Jump to content
GSForum - Segélyvonal

Játékipari és -piaci viták


getro2

Recommended Posts

getro2

ken levine interjúja a rolling stone-nak

még tender linkelte facebookon, csak nem akartam oda kommentelni, mert sok gsf-es ismi híján úgyse alakult volna ki vita (valószínűleg). az egészt nagyon érdemes elolvasni (annak mindenképp, aki szerette a bioshockot), de különösen az a rész fontos itt szerintem, ahol azt pedzegetik, hogy hogyan változott az elmúlt években a videojátékok megítélése: "I think if anything it's worse now, the perception that gamers are some disgusting, gross little thing. (...) The truth is that video games are nerdy." 

és lehet ezzel vitatkozni, de szerintem nagyjából helytálló dolog. és ilyenkor jut eszembe az is, hogy milyen kevés stúdió van, amelyik hajlandó legalább egy közepes blockbuster árát rászánni olyan videojátékra, ami 1) a videojátékokban tájékozatlan ember számára is könnyen tanulható 2) nemcsak gyakorlati, de "erkölcsi, szellemi" szinten is értelmezhető, vállalható. és most ez nevetségesnek tűnhet itt, de az igazság az, hogy hiába lehet(ne) kurva sok embernek lenyűgöző az, ami a Bloodborne vagy a Last of Us mögött van (vagy épp a Bioshock mögött), ha közben a bennük lévő folytonos pusztítás értelmetlensége és monotonitása miatt végül távol maradnak tőlük. konkrétan a Portal az egyetlen olyan sorozat, ami most eszembe jut mint nagyköltségvetésű, hagyományos gameplay narratíváktól elrugaszkodott, nagyon könnyen elsajátítható irányítással rendelkező játék. ami ugye az erőszakot is mellőzi. és indie szinten amúgy van egy csomó ilyen (stanley parable, to the moon), csak az ilyenek eleve azokhoz jutnak el, akik már otthonosan mozognak a videojátékokban, szóval sose tudnák szélesebb körben elismerté tenni a játékok médiumát. 

egyszerűen több ember kéne, aki gameplay / narratív szinten is képes "okos" játékokat írni, mert hiába van egy csomó jó író (akik max az átvezetőkben élhetik ki magukat), meg látványtervező, meg zeneszerző, akik képesek ún. magasabb szintű művészetet produkálni, ha végül nyögni kell a mechanika sutasága alatt.

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

Ebből egyre több van, pl NMS, meg Getrót is áthozom, itt sok mindent akarok mondani, ha géphez jutok.

Link to comment
Share on other sites

SaltyDave

Jó ötlet volt ez a topik. Kvázi egyesíti azt ami most a milyen játékot tolsz most / mit vittél végig legutóbb topik. Mondjuk ott egy-egy játék említéséből lesznek az ilyen beszélgetések, remélem nem sül el visszafelé a dolog.

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

Nem tudom, engem hihetetlen mód irritál, ha az említett topicokban offolás megy, még ha érdekes is a téma.

13 hours ago, getro2 said:

ken levine interjúja a rolling stone-nak

még tender linkelte facebookon, csak nem akartam oda kommentelni, mert sok gsf-es ismi híján úgyse alakult volna ki vita (valószínűleg). az egészt nagyon érdemes elolvasni (annak mindenképp, aki szerette a bioshockot), de különösen az a rész fontos itt szerintem, ahol azt pedzegetik, hogy hogyan változott az elmúlt években a videojátékok megítélése: "I think if anything it's worse now, the perception that gamers are some disgusting, gross little thing. (...) The truth is that video games are nerdy." 

 

Engem is mérhetetlenül zavar a játékosi hozzáállás, mert a legtöbb nagy fejlesztő igazából igényt elégít ki, és ez jó lenyomata annak, milyen igényei vannak egy átlag játékosnak.

Amióta internet van és mindenki elmondja a véleményét, valami nagyon félrement, egyrészt itt egy csomó álmodozó, akinek fogalma sincs a játékfejlesztés tényleges nehézségeiről, minden napi folyamatairól, határidőiről, prototípusról, engine-ről, stb. legfeljebb, amit néha újságírók odaböknek a megfelelő bekezdésekhez... és ott az az állandó irracionális elvárásuk MINDEN játéknál, hogy "ez a világ legjobb terméke", és (főleg a PC gamerek) az első nekik nem tetsző változtatásnál, technikai problémánál dobálják a szart, mintha annnnnnyira fontos lenne egy darab játék.

