The Secret of the Force

[Leo88 0]

Kár egyébként, hogy elszoktál az ilyen du. 1-2 órai postolástól, mert most lenne idõm reagálni :(

[Lucky_Strike 0]

Nem szoktam el, csak ma is volt egy kis program, és csak most kb 1 órája vagyok egyedül... de már látok is neki.

Majd fogok én éjszaka/kora délután is postolni még, csak ahhoz az kell, hogy egyedül legyek. :)

[Lucky_Strike 0]

A füstölgõ, energia-kisüléseket szikrázó gépteremben a robotok azonnal érzékelték a lightwarrior jelenlétét, így hõsünknek nem volt esélye kikerülni az összecsapást.

Aedan fejében egy furcsa dallam kezdte elindítani magát, mellyel egyre jobban ráhangolódott a kiadósnak ígérkezõ, életveszélyes harcra. A droidokat gyorsan felmérte, és ijedten konstatálta, hogy nagyon nem erre számított.

A harc elõtt még egy gyors pillantást vetett a romos teremre keresve Selt és Dreathet, de a fél másodperces idõ kevés volt erre. A 3 méteres tömbkezû monstrum lomha, de nagy lépésekkel indult el felé áttaposva egy eldõlt oszlopot, a 2 méteres pedig fürgén szaladt végig a fal mentén. Taktikusan haladtak Aedan felé, a 3 méteres jött, mint egy sziklatank, a pengekezû pedig igyekezett eltûnni szem elõl, hogy lesbõl támadjon. A Deathbringert erõsen megmarkolta, majd szájához emelve megcsókolta azt. Nem gondolkodott igazán, hogy a halványlila Hraath-kristály bevonatos pulzálást mennyire lehet okos dolog szájhoz érinteni, de megtette egyfajta rituálé érdekében, erõt adva ezzel magának és a kardnak is. Az idõ relatíve lelassult körülötte, látta, ahogy a tank emeli a vaskos acéltömböket, ahogy szóródnak le róla a törmelékek. Érezte – vagy csak beképzelte -, ahogy kezében a kard felruházza energiával. Ha egy filmet néznénk, akkor most meglepõdve látnánk, hogy Aedan mennyit változott két év alatt, ugyanis most elõször láthatnánk õt igazi harcban. A Deathbringert felhajította úgy a plafonig, hogy az beleszúródjon, majd Aedan egy ember felettit szaltózva kerülte ki a 3 méteres rohamát, mely vállal akarta lerohanni, s elmorzsolni csempészünket. Az ugrás következtében megragadta a kardot, s már felfegyverkezve ért földet. A háttal levõ robot felé sprintelt, s teljes erõbõl belevágta kristálybevonatú halálhozóját. A Deathbringer kicsit lassan, de biztosan úszott át az acélvázú droidkolosszuson. Csipõszinten talált a szúrás, de közel sem volt halálos. A droid lábmozgása kicsit megzavarodott, de megsemmisülésnek nyoma sem volt. A tank belemarkolt a csempézett talajba szétmorzsolva azt, s hátrahajította a morzsalékokat. Aedant jobb vállba találta pár nagyobb csempeszilánk, melytõl vicsorított és sziszegett egy nagyot. Már készült volna a következõ csapásra nyak felé, amikor alig hallható gyors osonást hallott a háta mögött. Meg sem nézve ki az már csapott is egy vízszintes 270 fokot, ezzel felhasítva a másik droid mellkasán található páncélt. Az egy pillanatra meghökkent, majd rögtön elkezdett kaszálni a végtagjaival. Aedan tudta védeni a suhintásokat, ám egy tökéletesen mozgó droid, akinek két villámgyors penge karja van igencsak legyõzhetetlennek tûnt. Hõsünk agyán átvillant az a lehetõség, hogy õ ezt most nem éli túl. Ennyire veszedelmes ellenfél ellen még álmában sem lett kiképezve, ez a mechanikus gyilkológép messze túlszárnyalta eddigi összes ellenfelét. Egyszerûen ez túl sok volt, közel sem így képzelte el az ellenséges robotokat. Egy szál maga, akármennyire is képzett, egyszerûen kevésnek tûnt még egy ilyen karddal is a 2 robot ellen, ám lehet még alul maradt volna még 1 ellen is. A pengekarú nagyobb eséllyel, nagyon veszedelmes sebességgel mozgatta fém karjait. A védekezés egyre nehezebbnek tûnt már, pedig csak alig fél perce tartott, támadásra pedig nem látott esélyt a két gyorsan forgó penge ellen 1-gyel. A háttérben hallotta, ahogyan egy nagy fémszerkezet kezd felemelkedni. A helyzetet csak tetézte, hogy pár másodperccel késõbb egy brutál erõs ütést kapott jobb oldalról, amitõl visszarepült a gépterembe egy üveges rész áttörésével. A gyilkos becsapódás után érezte, hogy csorog valahonnan a fejébõl a vér, melyet szemöldökei megpróbáltak felfogni, kevés sikerrel. A vörös folyadék belement a bal szemébe, folytatva útját orrgödre felé, bele a szájába. A nem gyakran érzett íz emlékeztette egy tegnapi élményre. Szabad kezével gyorsan megtörölte látószerveit, majd maradék erejébõl megpróbált felkelni, hogy folytassa a reménytelen küzdelmet. Egy oszlop mellé zuhant, melybõl szakadt áramcsövek és madzagok lógtak ki, így a felkelés következtében Aedan levállalta azokat. A következõ érzés leírhatatlan volt, belecsapott az áram. Érdekes módon nyitott szemmel élte túl a balesetet, és az éles idegein átmenõ fájdalom csak egy pillanatig volt elviselhetetlenül könyörtelen, utána már csak enyhe csípéssel érezte, mintha a testének egy biztonságos csatornája vezetné az áramot, mely benne nem tesz kárt. A kékes áramkisülés végigszaladt mindkét karja irányába, s végül átölelve felsõ végtagjait eltávozott az ujjvégeknél, be áram-erezetezve a mennyezetet. Viszont a legelsõ fájdalmas áramcsapás érzet megtette a minimális, de káros hatását. Aedan összeesett.

Elsötétült a világ. A sötétségben érezte, hogy még nem halt meg, csak erõsen zuhan, lefelé a jeges szélben. Mennydörgést hallott, szikrázó, pisszegõ hangokat. A messzeségbõl

vélt felfedezni. Egy hatalmas fekete csõbe zuhant, melyben tovább siklott, akár egy csúszdában. Kinyitva szemét látta, hogy egy ér-hálózat rajzolódik végig az egész belsõ részen, melynek folyton változtak színei. 'Utazása' a csõben elég depresszív volt. Az alagút felszínét végig püfölte, és szurkálta valami. Furcsa robotikus hangokat is hallott, megjelent a csõ felsõ részén Sel elmosódott arca, mintha a nõ a segítségét kérné. Egy kis ideig még nézte Sel-t a csavaros sötétségben, melyet megtörtek a fényes erezetek, s érezte hogy közel áll hozzá a a fekete hajú démon, meg kell õt mentenie. Legszívesebben átölelte volna most, de képtelen volt megmozdulni a gyors csúszás közben. A csõben való csúszás eltartott vagy 10 percig, mire kiért belõle, ismét a levegõbe, hogy tovább zuhanjon. Szakadt a jeges esõ, dörgött az ég, a felhõk koromfeketék voltak, a villámok lilán villogtak. Aedan egy deszkaszerûségen landolt nagy reccsenéssel. Felkelt, s látta, hogy egy vikinghajón van, amelyet egy hatalmas óceáni vihar ostromol. A legénység nagy része magas szõke férfi volt, hajuk hol rövidebb, hol hosszabb, ám nagy szakálla az mindegyiknek volt, s hajukban/szakállukban is vastagabb és vékonyabb fonatok díszelegtek. Aedan köré gyûltek, mint valami szektások, és valamennyien rámutattak és skandáltak valami furcsa szót óskandináv nyelven. Aedan nem tudta hova tenni ezt a dolgot, így csak rémült arccal nézett a vikingekre. A vademberek a skandálás közben kitartották mindkét karjukat, maguk elé vagy felfelé tartva, megfeszítve, enyhén meggörbítve minden ujjukat. A kövér esõcseppeket a szél erõsen nekivágta a férfiaknak, és az olykor villámfénnyel körülrajzolt sziluettjük még epikusabb volt a tomboló viharban. Pár perc múlva megjelent egy szárnyas-sisakos nagyon magas tömörizom viking, akinek hosszú vörös haja és szakálla volt. Rövidnyelû, ám nagy kalapácsot hordott a kezében, melyet miután megállt az ég felé emelt. A kalapácsból azonnal kilõtt egy vastag villámcsóva, mely elérve az eget milliónyi kis erezetre szakadt tovább. A kis mutatványt még erõsebb dörgés kísérte, erõs szélfújással. Aedan tátott szájjal nézte az eseményt, teljességgel belefeledkezve a csodálatos villámokba, melyeket annyira csodált saját álmaiban is. A vezetõ hirtelen Aedan felé irányította a kalapácsot, melybõl a sugárzó villámrengeteg telibe találta a mellkasát. Az áram áthaladt teste minden egyes sejtjén, felemelte a levegõbe, majd torkaszakadtából üvöltve robbantotta ki magából a villámrengeteget ujjain keresztül. A vikingek tovább énekelve éljenezték az átutazót.

-Azonosítsd magad, azonosítsd magad. – hallatszott a monoton droidhang.

-EDK-s? Kinek dolgozol? – folytatta.

Aedan kinyitotta a szemét, és elõtte állt egy szigorúra faragott fémarc. A vékony, gonoszfejû vashalmaz teszi fel neki az utolsó kérdéseket, mielõtt kibelezné pengekarjaival. Egy másik, vaskosabb és nagyobb termetû darab grabancánál fogva tartotta õt a 2 méteres fejmagasságáig. Aedan tudta, hogy ez itt a vég, az esélye megegyezik a nullával, hogy kiszabaduljon, vagy hogy ezt most túlélje, tök mindegy, hogy mit mond, vagy mit csinál. Megpillantotta Deathbringer pengéjét egy kisebb törmelékbucka alól, még mindig tökéletesen izzott, várva, hogy sebészi metszéseket ejtsen még a legkeményebb fémekbe is. A következõ kép kezdett megint homályosulni, talán Sel-t látja éppen maga elõtt, az õ fekete haját. Képzeletben még beletúrta a puha hajrengetegbe, arcához húzta, és mélyen beleszippantott. Szemei elõtt Dreath még pisztolyozott egy utolsót, Jess mosolygott, Leo macsósan ördögvillázott, majd szájához emelte a diétás kóláját, és hangosan szürcsölte. Válaszolni nem akart a fémagyúaknak, várta a véget. A kisebb droid már emelte egyik pengéjét, ám a tank hamarabb elvesztette mesterséges türelmét, és nekivágta Aedant a falnak. A falnak, amelynél elõbb is beleakadt a vezetékekbe. Félájult csempészünk belevágódott a zsinórokba, melyek szikrázó végei szinte rátapadtak húsára, mint valami piócák. Leo legjobb barátján végigszaladt ismét a magasfeszültség, ám ezúttal már nem volt az elsõ löket olyan éles, ám még most is elég fájdalmas volt. Utolsó erejével kitartotta karjait, ahogyan a vikingek, majd útnak eresztette a villámokat a teremben. Annyira kiütött állapotban volt, hogy látni már nem is látott, inkább az ’érzéseire’ hagyatkozott, fejben irányította a csóvákat, akár egy álomban. Hallotta az áram éles, gyilkos hangját, ahogy beteríti a géptermet. Végsõ összeesése elõtt még annyi koncentrálóképességet kipréselt magából, hogy barátairól elirányítsa a halálos kisüléseket. Miközben meredt testtel zuhant hátra már csak két nagy tompa, fémes puffanást hallott.

[Leo88 0]

Pár pillanatig kábultan feküdtél a földön, aztán elviselhetetlen szúrást kezdtél érezni a fejedben. Ez jele volt annak, hogy visszanyerted eszméleted. Amilyen gyorsan csak tudtad, felkaptad a fejed, hogy felmérhesd a helyzetet. Homályosan láttál, ráadásul annyi erőd nem volt, hogy megtartsd magad, ezért kissé remegett, rázkódott a "kép". A két robot monstrum egymás mellett térdepelt, mintha valami inaktiválta volna őket. Rápillantottál a kardodra is, ami ugyanott hevert, viszont már nem pislogott a fénye. Az irtózatos fejfájásod egyre jobban nyomta le a fejed, érezted, hogy kezded elveszíteni eszméletedet.

-Aedan...Aedan! -hallottad nem is oly' messze Sel mindig negédes szavait, amihez azonban most félelem és kétségbeesettség is vegyült.

Elnéztél a hang irányába és óriási megkönnyebbülést éreztél, amikor valóban őt pillantottad meg, aki ott ült körülbelül 5 méterre tőled egy elektronikai berendezéseket tároló szekrénynek nekidőlve. A lány combja véres, látható, hogy nem képes ráállni.

-Aedan! Élsz, ugy élsz? Mondd, hogy élsz! -sikította, majd a hirtelen kirobbanó sírógörcse beléfojtotta a szót.

akartál, de nem bírtál válaszolni. A terem mostmár forogni is kezdett veled, hányingered lett, elképzelhetetlenül szarul érezted magad. Egyszercsak elhagyott az erő és lebillent a fejed, pont úgy, hogy féloldalas rálátást kaptál a két robotra. Tompán még halottad a hangokat, hallottad Sel sírni, de képtelen voltál memgozdulni.

Mindkét robot hasonló pózt vett fel, hogy inaktív állapotukban a legstablibabb helyzetben lehessenek. "Kezeiket" testük mellé helyezték, egymással párhuzamosan. Fejük lehajtva a padlót bámulta. Egyik lábukat felhúzták, másikon térdepeltek. Olyan nyugodtnak tűntek. Minden olyan nyugodtnak tűnt. Sel ugyan megsérült, de nem életveszélyes, az ellenfelek harcképtelenek, Leoék pedig mindjárt ideérnek, Jessicára pedig Ian fog vigyázni. Ez a gondoloat téged is megnyugtatott, úgy érezted minden rendben; fájdalmaid elmúltak, minden csöndes volt és tompa, mintha be lennél rúgva. Kezdtél elálmosodni. Szemhéjaidat lassan, nagyon lassan párszor lehajtottad, pár pillanatig úgyhagytad, majd megint kinyitottad. Sokat harcoltál a mai nap, itt az alkalom, hogy pihenj egyet. Egyre távolabb hallottad az egyre kétségbeesett Sel üvöltözéseit:

-NE Aedan, ne add fel! Kérlek, szerelmem, ne add fel...! Kérlek, ne aludj el!

