Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[jardo 51]

On 3/31/2020 at 7:18 PM, JoeJoeJoe said:

  Reveal hidden contents

Igazából már az is kérdés, hogy miért ilyen pici testbe került, mi értelme? Hát tulajdonképpen ilyen gyerekpótléknak lett kitalálva, ezért volt benne mindenféle funkció, mint például fázás és társai, hogy minél emberibb legyen, meg lehessen róla gondoskodni. Ugye tulajdonképpen az "apja" is ezért vette, hogy szimulálja vele az igazi lányát. Ezért szeretem a story végefelé a döntést, amikor kikapcsolhatod a fázó szimulációját és eldöntheted szeretnéd, hogy emberszerű legyen-e.   

 

De ez konkrétan kiderül a játékból? Mert elméletek gyártásáig én is eljutottam.

Spoiler

 

Persze, nyilván azért gyerek, mert erre is volt valószínűleg piaci igény, mint mondjuk a csinos szex androidokra, stb. De mondom, az én bajom, hogy erről a játékban nem derült ki semmi, egyszerűen lógva maradt az egész, nem adott rá a játék semmilyen magyarázatot. Legalábbis abban a mederben, amiben nálam folyt a játék története. Ez az, ami ebben zavar.

Amúgy a játék vége felé azt lehet kikapcsolni, hogy ne fázzon? Nekem ott totál az jött le, hogy magát a gyereket lehet kikapcsolni. Én amúgy bekapcsolva hagytam. De azt hiszem, ez feltétel is a jó befejezéshez.

 

 

[JoeJoeJoe 234]

15 hours ago, jardo said:

De ez konkrétan kiderül a játékból? Mert elméletek gyártásáig én is eljutottam.

  Hide contents

 

Persze, nyilván azért gyerek, mert erre is volt valószínűleg piaci igény, mint mondjuk a csinos szex androidokra, stb. De mondom, az én bajom, hogy erről a játékban nem derült ki semmi, egyszerűen lógva maradt az egész, nem adott rá a játék semmilyen magyarázatot. Legalábbis abban a mederben, amiben nálam folyt a játék története. Ez az, ami ebben zavar.

Amúgy a játék vége felé azt lehet kikapcsolni, hogy ne fázzon? Nekem ott totál az jött le, hogy magát a gyereket lehet kikapcsolni. Én amúgy bekapcsolva hagytam. De azt hiszem, ez feltétel is a jó befejezéshez.

 

 

A kis újságbejegyzésekből sok minden kiderül, meg az utcai táblákból, reklámokból, elcsípett szövegekből. Ez konkrétan azt hiszem mintha egy magazinba volt. 

Spoiler

És igen, azt lehet. Én kikapcsoltam neki, ne fázzon már szegény, akkorra teljesen elfogadtam, hogy oké, nem vagy igazi kislány, akkor nem kell azzal szenvedned, hogy tettesd. Aztán jó befejezést kaptam. Talán a csónakos résznél hasznos, ha nem érzi a hideget? 

 

[JoeJoeJoe 234]

The council

Mikor ajánlották, gondoltam még egy telltale-es interaktív filmes alapokon nyugvó rövidke kis játék, szeretem az ilyet. Hát ez egy nagy tévedés volt. Viszont it's a surprise to be sure but a welcome one.

A story a címadó tanácsról szól, az 1700-as évek közepén. Egy titkos rend ifjú tagjaként meghívás kapunk egy szigetre, ahol eltűnt az anyánk és ahol olyan illusztris vendégek vannak meghívva, mint George Washington, vagy az ifjú Bonaparte Napoleon, de egyébként itt van a porosz külügyminiszter, egy bíboros a vatikánból, illetve a javában dúló francia forradalom egyik bírója is többek közt. Feladatunk pedig megtalálni anyánkat, illetve az első perctől jelen lévő furcsaságokra rájönni. Mit keres itt egy halom neves vendég, mindenféle testőrök és kísérők nélkül? Miért tűnik úgy, hogy anyánk bujkál a szigeten, mikor nagy barátja a vendéglátónknak? Annyi poént lelövök, hogy nem Agatha Cristie féle tíz kicsi néger irányába halad, hanem meglehetősen ügyesen felépít egy alternatív valóságot és állít morális kérdések elé.

A játék alapvetően egy párbeszédekre és nyomozásra épülő rejtélyalapú kalandjáték, quick time event ek teljes hiányával. Itt nincs rohanás, néhány párbeszédbeli döntésen kívül mindent átgondolhatunk. A játék elején választunk egy kasztot, ami behatárolja a kezdő skilljeinket. Pl én nyomozó voltam, így alapból jobb volt a logikám, ügyesebben tudtam kérdezni, meg volt testi erőm. De lehettem volna az okkultizmusban, tudományban és régi nyelvekben jártas, okkultista, vagy az etiketben és politikában jártas diplomata is. Minden skill párbeszéd opciókat és tárgyakkal kapcsolatos észleléseket nyit (rejtvényekben kb így van megoldva a segítség is) meg és szintlépésenként, vagy talált könyvek elolvasásával tudjuk őket növelni. Ami egy remek rpg ízt ad a játéknak. Minden skill kifejleszthető, nem csak a "foglalkozásunkhoz" tartozó, csak azokhoz több pontot kell rakni. Viszont van egy fogós dolog: van "állóképessége" hősünknek, ami skill használattal csökken. Minél magasabban van egy skill, annál kevesebb pontot kell áldozni. Így még ha ki van fejlesztve minden és technikailag használni is lehetne, néha akkor is meggondolandó, hogy így tegyünk-e. És meg kell mondjam, mikor karnyújtásnyira van, hogy rákérdezzünk, ami igazán érdekel, de nem lehet, vagy drága, az egy nagyon megkapó, fear of missing out érzés. 

