Jump to content
GSForum - Segélyvonal

A Visual Novel Műfaj


Warfoki
 Share

Kis közvéleménykutatás...  

42 members have voted

You do not have permission to vote in this poll, or see the poll results. Please sign in or register to vote in this poll.

Recommended Posts

Warfoki

Nem igazán láttam itt ilyen témát bármikor is korábban. Pedig egy alapvetõen gamer fórumon szerintem simán elfér, akkor is, ha a mûfaj hazánkban majdnem teljesen ismeretlen. Egy kezemen meg tudom számolni hány magyar ismerõsömrõl tudom, hogy hallott róla/játszott ilyesmivel. És ebben az online ismerõsök is benne vannak.

Ennek tükrében elõször is megkísérlek egy rövid ismertetõt adni a mûfajról. Mivel én sem vagyok éppen a téma szakértõje, meg úgy sem érdekli jó eséllyel a kutyát sem az ezt olvasók közül, ezért a történetét inkább kihagynám. Ami MINDEN Visual Novelre (innentõl VN) igaz, az a következõ: adva van egy történet, amit képes illusztrációk kísérnek. Ezen túl viszont ahány VN, annyi megoldás. A legtöbbnél a történet adott pontjain választás elé kerül az olvasó, amely lehet hogy csak pár sornyi történetdarabkára hat ki, lehet, hogy alapvetõen befolyásolja a végét a sztorinak. Aki valaha olvasott Kaland, Játék, Kockázat féle lapozgatós könyvet, annak ismerõs lesz ez a megoldás.

Jó, jó, de hogy lesz ebbõl játék? - merülhet fel az olvasóban. Nos, ez egy fogós kérdés. Ahogy az alcím is utal rá, maga a mûfaj is határeset. Vannak olyan VN-ek, amiben maga ez a regényes/olvasmányos rész csak egy része a dolognak, mellette vannak minijátékok, vagy éppen egy teljes értékû szerepjáték. Viszont vannak olyan VN-ek is szép számmal, ahol "csak" a történet van jelen, nincsen semmi, ami hagyományos értelemben játéknak nevezhetõ. Ennek ellenére általában mint játékokra szokás a VN-ekre hivatkozni.

Ami még nyitóposztos említésre érdemes: ha nem tudsz angolul és/vagy japánul (nyilván az utóbbi a szerencsésebb eset), akkor ez nem a te mûfajod. Ha az animéket és mangát a Sátán fegyverének tartod vagy csak szimplán zsigerbõl utálod, ez nem a te mûfajod. Ha nem szeretsz olvasni, ez megint nem a te mûfajod. Ha egyik sem igaz rád ezek közül, akkor szerintem találni fogsz magad számára érdekes dolgokat a VN-ek között.

Ha tudsz japánul, elõnyben vagy: a VN-ek legnagyobb része Japánban készül, nyilván japánul. Néhány cím hivatalos kiadást is megért nyugaton, angolul, de a többség fafordításban kerül angolosításra. A legrosszabb eset ez, amikor a japán kiadó, nem akarván fizetni a fordításért, maga készíti el a VN-t egyszerre japánul és angolul. Az ilyet angolul illik kerülni, mint a pestist általában, mert nagyjából a Google Translator szintjét üti meg a fordítás. Szerencsére ez azért ritka. Magyarra nem igazán kerül lefordításra semmi. Egyszerûen még a fanfordítás sem igazán éri meg. Túlzottan is elenyészõ azon érdeklõdõk száma egyszerûen, akik elolvasnák, de nem tudnak angolul, így kell nekik a fordítás.

Végül némi kellemetlen/kellemes ténymegállapítás (nézõpont kérdése): a Visual Novelek túlnyomó többsége cirka 20-30 perc alatt végigolvasható/nézhetõ pornó. Ezt "elfelejthetném" említeni itt, de ha utána néz valaki, mert érdekelni kezdi a téma, akkor kb. két perc alatt le fog esni ez úgyis. Tehát aki ilyen formában keres hentai tartalmat, az jó helyen kopogtat. Viszont arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem minden VN pornó! Messze nem! Vannak adott esetben 100+ órányi olvasni- és néznivalót igénylõ monumentális regények, jól felépített történetek, JRPG-k, stb.

Ha keresni akarsz magadnak valamit kipróbálásra, de nem tudod, hogy indulj el, nézz körül itt: http://vndb.org/ Rendszerezve kb. az összes VN egy helyen, az angol fordítást kapottakból pedig szinte mindig van kép, rövid bemutató, illetve címkékkel be lehet lõni az egésznek a tartalmát, hangulatát, jellegét. Az értékelés eddigi tapasztalataim szerint szintén reális értéket mutat (nyilván minél több az értékelõ, annál megbízhatóbb).

A gépigényrõl még: na, az nincs. :P Én 2007 elején összetett géppel is lazán futtattam bármelyiket, amivel eddig dolgom volt. Ennek az oka az, hogy a PC-s verziók alapvetõen japán igényeknek megfelelõen készülnek, az átlagos japán otthoni gép pedig többéves lemaradásban van technikailag a nyugati játékosok gépeitõl.

És mielõtt még valaki benyögné, hogy "Aztak.urva, wall of text", igen, tudom hogy az. Direkt lett az. Ha már ezt túl sok olvasni, akkor ez nem a te mûfajod. -_-

Azt hiszem nincs más így nyitánynak, szóval ezt a kisregényt én itt le is zárom. Ide jöhet, minden, ami a VN-nel kapcsolatos. Játékritika, kérdések a mûfajról, beszélgetések, bármi. Legrosszabb esetben érdeklõdés hiányában befullad a topik (nem lepne meg annyira9, de azért egy próbát talán megér a téma. :)

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...
oPalRx7

én még eddig nem kezdtem neki a VN-eknek, mert szimplán "nem volt elém téve" :D de ez a weboldal szép gyűjtemény, elolvasok párat ;)

esetleg ajánlanál angol+nem-hentai-t ami neked tetszett? :) néhány fav címre rákerestem (autós: Initial D, Wangan, és mecha: gits, nadescio) de még nem akadtam rá olyanra ami ismerős lenne :)

Link to comment
Share on other sites

Warfoki

Nézd meg a VNDB-n a visual noveleket népszerűség szerint rangsorolva: http://vndb.org/v/all?q=;fil=tagspoil-0;o=d;s=pop

Ahogy látható az első oldalon levőkhöz mind van angol patch (a Clannadhoz is, csak macerás telepíteni kicsit). Emellett nem csak az átlagértékelés, hanem az értékelések száma is számít, tehát az első oldalon levőket sokan találták kiválónak. Fentről lefele indulj el és a címkék és mintaképek alapján nézd meg mit találsz érdekesnek és mit nem. Minden címkéhez van külön magyarázat is, ha valamelyik nem világos (nekem egy rakás nem volt az az elején). Ha el akarod kerülni a gyakorlatilag pornó kategóriába eső cuccokat, akkor kerüld a "nukige" címkével ellátottakat.

Személyes ajánlat: Fate/Stay Night. Mondjuk a lista is egyetért velem, mivel a VNDB-n a legnépszerűbb VN-ről van szó. Kb. egy hete fejeztem be. Kb. a legjobb történet, amit valaha olvastam. Mestermű: csavaros sztori, alaposan kidolgozott, sztori során komoly jellemfejlődésen keresztülmenő karakterek, humor, dráma és epikusság egyben. Kifejezetten hosszú: nekem 75 órámba telt teljesen végigolvasni mindhárom route-ot, de maximálisan megérte. Angolul írtam ide egy kritika-félét róla: http://vndb.org/t1944 Csak az alapból látszó részt nézd, a többit ne, mert kb. szétspoilerezem az egész sztorit a befeketített részen!

Mondjuk nem teljesen hentai-mentes a cucc (az olyan sztori ritka), de na. Van összesen 7 H-jelenet (talán összesen ha 1,5 órányi olvasási idővel) a 75+ órányi sztoriban. Bőven belefér. Ennyi erotika (arányában nézve) az átlag amerikai akciófilmben/vígjátékban is van.

Link to comment
Share on other sites

Warfoki

Jut eszembe, ha mechák érdekelnek, akkor keress rá a Demonbane-re. Rohadt tápos mechák VS. Ctulhu és társai. A haverom rohadtul bírta (én még nem olvastam). A Fate/Stay Night inkább a fantasy-dráma vonalon mozog.

Na, de ha már Fate/Stay Night (innentől: FSN), akkor már írok ide is egy kritikát róla. Nagyjából az lesz benne, mint ami a vndb-n linkeltben is benne volt, kis változtatásokkal és spoileres rész teljes lehagyásával és persze magyarul.

[GSF] Picture

Igyekszem amennyire lehetséges objektívnek maradni, de őszintén szólva igencsak nehéz lesz, még úgy is, hogy már egy hete kiolvastam. elmondható, hogy rajongója lettem ennek a VN-nek, de teljesen. :rolleyes:

Történet alapjai:

Évszázadok óta újra és újra felbukkan a világban a Szent Grál, amelynek a legfőbb jellemzője, hogy bármilyen kívánságot tud teljesíteni, olyat is, ami még mágiával sem elérhető. A megidézéséhez hét mágusra van szükség, de a Grál csak egyetlen kívánságot tud teljesíteni, mielőtt ismét hosszú időre eltűnne a világból. Ennek eredménye könnyen kilogikázható: az idézők élet-halál harcot vívnak egyfajta hegylakós "There can be only one!" szellemben. Ehhez a Grál erejét felhasználva Servantokat hívhatnak segítségül. Ezek a lények egykori legendás hősök reinkarnációi és emberfeletti erők birtokosai. Minden hősnek megvan a maga különleges fegyvere/képessége, amely önmagában harcdöntő lehet. Minden háborúban hét kaszt létezik a Servantok számára, mindegyik kasztból egy-egy kerül megidézésre a Szent Grál Háborúk során. A kasztok: Saber, Archer, Lancer, Rider, Berserker, Assassin, Caster. Általában a saját nevük helyett a kasztjukat használják megszólításként, tekintve hogy minden Servant igyekszik elrejteni a saját igaz identitását a többiek elől, hiszen ha a Servant valódi kiléte kiderül, azzal a legendás képességei és gyengéi is egyből napvilágra kerülnek, ami harc során nem éppen előnyös. A történet során minden Servantról kiderül, hogy kicsoda valójában és fogalmazzunk úgy, hogy lesznek meglepetések. Nekem különösen Saber-en és Archer-en esett földig az állam, hogy na ne bazz.

