Jump to content
GSForum - Segélyvonal

The Secret of the Force


Leo88
 Share

Recommended Posts

Leo88

I. fejezet: Van, ami sohasem ér véget

A háború még mindig tart. Még mindig tart és talán vadabb, mint valaha. A lassan 250 éves csatározás során az emberi faj eljutott odáig, hogy a galaxis legkintebb esõ peremterületein kívül valamivel beljebb is sikerüljön bolygókat szereznie, az úgy nevezett Mid Rim legkiesõbb területein. Szükségük is volt erre, mert a néhány évszázada még a kihalás szélére sodródó civilizáció az új galaxisban, még a rendkívül rossz körülmények között is, fõleg, ha ezeket a körülményeket a Földéhez hasonlítjuk, rettentõ gyorsan szaporodtak és terjeszekdtek.

Azonban az emberiség kilátásai ennek ellenére nem javultak, lassan már ezer éve élnek bizonytalanságban. A csak "Nagy Vándorlásnak" nevezett idõszakuk után hiába tudták megvetni a lábukat újdonsült otthonukban, az itt lakók nagyon nem örülnek nekik, és a 250 éve tartó háború eddigi legvéresebb idõszakához érkezett. Talán pont azért, mert az emberek elérték a Mid Rim-et, és a különbözõ népek, mint a Rodianok, Quarrenek, Trandoshanok vagy éppen a Verpine-ok, rájöttek, hogy lehetséges szükség lesz valamilyen szintû összefogásra, hogy az ellenséget legyõzzék. Eddig külön harcoltak, mindenki csak a saját birodalmát védte, viszont az összefogás, amit rebesgetnek már az egész galaxisban, tragikus lehet az emberiség számára.

A háború így is gyönge lábakon áll, hiszen a harci gépezet támogatásához óriási bányatelepekre van szükség, amiket nem lehet fenntartani azokból a nyersanyaglelõhelyekbõl, amikkel az Emberi Demokratikus Köztársaság rendelkezik. Így nem maradt már esély, mint úgynevezett "fekete", tehát titkos, bányákat létesíteni az Outer Rim legtávolabbi és a Mid Rim középsõ területein. A bányáknak azért kellett titokban maradniuk, mert nem volt elég katona a védelmükre, viszont mûködniük kellett, hogy a háborút folytatni lehessen. Az ilyen területeken folyamatos életveszély volt, hiszen csak egyetlen ellenséges rombolónak kellett arra tévednie és pillanatok alatt a földig rombolta a védtelen bányatelepet.

Az élet keserû volt, a fiatal férfiemberek vagy bányászni mentek, vagy katonának, csupán a legkiváltságosabbak tehették meg, hogy a politika felé nyitnak, vagy éppen a kialakuló óriási konzorciumok vezetõ, vagy vezetõ közeli állásaira pályáznak. Egyébként pont ezek az óriási vállalatok és a régi, de most újonnan kialakuló gazdasági folyamatok tették tönkre az emberiség sokkal ezelõtti generációjának életét, azonban ez már olyan régen történt, hogy a mai ember már nem emlékszik. Így történhetett meg, hogy a hatalom a né pkezébõl megint kezdett kiszivároni néhány pénzember markába. De legalább ennek köszönhetõen az emberi birodalom közepén lévõ bolygókon kezdtek virágzó, vagy legalábbis erõs túlzással annak mondható, városok kiemelkedni, így nem kellett teljesen barbár körülmények között felnõniük a jövõ reménységeinek.

Az élet igazán szerethetõ csakis a "szabad bolygókon", vagyis az olyan független, szinte az egész bolygón elterülõ városállamok teületén volt, mint pl. Coruscant vagy Alderaan, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Itt vegyes volt a népesség, és az embereket is megtûrték. Igen, tûrték, mivel szeretni nem szerették õket, sõt.

Te az egyik "újonnan" elfoglalt "bányabolygón", a Trien-en születtél és nõttél fel (hogy hány éves vagy rád bízom, de ne légy több 23-nál :D). Szüleid 10 éves korodban meghaltak -a bánya rendkívül zord körülményei megviselik az meberi szervezetet...-, nõvéred nevelt tovább, akinek ugyancsak születtek gyerekei Mike és Jessica. Azonban õ is megbetegett és nemrég meghalt, így a Te feladatod lett az egyébként hõn szeretett unokaöcséd és unokahúgod felnevelése.

Trien rendkívül fontos stratégiai állomás és nyersanyagforrás, van itt minden a vastól kezdve, az obszidiánon át egészen a plutóniumig. Egy nagyobb város található a bolygón, egyébként az egész katonai épületekkel, barakkokkal, légvédelmi ütegekkel és, ami a legfontosabb, nyersanyagkitermelõ rendszerekkel volt behálózva. A bolygó egész területét vörös homok fedi (Mars), vannak olyan pontok, ahol egyszerûen nincs oxigén, máshol sok a kénes gáz a vulkanikus tevékenyésgeknek köszönhetõen, de a fõbb kitermelõhelyeknél és a városban akad elég belélegezhetõ levegõ, hogy maszk nélkül lehessen létezni.

Ti (Te, Mikey és Jessica) az YD bányatelepen dolgoztok, nem messze a várostól. Rendkívül rosszak a körülmények, folyamatos az életveszély a bánya miatt is és a folyamatos ellenséges támadások miatt is, amiket egyébként a Trandoshanok vezetnek idõrõl idõre.

Ma valamiért az átlagmál sokkal zaklatottabban ébredsz megszokott rémálmodból, 1 órával a mûszakod kezdése elõtt. Kicsi, körülbelül 5 m^2-es, szobában laksz, van az ágyad meleltt egy csap, felette egy tükör. A szoba egyik végében van még egy szék, amin szüleid és nõvéred képeit tartod általában, a szék mögött meg egy szekrény, amibe a mocskos ruháidat hányod be minden mûszak után. Talán hagytál valahol némi élelmet is, de általában a menzán szoktátok lenyomni a torkotokon a gumi ízû zabkását. Mikey és Jess még nem elég idõsek ahhoz, hogy külön szobát kapjanak, õk a gyerekrészlegen alszanak (am iegyébként csak egy óriási terem tele ágyakkal).

Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike

Aedan erõs zihálással riadt fel, a zavaros égbolton átszûrõdõ elsõ hajnali fénycsóvák érkeztekor. Nem tudta mi lehet az oka ennek a szokatlan kelésnek, talán a kõtégla ágy, amely testének izomszöveteit is fájdalmas vasbetonná teszik pihentetés helyett, vagy az enyhén kénes, roppantul egészségesnek tûnõ levegõ, melyet olyannyira megszokott már, hogy még soha fel sem tûnt neki? Esetleg szakadatlanul korgó gyomra, mely fokozza rejtett agresszivitását, mélyíti depresszív szomorúságérzetét, fokozatosan gyengíti szervezetét? Sajgó ujjai tán, melyeket majd szét vág a csákány markolata, a ruházat, mely feldörzsöli mindenhol mosatlan koszos bõrét, vagy az a lábbelinek nevezett kartonszar, amiben olyan érzés járni, mintha minden lépésnél odab.sznának egyet acélbunkóval? Vagy esetleg hosszúra megnõtt lobonca akart hozzá kegyes lenni, s megpróbálta álmában megfojtani? Esetleg szakálla is besegített szõrzetének összeesküvésébe, s torkán lekúszva akart besegíteni aranyszõkés, amúgy barna hajának?

Nem ez most más volt. Különös érzés járta át végtagjait, mintha egy különös szer futna végig sejtjein, bebarangolva az amúgy erõtlen vékony testét. Mellkasára tapasztotta jobb tenyerét, majd köhögött egyet. Melegség járta át tüdejét, ahogy kezét ott tartotta. Mivel még nagyjából 50 percnyi szabadideje volt, úgy döntött, hogy megpróbál visszaaludni, hisz minden perc alvás creditet ér, így muszáj volt kihasználnia a pihenésre szánt órákat, ez esetben már csak perceket.

Fájdalmas érzés volt visszadõlnie a görög sziklákra emlékeztetõ kõdarabra, így inkább lehányta magát a földre. A következõ háromnegyed óra nyomasztó forgolódással telt, s különös rossz közérzettel. Netán kezd az õ egészsége is végleg rámenni? Kezdi bevégezni máris? Azért családjának többi tagja tovább húzta, nehogy már õ ennyi után kifeküdjön, mint valami habszivacs. Hisz még csak húsz éves. Mi lesz a kis Mikey-val, és Jess-szel, akiket aztán muszáj volt beszülnie nõvérének erre az arany életre? A srácok apja is már közeledik az út végéhez, ha õ is elpatkol, akkor még keményebb élet vár rá, pedig az eddigi is már maga a pokol. Majd ismét köhögött, ezúttal már többet is. Térdre rogyott, melytõl jól megfájdultak térdízületei, mivel a padlózat a kemény vöröses talaj volt. Nem érezte magát jól, nagyon nem, így oda sietett a csaphoz, ahogy csak tudott, hogy egy jólesõt igyon belõle.

Pár perc elteltével enyhültek a különös valaminek a tünetei, így neki is kezdett készülõdni, hogy ismét lehúzzon egy fergeteges napot a bányában. Belebújt a kénes-izzadt-homok-fém szagú hosszujjú pólójába, felkapta hasonló állapotú lennadrágját, felkapta lábfájdítóját, majd elindult a srácokért a gyerekszállásra, hogy bereggelizzenek még a robot elõtt. Nagy volt a hõség aznap is, nem tûnt egyáltalán különlegesnek a nap, vagy akár egy árnyalattal színesebbnek az eddigieknél. A munkások ugyanolyan mogorvák voltak, a katonák is ugyanolyan csúnyán néztek, ahogy eddig.

Link to comment
Share on other sites

Leo88

Lassan tért vissza az erő lábizmaidba, ahogyan a szürke folyosón sétáltál. Valóban meleg volt már ilyen hajnali órákban is és az előrejelzések azt mutatták, hogy a későbbiekben a megszokottnál is melegebb lesz. Nem csoda egy ilyen ritka levegővel rendelkező bolygón, ahol ráadásul a klór, szén-dioxid és szén- monoxid gáz könnyen megragad a felsőbb rétegekben, ezzel elősegítve az üvegházhatást, hogy a hőmérséklet elérheti az 55°C-ot is akár.

Ahogy elérted a hidat, ami a felnőtt lakóépületből vezet át a gyerekekhez és a menzához, "nagyszerű" rálátást kaptál a kitermelő helyre, ahol napi 10 órákat gürcöltök le társaiddal. Unott arccal akartad elkapni a fejed, hiszen minden nap ez a látvány fogad, amikor valami különlegesre lettél figyelmes. Hatalmas gépek álltak lent a bánya bejárata előtt, olyanok, mint egy markológép, azonban a karján, ahol a lapátnak kellene lennie, valami fura, kúp alakú gépezet volt felszerelve. Körülbelül 4 gép állhatott ott, az egyik elé pedig egy hatalmas fém több volt fektetve. Aztán a következő pillanatban a markoló karján lévő kúp keskenyebb vége vakítóan elkezdett világítani és egy fénycsóva csapott elő belőle, ami pillanatok alatt elkezdte olvasztani a lefektetett tömör acéltömböt. Néhány másodperc elteltével aztán szét is vágta azt. Nem hittél a szemednek, sosem láttál még ilyet. Ott áltál a folyosón, tátott szájjal nekitapadva az üvegnek és csak bámultad az olvadt acéltömböt. Aztán eszedbe jutott, hogy miért is indultál, úgyhogy továbbálltál. Még szerencse, hogy Delion, régi haverod, aki a bányagépek szervizeléséért felelős cég egy alkalmazottja és nagyon érti a dolgát, ma pont dolgozik, úgyhogy ha nem felejted el meg tudod tőle kérdezni hogy mi volt ez.

3 perc sietősebb séta után már ott is voltál a srácok lakosztályánál, Jess (12) már kint várt rád, és ahogy meglátott rögtön feléd kezdett futni, majd a nyakadban landolt. Még szerencse, hogy mindig ezt csinálja, így hiába érezted magad még mindig rosszul, fel tudtál készülni a "becsapódásra", így nem estetek el.

-Aedan!!! -mosolygott ártatlanul, szemei csillogtak. Sosem értetted, hogy ez a kiscsaj mitől tud szívből örülni, mosolyogni, mitől van ennyi életkedve még így is, hogy ilyen körülmények között él, és az anyja meghalt. Mindegy, hogy mikor mennyire voltál elszontyolodva, az az őszinte öröm, ahogy téged fogadott mindig jobb kedvre derített és sosem bírtad megállni, hogy ne viszonozd Te is egy öleléssel és egy mosollyal, így most sem tettél másként. Talán arra is gondoltál, hogy amíg nem képes teljesen felfogni az élet nehézségeit és ennek köszönhetően még képes örülni és őszintén kimutatni érzéseit, addig Te leszel a legutolsó ember, aki megpróbálja elrontani a kedvét. Úgyis menni fog ez magától is, ahogy idősebb lesz...

Mike már idősebb volt (15 éves) és már máshogy látta a doglokat, kezdte megérteni az őt körülvevő világot. Főleg, hogy ez lesz az első munkanapja és ugyan igazán nem tudja elképzelni hogy mi vár rá, de hallott rémisztő sztorikat.

Ő csak intett feléd, látni lehetett rajta, hogy zavarodott és kissé meg van rémülve. Egy pillanatra csönd lett, amit aztán Jess angyali hangja tört meg:

-És mit reggelizünk? -kérdezte még mindig fülig érő szájjal.

Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike

Aedannek össze szorult a szíve unokahúga érthetetlenül buzgó természetén. Fájó érzés volt mindig ugyanazt mondani Jessnek, legszívesebben mindent megadott volna a srácoknak, akiket úgy szeretett, mintha sajátjai lettek volna.

- Valószínű ma is zabkását drágaságom, de reménykedjünk hátha kapunk mást is! - mondta kívülről reménnyel teli, belülről keserűséggel átitatott arccal.

Megragadta a fiatal lány kezét, intett Mike-nak, majd elindultak a hatalmas menzajellegű ebédlőcsarnokba. A teremben szinte már perzselt a hő, a nagy mennyiségű főzés csak hatványozta a hatást. Aedanben ez mindig olyan érzést kellett, mintha őket is megfőznék szépen lassan, hogy feltálalják mindannyiukat valamiféle e világi szörnyeknek. Teste máris egy izzadt ragaccsá változott, szervezete kétségbeesetten igyekezett nem hagyni, hogy olvadt masszává alakuljon át.