Itt egy nagyon jó videó az AAA gaming relatíve friss helyzetéről (a Thief csak apropó, nem kell hozzá ismerni):

Lényegében a fejlesztők a megnövekedett költségvetés miatt kénytelenek egyforma játékokat szállítani, bármi, ami egy kicsit is újszerű, nem megszokott, azt azonnal ledózerolják.

Link to comment
Share on other sites

Leon121

Szerintem pedig egy átlagos játékosnak semmi köze a prototípusokhoz, engine-ekhez, meg hasonlókhoz. Ez a fejlesztők dolga, oldják meg. Azt is oldják meg, hogy megfelelően kommunikálják a várható feature-öket, tisztán és érthetően, és ha látják, hogy valami irreális elvárások alakulnak ki a játékosokban, amiről tudják, hogy nem lesz benne, akkor nyilatkozzanak annak megfelelően, egyértelműen. És mellesleg adjanak ki kész, működő, teljes terméket a kezük közül. Ne a játékosok legyenek már hibásak azért, ha lelkesen várnak valamit, sőt, igazából örülni kéne, hogy lelkesedést tud kiváltani valami, mert ez jelenti, hogy fontos, amit csinálnak a fejlesztők. Oda kell figyelni a kommunikációra az internet világában, ez a lényeg.

Másrészt pedig, nem tudom, miért kellene bárkit győzködni arról, hogy a videojáték lehet több is, mint "lövöldözés". Miért kellene videojátékokban tájékozatlan embereket győzködnünk arról, hogy mennyire jó is ez a műfaj? Pont mostanában, amikor már (lassan) felnőtt egy olyan generáció, ami számára a videojátékozás már természetes volt. Ma, amikor egy új megjelenésű konzol eladása magasan túlszárnyalja az előző generáció bevezetésének eladásait, amikor már bőven benne van a köztudatban a videojáték, mint fogalom, akkor kit akarunk meggyőzni az ellenkezőjéről? Az 50-es korosztályt, nagyszülőket? Majd idővel elfogadottabb lesz, még jobban, nem hiszem, hogy bármit kellene erőltetni annak érdekében, hogy ez még jobban menjen.

A lényeg a szórakoztatás, és azt hiszem abban mindenki egyetérthet, hogy talán soha nem volt még ennyire sokszínű a videojáték szakma, mint most. Igen, nagyon sok óriási AAA játék van, amik egy kaptafára készülnek a fent boncolgatott problémák miatt, de mellette van millió indie kísérletezés, élnek a hardcore szimulátorok, jelennek meg kőkemény stratégiák, éldegél a kalandjáték, a multis, verekedős, versenyzős, e-sport címek, a művészi mondandót kínáló alkotások, annyi minden van... 

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling
3 minutes ago, Leon121 said:

Szerintem pedig egy átlagos játékosnak semmi köze a prototípusokhoz, engine-ekhez, meg hasonlókhoz. Ez a fejlesztők dolga, oldják meg. Azt is oldják meg, hogy megfelelően kommunikálják a várható feature-öket, tisztán és érthetően, és ha látják, hogy valami irreális elvárások alakulnak ki a játékosokban, amiről tudják, hogy nem lesz benne, akkor nyilatkozzanak annak megfelelően, egyértelműen. És mellesleg adjanak ki kész, működő, teljes terméket a kezük közül. Ne a játékosok legyenek már hibásak azért, ha lelkesen várnak valamit, sőt, igazából örülni kéne, hogy lelkesedést tud kiváltani valami, mert ez jelenti, hogy fontos, amit csinálnak a fejlesztők. Oda kell figyelni a kommunikációra az internet világában, ez a lényeg.

Az a baj, a játék-játékos kommunikáció nem csak fejlesztő-játékos kommunikáció.

Nincs (nem létezik, képtelenség) olyan fejlesztő, aki hitelesen el tudja mondani, hogy a játéka másfél évvel a bejelentés után hogyan fog kinézni. Ez a legnagyobb probléma, mert nagyon gyakran van egy másik szereplő, egy harmadik ágens: a stock holder / kiadó / license holder / stb, akinek megint csak ezt meg kell tudni mondani.

