Mit Olvasol Most?

[Leon121 820]

Nem-euklidészi 

Tényleg, a párbeszédek, el is felejtettem, milyen rosszak. 

[JoeJoeJoe 234]

On 4/27/2021 at 5:52 PM, Leon121 said:

Nem-euklidészi 

Tényleg, a párbeszédek, el is felejtettem, milyen rosszak. 

Jaj, ezek a jelzők. Néha már megmosolyogtató volt, ahogy halmozta őket a történeteiben. A kedvencem mégis az volt, amikor valami naplóírást olvasunk és a végén támad a szörny! Töri be az ajtót éppen, de hősünk "rohadel most már minden" alapon csak írja a sorokat rendületlenül 

Quote

Közel a vég. Hangot hallok az ajtó felől; valami hatalmas, csúszós test csapódott neki kívülről. Nem fog megtalálni. Istenemre, az a kéz! Az ablak! Az ablak...

 

[SaltyDave 490]

Aaron Dembski-Bowden -  Night Lords: Blood Reaver (book2)
Hihetetlen. Még egy ilyen aljas, szemét, alávaló mocsok gyáva bandát még nem hordott a hátán a 40K univerzum mint a nightlords légió maradékát. És imádom őket. Óriási írói teljesítmény, hogy nincs egyetlen szituáció sem ahol ne ordítana róluk az arrogancia, a velejéig korrupt lélek, a haszonlesés, a szemrebbenés nélkül másokat árulás, és még is van egy saját becsületkódexük, egy olyan kötelék a first claw osztagon belül amit láthatóan semmi sem tud szétszakítani. Miért? Honnan van ez a kötelék? Ehhez évezredeket kell visszamennünk az időben a Horus Heresy idejébe, és a könyv ezt pár pillanat erejéig megteszi. Hihetetlen ahogy az író eléri hogy szimpatizáljon az olvasó ezekkel a negatív karakterekkel akár egy soros múltra utalásokkal is, ami egyfajta misztikumot, legendát körít a karakterek köré: itt vannak ők, megtépázva, mindig menekülve, roncsokból, lopott maradékokból tartják fent magukat, a hajón egy törékeny és állandóan szét-szét hulló közrend van... és találnak benne pillanatnyi boldogságot. Példa: Uzas a csapat leglabilisabb eleme, sok mást általában nem kapunk tőle mint üveges tekintettel maga elé nézést és "blood for the blood god, skulls for the skull throne" motyogást amikor nem igazán tud már mit kezdeni magával mert ég benne a belső késztetés hogy ölni, ölni, ölni kell. Aztán nagy néha vannak tiszta pillanatai, rákérdez a parancsnok szégyenérzetére, és Talos nem csinál belőle problémát, hanem megjegyzi halkan magában hogy "You spoke with such clarity brother... it was... good to hear.", de Uzas már fejben megint messze jár. A saját csapata kivert kutyaként bánik vele, mert az, és még is tudod hogy hiányzik nekik, hogy valaha megbecsült, szeretett tagja volt ennek a kis "családnak". Ha már mindenki mindenkinek testvére talán indokolt használni a család szót, de itt nem ezért, hanem mert tényleg annak érződnek. A W40K univerzum egyik nagy tragédiája a hazugságra épült családi kapcsolatok, apa-fiú és testvérek kötelékei amikor nincs valódi rokoni kapcsolat, a vér egy labor miatt köti össze őket, és a valódi testvériség később alakul ki, ha egyáltalán. A HH könyvekben mindig azt éreztem hogy persze, lojális társai egymásnak azok akik azok, de sosem mertem volna családnak hívni őket, annyira sosem éreztem szoros köteléket köztük. Itt megvan. Egy exkluzíve Traitor Astartes / Chaos szemszögű könyvben.  Hihetetlen.

A hajót vezető Exalted / Vandred elég sokat szerepel, elsősorban a Vandredet megszálló démon szemszögéből ismét, ami a bőr alá mászó, kényelmetlen érzelmi húrokat pendítő stílusban van megírva és a megszálló belső világával foglalkozik, ami gyakorlatilag egy lelki terror, elnyomás mikéntjének lassú kifejtése az elnyomó szemszögéből, miközben a testében börtönbe zárt Vandred maradékát keresi az olvasó az Exalted tettei, minden ujjmozdulata között, pontosan azért mert az Uzas-nál is hozott példát itt is megkapjuk: kapunk emlékképeket Vandred és Talos közös múltjából, és ahogy olvasod a lapokat és elkap a "basszus, ezek tűzbe mentek egymásért, szívvel-lélekkel leírva" érzés, közben végig tudod mindazt amit még elolvastál hozzá, és hogy az Exalted / Vandred mennyire más most, micsoda feszültség uralkodik a jelenléte miatt, milyen veszélyes, hogy megoszlik a legénység a vele vagy ellene kérdésben. "How the mighty have fallen" - ez igazából össze is foglalhatná a könyvet. 

A katonákat kicsit magunk mögött hagyva továbbra is ott van Septimus és Octavia - illetve most már Nonus is, akinek a "csatlakozás" sztorija valami vérfagyasztó volt ahogy a civilek szemszögéből mutatta be milyen is zárt térben bujkálni a mindenkit kitakarító 3 méteres járkáló emberi tankok elől - és nagyon örülök hogy alakul a történetük. 

Nem tudom ADB hogy csinálja, de nagyon rövid, minimalista párbeszédekkel operál, még is úgy érzem mélyen ismerem a szereplőket. Talán az apró gesztusaik, szokásaik, a pozitív értelemben kiszámíthatóvá vált viselkedésük miatt - bár Talos és az Exalted vezetőkként mindig meg tudtak lepni a terveikkel amik az egész sodródó fekete várost új utakra terelik. Itt az írás minősége és a karakterek szedett-vedett bandája az ami eladja a könyvet, és nem maga a történet. Ahol feszültség kell, az egekben, ahol egy kis visszafogott romantika, az ember alig várja hogy meglépjék a talán sosem eljövő csókot, a jó érzékkel elszórt humor megmosolyogtatott (értitek, ez egy Warhammer 40.000 Chaos témájú könyv és ezt le lehet írni róla!!!), a harcok ütősek, és tényleg, kivétel nélkül mindenkinek szurkolni lehet, izgulni értük. Kib.szott Uzasért is, aki tényleg szándékosan egy primitív állatnak van megírva, de amikor szerinte ártatlanul vádolják egy gyilkossággal, és te mint olvasó tudod hogy nincs eléggé magánál a legtöbbször hogy ezt biztosan tudja állítani, és szurkolsz hogy ártatlan legyen, vagy hogy a többiek valahogy kiderítsék hogy az, remélvén az irgalmuknak hátha kicsit sikerül visszabillenteni abba az irányba aki valaha volt. Hogyan, ADB? Hogy éred el ezt a kapcsolatot a karakterek és az olvasó között, úgy hogy jó ha a könyv max 10%-a párbeszéd? Legyen inkább 5%. 