Ezek a mondatok először felzaklattak, de minél távolabbról hallottad, annál nyugodtabb lettél.

Ne aludjak? Miért ne? Minden rendben... -játszódott le a gondolat a fejedben egymás után többször is.

Úgyérezted, hogy utoljára nyitod fel szemhéjaidat és rámosolyogsz egy utolsót 'szerelmedre', aztán pukk és vége. Azonban, amikor kinyitottad szemeid valami egészen váratlan látvány fogadott: a robot jobb válla fölött, a fejükön, kb. ott, ahol az emberek füle lenne normális esetben, egy zöld lámpa villant fel. Rögtön levontad a végkövekteztetést: aktiválódtak! Pár mikromásodperc múlva a robotok szemei is vérvörösen felizzottak és mind a ketten rádpillantottak. Dinamikusan felpattantak, majd a 3 méteres kolosszus el is indult feléd, azonban a kisebb észrevette a tőle 6 méterre balra lévő sebesült Sel-t. Nem tétovázott sokáig, termetesebb társára nézett, valószínűleg üzent neki valamit, majd ő már a lány felé indult meg.

Az ijedtség, hogy Sel megint bajban van, és a harag, hogy nem sikerült elpusztítani ezeket az átkozott konzervdobozokat, újabb, minden eddigénél erőteljesebb adrenalin löketett termelt meg az agyadban, amit aztán a szíved az egész testedben szétterített.

Látásod élesedett, azonban még mnidig nem érezted úgy, hogy meg tudnál mozdulni. A monstrum vészesen közeledett, aztán egyszer csak...

Hatalmas robbanás és villanás, mindenfelé fémdarabok hullottak a bejárat felől. Egy tompa szúrást éreztél a vádlidban, majd valaki vállon ragadott és felhúzott. Dreath volt az, arca piszkos volt, koszos pólóján sűrűn folyt át a vére.

-Gyerünk haver, a morfium és adrenalin keverékének hatnia kell, állj fel! -ordította, miközben karodat a nyakára fektette és úgy próbált felhúzni.

A robotok ugyan megtorpantak a robbanás hatására, a pengés vissza is fordult, de a monstrum valamiért nem zavartatta ennyire magát, még mindig felétek tartott.

Mivel már álltál, így jobban fel tudtad mérni a terepet. A bejárat közelében újabb két robot tűnt fel, azonban mögöttük sárgás, aranyszínű páncélban kb. 2 méteres, testes, vállas humanoid szerű teremtményekre is figyelmes lettél.

Emberek voltak ők, kezeik és lábaik meghosszabbítva fémszerkezetekkel. Szervómotorok voltak beépítve a páncél mind a négy végtagjába, így azokat könnyedén lehetett használni. Erősek és gyorsak voltak. Törzsüket vastag fémlap védte, fejüket mulitfunkciós sisak. Bal alkarjukhoz adamantiumból készült penge volt erősítve, ezzel már szinte előre bevégezve azokat, akik túlságosan közel kerülnek. Kezükben hatalmas ágyúk, amelyek olvadt fémlövedéket hánytak magukból. Nem voltak mások ők, mint a Hősök....

Testedbe kezdett visszatérni az erő, érezted, hogy talán megint képes lennél a harcra, és mivel a Verpine féreg csak pár lépésre járt tőletek, fel is készültél, hogy muszáj lesz akcióba lépned. Azonban az utolsó pillanatban egy hatalmas robbanás érte a robot hátát, ami ennek hatására megtorpant, hogy egyensúlyát ne veszítse el. A robbanást okozó gránát a terem hátsó végéből érkezett, ahol két ugyanolyan aranymellvértes díszkatona állt. Kezükben elsütötték a sorozatlövőt, amely tűzhányóként kezdte el köpködni magából a pokoli áldást. A robot fémszerkezete a becsapódások helyén felizzott és sisteregni kezdett. A Verpine hátat fordíottt nektek és próbált támadásba lendülni, de túl messze volt. Jobb vállánál, jobb combhajlatánál és törzsénél kezdtek tömörülni az izzó 'sérülések', amíg olyan sok nem lett, hogy már szabályosan érezni kezdted az onnan áradó hőt. Aztán az forró fémlövedékek meghozták a hatásukat, levágták a monstrum kezét, majd kitörték félig a lábát, amitől így az térderogyott. Végül a törzse kezdett egyre vakítóbban világítani a hatalmas hőmérséklet miatt és aztán az is ketté tört.

Úgygondoltad, hogy itt az idő az ünneplésre, de rosszul mérted fel a helyzetet. A 2 méteres pengés Verpine ezalatt már az egyik elitkatona mellett termett és fel is nyársalta azt. Odébb tőletek pedig, pont a bejáratnál, a másik kettő vetette rá magát a 4 Hősre.

Nem tudtad merre lehetnek Kenék, vagy Leoék, de azt tudtad, hogy Selt is fel kell kapnotok és a lehet őleggyorsabban el kéne innen húznotok. Viszont a generátorok még aktívak...

[Lucky_Strike 0]

Az adrenalin-morfium kettőse megtette a hatását, mert ismét egy kis erő tért Aedanbe, amellett, hogy fájdalmai is enyhültek. Leporolta magát gyorsan, majd Dreathre nézett. Mintha mindketten tudták volna, hogy mit akar a másik, bólintottak, és szaladtak is az ellenkező irányba. Aedan rohant karjai biztonságába helyezni a sérült Selenát, míg Dreathon még ép konzolját csatlakoztatta egy használható vezérlőterminálra. A háttérben hallani lehetett, ahogy a fém találkozik a fémmel. A robotikus tuninggal rendelkező emberek csapkodták a verpine droidokat, akik szintén igyekeztek lekaszabolni a hősöket. Kardjaik csapásait sikerrel tudták többnyire hárítani robotkarjaikkal, vagy ágyúcsöveikkel. A védések után a hősök katonái is igyekeztek válaszcsapásokat leadni, vagy csak ágyúikkal, minigunjaikkal ledarálni a robotok fejét. Persze az utóbbi kicsit nehezebb volt, mivel a verpine 2 méteresek elég fürgén mozogtak, így szükség volt a tökéletes pillanatra, hogy telibe lehessen őket tüzelni, és hogy el ne találják egymást vagy a nem ellenséges célpontokat.

Aedan megragadta Selt valahol a lapockahosszánál és két térdhajlatánál, felemelte a sérült erőtlen testét, és kisietett vele a káosz hangulatú gépteremből, s annak környékéről. Remélte, hogy Dreath ki tudja kapcsolni a vonósugarat, s hogy megússza ép bőrrel. Fájó lenne elveszíteni egy ilyen értékes tagot, és egy barátot. Majd hirtelen végigszaladt agyán egy ijesztő felismerés: ott hagyta a kardot. Valahogy megfogta rádióját és szája közelébe emelte, hogy szólhasson Dreathnek, hogy hozza el a Deathbringert is. Elég kellemetlen volt a szituáció, de muszáj volt meglépnie, nem veszthette el a kardot. Most már azt is remélte, hogy Dreath nem fog ezért haragudni rá, br valószínűtlennek tűnt, Dreath rendkívül jó természetű volt. Sel pislákolva nézett néha Aedanre, majd egy halvány mosolyt megeresztve vissza is kábult. Aedan sietett, ahogy csak tudott, de az injekció hatása kezdett enyhülni, így a mozgás egyre fájdalmasabb lett. A visszavezető úton feltűnt Leo és Thran sziluettje. Leo úgy tűnt, mintha enne, de közelebbről látszott, hogy csak rágózik. Thranék azonnal siettek segíteni a két leharcolt túlélőnek, ami nem csoda, hisz durva látvány voltak, különösen Aedan. Persze Seltől sem volt gyakori látvány, hogy ennyire ki legyen ütve, vagy hogy egyáltalán megsérüljön, de Aedan annyira szét volt amortizálva, mint még soha. Ruhái szakadtak voltak, ki voltak lyuggatva sok helyen az áramtól, vérzett szinte mindenütt, fején és arcán nagymennyiségű száradt és még csordogáló vér volt szétterülve, rászáradva némi csempetörmelékkel, ami egyébként ruhájának egyes részeit is belepte. Mozgása hasonlított egy lábon lőtt zombiéra. Úgy érezte ezt nem fogja 1-2 nap alatt kiheverni, még Jess csodatételeivel sem. Leo kiköpte rágóját oldalra, majd átvette a lányt saját karjaiba. Üvöltött Aedannek, érdeklődve, hogy mi a franc történt, s hogy le tudták-e kapcsolni a védelmi rendszer rájuk veszélyes részeit, ám Aedan csak tőmondatokban tudott felelni.

-Dreath. Gépterem. Hősök. Verpine. Káosz.- ezeket kinyögte, majd belekarolt Thranba, aki ájultan cipelte tovább. Idő közben megérkezett közéjük Wreck is, akinek szájvérzésen kívül nem volt más baja, legalábbis úgy tűnt. Leo átadta óvatosan neki Selt, majd kiadta a parancsot, hogy induljanak vissza a sárkányra.

Leo

Egyedül maradtál, és úgy döntöttél, hogy visszamész a géptermekhez, hogy ellenőrizd minden rendben van-e, illetve segíts Dreathnek a kijutásban. Abba nem mertél belegondolni, hogy mi lesz, ha Dreath holtan fekvő látványa fogad téged, így inkább csak szedted a lábaidat, ahogy csak tudtad. Övedről levetted sugárpisztolyodat, megtapintottad alkarhosszúságú kemény tőrödet, s csak reménykedtél abban, hogy nem fogsz nagyobb káoszba ütközni, mint amiben már most vagytok. Remélted, hogy a verpine droidokat sikerült az ottaniaknak leverni, és hogy több sem érkezett azóta. Bármi is lesz, ezt muszáj lesz megoldanod, te vagy jelenleg az abszolút főnök még, Ken ide vagy oda, Te rajtad nehezedik leginkább a felelősség, a küldetés terhének mázsás vastömbje. Sikerülnie kell...

Ha holnap reggel/koradélután nem írsz, akkor a visszafelé tartó csapat útját még folytatom, viszont a sajátodat azt meghagyom neked. Ha mégis írnál tovább viheted a többiek szálát is.

[Leo88 0]

Mivel Ian már megmutatta Leonak a gépterem elhelyezkedését, így gyorsan odatalált. Útközben összefutott még Alberttel és Kobeval. Egymást támogatva próbáltak kijutni a folyosó labirintusából, hogy elérjék a Sárkányt. Kobe alhasából ömlött a vér, falfehér volt, alig volt élet benne. Albert azonban még bírta a strapát, látható sérülést nem szenvedett, arca piszkos volt, ruhái szaggattak.

-Merre mentek? -kérdezte Leo gyorsan, miközben vett pár mélyebb levegõt, hogy tökéletesen edzett testében oxigéndús vér áradjon szét.

-A Sárkányra, Ron meghalt a híd ostrománál, nem tudtuk megmenteni. -mondta Albert sápadtan, homlokán verítékcseppek gyöngyöztek- Ken mondta, hogy jussunk ki, õ lement a gépterembe.

-Rendben, jól tette. Siessetek, nemsokára megyünk utánatok. -fejezte be Leo, majd megint nekiindult.

2 perc alatt odaért, ahol Te álltál mielõtt beléptél volna a gépteremben. Az ajtó mostmár be volt robbantva (pedig ugye simán ki lehetett volna nyitni) és borzalmas, gyomorforgató látvány fogadta a Commodore-t. Két hõs feküdt felboncolva pár méterre tõle, rajtuk egy monstrum feküdt, eléggé megtépázva. Leo lassan beljebb merészkedett, a szétvert gépterem alkatrészei között csak nehezen tudott manõverezni. Körülbelül ott, ahol ti feküdtetek majdnem eszméletlenül még egy Penge (2 méteres Verpine :D) harcolt az utolsó Hõssel. Epikus csata volt, és pont ezért akart Leo kimaradni belõle.

(*ide majd egy harcleírást dobok)

Leo elosont a gépszekrények mögött és a fõvezérlõterminál felé vette az irányt. Ott már Dreath és Ken várt rá.

Megírhatod a befejezést, nagy szófosásra most nincs idõm meg lehetõségem sem sajna, majd este :) Csak arra figyelj, hogy egy Penge még ot van a gépterem/hangár körzetében. :)

[Lucky_Strike 0]

Thran, Wreck, Sel és Aedan már a felvonóval tartott felfelé a hangárhoz. Aedan kómás arccal nézett maga elé, miközben Thran vállán csüngött, Sel pedig ájultan feküdt Wreck karjaiban. 3 szintnyit mentek a hangárhoz, ahol a csapat maradék tagjainak nagyobb része már jelen volt. A Sárkány bejáratát Ian õrizte, rádióját és sugárpisztolyát markolva. Enyhén verejtékezett, úgy nézett ki nem sérült meg. A terep tisztának tûnt elsõre, Aedant és Selt felvitték a gyengélkedõbe. Jessica és Olden már tettre készen várta a legénységet. Adan már ott feküdt az egyik ágyon, lélegeztetõ maszkkal, éppen ellátás alatt levõ karral, már bekötött lábbal. A férfi arca elég sápadt volt, ám úgy nézett ki, hogy rendbe jön. Mikor Aedanéket behozták Jessica felsikoltott, és levert egy tálcát. Nagyon megijedt, ám Olden azonnali nyugtatására és támogatására kicsit le tudott higgadni. Aedant és Selt felfektették a szomszédos két ágyra, melyek mûtõasztalként is funkcionáltak. Rögtön rájuk is került 2 maszk, Olden azonnal nekilátott Sel életveszélyes combsérülésének, míg Jessica befejezte Adant. Wreck szokásához híven tarajába túrt, és figyelte az eseményeket, Thran ujjait tördelte. Eközben Kobe és Arthur is megérkezett, ám Kobe eddigre nagyon csúnyán festett már. Ennyi sérült, méghozzá ennyi életveszélyes sérülés, és csak 2 felcser. Még sosem volt ennyire nehéz dolga a 2 szanitécnek, és ezúttal sem akartak kudarcot vallani. Wreck, Thran és Arthur végül eljött az orvositól, visszamentek Ianhez, a Sárkány bejáratához. A feljárót így már Ian és Wreck védte, a hajó körül Arthur járõrözött, a hangárt pedig Thran figyelte, ám nem bírta ki, hogy ne gyújtson rá, így azonnal a szájába vett egy cigarettát, és kamatosan bele is szívott, miután beizzította a végét.