A játék másik sarkalatos és okos eleme a párbeszédek. Minden vendéggel találkozunk előbb-utóbb és párbeszédek során kiismerjük őket. Mindegyik immunis néhány skillre, mások iránt fogékonyak. Tehát George Washingtont hiába próbáljuk rábeszélni valamire politikai érveket hozva, nem fogunk kifogni rajta. Ugyanígy a francia Bírót is hiába próbáljuk faggatni, ő már ismeri a trükköket. Minden meggyőzésnél  2-3-szor próbálkozhatunk, ha nem sikerül megy tovább a story, de valamit nem sikerült megszerezni. És azok a párbeszédek te jó ég, annyira jól megvannak írva. Ahogy a vita során bontjuk le az érveik hélyait és egyre kétségbeesettebbek, az valami zseniális. Legelsőnek a bíborostól kell elkérnünk egy levelet, amit az anyánknak akart adni és arról kell meggyőzni, hogy nálunk is jó helyen van, de később akár emberéletek is múlnak ezen. Nem próbálja a játék annyira sulykolni, hogy minden döntésnek van következménye, de azért örömteli mikor valakiért kiállunk és később ő is kiáll értünk. 

A játéknak van játékmenete! Méghozzá sok. A kúria az öt epizódnyi játék alatt fokozatosan nyílik meg előttünk. Betérhetünk a többi vendég szobájába szétnézni és nyomokat gyűjteni, amivel megérthetjük őket, kincseket felszedni, stb... A kúria hatalmas, viszont sajnos többször be kell járni ugyanazokat a helyszíneket, mert a kis rejtett eseményeket úgy találjuk meg. Amik nem mindig fontosak, de hozzáadnak a játékhoz. A kúria egyébként csodálatos. Az a tipikus 1700-as évekbeli hallok, szépen megmunkálva, a parketta ropog a lépteink alatt, gyertyafényben fürdik az egész, szépen berendezve. És a játék készítők valami csodát műveltek a szereplők szobáival. Mindet berendezték való életből szedett festményekkel, amik a jellemvonásaikra utalnak. A bíborosnak mindenféle szentet ábrázoló festménye van, kivéve egyet, ami elég vicces. Napoleon szobája tele van mindenféle győzelmet megörökítő festményekkel. A miénk meg ijesztő, mint állat  . A főszereplő mindhez fűz is valami kommentárt, így a magamfajta művészeti analfabéta is tudja mi a cím, de hogy mire utal, azt nekünk kell kitalálni. Ami egyébként vicces, hogy az egyik szobába konkrétan a játék utolsó fordulata van ellőve egy képen. Zseniális. 

A játék egyébként nagyon szép. Viszont rengeteg grafikai buggal találkoztam. Eltűnő textúrák, fps dropok, azon kívül viszonylag elég sokat tölt is a játék, de nem zavaróan szokás. 

Én mindenkinek tudom ajánlani, aki kicsit fogékony a kalandjáték szerű játékmenetre. Nagyon jó, fordulatokban gazdag történetet pakoltak össze, remek a világa, elég sokat lehet tanulni a kor aktuálpolitikájáról és valamennyire tényleg lehetőség van szerepjátszani is. Illetve a rejtvények is okosak. És nem is rövid. Nekem kb 18 óra lehetett a teljes évad. Folytatás sajnos nem hiszem, hogy lesz, nem jutott neki ki az a fokú hírnév, amit érdemelt volna.  

9/10

[moody 668]

Köszi a tippet @JoeJoeJoe! Jól látom, hogy az első epizód ingyenes?

[Hor1 408]

Resident Evil 3

Nagyon bírtam, de tényleg pofátlanul rövid.

A bossharcokat nem szerettem de az utolsó azért felhúzta, az nagyon király volt.

4:40 volt a nettó play time, 6:17 videókkal.

Említésre méltó puzzle nincs benne sajnos.

[SaltyDave 490]

LEGO Marvel Super Heroes

Jópofa volt, dugig tartalommal, open world nem túl nagy, nem túl kicsi New York-al és sok instance-olt küldetéssel világszerte, plusz feloldható extra beltéri küldetésekkel a városban, a kültéri küldiken felül. Olyan 25 óra alatt 43% completition-t hoztunk össze, 160/250 aranykockával és 12/50 kiszabadított Stan Lee-vel. Plusz a jóisten tudja mi 10 gázpalack / szódás szifon amit minden küldi alatt lehet gyűjteni, na abból egy sincs meg mert freeplayben újrázni kéne az egész fő sztori szálat. Jó hogy lehet karaktert építeni, képességeket kombinálni neki, de MARVEL könyörgöm, a meglévő hősök az érdekesek. Van pár mellékküldi ami kifog rajtunk, még lehet elszórakozunk vele a jövőben, de én mennék inkább tovább. MARVEL szeretőknek és nem annyira de még kezdő gamereknek szuper kis játék (barátságos környezetben lehet a twinstick kamerakezelést gyakorolni), nagyon jó ár érték aránnyal. 

[JoeJoeJoe 234]

16 hours ago, moody said:

Köszi a tippet @JoeJoeJoe! Jól látom, hogy az első epizód ingyenes?

Igen, az első ingyenesen végigvihető. Cirka 3-4 órás az is. Amúgy leárazást, akkor pofátlanul olcsón adják, én 2000 forintért vettem karácsonykor. 

Örülök egyébként, hogy felkeltettem a kíváncsiságodat: szeretném terjeszteni az igét erről a játékról, mert szerintem megérdemelne több publicitást.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon 312]

Control PS4

Szépen komótosan kiplatoztam. Gyűjtögettem, olvasgattam.

Élvezetes játék volt, a sztori is tetszett, jó volt megtalálni az Alan Wake easter eggeket.

Mondjuk szerintem nagyobb körülötte a hype, mint amennyire jó játék. Korrekt, de az agyam nem dobtam el. 