Tehát a fejlesztőnek nincs más választása, ha időben, marketingértékes időpontban bejelent egy játékot: mond valamit. Mielőtt még a játék kész lenne. Ez sajnos nem működik másképpen, ahogy egyre jobban növekszik a költségvetés, egyre rosszabb a helyzet, pláne új címnél (egy Assassin's Creed megússza azzal, hogy ööö novemberben akkor most nem Amerika lesz, hanem LONDON, jéj!).

Egyszerűen ha nem akar eltűnni a homályban egy nagy költségvetésű játék, be kell jelenteni időben, el kell mondani, hogy mi lesz ez, és így tovább. Csak mivel a fejlesztők is emberek, jönnek a technikai problémák, engine/prototípus/akármi, amiről a játékosnak természetesen nem kell tudnia, és a megjelenés előtti hónapban még mindig egy rakás szar a játék.

Két megoldás:

- Bejelentik a késést (amitől a harmadik ágens ÉS a játékos is tökön szúrja magát)
- Kiadják hiányzó feature-ökkel (amitől a játékos szúrja csak tökön magát)

És pláne ha valami egyedit tervez az ember, és látja, hogy a határidőhöz közelítve még sok minden hiányzik, mit csinál? Hát belerakja a manapság trendi craftingot, ezer skillt, valami gányolt multiplayert, aminek semmi hatása nincs, csak hogy "legyen valami a játékban addig is".

Legjobb példa erre a Deus Ex, nem bírom ezt a csávót annyira, de ez spot on:

 

Link to comment
Share on other sites

Leon121

Ez meg egy másik téma: miért kell "időben" bejelenteni, egy-másfél-két évvel megjelenés előtt? Miért nem elég akkor, amikor már azért túlnyomórészt körvonalazódott, mi lesz ténylegesen a játékban? Akkor is még bőven vannak minimum hónapok a megjelenésig, ami idő alatt azért simán be tud kerülni a játékos köztudatba, ha arra érdemes játék, és akkor azért mégis igazabb lesz, hogy  "mi várható a játékban". 

Link to comment
Share on other sites

Hor1

Ez nem feltétlen a fejlesztők döntése szerintem, sokkal inkább az öltönyösöké. Fontos, hogy benne legyen a cucc a köztudatban, onnantól ha alulmúlja a várakozásokat is (a játékosokét) még meg lehet úszni, hogy teljes bukás legyen.

Feature-ökkel ugyanez a helyzet. Felfelé meg kell ígérni dolgokat, hogy legyen pénz, amiből megvalósítod azokat a dolgokat (vagy sokszor a töredéküket, de a corporate világban nem nagyon ismerik a "nem lehet megoldani"-t)

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

Yep, ez nem csak a fejlesztőkön múlik. Még az indie-knél is, akik látszólag végtelen kreatív energiával dolgoznak, előbb-utóbb szembe kell nézniük a ténnyel, hogy per pillanat van egy évük vagy két évük, amíg ki tudják fizetni a csapatot, és ez még egy optimális dolog, feltéve, ha közben:

- nem áll fel a csapatból négy ember, hogy köszöntem, átmegyek a Ubisofthoz
- nem dobják vissza a PS certificationről a játékot egy héttel a megjelenés előtt
- nem derül ki az engine-ről vagy a UI-ról vagy a betűtípusról (!), hogy az ghecire nem úgy néz ki Xboxon, mint az Xbox testkiten
- stb stb stb

Link to comment
Share on other sites

Leon121

Nekem most kicsit úgy tűnik, hogy tender nagyon eltolódott a fejlesztők nézőpontja felé, mióta jobban részese annak az oldalnak is. Én, mint játékos erre megint azt tudom csak mondani: oldják meg. Nem az én problémám, ha fejlesztéskor és kiadáskor nem számítanak egy-egy eltúlzott ígérgetős, jóval a megjelenés előtt kezdődő marketingkampány veszélyeivel és negatív hatásaival.

