Jump to content
GSForum - Segélyvonal

Ziuzunda


neo_2

Recommended Posts

NoviNowotny

A lámpa sem kapcsolt fel automatikusan, és a D-5-s figyelmeztetését sem hallotta. Mondhatni, teljesen nyugodt „éjszaka lenne”, a furcsa, ismétlõdõ zörejt leszámítva.

OFF: Hirtelen nem tudom, hogy mire képes a robot, szóval ha nem odaillõt írtam, akkor elnézést.

Belián néhányszor meghallgatta a zörejt, hogy tudja, vajon az agy vicceli-e meg vagy sem. De csalódnia kellett, nem álmodott és nem is képzelõdött. Azonban ebben nem volt teljesen biztos. Lehet, talán mégis a saját elméje, a mai feszültséget vezeti le, kissé izarr módon. Bár erre még nem volt példa életében, így újabb aggodalom hullám futott végig az agyán, lefelé, végig a gerincén.

- D-5. Kérlek figyeld, az ajtót, tapasztalható-e mozgás az ajtó elõtt. Mondjuk öt percen keresztül. - szinte suttogta az utasítást, bár igazából nem tudta, hogy mire is képes pontosan a robot. Ugyanakkor remélte, hogy majd a robot kideríti, elvégre is, az õ áramkörei teljesen semlegesek ebbõl a szempontból.

Azonban az idõ leginkább egy reumás csiga sebességgével száguldott, ami nem tette egyszerûbbé számára a helyzetet. Õ csak egy könyvtáros, ez már kezd túl sok stressz lenni. Bár az is lehet, hogy túl komplikálja a dolgot. Lehet, hogy csupán...csupán mi? Mi vagy ki ütögeti ütemesen, éjnek idején az ajtaját, fémszerû hangot hallatva.

Igyekezett viszont nem találgatni, mivel az nem kerül közelebb, inkább légzésére figyelt, hogy megnyugtassa magát.

Link to comment
Share on other sites

neo_2

A könyvtáros legnagyobb meglepetésére, a d-5-s nem felelt. Szavai rá nem hatottak, bár látszólag a zörej okozójára igen: néma csend telepedett a szobára. Mindezek ellenére, aligha bírt volna ezek után aludni Belián. Ahogyan Zarek sem:

- Minden rendben? - kérdezte az ajtó túloldaláról.

Bocs, amiért ennyire rövidet írok, de jelen esetben ennyit lehet.:) a következõ hszedre már hosszabban reagálok
Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

A könyvtáros legnagyobb meglepetésére, a d-5-s nem felelt. Szavai rá nem hatottak, bár látszólag a zörej okozójára igen: néma csend telepedett a szobára. Mindezek ellenére, aligha bírt volna ezek után aludni Belián. Ahogyan Zarek sem:

- Minden rendben? - kérdezte az ajtó túloldaláról.

- Nem tudom. Ha te zörögtél az ajtón, akkor igen. - lehet tényleg csak túl fáradt az értelmes gondolatokhoz. Ám sajnos a mindenféle rémképzetek teljesen belefészkelték magukat fejébe, így egyelõre nem, hogy az alvás, a nyugalom is messze járt tõle.

Mindenesetre azt remélte, hogy hamarosan legalább az utóbbira sor kerülhet.

OFF:

Lehet félreértem a helyzetet, így inkább csak rövidet írtam.

Link to comment
Share on other sites

neo_2

- Igazából pont a zajra riadtam fel, és jöttem ki körülnézni, mi is okozza. Viszont itt kint látszólag minden rendben, ezért arra gondoltam, talán onnan bentrõl jött. Nem túl régi az ismeretségünk, így nem tudhatom, miféle kedvtelései lehetnek. - jegyezte meg nevetve – Lehet csak a mai nap eseményei miatt gondolom így, de nem ártana utána nézni. Beenged esetleg? Két szem mégis többet lát. - a könyvtáros, engedve a kérésnek, kinyitotta az ajtót, s feloltotta a villanyt. Ezzel együtt szerte is foszlott a reményük, hogy aludhatnak. Az elkövetkezõ néhány percben ugyanis olyan dolognak lehettek szem-, és fültanúi, aminek soha azelõtt:

- Jaj ne, meglátnak. Mégis, mit fognak velem tenni? - a hang gazdája, egyértelmûen a d-5-s robot volt, aki ezt követõen, neki ment a falnak. - Miért ilyen nehéz ezt az ócskaságot irányítani? Mégis, miféle elmeháborodott tervez meg egy mozgó szemeteskukát? Ez egy idióta bádogdoboz, de enélkül viszont csupasznak érezném magam.

- Te meg mégis mi a fenérõl beszélsz? - kérdezte Zarek.

- A francba! Ezek hallják a gondolataimat. Úgy látszik, kifogytam a szerencsémbõl. - a lengyel festõ, saját karjába csípet, majd miután csalódottan megállapította, hogy ébren van, ennyit mondott:

- A napnak még messze nincs vége.