- Legalább a víz hideg és kellemes - jegyezte meg magának, illetve motyogva, mintha éppen beszélne, kommunikálva a srácokkal, ezzel is mutatva feléjük mennyire nagy példakép ő. Mikor ilyen gondolatok keringtek végig rajta nem tudta eldönteni, hogy ez most szánalmas, vagy szánalmas. De hát mindegy, a srácok szerették őt, nem csinálhatta rosszul a dolgokat.

Aedan szerette mindig megnyugtatni magát egy adott szituációval kapcsolatban, ami általában hosszú gondolatingoványba szippantotta őt, amiért néha percek, akár órák is kiestek. Szeretett néha - főleg munka után - egy csendes környezetet keresni, s csak elfeküdni, vagy térdeit magához húzva kikapcsolni agyát, miközben karjait átkulcsolja térdeit körül, relaxálni, meditálni, álmodozni, elvágyódni a távolba, a messzeségbe, egy ígéretesebb szebb jövőbe. Néha már-már úgy érzi, mintha lebegne, olykor mintha beszélgetne valakivel. Ezeket az érzéseket még nem tudta hova tenni, mindig vitázik magával ebben a témában, hogy most éppen megőrült, vagy csak valami csoda történt?

A csipetcsapat kikérte a reggeli zabkásáját, melyhez tartozott egy csésze meleg tea. Meleg. 50 fok van, és ezek az elmebetegek meleg teát adnak. Aedan csak fortyogott, de látván Jess-t, hogy a lány csak kiszippantja a csésze tartalmát, gondolta kedveskedik neki azzal, hogy felkínálja neki sajátját. A lány nagyon örült. Aedan inkább elment a csaphoz, és töltött magának egy korsó jeges vizet. Ez kell ilyenkor, egy jó korsó víz, csak meg ne részegüljön a felhalmozódott pozitív érzésektől. Fáradt tempóban és szinte némán elköltötték a reggelit. Nem volt annyira változatos az éltük, hogy nagy diskurálgatásokat folytattak volna. Aedan ment kapálni a bányába, a két gyerek fizikai tréningeket, kétségfejlesztéseket, illetve tanulmányokat folytattak. Innen csak a legkiválóbbakat emelik ki, és tanítják tovább magasabb pozíciók betöltéséhez. Jessica egész ígéretes tanítvány volt, ám ezen a leprabolygón az emancipáció eléggé háttérbe lett helyezve, így a lányok nemigen kaptak semmit se hímivarsejteken kívül. Néhány erősebb fizikumút azért kiküldtek még a bányába, a többi csak kisebb feladatokat látott el, takarított, főzött, bányászokat szült, karbantartotta a rendszert. Rendkívül ritka volt, hogy egy nőnek ennél több jutott, ám Aedan erősen reménykedett Jess-t illetően.

Felkeltek a a kényelmetlen székekből, majd neki indultak a napnak. Jessicát elkísérték a kiképző-negyedbe, Aedan megcsókolta a lány homlokát, majd útjára engedte, aki mosolyogva ártatlan arccal integetett nekik. Mike-on látszott némi izgatottság, már várta ezt a napot. Nem volt egy eszes gyerek, nem véletlen, hogy csákány került a kezébe. Útban a bányák felé Aedan mondott egykét trükköt a srácnak, hogy könnyebben tudja végezni munkáját. Megérkeztek, felvették a maradék felszerelésüket (csákány, rongyból eszkábált maszk) majd munkához láttak. Szigorúan vették a lazsálást, így nemigen volt idő a trécselésre vagy hosszabb pihenésre. Munka közben végig az új gépekre gondolt, néha ránézett Mikeyra, figyelve unokaöccsét, hogy minden rendben vele, ám hamar átirányították őt egy másik alagútba, így csak egymaga maradt gondolataival. Órák elteltével megpillantotta a bányaalagútban Del-t, régi cimboráját, aki épp bőszen vizsgálgatta a falakat. Odapisszentett neki, majd a kötelező körök után rátért a lényegre, s rákérdezett a különleges monstrumokra.

Link to comment
Share on other sites

Leo88

Delion kikerkeedett szemmel és tátott szájjal figyelte néhány pillanatig Aedan-t, majd kicsit közelebb lépett, kezeit felemelte és azokkal hadonászva nekikezdett mondanivalójának, mindig így csinálta, ha izgatott volt, mintha egyébéként nem értené meg az ember, hogy mit akar mondani.

-Neeee, haver, komolyan nem tudod mik azok? -kérdezte, érezhetően meg volt döbbenve. -Ugye hallottál arról a nagy felfedezésről, amit a tudósok tettek körülbelül 8 éve? Lézerfegyver kialakításán kezdtek el dolgozni, mivel a mieink nagyon elavultak voltak a Trandoshanokéhoz képest. Több millió creditet feccöltek bele az egészbe, de nem igazán sikerült igazán nagy áttörést elérniük. Aztán a peremvidék egyik bolygóján, a XZ6-oson nagy felfedezést tettek az ottani bánáyszok, miközben Dura acélt (Durasteel) próbáltak kifejteni a többmillió éves sziklákból. -Delionon látszott, ahogy az információk elöntötték az agyát, ritkán beszélheti ki magát ilyen témában, cserébe viszont rengeteget olvas, és amikor lehetősége adódik, hogy elmondhassa mit tud, akkor a felgyülemlett irodalom mind egyszerre akar kirobbani a fejéből. Ennek hatására igen gyorsan és kapkodva beszél, ráadásul most még légszomja is lett. Köhögni kezdett, megtámaszkodott a falban, majd jobb kezével a mellkasát fogta, láthatóan fájt neki. Megtörölte öklével a száját és egy fura foltot láttál a kézfején, de mivel nem voltak jók a fényviszonyok, valamint kis pillanat múlva megint nekikezdett a monológjának, így nem volt alkalmad megkérdezni.

-A lényeg röviden, hogy külnöféle fura kristályokat találtak a hegyekben, ami fura érzést keltettek mindenkiben. Először csak ékszerként kezdtél el használni, azonban Joan Gon Tel, egy elismert professzor, tanulmányozni is kezdte. Rájött, hogy megfelelő ráhatással a kristályokból olyan energia nyerhető, amivel bármit, nem szinte bármit, hanem szó szerint BÁRMIT át tudsz vágni. Ez jó alapot szolgáltatott volna a lézerfegyvereknél, azonban mire ez kiderült a Hősök legyőztek egy Rodian flottát úgy, hogy a parancsnoki hajó épen maradt. Szereztünk fegyvereket, tanumlányoztuk őket és a probléma máris megoldva. Azonban a kristályokat nem felejtettük el, és a bányászatban kezdtük el alkalmazni. Már csak egy gépezetet kellett kifejleszteni, ami képes olyan energiakisülésre a kristályon keresztül, ami létrehozhatja ezt a rendkívül forró "fénycsóvát". A teszteket 2 éve kezdték, ezek a markolók már profi gépezetek. Rengeteg feladatot megkönnyítenek. Persze én tudnék jobbat is, de nincs pénzem a terveket eljuttatni az Utumno Corp.-nak, ami ezt az egész folyamatot felügyeli. Meg minek is küldeném? Úgyis csak kisajatáítanák, én meg nem kapnék belőle semmit...

Monológja végén látszott Delionon a csalódottság, ugyan annyira nem értettél hozzá, de az elhívatottság, meg a szenvedély ahogy beszélt az ilyen dolgokról egyszerűen az súgta neked, hogy valóban nagyon profi ilyen téren. És egyébként még soha nem volt olyan probléma, amit ne tudott volna megoldani, azonban egyszerűen elnyomták, ami megintcsak valamilyen szomorúságot keltett benned. Nagy tehetségeket nyel el ez a mocskos süllyesztő, amit bányának neveznek...

Megköszönted Delnek az infókat, majd éppen vissza akartál állni a munkába, amikor megszólalt a sziréna. A hang, ami ekkor szólalt meg, egyszerűen félreismerhetetlen volt: támadnak. Delre pillantottál, aki rémült arccal állt mögötted, látszótt rajta, hogy nem tudja mit csináljon. Te tudtad, hogy a bánya ilyenkor nagyon veszélyes ezért felrángattad az első lifthez és felmentetek a bejárathoz. A főépület megfelelő biztonságot nyújthat ilyen támadások esetén, szzerencsére a szokásos kisebb rajban támadtak, ami csak arra volt jó, hogy a félelmet megtartsák a lakosságban. Agyadon rögtön végigfutott, hogy hol lehet Mike, de mivel fogalmad sem volt róla, őt most olyan lenne keresni, mint tűt a szénakazalban. Viszont Jessnek éppen tornaórája volt a kiképző negyedben. Erre azért volt szüksége, hogy teste megfelelően karban legyen tartva az utódok kihordására.

A bánya bejáratától hatalmas nyílt tér választott el a főépülethez, a tére tele olajos hordókkal, szerszámokkal, emelvényekkel, kisebb járművekkel, gépekkel. A főépület után megint egy ksiebb üres tér vezetett a kiképzőnegyedbe, és azt már innen látni lehetett, hogy támadás alá vették. Ugye a kislányokat a legkönnyebb megfélemlíteni és ők az elsődleges célpontok akkor is, ha az utódnemzést meg akarjuk akadályozni. A férfi spermáját már több ezer éve ügyesen le tudták fagyasztani, azonban a legéletképesebb utódok még mindig az anyai méhben fejlődtek ki. Ahogy Dellel kiléptetek a nyílt terepre egy vadonatúj markoló látványa fogadott titeket.

-Jesszus uram isten! -ordította Del, amire értetlenül hátrakaptad a fejed- HA ezeket nem fogják szétba.szni, akkor semmit sem!! -ordította megint remegő hangon.

És igen, ahogy visszafordultál a horizonton rögtön megpillantottál 5 vadászgépet, ahogy felétek (pontosabban a markolók felé) közelednek. A légvédelmi ütegek dobhártyaszaggatóan megkezdég ilyenkor szokásos ütemüket, a katonák néhány 10 méterre terelgették a bányászokat a főépületekbe, azonban veletek nem volt senki és tökéletesen védtelenül álltatok a markolótól kb. 20 méternyi távolságra. Talán mégsem olyan szokásos napi rutin lesz a mai?

Jess-t ne találd meg, csak verekedd át magad odáig. :)

*Hősök: Egy anyahajóból és két rombolóból álló flotta, ami a többszörös túlerőben lévő Rodian sereget verte el körülbelül 50 évvel ezelőtt. Jon Weisz különleges gyakorlatokkal edzette katonáit és sokan úgy tartották, hogy emiatt sikerült legyőzniük a technikailag is fejlettebb Rodainokat ebben a sordöntő csatában, ahol egyébként az emberek hatalmas eredményeket értek el és a Rodianokat sekrült egy ideig kiütni a háborúból (így nyílt tér, hogy több bolygót is elfoglaljanak, hiszen kisebb volt az ellenállás és jobban tudták összponotsítani erőiket). Jon Weisz technikáját rendszersítették annál a flottánál és a mai napig ők adják az emberi sereg legelitebb katonáit, azóta rengeteg sikert elvérve. Persze az állomány folyamatosan cserélődik (a bejutás egyébként nagyon nehéz) és a flotta is bvítve lett azóta pár hajóval, de az alapkoncpeció ugyanaz maradt.

Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike

- Mi a f.szom történik?! - kapkodta Aedan a fejét egyik irányból a másikra. Érezte, hogy minden másodperc töredéke is számít, így kezdett rajta elhatalmasodni egyfajta pánik érzet. Egy pillanat alatt futott át az agyán az a rövid gondolatmenet, illetve felismerés, hogy nem is trashodan támadás van, hanem valami komolyabb. Vadászrepülõk... ezt biztos nem éli túl. Éles robbanás hangja színezte belsõ beszédét.

A következõ pillanatban egy üvöltözõ kivörösödött fej nagy szájmozgással tátog épp felé. Minden oly csendes volt... talán az utolsó másodpercek csendessége. Egy hatalmas ütést érzett felsõteste hátsó részén, majd elsötétült a világ.

Aedant egy nagyobb méretû kõdarab találta el hátulról, mely a bánya csúcsából repült felé, egy becsapódó löveg következtére. Káosz kezdett kerekedni, sikoltozások, durrogások, üvöltözések, suhanások, zaj, zaj, zaj. Delion a szavak, illetve tudományok mestere volt, ám a tetteké nem. Érthetetlen okból kifolyólag - bár vélhetõen a pánik miatt - visszarohant a bányák felé. Nem csoda, hisz jóval közelebb volt, mint a fõépület.

A durrogások kezdték egymást, majd ismét önmagukat is felülmúlni, így Aedan szervezete, a túlélés ösztöne nem engedett további lazsálást, beindított a vészharangot, s lökött egy nagy adag adrenalin dózist hõsünk vérébe. Kikerekedtek szemei, végtagjai megteltek friss adrenalinnal átitatott vérrel, elméje kitisztult, érzékszervei kiélesedtek. Elárasztotta egy különös érzés is, amivel ma hajnalban találkozott elõször, ám ezúttal nem kísérte rosszullét. Nem gondolt Delre, egyáltalán nem állt hozzá közel, így egymaga kezdett sprintelni a magára hagyott, még ropogós markoló felé. Felkúszott a fülkébe, majd lezárta az elektronikával vezérelt precíz, villámgyors ajtajait. Érkezett felé néhány lövedék, de azok lepattantak a gépezetrõl. Elkezdte pásztázni az irányítópanelt, amit eddig csak inkább gondolataiban képzelt el. Mivel Dellel többször is beszéltek tudományos dolgokról (vagyis Aedan inkább csak hallgatta azt), így volt némi fogalma arról, hogy mihez is kéne kezdenie. Nos a kezdeti néhány tapogatózó megmozdulás után elindította személyes tankját, s célba vette a kiképzõrészleget. A pár perc leforgása alatt átfutott fején Mike, ami borzasztó érzést kellett benne. Tehetetlenül érezte magát a fiút illetõen. Ám ha Jessrõl volt szó... szinte ölni is képes lenne, nagyon hozzá nõtt szívéhez az elragadó lány. Nameg Mike azért már nagy fiú, képes magát megvédeni, Jess viszont oly ártatlan és védtelen még. Mindkét kölyköt szerette, de Jess mindig is közelebb állt hozzá, de hát nincs mit tenni, benne van az emberek génjében, hogy az apák általában a lányukért vannak jobban oda.