Egyébként viszont kicsit pozitívabban hozzáállva talán kell néhány hasonló vihar a biliben, mint amit a közeljövőben tapasztaltunk ahhoz, hogy esetleg a játékok "pénzügyi" oldalát látó és befolyásoló "erők" is meglássák, hogy mennyire káros tud lenni ez a viselkedés. Egy idő után majdcsak tanulnak a hasonló esetekből, de ehhez először is az kell, hogy pénzügyileg ne érje meg túl korai ígérgetésre építeni a marketinget. Mert én úgy gondolom, hogy ez az elsődleges kiváltó probléma, innen indulnak ki a hasonló, "szarviharban" kiteljesedő problémák.

Ott van például a Fallout 4. Nem volt jó játék, amennyire meg tudom ítélni, a játékosok közül is sokan szidják, úgy az általános közvélekedés szerint eléggé visszamaradt az előzményektől. De nem is telt el másfél-két év a bejelentés, és a megjelenés között, hanem mindössze pár hónap volt, messze nem voltak annyira felkorbácsolva az indulatok megjelenés előtt. Pedig ráadásul még Fallout játékról van szó, ami ugye elég nagy név. Biztos vagyok benne, ha ezt a játékot is két éve hirdették volna, hogy mekkora überkirályság lesz, akkor belőle is sokkal nagyobb felháborodás lett volna. 

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

"Oldják meg", amikor 5 megoldásból 4-et leszavaznak a fejesek -_- 

Bethesda meg kb. bármit csinálhat már, eladnak százbillió példányt. De náluk is az ment félre, hogy mentek vakon a nagy trendek után. Persze, frankó ötlet egy posztapokaliptikus világban a settlement-építés, felvirágoztatás, társadalom újjáépítése, de egyszerűen per pillanat két külön játék veszik össze a Fallout 4-en, és egyik sem Fallout-Fallout. Ami röhej.

 

Link to comment
Share on other sites

Hor1

Ez az oldják meg tipikus fhasz vezetői hozzáállás. :D Az élet ennél kicsit bonyolultabb.

Link to comment
Share on other sites

Leon121

Vezetőként nyilván nem mondanám ezt, de fogyasztóként hadd ne érdekeljen már más a végleges terméken és a felém kommunikált információkon kívül. :) 

...a fejlesztőket, kiadókat se érdekli, hogy honnan szedem össze a pénzt, ami a játékhoz, meg tágabb értelemben vett játszáshoz kell.

Link to comment
Share on other sites

Hor1

Termelésben dolgozom, és tudom, hogy amit a vezetőktől kapok infot/utasítást/kamut és amit a vevőnek vagyok kénytelen mondani/hazudni sokszor szöges ellentétben állnak egymással. Mindenki akar valamit, és csak az érdekli, hogy az legyen megoldva, a hogyant meg a minek a kárára részt leszarják. Persze igaza van a vevőnek, ő fizet valamiért, és elvárja, jogosan, hogy azt kapja, és akkor amikorra megígérték neki. Csak minél összetettebb termékekről beszélünk, annál több a buktató.

Link to comment
Share on other sites

gebali1991

Ahhoz akarok hozzászólni, hogy miért kell reklámozni, hogy a gaming az nem mészlőszörülsz alapokon tud csak létezni.

Nyáron jelentkeztem PhD-ra, a felvételi elbeszélgetésen jelen volt a tanszékünk 6-7 embere, aki döntött a helyekről. A témám a gaming volt, azzal akartam foglalkozni, azt kutatni, és nagyrészt tudták is követni amit mondok a gaming scholarly aspektusáról. Viszont az egyik vezető, egy idősebb professzor folyamatosan csóválta fejét, értetlenkedett, nem értett semmit. Nem értette, hogy mit jelent haladni egy játékban, hogy azt mégis hogy kell. Végül azt a kérdést sikerült összegereblyéznie, hogy mi a helyzet azzal, hogy a videójátékok agresszívvá tesznek. Még egyszer, kulturális kérdésekről volt szó, nem pszichológáról, és ez az illető egy kiemelkedő, elismert kutató a szakterületén. Mégis, neki ennyi jött le. 

Lehet, hogy 10-20 év múlva más lesz a helyzet, de engem az nem sokat vigasztal. Igenis mutatni kell a szépségeit a médiumnak, és olyan címeket kell promótálni, amik nem a huszadik generic gyilokszimulátorok, hanem bírnak olyan értékekkel a maguk közegében, mint a Zabhegyező vagy a Fight Club.

