Szerepjátékos Teázó

[diregamer 0]

Újra megnyitja kapuit a Teázó. Remélem, hogy ez a topik tovább fog élni, mint elõdei…

Az újak számára: ez egy amolyan off-topik, a részlegen belül. A lényege, hogy kedves frpg-sek beszélnek hétköznapi témákról, olyanokról, ami nem csak a futó játékokban, de a szakszervezetben is offnak számítana. Nem titkolt célja a topiknak az, hogy az frpg-sek kicsit közelebb kerüljenek egymáshoz.

Nem tudom, áthelyezik-e ezt a topikot máshova, remélhetõleg nem. Ha más nem, írhatunk itt is szerepjátékosan, de akkor úgy, mintha a való életben térnénk be egy Teázóba, és kezdenénk el egymással beszélgetni.^^

[Arwy 0]

Ez egy jó ötlet, csak nehéz elkezdeni... :( :ph34r:

[TIRU 0]

háháháááááá mekkora :lol: Na erre kíváncsi leszek :D Csak most nemtom mit írhatnék :rolleyes:

SZERK: Én benne vagyok ebbe a szerepjátékos írásmódban, de ha nincsen rá "kereslet" akkor sem hinném, hogy nagy a gáz, max áthelyezik a Csevegőkbe a topic-ot, de végülis ott is megtaláljuk :lol:

[rossz_macska 0]

Nyáá ez nagyon tetszik :)

Beül a teázóba elvackol egy puffon és kér egy nagy adag Vérnarancs teát.

- Tetszik ez a kis vacok. Na meg az ötlet is. Milyen napotok volt?

[Arwy 0]

*Már régebb óta ültek a teázóban. Látszott rajtuk, hogy várnak valakire. Sõt, valakikre. Addig is Arwy kikért egy almás-fahéjas teát, a kedvencét. Éppen az elsõ tûzforró korttyal égette szét a nyelvét és szájpadlását, mikor betoppant várakozásuk egyik tárgya. Pontosabban személye.*

- Ja ja, nekem is tetszik, ha nem tetszene, nem lennék itt. :) Egész jó volt. Jöhetne már a nyár, elegem van a hidegbõl és nyári szünetet akarok. Azonnal! :D Amúgy a te napod hogy telt?

[diregamer 0]

Egy különös alak lép be a teázóba. Szürke szemeivel nézi a két vendéget, miközben megigazítja barnahaját, s maga is helyet foglal. Aki csak nézte, olyan érzése támadt, mintha mindig egy álomban járkálna. Legalábbis, táskás szemei ezt sugallták. Talán épp készül meghalni koffein túladagolásban, amire rásegít majd a most elfogyasztott tea mennyiség is akár.

- Egy fekete Earl Grey-t kérek – felelte, majd amikor megkapta az említett italt, belekortyol. Aztán ismét megszólalt. – Heh, látom igen csekély a forgalom. No, de addig is beszélhetnénk valami értelmesrõl, ha már itt teázgatunk. Például arról, hogy kinek, mely olvasmány nõtt hozzá szívéhez?

[Broklaw 0]

A teázó méla csendjét hirtelen gyors, ritmustalan, egyre erõsõdõ kopogás törte meg. Megérkezett az év elsõ tavaszi zápora. Az utcáról a hirtelen felgyûlõ tócsákban placcsanó súlyos léptek hallatszottak, majd az ajtón belépett vagy inkább berontott egy nagy darab férfi. Szemüvegének lencséjét elhomályosították az esõcseppek és bõrkabátjáról széles patakokban folyt a víz mindenfele, s arcán fáradt mosoly játszadozott. Talán annak örült, hogy végre nem kell áznia, vagy esetleg pont ide tartott s az vidámította fel, hogy megérkezett? Bárhogy is legyen a fogasra dobta bõrkabátját és lassú léptekkel elindult, hogy kérjen valami teát.

-Feketét! -szól röviden, majd ösztönösen hozzáteszi- Jó forrót!- majd immár kezében a gõzölgõ teával csatlakozik a többi vendéghez egy jó beszélgetés reményében.