Eközben…

Mire megérkeztél, Dreath már pakolta is el felszerelését a hátitáskájába, Ken pedig káromkodott a helyzettõl, a hídnál vallott kudarctól, s valószínûsíthetõ sérülésétõl, mivel a páncélzat csukló részénél csöpögött a vér. Úgy tûnt megvoltatok mindennel, a legénység többi része már az ûrhajónál van, kaptad rádión a helyzetjelentést. Elindultatok hát ki a gépterembõl, a kacskaringós út végén levõ lifthez.

[Leo88 0]

 A Penge óvatosan lépkedett a hőssel szemben, 'karjait' maga elé emelte és kissé mozgatta azokat, hogy elterelje a katona figyelmét. De a hőst nem lehetett megzavarni, bal karját maga mellé emelte, ebből a helyzetből szúrni is és hárítani is remekül lehetett. Feszülten figyelték egymás, aztán az ember kettőt, hármat hátra lépett. A verpine ezt jelnek vette és támadást indított. A Hős remekül háríotta a vágásokat és közben folyamatosan hátrált. A Verpine egyre vadabbul csapta pengéit ellensége felé remélve hogy annak egy pillanatra kihagy a figyelme és a csapás célt ér. Azonban ez nem történt meg, a már kimerült katona egyre újabb és újabb erőt merített vmi végtelen mély kútból, hogy életét mentse. 
A két harcos a kiszakadt áramos vezetékekhez ért, amelyek még mindig izzottak a hatalmas feszültségtől. Az aranypáncélos jobbkezével egy közeli szekrényt a robot felé rántott. A különböző szerszámokat, csatlakozókat tartalmazó többszázkilós fémtömb nagy sebessségel közelített a Verpine felé, ami kitűnő reflexeinek hála, igaz csak éppenhogy, de még el tudta kerülni az ütközést egy ügyes hátraugrással. Fejét megemelve akarta újra fletérképezni a terepet, de amit látott nagyon nem teszett neki. A hős vele szemben térdelt, mindkét kezével egy-egy magasfeszültségű vezetéket tartott. Mind a ketten egyszerre ugrottak talpra, de amíg a droid kivárt, addig a katona teljes erejéből megindult felé. néhány lépésre járhatott, amikor a magasba ugrott; egy bal rúgással megbontotta a Verpine védekezésre emelt pengéit, egy kövektező jobbal pedig pont fejen találta. A droid hanyatt vágódott, a katona pedig a mellkasába térdelve ért földet. Ezután a két vezetéket a Penge fejéhez tartotta, majd mélyen a "szemeibe" nyomta azt. Vakító fényjelenséggel járta át a droid tömör fémszerketzetét a magasfeszültségű áram. Fülsíketítő, igazi gépies sikításokat lehett hallani, ahogy a Verpine az utolsókat rúgta. 

A három 'fenegyerek' eszeveszetten rohant a liftekhez, amelyeket szerencsésen meg is találtak, ráadásul ellenség sehol a közelben. Ken fújtatva bevágta magát, a vére egyre komolyabban kezdett lefolyni karján. Dreath is mellé vágódott, Leo pedig már indította is a szerkezetet. Irány felfelé. Kb. félúton járhattak, amikor szirénák hangját lehetett hallani mnidenhonnan. Valószínűleg a hídra jutottak be a Hősök, más elképzelhető alternatívát nem leheteett fölvázolni, mivel csata már eddig is volt, nem is kicsi, sziréna pedig mégsem vinnyogott. Mindhárman izzadtak voltak, piszkosak, főleg Dreath és Ken. Valahol bíztak abban, hogy talán kell 1-2 óra is neki, amíg felér a lift és tudnak kicsit pihenni. Azonban az sem tenne jót, ha pihennek és ezzel csökken az adrenalin, ki tudja mi történik Kennel és Dreathel is, mindketten súlyos sérüleseket szenvedhettek. Mivel Dreath így is alig állt a lábán átnyújtotta felelseges, harmadik kardját, a Te kardod, a Deathbringert Leonak, gondolta, hogy talán a lehető legjobb kezekben nála lesz. Szerencséjére Leo nem keveredett komolyabb csatába, így ő pár karcolással megúszta...egyelőre. A lift ajta kinyílott, már csak pár méter és itt a Sárkány.

Ian rögtön egy jelzést kapott, amikor a vonósugár hatóereje csökkeni kezdett. Figyelmeztette a többieket, majd a gyengélkedőbe sietett. Olden furán nézett a kapkodó csempészre, de Sel sebeit kellett ellátnia, így nem kérdezett semmit. A fiú sorban tépte fel a szekrényeket és sodort ki belőlük mindent amit lehet.

-Mégis mit csinálsz? -sikította a még mindig igen zaklatott Jessica.

-Nyugi kislány, a bátyádra van szükségem. -sietett a válasszal, majd meglelte, amit akart.

Két igen csúnya fecskendőt kapott ki a legutolsó orvosis szekrényből és az ágyad fölé sietett. Félig kábultan ránéztél, de aztán rögtön kitisztult az agyad, ahogy Ian a levegős hatóanyagot igen szakszerűen nyomja ki a fecskendőből, hogy csak a lényeg maradjon benne. Rögtön tudtad hogy mire készül és próbáltál volna is ellenkezni, de nem maradt rá időd.

-Bocs haver, de szükségem van rád! -mondta aránylag nyugodtan, olyan igazi profi hangszínen.

A 6-7 centis tűt pontosan a szívedbe vágta, lenyomta az első adagot, majd kaptál egy másodikat is.

-Ez majd felpörget, gyere a pilótafülkébe, beüzemeljük a hajót! -ordította, majd sarkon fordult és kirohant.

Körbenéztél a teremben, Jessica lépett feléd, de arcából már nem sikerült sokat kivenned. A szer hatni kezdett, úgyérzted, mintha 1000°-ra forrna fel a véred és ahogy szétfolyt a testedben, olyan volt mintha kiégetné minden eredet.

Thranék valami fura hangra lettek figyelmesek, miközben az őrt állták a Sárkány körül és azon belül. Fura, néha nyikorgó, de leginkább fémes csattanásokat lehetett halalni. Olyan volt, mintha valami lépkedne, de egyre gyorsabban és egyre közelebbről. Thran kilépett a hangár padlójára és körülnézett, szemügyre vette Arthurt is, hogy vajon nem ő hülyéskedik-e. Aztán a hangok egyre csöndesebbek lettek, majd elálltak. Thran körbenézett, majdkissé zavartan elmosolyodott:

-Kellegy cigit, haver? Sok az ideg...-mondta, majd mélyett szívott a kis rudacskából.

Szabályosan érezte, ahogy lelassul a szívverése a nikotin hatására. Szemeit becsukta és kissé megropogtatta a nyakát. Fejét bőszen forgatta kereste a legjobb pozíciót, amit végülis akkor talált meg, amikor fejét hátrahajtotta. Pár pillanatig így állt, aztán hirtelen megszólalt valami sziréna. Szemeit tágra nyitotta és a plafonon valami fura lényt pillantott meg. A lény már őt figyelte, visított egyet, majd elengedte magát. Esés közben karjait széttárta, de nem karok voltak azok, hanem borotvaéles pengék. Először a Verpine ért földet és csak azután hullot a földre Thran tökéletesen gömbölyded fejecskéje.

Na, nekem ez tetszik. :D Erre ráteszel még egy lapáttal tényleg küldöm a Lucasnak. :D

[Lucky_Strike 0]

A hangár tökéletesen tiszta, csillogó padlóján szétterült a patakokban folyó vér. Hatalmas ovális tócsából kitörtek még kisebb erezetek, sebesen menekülve a gazdatestből. Thran súlyt vesztett, irányítás nélkül hagyott teste eldőlt, mint egy jól megtömött krumplis zsák. Ütőeréből folyamatosan lövellt ki a vér, szétspriccelve a verpine világosszürke vázát. A Penge visszahajtotta pengéit karja többi részéhez, lábait lerövidítette, nyakát behúzta. Talpára visszaépített egy finom anyagot, a halkabb lépkedés érdekében. Felvette a lopakodó üzemmódot, felkészült a Sárkány bevételére. Arthur nem reagált erre semmit, sőt, végig ugyanabban a pózban 'állt'. Jobban megfigyelve teste már csak úgy volt precízen odatámasztva a hajó oldalának, hogy fenntartsa annak látszatát, hogy még él. Thran valószínű csak takarásban látta hátulról, azt is csak egy pillanatra, mivel annyira röhejesnek érezte a nagy majrézását, hogy gyorsan odébb is iszkolt.

A Sárkányon ebből semmit sem hallottak. Aedan Ian jobbján rohant a pilótafülkébe, hogy teljesen felkészítsék indulásra az űrhajót, hogy mire Leoék felérnek már itt se legyenek. Aedan úgy érezte magát, minta testen kívül lenne. Érzett fájdalmat, kimerülést, de mégsem. Érhálózatának minden része erősen lüktetett, mintha teste minden részében egy szív hevesen dobogna. Úgy érezte magát, mintha éppen tűzben fürdene, ömlött róla a veríték. Ezek mellett viszont úgy érezte agya teljesen kitisztult, új erőre kapott, sőt, olyan erőre, ami eddig még nem volt neki. Az energiafröccs felturbózta agyát, izmait, reakcióválaszát. Berohantak a fülkébe, s Aedannek úgy jártak az ujjai a gombokon és kapcsolókon, mint Beethovennek a zongorán. Tüzesen megkomponálta a zajorgiát, amivel majd kirobbannak a hangárból. Ian csak lesett.

Leo

Ti közben már a hangár vértől fröcsögött részeit jártátok. Dreath el volt képedve a látottaktól, te úgy szintén, Ken poker arcot vágott. Elkezdtetek sprintelni a Sárkányra, Ken viszont elsőként robbant fel a bejáraton, félretolva téged. A hajó leszállója azonnal felcsúkodott, s meghallottad az oly sokat hallott beindulás hangjait. Ken elkezdett őrjöngeni, Dreath pedig arcába temette tenyerét, nem értve, hogy lehet valaki ekkora barom és antitaktikus. Ken elkezdett bolyongani a Sárkány folyosóin, Dreath a gyengélkedőbe sietett. Te a pilótafülkéhez indultál volna, ám elkapott a rossz érzés. Érezted, hogy valami nincsen rendben. Jobban elmerültél a gondolatfonaladban, majd pár másodperc múlva monoton pittyegést véltél felfedezni a távolból. Ismeretlen volt ez a hang, eddig még ilyet nem hallottál a Sárkányon, így rögtön utána is jártál a hangnak. Jópár lépés után beazonosítottad az egyre erősödő hangnak a forrását: a raktér. Kapkodva beléptél a nagy raktérbe, és elkezdted még jobban kutatni az aggasztó forrást. Egy perc keresgélés és felforgatás után láttad, hogy nagy baj van. Egy detonátor visszaszámlálása adta ki a hangokat, méghozzá egyre gyorsabban.

A fülkébe egyszer csak egy test vágódott be. Wreck élettelen, szétszabdalt hullája vágódott neki a bal pilótaülésnek. Ian remegő hangon szólt oda Aedannek, aki majd saját szemével is láthatta, hogy ott egy ismerős arc. Egy verpine, mely begörbült nyakkal figyelte következő potenciális áldozatait.

Aedan az injekcióktól félelmet nem ismerve rántotta ki Ian jobb hüvelyéből a férfi vibrokardját, majd miközben leültette a hackert, elkérte annak bal kardját is. Felvette a szemkontaktust a Pengével, majd 5 másodperc után neki rontott. A verpine azonnal támadóállásba csapta ki végtagjait, és már védte is Aedan első csapását. A következőt a verpine szúrta, Aedan könnyedén elhajolt. Ezt követően Ian két vibrokardja egyszerre sújtott le a magasból, teljes erőbedobással, melynek egyikét a droid hárította, a másik annak jobb vállába vágódott, kiszakítva néhány vezetéket, lebénítva bal pengés-karját. Sebesen csapott is a sikeres karddal a másik pengére, hogy elhárítva azt mellkasba tudja rúgni a robotot. A támadás sikeres volt, a verpine hanyatt vágódott végighorzsolva a fejét a Sárkány 1,9 méteres pilótafülke előtti folyosójának mennyezetén. A feldöntött droidra ráugrott, majd térddel annak mellkasára támaszkodva a két vibrokarddal leírt egy 'X vágást', lekaszabolva ezzel a Penge fejét.

Eközben a Sárkány már kiért a csatától nem messze levő részre, de Ian nem merte vállalni a felelősséget, hogy nekivágjon a kimanőverezésnek, így Aedannek azonnal fel kellett pattannia, hogy átvegye a nehezét a hackertől. Ian rádióján közben Leo is megszólalt, ám Aedan nem tudta kivenni, hogy mit mondott. Mire verpine-verő hősünk levágta magát az irányítószékbe, Ian falfehér arccal tépte ki magát a másikból, majd úgy rohant el átugorva a fekvő Pengét, mintha egy bengáli tigris üldözné. Hamar el is tűnt a Sárkány korán elágazó folyosóján, egyre halkuló vad koppanásokat hallatva maga után...

[Leo88 0]

Leo nem tudta mi tévő legyen a bombával. Szívverése a detonátor csipogásának ütemét vette fel, így ahogy teltek a másodpercek, az is egyre jobban gyorsult. Idegesen lépkedett fel s alá a raktérben, várta Ian-t, aki hamarsoan meg is érkezett.

-Merre van? -kérdezte izgatottan, nem tűnt fel neki, hogy előtte pár lépésre hlyezkedik el, szinte kiszúrja az ember szemét.

Leo a tarkójához kapott, idegesen belemarkolt, majd a bombára mutatott.

-Előtted, ember, előtted!

Ian maga elé bámult, néhány pillanatig értetlenül nézett ki a fejéből, majd hirtelen övéhez nyúlt és lecsatolt róla pár szerszámot. A bomba elé térdelt, melynek fedlapját pillanatok alatt lekapta.