Aedannek ügyesen kellett kanyarognia, hisz az amúgy precízen elrendezett terepen most szanaszét hevert minden féle szerszámos láda, illetve hordó. Néhány suhanó kigyulladva várta már, hogy végérvényesen lejárjon oly sok éve tartó szerepe. Megérkezett az épület kiképzõ szárnyához, szétnézett a bejárat körül, hogy minden rendben van-e. Hát nem volt, néhány ellenséges erõ már megérkezett suhanó vasparipáján, és be is hatoltak. Odabentrõl lövöldözések és további sikolyok hallatszottak, Aedannak muszáj volt óvatosan eljárnia. Éles fájdalom szúrt elõször hátába és nyakába, amióta eszméletéhez tért, de ez nem tántoríthatta el õt most abban, hogy Jess segítségére siessen. Az vezetõ ülés melletti vizes palackot meghúzta, frissítve magán, fokozva komfortérzetét, mely által hatásosabban járhat el. A bejáratnál már feküdt néhány sugárlövedékkel kilyuggatott holttest, ám egyiknél sem találta a halálos fegyvert. Bõszen kutatta a holtesteket, de továbbra sem talált lõfegyvert, egyszerûen nem hitte el. Roppant balszerencsésnek érezte magát, de nem vesztegethette tovább az idõt, így óvatosan beljebb merészkedett. Mivel a katonai részleg rögtön útba esett így belopódzott oda felszerelésért. Mikor beosont az ajtón észrevette õt a távolból egy ellenséges szerzet. Aedan kapkodva kutatni kezdett a teremben, mire megtalált egy szembetûnõ vibrokardot. Felkapta a fegyvert, mely oly könnyû volt akár egy partvis. Pengéjének egy része be volt vonva érdekes aranyszínû réteggel, markolata és egyébként pengéje is hasonló volt az oly sok ezer évvel ezelõtti lovagot kardjaihoz. Mély levegõt vett, próbált úrra lenni idegességén, mely csak úgy sugárzott gyomorgörcsébõl. Szokatlan érzés volt kardot tartania kezében, ezelõtt még nem volt ilyenben része. Következett az igazság pillanata, az ellenséges személy halkan belépett a katonai részlegbe, fülelve, hátha elkap valami zajfoszlányt, mellyel elõnyre tehet szert. Aedan nem habozott sokáig, üvöltve tört elõ a kiugró fal mögül, s azonnal mellkason szúrta az ellenséges katonát, aki kiadott egy lövést a plafonra elesése közben. A hév következtében Aedan is elesett, elõször rávágódott az életének utolsó percét 'kiélvezõ' katonára, majd mellé fordult. Szapora légzések közt köhögött egyet, majd felpattant, ellenõrizve meglepõen remek teljesítményét. Aggódott, hogy meghallhatják kis alakítását, így kihúzta a vérrel áztatott pengét, övére csatolta az ellenség lõfegyverét és már odébb is állt. Kifelé menet levett egy tükröt a falról, mellyel ügyesen leellenõrizte a folyosókat. Sok volt a holtest, így zavartalanul tudott tovább haladni. Egyszer csak belebotlott ismét egy emberbe, ám ezúttal az egy trieni katona volt. Meglepõdött a férfi Aedan fegyveres megjelenésén, ám egy szigorú biccentéssel lerendezte a dolgot. Aedan kérdezõsködni kezdett a szárny helyzetét illetõen abban reménykedve, hogy kap egy támpontot Jess helyzetét illetõen, ám a katona legyintett, és épp kezdett továbbállni, jelezvén, hogy felesleges beszélgetésre most nincs idõ. Aedan megragadta az õr karját, és erélyesebben tette fel a kérdést, felkészülve arra is, ha netán eldurvulna a helyzet.

Link to comment
Share on other sites

Leo88

A katona kitépte kezét a szorításodból, majd egy pillanatra megtorpant. Valószínűleg meg akart ütni, de a tény, hogy ember vagy és persze, hogy van fegyvered is jobb belátásra bírta.

-Nem tudom kiről beszélsz, szerinted névről ismerem innen az összes Ledér nőszemély!ot? -kérdezte, majd megint hátatt fordított- Gyere utánam! - és sietős léptekkel elhagyta a termet.

Lassú léptekkel elindultál, de rendkívül felbosszantott, hogy ilyen bunkón viselkedett az az ember veled, akinek az lenne a dolga, hogy megvédjen. Ahogy kiértél utána a folyosóra már nem láttad sehol. Úgylátszik lefoglaltak a gondolataid és túl lassan indultál utána. Körbenéztél, itt már nem voltak holttestek, a hatalmas ablakon pedig azt is láttad, hogy a maradék ellenséges harcirepülők is visszavonulnak. Azonban még a felszínen lehet itt ragadt néhány Trandoshan katona, úgyhogy óvatosnak kellett lenned. Elnidultál egyenesen és néhány lépés után sírást hallottál. Követted a hangokat, óvatosan, ugyanúgy, ahogy eddig tetted, de áldaozatokat sehol nem találtál, szerencsére.

Aztán beértél egy kis terembe, ahol három kislányt találtál. Az egyik sírt, amíg a másik próbálta ápolgatni nyílt sebét. A harmadik a sarokban feküdt és eszméletlen volt. Még beljebb léptél és a lányok rádnéztek. Egyik sem volt ismerős, viszont, aki a sarokban volt...Jessica, villant be a fejedbe és odaugrottál. Valóban ő volt, fején hatalmas véres sebbel.

Kínodban felordítottál és megpróbáltad kitapintani a pulzusát, ugyan nem értettél hozzá, de éreztél valamit, ami jó jel. Az egészségesnek tűnő lányra néztél, hogy hozzon valami segítséget, de nem mozdult. Leültél Jess mellé és fejét az öledbe hajtottad, reménytelennek érezted a helyzetet. Rég nem érezté lilyet, de mintha a sírás kerülgetne. Aztán hirtelen katonák jelentek meg, akik biztosították a terepet, majd elvitték a lányokat. A te karjaidból is kitépték élettelennek tűnő testét, először megpróbátlad magadnál tartani, de ahogy az adrenalin kezdett kiürülni a testedből, úgy az erőd is elhagyott. Félkábultan figyelted, ahogy életed legfontosabb szereplőjét katonák durván átkarolják, madj kicipelik. Mellkasod elnehezedett, alig kaptál levegőt, szemeid összeszűkültek, majd hirtelen minden elsötétült.

Egy kórházi ágyon feküdtél, pontosabban nem a városi kóráhzban, hanem csak a bánytelepre kihelyezett egészségügyi központ ágyán, de az itt élők kórháznak nevezték.

-Aedan, jól van? -kérdezte egy fehér ruhás, öreg nő, valószínűleg ő lehetett az orvos- Ne aggódjon pár perc és minden rendben lesz, nincs komolyabb sérülése, csupán kimerült.

Valamit felírt holotáblájára, majd megint rádnézett:

-Azonban van egy rossz hírem. Az unokhaúga..., szóval az unokahúga nagyon súlyos sérüléseket szenvedett. Egyedül csak a koltóval tudnánk őt meggyógyítani, azonban az fogytán van és a kormányzó úgy rendelte, hogy csakis fizető pácienseknek adhatunk belőle. Egyébként nagyon borsos az ára, 1000 credit, van ennyi pénze Aedan?

Zavartan ráztad meg a fejed, sokat nem kellett gondolkodni a válaszon, körülbelül 100 creditet ha férre tudtál tenin 3 év alatt.

-Sajnálom. -sóhajtott az orvosasszony- Holnap reggel lekapcsoljuk Jessicát a lélegeztetőgépről, kérem értesítse a rokonait, hogy látogasság meg addig, ha van rá mód. -fejezte be, majd még valamit kattintott a holotabon és odébb lépett egy másik beteghez.

A világ forogni kezdett veled, egyszerűen nem akartad elfogadni. Felültél az ágyadon és nem érdekeltek az esetleges fájdalmaid, muszáj volt kitalálnod valami megoldást. Hallottad Deltől, hogy a városban virágzik a feketebiznisz, az alvilág. Ott biztos akadhat valami alkalmi munka, amivel sikerül a pénzt előteremtened, vagy legalább valami uzsorást találsz.

Hogy mit fogsz találni azt nem tudtad, de egy dolog biztos volt: Grogót kell keresned. Ő az egyik legnagyobb seftelő a városban, olyan hírneve van, hogy az még az elzárt bányatelepekre is eljutott.

Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike

Valami S betűs nevű városra emlékezett Aedan, ám azt tudta, hogy 3 kilométernyire van a bányateleptől. Áh igen, Scarlet, a város neve Scarlet volt. Találó neve volt, le se tagadhatta volna a helyi táj 'adottságait'. Nos, mivel a telepen elég nagy lett a felfordulás, így úgy tűnt, hogy Aedan bátorkodhat kivenni egy szabad napot, és illetéktelenül elhagyhatja a kitermelő egységet. Bár ez ebben a pillanatban nem igazán érdekelte őt, hisz egyetlen unokahúga életveszélyben volt, életveszélyben a szívtelen rendszertől. Ahogy ismét visszafoglalta agya felett az uralmat ez a lelkét lesújtó fájdalmas tény, egyre jobban kezdett levegőért kapkodni ismét. Egyre rosszabbul esett az ápolószoba szaga, a vakító fehér falak, a beszűrődő forró, tűző fény, az elviselhetetlen hőség, a háttérben zajló beszélgetések. Megragadta műanyag poharát, majd kiitta belőle a hűsítő nedűt, mely pillanatnyilag agyából is elmosta a gondolatokat egy mélyebb szintre, hogy az csak lappangjon, s ne eméssze fel teljesen öntudatát. Megpróbált felkelni, de tarkójából szinte csak úgy áradt a fájdalom, így vissza is huppant az ágyra.

- Holnap reggel, holnap reggel, holnap reggel... - ez ismétlődött a fejében, képtelen volt beletörődni, hogy 24 órán belül akár el is vesztheti egyetlen boldogságforrását, egyetlen kis unokahúgát. Annyira foglalkoztatta ez a hatalmas probléma, hogy unokaöccséről teljesen elfeledkezett.

Nos, az orvos azt mondta, hogy sérülése nem komoly, így akármennyire is fáj, akármennyire is vonzza a pihentető ágyikó, muszáj feltápászkodnia, s eljutnia Scarlet városába. Köhögött. Már megint köhögött. - Mi a franc van már itt, szedd már össze magad! - rivallott rá saját magára, természetesen csak csendben, s befelé, ügyelve arra, nehogy bolondnak nézzék.

Perceken belül már ki is lépett az orvosi ajtaján, meglátogatva az orvosi előtt terpeszkedő holoterminálok egyikét. Megkereste rajta Jessica nevét, s azt, hogy melyik orvosi szobában van. Miután megtudta az adatot, neki is indult a fárasztó túrának. Útban lakosztálya felé testközelbe került a fejetlenséggel, véres nyomokkal, égési nyomokkal a falakon, síró arcokkal, ide-oda rohangáló őrséggel. Miután hazaért övére csatolt egy vízzel teli palackot, egy kötelet, s egy rongydarabba bugyolált markolat nélküli késpengét, s zsebre vágott egy iránytűt is. Fejére tekert egy másik ruhadarabot, jól megmosta arcát hideg vízzel, magához ragadta kínkeservesen megspórolt 100 creditét, majd szépen lassan - ügyelve arra, hogy ne keltsen feltűnést - kiindult az épületből. Nagyon izgult, hogy ne bukjon le, paranoiás szemekkel méregetett mindenkit. Falhoz tapadva haladt, még kint a szabad levegőn is. Miután kellőképp elhagyta már a telepet, megpihent egy percre egy szikla árnyékában, hogy ismét összeszedje erejét, s hogy igyon egy korty vizet. Ismét ellenőrizte, hogy jó irányba halad-e, ám minden rendben volt. Mielőtt neki indult volna még könnyített is egyet magán. 20 percnyi fárasztó barangolás után, már egyre jobban kezdett kirajzolódni a völgyben elhelyezkedő Scarlet névre hallgató település. Hihetetlenül kivett energiájából a vörös homokos forró sziklatalajon járkálás, így alig várta már, hogy odaérjen. Trandoshanoknak szerencsére nem volt nyoma, úgy néz ki elég volt nekik a kora délutáni bányatelepi party.

Aedan elérte végre a várost, mely látványát kissé csalódottan fogadta. Városibbnak képzelte el, egy civilizáció gyöngyszemnek, ehelyett a szeme előtt egy nagyobb méretű, látványelemekben szegény falu állt. - Ez lenne a nagy város?! - nézett maga elé, majd szúróan becsukta szemét, tarkója mögé kulcsolva karjait feszítette meg testét. Lehúzta a maradék vizet, majd a megoldás keresésébe kezdett. A szürke égbolt alatt elnyújtózó Scarletnek nem volt kidolgozott talaja, a természet vöröses homokjával találkozott az ember lába továbbra is. A házak alapvetően fehérre voltak festve, ám a környezet megadta a nagymértékű vöröses elszíneződésüket, egyébként 3-4 emeletig nyurgultak. A város utcáin nagy volt a nyüzsgés, a bolygón csak pár hasonló település volt, s a tehetősebb réteg csak itt tudott szociális életet élni, szórakozni, illetve üzleti tevékenységeket lebonyolítani. Csak ezekben a városokban működtek a komolyabb kórházak is, ezenkívül itt voltak nagyobb gyárak, gazdasági létesítmények. Ezen épületek mégsem tették naggyá igazán ezeket a városokat, hisz a gazdasági tevékenységek egy ilyen sivár bolygón elég szűkösek voltak, de azért akadtak, hisz találékony az emberi faj. A várost nagyobb fal vette körül, bejáratain a városi őrség állt, akiket csak Rendfenntartóknak neveztek. A falak mentén több őrtorony is állt, melyeken nehéztüzérségi elemek is álltak, még nagyobb biztonságot nyújtva az ellenséges támadásoktól. Furcsa fához hasonló növényzet díszítette néhol az utcákat, göcsörtös, hosszúra megnyúlt törzse, többnyire vízszintesen terpeszkedő ágai, s nagy vérvörös levelei nem voltak tulajdonképp hangulat s komfortfokozók, ám a kellemes árnyék, melyet biztosítottak már rögtön ki is békítette a növénnyel az embereket, így megérte tartani a városban, noha rendszeres öntözést igényelt. Járművek nemigen voltak, akkora nem volt a város, hogy akár fél órát is felemésszen egyik végéből a másikba eljutni. De azért néhány suhanó így is büszkén színesítette egy-egy fontosabb épület előterét. Néhány különleges állatfaj magára vonzhatta az ember tekintetét még, ám azok annyira furcsák voltak, hogy Aedan már nem is bámulta meg azokat, főleg mert tartóik egyből észrevették, hogy valaki lesi állatát/állatait, s a szúró szemű tekintetekre most végképp nem volt szükség. Aedan megpróbált elvegyülni a népek között, ám öltözéke igencsak árulkodó volt, mivel bányászok nem szoktak gyakorta a városba járni. Ahogy magabiztosnak tűnő tekintettel sétált a főutcán - keresve a gyanús mellékutcákat - egy rendkívül fülbemászó zene kúszott füleibe, kizökkentve őt küldetéséből. Egy "Vörösre iszom magam" nevű kantinból szivárgott ki a fúvós hangszerekkel megalkotott dallamvilág, mely annyira hangulatos volt, hogy talán még év ezrek múlva is fogják játszani.