-Szabad lesz? - kérdezi mielõtt helyet foglalna.

[diregamer 0]

- Természetesen – felelte, majd az új vendég helyet foglalt. Ekkor hozzászólt: - Az elõbb tettem fel azt a kérdést, hogy kit, mely olvasmány fogott meg igazán. Ön tud errõl nyilatkozni? – fáradt tekintetét újdonsült beszélgetõ partnerére fordította. Felismerte a furcsa alakot, aki Broklaw kódnévre hallgat.

[Broklaw 0]

Maga alá húzott egy széket és belehuppant, amit az halk reccsenéssel nyugtázott.

-Éppenséggel tudok, ha kedvem tartja. És miért ne tartaná kedvem, ilyen szép idõben -mosolyodott el. - Véleményem szerint az egész még azelõtt kezdõdik, hogy az ember olvasni tudna. Feltéve, persze, hogy van aki olvas neki. Hisz mi nõhet jobban az ember szívéhez, mint gyerekkorának meséi? Persze mesét olvashat maga is, miután már tud. Sõt szerintem kell is. Az olvasás kikapcsolja az embert, megnyugtatja, és egy idõre eltereli elméjét a világ gondjairól más idõbe vagy világba repítve azt.

A tárgynál maradva, ami igazán élvezetes, felnõtt vagy inkább fiatalemberi fejjel leporolni és kezünkbe venni gyerekkorunk könyveit és felidézni élményeink. A minap épp a népszerû angol íróval tettem így, ki az indiai dzsungelrõl írt és még most is legalább olyan jónak találom mint ifjabb korunkban, sõt most talán így már világosabbá vált egy-két dolog a történetben.Rövidre fogva azt is hozzá kell tennem, hogy ezen könyvek megítélésében legalább olyan fontosak egykori kedves emlékeink, mint tartalmuk, de mégis mi más lehet a bizonyítéka annak, hogy valami a szívünkhöz nõtt, minthogy évek múlva is kézbe veszzük? Egyetért?- néz beszélgetõ partnerére, befejezve a beszédstílusára oly jellemzõ körmondatot.

[diregamer 0]

Egyetértõen bólogatott diregamer, majd ismét belekortyolt a jellegzetes ízû italba. Egy pillantást vesz a mellette ülõkre, hogy ott vannak-e még, majd ismét a jövevényhez fordul.

- Van igazság abban, amit mond. Bár ebben az is lehet, hogy sok olyan olvasmány van, amit úgy kap kézhez korábban, amikor még nem jutott el arra a szintre, hogy a benne lévõ mondanivalót megértse. Ezért is vagyok dühös arra, amikor gyerekmesének nézik Gulliver utazásai-t, pedig az alapvetõen felnõtteknek szól. – majd elhallgatott. Pár másodperc múlva hozzátette:

- Visszatérve a régi olvasói élményekre, számomra fontos volt, példának okáért a Gyûrûk Ura. Az vezetett be engem a fantasy mûfajába. Igaz, igen csak régi alkotás, de jó. – ismét belekortyolt a teába – Sokkal élvezetesebb olvasni, mint egy warcraft regényt. Sokan meg már azzal jönnek, hogy a warcraft jobb…- elröhögte magát – Sajnálom azt a fát, amit kivágtak miatta.

[Broklaw 0]

A nevetésre gúnyós, széles vigyorral válaszol, és mindketten tudják kinek is szól a gúny.

-Hát igen. Semmi pénzért nem védeném ezeket, fõleg mert csak eggyel volt dolgom. Mondjuk ha már itt vagyunk a starcraft regények viszonylag jó eredményt értek el nálam. Persze ezek is ponyvák, de hát a ponyva is lehet jó. Lásd csak Rejtõ Jenõt. De maradjunk inkább a Gyûrûk Uránál. Rám is nagy hatással volt és mit ne mondjak én is ebben ismerkedtem meg a fantasy rejtelmeivel. -megpróbál inni a teából, de miután sikerült megégetnie a nyelve hegyét úgy dönt még vár egy kicsit és tovább beszélt.