[SaltyDave 490]

3 kisebb szívroham közepette de megvolt a Devil May Cry 5 Bloody Palace Nero-val is. Ezzel mindhárom játszható karakterrel kiakasztottam a BP-t. Nem mondom csaltam kicsit mert az isten tudja melyik atomnehéz utolsó előtti nehézségi szint (azt hiszem 5.) leküzdéséért megkaptam a szuper karaktereket amikor is végtelen devil triggerük van. V-nél ez annyit jelent az óriási fekete trutyi gólemje sosem tűnik el, innentől az kb. godmode volt mert a 3 petre fókuszált az összes ellenfél én meg nyomkodtam félálomban a gombokat a pálya másik végéből. Dante már kemény volt, nála ugye a devil trigger ad egy naaaagyon lassú élet regenerálódást de amikor 40%-át lecsípi egy ütés a 2 sor (max) életednek akkor ez nem oszt nem szoroz, így inkább azt mondanám amikor hajszálon múlt valami, akkor lehet hogy azon a hajszálon vastagított picit (a super devil trigger módját nem használtam, gyűlölöm, vicc). Na de Nero. Nero semmi ilyesmit nem kap DT-ben, annyi hogy picit nagyobb az ütése hitboxa és a kis ellenfelek közül egyszerre kettőt tud behúzni, más passzív előnye nincs annak hogy nonstop be van kapcsolva (oké sword summon de az kb. olyan hogy nem 100-at sebez a lövésed hanem 120-at, az ellennek meg van 20k élete). Huhh de megizzasztott. King Cerberus érthetetlen okokból kifolyólag rendszeresen elpitsázott, erről tudni kell hogy a 101 szintes arénából ő level 90 szóval iszonyat feltekert nehézségi szint. Hál'istennek van gyakorló mód és kétszer nekifutottam, másodjára sikerült... nagyon furán kell dodge-olni, én meg inkább védeni szoktam Dante-val egy fél pillanatra és kombózok tovább. Na de a vége. A VÉGE! lv98: az intro bossharc Urizen ellen amikor ül, utána Urizen bossfight a játék közepéről amikor áll, utána Urizen bossfight mission 18-ból a réten. És ezt így zsinórban úgy hogy nincs közben heal, újra felszerelkezés, semmi, és kb. 3x hozzád ér halott vagy max HP-ról. Annyira izgultam még többet hibáztam és egy pixelnyi életerővel jutottam el lv101-ig Vergilhez, ő meg nekem már rég piskóta, ezzel az önbizalommal álltam neki újra max HP-val és úgy beverte a pofám hogy öröm volt nézni. Összekaptam magam és megvolt. Ezzel minden achievement kész a DMC5-ben, kivéve hogy az összes nehézségi szint legyen meg S értékelésre, és legyen meg az utolsó nehézségi szint (Hell and Hell, amikor minden egy ütésből öl, de annyi élete van mint Dante Must Die-on, stagger armorral meg minden). Rohadt büszke vagyok rá, mert megizzasztott talán harmadik vagy negyedik próbára lett meg, de mivel minden alkalommal az első szinttől kell kezdeni eltelt pár hónap a próbálkozások között  . 

[jardo 51]

Forza Motorsport 7 - Egy Forzánál szerintem már alap, hogy rohadtul (feleslegesen is) sok kocsi van benne, és hogy mindegyik az utolsó varrásig jól néz ki. Amiért sokan szidták ezt a részt, hogy az újabb és újabb versenyek feloldásához egyre több és jobb kocsit kell birtokolnunk, és emiatt a játék átmegy farmolásba. Hát nem tudom, lehet, hogy nem ugyanazon a rendezvényen voltunk, de nekem a durván 50 óra alatt egyszer sem kellett farmolni. Szépen haladtam a versenyekkel, persze nem csináltam meg mindent, csak amihez aktuálisan volt kocsim meg ami kifejezetten érdekelt, de így sem volt soha olyan, hogy ne tudtam volna feloldani a következő szinteket. Gondolom ebbe a "problémába" főként azok szaladtak bele, akik egyből a legjobb, legerősebb, legdrágább, legritkább, legexkluzívabb kocsikkal akartak csapatni. De kérdezem: melyik autós játék működik így...? Ami viszont kifejezetten durva, az a valós idejű napszak- és időjárás változás, fene mód jól néz ki mindkettő. Ahogy ránk esteledik vagy kivirrad, illetve az éjjeli vaksötét is már-már hátborzongató, de a vizes aszfalt is gyönyörű, a megálló pocsolyákkal együtt, amiken fel tud úszni a kocsi. Lehet kritizálni pár dolog miatt a Forzát, de szerintem még mindig a legjobb választás, ha az ember egy jól skálázható autós játékot keres, ami se nem vérprofi szimulátor, se nem full arcade, és tele van tartalommal.

Gran Turismo Sport - Na a fentiek után elkövettem azt a hibát, hogy a Forza kormánya mögül egyből ebbe a játékba kezdtem bele, és hát az a helyzet, hogy ez finoman szólva sem vált a GT előnyére, sőt. Nem is nevezném ezt végigjátszásnak, inkább csak kipróbálásnak, de nagyon gyorsan el is ment tőle a kedvem. A Forzához képest egyszerűen fapadosnak tűnik az egész minden téren. A menü egy kész borzalom, nincs normális karrier mód, az egyes sorozatokon belül azt se látod, hogy hány versenyt csináltál meg és mennyi van még vissza, nem látod, hogy van-e hozzá megfelelő kocsid, nem tudod, hogy a még nem elérhető sorozatok és versenyek feloldásához mit kell elérni, egy bajnokságon belül nem lehet automatikusan a következő versenyre lépni, hanem minden alkalommal ki kell lépni a megcsinált versenyből vissza a menübe, majd onnan kiválasztani a következő versenyt, és belépni abba. A fizika és a vezetési modell is egyszerűbbnek tűnik, bár megalapozott véleményt úgy tudnék mondani, ha ezzel is többet játszottam volna. Értem én, hogy ez elsősorban online játékra készült, de ha már bekerült az egyjátékos mód, akkor picivel több figyelmet kaphatott volna, pár módosítással az is lehetett volna szórakoztató. Két dolog viszont kifejezetten tetszett. Az egyik ugyan apróság, de én szerettem, hogy nem csak a kocsikat lehet festegetni, hanem a versenyzőnk ruháját és sisakját is meg lehet tervezni. A másik pedig az, hogy csomó beállítást verseny közben is lehet módosítani az autókon, pl. kipörgésgatló vagy ABS mértéke, fékerő, stb., ezzel kicsit több mozgásteret adva verseny közben, szinte kanyarról kanyarra.