Elnézést, ha félreérthetõ voltam. :) Remélem, az ezután jövõ rész majd tetszeni fog.xd
Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

- A francba! Ezek hallják a gondolataimat. Úgy látszik, kifogytam a szerencsémbõl. - a lengyel festõ, saját karjába csípet, majd miután csalódottan megállapította, hogy ébren van, ennyit mondott:

- A napnak még messze nincs vége.

Belián egyelõre azon gondolkozott, hogy mégis mi a fene történik. Õ is magába csípett, a fájdalom túlságosan józanul hatott.

- Ez egy hosszú éjszaka lesz. - végül ennyit sóhajtott és megvakarta a fejét.

- Tegyünk inkább egy próbát, ha már aludni úgy sem fogunk. - elmosolyodott és leguggolt, hogy a D-5 "szemmagasságába" kerüljön.

- Üdv! Hajnal Belián vagyok, könyvtáros a Földrõl. A társam Zarek Jaroslawa, festõmûvész, szintén a Földrõl. - kicsit furán érezte magát ,hogy így és ezt mondja, de most már megtette.

- Kit tisztelhetünk a hívatlan vendégben? - remélte, hogy közeledése nem lesz se ellenséges se zavarba ejtõ a...igazából nem is tudta, hogy miként nevezze a dolgot. Még az is lehet, hogy egy szoftver hibával kezdett el társalogni. Mindenesetre, õ barátságosan közeledik, amibõl elvileg nem lehet hiba. Elvileg.

Legalábbis jelengi kíváncsisága felülírta a veszélyérzetét.

Link to comment
Share on other sites

neo_2

Néhány percnyi csend telepedett a szobára, ám végül a masina megszólalt:

- Nehezemre esik elhinni, hogy egy faj ennyiféle dialektust használ. Legalábbis, ez a masina több mint hatezret ismer, ami igen csak kétségbeejtõ. - majd a „robot” közelebb lépett – Ami viszont biztos, hogy nem egy Khyroni hajóra ugrottam át, és a jelekbõl ítélve, nem ellenségesek a szándékaitok. Szóval elmondok annyit, amit fel tudtok fogni. A legtöbb szerves létforma Zithar néven hív engem, és a legtöbb esetben el is szoktam fogadni. Valójában nincs olyan hangsor, amit sajátomnak érzek. - kis szünetet után folytatta – Ugyanis a fajom tagjai egymást közt nem így kommunikálnak. A ti szavaitokkal élve, energia típusú lény vagyok, ami nem rendelkezik ilyesfajta szervekkel. A hozzátok hasonló lényekkel, ehhez hasonló „testekkel” érintkezem, mert különben nem értenétek amit mondok, vagy amit teszek. Nem ez az egyedüli oka, amiért szintetikus testre van szükségem. Ám, ha nem baj, jelenleg ebbe nem mennék bele. Talán jobban érdekelné magukat, miért kerültem ide. - majd olyan hangot hallatott, mintha köhögött volna – Jómagam más civilizációkat figyelek meg, és ha megérett a kapcsolat, rajtam keresztül vesszük fel a kapcsolatot. Sajnos, a Khyron fajjal, még ennél is rosszabbul sikerült. Noha sikeresen megalkottam, az övékéhez hasonlító szintetikus testet, rá kellett jönnöm: az õ túl szabályozott társadalmukban, gyanús, ha olyasvalaki jelenik meg, aki nincs bent a nyilvántartásban. Már pedig azt bárki lekérheti, és mindenkit bejegyeznek: a szaporulatot a kormány szabályozza. Persze, ez még egy megoldható probléma lett volna. Valójában akkor indultam el a leejtõn, amikor rám sütötték az idegen létforma jelzõt, és bezártak egy cellába. Épp egy katonai hajón akartak átszállítani, az anyabolygójukon lévõ kutatóállomásba, hogy kísérletezhessenek rajtam. Talán nem is jutok ki onnan, ha ez a monstrum meg nem érkezik oda. A sok kódtól nem értettem, mirõl lehet szó, ám a zûrzavarban megláttam a lehetõséget, ezért ledobtam korábbi géphéjamat, és átvezettem magam az ágyúikba, és átlõttem ide magam. Reméltem, találok egy megfelelõ eszközt, amivel végre felkereshetem a szülõvilágomat. Ennek eredményét, maguk is láthatják...

- Ugye nem a hajtómûre céloztál?? - kérdezte kifakadva Zarek

- Õszintén, fogalmam sincs, nem volt idõm célozni. Ha bármi bajt okoztam, elnézést, de nem volt választásom. - felelte Zithar, minek hatására, a lengyel festõ az arcába temette a kezét.

Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

- Ugye nem a hajtómûre céloztál?? - kérdezte kifakadva Zarek

- Õszintén, fogalmam sincs, nem volt idõm célozni. Ha bármi bajt okoztam, elnézést, de nem volt választásom. - felelte Zithar, minek hatására, a lengyel festõ az arcába temette a kezét.

- Aham... - egy ideig ez volt Belián minden szava. A halottak hirtelen túl soknak bizonyultak. Egy vándorló létforma, egy akaratlan lövés, halálközeli élmény.

- Azért egy elnézéssel ezt nem lehet elintézni...Hogy õszinte legyek...mi sem egyszerûbb helyzetbõl kellett, hogy elinduljunk. - felidézte magában a Föld sorsát.