Link to comment
Share on other sites

getro2

hát igen. igazából minden irányból kéne változás. a kiadónak a nyomást kéne csökkenteni, a játékosoknak kicsit felpumpálni az igényszintjét, a sajtónak pedig ugyanezt, csak háromszor olyan erősen. nem is tudom, melyik filmteoretikustól olvastam (pedig vizsgáznom is kellett belőle:D), hogy a film addig nem válhatott igazán jelentős művészeté, amíg nem jött néhány esztéta okoskodni, hogy miért is kéne úgy kezelni. mint művészet, és nemcsak mint bazári szórakoztatás. és kb itt is ez lehet a probléma (az egyik legalábbis a sok közül), hogy nincs valami kialakult akadémiai szféra, ami ezzel foglalkozhatna és ezt elismerje. és itt nem is az a lényeg (számomra, mint játékos), hogy kialakuljon egy ilyen réteg, mert amúgy tökre leszarom persze, hogy ki mit gondol erről, viszont ha végre kicsit komolyabban vennék a játékokat, akkor azzal mi, játékosok is nagyon jól járnánk, mert talán a kiadói részről is jönne a felvilágosodás, hogy hoppá, ezt így is lehet csinálni, mármint mint "művészet", és így is lehetne egy valag pénzt keresni. mint ahogy a filmvilágban a wes anderson vagy pta filmek se a legszélesebb rétegnek készülnek, megvan bennük a sajátos szerzői látásmód, de emellett anyagilag is képesek voltak talpon maradni. sőt, a mainstreammel szemben még a kritikai elismertség se maradt el (nemzetközi díjak, stb). 

márcsak azt kéne elérni, hogy a kiadók megtalálják valahogy azt a motivációt, hogy kicsit engedjenek a gyeplőből. csak azt nehéz kitalálni, hogy mi lehet az a motiváló tényező, amiért ők hajlandók lennének erre, mert pl itt is vannak ilyen-olyan díjak, amikre verhetik a mellüket, dehát ezekhez még mindig bőven elég, ha egyszerűen csak magas szinten képesek szórakoztatni (mint ahogy a naughty dog teszi).

Link to comment
Share on other sites

JoeJoeJoe

Tender által belinkelt AAA vs thief videóra reagálok:
Remek videó volt, megfogalmazta a lényeget: figyelem és tudatosság kell, hogy igazán értékelni tudjunk egy játékot. De ezt nagyon el tudja rontani a színes nyilakkal és minitérképekkel való vezetés és a "túl OP-vá válás" jelensége, ami miatt speciel én a betanulási szakasz után (ami a mainstream játékoknál elég hamar megtörténik) alvajárva viszem a játékokat és ez nagyon káros. Az előbbi miatt a játék háromnegyedében a szemem akaratlanul is a képernyő egy elhanyagolható részére szegeződik, amiatt a világ igazából nem tud bevonni és a játék leredukálódik önismétlő, questmarker követésre. Erre már rájöttem: a Witcher 3-al majdnem szakítottunk 50 óra után, de azóta, hogy kinyomtam a minitérképet, újra jóban vagyunk, mert kihívásnak sem utolsó az, hogy odataláljak helyekre. A játék végére már a nagy térképen a helyszínt megnézve magamtól odataláltam és emiatt olyan sikerélményt éreztem, amit egyik achivement teljesítésénel sem. Feltűntek a részletek, utcanévtáblák, az npc-k tök jól leprogramozott viselkedése, átjött a hangulat. Azt hiszem minden sandbox gondja ezek a markerek: ahogy elkezdődik a játék és feldobja a térképet, rajta kismillió lehetőséggel, ami tök jó, de ha csak elképzelem, hogy ide-oda vonuljak köztük, elmegy a játéktól a kedvem. 
Az op-vá válás pedig... nagyon jó példa a jedi academy, mert ha ész nélkül rohansz, még kimaxolt karakterrel is megölhet egy random sith bármikor, szóval végig van kihívás, (de azt hiszem a dark soulsoknak is pont ez az esszenciája). Bár igazából ez a kihívás - szerintem - nem mindig feltétel. Az olyan nulla kihívásos játékok is nagyon lekötnek, mint a gone home, ahol igazából puzzle sincs, csak a környezet felfedezése. Az olyanokban nekem, mint játékosnak a kíváncsiság adja a motiváló erőt meg a tudat, hogy nem fog minden szobába belépéskor valami történetmesélő szöveg felugrani, hanem bizony ha érdemes figyelnem, különben lemaradhatok információról.