Fuyuki városa, napjainkban. Minden előkészület megtörtént az újabb titkos háborúhoz, a Servantok többsége már megidézésre került. Főhősünk, Emiya Shirou azonban minderről mit sem tud. Éli mindennapi iskolás életét, amikor egyszer csak az események közepébe csöppen. Meglát két Servantot harcolni, kétszer is majdnem megölik majd gyakorlatilag véletlenül megidézi Sabert, ezzel belesodródva az öldöklő mágusháborúba...

A történet innentől csak fokozódik, azonban tudják a készítők hol a határ. Nincsenek benne ilyen Dragon Ball szerű nevetséges túlzások, alapvetően komolyan vehető az egész, ha az ember beleéli magát. Plusz az is dicséretes, hogy a Grál Háború igazából háttér. Ad egy állandó feszültséget a történethez, de a lényeg a karakterek jellemfejlődésén és egymással való kapcsolatukon van. A főhősünk mentálisan felnő, szembenéz magával és a múltjával, miközben folyamatosan átalakul a személyisége a történet során. Ami magát a sztorit illeti, zseniálisan van megírva egyszerűen. Egyrészt rengeteg meglepő fordulat van benne, én vagy két tucatszor jártam úgy az olvasás során, hogy tátott szájjal bambultam a képernyőt pár halk "Na, ne bazz!" kíséretében. Emelett kidolgozott szabályrendszere és metafizikája van az egésznek, gyakorlatilag nincs olyan, hogy valami csak simán a képedbe van vágva, hogy nesze, mágia. Mondok egy példát: a játék egyik legelső ellenfele Lancer, akinek a fegyvere, ha használja a speciális képességét, elvileg mindig az ellenfél szívébe talál, azonnal megölve azt. A legtöbb író itt meg is állt volna, mondván, hogy tessék, varázslat. Itt azonban meg van magyarázva: a speciális képesség megbontja egy pillanatra a tér-idő kontinuumot, felcserélve az ok és okozat sorrendjét. Így az okozat (a lándzsa az ellenfél szívébe áll) előbb következik be, mint az ok (maga a támadás), így kivédhetetlenné téve a csapást.

Technikai részletek:

Itt semmire sem lehet panaszom egyszerűen. A játék bombabiztosan fut; teljesen bug- és fagyásmentes. A grafika éles, még akkor is, ha bezoomol a kamera és 1920 X 1080-as felbontáson játszom, pedig az alap CG-k és spriteok 800 X 600-as monitorra lettek tervezve. Kényelmi funkcióként bejön a jelenetugrás lehetősége: ha egy jelenetet elolvasott már a játékos, akkor átugorhatja teljesen. Ez a különböző "utak" (innentől: route) végigolvasásánál kifejezetten hasznos. Emellett több mentési lehetőség van a játékban, mint döntési pont, így minden választás előtt könnyen lehet külön mentés készíteni (ami kifejezetten javaslok is). Irányítani simán lehet csak egérrel vagy csak billentyűzettel is, ami éppen kézre esik. A gombok korlátozottan variálhatók is. A zene pedig van annyira igényes, hogy én külön is rendszeresen hallgatom. Szinkronhangok az alap patchben nincsenek, viszont a Realta Nua patch letöltésével a jelenetek egy része szinkront kapott 8japánt, nyilván), viszont ennek az angolosítása még folyamatban van, fagyogathat, így nem javaslom a használatát, csak az öt lehetséges befejezés elérése után (ez a patch ad egy 6. befejezést, ha az első öt el van érve már).

A három route:

A teljes történet megismeréséhez háromszor kell végigolvasni az egészet. A cselekmény 15 nap történetét meséli el. Ebből az első három nap többé-kevésbé ugyanaz, majd innentől szétválik a történet és teljesen máshogy alakul az egész, attól függően, hogy melyik routon vagy. A végigolvasási sorrend adott: először a fate route-nak kell a végére érni, ezután a harmadik nap éjjelén bekerül egy olyan döntés, ami előtte nem volt ott. Itt megváltoztatva a korábbihoz képest az eseményeket tér rá az olvasó az Unlimited Blade Works route-ra. Ennek végigolvasása után pedig a harmadik nekifutásra az első három napon minden lehetséges választásnál Sakurával foglalkozzunk, így elérhetővé válik a Heavens Feel route. A visual noveleknél szokásos módon, a routeokhoz hősnők párosíthatók. A route-tól függ, hogy kivel kerül... khm... közelebbi kapcsolatba a hősünk. Ezen felül azonban egymásra épülnek történet szempontjából is: A Fate során elmagyarázásra kerülnek az alapok, a másik két route ezekre már csak épít, nem mond el mindent még egyszer. A Fate és az UBW amúgy sok tekintetben hasonlít egymásra, a Hf viszont mintha egy teljesen külön történet lenne. Hangulatilag és cselekményileg is más. Sokan épp ezért nem annyira kedvelik, nekem viszont a kedvencem a háromból.

A történetnek öt lehetséges befejezése van. Fate-nek egy, a másik két route-nak kettő-kettő. Mármint valódi befejezés. Rossz, "Game Over" jellegű befejezésből van egy rakás. Ezek a legtöbbször a főhősünk brutális körülmények között történő elhalálozását jelentik. Ha egy ilyenbe belefutunk, akkor a játék felajánlja a Tiger Dojo-t. Ez egyfajta játékon kívüli rész, a játék szereplőinek paródiájával benépesítve és humoros formában ad tippet arra nézve, hogy hol sikerült elszúrni a dolgot. (Igen, némileg érdekes ilyen humoros tippeket olvasni egy brutális elhalálozás után. ^_^ )

Anélkül, hogy a tényleges befejezéseket lelőném, annyit jegyzek csak meg, hogy mindegyik illik a játék hangulatához, és a történethez magához. Hangulatilag is különböznek (van majdnem hibátlan happy end és kifejezetten könnyfakasztó is), de egy azért közös bennük: mindegyik igencsak epikus a maga módján.

Főbb szereplők:

Emiya Shirou: A főhősünk. Az ügyeletes jófiú, az önfeláldozás és önzetlenség mintaképe, akinek leghőbb vágya, hogy szuperhős legyen és mindenkin segítsen, szükség esetén mindenkit megmentsen. Egyébiránt igencsak zöldfülű mágus és a nevelőapja halála után megörökölt házban egyedül él. A legjelentősebb jellemfejlődésen ő megy át a történet során.

Tohsaka Rin: Az iskola ideálja, vagy ahogy a háta mögött becézik, Miss Tökéletes. Nagyjából minden fiúnak a vágyálma egy randi vele, de ő még csak szóba sem elegyedik általában senkivel. Egyébiránt pedig Fuyuki legbefolyásosabb máguscsaládjának egyetlen leszármazottja és tapasztalt varázsló.

Matou Sakura: egy évfolyammal Emiya alatt járó lány, aki évek óta bele van esve a főhősünkbe (akinek ez még csak véletlenül sem tűnik fel ^_^ ). Önszorgalomból rendszeresen eljár hozzá főzni, kitakarítani, adott esetben reggel felrázni. Az első két route során tipikusan, szerény, háttérben maradó karakter, amiről semmit nem tudunk meg. A Heavens Feel során viszont produkált pár szép pofára esést és epikus WTF?! pillanatot.

Matou Shinji: Sakura bátyja, hősünk barátja kisiskolás kora óta. Amúgy nem éppen egy pozitív személyiség: öntelt, nagyszájú nőcsábász. Hogy csak a legpozitívabbat mondjam (és ne spoilerezzek.)

Fujimura Taiga (Fuji-Nee): A játékbeli komédia elsőszámú biztosítója, Emiya hivatalos gondviselője nevelőapja halála óta, a helyi Yakuza nagyfőnök lánya és tanár Emiya iskolájában. Amúgy elsőosztályú idióta és zabagép. :D Plusz, ha a karaktere nem jelenik meg a főhősünk házában reggelizni/vacsorázni, akkor az általában azt jelzi, hogy a sztori épp komolyra készül fordulni.

Illyasviel von Einzbern (Illya): Japán történet nincs loli karakter nélkül ugyebár. :rolleyes: Itt ő az. Berserker mestere és egy igencsak excentrikus, szélsőséges személyiség. A személyisége valahol félúton van egy hidegvérű gyilkos és egy aranyos kislány között. Amúgy Rinhez hasonlóan ő is egy régi, jelentős máguscsalád leszármazottja.

Kotomine Kirei: A helyi keresztény templom papja és a Magic Assosciation képviseletében a Grál Háború felügyelője, emellett pedig Tohsaka Rin tanítója és hivatalos nevelője (édesapja halála után). Helyzete azért is különleges, mert az egyház és a mágusok szervezete ősi ellenségek, ezért a tagság az egyik szervezetnél általában kizárja a tagságot a másiknál. Egyébiránt pedig főként információs forrásként szolgál az atya.

Servantok (a valódi nevüket nem írom ki, mert mindegyik spoiler):

Saber: Főhősünk servatja. Fegyvere egy láthatatlan kard, ránézésre a lány pár évvel fiatalabb Emiyánál, kinézetre pedig (főhősünk szavaival élve) lélegzetelállítóan gyönyörű. Valódi kiléte a játék egyik legpofáraejtőbb WTF pillanata.

Archer: Tohsaka Rin Servatja. Saját bevallása szerint nem emlékszik a valódi kilétére, és egyébként is rejtélyes figura. Archer (íjász ugye) léte ellenére minden további nélkül kardharcba bocsátkozik az ellenfélbe, vesébe látó, cinikus kommentjei vannak és láthatóan komoly ellenérzéssel van Emiya iránt. Valódi kilétéra csak az UBW második felében derül fény. A játék másik olyan pillanat volt ez, ahol kb. egy percig bambán bámultam a képernyőt leesett állal.

Berserker: Illya Servantja. Egy nagyjából két és fél méteres hústornyot tessék elképzelni, vadállati üvöltéssel, embernagyságú kőkarddal, betonszaggató ütőerővel és kőkemény bőrrel. Aranyos, nem? ^_^

Lancer: Laza, elegáns és szabados jelleme mellett a legügyesebb és leggyorsabb Servant ebben a Grál Háborúban. Mesterének kilétét a történet későbbi szakaszáig homály fedi.

Caster: A Fate route során csak egy gyors epizódszerep jut neki, az UBW során viszont az egyik főszereplővé avanzsál. Az istenek korából származó hős, aki egy-egy szavával mára már teljesen elfeledett varázslatok egész sorát képes előhívni. Amúgy tipikusan a háttérből szervezkedő alak a hölgy.

