The Secret of the Force

[Leo88 0]

Aedan & Leo

Leo nagyon elgondolkozott azon, amit mondtál neki. Felállt, majd fel s alá kezdett járkálni a teremben. Állát két ujjával megfogta és nagyokat hümmögött.

-Hmm, hmm. Csuklyás alak? Erősődő fény? De milyen fény lehetett? Tudod nekem is voltak olyan álmaim, amik aztán valóra váltak. Pontosabban én is láttam olyan helyeket, ahol aztán pár nap múlva meg is jelentem és saját szemeimmel láttam viszont azt, amit pár nappal előtte csak megálmodtam. Érdekes volt, de aztán nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Az az alak...férfi volt vagy nő? Ellenség vagy barát? -tette fel az újabbnál újabb kérdéseket.

Láthatóan ez nagyon felkavarta, nem is ült már le ezután. Néha odaállt ahhoz az ágyhoz, ahol te ültél, aztán megint tett pár kört a teremben. Párszor odalépett Selhez is, akinek megsimogatta homlokát, majd visszament hozzád.

-Mindenféleképpen jelezd, ha tovább folytatódik az álmod. Rendben? Minden részletét tudni szeretném. Lehet hasonló cipőben jársz, mint édesapám.... Erről majd mesélek, ha nálad is folytatódnak az álmok. Arra az áramos szitura visszatérve... nálad volt a kardod?

Válaszod után, ami az volt, hogy közvetlenül nem érintkeztél vele, de pár méterre hevert tőled és erősen izzott, mélyen elgondolkodott, majd közölte veled, hogy megy és lefekszik, mert elképesztően fáradt.

Így is tett.

Aedan & Dreath

Dreath furán nézett rád, nem számított arra, hogy a 22 éves kis volt bányászfiú saját ötlettárral fog előállni.

-Mondhatod, szívesen meghallgatlak! -mondta, majd elővette azokat a búzasöröket, amiket a beszélgetés végére sikerült elfogyasztani.

Dreathet igazán érdekelte ez a hirtelen jött lehetőség. Nem tudta elképzelni, hogy mi lehet az, azonban nagyon fúrta az oldalát. Kicsit oldódott is az a nyomott hangulata. Kardjait sosem tette 1 méternél távolabb magától, kérdésedre azt válaszolta, hogy azért nem, mert valami fura energiát érez, ha közelében vannak, és így kellemesebben érzi magát a Sárkányon. Aggasztotta valami, ez jól látható volt. És mindezt tetézte, hogy még pihennie nem igazán sikerült neki. Ezért miután beavattad a tervedbe és távoztál, rögtön be is kapcsolt valami relaxációs zenét és ledőlt egy picit pihenni, mielőtt megérkeznétek az áruval.

Aedan & Ian

Hátradőlt Sel ágyán, fejét mélyen belesüppesztette a hatalmas párnákba. Jobb kezét felemelte, majd integetni kezdett és a párnák által tompított hangján megszólalt:

-Lökjed, srác, még figyelek!

Aedan & Jessica

Jessica kisírt szemekkel nézett rád, de te minél jobban átölelted, ő annál jobban megnyugodott.

-Én elmegyek veled bármerre, amerre Te csak menni karsz. Mindegy, hogy hogyan élünk, csak te ott legyél velem. Az sem zavar, ha veszélyben vagyok, csak neked ne essék bajod.

Mondta angyalian a lány, majd egy puszit adott az arcodra és erősen átöltelt. Sokáig ültetek így, voltak pillanatok, amikor már untad, de a kis Jess úgy szorított téged, hogy a szíved mindig megenyhült és nem bírtad mondani neki, hogy eresszen már el végre.

Mikor elmesélted neki, hogy hogy is volt az a verekedés az állat Kennel, láttad, hogy bizonyos jeleneteknél teljesen beleremegett a teste, arca megrezdült.

-Ne folytasd! -mondta, majd feljebb ült az ágyán. -Végig attól féltem, hogy meg fog ölni! Annyival erősebbnek látszik, mint te vagy. De aztán olyan hősiesen küzdöttél! -mondta és félelmtől eltorzult arcán kis mosoly jelent meg. -Te vagy az én hősöm, Aedan. Az enyém és Miekyé! -a fiú nevére hirtelen elállt a lélegzeted. Szíved összeszorult, és a tekintetedet is el kellett kapnod, mert ha tovább figyelted volna Jess arcát, lehet el is sírod magad. Aztán sikerült legyűrnöd magadban az érzelmeket és felvetetted neki egy másik élet lehetőségét.

-Jajj, annyira örülnék, ha iskolába járhatnék! Meg lenne egy házunk, és te odahoznád Sel-t, mint a feleségedet! -mondta vigyorogva- Én lennék a koszorúslányotok! -a szavain igen elgondolkoztál, főleg azután, ahogy Sel viselkedett a gyengélkedőn. De aztán nem mondtál semmit Jessynek, ha már így beleélte magát.

-De ha valami mást tervezel én abban is benne vagyok... a lényeg, hogy együtt maradjunk! -fejezte be végül.

Aeadan & Adan

A sötétbőrű fazon bólintott, hogy igen és felkészült, hogy igya minden szavad. Egyébként már elég jól érezte magát ahhoz -hatásos a koltó-, hogy fel tudjon ülni és úgy folytassátok a beszélgetést. Miután befejeztétek ő is visszafeküdt és folytatta a pihenést, csakúgy, mint Kobe vagy Selena.

Aedan és Gill

Nem érkezett válasz bentről. Párszor még dübögtél az ajtón, de semmi. Megpróbáltál hallgatózni, de sajnos túl jó volt a szigetelés. Már éppen el akartál menni, meg is ofrdultál és léptél is párat, amikor hirtelen hallottad, ahogy afotocellás ajtó kinyílik.

-Mit akarsz? -szólalt meg egy megkesredett hang, igen halkan, mintha fájdalmas lenne neki beszélni. Hátrapillantottál és visszaugrottál az ajtó elé.

-Ttt..Te? -kérdezte Gill, láthatóan nem rád számított.

A lány nem mutatott valami jól, úgy tűnt mintha beteg lenne. Hosszúujjú, fehér pólóban volt, egy szürke bő gatyában és papucsban. Haja kissé még nedves, arca sápadt, beesett. Kezei karjaiban, tenyerével oldalait tapogatja, talán simogatja is. Igen megtört, félénk állást vesz fel. Sosem láttad így, igaz nem is beszéltetek gyakran, sőt...

Az a gondolat merült fel benned, hogy talán a csók volt neki annyira megalázó, hogy így megtört miatta, de érezted, hogy az túlzás lenne. Itt a feladat, járj utána...

Ken

Ken jóízûen alukál, miközben ujját szopizza. A Kobenál lévõ krokodilmintás takaró másik felével takarózik, úgylátszik a "Ken hadosztályban" rendszersítették ezt a változtatot. Néha, néha fel-fel nyög, ordít egyet, aztán egy horrkantással visszarepül az álmok mezejére. Õ nem álmodik semmi furát, nem úgy mint te. Néha nõkkel khúr, néha csak sörözik a haverokkal álmában. Esetenként kifityegõ faxát álma közben is megvakarrja, majd visszahelyezi oda, ahová való, a boxerébe.

[Lucky_Strike 0]

Aedan senkit sem avatott be tervébe, mindössze örömmel nyugtázta a lelkes kíváncsiságot. Mindenkinek tudtára adta, hogy a későbbiekben, ami nem is lesz annyira soká, megosztja a részleteket.

Gill látványa elég lehangoló volt. Mintha alaposan elverte volna valaki. Aedanben kezdett erősödni a gyanú.