Kedvenc részt most spoiler miatt nem idézném be, de itt a második:

'Nobody say anything foolish.' Talos warned First Claw over the vox.
'As if we ever would.' Cyrion replied.
Each of them openly carried their weapons drawn and ready, mirroring the posture of the Red Corsairs ahead.
'Halt.' the squad leader demanded. His horned helm regarded each of the Night Lords in  turn. 'What brings you to Hell's Iris?'
Xarl snorted, resting his immense chainblade on his shoulder. 'I have a question of my own. Why do you thin-blooded little mongrels not kneel before the warriors of the First Legions?'
Talos took a breath. 'You are an absolute gift to diplomacy, brother'

[SaltyDave 490]

On 4/27/2021 at 5:52 PM, Leon121 said:

Nem-euklidészi 

Tényleg, a párbeszédek, el is felejtettem, milyen rosszak. 

Nos, haladok velük szépen. A Helikon zsebkönyvek kiadásában megjelent 2 rövid gyűjteményes könyvet vettem meg (bookline-nál volt jóféle 2+1 ingyen akció és párom miatt még nagyker áron is volt szóval az egészért fizettünk 1500-at kb., a harmadik az Orwell féle Állatfarm lett neki, mivel csak angolul volt meg itthon). Az elsőnek a vége felé járok, ami tartalmilag annyit tesz hogy a Cthulhu hívása, Árnyék Innsmouth fölött, A dolog a küszöbön műveken vagyok túl, illetve ez utóbbit még olvasom.

Az a helyzet hogy Lovecraft szerintem borzalmas író, és egy dolgot csinál jól de nagyon: ha kitartasz mellette, súlyosan rád nehezedő atmoszférát teremt. A fentiek alapján nagyjából ennyiben ki is merül a tudása. Behoz egy új elemet az olvasó látterébe, legyen az mondjuk egy kavics. Na az a kavics furcsa mód undorító volt, és megmagyarázhatatlan zsigeri nyugtalanságot váltott ki belőle (a mesélő karakterből), ránézésre voltak néhol olyan szögei amik a mai ismert geometria alapján nem is létezhetnének, és volt valami hátborzongató, valami az őrület határán táncoló abban ahogy az a kavics kinézett, és kézbe venni sem merte először, mert a fantáziája mindenféle undorító jövőképet festett elé a furcsa, idegen érzésről ami majd elkapja ha megteszi, valami még is vonzotta hozzá, valami nem evilági hatalom sejlik fel mögötte, valami a külső űrből, valami a sötét mélységből, ami talán évmilliárdokkal az ismert földi élet előtt itt volt már, valami dimenziókon át bűzlő, rettenetes dolog, amiről még a napfény is fakó, halott fénnyel verődik vissza.... Oh nézd, egy napraforgó! Egy furcsa mód undorító napraforgó, ami megmagyarázhatatlan zsigeri nyugtalanságot.... 

Na és ez elejétől a végéig, úgy a történet háromnegyedénél (nem előbb, nem később) van egy 3 oldalas monológ ahol egy őrült figura elregéli hogy ez az egész tulajdonképpen miről is szól, hősünk legyint rá hogy szegény bolond, majd előkerül valami szörnyeteg, hősünk pedig beleőrül. Nagyjából ezzel le is írtam mind a három történetet.

Ami működik, az az hogy a fentieket először Lovecraft-ot olvasva először rossz értelemben fárasztónak (fillernek), majd nevetségesen amatőrnek és unalmasnak találtam, majd miután olvasod és olvasod és olvasod és nem fogy el annak ellenére hogy ezek milyen rövid történetek (40-150 oldal) és jó értelemben lesz fárasztó. Elkerülhetetlenül rád telepszik a háttérben felsejlő kozmikus iszonyat súlya, már-már egyfajta egzisztenciális válságot kiváltva hogy mennyire ignoránsak és ignoráltak vagyunk amikor a számunkra még ismeretlen és léptékeiben sokkal nagyobb valóság találkozik az általunk ismert kicsi világgal. Na ha valaki vevő erre, akkor Lovecraft-ot szeretni fogja, de szerkezetileg és elmesélés módjában egy általános iskolás kamasz gyakorlatának és tudásának fanfiction szintjén van. Az Innsmouthi

Spoiler

hotelnél éreztem egyedül hogy na ez igen, így kell feszültséget teremteni, félelmet alapozni és "beváltani a félelem ígéretét", amikor valaki megpróbált bejönni a szobába éjjel, ahová hősünk felszerelt egy retesz zárat a ruhásszekrény elejéről levéve, mert a hotelszobája ajtaján láthatóan régen volt ugyan, de levették...  és nem véletlenül. 

 

[JoeJoeJoe 234]

Igen, ez Lovecraft . Ahogy mondod! Írni nem annyira tudott, párbeszédei rettenetesek, viszont meg tudta fogni ezt a kozmikus elhagyatottság érzését, ami miatt kicsinek érzi magát tőle az olvasó. És - valószínűleg - tudta, hogy nem szabad mindent leírni az olvasónak, jobb kétségek között tartani, mert akkor a saját gondolataival tölti ki a hézagokat. Bevallom, mikor rámjön a Lovecraft olvasgatás, általában a velősebb 10-20 oldalas történeteit olvasom el, (rémület hegyeit próbáltam még, az kifogott rajtam  ) viszont mikor végigrágtam magam a teljes életművön, az annyira mély benyomást tett rám, hogy még 11 év távlatából is emlékszem rá. Filmeknél és játékoknál szoktam olvasni, hogy sose tudják megfogni az igazi hangulatot, de én még könyvben sem olvastam olyan rémtörténetet, ami közelébe érhetne a műveihez.  

