Jump to content
GSForum - Segélyvonal

The Secret of the Force


Leo88

Recommended Posts

Lucky_Strike

- Nem jártam még Nar Shaddaan. Egész életemben ezen a bányabolygón sínylődtem.

- Ki vagy?

- Honnan jöttél?

- Hány éves vagy?

- Mit csinálsz és miért?

- Mi ez a csapat?

- Mire kellek én?

- Miért megyünk Nar Shaddaara? Mit fogunk ott csinálni?

- Van valami kaja és egy kényelmes ágy, ja és egy fél órára szabad wc? :D

Tette fel Aedan az újabb kérdéseket, de egyszerre persze csak egyet. Igyekezett baráti és közvetlen lenni.

- Ja igen.. és kösz a lehetőséget haver. - mondta hálásan, ám kicsit lazára véve a figurát, mivel még nem igazodott ki Leo-n, így megpróbálva a lazább stílust.

Link to comment
Share on other sites

Leo88

-Azt hiszem már bemutatkoztam, vagy mégsem? -kérdezte, majd a székének egyik karfájára dőlt, kezével megtámasztotta fejét- Leo a nevem, legyen elég ennyi. Egyébként a fővárosban nőttem fel, szüleim ugyanúgy egyszerű munkások voltak, mint te, bár igaz nem a bányában dolgoztak. 25 vagyok.

Leo most felállt és elindult kifelé a pilótafülkéből, kezével intett neked, hogy kövesd. Néhány lépés után balra fordult, majd egy kis terembe értetek. Itt egy konozlon beütött néhány számot és kinyílt egy óriási ajtó. A mögötte lévő sötét terem tele dobozokkal.

-Ez csempészáru. -közben kezével a szobába muatott- Ezzel foglalkozom, csempész vagyok. A csapat pedig azért van, mert egyedül nehezen menne ezt az ipart űzni. -vigyorogta, majd megint megnyomott egy gombot a konzolon és az ajtó becsukódott. Megint megindult, te pedig szaporán követted.

-A támadást ellenem intézték a rivális bandatagok. Összejátszottak a Trandoshnaokkal. A trandoshanok lerohanhatták a bányatelepet, cserébe a rivális banda tagjainak segíteniük kellett engem lerohanni. Persze ehhez kellett még az is, hogy a bandatagok segítettek elpusztítani a Scarletben állomásozó katonai egyésgeket és Rendfenntartókat. Így a bánya is védtelen maradt, valamint ők is nagyobb erővel támadhattak engem. Egyébként csak azért hívom rivális bandának, mert én Grogó védelme alatt álltam. Őt érkezésetek előtt néhány perccel lőtték hátba, úgyhogy valószínűleg már a rivális banda az úr a városban. Feltéve, ha a Trandoshanok nem kerekedtek túlságosan felül. Akkor akár az egész bolygó elpusztulhatott... -közben egy hosszabb folyosóra értetek, ahol kellemes fehérek voltak a falak és feltűnően tsizta volt minden- Te pedig nem másra kellesz, mint hogy nekem dolgozz... Szükségem van az olyan tehetségekre, mint te, ha jól akarom végezni a munkámat. -miközben ezt mondta hátranézett és megint elmosolyodott, nem igazán tudtad eldönteni, hogy akkor most a mogorva főnököd lesz, vagy egy kedves jóbarátod.- Nar Shaddaara pedig az árut visszük, a maradék csapattagokat szedjük össze és beszélnem kell a helyi alvilág egyik jelentősebb alakjával, hogy megkérdezzem van-e valami munka...tudod a credit sosem elég.

A folyosó végén álltatok meg, szemben volt veletek egy ajtó, de balról és jobbról is nyílt egy-egy (ezek ugye szemben voltak egymással :D). Leo a jobboldalira mutatott:

-Itt a WC-d -mondta mosolyogva-, a te szobád innen nyílik -mutatott a baloldali ajtóra, majd aztán a középsőre- Ez pedig az enyém. Kaját találsz a fegyverraktár meleltti teremben, mellette pedig Olden lesz a lánnyal, akivel jöttél. Ki is ő neked? És egyébként mi is a neved? -kérdezte, de éppenhogy tudtál válaszolni valami megszólalt az övén.

-Elnézést, most mennem kell, élvezd ki a hajó nyújtotta "luxust", ha kellek megtalálsz a fegyverraktárban vagy a pilótafülkében. -és azzal elviharzott.

Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike

- Csempész... gondoltam. - motyogott magában.

- Ő az unokahúgom, én pedig Aedan vagyok. - ám szinte ezt a rövid bemutatkozást sem tudta végigmondani Leo már el is suhant.

Végig nézett még egyszer a dobozsorokon elképzelve miféle klassz cuccokat tartalmazhatnak.

A következő órákat pihenéssel, tusolással, evéssel, a történteken való merengéssel, és nem utolsó sorban Jessicával töltötte, aki szerencsére egyre jobb állapotban volt. A lány még nem nagyon tudott beszélni, így még nem kellett megosztani a szomorú történteket. Összességében örült, hogy kitörhetett generációját hosszú idők óta megnyomorító bolygóról, nem beszélve arról, hogy pont most, amikor ekkora bandaháború tört ki, ami akár az egész társadalmat romba dönthette volna, ő pedig mehetett volna holmi rabszolgának.

Mikor már pár óra eltelt felkereste Leot, hogy megkérdezze mennyi idő kb., amíg megérkeznek.

- És akkor most én belőlem is csempész lesz? Mi van, ha én nem akarok efféle illegális dolgokat űzni? - kérdezte higgadtan és normális hangnemben.

Link to comment
Share on other sites

Leo88
Bocsi, hogy nem írtam, a mai nap folyamán fogok, csak haverokkal elmentünk inni, úgyhogy tegnap este már nem volt idõm. Mondjuk ma is olyan vagyok, mint a mosott szar, de összehozok valamit. :D

Egy kis kiigazítás, Leo életkorát elírtam, nem 25, hanem 35 éves. Egyébként tervezek majd egy 1 éves ugrást a sztoriban, szerintem amíg nyaralni leszel azokból az idõkbõl fogok néha postolgatni, hogy mik történtek, úgyhogy lesz mit olvasnod (ezek a tervek :D). Persze egy nagy összefoglalót kapsz mindenféleképpen, az ilyen részletesebb kis sztorik csak extrák lennének.

A lényeg, hogy akkor vasárnapig el kellene jutnunk odáig, úgyhogy lehet a hétvégén meg kellene nyomni, vagy nagyléptékben haladni.

Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike
No problem, inkább menj inni haverokkal, minthogy itt ülj. :)

Benne vagyok, és valahogy ugyanígy képzeltem el én is az 1 hetes kihagyásom, hogy te ettõl függetlenül beírogatsz néha ezt-azt. :D

Ez az 1 éves elõrehaladás is tetszik.. fõleg, hogy most a hajón leült egy kicsit a buli. :D

Na, akkor had szóljon! :D

Link to comment
Share on other sites

Leo88

Leo keresése közben egy kb. 180 centi magas, zömök testalkatú, hosszú hajú férfivel futottál össze. A fal mellett állt, és egy kis elemet próbált visszaehlyezni a helyére, valószínűleg a hajó elektronikai rendeszerén bütykölt valamit. Félszemmel rádnézett, majd elvigyordott, de nem szólt semmit. Te csak biccentettél felé és szótlanul elmentél mögötte, azonban mkor 1-2 lépésre értél tőle megszólalt:

-Az új fiúhoz van szerencsém minden bizonnyal, ugye? -kérdezte, a panelt éppen sikerült a helyére kattintania, ezért a földön lévő szerszámosládához guggolt. - A nevem Dreathon, üdvözöllek a fedélzeten. -szemedbe nézett, vigyorgott és kissé olajos kezét feléd nyújtotta.

Látta, hogy siettél valahova, ezért nem akart feltartani: -Lesz még alkalmunk beszélgetni, feltéve, ha jól fogod bírni a strapát. Ki ne purcanj nekem idő előtt! -nevette, majd a szerszámosládával a kezében felállt és tett pár lépést hátrafelé- Most megyek, még találkozunk! -mutatóujjával rád mutatott, miközben hüvelykujját is kinyújtotta, így egyféle 'pisztolyt' szimbolizálva, és ezt egy igazán szexi kacsintással kísérte végig.

Fura találkozás volt, nincs mit tagadni, de alapjában véve jó srácnak tűnt.

Leo-t a pilótafülkében találtad. Halkan ült a helyén és valami kopott fényképet szorongatott, amin egy lány szerepelt, azonban nem láttad jól, mivel egyik válla félig takarta. Úgylátszott, mint aki nagyon el van kalandozva, ezért nem nagyon akartad megzavarni, azonban, mikoréppen el akartad hagyni a fülkét, megszólalt:

-Katynek hívják. Gyönyörű teremtés, egy angyal. Nem láttam nála még szebb nőt, pedig elhiheted, volt már alkalmam megcsodálni jó néhányat. -hangja halk volt és kissé rekedt. Az a nyugalom, amit árasztott számodra eddig ismeretlen volt. Nem tudtad mit reagálj rá, de Leo nem is várt választ. Pilótadzsekijének külsőzsebébe visszacsúsztatta a kis képecskét, és rádnézett.

-Voltál már szerelmes Aedan? Tudod mit jelent az?

Az induló szituáció kissé szokatlan volt számodra, azonban az út hátralévő részét egy igazán kellemes beszégletéssel töltöttétek. Leoról már-már 100%-osan megállapíthattad, hogy ezerarcú teremtés, talán soha nem fogod kiismerni. Néhány órával ezelőtt még egy modortalan bunkó volt, most pedig az az ember, akivel úgy érezted, hogy talán egyszer mindent meg tudsz beszélni. Talán...

Az utolsó kérdéset, amit még fel tudtál tenni a megérkezést jelentő hangos szirénáig a következő volt:

- És akkor most én belőlem is csempész lesz? Mi van, ha én nem akarok efféle illegális dolgokat űzni?

Leo válladra tette a kezét és már nyitotta volna a száját, hogy kifejtse véleményét, amikor a sziréna közbeszólt. Leo elkapta a fejét, majd összecsapta két tenyerét:

-Úgylátszik megjöttünk, ez itt Nar Shaddaa!

Éjszaka volt amikor dokkoltatok az egyik leszállóhelyen, igazán hangulatos helynek tűnt. Szeretted volna napfény kíséretében is megtekinteni az órási várost, ami leszállás közben elterült előtted, azonban Leo mondta, hogy még ő is csak sötétben jrt erre, lehe nincs is nappal. Szóval ki tudja, hogy te mikor leszel olyan önálló, hogy bármikor eljöhess ide körülnézni.

Nar Shaddaa tipikus szabad városállam, vagyis 'bolygóállam' volt. Mivel a kereskedelemben és a bányászatban meghatározó szerepe volt, így a gazdag befektetők és bányatulajdonosok ki tudták harcolni maguknak azt a privilégiumot, hogy teljesen önállóan, mindegyik birodalomtól függetlenül létezhessenek. A faji sokszínűség elképesztő volt, tényleg minden volt itt, még disznókra emlékeztető Huttok is, és fura szőrös manók, valamint ugyancsak fura, de inkább félelemetes szőrös "manók", azaz Wookiek. Természetesen az eredetileg hadban álló fajok közötti ellentétek itt sem lettek a szőnyeg alá seperve, így az amúgyis zűlött bolygón, ahol az alvilág szinte mindent felemésztett, gyakoriak voltak a bandaháborúk mellett a faji atrocitások is.

Leoval és Dreathonnal hagytad el a hajót, hogy találkozhassatok Leo kontaktjával. Dreathon adott neked pár menő cuccot (írd le te, hogy mit), hogy ne a szaggatott bányaruhdban kelljen itt is héderezned, mert akkor páros rábbal rúgnak ki a leótvarosabb helyről is, az olyan helyekről, ahova pedig Leonak volt beocsátása, még álmodni sem álmodhattál volna. Ahogy kiléptél a szilárd talajra és körbenéztél a többszázméter magas docképület tetejéről, elképesztő érzés uralkodott el rajtad. Szinte alig kaptál levegőt, fantasztikus volt látni azt a sok járművet, a járókelőket az utcán, az óriási mélységeket néhány méterre tőled. Az utóbbi főleg akkor volt élvezetes, amikor a nagyobb sétányokat összekötő hidakon kellett áthaladnotok.

Körülbelül 15 percet sétálhattatok, amikor egy hatalmas térhez érkeztetek, rengeteg idegennel és emberrel is a környéken. Elég nagy volt a hangzavar, pár árus is bóklászott erre-arra, voltak olyanok is, akiknek standjai voltak. A közelben volt az az óriási épület, ahova jönni akartatok és ami tele volt aggatva különböző neonlámpákkal. A feiliatokat nem értetted, nem emberi nyelven voltak, azonban biztos voltál benne, hogy számodra nagyon szokatlan társaság, még annál is szokatlanabb dolgokat művelhet odabenn.

-Ide jöttünk. Be kell szólnom az egy ismerősmnek, ő fog minket beengedni. Bent mind a ketten jöttök szorosan mögöttem, nagy lesz a tömeg, nehogy elvesszetek. Valamint Aedan, ne nagyon nézelődj, mindig csak magad elé tartsd a tekinteted, láthatsz olyan dolgokat, amiket nem akarsz és később nagyon megbánod, valamint az óvatlan pillantások pillanatok alatt felbőszíthetik a szemét, csótány rodianokat.

Nem tudtad eldönteni, hogy ez mennyire volt vicc Leo részéről, mivel őt komolynak láttad, azonban Dreathon nevetett.

-Pár perc és itt vagyok, ne keveredjetek bele semmlyen balhéba.

Azzal fogta magát, elnidult az épület felé, megállt az ajtónál, majd pár pillanat múlva a fal mentél tovább ment és befordult a saroknál. Dreathon lassan körbenézett gyanús alakok után kutatva, megvakarta fejét, majd feléd fordult:

-Azt hiszem jók vagyunk. -kabátja zsebébe nyúlt és elővett egy dobozt, ami olyan kis rudakkal volt tele, amit az a dagadt pacák is szívott még Scarletben, amikor 'munkát' kerestél. Kivett belőle egyet, rágyújtott, majd feléd nyújtotta -Kérsz? Amúgy hol tanultál így harcolni? Jól bánsz a karddal...

Link to comment
Share on other sites

Leo88
Mondjuk annyira nem adjuk neki :D
Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike

A hajón a híd felé menet belebukkant egy érdekes figurába – azt állítja Vastagbetűs Drethonnak hívják -, aki valamiért nem rég elvesztett barátjára, Del-re emlékeztette. Érdekes nosztalgikus érzése támadt, ahogy nézte mily lelkesen és belemerülve ügyködik a műszaki kavalkádban a férfi. Még azt sem bánta, hogy a ronggyal letörölt olajos kezét kellett megszorítania.

- Igen, én vagyok az új srác, azt hiszem, bár egyelőre még ne szaladjunk ennyire előre. Örülök, hogy élünk, viszont ami a többieket illeti… - akadt el hangja.

Aedan inkább kissé zavartan tovább ment.

- Lesz még alkalmunk beszélgetni, feltéve, ha jól fogod bírni a strapát. Ki ne purcanj nekem idő előtt! - nevetett, majd a szerszámosládával a kezében felállt és tett pár lépést hátrafelé - Most megyek, még találkozunk! – szólt utána a férfi, megtarkítva mondandóját egy bazi macsós ujjlövöldözéssel. Kicsit furcsán jött le ez Aedanben, de úgy gondolta biztos csak jó fej és haverkodik.

Leo ott ült magányosan a pilótafülkében, magába roskadva. Kezében valami fénykép volt, közelebbről megnézve egy hölgy volt rajta. Aedan nem tudta eldönteni, hogy nő már halott vagy csak a távolban van, de inkább nem kérdezte meg, jobbnak látta, ha hallgat.

- Voltál már szerelmes Aedan? Tudod mit jelent az? – kérdezte a pilótadzsekis, Aedan fejében Gedeonként nevezett csempészlord.

- Még nem. Nem volt részem semmi jellegű párkapcsolatban, tudod az életem nemigen biztosította ennek lehetőségét. – felelte, ezzel komor csendet idézve a fülkében.