- És megintcsak visszakanyarodunk elõzõ mondandómhoz hisz egy angol mesegyûjteményben olvastam elõször egy fejezetét, melyben Szillszakállal elõször találkoznak a hobbitok. Ezzel is hangsúlyozván az ifjúkori olvasást - mosolyodik el-A Gyûrûk ura pedig Guliverrel és a Dzsungel könyvével együtt egyébként valóban ellenpéldája megállapításomnak, hogy gyerekkori könyeinket elsõsorban az emlék szépíti utólag meg.

[diregamer 0]

- Hát, igen, de van egy olyan érzésem, hogy a warcraft regények fanatikusai nem olvasták az említett mûveket –mosolyodik el – Legfeljebb annyit láttak a Gyûrûk Urába, hogy hosszú. A warcraft könyvek legtöbbje legalább rövid. Bár egy némely olvasása közben, úgy érzi, az író példaképének tekinti az orosz realista írókat. – röhögi el magát, majd hozzáteszi az érthetõség kedvéért:

- Már, mint, nem szól semmirõl se, de az is olyan monoton, hogy ha az író helyébe lettem volna, inkább kardomba dõlök. – ismét elhallgatott – Tény, hogy ma már a fantasy több almûfajra bomlott szét. Ja, igen, ha már jóféle fantasy történetekrõl beszélünk, meg kell említenünk Worluk békés világát. – itt ismét elmosolyodott.

[Arwy 0]

- Hozzászólhatnék én is a témához? Egyelõre senki sem kérdezett, de most, hogy szóba jött a Gyûrûk Ura, muszáj hozzászólnom. :D Én a filmmel ismertem meg ezt az egész Tolkien világot, és az nagyon tetszett. Az elsõ film után elolvastam a könyveket is, kb. a 2. és 3. film elkészülésére már megvolt a könyv. De a filmek sokkal jobban tetszettek. Kicsit bonyolult volt a nyelvezete a könyvnek szerintem. Szeretem a fantasyt, és elismerem, sõt felnézek Tolkien munkásságára, de a film jobban tetszett és kész. Egyébként megvan Arwen nyaklánca, és egy viszonylag nagy Gyûrûk Ura poszter a szobám egyik falán. :D Na de visszatérve a könyvekre, a kedvenceim a Harry Potter könyvek, de még annál is jobban Philip Pullman Sötét anyag trilógiája. A film, ami az elsõ kötetbõl készült, borzalom, egyszer megnéztem a moziban, de komolyan, tulajdonképpen fizettem azért, hogy kiábránduljak és csalódjak... Ezen kívül szeretem Vavyan Fable könyveit, és újabban Dr. Csernus - A nõ c. könyvét olvastam, nagyon tanulságos volt, ajánlom mindenkinek, és a Férfit is, bár abba még csak belenézni volt szerencsém. Rejtõ Jenõt én is szeretem, bár csak két könyvét olvastam, de azt hiszem, nincs meg több nekünk már, a költözésekkor sok könyv eltûnt.

*Szólt közbe egy hosszadalmas monológgal a nagyon sötétbarna hajú lány.*

- Áh, túl sokat beszéltem, mindig ez van, hogy nem elég, hogy közbevágok, de be nem áll a szám. Na mindegy. Folytassátok csak! :D

[Broklaw 0]

-Csak nyugodtan, nem sietünk - kortyol bele a teájába, és bár még mindig forró végre lebír nyelni egy kortyot.

-Hmm a gyûrûk ura film.....Mit ne mondjak kis híjján én is azzal kezdtem, az elsõ könyv nem sokkal elõzte meg, de ameddigre láttam az elsõ filmet meg volt az egész trilógia! De attól tartok véleményünk kicsit eltér - tolja fel szemüvegét. - Kétségkívül kiváló film, de hát egy ilyen könyv megfilmesítésével kapcsolatban az embernek magasak az igényei. Nekem is azok voltak és nagyrészt ki is elégültek. De egy két dolog mai napig szúrja a szemem. Hol van Bombadil Toma? Miért vannak elfek Kürtvárban? Hol van a 18 ezer haradi? Miért 5-ször akkora egy mumak mint egy elefánt? Miért a könyvben alig említett szerelmi szálra koncentrálnak és nem arra ami sokal kifejtettebb? A wargok miért hiénák? Jó persze ezek apróságnak tûnnek, de nekem kicsit szemet szúrtak.-szünetet tart, s kötbe pillant a hallgatóságon, van-e valakinek esetleg valami megjegyzése, s tovább szürcsöli teáját.