[bcom 253]

Kis kihagyás után befejeztem a Doomot. Nehezen tettem túl magam azon, hogy a játék tulajdonképpen nem áll másból, mint hogy bemegyek egy terembe/pályára, az összes ajtó lezáródik, jön ezer büfi, szétlövöm mindet, ajtók kinyílnak, mehetek tovább és ez százszor egymás után. Én az első doomokat nem játszottam, csak nagyon keveset, biztos ilyenek voltak azok is.  Mivel Half-Life fan voltam a Doom 3 nagy kedvencem lett. Ne az a 16-os egészen másmilyen volt. Ezt leszámítva egy élmény volt, miután hozzászoktam. Nagyon tetszettek a fegyverek, a harc, folyamatos adrenalin pumpálás, a hozzá tartozó szénné kompresszorozott  metálzene, a dizájn és a grafika. Végül SMAA-nál maradtam és levettem a motion blurt meg a film graint, így majdnem tűéles képet kaptam. A játék hossza pont elég volt nekem ezzel a játékmenettel. 

[SaltyDave 490]

Szintén kis kihagyás után, befejeztem a Resident Evil 2 2nd playthrough-t (Claire). 2-3x ecseteltem már ez mennyire nem egy másik perspektívája ugyanannak a történetnek rengeteg egymást ütő esemény (vagy annak hiánya) miatt, ez effektíve 80%-ban ugyanaz a kampány, itt-ott kicsit más útvonalakkal, és boss-okkal. Minden esetre a lezárása jóval kielégítőbb volt az első playthrough-énál, de őszintén szólva másodjára már messze nem ugyanaz a játék. Inkább volt egy árkád run hogy úgy mondjam (s a fejlesztők is tisztában vannak vele, jó japán szokáshoz híven gondolnak a speedrunnerekre, őrült online kihívások, értékelőtábla van meg minden, bár nem vagyok hajlandó ide redukálni az élményt amit bármelyik játék nyújt, pláne ez), olyan értelemben hogy elveszett a para faktor mert jól ismertem már hol mire számíthatok, és felkészülve mentem oda - egyrészt lélekben másrészt komoly arzenállal, Claire-el valahogy sosem volt gond hogy spórolni kellett volna az ammo-val, megmaradt 3 ablakbezáró deszka is, mire pedig végeztem a rendőrállomással olyan szinten tele voltam gyógynövényekkel, HP pakkokkal (1x elcsesztem egy bosst na, első playthrough-ban sosem haltam meg mentségemre szóljon, de még HP pakk se kellett szerintem kettőnél többször 2 playthrough-ban), és ami még fontosabb, töltényekkel hogy már azt se tudtam mit craftoljak poénból. De úgy hogy félezer(!) uzi töltény volt már nálam, 3-féle pisztoly dugig 4 féle tölténnyel, gránátvető kétféle gránáttal (spóroltam a tüzessel előrelátóan ^_^), gyakorlatilag minden nagy boss amit a játék ellenünk állít pillanatok alatt lement mert úgy szórtam rá a gránátokat mint ha a fán nőne, dobhatót is, lőhetőt is, agyatlanul mehetett bele másból egész tár.... nem volt ez így rossz na, második playthrough, de nagyon kellett volna több új terület, több új ismeretlen faktor ami növelné a feszültséget. 

Aki egyébként szereti az ilyesmit - én pl. DMC-ben nagyon de ez a játék egyszerűen nem illik hozzá - a 2nd playthrough után feloldódik egy 4th survivor mód ahol egy a történet során videófelvételeken nyomokban felfedezhető arctalan katonát kell irányítani, és szinte visszafelé lejátszani a játékot (helyszínek tekintetében). Ez még a "talán egyszer" kategória (értsd: sose nyúlok hozzá), de akinek ez se elég utána kap egy Tofu survivor módot ahol egy embernagyságú tofut kell irányítani akinek adott felszerelés szettje van és nem találsz mást hozzá (de mondjuk van egy tucat késed) és ezzel kell különféle kihívásokat teljesíteni, új tofukat feloldani. I shit you not, it's real. Furcsa mód amennyire negatív véleménnyel vagyok arról hogy hogyan kezeli a játék a történetet (rakd össze két darabból amik nem passzolnak egymással) és mennyire nem érdekelnek az extra módok, azért mindez eléggé sok content ami összességében még inkább azt mondatja velem hogy megérte az árát. Hozzá kell tenni 20 dollárért vettem amikor először beesett annyira, de hajlok rá hogy azt mondjam 25-öt is adnék érte  . 

Két mini kampányra még kíváncsi vagyok:

Spoiler

az apa és lánya borítósra, és a nőre akit a rendőrfőnök vélhetően nekrofil okokból tartott (ugh...). 

 

[-OJ- 179]

Far Cry 3 Classic Edition (PS4)

A PC-n végigtolt első rész után ez a második FarCry, amit végigjátszottam. A második rész pár óra után elveszített, ez viszont teljesen beszippantott. A dzsungelsziget kidolgozottsága és megjelenítése még ma is példaértékű, a karakterek mind zakkantak, a harc letisztult és élvezetes, van sok mellékküldi és bázisfoglalás. Jó, ezt manapság bármely homokozójáték hozza, de most már látom, miért volt ez annyira jelentős a megjelenése idején. Egyedül a sztori volt fura, de ha tippelnem kellene nagy elemzések nélkül, szerintem

Spoiler

az egész egy drogos álom volt, amiben a hollywoodi lúzer főhős akciósztárnak képzeli be magát, megment mindenkit, meghágja a hercegnőt, legyőzi a gonoszokat, stb - ezt támasztotta alá számos, megmagyarázhatatlan dolog. Pl Buck mindig oda teleportál, ahol vagyunk, Tomb Raideres ősi sírfeltárás egy mágikus iránytűvel, Vaas mellkason szúr egy tőrrel, mi mégis lazán kihúzzuk és ellene fordítjuk. Hoyt pókerpartiján puszta kézzel lemészárolunk egy tucat zsoldost - mindegyik egy nagy WTF jelenet, mintha Jason elméje szükséghelyzetben korrigálná a lehetetlen szituációkat. És a vége is csak egy pillanat alatt lefut, mintha felébrednénk egy rémálomból.