Rider: Az első két route során alig jut szerephez, a HF során azonban kifejezetten érdekessé válik a személyisége. Mást nem igazán tudok róla mondani spoiler nélkül.

Assasin: A mellékszereplők közül a kedvencem. Egyik route-ban sem jut jelentősebb szerep neki, viszont az a pár jelenet, amiben benne van felemelő és epikus. Kiváló harcművész, elegáns és udvarias.

Van még pár szereplő, de őket szándékosan nem említem. Egyrészt mert vagy gyakorlatilag jelentéktelen mellékszereplők, vagy pedig létük önmagában is spoiler.

Hentai tartalom:

Igen, a játék nem teljesen mentes az erotikától. Összesen 7 darab szexjelenet van, amely azonban figyelembe véve a játék hosszát (nekem 75 órámba került a végigolvasása) egyáltalán nem nevezhető soknak. Tartalmilag sem kell semmi extrémre gondolni. Bár őszintén szólva feleennyi hentai tartalommal is meglenne a játék: a szexjelenetek többsége egyértelműen a fanservice kedvéért lett a történetbe rakva. Igaz, hogy meg vannak magyarázva, de akor is úgy érzem, hogy a felét simán ki lehetett volna spórolni a hét jelenetnek. vagy legalább máshogy berakni. A VN-nek ez az egyetlen komolyabb hibája kb. De figyelembe véve a tényt, hogy a hentai tartalom a játék egészének talán a 2%-t sem teszi ki, bőven a megbocsájtható kategóriába esik még.

Nyilván a hentai tartalom miatt a játék kapásból 18+ kategóriájú, de őszintén szólva szerintem anélkül is az lenne. Van jó pár véres jelenet, illetve a HF már egy enyhébb pszichohorrornak is elmenne.

Összegzés:

Én a VNDB-n 10-ből 10-et adtam a FSN-nek. Mestermű. Egy hete fejeztem be, de még mindig nem tudtam teljesen visszatérni a valóságba. Ha tehetném, kitörölném az emlékezetemből, csakhogy újra átélhessem azt az élményt, amit az első végigolvasása adott. Valószínűleg azon kevés történetek egyike lesz, amire életem végéig emlékezni fogok.

Egyébként ennek a minőségnek meg is lett a sikere: A Fate/Stay Night a legismertebb, nem hentai tartalomra fókuszáló visual novel. Igen sikeres Japánon kívül is (aminek tükrében valahol azért ironikus, hogy Japánon kívül hivatalos kiadása máig nincs, az angol fordítás rajongók két évi munkájának köszönhető). Emellett pedig bebiztosította a Typemoon anyagi helyzetét és elismertségét. A sikert jól jelzi, hogy bár maga a visual novel 2004-ben jelent meg, máig születnek feldolgozások, előzményt elmesélő történetek. Ami a feldolgozásokat illeti, eddig a következők készültek:

- máig is futó mangasorozat

- 24 részes animesorozat ami alapvetően a Fate routot dolgozza fel, némely változtatásokkal (spoilerket tartalmaz a többi routot illetően is, ezért megtekintését csak a VN elolvasása után ajánlom)

- egy kétórás anime az UBW feldolgozására (a VN ismerete nélkül rohadtul kaotikus igazából)

- nagyjából egy tucat hentai manga (rule 34 ugyebár...)

- kb. féltucat különböző RPG és verekedős játék a legkülönbözőbb platformokra (a Servantok és a mestereik mindegyike D&D-szerű karakterlappal bír a játékban, statisztikákkal és számszerűsített képességekkel)

- egy hivatalos folytatás (ami igazából jórészt fanservice és melléktörténetek sorozata; maga az FSN története ugyanis önmagában zárt egész)

- rakás fan fiction és egy nem hivatalos fan folytatás

- novellasorozat Emiya nevelőapjának főszereplésével, ami az előző Szent Grál Háború történetét meséli el

- ez utóbbiból idén októberben jön az animesorozat

Impozáns lista mit ne mondjak. És hogy őszinte legyek ez azon kevés esetek egyike, amikor azt tudom mondani, hogy a készítők maximálisan megérdemelték a sikert. Százalékban a végső értékelés:

99%

VNDB link (képek, címkék, miegymás): http://vndb.org/v11

Ingyenesen tölthető angol patch: http://mirrormoon.org/projects/fate_stay_night

Ami engem illet, több VN is van raktáron nálam. Jelenleg a Tsukihime, a Saya no Uta, a Clannad és a Swan Song között vacillálok. Majd holnap eldöntöm. Mondjuk valószínűleg a Say no Uta lesz, mivel annak egy jó részét sikeresen szétspoilerezték nekem, illetve én is többet olvastam utána a kelleténél. A Tsukihime a Typemoon első visual novelje, a Clannadot a haverom ajánlja orrvérzésig (engem ez nagyon aranyos grafika némileg taszít mondjuk) a Swan Song meg csak szimplán érdekel az alapkoncepciója miatt.

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...
oPalRx7

Volt egy hosszabb "szünetem" :D

most jól elolvasom amiket ajánlottál, de közbe belebotlottam egy játékba steamen: Chantelise. Ez is képviseli a VN-eket, vagy ez már inkább RPG? :) (én még annyira nem tudom mi/hol a határ a kettõ közt)

FSN sztorija anno engem is megfogott, szerintem Visualba is utánanézek :)

Link to comment
Share on other sites

aluminiumtrioxid

Nah, a dicsõítés hatására belekezdtem a FSNbe... ennyire elbaltázott játékkezdést még életemben nem láttam. Nem elég, hogy az elsõ két játékórában (prológus - és ehhez vegyük hozzá, hogy elég gyorsan olvasok) szinte semmi sem történik, azon túl, hogy baromi hosszan elmagyarázzák nekünk azokat a dolgokat, amiket Warfoki sokkal lényegretörõbben összefoglalt, de utána további három óra megy el ugyanezeknek az eseménytelen napoknak a más szemszögbõl való újraélésével... brrr.

Link to comment
Share on other sites

aluminiumtrioxid

Oké, Fate route letudva.

Hmm. Nem mondom, hogy a legjobb sztori, amit életemben olvastam, de... tisztességesen kitalált alapötlet, korrekt megvalósítás. Bár a szövegek gyakran eléggé... bénácskák, de ezt tudjuk be annak, hogy a fordító nem tudott angolul (vagy japánul).

Mellesleg: FSN rajongók közül asztaliszerepjátszik itt valaki? Mert ha igen, szívesen rendelkezésére bocsátom a megfelelõen modifikált Amber Diceless rendszert, amivel szvsz elég korrektül lehetne kalandozni ebben a világban. (Saját játékosaimat úgysem tudnám rávenni, hogy próbálják ki, meg aztán igazából ennél jobb történeteim is vannak perpill... [pontosabban, ez a játék tipikusan csak annyira lehet jó, amennyire a játékosok érdekes karaktereket képesek hozzá alkotni, és hajlandóak azokat kijátszani - amiben sajnos a parti nem jeleskedik]).

Link to comment
Share on other sites

Warfoki

Jé, hozzászólók! :D Pedig nyaralás (aug 4. - 15 perccel ezelõttig) elõtt már azon voltam, hogy valamelyik kollégával kukáztatom érdektelenség miatt a topikot. :rolleyes:

Errõl jut eszembe, kérdezném az idetévedõket még: nem lenne jobb helyen ez a topik a Könyvek részlegen? Végül is olvasás kérdése, még akkor is, ha pár VN-be játék is van építve. :unsure:

És hogy válaszoljak is:

most jól elolvasom amiket ajánlottál, de közbe belebotlottam egy játékba steamen: Chantelise. Ez is képviseli a VN-eket, vagy ez már inkább RPG? :) (én még annyira nem tudom mi/hol a határ a kettõ közt)

FSN sztorija anno engem is megfogott, szerintem Visualba is utánanézek :)

Nem tudom, nem ismerem, bár mostanra gondolom utána néztél, ha érdekelt. Amúgy nem te vagy az egyetlen, volt már a vndb-n is pár olyan eset, amikor eltartott egy darabig az adminnak is, hogy eldöntse kiszed-e az adatbázisból egy játékot vagy sem. Alapvetõen én mégis a vndb-t tudom ajánlani referenciának: ha ott benn van, akkor elsõsorban VN, másodsorban játék, ha nincs, akkor fordítva.

Hajrá! :) Ha az animesorozatot láttad, akkor jó pár dolog le van már lõve elõled, de azért még marad meglepetés. Illetve lesz pár jelenet/történetszál, ami VN-ben egyáltalán nincs is benne semmilyen formában.

Nah, a dicsõítés hatására belekezdtem a FSNbe... ennyire elbaltázott játékkezdést még életemben nem láttam. Nem elég, hogy az elsõ két játékórában (prológus - és ehhez vegyük hozzá, hogy elég gyorsan olvasok) szinte semmi sem történik, azon túl, hogy baromi hosszan elmagyarázzák nekünk azokat a dolgokat, amiket Warfoki sokkal lényegretörõbben összefoglalt, de utána további három óra megy el ugyanezeknek az eseménytelen napoknak a más szemszögbõl való újraélésével... brrr.

Na, erre tudom azt mondani, hogy ízlések és pofonok. Mivel én SEMMIT nem tudtam elõzõleg asztoriból, nekem tetszett ez a prológus és kifejezetten pozitívum volt, hogy nem másfél bekezdésben kaptam meg lesûrítve az alapokat. Emelett megismerteti az olvasóval Tohsaka karakterét, aki az egyik legfontosabb szereplõ mindhárom route-ban (talán még az elsõben a legkevésbé). Ami meg az újraélést illeti, szinte alig van közös pont. A lancer-Archer párbajt leszámítva persze. Plusz megismerteti az olvasót Shirou-val, annak alapjellemével. Nem eseménydús a történet itt még,, ezt készséggel aláírom, de ennek elenére számomra kifejezetten élvezetes volt így is. Plusz, hogy ha úgy indult volna az egész, hogy a prológus zanzásított lényegét megkapom három bekezdésnyi háttérsztori és két karakterlap formájában, majd ugrana is a VN Saber idézéséhez, akkor elégé keserû szájízzel indultam volna a sztorinak...

Oké, Fate route letudva.

Hmm. Nem mondom, hogy a legjobb sztori, amit életemben olvastam, de... tisztességesen kitalált alapötlet, korrekt megvalósítás. Bár a szövegek gyakran eléggé... bénácskák, de ezt tudjuk be annak, hogy a fordító nem tudott angolul (vagy japánul).