-Jól vagy, kicsi Gill? Szörnyen festesz. Igazából két dolog miatt jöttem. Először is bocsánatot szeretnék kérni mert lerohantalak. Bár nekem annyira nem volt rossz. - mosolygott egy kicsit Aedan, a földre sugározva tekintetét. Miután visszanézett a lány szemébe folytatta: -a másik dolog, amiért itt vagyok, pedig az lenne, hogy szeretnék neked felajánlani egy lehetőséget arra, hogy véget vessünk a csempész életnek, s néhányan innen továbbálljunk. Kent khurvára itt hagyjuk...-folytatta gyorsan Aedan, megérintve a lány vállát, megnyugtatásképp.

[Leo88 0]

-Jól, miért ne lennék jól? -kérdezte értetlenül, láthatóan nagyon fura volt neki a helyzet, nem tudja, hogy mihez is kezdjen. Soha nem kérdeztek tőle ilyet, főleg nem a ti bagázsotokból.

A következő két mondatodra először nem is akart reagálni semmit, nagyon elpirosodott, és végül kissé dadogva szólalt meg.

-Nem baj, semmi ggogond. -érezhető volt, hogy az egész szitu csak annak volt köszönhető, hogy nagyon, de nagyon zavarban volt. A második mondatodra nem is mert reagálni. Ezt te is észrevetted, csak a hülye nem vette volna észre, és ez beléd egy kicsit több bátorságot töltött.

-A másik dolog, amiért itt vagyok, pedig az lenne, hogy szeretnék neked felajánlani egy lehetőséget arra, hogy véget vessünk a csempész életnek, s néhányan innen továbbálljunk. Kent khurvára itt hagyjuk...

A lány elkapta a vállát és félénken hátrébb állt. Megrázta a fejét, de láthatóan nagyon gondolkozott. A földet bámulta és hátralépett párat, így te kapva kaptál az alkalmon és beléptél. Az ajtó bezárult és Gill ezt nem tudta mire vélni. Pániktól eltorzult arccal rád nézett és felemlte mind két kezét:

-Ne, kérlek ne! Menj innen! -ordította, a sírástól elcsukló hangján. Általában a Kennel való "akció" után mindig volt egy napja, hogy rendbe tegye magát, így tudta rendezni érzelmeitt is, fel tudott építeni egyfajta falat maga körül, hogy ezzel eltüntesse érzéseit és egy normál, egészséges, önbizalomtól duzzadó ember képét mutassa, vagy legalábbis megpróbálja mutatni, többször nem jött neki össze, mint igen. Azonban most erre nem volt ideje, ezért úgymond nyílt sebbel kellett szembenéznie egy másik férfival, akit ráadásul nem is ismert. Természetesen félteértette a helyzetet és túlreagálta azt.

Fogalmad sem volt, hogy mi baja lehet, egyszerűen nem értetted a helyzetet. Azonban nagyon fura volt a szituáció és úgy érezted, hogy az lenne a legrosszabb megoldás, ha most elmennél.

[Lucky_Strike 0]

Aedan szinte megijedt a lányt látva. Még sosem látta így Gillt, látszott a lányon, hogy valami komoly baja lehet. Aedan szinte kötelességeként kezdte érezni, hogy segítsen rajta. Nem lépett közelebb, biztosítva a lányt arról, hogy nem akar semmi rosszat. Viszont Gill melle elég feszes volt és nagy, így Aedan ha akart, ha nem, de oda nézett párszor. Egyszerűen vonzották a szemet, azok a duzzadt, életteli, édes gyümölcsök. Aedannek muszáj volt megráznia a fejét, mint valami kutyának, hogy resetelje gondolatait, s hogy visszatérhessen a vér a farkából az agyába. Ránézett ismét a lány arcára, akin cseppet sem enyhült az ijedtség. Aedan minden 'erejével' azon volt, hogy megerősítse a lányt afelől, hogy segíteni akar. Bár azok a lédús görögdinnyék...

-Szóval Gill, kérlek nyugodj meg, ülj le, és mondd el, hogy mi bánt. Megbízhatsz bennem. - Aedan a lány felé nyújtotta jobb kezét.

[Leo88 0]

Akkor Gill ne legyen mellékszál? Fejezzük õt be, és csak utána folytassuk a sztorit, vagy fogsz írni még valamit?

[Lucky_Strike 0]

Quote helyett folytathattad volna... -_- . Mindenképp fejezzük be, vagy most, vagy mellékszálként. Az, hogy írok e még valamit az majd a naptól függ, de végülis mindegy, te úgy is csak holnaptól érsz rá.

[Leo88 0]

Gill láthatóan nyugodtabb lett, de nem fogadta el a kezed. Pár lépést azért még hátrált és egy a mosdó melletti székre ült. Más ülőalkalmatosság nem volt a szobában, maximum még az ágya.

-Nem mehetek sehova, nem hagyhatom itt Ken-t, nem örülne neki... -mondta a lány, látszódott rajta, hogy meg van még mindig zavarodva, száguldoznak a gondolatok a fejében, próbál mérlegelni.

-Mégis mi lenne a terved? Ha Ken megtalál, miután elmenekültem... -Gill önkéntelenül a szájára csapott és rémülten rádpillantott, mivel egyértelműen elárulta magát.

Semmi mást nem mondott, remélte, hogy elkerülte a figyelmedet, vagy nem úgy reagálsz majd az egészre, ahogy ő gondolja.

[Lucky_Strike 0]

Mivel Aedan kezdte unni a banánt, így a következõket szólta, határozottan:

-Jó.. figyelj Gill, ha nem akarsz velem beszélni, ha nem akarod, hogy segítsek, akkor rendben, békén hagylak, és a szebb napokat is megélt sorsodra maradsz. Én most nem fogok leállni téged kihallgatni, nem foglak zaklatni. - fejezte be majdnem Aedan, de már a fotocellás ajtó felé ment.

-Ha meggondolnád magad tudod hol találsz. -fejezte be végül, kivárva még 2-3 másodpercet. (Abban az esetben ha nem történik semmi, egybõl elindul Adanhoz.)

[Leo88 0]

Gill úgy gondolta, hogy örül neki, de talán szíve mélyén mégis inkább nagyon bánta, hogy telibe fostad, hogy elszólta magát és egyáltalán nem esett le neked semmi az egészbõl. Értetlenül figyelt téged, ahogy a kijárat felé haladtál, de nem volt elég bátor, hogy megszólítson. Nem is tudta igazán eldönteni, hogy akar-e szólni vagy nem, az igazat megvallva félt. Nagyon félt, nem volt olyan határozott, bátor, önbizalomtól duzzadó keblû, mindig tudommitakarok fa.szagyerek, mint te.

Így hát nem érkezett válasz, te pedig kiléptél. Elsétáltál Adanhoz, aki pont úgy húzta a lóbõrt, mint 5 perccel ezelõtt és ugyanúgy, mint kb. mindenki más a hajón. Pihenniük kellett a sérülések, vagy éppen a rendkívül nehéz és húzós küldetés miatti kimerültség miatt. Ez van, senki sem Duracell nyuszi.

Folyt. köv.

Tovább viszem a sztorit.

[Lucky_Strike 0]

1. Leesett, hogy elszólta magát, de írtam is, h nem akarom zaklatni és faggatni.

2. Azért mentem Adanhoz, mert a beszélgetés láncban ő volt az utolsó, Gill után, így nem megint mentem, hanem elsőre...:D

3. "tudommitakarok fa.szagyerek" - rossz volt az utsó napod? .. :rolleyes: :D

Várom...

[Leo88 0]

Abban az esetben, ha direkt volt az egész (ami azért érthető nehezen számomra, mert majdnem meggebedtél, hogy a Gilles szálat vigyük már tovább :)), visszaszívom az egészet. A hülye idősorrendedet meg baxd meg. :D

Mivel mindenki tentézett már mire végigjártad a társaságot és eleget tettél a "lelki segélyszolgálat" mellékküldetésednek is, így úgy gondoltad, hogy te is lepihensz a központi teremben. Pár percig üldögéltél ott, érezted, hogy téged is egyre jobban elnyom az álom, ezért inkább benéztél a pilótafülkébe, hogy mégis hol jártok. Még 1 óra. Nem akartál addig elaludni, nagyon fura, baljós érzésed volt, le akartad tudni ezt a küldetést. Ha a csomag már nem lesz nálatok, akkor majd pihenhetsz.

