Jump to content
GSForum - Segélyvonal

Ziuzunda


neo_2

Recommended Posts

neo_2

.A 22. század hajnalán, az emberiség el jutott arra a szintre, hogy megértse a hiperteret, és elindítsa az elsõ olyan ûreszközt, amely a hiperhajtómû technológiát használja. A szondákon végzett kísérletek rendben le is zajlottak, a gond az elsõ ûrhajó útjára bocsátásával történik.

Az elsõ ilyen hajót Gilgamesnek hívták, és mindössze a vezérléséhez szükséges személyzetet engedik fel. Mindegyikük önként jelentkezett a próba indításra, vállalva a kockázatokat. Ám õk azt hitték, a saját életük a tét – tévedtek. A hajó ugyan a tervnek megfelelõen visszaérkezett, viszont egy nem várt esemény történt. A Nap – máig tisztázatlan okok miatt- idõhurokba került, amiben a csillag, abnormálisan gyorsan kezdett el fejlõdni. A tudósok akkori számításai alapján, kevesebb mint 20 év alatt, a Földet éltetõ csillag, szupernóvává változik át, lehetetlenné téve bármiféle életet a Földön, és a Marson egyaránt (ebben az idõben, a Marsot is lakhatóvá tették).

Ezért a világ összes tudósa, azon kezdett el dolgozni, miként lehet az emberiséget megmenteni. Tíz év múltán, elkészült egy új hajó terve, amelyet Ziuzundának kereszteltek el, a legendás mezopotámiai hõs után, aki megmentette az embereket, és az állatokat az özönvíztõl. Lényegében egy mozgásra alkalmas ûrbázis, amely rendelkezik mesterséges botanikus kerttel, és állattenyészettel, a földkerekség fontosabb fajtáiból, és képes 40.000 ember életben tartására. Felszerelték egy javított hiperhajtómûvel is, ám ezt – ahogyan a hajó összes rendszerét – egy MI irányítja, amit Eának neveztek el, a sumír Bölcsesség istene után.

A hajó felépítése, évekbe telt, ahogyan a 40 000 ember kiválasztása is. Vajon ki, és mi alapján döntheti el, ki élhet, és ki nem? E súlyos morális kérdéssel sokat foglalkoztak, mire meghozták az ítéletet. A Föld kerekség összes tehetségét összegyûjtötték, tudósokat, mérnököket, mûvészeket, különféle médiumok dolgozóit, nevesebb politikusokat, és biztonság okán, katonákat is. Mindezt a legnagyobb titokban, nehogy lázongások törjenek ki, vagy atrocitások érjék a kiválasztott családokat.

Magát a hajót is elrejtették a Vénusz háta mögé, minthogy ott egy kolóniát se alapítottak. Az eredetileg, a bolygó körül keringõ ûrbázist pedig átalakították, hogy alkalmas legyen annyi ember befogadására, amennyit útjára kívánnak indítani. Mire ezen munkálatokkal végeztek, megért rá az idõ, hogy elkezdõdjék a hosszú utazás. Az utasokat felszállították az ûrbázisra, és lassan, de biztosan költöztetik be õket a Ziuzundára. Senki nem tudja, mit hoz a jövõ. Vajon rálelnek otthonukra, és ha igen, tanulnak a múlt hibáiból?

Ugyan az frpg néha fog ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket feszegetni, viszont akadnak majd könnyedebb, viccesebb pillanatok, a bonyodalmakkal teli „lakáskeresés” folyamán. Természetesen, adódik alkalom az utasok egymás közti interakcióira is – akik egy része, mint kitalálhattátok, maguk a játékosok! Mindenkire rábízom, mit választ, miként akar részt venni az emberiség otthontalálásában. Legfeljebb két egyént lehet megszemélyesíteni, és a karakterlapokat elõbb küldjétek el pmbe, vagy msn, mielõtt ide postoljátok. Az alábbi dolgokat kötelezõ megadni:

- Név: egyértelmû

- Nem: egyértelmû

- Kor: ez is

- Származás: melyik országból jött

- Foglalkozás: ha civil, mi volt a munkája a Földön vagy a Marson, ha katona, akkor azt

- Külsõ leírás: pár mondatban, miként fest a karaktered

- Elõtörténet: milyen életutat járt be, mire idáig eljutott (ha van valami, amit titkolni szeretnél, és a játékmenetbe beleszólhat, csak velem közöld, nem kell beleírnod a topikba is bepostolt karakterlapba)

Remélem, elnyeri tetszéseteket az frpg, és hosszú, élményekben gazdag játékban lesz részünk.

Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

- Név: Hajnal Belián

- Nem: férfi

- Kor: 25

- Származás: Magyarország

- Foglalkozás: könyvtáros

- Külsõ leírás:

Vékony testalkatú, feje kicsit hosszúkás, haja sötétbarna, néhol világosabb sávokkal, lapockája aljáig ér, erõs, egyenes szálú. Szeme borostyános barna, orra átlagos, bár vége kissé lefelé hajlik, általában borotválja magát, de néha pár napos borosta fedi. Feltûnõ ismertetõjegye a jobb szeme sarkától nem messze található "iker" anyajegyek, bár nem túl nagyok.

Általában egyszerû, kényelmes ruhát visel, szürke, sötétbarna, olykor egyéb halovány színekben.

- Elõtörténet:

Az okostojásoknak többnyire ugyanúgy kezdõdik a gyermekkoruk. Hiába a tudásközpontú civilizáció, ha annak tagjai ezt nem veszik figyelembe. Így Belián kevés barátot, ám rengeteg kellemetlen személyt ismert meg gyerekként, pozitívumként és ellenpólusként jóval ritkábban volt beteg, mint társai, gyógyszerekre jóformán sosem volt szüksége. Vigaszt a könyvek nyújtottak, az újabb és újabb tudás, amit szivacsként ivott magába, s a rengeteg történet melybe el menekülhetett a kényelmetlen valóságból. A valóságból, mely újabb szörnyûséggel telt meg. Fiatal kölyökként még arról álmodozott, hogy az albumokból, holo-képekrõl ismert csodálatos tájakat a saját szemével fogja látni, a változatosabbnál változatosabb kultúrák sokszínûségét maga fogja megcsodálni. De egy felelõtlenül használt találmány immáron végleg megfosztotta ettõl a lehetõségtõl. Mentsvárként végül könyvtárosnak tanult, hogy mielõtt a Föld elvész, lehetõség szerint mindent megismerjen, s összegyûjtsön. Néha illegálisan, hiszen nemegyszer fittyet hányva a jogvédelemre, másolta le az érdekes és általa fontosnak tartott mûveket. Végül ez volt az, ami lévén helyett kaphatott a Ziuzunda fedélzetén. Holo-lemezein irdatlan mennyiségû könyvmásolatokat szedett - sokszor lopott - össze, többet, és jobban rendszerezve, mint a hivatásos adatmentõk. Azonban õ az utolsó pillanatig a Földön akar lenni, hogy minél több, az emberi kultúra fontos, érdekes szegletét jelentõ könyvet, jelentést, feljegyzést, tanulmányt, naplót, levelezést összegyûjthessen.