- Értem én, hogy fontos megismerni másokat de...ez...kissé...sok...Nem, ez nagyon sok. - ám lenyugtatta maágt, mielõtt valami meggondolatlanságot tett volna.

- Ettõl függetlenül. - kis szünetet tartott.

- A tetteiért mindenkinek felenie kell. Sajnálom. Viszont, úgy vélem, hogy Eá-val kellene elõször beszélned. Õ a hajó...Õ maga a hajó. Bár nem élõlény, de ha képes olyan összetett feladat megoldására mint a térhajlítás, akkor nyílván ilyen kényes helyzetet is tud kezelni. - nagy levegõt vett és folytatta.

- Mi emberek nem szeretjük, ha tüzet nyitnak ránk. Ilyenkor hajlamosak vagyunk...szubjektíven értékelni a dolgokat. - ám szokásától eltérõen ezt széles mosollyal közölte, ugyanakkor fenyegetés nélkül.

Link to comment
Share on other sites

neo_2

- Mégis, hány darabban küldted át magad? - kérdezte számon kérõen Zarek – Az Ea több lövedék becsapódásáról beszélt.

- Az már nem én voltam. Ha egy katapulttal akarnád átlövetni magad a szakadékon át, egyben tennéd, vagy elõtte levágnád a testrészeidet? - az ismeretlen létforma szavai elgondolkodtatták a festõt. Az így kialakult csendet használva, ekképpen szólott Zithar:

- Lehet mérgesek vagytok rám, okkal, de szemben a Khyronokkal, még kárpótolhatlak benneteket. Alkut ajánlok: ha kapok egy normális testet, én átadom a tudásomat, mert a jelekbõl ítélve, igencsak rá vagytok szorulva. A jelekbõl ítélve, nem sokat tudtok a világûrrõl, és jó eséllyel, a technológiáitok is elmaradott. Sajnos, jelenleg képtelen vagyok megállapítani, mire van szükségetek pontosan, így részletekbe nem bocsátkozom. Két dolgot viszont most tisztázok: elõbb, vagy utóbb, szeretnék hazakerülni, még ha ez idõbe is fog telni. A második: ha elveszítek a szabadságomat, vagy életemre törtök, most és mindörökre elfelejthetitek az ajánlatot. Bár számomra is könnyebbséget jelentene, de nélkületek is megoldom.

- Két perce még az ajtón se tudtál kimenni. - jegyezte meg a festõ

- Ne akadj fent a jelentéktelen részleteken. - felelte durcásan az idegen - Inkább vigyetek ahhoz az Eához, és meglátom, mire jutunk.

Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

- Két perce még az ajtón se tudtál kimenni. - jegyezte meg a festõ

- Ne akadj fent a jelentéktelen részleteken. - felelte durcásan az idegen - Inkább vigyetek ahhoz az Eához, és meglátom, mire jutunk.

Belián ettõl függetlenül elmosolyodott a festõ észrevételén. Aztán eszébe jutott valami.

- Egy pillanat. A robotok elvileg kapcsolatban vannak az Ai-val, nem? Ilyenkor kicsit sajnálom, hogy nem vagyok mérnök... - aztán a homlokára csapott. Majd hirtelen a jegyzeteinél termett és elõkapta a holo-padját.

- Elvileg, nem is olyan rég mentettem el egy kézikönyvet valami hasonló témában. Nem rossz dolog könyvtárosnak lenni. Bár azon el kellene gondolkodnunk, hogy mégis milyen ürüggyel jelentkezünk be Eá-hoz. - pár pillanatra elhallgatott.

- Azért az egy kicsit meredek, szerintem, hogy "elnézést egy energia lény beszorult a D-5sbe, legyenek szívesek elvinni a hajó AI-hoz, kapcsolat felvétel céljából". Bár a fene tudja... - közben ujjai gyorsan mozogtak a képernyõn, szeme pedig ide-oda járt, ahogyan kereste a szükséges infót.

- Állítólag a pofátlanság bénítólag hat...egy ideig. Nálunk ugyan nincs minden túlszabályozva, de ha elõször katonákkal találkozzol, nem fognak kebelbarátként üdvözölni...ömm...Zithar. - kis szünet után folytatta.

- Végsõ megoldásként rácsatlakozol egy konzolra, aztán beköszönsz. Bár így egy felbolydult méhkasra fog majd hasonlítani, ha nem is az egész hajó, de a híd és környéke biztosan. Viszont, ha az ajánlatodat is megemlíted, az biztosan jó pont. Bár...ami a másik testet illeti...én egy ilyen lövés után nem táplálnék vérmes reményeket. - õszinte együttérzés volt Belián arcán.