És egyébként is. Ott van a szuper terved, ami még annál is szuperebbül szupertitkos. Lehet nem is lesz alkalmad pihenni, mivel majd azon kell dolgoznod. Sóhajtottál egy nagyot, de aztán jobban belegondolva örültél annak, hogy van/lesz mit csinálnod. El fogod tudni foglalni magad és nem tunyulsz el, mint az emberek nagy része. Ez a gondolat máris jobb kedvre derített és nagy erőt is adott neked a későbbiekhez.

Úgy gondoltad, hogy inkább lehuppansz Dreath helyére a pilótafülkében és ott várod meg, amíg megérkeztek. Pár perc várakozás után közeledő léptek hangjára lettél figyelmes. A vastagtalpú bakancs tompa hanggal találkozott a fémpadlóval, azonban így is elég hangos volt, hogy tudd hol jár. Mikor beért a fülkébe, a bakancsos fazon megszorította a válladat, majd ledobta magát a másik székbe. Leo volt az.

-Hát te meg? -kérdezte, miközben műanyagpohárból gőzölgő valamit ivott. Rögtön meg is érezted az illatát, kávé volt az. -Kérsz? Most főztem le frissen, kint van a menzán, tölts magadnak.

A poharat a műszerfalra helyezte, majd megnyomott pár gombot. Kis holografikus térkép ugrott elő, amit hozzáértően tanulmányozni kezdett.

-Nem sokára ott vagyunk... Egyébként hogy érzed magad? Hogy vannak a sebeid? -kérdezte, miközben továbbra is a térképet vizsgálta.

Kb. 10-20 percet beszélgettetek. Kellemes volt, nyugodt volt körülöttetek minden. Aztán egyszercsak a gép lassulni kezdett. Ismerős látvány volt, éppen a hipertérből kezdtétek meg a kilépést. Nem telt bele 5 percbe és Leo már le is tudta állítani a középső hajtóművet, amit ugye csak rendkívül magas sebességek eléréséhez kellett használnotok. A távolban már látszódott Querc, az EDKs magbolygó. A köztársaság központja. Sok fura építmény vette körül, valószínűleg űrbázisok voltak. Pár romboló és anyahajó is állomásozott a bolygó körül, valamit voltak ott olyan hadigépezetek is, amiket az űrállomásokról kellett szervizelni.

Hátradőltél és szemhéjaidat lecsuktad. Megérkeztetek, minden rendben, már nem jöhet közbe semmi. Aztán hirtelen valami átvillant az agyadon. Ismeretlen érzés volt, szíved jobban kezdett verni tőle. Leora néztél, de ő nem mutatott semmi különleges jelet, a számítógépbe programozta az adatokat. Érezted, hogy valami nem stimmel, ezért gyorsan fel is pattantál. Különleges hangot halottál, olyan volt, mintha valami vagy valaki egy fémrudat hajlítana meg.

Leovaal egymásra pillantottatok, majd ő is felpattant. Ekkor az egész gép rázkódni kezdett, a fények pislogtak, majd a hajó egész számítógépes rendszere leállt. Éreztétek, hogy még haladtok előre, de tudtátok, hogy nagyon nagy a baj. Leo dobott neked egy elemlámpát, majd ordította, hogy szaladj fegyverért és próbáld meg felkelteni a többieket. Ekkor a Sárkány hajtóművei is leálltak, az egész géptest mozdulatlanul 'lebegett' az űrben. Gyorsan megindultál a szobád felé a Deathbringerért. Próbáltad összeszedni magad, de amikor meghallottad a hatalmas körfűrészek sikító hangját, amint a Sárkány falát kezdték el bevágni, kissé megremegtek lábaid.

Most szólok előre, hogy a legénység 80% sérült, Olden nem jó semmire, Ian fáradt. :)

[Lucky_Strike 0]

Aedan egy pár másodpercig sokkoltan nézett körbe-körbe, összerándult a gyomra, a levegő elnehezedett. A Fények ide oda pislákoltak, ha nem lehetett hallani a körfűrészt -mert leállították vagy a szigetelés miatt-, hallani lehetett, ahogy egyes drótok sercegnek, ahogy a hajtóművek szépen lassan elcsendesülnek. A Sárkány folyosójára rászállt a sötétség melyet néha behomályosított egy-egy pislákoló, még éledező lámpa, amit egyféle tartalék-generátor működtetett. Aedan felkapcsolta az idő közben elfelejtett elemlámpát, majd rohanásnak indult idegességtől bezsibbadt lábaival. Jobbra-balra kapkodta a fejét, a szíve a torkában dobogott. Tüdeje szakadatlanul pumpálta magába a levegőt, szemei cikáztak mindenfelé, sejtjei készenléti állapotra kapcsoltak, testét elöntötte az adrenalin tengere. Mivel szobája elég közel volt a pilótafülkéhez, így abba ment be először, hogy magához vegye a Dreathbingert, s hogy felakasszon övére két sugárpisztolyt. Kísérteties volt mindvégig az egész, Leo el is tűnt, már nem hallotta lépkedéseinek zaját sem. Egyre erősebben zihált az elnehezülő levegőtől. Következőnek elindult harcképes társai felé, bízva abban, hogy sértetlenül találja őket. Úgy tervezte, hogy Kent hagyja utoljára, s Dreath-hez megy elsőnek. Erősen megszorította a kard markolatát, majd badass-mód eltorzult arccal vágott neki a fényhiányos, barlang-labirintusra hajazó folyosóknak.

[Leo88 0]

Sorozatban nyitottad ki az ajtókat, mindenkinek odaordítottál, hogy vészhelyzet van. A srácok nagy nehezen tápászkodtak fel, Kenre hirtelen azt hitted, hogy fent van, mert éppen egy óriásit ordított álmában, amikor benyitottál.

Dreath megfogta két kardját, majd egy kissé görnyedten feltápászkodott. Fájt még az oldala, hastájéka, így kellett neki pár másodperc, amíg összeszedte magát. Egy atléta volt rajta, még felkapott egy mackónacit mellé és meg is indult utánad.

Ian megragadta kedvenc lézerpisztolyát, neki öltöznie nem kellett, alkoholos mámorában õ ruhában aludt el.

Már csak Ken volt a "hadra fogható" férfi a hajón. Õ kisgatyában ugrott ki az ágyából. A ruhásszekrényébõl elõkapta kedvenc lézerágyúját, majd fura pillantások közepette megigazította orrsínét. Végül felkapott egy katonai nadrágot, és utánad ment.

Õk hárman elindultak a központi terem felé, te pedig a gyengélkedõre siettél. Megkönnyebbültél, hogy mindenkit ott találtál, még Olden is ott volt, kikerekedett szemmel bámult téged. Megkerested a falon a terminált, majd a titkos, vészhelyzetekre tartogatott kóddal aktiváltad a védelmi rendszerét, így erõs fémlapok ereszkedtek le, elzárva õket a külvilágtól.

Te is megindultál volna a többiek után, amikor hirtelen beugrott, hogy Jess nem volt ott a gyengélkedõn. Még benéztél a szobájába és láttad, hogy csöndesen alszik az ágyában. Egyre idegesebb lettél, gyomrod görcsbe rándult, nagyon féltél, hogy baja esik, de hirtelen nem tudtad, hogy mi tévõ légy, mivel az orvosi ajtaját nem lehet addig visszanyitni, amíg a normális áramellátás helyre nem áll.

Ott álltál az ajtóban és próbáltad összeszedni szétszórt gondolataidat, amikor hatalmas dörrenést hallottál. Lézerfegyverek kezdtek el sikoltozni egymás után, majd kardcsapásokat is hallottál. Nem késlekedhettél tovább, sarkon fordultál és megindultál a hangok irányába, remélve, hogy Jessnek nem esik baja.

