Jump to content
GSForum - Segélyvonal

Prince Of Persia Sorozat


Zizou2

Recommended Posts

gebali1991

Nem tudom mi okuk volt befejezni (talán pénzügyileg nem volt olyan sikeres, illetve az AC mellett nem fért el), de Hor1-el értek egyet, jobb ez így. A 3. rész így is csalódás lett.

Azt viszont nagyon sajnálom, hogy a 2008-as PoP-t nem folytatták, annyi mindent ki lehett volna még hozni belõle. :(

Reméltem, hogy az AC3-al végre befejezik vagy legalább szüneteltetik az AC szériát és megnyílhat az út egy új PoP-nak, de csak nem akarják azt abbahagyni. <_<

Nekem érdekes módon a harmadik a kedvencem, és csak hálát tudok adni az égnek, hogy azt a 2008-as bohóckodást annyiban hagyták :D

Link to comment
Share on other sites

grasslover

Most így friss élmény és innováció, játékélmény, újítás és nonstop coolness tekintetében...fényévekkel jobbnak tartom a The Two Thrones-t a Warrior Withinnél. Tény, hogy régen annyira undorítónak tartottam a harmadik részt, hogy végig se vittem, most meg rohadtul bejött...

A trilógia után megjelent két résszel viszont soha nem játszottam, de valahogy nem is vágyom rájuk :D. Bár alapvetõen az akrobata mozgás, az ezeregyéjszaka világa az ami megfog benne - nekem nagyon tetszett az Assassin's Creed is, fõleg a mozgás, meg a sci-fi/történetlmi alap vegytés miatt (pedig csak az elsõ résszel játszottam, ami pedig még elég nyögvenyelõs volt) és tetszik a Creed alapja is, én nagyon szívesen tolnám azt a sorozatot is...

Link to comment
Share on other sites

Athesz

Ne erõltesd szerintem. Én konkrétan ki b@sznám az ablakon az összes részét ha ennyi idõt beleöltem volna és ezt kapom zárórésznek. Spoiler nélkül nehéz kifejteni...

wolfman8 írta az ACról mikor kérdeztem h szerinte lenne e értelme belefogni:

"Az a baj, hogy a Brotherhoodtól elfelejtkeztek a történet igazi jellegértõl, hogy van egy jelenkori szál is, egyre jobban nyûgnek érzik, aztán most be is fejezték. Jó mindegyik rész a maga nemében, de hogy a történet r.hadtul összecsapott és süt róluk, hogy bele van sz@rva az egészbe, mert különben is tök jó az assassin ruha és hogy ugrabugrálhatunk és ölhetünk hidden blade-el. És ezért vált ez a sorozat semmivé, mert mindenki várja hogy mi lesz a jelenkori(jövõbeni) történet igaz i lényege, közben meg nem tart sehová! Az a lényeg, hogy a múltban játsszál, vadássz meg keménykedj, a többi le van .....a."

Link to comment
Share on other sites

Razon

nekem nagyon tetszett az Assassin's Creed is, fõleg a mozgás, meg a sci-fi/történetlmi alap vegytés miatt (pedig csak az elsõ résszel játszottam, ami pedig még elég nyögvenyelõs volt) és tetszik a Creed alapja is, én nagyon szívesen tolnám azt a sorozatot is...

Miért nem játszottál a többi résszel?

Én meg felraktam ismét a PoP:WW-t, de a steam nem töltötte fel cloudba a saveket (azt hittem hogy már minden játéknál tudja), úgyhogy kezdhetem elölrõl :D :(

Link to comment
Share on other sites

grasslover

Miért nem játszottál a többi résszel?

Az első részt még a korábbi konfigurációmmal játszottam, azon épphogy elszaggatott - de később több alkatrészt is cserélni kellett mert a tápegység tönkrevágta, de pénzem csak olcsóbb, gyengébb cuccokra volt...azóta azzal szenvedek.

Link to comment
Share on other sites

Razon

Az elsõ részt még a korábbi konfigurációmmal játszottam, azon épphogy elszaggatott - de késõbb több alkatrészt is cserélni kellett mert a tápegység tönkrevágta, de pénzem csak olcsóbb, gyengébb cuccokra volt...azóta azzal szenvedek.