[OFF: D-5 technikai képességeit rád bízom ^^ Nekem logikus a rádió kapcsolat, de nem tudom milyennek találtad ki. :) ]

Link to comment
Share on other sites

neo_2

Néhány percnyi kutakodás után, csak meglelték azt, amire szükségük volt: a d-5-s mûszaki tervrajzát. A három dimenziós modellt tanulmányozgatva, Zithar rájött, hogy valóban van egy adóvevõ modul, amin keresztül képes kommunikálni más gépekkel. Ugyan beletellett vagy negyedórába, mire ezt elérte, és beállította a megfelelõ frekvenciára. Ezalatt az idegen néha elejtett egy-egy indulatszót, de amint sikerült, megkönnyebbülten nyugtázta:

- Sikerült – majd néhány másodperc múlva megjegyezte – Most viszont hagyjatok nyugton, mert az Eával fogok tárgyalni. - s úgy is lett. Vagy félórán keresztül egy mukkot sem hallatott, miközben a két ember, izgatottan várta a fejleményeket is. Mert még ha nem is a legideálisabb körülmények között is történt, ez volt az elsõ kapcsolatuk egy értelmes földönkívüli létformával. Ami most történik, megváltoztathat mindent, és belekerül majd a történelemkönyvekben. Bár sanszos, hogy erõsen megszépítve, mint ahogy az lenni szokott.

Miközben teltek a percek, Zarek egyre inkább azon tanakodott, vajon miként fogják fogadni ezt a hírt az emberek? Alig tették túl magukat a korábbi baleseten, máris, egy ekkora horderejû esemény szól bele az életükbe. Szinte nem is számít az, hogy kap-e új testet, vagy sem, ezzel az idegennel való élet felkavarhatja az embereket. Még számára is nehezére esik elhinni ezt az egészet. Egyáltalán, egy, az embertõl ennyire eltérõ életforma, miként él, érez, gondolkodik, dolgozik, és pihen? A kezdeti, komikumba hajló benyomáson kívül, és a néhány elejtett információ morzsán, semmit se tudnak. Ilyen, és ehhez hasonló dolgokon járt az agya, amikor hirtelen Zithar megszólalt:

- Õszintén szólva, fogalmam sem volt, miféle helyzetben vagytok ti. - mondta szomorúan az energialény – Szerencsétekre, pont abba a kvadránsba kerültettek, ahol az én anyavilágom van, ebbõl adódóan pedig igen részletes információkkal szolgálhatok. Ismerem az összes, számotokra alkalmas bolygót, köztük azt is, mely lakott, s mely lakatlan. Mindezek ellenére, a hajótok fejletlensége, és erõforrásaitok szûkössége továbbra is gondot jelent. Készítettünk ugyan egy tervet ennek kiküszöbölõsére, ám amíg ez nincs meg, szóba sem jöhet a hazaszállításom.

- Akkor nem sikerült valami jól? - kérdezte a lengyel festõ kíváncsian.

- Nem, igazából jobban, mint reméltem. Nagylelkûen elsiklott afelett, hogy én lõttem a hajóra, és egy másik szintetikus testet is felajánlott. Bár nem olyan, mint reméltem, de hát a koldus sem válogathat. - kihasználva azt a szünetet, amit a döbbenet okozott, hozzáfûzte:

- Hamarosan egy egység fog megjelenni, és megkérnek benneteket a titok tartásra, engem meg elvisznek. Az Ea szerint a civilek nem fogadnák jól, ha megtudnák miként kerültem ide valójában. Szóval, mindenki más számára, egy különös, viszont jó szándékú jövevény vagyok, aki véletlenül sem célzott a hajótokra.

A mûvésznek, vagy ezernyi kérdése lett volna még, ám valóban úgy lett, ahogyan azt Zithar megjósolta: megjelent egy tudós, néhány katona társaságában, akik alapos fejmosást végeztek rajtuk, majd ezt követõen elvitték magukkal az idegent. Az egészen végén, csak legyintet egyet a lengyel:

- Elõbb-utóbb úgy is újra fogjuk látni. Jobb lenne mindezt kipihenni, viszont nem tudom, képesek leszünk-e rá. Mondja csak, a munkája mellett, van valami hobbija még?

Ha ugrani akarsz a következõ napra, írhatod az alvást.
Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

- Sikerült – majd néhány másodperc múlva megjegyezte – Most viszont hagyjatok nyugton, mert az Eával fogok tárgyalni. - s úgy is lett. Vagy félórán keresztül egy mukkot sem hallatott, miközben a két ember, izgatottan várta a fejleményeket is.

...

- Õszintén szólva, fogalmam sem volt, miféle helyzetben vagytok ti. - mondta szomorúan az energialény – Szerencsétekre, pont abba a kvadránsba kerültettek, ahol az én anyavilágom van, ebbõl adódóan pedig igen részletes információkkal szolgálhatok. Ismerem az összes, számotokra alkalmas bolygót, köztük azt is, mely lakott, s mely lakatlan. Mindezek ellenére, a hajótok fejletlensége, és erõforrásaitok szûkössége továbbra is gondot jelent. Készítettünk ugyan egy tervet ennek kiküszöbölõsére, ám amíg ez nincs meg, szóba sem jöhet a hazaszállításom.

- Akkor nem sikerült valami jól? - kérdezte a lengyel festõ kíváncsian.

