azonban, hogy a jellemükön kívül mind a hat lánynak a háttértörténetét is megismertem, és ezáltal a végén megnyílt a fõ cselekmény szál is, azt kell mondanom, teljesen megérte az olvasásába fektetett idõt (és a több éves várakozást a fordításra)

A történet hozza a szokásos Key színvonalat.

Van egy csipetnyi románc, amit késõbb ero-jelenetekkel is kiegészítettek, de az alap változatban nincsenek benne, és nem is hiányoztak, de ezúttal inkább a Barátságon van hangsúly. Sok (melo)dráma családtag elvesztésérõl, családon belüli erõszakról és társadalmi megvetésrõl, iskolai megfélemlítésrõl (bullying), skizofréniáról, stb. Jól idõzített, ütõs poénokban sincs hiány. A lány karakterek kellõen színesek, többen erõs pszichológia fejlõdésen esnek át a történetük során, és mind külön egyéniségek (persze a szokásos sztereotípiákba azért besorolhatók) ami igazán emlékezetessé teszi õket. Még a férfi karakterek is jól megírt háttérrel és jellemmel rendelkeznek nemcsak a komikus mellékszereplõ szerepét töltik be. Egyedül a fõhõs okozott kisebb meglepetést, hogy a korábbi karizmatikus delikvensekkel szemben itt (kezdetben) egy elég pipogya shotát személyesítünk meg, de éppen ezért az Õ fejlõdése jóval szemléletesebb.

Ha mind a hat lány történetét végigolvastuk,akkor nyílik csak meg az egész VN lényegi részét tartalmazó Refrain szál, amelybõl minden kérdésre választ kapunk. A Clannadhoz hasonlóan itt történik a nagy drámai trollkodás, hatalmas sírások, deus ex machina és idõutazás, míg többszöri végigjátszásra el nem érjük a True Endinget, amiért simán megérte végigolvasni az egészet (bár egy másik Key cím alapján már könnyen kitalálható, mi is a valós helyzet)

A rajzolás és a változatos háttérzenék (vagy 50 szám) ugyancsak a Keytõl megszokott magas színvonalat képviselik, a beépített minijátékok (fõleg a chibi karakterekkel történõ baseballozás) pedig garantálják, hogy még többszöri újraolvasásra sem válik unalmassá a 'common route'

9/10

Aki szerette a korábbi Key címeket (AIR, Kanon, Clannad) annak nagy valószínûséggel ez is tetszeni fog. A befejezés az Én szememben még az eddig etalon Clannadét is messze lehagyta, és a karakterek is ugyanolyan jók B)

Hogy nem készült ebbõl anime, azt sose fogom megérteni <_<

[Alterego-X]

Eltartott közel két hétig, de most hogy elkészült a teljes angol fordítás, végre végigolvashattam a Little Busters! visual novelt.

A címadó Pillows számra van benne utalás? :D

(Legalábbis csak gondolom hogy szándékos címadás volt, mert eddig minden Key darabnak zenei utalás volt a címe, meg ennek is "refrénje" van.. ).

Mondjuk egyébként is érdekes, mennyi VN-nek van már zenei témájú címe!

Air

Kanon

Clannad

Edelweiss

Kira Kira

G-Senjou no Maou

Da Capo

Quartett!

Symphonic Rain

[-OJ-]

A címadó Pillows számra van benne utalás? :D

Ha tudnám mirõl szól a szám... :D