Phearson kristálygömbje

[pannonboy 0]

A szeptemberi szám 20. oldalán nagyon elgondolkodtató cikket találtam. 2100-ra az emberi agy tartalmát le lehet menteni, a testi sejteket pedig újra lehet termelni. Az a baj, hogy ezt mi fogjuk megvalósítani, de pont mi nem fogjuk tudni már alkalmazni magunkra.

Vajon mekkora tárolókapacitás szükséges egy emberi agyhoz? Ha belegondolok, hogy születésemtõl fogva mennyi szövegre, képre, cselekményre (videora) emlékszem, az hatalmas mennyiségû adat, hang és videoállomány.

Vajon milyen hardvernek felel meg a memóriánk, milyen processzornak, mekkora és milyen gyors memóriának. A szemünk grafikus felbontása mekkora. Lehet ezeket tudni?

[SzalacsiBacsi 0]

Már nem elõször olvasok Pearson technológiai "jóslatairól", de akárhányszor kerül elém, a végsõ kérdés ugyanaz marad: biztos, hogy egy olyan világban akarok élni, amit õ felvázol?

 

Szerintem ez sokkal fontosabb kérdés, mint az intelligens fürdõkád vagy a digitális bugyi, nomeg az emberi agy által raktározott információk konzerválása.

 

A technika kétélû fegyver és nem csak segítheti, de meg is keserítheti az ember életét, észrevétlenül lelki nyomorba taszíthatja. Azt látom magam körül, hogy emberek akik folyamatosan költik a pénzt a legfrisebb mûszaki cuccok beszerzésére, letérdelnek a modernitás elõtt, egyre boldogtalanabbul és sivárabbul élnek - noha pont az ellenkezõjét várták a dögös mobiltelefon, DVD/MP3-lejátszó vagy plazma-TV birtoklásától.

 

Bocsánat, nem akarom filozófiába elvinni a topicot, de "Pearson világa" nekem legalábbis kemény mint a kõ és leginkább az elembertelenedést juttatja eszembe. Nem tetszik.

[payskin 917]

Én is valami hasonlón gondolkodtam, amikor elõször olvastam.

[Athos 0]

A szép új jövõnek emlegetett világban szerintem az emberek fizikailag nem fognak sûrün kapcsolatba kerülni egymással. Most is lehet látni, hogy a chat, az internetes közösségek mennyire fontos szerepet játszanak a mai fiatalok életében és egyre kevesebbet töltenek egymás társaságában.

[hope 0]

Én is olvastam a jóslatokat, bennem is inkább kétes érzéseket keltettek.

Az ember pl. mindig is vágyott a halhatatlanságra, de szerintem az nagyon nem lenne jó. Mondjuk az is felmerült bennem, hogyha a testemet legyáretják és installálják az emlékeimet, érzéseimet, attól még én élej tovább? És ha igen, akkor az miért jó? Az embernek pont az ad célokat, az hajtja, hogy véges idõ áll rendelkezésre. Ha az élet újragyártható lesz, akkor az maga után vonhtaja az élet értékének elvesztését is. Nem vagyok szociológus/pszichológus de ez szerintem végzetes lenne...

S a fentiek (legalábbis eleinte) csak a világ szerencsésebbjeinek áll majd rendelkezésére. Vagyis tovább nyílik a gazdasági olló, ami sok-sok konfliktust, háborút szülhet, ahol a gazdagok oldalán robotsereg harcol majd a hús-vér szegények ellen...

 

Lehet, hogy túl pesszimista vagyok, és lehet, hogy sokmindenbe bele lehet kötni abba, amit gondolok, de nekem ezek a képek jelentek meg a szemeim elõtt...

[pannonboy 0]

Mi ez a passzivitás? Engem érdekel a téma!

Nincsenek tippek, hogy hány TB az emberi agy? Én azt gondoltam, hogy nagy számháború lesz. Ha jobban belegondolok, akárhányszor visszaemlékszem egy épületre mondjuk és azt ki lehetne nyomtatni, annyiszor másféleképpen jelennének meg a részletei a lapon. Tehát inkább elõállítja a képet néhány pont alapján, mintsem tárol minden képpontot.

[Kovács Gyula (MiniDisk) 0]

Az emberi agyat leginkább egy végtelenített adat szalaghoz tudnám hasonlítani. Ugye a magnókazetták, videókazetták szalagjára (mágneses elven mûködõ adattároló réteg) írt adat ugye egy idõ után romlik. Rosszabb minõségû lesz, míg végül használhatatlan lesz. Az emberi agy is ilyesmi, minden fontos, és kevésbé fontos adatot eltárol, de idõvel kopnak az emlékek. Hány TB? Jó kérdés. Igazából az emberi agy nem egy tárolom, vagy nem tárolom elven mûködõ valami, szerintem ez a kapacitás modjuk 10-20 ezer TB-ban mérhetõ, de ugye kérdés, kinek, milyen minõségû az agya, mennyire képes sok információt hosszan eltárolni, vagy éppenséggel nem. Amit a cikkben olvashattunk, azoknak reális esélye van, hogy megvalósuljon. A technika már most rendelkezésre áll, vagy pár éven belül rendelkezésre fog állni, csak ugye egyelõre ez még igen költséges dolog. Mert amirõl tudunk, amit megosztanak velünk átlagemberekkel a fejlesztésekrõl, találmányokról, mûködõ prototípusokról az illetékesek, véleményem szerint ennél már jóval tovább tartanak a kutatók. Úgyhogy ami a jóslásokban szerepel, az tulajdonképpen akár már létezhet is.

[vmiki 0]

...az emberek fizikailag nem fognak sûrün kapcsolatba kerülni egymással. Most is lehet látni, hogy a chat, az internetes közösségek mennyire fontos szerepet játszanak a mai fiatalok életében és egyre kevesebbet töltenek egymás társaságában...

 

 

Na ezért tiltakozok!

Az Oké hogy chatelünk meg SMS-ezünk vagy más egyéb, de ez inkább csak amolyan ismerkedés. Ha valakit ismerünk, az a legfontosabb, hogy minnél gyakrabban találkozzunk :!:

A chat, és az SMS az csak akkor marad ha nem tudunk találkozni.

És Így összességében mégiscsak többet beszélünk nem??

[pannonboy 0]

Én ezt nem így látom. Ugyanannyit találkozunk másokkal, mint azelõtt, és a közte lévõ idõt is beszélgetéssel töltjük hála a technikának. Sõt így több alkalmunk nyílik személyes találkozást megbeszélni, mert azelõtt vonalason ritkán beszéltünk, és általában "Majd találkozunk"-kal váltunk el.