Aha, értem. Ha majd egyszer sort kerítesz rá, AC2 és Brotherhood a top, aztán már kezd érzõdni hogy sietnek, Revelations olyan felemás, de nekem a harmadik is nagyon tetszett. Ja és Revelations után az AC: Embers rövidfilm tökéletesen lezárja Ezio történetét.

A modern kort pedig egy rohadt jó felépítés után nagyon elcseszték (szerintem), azért haragszom rájuk. Remélem a 4es ben kitalálnak valamit.

edit: Ha elég kicsi az esély hogy játsz velük, youtubon lehet találni komplett AC filmeket az átvezetõkbõl, érdemes legalább azokat megnézni. 2-4 óra/rész

Link to comment
Share on other sites

Athesz

Aha, értem. Ha majd egyszer sort kerítesz rá, AC2 és Brotherhood a top, aztán már kezd érzõdni hogy sietnek, Revelations olyan felemás, de nekem a harmadik is nagyon tetszett. Ja és Revelations után az AC: Embers rövidfilm tökéletesen lezárja Ezio történetét.

A modern kort pedig egy rohadt jó felépítés után nagyon elcseszték (szerintem), azért haragszom rájuk. Remélem a 4es ben kitalálnak valamit.

Ja kitalálnak...az aranytojást tojó tyúkot.

Kitalálták h most már bárki lehet Assassin nem kell a vérvonal és majd most jönnek az 1 részesek. Már meg sem kell erõltetniük magukat a komplikáltan felépített sztorihoz hiszen le kell zárják egy rész alatt és jön a no name assassin mindenféle idõben és korban. Mert ugye megtanultuk h a sztori tök mindegy el lehet adni a nélkül is ha assassinnal mészárol az ember. :rolleyes:

Link to comment
Share on other sites

Razon

Ja kitalálnak...az aranytojást tojó tyúkot.

Kitalálták h most már bárki lehet Assassin nem kell a vérvonal és majd most jönnek az 1 részesek. Már meg sem kell erõltetniük magukat a komplikáltan felépített sztorihoz hiszen le kell zárják egy rész alatt és jön a no name assassin mindenféle idõben és korban. Mert ugye megtanultuk h a sztori tök mindegy el lehet adni a nélkül is ha assassinnal mészárol az ember. :rolleyes:

Na pont ettõl félek, de adok nekik egy esélyt -_-

Link to comment
Share on other sites

grasslover

Megmondom őszintén, engem nem zavar a rókabőr-effekt, ha az új játékok legalább tartják a színvonalat és kellő szórakoztatási faktorral bírnak. Erre egyik legjobb példa a Final Fantasy, ahol tényleg ingadozik a minőség, de igazából a gyengébb részekkel is lehet több száz órát eltökölni, mert annyira játszatja magát, pörög és awesome. Az Assassin típusú sequence gaming meg az egyik legnagyobb kedvencem, főleg ha sandbox is társul hozzá, ha a nonlinearitás backtrackinggel párosul és sok az unlockable feature -_-

Igazi gamer sznob kö*csög hozzászólás B) :D

Épp ezért is mondom, hogy ha csak olyan gameket dobáltak volna ki az Ubinál Prince of Persia címszóval, mint amilyen a Warrior Within vagy a The Two Thrones, akkor én szívesen toltam volna azokat is. A story igazából lényegtelen, ha van elég cool feature. Ez a fajta akrobatikus/parkour fantasy, haraphatóan feelinges atmoszférával és baromi eltalált gameplay-jel nagyon nagy hiánycikk azóta is...az Assassin már másabb, ott a mászás inkább csak bonyolító tényező, nem az a fajta sword 'n sorcery típusú maiden in distress, katakomba bejárós keménykedés.