A maradék órák kellemes beszélgetéseket hoztak, mivel Leo elsütött néhány jópofa storyt, és Aedan is igyekezett érdekeseket mondani. Iszogattak 1-2 pohár kaktuszteát (a kaktusz még népszerű növény volt a régi otthonból, mivel igénytelenségének köszönhetően teret talált eme galaxisban is), 21-re emlékeztető valamiféle P betűs kártyajátékot is játszogattak, szóval it was a promising begining of a beautiful friendship. :D

Aedan igyekezett feltenni a kínos kérdést a végén, ám épp bekerültek Nar Shaddaa atmoszférájába, s Leo figyelmét ez teljesen lekötötte, noha remélte, hogy erre még kap majd választ.

A széles pilótaablakon Aedan megcsodálta vöröses-fekete sötét ég alatt elterülő száz és száz emeletekig magasba nyúló, neonfényekkel és élettel megspékelt hatalmas városóriást. A landolás könnyed volt, a hajó finoman érintette a leszállópályát. Leo felkelt a székből, s intett Aedan felé, hogy leszállnak. Aedan kicsit rossz érzéssel vette tudomásul, hogy itt kell hagynia unokahúgát. Leszállás előtt Dreathon adott hősünknek pár göncöt, hogy ne a szakadt büdös hózentrógeres, buggyos, foltos, balestből még kicsit le is húgyozott bányász uniformisával égesse a csapatot. Aedan kapott egy fekete egyenes szárú farmert, egy sötétszürke polót, hozzá egy divatos rancorbőr-dzsekit, melynek színe sötétes-barnás volt. Cipőnek egy strapabírónak tűnő szintén sötét-barnás bakancsot kapott. A rohadás bányász lábbelik után ez maga volt a megváltás. Kényelmes volt, tartotta bokáját, és nem utolsó sorban stílusosan és jól nézett ki. Aedan büszke volt magára, amikor meglátta a hajó egyik fényes felületén önmagát. Magába szippantotta ruháinak új, jóleső illatát. Egészen kicserélődött. Rendesen megborotvált arcával, megmosott, kifésült hosszú hajával, új szerkójában igazán karizmatikus, határozott, jó megjelenésű alakzat vált belőle. Természetesen hálálkodott egy kicsit Dreath-nek, aki ugyanazzal a pisztolyos ujjú megmozdulásos kacsingatós mozdulattal nyugtázta ezt.

A hajóból kifele menet Leo előre engedte a srácokat, igazán gavallér megmozdulás volt. Aedan annyira elemébe jött, és annyira fellelkesedetten jól érezte magát, hogy meg is kérdezte Leo-tól, hogy nem hívhatná-e Gedeonnak. A város szaga egy igazi illattenger volt a bányabolygón töltött 20 év után. Noha Aedan néha felfedezett egykét ismerős régi szagot ércek, kőzetek –Aedan összefoglalva csak kavicsoknak hívta őket- kereskedőinél. Finom illatok gőzölögtek a sütödékből, műszaki illatok terjengtek mindenhonnan, kellemes italok felszínéről párolgott a még kellemesebb illat a kocsmák közelében, ám az idegen lényeknek nem volt túl jó szaga. Legalábbis a többségüknek. Aedan menet közben megcsodálta a hatalmas mélységet többször is, a keskenyebb hidakon érzett némi tériszonyt is. Rendkívül nagy volt a tömeg, sokszínű volt, és hangos. A neonfény orgia már bántólag hatott Aedan szemeinek, s a feliratok többségét nem is értette. A kb. 15 perces séta pillanatok alatt megvolt. Egy téren lassítottak le, ami még az eddigieknél is zsúfoltabb volt. Leo is komolyabbra vette a figurát, látszott, hogy kezd nagyon feszült lenni. Aedan nem igazán örült ennek, mivel sejtette, hogy piszkos dologról lehet szó, és Gedeont sem szerette így látni. Az instrukció sem hangzott túl bíztatóan, kissé le is rombolta Aedan kiugró kedvét. Aztán Leot el is nyelte az épület. Dreath egész laza maradt, tetszett Aedannak a stílusa. A férfi meg is kínálta őt cigarettával, ám Aedan szépen megköszönte a szándékot, de inkább nem kért. Még sohasem szívott ilyet, de a szaga mindig is zavarta, ha véletlen megérezte valahonnan. De ki tudja, a társaság lehet majd beleviszi a rosszba e téren is.

- Amúgy holt tanultál meg így harcolni? Jól bánsz a karddal… - szólalt meg megint Dreath. Aedan természetes arccal fordult kérdezője felé, s válaszát is nyugodtan mondta el, ám legbelül tűzijátékok közepette ropta az örömtáncot, hogy elismerték.

- Köszönöm. Nos, viccesnek fog hatni, de.. senki sem tanított engem vívni. Saját magamat edzettem. Mindig is vonzott a vívás művészete, így otthon egymagamban gyakoroltam egy seprűrúddal. Dreath jót nevetett a történet végén, ám látszott rajta, hogy nem kineveti. Aedan legalábbis ebben reménykedett. Beszélgetésüket tovább folytatták kisebb nagyobb csendekkel, várva, hogy Leo megjelenjen ismét. Jólöltözött emberünket rossz érzés fogta el…

Sorry, kicsit elfoglalt volt a napom. :D Este/éjszaka pedig nem jött az ihlet. :S Viszont ha még ma írsz akkor ma este/éjszaka tuti írok majd.

Egyébként most az írásom végén belegondoltam abba, hogy én is mesélnék neked, hogy pl mi történik odabent, ahova mész. De aztán letettem róla, gondolván hogy már eltervezted, hogy mi lesz hogy lesz. Viszont a jövőben mennyire lenne ez életképes, ha kicsit alakítanám olykor más karakterek helyzetét is?

Link to comment
Share on other sites

Leo88

Hiábavaló volt a félelmed, Leo ugyan kissé gondterhelten, de bántdás nélkül tért vissza. Dreath eldobta a cigijét, majd biccentett egyet felé, hogy mit sikerült intézni.

-Bemehetünk, gyertek utánam! -szólt a kapitány, majd gyors léptekkel megindult.

Az épületen belül hatalmas füst fogadott titeket. Éreztél cigaretta szagot, de más, annál valamivel kellemesebb illatokat is. Hangulatos fények váltották egymást, ütős elektronikus zene szólt, a basszus olyan erős volt, hogy néha úgyérezted nehezedre esik a levegővétel. Fura lények annál is furább dolgokat műveltek, de szerencsédre túlerőben voltak a szimpla táncolós vendégek, így a gyomrod nem fordult fel. Az addig rendben, amíg két ember smárol magukról egészen megfeledkezve, de amikor számodra teljesen ismeretlen fajok művelik ugyanezt, csak idétlennél idétlenebb pózokban, hát...

Elhaladtatok két-három bárpult mellett, majd egy széles ajtóhoz értetek, ahol trandoshanok állták az őrt. Az egyik tetőtől talpig szemügyre vett, te pedig alig bírtad tűrtőztetni magad, hogy ki ne tépd a szívét és nyomd fel a másik se.ggébe, ha van neki olyan. Azonban tudtad, hogy nem robbanthatsz ki semmiféle balhét, így visszafogtad magad. Szerencsére nem kellett sokáig ott állnotok, hamar bebocsátást nyertetek. Bent még furább volt a kégkör, mint odakint. Táncosnők mindenfelé, de csak emberek. Zavarodottan néztek titeket, ahogy közöttük sétáltatok el vmi túlméretezett, dagadt féreg felé, ami a szoba másik végében feküdt -vagy ült, nem tudtad eldönteni- és igazából semmijét nem tudta mozgatni csak a kezeit meg a nyelvét, amivel bőszen nyalogatta szegény örömlányokat, akik láthatóan csak kényszerből tűrték ezt el. Az érdekes szerzet körül még a kintieknél is elvetemültebb fejű trandoshanok álltak, testőrei voltak. Ahogy odaértetek Leo nem igzán lacafacázott, kihúzta magát és előrébb lépett.

-Egon, meghoztuk az árut. Sértetlen, a hajón van minden.

Egon még az egyik kiscsajjal volt elfoglalva, akinek egész arcát beterítette már a féregszerű teremtmény nyála és próbált odébb is húzódni tőle, de Egon tartotta. Aztán hirtelen elege lett belőle és odébb lökte a lányt, aki leesett az emelvényről. Ezután egy trandoshan testőr lépett oda hozzá és erőszakosan feltépte a padlóról, majd elvezette valamerre. Nem tudtad mi vár embertársadra, de egészen biztos voltál benne, hogy nem fogja élvezni.

-Rendben ember. Tudtam, hogy rád számíthatok. Még szerencse, hogy időben elhagytátok a bolygót, mivel Trien elesett. Ahogy sikerült Scarletet elfoglalni, a Trandoshanok megvetették ott a lábukat és az egész bolygót megtámadták. Még van némi ellenállás, de nem sokáig. -különös, rekedt hangon felnevetett, hosszú nyelvét még kijebb dugta szájából- De mindegy is, nem ez a lényeg. Hanem az, amit most fogok mondani. Akartok 45.000 creditet keresni? -tette fel a költőinek szánt kérdést, majd megválaszolta azt- Hát persze, hogy igen. -megint felnevetett- Mivel Triennel vannak elfoglalva, ezért a közeli űrállomáson kevés katonát hagytak a Trandoshanok. Kellene nekem onnan három precíziós ágyú. Bejutni nem lesz nehéz, de az ágyúkban lévő chipek folyamatosan egy jelet bocsájtanak ki, ami felsimerhetővé tesz titeket. Szóval kijutni a sok romboló és anyahajó között manőverezve nem lesz egyszerű. Benne van, Mr. Gandel?

Leo rátok nézett egy pillanatra, majd visszafordult.

-Természetesen igen, megoldjuk. -mondta az egyre büdösebb szájszagú valaminek, úgyhogy igazából nem is zavart, hogy mi volt a válasz, csak végre jöjjetek el onnan.

Mivel már marta a szemed, ezért ahogy kiértetek kértél egy zsebkedőt Dreathtől, majd kitörölted könnyeid.

-Haver, nem kell ennyire meghatódni, hogy megkaptad az első küldetésed. -röhögte melletted Dreath, aztán vállon veregetett.

Visszafelé már Egon emberei kísértek, mivel ők voltak azok, akik lepakolták a csomagfalakat a gépről. Amíg a munkával voltak elfoglalva te az idődet Jessicával töltötted, aki közben felébredt és rettentően rémült volt, mivel nem tudta mi történt/történik körülötte. Sírógörcs fogta el, amikor megtudta, hogy mi történt Mikeyval, alig lehetett lenyugtatni (rád bízom mi történt és hogy oldottad meg, nem akarom, hogy túl folyós legyen, vagy éppen túl száraz, úgy alakítsd, hogy Jess továbbra is fontos részét képezze életednek :))

Aztán, ahogy végeztek Leo szólított téged a rádión keresztül.

-Gyere Aedan, lassan indulunk meg kell beszélni a részleteket és bemutatom a csapat többi tagját is.

A gép közepén elhelyezkedő térhez siettél, itt volt egy nagy holoasztal, ahol a stratégiai és taktikai lépéseket lehetett megtárgyalni. 4 számodra- új csapattag állt veled szemben. Ken, egy igazi gyúrós vadállatnak tűnt, egyértelmű nehézfiú. Ian és Wreck pedig átlagosnak tűntek, azonban testtartásukból sugárzott, hogy nagyon profik. Izmaik szálkásak voltak, de Ian nálad sem volt nagyobb darabb. Negyedik csapattag pedig Selena, becézve Sel.

Ő volt az az igazi, rettentő dögös bombázó, akiről a férfiak csak álmodni mertek. Fekete, göndör fürtjei válláig értek, telt ajkain megcsillantak a fények, miután pont akkor nyalta meg, amikor rápillantottál. Ezt már csak tetézte az, hogy alsó ajkára kssé ráharapott és igéző szemeivel mélyen a te szemeidbe nézett. Aztán elkapta a fejét és Leot kezdte bámulni, minden mozdulatát. Leo is gyakran Selre pillantott, így talán nem volt butaság feltételezni, hogy van közöttük valami. De akkor ki az a Katy?

-Szóval, mivel igen jó lopakodórendszerrel rendelkezünk, ezért a kapott adatok alapján a célállomást nem lesz nehéz elérünk. -szakította félbe elmékedésedet Leo, aki megnyomott egy gombot a holoasztalon, így az űrben elhelyzekedő elelnséges hajók helyzetéről kaptatok egy képet. -Itt, itt és itt. -mutogatta bőszen- Ezek a kritikus pontok. Őket kell elkerülni mind a bejutás, de főleg a kijutás résznél.

1 órás előadás következett, ahol részletesen megosztotta a többiekkel a kapott adatokat, hogy hol vannak az ágyúk, kinek mi a feladata, pozíciója, hogyan fog történni a bejutás és a "menekülés".

A 3 órás odaút unalmasan telt volna egyébként, de hogy számodra új jövevények csatlakoztak, így a velük való ismerkedéssel elütötted az idődet. Főleg Sel társaságát kedvelted, de a többiek is, vajon miért? Fura volt, hogy Leo nem nagyon hagyta el a pilótafülkét, miközben Sel gyakran nézett arrafelé és néha elég zavart volt, nem tudtad eldönteni, hogy ez miért lehet.

Amikor az ellenséges flottához értetek láthatóan mindenki izgalomba jött a fedélzeten. A hajó addigi sebességéhez képest jelentősen lelassult és így közelítette meg az órási, hátborzongatóan félelmetes hadigépezeteket. Leo még valami lopakodórendszert is aktivált, de ehhez nem igazán értettél, így elég volt az infó, hogy most biztonságban kell lennetek. Az egyébként koromfekete hajót szabadszemmel amúgyis lehetelten volt észrevenni, szóval ha sikerült egy kifinomult technológiával egy ilyen kis géptestet elrejteni a sokkal nagyobb testű rombolók felfedéséhez tervezett radarok elől, akkor valóban majdnem 100%-os biztonságban érezhettétek magatokat.

A térképen láttad, ahogy egyre közelebb értek a célponthoz, minden olyan nyugodtnak tűnt. A dokkolókapu nyitva volt, valószínűleg ez Egon műve volt. Csendesen ereszkedtetek be a szürke színű terembe, egy két trandoshan szerelő rohangált alattatok, valószínűleg meglepte őket a hirtelen megjelenésetek. A többiek gyorsan berohantak a barakkba, majd fegyverüket magukhoz véve felsorakoztak a a még zárt rámpa előtt. Amint földetértetek, az ajtó lenyílt és a többiek egymás után ugrottak le a gépről. Mielőtt te is kiszálltál volna, hallottad, ahogy Ken azt ordítja: Banzai!!! és láttad, hogy az egyik menekülő szerelőmunkás hátát szétlyuggatja hatalmas lézerkarabélyával.

Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike

Jessicának nem volt könnyû beadni azt, ami eddig történt, miután teljesen magához tért. A lányt elõször magához ölelte, megsimogatta buksiját, érdeklõdött hogyléte felõl. Mikor Jess egyre rémültebb lett a körülmények látványától és homályos emlékeitõl Aedannek muszáj volt elmondania a történteket. Nem fedte az igazságot semmilyen szépítõ mesével. Összeszedte mindkét golyóját, és kíméletes, szép megfogalmazással tálalta a szívet kitépõ igazságot. Mikey és Delion nincs többé. Ahogy mesélte a történetet már önmagában ettõl gyomorgörcse lett, s rendkívül zaklatott, ám látva hogy unokahúga mennyire keservesen sír õ is megkönnyezett. Ezek után addig a lánnyal volt, amíg nem következett az eligazítás. Sikerült kicsit megnyugtatnia a lányt, s meggyõznie róla, hogy õ itt van, és itt is marad. Próbálta kicsit fel is vidítani, néhol több, általában kevesebb sikerrel.

- Gyere Aedan, lassan indulunk meg kell beszélni a részleteket és bemutatom a csapat többi tagját is. - recsegte a rádió, ami jelenleg övére volt erõsítve, ezzel elcsorbítva a fontos pillanatot. Sajnos mennie kellett, legszívesebben itt maradt volna Jessicával, de úgy tûnt, hogy ez alól most nem tud kibújni, hisz az életüket köszönhették Gedeonnak.

Az eligazítás érdekesre sikeredett. Megtörtént a rövid bemutatkozás, majd rögtön jött a terv. Aedan a taktika hallgatása mellett jobban szemügyre vette jövendõbeli partnereinek külsejét.