[diregamer 0]

- Meg kell vallanom, én is hasonló véleményen vagyok – szólt közbe – Bár, az igaz, hogy így van ezzel szerintem mindenki, akit elvarázsolt a Gyûrûk Ura trilógia. A végét is lefelejtették a Király Visszatértnek. De hát, ez van. Ez csak egy film, amibe nem fér bele annyi tartalom, mint egy sok száz oldalas könyvben. – mondta komoran – Az viszont hozzátartozik, hogy még így is az egyik legjobb adaptáció. Vannak ennél sokkal borzalmasabbak is.

[Broklaw 0]

-Egyet kell értenem. A film az film, a könyv meg könyv. Sajnos sokkal gyakoribbak a sikertelen filmes adaptációk, mint a sikeresek.- keserûn mosolyogva lassan csóválja a fejét.-De hát ne csak én beszéljek, biztos van itt még egy-két meghallgatásra érdemes gondolat.-Fordítja fejét a társaság nõi tagjai felé, a keserû mosolyt biztatófélére cserélve fel.

[Arwy 0]

- Igen, sok rossz filmes adaptáció van, de a Gyûrûk Ura szerintem nem volt rossz. Amúgy a bõvített változatba is beleraktak pár dolgot, én azokat is láttam. Akármit mondotok, nekem a film jobban tetszik. :D - szögezte le makacsul a lány.

[Broklaw 0]

-Márpedig inkább a gépuskák, minthogy a szebbik nemmel vitázzak egy ilyen szép napon!Ha jobb a film, hát legyen! De azért annyit merészelek megjegyezni, hogyha elolvasnád újra, talán megváltozna a véleményed. -hajta meg fejét a lány felé, majd mielõtt más átvehetné a szót gyorsan folytatja. Még mindig szép hosszú mondatokban beszélve, bár kicsit lassabban, mint ahogy kezdte.

-Most, hogy újra amgamhoz ragadtam a szót, kitérnék az én olvasmányaimra. Az egyik elsõ meghatározó kedvencem Irwin Shaw Oroszlánkölykökje volt. Az én szempontomból a mû jelentõségét tovább növeli, hogy ez volt az elsõ komoly háborús regényem. Ezt aztán szép sorban követte a többi. Jobbak és rosszabbak. igazat megvallva olvasmányaim nagy részét ezek tetté és teszik ki. Mindenféleképp kiemelném Remarque Nyugaton a helyzet változatlanját és Hasek Svejkét illetve. Persze lenne itt más megemlíteni való is, de senkit nem akarok megterhelni az összes általam olvasott mû felsorolásával. Inkább áttérnék a romantikus mûfajra, ahonnan Jókait emelném ki illetve lengyel megfelelõjét Sienkiewiczet. Ez utóbbi Trilógiája különösen élvezetes olvasmány volt, a romantikus mûvek megszokott túlzásaival. Aztán még itt van Merle Malevilje, a monumentális Háború és béke és az egyáltalán nem monumentális Rejtõ Jenõ, aki bármikor felvidítja az embert. Így hirtelenjében ennyi lenne. Kérdések? -végére ér a felsorolásnak és tovább kortyolgatja a teát. Nem akar bõbeszédûnek tûnni, de hát ha egyszer szeret beszélni.

[rossz_macska 0]

A teáját kortyolgatja és hallgatja a többieket.

- Pardon Arwy engem kérdeztél még az elején? Ne haragudj ha igen, de mostanában a szakdoga írásnak köszönhetõen kissé zselé avgyok.