Link to comment
Share on other sites

Hor1

Igazi gamer sznob kö*csög hozzászólás B) :D

És a második felével még így is rá tudtál pakolni egy lapáttal. :D

Link to comment
Share on other sites

grasslover

És a második felével még így is rá tudtál pakolni egy lapáttal. :D

Néha bekapcsolom magamban az Idenielt és egy kis aluminiumtrioxiddal dúsítom -_-

Ma betettem egy kis agykikapcsolás címszóval a God of War első részét, de borzasztóan ment. Folyamatosan a jobb analóggal akartam forgatni a kamerát - ami itt azt eredményezte, hogy Kratos ide-oda bukfencezik; és folyamatosan az R1-gyel akarok védekezni, ami konkrétan semmit se csinál. Halálközelbe nem kerültem, de gyanítom, hogy akkor meg nagyban védekeznék (L1 :D). Szóval...lehet holnap megint beteszem a lejátszóba a Sands of Time-ot xD

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...
wolfman8

Assassin már másabb, ott a mászás inkább csak bonyolító tényezõ, nem az a fajta sword 'n sorcery típusú maiden in distress, katakomba bejárós keménykedés.

Ezeket hiányolom nagyon az AC játékokból. A 2. részben viszont mikor volt már nem is emlékszem hány darab ilyen belsõteres, erekjevadászós rész (templom gerendáin ugrálás, hatalmas barlang szikláin ugrálás, csatornarendszerben/katakonbákban barangolás) ezerszer jobban tetszettek, mint a kinti, freerun-os dolgok. A Draw Distance-t elnézve meg még azt is kell mondjam, a motornak is jobb, ha belsõ tereket kell megjelenítsen, ott nem látni ezeket a limitált látóhatár által fellelhetõ 'az orrom elõtt tölti be a füvet/sziklákat' effektet! Szóval jobban csipázom a viszonylag zárt tereken való barangolást, mint pl a WW-ben. A Brotherhoodban már csak egy kettõ volt, a Revelations-ban meg tán semmi, az utolsó pályát leszámítva, de az is inkább egy város a barlangban, szóval nem számít! :)

Link to comment
Share on other sites

grasslover

Ezeket hiányolom nagyon az AC játékokból. A 2. részben viszont mikor volt már nem is emlékszem hány darab ilyen belsőteres, erekjevadászós rész (templom gerendáin ugrálás, hatalmas barlang szikláin ugrálás, csatornarendszerben/katakonbákban barangolás) ezerszer jobban tetszettek, mint a kinti, freerun-os dolgok. A Draw Distance-t elnézve meg még azt is kell mondjam, a motornak is jobb, ha belső tereket kell megjelenítsen, ott nem látni ezeket a limitált látóhatár által fellelhető 'az orrom előtt tölti be a füvet/sziklákat' effektet! Szóval jobban csipázom a viszonylag zárt tereken való barangolást, mint pl a WW-ben. A Brotherhoodban már csak egy kettő volt, a Revelations-ban meg tán semmi, az utolsó pályát leszámítva, de az is inkább egy város a barlangban, szóval nem számít! :)

(nem tudom ez most mennyire lesz érvényes az Assassin játékokra, mert csak az elsővel játszottam)

Én nem is vagyok annyira oda a sandbox játékokért. Mármint, többel is játszottam, többet is nagyon szeretek, de összességében nem feltétlenül a sandbox típusokért nyúlok először a polcra. Oké, hogy az ilyenekbe bele lehet passzírozni milliónyi kis sidequestet, nonlinearitást, szimpla freerunt, gyűjtögetést meg felfedezést...

Ugyanakkor hasonlítsuk össze pl a GTA-k kidolgozását egy másik akciójátékkal - azt kapjuk, hogy a GTA nagyon cool, mert minden meg van benne, de mennyire középszerű benne pl egy-egy minijáték, mennyire debil és béna a megvalósítása egy-egy elemnek. A lövöldözős részen mindig lenne mit javítani, a kocsik vezetése cool, de arra is ráférne...egyszóval rengeteg minden van benne, de azok egyike sem profi. A GTA-k összhatásában profik, a tálalás, a hangulat meg a rengeteg opció miatt válik letehetetlenné és igazából leszarod a kis bugokat vagy az ormótlan megoldásokat (külön "GTA Logic" meme-k vannak szerte a 9gag-en)...és úgy tökéletes az összes GTA, hogy igazából mindenen lehetne mit javítani :D.