Szóval figyelem és tudatosság szükséges, de ez a mai világban igazából mindenhol feltétel szerintem. A "robbantsunk fel minden" féle nyári blockbusterektől, az egynyári slágerek, vagy a mondanivalóval nem rendelkező könyvek úgyszintén "figyelemre méltatlanok", vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy nem nem igényli a figyelmet, de hogy kap-e, az a befogadón múlik. A videóban is elhangzott, hogy a térképeket ki lehet kapcsolni, a nehézséget fel lehet emelni, de vajon van-e értelme, ha a játék már az elején elveszíti a játékost? Emiatt szerintem pont rossz a sorrend: mi lenne ha játék első indításakor a segédletek nem be, hanem ki lennének kapcsolva és a tutorialba nem (csak) azt mondaná a játék, hogy "w"-vel mész előre, hanem "tessék, itt egy egyszerű labirintus, és itt egy kép, ami mutatja az utat. Ha nem érsz a végére x másodperc alatt, akkor emlékeztetlek, hogy bekapcsolhatod a térképet". Ez elsőre nem tűnhet nagy változtatásnak, de ez arra sarkallná a készítőket, hogy "csináljunk egy játékot, ahol nem radarral kell kommunikálni a játékossal, kivéve ha ő is akarja". És ne olyat, hogy "ott a radar, azt kövesd vakon, de ha olyan kocka vagy ki is kapcsolhatod". Ti mit gondoltok erről?

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

Nem az a lényeg hogy kikapcsolva legyen a quest marker, hanem hogy a pálya felépítése támogassa a tájékozódást, tehát ha egy in-world térkép és egy in-world utcatáblarendszerrel könnyen kiigazodsz, eleve nem kellene quest marker.

Sok játékban viszont erre semmi időt nem fordítanak és betegesen félnek attól, hogy a játékos elakad.

Szerintem az elmúlt 5-10 évben egy játékban sem akadtam el.

Link to comment
Share on other sites

getro2

én ezt a saját oldalamról azzal finomítanám, hogy az elmúlt 5-10 év kínálatából, de amúgy ja. a bloodborne tudott leginkább megdolgoztatni szerintem, pedig annak még ilyen-olyan segítségekkel (gsf:D) se láttam szerintem a harmadát se. amúgy ettől függetlenül engem sose vonzz annyira, hogy (a konkrét szó szerint vett értelmében) elvesszek egy bármilyen elképzelt világban... az ilyenekhez már rég túl türelmetlen vagyok. inkább értékelném az olyan játékokat, amik egy szűk térben, kevés eszközből is képesek megdolgoztatni az agyam; a portalt kicsit unalmas ezredjére bedobni, de hát nem tehetek róla, hogy az pont ilyen, és mondjuk psp-n az ilyenek mint az echochrome vagy locoroco is kb ebbe a kategóriába illenek. de a legoptimálisabb játékméret, ami egyaránt képes elveszejteni és mégis szűk terekre redukálni a saját feladatait, a zeldákban meg az ahhoz hasonló játékokban (beyond good & evil, okami) található szerintem: egy közepesen nagy térkép inkább bámészkodni és nézelődni + sok kisebb dungeon (azokon belül is még kisebb egységekkel) a ténylegesen elvégzendő feladatok számára.

Link to comment
Share on other sites

getro2

nade a fenti kérdéskörre visszatérve, szerintetek lenne értelme afféle önálló művészeté ágként elismert médiumot faragni a legszélesebb körben is a videojátékokból? mármint, végülis lehet akár az is, amit valaki említett fentebb, nevezetesen egyszerűen várunk 25-30 évet, és akkor kialakul egy olyan idősebb generáció is, akiknél ugyanúgy adekvát dolog a videojátszás, mint a fiatalabbaknál, és egyszerűen magától beköszönt az a kor, ahol elismerik a játékokat, de hogy ezt akár meg is lehet-e előzni pár évvel, és valami reformot saját kezűleg végrehajtani a médiumban? és csak hogy tisztázzuk, mit értek "reform" alatt: nem a pusztán szórakoztatni képes blockbuster játékok eltűnését akarom, hanem hogy kialakuljon mellette egy olyan réteg is, amely mögött érezni valami egyedi, szerzői videojátékos-nyelvet is, miközben nem is negyven forintból készültek három hét alatt egy garázsban (nyilván túlzok, de értitek). 