OFF: Ha esetleg valami hiba volna benne, akkor szólj Neo, s javítom. Hirtelen "felindulásból" írtam. ^^

Link to comment
Share on other sites

alratar

Név: John Cho

Nem: férfi

Kor: 32

Származás: Kína, Xinxiang

Foglalkozás: mérnök

Külsõ leírás: 178 cm magas, kisportolt testalkatú kínai férfi. Haja rövid, és népéhez hasonlatosan fekete, csakúgy mint a szeme.

Különleges ismertetõ jele: a vállra tetovált sárkány.

Családja:

Anya: Margaret Cho

Apa: Raymond Cho

Elõtörtént:

Cho Kínában látta meg a napvilágot, ám néhány évvel késõbb Washigton-ba költöztek, mivel apja a nagykövetségen dolgozott. Évvesztes lévén, pár hónappal késõbb kezdte meg tanulmányait, ahol sok jó barátot, és egy szerelmet szerzett magának. A szerelem azonban nem bizonyult tartósnak, ugyanis érettségi után a lány szakított Cho-val, ami rendkívüli módon megviselte a fiút. Ezen idõszakon barátai, illetve az egyetemre való bejutás segítette át. Elsõ napját beárnyékolta a nappal történt baleset, így saját, no meg

barátai, de fõleg szerelme életének megmentése céljából a tanulásba temetkezett. Ennek köszönhetõen szinte tökéletes eredménnyel szerezte meg a mérnöki diplomát, és aminek köszönhetõen szinte azonnal felvette a Gilgames elektronikáját is gyártó cég. Hónapokig tartó kiváló munkáját megkoronázandó, végül átvezényelték a Ziuzunda fedélzeti szervei gyártásához.Teljes mértékben a munkájába temetkezett, egyedüli kikapcsolódása a kung-fu órákra járás volt. Amint elszültek a munkával, és felírták a neveket, szinte elsõként írták fel, családjával egyetemben.

//neo: ahogy megbeszéltük, javítottam rajta.

Remélem így már jó//

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...
neo_2

Egy ûrhajó elindítása – legyen az bármely apró – számtalan bonyodalmakkal jár. Készletek, és az utasok felszállítása, és a technikai berendezések átellenõrzése, mindig kényes folyamatnak számítanak, még ma, 2114-ben is. Ám, míg ez egy kisebb ûrsiklónál alig 1-2 óra, egy nagyobb hajónál, ez sokkalta több. Hát még egy olyannál, ami 40.000 embert szállít, és olyan technológia megoldásokkal dolgozik, amellyel egy modell se eddig. Már maga az utolsó ellenõrzések is hosszú órákat vett igénybe, ám, nem ez jelentette a legnagyobb akadályt.

Ugyanis ezt a hajót Ziuzunda névre keresztelték, és nem kisebb feladatot tûztek ki a számára, mint az emberiség, és a földi élet kimenekítését. Ezt a tényt azonban nem mindenki fogadta olyan nyugodtan, mint Ea. Több civil is pánikrohamot kapott, s õrült dühöngésbe kezdtek. Egyesek azért, mert csak most tudatosult bennük, hogy egy egykori barátaik, halálra ítéltettek. Mások ennél sokkalta önzõbbek voltak, s csupán saját éltük érdekelte õket: féltek, túl késõn kerülnek fel a fedélzetre.

A nyugodtabbak, legfeljebb csak forgolódtak, vagy azt figyelték, miként teperik le az önkontrollt vesztettek, az erre a célra odavezényelt katonák. Most éppen egy sikeres bestseller írót, Jonathan Smith-et próbált ártalmatlanítani pár marcona ûrgyalogos.

-Nem maradhatok itt ! Túl sokat adtam a világnak, hogy meghaljak!- üvöltözte szinte önkívületi állapotban, miközben a hátára térdelve, kezét bilincsbe verve tették mozgásképtelenné.

-Nyugodjon meg!- szólt rá hangosan az õrmester, mielõtt az egyik beosztottja beleszúrta volna a nyugtató folyadékot tartalmazó injekciót az alkotóba. Ahogyan hatni kezdett a szer, a rendbontó megnyugodott, majd szemhéját lecsukta. Ekkor elkezdték átkutatni az iratait, és ellenõrizték, valóban a kiválasztott negyvenezerhez tartozik. Még egy gyors retinavizsgálatot tett végeztek rajta, nehogy tévedés történjék.

Természetesen, képtelenség, hogy egy ember csak úgy felkerüljön erre az ûrbázisra, de a protokoll elõírja ezt. Miután ezzel végeztek, Johnt ketten felkapták, és átvitték az ellenõrzõponton. Ugyan soron kívül bejutott, mégsem irigyelte senki: mindenki jobb szerette volna sérülések, és fájdalom nélkül felkerülni a hajóra. Már pedig, erre számítani lehetett, még akkor is, ha épp a hosszú sor végén állt.

A türelmesebb, vagy épp sztoikusabb emberek, a több tucatnyi sor valamelyikében állt, és várta, ahogyan az elõtte lévõ ember feje végre eltûnik, és õ kerül sorra.

Aki jelentkezett, kérem, írjon majd.
Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

A türelmesebb, vagy épp sztoikusabb emberek, a több tucatnyi sor valamelyikében állt, és várta, ahogyan az elõtte lévõ ember feje végre eltûnik, és õ kerül sorra.

Hajnal Belián többnyire türelmes emberek közé tartozott, de a jelenlegi helyzet, és a körülötte lévõk hangulata lassanként felõrölte az idegeit. Bármennyire is megértõ tudott lenni, immáron a türelme határához érkezett, s tudta jól, hogyha elpattan benne a húr, az rá nézve lesz rossz.

Nem mintha úgy járna, mint az a fickó, akit az elõbb nyugtatóztak be. Annak még talán örülne is kicsit, hiszen addig sem kellene a másik sok ezer ember különféle reakcióitól tartania. Nem embergyûlölõ, távol állt tõle, de kezdett be sokallni.

Ezért, még mielõtt bekattanna, inkább nyugalmat erõltet magára. Kényszeríti tüdejét a lassabb levegõvételre. Majd fél perccel késõbb inkább elkezdi rendszerezni a táskájában lévõ adatlemezeken lévõ adatokat. A holo-padja halványzöld hologrammot vetít elé, amin gyorsan váltakoznak a képek, szövegek. Jó pár percig lefoglalja magát ezzel, s addig sem idegeskedik a többi ember, valamint az erõsen kaotikus helyzet miatt. Erre kis idõre legalább elfelejtheti azt, hogy immáron õk az utolsó reménységei az emberiségnek és a Földnek.

Link to comment
Share on other sites

  • 1 month later...
neo_2

Nem volt zökkenõ mentes az utasok „felszállása” a Ziuzundára. Jonathan Smith-et leszámítva, még sok száz ember kapott pánikrohamot, kellett az ûrgyalogosoknak ártalmatlanná tenni. Az idegtépõ várakozás, és a légkör, lassacskán a kiszolgáló személyzet ítélõképességét is kezdte felõrölni. Vajon mi lesz akkor, ha õk is elvesztik a kontrollt? Elég lesz Ea erre a feladatra?