-Hmm, igen, ismerős szerkezet. Ilyeneket rengeteget csempésztünk. -hangja egyre nyugodtabb lett, légzése lassult, kezének remegése szinte megszűnt- Hűha, ez ugyanaz, semmit nem változtattak rajta. Ezt itt kiiktatom, ezt a zsinórt elvágom, ezt ide átkötöm -mondta, miközben kezei és ujjai szorgosan jártak- és kész is.

Elégedett volt a munkájával, nagyot fújtatva huppant le a földre. Az időzítő még egy ideig csipegett, de aztán alábbhagyott. A detonátor hatástalanítva lett.

Leo Ian mögé ült le, a fal tövébe. Ő is nagyokat sóhajtott, próbálta összeszedni gondolatait. A raktérben véres lábnyomokra lett figyelmes, amik feléje vezettek. Megvizsgálta lábbelijét és megállapította, hogy az volt a tettes. Kitekintett a folyosóra és az sem volt más állapotban, a különbség csak annyi volt, hogy itt kisebb-nagyobb tócsák is keletkeztek a többieknek köszönhetően. A vér jellegzetes, vas tartalmú illata megcsapta Leo orrát, melytől fel is fordult a gyomra, ökledezni kezdett. Végülis sikerült összeszednie magát, megtörölte száját a felköhögött nyálkától, majd felállt.

Megpaskolta Ian vállát:

-Szép munka, pihenj egyet. -javasolta, majd elindult a pilótafülke felé.

Borzasztó látvány fogadta, minden csupa vér, a hleyzet csak rosszabbodott, mikor közelebb ért Wreck hullájához, amiből már sikerült ksizöknie szinte az összesnek. Ken régi jó barátja fölött térdepelt és hangosan ordított. Leo egy pillanatra elgondolkozott azon, hogy szól pár szót harcostársához, de aztán úgy ítélte meg, hogy a legjobb, ha szótlanul továbbáll.

Leült melléd, Dreath helyére és csak kémlelt ki a Sárkány hatalmas ablakain.

-Állítsd be a koordintátákat, el vannak mentve. A hiperhajtómű aktiválási kódja 234GX23, tűnjünk el innen. -mondta, miözben még mindig az ablakra meredt a tekintete, rád sem nézett.- Hány embert vesztettünk Aedan? -kérdezte tökéletesen érzelemmentesen.

[Lucky_Strike 0]

Aedan elkezdte sorolni a neveket, amikről ő tudott, ám a szavak egyszer csak halandzsába mentek át, a nyelve nem mozgott rendesen, szívverése lelassult, a levegővétel egyre nehezebbé vált. A háttérben még hallott némi beszédet, üvöltést, sercegéseket, fájdalmas hangokat. A Sárkányban terjengett a Quarrenek normálisnál gyorsabban oszladozó rózsaszín húsának bűze. A Pengéből kellemetlen fémes füst távozott még. Az utolsó képnél már arccal a műszerfalnak zuhant, majd végleg elsötétült a világ.

[Leo88 0]

Leo megrázta a fejét látván, hogy te is milyen állapotban vagy, majd szólt Gillnek (ő lány :P) és Dreathnek, hogy vigyenek át a gyengélkedőre.

-Te sem nézel ki valami jól...- szólt Dreathnek, amikor meglátta a hatalmas sebet annak hasfalán.

-Nyugi, annyira nem komoly. Kivisszük Aedant, aztán visszajövök és indulhatunk.

Leo bólintott egyet, majd átult eredeti helyére, miután téged elcipeltek onnan. Dreath 3 perc után tért vissza, addigra Leo minden koordinátát beüzemelt és élesítette a hiperhajtóművet.

-Most nem számolok vissza, ha nem gond. -vetette oda Dreathnek, majd megnyomta a gombot.

A Sárkány pillanatok alatt ugrott át a hipertérbe, maga mögött hagyva az egész káoszt. Azonban nem sikerült mindenkit lerázni. Egy apró, kb. 5-6 fő szállítására alkalmas, a radaron észrevehetetlen űrhajó, amely eddig a roncsok mögött bújt meg nem messze a Sárkánytól, is átugrott a hipertérbe, pontosan utánatok.

Dreath nagyot sóhajtva dőlt hátra székében. Körbenézett a teremben, Ken mostanra lecsillapodott, a fejét fogta és lábait felhúzva ült a galaxistérkép kivetítője alatt, nem messze Wreck hullájától. Megrázta a fejét, majd Leora nézett, de aztán el is kapta a tekintetét, nem jó érzés ilyenkor más élő szemében ugyanazt meglátni, mint amit mi érzünk.

-Nem hiszem el, srác... -igen jó viszonyban voltak Leoval, így ez a hangnem senki fülét nem bántotta- Megéri ezt így csinálni?

-Miről beszélsz? Ez sajnos része a munkánknak.

-De annyi pénzünk van már, mint a nyű. Nem tudjuk mire költeni...Mégis, minek csináljuk még? Ez a fa.sz -utalva Kenre- akarta kierőszakolni, hogy fogadjuk el az egyre veszélyesebb küldiket, erre itt kötünk ki. -Dreath hangjában egyre mélyebbről jövő düht és haragott lehetett kihallani, de hangszínét nem emelte meg- Erre most ott ül megtörve, mint egy gyerek!

-Látszik, hogy megviseltek a nemrég történtek és most bűnbakot próbálsz keresni, hogy meg tudd magyarázni mégis miért kellett ezeknek a dogloknak így történnie. -reaglált Leo higgadtan- Nyugodj meg, Dreath.

Dreath megrázta magát székében, madj karjait összekulcsolta. Fejét megrázta, ezzel egyértelműen kifejezve, hogy nem ért egyet.

-Nem érted, Leo. Ez a háború is... Rengeteg ártatlan hal meg. Mi emberek idejöttünk és felkavartuk a már itt élők életét. És gyilkoljuk őket halomra...

-Ők is minket

-De mi jöttünk ide! Ők meg már itt éltek!

Leo megrázta a fejét, amikor rádöbbent, hogy olyan ingatag területre tévedt, amelyen kár lenne komoly állásokat felépítenie egy komolyabb vitához. Számonkérően nézett Dreath-re, aki lesütötte a fejét.

-Pihenj egy kicsit, a koordináták be lettek táplálva. 10 óra az út, szóval lesz időd. -mondta Leo, majd felállt és kisétált a fülkéből, Wreck holttestét átlépve.

Kint megkérte Gillt, hogy segítsen neki feltakarítnai a szemetet. Wrecket Oldenre bízta, aki szakszerűen elhelyezte őt egy hullazsákba, miután a Ti sebeteket tökéletesen ellátta.

2-3 óra alatt szépen rendbetették ketten a Sárkányt, a konzervdoboz maradványait pedig a szemétgyűjtőbe tették, ami rögtön kiüríti majd az űrbe, miután kiléptetek a hipertérből. Leo és Gill nem sokat beszélgettek, pedig a lány igen vonzó volt. Ez több okból is lehetett, egyik, hogy Leo-t is megviselték a történtek és ő mindig így dolgozta fel a hasonló eseteket. Magába fordult és nem szólt igazán senkihez, csak ha muszáj. Nem is látszott rajta, hogy emészti magát. A másik ok, hogy Gill ugyan inkább pártatlan volt, de nagyrészt mégis el lehetett róla mondani, hogy Ken "csapatához" vonzódik.

Gill kinézete & története: Barna, göndör hajú lány, kb. 165 centi magas, annyira nem dögös, mint Sel, de igazán szép teremtés. Szemei gesztenyebarnák. Fegyvere két sugárpisztoly, de nem igazán hasznájla őket, inkább a hajó fegyverzetét kezeli, ha szükség van rá, valamint a csempészárut rendszerezi, amivel nagyon nagy mértékben segíti a csapat munkáját.

Ken és Dreath visszavonultak a lakosztályukra, hogy pihenjenek egy picit, Kobe, Adan és Sel mélyaltatásban voltak, Olden a leleteket vizsgálta, Jessica pedig feletted őrködött. Törölte homlokodról az izzadtságot, megitatott, ha felriadtál álmodból, szóval odaadóan ápolt Téged. Gill a pilótafülkében üldögélt és a hipertér szivárványozó fényeit figyelte.

Leo és Ian a központi teremben foglaltak helyet, egymással szemben, lábukat feltették egy székre, mindkettejüknél egy-egy pohár jó erős whiskey.

-Ezek a Verpine drodiok elképesztőek. -szakította meg a csendet Ian.

-Hm... -válaszolta Leo

-Kettőt sikerült nekünk elpusztítani. Az egyiket Dreath intézte el.

-És a másikat? -kérdezte, látható volt, hogy az első néven nem lepődött meg.

-Aedan...

-Tessék? -Leo majdnem kiejtette kezéből a poharat, egy kis alkohol mellé is csöppent.

-Igen, ebben a srácban van valami. -Ian nagyot kortyolt a poharából.

-Dreath ki akar szállni...

-Hogy mondod? -döbbent le a technikus, szemeit nagyra nyitotta.

-Néhány órája beszéltem vele, elege van. Ebből is és a háborúból is.

Ian megrázta a fejét, majd maga elé nézett. Az egész világ, amit kiépítettek oly' hosszú évek alatt, és ami az utóbbi 2 évben ráadásul aranykorát élte, most szétesőben van. Rossz érzés fogta el, olyan, mint mikor elveszítünk valamit vagy valakit. Így érzett, amikor azt látta, hogy vége annak az életstílusnak, amit eddig folytatott.

-Minden rossz egyszerre történik, minden egyszerre kell hogy összegubancolódjon? -tette fel a költői kérdést, de remélte azért Leotól kap rá választ, általában tőle mindig kapott.

A Commodore azonban most csak hátradőlt foteljában, nagyot kortyolt a búzapálinkájából, majd a mennyezetre meredt a tekintete.

-Nem tudom Ian, nem tudom...

Közben Te is kezdtél ébredezni. Jessica aranyos pofikája fogadott, ami hatására úgy érezted minden fájdalmad egyszerre feleződött meg. A lány már nem volt zaklatott, édesen mosolygott és átölelt, ahogy látta, hogy nyílnak szemhéjaid.

Már képes voltál járni, komoly sérülést nem szenvedtél, csupán nagy trauma érte a szervezetedet, de azt Olden már lekezelte. Igaz, jól még nem érezted magad, de tűrhető volt az állapotod.

[Lucky_Strike 0]

Miután villámdörrenés hangjára felébredt, s vakító orvosi fény fogadta, letépte magáról a néhány műanyag zsinórkát, amik kilógtak "belőle". Jessica barátságos volt, ám Aedan kevésbé. Néhány erőltetett mosolyt megeresztett, de valamiért nem ment ez most neki. Megköszönte Jessnek a lelkes ápolást, majd ránézett ruháira, hogy felöltözzön. Mindene ki volt alaposan lyuggatva, mindemellett bűzlöttek, s ragadtak a kosztól. Így Aedan egy szál alsógatyához vette fel bakancsait. Felkelt, majd mikor Jess éppen félrefordult megvakarta a tökeit, amik rég nem részesültek már ebben a luxusban. Ásított egy nagyot, mint egy kisbaba egy jó nagy alvás előtt. 1-2 percig csak merengett jobbra-balra, majd szemügyre vette az ott fekvő társakat is. Sel, Adan, és a jól ismert Kobe ott feküdt a szomszédos ágyakon, élettelen, merev testtel. Csak tüdejük mozgott aprókat. Adan... kapott néhányat, de kemény a srác, túl fogja élni. Kobe... nem igazán ismerte a tagot, arcra sem volt Aedannek szimpatikus, és a sérülései is elég durvának látszottak. Aedan azt gondolta, hogy halálosak, mivel elég véres volt a férfi körül minden, és arca még mindig falfehér volt. Selena...Sel... ott feküdt a nő, aki órákkal ezelőtt szerelmének nevezte őt. Őt, aki felé nem közeledett eddig igazán, mindig csak játszadozott. Aedan számára ez nagyon érthetetlen volt, így igyekezett nem tulajdonítani ennek sokat. Nem engedte magához közel az élményt, karanténba zárta érzéseit. Gondolataiban a már ébresztésnél is megcsendült villámok forogtak. Amit ma átélt az valami földöntúli volt, sőt nem is volt benne biztos, hogy ez valóság volt. De mégis... nem halt bele a magas áramcsapásba, sőt használni tudta azt pusztításra. Ez rendkívül lenyűgözte Aedant. El tudta képzelni, hogy innentől mindenféle fegyver nélkül csak kezeit használja harchoz. Gondolataiban már látta is miképp menetel a csatatéren, s miként borítja be kezeivel az eget, miként szabadítja a világra a mindent elsöprő vihart.

Elhagyta az orvosit, s átflangált szobájáig továbbra is egy szál alsónaciban. Mozgása hanyag volt, csupán gondolataival volt elfoglalva, fejét lógatta, szintén logó karjainak mozgását követte szemeivel. A folyosót átitatta a rohadt hús és klóros víz egyvelege. A gyomorforgató közegből hamar elérte kis privát szféráját, anélkül, hogy valakivel találkozott volna. Belépve a leghívogatóbb bútordarab a roppant kényelmes ágya volt, szabályosan beszélt hozzá. Így mielőtt felöltözött volna, vagy mielőtt valami igazán említésre méltót tett, ledobta magát még egy kicsit az ágyba, mert továbbra is elég álmosnak érezte magát. Arccal a párnában, bakancsostul szenderedett egy más 'dimenzióba'.

[Leo88 0]

Sikerült elaludnod annak ellenére, hogy kb. 5 perce keltél fel. Érthető volt egyébként, nagyon kimerültél a csatában, valamint a sérüléseid begyógyításához is szüksége volt a szervezetednek energiára. Viszont mivel nem kerültél annyira mély álomba, így az elméd kivetüléseit tisztán láttad:

Egy sötét folyosón sétálsz, sőt nem is folyosó, inkább egy barlang. Fura érzés vesz körül, mintha valamilyen formában egy lennél a környezeteddel. Mozgásod könnyed, érzékszerveid élesebbek. Hatalmas a csönd leple, sokáig nem is piszkítja be azt semmi, elvétve néhány vízcsepp lecseppenésének jellegzetes hangját, ahogy a mennyezetről a földön lévő kisebb tócsákba vándorol. Azonban lépteid továbbra is csendesek, nem tudod merre tartasz, de céltudatosan haladsz előrefelé. Egyre több a fény ahogy sikerül lerónod a métereket, egy teremből szűrődnek kifelé a sugarak. Nem mesterséges fény, amit látsz, de nem is csillagok fénye. Valami egészen különleges, kékes-fehér ragyogás. Bent egy sötétruhás, csuklyás alak áll, a fényforrást testével egészen eltakarja. Háttal áll neked, fejét lehajta, arcát nem látod. Te megállsz, szíved egyre gyorsabban kezd verni, érzed, ahogy a vérnyomásod növekszik. Aztán egyszercsak...