Bányász, városlátogató, kemény küldetés előtt álló hősünk úgy döntött, hogy betér a kocsmába. Úgy vonzotta a hangulat, mely már kintről édesgette be a potenciális vendégeket, mintha egy vágydémon csalogatná be őt egy mámoros álomba. - Nos, kellemest a hasznossal legalább, hátha találok itt valakit, aki segíthet. - gondolta, miközben szemeivel analizálta a helyiséget. A zenét furcsa fejű lények játszották, melyektől nem messze táncoltak csápos fejű, női egyednek tűnő, kék bőrű, egyébként az emberekre igencsak hasonlító 'látványelemek'. Aedan egy furcsa kártyajátékra lett figyelmes, melyet közelebbről is szemügyre vett. Annyira közel merészkedett, hogy feltűnést keltett. Az asztaltól a két ember közül a vékonyabbik felpattant, majd Aedan hátába nyomta sugárpisztolyát.

- Mit akarsz itt, te szardarab? - vágta hozzá a kérdést a vékonyka, kopaszra borotvált tojásfejű, túlbuzgó borostás, alkoholszagú fegyveres.

- Naaaaa... - csitította le kártyapartnerét negédes hangon szomszédja, aki viszont nem volt híján a kilóknak. Emberünk megvolt vagy 140 kiló, szintén kopaszra volt nyírva a már erősen kopaszodásnak indult haja, arcán sápadt volt a már egyébként is megnyúlt vöröses-hajszálerezetű bőr, s belőle is erős alkohol, s füst szag áradt, ám józannak tűnt. - Ne bántsd, engedd meg, hogy bemutatkozzon. - folytatta.

- Aedan.. - mutatkozott be remegő hangon.

- Miért szaglásztál körülöttünk? - tette fel újabb kérdését negédesen, ám érezhetően minden tréfát mellőzve.

- Csak a kártyát néztem, nem játszottam még sosem. - felelte, a már épp maga alá csináló hősünk.

- Nem úgy tűnsz, mint aki kártyázni tért be ide, mi vagy te bányász? Mit keresel itt? - folytatta kérdéseit a testesebbik.

- Hát... munkát keresek, olyat, ami legalább 1000 creditet fizet, méghozzá még ma, legyen bármiről is szó.

Érdeklődő tekintet fogadta Aedan őszinteséget, majd a következő pillanatban a testes kézmozdulatára a vékony nem épp körültekintő bánásmóddal leültette az elszánt bányászt.

- Nos lenne itt éppenséggel egy kis meló. - kezdett bele ravasz, halvány mosollyal, a mostanra már főnökké kirajzolódott alak.

Link to comment
Share on other sites

Leo88

- Nos lenne itt éppenséggel egy kis meló. - kezdett bele ravasz, halvány mosollyal, a mostanra már főnökké kirajzolódott alak- De nem puhap.öcsnek való. -köhögött egy nagyot, jól lehetett hallani, ahogy a nyálkát felszakítja torkáról.

A testes, inkább disznóra, mint emberre hasonlító fazon a társára pillantott és huncut vigyor kerekítette felfelé, egyébként lefelé görbülő száját.

-Nem tudom mennyire bízhatok benned, mivel életemben nem láttalak. De lenne egy munkám, amit senki nem mer elvállalni, ha neked meg mindegy, akkor rád bízom. Viszont ezer credit sok pénz, annyit nem tudok fizetni érte. -a férfi ledobta kezeiből a kártyákat, majd egy cigarettáért nyújt. Te nem tudtad pontosan hogy mi is az, mivel még nem láttál ilyet, csak hallottál róla, viszont az a tény, hogy neki van ilyen árucikke, egyszerűen nem hagyta, hogy elhidd, hogy nincs 1000 credite a munkáért.

-Ma este razziát fognak tartani a Rendfenntartók. Nekem pedig lenne egy csomagom, amit innen a Cal 'Hez bárba át kellene csempészned. A legjobb útvonal a bár mögötti ipartelep, ott a dobozok, valamint a nagy gyártóberendezések és mozgójárművek elég fedezéket tudnak nyújtani, hogy észrevétlen maradj. Szerencsére este is folyik a munka, bár persze ez lehet, hogy éppen rosszul fog neked jönni. A lényeg hogyha ott megérkezel várni fog egy tw'ilek, a neve Grogó. Ő futtatja a helyet, ezek a rib.ancok is az övéi -közben hüvelykujjával a válla fölött a háta mögé mutatott a "táncosnőkre"- Huh, ember, jobbak az ágyban, mint az igazi nők, próbáld ki, ha lesz rá alkalmad. -mondta, majd nagyot felnevetett, kezét óriási hasára fektetve, lehet valami ellensúlyként, hogy ne dőljön fel a székkel. Nagyot szippantot cigarettájából, majd a füstöt rád fújta:

-Egyébként nem is értem, hogy a kormányzó ezeket a büdös idegeneket hogyan engedheti be a városba... Thajnon (főváros/főbolygó :D) ilyen biztos nem történhetne meg. Na, mindegy. A lényeg, hogy majd ő kifizet, 600 creditet tudok ígérni neked, persze ha csak sikerül a kézbesítés -röhögte, majd társára nézett és mégjobban, igazán gusztustalanul felröhögött, aztán egy köhögésroham csillapított ezen. Rekem várni fog egy óra múlva a bár hátsóbejáratánál, nála lesz a csomag.

Ahogy befejezte mondandóját elnyomta a cigarettát, kezébe vette a kártyákat, majd folytatta a játékot, a továbbiakban tudomást sem véve rólad.

Na ez lesz az a rész, ahol szeretnék egy kicsit részletesebben mesélni majd, úgyhogy itt csak kezd meg a csomag szállítását, ne érj egyből célba. :)
Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike

600 credit az nem elég. Közel sem elég, hogy haldokló kis drága Jessének meg tudja venni a koltót. Nem elég, és idő sem lesz kipótolni a maradék hiányzó összeget. Aedan megpróbált még szót kicsikarni torkából, de a kártyajátékot folytató urak között úgy vibrált a feszült levegő, mintha valami áthatolhatatlan energiapajzs vette volna őket körül, melybe ha mégis beletörsz, levágják a fejed. Aedan egyre fokozódó idegességgel kezdett el a hátsó kijárat felé bicegni, de még 1 órát így is kell várnia. 1 órát, ami akár kulcsfontosságú is lehet ezen a napon, de nem, neki támasztania kell addig is a falat. Nagyon megszomjazott egy korsó bármi jellegű folyadékra, de nem engedte meg magának a luxust, hogy akár 1 creditet is elköltsön most, így inkább meglátogatta a mellékhelyiséget. A toalettből orrfacsaró bűz áradt, falai megvoltak penészedve, padlózatán állt a húgy, néhány wc össze volt törve-zúzva. Megnyitotta az egyetlen csapot, melyből egy darabig csak barnás lötyi folyt, mely nagy undort keltett benne, és azt a gyanút, hogy a csapból az folyik, amit mások a wc-n lehúznak. Beletelt egy percbe is, amíg kitisztult a víz, amire már ihatónak tűnt. Aedan mégsem tudott már inni ebből a fosból, már a látvány elvette szomjúságérzetét. A hidegtől kirázott testrángásokkal tért vissza a bizonyos hátsó ajtóhoz, melynél mozdulatlanul állt egy alak. Körülbelül 20 perc telhetett el maximum, de egy pasas már ott várt, nagyobb méretű dobozzal a kezében. A doboz hagyományos téglalap formájú volt, színe vörösre volt festve, akár csak a bolygó homokja. Aedan nem habozott, határozottan odalépett, majd fontoskodó arckifejezéssel elmondta szerepét. A dobozt jelenleg birtokló gengszternek vélhető alak csak hümmögött egyet, majd át is adta a kézbesítésre váró csomagot.

- Csak óvatosan. - eresztette még el roppant hasznos tanácsát, melyet oly nehéz lett volna kihagyni.

Aedan valami hangfoszlánnyal jelezte, hogy érti a dolgát, majd ment is kifelé a füstös bűzből. Az ipartelepig volt még 3 utcányi hossz, amit már előreláthatólag is rettegésben fog megtenni. Ismételten felvette a 'minden rendben, elvegyülök, nem viselkedek feltűnően vagy gyanúsan' üzemmódját, ami külső szemmel nem biztos, hogy így nézhetett ki. Forgalmasak voltak továbbra is az utcák, ezért kellőképpen eltudott vegyülni. Az emberek sokaságából kiemelkedett néhol 1-1 Rendfenntartó, körülbelül majdnem egy fejjel magasabb volt mindegyik az átlag tömegnél. Jól feltűnő magasságukat még az is fokozta, hogy fehér alapú, ezüstös mintázatú páncélzat vonta be testüket, s sisakjukon is két hátracsapódó szárny ékeskedett. Nem olyanok voltak mint a telepi katonák, ezek igazi nehézfiúk voltak, egyfajta elit, mely már megjelenésével, szervezettségével is tiszteletet parancsolt, nem beszélve hatékonyságukról. Persze itt felvetődik a kérdés, hogy mit is keres így az alvilág a városban, illetve hogyan működhet a fekete piac, de magyarázatként talán annyi is elég, hogy a rosszban sántikáló bandák mindig is képesek egyel a törvény emberei előtt járni. Persze olykor beüt a szar nekik is. Más feltételezések szerint ezeket a csillogó vértezetű béke őreit is le lehetett kenni, cserébe hogy zavartalanul folyjanak a törvénytelen folyamatok, ám itt is volt egy határ, melyet megszabtak a Rendfenntartók. Természetesen ezt a határt fű alatt továbbra is igyekezett átlépni a korrupció.

Aedan a dobozt hóna alá vágva szelte az utcát, s elég hamar meg is tette a háromnak hosszát. Úgy néz ki nem ez volt a neheze. Szeme sarkából észrevette, hogy a városon belül is vannak egyes kapuk, melyeket őrökkel díszítettek. Az ipar telep ebben segít, hogy ezeket kikerüljék, ám az utóbbi időben hallani lehetett, hogy már ez a módszer sem megy mindig zökkenőmentesen.

Link to comment
Share on other sites

Leo88

Ahogy közeledtél egyértelművé vált, hogy a telepen kell átvágnod. Pontosan nem tudtad, hogy merre kell menned, remélted, ha nyílegyenesen átjutsz, akkro már látni fogod a Cal 'Hez-t. A csomagot a hónod alá gyűrted, de aztán észrevetted, hogy a hátadra is fel tudod erősíteni. Nem is haboztál, mégis csak könnyebb lesz így.

Beléptél a telepre azonban ott már a Rendfenntartók járőröztek, úgyhogy rögtön vettél egy éles balkanyart és behúzódtál a 3 emelet magas konténer falak mögé. A konténerek precízen voltak egymásra pakolva, a sor egészen a telep végéig húzódott, azonban volt egy kis beugró, ami felkeltette érdeklődésedet. Ahogy bepillantottál láttad, hogy egy vas emelvény vezet a konténerek között, az út többször is elágazik, egy egész kis labirintus lehet odabent. Feltűnt az is, hogy voltak egyedülálló konténerek, amik így, a vasátjáró korlátjának köszönhetően megmászhatóak voltak. Mély lélegzetett vettél, majd beléptél a 'labirintusba', remélve, hogy kitaláslz belőle. Azonban alig tettél meg pár lépést, rögtön haragos hangot hallottál magad mögül.

-Ő az! -ordította egy Rendfenntartó, miközben egyértelműen rád mutatott, ahogy hátrafordultál láttad, hogy társával éppen az utcai tömegből léptek ki, így pechedre pont észrevették, ahogy a konténerek között próbáltál elosonni.

Rögtön megindultak feléd rendíkvül gyorsan futva, majd az egyik tag a fejéhez kapott, valószínűleg a rádióját aktiválta. Előtted az út 3 felé ágazott el, néhány méterre előtted balra lehetett menni, azután vagy 5 méterrel jobbra, végül a legeslegvégén (kb. 15 méter) már maga az emelvény kanyarodott el jobbra. Még azt sem döntötted el, hogy nekikezdesz futni, de már hallottad, ahogy előtted közelednek feléd a katonák. Lábuk mély, dübörgő hangot keltett, ahogy a fémpadlónak verték azokat, és ez összeszorította gyomrod. Látni a konténerek miatt nem láttad még őket, azonban esélyes volt, hogy beléjük futsz, ha rossz úton fordulsz be.

Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike

Pánik. Aedanön eluralkodott az érzés, már-már annyira, hogy kis híján földbe gyökerezve leblokkolt. Fejvesztve rohant be a labirintus rengetegébe, ahol máris válaszút elé érkezett. Nem tudott gondolkozni igazán, mozgása is kapkodós, veszett volt. Ösztönösen jobbra fordult, bízva abban, hogy valahogy csak letudja rázni a Rendfenntartókat. Az vasállvány néhol kicsit lejtett, ám volt hogy a konténerek felé is emelkedett. Õrült rohanása közben többször is nekicsapódott a korlátnak, mely csak tetézte a már vad trappolásának zajait. Egy emelkedõs résznél végignézett a körülötte levõ konténereken, és meglepõdve konstatálta, hogy az egyik tetején a méteres átmérõjû beszakadás volt. Mindenféle hezitálás átbújt a korlát alatt, majd erõsen elrugaszkodva a konténer tetejére vetõdött. Kezdett már a pánik csökkenni benne azzal, hogy érezte talán sínen van, s már kezdett magával is körültekintõbb lenni. Megtapogatta a hátára rögzített dobozt miközben feltápászkodott, ami szerencsére úgy tûnt, hogy egyben volt még. Beugrott a konténerbe, mely hasonló zajt csapott, mint amikor a vasállványon rohant. A konténerben dobozok voltak felpakolva, melyek tartalmára Aedan inkább nem volt most kíváncsi. A megvilágítást a lyukon beszûrõdõ fény adta. Annyira zsúfolt volt, hogy csak egy kis ösvényszerûség volt meghagyva a mozgásnak. Erõs fûszeres szag terjengett a fémlapokkal határolt térben, amilyet Aedan ezelõtt még nem érzett. Magasságilag a második konténerben volt, így fejtörést jelent az innen való észrevétlen szabadulás. Elindult az 'ösvényen', majd meglepõdve vette észre, hogy félúton, körülbelül a konténer közepén egy csapóajtó tátongott, méghozzá résnyire nyitva. Sietve felnyitotta teljesen, majd leugrott az elsõ szintre, ahol egy ugyanilyen csapóajtó volt megcsinálva. Az elsõ szinten is dugig voltak a ládák, viszont itt kellemes fémes, amolyan mûszaki illat járta át a belteret. Mivel ide már nem ért el a természet megvilágítása így csak tapogatózni tudott. Felnyitotta a következõ csapóajtót is, s sebesen át is került a földszinti konténerbe, már jobban ügyelve arra, hogy mekkora zajt csap. Ahogy felkelt neonfénycsövek gyulladtak ki, melyek valószínûleg mozgásra üzemelnek. Érdekes, hogy az elsõ illetve második szinten ezt nem tudták megoldani, vagy csak az õ bányász-girnyó testét nem érzékelték eléggé? Na mindegy, örülni kell annak, hogy egyáltalán halad valamerre. Ami viszont már még érdekesebbe ment át az az, hogy még egy csapóajtó hevert a padlón. Aedan hirtelen nem tudta mitévõ legyen, ám a gondolat, hogy kint a terepen is nyüzsöghetnek a Rendfenntartók arra ösztönözte, hogy ismét lefelé tartson. Az emeletes konténer földszintjén már nem volt akkora zsúfoltság, ám eléggé áporodott volt a levegõ. A csapóajtó mellett egy lámpás hevert egy gyújtóssal. Aedan begyújtotta, majd ’alámerült’. Egy kisebb létrán kellett leevickélnie, mire ismét földet ért. Magasba tartotta a lámpást, mely kirajzolta egy földalatti alagút, netán úthálózat kezdetét. A földfeletti zajok szinte némulásig eltompultak.