Igazából szerintem a legjobb sztorijai (az Innshmouthot kivéve) nem cthulhu-sak. Nem tudom a másik könyvben mik vannak, de szín az űrből, patkányok a falban, Eryx falai között, suttogás a sötétbent ha valahonnan meg tudod szerezni, tegyél velük is egy próbát.

Szerk: úgy látom hplovecraft.hu-n fenn van némelyik

[SaltyDave 490]

Gaunt's Ghosts-ot esetleg olvasott valaki? @JoeJoeJoe ? Gondolkodom rajta hogy be kéne szerezni, de nem tudom merjek-e belevágni. Iszonyatosan hosszú (4db méretes omnibus kiadás) sorozat. Kezdetnek az érdekelne milyen a fordítás minősége, élménye, nem olvastam még Warhammer-t magyarul - Pariah utolsó pár sorát leszámítva egy Libri látogatás alkalmával, amikor még nem tudtuk hogy lesz valaha folytatása...  - de gondolkodom rajta hogy belekóstolok, legyen itthon magyar Warhammer könyv is, hátha párom egyszer belekóstol  . 

[JoeJoeJoe 234]

20 hours ago, SaltyDave said:

Gaunt's Ghosts-ot esetleg olvasott valaki? @JoeJoeJoe ? Gondolkodom rajta hogy be kéne szerezni, de nem tudom merjek-e belevágni. Iszonyatosan hosszú (4db méretes omnibus kiadás) sorozat. Kezdetnek az érdekelne milyen a fordítás minősége, élménye, nem olvastam még Warhammer-t magyarul - Pariah utolsó pár sorát leszámítva egy Libri látogatás alkalmával, amikor még nem tudtuk hogy lesz valaha folytatása...  - de gondolkodom rajta hogy belekóstolok, legyen itthon magyar Warhammer könyv is, hátha párom egyszer belekóstol  . 

Igen, az első nyolc részt végigolvastam. Szerintem alapvetően jó fordítás, probléma lehet, hogy néhány tulajdonnevet is lefordítottak, több könyv telt el, mire rájöttem, hogy a villámvető az a bolter  . De ezen kívül minden rendben volt vele. Most így hirtelen helyesírási hiba se jut eszembe, vagy érthetetlen megfogalmazás. 

Maguk a történetek egyébként egész jók. Persze bele lehet csömörödni, de alapvetően egész változatos, szinte minden könyvben más aspektusát és hadviselését ragadja meg a háborúnak. Van kommandózás, van légiharc, van városvédés, orisái tankcsaták, stb... És a történetek minősége se nagyon ingadozik, a legtöbb jó, csak egyre emlékszem, amit untam. De ami igazán elviszi a hátán az egészet, azok a karakterek. Nagyon sok kedvelhető, nagyon sok gyűlölhető van és szép számmal hullanak is mindkét csoportból. Nekem kicsit az volt a gondom vele, hogy szinte mindig káosz ellen vannak, bár azt legalább bemutatja miért ijesztő ellenük harcolni. 
Olvastál már Abnettől úgy rémlik, szóval azt meg tudod milyen jól ír harcjeleneteket. 

 

[SaltyDave 490]

14 hours ago, JoeJoeJoe said:

Igen, az első nyolc részt végigolvastam. Szerintem alapvetően jó fordítás, probléma lehet, hogy néhány tulajdonnevet is lefordítottak, több könyv telt el, mire rájöttem, hogy a villámvető az a bolter  . De ezen kívül minden rendben volt vele. Most így hirtelen helyesírási hiba se jut eszembe, vagy érthetetlen megfogalmazás. 

Maguk a történetek egyébként egész jók. Persze bele lehet csömörödni, de alapvetően egész változatos, szinte minden könyvben más aspektusát és hadviselését ragadja meg a háborúnak. Van kommandózás, van légiharc, van városvédés, orisái tankcsaták, stb... És a történetek minősége se nagyon ingadozik, a legtöbb jó, csak egyre emlékszem, amit untam. De ami igazán elviszi a hátán az egészet, azok a karakterek. Nagyon sok kedvelhető, nagyon sok gyűlölhető van és szép számmal hullanak is mindkét csoportból. Nekem kicsit az volt a gondom vele, hogy szinte mindig káosz ellen vannak, bár azt legalább bemutatja miért ijesztő ellenük harcolni. 
Olvastál már Abnettől úgy rémlik, szóval azt meg tudod milyen jól ír harcjeleneteket. 

 

Nem tudom, érdekes módon. Abnettet azért szeretem mert ő azon kevés Black Library írók egyike aki ún. "domestic 40k"-t ír, ami nem a frontvonalon való harcról szól, hanem a világ civil részén. Ezek szerinte a Gaunt's Ghosts ennek pont ellenkezője, gondolom így egyensúlyoz, hogy az Inquisitor sorozat a civil környezetben játszódik, a Gaunt pedig a harcmezőn. Maradok az Inquisitornál. Háborúzni ott a Horus Heresy. 

[JoeJoeJoe 234]

7 hours ago, SaltyDave said:

Nem tudom, érdekes módon. Abnettet azért szeretem mert ő azon kevés Black Library írók egyike aki ún. "domestic 40k"-t ír, ami nem a frontvonalon való harcról szól, hanem a világ civil részén. Ezek szerinte a Gaunt's Ghosts ennek pont ellenkezője, gondolom így egyensúlyoz, hogy az Inquisitor sorozat a civil környezetben játszódik, a Gaunt pedig a harcmezőn. Maradok az Inquisitornál. Háborúzni ott a Horus Heresy. 

Azért van benne elég sok rész, amikor tárgyalásokra járnak, városokba flangálnak, meg hasonlók. A 3. részben egy bolyvárost épít fel elég aprólékosan, meg a kötődését a többi városhoz. Tehát akad benne ilyen civil rész mindegyik könyvben, de igen, ezek nem arról szólnak . 