Hirtelen kipattannak szemeid és felülsz az ágyadon. Nem tudod mire vélni az álmodat, ilyen jellegűt még sosem sikerült álmodnod. Érzed, hogy fel vagy töltődve és nem akarsz visszafeküdni. Gondoltad, hogy megénzed mi folyik kint, utánaérdeklődsz, hogy mi újság a többiekkel. Biztos nyomott lesz a hangulat, mély sebeket ejtett ez a küldetés a csapat morálján. A központi teremben Leo-t és Ian-t találod. Láthatóan nagy teher nyomja mindkettőjük vállát, egy üres üveg pihen nem messze tőlük, egy másodikat pedig már éppen megkezdtek.

-Áhh, Aedan, a hős! -mondja Leo kissé irónikusan, nem is esik jól a dícséret, mivel érzed hogy nem gondolja komolyan, inkább az alkohol beszél belőle. - Gyere ide közénk, tölthetek egy pohárral? -kérdezi és már nyúl is a jellegzetes whiskey-s üvegpohárért.

-Hogy intézted el a Pengét, Aedan? Kitől tanultad ezt? -kérdezte közben Ian is, rá az alkohol más hatással volt, kissé felszabadultabbnak, jobb kedvűbbnek, tehermentesebbnek érezte magát tőle.

ignor, amit msn-en írtam, megoldottam :)

[Leo88 0]

Úgylátom nem ment a reggeli postolás. :P Nem gond amúgy.

[Lucky_Strike 0]

Te csak ne szennyezd quotekkal a topicot. :D Egyébként aludtam, de ne izgulj, majd pótlom. :P

[Leo88 0]

De már kattogok, az ujjaimban az ihlet, erre semmi. :(

[Lucky_Strike 0]

Ian csillogó szemekkel tette fel a kérdéseket, noha Aedan nem tudta eldönteni, hogy a csodálattól vagy az alkoholtól csillognak. A kérdésekre hirtelen nem tudott érdemben válaszolni, helyette inkább lerogyott a földre, majd háttal nekitámaszkodott az oldalsó falnak. A pilótafülkét szabályosan átitatta az alkohol szaga, mintha egy másik palackkal körbelocsolták volna a mûszerfalakat. Leo már nagyon késznek nézett ki, valószínû nem tudta, vagy csak nem foglalkozott vele, hogy milyen sok kalória van az alkoholban, ezzel veszélyeztetve a krumpliszeletelõ betonhasfalának hatékonyságát. Aedan intett egy nemet a felé kínált szeszesitalnak, ám Leo mintha meg sem hallotta volna, kiöntött van 2 decit az üvegbõl, és egy csuklás kíséretében már falat támasztó férfi kezébe nyomta.

-Húzásra Aedan, HÚZÁSRA! - kurjongatott Mr. Gedeon. Ian, aki általában csak megmosolyogja a dolgokat, most hangosan nevetett egy jóízût. Aedan viszont egy erõltetett mosollyal nyugtázta a túlbuzgó ravatalt, majd maga mellé tette old fashioned poharát. Nem volt nagy gusztusa most a töményhez, így inkább megkockáztatta azt, hogy megsérti ezzel fõnökét, aki az utóbbi idõ már inkább volt egy jó barát, mint házsártos vezetõ. Aedan inkább gondolataiba merült egy kicsit, végigpörgette az elmúlt órákat. Az események lineáris csúszdáján Thranhoz érve kicsit megakadt. Nagyon sajnálta, hogy õt elveszítették. Jó srác volt, többször is beszélgetett vele az elmúlt év folyamán, és sikerült megkedvelnie. Wreck, Ron és Arthur halála egyébként nem érintette érzékenyen, mindhárman Ken csapatához tartoztak, sosem voltak Aedannek rokonszenvesek, sõt mi több Ronról azt sem tudta, hogy egyáltalán létezik. Mikor gondolatai a verpine robotokhoz értek visszapillantott Ianre, hogy feleljen a vékony technikus kérdéseire.

-Ian, lehet elfásultan hangzik, de nem tudom. Nem tudom, mert akikkel elõzõleg találkoztam majdnem felnyársaltak. Ilyen kemény droidokat még sosem láttam -ezen mondatokra Ian is alaposan bólogatott-, és úgy tûnt, hogy nem voltam elég arra, hogy leterítsem õket, legalábbis elsõre. Viszont a két injekció, amit beadtál nekem eléggé felpörgettek. Érdekes, hogy az adrenalin szintem mellett az endorfinom is megemelkedett, mintha két mars szeletet szúrtál volna belém.

A mondat végénél Leo és Ian hangos nevetésbe tört ki, Gedeon csapkodta a mûszerfal gombhiányos részét. Aedan is megeresztett egy diplomatikus kacajt, majd folytatta:

-Szóval nagyon a maximumra pörgetett fel a két csokirúd... - Leo ismét röhögött egy nagyot, félbeszakítva Aedan mondatát, majd ezúttal mindhárman elröhögték már magukat. Ian legurította a következõ adagnyi rozsdaszínû folyadékot. Aedanben is kezdett emelkedni a jó kedv, így megragadta poharát, és lehúzta a tartalmat. A nedû végigmarta torkát, eltorzításra bírva az arcát. Leo nagy hirtelenséggel felrobbant a székébõl, s Aedanhez dõlt.

-Ez az én emberem! Így van, így kell ezt csinálni, így csinálja egy mestercsempész. - majd azzal a lendülettel vissza is zuhant a pilótaszékbe.

Úgy tûnt a storyt innentõl kezdve lehetetlen lesz befejezni, mivel erõsen röhögésveszélyes. Ian sem nagyon bolygatta innentõl a témát, megelégedett annyival, amennyit hallott, s amennyit elképzelt. Még egy további 10 percnyi viccelõdös, röhögõs pilótafülke party után Aedan jobbnak látta, ha felkel és kicsit megnézi a hajó többi részeit is. Leoval még úgy is szeretne négy szem közt beszélni, de ebben a helyzetben most ez nem ment. Aedan elõször meglátogatta az orvosit, ahol Olden épp Kobe-on dolgozott, Jessica pedig kicsit leült pihenni, és ásványvizezni. Aedan egybõl odament a lányhoz, és átölelte. A hosszas ölelés után megsimogatta a lány fejét, ahogy egy apa tenné kislányának, majd megköszönte, hogy így törõdik vele. Kicsit lelket öntött a lányba, s saját magát is feltöltötte egy kis családi szeretet energiával. Végignézett sebesült társain. Kobe-ba már kezdett kicsit visszatérni az élet színe, ám látszott, hogy sérülése még sokára fog csak emlékké avanzsálódni. Selena csukott szemmel, s nyugalmat árasztóan kisimult arccal feküdt. Nyugodtságot, békét sugárzott látványa. Aedan továbbra is igyekezte kizárni az érzelmeket, így inkább el is fordította a fejét, miután megbizonyosodott a nõ jobban létérõl.

[Leo88 0]

Továbbra is hallottad a hangos kúrjongatásokat, azonban mostmár a központi teremből. Valószínűleg Leoék átvándoroltak oda Ian-el. Felkapcsoltak valami zenét is, aminek a dallma egyre ismerősebbnek hangzott. Mivel régi kedvenced, most is nagyon tetszettek a dallamok, gyorsan kiseittél Ianékhoz. Kikaptad haverod kezéből a whiskeys üveget, majd jó nagyot húztál belőle. Mivel nem szoktál inni, meg amúgyis le van gyengülve a szervezeted, így ez az eddig elfogyasztott igen kevéske alkohol is komoly hatással volt a szervezetedre. Megvártad, mikor megint rákezdenek a refrénre, majd elordítottad magad:

-Bányásztánc! -üveged a magasba, a fejed fölé emelted és lábaid önfeledten kezdték el ropni a meglehetősen fura táncot. Kissé te is bizonytalannak mutatkoztál, tartásod instabilabb volt a szokásosnál.

A többiek már majdnem megfulladtak a röhögéstől, Leo crediteket kezdett el dobálni eléd, miközben combját lassa vérvörösre verte a nagy hahotázás közben. Ian talán már azt sem tudta hol van, könnyezett a mulatástól.

Hirtelen Gill jelent meg a lakosztályi folyosók végén és felháborodva kérdezte, hogy mégis mi a fenét műveltek. Mivel bátorságból nem volt hiány, így pár gyors szökeléssel odaléptél hozzá, majd behúztad a terem közepébe és vele folytattad a fura táncot. A lány nem tudta mi tévő legyen, nagyon melgepte a szituáció, nem ellenkezett. Jól megpörgetted a göndör hajó teremtést, majd a végén bedöntötted, mint egy igazi táncos, bár sosem csináltál még ilyet és igazából nem is tudtad pontosan hogy kell, ösztönösen jött. Az alkoholnak köszönhetően a lány szemei jobban csillogtak számodra, mint egyébként, így kissé félreértetted a szituációt. Mivel úgyis pár centire voltak egymástól ajkaitok, így megcsókoltad. Gill majdnem összeesett a meglepetéstől, de aztán megpróbált kiszabadulni a szorításodból, több-kevesebb sikerrel. Miután eleresztetted a lány kikerekedett szemekkel nézett rád, majd visszarohant a hálótermek felé.

Leo ekkor már ujjongott, állva tapsolta a produkciót, majd átkarolt és maga mellé ültetett.

-That's the man! Mondaná az angol, de mi az intergalaktikus nyelvet beszéljük, úgyhogy mi nem mondunk ilyet, ugye Ian? -kérdezte, miközben a válladat veregette és csillogó szemmel nézett rád.

Megint elpoénkodtatok vagy 10 percet, de inni többet nem ittál, nem bírta a gyomrod. Lassan Leoék is befejezték. Gondoltad, hogy elmész a mosdóba, hogy megmosd az arcod, hátha felfrissít egy picit. Bizonytalanul jártál a szűk folyosó falai között, de szerencsédre nem estél el. Beléptél a kis helysiségbe, ahol a csap volt található. Megnyitottad a vizet, hogy lehűtsd magad, de hirtelen valaki rádtörte az ajtót. Megfordított téged, majd belemarkolt az frissen vasalt ingedbe és a falra tett. Ken volt az.

-Mégis mi a jó khurvaa.nyádat képzelsz, te szarházi? -kérdezte, először nem tudtad mi a baja, de valószínűleg Gill-re akart utalni a gyönyörű fordulatokat tartalmazó, szépirodalmi szinteket karcolgató megfogalmazással.

Szerencsédre a háttérben Dreathet láttad elhaladni, aki el volt ugyan foglalva saját gondolataival, de remélted, hogy észrevesz titeket.

Így is történt, amikor megpillantotta, ahogy a két bika egymásnak szegezi hatalmas, képzeletbeli szarvait, rögtön megállt és odalépett. Ken karjait megfogta és megpróbálta azokat leválasztani rólad.

-Mit csináltok? Ken, hagyd őt békén!

Mivel Dreath nem járt sikerrel úgy érezted, hogy neked kell a tettek mezejére lépni. Mivel igen kába voltál, így úgy érezted te vagy a Jani a hajón, úgyhogy nem vetted nagyon fontolóra a következő cselekedeted (de fos szó): Megütögetted Ken vállát, aki vérben forgó szemekkel rád nézett. Ekkor te, nem éppen az önuralmadról árulkodó mosollyal, elmosolyodtál és tiszta erőből orron fejelted. A Ken irányába érzett ellenszenv és utálat csak növelte fejelésed erejét és mégjobb érzés öntötte el szíved a kivitelezés után. Ken elengedett téged -te a földre zuhantál-, 2-3 hátralépett, majd az orrához nyúlt, amiből ömleni kezdett a vér. Benne voltál a buliban ez kétségtelen, így gyorsan felálltál és osztottál még neki párat. A baromnak ekkor öntötte el az agyát a vörös köd, válladnál felemelt és kihajított a mosdóból. Dreathet is férre lökte, akit hasfali sérülése megakadályozott abban, hogy ebben a csatában részt vegyen. Nem volt időd feltápászkodni a földről, Ken kilépett melléd, majd a központi terem felé kezdett rúgdosni. Minden rúgással majdnem egy métert repültél, így nem tartott sokáig, hogy odaérjetek (:D). Ekkor jöttél rá, hogy lehet nem volt jó ötlet a kétajtós szekrénybe belekötni. Kb. a 4. rúgás után elfogyott a szusz, így meg kellett állnia. Nagyon megalázva érezted magad, ezért nálad is elpattant valami. Az érzést csak tetőzte, amikor Jessicát megláttad a folyosó végén, aki sírva rohant felétek, hogy megállítsa a behemótot. Ráugrott Kenre, aki nem tudta mi történik, így kegyetlen durván rázta le magáról a plusz terhet. A kis Jess beverte a fejét a hajó falába és eszméletlenül -vagy legalábbis ahhoz nagyon közeli állapotban- ért földet.

Ennyi elég is volt neked, fájdalamt nem érezve felpattantál, majd egy hatalmas tolót eresztettél meg Ken irányába, akit már a központi terem fala fogott meg, így te nem próbálhattad ki, hogy milyen egy embert végigrúgdosni a Sárkány folyosóján, mint ahogy Ken tette veled. Nem vártad meg, hogy reagáljon, közelebb léptél hozzá, majd megint megfejelted. Bal kezeddel méreteseket kezdtél a hasfalára osztani, mikzöben jobbkézzel tartottad őt. Ken megpróbált kiszabadulni a fogásból, ezért behajlította derekát és mint egy bika, úgy akart téged odébb tolni. Te egy ideig hagytad, hogy nyomjon téged, majd kibújtál a szorításból és izmosan seggbe rúgtad. A vadállat lendülete túl nagy volt, nem bírt megállni, így a közponi terem hatalmas holografikus kivetítőjére kenődött. Odaugrottál, hogy folytasd a püfölést, de miközben ő felállt és megpróbált feléd fordulni jobb kezével hátra csapott, így arcon találva téged. Kettőt hátraléptél és készen álltál, hogy egy jobban kivitelezett támadással elintézd végleg ezt a gyökeret, de ekkora hirtelen valaki lefogott hátulról. Kent is elkapták, Dreath és Ian.