- Most meg hova a francba kerültem? – tette fel a kérdést magában, s érezte, hogy idegrendszere lassan kezd már öszeomlani.

Link to comment
Share on other sites

Leo88

Lassú léptekkel indultál el a folyosón, lassan kezdtél megnyugodni, ami furcsa mód nem tett jót, mivel elkezdted érezni az éhséget, hiszen egész nap nem ettél, csak reggel. Nem haladtál sokat és a hátadmögül megint zajokat kezdtél hallani. A csapóajtókat nyitogatták utánad... Egyszerűen nem hittél a fülednek, ez szinte lehetetlen, honnan tudják? Tetted fel magadban a kérdést, de nem volt időd megválaszolni. Szíved megint a torkodban kezdett dobogni, a mai napi újabb adrenalin fröccs megint jó hatással lett rád, elmúlt az éhséged, érzékeid élesedtek. Azonban már érezted, hogy sok lesz a jóból, még a végén függő leszel, aztán poénből magas helyekről kell majd leugrani ejtőernyő nélkül, meg ilyesféle baromságok.

Gyorsítani kezdtél a lépteiden és hirtelen az aránylag kiépített folyosórendszernek vége szakadt, ami aztán egy barlangszerű járatban folytatódott. Ennél jobb már nem is lehetne - gondoltad, azonban nem volt választásod, sietned kellett. Ahogy haladtál a távoli léptek egyre halkabban dübögtek, érezted, hogy talán őket lerázod, viszont egyre kevésbé fogod tudni, hogy merre vagy. Egyre lejtősebb volt az út, aztán hirtelen vízbe léptél, ami enyhén maró érzés volt, biztos a kéntartalma miatt. Szerencséd, hogy valószínűleg elég híd oldat, egyébként láb nélkül fejeznéd be a küldetést, ha befejezed...

Ahogy haladtál fura hangokra lettél figyelmes. Hangos csámcsogás, szuszogás, öklendezés, valamint ugatásszerű hangok, de mégis másmilyenek voltak, biztos nem kutyák. Mire felfogtad, hogy ez nem jó jel megint egy válaszúthoz értél. Kétfelé ágazott el az út, az egyik (baloldali) felfelé vezetett, a másik (jobboldali) vízszintesen tovább. Kezedben a lámpás pislákolni kezdett, és négylábú állatok futására emlékeztető zajokat kezdtél egyre közelebbről hallani. Hirtelen megindultál jobbra, azonban két lépés után rádöbbentél, hogy a lények innen közelednek!

A másik út felfelé vezet, a végén egy csapóajtóval! Nincs magasan, a belmagasság kb. 160 cm lesz, amikor odaérsz. A fenevadak ki tudnak mászni! :) Fent Rendfenntartók fognak várni (tehát nincs időd lecsukni a csapóajtót magad után). Direkt sok detailt megadtam, szóval ha van kedved, akkor kitalálhatod, hogy menekülsz meg innen (van egy remek megoldás :P), de ha valamiért rám hagyod az is jó nekem. :)
Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike

Aedan amilyen gyorsan csak tudott rohant a felfelé vezető úton, ki a csapóajtón át. Kezeivel szinte kitörte az ajtót, s úgy vetette magát ki, akár egy bálna.

- Maradjon ott ahol van! - hangzott el a határozott ordítás egy karakteres hangszínnel. Igen, sajnos ez egy Rendfenntartó hangja volt. Méghozzá ketten is ott voltak egy a barlanghoz hasonló szagú pinceszerű helyiségbe. Ezek szerint a rend őrei ismerhették ezt az útvonalat, vagy csak véletlenül trafálhattak bele? De hogy? Annyira titkosnak tűnt ez a csapóajtón konténer dolog, Aedan fogadni mert volna, hogy valami földalatti városféleségbe keveredik, vagy egy titkos csempészhálózatot fedezett fel, nem pedig egy kutyaólt, melyet mindenki ismer.

A Rendfenntartók odaléptek Adeanhez, hogy őrizetbe vegyék a férfit, testükkel takarva a csapóajtó tátongó helyét. Egyszer csak kirontottak a habzó szájú fenevadak rá a Rendfenntartó urakra, így Aedannek lehetősége volt egy most vagy soha menekülésre. A sisakosok igyekeztek harcolni az életükért, a vérebek viszont igyekeztek egy jót zabálni. Aedan szemügyre tudta venni a lényeket egy pillanatra, szőrük a testükön rövid és hófehér volt, majd volt a fejük felé egy átmenet, ahol a szőrzetük is dúsabbá vált, s rozsdabarnára színeződött. Fejüket több lecsonkolt torz szarv tette még bizarrabbá. Mint valami mutáns eltorzult kisebb méretű hím oroszlánok lettek volna.

Aedan felrohant a pincéből, majd bezárva annak ajtaját sietett a kijárat felé. A ház további része egyébként elhagyatott volt, így több akadályba jelenleg nem ütközött. Remegő kézzel nyomta le a bejárati ajtó kilincsét, bízva abban, hogy most már nem ütközik hasonló nehézségekbe.

Link to comment
Share on other sites

Leo88

Lézerkarabély ropogását hallottad bentről, majd pár másodeprc csönd. Valamiért nem mertél elindulni, amíg nem nem hallottad a húscafatok kitépésének, az önfeledt csámcsogás, lakmározás számodra természetellenes hangját. De ahogy ezt meghallottad, megint szaporára vetted a lépteid, ki tudja, még a végén innen is kitörnek. Pár méter után megint egy konténerfalhoz értél, ahol egy kisebb beuró résznél megintcsak befordultál, ha más nem, legalább pihenhetsz egy picit. De aztán, haloványan pislákoló, lilás fényre lettél figyelmes: Cal' Hez. Óriási kő esett le a szívedről, ilyen óriási megkönnyebbülést még sosem éreztél.

Ebben az eufórikus hangulatban közelítetted meg az épületet és mivel a telepet már elhagytad, a Rendfenntartó erők már nem voltak sehol. Kint már várt a rozsdabarnás színű Tw'ilek, aki rögtön kiszúrt téged:

-Na végre, hol a fenében votlál idáig? -kérdezte mérgesen, miközben sietős léptekkel feléd trappolt.- Azok a barmok nem mondták el, hogy a csempészfolyosót használd, azzal percek alatt itt lehetsz? Tényleg, ha nem azon jöttél, akko egyáltalán hogy csináltad meg? -láthatóan megdöbbent Grogó, életedben először érezted, hogy valaki lát benned valamivel többet, mint hogy egyszerű bányász vagy.

Elmondtad neki, hogy mi történt, pontosan, részletesen, ahogyan csak tudtad, és Grogónak leesett az álla:

-Bakker, felfedezték azok a szemetek az alagútat? A fenevadakról tudtunk, az része is egy ilyen akciónak, azért olyan veszélyes, de hogy a Rendfenntartók?! És előlük meglógtál? Ember, azért benned van kitartás! -láthatóan jobb kedve lett, vigyorgó pofával megpaskolta a vállad.

-Itt a 600 credited, és ezekért az új információkért még adok neked +100-at. (meg 5 darab light side pontot xD) -Grogó mélyen a zsebébe nyúlt, majd elővett egy köteg papírpénzt- Nincs elektronikus cashbankod, ugye? -szelíden megráztad a fejed, jelezvén, hogy még nem is hallottál róla- Nesze, akkro itt van készpénzben.

700 credittel lettél gazdagabb egy éjszaka alatt. A tudat melegséggel öntöte el a szíved, ami megnitcsak fura rézés volt, ilyen sem történt még veled. De hamar vége is szakadt, amikor rádöbbentél, hogy ez nem elég Jess megmentéséhez. Lassan elindultál haza, igazából már nem voltesélyed mégegy munkát találni, hiába próbálta a szíved erőltetni, hogy nézz még körül, az agyad tudta, hogy reménytelen. Ahogy haladtál a már kihalt utcákon, hirtelen valami neszt hallottál. Oldalra kaptad a fejed és egy kb. 190 centi magas, aránylag jól öltözött (legalábbis a bányászokhoz képest), 20-as éveiben járó férfi motoszkált éppen a háza ajtajánál, hogy becsukja azt. Csöndben sétáltál el mellette, mikor váratlanul megszólalt:

-Hé, te fiú! -hátrakaptad a fejed és láttad, hogy megindult feléd, amint közelebb ért folytatta- Te vagy a csomagszállító, ugye? -kérdezte, arca bizalomgerjesztő volt, mosolya kedves, szeme sötét barnás, és kb. 2 centiméteres haja is, de a sötétben annyira nem tudtad kivenni, csak azt, hogy sötét színűek.

-Haver, az aztán teljesítmény, amit ma este odatettél, honnan szalajtottak? -mivel látta, hogy nem fordultál meg, csak a vállad fölött néztél hátra, ezért rögtön leesett neki, hogy valami sietős dolgod van, így rögtön a lnéyegre tért- Látom nem érsz rá bájcsevegni, úgyhogy nem is untatlak. A lényeg, hogy a csapatomba olyan embereket keresek, amilyen Te vagy. Téged még annyira nem ismerlek, de a mai teljesítményed alapján simán be fogsz férni hozzánk. Ha velünk tartasz itthagyhatod ezt a leprafészket és egy sokkal jobb élet vár rád. Persze cserébe le kell tenni valamit az asztalra, de összesítve sokkal jobban megérni, mint egy bányában tengődni, miközben a kéngáz lassan felemészti a szervezeted. Ha érdekel keress fel, a nevem Leo Gandel, a Cal' Hezben minden este megtalálsz. -még mindig mosolygott, igazán szimpatikus alkat volt.

[Aedan reagjai]

Leo megint megpaskolta a vállad, majd sarkon fordult és elindult visszafelé, valószínűleg a bárba tartott.

Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike

Aedan eléggé becsapva érezte magát, hisz a küldetést talán játszi könnyedséggel el tudta volna végezni, ha felfedik előtte a csempészfolyosó kilétét. Talán valamiféle próbatételnek tették ki? Be akarják szervezni a fekete alvilágba? Na azt nem. Miközben gondolataiban kimondta döntését, úgy érezte, hogy hangulatos kis zenefoszlány halad át rajta, kék aura veszi körül egy pillanatra, s rendkívül jónak érzi magát. Emellett viszont jól estek neki valóban az elismerő vállveregetések, főleg egy olyan alaktól, akinek nevétől szinte az egész bolygó hangos. Ez már valami.

Aedan zavarodottan zsebre vágta a köteg pénzt, majd egy kézfogás után el is váltak útjaik a Twi’lekkel. Megsemmisült testével téblábolt hazafele, de muszáj volt megállnia egy kis magányos sarkon, hogy elővegye a pénz, s megcsodálhassa immár egyedül. Orrához emelte, majd mélyen beleszagolt, végül magához szorította. Sosem látott még ennyi pénz egyszerre. Erősen cikáztak benne az érzelmek, s a vulkánként fortyogó stressz, mely a nap folyamán csak sokszorozódott most egyszerre kitört. Fizikálisan és lelkileg is összeomlott, lerogyott a földre és sírt. Hangját persze igyekezett minél jobban visszafogni, nehogy valaki észrevegye eme sebezhető és gyenge pillanatát. Jessicára gondolt a legtöbbet, hirtelen ott volt Mikey is, Del, vajon mi lehet velük is? Még mindig nincs meg a pénz, s az akciója is majdnem az életébe került.

Pár perc múlva kicsit enyhült lelki traumájának kitörése, s sikerült erőt vennie magán, hogy tovább induljon hazafelé. Az utcák rendkívül kihaltak voltak, már az emberek se nagyon lézengtek odakint. Az éhség és szomjúság gyilkos párosa már nagyon erősen mardosta, kezei már remegtek is, s erősen szédült. Egyszer csak leszólította egy magas alak, aki úgy beszélt hozzá, mintha már többször is találkoztak volna. Említette a csomagszállítást is, és elismerően beszélt Aedan teljesítményéről. Nahát, úgy tűnik itt aztán futótűzként terjednek a dolgok. Csak reménykedett benne, hogy a hatóságok falai nincsenek már telefestve az ő szőrős fejével. Úgy érezte a mai napon nem lehetne már mit fokozni, ám ekkor az „elvileg” Leo Gandel nevezetű, sokat mosolygó férfi felajánlott neki egy munkát. Ez sokkal nagyobbnak és komolyabbnak hangzott a mainál, és egyébként egy fantasztikus esélynek is a kitöréshez. De mindezek mellett ott vannak a srácok is, nem hagyhatja itt őket.

De vajon mégis milyen munkára számíthat? Ezt muszáj volt megkérdeznie, is meg is tette. Ezen felül megkérdezte még, hogy a srácokat is hozhatja-e, majd végül a legfontosabb és legmerészebb lépést is megtette. Kölcsön kért 200 creditet.