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

A művek ott vannak, csak a játékosok nincsenek mögöttük.

Külföldön ez nem kérdés. A The New Yorker minden idők leg-highbrow-abb irodalmi lapja, és teljesen természetesen, korrekt módon ír időnként nagyobb játékokról. Vannak YouTube-erek, akik narratív szempontból, éretten elemeznek játékot (Errant Signal).

De amíg a legalja újságírásé és a röfögős-visítós YouTube-eré a többség, kifelé nem megy szép kép.

Link to comment
Share on other sites

SaltyDave
13 hours ago, Leon121 said:

Ez meg egy másik téma: miért kell "időben" bejelenteni, egy-másfél-két évvel megjelenés előtt? Miért nem elég akkor, amikor már azért túlnyomórészt körvonalazódott, mi lesz ténylegesen a játékban? Akkor is még bőven vannak minimum hónapok a megjelenésig, ami idő alatt azért simán be tud kerülni a játékos köztudatba, ha arra érdemes játék, és akkor azért mégis igazabb lesz, hogy  "mi várható a játékban". 

Mert minél tovább várják, annál jobban várják, annál nagyobb a hype és a potenciális vásárlóbázis. Ezt pedig tökéletesen támogatják még a trailerekkel, a clickbait szeméttel amiben a gamer médiának hatalmas felelőssége van (hogy mást ne mondjak, "kiszivárgott"... rosszul leszek attól hogy leírom). Plusz ha félretesszük hogy Sean Murray hazudott fűt-fát, az "átlag" (=tömeg) mint valami megváltó messiást, következő evolúciós lépcsőfokot vizionált a No Man's Sky köré, a fejlesztők pedig ugyanazon okból amiért korán jelentenek be és adnak ki fake trailereket (ld. NMS, Division, Watch_Dogs), szépen hagyják ezeket a szóbeszédeket elburjánzani. Függetlenül attól hogy ez lenne a korrekt és helyes (mert az aztán szokott számítani az üzleti világban), majd hülyék lennének leállítani a nap-nap mint nap szóbeszéd tárgyát képező termékük körüli pletykákat. A legtöbbjük akkor is hagyja menni ha azok már a végletekig elrugaszkodtak a valóságtól (= valódi, meg nem jelent terméktől), ez volt az NMS csapdája is. A clickbait trash lapok pedig mint az IGN vagy a GameStar nagyon jól elélősködnek ezen a hype-on, még tovább szítva a tüzet. Aztán lesz belőle pofára esés, de az emberek már lassan 10 éve zabálják (valahol az előző konzolgeneráció közepén kezdődött szvsz).

E téren mondjuk nagyon tudom tisztelni a japán kiadókat. Nem a CAPCOM féle amerikanizált japánokra gondolok, hanem azokra akik sokszor nem is hozzák ki a dolgaikat a nyugati piacokra. Ők általában keveset mutatnak, szép csendben dolgoznak heti 3 trailer helyett, de az olyan lesz, amilyennek mutatták.

Link to comment
Share on other sites

getro2
25 minutes ago, tenderlumpling said:

A művek ott vannak

mikre gondolsz? nem akadékoskodásból, csak sok mindennel nem játszottam, szóval tuti akad olyan amire nem is gondolhattam 

salty: azokat a japán kiadókat én is tisztelem, de szerintem méginkább tudnám, ha azért néha mégis jönne egy-egy import nyugatra:D

 

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

Ha már említetted a Stanley Parable-t, akkor The Beginner's Guide és Dr Langeskov idejön (utóbbi ingyenes).

Esetleg hagyományos műfajban variációk, mint a 2d platformban a type:rider, vagy a Limbo/Inside, vagy kísérleti weird, mint a Hylics... sok arthouse game van szerintem.

Link to comment
Share on other sites

Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon

A The Turing Test is van, ami meg Portalhoz hasonlít.

Link to comment
Share on other sites

Create an account or sign in to comment

You need to be a member in order to leave a comment

Create an account

Sign up for a new account in our community. It's easy!

Register a new account

Sign in

Already have an account? Sign in here.

Sign In Now
×
×
  • Create New...