És nézz meg egy egyszerűbb, egy kategóriába sorolható játékot, mondjuk a Diablo-t vagy a Devil May Cry-t: akciójátékok, melyek a gyorsaságra, a fejlődésre (játékos és karakter) összpontosítanak, az epikusságra. Műfajában mindkettő etalon, mindkettő profi, nem igazán lehetne mit hozzátenni, azt lehet kihozni belőle, amit a műfaj szerelmesei imádnak benne. De a legtöbb sandbox játéknak nincs egyértelműen bejáratott stílusa. Ha a Devil May Cry-ban akcióra kerül a sor (mikor nem? :lol:), minden a kezedre áll, mert a játék engine-je, az irányítás, az összes iránygomb és nyomógomb arra van kihegyezve. A GTA-ban külön játékok épülnek egymásra, ugyanazzal a kiosztással kell autót, motort, helikoptert, repülőt vezetned és ugyanazokkal gyalogosan menned, és még két lábon lövöldözgetni is. A minijátékokról nem is beszélve...főleg a San Andreas esetében eltartana míg mindet felsorolnám.

A Prince ezért élvezhetőbb számomra mint az Assassin - mert hiába van meg a kikövezett út, a mechanika megértéséből fakadó tökegyszerű játékmenet, de ugyanakkor nem is kell vesződnöd keresgéléssel. Ami viszont kevésbé ösztönöz újrajátszásra és az egyszeri végigjátszási játékidő is töredéke...ez belátható.

(Azért tudok ellenvéleményt is mondani a teljesen profi sandbox játékokra is: Okami, Legend of Zelda)

Link to comment
Share on other sites

wolfman8

A Prince ezért élvezhetõbb számomra mint az Assassin - mert hiába van meg a kikövezett út, a mechanika megértésébõl fakadó tökegyszerû játékmenet, de ugyanakkor nem is kell veszõdnöd keresgéléssel. Ami viszont kevésbé ösztönöz újrajátszásra és az egyszeri végigjátszási játékidõ is töredéke...ez belátható.

Én azért egy évben legalább 2x érzek késztetést arra hogy kitoljam megint a Warrior Withint vagy a The Two Thrones-t, mint az AC-t. Utóbbi is jó, de nekem pont ez az egyszerû, lineáris ugrabugra és változatos mozgáskultúrás kaszabolás kell gyönyörû belsõ tereken és függõkertekben! :)

AC-ben sokszor unalmas, hogy futkosni kell egy jó messzi pontra, sokszoer ismétleni egy feladatot, hogy több legyen a pénz stb. Ok, hogy így több a lehetõség, de a mellékküldetéseknek megvan az a hátrénya, hogy nagyon oda kell rájuk is figyelni, mert a fõ történet fog unalomba fulladni ha ebbõl túl sok van vagy érdektelenek.

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...
Razon

(nem tudom ez most mennyire lesz érvényes az Assassin játékokra, mert csak az elsõvel játszottam)

Én nem is vagyok annyira oda a sandbox játékokért. Mármint, többel is játszottam, többet is nagyon szeretek, de összességében nem feltétlenül a sandbox típusokért nyúlok elõször a polcra. Oké, hogy az ilyenekbe bele lehet passzírozni milliónyi kis sidequestet, nonlinearitást, szimpla freerunt, gyûjtögetést meg felfedezést...

Ugyanakkor hasonlítsuk össze pl a GTA-k kidolgozását egy másik akciójátékkal - azt kapjuk, hogy a GTA nagyon cool, mert minden meg van benne, de mennyire középszerû benne pl egy-egy minijáték, mennyire debil és béna a megvalósítása egy-egy elemnek. A lövöldözõs részen mindig lenne mit javítani, a kocsik vezetése cool, de arra is ráférne...egyszóval rengeteg minden van benne, de azok egyike sem profi. A GTA-k összhatásában profik, a tálalás, a hangulat meg a rengeteg opció miatt válik letehetetlenné és igazából leszarod a kis bugokat vagy az ormótlan megoldásokat (külön "GTA Logic" meme-k vannak szerte a 9gag-en)...és úgy tökéletes az összes GTA, hogy igazából mindenen lehetne mit javítani :D.