Tudom, hogy most csak színesítettem azt, amit te írtál, de nem akartam tovább írni addig, amig meg nem kapom ezekre a fontos kérdésekre a választ. :) Így a karid válaszai után nyugodtan tovább viheted a storyt egy darabig, legfőképp a hazasétálgatós részt, bár a válaszaid függvényében majd lehet azt is kicsit bővítem Aedan gondolataival.
Link to comment
Share on other sites

Leo88
Egyáltalán nem gáz, hogy színesítetted, a jövőben is csinálhatod így. :)

Leo hangosan felnevetett a kérdésedre.

-Ennyire hülyének nézel, barátom? -kérdezte még mindig mosolyogva, karjait összefonta -Amíg nem állsz az űrhajóm fedélzetén, egy félszónyi infót sem fogsz arról kapni, hogy mit csinálunk. Aztán majd köpsz a Rendfenntartásnak. Ha úgy mész oda, hogy van egy Leo nevű alak, aki mindenféle rosszaságba üti az orrát, az még semmi konkrétummal nem szolgál, kb. mindenki ezt csinálja ebben a városban. De óvatosnak kell lennem, így többet nem mondhatok. Hidd el nekem, a bányász életénél minden jobb. -és a minden szót igen jól megnyomta.

-Hogy srácokat? Hát, ha ez a fetlétele annak, hogy gyere, végülis elférnek. De szeretném, ha meghúznák magukat és nem csinálnának balhét. Egyébként nyugodtan, de csak a Te felelősségedre.

-Bocsi haver, de az sok pénz és nem ismerlek. Holnap kapsz, ma nem. -mondta, arca egy pillanatra elkomorodott. Látszott rajta, hogy nem szívesen mondta ezt, azonban, most az eszére és tapasztalataira kellett hallgatnia -Elnézést, de mennem kell.

Továbbra is ilyen arrcot vágva megpaskolta a vállad, majd sarkon fordult és elindult visszafelé, valószínűleg a bárba tartott.

Úgyérezted, hogy nincs is értelme mostmár hazamenned. Mély düh öntötte el a szíved, legszívesebben hátbaszúrtad volna az egyre távolodó alakot, de aztán észbe kaptál. Ha más nem, legalább még utolsó pillanataiban lásd utolsókat rúgó unokahúgodat (:D, bocs de ezt nem tudtam kihagyni :D).

Elindultál vissza a bánya felé, a nap lassan kezdett felkelni és az amúgy még mindig forró homokot megint elkezdte hevíteni. Szerencsére volt még nálad víz, így azzal olthattad a szomjad. Műszakkezdés előtt 1 órával értél vissza, gyakorlatilag azt sem tudtad hol vagy a fáradságtól. Bevánszorogtál az egészségügyi osztály folyosójára, Mikey már ott várt rád, szemei vörösek voltak, arcáról a reménytelenséget lehetett csak leolvasni. Több év után először megint eljött az ideje annak, hogy átöleld, és megpróbáld megnyugtatni.

-Hol voltál? -kérdezte elcsukló hangon- Jess tényleg... tényleg meg fog h...? -a sírás eluralkodott rajta és levágta magát az egyik székre.

Mellé ültél, a folyosó padlója hullámozni kezdett, minden reménytelennek tűnt. Megint érezted, hogy rádjön a tegnap reggeli roham, azonban nem volt erőd már köhögni sem. Érezted, hogy közel vagy ahhoz, hogy elájulj, de akkor nem lehesz ott, amikor lekapcsolják a lányt a gépről... Körbenéztél és elmosódott alakokat láttál fel s alá sétálni a kórtermek között. Az egyi kfeléd tartott, de csak akkor ismerted fel, amikor közelebb ért: Delion.

-Haver, egész tegnap téged kerestelek, hát merre voltál?? -kérdezte, miközben eléd térdelt és megpróbálta megtartani erőtlen tested.

Kezei véresek voltak, szájából is csurgott a vér még néhány perccel ezelőtt, ez tisztán látszódott.

Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike

- Éhen döglök. Adjon valaki egy tál szaros kását! - tört ki Aedanból az ösztön akarata. Mintha nem is õ mondta volna ezeket a szavakat. Igazából már tényleg nagyon durva éhségérzet volt rajta, az, hogy 24 órája evett utoljára már eléggé durva volt, de többszörösen hatványozta a mérhetetlen kimerültség, melyet a rengeteg testi és lelki megpróbáltatás okozott.

Elkezdett szûkülni a tér, majd tágulni. A színek hol elfakultak, hol nagyon erõsek lettek, a hangok tompultak, hol erõsekké váltak. Agyában rejlõ éhes berzerker tombolt, végtagjai viszont már csak lógtak, mintha odatûzték volna csak õket. Nem tudott semmire sem koncentrálni, feje gyomra rabságába esett. Elkezdett forogni a világ, érezte, hogy nem szabadna feladnia, de itt igazán már nem is volt ebben döntése. Forgott a tér mindenfelé, többször is látta az ott levõk ijedt arckifejezését, majd azok torz szörnyetegekké változtak, akár egy rémálomban. Hangjuk eltorzult, sátáni förmedvény hangszínek krákogtak és hörögtek. Egy lángoló égitest kiszippantotta a rendelõ ablakán, majd üvegszilánkostul beesett egy forgó örvénybe. Kapott ott szurok-zuhanyt, átnõttek rajta furcsábbnál furcsább gyökerek, majd szõrzete is visszafele kezdett el villámgyorsan növekedni. Érezte, ahogy az addig idegen dolgok lassan behálózzák testét, leírhatatlan érzés volt. Aztán egy éles hang, és elkezdett felfelé zuhanni. Egy kádnyi vérbe csattant, majd rárontottak a kath-vérebek. Fejjel lefelé történtek az események, de mégis minden maradt a helyén. Miközben lakmároztak lábából Jess is bekerült a képbe. A vérebek csámcsogó zabálása elcsöndesült, s csak Jess lágy kislányos hangja szólalt meg.

- Szia Aedan - mondta visszhangzóan- , vigyázz magadra! Hiányozni fogsz, - majd széles, amolyan Jess-es mosollyal: - szeretlek! - ezután odanyújtotta kezét. Érintése oly jólesõ volt, hogy a következõ pillanatban már egy tengerparton ültek egy kiemelkedõ szikla tetején. Aedan még sosem látott ehhez foghatót. A háttérben éles szélfúvás hangoskodott, ám szél az ténylegesen nem fújt. Könnybe lábadt szemmel nézett a lányra, s elmondta neki, hogy nem hagyja, hogy meghaljon. Átakarta ölelni a lányt, de karjai átnyúltak Jessica testén, s látta, hogy a lány egyre jobban halványul. Annyira lendületesen akarta megölelni unokahúgát, hogy nem számítva ilyen fordulatra lezuhant a szikláról. Zuhanás közben a napos égbolt elváltozott egy fekete-fehéres felhõkavalkádba, véres esõt hullajtott, neon-zöld villámokat szórt. Hosszúnak tûnt a zuhanás, noha a szikla nem nyúlt magasra. Fülében egyre erõsödött saját üvöltésének hangja, noha szája meg se rebbent. Az alatta elterülõ fának egy villám alakú ága felnyársalta hasán át. Mozdulatlan merev testtel csúszott egyre mélyebben a vaskos ág tövébe, miközben a már szétfolyó háttérben megjelent Jessica arca, egy utolsó mosollyal. Lelke végül beletörõdött, s elengedte a lányt, majd megnyugvóan elengedte testét, s behunyta szemeit. Minden elcsendesült, minden elsötétült.

Link to comment
Share on other sites

Leo88

A fejed majd' szét repedt, mikor kinyitottad szemeid. Körbenéztél és megint ugyanolyan szobában feküdtél, mint legutóbb. Fehér ruhás nõvérek kavarogtak oda-vissza a teremben, minden homályos volt és visszhangzott. Rendkívül gyengének érezted magad, valamint valaki nagyon csúnán hörgött melletted, ami eléggé lerontotta az amúgyis rossz közérzetedet. Fokozatosan állt helyre a látásod, aztán észrevetted, hogy Mikey ül melletted, arca felvirult látván, hogy felnyitottad szemeid.

-Aedan! -felpattant a székérõl és közelebb lépett hozzád- Hála az égned, hogy felébredtél!

Félkábultan figyelted Mike arcát, de ahogy teltek a másodpercek, úgy jöttél helyre és tisztult ki minden. Aztán hirtelen valami az elmédbe villant olyan fájdalmasan, mint még semmi soha: Jessica...

Mikera pillantottál, aki nyugodt arckifejezéssel, kis mosollyal szólt hozzád:

-Nyugodj meg, él.

Nem tudtad mire vélni, hiszen a koltóra nem volt meg a pénzed. Örülnöd kellett volna, de nem hittél a füleidnek, ezért inkább csak óriási zavar lett úrrá a fejedben.

-Del fizette ki a maradék összeget. Azt mondta nekem, hogy el kell hagynia a bolygót, de nincs rá elég pénze. Viszont így meg fog halni. Nem értettem mit akar ezzel, de hozzátette, hogyha úgyis eljött az õ ideje, akkor még szeretne tenni valami jót, hogy nyugodt lelkiismerettel távozzék. Kipótolta az utlsó creditjeivel a te pénzedet, amibõl jutott pénz a koltóra, meg vettem belõle egy kis ételt hozzád, most azzal kényeztetem szegény Jess-t, megengedték, hogy nálad gyengélkedjen. Aztán eltelt egy nap, Del nagyon sokat köhögött, lázas volt, rázta a hideg, görcöst kapott, rettenetes volt. Bekerült õ is ide, aztán eltelt még egy nap és ma már fel sem kelt, csak ájultan fekszik reggel óta. Amúgy ott van melletted. -balra mutatott pontosan arra a hörgõ valakire, aki néhány perccel ezelõtt még elborzasztott téged.

Rettenetes látvány volt a srác, fehér volt a bõre, kénes sárga foltokkal, haja hullani kezdett. Ami mégjobban elborzasztott, hogy neked is azok voltak a tüneteid, amit mikey említett, csak egyelõre sokkal enyhébbek.

-Azt mondta, hogy valami vírus fogja megölni, ami ellen nincs ellenszer, csak a saját immunrendszerünk. -folytatta közben Mike- Azt hablatyolta, hogy ha nem kéne tovább a bányákban dolgoznia, akkor a vírusok 'utánpótlása' megszûnne és ha nem ér el egy lehetetlen fázist az állapota, akkor az immunrendszere még az utolsó elõtti fázisnál is megnyerhetné a harcot és legyõzné a betegséget. Azonban ehhez az kell, hogy elhagyja a bolygót, legalábbis messze kerüljön a bányáktól. Erre gyûjtötte a pénzt, de nem volt neki elég. Ezért adta Jess-nek ,és így most várja a halált.

Mike megvakarta a fejét, majd visszaült:

-Mondjuk azt nem tudom, hogy ezeket hogy derítette ki, meg hogy mi ez a vírus, amirõl senkitõl nem hallottam még, de nagyon biztos volt benne hogy így van.

És ha Del biztos valamiben, akkor az úgy is van. Tetted hozzá magadban, mivel ismerted a srácot, egy lángelme volt, szinte mindenhez értett. Simán kinézted belõle, hogy unalmas esti óráiban a pihenés helyett ilyen jellegû könyveket olvasott, analízálta a mintákat a vírusokkal és megalkotta tünetdokumentációt.

Picit átgondoltad az új infókat, majd helyreraktad a dolgokat. Jess él, mert Del megmentette, viszont Del meg fog halni, ha nem tudja elhagyni a bolygót, márpedig már elég rossz passzban van. Meg kellene látogatnod Jess-t, de ami a legfontosabb, hogy 2 napig aludtál, márpedig Leo tegnap estére várt volna téged a Cal' Hez-ben. Annak tudatában, hogy a vírus téged is fel fog emészteni, valamint Delnek is szüksége van rád, rögtön kapcsolt az agyad és tudtad, hogy amint csak tudsz el kell jutnod a Cal' Hezbe, hogy elhagyjátok a bolygót. Azonban az erõdnek még híjján voltál...

Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike

Aedant sokkolták a látottak, ám ez nem tudta elvenni a már oly régóta erõsödõ, már-már beszélõ éhségét. Megragadott mindent, ami ehetõ volt körülötte, s neki kezdte mindet habzsolni. Nagyon nyugtatólag hatott rá a sok íz, a lassan teltséggé változó érzet. Ez egyfajta kikapcsolódás is volt számára, hisz annyira mennyei volt ez a kis gyors lakoma, hogy nem is tudott másra gondolni közben.

Pár perc után befejezte az étkezésnek nem mondható zabálást, majd igyekezett kitalálni, hogy miként tovább. Nem, most nem mehet be Jessicához. Azonnal el kell jutnia Scarletbe, és elintézni a kiutat ebbõl a pöcegödörbõl. Minél hamarabb beszélnie kellett leoval, már így is lehet, hogy lemondott róla. Itt volt végre a nagy lehetõség, mely kitudja hány generációjának nem adatott meg, és íme feketén fehéren ott lebegett elõtte, és minden létezõ körülmény arra ösztönözte, hogy ragadja meg. Na meg aztán életében elõször látott meg valaki valamilyen értéket benne. Egy csapatban való részvétel? Top Secret? Azért nem ígérkezik annyira szörnyûnek.

- Sietek vissza. - csak ennyit nyögött ki, majd kiviharzott a szobából. Leo Gandon. Vagy Gedeon? Nem, nem.. Gond..Gundi.. A francért sem akart eszébe jutni az ipse neve. Kifelé menet igyekezett a falhoz simulni, és csak a padlót bámulta. Noha nem azért mert egy rabszolga szökevény, hanem félt attól, hogy a kis akciójának híre elért már ide is. Bár ez nem valószínû, hisz két napot fetrengett eszméletlenül, s minden zavartalan volt körülötte. Vagy ez csak valami csapda?

Kilépett az utolsó ajtón is, és észrevette, hogy szemerkél valami az égbõl. Esõ. Nem volt egy gyakori jelenség, ám annál veszélyesebb volt. Esõs napokon általában szabad napot adtak a munkásoknak, hisz a bolygó veszélyes érceinek és gázainak sokszínûségének köszönhetõen az esõ is káros volt. Az egyetlen pozitívumként az enyhébb hõmérsékletet lehet mondani. Szerencsére még csak szemerkélt, így Aedan megkockáztatott egy futást. Egész energikusnak érezte magát, a kaja, remény és a kiadós alvás hármasa megalapozta erejét. Egy talicskaféleségbõl elemelt azért egy munkás overallt és egy munkavédelmi sisakot (hogy ne nagyon érintkezzen a káros esõvel), felkapta magára a felszerelést, majd nekieredt egy sprintnek. Hamar ki is fulladt, nem igazán ismerte az emberi szervezet mûködését, s hogy miként kell megfelelõen sportolni, vagy erõt beosztani, így a futáshoz is csak annyit értett hogy 'nosza'. Nem akart megállni, így kocogásban és erõltetett menetben haladt tovább a városba. Bízott abban, hogy a Rendfenntartók nem fogják felismerni, fõleg ebben a bányászmaskarában. A város látványa egyre közeledett, a remény egyre erõsödött. Sikerülnie kell.