Ken, aki megvolt vagy 2 méter, és igen tekintélyes páncélzatot viselt, megnyugtató látvány volt. Megnyugtató volt, h nem neki kell tõle félni, hanem az ellenségeiknek. Kemény volt, karba tett kezekkel, félre döntött fejjel, összehúzott szemöldökkel figyelte Leo szavait. Látszott, hogy nagyon komolyan veszi a dolgokat, zavaró tényezõknek nincs helyük. Robusztus páncélzata miatt többet nem is tudott kivenni belõle jövõbeli csempészünk.

Ian egy alacsonyabb figura volt, ám szintén komolyabb arcú egyén. Ruházata könnyedebb volt, többnyire övekkel csatokkal mindenfelé. Két ízlésesen felturbózott és újrafestett sugárpisztoly figyelt csípõje mindkét oldalán. Ám biztos, hogy sok fegyver lapult még ruházatában. Látszott a férfi szemében, hogy bármikor hidegvérrel adna le pár lyukat mindenkinek a fejébe, aki csak útját állja. Haja rövid, szõkésebb árnyalatú, arcszõrzetet nem viselt. Karjai lógtak, orrát kicsit fent tartva figyelt, ám néha váltott pár szót a hozzá közel álló Wreckkel.

Wreck magasabb volt Iannél, ám arcuk nagyon hasonló volt, vélhetõleg testvérek. Hajuk is egyezett, ám Wrecknek ki volt nyírva mindkét oldalt, mely tar sávok átmentek a hátsó részhez is. Fülbevalókat viselt, s egyéb ékszereket fedezett még fel Aedan a nyak és karok tájékán. Szintén sugárpisztolyokat viselt, ám neki kivehetõ volt még pár kés is az övén. Ruházata egyébként 'divatosan' szakadt volt, könnyûre vette a figurát, valószínûleg, hogy ne akadályozza semmi sem páratlan reflexeit.Neki sokkal macsósabb-menõbb beállás volt mint Iannek, karba tette kezét, s szemöldökét felhúzva figyelt, néha szót váltva Iannel.

Ennek a Selnek a pillantásai szinte megõrjítették Aedant -többször szakdt félbe a többiek elemzése is emiatt-, az ajakba harapásoktól meg néha a gatyája is szûkebb lett a kelleténél. Hát hiába, nem volt még nõvel, így még a sugárpisztoly csövét is, ha kell. Szóval Selena érdekes pillantásokat vetett, ám ugyanakkor úgy tûnt, hogy erõsen 'érdeklõdik' Leo után is, aki viszonozta az érdekes pillantásokat még érdekesebb pillantásokkal. Aedan nem tudta mire vélni a helyzetet, hisz az 'imént' még nagy letargikus hangulat volt egy bizonyos Katy miatt. Valószínûleg a testvére, vagy nagyon jó barátja. Aedan nem tudott sokat fantáziálgatni sem ezen, sem máson, mivel fontos taktikai megbeszélés volt, és muszáj volt most már valamit megjegyeznie is az elhangzottakból.

Lassan megérkeztek a célpont felé, elkezdtek bõvebben felfegyverkezni/felszereléseket magukhoz venni. Aedan elbúcsúzott Jesstõl, akinek a helyzet csak tovább rontotta, a már így is alig javult apokaliptikus hangulatát.

Az ûrállomás nem volt túl nagy, néhány nagyobb kezdetlegesnek tûnõ monstrum lebegett, és egy központnak vélhetõ komplexebb állomás terült még el a csillagokkal tarkított sötétségben.. A bejutás zavartalanul zajlott, mindaddig, amíg át nem repülték a már nyitva hagyott dokkoló kaput. A trandoshanok azonnal kapcsoltak, rohantak is a fegyvertárakba. Ken terminátorba kapcsolt, üvöltözni kezdett. Ian rezzenéstelenül, némán és precízen lépett fel. Wreck mintha kacsingatott volna, ám Aedan nem látta ezt pontosan. Selena gyors volt, tûzzel teli, és halálos. Színpadias lépésekkel haladt elõre. Aedan maradt utoljára. Neki volt a legkevésbé heroikus belépõje, õ szimplán csak kiszállt és lõtt. Kicsit bénáskodott még, sokat lõtt mellé, és valamiért érezte is, hogy a sugárpuska, amit használt nem az õ fegyvere. Ez általában igaz volt minden lõfegyverre. Sokkal jobban vonzotta mindig is a kard ki kard féle harc. A kezdeti szerelõkbõl álló trandoshan vonulatot hamar leszedték. Ken fújtatott, mint egy véreb. Látszott rajta, hogy ki van éhezve az ölésre. Precíz katona volt, ám külsõ jeleit nem tudta már elrejteni annak, hogy mekkora átéléssel, hévvel és élvezettel tölti el az, amit csinál. Selena fenekén jól feszült a nadrág, Aedan csak ennyit látott. Ian kimért lépésekkel folytatta a behatolást, Wreck szorosan mögötte. Leo a gépnél maradt, biztosítva a hangárt és a kiutat. Aedan ellenõrizte, hogy magánál van-e még minden, majd a többiek után kocogott. A terv alapján nincsenek messze attól a teremtõl, ahhol az efféle nehéz fegyverzeteket tárolják. Beindult a riasztó. Harsogott, akár az õrült Ken harc közben. Aedan kezdett igazán tartani a fickótól, valami nem volt ott rendben. Közben helyzetjelentést is tettek Leonak, aki igazgatta õket, hogy merre tovább. A következõ folyosón már várta õket 3 trandoshan. Ken, az állat, mindannyiukat elintézte. Az egyiket megsorozta lézerkarabélyával, ami túl is hevült. Ezt követõen a túlhevült nagy kaliberût nekivágta a másodiknak, majd a harmadikba bele is dobta kését. A második épphogy kelt volna fel, ám Ken rávetõdött, és a legõsibb fegyverrel végezte be a trandoshan sorsát. Ököllel. Aedan kezdte úgy érezni magát, mintha csak statiszta lenne. Erõltetett menetben haladtak tovább, ám egyszer csak két energia fal zárta õket közre. Ian neki is vetette magát az egyedüli terminálnak, miközben a trandoshanok egyre többen lettek.

Selena kuncogott: - Mehet, Ian?

- Igen. - hangzott az egyszerû, profizmusra valló válasz.

Selena egy füstbombát dobott közéjük, melybõl sûrû, erõs füst gomolygott kifelé. Aedan nem kapcsolt elég gyorsan, így egyik társának kellett a képére nyomnia a légzõ maszkot, mely meglehetõsen kicsi volt és praktikus. Mikorra már fal-sûrûségû volt a füst Ian kioldotta az energia-falakat hacker tudományával, s kezdetét vette a tûzharc. Aedan nem látta a többieket, a legjobbnak azt vélte ha lehasal, és kúszik valamerre. Egy idõ után talpra állt, miután nem messze tõle robbant egy gránát, ami szerencsére nem sebesítette meg õt. Felkelt, s tüzelt, amerre az ellenséget sejtette. A sugarak és lézerek éles hangörvényében csak Ken üvöltéseit lehetett még hallani. Leo helyzetjelentést kért megint, de egyelõre ezt nem lehetett kivitelezni. A fegyversüvítés kezdett ritkulni, majd lassan elállni. A füst nem nagyon akart oszladozni, elég durva cucc lehetett. Mindenki sértetlen volt továbbra is, és úgy tûnt, hogy Aedan talán lelõtt egy ellenséges. Kicsit már hasznosabbnak is érezte magát.

- Srácok, mi történik?! - törte meg a kiújuló csendet -márha a szirénázás annak számított- Leo. Ezután adott egy utolsó eligazítást, miszerint a sarkon rögtön jobbra lesz a terem, 353426-es kóddal. A csapat nagyon tempósra vette a figurát, noha a trandoshanok létszáma igencsak kevés volt az eredetihez képest, már biztos, hogy a riadó miatt jön valami erõsítés. Aedannak úgy kellett utánuk futni. Megérkeztek a terem elé, miközben Ian pötyögte a kódot Aedan remélte, hogy az nyitja is az ajtót, és nem ütköznek mégtöbb ellenségbe, és/vagy bonyodalomba. Az panel elégedetten sípolt, az ajtó sebesen 'eltûnt'. Ebben a raktárszerûségben nagy volt ám a káosz, rengeteg szirszarnak tûnõ mûszaki cucc és fegyver volt összefésülve egymásra. Aedan nem is tudta pontosan, hogy mit is kell keresniük, így bízott társai nagyobb tapasztalatában. Ken zihált, szaporán szuszogott, akár egy csataló. A sok ágyú és csõszerûségekbõl Ian rámutatott három, egymás mellé sorakoztatott, nagy becsben elhelyezett ágyú-féleségre.

- Ken, ragadd meg õket, és húzzunk innen a francba. a hajón majd megkeresem rajta a chipeket. - adta ki az utasítást Ian.

Ken bólintott, majd karjaiba vette az egyébként nem túl nagy, ám valószínûleg annál halálosabb ágyúcsöveket.

- Aedan, te hozd azt a fém dobozt, ami mellettük van. - hangzott el a következõ utasítás. Aedan nem tudta mire vélni ezt. Végre hasznos lehet? Vagy ennyire haszontalan, és legalább már ezt csinálja normálisan? De mondjuk Ken is cipel, bár az ágyukat csak õ bírja el. Na mindegy, haladjunk. - pörgette le magában.

Visszafele zavartalanul és lassabban haladtak, úgy tûnt, hogy ennyi volt az itt hagyott trandoshan legénység. Vagy esetleg valami nagyobb rajtaütés készül? Már látótávolságon belül volt hajó, pillanatokon belül el is érik.

Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike
Jó volt a reggeli reag. :D Na, így viszont én nekem ez az utolsó írásom, egy hét és leszek, addig is tevékenykedj akkor néha. :) Ha lesznek unalmas óráim majd lehet gondolkodom 1-2 spinoffon. :D
Link to comment
Share on other sites

Leo88
Elolvastam, amit írtál és nagyrészt jól megoldottad, úgyhogy azért nem írtam. Egy olyan rész lesz, ahol kell majd a reagod, de ott Aedan reagja címen majd továbbugrunk. Jól megoldottad úgyhogy nem maradtunk le. :)

Ahogy a kis csapattal haladtatok az állomás folyosóin kezdtél egyre jobban megnyugodni. Ugyan a sziréna még mindig fülsiketítően visított, azonban ellenségnek nyomát sem találtad. Wreck egy helyen rossz irányba fordult, így ugyan elértétek a hangárt, de egy emelettel feljebb léptetek ki a vashidakra. Jól ráláttatok a gépre, azonban nem tudtátok hogyan lehetne lejutni. A többiek körbe sem néztek, rögtön veszekedni kezdtek, viszont téged csak az érdekelt, hogy a gép rendben van-e, hiszen Jess rajta maradt. Arrébb toltad néhány társad, amjd a korlátnak nekitámszakdova kémleltél le Dreathékra. A látvány, ami fogadott, nagyon megijesztett. Trandoshan katonák mindenfelé, tűz alá vették a gépet. Valószínűleg azért nem jutott nektek több, mert azt az utasítást katpák, hogy a hangárt foglalják vissza.

15 Trandoshan katona tartotta tűz alatt a hajótokat, dobozok mögé bebújva pedig Dreath próbálta tartani a frontot. Leot nem láttad, remélted hogy fent marad védeni Jest és a felcsert. Intettél a többieknek, hogy nagy a gond, azonban nem figyeltek rád. Ahogy visszapillantottál viszont rémes látvány fogadott. A 15 katonából kb. 6-an megindultak, hogy lerohanják Dreath-et. Gyorsak és agilisak voltak, lézerfegyvereiket ledobták és karddal, valamint késsel indultak meg. Te is leraktad a dobozodat, majd célbavetted a rohamozó szemétládákat, de mozgó célpontot nem volt egyszerű eltalálni. Leadtál pár sorozatot, amikor hirtelen valaki megofgta a karod és lenyomta azt, hogy fejezd be a tüzelést. Sel volt az. Fejével a fedezék mögött maradt 9 trandoshan felé bicentett, akik tökéletes célpontok voltak számotokra, mivel éppen a hátuk mögött voltatok.

-Őket szedd le, a többiek nem gond. -mondta, majd vállához emelte lézerfegyverét és két sorozattal rögtön leszedett két ellenséget, egyet epdig megsebesített.

Te is tüzelni kezdtél arrafelé, de félszemmel figyelted azért Dreathet is, a technikusnak hitt csapattagodról nehezen hitted el, hogy nem jelent neki gondot a 6 kiképzett trandoshan katona.

Dreath ahogy észrevette, hogy közelítenek hozzá és a többieket már ti elintézitek, láthatóan elmosolyodott. Adrenalin szintje megemelkedett és vibrokardját előkapva kipattant a fedezéket nyújtó dobozok mögül. Berserker módon, Ken-t is megszégyenítve, megindult a 6 szerencsétlen felé és teljes precízitásról tanubizonyságot téve hárította az első 5 katona csapását, majd ugrott egyet a 6. felé, kardját mellkasához emelte, miközben könyökét hátrahúzta, így egy tökéletes szúrópozíciót felvéve. A trandsohan nem tudta mit reagáljon, mire észhez tért Dreath vibrokardjának pengéje már a nyakában landolt. Dreath, ahogy földet ért a térdére, rögtön védekezésre emelte a kardját, ezzel hárítva egy másik katona támadását, aztán ahogy guggolásból felállt egy pontos vágással mellkasán vágta fel a védtelen ellenfelét. A lendület továbbvitte, így a következő 3 vágásával még 2 idegent kényszerített térdre. Már csak ketten maradtak, az egyik futni kezdett, a másik Dreath felé indult. Két-három kardcsapást váltottak, Dreath mindannyiszor lélegzetelállítóan precízen védekezett, majd szempillantás alatt elvágta a torkát. Végül a menekülő felé dobta a kardját, kb. úgy, ahogy veled tett a torz dagadt bandatag, azonban ez több eredménnyel járt. A hátán keresztül szakította ketté a Trandoshan szívét, így az már élettelenül vágódott a földnek.

Elképesztő volt, amit Dreath leművelt, annyira megdöbbentél, hogy 2-nél több ellenfelet le sem tudtál szedni, egyszerűen befejezted tüzelést és meredten bámultad csapattársad. Így a maradékot Selnek kellett elintéznie, nem mintha gondot jelentett volna neki...

Mostmár csak le kellene jutnotok valahogy. Folyt köv.

Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike

Az emeleti rámpák túloldalán egy felvonó szúrt szemet a csapatnak. Ken ismét felkapta karjaiba az ágyúkat, Aedan megragadt a dobozt, miután magára akasztotta puskáját, s a többieket követve indultak el a lift felé. Az út akadálytalan volt, a hangárban elszabadult trandoshan hullámot sikerült tökéletesen leverniük. Aedan remélte, hogy a hajó nem kapott sérülést. Libasorban odakocogtak a keskeny rámpákon a liftajtóhoz, amit Ian meg is buherált egy kicsit. A liftajtó már nyílt is, természetesen. Kicsit lassú felfogású gépezet lehetett, beletelt vagy 10 másodpercbe, amíg felfogta az utasítást, s a lefelé indulás is hasonlóan lassú volt. Miután leértek Dreath jött is segíteni Kennek, akin ugyan látszott, hogy már majd meg szakad, de egyben az is látszott, hogy igyekszik ezt leplezni. Nem is engedte, hogy segítsen neki Dreath, elég makacsul viselkedett. Gyorsan felrakodták a cuccokat az ûrhajó raktárába, miközben Aedan finoman elismerte Dreathon teljesítményét. Igyekezett cimbisen viselkedni. Majd rohant, hogy leellenõrizze a hajón maradtakat. A felcsert és Jessicát a megszokott szobában találta, szerencsére nem esett bajuk, azt leszámítva, hogy Jess holt sápadt volt. Szegény lánynak az arcán nyoma sem volt régi édes mosolyának. Ajkai álla felé fonnyadtak lefelé, s a látványt csak fokozta üveges elõremeredõ tekintete. Leot a pilótafülkében találta, aki mosolygósan fordult Aedan felé egy pacsira emelve a kezét. Miután eldurrant az elsõ pacsi rögtön meg is kezdõdött a felszállásnak elõkészületei. Aedan már kezdett a ropogós creditekre gondolni, amit jut neki a tortából. Fel sem tudta fogni a 45.000-es mennyiségû creditet, roppant izgatott volt tehát, hogy egy sohasem látott mennyiségû pénzt kap majd, legalábbis ebben reménykedett. Mosolygós Gedeonnak lekonyult a szája, amikor a radar közelítõ objektumokat jelzett. Aedan kicsit megnyújtotta a nyakát, hogy jobban lássa a radart, s hogy jobban hallja ha Leo esetleg elkezd valamit motyogni. Bízott benne, hogy nem közeledik egy ellenséges flotta, s hogy ha mégis, akkor biztonságban eltudnak lopakodni.