Mellesleg: FSN rajongók közül asztaliszerepjátszik itt valaki? Mert ha igen, szívesen rendelkezésére bocsátom a megfelelõen modifikált Amber Diceless rendszert, amivel szvsz elég korrektül lehetne kalandozni ebben a világban. (Saját játékosaimat úgysem tudnám rávenni, hogy próbálják ki, meg aztán igazából ennél jobb történeteim is vannak perpill... [pontosabban, ez a játék tipikusan csak annyira lehet jó, amennyire a játékosok érdekes karaktereket képesek hozzá alkotni, és hajlandóak azokat kijátszani - amiben sajnos a parti nem jeleskedik]).

Ha szabad javasolnom, olvasd el a többi route-ot is, ha idõd engedi. A teljes történetbõl közelítõleg a felét, vagy még annyit sem ismersz. Az UBW igezából egy fõ történeti fordulat köré van építve, a legtöbben ezt szeretik a leginkább, szvsz a leggyengébb a három közül. (Mondom ezt úgy, hogy rekordot döntöttem vele: 13 órát olvastam egyhuzamban, anélkül, hogy a gép elõl felálltam volna bármiért is... :rolleyes: Szóval annyira azért nem rossz... :D ) A HF meg szimplán zseniális, messze a legjobb a három route közül.

Na, ezt viszont kifejhetnéd. A fordítás az a része a VN-nek, amibe még a haterek sem nagyon szoktak belekötni, lövésem sincs mi nem tetszett benne. :unsure: A japán eredetihez nem tudom hasonlítani, mivel nem tudok japánul (mondjuk kb. másfél hete elkezdtem saját szakállamra, letöltött nyelvkönyvekkel megtanulni, de az még lesz minimum 1-2 év mire ennek lesz is valami gyümölcse szerintem), viszont az angol szöveggel nekem semmi gondom nem volt.

Nem, maximum szeretnék. Mondjuk ahhoz kellene keresnem társaságot ilyesmihez elõbb. De ezzel meg mindig úgy vagyok, hogy "majd egyszer..." :rolleyes:

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

Errõl jut eszembe, kérdezném az idetévedõket még: nem lenne jobb helyen ez a topik a Könyvek részlegen? Végül is olvasás kérdése, még akkor is, ha pár VN-be játék is van építve. :unsure:

Mint a könyves alfórum gazdája, én örömmel látom, viszont meg kell kérni egy globálmodit, hogy rakja át.

Nem, maximum szeretnék. Mondjuk ahhoz kellene keresnem társaságot ilyesmihez elõbb. De ezzel meg mindig úgy vagyok, hogy "majd egyszer..." :rolleyes:

Hát ha 13 órát ülsz a gép elõtt, semmi nem lesz belõle -_-

Link to comment
Share on other sites

efperel

Minek olvassak borzalmasan hosszú, erõltetett, rosszul megírt, még rosszabbul fordított VN-eket, amikor sokkal jobban járok egy igazi könyvvel?

Link to comment
Share on other sites

aluminiumtrioxid

Na, ezt viszont kifejhetnéd. A fordítás az a része a VN-nek, amibe még a haterek sem nagyon szoktak belekötni, lövésem sincs mi nem tetszett benne. :unsure: A japán eredetihez nem tudom hasonlítani, mivel nem tudok japánul (mondjuk kb. másfél hete elkezdtem saját szakállamra, letöltött nyelvkönyvekkel megtanulni, de az még lesz minimum 1-2 év mire ennek lesz is valami gyümölcse szerintem), viszont az angol szöveggel nekem semmi gondom nem volt.

Nem, maximum szeretnék. Mondjuk ahhoz kellene keresnem társaságot ilyesmihez elõbb. De ezzel meg mindig úgy vagyok, hogy "majd egyszer..." :rolleyes:

Egyszerûen nehézkes a szöveg. De lehet, hogy az eredeti is az volt - én jóindulatúan feltételeztem, hogy a fordítás szar.

Ne feled, hét játékos + 1 Mesélõ az igazi ;) a sajátjaim se nagyon szeretik, még a legtoleránsabbak is azt mondták, hogy "ez a játék g**iség" (nem tetszett nekik a koncepció, hogy minden játékos a saját Masterét és egy ellenfele Servantjét irányítja...)

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

Minek olvassak borzalmasan hosszú, erõltetett, rosszul megírt, még rosszabbul fordított VN-eket, amikor sokkal jobban járok egy igazi könyvvel?

+1

Mondjuk én a japán rajzstílusoktól is hidegrázást tudok kapni néha (tisztelet a kivételnek).

Link to comment
Share on other sites

Warfoki

Minek olvassak borzalmasan hosszú, erõltetett, rosszul megírt, még rosszabbul fordított VN-eket, amikor sokkal jobban járok egy igazi könyvvel?

Ne ilyeneket olvass mondjuk akkor. ^_^ Vagy ha ezzel azt akartad mondani hogy mind ilyen, akkor hadd illessem ezt egy egyszerû no comment-tel.

Mint a könyves alfórum gazdája, én örömmel látom, viszont meg kell kérni egy globálmodit, hogy rakja át.

Hát ha 13 órát ülsz a gép elõtt, semmi nem lesz belõle -_-

Az a legkisebb gond szvsz. :)

Ez meg jogos, bér mint mondtam, az rekord volt. Még egy olyan játékkal sem tudok egyhuzamban ennyi idõt tölteni, anélkül, hogy megunnám, amire kivételesen ráfüggtem. Az a 13 óra nemcsak olvasás, de minden egyén tevékenység terén is rekord volt.

Ami meg a rajzstílust illeti (hadd ne idézzem be azt a posztot is), van nálam is olyan, ami erõteljesen taszít. Pl. ha nagyon "cuki" akar lenni, teszem azt a Clannad. Vagy az ilyen agyontorzított, nagyon karikatúra szerû stílus is kiveri nálam a biztosítékot hamar. De meg tudom szokni még ezeket is, ha a sztori olyan, hogy meg érdemes szokni.

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...
Alterego-X

Jé, van ilyen topik? Pár hónapja akartam nyitni egyet, de én se tudtam hogy hozzászólna-e más, aztán ezt az egész fórumot is elfelejtettem.

Ha szabad javasolnom, olvasd el a többi route-ot is, ha időd engedi. A teljes történetből közelítőleg a felét, vagy még annyit sem ismersz.

Ezt én is megismételném, és egyben minden más VN-re kiterjeszteném.

Tudni illik, a "route" itt nem azt jelenti mint RPG-k ben, ahol van a "jó" meg a "gonosz" route, és az a különbség hogy a mellékküldetések végén megölöd-e a jelentéktelen NPC-ket, de ezt leszámítva az egész egy újrajátszás, hanem a route választáskor pillangó-effektus szerűen teljesen szétágazik a cselekmény, elejétől a végéig más szöveg van megírva, és legtöbbször, (a FSN-ben is), azzal az alapfeltételezéssel, hogy az olvasó mindegyiken végigmegy, tehát csak az utolsó végére áll össze igazán a kép.

Egy route után abbahagyni kb. olyan mintha egy múltba időutazós filmet a visszautazás pillanatában kikapcsolnál, azzal hogy "Minek, ez már csak a múlt, ami egyszer már úgyis megtörtént"

Minek olvassak borzalmasan hosszú, erőltetett, rosszul megírt, még rosszabbul fordított VN-eket, amikor sokkal jobban járok egy igazi könyvvel?

Mert azokban nincs audiovizuális pornó? B)

Egyébként meg de most komolyan, ugyanazért amiért az emberek erőltetett, rosszul megírt, hosszú regényeket olvasnak jó visual novel-ek helyett.

Vagy amiért inkább egy monoton, mosottas textúrájú, cselekményben szegény FPS-el játszanak egy jó TV sorozat megnézése helyett.

Vagy egy tizedik évad óta futó, kifacsart és körberágott alaptémájú, kiszámítható TV sorozatot néznek egy jó anime helyett.

Vagy amiért egy kliséhalmaz, taszító rajzstílusú, fétisekre apelláló hárem animét megnéznek egy jó regény helyett.

Lényegében ezt jelenti egy műfaj rajongójának lenni, nem? Hogy amikor ritka jó darabokat fedezünk fel abban a műfajban, annak külön örülünk, viszont még az átlagos, vagy átlagon aluli darabokon is túlvergődjük magunkat, mert magának a műfajnak a szeretete is elég ahhoz, hogy szívesebben csináljuk azt, mint bármi mást.

Kezeket fel aki innen nem szokott rendszeresen hisztizni hogy a választott kedvenc műfaja mennyire hanyatlik, és minden mennyire szar, és éppen melyik trend "öli meg" az adott ipart, és ettől függetlenül mégis élvezi azt.

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

Kezeket fel aki innen nem szokott rendszeresen hisztizni hogy a választott kedvenc mûfaja mennyire hanyatlik, és minden mennyire szar, és éppen melyik trend "öli meg" az adott ipart, és ettõl függetlenül mégis élvezi azt.

Khm.

A fantasy-irodalom Hobb és Martin óta reneszánszát éli, egyre igényesebb és változatosabb, ráadásul hosszabb és olvashatóbb darabok jönnek létre, Howard és Lovecraft óta bármilyen fantasy-t szívesen olvasok, de tíz kedvenc íróból hét biztosan 2000 után jelent meg. -_-

Link to comment
Share on other sites

Alterego-X

Khm.

A fantasy-irodalom Hobb és Martin óta reneszánszát éli, egyre igényesebb és változatosabb, ráadásul hosszabb és olvashatóbb darabok jönnek létre, Howard és Lovecraft óta bármilyen fantasy-t szívesen olvasok, de tíz kedvenc íróból hét biztosan 2000 után jelent meg. -_-

Jó, talán az utolsó mondat túlzás volt, hogy nem mindenki direkt cinikus az egész műfajával kapcsolatban, ez már inkább optimista/pesszimista világnézet kérdése.

De mégis, gondolom veled is előfordul, hogy rossz fantasy regényeket is olvasol. Hogy inkább vaktában veszel fel egy nevenincs regényt a polcról, vagy hogy egy sorozat gyenge folytatása után mégis megkockáztatod a harmadik kötetet, miközben még nem is láttad a legnagyobb becsben tartott balett-előadásokat, nem játszottál a legjobb körökre osztott stratégiákkal, vagy éppen a legjobb western filmeket nem nézted meg. Pedig ezeknek is vannak rajongóik, akik nagy ügyet csinálnak belőle hogy megkülönböztessék a műfajon belül a jót a rossztól.