Link to comment
Share on other sites

Leo88

Szerencsédre épp beértél a városba, mielőtt nekikezdett igazán esni az eső. Beálltál egy eresz alá, madj 1,5 órán keresztül bámultad az egyre vizesebb földet, ami az eső végére inkább egy dagonyára emlékeztett, ahogy a vörös homok összetapadt a rengeteg víz hatására. Benyúltál a zsebedbe és nagy meglepetésedre találtál magadnál még 20 creditet. Mivel a zabálásod ellenére megint nagyon éhes lettél megálltál az első sütödénél. Igen finom illatok szállingóztak kifelé, és jól néztek ki az elkészített egytálételek, szendvicsek is. Vettél magadnak egy hamburgert, amit útban a Cal' Hez felé el is fogyasztottál. Az íze már nem volt olyan kellemes, mint ahogy kinézett ,de ez érthető is, egy ilyen pöcegödörben miért lenne a kaja finom?

A szórakozóhely bejáratánál két kigyúrt, kopasz állat várt. Tartottál tőle, hogy nem fognak beengedni, ezért kihúztad magad és megpróbáltad felvenni a lehető legmagabiztosabb arckifejezésed. Odaléptél hozzájuk, majd pár másodpercet hagytál, hogy felmérjenek, amit ők ki is használtak. Aztán az egyik a fejével az ajtó felé bólintott, jelezvén hogy beléphetsz.

Teljesen üres volt a hely, a sarokban bőrülők voltak elhelyezve, a terem közepén volt egy óriási bárpult köralakban. Néhány emelvény is kiemelkedett a padlóból, ezeken lehetett táncolni az erre vágyóknak, egyébként mindehol kis kerekasztalok voltak szétszórva, 3-4 székkel. Egyértelmű, hogy a priváthelyek a sarkokban voltak, a bordó színű bőrkanapék nagyon kényelmesnek tűntek.

Azonban most semmi sem volt kihasználva, csupán néhány lélek lézengett erre-arra, nagyrészt inkább a bárpult körül ültek. Körbejártad az egész helyet, de Leo-t sehol nem találtad. Próbáltál kiszemelni néhány fontosabb személyt a sok alkoholista közül, hogy talán majd ők tudnak segíteni, hátha ismerik Leo-t. Aztán a bárpult másik végében, jó messze a többiektől, ült egy 60-as éveikben járó férfi. Ő tűnt a legértelmesebbnek, szóval hozzá mentél oda. Leültél mellé, majd a maradék crediteiden vettél egy kör valamit (zöld volt a színe, és szintetikus az illata) magadnak, meg a hapeknak melletted. A férfi először nagyon meglepődött, de aztán megörült a meghívásnak és egy szuszra lehúzta a pohár tartalmát. Eztán a szemébe néztél és feltetted a kérdést, amit már régóta fel kellett volna tenned: Merre találod Leo-t?

-Ma hagyja el a bolygót. Ha itt találod még egyáltalán, akkor a kikötőben lesz. -mondta már félig szédelegve, pedig pár pillanattal előbb még teljesen józannak látszott. Féltél, hogy erős az a pia nagyon, ezért hálád jeléül otthagytad neki, aminek mégjobban megörült, mint az elsőnek. Biztos egyszer sem hívták meg egy piára sem, nemhogy egyszerre kettőre is!

A légikikötőben a város többi részével ellentétben óriási volt a nyüzsgés. Van aki az űrhajók melletti terminálokon állítgatta a műszaki adatokat, felszállási engedélyt kért, vagy pálya biztonságtechnikai beállításait birizgálta, hogy biztonságosan, hibátlanul menjen a felszállás, vagy éppen a leszállás utáni 'lopásvédelem'. Voltak olyanok is, akik konténereket, dobozokat pakoltak ki vagy be a gépből/be. Meg volt rengeteg olyan ember is, aki egyszerűen fel s alá rohangált, hogy megszerezze a szükséges papírokat, üzemanyagot vagy szerszámokat hozzon.

Egy feketeszínű, kb. 20-25 méter hosszú, három meghajtóval (két szélén egy kisebb és középen egy óriási) és egy hosszú orral, ami aztán széles már-már szárnyarka emlékeztető hátsó részben végződik, rendelkező gép aljában, a temináloknál pillantottad meg Leo-t, aki mélyen elmerült a szuperszámítógép nyújtotta lehetőségek kiaknázásban. Odaléptél hozzá és elmondtad neki a problémádat, valamint elmesélted neki azt is, hogy miért késtél ilyen sokat.

Leo most nem mosolygott, túlságosan is komolynak látszott.

-Rendben, gyertek. De nagyon szedjétek a lábatokat, 2 óra múlva én már nem akarok itt lenni, és nem fogok rátok várni. -hangja kimért volt, egyáltalán nem olyan benyomást keltett az egész megjelenése, mint a legutóbbi vigyorgó alak.

Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike

- Aha oké.. ennyit a múltkori kedves srácról, biztos már rezeg alatta a léc. Remélem majd megemlíti a kis stílusváltást és a nagy sietségnek az okát, remélem nem sántikál semmi rosszban. Na mindegy, egyelőre haza kell tűzni, felkapni mindenkit hátamra és visszatűzni.. - futott át Aedan agyán a röpke gondolatmenet. Tényleg nem szarozhatott, még kocogva-futva is 15-20 perc volt az út a városba. Az eső még mindig esett, némely tető úgy kopogott, mintha sódert szórnának rá. A sár egyre nagyobb és ragacsosabb méreteket öltött.

Aedan a kis hezitálás után rögtön sarkon is fordult, és megjárta visszafele is az általa kitaposott utat. Nézegette a bódékat, kocsmákat, magasba nyúló ipari hengerformákat. Bányász öltözékének köszönhetően az eső nem tett kárt bőrében, ám az a szag elviselhetetlen volt, ami már mindenhonnan szivárgott. Mintha már a fal is azt mondaná, hogy mihamarább lépjen olajra. Tempós léptekkel kezdte, majd átváltott egy laza kocogásba. Nem túl gyakoriak errefelé a kocogó emberek. Kis kocogás, majd az izgalom hevében elkezdett futni is, kicsit megpörgette. Már távolról is látta, hogy valami nincs rendben, füstöl a bányatelep. Ahogy egyre közeledett egyre erősebb lett az auditív alátámasztása annak amit sejtett: ismét megtámadták 'otthonát'.

- Ilyen nincs.. - gondolta, majd még jobban rákapcsolt. Keményen ütődtek talpai a vöröses iszaphoz, többször is majdnem elvesztette egyensúlyát a hévben, de mégsem lassíthatott. Ez egy epikus kitörésnek ígérkezett. Ám heroikus gondolataiba beverekedték magukat szerettei is, kicsit elsötétült a tündöklő világ.

Megérkezett, és elképedve nézte, hogy megint trandoshanok támadnak. A csúnya fejű állatok sosem támadnak ilyen hamar, itt valami nagy van készülőben. Erős zihálással bezuhant a bejárati ajtón, s kis híján lefejelt egy terminált. Nem voltak azon a részen holtestek, ezek szerint még nem törtek be teljesen, még van remény. Katonák szaladtak ide oda, hangos helyzetjelentéseket téve, utasításokat kiadva. Aedan leszarta ezeket, csak a cél érdekelte: a célalanyokat le kell szállítani.

Sajnos ezúttal nem volt kéznél fegyver, így többnyire csak ökleiben bízhatott. Felsietett a sérült-ellátó részlegbe, ám nem erre számított. Holtestek mindenütt, többnyire embereké. Füstölgő lyukak a falakon, melyeket sugárfegyver hasított túlhevültségében, vagy mert nem céloztak vele elég jól. Aedan agya kezdett egyre jobban elborulni, és kezdett tartani attól, amit látnia kell még. Berohant az ő termükbe, ahol egy halott nővér és ... és egy másik holtest fogadta. Delion. Plafonra bámuló szemekkel, tátott szájjal maradt, arca átvett egy zöldes-sárgás árnyalatot. Úgy tűnik, hogy ha nem is a kór végzett vele, akkor talán a trandoshanok csak szívességet tettek neki azzal, hogy megkínálták egy kis sugárral. Aedan nem tudott közelebb menni, hogy megvizsgálja az esetet, nem volt hozzá gyomra. Annyira azért élelmes volt, hogy barátja fellógatott kabátját átkutassa. Ott volt Del ajtajának nyitókártyája és 50 credit.

- Na de hol a francba vannak a gyerekek?! - tört ki belőle a kérdés, érezte hogy nem áll már annyira biztos lábakon. Átsietett abba a terembe, ahol Jessica lábadozott, de mindennek hűlt helye volt. Felforgatta az egész termet, melynek talán annyi volt csak az értelme, hogy leadjon dühéből egy kicsit, és hogy zajt csapjon. Mikor ez eszébe jutott gyorsan elspurizott a lakónegyedbe. Szerencsére útközben nem akadt bele semmi veszélyesbe, úgy tűnik vele van a szerencse. Vagy talán valami más?

A lakónegyedben épp zajlott a lövöldözés, ám Aedan szobája még nem volt kritikus övezetben, ám Delioné igen, sajnos ahhoz nem fog tudni hozzá férni. Idegesen cibálta elő kártyáját zsebéből, melyet aztán el is ejtett. Lehajolt, ám látta hogy odalép valaki.

- Bányász! Harcoljon az életéért! - mondta egy katona határozottan, bele a képébe, majd nyújtott neki egy sugárpisztolyt. Ez még jól jöhet.

Aedan hevesen bólogatott, ösztönözve arra a katonát, hogy jó, most már elhúzhat mellőle. A katona rövid szemkontaktus után így is tett, Aedan visszatérhetett feladatához. Ám annyira az akció hevében volt, h sugárpisztollyal lőtte át a zárat. Kipattant az ajtó, nagy hévvel lépett be, hogy azonnal szétnézhessen. Ott voltak a gyerekek. Jess sápadt volt, Mikey ijedt.

- Elhúzunk innen. Majd később elmagyarázom. - mondta zihálva Aedan. - Michael, segíts összepakolni a kis hátizsákba! - vette nagyon komolyra a figurát. Mike és Aedan gyorsan összepakolta maréknyi ruhájukat egy hátitáskába.

- Tudod hozni Jessicát?

Mike bólintott.

A tűzharc kezdett egyre jobban eldurvulni. Aedan erősen szorította saját fegyverét, érezte, hogy szükség lesz a tettlegességre. Bízott benne, hogy nem lesz annyira nehéz ismét ölni. Elkezdtek óvatosan a kijárat felé osonni, ám lopakodásukat felfedezte két trandoshan nem messze.

- Rohanjatok, lehetőleg fedezékbe. - mondta Aedan, majd gyorsan már csak egyetlen nyitott szeméhez emelte a pisztolyt. Elkezdte gyorsan nyomkodni a ravaszt, a fegyver pedig elkezdte köpködni a halálos sugárcsóvákat. Leterítette az egyik trandoshant, de a másik futtában szintén tüzelt Aedanre. Két lövedék is eltalálta hősünket, az egyik a karján, a másik pedig fegyverét, mely ezáltal hatástalan lett. Nagy volt a baj, gyerekeket nem látja sehol, ő lövést kapott, fegyvere használhatatlan. Még az a szerencse, hogy bal karját találták el, így az ügyesebbik még 100%-kal funkcionálhatott. A még mindig felé rohanó trandoshannak túlhevült a sugárpisztolya, ezért elhajítva azt puszta kézzel és vicsorgó fejjel támadt Aedanre. Nem volt kétséges, hogy a szörnyszülöttnek nagyobb volt a fizikai ereje. A sorsnak (?) hála, miközben a trandoshan már Aedanen feküdt, s a férfi arcát püfölte egy katona hátba lőtte az eszeveszett támadót. Ex-bányászunk homályos látással feltápászkodott, hátára vette táskáját, majd elindult a srácok irányába. Egy percig nemigen tudta, hogy hol van, erős ütéseket kapott, s a sugárlövedék találata is éles fájdalommal bombázta. Egyre görbülő testtartással loholt a kijárat felé, bízva abban hogy a srácok is ott lesznek. Ott is voltak, de Aedan szemtanúja volt, ahogy egy trandoshan egy rozsdás karddal levágja unokaöccse fejét, aki védelmezte testvérét. Aedanből előtört egy lángoló-égető berzerker érzés, s teljes erejéből rohant a trandoshan felé, üvöltve, akár egy megveszett oroszlán. Felborultak mindketten, ám Aedan akkora rátermettség fröccsöt kapott, -ami növelte minden tulajdonságát 10-zel :D -, hogy a borulás után az ellenség övéhez nyúlt, precízen, ám gyorsan levette annak pisztolyát, majd annak fejébe nyomva többször is elsütötte azt. Az ezt követő pillanatban vállára vette a már kábult állapotban levő unokahúgát, és szaladt is kifelé az épületből. Nem volt gyomra, se ideje, hogy egy utolsó pillantást vessen Mikey bizarr holtestére. Nem volt idő arra, hogy elköszönjön unokaöccsétől, hogy merengjen, hogy összeomoljon. Mentenie kellett Jess-t és önmagát, léleknek nem volt helye. Kint már szakadt az eső, apokaliptikusan érezte magát Aedan. Unokahúgára 'ráhúzott' egy bányászköpenyt, majd nekieredt a városba vezető útnak. Mikor már megtett pár futólépést eszébe jutott, hogy hülye lenne futni, itt az ideje elkötni egy suhanót. A kijárathoz közel látott is párat, szerencsére nem volt ellenség a közelben. Felpattant egyre, maga elé helyezte Jessicát, majd kamatoztatva azt a sok Del-lel folytatott beszélgetést feltörte a biztonsági rendszert, s el is indította a járműt. Ráhajolt a lányra, körbevette biztonságot nyújtó testével, majd rákapcsolt a maximális sebességre. Erősen lobogott minden ruhája, még sosem érzett ilyet. Szemből sok nagyobb jármű haladt el, melyen vigyáz állásban sorakoztak a Rendfenntartók. Úgy tűnik, ha ők nem lépnek közbe, akkor a bányásztelep végleg elesik. Mindössze 4 perc alatt beért a városba, bízva abban, hogy az a Gedeon alak még nem lécelt le.