[payskin 916]

Nem tudtam róla, de tegnap elém ugrott a Libriben, hogy Andy Weir írt egy új könyvet Project Hail Mary címen, ami ráadásul most jelent meg május elején, és ezek szerint turbó fokozatban fordították magyarra. Ha nem volna meg az ember, ő írta a zseniális The Martian-t (itthon: A marsi), amiből aztán Ridley Scott forgatott filmet Matt Damonnel itt, Fót határában. Úgyhogy berendelem BookDepóról az eredetit, és azt fogom olvasni hamarosan.

[JoeJoeJoe 234]

8 hours ago, payskin said:

Nem tudtam róla, de tegnap elém ugrott a Libriben, hogy Andy Weir írt egy új könyvet Project Hail Mary címen, ami ráadásul most jelent meg május elején, és ezek szerint turbó fokozatban fordították magyarra. Ha nem volna meg az ember, ő írta a zseniális The Martian-t (itthon: A marsi), amiből aztán Ridley Scott forgatott filmet Matt Damonnel itt, Fót határában. Úgyhogy berendelem BookDepóról az eredetit, és azt fogom olvasni hamarosan.

Nagyon jó lett elvileg, én hó végén teszem rá a mancsom, alig várom. 

[payskin 916]

On 6/16/2021 at 11:48 AM, payskin said:

Andy Weir írt egy új könyvet Project Hail Mary címen

Kiolvastam. Tényleg jó.  Nem bírtam megvárni, míg megjön angolul, úgyhogy nekiestem az 510 oldalas magyarnak. Másfél nap. Nyilván nem lehetett letenni.

 

[bcom 252]

Néhány évente Rejtős hangulat jön rám. Nem lehet megunni.

 

"– Mondja, Méltóságos úr, erős maga? – kérdezte Fécamp.

– Hát persze. Üssem pofon?

– Köszönöm, inkább elhiszem. Lehetséges, hogy verekedni fogunk.

– Maga üt engem pofon?

– Ketten fogunk verekedni. Rouen doktorról van szó.

– Az olyan gyenge, hogy egyedül is agyonverheti. Azután majd kérem az esernyőmet.

– Számíthatok magára a  Csontbrigád ellen?

– Számíthat!"

[JoeJoeJoe 234]

59 minutes ago, bcom said:

Néhány évente Rejtős hangulat jön rám. Nem lehet megunni.

 

"– Mondja, Méltóságos úr, erős maga? – kérdezte Fécamp.

– Hát persze. Üssem pofon?

– Köszönöm, inkább elhiszem. Lehetséges, hogy verekedni fogunk.

– Maga üt engem pofon?

– Ketten fogunk verekedni. Rouen doktorról van szó.

– Az olyan gyenge, hogy egyedül is agyonverheti. Azután majd kérem az esernyőmet.

– Számíthatok magára a  Csontbrigád ellen?

– Számíthat!"

Gondolom ez a csontbrigád című könyvből való felrakom a listára

Nem olvastam még az összes könyvét - bele lehet csömörödni azért - de nekem eddig a piszkos fred a kapitány eleje a kedvencem

Quote

– Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.

 

[bcom 252]

Az, Csontbrigád. Az egyik kedvencem, habár ez nem az a klasszikus vígjáték. Nyomasztó, borzongató, szívbemarkoló, elgondolkodtató, és mivel Rejtő, szellemes és humoros. 

[SaltyDave 490]

 

On 3/10/2021 at 12:19 PM, SaltyDave said:

Aaron Dembsi-Bowden: Night Lords Omnibus (1/3): Soul Hunter

Jó volt, de nagyon elütött a ADB First Heretic könyvétől. Az utóbbi időkben HH könyveket olvastam és mindegyik központi témája az elárultságérzet, a becsapottság és az ebből fakadó jogos felkelés volt, a felkelők - későbbi nevükön, traitor legions - szemszögéből. A történet a címszereplő Night Lords, az az VIII. légióra fókuszál, a néha Konrad Curze légiójának maradékára. Egy kicsit túltolva talán de remek "flavour"-t sikerült adni nekik: otthonuk a Nostramo nevű Nostramo ami a bolygóegyüttállások miatt örök sötétségben éltek. Hogy Curze miért választotta a halált, a könyv csak utalgat rá, hogy mi történt Nostramo-val hogy ma már csak egy keringő aszteroidafelhő maradt belőle, nem derül ki - ez ugyanis nem egy Heresy könyv, hanem egy "jelen 40K" könyv, ami önálló trilógiaként fogyasztható. A túltolt flavour abban nyilvánul meg hogy a hajókon örök sötétség van (hiszen a Nostramo-iak szeme ehhez szokott). A Night Lords légió maradékát egy friss rabszolgájuk, Eurydice (később Octavia mint 8. szolgáló) és Septimus (7. szolgáló) szemén át látjuk sokáig, ahová ők nem mehetnek, ott pedig Talos, a légió jövőlátó prófétája és First Claw osztag önjelölt vezetője a "főhősünk". Az idézőjel azért van, mert ebben a könyvben nem igazán vannak hősök: vannak heroikus pillanatok, amik miatt széles vigyorral lapozgattam előre nonstop, de a kontextusa mindegyiknek még ha bátorságról vagy bajtársiasságról is van szó, még is csak az hogy az árulók maradéka küzd a túlélésért, fosztja ki a halottakat hogy legalább lőszerük és nem teljesen roncs páncéljuk legyen, és a régi tradíciókhoz ragaszkodók akik a False Emperor ellen keltek fel, nem pedig a Chaos-ra esküdtek fel, folyamatos széthúzásban vannak még a maradék légión belül is azokkal, akik már testben és/vagy lélekben a Chaos torzulásait viselik. Erre jön még ra

Abaddon, aki a néha Luna Wolves-ból lett Sons of Horus-BÓL lett Black Legion-t vezeti (nem is tudtam hogy a Black Legion ugyanaz mint a Sons of Horus, mint kiderült Horus bukása után Abaddon lett az új Warmaster és elhagyta Horus nevét, mert egy rohadék és szégyelli), és próbálja egyrészt beszervezni magához Talos-t szép szóval és erőszakkal, másrészt a Black Legion előfutáraként effektíve a halálba küldeni a Night Lords hajók maradékát, amihez az Abaddon kegyeit kereső "Exalted" / Vandred, a már mocskosul torz parancsnoka a "hőseink" hajójának, boldogan asszisztál.