Szerencsére, ez a kérdés nem került megválaszolásra. A sorban álló emberek száma szép lassan, de csökkent s a bárka megtelt. Alig pár tucat ember maradt kint, köztük Hajnal Bélán. Egy zord hang zavarta meg eddigi tevékenységében:

- Az iratait kérem. - ekkor tekintetét a hang gazdájára vetette. Az ütés, és lövésálló üveg mögött, egy középkorú férfi állt. Arca nyúzottnak tûnt, a felelõsség szarkalábakat rajzolt a szeme alá. Meg lehet érteni, hisz ha kis mértékben is, de rajta múlik, az emberiség sorsa.

Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

- Az iratait kérem. - ekkor tekintetét a hang gazdájára vetette. Az ütés, és lövésálló üveg mögött, egy középkorú férfi állt. Arca nyúzottnak tûnt, a felelõsség szarkalábakat rajzolt a szeme alá. Meg lehet érteni, hisz ha kis mértékben is, de rajta múlik, az emberiség sorsa.

Néhány másodpercig el sem jutott agyáig a hang, aztán kicsit megkavarodva, de elmentette vázlatait néhány gombnyomással, majd elõkotorta iratait a táskájából.

Körbe tekintett, s meglepõdött, amikor a nyüzsgõ tömeg helyén már csupán néhány tucat ember lézengett, s õk is immáron meglehetõsen nyugodtan. A beszállások tehát megoldódtak különösebb incidens nélkül, hiszen arra azért õ is felfigyelt volna. Ezt is kicsit furcsállotta, hisz mégis csak nagy horderejû esemény, ami itt és most történik, mégis jóformán eseménytelenül zajlik. Igaz, szólalt meg logikája, ez még csupán az elsõ lépés.

Egy kis ideig eltart mire a könyvek, íróeszközök és az adathordozók közül elõkerülnek az iratok. Készségesen átadta õket.

Link to comment
Share on other sites

  • 2 months later...
neo_2

- Az iratai rendben vannak. - mondta a férfi - Kérem, most nézzen bele az öntõl balra lévõ mûszerbe. - a gyors vizsgálat után, pedig tovább engedték Beliánt.

Mikor az ellenõrzõ pont utáni kapun átlépett, egy újabb folyosó fogadta, ami már közvetlenül a hajó fedélzetére vezetett. Ott két katona fogadta, akik utoljára, átvizsgálták a könyvtárost. Ezúttal nem a személyazonosságára voltak kíváncsiak, hanem arra, vajon van-e nála bármiféle törvénybeütközõ eszköz. A tudósok úgy vélték, a költözésnél nem kéne már a legelején megfertõzni bûnnel, az új világot. Naiv lelkek....

Közel negyedóráig tartott ez a procedúra, végigtapogatták tetõtõl-talpig, minden egyes kis rejtekhelyre benéztek, ahol eldughatott valamit. Mivel sem fegyvert, sem kábszert nem találtak nála, elálltak az útjából.

- 39989. utas tiszta. - szólt bele a rádiójába az egyik maszkos férfi. Nem sokkal utána egy kis, tömzsi robot jelent meg elõtte. Elsõ ránézésre úgy nézett ki, mintha két szemetes kosarat összeragasztottak volna, és szemet, meg lábat adtak volna neki. Közelebbrõl megvizsgálva azonban, észre lehetett venni rajta a különféle mûszereket és a külsõ mikrofont.

Egy szakértõ azonnal megállapította volna, hogy egy DR5-srõl van szó, ami régi darab ugyan, de elégé szívós is. Valószínûleg utóbbi tulajdonsága miatt is esett rá a választás: az új környezetben senki sem tudta, miféle nehézségekkel kell szembenézni. Az érzékenyebb szerkezetek jó eséllyel túl korán beadják a taccsot. Más kérdés, hogy néha az ember is egy ilyen szerkezet.....

A kis robot megszólalt:

- Kérem kövessen, elvezetem a kabinjához. - majd egy helyben állt, várva új gazdája parancsára.

Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

Egy szakértõ azonnal megállapította volna, hogy egy DR5-srõl van szó, ami régi darab ugyan, de elégé szívós is. Valószínûleg utóbbi tulajdonsága miatt is esett rá a választás: az új környezetben senki sem tudta, miféle nehézségekkel kell szembenézni. Az érzékenyebb szerkezetek jó eséllyel túl korán beadják a taccsot. Más kérdés, hogy néha az ember is egy ilyen szerkezet.....

A kis robot megszólalt:

- Kérem kövessen, elvezetem a kabinjához. - majd egy helyben állt, várva új gazdája parancsára.

A szakmájából adódóan nem volt újdonság a típussal találkoznia, de sajnos sosem tudta levetkõzni magáról a robotokkal és úgy általában véve a mesterséges intelligenciával szembeni - bár nem túl határozott - idegenkedését. Az, hogy egy gép gyorsabban gondolkodik, nem igazán zavarta, inkább a személytelenség, ami még - legalábbis így vélte - a legelvetemültebb ember tekintetében is megtalálható. Érzelem nélküli értelem, ez mindig is megzavarta, valahányszor egy robottal kellett találkozni, vagy dolgoznia. Ám azt õ is elismerte, hogy igen fontos a munkájuk, különösen, egy ilyen hajó fedélzetén.

Így inkább a lényegre tért, mert a gépek egyik elõnye, hogy az udvariasság hiányát sosem hánytorgatják fel és nem kényesek a beszédstílusra.

- Rendben, köszönöm. Azt azért még szeretném megkérdezni, hogy az Adatbank útba esik? Ha lehetséges, akkor még az utolsó adagot feltölteném. Vagy beszélnék a programozókkal, mérnökökkel, ha ráérnek, az eddig összegyûjtött információkat illetõen. - mondta, miközben követte a robotot a szállása felé. Bár elég fáradt volt, de nem akart addig pihenni, míg el nem készül. Így is lelkiismeret furdalása van, hogy talán valami fontosat kihagyott. Egy dalt, egy mesét, egy regényt, zenemûvet, egy fotót, egy levelet, egy rajzot vagy festményt, amit érdemes lett volna rögzíteni az utókor, az Új Kor számára.

Annak ellenére foglalkoztatták ilyen gondolatok, hogy nem kevesen bizonygatták, hogy minden emberileg lehetségeset meg tett. Százezer év és sok milliárd ember minden álmát, vágyát, gondolatát, önkifejezését, véleményét, történetét, bölcsességeit, élményeit, talán lehetetlen is lenne bármilyen adattárban elhelyezni.

Link to comment
Share on other sites

neo_2

A robot a könyvtáros kérdése hallatán megállt, s megszólalt:

- Félórán belül elindul a Ziuzunda, azalatt nem érünk be a központi könyvtárba. Magát az utat talán meg tudnánk tenni, de sajnos, a biztonsági ellenõrzések lelassítanak minket. - várt pár pillanatot, mire parancsolója feldolgozza az információt:

- Viszont fel tudnánk venni a kapcsolatot a programozó gárdával. A szállásán van egy holocom, amivel a hajón, bárkivel tud beszélni, és ha Ea engedélyezi, akkor adatokat is tölthet fel rajta keresztül. Ehhez csak engedély kell tõle, és a tervezõjétõl, Zsolt Juhásztól. - a gép kicsit nehézkesen ejtette ki a zs betût. No igen, egy angolszász területen gyártott robotnak mindig gondja akad egyes magyar nevek, és szavak kiejtésekor....