A harc a raktártól nem messze, félúton a pilótafülke felé, egy közepes teremben zajlott. Ez a terem egyébként kisebb elektronikai mûszerek, szerszámok tárolására volt használva.

5 különleges Trandoshan állta a csapat támadásait. Ismeretlenek voltak a számodra, jól feszerelt, testes katonák. Pengék voltak erõsítve alkarjukra, kb. ugyanúgy, mint a Hõsöknek, csak kisebbek voltak és mind a két kezükön. Látszott, hogy rajtaütésre kiképzett egységgel álltatok szemben, nagy és nehéz fegyverük nem volt, így megtartva mobilitásukat. Mikor odaértél Ken éppen élesítette fegyverét és próbálta megsorozni õket, azonban, mivel tudták, hogy ez nagy veszélyt jelent, 2 trandoshan is felé ugrott, fegyverét gyorsan kiverték a kezébõl, majd az egyik közelharcba bocsátkozott vele. Közben Dreath is megindította támadását, de õ közel sem volt olyan formában a sérülései miatt, hogy hozza azt a szintet, ami elvárható lett volna tõle. A trandoshan könnyedén hárította támadásait, látható volt, hogyha fordul a kocka és õ lendül támadásba Dreath nem fogja sokáig húzni. Ian megpróbált hátul maradni és lézerpisztolyával osztani az ellent több-kevesebb sikerrel, mivel a másnaposság nehezen akart elmúlni. A maradék két trandoshan Leonak maradt, tõrével hõsiesen próbált küzdeni, de õ is fáradt volt, nem igazán tudta tartani a tempót.

[Lucky_Strike 0]

Aedan megérkezett a csata színhelyére. A fiúk elég szar állapotban voltak mind, látszott a helyzeten, hogyha nem avatkozik bele, akkor nekik végük.

Jobbkezében tartotta kardját, a balba viszont az egyik sugárfegyvert. A kardot egyszer-kétszer megpörgette elegánsan, mint egy harcmûvész, a pisztoly viszont folyamatosan pörgött bal mutatóujján. Az elõzõekben tapasztalt félelemérzetnek már nyoma sem volt. Meglátta a trandoshan pofákat, megérezte a szagukat, s már csak a haragnak maradt hely. Arca eltorzult, nem csak grimaszilag, karjai már alig várták, hogy ölhessenek az eszközökkel, amiket pörgetnek. Látta, hogy Ken közelharcba bocsátkozott két trandoshannal, ám a férfinek esélye sem volt, ami meglátszott a szokásosnál kevesebb üvöltésen is. Ian lõfegyverrel párbajozott az egyik fedezékben levõ, távolabb lapuló trandoshannal, Dreath két kardjával igyekezett gyõzedelmeskedni ellenfelén, látszólag kevesebb, mint több sikerrel. Szuper Leonak, aki 1 szál papírvágó tõrrel küzdött két kardokkal felfegyverzett rajtaütésre kiképzett halálos trandoshan ellen, valamiért nem sikerült 2 másodperc alatt végezni ellenfeleivel, ahogy azt már megszokhattuk.

Aedan kitartotta sugárfegyverét, és belépõként az elsõ ravasz megvakargatásra kilõtte Leo egyik ellenségének a fejét. A trandoshan hullája úgy csapódott neki mozgás közben a Sárkány falának, akár egy rongybaba. Miután felhívta magára a figyelmet becsúszott térden az egyik magasabb doboz mögé fedezékbe. "Elfújta" fegyverének a csöve végét, mint egy régi western filmben. Érezte, hogy Dreath szarban van, így következõ lépésként kitört a doboz mögül, s sprintelve szaladt barátja segítségére. Dreath kezében már csak egy kardja tette a szolgálatot, a másik a földön hevert. Aedan nem adott le egy sorozatot pisztolyából, félt, hogy a nagy hévben még kilyukasztaná Dreath jól kivasalt pizsamáját is. Odaérkezve belecsapódott a trandoshanba vállal, felöklelte mint egy bika. Dreath innentõl csak figyelte az eseményeket, nagyon kifáradt, s oldalára tette egyik kezét, mintha fájlalná. Aedan a földön fekvõ trandoshanba vágta egyenesen a kardját, ám az még utolsó erejével hárította. A bal kézbõl érkezõ sugárlövedéket a nyakába viszont már csak rémült fejjel nyugtázta. Volt egy bal sejtelme, így hasra vágódott egyféle fekvõtámasz pozícióba, majd rögtön vissza is rugózott. A mutatvány közben egy sugárlövedéket sikerült kikerülnie attól a trandoshantól, amelyiket Ian próbálta legyûrni. A hihetetlen mutatvány közben fegyverei a földön maradtak, így visszarepült a földre egy megpördülés következtében, hátára érkezve. Felkapta sugárpisztolyát, majd megindított pár lövést a távolba. Magához vette a Deathbringert, majd szinte vissza"pattant" állóhelyzetbe. A kard mindeközben erõsen pulzálta lilás auráját. Még két-három lövés érkezett felé, ám hihetetlen módon kikerülte mindegyiket oldalazgatva. Erõs sprintelésnek eredt, majd mikor a trandoshanhoz ért annak utolsó lövése éppen a Dreathbringerbe csapódott, olyan érzést keltve, mintha õ védte volna ki. A lövedék nem pattant le a kardról, hanem a penge magába szívta a sugarat, elvörösítve egy másodperc erejéig a kard aurájának fényét. Nem tartott sokáig a Deathbringernek, hogy visszanyerte lilás színét, ismét kapott egy kis vöröset. Egy kis trandoshan vért, mellkasból. Ian ellenfele fuldokolva terült szét a földön, mindkét kezét a mellkasára szorítva. Aedan megkönyörült, fejbe is lõtte. Aedan sietett vissza a szerszámraktár fõ részébe, ám addigra már tiszta volt a terep, a többieknek sikerült együttesen elintézni a maradék két trandoshant. Aedan hosszasan kifújta tüdejébõl a levegõt, majd lassú mozdulatokkal megropogtatta nyakát, miközben fegyvereit precíz mozdulatokkal a helyére 'vágta'.

[Leo88 0]

A Sárkány szerszámraktárjának falán hatalmas lyuk tátongott, a másik oldalon az üres trandoshan űrhajó állt, ráakaszkodva akár egy pióca a ti hajótokra. A világítás most stabil volt, ami a harc során nem is tűnt fel neked, azonban most rossz érzések kerülgettek.

A többiek ünnepeltek, Dreath levágta magát a fal mellé, nagyon elfáradt, teljesen harcképtelen lett. Ian rád mosolygott párat, jelezve, hogy mekkora penge voltál, de te érezted, hogy nem stimmel valami. A fények megint pislákolni kezdtek, majd kialudt hirtelen minden. Fura hangokat hallottál, nyáladzó, nehezen lélegző élőlények szuszogásait. Úgy érezted, mintha mindenhol ott lennének, de valami azt súgta, hogy nincsenek sokan. A lámpák egyszercsak felgyulladtak, láttad, hogy mindenki megint maximálisan harckészültségben, Ken ordít, Ian feje is rémült, Leo megfontoltan próbálja felmérni környezetét. Aztán a fények megint kialudtak. Az adrenalin megint felszökött a véredben, kardoddal kapálódzni kezdtél, az egész szitut pedig még félelmetesebbé tette, ahogy a fura hangokat Ian torkaszakadtából történő fájdalmas üvöltése törte meg.