De ha te fantasy regény rajongó vagy, nem balett-raongó, TBS rajongó, vagy western fim rajongó (csak tippelek, lehet hogy 1-2 pont hogy vagy, de érted, na, tegyük fel), akkor mégis szívesebben olvasol egy közepes fantasy regényt, már önmagában azért is mert az egy fantasy regény, miközben egy balettrajongó megnéz egy közepes balettet, és mindketten legjobb esetben is csak a másik műfajának a legfelső krémjét bírnátok lenyelni, de a közepest már nem.

Arra célzok, hogy a Visual Novel műfaj mégis csak egy önmagában is legitim médium, még ha mind között a legismeretlenebb is (nyugaton).

Tehát ha valaki azt kérdezi hogy miért "jobbak" a VN-ek a sima regényeknél, akkor eleve nincs mit válaszolni a kérdésre. Éppúgy nem kell "bebizonyítanom" hogy jobbak, mint ahogy azt sem kell bebizonyítanom hogy a Song of Ice and Fire jobb mint a Hattyúk Tava:

Ezen a szinten csak simán bedobhatok egy "ízlés nem vita tárgya" kártyát.

P.S: Egyébként neked van valamilyen tapasztalatod VN-ekről? Nem derült ki egyértelműen az eddigi topikból.

Link to comment
Share on other sites

aluminiumtrioxid

A mûfaj legnagyobb problémája (FSN alapján), hogy gyakorlatilag olyan képes interactive fiction-rõl beszélünk, ami nem is interactive. Persze lehet, hogy nem az ott látottak a trend, és a többségben tényleg lehet döntéseket hozni, amiknek van hatása a történetre (túl azon, hogy ezt és ezt a csajt döntöm meg), de igazából szerintem sok értelme nincs egy olyan regényt olvasgatni képernyõn, ami mellé jár némi zene meg képek, de ezen kívül az egyetlen plusz, amit nyújtani tud, az kimerül annyiban, hogy minden bekezdés után nyomnod kell egy entert...

Link to comment
Share on other sites

Alterego-X

A műfaj legnagyobb problémája (FSN alapján), hogy gyakorlatilag olyan képes interactive fiction-ről beszélünk, ami nem is interactive. Persze lehet, hogy nem az ott látottak a trend, és a többségben tényleg lehet döntéseket hozni, amiknek van hatása a történetre (túl azon, hogy ezt és ezt a csajt döntöm meg), de igazából szerintem sok értelme nincs egy olyan regényt olvasgatni képernyőn, ami mellé jár némi zene meg képek, de ezen kívül az egyetlen plusz, amit nyújtani tud, az kimerül annyiban, hogy minden bekezdés után nyomnod kell egy entert...

Nekem a kedvenc VN-jeimben még a FSN-nél is kevesebb választási lehetőség van, igazából csak az kiválasztható hogy melyik route-ot kezdjem el, és kb. annyi. Sőt, olyan is van amiben egyáltalán nincs is interaktivitás, szó szerint csak lehet továb olvasni a történetet és ennyi. (pl. a Higurashi ilyen).

Szerintem ez az egész interaktívkodás is leginkább csak egy csökevény, abból a régebbi korból amikor még az egész műfaj tényleg egybemosódott a randiszimulátorokkal. Ezért van pl. még a FSN-ben is a három route névlegesen a három lány köré szervezve, még ha nem is egy kimondottan romantikus vagy erotikus témájú a történet, és még csak nem is ez a legnagyobb különbség a három route között, (hanem az hogy mások az ellenségek, más érzelmi témákat dolgoznak föl, más fordulatok derülnek ki, stb.).

Arra meg, hogy van-e értelme egyáltalán az egésznek ha nem is igazán olyan interaktívak mint egy videojáték, különösen vonatkozik az amit az előbb írtam, az önmagában legitim műfajról: Ha egyszer ez az egész műfaj felépítésének ez az alapja, erre számítanak a rajongók, direkt így tervezik a studiók, művészek, stb, akkor ez csak annyira probléma, mint ahogy a képregényeknek az a "problémája" hogy "kevés bennük a szöveg, az meg kit érdekel hogy képek is vannak bennük".

Egyébként ha már képregényeknél tartunk, tényleg azokhoz lehet legjobban hasonlítani az egészet, nem csak szerkezetében (kép+szöveg multimédia), hanem az elismertségükben is: Ahogy a VN-eket lehúzza a pornós múltjuk, úgy húzzák le az amerikai képregényeket a Marvel/DC szuperhős történetek, és a kis, belterjes rajongói táborok teljes elzárkózása a mainstream-től, miközben mindkét műfaj jó alapot adna a kreativitásra, és rengeteg, teljesen más eredeti stílusú történetet is el lehetne mondani velük. (és mondanak is el velük, szökőévenként egyszer. )

Link to comment
Share on other sites

aluminiumtrioxid

Egyébként ha már képregényeknél tartunk, tényleg azokhoz lehet legjobban hasonlítani az egészet, nem csak szerkezetében (kép+szöveg multimédia), hanem az elismertségükben is: Ahogy a VN-eket lehúzza a pornós múltjuk, úgy húzzák le az amerikai képregényeket a Marvel/DC szuperhõs történetek, és a kis, belterjes rajongói táborok teljes elzárkózása a mainstream-tõl, miközben mindkét mûfaj jó alapot adna a kreativitásra, és rengeteg, teljesen más eredeti stílusú történetet is el lehetne mondani velük. (és mondanak is el velük, szökõévenként egyszer. )

A képregénynél senki sem kényszerít arra, hogy ötven órákat gubbassz mûfaji sajátságok miatt egy képernyõt bámulva, ami egyébként mondanom sem kell, mennyire kényelmes a szemnek.

Arról nem is beszélve, hogy rengeteg jó és értékes képregényt tudnék akár én (aki nem kimondottan a nagy képregényfanatizmusáról nevezetes) is felsorolni (ezek egy jelentõs része egyébként független, ld. oglaf), melyek közül egyébként pont az egyik legelismertebb a DC brancshoz tartozik :D

Szóval az összehasonlítás szvsz sántít.

Link to comment
Share on other sites

ProfWilliam

Minek olvassak borzalmasan hosszú, erõltetett, rosszul megírt, még rosszabbul fordított VN-eket, amikor sokkal jobban járok egy igazi könyvvel?

Nem sok VN-t "olvastam" de úgy vettem észre hogy pl ezek között is vannak ritka sz*r darabok meg igazán jók. Egy jobb története vetekszik egy jobb könyvével + mivel kép + hang is van nlha elég komoly emocionális hatása is van.

Link to comment
Share on other sites

Alterego-X

A képregénynél senki sem kényszerít arra, hogy ötven órákat gubbassz mûfaji sajátságok miatt egy képernyõt bámulva, ami egyébként mondanom sem kell, mennyire kényelmes a szemnek.

Épp ezért mondtam, hogy azt meg azért kritizálhatná elvben valaki, ennyi erõvel, hogy túl rövidek, ami meg ugyanúgy mûfaji sajátosság.

Arról nem is beszélve, hogy rengeteg jó és értékes képregényt tudnék akár én (aki nem kimondottan a nagy képregényfanatizmusáról nevezetes) is felsorolni (ezek egy jelentõs része egyébként független, ld. oglaf), melyek közül egyébként pont az egyik legelismertebb a DC brancshoz tartozik :D

Nem is azt mondtam hogy mind értéktelen, hanem hogy lehúzza, vagyis valamennnyire korlátozza a potenciáljukat egy-egy domináns stílus.

Úgy mint ahogy a FSN-t is a jobbfajta VN-ek közé sorolnám, de attól még valamennyire úgy érzem hogy visszafogja a pornós elvárás, ugyanúgy, elhiszem hogy vannak jó fajta szuperhõs képregények, meg nem-szuperhõs képregények is, de mindkét iparág mintha "negyedgõzzel hajtana", amiatt hogy a kiadott termékeik aránytalanul nagy hányada egy kis niche körül forog.

Link to comment
Share on other sites

aluminiumtrioxid

Épp ezért mondtam, hogy azt meg azért kritizálhatná elvben valaki, ennyi erõvel, hogy túl rövidek, ami meg ugyanúgy mûfaji sajátosság.

Nem is azt mondtam hogy mind értéktelen, hanem hogy lehúzza, vagyis valamennnyire korlátozza a potenciáljukat egy-egy domináns stílus.

Úgy mint ahogy a FSN-t is a jobbfajta VN-ek közé sorolnám, de attól még valamennyire úgy érzem hogy visszafogja a pornós elvárás, ugyanúgy, elhiszem hogy vannak jó fajta szuperhõs képregények, meg nem-szuperhõs képregények is, de mindkét iparág mintha "negyedgõzzel hajtana", amiatt hogy a kiadott termékeik aránytalanul nagy hányada egy kis niche körül forog.

1. Missing the point. Egyszerûen azt próbálom magyarázni, hogy szerintem egy olyan mûfaj, ami a természetébõl fakadóan képernyõre való szemkifolyatást követel meg a befogadótól, nem a legszerencsésebb ötlet.

2. Missing the point 2.0. Itt meg arra próbáltam utalni, hogy egy tehetséges szerzõ akár a domináns stílusban is képes brutálisan jó alkotásokat létrehozni (pl. Gaiman Sandmanje - ez alapján el nem hinné az ember, hogy eredetileg egy gázálarcos igazságosztóról szólt a cucc -, vagy Frank Miller Batman-újragondolása), szóval a "mûfaj korlátozott" alapvetõen egy rossz kifogás. Azt esetleg aláírom, hogy mivel ismeretlen/hozzátapad ez a nem túl dicsõ múlt, igazán kiváló szerzõk nem feltétlenül VN-formátumban fognak gondolkodni, ha valamilyen mûvüket meg akarják jelentetni.

De ez lassan kezd átcsúszni OFFba...

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling

P.S: Egyébként neked van valamilyen tapasztalatod VN-ekrõl? Nem derült ki egyértelmûen az eddigi topikból.

Belenéztem, mondjuk így, ha már elõjött a dolog. De ha eleve az anime / manga ellenszenves, nekem nem sok keresnivalóm van ott. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy én, mint a nyugati kultúrával teljesen azonosuló, kvázi átlagos életvitelû (értsd: párkapcsolat, munka, könyv-film-kultúra nyugati módra) figura nekiüljek egy teljesen alternatív valaminek. Eleve nem szeretem például a mûfajok keresztezését sem. Nem szeretem a moziszerû játékokat pölö. Nem vagyok nagy képregény-fan sem. (Tisztelet a kellemes kivételeknek.) És ami azt illeti, nem vagyok oda erotikus / pornográf tartalmakért. Jó, ha mûvészeti értelemben indokolt... de ha rajzolt! Az valami nagyon abszurd.