Tehát egyrészt széthúzás van a katonák között, a katonák és a vezetőik között, a vezetők között, és ezen vezetők és a még nagyobb vezetők között. Ebben a káoszban próbál túlélni mindenki, aki tud, a maga értékrendje szerint ember maradni, becsületes vagy hűséges lenni a sajátjaihoz (mások kárára), miközben az Imperium egyik Forge World-jét próbálják meg kifosztani, úgy hogy az óra ketyeg, mert a Blood Angels flotta közeleg a bolygó védelmére és esélytelen túlerőben felperzselnének mindenkit, így mindig szorít az idő... persze ha jól kalkulálták az egy hónapot. 

Azt kell mondanom bár a narratíva kicsit későn áll össze (aki eddig olvasta a postot már nincs ilyen problémája), ha vakon vágsz bele, ettől kicsit nehezen haladtam az elején, de a második felében már négyesével olvastam a fejezeteket. Talos, Octavia, Septimus, és basszus legnagyobb meglepetésemre még Vandred is. First Claw maradék 3 tagja kicsit kevésbé, kettőt nem tudok megkülönböztetni, Uzas pedig egy időzített bomba barbár állat és ennyi, ami mondjuk nem kevés humor forrása ahogy állandóan leolták hogy téged senki sem kérdezett, te menj ölj arra vagy már csak jó.  

Kedvenc részlet:
 

'Where are we?' She yelled.
Her answer was a shipwide vox message, crackling with distortion, echoing from thousands of speakers across the myriad decks of the Covenant. 
'Viris colratha dath sethicara tesh dasovallian. Solruthis veh za jass.'
'And that means what exactly?' she shouted at Septimus.
'It... doesn't translate well,' he called back, already working the wheel-lock.
'Throne of God,' she muttered, the words swallowed by the shaking all around her. 'At least try!'
'Sons of our father, stand in midnight clad. We bring the night.' 
'It means', he looked back over his shoulder, ' "Brother, wear your armour. We are going to war". But as I said, it doesn't translate smoothly.

  

On 5/8/2021 at 2:43 AM, SaltyDave said:

Aaron Dembski-Bowden -  Night Lords Omnibus: Blood Reaver (2/3)

Spoiler

Hihetetlen. Még egy ilyen aljas, szemét, alávaló mocsok gyáva bandát még nem hordott a hátán a 40K univerzum mint a nightlords légió maradékát. És imádom őket. Óriási írói teljesítmény, hogy nincs egyetlen szituáció sem ahol ne ordítana róluk az arrogancia, a velejéig korrupt lélek, a haszonlesés, a szemrebbenés nélkül másokat árulás, és még is van egy saját becsületkódexük, egy olyan kötelék a first claw osztagon belül amit láthatóan semmi sem tud szétszakítani. Miért? Honnan van ez a kötelék? Ehhez évezredeket kell visszamennünk az időben a Horus Heresy idejébe, és a könyv ezt pár pillanat erejéig megteszi. Hihetetlen ahogy az író eléri hogy szimpatizáljon az olvasó ezekkel a negatív karakterekkel akár egy soros múltra utalásokkal is, ami egyfajta misztikumot, legendát körít a karakterek köré: itt vannak ők, megtépázva, mindig menekülve, roncsokból, lopott maradékokból tartják fent magukat, a hajón egy törékeny és állandóan szét-szét hulló közrend van... és találnak benne pillanatnyi boldogságot. Példa: Uzas a csapat leglabilisabb eleme, sok mást általában nem kapunk tőle mint üveges tekintettel maga elé nézést és "blood for the blood god, skulls for the skull throne" motyogást amikor nem igazán tud már mit kezdeni magával mert ég benne a belső késztetés hogy ölni, ölni, ölni kell. Aztán nagy néha vannak tiszta pillanatai, rákérdez a parancsnok szégyenérzetére, és Talos nem csinál belőle problémát, hanem megjegyzi halkan magában hogy "You spoke with such clarity brother... it was... good to hear.", de Uzas már fejben megint messze jár. A saját csapata kivert kutyaként bánik vele, mert az, és még is tudod hogy hiányzik nekik, hogy valaha megbecsült, szeretett tagja volt ennek a kis "családnak". Ha már mindenki mindenkinek testvére talán indokolt használni a család szót, de itt nem ezért, hanem mert tényleg annak érződnek. A W40K univerzum egyik nagy tragédiája a hazugságra épült családi kapcsolatok, apa-fiú és testvérek kötelékei amikor nincs valódi rokoni kapcsolat, a vér egy labor miatt köti össze őket, és a valódi testvériség később alakul ki, ha egyáltalán. A HH könyvekben mindig azt éreztem hogy persze, lojális társai egymásnak azok akik azok, de sosem mertem volna családnak hívni őket, annyira sosem éreztem szoros köteléket köztük. Itt megvan. Egy exkluzíve Traitor Astartes / Chaos szemszögű könyvben.  Hihetetlen.

A hajót vezető Exalted / Vandred elég sokat szerepel, elsősorban a Vandredet megszálló démon szemszögéből ismét, ami a bőr alá mászó, kényelmetlen érzelmi húrokat pendítő stílusban van megírva és a megszálló belső világával foglalkozik, ami gyakorlatilag egy lelki terror, elnyomás mikéntjének lassú kifejtése az elnyomó szemszögéből, miközben a testében börtönbe zárt Vandred maradékát keresi az olvasó az Exalted tettei, minden ujjmozdulata között, pontosan azért mert az Uzas-nál is hozott példát itt is megkapjuk: kapunk emlékképeket Vandred és Talos közös múltjából, és ahogy olvasod a lapokat és elkap a "basszus, ezek tűzbe mentek egymásért, szívvel-lélekkel leírva" érzés, közben végig tudod mindazt amit még elolvastál hozzá, és hogy az Exalted / Vandred mennyire más most, micsoda feszültség uralkodik a jelenléte miatt, milyen veszélyes, hogy megoszlik a legénység a vele vagy ellene kérdésben. "How the mighty have fallen" - ez igazából össze is foglalhatná a könyvet. 