Nevet fel hangosa.

- Üdv nektek is srácok. Gyûrûk ura? Mmm... tetszettek a filmek.

[Arwy 0]

- Jaja, téged - válaszolta Arwy, majd a lány kifogása kíváncsivá tette. - Hmm... milyen szakdolgozatot írsz? Szóval milyen szakon tanulsz? Egyébként sok sikert hozzá elõre is! :)

[Elena 0]

Újabb vendég érkezett, vizes haja, fekete bõr kabátjára tapadt. Jól elkapta az esõ, ami egyre nagyobb cseppekben hullott, de jövevényen nem látszódott, hogy zavarná az elázás, de annál nagyobb figyelmet szentelt a bõrkabátjába dugott dolognak, amirõl hamarosan kiderült, hogy egy vadászgörény, akit mihelyt lerakott a gazdája a földre, hogy levehesse kabátját, útnak indul, hogy felfedezze az itt lévõ érdekes dolgokat.

- Potyi – szólt rá görényre, aki épp ugrásra készen helyezkedett, hogy rávesse megát az egyik vendégre (puffon ülõ), játékból, amit most gazdája elrontott, így most morcosan figyelte õt. – Hányszor mondjam, hogy nem támadunk meg senkit? Még játékból sem. – Potyi még mindig morcosan nézett, de aztán lekötötte figyelmét, a tálcát cipelõ pincérnõ és újabb kalandba fogott volna, ha a gazdája nem fogja meg a hasánál és emeli fel. Teljesen megsértett arcot vágott és direkt nem nézett rá a gazdájára, akit különösen nem zavart a dolog, mert tudta legalább a görény egy ideig békén marad.

Kért egy gyümölcs teát, majd oda lépett a társasághoz és megkérdezte:

- Leülhetek?

[Sajt_Sensei 0]

*Az ég besötétedik és pár másodpercig viharos orkánként fúj a szél, az esõ elered és a világ szétrobban ahogy egy figura belép a teázóba. Õ AZ, majd minden elhallgat ismét kisüt a nap Disneys madarak énekelnek és az enyhén borostás mindig fáradtnak látszó szakálhuszár letelepedik az egyetlen székre a törzsvendég felirattal.*

-Látom szépen renoválták a helyet, ezt szeretem.

*Int mindenki másnak, majd kérés nélkül kapja a szokásost brit teát, a nem túl britis úriembernek.*

[diregamer 0]

- Igen, ez így van. – mondta, miközben mosolyogva bólogatott – Milyen napja volt? –kérdezi, miközben konstatálja, hogy elfogyott a teája. Ennek örömére kért még egy adagot abból a fajtából, amit épp iszogatott. Ismét az új jövevényre tekint – Épp szó esett arról, kire, mely olvasmány gyakorolta a legnagyobb hatást. Amely téma kapcsán kitértünk az adaptációs problémákra is. Ön miképpen vélekedek ezekrõl a dolgokról?

[Sajt_Sensei 0]

*Döbbenten leesett állal néz régi barátjára, majd a teás csészére, majd a barátjára.*

-Tudom, hogy jönnek a választások, de attól még nem kéne politikusként viselkedned cimbora. Barátok vagyunk itt mind nem? Én azt mondom tegezzetek mind, a magázásból csak unalmas száraz beszélgetések születnek. Viszont a kérdésedre válaszolva, nem tudok kiemelni csak egy írót hiszen megannyi mû megannyi módon tetszet nekem, pár a szép tájleírások, néhány a történet és egyesek a karakterek miatt. Ám ha kedvencet kell választanom Ian Watson munkáságának részei nálam az etalonok.

[diregamer 0]

- Nos, meg kell vallani, van egy sajátos stílusa Watsonnak. – jegyezte meg – Azt hiszem, most leginkább a warhammer 40.000-ben írt mûveire gondolsz. Elégé elborultan írt, bár a történet maga érdekes. Kár, hogy az újabb kiadás miatt nem fejezte be igazán. – mondta – Bár, a gaunt sorozathoz képest, szerintem jobb.