Aztán lehet, csak én gondolom túl, és az írók teljesen komolyan gondolták ezt a bullshit sztorit.

Szóval a játékmenet nagyon bejött, olyannyira, hogy platináztam is a játékot, pedig sosem szoktam ezzel foglalkozni a fárasztó acsik miatt (ez kereken a második platinám). Itt viszont mindegyik egyszerűen teljesíthető volt, még a sztori befejezése előtt, így nem sajnálom a rá szánt időt.

 

[nyrfan 36]

3 hours ago, -OJ- said:

Far Cry 3 Classic Edition (PS4)

A PC-n végigtolt első rész után ez a második FarCry, amit végigjátszottam. A második rész pár óra után elveszített, ez viszont teljesen beszippantott. A dzsungelsziget kidolgozottsága és megjelenítése még ma is példaértékű, a karakterek mind zakkantak, a harc letisztult és élvezetes, van sok mellékküldi és bázisfoglalás. Jó, ezt manapság bármely homokozójáték hozza, de most már látom, miért volt ez annyira jelentős a megjelenése idején. Egyedül a sztori volt fura, de ha tippelnem kellene nagy elemzések nélkül, szerintem

  Reveal hidden contents

az egész egy drogos álom volt, amiben a hollywoodi lúzer főhős akciósztárnak képzeli be magát, megment mindenkit, meghágja a hercegnőt, legyőzi a gonoszokat, stb - ezt támasztotta alá számos, megmagyarázhatatlan dolog. Pl Buck mindig oda teleportál, ahol vagyunk, Tomb Raideres ősi sírfeltárás egy mágikus iránytűvel, Vaas mellkason szúr egy tőrrel, mi mégis lazán kihúzzuk és ellene fordítjuk. Hoyt pókerpartiján puszta kézzel lemészárolunk egy tucat zsoldost - mindegyik egy nagy WTF jelenet, mintha Jason elméje szükséghelyzetben korrigálná a lehetetlen szituációkat. És a vége is csak egy pillanat alatt lefut, mintha felébrednénk egy rémálomból.

Aztán lehet, csak én gondolom túl, és az írók teljesen komolyan gondolták ezt a bullshit sztorit.

Szóval a játékmenet nagyon bejött, olyannyira, hogy platináztam is a játékot, pedig sosem szoktam ezzel foglalkozni a fárasztó acsik miatt (ez kereken a második platinám). Itt viszont mindegyik egyszerűen teljesíthető volt, még a sztori befejezése előtt, így nem sajnálom a rá szánt időt.

 

Nekem a FC 3 nagyon kellemes csalódás volt. Én még X360-on toltam végig. Egész jól el lehetett vele szórakozni, a hibái, meg a hülye sztorija ellenére is. Aztán megvettem ezen fellelkesülve a 4. részt is, de az már nem ütött akkorát. Gyakorlatilag egy copy paste játék, minden tök ugyan az, mint a 3. részben, csak más terepen. Aztán ahogy néztem a Primal is tök ugyan az, csak az meg az őskorban. Még a térkép is megegyezik. Szóval nálam a 4. résszel el is szállt minden érdeklődés, hogy a többit kipróbáljam.

[Edemking 115]

The Wolf Among Us

 

Elkezdtem a backlogomban felgyűlt játékok kipipálását. Mivel nem nagyon játszottam eddig telltale játékokkal és erről csak jót hallottam, így ezzel kezdtem. 
Élvezetes az elejétől a végéig, annak ellenére, hogy az animáció néhány jelenetben eléggé ki tudott venni a jelenetekből. Ja és a legszomorúbb akkor voltam amikor a végénél találkoztam az egyetlen buggal a végigjátszás alatt, ami miatt ki kellett lépnem a játékból és utána amikor visszaléptem tudtam csak folytatni a játékot. 
Egyelőre háttérbe vonul de még mindenképpen elő fogom még venni és végig fogom újra játszani, hogy mit tudtam volna másképp csinálni. 

[SaltyDave 490]

1 hour ago, Edemking said:

The Wolf Among Us

 

Elkezdtem a backlogomban felgyűlt játékok kipipálását. Mivel nem nagyon játszottam eddig telltale játékokkal és erről csak jót hallottam, így ezzel kezdtem. 
Élvezetes az elejétől a végéig, annak ellenére, hogy az animáció néhány jelenetben eléggé ki tudott venni a jelenetekből. Ja és a legszomorúbb akkor voltam amikor a végénél találkoztam az egyetlen buggal a végigjátszás alatt, ami miatt ki kellett lépnem a játékból és utána amikor visszaléptem tudtam csak folytatni a játékot. 
Egyelőre háttérbe vonul de még mindenképpen elő fogom még venni és végig fogom újra játszani, hogy mit tudtam volna másképp csinálni. 

Ha Telltale akkor szinte semmit. 

[payskin 917]

De, a Wolfnak is van legalább 2-3 befejezése és közben is egy csomó döntés, elágazás. Szerettem, jó kis kaland volt.

[Edemking 115]

Igen, én is az elágazások miatt akarok újra végigmenni rajta, meg úgy érzem, hogy elbénáztam a nyomozási részt.
 

A befejezéseknél pedig csak a végigjátszás közben 4et számoltam. Bár nem tudom, hogy majd mennyire térnek el ezek egymástól a valóságban. 