A fények most nem oltódtak vissza, így nem tudtad mi történik. Próbáltál haverod segítségére lenni, de nem láttad merre van, a sötét teremben pillanatok alatt eltévedtél. Ugyan a fájdalmas ordításainak hangjai jó kiinduló pontok voltak, de minden szir-szarban felakadtál odafelé menet. Mikorra pedig már majdnem odaértél volna, hatalmas ütést kaptál a gyomrodba, így erőtlenül összeestél a földön. A következő pillanatban megint fény töltötte fel a terem légterét, de csak annyira volt idő, hogy meglásd, ahogy fura, valószínűleg genetikailag módosított trandoshanok rávetik magukat következő áldozatukra, Kenre. (a mutáns trandoshanok kb. úgy néznek ki, mint a ghoulok a kotorban, kicsivel magasabbak és trandoshan szerűbbek, meg okosabbak is)

-3-an vannak! -hallottad Leo ordítását. Erőt adott, hogy a Commodore azért most is a toppon van és az is, hogy már tudod mivel és mennyivel állsz szemben. Felugrottál, a Deathbringer lilás fényét kihasználva pedig Kenék fel vetted az irányt. Fura trappolást hallottál magad előtt, majd a lila kristályok is egyre erősebben kezdtek világítani. Úgy érezted ez egy tökéletes alkalom, így magasba emelted a kardod és lesújtottál vele. Kb. az út háromnegyedénél megállt a karod, fura folyadék fröcskölődött az arcodra. A lámpák megint feloltódtak és láttad, hogy egy kis görcsbe sikerült belevágni a kardodat, kb. mellkasközépig. A mutáns trandoshan szörnyet halt. Tőled 4 méterre Ken véres marásnyomokkal tarkított teste is már a földön hevert (nem halt meg, mielőtt kitalálnád :P), a másik két mutáns fé.reggel pedig Leo bajlódott. Az egyiket éppen szemen szúrta tőrével, majd miközben emelte volna el kését, a másikat is megvágta. A kis-trandoshan láthatóan megzavarodott, mivel a lámpák nem aludtak ki megint, így ti is tisztán láttatok, így nem volt olyan nehéz célpont. Azonban a rátokkapcsolódott űrhajóból egy másik elit trandoshan lépett ki, aki meglepte Leot, a karján megvágta, madj pofán ba.szta, így a Commodore érthetetlen módon összeesett. Sosem láttál még ilyet, be is fostál! (:D) Mivel tisztában voltak vele, hogy Te is ott vagy, ezért rögtön feléd is fordultak.

Érezted, hogy kettőjük ellen kemény csatát fogsz lefolytatni, de aztán a hátad mögött Dreath hangjára lettél figyelmes.

-Intézzük el a fé.rgeket! -ordította. A fal mellett ült még mindig, nem bírt felállni, de kezét kitartotta benne egy talált sugárfegyverrel.

Mivel így már nektek állt a harc, így trandoshanék menekülőre fogták a dolgot. De rossz irányba indultak meg (mekkora balPuding!ok x)) és nem az űrhajóba ugrottak vissza, hanem a lakosztályok folyosójára léptek be. Rögtön érezted, hogy ennek nem lesz jó vége és megindultál utánuk (már csak te vagy járóképes). A két alak gyorsan futott előtted, amikor jelen szituációban életed egyik legborzalmasabb hangjára figyeltél fel. Jessica volt az:

-Mi ez a hangzavar? -kérdezte, de senki nem válaszolt neki. Az elit trandoshan rögtön kapcsolt, a folyosón bolyongó kislány mögé beugrott, alkarjára erősített pengéjét a torkához emelte. Mérgesen rád vicsorított, Jessica még nem fogott fel az egészből semmit, egyelőre csak értetlenül állt. A mutáns féreg is megállt és beállt az elit mellé, talán egy kissé mögé.

A Deathbringerrel a kezedben te is megtorpantál, nem tudtad elhinni, hogy ilyen reménytelen és lehetetlen szituációba kerültél.

-Engedj a hajómra! -ordította a Trandoshan, miközben a lányt erőszakosan tartotta, pengéje kissé már meg is sértette Jessicát, aki ekkor kezdett el üvölteni.

[Leo88 0]

Nagyooon komoly szabályok vannak nálatok! :P

[Lucky_Strike 0]

Aedan nem ellenkezett. Nem merészelte megkockáztatni Jessica elvesztését. A kést szinte saját torkán érezte, látván ahogy Jessica nyakához szegezik. Felemelte egyik karját, hogy mutassa a szörnyek felé, hogy együttmûködik. Kardját visszahelyezte a hátára. Bízott benne, hogy tartják az "alku" rájuk esõ részét, s hogy nem lesz semmiféle meglepetés. Minden másodperc lassan telt, Aedan körültekintõen figyelt ellenségeinek minden mozdulatára, ami kicsit nehézkes volt a rossz fényviszonyok mellett. A hajójukhoz való visszaút akadálymentesen zajlott, s Aedan bízott abban, hogy a többiek sem tesznek keresztbe.

[Lucky_Strike 0]

Milyen jó, h már nem dolgozol, csak úgy hasít a játék. :D

[Leo88 0]

Ma megpróbálok írni, még az is lehet, hogy mindjárt. Most idõm lenne (eddig nagyon zsúfolt volt a programom), csak kedvem nem nagyon. :/

[Leo88 0]

Nem avatkozott be senki. Leo és Dreath félig kábultan figyelte, ahogy a két trandoshan elhagyja a Sárkányt Jessicával.

-Ne, szemetek, őt hagyjáok itt! -ordította Leo, de csak a karját bírta felemelni.

-Aedan, hol vagy?? -kérdezte Dreath, arrafelé nézett, amerre elhagytad a termet. Pont akkor léptél be, lesütött tekintettel. Szívszorító látvány volt, ahogy a kislány könnyekkel a szemében lépett fel, pontosabban lökdösték fel a hajóra. Nem sírt, tudta, hogy ez most úgysem segítene, most jöttél rá, hogy mennyire megkomolyodott a húgod. Megpróbált bátornak mutatkozni, de azok a könnycseppek mégis csak lecsorogtak orcáján.

Trandoshanék felléptek a hajóra, majd bezárták a zsilipet. Alig, hogy leváltak a hajóról, a kinti vákuum óriási erővel kezdte kiszívni a levegőt a Sárkányból, azonban pár pillanatra rá a hajó áramellátása is helyre állt, így a védelmi reakció megkezdődött. A Szerivzraktár ajtóit a fedélzeti számítógép lassan elkezdte bezárni, így nektek gyorsan ki kellett jutnotok. Ian nehezen talpra állt, Leoval együtt. Ők ketten Kent húzták gyorsan ki a teremből a pilótafülke felé. Te is gyorsan feleszméltél az átmeneti sokkodból és Dreathnek segítettél elhagyni a termet. Nagyon nehéz dolgotok volt, először csak a süvítő szél nehezítette meg a feladatot, aztán fogyott az oxigén is. Végül azt vettétek észre, hogy már az ajtó is épphogy nyitva van, így te ugrottál be elsőnek, aztán Dreathet a többiekkel húztad be.

Az ajtó lezáródott, a rendszer helyre állt, azonban a sérült géptesttel nehéz lesz közlekedni. Kapkodtatok az életet adó oxigén után, de pihenni nem volt idő. Gyorsan felugrottál és zavarodottan körbenéztél.

-Nexus -ez volt a központi számítógép neve- Mérd be a trandoshan űrhajót, nehogy meglógjon! -ordította Leo.

A számítógép csipogó hanggal jelezte, hogy ez meg is történt. Mivel a gépek már "kapcsolatban" voltak, így a lopakodó nem tudott megint eltűnni a radarról.

A többiek is nagy nehezen feltápászkodtak és a pilótafülke felé siettetek. Dreath levágta magát a helyére és vadul kezdte püfölni a billentyűzetet.

-Mégis mit csináltok? -kérdezte Ken számonkérően.

-Jessica után megyünk, mit csinálnák? -vágta rá Dreath, aki közben szöveges üzenetben "adrenalin injekciót" rendelt Oldentől.