Miután befejezte mondandóját, újra elindult a férfi szállása felé. Hosszú, acélból készült folyósokon mentek végig, ahol néha összeakadtak más emberekkel, és gépekkel. Ám egyikük sem tûnt olyan különlegesnek, hogy közelebbrõl szemügyre vegye õket. Néha nem is tudta volna, mert a plafonon logó neoncsövek pislákoltak. A derék kis szerkezet rögtön szolgált is magyarázattal:

- A világ minden tájáról érkeztek emberek, mind a Földrõl, mind a Marsról. Mivel ezeken számtalan idõzóna van, ahol teljesen más idõpontokban van a nappal, és az éjszaka, így õk máskor érzik szükségét az alvásnak. Mivel a hajón található emberek még nem szoktak össze, ezért jelenleg oda kell figyelni a különbözõ bioritmusra. Tehát, ahol nincs világítás, ott épp az éjszakát imitálják, mivel a környéken lakók szerint sötétnek kell lennie. Ahol világos, pedig nappal. Magát is olyan helyre rakták, ahol az ön idõzónájához közel állók laknak.

Közel tíz perc után, meg is érkeztek Hajnal úr új „otthonához”. Egy újabb retina vizsgálat után, az ajtó kinyílt, és láthatóvá vált a kicsiny, ám mégis komfortos lakás. Minden ott volt, aminek lennie kell: egy hálószoba, egy dolgozószoba, és egy mellékhelyiség. Az étkezõ – DR5-s modell elmondása szerint – a közeli lakókkal közös volt, praktikussági szempontból.

A hálószobában egy közepes méretû franciaágy, két ruhásszekrény, és egy dohányzó asztal volt fellelhetõ. Innen balra volt a dolgozószoba, benne megannyi számítástechnikai eszközzel. Kis híján egy második Ea nem volt bent...

Persze, egy olyan könyvtáros számára, aki az emberiség tudását akarja kimenteni, feldolgozni, szüksége is volt ezekre. A robot nem zavarta meg az álmélkodásban az egyszeri könyvmolyt. Csupán öt perc elteltével szólalt meg:

- Ha nem túl nagy mennyiségû adatról van szó, itt is biztonságosan el tudja tárolni, és majd indulás után értekezik az illetékesekkel. Vagy most kívánja használni a holocomot? - azzal egy alig térdig érõ, körhasáb alakú alkalmatosság felé fordult. Belián, még sohasem láthatott hasonló modellt.

Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

- Ha nem túl nagy mennyiségû adatról van szó, itt is biztonságosan el tudja tárolni, és majd indulás után értekezik az illetékesekkel. Vagy most kívánja használni a holocomot? - azzal egy alig térdig érõ, körhasáb alakú alkalmatosság felé fordult. Belián, még sohasem láthatott hasonló modellt.

- Köszönöm, egyelõre ez is elég lesz. Viszont, azt szeretném megkérdezni, hogy valamiféle használati útmutatót hol találok a holocom-hoz? Ha már ilyen közel vagyunk az induláshoz, inkább nem terhelnék meg senkit sem a személyes problémáimmal, így is elég komplikált lehet egy ekkora hajó indítása. Inkább elolvasom az útmutatót és, amikor lehetõség lesz rá, megoldom magam a rendszerezést. - közben azért végigmérte a körhasáb alakú eszközt. Nem szívesen ismerte be, de hirtelen azt sem tudta volna megmondani, hogy hol lehet bekapcsolni. Sokféle eszközzel akadt dolga, mind adat tárolást, mind kommunikációt illetõen, de be kellett magának vallania, hogy arra nem számított, hogy az emberiség legnagyszabásúbb hajójához még lesz idõ, forrás és ember kifejleszteni teljesen új eszközöket. A DR-5-ös látványa magától értetõdõ volt, szívós kis masina, jóformán mindent kibír, pillanatra pár komikus jelenetet is eszébe jutott, amikor egy-egy vérmesebb olvasó a bádog-figurán töltötte ki a mérgét. Hogy aztán a könyvtárosok valamelyike rohanhasson borogatásért a zúzódásért, mert a hûséges gépezet felülete túlságosan strapabíró.

Mivel még mindig a legutóbb rendezett, rendszerezett festmények, regények, könyvek, rajzok adatai, keresõszavai, jellemzõi, fájlméretei kavarogtak a fejében, így inkább rákérdezett arra, ami pillanatnyilag legfontosabb lehet.

- Annyit még azért megkérdeznék, hogy mi protokoll közvetlenül az indulás elõtt. - volt róla némi sejtése, illetve el is olvasta az útmutatót, amit mindenkinek kiosztottak, de az ismétlés a tudás anyja elv, valamint biztonság kedvéért inkább megtudakolja most is, nehogy véletlenül is galibát okozzon.

Link to comment
Share on other sites

neo_2

- Az ágyén lévõ párna alatt talál egy pda-t. A tervezõje szerette volna, ha az elõvigyázatlanabb, és lustább emberek is ráakadnának, és megtalálnák. Ugyanis, könnyen adódhat olyan baleset, hogy csak a holocomon keresztül tud segítséget hívni. Elégé masszív eszköz - felelt a gép az elsõ kérdésre, majd pár pillanatnyi szöveget kihagyva így folytatta:

- Mikor a rádióban megszólalnak, hogy hamarosan ugrunk – vagyis nagyjából öt perccel elõtte – nem sétálgatunk a folyósokon, hanem a szobában kivárjuk a végét. Az itteni padló speciális védõréteggel van ellátva, emiatt a lábbelik könnyebben tapadnak. Ez azért kell, mert a hipertérbe való lépés után pár perccel, kisebb problémák léphetnek fel a mesterséges gravitációban. Nem feltétlen szûnik meg, de egy kisebb ingadozás is komoly problémát okozhat. Amennyiben azt tapasztalja, hogy teljesen leállt, gyorsan kapaszkodjon bele egy ülõ alkalmatosságba, vagy az ágyába , és a rajta lévõ szíjakkal kötözze hozzá magát. Ha hirtelen kapcsol vissza ugyanis, igen súlyos sérüléseket szerezhet. Azt tanácsolom, most vizsgálja át, hol, és hogyan tudja ezt megtenni. - majd várt egy percet, hogy a gazdája feldolgozza az információt – Elektromos tûz esetén minden helyiségben van egy rejtett rekesz, ahonnét egy megfelelõ tûzoltó eszközt talál. Olyan anyagból készült, amely nem csak eloltja az ilyesfajta tûzet, de még nem is káros az emberi szervezet számára. A tûzoltó készülék mellett egy megfelelõ gázmaszkot is talál, a füstmérgezés ellen. Továbbá, ha az ajtó elektronikája tönkre menne, és azt kívánná meg a helyzet, hogy kimenjen, belülrõl kézileg is ki lehet nyitni. Arra az esetre, ha valaki ehhez túl gyenge lenne, van egy másik mechanikus nyitási lehetõség, amit én tudok alkalmazni. Az ugrás kezdete elõtt a hangosbemondóban figyelmeztetnek minket, ahogyan arról is, ha stabil a helyzet, vagy már megérkeztünk. Ha további kérdése akadna, talál egy adatlemezt az asztalon, és még végignézheti a gépen. Közepes olvasási sebesség mellett 8 percre becsülném a folyamat idõtartamát.

Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

Még egyszer végiggondolta a hallottakat, miközben beleolvasott a PDA-n a közérdekû információkba. Viszont semmi kivetnivalót nem talált az eddigi beszélgetésben, így inkább nem kérdezett többet.

- Köszönöm, nincs több kérdésem. A legjobb lesz, ha a maradék munkámat elrendezem az indulásig. - szinte azonnal el is mélyedt a táskájában, a tucatnyi lemezt elsõ látásra válogatás nélkül szedte ki, majd a rajtuk lévõ címkék alapján sorba rakta õket. A mi legfelülre került a sok közül, már "ugrott" is, hogy a rajta tárolt számos zenemû rendszerezésre kerüljön. Egy embernek tán meglepõ lett volna a gépelési sebesség, amivel Hajnal Belián "szédítette" saját PDA-ja billentyûzetét, de a sokéves gyakorlat révén szinte nem is figyelt kezére. A gépelés mellett azonban, csakhogy kicsit még "gyötörje" magát, az elképzelt könyvtár modelljével is foglalkozott. A korábbi, még papírra vetett vázlatokból lassan kezdett összeállni egy fõleg és spirális formákat mutató épületegyüttes, igaz, egyelõre még csupán kusza vonalak formájában. Egy-egy terem, egy-egy tudományterületnek, míg egy másik épületben ugyanígy a mûvészetek.

Egymást érték a szkennelt és gépelt szövegek, a szobrokról, festményekrõl, rajzokról készült digitális másolatok. Belián most már kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy amit lehetett, megtett. A mûvek, melyeket most elemzett és rendszerezett, jóformán ismeretlenek voltak még számára is, pedig rengeteg anyagot átnézett az évek során. Múltak a percek és elégedetten vette tudomásul, hogyha el is "szállna" az, amivel éppen most foglalkozik, az emberiség lelkivilágát és tudását formáló, meghatározó jelentõs, de még kevésbé jelentõs mûvek, szerzõk és személyek életrajza már a lehetõ legnagyobb biztonságban van. Nem sokkal a rádió figyelmeztetése elõtt kapott észbe, hogy inkább biztos kapaszkodókat kellene keresnie. Miután végignézte a szoba zugait, az ágy mellett döntött. A magával hozott cuccait a szekrényben helyezte el, be is zárta õket, - sosem lehet tudni - végül maga is felkészült, hogy mikor megszólal a figyelmeztetés a hevederekkel rögzítse magát a strapabírónak tetszõ ágyhoz.

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...
neo_2

Az utolsó rutinvizsgálatok, az utasok felszállítása, és a hajó bázisról való leválasztása, mind-mind zökkenõmentesen folyt le. Na jó, akadtak ugyan magukból kikelõ emberek, akik nem bírták kivárni a sorukat, és olyanok is, kik a saját gépi kíséreti személyüknek sem hittek. Néhol sûrû káromkodásokat lehetett hallani, ahol épp egy-egy apróbb hibát hárítottak el. Ám, ezek a kis bosszúságok mind eltörpültek ahhoz képest, amit a vészforgatókönyvekben felvázoltak. Bár elmondható lett volna ez a hiperugrásról....

A szórakozott gépész, nem sokkal, miután biztonságos helyre húzódott, megszólalt a rádió:

-Három percen belül megkezdjük a térváltást. Kérünk minden egyes utast, hogy aki nem tette meg, az elõírásoknak megfelelõen gondoskodjon a biztonságáról. Ne feledjék, ez nem szimuláció. Ha bármi veszélyforrás adódik, próbálják felvenni a kapcsolatot a hajó legénységével. - azzal elnémult a hangszóró.

Az idõ látszólag kevésnek tûnt, mely a bejelentés, és az ugrás között történt. Mégis, mindenki számára, egy örökkévalóságtis tartott. Ez volt az elsõ ugrás, amit a Gilgames-incidens óta megtettek. Számtalan veszély leselkedhetett rájuk, mégis, mindegyik elhárítására fel kellett készülni. Mert ez az emberiség utolsó menedéke, nincs kiktõl segítséget várniuk, csak egymástól. Jöhettek bárhonnan az emberek, állhatott bármilyen konfliktus egymás népei közt, mind nem számított. Különösen az elkövetkezõ órákban...

Az ugrás megtörténte után a lámpák kék színre váltottak, jelezvén, hogy ismeretlen térben járnak. A hajó a végtelen, szín nélküli tengerben úszkált... Néhány percig úgy tûnt, minden izgalom, és félelem alaptalannak bizonyult, a hajó békés csendjét semmi sem törte meg. Azonban, mielõtt még a magát a hajót irányító MI is „fellélegzett” volna, valami különös dolog történt.

A hajó megrázkódott, mintha láthatatlan vitorláit erõs szelek mardosnák. Nem sokkal késõbb megszólalt Ea:

- Kérem, mindenki szíjazza oda magát az ágyához, a biztonsága érdekében. Ígérem, igyekszem megoldani a problémát. - ezután a gravitáció is megszûnt, amire a kis DR-5-s úszni kezdett a levegõben. Mivel neki, az emberekkel szemben nem voltak érzései, nem ijedt meg semmitõl. Így attól sem, hogy a hirtelen visszajövõ tömegvonzás után, teljes erõvel esett neki a földnek. Szerencsére ez a modell a szívósságáról volt híres, ezért semmilyen kárt nem okozott a robotban. Ahogy az ezután jövõ dõlésszög váltás sem, ami neki vágta az oldalsó falnak. A legnagyobb nyugalommal kérdezte meg:

- Ugye semmi baja sem esett, uram? - a válasz azonban meg sem érkezett, mire a következõ hiba adódott: a hajó elkezdett forogni a saját tengelye körül. Csak hamar úgy érezhette magát a könyvtáros, mintha centrifugában lenne. A szomszédból jövõ hangos „kurwa”, illetve „Konchuj ci w dupe” szavak alapján, ezt más sem tolerálta igazán. A dühös lengyelt követték mások is, azok közül, akik nem ájultak el. Valójában két percig sem tartott az egész, mégis, sokakat kikészített. Miután a hajó lecsillapodott, Ea újfent beszélni kezdett:

- Figyelem a hajó megállt, de tûz ütött ki az A-21, A-23, H-3, H-6, a H-7-es, és a H-23-as folyóson, kérem, akinek módjában áll, állítsa meg, és evakuálják onnan az embereket. Az utasok ha tudják, ne akadályozzák ezt, és ha erejük engedi, segítsenek utastársaikon.

- Mennünk kell, a H-23 folyosó a miénk. - közölte a robot Hajnal úrral, a szomorú tényt.

Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

- Kérem, mindenki szíjazza oda magát az ágyához, a biztonsága érdekében. Ígérem, igyekszem megoldani a problémát. - ezután a gravitáció is megszûnt, amire a kis DR-5-s úszni kezdett a levegõben. Mivel neki, az emberekkel szemben nem voltak érzései, nem ijedt meg semmitõl. Így attól sem, hogy a hirtelen visszajövõ tömegvonzás után, teljes erõvel esett neki a földnek. Szerencsére ez a modell a szívósságáról volt híres, ezért semmilyen kárt nem okozott a robotban. Ahogy az ezután jövõ dõlésszög váltás sem, ami neki vágta az oldalsó falnak. A legnagyobb nyugalommal kérdezte meg:

- Ugye semmi baja sem esett, uram? - a válasz azonban meg sem érkezett, mire a következõ hiba adódott: a hajó elkezdett forogni a saját tengelye körül. Csak hamar úgy érezhette magát a könyvtáros, mintha centrifugában lenne. A szomszédból jövõ hangos „kurwa”, illetve „Konchuj ci w dupe” szavak alapján, ezt más sem tolerálta igazán. A dühös lengyelt követték mások is, azok közül, akik nem ájultak el. Valójában két percig sem tartott az egész, mégis, sokakat kikészített. Miután a hajó lecsillapodott, Ea újfent beszélni kezdett:

- Figyelem a hajó megállt, de tûz ütött ki az A-21, A-23, H-3, H-6, a H-7-es, és a H-23-as folyóson, kérem, akinek módjában áll, állítsa meg, és evakuálják onnan az embereket. Az utasok ha tudják, ne akadályozzák ezt, és ha erejük engedi, segítsenek utastársaikon.

- Mennünk kell, a H-23 folyosó a miénk. - közölte a robot Hajnal úrral, a szomorú tényt.

Belián kissé még szédelgett, így inkább várt pár másodpercet a válasszal. A hullámvasút sosem tartozott a kedvencei közé és hálát adott az Égnek, a Teremtõnek, a Taonak és úgy általában véve minden lehetséges magasabb rendû, megfoghatatlan entitásnak, amit csak kitalálhatott az emberiség, hogy "ennyivel" megúszta. A berendezés többsége rendben volt, így miután kicsatolta magát elindult az ajtó felé. Rá kellett jönnie, hogy az igyekezete, hogy pihenés helyett az adatokkal foglalkozott, megérte, mert így most elegendõ önmagával törõdnie.

Bár a legutóbbi élmény hatása alatt volt még, így elég nehezére esett összeszedetten gondolkodni. Csupán ennyit tudott, kissé megviselt hangon kipréselni magából.

- Meg vagyok. És ezek után körhinta közelébe sem megyek. - tette hozzá, mert a szédelgése nem múlt el teljesen. Egy könyvtáros általában nincs hozzászokva, hogy megforgassák, különösen egy ûrhajóval együtt.

- Menjünk valami biztos helyre. - önkéntelenül is a masszív robotba kapaszkodott, amíg teljesen vissza nem nyerte az egyensúlyát. Magában azért arra gondolt, hogy eddig sem, de most már végképp nem fogja megérteni az iszákosokat. Ezt a tortúrát elviselni minden másnaposság esetén nem emberi. Miután kiment az ajtón, csak akkor vette kicsit szemügyre a robotot. Az most már tényleg úgy nézett ki, mint amilyenre az ember rábízhatja magát: karcolások, festék lepattant róla néhol, de horpadás sehol.

A folyosón már néhány méter után helyreállt a fejében a lent és a fent helyzete teljes mértékben, így elengedte a robotot és körülnézett, hogy megnézze, mások hogyan vészelték át a kis "kalandot", bár az áthallott szavakból ítélve, néhány útitársnak meg lehetett a véleménye Ea-ról, vagy a helyzetrõl. De az optimizmusa révén nem gondolt rá, hogy mások komolyabban megsérültek volna, illetve, kicsit reménykedett is benne, mert szégyellte bevallani, még magának is, hogy másokon ugyan mennyire tudna segíteni komoly baj esetén.

Link to comment
Share on other sites

neo_2

Hajnal Beliának meg kellett állapítania, hogy közel sem olyan egyszerûen alakultak a dolgok, mint hitte. Amit kiléptek az ajtón, máris szemtanúi lettek a részlegen uralkodó káoszon. Tõlük jobbra, a folyosó végén, a fal megrepedezett, s kígyózó lángnyelvek zárták el az utat. Nyilvánvalóvá vált, hogy az jelenleg járhatatlan. A gond ott kezdõdött, hogy a baloldali is...

A menekülni vágyó emberek egymást lökték fel, mindenki ki akart jutni. Néhánynak az sem okozott gondot, hogy taposnia kell a másikon. Az indulásnál elkerült nagy mérvû pánik, úgy látszik, itt, és most tört ki. De nem lehetett hibáztatni õket: ilyen az emberi természet. A veszélyérzet, és a csordaszellem igen piszkos dolgokat tud ki hozni abból, aki lelkiekben nem edzõdött meg. S úgy látszik egy ilyen ember akadt: egy középkorú férfi.

Helyesebben szólván, õ másként reagált a helyzetre: anyanyelvén káromkodott egy sort. Ugyan Bélán nem tudott lengyelül, de az idegen beszédében gyakran elõforduló „kurwa” szó alapján, sejthetõen nem dicsérte a társaságot. Az illetõ szürke zakója gyûrõdött volt, néhol foltok is tarkították, ami alapján nem úszta meg oly simán, az elõbbi kis „technikai” malõrt. Mindazonáltal egészségesnek tûnt, legalábbis ahhoz elégé, hogy panaszkodjon...

- Szerintem várjunk. - tanácsolta a robot.

Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

- Szerintem várjunk. - tanácsolta a robot.

OFF: Hajnal Belián a neve. :D De inkább írom a hozzászólást. ^^

- Jó ötlet. - mást nem is igazán tudott volna mondani, mert még elemezte a helyzetet. A tüzet egy kissé furcsállotta, de rá kellett jönnie, hogy hiába minden az a nyomorult Murphy még itt is érvényesíteni tudja a törvényeit. "Ami elromolhat, az el is romlik."

Az ajtóban állt meg egyelõre, igaz, ez a hely inkább egy földrengés idején lett volna úgy, ahogy helyes döntés, de jobbat nem tudott. Bár, amikor õszintén magába nézett rájött, hogy igazából ötlete sincs arra, hogy mit tegyen. Annyi volt csupán bizonyos, hogy nem szeretne még jobban megsérülni. Így neki látott, elõször önmaga nyugtatásának, úgy vélte, ha ez sikerül, akkor már jobban tud boldogulni mind a helyzettel, s majd a körülötte levõ emberekkel. Ami ugyan jelenleg csak egy fõt jelentett, de azért pánikolva, vagy megrettenve akkor sem érdemes másokkal, különösen vészhelyzet idején, kapcsolatba kerülni. Onnantól elõfordult, hogy még többen, még jobban megijednek, amibõl pedig semmi jó nem származhat.

Ráadásul amíg vár, igaz, hogy a tûz is terjedhet, ám a tömeg is kisebbé válhat. Ha pedig szerencséjük van, beindul a tûzoltó berendezés is, bár ez egyelõre nem tûnt valószínûnek. Ekkor jutott eszébe a szobában elhelyezett kis tûzoltó készülék. Ám szinte azonnal, elég volt a lángokra néznie, nem sokra menne vele, csak saját magát is megégetné. Egy lángoló ember látványa pedig nem javítaná az amúgy sem túl derûs helyzetet. Ráadásul azt elektromos tüzekre találták ki, a mostani pedig vagy az, vagy nem, kísérletezni pedig nem volt bátorsága.