- Nem, igazából jobban, mint reméltem. Nagylelkûen elsiklott afelett, hogy én lõttem a hajóra, és egy másik szintetikus testet is felajánlott. Bár nem olyan, mint reméltem, de hát a koldus sem válogathat. - kihasználva azt a szünetet, amit a döbbenet okozott, hozzáfûzte:

- Hamarosan egy egység fog megjelenni, és megkérnek benneteket a titok tartásra, engem meg elvisznek. Az Ea szerint a civilek nem fogadnák jól, ha megtudnák miként kerültem ide valójában. Szóval, mindenki más számára, egy különös, viszont jó szándékú jövevény vagyok, aki véletlenül sem célzott a hajótokra.

...

- Elõbb-utóbb úgy is újra fogjuk látni. Jobb lenne mindezt kipihenni, viszont nem tudom, képesek leszünk-e rá. Mondja csak, a munkája mellett, van valami hobbija még?

Belián megnyugodott, hogy végsõ soron jól döntött. Mert bár csupán szükséges eszközöknek tekintette a robotokat, de el kellett ismernie, hogy tárgyilagoság tekintetében nincs jobb választás. Ea tehát mérlegelte a lehetõségeket, az eseményeket, és kiszámolta mit lehet tenni és mit nem. Nyílván a vezetõség is beleszólz a végsõ döntésbe, de jobb, hogy Ea kapta az elsõ szót. Pontosabban, õk, de...és ezen elmerengett, amíg várták a fejleményeket. Mi lett volna, ha kevésbé türelmes, vagy esetleg xenofób emberek szobájába került volna Zithar? Õk ketten szerencsére elég türelmesek és toleránsak.

Viszont jó hír, hogy legalább félig-meddig ismerõs terepen vannak.

Amikor a hivatalos rése érkezett el a dolognak, feszült volt. Eszébe jutott az elsõ alkalom, amikor a hatóságok elbeszélgettek vele. Végül ugyan bekerülhetett a kiváltságosok közé, akik most a Ziuzunda fedélzetén élnek, de elõtte jól ráijesztettek. Megpuhították, és nem is volt nehéz dolguk. Most sem. Mindenesetre az egy kicsit egyszerûsített a dolgon, hogy nem egyedül élte át ezt az élményt.

- Talán mára ennyi elég lesz. Sajnálom, de én...ebben kissé gyenge vagyok. De, azt megígérhetem, hogy reggelizni, a legjobb helyi étteremben fogunk! - mondta mosolyogva a festõnek.

Link to comment
Share on other sites

neo_2

Az igazat megvallva, Zarek mindig is gondban volt, amikor reggeli, vagy vacsora idõben döntenie kellett, mit is egyen. Mérlegelni, mi az, amit még ki bír fizetni, de kellõen ízletes ahhoz, hogy meg tudja enni. Szerencsére, itt egy fityinget sem kellett fizetnie a kajáért, cserébe azon sem kellett törnie a fejét, mégis, mit válasszon. A menü ugyanis mindenki számára ugyanaz volt: egy adag pirítós, rántottával, és egy bögre forró kávéval. Bár el kellett ismernie, egyik sem olyan volt, mint az általa megszokott menzákon. A kenyér és a rántotta friss volt, és a kávé meglepõen kávéízû volt, nem pedig csak fekete víz. Utóbbira szüksége is volt, hisz az éjszaka alatt alig aludt. Nem csak az idegen megjelenése miatt: a katonák eltûnése után, hosszú ideig nem bírt elaludni. Annyi minden történt, alig egy óra alatt, annyi kérdés vetõdött fel, és megannyi maradt megválaszolatlan, ami már sok volt a számára. Egész éjjel zakatolt az agya, és folyton-folyvást a lehetséges jövõrõl fantáziált. Talán még festeni is neki állt volna, hogy a vászonra levetítse az általa elképzelt világokat, ha nem volna még az ecset felemeléséhez is gyenge. Késõbb aztán meg végül csak-csak elaludt, viszont az a négy óra, elégé kevésnek bizonyult. No, nem mintha nem lett volna rá precedens korábban, de kellemesnek nem volt nevezhetõ. Szóval, csak kortyolgatta a drága nedût, miközben várta a könyvtáros érkeztét.

Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny
Késõbb aztán meg végül csak-csak elaludt, viszont az a négy óra, elégé kevésnek bizonyult. No, nem mintha nem lett volna rá precedens korábban, de kellemesnek nem volt nevezhetõ. Szóval, csak kortyolgatta a drága nedût, miközben várta a könyvtáros érkeztét.

Belián hasonlóan élte meg az éjszakát. Bár valamivel többet aludt, mint a festõ, de elégségesnek éppen azt sem lehetne mondani. Az agya persze neki is kattogott, zakatolt, és ezer meg egy változatban elképzelte, hogy vajon energialények esetében mi is lehet a könyvtár. Utólag bánta, hogy eme kérdést nem tette fel Zithar-nak. Most már mindegy. Már-már gépiesen ült le, valahol máshol járt az elméje. Ez persze látszott raja, igaz nem volt feltûnõ, hiszen a bejelentést mindenki a maga módján reagálta le a hajón. Az övé is csak egyfaja válaszként lett elkönyvelve a többi utas számára.