-És mi lesz a cuccal? Már le kellett volna szállítanunk, nem megyünk sehova! -kontrázott nyakában kidülledt erekkel Ken.

Leo hátranézett székéből, szemében végtelen gyűlöletet láttál. Felállt és lassan Ken felé indult.

-Na, idefigyelj te kis pondró f.éreg. Itt az lesz, amit én mondok. ÉN megígértem ennek a srácnak, hogy a húgának nem fog semmi bántódása esni. -közben mutatóujjával Ken mellkasát bökdöste, és kb, 3 centire állt meg tőle- Úgyhogy most mindent megteszek, hogy ez így is legyen. Meg egyébként is? Hogy lehetsz ilyen érzéketlen, önző szemét?

Ken undorító vigyort vett fel és ő is viszonozta a szemkontaktust, azonban az ő a flegma, lenéző stílusával. Te hirtelen nem reagáltál semmit, sokkolva a térkép LED kijelzőjét figyelted, amin a egyre jobban távolodó űrhajó piros fénnyel villogott.

-Mit érdekel engem az a kis Ledér nőszemély! meg a szarember bátyja? Maximum kimarad egy jó menet... -fröcsögte Jessicára utalva.

Leo elvesztette uralmát indulatai felett. Sohasem láttad még őt így: Szuszogott, hátralépett, majd megfordult, fejét megfogta és már hosszú, de még mindig sok kis szögre emlékeztető hajába túrt. Próbált valamit mondani, de nem bírta egyetlen szó sem elhagyni a száját. Láttad, ahogy próbál nagyokat nyelni, mintha ezzel "lenyelné" a mérget, ami felgyülemlett benne. De ez most valahogy nem sikerült neki, pedig sokszor megcsinálta már életében. Ordított egy hatalmasat, majd minden erejéből hasba térdelte a sebzett behemótot, aztán pedig egy kegyetlen kemény jobb egyenest is leosztott. Valószínűleg ez amúgy is K.O. erejű ütés volt, de a megfáradt állatot most 100% hatékonysággal ütötte ki. Az óriás eldőlt, Olden pedig már meg is jött a Dreathnek szánt elixírrel.

-Itt meg mi történt? -kérdezte.

-None of your business -vágta rá Leo szép angolsággal, majd visszaült a székébe.

-Indulunk! -szólt Dreath, majd a Sárkány meglódult a piros, villogó pötty után.-Ha utólértük őket, akkor ugorj be a precíziós ágyú mögé Aedan, és lődd ki a hajtóművüket!

Úgy érezted az elején, hogy a padló lassan kifolyik a lábad alól, majd ahogy egyre nagyobb sebességekre kapcsolt a Sárkány, úgy már ugrálni kezdett alólad, így le kellett ülnöd. Feszülten vártad a megfelelő pillanatot.

Majd csak addig írd, hogy eltaláltad a gépet, ne írd le, hogy mi történik vele

[Lucky_Strike 0]

Aedan lesokkolva élte meg az elmúlt perc eseményeit, figyelme csakis Jessre összpontosult, némi önostorozással megtoldva. A háttérben zajló beszélgetések messzinek hallatszottak, a szavak eltompult hangfoszlányokká mállottak szét. Az első tiszta beszédet Olden szájából hallotta, -Itt meg mi történt? A férfi kezében volt egy injekciós tű, benne barna lötyivel. Leo reagált rá valamit egy régi, már divatjamúlt nyelven. A szanitéc átnyújtotta Dreathnek az eszközt, aki nyomban használta is a serkentő szert. A beszúrás előtt még kinyomott egy kicsit, kispriccentve egy apró, mindefelé szerteágazó permetet. Az anyagnak csokoládéra emlékeztető illata volt. A spricc ívének irányába észrevette Ken mereven fekvő testét is, hirtelen nem emlékezett, hogy került földre a gorilla, biztos valami súlyos sérülést kapott a támadás alatt. Dreath és Leo hevesen nekifeszültek az irányítópanelnek, Ian a háttérből erősen hunyorogva figyelt. Mire ismét Oldent kereste szemeivel, a férfinak már nyoma sem volt. A helyzetfelmérés alatt végig Nexus gépies női hangját hallotta, de nem figyelt oda a részletekre. A következő pillanatban már Leo szólt Aedanhez, hogy kösse be magát, majd Dreath adta ki az utasítást, miszerint neki kell kilőnie a hajtóműveket a precíziós ágyúval. A hajó egyre tüzesebb mozgásának, és instabilitásának köszönhetően eléggé rezgett a talaj, így tényleg jobb volt bevágódni az ágyúkat irányító részlegbe, ahol az ülőalkalmatosság nagyon kényelmes volt. Amint belehuppant a puha fotelszerűségbe rögtön csillapodott a Sárkány okozta hullámzás, vagy legalábbis úgy tűnt a kényelem miatt. Egy pár másodpercig megfeledkezett önmagáról, majd hirtelen élesen agyába vágódott: JESSICA. Felkapta a fülest, s aktiválta a berendezést. Az elkövetkező egy percben nem adtak ki neki utasítást a tüzelésre, így roppant feszülten csak izgett-mozgott, kezével mindenhova nyúlkált, lába megállás nélkül rugózott, gondolataiban pedig magát hibáztatta a történtekért. Egyre erősebb levegőket vett, egyre sűrűbben. Igyekezett a feladatra összpontosítani, de elméjét teljesen elhomályosította a kétségbeesés sötét felhőzete. Nagyon lassan és feszülten telt az idő. Fürkészte a kijelzőn át a vörös pöttyöt, egyre erősebben markolva az ágyú irányító-karjait. Egyszer csak Dreath szólalt meg a fülesbe, hogy másodperceken belül lőtávolságba ér a Sárkány. Nem is kellett többet várni 6 másodpercnél, a célkereszt telibe vette a jobboldali hajtóművét a rajtaütő trandoshan hajónak, Aedan lehunyta a szemét, egyfajta imádkozás gyanánt, majd "meghúzta" a ravaszt.

[Leo88 0]

A lézernyalábok elõször célt tévesztettek, de a harmadik sorozat már pontosabb volt. Elõször csak az erõs fémlemezt kezdték felhevíteni a meghajtó körül, majd pár már pontosan a belsejébe "csapódott". Körülbelül az 5.-6. nyaláb volt hatásos, sûrû füst tört ki a jobboldali hajtómûbõl egy hatalmas robbanás kíséretében.

-Eltaláltad! -ordította Dreath a rádión keresztül.

-De valami nem stimmel! -vágott közbe Leo- A sebességük nem csökken, csupán a hajótest vált instabilabbá.

-Igen, kezdenek az eredeti pályájukról letérni. -folytatta Dreath- De valóban nem lassulnak...jézusom!

Hirtelen nagy volt a csönd az éterben, néha bele-bele szólogattál, hogy mégis mi történik, mi a baj. Végülis Dreath tájékoztatott a lényegrõl.

-A Mély Mag felé vették az irányt, Aedan. Pontosabban, ha így folytatják a letérést, akkor ott fognak kikötni. Meg kell õket állítanunk, mielõtt belecsapódnak... Ki tudja mi van ott? Egy csillag? Netalántán egy feketelyuk? Áhh, inkább ne tudjuk meg.

Kicsit fura volt ez a feltételezés, mert a Peremvidéken jártatok, normál sebességgel meg pár évtized lenne, hogy a galaxis közepén lyuakadjatok ki... Mivel nem értetted mi történik, ezért deaktiváltad az ágyút, levetetted a fülest és kitépted magad a székbõl. Ahogy csak tudtál úgy rohantál a pilótafülke felé. Azonban mire odaértél nem várt fordulatot vettek az események.

-Vészesen nõ a sebességük! -szólt izgatottan Ian.

-Ezek így átugranak a hipertérbe... -vetette közbe elképedve Leo.

-Akkor követjük õket! -mondta Dreath, majd betáplálta az adatokat és a hiperhajtómû indításához szükséges kódokat. -Nexus, ugye meg tudod csinálni, hogy biztonságos távolságot tartva a hipertérben manõverezve is kövessük õket?

