Jump to content
GSForum - Segélyvonal

Tápegység gyorstalpaló


fei
 Share

Recommended Posts

fei

Az alábbi leírást egy fórumon találtam, és szeretném megosztani Veletek. Nem az én szerzeményem, csak egy nagy idézet az egész.

 

A didyman által javított verzió, novistar megfogalmazásában:

 

Az utóbbi időben számos topikban különböző kollégák teljesen eltérőnek látszó problémával bombázták az oldal látogatóit. Sajnos a legtöbb furcsán működő számítógép működési problémája visszavezethető a kompjúter áramellátását végző tápegység gyengeségeire.

 

Tekintettel arra, hogy a legtöbb felhasználónak még a legalapvetőbb ismeretei is hiányosak e témában - némi Admin ráhatásra - úgy döntöttem, hogy megosztom tapasztalataimat a nagyérdeművel.

 

Jó táp az, amelyik:

 

- Megfelelően védi kimeneteit az ott esetlegesen fellépő, a gép alkatrészeit és felhasználóját veszélyeztető mértékű feszültségek ellen.

- Megfelelően védett mind a hálózat, mind a terhelés, mind a belső oldaláról jelentkező események ellen.

- Képes ellátni a számítógép alkatrészeit megfelelő minőségű tápfeszültséggel, mindenféle terhelési viszonyban.

- Képes elegendő tartalékkal elviselni extrém helyzeteket.

- Tartósan, megbízhatóan működik.

- Ergonómiai és környezetvédelmi szempontoknak megfelel.

 

Korunk korszerű (min. P4, Athlon) számítógépei jócskán megemelték a tápegységekkel szemben állított követelményeket. A probléma csak részben adódik az eszközök áramfogyasztásából, ez a gond sima teljesítménynöveléssel megoldható lenne. (Sajnos a legtöbb bolti eladó még ma is leragad ezen a szinten.) Az igazi feneség a videokártya, a wincseszterek és a CD, DVD meghajtók valamint a processzor időben jelentősen eltérő, változó áramigényében keresendő. A hagyományos tápok pont ezen a ponton mondanak csődöt.

 

A védelemről:

 

A védelmet én három csoportra osztanám.

 

- Az első, az életvédelem.

Szerencsékre kis hazánkban ezen a téren viszonylag jól működik a minőségellenőrzés, nem hallottam ilyen ok miatt kereskedelmi forgalomból kivont termékről..

 

- A második, mikor a táptól kell megvédeni a számítógépet.

Még a leginkább elismert márkák esetében is ismert olyan esemény, amikor a tápegység elhalálozása közben magával rántott alkatrészt, akár gépet. Ezen a területen a hagyományos tápok egyszerűen veszélyesek (lásd lentebb).

 

- Harmadik helyen a táp saját védelmét kell említeni.

Ez azért fontos, mert az előzőekben említett védelmek elsősorban az ilyen eseményekre történő reagálás második védvonala, hiszen az ilyen eseménynek oka van.

 

A védelmek jelölése: OVP (túlfesz), UVP (alulfesz), OCP (túláram), OPP (túlterhelés), SCP (rövidzár), OHP (túlmelegedés).

 

 

De miért is mondjuk, hogy nem biztonságosak?

 

Az olcsó tápok jellemzője, hogy olcsó anyagokból készülnek. Az olcsóság számos hibalehetőséget is von maga után. Egyszerűen fogalmazva a gagyi tápok vasból, alumíniumból és némi homokból (szilicium) készül. Ahol készülnek, ott pipafüst a munkabér, tehát a "sárgáknak" tök mindegy, hogy milyen bonyolult szerkentyűt raknak össze, lényeg a költséghatékonyság. Ez a folyamat műszaki-technikai szempontból úgy néz ki, hogy minden olyan áramköri elemet elhagynak, amelyek közvetlenül nem szükségesek a táp működéséhez. (Ezért könnyebbek jóval márkás társaiknál.) Ezzel a trükkel ugyanis jelentős mennyiségű drága rezet lehet megspórolni. Ez a "technika" egy stabilizált, biztonságos villamos hálózat használata mellett nem veszélyes. Sajnos a Földön kevés ilyen hely van.