-Nyugi Aedan! -szólalt meg Leo hangja mögüled halkan.

Úgy álltatok ott, mint két sebzett alfahím, akik a falkavezér rangjáért harcolnak, akár életre-halálra is. 2 méter volt köztetek, Ken pofája és már mellkasa is csurom vér, Te is érezted, hogy jobb orcád az ütés hatására felrepedhetett, bedagadt és kicsit vérzik. Mindketten kapálóztatok, hogy kiszabaduljatok a szorításból és egymásnak eshessetek (lol, ezt hogy kell leírni?).

-Mi a f.aszt csináltok? -szólalt meg Leo másodjára is, ezúttal ordítva.

[Aedan reag.]

-----------------------------

Megint az orvosi szobában kötöttél ki. Olden már a te arcodon dolgozott, a többiek aludtak, vagy a szobájukban pihentek. A történteken járt az eszed, amikor Leo halkan besétált, majd a melletted lévő ágyra huppant.

-Sokat van használatban mostanában ez a terem, nem? -tette fel hangosan a magának szánt kérdést. Az alkohol már kiürült a szervezetéből, kedve megint rossz lett, a nagy veszteségekkel járó menekülőakció megbélyegezte hangulatát.

Mivel csak Olden volt a teremben, akit maximális megbízhatóságáról lehetett ismerni, ezért úgy érezted, hogy itt az alkalom, hogy elbeszélgess Leoval. Gondoltad, hogy ő is azért jött ide, hogy dumálgassatok valamiről, de nem vártad meg, hogy mit akar kérdezni.

[Leo88 0]

Dreath és Ian kártyázgattak Sel szobájában. Azért ott, mert a kis Selena (ők csak így hívták), sosem itta ki a bárszekrényét, így mindig akadt benne egy kis felesleges pia. Dreath is kiereszthette a gőzt, Ian meg folytathatta ott, ahol abbahagyta. Nem volt ez szokatlan tőle, nem kell alkoholista hajlamokra gyanakodni, szeretett inni a srác, de csak bizonyos alkalmakkor.

-Na, és merre tovább? -törte meg a "nagy koncentrációt" Ian, szerette ilyenekkel megzavarni Dreathet, akinek a kártyajáték sosem volt az erőssége, ennek ellenére mnidig pénzben játszottak.

-Nem tudom, haver. Megyek majd valami biztonsági őrnek. Vagy Rendfenntartónak Querc-re.

-Ember, dolgoznod sem kéne. -nagyon nyelt poharából Ian, most csak valami lightos koktél iszogattak.

-Elunnám magam. Meg amúgy is, a sok agressziót le kell vezetnem! -nevetett Dreath, majd egy kártyát az asztalra csapott. -Nyertem?

-Csak hiszed, srác! -mondta Ian, majd válaszolt egy másik kártya lecsapásával- És mi a baj a csempészettel? Besokaltál, túl veszélyes? Vagy a hangulat? Aedanék nagyon összekaptak most...

-Ne is mond -sóhajtott-, de egyébként nem csak ezzel van a gond. Hányigerem van már. Inkább besokkaltam egyébként, igazad van. Kiszolgáljuk a háborút, hogy minél több ártatlan ember haljon meg.

-Ha elmész attól még nem változik meg semmi. A háború folytatódni fog.

-Tudom a fenébe is, én is tisztában vagyok vele. Majd kitalálok valamit, hogy tegyek ellene.

-Kitalálsz? -Ian hangosan felnevetett- Annyi creditet azért még nem csempésztünk össze.

Dreath megrázta a fejét.

-Áhh, Leo-t sajnálom csak. Az élete volt ez a csapat. És most Katiék után ezt is elveszíti.

-Áhh, itt lesz neki Aedan! -legyintett Dreath- Abban a srácban van valami. Biztos sokra fogja még vinni. Meg egyébként is, ha én elmegyek miért dőlne össze a világ? -kérdezte, majd hátradőlt, a kezében lévő lapokat az asztalra helyezte, majdbelekortyolt italába.

-Ken szerinted ezek után marad? -gőgösen felnevetett a technikus- Megy ő is, és viszi a bagázsát is, ebben biztos vagyok. 3 használható embere maradna Leonak, meg én.

-És Ken hova menne? Az egy barom, semmihez nem ért, csak a harchoz.

-Akkor katonának megy, vagy mittudomén...

Dreath felállt, majd a szobában lévő kis ablakhoz sétált. Még mindig a hipertér fényeit lehetett kint látni, csodálatos látvány volt, Dreathet mindig elvarázsolta, pedig rengetegszer gyönyörködött már benne.

-Azért ne szakítsuk meg a kapcsolatot. Leo, te és Aedan az egyedüli emberek, akikre számíthatok ebben a kibeba.szott világban.

Ian megfordult, hogy Dreathre tudjon nézni, de mivel háttal állt neki, így nem erőltette tovább a dolgot. Eldőlt az ágyon, Selena ágyán, majd ő is felsóhajtott.

-Ne aggódj, haver, ne aggódj...

-----------------

A másik szobában Ken dühöngött még mindig. Fel s alá járkált a szobában, kezeivel a levegőt csapdosta. Mérhetetlen düht és savanyúságot érzett, előbbi miattad, utóbbi Wreck elvesztése miatt. Gill a véres ruháját próbálta kimosni, de a folt nem akarta megadni magát.

-El fogom taposni azt a mocskot, el én! A nyomorék hugával együtt.

-Ken! -szólt oda Gill- Ne légy egy állat, ő csak egy kislány!

-Mit érdekel engem? Benne is csak bányászvér folyik, mint a bátyjában...

Gill erre már nem mert reagálni, igazat megvallva ő is tartott Kentől, főleg akkor, ha az a barom ilyen állapotban volt.

-Ki fogom tekerni a nyakát. Leo kis kedvence lett, ő bolondította meg, azért lett ilyen semmirekellő banda a csapatunkból.

Gill jól tudta, hogy ez nem így van, és azt is tudta, hogy Ken csak túloz, azonban inkább nem ellenkezett. Csak bólogatott, vagy inkább nem is reagált.

Ken levágta magát az ágyra. Egy ideig figyelte a lányt, majd megropogtatta a nyakát és odabökte neki:

-Vedd le a felsőd...

Gill megállt, felnézett a munkájából, háttal állt Kennek és így nem láthatta a tekintetét. Szemeiben a félelem jelei kezdtek kiolvashatóvá válni, arca vonásai eltorzultak.

-Mire vársz?! -ordította Ken.

Gill elvett egy kis törülközőt a csap melletti állványról, majd megtörölgette vékony kis kezeit. Még mindig háttal állt a férfinak, érezte, hogy gyorsan döntést kell hoznia. Kezei remegtek, a hideg kirázta, mivel tudta mi vár rá és a döntést is meghozta...

Óvatosan keresztbetette karjait és megofgta pólója alsó részét. Lassan, könnyeden húzta le magáról felsőjét, feszes mellei mostmár jól kivehetőek lettek, amire az a perverz állat betegen felnevetett. A lány oldalán csupa kék, fekete és vörös foltok, véraláfutások voltak.

-Jó, nagyon jó. Most a nadrágot. És fordulj felém!

A lány könnyezni kezdett, majd megfordult és a nadrágját is letolta. Lehet más nő inkább megtörölte volna szemeit, hogy partnere nehogy meglássa mennyire nem vonzódik hozzá. Általában a veréstől féltek. Azonban Gill tudta, hogy neki úgyis mindegy. Lehet más nő pedig azért hagyja fenn könnyeit, hogy a férfi szíve megessen rajta. Gill tudta, hogy Ken-t ez nem rázza meg. Sőt, a néhány könnycsepp után Gill inkább törekedett arra, hogy tovább ne sírjon, mert tudta, hogy Ken attól csak mégjobban beindul.

Ken megnyalta a szája szélét, majd felállt. Közelebb lépett a lányhoz és letépte róla a melltartót. beleszippantott a nyakába, majd a hajába, pont úgy, ahogy a ragadozó szagolja meg áldozatát, mielőtt elkezd lakmározni. A lány mögé lépett, majd a bugyit is letépte róla. Hatalmas mancsait a nő vállaira tette, majd így szólt:

-Ezt most nagyon fogd élvezni.

Gillt ellökte, aki az ágyban akadt fel, így pont kiszolgáltatva magát Kennek. A férfi mögé állt, megfogta a lány derekát, majd egyik kezével a sliccéhez nyúlt. A cipzár zippelése (lol:D, jobb magyar ige? :D, any suggestion?:P) egyértelmű jelét adta Gillnek, hogy steroid-fejű készen áll a "bevetésre". Ken behatolás közben hangosat nyögött, majd egyre durvábban kezdte mozgatni a derekát. Gill egy hang nélkül tűrte, ami Kennek sosem tetszett, így most sem. A férfi balk ezével, amdj utána a jobbal is keményen odlalba verte a nőt, pont ott, ahol a foltok voltak. Gill fájdalmasan felnyögött, de Kent ez nem érdekelte, ő az élvezet jelének értékelte. A hangra csak jobban felizgult és egyre durvábban folytatta, ha lankadt a hangulat párszor még oldalba vágva a nőt.

-Ezt fogja kapni az a kis r.ibanc is, a kis Jessy-bébi!! -ordította Ken, majd rávert mégegyet a lányra és gusztustalanul felröhögött.

Ti ebből semmit nem hallottatok, hála a a tökéletesen hangszigetelt ajtóknak.

Unatkozoooom :D

[Lucky_Strike 0]

Ken szerette elhúzni a kis játékait Gillel, aki érthetetlen módon a mai napig tűrte ezt. A lány oldala már kezdett a vörösből átmenni lilás-bíborba, annyi ütést és csapást kapott. Ken megragadta a lányt, majd átfordította, hogy élvezze a változatosságot. Gill feszes melleit kezdte a jól esőnél sokkal nagyobb erővel paskolni, miközben jól megrakta a lányt. Mikor már eleget játszadozott mozgása még hevesebb és durvább lett, végül négerpornóba illő hörgéssel az utolsó pillanatban kivette szteroidos-eres falloszát, s kicsapta áldozatának hasára. Ahogy azt sejteni lehetett némi perverzió is meglapult az izomagyban, így miután kellőképp kiélvezte a véget, megragadta Gill kezét, majd a nőnek ujjával felkent egy keveset ivarváladékából, s a szerencsétlen szájába tömte. Szegény Aedan, ha tudta volna hova is adta azt a csókot... A lány kellő undorral zárta össze ajkát, és kitört rajta a sírás. Ken végül leb.szott egy nagyot neki, majd gyorsan vissza is kapta nadrágját.

-Ha ebből valaki megtud valamit, észrevesz valamit... - kezdte el Ken - ... bár ezt már jól tudhatod, hogy mik lennének a következményei. - mosolyodott el magában, rá sem nézve a megalázott szexrabszolgára. Gill nagy nehezen felszedte magát a földről, összekapta ruháit, majd kiszaladt vélhetően saját lakosztálya felé véve az irányt, hogy minél gyorsabban lemossa magáról Ken mocskát, s hogy minél hamarabb normálisra varázsolja kinézetét. Gill valószínűleg lelkileg egy idegroncs lehetett, ám az állandó rettegés következtében ezt jól tudta leplezni a többiek előtt, akik nem is gyanakodtak a szörnyűségre. Talán jobban járt volna, ha elesik a Quarren bázison...

Aedan és Leo

Olden még sertepertélt egy rövid ideig a gyengélkedőn, majd tudván, hogy most levegőt kell adni a nagykutyáknak, elment egy kicsit pihenni a közösségi részhez. Aedan sóhajtozott 1-2-t, beletúrt hajába, arcához nyúlt a feldagadt sebhelyet tapogatva. Leon látszott, hogy nagyon feszült lett az eseményektől, nyoma sem volt már az alkoholtól áztatott kurjongatójancsinak. Gandel ölbe tett kézzel figyelte Aedant, mintha megpróbálta volna kifürkészni gondolatait.

-Figyelj, tudom hogy nem kezeltem a helyzetet gavallér módon, de igazából nem is én voltam ennek a kiváltója. Jó persze, kicsit elszaladt velünk a ló, de istenem, megesik. Te tudtad, hogy Ken Gillel kavarhat? Mert én baromira nem, még csak nem is gondoltam.

[Leo reag.]

-Egyébként mi lesz velünk most ezután? Leszállítjuk a fegyvereket, és... jönnek az újabb és újabb melók? Miben lesznek ezek mégis mások mint az eddigiek? Sokkal nagyobb eséllyel halhatunk meg, mint például az imént? Mert pénzre már nincs igazán szükségünk, a hírnevünk is elég nagy. Mégis mi a célod? - folytatta a beszélgetést nagy kérdéseivel Aedan, miközben ölbe tett kezeinek egyikével néha megsimogatgatta (mi ez a f.sz szó?:D) állát.

[Leo reag.]

Többiekkel is mi lesz? Dreath ha jól hallottam el fog menni. A csapat megfogyatkozott, és egyébként sincs belső harmónia sem. Nem ilyen egy profi csempészcsapat. Jesst is féltem. Meg egyébként is... ezt a Kent én k.rvára megölöm.... - csapott bele az ágyába.

[Leo reag.]

Amúgy mostanában elég furcsán érzem magam... furcsa álmaim vannak, egyre gyakrabban, és furcsa dolog is történnek velem, mint például.... (itt elmesélem azt, amikor nem haltam bele áramütésekbe, hanem helyette még használtam is azt + a villámlós álom, esetleg még a barlangos is.)

[Leo reag. illetve egyéb kérdések]

Aedan és Dreathon

Miután Leoval befejezték a hosszasra és sok dolgot tisztázóra sikerült beszélgetést, Aedan első útja Dreathez vezetett. Útközben egy pillanatra mintha Gillt látta volna zihálva berohanni egy ajtón, de nem tulajdonított a dolognak sok jelentőséget, jobb ha most távol marad a lánytól. Dreathet a szobájában találta, aki éppen kardjait polírozta. Aedan kopogott, majd óvatosan beljebb lépett. Dreath halvány mosollyal beinvitálta, s egy kényelmes székre mutatott tenyerével. Dreath felemelt ágyáról egy ismerős kardot, s átnyújtotta Aedannek, a Deathbringer volt az. Hősünknek azonnal felcsillantak szemei, az utóbbi órákban eszébe sem jutott csodafegyvere. Jól megszorította a markolatot, és lassan végigszemlélte a lilás pengét. Megköszönte Dreathnek, hogy visszaadta kardját, majd rá is tért a tárgyra.