Szal érted. Nem haterkedni akarok, sem japánizmusok ellen (mert amúgy a kultúrát szeretem, volt VN-alapú anime is, amit szerettem), sem maga a VN ellen, de ez nekem annyira valahol nagyon máshol van, hogy oda nem merészkedek el. Megszerettem néhány szeletét a kultúrának, és ha megszerettem, annak maximalistája is vagyok. Nem fér bele.

Megnyitottam, ment a WTF, aztán csuktam. Ennyi.

1. Missing the point. Egyszerûen azt próbálom magyarázni, hogy szerintem egy olyan mûfaj, ami a természetébõl fakadóan képernyõre való szemkifolyatást követel meg a befogadótól, nem a legszerencsésebb ötlet.

2. Missing the point 2.0. Itt meg arra próbáltam utalni, hogy egy tehetséges szerzõ akár a domináns stílusban is képes brutálisan jó alkotásokat létrehozni (pl. Gaiman Sandmanje - ez alapján el nem hinné az ember, hogy eredetileg egy gázálarcos igazságosztóról szólt a cucc -, vagy Frank Miller Batman-újragondolása), szóval a "mûfaj korlátozott" alapvetõen egy rossz kifogás. Azt esetleg aláírom, hogy mivel ismeretlen/hozzátapad ez a nem túl dicsõ múlt, igazán kiváló szerzõk nem feltétlenül VN-formátumban fognak gondolkodni, ha valamilyen mûvüket meg akarják jelentetni.

De ez lassan kezd átcsúszni OFFba...

Nem hiszem, hogy OFF ez az egész, mert hirtelen elõbukkant a fórumon ez a jelenség, és érdemes megállni egyet filózni rajta. Értelemszerûen a VN elfogadható mûfaj. Lenne, ha lenne nyugati megfelelõje. Illetve van, de más utakon jár. A képernyõ elé befekvés tényleg gáz, akkor inkább írjanak e-inkre valami szimplább, de több rétegû koncepciót. Kindle-re, vagy effélékre.

És valóban, miért gondolkozzon a szerzõ VN-ben? 1. Ki a célközönség? Milyen személyiségek? 2. Mik a feltételei az igényes VN-nek az igényes sztorin kívül? 3. Mitõl több a VN, mint egy mûfajilag tiszta videojáték, egy film, egy képregény, vagy egy regény? Hogy tudja a szerzõ kihasználni azt a pluszt, hogy tud olyan mûvészi hatást elérni, amire csak egy VN képes, és azt máshol nem tudja (értsd: azért fordul a szerzõ a filmhez, mert emberi gesztusok, képi világ, idõ múlása, stb. mind jobban kijön. Azért fordul a szerzõ a videojátékhoz, mert a Portal Gun hülyeség lenne regényben. Stb. Miért forduljon VN-hez?)

Tehát ha valaki azt kérdezi hogy miért "jobbak" a VN-ek a sima regényeknél, akkor eleve nincs mit válaszolni a kérdésre. Éppúgy nem kell "bebizonyítanom" hogy jobbak, mint ahogy azt sem kell bebizonyítanom hogy a Song of Ice and Fire jobb mint a Hattyúk Tava:

Ezen a szinten csak simán bedobhatok egy "ízlés nem vita tárgya" kártyát.

Szóval folytatva: nem az a kérdés, mitõl jobb a VN, mint a N, hanem pont az, hogy milyen más élményt tud adni? Mármint meg lehet kérdezni egy balettrajongótól, hogy mit ad még a simi rucikon kívül, ahogy engem is meg lehet kérdezni, miért olvasok fantasyt, ha nem a kardok pengése miatt (és hát tudok jó érveket mondani). Kíváncsi vagyok, VN-re milyen érvek vannak. Mit ad nekem?

Link to comment
Share on other sites

Warfoki

Úgy látszik jót tett a témának az alfórum váltás, nem számítottam (sem)ekkora pörgésre topiknyitáskor. :) No, akkor következzen egy

[GSF] Picture

Ha már visual novel mûfaj általában, néhány alapvetõ dolgot nem árt tudni azért:

1) Noha egy külön, legitim médiatípusról van szó, a definiálása eléggé nehézkes. A vndb-n heti szinten elõkerül a kérdés, hogy XY cím miért van az adatbázisban vagy miért nincs. Az alapvetõ oka ennek, hogy rengeteg "sima" játék használ VN-ekre jellemzõ narrációt átvezetõ jeleneteknél, a történet elmeséléséhez. Ha minden ilyen játékot VN-nek tekintenénk, a vndb adatbázisa másfélszer ekkora is lehetne. Ellenben csak azért mert egy cím tartalmaz játékelemeket (JRPG, SRPG, shooter, stb.), még nem jelenti azt, hogy nem lehet VN. A konkrét határvonal meghúzása viszont már erõsen problémás. Jelenleg ez elsõdleges szempont, hogy van-e állandó narratíva, vagy sincs. De ez is egy ilyen "jobb híján" jellegû szempont, amit a vndb adminja és moderátorai használnak. Hivatalos definiálásba ilyen egyéni megítélés vajmi kevésbé számíthat bele.

2) A visual novel mûfaj alapvetõen Japan Only. Még az USA-ban van hivatalos kereskedelme a JAST USA-nak köszönhetõen valamennyire, azon túl szinte semmi (talán még a MangaGamer-t tudnám említeni Európában). Magyarra még fanfordítás sincs, legfeljebb õskövület randiszimulátorokhoz és nyúlfarknyi rövidségû VN-ekhez. Konkrét lista. Ennek megfelelõen népszerûségben sosem lesz igazából vetélytársa semmilyen egyéb médiának. Ehhez jön még az is, hogy a kiadók jelentõs része saját maga ragaszkodik a nyugattól, való elzárkózástól. Jó példa erre a Minori esete: évekig elzárkóztak mindenféle nyugati fordítástól, a fanfordítói csapatok rendszeresen kaptak copyrightos figyelmeztetéseket, hogy le kéne állni. Idén végül csak belementek a hivatalos nyugati kiadásba, de ettõl függetlenül a kiadó honlapja továbbra is Japan Only: japán proxy nélkül nem látogatható Japánon kívülrõl. És ez a hozzáállás a tipikus igazából, ilyen szempontból üdítõ kivétel például a Nitro+, ami évek óta nyitott a nyugati piac felé.

Vannak természetesen nyugati fejlesztésû VN-ek is, de ezek mind egy-két emberes projektek, 90%-ban legjobb esetben is középkategóriás minõséggel. Nyugati VN fejlesztõ stúdió nincs a legjobb tudomásom szerint.

3) Alapvetõen eltérõ az üzleti forma a többi médiatípushoz képest. Még a legtöbb egyéb médiaformában a tömegtermelés a jellemzõ, a VN-ek jórészt az "olcsón elõállítjuk, keveset, de drágán eladunk" formula a jellemzõ. Egy VN nyitóára Japánban 100-120 dollár (átváltva, nyilván), ami ennél lejjebb nem is nagyon megy késõbb sem (pl. a FSN továbbra is 100 dollár). Tekintve az árat és a piac szûkösségét, a helyzet az, hogy az abszolút best seller VN-ek sem érik el (eladott darabszámban) egy megbukott Hollywood-i produktum szintjét. A rekordeladások 20 000 - 30 000 példány körül vannak. Ismétlem, a rekordeladások. Egy átlagos VN jó, ha a 2 000-t eléri. Cserébe viszont a fejlesztésük relatíve olcsó, pláne ha szinkron nélkül kerül piacra (egy VN fejlesztési költségének a java a szinkronszínészekre megy el).

4) A nyugati kiadások rendkívül alacsony eladott példányszámokat tudnak csak összeszedni (sokszor még a japánon belüli piachoz képest is). Ellenben idõnként sikerül botrányt kavarniuk és a japán kiadók számára fejfájás okozni ezzel (ami jó esetben némi többlet bevételellel is jár azért, azt tegyük hozzá), fõleg a 18+ vonalon (két hírhedt példa: Bible Black és Rapelay, bár ez utóbbi maximum nyomokban tartalmazott VN elemeket). De visszatérve az alacsony eladási számokhoz, ennek én két fõ okát látom:

I. A reklám hiánya. Magyarországot tán hagyjuk, itt nincs mit reklámozni (magyar fordítás és hivatalos kiadó híján ugye). Azonban a visual novelek tõlünk nyugatra is terra incognita az "átlagembernek" (de utálom ezt a szót... <_< ). Az otakukat és egy maroknyi egyéb VN-olvasót leszámítva az emberek tekintélyes része vagy nem is tudja mi az, vagy ha van is róla fogalma, akkor sincs semmilyen konkrét tapasztalata a dologgal kapcsolatban.

II. A meglévõ reklám teljes elszabottsága. Példa: Edelweiss c. visual novel. VNDB és az angol kiadás honlapja (18+, a rend kedvéért). Felhívnám a figyelmet a vndb-s "Low Sexual Content" címke és az angol kiadáshoz reklámanyagként kitett screenshotok közti kontrasztra. Erre már bõven rá lehet mondani, hogy a vásárló megtévesztése. Az angol kiadás honlapja alapján ez a játék elsõsorban pornó, valami alibisztorival mögötte. Tehát ezen anyag alapján ki fogja megvenni? Aki a hentai tartalomért megy. Õ viszont csalódni fog, hiszen ahhoz, hogy eljusson a VN ezen szegmenséhez, elõbb át kell rágnia magát sokórányi történeten. Feltehetõleg jóval elõtte megunja, ha nem a történetért jött. Aki viszont újoncként történetért jön, az a reklámanyag alapján pont ezért esélyes, hogy nem költ erre a VN-re. Értem én a Sex sells! alapkoncepciót, de ez így akkor sincs rendben.

Sajnos a másik véglet is elõfordul: amikor egy 18+ történetbõl csinálnak egy korhatár nélkülit. Jó esetben ez csak a szexjelenetek kivágását jelenti (amikért azért lássuk sokszor nem nagy kár, lévén eleve fanservice céllal vannak benn a legtöbb VN-ben). Rosszabb esetben azonban maga a történet kerül csonkolásra. Példa megint csak: Higurashi no Naku Koro ni Ezúttal a "Thriller", a "Murder Mystery" és a "No Sexual Content" címkékre, illetve az eredeti japán kiadás 17+ besorolására hívnám fel a figyelmet. Ehhez képest a MangaGamer az angol kiadással csinált belõle egy korhatár nélküli kiadást, az eredeti tartalom megvágásával (megmondom õszintén, hogy annak most nem mentem utána, hogy kiadói kérésre vagy saját elhatározásból, de a lényegen nem változtat). Ennél már csak az lenne extrémebb, ha a Saya no Uta kapna egy korhatár nélküli verziót...