 

Némi gyakorlati tapasztalat:

 

Évek óta hardverjavítással és némi rencergizdasággal keresem a mellékest. Láttam közel 100 (!) döglött tápot és vagy feleannyi meghalt PC-t szomorú tulajdonosával együtt. Egyetlen egy esetben sem (!) találkoztam kiégett biztosítékkal a tápokban. A szakember számára ez azt jelenti, hogy bár megpusztult a táp, de sem az élet- sem a tűzbiztonság nem volt veszélyben. Viszont az esetek döntő hányadában az áramellátást végző félvezetők átégését tapasztaltam. Ez óriási veszély a számítógépre, mert igaz, hogy csak nagyon rövid időre, de akár egy igen magas szintű áramlökés érheti a számítógép alkatrészeit, és paradox módon, minél nagyobb teljesítményű a táp, annál nagyobb pusztítást végez a berendezésben. A jelenség érthető, mert minél tovább bírja a táp, annál jobban pusztít, a 300W-os Codegen már régen elfüstölt, amikor a 450W-os még bírja néhány gyilkos tizedmásodpercig.

További tény az is, hogy egy nagyobb odafigyeléssel megépített táp önmagában is igen jelentős biztonságnövelő eszköz, főleg extrém körülmények között. Nagyon gyakori hibajelenség például - főleg vidéken -, hogy a vihar összefújja a légvezetékeket, ezért lökésszerű feszültségtöbblet zúdul a tápra, aminek egy részét a gagyi táp kiégés után szépen rávezet az alkatrészekre. Persze a gép kikapcsolt állapotban van, a gazdája meg nem érti, hogy miért nem indul, mikorpedigtegnapestemégfaxánment. Ilyen hiba egy korrekten megépített márkás szerkentyűnél sokkal ritkábban fordul elő.

 

Ennyit a biztonságról, és most beszéljünk a stabilitásról:

 

A mikroprocesszorok működésükhez stabil, ingadozásmentes áramellátást igényelnek, a számítógépek sem kivételek ez alól. Sajnos az utóbbi időben a hardverek áramigénye jelentősen megnőtt, s mint már írtam az a gond, hogy ez az áramigény lökésszerűen keletkezik. Az olcsó tápból egyszerűen hiányoznak azok az alkatrészek, amelyek ezt a stabilitást szolgáltatni tudnák. Az okát már leírtam; költséghatékonyság. A márkás tápok stabilitásának ára van. Ez többlet alkatrészeket jelent, ami sajnos meg is drágítja az előállításukat, no meg lényegesen megnövelik a súlyukat. A számítógép működéséhez többféle feszültséget igényel a táptól. Nagyon fontos követelmény például az is, hogy az egyik ág extrém terhelése - pl. több meghajtó egyszerre történő inditása (DVD, CD írás) vagy a videokártya hirtelen áramfelvétele (valami meredek 3D, füsttel keverve) vagy akár a processzorterhelés megugrása (DVD rip) - ne okozzon a másik ágban ingadozást. A gagyi tápok ezen a téren a leggyengébbek, a működési hibák szinte mindig visszavezethetők a korábban tárgyaltakra. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy szinte minden egyes számítógép-részegységnek saját tápellátását szabályozó áramköre van, tehát a korábban leírtak bizony ezeknél a szabályozó áramköröknél is igazak. (Az biztosan mindenki tudja, hogy pl. azonos típusú videókártya és videókártya között is milyen minőségi különbségek lehetnek, attól függően, hogy milyen gyártótól érkeznek.)