Nah, ez tényleg az utolsó volt. :)
Link to comment
Share on other sites

Leo88

Lassan kezdett emelkedni a gép, meghajtóiból pokoli hő áradt, az üzemanyag zöldes színű lánggal égett el. Leo parancsot adott a gépnek, ami pillanatok alattdugta ki hátsóját a hangárból és aztán rögtön irányba állt. Ekkor hatalmas robbanással a középső hajtómű is nekikezdett végeláthatatlan csatájának és óriási G-s gyorsulással robbantatok előre. A radaron a kis objektumok vészesen közeledtek, úgylátszik az egész flotta rátok kezdett koncentrálni, ezért Leo inaktiválta a lopakodóberendezést és valami sokkal jobbnak adott életet. A hajó tetején elhelyezkedő számítógép által irányított lézerlövegeknek.

-Adjunk alá kakaót! -ordította Leo, láthatóan az adrenalin nagyon kellemes hatással volt a szervezetére, szemei kissé kidülledtek, arca eltorzult és az egész lénye sokkal felszabadultabbá vált. Egy gomb megnyomásával valami veretős zenét kapcsolt (hogy mit azt döntsd el te :D), ami dobhártyaszaggatóan kezdett el üvölteni.

A kinti tér egyre homályosabbnak kezdett látszani, ahogy a Sárkány (ez a gép neve :D:D, csak hogy többféleképpen is lehessen utalni rá :D) 50x hangsebességre kapcsolt és rendíthetetlenül egyre csak gyorsult tovább. Aztán fura fénycsóvákat véltél felfedezni körülöttetek, zöld és piros színűeket. Valószínűleg a közleítő vadászgépek támadásaira válaszoltak a fent lövegek. Leo egyy óriási meteorit halmaz felé vette az irányt, majd rögtön a legelső kb. fél Hold méretű darabra ráeresztette a sárkány legkénesebb tüzét. A kődarab darabokra robbant, repültek a szilánkok a tér minden irányába, és ti egészen elképesztő módon kezdtetek el manőverezni a halálos maradványok között. Robbanásokat és tüzet láttál a hajó teste körül, ahogy a szerencsétlen trandoshan pilóták a meteroitokba csapódva elégnek és az örök vadászmezőkre térnek.

Fel, le, fel, le, oldalra, le, fel. Csak ennyit voltál képes felfogni abból, ami történik, egyszerűen nem voltál képes felmérni, hogy Leo mit is művel a géppel. Próbáltad visszatartani a hányást, mivel a gyomrod kezdte végleg megadni magát. A többiek egészen jól tűrték körülötted, ők már hozzászoktak úgylátszik. Aztán hirtelen a fel, le és oldalirányú erők kezdtek enyhülni és már csak egyszerűen, a gyorsulás hatására kezdtél kegyetlenül a székedbe süppedni.

-Átlépünk a hipertérbe Uraim! A trandoshan kutyák esélytelen voltak, megint! -ordította Dreath, miközben öklével a levegőt csapdosta.

A tér kezdett az eddiginél is homályosabb lenni, és a csillagpontok egyre hosszabb sávba átváltani. Aztán egyszer csak hirtelen zörrenés és az egész folyamat leállt. Fogalmad sem volt mi lehet ez, de Leo profizmusában, mint mindig, most is bízhattál:

-Rajtunk landoltak. Likvidálnunk kell őket, csak akkor tudjuk lerázni magunkról a ránkakaszkodott kullancsot. (ez volt a neve ennek a típusú csapatszállítónak) -mondta Leo mostmár kicsit higgadtabban.

A többiek gyorsan felugrottak és a fegyvereikért nyúltak. Leo Dreathre nézett és intett neki, hogy maradjon, majd ő is felállt és elindult kifelé. Menet közben megfogta a vállad, hogy Te is gyere. Ken, Wreck, Te és Leo meneteltetek a hajó főparancsnoki hídja felé, majd szétváltatok, te Leoval a baloldali bejárat, Wreckék a jobboldali felé igyekeztek. Ahogy haladtatok arrafelé észrevetted, hogy nincs nálad fegyver, de Leonál sem láttál, így annyira nem izgultál, biztos ő tud valamit, amit te nem.

Hát valóban tudott... 4 trandoshan katona ugrott be éppen a hajó tetején feltépett kis ajtón át. A csapóajtó szerencsére automatikusan visszazárt, így a vákuum nem szippantott ki titeket. Leo hátranyúlt kezével és jelezte, hogy maradj mögötte, majd a katonák felé indult.

[Mátrix zene!] :D

Ők már nyúltak is a sugárfegyvereikhez, de Leo goyrsabb volt, rögtön az elsőt ököllel arcon vágta, aki így hanyatt vágódott. Leo ezután kissé berogyasztott, hogy a másik támadását is elkerülje. A trandoshan féreg a fegyverével akart lesújtani és így a hasát és mellkasát tlejesen védtelenül hagyta, főleg az előtte guggoló Leo előtt. Újdonsült kapitányod erőteljesen hasba vágta balkezével, majd felütött egyet a jobbal, végül a tántorgő katona mögé lépett és egy határozott mozdulattal eltörte a nyakát. Jöhetett a következő, aki eldobta a fegyverét és úgy rontott a már lassan Sensei-é avanzsáló kiismerhetetlen csempészre. Jobbkézzel próbált egy egyenest bevinni, de Leo baloldalra lépett, balkezével a trandoshan kezére tartott, majd jobbal átnyúlt a karja alatt és megragadta a torkát. Így vitte földre, majd határozott mozdulatokkal kétszer-háromszor a földbe verte a fejét, hátha sikerül megpépesíteni az agyát.

Miuán vele is végzett már nem maradt benned sok kétség affelől, hogy kivel van dolgod. Igazából a 4. trandoshannak sem, aki sarkon fordult és a gép hátába kezdett sprintelni, éppen a gyengélkedők felé.

~Jessica...! -villant be szinte azonnal a fejedbe és ösztönösen utána eredtél. Még fél szemmel láttad, ahogy Leo mutat is utána, hogy menj és közben a legelőször földre küldött ellenfelének nyakát töri ki egy elképesztően menő talpalással. [Aedan reagja]

Folyt köv.!

Link to comment
Share on other sites

Leo88

Mire visszaértél a pilótafülkébe, a többiek már elfoglalták helyüket. Leo rádnézett, majd elismerően bólintott egyet/kissé megrázta a fejét (attól függ, hogy hogyan intézted el a krapekot :) ), ebből rögtön leesett, hogy nem szarta le, hogy sikerül-e elintézned a trandoshant, csupán, amikor látta, hogy csak sikerül felülkerekedned a harcban, inkább visszasietett, hogy elindítsa a hajtóműveket.

-Minden tiszta, a kullancsot leráztuk! -szakította félbe elmélkedésedet Dreath.

-Rendben, akkor átlépünk a hipertérbe, kössétek be magatokat.

Gyorsan leültél a legközelebb eső székhez és az övekkel, az elején kissé ügyetlenül, megpróbáltad becsatolni magad.

-3, 2, 1...

Szólt a visszaszámlálás, majd a kinti tér megint homályosodni, a géptest pedig eszetlenül remegni kezdett, a fénylő csillagok hosszú fénycsóvákba váltottak át és egy hirtelen, rendkívül erős ütést éreztél, ahogy a Sárkány hajtóműve átdob titeket fénysebesség közeli tempóba. Az erőhatások pillanatok múlva csökkeni kezdtek, és lassan teljesen normálisnak érezted magad körül a világot, azonban amit az ablakokon kívül láttál elképesztően csodálatos volt. Az örvénylő, csillogó anyag, amely körbevette a gépet szinte hipnózisba ejtett, sohasem láttál még ilyen csodaszépet. A többiek már megszokták ezt a látványt, így hamar elunták magukat és felálltak, hogy elinduljanak elvégezni a még hátralévő feladataikat. De te talán még most is ott ülnél, ha kifelé menet Ken nem ver rád egy izmosat a válladra torz mosollyal az arcán.

A csomagot sikeresen leadtátok, a 45.000 creditből Leo félretett magának 15-t, a többit ti oszthattátok el. A te részed 5 EZER CREDIT volt. Sohasem láttál még ennyi pénzt. Ugyan nagy kételyekkel indultál neki ennek a csempészkedésnek, de felmérve jövedelmezőségét hamar megváltozott a véleményed róla. Ugyan pár napig még foglalkoztatott, hogy Leo miért kapott 3x-os részt a közös vagyonból, de mivel senki más arcán nem láttál kérdőjelet, így te is hamar beletörődtél. Tisztában voltál vele, hogy Leo fizeti a gép karbantartását, az élelmiszerraktár feltöltését, Oldent az orvost és azt is megtudtad, hogy a gép nem a tiétek, hanem egyik nagyhatalmú bandavezér tulajdona, akinek Leo fizeti bizonoys időközönként a részleteket (a svájci frank meg már 240 forint ugye <_< ). Miután ezekkel a részletekkel tisztában lettél egyáltalán nem zavart, hogy 3x annyit kap a közös "zsákmányből", mint ti, de az ennek ellenére esetlegesen felmerülő rossz érzéseidet egyszerűen elnyomtad azzal, hogy ő a főnök. Talán ennél jobb érv nem is kellett, így mikor ez világos lett előtted kissé dühös lettél, hogy minek baxtál el az életedből fontos perceket azért, hogy kicsit gondolkozz (ááá nem, ez no offense :D).

2 év telt el így az életedből. 2 év, ami életed eddigi legcsodálatosabb évei voltak. Rengeteg munkát vállaltatok el, az univerzum egyik legismertebb csapata lettetek és ezt a hírnevet meg is kellett fizetniük azoknak, akiknek szüksége volt a szolgáltatásaitokra.

Mivel degeszre kerested magad, ezért nem jelentett gondot, hogy a néhány napos szünetekben, amit Leo 2-3 küldetés után kötelező jelleggel elrendelt, hol verd el a pénzed. Rengeteg időt töltöttél Jessel, aki lassan kezdett átlépni a serdülőkorba. Jobbnál jobb hotelekben szálltatok meg, gyönyörű helyeket látogattatok meg, élveztétek azt, hogy együtt lehettek ilyen sanyarú sors után. Majdnem boldog voltál. Csak majdnem, mivel Jess arcán már nem láttad azt az önfeledt örömöt, ahogy téged várt minden reggel a bányatelep folyosóján. Mikey elvesztése nagyon mély sebet ejtett benne, ami talán soha nem fog begyógyulni. És te mindezekért -jogosan- a trandoshan kutyákat okoltad, akiket mostanra már mindennél jobban gyűlöltél, hiszen miatuk vesztetted el Del-t, Mikey-t, és majdnem Jess-t. A düh, amit irántuk éreztél, néhány gyengébb pillanatodban úgy érzezted, hogy felemészt. (dark side's callin'... :D )

Ahogy teltek a hónapok Jess is egyre jobban akklimatizálódott, Olden mellé szegődött és a csapatot látta el, ha sérülést szenvedtetek. Itt is látszott rajta, hogy nagyon megtörte Mikey elvesztése, amikor téged hoztak be sérülten mindig pánikrohamot kapott, úgy kellett kicipelni. Csak órák múltán tudtad megnyugtatni, hogy nincs semmi baj. Szerencsére valóban nem volt, ritkán sérültél meg és azok sem voltak komolyak.

Sel-el is fura viszonyba keveredtél. Kezdtél érezni iránta valamit és azt is érezted, mintha ő viszonozná érzelmeidet, azonban soha nem vette fel a telefonját! amikor Leora nézett sokkal nagyobb tüzet véltél felfedezni szemeiben. Leo azonban nem, vagy csak nagyon ritkán viszonozta a közeledését, így egy fura szerelmi háromszögbe kerültetek, amelynek persze csak két oldala volt (tehát Leoval nem b.uziskodtatok azért... B) ), mivel mint sok más a biszex party is tiltott volt a hajón. Erre egyébként egy poros tábla elolvasása után jöttél rá, amire ez volt felírva 'Házirend'. Szépen fel is szögelted a hajó központi termébe.

A csapatba is sikerült beilleszkedned a két év alatt. Sokat edzettél Dreathel, láttad hogy mennyire ügyes karddal és ő is látott benned potenciált. Így rövid idő alatt, talán 4-5 hónapba sem tellett és már te is elmondhattad magadról, hogy meg tudod védeni társaid életét. Kiderült, hogy Dreath Leo apjától tanult, így feltételezted, hogy Leo is értett hozzá, bár őt sohasem láttad küzdeni. Ellentétben a többiekkel, Ian-ék gyakran lejártak gyakarolni veletek, bár történetünk mostani részére őket már túlszárnyaltad. Leo is tanított néhány trükköt neked, főleg a közelharcban, és olyan dolgokban, hogyha például menekülnöd kell, vagy üldöznöd, akkor hogyan tudod kihasználni a legjobban a körülötted lévő tárgyakat (parkour :D ). A hajót is megtanultad irányítani, az egyszerűbb műszaki problémákat is meg tudtad oldani és úgy amúgy is a nagy kutyáktól sok tapasztalatot szereztél az élethez, problémák megoldásához. Szóval egy átlagos csempésznél már sokkal képzettebb voltál, sőt a nem átlagosaknál is.

Rengeteg küldetést teljesítettetek, a munkák jöttek és egyre többet fizettek, azonban annál veszélyesebbek voltak. Egyik alkalommal egy EDK-s magbolygón landoltatok, hogy információt szerezzetek egy magasabb üzleti körökben igen keresett személyről az úgynevezett Géniuszról. Long story short, kiderült, hogy ő Delion... :D

Folyt köv., rohadt fáradt vagyok. :D

Link to comment
Share on other sites

Leo88

Delion

Borongós, esõs idõben érkeztetek meg Ebit EDK-s magbolygóra. Nem volt más a feladatotok, mint hogy információt gyûjtsetek az úgynevezett Géniuszról. 2 év után elég tapasztalatot szereztél, hogy te irányíts egy küldetést, így ezt kaptad meg. Ian és Sel tartott még veled az úton.

Hosszú kabátot öltöttetek magatokra, hogy az hideg esõvíz miatt ne ázzatok át. Igazából egész laza küldetésnek ígérkezett, mivel egy emberi magbolygón semmi keresnivalója nem volt az idegeneknek, ráadásul ez azon ritka kolóniákhoz tartozott, ahol magas rendõri felügyelet miatt a bûnözés is minimális volt. Így harcra nem kellett számítanotok, azonban ami itt várt rád mindennél jobban lesokkolt.

Ebit bolygó központi városa hasonlított Nar Shaddaara, azonban nem volt akkora és nem 'felhõ' város volt, ennek ellenére a hangulata egészen megfogott. Gyorsan jutottatok el a Elion Corp. fõépülete elé, hiába volt kora délután, az esõ miatt kevés embert lehetett látni az utcákon. Úgy gondoltátok, hogy a legeslegkönnyebben infót szerezni a Géniuszról nem máshol lehet, mint maga a Géniusz irodájában. Így tehát nem kellett mást tennetek, mint bejutni.

Nem volt nehéz dolgotok, Sel könnyedén elterelte a portás figyelmét, ti felsurrantatok a lifttel, majd Ian pár trükköt bedobva pár pillanatra lesokkolta a védelmi hálózatot azon a szinten, ahol az irodák voltak találhatóak. Pár perc alatt nagy lett a kavarodás, miután a számítógéphálózatot is megbolondította, és te ezt használtad ki. A nagy sürgés-forgásban szépen elvegyültél és mikor megint felfedezhetõvé váltál egy átlag ember számára már a Géniusz irodájában álltál.

Azonban az iroda nem volt üres. Valaki háttal ült neked, miközben az óriási üvegfalon kémlelt kifelé a messzeségbe. Szerencsére erre is fel voltál készülve, zsebedbõl elõkaptad a maroknyi méretõ sokkolót, hogy pár percre elkábítsd a kellemetlen személyt. Azonban alig hogy megindultál felé, õ is feléd fordult a székével és megpillanthattad arcát. Ismerõs vonásokra lettél figyelmes, a mosoly, amit újra megpillanthattál pár évvel ezelõtt már mélyen az elmédbe égette magát. Nem más volt õ, mint régi jó haverod, Delion.