A katonákat kicsit magunk mögött hagyva továbbra is ott van Septimus és Octavia - illetve most már Nonus is, akinek a "csatlakozás" sztorija valami vérfagyasztó volt ahogy a civilek szemszögéből mutatta be milyen is zárt térben bujkálni a mindenkit kitakarító 3 méteres járkáló emberi tankok elől - és nagyon örülök hogy alakul a történetük. 

Nem tudom ADB hogy csinálja, de nagyon rövid, minimalista párbeszédekkel operál, még is úgy érzem mélyen ismerem a szereplőket. Talán az apró gesztusaik, szokásaik, a pozitív értelemben kiszámíthatóvá vált viselkedésük miatt - bár Talos és az Exalted vezetőkként mindig meg tudtak lepni a terveikkel amik az egész sodródó fekete várost új utakra terelik. Itt az írás minősége és a karakterek szedett-vedett bandája az ami eladja a könyvet, és nem maga a történet. Ahol feszültség kell, az egekben, ahol egy kis visszafogott romantika, az ember alig várja hogy meglépjék a talán sosem eljövő csókot, a jó érzékkel elszórt humor megmosolyogtatott (értitek, ez egy Warhammer 40.000 Chaos témájú könyv és ezt le lehet írni róla!!!), a harcok ütősek, és tényleg, kivétel nélkül mindenkinek szurkolni lehet, izgulni értük. Kib.szott Uzasért is, aki tényleg szándékosan egy primitív állatnak van megírva, de amikor szerinte ártatlanul vádolják egy gyilkossággal, és te mint olvasó tudod hogy nincs eléggé magánál a legtöbbször hogy ezt biztosan tudja állítani, és szurkolsz hogy ártatlan legyen, vagy hogy a többiek valahogy kiderítsék hogy az, remélvén az irgalmuknak hátha kicsit sikerül visszabillenteni abba az irányba aki valaha volt. Hogyan, ADB? Hogy éred el ezt a kapcsolatot a karakterek és az olvasó között, úgy hogy jó ha a könyv max 10%-a párbeszéd? Legyen inkább 5%. 

Kedvenc részt most spoiler miatt nem idézném be, de itt a második:

'Nobody say anything foolish.' Talos warned First Claw over the vox.
'As if we ever would.' Cyrion replied.
Each of them openly carried their weapons drawn and ready, mirroring the posture of the Red Corsairs ahead.
'Halt.' the squad leader demanded. His horned helm regarded each of the Night Lords in  turn. 'What brings you to Hell's Iris?'
Xarl snorted, resting his immense chainblade on his shoulder. 'I have a question of my own. Why do you thin-blooded little mongrels not kneel before the warriors of the First Legions?'
Talos took a breath. 'You are an absolute gift to diplomacy, brother'

 

Befejeztem: Aaron Dembsky-Bowden: Night Lords Omnibus, (3/3): Void Stalker

Szinte átrohantam rajta, már a magam tempójához képest. Iszonyatosan jó volt, mert bár akadtak harcok, akadt nagy mészárlás esélytelenek ellen, a könyv egy identitásválságra épül. A hajó immár Talos parancsnoksága alatt szeli a sötét tengert, Talosnak pedig komoly problémái vannak úgy fizikailag mint lelkileg: tudja hogy közeleg a vég, nem tudja hogy mikor, és visszatekintve az életére, a légió életére, egyfajta egzisztenciális krízisen megy át: hogy a légió jelenlegi formájában értelmetlen, hogy a Nagy Háborút nem nyerhetik meg, hogy csak túlélni nem élet. A sötét lovagból tudnám idézni: "It's not about the money, it's about sending a message". És ó olyan "üzenetet" küldött az Imperiumnak hogy az állam koppant a földön. Az egész e köré van építve: öreg, hitehagyott katonák, akiket megpróbál visszaemelni egykori dicsőségükbe. Ez az ő oldaluk a könyvben, és ez a szándék, döntés, illetve a tettek amik ezekből születnek, bizony tragikus dolgokhoz fognak vezetni, és nem mindenki éli túl. Illetve ami még nagyon tetszett, hogy Talos jövőbe látó képessége nem bizonyul megbízhatónak, van benne egy Flashforward (ha erre emlékszik valaki, ~15 éve ment, 2 évadot élt meg) effekt, hogy az hogy a látott jövőt megpróbálod elérni, talán pont az gátol majd meg abban hogy valósággá váljon, ha pedig próbálod elkerülni, talán pont attól válik valóra... vagy elkerülhetetlen? 

Minden esetre a rengeteg sötét, Konrad Curze flashbackeknél pedig kifejezetten depresszív és apátia átitatta karaktere mellé kellett egy megcsillanó reménysugár, ez pedig továbbra is Septimus és Octavia, a két egymást támogató rabszolga szerepében található meg, akikről tudnék írni egy oldalt, de nem szeretném elspoilerezni a történetüket, márpedig anélkül lehetetlen. Minden esetre nagyon a szívemhez nőttek, és ami a legdurvább, hogy olyan karaktereket "sirattam" meg a könyv vége felé akikről sosem gondoltam volna, de egyszerűen félelmetesen kevés, jól adagolt és inkább csak dolgokat sejtető párbeszédekkel olyan elegáns módon tudott adni mélységet és személyiséget az író nekik, hogy döbbenet. Nem igazán találkoztam még ezzel a fajta karakterábrázolással, hogy abszolút minimumon tartott párbeszéd formájában felépíteni egy karakterívet ami aztán olyan erővel kifizetődik és beváltja a hozzá tudat alatt fűzött reményeket hogy az ember szíve beleszakad.