És nézz meg egy egyszerûbb, egy kategóriába sorolható játékot, mondjuk a Diablo-t vagy a Devil May Cry-t: akciójátékok, melyek a gyorsaságra, a fejlõdésre (játékos és karakter) összpontosítanak, az epikusságra. Mûfajában mindkettõ etalon, mindkettõ profi, nem igazán lehetne mit hozzátenni, azt lehet kihozni belõle, amit a mûfaj szerelmesei imádnak benne. De a legtöbb sandbox játéknak nincs egyértelmûen bejáratott stílusa. Ha a Devil May Cry-ban akcióra kerül a sor (mikor nem? :lol:), minden a kezedre áll, mert a játék engine-je, az irányítás, az összes iránygomb és nyomógomb arra van kihegyezve. A GTA-ban külön játékok épülnek egymásra, ugyanazzal a kiosztással kell autót, motort, helikoptert, repülõt vezetned és ugyanazokkal gyalogosan menned, és még két lábon lövöldözgetni is. A minijátékokról nem is beszélve...fõleg a San Andreas esetében eltartana míg mindet felsorolnám.

A Prince ezért élvezhetõbb számomra mint az Assassin - mert hiába van meg a kikövezett út, a mechanika megértésébõl fakadó tökegyszerû játékmenet, de ugyanakkor nem is kell veszõdnöd keresgéléssel. Ami viszont kevésbé ösztönöz újrajátszásra és az egyszeri végigjátszási játékidõ is töredéke...ez belátható.

(Azért tudok ellenvéleményt is mondani a teljesen profi sandbox játékokra is: Okami, Legend of Zelda)

Ezzel mennyire egyetértek, szebben le se lehet írni.

Ennek ellenére még mindig nem fejeztem be a Warrior Withint, Two Thronesal még nem is játszottam -_-

Link to comment
Share on other sites

grasslover

Ezzel mennyire egyetértek, szebben le se lehet írni.

Ennek ellenére még mindig nem fejeztem be a Warrior Withint, Two Thronesal még nem is játszottam -_-

Hát játssz :D Bár úgyis a Sands a legjobb rész -_-

Link to comment
Share on other sites

getro2

Hát játssz :D Bár úgyis a Sands a legjobb rész -_-

A T2T után. -_-

Link to comment
Share on other sites

wolfman8

A T2T után. -_-

Hát, a WW után még pont dobogósok! :)

Link to comment
Share on other sites

grasslover

:D

Biztos nem én leszek az első, aki ezt leírja, de:

Sands of Time: kaland, felfedezés, Ezeregyéjszaka-design, hangulatos arab folk rock zene, szerintem legjobb story és játékmenet kombó. Nem mellesleg új franchise-indító, rengeteg jó ötlettel (akrobata mozdulatok borzasztó egyszerű összehozása, a régi 2D-s játék 3D-be tökéletes átvezetése, időmanipuláció). Hátránya, hogy kiforratlan még a harcrendszer, szinte végig ugyanazt kell benne csinálni és sok helyen szájbarágós a játékmenet is - a Sand Vision a mentőpontoknál gyönyörű megoldás, de konkrétan lespoilerezi, hogy mit kell csinálni...aztán minden harc végén meg kell nézni ahogy a kamera megmutatja nekünk, hogy hol a következő save point, a szörnyek legyakásakor Prince elteszi a fegyvert...ezek nagyon lassítják a játékot.