-Aedan, de rég láttalak.-mondta, hangja fura volt. Mély és hörgõs. Mosolya nem volt õszinte, vagy legalábbis nagyon mást sugárzott, mint régen.

Te gyorsan próbáltad elrejteni valahova a sokkolót, de nem nagyon volt rá idõd, Delion eléd lépett, majd megveregette a vállad.

-Tedd csak el nyugodtan, nem kell kapkodni. -mondta utalva a tenyeredben lévõ kis mûszerre. -Mit keresel itt?

-Te...te élsz?? -kérdezted óriási döbbenettel, figyelmen kívül hagyva minden egyéb körülményt.

Delion szájának a sarka megint felfelé görbült, majd lassan, nagyon mély hangon, valami lélegeztetõ gép hangjával -ami minden levegõvétenél volt hallható- kísérve nekikezdett:

-Igen, de nem neked köszönhetem. -kissé hátrébb lépett, majd nekidõlt íróasztalának- A támadás után, mikor te leléptél nélkülem a bolygóról, katonák érkeztek a bányatelepre. Túlélõk után kutattak, akiket ki akartak menekíteni innen és el akartak vinni egy másik városba, mivel Scarlett elesett. Szerencsére egy orvos is volt köztük, aki észrevette, hogy még van bennem élet. Katonai csapatszállítóba dobtak, majd elvittek Rigenbe. Azt gondoltam, hogy itt már biztonságban leszek, azonban 2-3 nap múlva ott is megszólaltak a szirénák. A trandoshanok lerohanták az egész bolygót. Mivel igen gyorsan javult az állapotom és egy ismeretlen betegség felett lettem úrrá, ezért a nagyokosok engem is ûrhajóra tettek, hogy tanulmányozhassanak. 2 hónapig feküdtem ezután kómában, a vírusok kihaltak belõlem, az immunrendszerem helyreállt, és kaptam egy új tüdõt is. -a mellaksából kiálló kis dudorra mutatott, valószínûleg az volt a lélegeztetõje- Túl sokáig ették a vírusok az eredetit, azt már nem tudták megmenteni...

Hosszú beszélgetésbe kezdtetek. Látszott Delionnon, hogy kissé távolságtartó veled, de a sokéves haverság azért arra ösztökélte, hogy õszintén elmondja mik történtek vele az utóbbi pár évben. Ianék olyan 10 perc eltelte után (miután az összes számítógépes rendszer helyreállt az irodaházban) próbáltak elérni téged és te jelezted nekik, hogy nemsokára találkoztok az épület elõtt, így volt idõtök egy alaposabb beszégletésre.

Megtudtad, hogy Delion a bányászlézer sokkal kompaktabb változatát feljesztette ki és ezzel ért el óriási sikereket. A kb. Ytong méretû és alakú gépezetek sokkal erõtlejesebb energiakisülésekre voltak képesek és sokkal praktikusabbak voltak. Óriási üzlet volt ez, és Delion teljesen kiaknázta, creditmilliomos lett.

Régi haverod azt is elárulta, hogy akár tégla méretû vagy még annál is kisebb mûszer összerakására is képes akár, valamint a lézersugár méretét is tudja szabályozni (tehát hogy a lézersugár csak 2m vagy akár csak 1 méter 'hosszú' legyen), ami egyébként így sokkal koncentráltabb lesz, de az elõbbi számára azért megvalósíthatatlan, mert nem tudná akkor a mechanikus szabályozókat elhelyezni a kis felületen és a felszabaduló hatalmas energia egyszerûen szétpattintaná a géptestet, az utóbbinak pedig egyszerûen nem látta értelmét.

-Tudom, hogy miért vagy itt. A terveimet akartad ellopni, ne is tagadd Aedan. -fejezte be hirtelen hosszú monológját Delion, majd felpattant- Most menj el. Mint Aedan szívesen fogadlak téged máskor is, akár az otthonomban is, de mint Mr. Gandel elitcsempész csapatának a tagja, jobb ha soha többet nem jössz erre, különben börtönbe csukatlak, vagy még rosszabb.

Az irodájának üvegfalához sétált és hátat fordított neked.

-Távozz, 3 perced van elhagyni az épületet. -mondta ridegen, miközben rád sem nézett.

Egyértelmû, hogy mély sebeket hagyott benne az, amit mûveltél és ezt te 100%-osan megértetted, nem is akartál vitatkozni vele. Felálltál és elhagytad a szobát, jeleztél a többieknek is, hogy lent készenlétben várjanak. Fél órába sem tellett és már a bolygót is elhagytátok.

[Aedan egyéb reagjai]

Link to comment
Share on other sites

Leo88
Remélem érted azért, hogy milyen az a szerkezet, amit Delion kifejlesztett és hova tudná tovább "ugpgradelni". :D Kicsit fura lett a leírás, de amúgy evidens, hogy mire akarok utalni.

A lényeget amúgy leírtam, ez volt egyébként a II. fejezet: Valami most kezdődik el címmel (igen, a

vettem az ötletet :D:D:D [nem]), a 2011. július 28.-ai 16:23-as postodtól kezdődik ez a fejezet. Mondjuk annyira nem lényeg, de a rend kedvéért leírom, ha már úgyis elkezdtem számozni az elején. :D

3 küldit akartam neked részletezni, egyik a Delionos volt, a másikat inkább veled játszom le, hogy the callin' of the dark side is overhelming legyen. :D 1 küldit most még itt megemlítek, de kb. csak azért, hogy más ellenségekkel is megismerkedj, ne csak a rodianokkal meg a trandoshanokkal.

Egyébként majd úgy írhatnád, hogy miket érez a karaktered (dark vs. light side terén), mert úgy alakítanám a sztorit akkor, kíváncsi vagyok mire mit lépsz (nem akarlak dark side felé sodorni, pedig tudom, hogy úgy néz ki :D (2 okból, egyik az neked is nagyon kemény lesz (mondjuk így pont azért fogsz arra menni, de a másik vonal is eszméletlen izgalmas és drámai lesz szvsz), meg az én dolgomat is meg fogja nehezíteni :D )). Annyi változtatás amúgy a játékmenetben, hogy az erő passzívan befolyásolja mégis a mindennapunkat. Kb. úgy, mint ahogy most mi hiszünk a sorsban vagy a szerencsében, csak a játék kedvéért kapjon hangsúlyosabb szerepet.

Aztán remélem ennyi wall of text elég volt (ha ezt a quote-ot valamiért az elején elolvastad, akkor 'elég lesz' :D), most gondolkozhatsz hogyan élte meg Aedan az élményeket. :)

Link to comment
Share on other sites

Leo88

Nem sokkal a Delionnal való találkozásod után egy igazán fontos küldetést kaptatok. Fontos volt, mivel vízválasztónak látszott a csapat életében, ugyanis megtört az egység, néhányan elégedetlenkedni kezdtek. Azt természetesen fontos megjegyezni, hogy a 9 fős legénység 15-re nőtt, a hajón egész családias lett a hangulat, igaz csöppet te már túlzsúfoltnak érezted.

Az utóbbi időben egyre többet vitáztatok, úgyérezted mintha Leo kezdené elveszíteni az irányítását az egész rendszer fölött, amt ráadásul ő épített ki. Két nagy táborra oszlottatok, te Leoval tartottál, csatlakozott hozzátok még Sel, Ian és 2 másik srác, meg persze Jessica. A többieket Ken vezette, Dreath amolyan Svájcnak számított a hajón. Persze éles ellentétek még nem voltak, a munka aránylag gördülékenyen folyt, de érezni lehetett a feszültséget. A probléma gyökere ott volt, hogy Leo túl óvatosnak mutatkozott, miközben Kenék nagyobb, rizikósabb munkákat is el akartak vállalni, hogy óriási pénzeket kaszálhassanak és hamarabb visszavonulhassanak.

A vízválasztó címet pedig azért ez a küldetés nyerte el, mert ha sikerrel jártok megnyílik az út az abszolút kuncsaftok felé, akik credit milliárdokat mozgatnak meg évente az univerzumban.

Coruscanton landoltatok a Sárkánnyal, ennél gyönyörűbb várost talán még nem is láttál. Sosem jártál még itt, pedig Jessicával jó pár helyen megpihentetek az utóbbi két évben. Minden olyan modern volt, az emberek által pedig még érintetlen szinte. Különös is volt számodra, hogy hogyan lehet az, hogy a te fajodat így megtűrik itt, miközben az EDK-nak semmi befolyása nincs a galaxis egyik legerősebb bolygóállamára. Természetesen éltek itt is emberek, ráadásul nagyon befolyásos családok is jelen voltak, de ritkábban, mint máshol.

A galaxis számos nagy kereskedelmi útvonala érintette Coruscantot—beleértve a Perlemian és Metellos Kereskedelmi Útvonalat, a koréliai Utat vagy a Szabad Korridort. Ezek jócskán gyarapították is a bolygót. A bolygó hipertéri koordinátája (0,0,0) volt, innen ered a katonai elnevezéseként használt Tripla Nulla.

Geológiailag a bolygó olvadt magból, szilárd köpenyből és szilikátos kéregből épül fel. A sarkokon jégsapkák alakultak ki, melyek a turisták kedvelt úticéljai voltak.

A Coruscant felszínét kilométer magasságú felhőkarcolók és városok borítják, melyeket időszakoktól függően több száz milliárd élőlény népesít be.

A felhőkarcoló-rengeteg lényegesen visszaszorította a természetes élővilágot, így a hegyeket, óceánokat is, melyek egykor hatalmas kiterjedésűek voltak. A Galaktikus Várost több szintre, megatömbökre, tömbökre és altömbökre osztották. Coruscant maga kvadránsokra, azok pedig zónákra különültek el. A felhőkarcolók aljánál volt az úgynevezett alváros, ahová sosem ért le a napfény. Mesterséges fényforrások világították be az alsó szinteket, a hologramos hirdetések pedig mindenhol megtalálhatóak voltak. Az itt élőket "Twilighter"-eknek nevezték.

Coruscantot valamikor hatalmas óceánok borították. A túlnépesedés eredményeként a víz óriási tárnákba került, és ott raktározódott. Egyedül a Nyugati-tenger maradt meg természetes voltában, melynek hullámjain a turisták által kedvelt, mesterségesen kialakított szigetek úsztak.

A nagy kiterjedésű vizek hiányában a coruscanti építészet, sok más világhoz hasonlóan, igyekezett saját vízraktározó rendszerrel ellátni a monumentális épületeket. Az utánpótlás biztosítására pedig a jégsapkák olvasztásával nyert vizet szerteágazó csőhálózaton keresztül juttaták el a város különböző részeihez.

A Galaktikus Várost több ezer kvadráns alkotta, melyek mindegyikét tovább osztották szektorokká. A hivatalos térképeken minden szektor rendelkezett egy számmal, ugyanakkor gyakran előfordult az is, hogy az adott városrészt egy rendes névvel is illettek, így a H-46-os szektort, mely egy ott élő, befolyásos családról kapta a Sah'c Város elneveztést, vagy a Gyártelep, ahol a Coruscant legnagyobb ipari zónája jött létre. Egyedi esetekben a területen megtalálható tevékenységek alapján is különítették el a szektorokat: ez alapján jöttek létre kormányzati és szenátor-, pénzügyi (ezen belül banki), lakossági, kereskedelmi, ipari és gyári zónák. A két utóbbinak a Coruscanton tipikusan nagy területeket határoztak meg. A Gyártelep sokáig a Galaxis legnagyobb ipari létesítményének számított, ahol űrhajók alkatrészeit, droidokat és más, nehezen előállítható termékeket gyártottak. Ahogy azonban a termelés jóval olcsóbbá és hatékonyabbá vált a külsőbb bolygókon, a vállalatok fokozatosan oda telepítették át üzemeiket a Coruscantról. A kiürűlt épületekben burjánzani kezdett a bűnözés, sok helyi elhagyta a környéket. A másik hasonló, ámde jóval veszélyesebb városrész a Gyártó kerület volt, mely egykor szintén a coruscanti ipar szívének számított. Még a Déli Alvilágnál vagy a Láthatatlan Szektornál is veszélyesebbnek tartották, ahol a törvények semmit sem értek. A bolygó egy másik szektora volt a Coco Város. Itt sok különböző faj telepedett le és dolgozott a helyi üzemekben.

A bolygó egy óra alatt több trillió hulladékot termelt. Erre a problémára gondolva igyekeztek minden lehetséges dolgot, a ruháktól kezdve, a csomagokon át, egészen a különféle szerkezetekig, újrahasznosítani. Bizonyos hulladékokat, így a leselejtezett hiperhajtómagokat is, a Coruscant ötezer szemétgyűjtő egyikébe kerültek. Ezután dobozokba és vegyi tárolókba tették, majd szűk bolygó körüli pályára állították őket. Innen a hulladékot űrhajók összegyűjtötték és elszállították a közeli holdakhoz raktározásra. A legveszélyesebb tételeket a közeli napba vezették, ahol teljesen elégtek. Amit nem szállítotak el vagy semmisítettek meg, azt különféle olajokkal, illetve hulladékbontó férgekkel bontották le. A férgek apróbb darabokra rágták a szemetet, szerves anyagokká, műanyaggá vagy visszanyerhető fémmé alakítva azt. A "végtermék"-ből aztán szén-dioxid, metán vagy más gáz keletkezett. A Coruscant másik égető problémája az elképzelhetlen mennyiségű szén-dioxid volt, mely a több trilliónyi népesség okozta hőenergiából származott. Az atmoszféra romlásának megakadályozása végett a felsőbb légrétegekben légkörtisztító gépeket alkalmaznak.

A Coruscant legalacsonyabb, jobbára elnéptelenedett szintjeit különböző mutánsok és dögevők vették birtokukba, olyanok, mint például a mítikus, kannibál cthonok. A sok épület, melyek némelyike több milliárd tonnát is nyomott, egyre jobban süllyedt a bolygókéregben.

A coruscani megbeszélésre Leo téged vitt magával, Ken-t pedig kötelező volt vinnie, hiszen a kétajtós szekrény foggal-körömmel ragaszkodott ehhez. Lassan sétáltatok a népes utcákon, kellemes volt a város hangulata, így ki akartátok élvezni ezt a pillanatot. Na, meg jó volt húzni Ken fejét is, aki türelmetlen ökör módjára próbálta volna törni az utat magának, ámde eredménytelenül. Az eddigiekkel ellentétben most nem kellett néhány szinttel lejjebb ereszkednetek, hogy az alvilág pöcegödrében keressétek fel a kontaktotokat, a kellemes külsejű, ötvenes éveiben járható úriember egy hatalmas felhőkarcoló legtetején fogadott titeket.

4 méter széles ajtók engedtek bebocsájtás az irodájába, szinte hívogatott, hogy lépjetek be rajta. Azonban Leo megállt, megigazította mostanra már kissé elnyűtt pilótadzsekijét, majd rátok nézett. Tekintetében aggodalmat lehetett látni, ahogy Kent végigmérte, de kissé megnyugodott, amikor rádpillantott. Mély levegőt vett, majd megfordult és benyitott. A hatalmas iroda üresnek látszott, a szemben levő asztalnál senki sem ült. Beljebb léptetek, próbáltál minél kultúráltabban viselkedni, érezted, hogy nem akármilyen helyen jártok. Azonban ez Ken-t nem zavarta, rágózott, karjait kissé megmozgatta, nyakát megropogtatta, olyan igazi paraszt nehézfiúsan viselkedett.

-Erre, itt vagyok, tölthetek italt? -szólalt meg egy szimpatikus hang a szoba, vagy inkább terem, bal feléből. Arra néztetek és egy talpig fehérbe öltözött, deres hajú férfi töltött éppen magának egy korty barnás, féig átlátszó löttyöt.

-Nem, köszönjük Mr. Qern. -reagált gyorsan Leo, majd megindult felé és széles mosollyal kezét nyújtotta. Qern örömmel viszonozta a kézfogást, majd titeket is köszöntött, miközben Leo bemuatott benneteket.

-Ő itt Aedan, egyik legjobb emberem. Okos, ügyes és még a harchoz is ért. -mondta mosolyogva Leo, miközben mélyen a szemedbe nézett- Ő pedig Ken. Egy igazi harcos. -sajnos Kenről csak ennyit bírt kisajtolni magából, talán még ez is nehezére esett neki.