Azonban a veszélyhelyzet és embersége lassan õrölték és kezdték tõle követelni, hogy tegyen valamit. Így, jobb híján, odament a nemrégiben cifrán káromkodó férfihez és, kisebb akcentussal, angolul szólt hozzá.

- Jól érzi magát? - ennyivel is elõrébb vannak, és nem is kockáztat túl sokat. Szükség esetén már két, viszonylag, nyugodt ember tehet valamit a tûz ellen, vagy a többiek megsegítéséért.

Link to comment
Share on other sites

neo_2

A megszólított férfi megfordult, és barna szemeivel végigmérte, tetõtõl talpig, majd hallgatásba burkolózott. Hosszú ujjaival, vakargatta az állát, majd eredetileg fekete szakállának, s majd bajuszának õszülõ szálaival kezdett el játszani. Különös viselkedés volt ez egy olyan férfitól, aki nem rég mutatta meg, mily bõ szókinccsel rendelkezik, amikor mérgét akarja kifejezni. Belenyúlt szürke zakójának zsebébe, és egy papírt vett ki. Valószínûleg valami fénykép lehetett, mert hol a lapra, hol pedig a férfira tekintet. Majd, mint aki megvilágosodott, felsóhajtott, majd megkérdezte:

- Ugye maga Belián Hajnal, a Wegier könyvtáros? Azt mondták, magát kell keresnem, ha szeretném digitalizáltatni a mûveimet. - majd egy lélegzetvételnyi szünet után, el kezdett magyarázkodni:

- Tudja, festõmûvész a becses hivatásom. Mivel azonban régi módi vagyok, olajfestéket használok, nem pedig digitális táblát, ezért a mûveim csak papíron leledzenek. Épp az indulás elõtti napon kaptam ihletet, így máris van egy alkotásom, ami nem került fel a rendszerébe, ezért kerestem önt. Csak aztán jött az újabb ihlet – majd morcos arccal a ruháján lévõ foltra nézett – Sajnos, azaz indulásig kitartott. Az a fránya... - s hirtelen elhallgatott – Elnézést, elfelejtettem bemutatkozni. Zarek Jaroslawa-nak hívnak. - azzal kezet nyújtott a magyar felé.

Bocs, elrontottam. :D Már javítottam.
Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

- Ugye maga Belián Hajnal, a Wegier könyvtáros? Azt mondták, magát kell keresnem, ha szeretném digitalizáltatni a mûveimet. - majd egy lélegzetvételnyi szünet után, el kezdett magyarázkodni:

- Tudja, festõmûvész a becses hivatásom. Mivel azonban régi módi vagyok, olajfestéket használok, nem pedig digitális táblát, ezért a mûveim csak papíron leledzenek. Épp az indulás elõtti napon kaptam ihletet, így máris van egy alkotásom, ami nem került fel a rendszerébe, ezért kerestem önt. Csak aztán jött az újabb ihlet – majd morcos arccal a ruháján lévõ foltra nézett – Sajnos, azaz indulásig kitartott. Az a fránya... - s hirtelen elhallgatott – Elnézést, elfelejtettem bemutatkozni. Zarek Jaroslawa-nak hívnak. - azzal kezet nyújtott a magyar felé.

Fogadta a kézfogást és szinte hallani lehetett, ahogyan egy szikla esik le a szívérõl. A mûvészek ugyan mindig furcsa népség, de úgy tûnik ez a Zarek fazon nyugodtan viseli a jelenlegi igencsak nem tervezett helyzetet.

- Igen, az volnék, örvendek. Egy kicsit sajnálatos, hogy pont így kell találkoznunk. Meg kicsit szégyenkezem, hogy egy festõ a szomszédom, amirõl nem is tudtam, ráadásul most épp egyetlen mûve sem jut eszembe. - szabadkozott, igaz mihelyst kimondta, rájött, hogy fölöslegesen. A még mindig lobogó tûz és a menekülni akaró emberek mellett ez lehet most Jaroslawa legkisebb gondja.

Egy kicsit aggódva is figyelte a lángok nyaldosta folyosót. Egyelõre örült, hogy a tûz nem terjed, nem is erõsödik, de hogy semmiféle oltási folyamat sem indult be, az sem volt túl jó jel.

Elnézett a folyosón a másik irányba, ahol úgy tûnt, ha csak egy foknyival, de javult a helyzet, mert immár legalább nem tapostak az emberek egymásra, vagy legalábbis nem látott ilyesmit. Végül hangot adott ennek, bár igyekezett nyugodt hangon beszélni, már amennyire ez lehetséges egy kísérleti ûrhajón, valahol a Világmindenségben, messze mindentõl, eszeveszett emberek és egy lángoló folyosó darab közelében.

- Azért remélem egyik fele a folyosónak javulni kezd. - sajnos, ha hangjában nem is, tekintetében, látszott az aggodalom. A könyvtáros mégsem egy hõs alkat.

Link to comment
Share on other sites

neo_2

- Hogy õszinte legyek, szerintem elõbb oltják el a lángokat, minthogy azok a – látszott rajta az erõlködés, nehogy valami túl dehonesztálót mondjon – bolondok észbe kapnak. - majd pár félperc múlva magyarázni kezdett:

- Tudja, több európai országban is jártam már, s az ott szerzett tapasztalataim alapján mondhatom, valamiben mindegyik megegyezik. Mert ugyan különbözõ nyelveken beszélnek, mindegyik helyen, az emberi hülyeség ereje kimeríthetetlen volt. - pár pillanatra elhallgatott, s késõbb ekképpen folytatta:

- Amikor már azt hinnéd, semmi újat nem tudnak ilyen téren mutatni, mindig rá kell döbbenned, mennyire naiv vagy. - azzal egy félpillantással a tömegpánik hatása alatt lévõ csoportra nézett.

Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

- Hogy õszinte legyek, szerintem elõbb oltják el a lángokat, minthogy azok a – látszott rajta az erõlködés, nehogy valami túl dehonesztálót mondjon – bolondok észbe kapnak. - majd pár félperc múlva magyarázni kezdett:

- Tudja, több európai országban is jártam már, s az ott szerzett tapasztalataim alapján mondhatom, valamiben mindegyik megegyezik. Mert ugyan különbözõ nyelveken beszélnek, mindegyik helyen, az emberi hülyeség ereje kimeríthetetlen volt. - pár pillanatra elhallgatott, s késõbb ekképpen folytatta:

- Amikor már azt hinnéd, semmi újat nem tudnak ilyen téren mutatni, mindig rá kell döbbenned, mennyire naiv vagy. - azzal egy félpillantással a tömegpánik hatása alatt lévõ csoportra nézett.

Ugyan az esze egyetértett a megállapításokkal, de azért a lelke mindig is tiltakozott az emberiség gonosz vagy hülye kijelentés ellen. Meg lehet ezért sem volt túl rózsás az élete sosem, mert mindig igyekezett megbízni az emberekben, amennyire csak lehet. Ezért az õ részérõl inkább szomorú, semmint lenézõ volt a pillantása a menekülõ tömeg felé.