Warrior Within: a dark, agresszív hangulat kiöli ugyan az Ezeregyéjszakát - de tény, hogy iszonyú vagány és cool hack 'n slash-é alakítja az alapjátékot. Viszont kevesebb a kaland, felfedezés érzése és inkább mozdul el az álvagánykodó irányba, ráadásul a két női szereplő iszonyú alantas, szexista ábrázolása is elég kiábrándító. Főleg Farah után. Ellenben a non-lineárisnak tűnő pályadesign kissé otthonosabbá varázsolja a kastélyt mint az első (és harmadik) részben ahol A-ból B-be kell eljutnunk, visszakanyarodások nélkül (Sands-ben vissza kell menni a trónterembe mondjuk lenyomni a "fatert", de azt is csak egy bossfight erejére). A story igen különleges, viszont ez a "change the destiny" témakör engem annyira hidegen hagy, mert már annyi sok helyről találni ilyet...a játék mindenesetre jól bánik vele, az idő vissza és előre forgatásából adódó paradoxonokkal jól bánik, még ha kissé kiszámítható is. A zene szerintem a játékhoz passzol ugyan, de alulmarad az epikus, dallamos és arabos hangulattal, amit a Sands nyújt. Ellenben a legjobb elem: a Dahaka. Ez vitathatatlan, a három rész legjobb villain-ja. Ami csalódás tehát, hogy a darkosítással inkább kellett volna talán egy másik sorozatot indítani és nem Prince néven továbbadni - nem rossz a játék, csak szerintem több a negatívuma ilyen szempontból (és a legtöbb bug is ebben fogadott egyébként).

The Two Thrones: A kalandozó és a darálós játékmenet után jött a lopakodós, szintén elég agresszív game, ami mellesleg a legjobb ügyességi feladatokat is vonzza magával. Az a néhány újítás, amit a parkour-be és akrobata-mozdulatokba behoztak, az teljesen jól színesíti az addigi megszokott elemeket (falon szaladás, táncolós harc) és a három közül a legjobb kamerakezeléssel, legváltozatosabb játékával rendelkezik, ez vitathatatlan. Viszont teljesen kiábrándító a story, mely inkább csak egyfajta összehajigált fan fiction az első rész szereplőgárdájával és a második rész alternatív befejezésével...audio részről meg annyit, hogy a visszaköszönő első részes zenék jók, de azt ott már hallottuk...a menühangok, effektek viszont idegesítőek. Nem sok időt fektettek bele - Prince szinkronja itt a leggyengébb. Dark Prince meg...nem is tudom. Kicsit Sandwraith-utánérzés a fogyó energiával, vagány a lánc is, de...én mindig csak rohantam előre, hogy minél hamarabb vízhez jussak, visszaváltozni Prince-be.

Egyik rész sem tökéletes, de igazából mindháromban megtalálni a kiváló elemeket.

Akció/mozdulatok/pörgés:

1. Warrior Within

2. The Two Thrones

3. Sands of Time

Kaland/felfedezés:

1. Sands of Time

2. Warrior Within

3. The Two Thrones

Kiegyensúlyozottság:

1. The Two Thrones

2. Sands of Time

3. Warrior Within

Story/design/pályatervezés/látványvilág:

1. Sands of Time

2. The Two Thrones

3. Warrior Within

Zene:

1. Sands of Time

2. Warrior Within

3. The Two Thrones

Link to comment
Share on other sites

Athesz

2008as komolyan senki? :unsure: Mert h a Forgotten Sands nem azt megértem...

Link to comment
Share on other sites

grasslover

2008as komolyan senki? :unsure: Mert h a Forgotten Sands nem azt megértem...

Egyiket sem próbáltam :D

És egyébként is, a Sands of Time trilógia az egységes, ezek meg ha jól tudom alternatív szálak (az egyik teljesen különálló, a Forgotten meg a Gyllenhaal-os film alapján készült, nem?).

Link to comment
Share on other sites

wolfman8

A story/design/pályatervezés/látványvilág részre a WW-t tudnám elõre pakolni, zenére szintén, bár tény, hogy a SoT egyedi arabos, a WW meg Godsmack hangzásvilágra gyúrt, de nekem akkor is bejön. Fõleg mikor egy nagyobb akrobatikusabb rész jön, semmi harc, akkor aláfestõzenéket, hát imádom! Meg ebben a részben hatalmasat dob a játékélményen, hogy a játék haladtával a portálok révén bizonyos pályarészeket évszázadokkal korábban is be tudsz járni, mikor minden egyben van, nincs leszakadva a padló stb. ott át tudsz haladni, majd vissza a jelenbe, ahol minden romos és itt már a szakadák másik végén vagy, áthidalva a problémát. Igaz ez nem opció, hanem a játék lineáris menete, de akkor is! :)

Az meg valóban kiábrándító volt, hogy a TTT történetét így összecsapták! Nem is nagyon érdekelte már a készítõket, hogy mi lesz vele, mert gondolom másik játékon dolgoztak, csak be kellett fejezni a trilógiát, mert várták.