Mindketten köszöntöttétek Qern-t, majd Ken fogta és ledobta magát az egyik közelben elhelyezkedő fotelbe. Leo szúrós pillantást vetett rá, de a fehér öltönyös (vagy legalábbis valami ahhoz hasonlító ruhában lévő) úriember rögtön oldotta a feszültséget.

-Úgy van, foglaljanak csak helyet. Biztos nem kérnek semmit?

-Köszönjük nem, tény.... -mondta Leo, azonban Ken közbevágott:

-Nekem tölthet egy pohárral, mi baj lehet belőle? -vigyorgott, majd előredőlt, hogy elvegye a nedűt.

Qern Leora pillantott, láttad, hogy nem érti a helyzetet, de aztán elmosolyodott és átnyújtott Kennek egy teli poharat. Nagyon kellemetlen volt a helyzet, már te is kezdted rosszul érezni magad, hát még Leo.

Miután helyet foglaltatok Qern is odaült közétek, a közeli asztalra helyezte a poharát.

-Hogy s mint vannak, Uraim? Hogy megy az üzlet? -kérdezte rendkívül nyogudt hangszínnel.

-Köszönjük, a lehető legjobban. És Önnek? Minden rendben a Tripla Nullán? -kérdezte Leo poénosan.

-Hát, akadnak problémák, de megpróbálok úrrá lenni rajtuk. -válaszolta, majd keresztbe tette lábait, hátradőlt és karjait a fotel karfájára helyezte.

-Uraim, azt hiszem jobb, ha a közepébe vágunk. Nemde?

Mindannyian bólintottatok egyet, így a férfi folytatta:

-Önöket kerestem meg, mert Önök az egyik legjobbak a szakmában. Egyszerű a feladat, ha teljesítik megnyílik az út Önök előtt a legjobb ajánlatokhoz, amit ez a galaxis fel tud mutatni. Ez már az egész szakma krémje. Azonban előtte itt kell sikeresen helytállniuk, ami nem lesz egyszerű. Fegyvereket kellene a peremvidékre szállítani. Az EDK hadseregének szüksége van rá. A barbár fajok egyre erőteljesebben elkezdtek hátbatámadni minket, sajnos egyre közelebb kerülünk ahhoz a pillanathoz, amikor nem marad más választásunk, minthogy elhagyjuk régi városainkat és a Mid-Rim (sajnos magyarul most nem ugrik be :/), esetlegesen a Magvilág felé folytassuk a letelepedést. Azonban a háború nem áll jól, a Rodianok kezdenek megint éledezni hála a Trandoshanoknak, akik ugyan eléggé kimerültek már, azonban 2 éve nagyon sikeres ellentámadást indítottak (Trien pl.), így a Mid-Rim-en megszerzett világaink jó részét elveszítettük. Azt kell hogy mondjam, hogy az EDK is a végkimerülés szélén áll, és a Magvilág seregeivel még nem is találkoztak. Értem ezalatt a Quarreneket és Verpineokat. Szóval elkél a segítség, és Coruscant emberi népe mindent megtesz azért, hogy segítsen fajtársainak a peremvidéken. Úgyhogy azoknak a fegyvereknek célba kell érniük, nagyon jól meegfizetem Önöket érte.

-Ez eddig nem hangzik nehéznek, hol a gubanc? -vágott modortalanul közbe Ken.

Qern Kenre pillantott, látszott rajta, hogy vérig sértette a félbeszakítás, de ettől még udvariasan és kedvesen reagált.

-Nincs sok időnk, nem lehet késlekedni és kerülőutakat bejárni. Azonban a legrövidebb út Quarren és Verpine flották által blokád alatt van tartva. Ezen kell túljutniuk.

Még körülbelül 2 órán át beszéltétek meg a részleteket, minden kis apróságra kitérve. Miután távoztatok Qern rögtön ki is adta a parancsot embereinek, hogy kezdjék el a fegyverek felpakolását a Sárkányra. Addig Ti és a legénység maradék része egy közeli szállodában szálltatok meg, hogy kipihenjétek magatokat. A következő két nap nagyon kemény lesz, úgyhogy szükségetek is lesz rá...

Folyt köv.

Link to comment
Share on other sites

Leo88
Na, jól van Mr. Lucky, nem bírtam befejezni, zúzós napom volt, meg úgy az egész hétvégém is, nem fért bele. Sorry. :( Vagy reagálj az előzőekben történtekre (és addig én megírom a végét), vagy befejezzük együtt. :)
Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike
Soha nem vette fel a telefonját xDD

A linkjeidet nem tudtam elolvasni, mert mindig "nincs tartalom"-mat dobott ki. :(

Egyébként szépen termeltél, és az irány is tetszik. :) Örülök, hogy 'kinyírtam' anno Delt, mert ez a része az játéknak most nagyon jó irányba ment és tetszett. :) Jó megoldás.

Aedan a negyedik trandoshan nyomába eredt, egyre sebesebb léptekkel. A szörnyszülött elég gyorsan haladt, Aedan pedig nem ismerte még a sárkányt igazán, így megérzéseire, a trandoshan bűzre, és az esetleges sikolyokra hagyatkozott. Nem volt nála fegyver, így kicsit félve közeledett a célállomás felé. Köhögött néhányat, majd ismét futásnak eredt. Megérkezett a gyengélkedőhöz, ahol a trandoshan épp a Jessicát védelmező felcsert ütötte le, s rugdosta a földön. Aedan gyorsan körülnézett, hátha talál valami fegyverszerűséget. Egy injekciós tűn megakadt a szeme. Rögtön Fel is kapta, majd a trandoshan nyakcsigolyájába döfte. A torz fejű lény azonnal elkezdett a tarkója felé kapkodni, és különös hangokat kiadni. A felcser ájultan feküdt a földön, Jessica fejét lábai közé dugva sírt. Aedan hátba rúgta az ellenséget, aminek hatására az nekizúdult a sárkány kemény falának. Az ájult trandoshan nyaka köré fonta karját, majd egy hosszantartó szorítással megfojtotta azt. Ahogy megállt a légzése úgy csendesedett el a hajó is. Úgy tűnt, hogy vége a veszélynek, társai is sikerrel verték vissza a támadás többi részét. A csendet csak Ken nagyobb levegővételei, illetve néhai hörgései törték meg. Aedan odarohant unokahúgához, és átölelte a halálra rémült, idegileg lassan összedőlt lányt. Szerencsére Jess kezdett megnyugodni, viszont a felcser srác nem festett valami jól, így miután Aedan finom pofozásai ellenére sem tért magához, sietett a többiekhez jelenteni a történteket. A pilótafülkében volt mindenki, Sel komoly tekintete Leora irányult, Ian és Wreck egymással beszéltek valamit, Kennek pedig még mindig duzzadt pár vaskos ér az arcán és homlokán, miután sisakját már kezében szorongatta. Leo elismerően (jobban mondva nagyon elismerően :D) bólintott Aedan felé. Bányász fenegyerekünk beszámolt a felcser nevenincs (mint utólag kiderült Olden :D) tag állapotáról, mire Leo mondta, hogy most nincs idő erre, és máris mutatott a biztonsági övekre. Miután sikerült átkapcsolni fénysebességre, s biztosabb lett a fedélzet Dreath és Ian ment is, hogy megnézze a gyengélkedőt.

Delionnal való találkozás nagy döbbenetet és megrázást keltett Aedanben. Régi barátja teljesen megváltozott, bár persze ő maga is. Szinte már ijesztőnek hatott a creditmilliomos vastüdős, öntelten kimért, fönökösködően laza, a mindenhová elérő kezű bányászbáró. A hosszas beszélgetés is feszülten zajlott, a kötelező köröket futva főképp, s közben is végig látszott Delionon az, hogy hősünk veséjébe lát, noha ő az elmúlt 2 évet próbálta nagyon árnyaltan és félrevezetően tálalni. Úgy tűnt az egész, hogy az elmúlt két év egy világot változtatott meg, Aedan világát legalábbis elég erősen. Nyoma sem volt már semminek sem, ami régen volt. Ő maga is profivá vált, jelleme teljesen más lett, ám még nem forrott ki igazán, még igyekezte megtalálni önmagát. Jessica is átformálódott, szinte már nem is ismert a lányra. Egyedüli családja most már Mr. Gandel Elite Team-je volt, otthona pedig a Sárkány. Most pedig Delion… a régi Del cimbiből egy romlott aurájú ember lett. Régi izgatottságát, barátságosságát, hangját, tekintetét, viselkedésmódját szinte teljesen elvesztette, és helyette már csak egy sötét alak állt, egy potenciális nagy ellenség.

A beszélgetés után rögtön távozott a csicsás épületből, mely közben kavarogtak benne az érzelmek. Nagyon kínosra sikeredett a dolog, vörös fülekkel szelte át a folyósokat, ahol a sok ember csak nézte, mintha tudnák mindannyian, hogy "na, megkegyelmeztek a kis amatőrnek". Nem igazán tudta hova tenni az érzéseket, melyek vegyültek a pillanatnyi csalódottsággal, dühvel és szégyenérzettel. Ott élt benne egy régi barátság, de valamiért gyűlöletet érzett. Gyűlöletet, mert nem tudta teljesíteni a küldetést, hogy mindenki nézi, hogy erről be kell számolnia, s mert nem bírta elviselni, hogy mi képződött Delből. Viszont egész elismerően nézett Ian-re, amiért fel tudta törni Del rendszerét, azért az már valami. A többieknek részben beszámolt a keserédes élményről.

Coruscant

Aedan felment a gyengélkedőbe „felszedni” Jess-t, hogy együtt töltsék ezt az estét. Aedan és Jessica között kezdett kialakulni egyfajta barátság és haverság, a lány már nem volt az az ártatlan kis 10 éves gyermek-„teher”. Persze azért még nevelésre szorult, hisz amellett, hogy komolyodik, érik, a serdülőkor a legkeményebb szakasz mind a gyereknek, mind a szülőnek. De végtére is Aedan és Jessica között működött a dolog, általában jól megértették egymást, nem volt köztük igazán feszültség. A női dolgokban főképp Sel segített a lánynak, mivel Aedan tudástára a nőkkel kapcsolatban szinte megközelítette a nullát, bár az elmúlt két évben behozta a lemaradást, ennek ellenére inkább Selre bízta a kényesebb témákat.

Jess rögtön kíváncsiskodni kezdett az akciót illetően, és izgatott is lett a coruscanti estét illetően. Ő is el volt képedve a város láttán, egyszerűen lélegzetelállító, döbbenetes volt. A három dimenzióban szinte minden irányban a végtelenségig terültek el az épületkolosszumok. Coruscant egy olyan részén szálltak meg, ahol az emberek szép számmal fordultak elő, és ebből is kiindulva egészen jól viszonyultak hozzájuk. Vagy csak nem tehettek mást, mindenesetre baráti volt a környezet. Az eleinte kettesre tervezett dologból végülis a szokásos lett: hozzájuk csapódott Sel és Ian is. Gyakran alakult így a csapat, főleg szabadidőben, főleg amióta kettészakadt a Sárkány legénysége. Nagyon jól megvoltak négyen, mindannyian mások voltak, de mint ahogy küldetésekben is, privát életben is jól kiegészítették egymást. A humoruk legalábbis nagyjából egyező volt, ami talán a legfontosabb elem. Kiléptek a hajóból, és sétálni kezdtek egy hosszabb sugárútra emlékeztető útvonalon, melyen elszórtan voltak kisebb beugrók. Az út közepén vékony csíkban végig elnyúlt egy köves szegéllyel körbevett füves-fás rész. Az út színe egyébként homokszínű-kékes volt, szemétnek vagy kosznak nyoma sem volt. Csillogott-villogott a precíz szerkezet. Az estét egy szimpatikus bárban töltötték melyben éppen egy már-már galaxis szerte elterjedt és megunhatatlan

ment. Idegen lény nem tartózkodott a helyen - zenészeket kivéve -, úgy nézett ki, hogy ez egy embereknek fenntartott csehó volt. Az emberek viszont sokszínűek voltak odabent, volt szinte minden rasszból, amik úgy különültek el egymástól, mint a börtönben. Volt egy magányos alak is teljes páncélzatban, aki olyan helyen ült, ahonnan belátta a teljes kocsmát, ami nem volt kicsi. Nem ivott semmit, még a sisakját sem vette le. Minimális feszültséget érezni lehetett azért a levegőben, ám ez szinte minden helyen természetesnek hatott már, ugyanis minden lehetett feszültségnek az oka. Sel egy kis házi párlatot kortyolt, melynek íze a vér és a cukorszirup között volt. Aedan és Ian maradt a jó öreg sörnél. Jessica persze csak kólázott. Az este további része kellemesen telt el, jól leadta a feszültséget a csapat a holnapi bevetés előtt. Sel extra erotikusra itta magát, néha hagyta, hogy a vérre hasonlító nedű végig itassa ajkait, amit fantáziaserkentően végig le is nyalt. Ian ilyenkor csak lefele nézett italjára, kevergette azt, olykor mosolygott is. Jessica nem nagyon tudta hova tenni ezeket, igazából Aedan sem, mivel az örökös kiszámíthatatlanság lassan már kiábrándító volt. Ennek ellenére azért az ilyen megmozdulások rendesen feltüzelték a mesercsempész vérét.

[Nos, ha gondolod ide kitalálhatsz még valamit :D, illetve befejezheted az estét, esetleg folytathatjuk is mellékként. :D]

A másnapi jelenlét-check kicsit fejfájósra sikerült, mivel a tegnapnak hatása nem múlt el egy éjszaka alatt.

Link to comment
Share on other sites

Leo88

Ian nem tudott sokkal több 'kellemetlen' pillanatot elviselni, amikor érezte, hogy kezdenek elszabadulni a vágyak hirtelen felállt.

-Gyere Jessy, mutatok neked valami igazán érdekeset! -mondta, majd kezét Jess felé nyújtotta.

Jessica értetlenül haverodra nézett, kezét a tenyerébe helyezte, de nem állt fel, nem tudta mit tegyen.

Te is rettentően kényelmetlenül kezdted érezni magad, szíved a torkodban dobogott, tudtad, hogy olyan lehetőséget kapsz most Ian-tól, amit talán soha nem fogsz a jövőben. Féltél, hogy elszúrod, így azt akartad mondani, hogy maradjanak, de az eszed (vagy farkad?..) azt súgta, hogy hagyd őket és élj a lehetőséggel. Jessre néztél és nyugodtan bólintottál felé, aki így már nyugodtabban állt fel.

-Voltál már Enrique éttermében? -kérdezte Ian vigyorogva, majd fogta a lányt és odébb húzta.

Még hallottad Jess édes kuncogását, ahogy távolodtak tőletek, de aztán a bár zaja és a zene hamar elnyomta azt.

Sel rögtön közelebb húzódott hozzád, mikor a többiek eltűntek a tömegben.

-És nagyfiú, hogy érzed magad Coruscanton? -kérdezte, hangján érezni lehetett, hogy messze van a józan állapottól.

Érezted, hogy a sör nem bódított el eléggé, szóval mielőtt válaszoltál volna gyorsan rendeltél 4 kört abból a fura löttyből, ami Sel is szopogatott. Kell a muníció estére...gondoltad.

Meg is tette a hatását. Bátorságod egyenes arányban nőtt, azzal ahogy az alkohol fogyott. Merész válaszokat adtál és még annál is vadabb kérdéseket tettél fel Selnek, igazán jól tudtad leplezni -vagy legalábbis te így érezted-, hogy még közöd sem volt egy nőhöz sem életed során. Combod felső részén néhány perc után erős szorítást éreztél, Sel bal keze volt az, ujjait egyre feljebb csúsztatta 'ahhoz' a bizonyos ponthoz. Először úgy tettél, mint aki tudomást sem vesz róla, de aztán Sel egyre bódultabb tekintete téged is megvadított. Ajkai résnyire nyitottak voltak, teltek és vörösek, szinte lüktettek. Smaragdzöld szemeivel mélyen a tieidbe nézett, úgy gondoltad, hogy mindjárt eljáulsz a gyönyörtől, ha nem cselekszel most azonnal.