5) Ez szervesen kapcsolódik a 4/II. ponthoz végül is, de megérdemel egy külön pontot az elsõsorban az elcseszett reklámból adódó képzavar tisztázása. Jó pár tucat VN-ekkel foglalkozó blog és weboldal megnézése után azt tapasztalom, hogy a legtöbb oldal nagyjából ezt az egyenletet állította fel: visual novel = eroge = pornó. A reklámokon kívül ez a középsõ szó okozza a legtöbb félreértést. Az eroge szó annak megmutatására hivatott, hogy az adott visual novelben van-e korhatáros szexuális tartalom vagy nincs. Azonban ennek arányára semmilyen formában nem mutat! Például az FSN eroge, de nem pornó (az olvasási idõ közelítõleg 2%-t ha kiteszi az erotikus tartalom). Az eroge = pornó egyenlet felállítása nagyjából olyan, mintha mondjuk a Legends of the Fall filmre rámondanám, hogy pornó, mert van benne egy közelítõleg fél perces szexjelenet. Arra, hogy a szexuális tartalom erõs túlsúlyban van, más japán szó használatos: nukige. Az egyenlet visual novel = eroge részére meg csak ennyi ellenpéldám van.

Nah, általános alapdolgok akkor eddig. Ezt valamilyen formában bele kellett volna sûrítenem a nyitóposztba is talán, de az úgyis egy olyan masszív wall of text lett az Egyéb Játékok alfórumon megszokott hozzászólás-hosszhoz képest, hogy nem mertem tovább nyújtani már. :rolleyes:

Az eddig felvetett dolgokból válogatva válaszolgatnék, hadd ne kelljen most beidézni minden eddigi posztot.

Képernyõre való szemkifolyatás: Szerepjátékok, kalandjátékok valaki? Könyvnyi szövegek, ugyanúgy olvasnivalóként prezentálva. (Egyébként ez engem a legkevésbé sem zavar érdekes módon, pedig normál szövegbõl mindent kinyomtatok, ami 10 oldalnál hosszabb, mert nem vagyok hajlandó a képernyõn elolvasni. :unsure: )

Interaktivitás: A VN alapvetõen ebben különbözik a "sima" számítógépes játékoktól. Van interaktivitás, de általában korlátozott. Az FSN ennek egy kiváló példája: több lehetséges vége van (kanonikus is és nem "csak" game over jellegû), de akkor is, az alapcselekmény állandó, ahogy a hõsünk jelleme és mérsékelten befolyásolható csak. lehet ezt szidni persze, de ha belegondolunk, hogy ha minden fontosabb döntést a játékos hozhatna, akkor hányféle menne szét a történet, hát nincs ember aki megírná. Idõhiány miatt egy route így is kiesett az eredeti koncepcióhoz képest. (A spoiler nem véletlen van ott, aki nem olvasta és szeretné, az NE nyissa le! Durva spoiler!)

Illya is kapott volna egy külön route-ot. Ennek az eseménysornak a végén lett volna Shirou-ból Archer, mivel Illya ugye a grál háború után maximum 1-2 évig élne egyébként is, hiszen kizárólagosan a grál háborúra lett "tervezve" a teljes léte (homonculus), soha nem volt szempont az, hogy túlélje. Ezután jött volna rá ennek a route-nak a végén Shorou, hogy mindegy mit csinál, a számára legfontosabbakat nem tudja megmenteni, és innen az az életunt cinizmus és a gyûlölet a jelenkori Shirou iránt, ami Archerbõl árad. Ennek megfelelõen a legsötétebb hangulatú route lett volna, de Nasu végül dobta az ötletet idõhiány miatt. :(

És bár a kimaradt történetszálat sajnálom, ezt leszámítva szerintem a történet ennyi végkifejlettel is zárt, kerek egészet alkot. Nem hiányzik nagyobb interaktivitás. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs is ilyen VN, de a legtöbbször ez nem egy kiscsillió felé ágazó végkifejletben nyilvánul meg, hanem beépített játékokban. Illetve még az FSN-hez kapcsolódóan, ha most komolyan az jött le valakinek (aluminiumtrioxid írta konkrétan), hogy a döntéseknek annyi az összes lényege, hogy az ember melyik fõhõsnõvel kerül közelebbi kapcsolatba, akkor azt most hadd illessem egy missing the point benyögéssel.

Miben jobb a VN a hagyományos nyugati regénynél? Semmiben, mert nincs értelme az összehasonlításnak igazából. Ez olyan, mintha a képregényt hasonlítanám egy festménysorozathoz. Lehetni éppen lehet, csak éppen teljesen értelmetlen.

Tetszik/nem tetszik faktor: Ízlés dolga, senkit nem áll szándékomban meggyõzni se pro, se kontra. Viszont azért lássuk be, hogy az egész mûfajra rávágni, hogy jobb vagy rosszabb bármilyen más mûfajnál úgy bullshit kategóriás, ahogy van.

Nah, és akkor mégiscsak idézek egyet (kicsit szerkesztve), mert nem fogom soronként külön kiemelni, mikor az egészre szeretnék valamilyen szinten válaszolni:

1) Belenéztem, mondjuk így, ha már elõjött a dolog. De ha eleve az anime / manga ellenszenves, nekem nem sok keresnivalóm van ott.

2) Valahogy nem tudom elképzelni, hogy én, mint a nyugati kultúrával teljesen azonosuló, kvázi átlagos életvitelû (értsd: párkapcsolat, munka, könyv-film-kultúra nyugati módra) figura nekiüljek egy teljesen alternatív valaminek. Eleve nem szeretem például a mûfajok keresztezését sem. Nem szeretem a moziszerû játékokat pölö. Nem vagyok nagy képregény-fan sem. (Tisztelet a kellemes kivételeknek.) És ami azt illeti, nem vagyok oda erotikus / pornográf tartalmakért. Jó, ha mûvészeti értelemben indokolt... de ha rajzolt! Az valami nagyon abszurd.

3) Szal érted. Nem haterkedni akarok, sem japánizmusok ellen (mert amúgy a kultúrát szeretem, volt VN-alapú anime is, amit szerettem), sem maga a VN ellen, de ez nekem annyira valahol nagyon máshol van, hogy oda nem merészkedek el. Megszerettem néhány szeletét a kultúrának, és ha megszerettem, annak maximalistája is vagyok. Nem fér bele. Megnyitottam, ment a WTF, aztán csuktam. Ennyi.

4) Nem hiszem, hogy OFF ez az egész, mert hirtelen elõbukkant a fórumon ez a jelenség, és érdemes megállni egyet filózni rajta. Értelemszerûen a VN elfogadható mûfaj. Lenne, ha lenne nyugati megfelelõje. Illetve van, de más utakon jár. A képernyõ elé befekvés tényleg gáz, akkor inkább írjanak e-inkre valami szimplább, de több rétegû koncepciót. Kindle-re, vagy effélékre.

5) És valóban, miért gondolkozzon a szerzõ VN-ben? 1. Ki a célközönség? Milyen személyiségek? 2. Mik a feltételei az igényes VN-nek az igényes sztorin kívül? 3. Mitõl több a VN, mint egy mûfajilag tiszta videojáték, egy film, egy képregény, vagy egy regény? Hogy tudja a szerzõ kihasználni azt a pluszt, hogy tud olyan mûvészi hatást elérni, amire csak egy VN képes, és azt máshol nem tudja (értsd: azért fordul a szerzõ a filmhez, mert emberi gesztusok, képi világ, idõ múlása, stb. mind jobban kijön. Azért fordul a szerzõ a videojátékhoz, mert a Portal Gun hülyeség lenne regényben. Stb. Miért forduljon VN-hez?)

6) Szóval folytatva: nem az a kérdés, mitõl jobb a VN, mint a N, hanem pont az, hogy milyen más élményt tud adni? Mármint meg lehet kérdezni egy balettrajongótól, hogy mit ad még a simi rucikon kívül, ahogy engem is meg lehet kérdezni, miért olvasok fantasyt, ha nem a kardok pengése miatt (és hát tudok jó érveket mondani). Kíváncsi vagyok, VN-re milyen érvek vannak. Mit ad nekem?

1) No offense, de ezzel egyet kell értsek. De ezt eleve említettem a nyitóposztban is. Nem vagyok én egy nagy anime/manga rajongó, de nem ellenszenves az egész, inkább semleges. De ahogy fokozatosan egyre több engem érdeklõ, dolgot találok, úgy tetszik meg az egész.

2) Az életvitel nem tudom, hogy mennyire releváns a kérdésben. De ha már szóba került: intellektuálisan és morálisan mindig is szélsõségek és az alternatívák vonzottak leginkább. A személyiségem és az általános hangulatom, közérzetem is olyan random módon tud változni, hogy elõfordult már egy negyed órás idõintervallumon belül, hogy teljesen hétköznapi hangulatból átmentem vigyorgok, mint a hülyegyerek pozitív végletbe, onnan totális nihil életuntságba, onnan meg maróan cinikusba. Az ilyen hangulatingadozások mindennaposak (bár nyilván nem ennyire végletes hirtelenséggel azért általában). És mivel én 99%-ban hangulatember vagyok, ezért ennek megfelelõen változik az is, hogy milyen típusú fantáziavilágba akarok elmerülni. Egy dolog, ami állandó: ne a valóság mása legyen. Nem érdekelnek a dokumentumregények, a krimik, illetve a játékokban a Sims és Second Life féle cuccok. A valóság nem érdekel, látom bõven eleget a mindennapokban. Minél "õrültebb", abszurdabb, annál jobb. (Pl. hagyományos regények terén A darázsgyár még mindig mindent visz. A történet mellett jórészt azért, mert egyszerûen imádtam a fõszereplõt.) Ilyen szempontból az FSN iránti töretlen rajongásom talán magyarázatra szorul némileg, hiszen a fenti példához képest annyira nem egy elrugaszkodott, õrült valami. Az alapja annak, hogy ekkora hatást gyakorolt rám, feltehetõleg az, hogy írott történetben fõszereplõ jelleme még soha nem hasonlított az enyémre ennyire. Egyes aspektusokban mintha saját gondolatimat láttam volna a képernyõn. Hozzáadva ehhez, hogy eleve könnyen élem bele magam bármilyen történetbe szinte, az eredmény az lett, hogy szó szerint megszûnt a valóság létezni körülöttem és teljes egészében a történetben éreztem magam. A 13 óra is úgy jött össze, hogy egyszerûen nem vettem észre az idõ múlását, azt hogy kihajnalodott közben, sõt elment az egész délelõtt is. Csak azért nem lett több, mert lefagyott a gépem. Miután így kiestem a történetbõl tört rám a brutális álmosság és vettem észre, hogy a hitemmel ellentétben nem 2-3 óra telt el, hanem egy tízessel több.