Nagyon ajánlanám annak aki:

• Szereti a "rosszarcok" szemszögéből látni a történetet. Antagonisták / antihősök szerelmeseinek ez a könyv kötelező.
• Szeretne "domestic 40K"-t olvasni, ami nem a harcokról szól (bár jelen lesznek) hanem elsősorban arról hogy milyen élni ebben a világban, rengeteg békés rész van, rengeteg filozofálgatás elvekről, az élet értelméről vagy értelmetlenségéről. Mármint nem szájbarágós formában, hanem vannak karakterek akiknek a személyisége egyik vagy másik irányba húz. Nem egy Eisenhorn ilyen szinten, mert nem igazán tudnak lemenni egy random kocsmába, viszont a nomád életmódhoz otthont jelentő hajó maga is egy város, a több tízezer rabszolga városa, szóval mint helyszín abszolút el tudja látni ugyanazt a funkciót. 
• Esetleg olvasott már Horus Heresy-t, és kíváncsi volna a túlélő "árulók" életére 10.000 évvel később. A könyv érthetőségét nem zavarja meg, de iszonyatosan sok pluszt ad hozzá ha van egy legalább felszínes wikipedia szintű tudása az olvasónak arról hogy kicsoda Abaddon (HH1-3 -at olvasottaknak érdekes visszatérő karakter), mi is volt az a Siege of Terra, ki is volt az Horus, mi az a Primarch (az egyik kedvenc részletem amikor az egyik astartes arról beszél egy mellette álló embernek, milyen más volt a légió amikor még a primarch élt, mennyivel több értelme volt az egésznek, ő meg visszakérdez: "what's a Primarch?" . Én meg ülök széles vigyorral, hogy te jó isten, mennyire más világ ez már. Aki szereti látni hogy mekkorát fordult a világ, mit is jelent az a 10.000 év, mekkora felfoghatatlan különbségek vannak lélekben, motivációkban a jelen generációk és a könyv főszereplőihez hasonló már-már ősi relikviának számító emberek között, aki szereti ezt a fajta univerzumhoz és történelemhez kapcsolódó, azt megelevenítő de a messzi jövőben játszódó történeteket, az imádni fogja ezt a könyvet).

Továbbra is imádom ezt az írót. A First Heretic-el ismertem meg (max 1-2 oldallal visszább arról is írtam), most a Night Lords trilógiával már négy könyvét tudhatom magam mögött. További nagy előnye a könyvnek, hogy a múltbéli kapcsok és említés szintjén létező karakter vagy esemény felemlegetésektől eltekintve, teljesen önálló történet. Nincs más könyv ami a karaktereiről szólna korábban, és nincs folytatása, ami kötelezően belekötné más könyvekbe (ha csak nem a 3 különálló epilógusból a harmadik, de az már egy teljesen új sztorit vezetne fel teljesen új karakterekkel, tipikusan ilyen postcredits scene ami nem baj ha nem kap followupot, mert már nem fog érdekelni), mivel a történet kerek egész és lezárult.

Összesen valamivel több mint 900 oldal elég apró betűkkel, de akit érdekel, ne tántorítson el, hidd el hogy keveselni fogod, és nem azért mert rossz az írás, és filler venné el a helyet valami fontosabbtól amiről inkább "kéne" írnia (ebbe a Rise of Nagash-nál futottam bele, Mike Lee, Warhammer Fantasy), ellenkezőleg, mert annyira jó hogy bár ne fogyna el. Oh illetve van a 2. és a 3. könyv között is egy kis novellácska, a címére nem emlékszem, de echte olyan volt mint ha a 2. Alien filmbe csöppentem volna, jóféle kis kitérő. 

Idehaza 5500-5600Ft-ért kapni: https://tuan.hu/Night-Lords-The-Omnibus-Paperback vagy https://www.oxfordcorner.hu/Night-Lords-The-Omnibus-PB . Magyar fordítása nincs. Nem fényezni akarom magam de rohadtul megérte a rengeteg kutatómunka 40K könyvek terén, eddig nem olvastam olyan könyvet amit ne éreztem volna gyengének. 

Elkezdtem: Frank Herbert: DUNE: Messiah (2. könyv)

[SaltyDave 490]

20 minutes ago, SaltyDave said:

Nem fényezni akarom magam de rohadtul megérte a rengeteg kutatómunka 40K könyvek terén, eddig..

 

gyengének éreztem volna

jav

[kaszman1 1,006]

Matt Dinniman - Dungeon Crawler Carl

Egy idegen civilizáció kiirtja az emberiség 99%-át és a néhány túlélőt bedobják egy bolygó méretű dungeon-ba, ahol a videójátékok analógiájával működő életre-halálra kalandba kezdenek egymás és a különféle lények ellen. A cél: eljutni a 18. szintre. MIndezt élőben közvetítik az egész galaxisban és a versenyzőknek az a céljuk, hogy minél látványosabban szerepeljenek, ezzel is támogatókat és rajongókat szerezve maguknak. A főszereplő, Carl nekivág az ex-barátnője macskájával egy szál alsógatyában, hogy valahogy túlélje ezt a rémálmot.

Egy baromi nagy turmix műfaj, ami papíron nem lenne szabad, hogy működjön, de működik! Egyrészt LitRPG/Hunger Games/Running Man keverék, másrészt egy nagyon szórakoztató, humoros és akciódús cucc ami nagyon jól van megírva. Első könyvem az írótól, de nagyon bejön a stílusa. Be is szereztem a következő részt!

[bcom 252]

A kis herceg

Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de még felnőtt fejjel is ez a kedvenc könyvem. Évente-kétévente előveszem, mikor éppen olyan hangulatom van. Ebben a könyvben benne van minden... 

[JoeJoeJoe 234]

2 hours ago, bcom said:

A kis herceg

Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de még felnőtt fejjel is ez a kedvenc könyvem. Évente-kétévente előveszem, mikor éppen olyan hangulatom van. Ebben a könyvben benne van minden... 

Felelősséggel tartozol azért amit megszelídítettél. Úgyhogy ez a könyv felelősséggel tartozik érted :p

[moody 668]

Évek óta abba hagytam az olvasást annak ellenére hogy imádtam.  Ez annak az oka is lehetett hogy súlyos WoW függő voltam, és nagyon sokat töltöttem az MMO-k világában. A durva az, hogy így egy hónapra hogy nincs megújítva az előfizetésem döbbenek az egészre rá. Ez amúgy rekord idő.

Szóval próbálom a lelkem keveset gyógyítani, és keresni egy jó fantasyt. Jöhetnek a jobbnál jobb tippek!

[kaszman1 1,006]

21 hours ago, moody said:

Évek óta abba hagytam az olvasást annak ellenére hogy imádtam.  Ez annak az oka is lehetett hogy súlyos WoW függő voltam, és nagyon sokat töltöttem az MMO-k világában. A durva az, hogy így egy hónapra hogy nincs megújítva az előfizetésem döbbenek az egészre rá. Ez amúgy rekord idő.