 

Néhány szó az élettartamról:

 

Sajnos egyes elektronikai alkatrészek is képesek elöregedni. Balszerencsékre pont a stabilitáshoz leginkább szükséges az ún. elektrolit kondenzátorok kiszáradása a leggyakoribb hibajelenség. Tovább súlyosbítja a helyzetünket, hogy a kiszáradás üteme jelentősen függ a környezet hőmérsékletétől és a levegő áramlási sebességétől, és pont ezek a tényezők, amik igen kedvezőtlenek egy gagyilógiai tápban (parasztosan: zajos, meleg). A márkás tápokra a válogatott, nagy teherbírású és élettartalmú alkatrészek beépítése a jellemző, ez a folyamat egyenes arányban áll a termék árával (azért ne keressen senki se Rubycon, Nippon kondikat egy 10 ropis tápban). Nagyon gyakori az a panasz, hogy eddig hűdefaxánműködött, most pedig egyik-napró a másikra lefagy, pedigénaztánkarbantartomavindóztmindig. Pont az történt, amit írtam az előbb.

 

Néhány szót a teljesítményről:

 

Legelőször szeretnék egy tévhitet eloszlatni. Nagyon ritka az a személyi számítógép, ami 360W-nál nagyobb teljesítményt igényel. Ez az egyszerű Ohm-törvénnyel könnyen igazolható. Valójában a legtöbb gép nem igényel 200-250W-nál többet (annak a felét egyébként általában a proci viszi el). Nálam egy P4 3.0@3.4 proci, Ati 9250 videokari, 4 vinyó, DVD olvasó, DVD író, plusz minden PCI foglalat teli van a P4P800 döluxban rábízva egy 360-as Chieftekre. Aki kíváncsi a saját gépe teljesítmény igényére, az ezzel a kis progival könnyedén ellenőrizheti: Link

A tápra írt teljesítményadatok nem mindig jelentik a táp valós teljesítményét. A gagyi gyártói szisztematikusan a csúcsteljesítmény adják meg, amit a táp csak néhány pillanatig képes stabilan leadni, a márkások adatait tartós és dinamikus terhelések alatt mérik, és rendszerint azt az értéket tüntetik föl, melyet a táp minden körülmények között képes stabilan leadni. Ezért nem kell felülni a teljesítményhajhászásnak, persze akinek a pénztárcája megengedi vehet magának némi tartalékot.

 

Összefoglalva:

 

Az összefoglaláshoz ArNick kolléga egyik hozzászólásából idéznék, Ő nagyon eltalálta a lényeget:

 

Tápot súlyra kell venni nem wattra... Egy normálisabb táp simán megvan 2.5 kg, míg egy "olcsóbb" súlya akár 1 kg alatt is lehet. Szerintem ez már mutatja a lényeget...Nálam egy 360-as Chieftec szolgál, mégis elég, pedig nem kurblis laptopom van. (P4 3.0 @ 3.8 GHz, GeForce 6600 300/550 @ 530/670 MHz)...Lényeg, hogy nem érdemes spórolni a pénzzel ha a tápról van szó. Igen, ki kell adni azt a (minimum) 10-15 000 Ft-ot. Normális gépbe normális táp kell.

 

NEM ajánlott vételek, veszélyes tápok (Didyman, HWSW Fórum):

 

Mercury

Skyhawk

KME

Eagle

L&C technologies

Acorp

Codegen/Display/Sowah (a nagyon régieket kivéve, illetve az újabb szériákban már előfordul korrektebb belvilág is)

Eurocase/EC

Colorsit

Gaba (az SFX-eket kivéve)

Gembird

Mustang

Huntkey (egyes esetekben normális belsővel is előfordul)

Modecom (nincs még egységes adat)

Coolink APxxxDX széria 450W alatt

és közkívánatra a felejthetetlen, örök VARGÁNÉ és TÁRSA Co.