--------------------------------------------

Leo szigorúan mérte végig a 14 'katonáját' a küldetés előtti ellenőrzésen. Ugyan némelyikből még kicsit áradt az alkohol szag, de ezt egy kis tablettával orvosolni lehetett, így semmi akadálya nem volt, hogy a Sárkány elinduljon mérföldkövet jelentő küldetésére. mindenki elfoglalta helyét a gépen, Selre vetettél néhány fura pillantást az este után, de valamiért egyikőtök sem igazán akart beszélni róla. Leo beüzemelte a hajtóműveket, majd a hajó lassan emelkedni kezdett. Fura érzés volt látnod, ahogy elhagyjátok Coruscantot, szíved mélyén remélted, hogy hamarosan visszatérhetsz.

Ken és 'csapata' láthatóan elkülönült tőletek, valamiért pont sikerült megtalálniuk azokat a feladatokat, amiket éppen egymás mellett lehetett végezni. Dreath most is Leo mellett ült, a térképet figyelte, élesítette a lopakodóberendezéseket, azonban még nem aktiválta őket, egyelőre felelsegesek lettek volna. A galaxis térképen te is szemügyre vehetted hogy hogyan helyezkednek el a Quarren flották a Mid - Rim belső határán. Ugyan nem lehettetek biztosak abban, hogy az adatok pontosak, mivel Qerntől kaptátok őket, akiről nem tudhattátok, hogy mikori adatokat tudott beszerezni, de mivel nem volt más, ezért erre kellett hagyatkoznotok.

A térkép sokáig mozdulatlan maradt, aztán hirtelen átléptetek a hipertérbe és a Sárkány helyzetét jelző kurzor is gyorsulni kezdett.

Dreath felállt a irányítókonzoltól és hátrahívott téged a barakkba.

-Aedan. Ez egy komoly küldetés lesz. A Quarrenek rendkívül fejlett radarendszerrel rendelkeznek, a Verpinok pedig puszta kézzel tépnek szét minket, ha sikerül landolniuk a hajón. Fogd ezt a vibropengét (hogy milyen (dual or single) te döntsd el), mivel te vagy az egyik legjobb vívó a hajón, így inkább téged illet meg, mint a többieket. Egy ősi templomban találtam kb. 5 éve, éppen Hraan kristályokat csempésztünk Nar Shaddaara. Az élére ebből a kristályból van kovácsolva (az egész élét kristály fedi) egy réteg, így sokkal élesebb, mintha puszta acél lenne. -Dreath benyúlt egy dobozba és két egykezes kardot kapott elő, ami körüblelül ugyanígy nézett ki, csak a kristályok narancssárga színűek voltak- Ezek az enyémeim. -muattta, miközben megforgatta őket a kezében. Mély suhogást lehetett hallani, ahogy szelték a levegőt.

Dreath elmosolyodott, elnyomta kedvenc kacsintós és pisztolyos mutgatós pózát, majd megpaskolta a vállad és elhagyta a barakkot.

Mint mindig, most is sziréna jelezte, hogy megérkeztetek. Azonban a hipertérből kilépve most nem egy bolygó képe várt titeket, hanem egy óriási flottáé. Quarren és Verpine dögök flottái. A hajó nagyon lelassult, Leo a középső hajtóművet le is állította, Dreath pedig minden lopakodóberendezést aktivált, és még a belső világítást is lekapcsolta. A fegyverrendszer is inkatív lett, hogy minél kevesebb berendezés bocsásson ki magából rádiójelet.

A blokás közepén járhattatok, amikor figyelmesek lettetek egy fura, kocka alakú hajóra a flotta szívében. Kékes színű energiakisülések hagyták el a belsejét, amibe pont beleláttatok egy hatalmas kör alakú nyíláson keresztül. Ahogy közeledtetek a középpont felé az energiakisülések egyre erősebbek és szaporábbak lettek, de a lebukásotokat jlező komputer még csöndes maradt...

Aztán egyszercsak veletek szemben 4 romboló jelent meg a blokád túlsó végén, valószínűleg épp most hagyták el a hiperűrt. Először azt hittétek, hogy csak erősítés érkezett, de pár pillanat múlva nagy meglepetésekre EDK-s felségjelzést véltetek felfedezni a hajók oldalán. Óriási lézernyalábok kezdtek vándorolni az emberi flotta rombolóiról a Quarrenek felé, ahogy lézerágyúikat elsütötték. Ezután rakétákat is kilőttek, amik hatalmas robbanással próbálták a páncélzatot felszakítani. A kék energiakisülések, amelyek a fura kockából jöttek, fényesebbé váltak, majd hirtelen megszólalt a szirénátok.

-Hogy az a ROHADT -ordíotta vérvörös szemmel Ken.

Dreath és Leo kapkodni kezdtek, ahogy mepróbálták áram alá helyezni a gépet és a fő hajtóművet visszakapcsolni. Aztán hirtelen fura rezgést véltél felfedezni, amiben az egész gép karosszériája megremegett.

-Vonósugár... -súgta halkan Leo, akire kétségbeesett tekintetettel pillantott Ian és Sel.

-Nem hiszem el -hangzott Dreath elkeseredett véleménye az egész szituációról.

-Most mi lesz? -ordítota Ken, miközben már fegyverét szorongatta, Wreck mögötte halál nyugodt arccal támasztotta a falat.

-Behúznak a hangárba, valószínűleg Quarren gyalogosok fognak ránk várni. 25, max. 30 darab, ők nem tartanak sok rohamegységet egyébként sem, de egyszerre egy helyen főleg nem. Nem is velük lesznek gondjaink. Inaktiválni kell a vonósugarat, de úgylátom, hogy az a fura kocka valami kapott el minket, és így fogalmam sincs hol lehet... -mondta Ian, aki elég határozottan kezdett neki a monológnak, viszont még nálad is bizonytalanabb lett talán a végére.

-Mindegy hol van, a lényeg, hogy a Verpine osztag megérkezése előtt találjuk meg és próbáljuk elhúzni innen a csíkot. -szólalt meg Leo higgadtan, majd megforuldt és kibámult az ablakon. A fura kocka alakú űrhajó vészesen közeledett.

Közben a radarotok egy újabb űrhajú érkezését jelezte, ami az ellenséges blokád kellős közepén lépett ki a hipertérből. Boci szemekkel bámultátok a manővert, nem sok vadbarom van a galaxisban, aki ilyen sűrű közegbe (~15 egyámstól párszáz kilóméterre elhelyekzedő romboló közé) közel fénysebességgel berobban. Ez a hajó is EDK-s volt, azonban máshogy nézett ki, sokkal merészebb tervezésű volt és még a Quarren flottánál is modernebb. Fura jelképet láttál a hajók mindkét oldalára és elejére festve, amit nem ismertél fel. Aztán Dreath elbambulva megszólalt:

-A Hősök...

Link to comment
Share on other sites

Leo88
Na, nem jött be az a 25%.... :DA Selena-s szálban még direkt hagytam, te is hagyhatsz benne, de akár le is zárhatod rajtad múlik.

A “kocka” hajóba meg megérkezhettek, harcolhattok stb. direkt azért vázolta fel a helyzetet Ian, hogy te arra már tudj reagálni, de gondolom ehhez már hozzászoktál, tudod mi a szitu. :)

Hősök ütnek? :D :D

Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike

Aedan képtelen volt uralkodni önmagán. Eddig azt hitte, hogy tökéletes önkontrollal rendelkezik, hogy tudatával irányíthatja testét, ám ezúttal ez egész egyszerűen nem működött. Gerincén végigszaladt egyfajta bizsergés, végtagjai zsibbadni kezdtek, látása csak Sel-re fókuszált, minden más vagy elhomályosult, vagy szimplán megszűnt létezni. Oda lent meg… hát igen. Selena illata árasztotta el teljesen megrészegítve a mestercsempészt, annyira, hogy már kezdte úgy érezni magát, mint egy állat. Legszívesebben a feszültséget rángatózva kiadta volna magából, miközben rázúdítja magát a nőre. Végülis vett egy mély levegőt visszatartva az őrült állatot, hogy teret engedjen a civilizált embernek. Megcsókolta. Kezével megragadta a lány tarkóját, beletúrt ébenfekete hosszú egyenes hajába, majd határozottan odahúzta magához a hívogató arcot, s úgy csókolta, mint egy dehidratált a vizet. Sel finom ajkai lágyan viszonozták a heves csókot, mely eltartott vagy 2 percig is. 2 perc kellett, hogy Aedan egy minimálisan is lenyugodjon. Természetesen a lenyugvás csak nagyon pillanatnyi értékű volt, hisz legbelül majd szétfeszült már, a robbanás határán volt az egész teste. Selnek valószínűleg tetszettek ezek a leplezni képtelen biológiai reakciók, mert ahogy felkelt megragadta kanos hősünk vállán az inget, s behurcolta magával a mozgássérült wc-be.

Fél óra elteltével tértek vissza a bárba olyan ábrázattal, mint akiket végigjárt egy háború, és még örülnek is neki. Selena kicsit nehezen tudott lépkedni a tűsarkúban, Aedan pedig úgy összességében nehezen tudott még levegőt is venni. Kicsit kezdett előtte homályosodni a világ, úgy érezte, hogy az alkohol és a wc-s jelenet teljesen kiszívta az agyát, és most szinte alig maradt benne energia ahhoz, hogy valahogy hazaevickéljen. Valahogy elértek a kijáratig, majd onnantól kezdve lógó fejjel kullogott végig a márványszerű utakon. Selena közbe beszélt hozzá valamit, de csak elmosódott hangfoszlányokat hallott ki az egészből. Annyihoz még volt esze, hogy legbelül magában gondolkodjon, így e hangfoszlányok alatt remélte, hogy semmi fontosat nem mond a lány, vagy semmi olyat, amiért most megsértődhetne, hogy nem válaszol. Kicsit szégyellte, hogy így kell mutatkoznia, de most már nem tudott mit tenni. Annyi energiát vesztett, amennyi a csövön kifért. Bánni azért nem bánta. Lehetséges, hogy ez egy most vagy soha, egy vissza nem térő alkalom volt, így egyszerűen kihagyhatatlanul muszáj volt ezt megtenni. Leoban nem volt még biztos, de gondolta, hogy Sel sem fog a főnöknek erről beszámolni, szóval annyira nincs mitől félni. Meg mégis, Leonak ott van az a fényképen szereplő Katy, mégis mit akarhatna Seltől? Két éve nem történik semmi, igazán nem lehetne ebből probléma, még ha ki is derülne. Leot láthatóan megviselte Katy elvesztése(?), mivel a 2 év alatt fel is szedett pár kilót, nem figyelt teljesen oda, hogy mit és mennyit eszik/iszik. Persze annak ellenére, hogy növesztett egy kis pocakot még mindig elég gyors volt ahhoz, hogy leverjen több ellenséget is egyszerre.

Aedan következő gondolatai már reggel saját ágyában születtek. Igazából nem gondolkodott sokat, gyomorégése lekötötte minden figyelmét. Kissé fájtak a combtövei is, bár kellőképp feszültségmentesnek érezte magát. A check előtt még elment egy hosszabb toalettre, majd összeszedte magát, és a Sárkány bárpult-részénél (:D:D) be is vett 2 pirulát a gyomrára. A modern tudománynak köszönhetően perceken belül elmúlt rossz érzése is, így már csak enyhe fejzsibongást kellett elviselnie a ’sorakozónál’. Selenat igyekezte figyelni szeme sarkából, Jessica és Ian társaságát inkább nem is kereste. Sorakozó alatt észrevette, hogy slicce nincs felhúzva, ezért rendkívül trükkösen és észrevehetetlenül igyekezett korrigálni a hibát. A *zipp*-nek viszont kicsit éles hangja volt, így 1-2 ember elszórt egy visszafojtott kuncogást, Leo pedig egy pillanatra megállt beszédjével, s meredt arccal lassan fordult kicsit oldalra. Az utolsó megbeszélésen több kellemetlen elem már nem volt. Aedan elindult szobája felé, egyszerűen nem akart senkivel sem beszélni. Bár nagyon érdekelte, hogy most Sellel vajon mi a helyzet. Félúton elcsípte őt Dreath, s meglepte egy nagyon különleges meglepetéssel. Egy nagyon jó súlyelosztású, hihetetlenül éles, időtálló, elegánsan díszes, kristállyal bevont, hosszú, istenek által kovácsolt műremek. Pengéjén halványlila fény pulzált enyhén, vélhetően a Hraan kristály bevonattól. Hatalmas értékű ajándék volt ez, Aedan egy pillantás alatt elfeledte minden baját. Nagyon megtisztelőnek érezte a gesztust. Dreath zsiványos mosollyal nyugtázta az örömöt, s pisztolyozós mozdulatok után kezét nyújtotta Aedannek.

-Sok sikert, barátom. – tetézte a pillanatot.

-Neked is Dreath, és nagyon köszönöm. – nyögte ki hirtelen Aedan. Ezen a válaszán a későbbiekben még sokat gondolkozott, hogy vajon mennyire állta meg a helyét, vagy hogy mit kellett volna inkább mondania helyette.

A maradék időt, amit utazással töltöttek, és kb. kitett vagy másfél-2órát, Aedan meditálással töltötte.

:D

Az utóbbi időben egyre többet van egymagában, csendben, vagy saját gondolataival. Az időt relatívnak érzi, hol csak úgy repkednek az órák, hol 1 órát érez egy egész napnak. Elképzel világokat, bár olykor úgy érzi, mintha valós helyeken lebegne, máskor lépked, vagy csak ül/fekszik. Pár hete többet gyakorolja gondolataiban, vagy jobban kategorizálva: meditálás idején a kardforgatást, mint rendesen. Ezen új időtöltése idején teljesen le tudja nyugtatni elméjét, ám néha előfordul, hogy hirtelen haragra gerjed. Természetfeletti dolgokat is gyakran végbevisz, mint a telekinézist, vagy a villámszórást. Aedan egyelőre nem tudja hova tenni ezeket az álomszerűségeket, ám gyakran visszatér ezekbe az álmokba, egyre sűrűbben és könnyebben.

A mostaniban egy forró sivatagot látott be egy barlangot magában hordó szikla tetején, térdeit magához szorítva-ülve. Új kardja –melyet azóta elkeresztelt Deathbringer-nek- már a sziklára fektetve ott volt nála. A messzi dűnékbe való merengést néha megszakította azzal, hogy elismerően végigmérte újra és újra a Deathbringert. A kellemes kikapcsolódást nyújtó forró szelet nem élvezhette sokáig, és nem is tudott nagy dologba sem belekezdeni, mivel „odakint” helyzet volt.

Aedan mire kiért a pilótafülkébe Leo már izzadt vörös arccal suttogta ki a vonósugár szót. Ken tajtékzott, öklével püfölgette a sárkány oldalát, melynek különösebb baja nem esett, csak talán a fényezés kopott meg egy kissé. Kenen látszott, hogy előre hergeli magát, pumpálja szteroidos agyába az adrenalint, kidülledt szemei vérfürdőt vizionáltak. Aedan még sosem látta ennyire kétségbeesettnek Sel-t, Iant ennyire bizonytalannak, látszott hogy ez a küldetés komolyságban és minden másban is elmossa az eddigieket. Jessica arcán a rémület tükröződött, Oldenen úgyszintén, a srác már erősen izzadt, szerencsére nem az a tipikus szúrós szagú büdös izzadsága volt, így maximum csak látványban lehetett kicsit kellemetlen. Wreck tarajába markolt kézzel nézett a műszerfalra, Dreath pedig halálbiztos nyugalommal, hátrakulcsolt karokkal várta a további eseményeket. Leon látszott, hogy legszívesebben k.rvaanyázna egy hatalmasat, de főnök lévén most is igyekezett megőrizni higgadtságát és hidegvérét. Adan és Thran, Leo „csapatának” maradék két tagja a főnök mellett álltak, egyikük igyekezett poker arccal felfogni a helyzetet, Thran viszont idegességében egyfolytában egy javíthatatlan kézifegyvert pörgetgetett, babrált, kattogtatott. Adan egyébként egy magas, sötétbőrű kopasz 30-as férfi volt, sugárvetőkre specializálódva. Arcát három sebhely bélyegezte már, ebből egy –jobb arcán- elég mélyen hegesedett össze, látszott, hogy mély seb volt, s muszáj volt összevarrni. Ügyes csempész volt, katona múlttal. El tudott minden feladatot látni, legyen szó távcsöves-fegyveres-várakozós küldetésről, lopakodásról-kémkedésről, behatolós-mészárlásról. Természetesen a karizmatikus, szószátyárós, műszakis küldetésekre nem őt küldték. Modora egy kicsit nyers volt múltjából adódóan, de ez nem jelentette azt, hogy teljes egészében barátságtalan. Hangja sem volt az a tipikus mélyen zengő feketés. Thran kicsivel alacsonyabb volt Adannél, sötétbarna szőrzetű, félhosszú hátracsapott hajjal, körszakáll-féleséggel. Kreolosabb arcbőre erősen zsírosodott, szájának mindig öreg újságpapír szaga volt, egy kis dohányaromával. Idegességében állandóan csinált valamit kezeivel, ilyenkor hajlamos volt dadogni is. Idegességen kívül is volt némi kényszermozgás-ingere, így erősen dohányzott. Az utóbbi időben viszont egyre többet idegeskedett a csapat bekövetkezni látszó szétesésén is. Ken oldala talán őt bírta elviselni a legkevésbé Leo teamjéből, mivel nem fojtotta magába véleményét. Nem volt semmiben sem igazán kiemelkedő, de sosem hátráltatta a csapatot. Két sugárfegyverével viszonylag jól bánt, a vívástól ódzkodott. Talán azért is viselt annyira tökéletesre polírozott és erős tórium-adamantit ötvözet páncélkülönlegességet, hogy a legtöbb kardcsapás egyszerűen lecsússzon róla, vagy szimplán át se tudjanak hatolni a látszólag egy tucat vagyonba kerülő páncélon. A sugárfegyverek lövései sem hatolnak át a páncélon szerencsés esetben. Színe a két fém ötvözetének köszönhetően a cián és a királykék között volt valahol, ám a páncélzat felületén ez változó volt.