-Dreath... ne menj még el. Várd meg előtte, hogy mi lesz azután, hogy leszállítottuk a fegyvereket. Várj még a döntéseddel.

[Dreath reag.]

-Lenne itt egyébként 1-2 érdekes dolog, ami mostanában történik velem, és elég nyugtalanítóak. Úgy gondolom, hogy veled mindenképp megosztom ezeket, mert benned megbízok, és mert jó barátom vagy. (Beszámoló a kékes-fehéres fényű barlangos álomról, az áramos-villámos élményekről a Quarren bázison, az elméletben zajló edzésekről, egyre gyakoribb álmokról és meditációkról.)

[Dreath reag.]

-Tudom egyébként, hogy igyekszel semleges maradni, de mégis.. valamelyik csapathoz csak jobban húz a szíved, nem?

[Dreath reag. és esetleges extra kérdések]

A komoly beszélgetések után Aedan és Dreath levezetett egy kis feszültséget egy kártyaparti formájában.

Aedan és Ian

Dreathtől kifelé jövet Aedan úgy gondolta, h meglesi Sel szobáját, ám Iant találta odabent. A technikus éppen aludt, testének felével lefordulva az ágyról, ám ahogy Aedan belépett és köhögött egy kicsit rögtön felriadt. Kicsit kómás tekintettel nézett rá a bányásztánc mesterére, majd morogva visszanyomta fejét az ágyra. Egy fél perc múlva viszont már felkelt, és nagyokat nyújtózkodott. Látszott rajta, hogy eléggé megviselte a kelleténél több alkohol, na meg persze a Quarren bázison történtek.

-Jól vagy, haver? -kezdett bele Aedan- látom eléggé megnyúzott vagy. - folytatta mosolyogva - Mit keresel itt Sel szobájában? Mit szólsz amúgy Dreathez?

[ian reag.]

-Hát igen, ez a Ken egy állat, egyszer meg fogom ölni. Fogalmam sem volt róla, hogy köze van Gillhez, te tudtál róla? Vagy mégis mi a francért esett nekem? - nyúlt arcához.

[ian reag.]

-Ha itt végzünk mik a céljaid? Folytatod a csempészéletet? Sokra vihetnéd a tehetségeddel egy jól menő cégnél. A jelenlegi kilátások elég hervasztóak itt. Lehet, hogy a Sárkány ideje lejárt.

[ian reag. és egyéb kérdések]

Aedan és Selena

Aedan elment az orvosi felé, hogy beszéljen Jess-szel, ám unokahúga nem volt ott. Az ágyon még mindig ott feküdt Sel, s Aedan úgy érezte, hogy oda kell mellé ülnie. Miután óvatosan helyet foglalt, megfogta a nő kezét, és finoman simogatni kezdte. Végezetül egy csókot nyomott Sel homlokára, ám ekkor a lány szemei lassan kezdtek kinyílni. Aedanben felment az adrenalin, enyhe gyomorgörcs képződött. Nem tudta, hogy most mitévő legyen, s hogy mit mondjon a lánynak, vajon itt az ideje tisztázni a dolgokat? A férfi inkább megvárta, hogy mit lép Sel.

Aedan és Jessica

Mivel eredetileg Jessicát akarta meglátogatni, így egyből a lány szobájához ment a gyengélkedőből. Jess ott volt, ágyán ült, tarkójához kulcsolt kezeivel arcát térdeihez nyomta. Kisírt szemekkel nézett fel Aedanre, aki rögtön le is ült unokahúga mellé. Átölelte, majd homlokon csókolta vérszerintileg egyetlen családtagját. Jessic nagyon kimerültnek látszott, igazán megviselte a mai nap. Hősies helytállása mellett még nagybácsikájával való gondok is rendesen leterhelték idegrendszerét. Annyira kimerült volt, hogy éppen csak beszélni tudott, finom hangján. Aedan úgy érezte, hogy ideje folytatni a komoly beszélgetések hullámvasútját, így Jessicának is feltette a kérdést.

-Jessikém, hogy bírod ezt az életet? Meddig tervezed ezt csinálni? Innentől csak még veszélyesebb lesz, talán itt az ideje, hogy váltsunk az életstílusunkon, és továbblépjünk. Te hogy gondolod?

[Jess reagok és kérdések]

Ken miatt pedig ne aggódj.. azt az elmebeteget lassan nem kell már elviselnünk többé. Az agyatlan állatja egyszer csak (beszámoló verekedésről és annak előzményeiről, a Gilles csókot kihagyva.)

Hirtelen most ennyi, vagy egy órája írom és nagyon elálmosodtam. :) Ha esetleg még van valaki, akit kihagytam, akkor nyugodtan oda is vezetheted Aedant beszélgetni, vagy tőlem alakulhatnak egyéb események is. Ja igen... Kenről, de főleg Gillről is írj.

[Leo88 0]

Aedan & Leo

-Figyelj, tudom hogy nem kezeltem a helyzetet gavallér módon, de igazából nem is én voltam ennek a kiváltója. Jó persze, kicsit elszaladt velünk a ló, de istenem, megesik. Te tudtad, hogy Ken Gillel kavarhat? Mert én baromira nem, még csak nem is gondoltam.

Leo nagy levegőt vett, ölbe tett kezeit mégjobban összefogta, majd így szólt.

-Az igazat megvallva nagyon messze jártál attól, hogy gavallér módon kezeld a helyzetet. Soha nem volt még verekedés ezen a hajót. Ti meg majdnem széttéptétek egymást. -kezével beletúrt rövid hajába, majd összecsukta szemeit. Látszott rajta, hogy már rendkívül fáradt- Miért kavarnának? Egyszerűen csak ráhajtottál az emberére és ez nem tetszett neki. -úgy tűnt, mintha valami kis részletet eltitkolna a Commodore. Fejét bal tenyerébe temette, arcát megdörzsölte, majd ujjaival támasztotta meg homlokát és így figyelt tovább.

-Egyébként mi lesz velünk most ezután? Leszállítjuk a fegyvereket, és... jönnek az újabb és újabb melók? Miben lesznek ezek mégis mások mint az eddigiek? Sokkal nagyobb eséllyel halhatunk meg, mint például az imént? Mert pénzre már nincs igazán szükségünk, a hírnevünk is elég nagy. Mégis mi a célod?

-Nem tudom, Aedan... Igazából már valóban nincs konkrét célom a saját életemmel. Egyszerűen jól eső érzés a legjobbnak lenni a galaxisban. Ezért akarom csinálni. Ahhoz pedig egyre veszélyesebb küldetéseket kell elvállalni, így igen, a későbbiekben még merészebb feladataink lesznek, ha folytatjuk. -fújt egy nagyot, majd foyltatta- Tudod, én Katyéknek gyűjtök pénzt. Annyi pénzünk már mindannyiunknak van, hogy könnyedén eléldegéljünk, de a kislányom beteg. A kezelésére, későbbi steril lakótér kialakítására valószínűleg elmenne annyim, hogy a maradék már nem lenne elég, hogy egy biztonságos, színvonalas életet tudjak biztosítani a kis drágának a későbbiekben is. ha elmennék doglozni, akkor talán. De semmi máshoz nem értek. És azok egyébként is bizonytalan munkák, átmenetiek lenénnek. A csempészet nem az. Amíg háború lesz, addig csempészni is kelleni fog.

Megdöbbentettek a tények, amiket Leoról most megtudtál. Erről még soha nem beszélt, nem csak neked, de még senkinek sem.

-Többiekkel is mi lesz? Dreath ha jól hallottam el fog menni. A csapat megfogyatkozott, és egyébként sincs belső harmónia sem. Nem ilyen egy profi csempészcsapat. Jesst is féltem. Meg egyébként is... ezt a Kent én k.rvára megölöm.... - csapott bele az ágyába.

Leo arca egyre gondterheltebb lett, ahogy láttad, hogy a kérdéseidre felszínre törnek benne azok a gondok, amiket az alkohol segítéségvel próbált elfelejteni. Kezeit maga mellé tette, fejét a falnak támasztotta.

-Ha elmegy, akkor vége az egésznek. Túl tapasztalt embert veszítenénk, ahhoz, hogy ezen a színvonalon folytathassuk tovább, leadni meg nem érdemes. És igazad van, szar minden. Ken meg egy állat, de nem lheted meg csak úgy, te is tudod. Jessica miatt meg ne aggódj, személyesen garantálom, hogy semmi baja ne essék.

-Amúgy mostanában elég furcsán érzem magam... furcsa álmaim vannak, egyre gyakrabban, és furcsa dolog is történnek velem, mint például....

-Hogy mondod? -kérdezett vissza Leo kikerekedett szemekkel- Használtad az elektromosságot? Az lehetetlen... ne röhögtess már...-mondta, majd legyintett egyet feléd. - Szerintem idejekorán elájultál és ez az egész csak álom/illúzió volt. Kell lennie más magyarázatnak. Azonban az álmod érdekel. Nekem is vannak hasonlóak. Hogy érezted magad, miközben a barlangban sétáltál? Most mi a véleményed az egészről? Min gondokodtál ,amikor a fény felé haladtál? Mi féle fény volt ott benT? Ki lehetett az az alak, kire hasonlított? -tette fel kérdéseit egymás után, egyre szaporábban. Felült az ágyon és feléd dőlt, láthatóan felizgattad.

Aedan & Dreath

-Dreath... ne menj még el. Várd meg előtte, hogy mi lesz azután, hogy leszállítottuk a fegyvereket. Várj még a döntéseddel.

-Végeztem, Aedan. -mondta Dreath, miközben már csak egy vizes ronggyal törölgette kardjai élét. - Természetes megvárom, amíg leszállítjuk a fegyvereket, de tovább már nem megyek veletek. Eljutok a fővárosba és keresek valami munkát. Nem lesz semmi jobb. Elegem van már ebből az értelmetlen harcből, tennem kell valamit annak érdekében, hogy véget vessek neki.

-Lenne itt egyébként 1-2 érdekes dolog, ami mostanában történik velem, és elég nyugtalanítóak. Úgy gondolom, hogy veled mindenképp megosztom ezeket, mert benned megbízok, és mert jó barátom vagy.

Dreath elmosolyodott, majd a vizes rongyot egy száraz, pamut kendőre cserélte. Ezzel folytatta a kardjai törölgetését.

-Köszönöm, barátom, hogy így megbízol bennem. Én is tapasztaltam már hasonlót. És én is folytatok olyan edzéseket, mint te. Éreztem már olyat, hogy amikor nagyon kimerült voltam, de folytatnom kellet a tréninget, hogy mintha a kardom erőt adna. Meg persze megjártam néhány húzós küldetést, mielőtt te csatlakoztál volna hozzánk. Amikor nagy bajban voltam, úgyéreztem, hogy néha természetfeletti erőt tudtam kifejteni, vagy az átlagosnál nagyobbat tudtam ugrani, ilyenek... Sokszor mentette meg ez az életemet. De erről nem beszéltem még senkinek, úgyis csak kinevettek volna. Tudod, én úgy gondoltam, hogy ez a kardomnak köszönhető -mondta, és két kezébe vette egyik kardját, amit mostanra már csillogóra törölgetett- Ezek a kristályok... ezek nem mindennapi kristályok. Az enyémben olyanok vannak, amiket a bányászlézerekben használnak manapság. A tiédben -közben a Deathbringerre mutatott- pedig Leo apja szerint még nagyobb hatalmúak. Ő is hitt ebben, de Leo csak nevetett rajtunk, amikor erről beszélgettünk. -kardot maga mellé tette, végzett a mára már napi rutinná vált tisztogatással. Szerintem emiatt kezdődtek az álmaid, és én elhiszem neked hogy életveszélyben volt hatalmad az elektromosság felett is.

-Tudom egyébként, hogy igyekszel semleges maradni, de mégis.. valamelyik csapathoz csak jobban húz a szíved, nem?

-Hozzátok, haver, hozzátok... de ez nem ilyen egyszerű. Én szeretnék kimaradni belőle. De azért Ken-t jól eintézted, mondta nevetve és közben vállon veregetett.

Neki sem volt egyébként jó kedve, olyan volt mintha valami baljós lepel takarta volna be az egész hajót, mindenki kedvét a negatív tartományba redukálva.

Aedan és Ian

Ian még mindig igen nyúzott volt. Látszott rajta, hogy nem igazán van kedve beszélgetni, feje is majd' szétszakadt.

-Jól vagy, haver? -kezdett bele Aedan- látom eléggé megnyúzott vagy. - folytatta mosolyogva - Mit keresel itt Sel szobájában? Mit szólsz amúgy Dreathez?

-Áh, csak ittt iszogattunk Dreath-el, aztán elszenderettem. De egyébként nyúzott vagyok még mindig, kimerített ez a szar, meg sokat is ittam. -fogta meg gyomrát- Dreath nem új dolog nekem egyébként. Régen is téma volt már, hogy lelép, csak mostanában annyira nem fitogtatta. Nem örülök neki.

-Hát igen, ez a Ken egy állat, egyszer meg fogom ölni. Fogalmam sem volt róla, hogy köze van Gillhez, te tudtál róla? Vagy mégis mi a francért esett nekem? - nyúlt arcához.

-Nem gondoltam volna, nem figyeltem én a Gill-t, olyan visszahúzódó lányka, szinte sohasem beszéltünk. Olyan, mint Kobe. De valami biztos van köztük, amúgy Ken nem esett volna így neked...

-Ha itt végzünk mik a céljaid? Folytatod a csempészéletet? Sokra vihetnéd a tehetségeddel egy jól menő cégnél. A jelenlegi kilátások elég hervasztóak itt. Lehet, hogy a Sárkány ideje lejárt.

-Sajnos én is így látom. Hát nem tudom haver, ha beajánlanál valakihez, az szívesen venném. -mondta, majd kacsintott egyet- Egyébként ötltetem sincs, hogy ki foglalkoztatna egy csempészt.