3) Na erre mondtam kicsit feljebb az, hogy ízlés kérdése. Én megnyitottam és hopp elment egy hét (kis túlzással). :rolleyes: De na, nem vagyunk egyformák (szerencsére, belõlem egy is bõven sok ^_^ ).

4) Nyugaton néhány közepes (legjobb esetben) eredeti próbálkozástól és a japánból történõ fordításoktól eltekintve a visual novel mûfaj gyakorlatilag nem létezik. Ami létezik, annak sincsen kialakult közönsége, ennek fõ okairól (szvsz legalábbis) feljebb írtam egy kisregényt már. Azzal meg egyetértek, hogy megfér egy vita errõl a médiatípusról itt simán, ez volt az egyik célja a topik nyitásának a magam részérõl.

5) Hmm, ez egy határozottan érdekes kérdés. Megkísérlek rá válaszolni, bár az igazi az lenne nyilván, ha egy VN-írót kérdeznénk meg a dologról (de ugye ez nem áll módomban) vagy elõkerítenék egy a témát érintõ interjút, feltételezve hogy van ilyen (erre meg szimplán lusta vagyok, aki nagyon kíváncsi úgyis kiguglizza).

1. Jelen helyzetet áttekintve ez a legkönnyebb kérdés talán: kizárólagosan japánok. Tekintve hogy Japánon kívül a VN, mint média még a gyerekcipõig sem igen jutott el. Ha mégis nyugati közönséget kell nézni, akkor otakuk és egy maroknyi kitartó vn-fan. Szóval igen, azt elismerem, hogy aki üzleti sikert akar nyugaton, az nem VN-t fog írni. És pont ez az egyik oka annak, hogy a nyugati VN-kultúrára a vegetál kifejezés is majdnem hogy túlzás. El lehet lenni japán eredetik fordításával, de nem ártana némi újat is alkotni az anyaországon kívül is néha. Persze, próbálkozás van, de eléggé... khm... harmatosak a szökõévente egyszer beesõ kivételtõl eltekintve.

2. Elsõdleges az igényes sztori, mivel arra épül ez egész. A sztoriba itt most beleszámítom a karakterek kidolgozottságát is. A könnyen beskatulyázható tucathõsökbõl és hõsnõkbõl már lassan a japánoknak is bõven elegük van. Nyilván itt is megvannak a klisék, mint nyugaton, csak mások. Ezen felül nyilván fontos szempont a rajzok minõsége, illetve a háttérzene (nálam fordított sorrendben, de mindegy). A szinkron egy olyan dolog, amire a kiadók a legtöbbet költenek, nekem azonban maximum kellemes bónusz (ha egyáltalán). Pl. az FSN-ben sincs szinkron, nem is hiányzott. De ami a legfontosabb: a fentiek összhatása. Lehet egy zseniális sztori, ha egy béna szinkron hazavágja a szereplõ(k) hitelességét. Ugyanígy lehet gyönyörûen megrajzolva az egész, ha a történet szart sem ér. Álljon össze minden egy egységes egésszé. Ilyen szempontból amúgy minél kevesebb ember dolgozik egy VN-en, annál nagyobb esélye van, hogy kifejezetten jól sikerül. Konzisztencia szempontjából az egyszemélyes projekt lenne a legjobb, de ehhez írói tehetség, jó rajzolói képesség, alapvetõ programozási tudás és brutális türelem kell. Épp ezért az egyszemélyes projektek ritkán sikerülnek minõségire, de azért elõfordul (True Remembrance).

3. Nem több, más. Egyesíti az írott és vizuális média több elõnyét is. A film számára komoly idõbeli korlát, hogy egy három óránál legfeljebb nem tanácsos nagyon hosszabbnak lennie. Emellett a plusz helyszínek és szereplõk felvonultatása komoly költségvetést igényel, ha minõséget akarunk végeredményként kapni. A VN-nek gyakorlatilag nincs idõbeli korlátja. Hogy végleteket említsek: ott a Clannad, mint a világ leghosszabb VN-je bõven 100+ órás olvasási idõvel, vagy a Saya no Uta, ami 3-4 óra alatt kivégezhetõ, mégis mindkettõ etalon a maga mûfajában. Emellett az írott alapok miatt tökéletesen alkalmas belsõ monológok, gondolatok, érzések leírására, átadására (itt nagyon sokat számít a zenei aláfestés például), ami filmekben jóval nehézkesebb. Viszont a vizuális kíséret miatt nem idegen tõle az intenzív, látványos harcjelenetek használata sem például. Emellett - bár ez igen személyes szempont - a vizualitása megkímél a hosszas és rémunalmas táj- és egyéb leírásoktól, amiket mindig is rohadtul utáltam olvasni, szélsõséges esetben át is ugrottam (pl. a Gyûrûk Ura trilógiában emiatt szvsz kihagyok mindig minimum 15-20 oldalnyi szöveget összesen, akárhányszor elolvasom).

6) Hogy neked mit ad, azt én nem tudhatom. Maximum azt tudom elmondani, hogy engem mi fog meg, mi az, ami miatt örömmel szánok rá idõt. Egyrészt sokkal könnyebb beleélni magam, mint bármilyen másik médiába. Az írott szöveg hagyja szabadon dolgozni a fantáziám és megjeleníteni a jeleneteket a magam számára, ahogy én azt szeretném elképzelni. Ehhez pont annyi segítséget nyújt a grafika, hogy ne váljon fárasztóvá ez a képzeletbeli kalandozás tizenórák után sem. Plusz ehhez jön még, hogy számomra minden másnál alkalmasabb a hangulat megteremtésére a zene. Normál regények olvasásakor és íráskor is mindig hallgatok zenét. Egész egyszerûen elengedhetetlen a valóság kizárásához és a fantáziám elindulásához a zenei aláfestés. Ép ezért egy hangulatot jól megalapozó háttérzene iszonyatosan nagyot dob a történet élvezeti értékén számomra. Minden eddigit összeadva azt tudom mondani, hogy az én teljesen szubjektív véleményem szerint egésze egyszerûen lehetetlen érzelmi hatást tekintve intenzívebb médiatípust elképzelni is, mint a visual novel. Ha minden eleme jól van összerakva egy VN-nek, akkor mindennél nagyobb hatást tud rám gyakorolni. És én egy történetben (médiumtól függetlenül) pont ezt keresem: az érzelmi hatást. Hogy elsodorjon és részesévé tegyen a mesélt történetnek. Tudok én objektíve kritizálni és elemezni, ha nagyon muszáj, de igazából teszek az ilyesmire, ha a történet képes volt érzelmileg megérinteni és beszippantani. CSAK ez az egy határozza meg az élvezeti értéket nálam, semmi más. E téren pedig az eddigiek alapján a VN messze ver minden más médiatípust. Számomra legalábbis. Félreértések elkerülése végett: nem állítom, hogy abszolút, objektíve jobb bármilyen másik médiatípusnál, mert ezt a kérdést, ahogy pár(száz) sorral feljebb is írtam, eleve értelmetlennek látom feltenni.

Na, akkor itt zárom is a soraimat. Tekintve a hozzászólás monstre hosszát, épp itt is az ideje azt hiszem. ^_^ Majd egy Saya no Uta és True Remembrance kritikával jövök majd még. Magamra erõszakolok némi objektivitást az alakalomra, ígérem. :rolleyes: Jut eszembe: tender, a True Remembrancet esetleg érdemes lenne bepróbálni. Minden szempontból egyedi darab szvsz. Ugyanez elmondható a Saya no Uta-ra is, de az igényel némi gyomrot és elvetemültséget a brutalitása miatt, hogy az ember tényleg élvezze és értékelje, szóval annak ellenére, hogy én imádtam, nem merem nyugodt szívvel ajánlani senkinek. (Kicsit olyasmi, mint filmben a Salò ebbõl, de CSAK ebbõl a szempontból. Semmilyen más szempontból nincs köze a filmhez.)

Warfoki over and out.

U.i.: Az Oglaf rohadt jó, végre valaki, aki olvassa rajtam kívül. ^_^

Link to comment
Share on other sites

aluminiumtrioxid

Illetve még az FSN-hez kapcsolódóan, ha most komolyan az jött le valakinek (aluminiumtrioxid írta konkrétan), hogy a döntéseknek annyi az összes lényege, hogy az ember melyik fõhõsnõvel kerül közelebbi kapcsolatba, akkor azt most hadd illessem egy missing the point benyögéssel.

írott történetben fõszereplõ jelleme még soha nem hasonlított az enyémre ennyire

U.i.: Az Oglaf rohadt jó, végre valaki, aki olvassa rajtam kívül. ^_^

Az eltérõ route-okat ne tekintsük már játékosi döntés eredményének :-) (Mellesleg ez a kihagyott cucc odab@sz.)

...Amivel szvsz eléggé egyedül vagy. Most õszintén, csomószor gyakorlatilag kényszerítenem kellett magamat a továbbolvasásra, annyira irritált ez Shirou gyerek (a bamba idealizmusa, önzetlen segítenivágyása, meg a nõkkel való viszonya [egyébként ez ilyen mûfaji sajátosság, hogy kb. minden második anime/manga/VN/ egyéb japánikus KisTehén! fõhõsei képtelenek saját szexualitásuk természetesként való elfogadására??!]).

Egyébként csak itt a gsfórumon is vannak egy páran (grass pl.), de a szûkebb ismeretségi körömet is sikerült rászoktatnom :D

Jaj, el ne felejtsem, tudnál mondani olyan VN-eket, amikben játék is van? (A korábban említett JRPG/SRPG vonalon mozgó fajta érdekelne.)

Link to comment
Share on other sites

Create an account or sign in to comment

You need to be a member in order to leave a comment

Create an account

Sign up for a new account in our community. It's easy!

Register a new account

Sign in

Already have an account? Sign in here.

Sign In Now
 Share

×
×
  • Create New...