-A feladat sikeres végrehajtásának valószínûsége 0,72. Biztosan ezt szeretné?

-Igen, Nexus- szólt Leo, majd megnyomta a gombot.

A Sárkány a szokásosnál sokkal ügyetlenebbül lépett át a hipertérbe, az oldalán tátongó lyuk a védelmi lemezek ellenére igen instabillá tette az egész szerkezetet.

-A védelmi lemezek leválhatnak, a védelmi lemezek leválhatnak... -figyelmeztett Nexus az óriási sebességnél elõfordulható veszélyekre, de senki nem reagált rá.

Láttátok az elõttetek manõverezõ trandoshan lopakodót, ahogy füstölögve -bár már közel sem annyira, mint a találat pillanatában- próbál meglógni elõletek sikertelenül.

-A hipertérben kilõni elég veszélyes... -törte meg csendet Dreath.

-Nem fogják bírni egy hajtómûvel ezt a sebességet túl sokáig. Vagy megadja magát a rendszer, vagy kifogy a hajtóanyag. Így sokkal többet fogyaszt, mint egyébként, mivel nem dinamikus a terhelés eloszlása. -magyarázta Ian, majd leült egy székre. -Gyere Aedan, most nem tudunk mást tenni, mint várunk. -kínált téged is egy utolsó hellyel.

-Hogy érzed magad, fiú? -kérdezte Leo, miközben forgós pilótaszékén feléd fordult. -Sajnálom ezt az egészet...

[Lucky_Strike 0]

Aedan nem tudott egy helyben maradni, így elkezdett fel-alá járkálni a szûk fülkében.

-Szerinted hogy vagyok azok után, hogy miattam hal meg az egyetlen élõ rokonom, aki még csak 15 éves? - fújtatott dühösen Aedan, beleöklözve egyet egy üres falba. Meg sem várta a választ, idegesen kiment a fülkébõl. Miközben sétált az orvosi felé, belegondolt, hogy kicsit rosszul kezelte a helyzetet, s hogy végülis Leonak köszönheti azt, hogy unokahúga után mennek, de sajnos az indulatai eluralkodtak rajta.

[Leo88 0]

5 óra telt el feszült várakozással. A sokk hatására megint eléggé kimerültél, így amikor egy kicsit leültél pihenni pár percre elszundítottál. Nagyon keveset aludtál, tényleg vagy csak 6-7 percet, azonban megint álmot láttál:

Ugyanabban a barlangban vagy. Lassan sétálsz, minden ugyanúgy zajlik, mint az elõbbi álmodban. A benned kavargó érzések, a fura közérzet még mindig annyira lenyûgöz, hogy hiába járod be ugyanazt az utat, nem sietsz jobban. A kiszûrõdõ fény ugyanolyan, mint elsõre, kis villanó részecskéket is meglátsz most a levegõben, olyan látványt nyújtanak, mint a szentjánosbogarak. Belépsz a terembe, a feketecsuklyás alak ugyanúgy áll ott. Azonban most nem ébredsz fel... az alak megfordul, mikor oldalasan áll, látod, hogy valami egészen fura dolog bocsájtja ki magából a fényt. Nem más az, mint egy kristály...

Az alak pár lépést tesz feléd, majd megemeli a fejét. Az arcát nem látod, az homályban marad. Éppen mondanál valamit, de ekkor hirtelen... felébredsz.

A trandoshan lopakodó mindvégig szem elõtt maradt, füstölögve próbált menekülni, sikertelenül. Sokszor megfordultál a pilótafülkében, de mivel nem tudtak új dologgal szolgálni, így nem bírtál sokáig ott maradni. A többiek már régóta ébren figyelték az eseményeket, de most Ken is csatlakozott hozzájuk. A központi teremben foglalt helyet, nem akart a pilótafülkébe bemenni, bár már eléggé kipihente és gyógyszerezte magát, hogy csapjon egy kis balhét. Sokszor elsétáltál mellette, láttad, hogy meg lett sértve az önérzete Leo akciója által, de azért néhány gúnyos mosolyt megeresztett így is feléd. Fura vágyat éreztél magadban, amit csak úgy tudtál volna kielégíteni, ha fogod magad és elvágod a torkát annak az állatnak. Nem egyszer megremegett a kezed, és összerándult a gyomrod, amikor lesétáltál mellette. Mintha valami fura lepel borult volna rád, amikor egy teremben voltatok.

Kb. 100-adjára léptél be Leoékhoz, amikor végretörtént valami.

- Lassulnak...- szólt Dreath.

Szíved gyorsabban kezdett verni, úgy érezted az összes véred az agyadba pumpálódott.

A lopakodó hajó teste egyre jobban kezdett remegni, majd szinte irányíthatatlanná vált. Vészesen kezdtetek hozzá közeledni, így Nexus szinte kitépett titeket a hipertérbõl. Hatalmas villanás, egy nagy zörej, ahogy a hajtómûvek egy robbanás kíséretében adják le teljesítményük közel 75%-át. A géptest egésze megremegett, a fedélzeti számítógép sérülést jelzett az átmeneti védelmi lemezeken. több elem kihajlott belõle, vagy egyszerûen csak kiszakadtak. A gép ilyen állapotában alkalmatlanná vált újabb hiperutazásra. Azonban ezt most egyáltalán nem foglalkoztatott titeket, mivel elképesztõen gyönyörû kép terült elétek. Sosem láttatok még ilyet, pedig Dreath és Leo már nagyon sok helyen jártak. Fura hangokat is véltetek felfedezni a jelenség felõl - mély, néha zümmögõ, néha valami egészen mást (kb. olyat, mint amit a bálnák adnak ki az óceánokban), ami azért volt érthetetlen, mert a légmentes térben a hanghullámoknak nem lenne szabad terjedniük.

Talán 5 perc is eltelt, amíg ezt a csodát bámultátok. Aztán a Nexus jelzett:

- Azonosítottam a lopakodót. - a radaron megint megjelent egy piros pont nem messze tõletek- A hajtómûve túlhevült, használhatatlanná vált. Azonban egy közeli meteor felé sodródik.

A mûszerfal felé egy holografikus képet vetített a számítógép, amin egy kb. Holdnyi nagyságú meteor volt látható. Fura színû "energia" nyalábok törtek ki a hegy alakú képzõdmény csúcsából éppen a "Mély Mag" irányába. Mintha valamiféle összeköttetésben lennének. Egy különleges aura is körülvette a sziklatömböt.

A lassan teljesen ronccsá váló trandoshan hajó tovább folytatta útját a meteor felé és mire ti odaértetek, már õk is "landoltak". Az aura nem volt káros hatással sem a hajó testére, sem a mûszerekre, bár az utóbbiakat egy kicsit megzavarta.

Amikor már elég közel értetek a hajóhoz, láttátok, hogy nem sokkal mellette egy másik, gyakorlatilag két személyes kis sikló is "parkolt". Ami még érdekesebb volt, hogy a meteorba egy fura barlangjárat vezetett be és ez a járat egy nagy térben nyílott a meteorit felszínén (ez az egész egyébként a meteor kb. felsõ harmadán helyezkedett el). Ez a tér elég nagy volt, hogy a hajóval lehessen dokkolni. Valamint a meteor rendelkezett légkörrel is, amiben elég volt az oxigén, hogy maszk nélkül is a talajára lehessen lépni.