Így néhány másodpercig csak némán, mérete karikákkal szeme alatt nézte Zarek arcát és nem is szólalt meg, kezében szorongatva az egyen-kávét. Ennivalót el is felejtett hozni magának.

Aztán egyszer csak megrázta magát.

- Ömm...izé..elnézést. Még...nem. - mondta elõször magyarul. Aztán újabb pislogások után anglul folytatta.

- Még nincs sebességben az agyam. - de a szokásosnál lasabban jött ki belõle ez a mondat és utána egy kis korty kávét ivott. Meg várta míg megkezdi a koffein a hatását, csak utána szólalt meg ismét.

- Jó reggelt! Ahogy ígértem, a legjobb helyi étteremben reggelizünk. - igyekezett mosolyt erõltetni magára. Ez sikerült ugyan, de még az éjszaka árnyai ott rejteztek benne, különösen a katonák kioktatása. Akaratlanul is megborzongott, amikor a jelenetre gondolt pedig csupán beszélgetek velük. Észre is vette, hogy ez látszódhat az arcán, ezért így folytatta.

- Tegnap. Talán látszott, hogy nem szívlelem a fegyvereseket. Bár a békét kedvelem, de ennek...sokkal prózaibb oka van. - újabbat kortyolt a kávéból.

- Arra a napra emlékeztetnek, amikor letartóztattak adatlopásért. - öniróniától sugárzó volt mosolya.

Link to comment
Share on other sites

neo_2

- Nem is tudtam, hogy egy közveszélyes bûnözõ a szomszédom – mondta nevetve Zarek – Gondolom, valami fájlcserélõ programmal szedett le jogvédett tartalmat. Ennél komolyabbat nem véthetett, ha felkerült erre a hajóra. Szóval... - mielõtt befejezhette volna, egy nõi hang szakította félbe:

- Ejnye, nem is tudtam, miféle bajkeverõkkel vagyok körülvéve. - Zarek a hang irányába, Belián háta mögé tekintett. Egy csinos, mégis különös kinézetû hölgyet pillantott meg. Testalkata, és idomjai, arcának finom vonásai megfeleltek az általánosan elfogadott szépségideálnak. Ám hosszú, zöld haja, aranyló szeme, és alabástrom fehér bõre miatt, kilógott a sorból. Úgy nézett ki, mint egy huszonéves „lázadó”, aki némi hajfestékkel, és színes kontaktlencsével akar kitûnni a tömegbõl. A lengyel festõ sem most látott ilyet elõször, ezért a legnyugodtabban kérdezte meg:

- Mégis, kit tisztelhetünk kegyedben?

Erre a jövevény elmosolyodott, majd helyett foglalt Belián mellett. Kisvártatva megszólalt:

- Tudjátok, elégé különös teremtmények vagytok. Szeretnétek, ha az általatok kreált eszközök emberarcúbbak legyenek, közben mégsem merítek azt teljes mértékben a saját képetekre formálni. - ez volt az a mondat, ahol a kedves mûvész úr félrenyelt.

- Hé, én jobban meg voltam lepõdve! A látottak alapján, ilyesfajta test felépítést még el sem tudtam képzelni. Sõt, igazából most sem tudom, azok ott lent mire valók – azzal a melleire pillantott.

- Zithar?! - kérdezte meglepetten a férfi– Hogy a fenébe nézhetsz így ki?!

- Pedig azt hittem, ezt közölték a tudósaitok veletek. A mesterséges intelligenciátok túl értékes a vezetõitek számára, és nem mondanak le róla. Ezért a géniuszaitokkal megterveztettek egy androidot, ami hasonlít rátok, viszont a számítógépe képes feldolgozni az Ea-programját. Utóbbi nehézségekbe ütközött, és igazából, ha nem lennék...

- Ezt már hallottam. De.. - nem találta a szavakat hirtelen Zarek

- Miért így nézek ki? Ez az, amit én se értek. Elfogadom, hogy egy istennõrõl kapta a nevét az A.I., ezért ezt a szerkezetet is nõnek tervezték meg. Viszont miért ennyire eltérõ egy húsvér embertõl? Az Ea állítása szerint legalábbis, így van. Bár õ más, engemet igen csak érdeklõ kérdésre sem felelt. - jegyezte meg durcásan.

- Mi is volt azzal az adatlopással? - próbálta a beszélgetést egy olyan mederbe terelni, ahol nem kell elmagyarázni egy idegennek, az elsõdleges nemi jellegek mibenlétét.

Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

- Ezt már hallottam. De.. - nem találta a szavakat hirtelen Zarek

- Miért így nézek ki? Ez az, amit én se értek. Elfogadom, hogy egy istennõrõl kapta a nevét az A.I., ezért ezt a szerkezetet is nõnek tervezték meg. Viszont miért ennyire eltérõ egy húsvér embertõl? Az Ea állítása szerint legalábbis, így van. Bár õ más, engemet igen csak érdeklõ kérdésre sem felelt. - jegyezte meg durcásan.

- Mi is volt azzal az adatlopással? - próbálta a beszélgetést egy olyan mederbe terelni, ahol nem kell elmagyarázni egy idegennek, az elsõdleges nemi jellegek mibenlétét.