- Ez azért nem az összes ember az ûrhajóról. Csak...egy részük. - igyekezett némi határozottsággal, nem ellentmondani, de kissé ellensúlyozni Zarek szavait. Noha hangjában a bizonytalanság, éppen elég jól hallható volt hozzá, hogy ez ne sikerüljön.

- Öröm az ürömben, hogy legalább egyben van a hajó. Legalábbis a "Nagy Testvér" semmi olyat nem közölt ami alapján túl nagy katasztrófára gondolhatunk. - aztán a még mindig égõ folyosóra nézett.

- Viszont mihelyst lankad a csorda, próbáljunk biztonságos helyet keresni. A szobáinkat túl közelinek érzem a lángokhoz. Ugyan egyelõre nem terjed erre, de ami engem illet én nem vagyok a hõs típus. - vallotta be egy kevéske szégyenérzettel.

Link to comment
Share on other sites

neo_2

- Így van, a másik része a hajó más pontjain csinálja, ugyanezt. - felelte cinikusan – Aligha hinném, hogy máshol nem ekképpen cselekednek. A civilek jelentõs hányada, még annyira sem hõs alkat, mint amennyire mi vagyunk. - azzal arcán keserû mosoly jelent meg.

Félperccel késõbb, gépek távoli zaját hallottak onnan, merrõl a lángok jöttek. Olyan volt, mintha ezernyi robot pittyegne egyszerre, ami elégé különösnek hatott. Vajon miféle találmány lehet a hang forrása? Vagy talán több, apróbb szerkezetrõl lenne szó? Mi az Ea titka? Zarek volt az elsõ, aki felmerte tenni a kérdést:

- Mégis mi van ezzel a hajóval?!

Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

- Így van, a másik része a hajó más pontjain csinálja, ugyanezt. - felelte cinikusan – Aligha hinném, hogy máshol nem ekképpen cselekednek. A civilek jelentõs hányada, még annyira sem hõs alkat, mint amennyire mi vagyunk. - azzal arcán keserû mosoly jelent meg.

Félperccel késõbb, gépek távoli zaját hallottak onnan, merrõl a lángok jöttek. Olyan volt, mintha ezernyi robot pittyegne egyszerre, ami elégé különösnek hatott. Vajon miféle találmány lehet a hang forrása? Vagy talán több, apróbb szerkezetrõl lenne szó? Mi az Ea titka? Zarek volt az elsõ, aki felmerte tenni a kérdést:

- Mégis mi van ezzel a hajóval?!

Az új hang iránya felé nézett, ám egyelõre a lángok akadályozták a megfigyelést. Nem erõltette meg szemeit, és közelebb sem akart menni, így inkább megkérdezte a robotot, hogy mégis mi a helyzet.

- DR5-ös, mi történik? - egyelõre csak ennyit kérdezett a szívós szerkezettõl. Valami halovány veszélyérzet már megjelent a gerince tájékán, érezte, ahogy lassan, mint benzin a vízen teríti be testét, végig, egészen az elméjéig. De nem akart pánikba esni, ha már eddig sikerült jól kezelnie a helyzetet és még Zarekkel is egész jól elbeszélgettek, a körülményeket figyelembe véve.

De a hasonlatban volt némi igazság, mert egyre csak kavargott idegszálai felszínén a balsejtelem, hogy olyan hiba történt a hajóval, vagy ne adja az ég Ea-val, aminek a helyrehozatalára nincs lehetõség. Ám még tudata nem engedte, hogy ez a félelem érzet ellepje elméjét és uralma alá hajtsa, de lassú víz partot mos, szokták mondani, már pedig az õ esetében a pulzus és a légzésszám is kissé megemelkedett. Ösztönei, még számára is észrevétlenül, de megkezdték mûködésüket, egyelõre csak alapszinten, hogy vész esetén azonnal tudjon reagálni, miközben az elme igyekezett ennek ellenkezõjét elérni, a nyugalmat.

Link to comment
Share on other sites

neo_2

- Az Ea utasítása szerint, egyelõre nem adhatok teljes felvilágosítást önnek. Már így is túl nagy a pánik a fedélzeten, és e hírek hallatán nehezebben lehetne csillapítani a kedélyeket. - felelte a robot, majd nem sokkal késõbb, mintegy mentegetõzve hozzátette:

- Nem fogunk meghalni, de jelenleg a józan ész, ezt diktálja. Ha a veszélyhelyzet véget ért, minden részletre terjedõ jelentést fog tenni. Kérem, bízzon benne, és a javítóbrigádban.

- Tehát az egyszeri utas megtudta azt, ami rátartozik: a semmit.- jegyezte meg gúnyosan Zarek.

- Elnézését kérem uram, de bizonyos információkról hallgatnom kell. Annyit elárulhatok, hogy a mostani háttérzajt a szerelõdroidok adják ki. Továbbá, hogy hamarosan megérkezik ide is egy sor katona, a rend teremtés szándékával. - reagált a robot a lengyel festõ közbeszólására.

- Istenem, istenem...- mormolta halkan maga elé Jaroslawa, és az arcát a kezébe temette.

Link to comment
Share on other sites

NoviNowotny

- Az Ea utasítása szerint, egyelõre nem adhatok teljes felvilágosítást önnek. Már így is túl nagy a pánik a fedélzeten, és e hírek hallatán nehezebben lehetne csillapítani a kedélyeket. - felelte a robot, majd nem sokkal késõbb, mintegy mentegetõzve hozzátette:

- Nem fogunk meghalni, de jelenleg a józan ész, ezt diktálja. Ha a veszélyhelyzet véget ért, minden részletre terjedõ jelentést fog tenni. Kérem, bízzon benne, és a javítóbrigádban.

- Tehát az egyszeri utas megtudta azt, ami rátartozik: a semmit.- jegyezte meg gúnyosan Zarek.

- Elnézését kérem uram, de bizonyos információkról hallgatnom kell. Annyit elárulhatok, hogy a mostani háttérzajt a szerelõdroidok adják ki. Továbbá, hogy hamarosan megérkezik ide is egy sor katona, a rend teremtés szándékával. - reagált a robot a lengyel festõ közbeszólására.

- Istenem, istenem...- mormolta halkan maga elé Jaroslawa, és az arcát a kezébe temette.

- Értem. - kicsit feszültebb lett, mert a titkolózás általában nem jelent jót. Másfelõl pedig, ha az embernek azt mondják nyugodjon meg, nem lesz semmi baj, szinte azonnali is reflex reakció, hogy úgy érzi bajban van és közel a vég. A helyzeten az javított ,hogy egy robot közölte a híreket, teljesen közömbösen, gépi hangon, ami nem tud hazudni.

- Akkor egyelõre az is elég, ha a tûz megszûnik a katonák pedig békében hagynak minket. - bár ebben a mondatban már hallatszott némi idegesség.

- Viszont, ha ránk nem is, de azt el kell ismerni - nézett a festõre - a többi utasra igaz, hogy nekik biztos, hogy nem kell most még több információ. - igyekezett kicsit javítani kettejük hangulatán, már amennyire ez lehetséges volt.

Link to comment
Share on other sites

Create an account or sign in to comment

You need to be a member in order to leave a comment

Create an account

Sign up for a new account in our community. It's easy!

Register a new account

Sign in

Already have an account? Sign in here.

Sign In Now
×
×
  • Create New...