 

Chieftec 410-212 (szériahibás készenléti kör, gépre nem veszélyes)

Coolink APxxxX széria (gyenge készenléti kör, kondenzátorok)

Thermaltake sorozat sok tagja

Q-tec (ugyan nagy gond nincs velük, de a ráírt értékek több, mint túlzóak)

Chieftec régi (HPC főleg) szériái, ahol meleg környezetben vannak

Azona ("pille" széria)

 

Ajánlott tápok (Didyman, HWSW Fórum):

 

Chieftec

Enermax/Superflower

FSP/Fortron Source/Sparkle/SPI

Foxconn (FSP)

LiteOn

Delta

High Power/HPC

Hiper Power/Hiper

Everpower

Enhance Power

IMBP (HPC)

Antec

Casetek

Macron/DTK/Azona (sajnos léteznek "könnyített" darabok is)

Ultra Power

Coolink 450W-tól felfelé

Cooler Master

Tagan/Revoltec (a hűtésének vannak komoly hiányosságai, az idő mondja meg, mennyire)

Aerocool

 

Az ajánlott márkákat pedig Greedo kolléga segítségével kiegészíteném:

 

...az FSP, Sirtec (a legtöbb Chieftec pl. felmatricázott Sirtec táp, mert a chieftec nem gyárt tápot!), UltraPower márkákkal. Ezek általában jobb áron megkaphatók, mint a "márkás" tápok, a belük közben tök ugyanaz, mert beszállítanak a nagyobb és "nevesebb" cégeknek. (Najó, néha lehet hogy más a venti benne...)...

Annyi kiegészítést tennék, hogy azért a felmatricázás minőségi vizsgálatot is jelent. De azért autósnyelven ez azt jelenti, hogy mindegyik Mercedes, csak némelyik valamivel kevesebb extrával, de azért egyik sem Trabant.

 

Mielőtt a hozzáértők off hegyeket zúdítanának rám, kérem, hogy mindenki vegye figyelembe a hozzászólás célját. Ez nem doktori disszertáció és nem is elektrotechnikai szakdolgozat, ez egy tájékoztató a tanulni vágyó felhasználóknak, melyet az élet írt!!!

Link to comment
Share on other sites

Shia-ko

Akkor kissé kiegészíteném, és javítanám, illetve hozzáfûzném, amire Gábor barátom megkért:

Az olcsó tápok jellemzõje, hogy olcsó anyagokból készülnek. Az olcsóság nagyfokú bonyolultságot (hibalehetõséget) is von maga után. Egyszerûen fogalmazva vasból, alumíniumból és némi homokból (szilicium) készül. Ahol készülnek, ott pipafüst a munkabér, tehát a "sárgáknak" tök mindegy, hogy milyen bonyolult szerkentyût raknak össze, lényeg a költséghatékonyság. Ez a folyamat mûszaki-technikai szempontból úgy néz ki, hogy nem transzformátorral, hanem félvezetõk segítségével végzik a hálózati áram átalakítását. (Ezért könnyebbek jóval márkás társaiknál.) Ezzel a trükkel ugyanis jelentõs mennyiségû drága rezet lehet megspórolni. Ez a technika egy stabilizált, biztonságos villamos hálózat használata mellett nem veszélyes. Sajnos a Földön kevés ilyen hely van.

Na ez nagyon nem igaz!