Link to comment
Share on other sites

Leo88

A városban ugyanaz, sőt talán még rosszabb látvány fogadott, mint a telepen. Az ellenség Scarletet is elárasztotta, minden égett és füstölt, Rendfenntartók rohangáltak az utcákon fel s alá, katonák, civilek és trandoshanok holttestei hevertek kupacokban. Nem is tudtál sokáig közlekedni a suhnaóval, egyszerűen nem volt gyomrod áthajtani az elhullott gyermekek testén.

Karjaidban Jessel kiszálltál a suhanóból, majd futva, vagy inkább csak kocogva elindultál a légikikötő felé. Szerencsédre az utcákon már nem voltak ellenséges katonák, csupán emberiek, meg néhány Rendfenntartó. A csöndet emberek hörgései, sikításai, nyögései szakították meg rendre.

Aztán, ahogy közelebb értél gépágyúk és sugárpisztolyok dobhártya szaggató ritmusai vették át a főszerepet. Jess-t az egyik épület mellé fektetted, remélted, hogy senki nem fog erre járni, de te amúgyis csak pár pillanatra akartál belopódzni az épületek által körülvett nagy térre, amit légikikötőnek hívtak az itteniek. Mostmár igen ügyesen közelítetted meg hangtalanul a kapukat, ahonnan rálátást is kaptál !Leo! gépére. Támadás alatt volt, Trandoshanok és emberek is tüzeltek rá, bár az emberek nem katonák voltak, hanem valószínűleg valami bandatagok. Körbenéztél és réseket kerestél a konténerek között, hogy biztonásgosan odajuss Jessel az űrhajóhoz. Szerencsédre találtál is, úgyhogy rögtön sarkon fordultál és 2 perc múltán már jessel álltál ugyanitt. Nagy levegőt vettél és nekilendültél. Azalatt, amíg a konténerek takarásában voltál, próbáltál minél jobban felgyorsítani, hogy a lendület vigyen fel az űrhajó rámpáján és hogy minél nagyobb legyen a sebességed, hogy annál kevesebb eséllyel találjanak el a tűzharcban. Amint kibújtál a takarásból rögtön észrevetted, hogy előtted éppen Leo vág fejbe egy rohamozó bandatagot, majd két lövéssel leterít egy trandoshant. Sajnos amiatt, ohgy elkalandozott a tekinteted nem vetted észre a lábadnál elterülő kábelköteget és hatalmasat zuhantál. Megpróbáltad Jesst védeni, ezért a hátadra fordultál, miközben karjaiddal szorosan átölelted őt. Az eséstől bekönnyezett a szemed, a hátadba óriási fájdalom nyilalt, levegőt sem kaptál. De nem volt időd szenvedni, ahogy kinyitottad a szemed Leo-t pillantottad meg magad felett.

-Itt egy fegyver, mellette meg egy rádió, fogd és védd meg a hajót, 5 percd múlva indulunk. Én biztonságba helyezem a lányt! Csak ennyien vagytok? -kérdezte, miközben kitépte karjaidból Jess-t, majd kissé durván a vállára fektette. Mielőtt még elindult volna a hajóra, válla fölött rádnézett várva a kérdésére a válaszod. Miután megkapta, már futott is fel a rámpán.

Harc leírása:

3 társad állt még a hajó körül, dobozokat használva fedezékként. Elég képzett harcosok lehettek, szépen osztották az ellenséget. Az 5 perc alatt 3 roham fog érkezni (közben persze folyamatosan lőnek szélről), először 5-en lesznek, aztán 10-en, a végén megint 10-en, meg egy nagyobb darab bandatag (őt nem kell megölni, elég 'lefegyverezni'), akinek egész teste szinte páncéllal van borítva és bal karján egy óriási gépágyú, ami azonban nem lézersugarakat lő, hanem fémgolyókat. (a rohamokban emberek és trandoshanok vegyesen részt vesznek, ami eléggé szemet üt neked)

Ahogy a nagydarab lefegyverzése sikerül a gép három hajtóműve közül a két szélső óriási zúgással hirtelen feléled és pokoli hőt kezd sugározni magából. A gép altestéhez erősített segédhajtóművek is felizzanak és óriási szélvihart vernek a felszállópályán és akörül. Óriási a zaj, de még egy mondat foszlányt éppen meghallasz a rádióból:

-A felszállást megkezdtük, ugorjatok fel...

Az átlag harcok leírása ilyen formátumban jó lesz, vagy inkább én írjam le ki mit csinál és te arra reagálsz? Így ugye sokkal vontatottabb lesz, de cserébe nem kell törni a fejedet. :D
Link to comment
Share on other sites

Lucky_Strike

Nagyon durva volt a helyzet, ha a városba is így betudott özönleni az ellenség. Bandatagok? Szövetkeztek a trandoshanokkal? Aedan nem értette teljesen, ám remélte, hogy Leo talán majd többet tud mondani errõl.

- Igen csak ennyien vagyunk. - mondta keserûen, majd lehajtotta a fejét, bízva benne, hogy Leo érti a lényeget. Úgy tûnt hogy egyértelmû, mivel Mr Gendon már ott sem volt. Aedan összeszedte minden erejét, hisz túl akarta élni a befele áramló ellenséges banditák lövedékeit. Nem akarta, hogy így végzõdjön, teljesen fel akarta nevelni Jessicát, jobb életkörülményeket akart, és egészen izgatott is volt Leo ajánlatától. Megragadta a rádiót és a fegyvert, majd sajgó háttal és remegõ lábakkal elfoglalt egy biztonságosnak tûnõ doboz-halmazt.

1. Hullám

Mikor kinézett fedezékei mögül 5 ellenséget látott, ám társai valóban nem voltak puhap.csûek, Aedan alig szórt pár sugárnyalábot mire Leo társai már ki is lõtték mind az ötöt.

2. Hullám

A második berohanás kicsit keményebbre sikerült. Már jóval többen jöttek, elsõ ránézésre kétszer annyian. A Leo Elite Crew tüzelt mint az õrült, ám kissé óvatlanok voltak. A mostani hullámban nem csak trandoshanok voltak, hanem rátermettebb banditák is, akik gránátokkal operáltak. Az egyik telibe kapta az egyik Crew membert, aki arccal a földnek csapódott, s többet nem mozdult. Aedannek egész jó fedezéke volt, sebezhetõ felületet nem igen lehetett találni. Kicsit nehezére esett a célzás, hisz karja még mindig sajgott a lõtt sebtõl. Szerencsésen le tudott szedni pár agyatlanabb trandoshant, ám visszább kellett kicsit húzódnia a felé repülõ gránát miatt. Robbanása erõsen felverte az iszap alatti még száraz vörös homokot is, ezzel kicsit gyengítve a látásviszonyokat. Aedan a falat bámulva megpillantott egy dobozból kilógó csövet. Odaevickélt, majd lerúgta a doboz tetejét. Egy T-21 tekintélyt parancsoló megjelenése fogadta. Nagyon kemény fegyvernek tûnt, már érezte, hogy a repülõn ül Jess homlokát simogatva, miközben hallgatja Leo bölcsességeit.

Kitépte a dobozból a csempészárut, majd megtámasztotta az 5kilós monstrumot, s leadott egy sorozatot. Mély lyukakat hagyott mindenhol, legfõképp az ellenség bõrében, akik a találatot követõen rongybabaként zuhantak bele az iszapos fosba.

3. Hullám

Aedan büszkén feszengett új legjobb barátjával. A következõ hullám embereit is könnyedséggel leszedte, ám azzal nem számolt, hogy a fegyver így önmagában 30 lövésre képes, így egy idõ után a túlhevült barát már nem köpködött több gyilkoló lövedéket. Az ellenségbõl még mindig volt néhány elszórva, s akadt egy nagyobb darab alak is. Aedant elhagyta barátja, s Leo Elite Crew is elesett, így Forever Alone lett. Szemébõl kicsordult a könny, mely végigcsorgott megdagadt arcán. (:D)

Egyre csak közeledett az ellenség, õ meg ott kuporgott egy szál önmagával. Nekiesett egy másik csempészdoboz feltörésének. A következõben mérgezõ felhõs gránátokat talált. Kettõt kioldott és fedezéke elé dobta, bízva abban, hogy ez majd lelassítja a férgeket. Miközben szétszedte a következõ ládát hallotta, ahogyan akadozóan fuldokló-öklendezõ ellenségek esnek össze. Már csak egy lépés hangot hallott, valószínûleg a páncélba burkolózott fõnökét. A következõ láda amit tépegetett egy igencsak megnyúlt hosszú láda volt. Egy dupla pengéjû vibrokard volt benne. Mire felkelt kezében a fegyverrel elõtte állt a magas páncélos alak, két vibrokarddal.

:D

A két összeszûkült szempár találkozott, a pengék megcsillogtak, majd az összecsapás kezdetét vette. Villámok csapkodtak az égbõl, az esõ még kíméletlenebbül esett, a háztetõkön felsorakoztak a "nézõk". Aedan úgy küzdött a karddal, mintha csak a vérében lenne a vívás mûvészete. Fürge volt, ám kissé idegesen kapkodta a kardot. Nem mert döfõ/szúró támadásokat kivitelezni, nehogy életével fizessen ha balul sül el. Amúgy is nehéz volt áthatolni azon a páncélzaton. Valahova a nyak felé kellene kanyarintani azt a pengét. A kétkardos állat nagy erõvel csapkodott, s nagy hévvel jött Aedan felé. A miningjob-decliner kezdett kimerülni a sok kitérésben és csapások kivédésében. A páncéltorony hörgött, nyála fröcsögött, s egy idõ után nagy üvöltözésekkel kezdett mindenhova csapkodni. Elvesztette a fejét, majd egyik kardát nagy erõvel Aedan felé hajította. Az egyébként csákányt forgató hosszú hajú életéért küzdõ jóvágású borostás egy mátrixos hátrahajlással tért ki a felé száguldó vibropenge ellen, ám vállát így is megpuszilta a kard, így akrobatikus mozgásához szükséges egyensúlyát elvesztette, és háttal érkezett az iszapos mocsaras trágyalébe, ami úgy ragasztotta oda Aedant akár egy Harmatfû ragasztja oda leveleihez a legyet. Mr Berzerker In Big Armors nem hitte el, hogy ellenfele még mindig lélegzik. A harc már jóval túllépte a Leo által megadott 5 percet, így Leo ásítozva nézett ki az ablakon dudálgatva Aedannek, hogy ideje lenne már menni. Hõsünk megragadt egy adag sarat, majd az felé szaladó óriásnak vágta. Annak telement az arca, így már úgy vágtatott Aedan felé, akár egy fék nélküli expresszvonat. Felismerve a remek lehetõséget mostanában sokat éhezõ emberünk felvette a földrõl ellensége egykezes vibrokardját, majd 45 fokosan a száguldó barbár felé tartotta. Az õrült bele is vágódott jó mélyen lágyékostul-combtövestõl a pengébe. Aedan nem foglakozott vele többet, felszakította magát a ragadós sárból, magához vette a dupla-pengéjû számára ereklyének számító vikrokardot, s sietve az ûrhajó felé vette az irányt.

Igen, szerintem jó, ha leírod, hogy hány hullám mennyi ember, Boss stb, de szerintem hogy tudjak konkrét nehéz szituációkra reagálni esetleg hozzáteheted azokat. Pl itt is hogy a társak kb mennyit szednek le, majd a maradék, hogy miként támad felém, ilyesmi sztem jó lenne :) Bár a mostani is jó volt, feltaláltam magam, mint olvashattad. :D
Link to comment
Share on other sites

Leo88

Amint feltetted a lábad a rámpára, az meg is indult fölfelé és beborított a géptestbe. Gyorsan megpróbáltad összeszedni magad, hirtelen nem tudtad hova kerültél, de ahogy megérezted, hogy emelkedni kezdtek, rögtön nyugodtabb állapotba kerültél. Lassan felültél, hátaddal a falnak dőltél, majd 1-2 percig semmit nem csináltál csak bámultál ki a fejedből. Szükséged is volt erre a kevés pihenésre, igen elfáradtál.

Miután felkeltél rögtön a hidat kerested, Leo-t akartad megtalálni, hogy Jesshez vezessen. Az irányítóteremben csodálatos látvány fogadott: Már elhagytátok a bolygót és az univerzum végtelensége terült el előttetek. Sosem láttál még ilyet, esténként megpróbáltad elképzelni, hogy milyen lehet ott 'kint', de közelében sem jártál: sokkal csodálatosabb.

3 szék volt a teremben, valószínűleg a másodpilóta mellett a 3. a navigátoré volt. Azonban Leo-n kívül senkit nem találtál most ott, ő viszont bőszen nyomogatta még mindig a különböző gombokat. Félkörívben csupa ablak volt minden, úgy tűnt neked, hogy ez nem valami biztonságos egy esetleges támadás esetén, viszont szinte a maximumra növelte a látóteret. A hídon még 3 gép volt elhelyezve, több már nem is nagyon fért volna, elég szűkös volt már így is a hely. Az egyik egy számítógép volt hatalmas kezelőfelülettel, ahol a galaxis térképét láthattad és egy egyéb finomhangolásra alkalmas vezérlőfelületet. Valószínűleg az útvonalat lehetett itt beállítani -vagy legalábbis elemezni azt-, valamint különböző információkat nyerni a köztársaság területén belülről. A másik két gépet nem ismerted fel, de furán villogtak és pityegtek, úgyhogy biztos komoly szerkezetek lehettek.

-Túlélted, bányász? -kérdezte Leo, miközben még mindig az előtte elterülő monitorokat bámulta, bár már a gombok nyomogatását befejezte.

Végigsimított rövid haján, és hátradőlt a székében, aztán sóhajtott egy nagyot és feléd fordult a székkel együtt. Arcán kis vigyort véltél felfedezni, de láthatóan nem volt boldog.

-Ügyes voltál, remekül csináltad. Ugyan három emberem ottmaradt, de friss húsok voltak, valahol az elején úgyis kihullottak volna, ha már most sem bírták a strapát. Jess a gép hátsó részében van, Olden gondoskodik róla, ő ilyen orvosféle errefelé. -két ujjával megérintette a halántékát és erősen masszírozni kezdte- Dreathon pedig a fegyvertárban van, ha esetleg össze akarnál vele futni, de ráér az még szerintem. A többiek Nar Shaddaan várnak, jártál már ott? Ja, egyébként ha bármi kérdésed van, tedd fel nyugodtan, most lesz pár nyugis óránk beszélgetni.

Link to comment
Share on other sites

Create an account or sign in to comment

You need to be a member in order to leave a comment

Create an account

Sign up for a new account in our community. It's easy!

Register a new account

Sign in

Already have an account? Sign in here.

Sign In Now
 Share

×
×
  • Create New...