Szóval próbálom a lelkem keveset gyógyítani, és keresni egy jó fantasyt. Jöhetnek a jobbnál jobb tippek!

Nem könyvet ajánlani jöttem (bár azt is lehet) hanem egy tippet adni:

Hangoskönyv.

Játék közben, főzés, takarítás, sportolás,utazás és vezetés közben is csinálhatom és a multitasking felszabadító. Nekem hatalmas változás volt, mert én is elszoktam évekig az olvasástól.

Ha meg szereted a wow-ot, akkor az általam sokat emlegetett litrpg műfajú könyveket tudom ajánlani könnyű olvasmányként. Ha érdekel ebben tudok ajánlani pár cuccot.

[moody 668]

1 hour ago, kaszman1 said:

Nem könyvet ajánlani jöttem (bár azt is lehet) hanem egy tippet adni:

Hangoskönyv.

Játék közben, főzés, takarítás, sportolás,utazás és vezetés közben is csinálhatom és a multitasking felszabadító. Nekem hatalmas változás volt, mert én is elszoktam évekig az olvasástól.

Ha meg szereted a wow-ot, akkor az általam sokat emlegetett litrpg műfajú könyveket tudom ajánlani könnyű olvasmányként. Ha érdekel ebben tudok ajánlani pár cuccot.

Én szeretek olvasni. Szeretem magát a könyvet a kezembe fogni az esti lámpafénynél és lefekvésig olvasni.

De köszi a tippet, az ilyen helyzetekre vettem a vezeték nélküli fülhallgatót, csak podcastokat hallgatni.

Amúgy jöhetnek a címek. A ködszerzeten erősen gondolkodom.

[JoeJoeJoe 234]

A ködszerzet remek, a pár száz évvel később, modernebb világban játszódó kvázi folytatása, a törvény ötvözete is, vagy az Elantris (igazából Brandon Sandersontól bármi. Nagyon benne van a világépítésben).

Van egy hatrészes sorozat, ezt most olvasom még, a Riyria sorozat. Ez ilyen könnyed fantasy sorozatnak indult, aztán minden résznél egyre komorabb és összetettebb lett. 

A tipikus klasszikus, a szél neve (bár lehet ezt már olvastad). Egyik legszebben megírt könyvsorozat, amihez szerencsém volt.  

Van a pókfény című Adrian Tchaikovsky könyv. A fazon remek ötleteket és gondolatokat rak a könyveibe. Ez olyan, mintha egy random D&D-s party nekiindulna megmenteni a világot és azt mesélné el. Azt leszámítva, hogy néhol már-már paródia szintjén kifordítja a cselekményt. Ez egy nagyon humoros könyv. Amellett pedig néha elég erősen drámai. 

Esetleg megpróbálhatod még a witcher sorozatot, a netflix adaptáció úgyse tart még sehol és abban amúgy se jön át az egyszerű középkori ember felfogás és beszédsítlus, amit a magyar fordítás is tetéz. 

Megemlíteném még a Locke Lamora hazugságai-t is, ez egy sokkal felszínesebb könyv, viszont egy veszettül szórakoztató heist történetet mesél el. Van két folytatása, de azokat nagyon lehúzták és én még nem jutottam oda. 

Remélem tudtam segíteni. 

[kaszman1 1,006]

On 10/11/2021 at 10:35 PM, moody said:

Én szeretek olvasni. Szeretem magát a könyvet a kezembe fogni az esti lámpafénynél és lefekvésig olvasni.

De köszi a tippet, az ilyen helyzetekre vettem a vezeték nélküli fülhallgatót, csak podcastokat hallgatni.

Amúgy jöhetnek a címek. A ködszerzeten erősen gondolkodom.

Lock Lamora nekem kicsit lassan indult be, de sokan dícsérik. Nálam olyan 7/10 max.

Ha már Adrian Tchaikovsky, akkor nagyon ajánlom a sci-fi témájú könyveit, pl Az idő gyermekei-t. Hihetetlen elborult ötleteket valósít meg a csávó hatalmas tudományos háttérrel.

Klasszikus fantasy, ami egyben nagy kedvencem is a King és Straub kollabjából készült Talizmán, ami egy King horror és Straub fantasy mese ötvözete.

Ha videójátékos témában és szerepjáték témában a következőket tudom ajánlani, bár nem tudom angol nyelvűek mennyire játszanak:

Scott Meyer - Off to be a wizard (Magic 2.0 sorozat)-  nem tudom készült-e fordítás. Az alapsztori, hogy egy programozó csávó unalmában egy szerverről letölt egy több gigás ASCII fájlt és addig turkál benne, amíg rájön, hogy az egyes sorokat módosítva manipulálni tudja a valóságot és a téridőt. Ezzel persze azonnal bajba kerül, mert pár nullával megtoldja a bankszámláját és mivel nyakán a rendőrség visszautazik a középkori Camelot-ba, hogy frissen szerzett tudásával udvari varázsló legyen. Hihetetlenül szórakoztató sorozat, azt hiszem már 6-7 része kijött. Igazi időutazós fantasy mátrix és programozói humor egyvelege.

Drew Hayes - NPCs - Egy csapat haver egy DnD-hez hasonló szerepjátékot játszik, amikor is a narratíva oldala megfordul és hirtelen belülről látjuk a történéseket a nem játékos karakterek szemszögéből, akik valamilyen rejtély folytán öntudatra ébrednek és elindulnak a saját kalandjukra. Nagyon geek cucc, ami egy remek kis fantasy kalandba fordul szrerethető különc karakterekkel.

Shemer Kuznits - Life Reset - egy online MMORPG-ben, amit futurisztikus fullos VR-on keresztül játszanak a főszereplő egy nagy guild vezetője, akit elárulnak a csapattagjai és megölik a játékban, ahol az a szabály hogy permadeath van és új lvl 1-es karival kell újrakezdeni. Itt valami hiba történik, mert emberünk egy lvl1-es goblinként éled újjá és beragad a játékba a tudata, így nem tudják lekapcsolni és túl kell élnie, amíg valahogy kimenekítik. Ez az egyik kedvencem, itt már hardcore LitRPG szabályok uralkodnak, minden stat és szintlépés le van vezetve. Nagyon aprólékos és meglepően szórakoztató.