[jardo 51]

A Plague Tale: Innocence

Régóta szemeztem már ezzel a játékkal, elsősorban a hangulata és az atmoszféra miatt érdekelt. Most a 19 órás (100%-os) végigjátszás után azt mondhatom, hogy valóban ez az egyik legnagyobb erénye a játéknak. Nagyon erős a hangulat, helyenként kifejezetten nyomasztó is, a hangok, de főleg a zenék pedig fantasztikusak, tényleg. A másik, hogy érzelmi szempontból is elég kegyetlen a játék, egyrészt ugye gyerekek szemén keresztül mutatja ezt a rengeteg borzalmat, másrészt pedig az út áldozatokat is követel. Meg amúgy sem finomkodik a játék, rengeteg helyen találkozunk elhullott állatok felhalmozott tetemeivel, halmokban heverő emberi hullákkal, illetve ott van a csatateres jelenet is, szerintem elég meghatározó jelenetsor, amikor először megpillantjuk, játékban ilyennel nem sokszor találkoztam még. És ahhoz képest, hogy ez egy viszonylag kisebb játék, a kinézete sokszor AAA-t megszégyenítő, ami megintcsak sokkal inkább átélhetővé teszi a látott borzalmakat. A sztori egyébként közepesen érdekes, jól indul, leginkább az tetszett benne, hogy bár jelen van egy kis misztikum, de még a hihető mértékben, viszont ez a játék második felében kicsit elcsúszik, aztán jönnek a tornádóként örvénylő patkány hullámok, meg a lángoló inkvizítorok és hasonlók, na ott picit megbicsaklik az egész. De ettől függetlenül tényleg egy borzasztóan hangulatos játék, nekem nagyon tetszett.

[Malleus 151]

 

Blasphemous

 

Stream-eken láttam ebből a játékból részleteket és az alapján fogott meg a világa. Ebben nem is csalódtam. Ez a kvázi-katolicizmus által inspirált elborult fantasy világ nagyon érdekes és egyedi lett. Bár a lore Dark Souls-osan homályos, de adja a hangulatot.

A játékot hívják soulslike-nak meg metroidvania-nak is, és bár vannak elemek innen is onnan is, de szerintem egyik sem illik rá eléggé. A fejlesztők által használt „punishing action-platformer” talán a legjobb besorolás. A játékmenet szerintem hozza a kötelezőt, van egy egyszerűbb harcrendszer, illetve némi fejlesztgetés, és különböző bónuszokat adó cuccok használata. Én ez utóbbiak legtöbbjét kicsit gyengének éreztem, szerintem nem befolyásolják a játékmenetet eléggé. Ugyan a harc nem bonyolult, de az ellenségek felettébb változatosak, másként harcolnak, másként kell őket legyőzni.

A másik alapvető része a játéknak a platforming. Na ezek gyakran felvitték az agyvizemet, főleg mert rengeteg olyan szituáció van ahol ha hibázol azonnal meghalsz, mert karókkal teli verem van alattad. Ez a szigorú (Dark Souls bonfire jellegű) mentési rendszerrel kombinálva elég durva, főleg, hogy sok ilyen „akadálypályát” többször is meg kell látogatni, mivel fast travel nincs sok, és gyakran kell oda-vissza mászkálnunk a helyszíneken. Ez utóbbi azért nem baj, mivel a játék világa nagy, nem lineáris, van rajta felfedezni való, és amikor új "mozgási képességet" (mint a metroidvania-kban) szerzünk akkor a már bejárt helyszíneken is van okunk újra körülnézni.

A képi világ nagyon tetszett, a fejlesztők elmondása szerint elsősorban a spanyol vallási műalkotások, ikonográfia és öltözékek inspirálták, aminek egy nagyon egyedi vizuális élmény lett az eredménye, beleértve az ellenségek, boss-ok dizájnját, de a helyszínek hátterét és színvilágát is. Mondom ezt annak ellenére, hogy nem vagyok oda a pixelart-ért, de amit itt kihoztak belőle, az nem rossz. A zenék is jók lettek, néhány ambient darab nagyon megragadt a fejemben.

Amit még nem bántam volna, ha a játék támogatja az egeret. Na nem mintha nagyon szükség lett volna rá, de a jobb kezemmel amúgy is csak két gombot használtam (attack/parry), azt meg kényelmesebb lett volna kattintgatni. De ezt (meg az instakill platformer részeket, illetve egy-két szívatósan nehéz boss-ot) leszámítva nagy élmény volt a játék. Még egyszer köszönet payskin-nek a kódért!

 

[moody 668]

@Malleus szerinted PS4 kontrollerrel nehezebb vagy könnyebb lenne játszani? Mert valamelyik platformra meg akarom venni, csak még nem döntöttem el hogy melyikre.

On 4/17/2020 at 12:08 PM, payskin said:

De, a Wolfnak is van legalább 2-3 befejezése és közben is egy csomó döntés, elágazás. Szerettem, jó kis kaland volt.

Szerintem ennek a játéknak a legjobb a hangulata, atmoszférája amit ismerek. Ezt komolyan mondom. 

[Malleus 151]

1 hour ago, moody said:

@Malleus szerinted PS4 kontrollerrel nehezebb vagy könnyebb lenne játszani?

Nem játszom kontrollerrel, de szerintem nem kéne hogy legyen számottevő különbség.

[SaltyDave 490]