Miután utolsó kérdésedre is válaszolt Ian szótlanul megült az ágy szélén, te szemben álltál vele, ő a falat bambulta. Valami az súgta, hogy jó poén lenne pontosan ugyanazokat a kérdéseket feltenni neki megint, mint az előbb. Jól megviccelnéd, azt hinné megőrültél. Meg egyébként is, bárhogy is törted a fejed, nem jutott eszedbe más kérdés, csak azok amiket eddig is kérdeztél. :unsure: Fel is tetted a kérdéseket és fura mód Ian pontosan ugyanúgy, ugyanolyan hangnemben, hangszínen válaszolt mnidenre. Emellé ráadásul kicsit sem volt meglepve, hogy ugyanazaokat kérdezed. Nagyon meghökkentél és érdekesen néztél a még mindig üres tekintetű Ian-ra. Lassan, óvatosan elkezdtél hátrálni kifelé, majd amikor az ajtóhoz értél, gyorsan kiugrottál. Ahogy a fotocellás ajtó visszazáródott, hátaddal nekidőltél és nagyon sóhajtottál. Fura alak tud lenni ez az Ian... Lehet szed valamit.

Többit talán később, fáradt vagyok :/

[Leo88 0]

Aedan & Sel

Sel haloványan elmosolyodott, még az altató hatása alatt volt kissé. Látszott az arcán, hogy nem fog úgy viselkedni, ahogy régen tette volna. Nem kapta el tekintetét, nem próbált úgy tenni, mintha nem is érdekelnéd, nem próbált úgy tenni, mint aki nem érti a helyzetet. Nagyon is tudta, hogy miről van szó és tudta, hogy mit mondott neked pár órával ezelőtt. Megfogta karodat, baltenyerébe tette kézfejed, jobb tenyerét pedig ráfektette. Néhány pillanatig így ültetek ott, Sel arcán még mindig a halovány mosollyal. Neked a gyömörgörcsöd nem enyhült, sőt ez a fura, válasz nélküli helyzet inkább tovább izzította az 'indulatokat'. Ennek ellenére gyönyörű volt a pillanat. Olyan meghitt, csak Te és Sel. Mindkettőtök szemében valamiféle láng égett, ez kétségtelen. Úgy érezted, hogy most valami igazán különleges kezd kialakulni köztetek. Aztán Olden lépett be a gyengélkedőbe:

-Hoppá, megzavartam valamit? -kérdezte, miközben egy kis digitális táblácskát tartott a kezében, amibe éppen jegyzetelt.

Mindketten odapillantottatok, Sel pedig elkapta a kezét. Te ekkor a lányra néztél, aki már nem nézett vissza rád, úgyérezted próbálja kerülni a tekinteted.

-Nem... -reagált Sel rekedtesen, régen szólalt meg, ajkai is kicsit össze voltak még tapadva.

Pár másodpercig még ott maradtál a lány ágya mellett, majd amikor végre rádnézett Te mélyen a szemébe néztél és határozottan felálltál. Kettőt-hármat hátraléptél, folyamatosan őt figyelve, majd sarkon fordultál és egy szó nélkül kisétáltál.

Jessre nem maradt erőm. Hnap :(

[Lucky_Strike 0]

Aedan és Leo

Leo válaszai nem voltak túl bizalomfokozóak. Aedan kezdte úgy érezni, hogy talán eljött az idő, hogy a csúcson abbahagyva felhagyjon a csempészélettel. Persze, sokkal tartozott Leonak, de az elmúlt két év alatt azért ő is jócskán letett ezt-azt az asztalra. Beszélgetés közben többször is ránézett a gyengélkedő hívogató ajtajára, számtalanszor elképzelve, hogy egyszerűen feláll, és kisétál. Nem tetszett Aedannek az, hogy Leo túl nyersen kezelte az imént történteket. Amellett, hogy ott ült vele szemrehányó tekintettel a gyengélkedőn, még nem érezte, hogy vele is lenne, hogy mellette állna. Inkább érezte úgy, hogy egyfajta számonkérést hajt végre, bár lehet, hogy Aedan rosszul értelmezte a dolgokat, elég zaklatott állapotban volt. Viszont Kennel kapcsolatban -rossz állapot ide, vagy oda- képtelen volt egyetérteni Leoval. Bárhol találhatnak jól képzett katonákat, csempészeket, akikkel biztos, hogy fele annyi gond sem lenne, mint ezzel az állattal. Miután rátértek az álmokra, Aedanbe visszatért egy kis pozitív érzés. Noha a hitetlenkedés az áramos témával kapcsolatban bosszantónak hatott, Aedan úgy döntött, hogy soha többet nem hozza fel ezt a témát. Inkább meghagyja magának ezt a különleges élményt, vagy esetleg olyannal megosztja, akit még érdemesnek talál rá.

-Valamiféle barlangban sétáltam, sőt nem is sétáltam, hanem lebegtem, legalábbis valahogy úgy éreztem. Egy hosszú rész végén egyre erősödő fény volt, az alakot pedig egyáltalán nem tudtam kivenni. Háttal állt, csuklyát viselt. Azóta annyit gondolok erre az álomra, mintha a megszállottja lennék. Lehet őrültségnek hangzik, de nagyon valóságosnak éreztem. Talán lehet, hogy létezik is ez a hely valahol...-akadt el Aedan szava, mivel nem akart több olyan dolgot mondani, amire Leo csak hitetlenkedve legyint.

Aedan és Dreathon

A Dreath-tel való beszélgetés sokkal jobbra sikeredett, mint a Leoval folytatott, legalábbis Aedan jelenlegi lelkiállapotának jobban esett. Sokkal nagyobb megértésre és mélységre talált Dreathben, beszélgetésük mintha egy különleges légkörben zajlott volna.

-Rendben, tiszteletben tartom a döntésed. Megtiszteltetés volt veled dolgozni. – hajolt meg fejével Aedan, nyomatékosítva tiszteletét. Miközben emelte fel a fejét eszébe jutott valami, ami eddig nem: -Dreath…, mit szólnál ahhoz, ha tudnék egy munkát, vagyis nem feltétlenül mondanám egyből munkának, hanem inkább úgy fogalmazok akkor, hogy tudnék egy alternatívát arra, hogy új vonalon induljunk el? Nem is kellene egyedül menned… - hagyta is abba a mondatot várva Dreath reagálására.

Mikor álmait fejtette ki barátjának meglepődött annak reakcióján. A Leos beszélgetés után kétkedést és bizalmatlanságot várt volna Dreathtől (persze közel sem annyit, mint Leotól), ám Dreath nagyon jól fogadta ezeket, sőt, kiderült, hogy vele is történnek hasonlók. Aedan eme beszélgetés előtt úgy nézett Dreathre, mint egy barátra, ám most elkezdett egy komolyabb érzés kicsírázni benne, felnézett Dreathre, mint egyfajta mentorra. Ez egyébként furcsa, hogy csak most érett meg, vagy inkább fogalmazódott meg Aedanben, hisz az elmúlt időszakban mindig is jókat beszélgettek Dreathtel, sokat tanult tőle, sőt még egy különleges kardot is kapott, és úgy általában véve sok közös témájuk és elfoglaltságuk volt.

Az információ, miszerint, hogy a különleges képességeket a kardoktól kapják kicsit furcsa volt, Aedan szkeptikusan állt hozzá a témához, főleg, hogy saját tapasztalatai nem ezt sugallták, de ebbe már nem akart belemenni Dreathtel, nem akarta elrontani a jó beszélgetést azzal, hogy hitetlenkedik. Ettől függetlenül nem tartotta hülyeségnek az ötletet, főleg, hogy maga Dreath mondta. Abban maradt, hogy ezen még meditálni fog.

A beszélgetés vége felé kicsit oldottabb lett a hangulat, ám Dreathben érezni lehetett némi feszültséget, amit aztán átragadt Aedanre is. Valami rossz vibrálás volt a levegőben, mintha valami rossz lapulna a sötét árnyékban, várva a megfelelő pillanatot, hogy lecsapjon rájuk, a Sárkányra, a küldetésre, Leo csapatára, Jess-re, vagy Aedanre. A baljós érzések közt nehéz volt kifürkészni, hogy mégis ki, vagy mi a célpontja ennek a pusztán még csak ómenként létező belső gondolatnak. Persze lehet ezt csak Aedan már beképzelte, elég mozgalmas és fájdalmas napja volt. Dreathtel végül megittak egy jó üveg búzasört (csak ők szerették a hajón), majd Aedan tovább állt. Mindketten felálltak, majd egy férfias kézfogás keretében köszöntek el, lezárva egy korszakot.

- Dreath… – szólt Aedan az ajtóból –bízz bennem! – majd kacsintott egyet, miközben ujjaival Dreath felé „pisztolyozott”, s azzal el is tűnt a bányásztáncos.

[A lezárásom ellenére, ha még folytatnád a beszélgetést, akkor nyugodtan tedd csak. Dreath válaszairól nem is beszélve. :)]

Aedan és Ian

Igen, Ianen látszott, hogy legszívesebben most csak egyedül szenvedne egy ágyban, esetleg egy wc vagy lavór társaságában, de így is barátságos és türelmes maradt Aedenhöz, akire pont egy ilyen kemény napon jött rá a beszélhetnék. A férfi arca enyhén sápadt volt, gyöngyöztek rajta a verejtékcseppek. Nagy nehezen fel tudott ülni az ágyon, és egy kis mosolyt is ki tudott magából néha erőltetni.

A Dreathes téma épp kapóra jött, és Aedan örült is, hogy Ian eléggé tisztában van a dologgal, illetve a jövőt illetően elég bizonytalan.

- Figyelj Ian.. mit szólnál ahhoz, ha kiszakadnánk ebből a Sárkányos életből, és szerencsét próbálnánk más körökben? Van egy ötletem, mit szólsz? Ha érdekel, később megbeszélhetjük részletesen. [Még erre írj egy reagot]

-Mindegy, majd megkeresem Gill-t, muszáj vele kicsit tisztáznom az előbb történteket, nem hagyhatom ennyiben. Ha pedig a szteroidf.szú majom megint rám ugrik, hát állok elébe. – mondta Aedan, szikrázó szemekkel, ám Ian elég kába volt, úgy tűnt, mintha nem is figyelne. Üveges tekintettel nézte Sel hangulatos szobájának egyik falát.

[…]

Aedan és Selena

Mikor Olden belépett a terembe Aedan lesütötte szemeit, s képzeletében gőzt árasztott ki a fejéből. Nem hitte el, hogy pont a sosem láb alatt levő Oldennek kellett elszúrnia a pillanatot. Fortyogó fejében lezajlott az az elképzelés, hogy valami elfuserált történetben van, ahol a narrátorból elfogyott a fantázia, és ezért inkább félbeszakította az egyébként izgalmas és fontos részt. Mivel elég szarul végződött az oly’ jól indult szituáció, és ahelyett, hogy Aedan válaszokat kapott volna, vagy legalább egy kis megnyugvást, még zaklatottabb és gyomorgörcsösebb lett. Kifelé menet megcsapkodta Olden vállát, majd megakadt a szeme Kobe-on. A srác már ébren volt, így Aedan kihasználta az alkalmat arra, hogy esetleg meginvitálja őt is a tervébe. Odalépett hozzá, majd felvázolta vázlatosan a helyzetet. Kobe így reagált: -Most mi?! Munka helyett másik munka? Nem értem, fejsd már ki mi a külömbség!!

Aedan úgy érezte magát, mintha egy retardálttal beszélgetne, így válasz helyett csupán gyengéden megsimogatta Kobe buksiját, betakargatta krokodilmintás takarójával, majd szépen lassan kisétált a gyengélkedőről. Kifelé menet rápillantott Adanra, ám a fekete férfi még mindig eszméletlen volt, így vele nem tudott még beszélni. Sel már behunyt szemekkel feküdt, Aedan fogadni merte volna, hogy nem azért, mert pont el tudott aludni. Tényleg ideje volt elhúzni a csíkot az orvosiból. Jessica szobája felé vette az irányt, reménykedve abban, hogy legalább ő egy kicsit fel tudja ezek után vidítani.

Aedan és Jessica

[Aedan előző szövegéhez még a következőket hozzáteszem]

-Jess, mit szólnál egyébként, ha már lenne is ötletem egy új élethez? Benne lennél? Pár embert igyekszem beszervezni még, viszont nélküled nem vágnék bele. – vetette fel új ötletét Aedan, s reményteljes szemekkel várta unokahúga válaszát.

Aedan és Gill

Aedan úgy érezte, hogy itt az idő, beszélnie kell a lánnyal. A folyosó, mely Gill szobája felé vezetett eléggé sejtelmes volt, mintha a fény egyik pillanatról a másikra ki akarna égni, a férfira szabadítva ezzel a sötétben rejlő gonoszt. Elég nagy volt a csend– lévén, hogy Ken csapatának nagy része kihalt, vagy haldoklik-, olyannyira, mintha nem is a Sárkányon sétálna. Gill szobája még mindig ott volt, ahol eddig, bár reménykedett benne, hogy ezúttal nem találja meg. Megállt, lefelé irányította figyelmét, kicsit elmerülve az incidensen, majd miután kellő bátorságot összeszedett, sóhajtott egy nagyot, s megnyomta az ajtó melletti fal részre felszerelt kis terminál kommunikációs gombját.

- Gill, itt vagy?

[Lucky_Strike 0]

Aedan és Adan

Utolsóként Adanhoz ment Aedan, bár addigra már eléggé lefáradt lett, tropára ment már az agya a sok beszélgetéstől, ez meg aztól (ezt arra értem, ha esetleg még beterveznél valamit az eddigi beszélgetések mellé/után), na, meg persze a naptól. Nem szarozott nagyon, határozott léptekkel bement a gyengélkedőre, majd egyből Adan ágyához lépett, nekitámaszkodva azt egyébként magas szerkezetnek. A sötét bőrű férfi szemei már nyiladoztak, de Aedan úgy döntött, hogy felgyorsítja a folyamatot. Kicsit megpaskolta a katona arcát, s megtörölgette homlokát egy nedves ronggyal. Mikor Adannak már kitisztulni látszott a tekintete, neki is kezdett. Persze nem csapott egyből a lecsóba, érdeklődött a férfi hogyléte után, hogy miként viseli a sérüléseit, illetve az érzelmi veszteségeket. Hoppá. Még nem tudta, hogy Thran meghalt, ezt az infót pedig Aedan nem tudta, így eléggé érzéketlenre sikeredett a halálhír "megosztása". Adan kicsit lesokkolt, közel állt hozzá a bagózós srác. 2-3 perccel teli hitetlenkedés, átkozódás, és könnyvisszatartás után megint észhez tért, így Aedan folytathatta is a lényeggel. A lényeg pedig az ő kis magántervének kibontakoztatása volt, ám mint a többieknél, Adannál sem ment bele a részletekbe. Mindössze megkérdezte tőle, hogy benne lenne-e egy ilyesfajta dologban.