Mikor földet értetek Te, Leo és a becsokizott Dreath már a kijáratnál álltatok. Tudtátok, hogy Ken nem köti el a gépet, mivel a hipertérbe való belépés a hajó mostani állapotában lehetetlen volt. A földet érés után már nyitottátok is az ajtót és a poros földre ugrottatok. Leo és te gyorsan meglódultatok, kikerültétek a trandoshan hajót és a sikló felé vettétek az irányt, mivel éreztétek, hogy ott lesz a buli. Jó volt a tipp, Jessicát a két trandoshan már cipelte a sikló felé, ahol egy harmadik várta. Az EDK-nak csempészkedõ csapat bármelyik tagja óriási érték lehet bármelyik hadban álló birodalomnak. Persze trandoshanék nem tudták, hogy nektek ez volt az elsõ ilyen jellegû küldetésetek, õk elõször is a csempészárura mentek, de ha azt már nem sikerült megkaparintani, akkor legalább egy csapattagból szedjék ki a lehetõ legtöbb titkot. Érthetõ volt tehát a trandoshan logika.

Gyorsan futottak a kutyák, az elit Jessicát kénytelen volt a hátára venni. Leo érezte, hogy lemarad, így elõvette lézerfegyverét. Nálad csak a Deathbringer volt, így neked nem volt opció az, hogy megállsz. Futottál, ahogy csak bírtál, majd hirtelen két lézersugár szállt el melletted. Egyik ki a messzeségbe, a másik pedig a kis mutáns kcsg fejét szakította darabokra. Leo többet nem mert kockáztatni, viszont Te sem futottá elég gyorsan. A siklónál várakozó trandoshan - látva a feléje õrjöngve száguldó két csempészt- gyorsan beugrott a siklóba, majd aktiválta annak rendszerét. A sikló kissé megemelkedett, majd a trandoshan Jessicáék elé farolt vele. Így a lányt már egyszerû volt bedobni, azonban az elitnek már nem maradt hely. A sikló extra strapabíró, acélhuzalokkal megerõsített üvege lecsukódott, majd hatalmas dörrenéssel elsuhant. Néhány száz méter megtétele után pedig fel is szállt. A Sárkányból elég veszélyes lövéseket adtak le felé, méghozzá a legnagyobb tûzerejû ágyúból, így örültél is neki, hogy nem találtak, mivel akkor kb. semmi nem maradt volna sem a gépbõl, sem Jessicából.

Az elit trandoshan feléd fordult, kicsit megrázta magát. Tudtad, hogy harc következik, már készültél az elsõ csapásra, megfogtad kardod markolatát és úgy sprinteltél tovább ellenfeled felé. Azonban õ elnézett balra, aztán gondolt egyet és megindult a barlang bejárata felé. Te követted és valószínûleg Leo és Dreath is ment utánatok, azonban jóval lemaradva.

Barlang kb., részleteket írd te :) :Elõször elég tágas és száraz. Sokáig csak egyenes az út, kevés kanyarral tarkítva. Aztán jönnek kisebb nagyobb akadályok (sziklák, gödrök, cseppkövek stb.) és kezd lejteni is az egész. Egy idõ után már igen komolyan lejt, és elég nedves is a környezet, nagyon hasonlít az álmaidban látott barlangra, vagy legalábbis az érzésed ugyanaz, mint amit álmodban érzel. Az út egy szakadékban végzõdik. Ott megáll a trandoshan, kicsit harcoltok, majd pár kérdésedre válaszol (kb. 5 perc), de konkrétumot nem árul el, majd végül át akar nyújtani egy térképet. Eddig írd pls. :)

[Lucky_Strike 0]

A hajón eltelt 5 óra maga volt a pokol. A soha véget nem érő várakozás több volt, mint idegőrlés. Aedan szinte minden termet, szobát bejárt, s rutinszerűen ellenőrizte a pilótafülkét negyedóránként. Annyira pihentté vált az agya, hogy már azon gondolkodott, hogy nekiáll kifesteni a Sárkányt, hogy addig is teljen az idő. Végül elvetette az ötletet, mivel tapasztalatból tudja, hogy a művelet túl sok időbe és fáradtságba telik, na, meg lehet Leoék sem nézték volna túl jó szemmel. A pilótafülke után Jessica szobáját látogatta meg a legtöbbször. Mélyeket szippantott az édeskés levegőbe, majdnem könnyező szemekkel, dühös érzéssel, ökölbe szorult kezekkel, nézett végig kis kuckón. A tehetetlenséget, amit érzett, csak fokozta a harag. Legszívesebben odateleportált volna a férgek hajójára, és kimenekítette volna Jessicát. Sőt, megtorolta volna a trandoshanok egyre növekvő gaztetteit. A harmadik legtöbbet látogatott rész a gyengélkedő volt. Olden, mint többnyire mindig, végig ott volt. Néha csokoládét majszolgatott, máskor ellenőrizte a sérülteket. Unalmában mindig rendezgette az üvegcséket, eszközöket, vagy híreket olvasott az orvosi tábláján. Nem zavart ő sok vizet, olyan volt, mint egy életmentő légy a falon. Aedan nem is zavarta meg a szokásait kielégítő felcsert, már csak azért sem, mert nem akart magyarázkodni a bizonyos momentum miatt. Kobe már egész jó állapotban volt, ő saját tábláját nyomkodta, valószínűleg valami közösségi oldalon b.szta a rezet, mint általában. Adan szintén ébren volt, merev tekintettel meredt a plafonra mindvégig. Sel viszont minden alkalommal csukott szemmel fogadta kardforgató lovagját, ami eléggé bosszantó volt. Egy alkalommal viszont odaült a nő ágya szélére, s finoman megsimogatta az arcát. Aedan lehet csak beképzelte, de talán sikerült elkapnia egy mosolyt a lánytól. Nagyjából ennyi is volt a pozitív történések tárháza az 5 óra alatt. Gill továbbra is hangtalanul be volt gubózva a szobájába, nem adott sok életjelet. Mondjuk a búzasört kedvelő férfit most ez nem nagyon izgatta, gondolatai teljesen máshol jártak. Az egyetlen ember, aki igazán komoly érzéseket tudott még kiváltani belőle ez idő alatt, az nem volt más, mint Ken. A meláknak már csak a levegővétel hangkibocsátása is több volt, mint dühgenerátor. Néha, mikor elsétált nem messze a bunkótól úgy érezte, hogy le kell sújtania erre az állatra. De valamiért ez mindig elmaradt. Az 5 óra ezen eseményekkel, és azok ismétlődésével telt el, plusz egy különös, és oly ismerős álommal, nagyon lassan. Ám amikor kb. 100-adjára lépett már be a pilótafülkébe Aedan, Dreath végre olyat szólt, amire eddig 5 órát várt: - Lassulnak.... Aedanben egy kisebb tűzijáték tört ki a hír hallatán. Az azt követő kép, ami hőseink elé tárult, valóban nagyon lenyűgöző volt. Az az 5 perc, míg megcsodálták egy olyan érzést keltett, mintha egy másik életben lennének. Ám ezt a ragyogó érzést azonnal csillapította a cudar valóság "visszatérte".

A meteorit, mely felé száguldott a két hajó, másnak tűnt, mint egy szokásos meteorit. Egyrészt a mérete lélegzetelállítóan nagy volt, s különös formájú. Másrészt a visszacsapódó sugártincsek is abszolút nem voltak hétköznapiak, színskálájuk változatossága még inkább bizarrabb, ám pazar hatást keltett. A katarzis érzés viszont elmaradt, ahogy átsuhantak a légkörbe. A csodás látvány után sokkal unalmasabb, egysíkú kőzettenger fogadta a nagyérdeműt. A landolás nem sikerült előkelőre, de a lényeg a sebességen volt. Aedan egyszer neki is vágódott a Sárkány falának, bár izgalma teljes mértékben elnyomta a fájdalmat. A kiszállásnál elsőként tört ki 2 éves lakhelyéről, mindössze kedvenc kardját markolva. Szíve hevesen vert, pumpálta a vért minden egyes szegletbe, hogy a legtökéletesebben teljesítsen. Adrenalintermelése a maximumra szökött, izmai megduzzadtak, érezte, hogy most teljes ura magának.

Folyt. Köv. holnap, miután felkeltem, mivel nagyon álmos vagyok már... :)