Sekiro: Shadows Die Twice
+ Szűz FromSoftware-esként világrengető Dark Souls 3 -hoz hasonlítható érzések, adrenalin.
+ Továbbra is körüljárja a stúdiótól megszokott elmúlás és halál filozófiájának körüljárása, még ha egyszerűbb is itt.
+ Iszonyatosan pörgős harcok, különösen a boss harcok amik egy az egyben a FURI alapján készültek, csak még szigorúbb az életerővel való bánásmódja a játéknak, amitől a fenti első két pont működik. Nagyon menő hogy hozhattam a DMC3-4-5-ös Royal Guard tapasztalatokat magammal (mint kiderült redditről ott egyébként még szigorúbb az időzítés, mert a Sekiro valami 30 frame-et ad parry-re, a DMC5 4-et).
+ Igazából minden ami működik a Dark Souls-ban is: rejtélyes NPC-k és akár többmegoldású mellékküldetéseik, amik különféle érdekességeket adnak jutalmul. Míg a Dark Souls-ban és a Bloodborne-ban ez az esetek többségében valami skin vagy új fegyver volt, ritkán egyedi consumable, addig itt lehet kapni komplett új skill fákat például.
+ A skill fa eleinte érdekes alternatívája az új fegyerek és a velük járó új animációk helyettesítésének.
+ Mivel egyetlen fegyverünk van, kaptunk helyette shinobi prostetic arm-ot, amit különféle érdekes szerkezetekkel lehet felszerelni mint pl. pengékből szétcsúsztatható ernyő ami pajzsként szolgálhat, pajzstörő balta, messze érő lándzsa és még egy jó pár amit nem spoilereznék el.
+ Az ugrás, peremeken megkapaszkodás, és a grapple hook egy a stúdiótól sosem látott vertikális szabadságot ad a pályák felfedezéséhez, amiket így élmény bejárni, felfedezni, különösen mert sokszor valóban igen értékes dolgokra bukkanni.
+ Nincs build és RPG rendszer. Végre tudtam játszani úgy egy FromSoftware játékkal hogy 100%-ig az ingame információkra tudtam hagyatkozni - e téren amúgy barátibb a Sekiro és magyaráz - és nem kellett 20-30 órákra előre terveznem hogy na most mire költsem az XP-t, dex-re vagy str-re. Dark Souls-ozni wiki nélkül gyakoratlatilag öngyilkosság és irdatlan nehezen visszafordítható károkkal jár amit a karaktered alakítása szenved meg. Itt ennek nyoma sincs, hősünk nem fejlődik, csak bossok legyőzésével lesz több élete vagy üt erősebbet, és ennyi. Ami a szokásos soul gyűjtés az itt sima xp, és nem veszik el ha megütsz bizonyos mérföldköveket amikor kapsz skill pontot.

- Helyenként borzasztó igénytelen, elnagyolt pályatervezés. Különösen a játék elején, Ashina Outskirts-ön szembetűnő a magas üres falak sokasága és olcsó terület elzárási módszerek.
- A headless miniboss-ok az abszolút bullshit kategóriába esnek.
- A skill fa teljességgel fölösleges a játékba. Van pár menő mozdulat amit kipróbálni egyszer-egyszer oké, de az esetek 99%-ában egyszerűen nem éreztem szükségét hogy bármilyen skillt használjak, sőt, mivel a parry-zésben jó vagyok, már pedig a játék anélkül játszhatatlan lenne (igyekszik be is tanítani amolyan Kill Bill-es Mai Pei módszerrel hogy vért hugyozol az elején  ), egyszerűen nincs rá alkalom hogy használd őket, mert... minek? A játék elején elsajátított körkörös vágás jó a játék kb. 2-3 pontján ahol nagyon gyenge de sok ellenfél van, és a lándzsával / baltával le lehet törni bizonyos páncélokat, de ennyi. A többi inkább amolyan csodaszer counterként működik egy-egy bossra (lila ernyő a mágusra, az utolsó síp a démonokra és a szellemekre, a tűz pedig a vörösszeműekre), de ezen kívül valós felhasználhatóságuk a nulla felé konvergál. 
- Mikor szokja már le a From Software hogy zsinórban többször kelljen beszélni ugyanazzal az NPC-vel hogy elmondjon minden újat?
- A gyűjthető consumable-ök 90%-a szemét és sosem használtam. Mivel a játék erősen veri beléd azt a gondolatot hogy bármikor meghalhatsz, így aztán az egyszer használatos dolgokat az ember tartalékolja, míg nem arra nem jön rá hogy van belőle 50 és véget ért a játék. Valahol a játék első harmadában használtam a plusz pénzdobó buffot amikor farmoltam pár prostetic upgrade-ért, de ennyi.
- Ami nagyon működik benne - a párharcok - kardokkal, lándzsákkal, az egyben érezhetően nagyon vissza is fogja a fejlesztők kreativitását. Két bosst leszámítva nem igazán van benne kreatív szörnyeteg (a nagy majom nem az), markáns, egyedülálló boss amit a Dark Souls gótikus fantasy környezete lehetővé tett. Itt a content mondjuk 80%-a szamurájok, ninják, és generálisok, vagy katanával vagy lándzsával, bossok és mezei ellenfelek terén is.
- Kiábrándítóan alacsony jutalmazás a bossokért. Oké hogy hozza az "ez azzzz, legyőztem!" érzést ami az igazi jutalom, de úgy hogy nincsenek fegyverek a játékban, nem kapsz semmi érdekeset a bossokért (2 kivétel akad, Lady Butterfly és az első nagy majom), egyszerűen óriási csalódás hogy sokszor még egy skill pontra elegenedő xp-t se adnak. 
- Jó dolog hogy vannak ismétlődő bossok, sokszor kívántam a DS-ben hogy bár újra harcolhatnék ezzel vagy azzal a mostani tudásommal, cuccaimmal. De amikor egy miniboss 5-6x ismétlődik, és csak úgy be van suvasztva egy sarokba hogy na, ide talált a játékos valami érdekességet keresve, és tádá, miniboss... és ez jó is lehetne, de amikor "áh már megint ez" reakciót vált ki akkor valami nem oké. 

Hogy GOTY material lenne? Nem kérdés. Megérdemelten hozta el a díjakat. De szerintem nem a legjobb FromSoftware játék, főleg a harcrendszerből és a földhözragadtabb díszlet miatt limitált kreativitás az ami ezt mondatja velem. Az idei GOTY listámon előkelő helyen lesz.

[jardo 51]

CoD Modern Warfare

A kampány nekem tetszett, ha valamikor, most aztán tényleg filmszerű az egész, már ami az átvezetőket, a kameraállásokat, a rendezést, stb. illeti. Plusz k*rva jól néz ki, főleg a fények, amire rendesen rá is játszik a játék, de aki figyel, az olyan aprólékosan kidolgozott részleteket is észrevehet, amiket nem hogy egy CoD-ban, de talán úgy általában véve nagyon kevés játékban várnál.