Az elsõ részt én eléggé untam már a háromnegyedénél, de ez csak azért lehetett, mert mikor ezzel elkezdtem játszani, már 2x kitoltam a WW-t meg a TTT-t is és így a kiforratlanabb játékmenet már nem nyújt akkora élményfaktort. De ezek egyéni vélemények, jó igazából mindegyik!

Link to comment
Share on other sites

Iam_The_Ghost

2008as komolyan senki? :unsure: Mert h a Forgotten Sands nem azt megértem...

Azt hittem ezzel egyedül vagyok, Én imádtam. :D Oké, magáról a játékmenetrõl nem érdemes beszélni... de valami elképesztõen csodás hangulata van, gyönyörû zenékkel, fantasztikus tájakkal és szórakoztató, folyamatosan fejlõdõ kapcsolattal Prince és Elika között. Nem hasonlítható össze az elõzõ trilógiával, de iszonyúan sajnálom, hogy nincs folytatása, pedig rengeteg lehetõség maradt benne, ráadásul a játékmenetet könnyen a mai igényekhez lehetne kovácsolni (mondjuk AC free roam világából kiindulva, de a PoP-féle akrobatika-rendszerrel).

Link to comment
Share on other sites

Hor1

És egyébként is, a Sands of Time trilógia az egységes, ezek meg ha jól tudom alternatív szálak (az egyik teljesen különálló, a Forgotten meg a Gyllenhaal-os film alapján készült, nem?).

SoT és a WW között játszódik.

Link to comment
Share on other sites

wolfman8

2008as komolyan senki? :unsure: Mert h a Forgotten Sands nem azt megértem...

Igazából ennél a játéknál az érme 2 oldalú. EGyrészt nagyon jó zenéje van, nekem külön meg is van. A harcok élvezetesek, a grafika ezzel a Cell-shaded megoldással is bazira látványos! Nagyot dob a hangulaton, mikor elkezd nézelõdni az ember, hogy vajon merre kell tovább ugrálni, merre lehet a megoldás, közben meg minden szépséges. Még azt mondom a történet is elég jó, sõtt. Végig ahogy haladunk a játékban, rettentõ sok párbeszéd van a "herceg"(vándor) meg a hercegnõ között, amibõl kiderülnek a részletek, ráadásul még csipkelõdnek is. :) Volt hogy már nem érdekelt, csak mentem és csináltam, annyit beszélgettek.

Ami rettenetesen lehúzta a játékot az szerintem a játékmenet és a tény, hogy a játék címe Prince of Persia! Ez a mindenen ugrabugrálás, fejjel lefelé, életben ki nem vitelezhetõ mozdulatok meg unalmas gyaloglások a következõ pontig, sz@rásig ismételt akadájok, csak hogy megtömjük a játékot tartalommal, a játékot 20%-ban töltjük földön, a többit a levegõben repkedve meg kapaszkodva valami oldalán stb stb. A vége felé már elmondhatatlanul untam az egészet, csak az hajtott, hogy mostmár azért is kijátszom, aminek az eredménye egy szerethetõ, lezáratlan befejezés. Na meg persze, ha az lenne a címe, hogy "The Darkest Dream" talán egy fokkal jobban vette volna ki magát, mert mindenki egy vérbeli PoP játékot várt, aztán tök mást kapott, így mérgükben lehúzták az egészet.

Link to comment
Share on other sites

Create an account or sign in to comment

You need to be a member in order to leave a comment

Create an account

Sign up for a new account in our community. It's easy!

Register a new account

Sign in

Already have an account? Sign in here.

Sign In Now
×
×
  • Create New...