Aedan a többi csapattagot nem igazán figyelte meg, mivel nem is állt szándékában, s lassan teljesen bevonzza őket a sugár, és egy különös EDK-s hajó is becsatlakozott a buliba. Aedannek kezdett összeállni a kép, miszerint azok rontják el az ő küldetésüket, akiknek szállítják a fegyverhalmazt. Aztán még jönnek ezek a spártai hősök is, kicsit aggasztó volt a helyzet, és határozottan dühítő. Életük küldetése simán elcsúszhat ezen. A hirtelen jött felismerés kicsit felperzselte Aedan vérét, olyannyira, hogy már saját magát kellett csillapítania. Utoljára megtapintotta a Deathbringer markolatát tartójánál, s két sugárpisztolyát, melyek az övére voltak erősítve. Magára pillantott egy tükröződős falon. 2 év alatt sokat változott. Arca állandóan frissen volt borotválva, öltözködése igényes ám lazán hanyag, hosszú haját is levágatta egy középhosszú-szerűségre. Vékony erőtlen testének most már nyoma sem volt, a 2 évnyi edzettség és jólét alatt felszedett 15-20 kilónyi izmot és zsírt.

A Quarren hangárban már beindult a vészsziréna, és a polipfejű lények hangos trappolása és kommunikálásra használt kornyákolása. A sárkányt a hangáron belül szinte teljesen lebénították, és ajtajainak nagy részét ki is nyitották. Jess és Olden fedezékbe vonult egy csempészlyukban, a többiek már felfegyverkezve várták az elkerülhetetlen harcot. Kenék várták őket a fő felszálló lépcsőzeten, Leoék csapata szétosztva a kisebb ajtóknál. Leo és Aedan ketten figyelték mozdulatlanul a leghátsó kis kijáratot, ujjukkal már a fegyvereiket simogatva. A főbejáratnál robbanás hallatszott, melyet Ken hörgő üvöltései követtek. Csapatának tagjai igyekezték kicsit leutánozni vezérük stílusát, így ők is kiáltgattak, ám Ken őrült krákogásait nem tudták megközelíteni. Megkezdődött a behatolás a többi részen is. Aedan és Leo által védett részen 5 Quarren nyomult be. Elsőnek egy mérgező gőzt kibocsátó gránátot dobtak be Leo fejére, aki volt olyan gyors, hogy a gránátot esése közben elkapta és vissza is hajította. Viszont a csekély mennyiségű füst is köhögést és szemirritációt idézett elő. Az első Quarren beugrott a csapóajtón, ám a homályosan látó Aedan gyorsan lyukat lőtt annak rózsaszínes-nyálkás fejébe. A trutyi kicsattant a sárkány falára, ezt már Leo is látta, mivel hangosan felszisszent a takarítani való láttán. Leo csak fél szemét tudta egyelőre használni, ő nagyobb gázt kapott. A második már csak a kezét nyújtotta be, és tüzelt pisztolyával. Aedan fedezékbe húzta Mr. Gandelt, ezzel elkerülve a halálos koncentrált sugarakat. Két Quarren gyorsan le is mászott a kis létrán. Leo már össze tudta magát kapni addigra, így Aedannel kivetődve lelőtték mintkét polipfejűt. Az egyiktől kigurult egy barna színű repeszgránát-féle, amit Aedan azonnal aktivált és kihajított. A hangokból ítélve a robbanás telibe találta a fentieket. Leo elismerően (nagyon elismerően:D) bólintott-kacsintott, majd egy kézmozdulattal mutatta Aedannek, hogy ellenőrizze le a többieket, amíg ő vigyáz még erre a csapóajtóra.

Aedan szaladt Ian és Sel pontja felé, ám útközben már Quarrenekbe botlott. Harcművészien húzta elő a Deathbringert hátáról, s hasított bele a rózsaszín húsba. Pillanatok alatt végzett a két behatolóval, még ő maga is meglepődött, mennyire hatásos gyilkoló gép az új kard. Persze az ő tudása is kellett a tökéletes kardforgatáshoz, tehetsége mellett nagyon megedződött az elmúlt két év alatt, nem beszélve arról, hogy még edzőtáborban is volt egy hétig, ahol egyébként egy súlyos ételmérgezést kapott, valami helyi sajttól. Noha a tökéletes használathoz még sokat kell majd gyakorolnia, de ez az első élmény valami fantasztikus volt. Rá se nézett többet sugárpisztolyaira, mind két kezével szorította a Deathbringert, miközben tovább rohant Ianékhez. Megérkezett a másik csapóajtó-szerűséghez, ám Seléknek nyoma sem volt, viszont az ajtót lezárták. Talán Iannek sikerült a sárkány lebénítása és a Quarrenek irányítása ellenére is lezárnia az elektronikával vezérelt ajtót? Tovább haladt a hajó elején levő harmadik felső ajtóhoz, melyet Adan és Thran védett. Útközben megleste a csempészlyukat is, szerencsére az érintetlen volt. Thranék őrhelyén csak Adant találta és pár Quarren holtestet, melyek némelyikéből még mindig gőzölgött a lőtt seb. Adan a falhoz döntve ült, fájdalmát igyekezte visszatartani, ám látszott a szenvedés a katona arcán. Úgy tűnt, hogy két lőtt sebe is van, az egyik a jobb lábán, a másik a bal karján, ráadásul benyelhetett ő is egy kis mérgező gázt. Adan összeszorított fájdalmas arccal csak mutatott a főajtó felé. Ezek szerint a harc java már ott zajlott, mindenki oda csoportosult fel. Vajon Kenék csapata már teljesen elesett és ezért volt szükség rá, hogy Leoék is odatömörüljenek? Esetleg a Quarreneket sikerült teljesen visszaverni, és már zajlik is a terv gyors kidolgozása? Nagyon érdekes, hogy Ken jegesmedve hangkibocsájtásai is megszűntek. Nos, Aedan annyit megtett, hogy Adant behúzta a csempészlyukba egy elsősegélycsomaggal, majd megnézte a pilótafülkét is, melyet Dreath védett hősiesen, ám a férfinek sem volt semmi nyoma. Aedan nem tehetett mást, mint ő maga is elindult abba az irányba, amerre a többieket sejtette.

Sry, de nem emlékeztem, hogy a gladiátor 2 és fél órás, így kicsit későn lett vége. :D Na meg szerintem megérte inkább, hogy ma így megtermeltem ezt. :)

A csapóajtókat, amiket írtam ne hagyományosnak képzeld el, hanem rendes star warsos csak egyirányba falba gyorsan belemenős „fotocellás”xD ajtóknak.

A hősökben meg lehet nem vágom a poént... spárta-300? :D

Ja és.. bocs ha van pár hiba, illetve furcsa/kusza mondat, ezt a mennyiségű szöveget már nem volt erőm leellenőrizni. :) Örültem, hogy már a végére értem. :D

Link to comment
Share on other sites

Leo88
A 3. bekezdésnél járok, de ezt muszáj leírnom: Akkora hülye vagy, hogy hihetetlen :DD:D:D:D:D
Link to comment
Share on other sites

Leo88

Igazán fura hatással lehetett rád a Selel való gyors kalandod. Ugyan a vele való elsõ alkalmat nem egy szétfosott WC-ben képzelted, de igazából a pillanat még így is csodálatosnak tûnt. Az érdekes dolog az volt, hogy az úton hazafelé mégis Leoról kezdtél fantáziálni, ahelyett, hogy Selnél próbáltad volna megerõsíteni pozíciódat. Hiszen a nõ mégis csak részeg volt, józanul ki tudja milyen esélyekkel indulsz nála?

Végülis arra a falsch végkövetkeztetésre jutottál, hogy Leo bánatában egy kicsit pocakot eresztett. Érthetõ volt, hogy így gondoltad, hiszen legutóbb, amikor a Sárkány konyhájába (:D) tévedtél Leo éppen krumplit reszelt a betonkemény hasfalán, és amikor rákérdeztél hogy a dióval mi történt, akkor elszomordva vallotta be, hogy azt már a darálógéppel kellett feldolgoznia. Rögtön villant a a villanykörte a fejed fölött és gyanút fogtál...

Egyébként Katyról Leo sokat mesélt neked az utóbbi két évben, biztos csak azért voltak homályosak a gondolataid, mert az alkohol a szokásosnál jóval nagyobb mennyiségben halmozódott fel a véredben (:P). Tudtad, hogy sokáig szerelmesek voltak egymásba és Leo érzései azóta sem változtak nagyon sokat. Sosam beszélt róla múltidõben, de Te úgy érezted (talán jogosan), hogy valami mégsincs rendben vele. Említett valami olyasmit, hogy 3 éve el kellett hagyniuk egymást, ezzel meg is volt magyarázva, hogy miért nem találkoztak az utóbbi idõben, de Leo Sellel való viselkedése is arra utalt, hogy a szívében nem nagyon van másnak helye. Ugyan kavartak néha, és Sel rendesen oda is volt a kapitányért, de ha Leo nem volt jelen, akkor a lány feléd mutatott félreérthetetlen jeleket. Szóval fura meccs volt ez, de legalább ezen az estén Te is szereztél egy pontot.

------------------------------------

Kilépve az ûrhajóból mindenhol elhullott Quarren testeket láttál szerteszét a földön heverni. Hirtelen nem tudtad mi tévõ légy, menj a többiek után vagy esetleg maradj itt és védd meg Jessicát. Aztán bevillant, amit Leo mondott: "a Verpine osztag megérkezése elõtt találjuk meg a generátort és próbáljuk elhúzni innen a csíkot.". Tudtad, hogy nem szabad késlekedni, hiába maradsz itt, ha a többiek nem elég gyorsak és a Verpineok ideérnek, magadban úgysem tudod megvédeni Jessicáékat.

Kardodat elõsen megszorítottad, majd megindultál a hangár hátsó részébe a már nyitva álló csapóajtók felé. Gyorsan futottál, érzékeid kiélesedtek. Kettõt, talán hármat fordultál a kacskaringós folyosón, amikor Ianba és Leoba futottál. Ian éppen egy fedélzeti konzolra próbálta kis hackergépét csatlakoztatni, miközben Leo egy Quarren katona nyakát vágta át kb. alkarhosszúságú, hajlított pengéjû tõrével. Sosem láttad még õt így harcolni, így kissé meglepett. A kapitány gyorsan el is tette fegyverét, majd Ianra pillantott.

-Mindjárt meglesz, csak egy pillanat.

-Aedan, Kenék elõre mentek Dreathel, darálják az összes nyomoroncot! -mondta Leo, miközben csak félig nézett hátra rád, hogy közben elõre is lásson a folyosón- De amilyen forrófejû Ken, a csapatot bele fogja vinni valami csapdába. Kérlek menj utánuk.

Alig hogy befejezte a mondatot két ellenséges katona ugrott elõ az egyik folyosóról. Leo rögtön rávetette magát az egyikre, fegyverét megragadta, majd azzal 2x arcon vágta, aztán kitépte kezébõl. A következõnek már volt ideje lõni, azonban pontatlan volt, Leo válasza pedig halálpos.

Gandel intett feléd, hogy indulj, majd beállt egy kisebb fedezékbe, hogy téged is fedezni tudjon.

Miközben a többiek után siettél hirtelen aktiválódott a kapcsolat a rádiódon.

-Ken, merre vagytok? -ordította Leo.

-Nyugi már, most törtük el a nyakát az utolsónak. A híd felé tartunk.

-Ian bejutott a rendszerbe. A radarképekhez is hozzáfért, a Verpinok már itt vannak, de nem ott landoltak, ahol mi. Akármikor beléjük futhattok, vigyázzatok!

Erre már nem érkezett válasz Kentõl, ez volt a megszokott tõle, ha nem akart már nem reagált semmire, bármennyire fontos volt. Rettentõ idegesítõ szokása volt, de nem igazán tudtatok ellene mit tenni.

A Verpineokról tudni kell, hogy nem valami nagy fizikumú élõlények, azonban technikai tudásuk elképesztõ. A Quarren flottát is õk építették, ezért volt az a legerõsebb a galaxisban, és a Verpine osztagok sem a húsvér katonák miatt voltak rettenetesek, hanem a high-tech robotjaik miatt.

Sebesen szedted lábaid, féltetted Sel-t és a feladatodnak is eleget akartál tenni. 1-2 percig még bírtad az erõltetett menetet, de mivel még mindig nem találtad semmi nyomukat, így elkeseredetten szóltál a rádióba, hogy merre vannak. Sel válaszolt:

-Aedan, itt vagyunk a géptérben Dreathel. Lejöttünk inaktiválni a generátort, a híd nagyon védve van, Kenék nem fognak bejutni, valószínûleg már visszafordultak. Mi is...-hatalmas sípolást hallottál, valószínûleg egy gránát robbant nem messze Seltõl, ami ennyire megzavarta a mirkofont. Aztán ahogy tisztulni kezdett a hang, hallottad lézerfegyverek ropogását, sikítását, de Selt nem bírtad többé válaszra bírni.

Próbáltál lejutni a gépterembe, úgygondoltad, hogy a legjobb út, ha úgy teszed ezt, hogy amikorcsak lefelé lehet menni te lefelé mész, így egyszer csak ott lyukadsz ki. Körülbelül 3 emeletet trappolhattál lefelé, amikor egy óriási ajtóhoz értél, amire hatalmas idegen betûkkel volt felírva valami. Energiakisülések zörejét, zúgást és áramos kisülések hangját hallottad belülrõl, úgyhogy úgy érezted, hogy jó helyen jársz. Közelebb léptél az ajtóhoz és a szélsõ falon egy irányító konzolt kerestél, amit sikeresen meg is találtál. Selnek és Dreathnek bent kell lenniük valahol (csak Selt találd majd meg), úgyhogy neked is be kell jutnod.

Pár gombnyomás után az ajtók kitárultak, azonban bent kellemetlen meglepetés fogadott. Két Verpine robot állt veled szemben, csak arra várva, hogy kivághassák a beled. Az egyik robot körülbelül 2 méter magas volt, karjai helyén óriási pengék. A másik körülbelül 3 méter magas, karjai zömökek, tömörek, egyértelmûen zúzásra valók. Nincs esélyed elmenekülni, arra pedig, hogy megkeresd a többieket a Verpinokkal a nyomodban, még kevesebb sanszod van. Harcolnod kell...

Közben a hardcore EDK-s hajó a kocka felé fordította oldalát, és kis zsilipeket nyitott meg, ahonnan pár pillanat múlva apró kapszulákat kezdett lövöldözni a Quarren anyahajó felé. A Hõsök pillanatokon belül megérkeznek...

Link to comment
Share on other sites

Create an account or sign in to comment

You need to be a member in order to leave a comment

Create an account

Sign up for a new account in our community. It's easy!

Register a new account

Sign in

Already have an account? Sign in here.

Sign In Now
×
×
  • Create New...