Spoiler

Nézzétek meg pl. a Hometown küldetésben Farah-ék lakásában a polcokon a teáscsészék festett mintáit, vagy mondjuk a székek kidolgozását. És tele van ilyenekkel a játék, csak egyrészt nincs idő ezekre figyelni, másrészt meg nem is keresed az ilyen részleteket, mert amúgy sem számítasz rájuk.

Mondjuk az eredeti MW szerintem cseppet izgalmasabb volt Csernobillal, az atommal és hasonlókkal, szóval több volt az ennyi év távlatából is emlékezetes jelenet, de azért pl. a Clean House itt sem panaszkodhat. Ez egy ismerős toposzokból, de korrekten összerakott kis akciófilm tulajdonképpen. Egyébként a botrányt sem igazán értem körülötte. Indokolt a +18-as besorolás? Igen. Így van besorolva a játék? Igen. Akkor hol a probléma? Elismerem, hogy az ideggáztól a földön vonagló, haldokló emberek és álltok látványa, a nyilvános kivégzések ábrázolása, az utcán heverő, agyonlőtt gyerekek tetemei, vagy a Piccadilly-n történtek nem feltétlenül könnyen befogadható dolgok, ahogyan mondjuk a Butcher vallatása sem, de egyrészt a játék többször is felhívja a figyelmet, hogy felkavaró eseményeket fogunk látni, másrészt fogadjuk el, pontosabban ismerjük el a tényt, hogy napjaink "háborúit" sajnos így vívják (helló London, Párizs, Nizza és még lehetne sorolni), harmadrészt pedig filmekben, sorozatokban vagy akár könyvekben is láttunk és olvastunk már hasonló borzalmakat, néha még durvábbakat is. A játék talán két esetben bíz ilyesmi cselekedetet a mi moralitásunkra, de bizonyos szempontból még ezeknél is lehet ésszerű "kifogás", hogy miért cselekszünk úgy, ahogy. Ilyen szempontból szerintem a MW2 No Russian pályája sokkal amorálisabb volt, mert ott mi magunk lőhettünk civilekre, terroristaként, minden ok nélkül.

Egyébként érdekes, hogy egy CoD-tól mit szokott meg az ember? Azt, hogy folyamatosan simogatja az egónkat, állandóan dicsér, jutalmaz, érezteti velünk a haladást, a fejlődést. Na ehhez képest itt a kampány során talán 4 vagy 5 trófeát sikerült összeszednem, ezek közül is párat tök véletlenül. Második végigjátszásra már kifejezetten a trófeákra mentem, és azt kell mondjam, elég ötletesek vannak, nem ilyen találj meg mindenféle szir-szart félék, hanem olyanok, amik kihívást visznek a játékmenetbe, vagy olyan dolgokra sarkallnak, amiket magadtól nem biztos, hogy kipróbálnál. Az egyik pályán menj végig egy adott fegyverrel (se gránát, se melee), a másik pályán használj legalább 8 különböző fegyvert, megint máskor ne hagyd, hogy a rád vadászó sniper egyszer is eltaláljon, a Clean House-t csináld végig úgy, hogy nem kapsz sebzést, miközben minden ellenfelet egy találattal intézel el, és hasonló dolgok. Ötletes.   A platinához már csak a Veteran/Realism végigjátszás kéne, hát majd meglátjuk.   Ja, és az is fura volt nekem, hogy multis trófeák egyáltalán nincsenek. Értitek, egy CoD-ban...

Eléggé rápörögtünk a Warzone-ra is, mondjuk nekem nem volt korábbról br tapasztalatom, se PUBG, se Fortnite, se Apex, se semmi, szóval összehasonlítási alapom csak annyi van, amit másoktól hallok, meg amit ahhoz képest a Warzone-ban tapasztalok. Az tuti, hogy a crossplayt azonnal ki kell kapcsolni, nem is feltétlenül a bill-egér miatt, mert azt natívan támogatja pl. a PS4 is, hanem azért, mert mocskosul sok csaló van PC-n. Meg az is elég idegesítő, amikor óvatlanul úgy lépsz ki mondjuk egy sarok mögül vagy egy épületből, hogy egy ott kempelő játékosnak te vagy az egyetlen killje az egész játék során. A Gulag viszont szerintem jópofa, hogy ad még egy 1v1 lehetőséget a visszatérésre. Ráadásul PS4-en nem kell hozzá Plus sem, szemben az Xbox-szal, ahol ehhez is kell a Gold előfizetés. Szóval elvagyunk vele, nyilván haverokkal ez is rohadt szórakoztató, mint szinte minden, állandóan megy a "na csak még egy kört" hatás.  

[Iam_The_Ghost 75]

Star Wars Jedi: Fallen Order

Tegnap végigvittem a sztorit, jó volt ez. A végére már kezdtem érezni, hogy a karakter fejlődik és ezáltal könnyebb a harcrendszer, a platfom részekre továbbra is legyintettem, a sztori... unalmas. Úgy tűnik az SW világában tényleg semmi más nem létezik, mint hogy valaki világos vagy sötét, jó vagy rossz, és minden dráma középpontjában az áll, hogy xy oldalt változtat vagy sem. Döbbenet, mennyire nem mernek picit más irányba menni, már-már visszasírom Anakin és Padmé romantikázást, legalább az eltért a megszokottól.
Summa summarum, elég kiforratlan a game, mind technikailag, mind játékmechanikailag ráfért volna még több idő, de a hangulata elkapott és szívesen merültem újra és újra bele. Megpróbálkozom a trófeákkal is, hátha tudom platinázni, bár a 100% explored world elégé nonszensznek tűnik, na de majd youtube videók segítenek...
Folytatást ehhez nem szeretnék, a könyökömön jön ki a IV-IX. részig tartó időszak, sztori és felfedezni való világ tekintetében is abszolút behatárolt a készítők mozgásköre. Még a prequel ideje is több izgalmat és változatosságot ígérhetne, de jobb lenne totál elszakadni időben, évezredeket vissza (KotOR) vagy akár előre repülve.