Belián hasonlóan meghökkent. De sajnos kis híján megfulladt, amikor megpróbálta visszatartani a röhögését. Rengeteg tartalmat szedett le a netról és nem is olyan rég még szóba került a hentai kategória a Zarekkel folytatott egyik beszélgetés során. A párhuzam több, mint egyértelmû volt és...fél percig, amíg Zithar a festõvel beszélt, alig bírt magával. Még jó, hogy a festõ elterelte a témát, mert bizony legurult volna a székrõl a röhögés következtében, ha agya tovább pörgeti a hasonlatokat és lehetõségeket az újdonsült vendég esetében. Ezért csak maga elé motyogott egy félmondatot.

- Ennyit a hentai mentes kapcsolatfelvételrõl... - aztán jól hallhatóan folytatta.

- Az nem titok, hogy én rendszerezek tulajdonképpen minden adatot, alkotást, azoknak indexét és a többi és a többi, amit valaha az emberiség összegyûjtött, megalkotott, elképzelt, kigondolt és hosszan lehetne sorolni. - de azért egy sunyi, pillanatnyi mosoly megjelent arcán az "elképzelt" szónál.

- Amikor megtudtam, hogy mi is lesz fajunk sorsa, elõtört belõlem a "Hõs". Hogy lehetõség szerint mindent megmentsek. Könyvtárosként egyébként is kötelességem volt, de láttam, hogy lassan haladnak a kollégák világszerte. Sorrendet akartak felállítani. Ezt hibás elgondolásnak véltem és vélem ma is. Talán abszurd gondolat, hogy az emberevõk csonpálcikáinak a megmunkálását egy szintre emelem A Sixtusi kápolna freskójával, vagy épp a Csalagút tervrajzával. De úgy éreztem, hogy mindegyikre igenis okunk van emlékezni. Jóra és rosszra egyaránt. Van mit szégyellnünk, igen, hibáztunk sokszor. De attól még nem leszünk jobbak, hogy tagadunk, vagy fiók mélyére dobjuk, ami nem teszik. - kis szünetet tartott.

- Szóval. Elõször a hazai adatbázisat törtem fel, ami, tekintve a szövevényes bürokráciát, néha egy-egy kétértelmû hivatalosnak látszó kérvénnyel is összejött. Talán még most sem tudják, hogy mi történt. A külföldi, fõleg "nyugati" rendszerek már komolyabb fejtörést jelentettek, illetve egy idõ után... - nagy levegõt vett.

- Kevésbé tisztességes módon kellett adathordózókat és információkat beszereznem. Utólag belegondolva pitiáner ügyleteket bonyolítottam le, de akkor egyenesen rettegtem, hogy törvényt sértek. Fõleg, amikor a szüleim mozgosították az ismerõseiket, hogy minden üres holo-lemezt és zenét, könyvet festményt satöbbi, amit csak találnak adjanak nekik. - kicsit elszomorodott a szüleire gondolva Belián, de folytatta.

- Aztán bele akartam kontárkodni az amerikai Kongresszusi könyvtár rendszerébe. Eleinte úgy tûnt sikerült is. De nem vettem észre, hogy közben letapogatják a számítógépeimet. Ja igen. Dolgoztam két évet, mint adatbázis szerkesztõ egy kis informatikai cégnél. Így "megkoszosodhattam" néhány, elavult, vagy épp mûködésképtelen eszközzel. Szerencsére annyi alkatrész jó volt bennük, hogy egy kábel és csatlakozó rengetegekból álló "szörnyegeteget" összerakjak. - kicsit elnevette magát.

- A szobám egyik sarkából indult és befoglalta a fél konyhát, az elõszobát, csak a fürdõt nem. Amikor elõször láttam meg hajnalban, ébredés után, félhomályban, kis híján szívinfarktust kaptam. Egy állat-ember-gép torzónak tetszett. Az élénk képzelet hátránya. - kiitta a közben langyossá hûlt kávét.

- Visszatérve. Alaposan körbenéztek az adattárolókon, az algorimusokon, amiket használtam. Kisült, bár csupán nyomokban, de ez utóbbi hasonlított a titkosított anyagok rendszerezéséhez használt szoftverrel. Hogy mily mértékben, azt még ma sem tudom, de másnap jól szituált, öltönyös úriemberek kopogtattak nálam. Mivel nem ellenkeztem, egyszerûen láttam, hogy az erõviszonyok nem kedveznek, így õk is csupán kértek. - rövid szünet után folytatta.

- Gondoltam, hogy kapok néhány évet és elkoboznak tõlem mindent. Legalábbis jó alaposan kifaggattak és kissé meg is ropogtatták az önbecsülésemet. Nem kellett hozzá túl sok, amúgy is nehezen kezelem, ha az emberek lelki vagy épp logikai nyomást alkalmaznak rajtam. Akkor már inkább üssenek. - tette hozzá vigyorogva.

- De ez csak teszt volt. Bár azért megviselt és még mindig kiráz a hideg, ha fél percnél többet kell beszélnem bárkivel, akinél fegyver van. Viszont! - tért kevésbé borúlátó részhez.