A hagyományos megoldás volt ugye a sima transzformátoros-egyenirányítós-pufferelõs megoldás, ami megbízható, kicsi az alkatrészigénye, egyszerû a felépítése. Viszont a trafó miatt drága: Sok vas, sok réz. És ráadásul a hatásfoka sem a legjobb, vasveszteség, rézveszteség lép fel, a többnyire lineáris szabályzás pedig szintén rossz hatásfokú, nagy és nehezen árnyékolható teret szór. A trafó méretezésének egyik kulcskérdése a frekvencia, ugyanis adott teljesítmény átviteléhez a frekvencia reciprokával arányosan kisebb keresztmetszetû vasmag szükséges és így kevesebb réz is szükséges, kisebbek lesznek a veszteségek. A magasabb frekit elõ kell állítani, ehhez a 230V-ot egyenirányítani szükséges, majd ismét elõállítani egy váltakozó feszültséget belõle. Szinuszos jel elõállítása esetén viszont jelentékeny veszteségekkel lehet számolni és a kacsolástechnika sem olyan egyszerû, ezért a tekercs viselkedésének sajátosságaival együtt a kapcsolóüzemû megoldás eredményezi a jelenleg ismert legjobb hatásfokot és viszonylag egyszerû megoldás is egyben, a költsége meg sokkal kisebb. Körülbelül emiatt kapcsolóüzemûek a tápok. A megbízhatóságuk pedig nagyban függ az alkalmazott félvezetõktõl, a hálózat hatásait pedig a sima transzormátoros megoldás bizony ugyanúgy megsínyli, ha az akkora mértékû.

 

-A biztosíték szerepe szabványi, tûzvédelmi okokból lényeges, körülbelül egyetlen üvegcsöves biztosíték sem képes egy PC-tápban alkalmazott félvezetõt megvédeni, ha azon ilyen anomláia lép fel. A félvezetõket ezért aktívan védik, külön áramkör figyeli a rajtuk folyó áramot, illetve a nyitófeszültségük alakulását.

 

-A kapcsolóüzemért felelõs félvezetõk elhalálozása nem jelenti a hálózati fesz galvanikus csatlakozását a kimenetre! A PC-tápban lévõ trafó primer oldalán ugyanúgy az egyenirányított és szaggatott hálózati fesz van, mint a hagyományos esetben, itt az átütési szilárdság kritikus pont, de ezzel nagyon ritkán van gond (szerencsére!)(és van galvanikus elválasztás a kapcsolóüzemû trafóban) a gond a félvezetõ elhalásakor hirtelen megugró (megmaradó) áram, aminek köszönhetõen jóval nagyobb fluxusváltozás következik be, jóval magasabb és ekkor a szabályzókör által már nem kontrollálható feszültséget eredményezve. A hagyományos megoldás is képes átütni és kontrollálatlanul magasabb feszt eredményezni (amit viszont a szabályzás, ami ettõl független, le tud nyelni egy szintig), tehát nem igaz, hogy ettõl a hibától mentes az a megoldás.

 

-Stabilitás: Megintcsak az van, hogy a pufikondik mérete (kapacitása) a frekvenciával, amit le kell nyelniük, fordítottan arányos. tehát belefér a kellõ kapacitás, ez sosem volt probléma, ha nem spórolták ki! Az már igen, hogyha a kimeneti PI-szûrõtag tekercsét hagyják el, mert ekkor jelentõs zajtermék maradhat vissza a kimeneten. A pillanatnyi terhelési csúcsokat ezek a tápok jellemzõen nagyon jól és nagyon gyorsan kezelik az aktív szabályozás és a magas mûködési frekvencia miatt. Az egyes ágak stabilitása pedig csak a róluk közvetlen mûködõ alkatrészeknél (motorvezérlõ, TTL-áramkörök) okoz mûködési hibát, a CPU, VGA és kb. majdnem az összes, bonyolultabb egység saját, kapcsolóüzemû, olykor lineáris szabályzóval bír, amelyek nagymértékben érzéketlenek a nagyobb ingadozásokra is, ha jól körbe vannak építve.

 

-Sajnos a márkás tápokban is gagyi kondik vannak. 5-7000 órás Rubycon, Nippon kondikkal elvétve találkozom csak, és jellemzõen nem a tömegtermékekben, hanem kisszériás SFX, vagy speciális tápokban :-( .

Link to comment
Share on other sites

Guest
This topic is now closed to further replies.
 Share

×
×
  • Create New...