- Kiderült, hogy hasonló emberekre van szükség, legalábbis az adatmentés terén. A számítógépemet például az alatt a néhány óra alatt használhatóbb kinézetûvé tették és bemutattak egy kis csapatnak, akik lényegében hasonlóképp kerültek oda. Mivel mindegyikünk nehezen tud emberekkel beszélni, így lényegében nem is ismertük meg egymást. Mondjuk közrejátszott benne az is, hogy alváson és az alapvetõ létszükségleteken kívül mást sem csináltunk, csak dolgoztunk. Volt, hogy napi húsz órát. Akkor szoktam rá igazán a kávéra. - nézet a mûanyag pohár aljára. De megkordult a gyomra.

- Eeeegen. Reggelizni sem ártana. Egy perc és jövök. - elment a pirítósért és a rántottáért. Amikor visszatért, azonnal elkezdett enni, de azért figyelte két asztal társát, remélve, hogy nem hadart túlságosan és érthetõ volt, amit mondott. Még nem érezte magát teljesen ébernek.

Link to comment
Share on other sites

neo_2

Míg a könyvtáros visszament az ételadagjáért, korántsem maradt abba a beszélgetés. Sõt, egy-egy jelenet láttán, szinte biztos, hogy Zithar nem hagyott fel a kérdéseivel. A lengyel férfi zavart arckifejezése, és néha sanda pillantása a távol lévõ Belián felé, minderrõl árulkodtak. Ahogyan az idegen ama félmondata is, amit éppen elcsípett visszatértekor:

-... de az elõbb mondtad, hogy a könyvtár még nincs kész.

- Hajnal úr, kölcsönadná majd az adatgyûjteményét szerény vendégünk számára? - tette fel a kérdést, a magyar férfinak

- Úgy látom, egy újabb kérdés, amire nem fogok választ kapni. - jegyezte meg szomorúan a „nõ” - Persze, ha olyan barbárságra vetemedtek, mint a kannibalizmus, akkor valamiféle katasztrófának kellett történnie. De, jelenleg a csillagok között utaznak, biztos rég elhagyták már. - erre a mûvész várakozóan tekintett a fajtársára. Valószínûleg az elõbb említett tudáshalmaz kapcsán várt valamiféle állásfoglalást. Elvégre, sokkal egyszerûbb, ha abból keresi ki az energialény, a számára fontos információkat, minthogy õk maguk öntsék azt szavak formájába. Arról nem is beszélve, mennyire lenne sikeres annyira kevés pihenés után, mint el kellett szenvedniük.

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...
NoviNowotny

-... de az elõbb mondtad, hogy a könyvtár még nincs kész.

- Hajnal úr, kölcsönadná majd az adatgyûjteményét szerény vendégünk számára? - tette fel a kérdést, a magyar férfinak

- Úgy látom, egy újabb kérdés, amire nem fogok választ kapni. - jegyezte meg szomorúan a „nõ” - Persze, ha olyan barbárságra vetemedtek, mint a kannibalizmus, akkor valamiféle katasztrófának kellett történnie. De, jelenleg a csillagok között utaznak, biztos rég elhagyták már. - erre a mûvész várakozóan tekintett a fajtársára. Valószínûleg az elõbb említett tudáshalmaz kapcsán várt valamiféle állásfoglalást. Elvégre, sokkal egyszerûbb, ha abból keresi ki az energialény, a számára fontos információkat, minthogy õk maguk öntsék azt szavak formájába. Arról nem is beszélve, mennyire lenne sikeres annyira kevés pihenés után, mint el kellett szenvedniük.

- A könyvtár fizkailag nincs kész. Az emberi fajnak azonban a teljes, de legalább 99.9%, tudástára el lett mentve. - mondta Belián.

- A barbárságok pedig...nos...maradjunk annyiban, hogy "kölyök" faj vagyunk. A katasztrófáról pedig... - néhány ombnyomás után átadta a holo-padjét.

- Jobb, ha nálam nagyobb tudású emberek beszélnek. - Elõször csupán egy néhány perces összefoglalót, afféle elõzetest játszott le a készülék. Kicsit erõltetett volt a propaganda benne, de azért nem szakadt el a tényektõl.

Közben pedig elkezdett reggelizni. De azért figyelte Zithar reakcióit is. Ami viszont a kannibalizmust illeti...aggódott. Hiszen alig több, mint egy napja indultak el. A múlt árnyai bizony még ott kísértettek körülöttük, és bizony ez jelenthet surlódásokat. Vagy akár döbbenetet is. De mégsem félt annyira. A készüléket közvetlenül Ea ellenõrzi. Az õ eddigi objektív hozzáállása segített, remélhetõleg most sem lesz másképp.

Ettõl függetlenül azonban akadnak olyan részletei az emberi történelemnek és kultúrának, amit majd alaposan meg kell majd magyarázni újdonsült vendégüknek.

Link to comment
Share on other sites

Create an account or sign in to comment

You need to be a member in order to leave a comment

Create an account

Sign up for a new account in our community. It's easy!

Register a new account

Sign in

Already have an account? Sign in here.

Sign In Now
×
×
  • Create New...