Mit Olvasol Most?

[JoeJoeJoe 234]

Legenda vagyok. 1954

Ahogy utánanéztem, a Will Smithes film az ennek a könyvnek már a harmadik feldolgozása, ami azért elég érdekes, mert annak a filmnek nagyjából nulla köze van ehhez. 
Az alapszitu hasonló: Neville a föld utolsó (?) élő embere, egy kis, elbarikádozott házban él, nappal ellátmányt gyűjt, vagy a házat tatarozza, este pedig próbál nem megőrülni, ahogy a szörnyek ostromolják a házát. 
És ezzel ki is fújt a hasonlóság. Itt a szörnyek vámpírok. De az a klasszikus (na azért a Lugosi Bélánál kicsit újszerűbb ) fokhagymától és kereszttől félő, karóval megölhető példányok. Amikor ez kiderült egészen megfordult a fejemben, hogy akarom-e ezt folytatni? És milyen szerencse, hogy nem tettem le a könyvet. Ugyanis a story egy jórésze arról szól, hogy Neville, a botcsinálta tudós próbál rájönni, hogy amúgy miért is viselkednek a vámpírok, ezáltal tudományos alapokra helyezve egy mitológiai lényt, méghozzá egyébként meglepően kidolgozott és összeszedetten.Könyvnek a legjobb részei voltak, ahogy próbál Neville felszedni egy kis biológiai tudást, találni egy mikroszkópot, szerencsétlenkedni a mintaüvegekkel és végül rájönni, hogyan értelmezze a látottakat. Aztán a rejtélynek is jót tesz, ahogy hipotéziseket állít fel, amik aztán vagy jók, vagy nem, de mindenképp viszik előre az olvasót. 

Neville is egészen másfajta karakter, mint a filmben. Ő egy fél alkoholista, félig kattant, hétköznapi ember, akinek fejezetenként megfordul a fejében, hogy kimenjen a házából este és befejezze pályafutását. Annál is inkább, hogy a szörnyek úgymond kísértik. A volt szomszédja egyfolytában a nevén hívogatja (akit aztán rendszeresen megpróbál megtalálni reggel, hogy megölje), a vámpír nők mutogatják a bájaikat neki, stb... Továbbá az is tetszett, hogy elég sok időt szentel az író a háznak. Az éjszakai támadások során rendszeresen megsérül, így folyton tatarozni kell, de egyébként szó esik arról miként oldotta meg a főszereplő a kajatárolást, vagy milyen okosságokkal tartja távol a szörnyeket. Teljesen hihetővé és átélhetővé válik emiatt a sorsa. 

A könyv egyébként nem félelmetes - bár van benne két rész, ami határozottan megparáztatott -, hanem elgondolkodtató. Meri kicsit kifordítani a vámpíros sztereotipiákat, mer belemenni az utolsó ember lelki folyamataiba és a végére egy egészen ügyes csavart összehozott, ami visszamenőleg is új alapokra helyezi a szörnyek és Neville kapcsolatát. Az ilyet szeretem. 

Talán az a jó megfogalmazás, hogy ez a könyv úgy aránylik a Will Smithes filmhez, mint a Jurassic Park esetén. A könyv egy kicsit filozófiai sci-fi, a film meg az alapokat elhozó látványos cucc. Én nagyon tudom ajánlani, egyáltalán nem érződik a kora. 

8/10

[SaltyDave 490]

Dűnét olvasott valaki? 

Filózok rajta hogy bele kéne vágni de elriaszt hogy ebből is sok könyv van. Azt hittem korábban hogy ez egy könyv és annyi. A címek alapján nagyon hasonló a 40k-hoz egyébként  .

[Leon121 821]

9 hours ago, SaltyDave said:

Dűnét olvasott valaki? 

Filózok rajta hogy bele kéne vágni de elriaszt hogy ebből is sok könyv van. Azt hittem korábban hogy ez egy könyv és annyi. A címek alapján nagyon hasonló a 40k-hoz egyébként  .

Ez elég hülye kérdés volt az egyik legismertebb sci-fi sorozatról, nem gondolod? 

Van egy halom Dűne-könyv, de talán az az általános közvélekedés, hogy az eredeti trilógia kábé "elég" belőle, esetleg az első öt rész, még talán kiegészítve 1-2, Frank Herbert által írt résszel. 

Én amúgy az első három kötetet olvastam még valamikor középiskolás koromban, így az emlékeim elég homályosak már.

[payskin 917]

Az elsőt olvastam, nem tetszett. 

[bcom 253]

13 hours ago, SaltyDave said:

Dűnét olvasott valaki? 

Filózok rajta hogy bele kéne vágni de elriaszt hogy ebből is sok könyv van. Azt hittem korábban hogy ez egy könyv és annyi. A címek alapján nagyon hasonló a 40k-hoz egyébként  .

Nagyon messze van a 40k-tól.

A sok kötet ne riasszon. Kezdd a legelsővel (A Dűne, Magyarországon két kötetben jelent meg régen), semiképp ne történeti időrendben. Ha az első 100-150 oldal tetszik, rájössz, hogy a te világod-e. Az ezt követő kötetek folytatások, de időnként óriási időbeli és történeti ugrásokkal.

Az eredeti sorozat:

A Dűne (1965)
A Dűne messiása (1969)
A Dűne gyermekei (1976)
A Dűne istencsászára (1981)
A Dűne eretnekei (1984)
A Dűne Káptalanház (1985)

*wikipedia

Én pl. 20 évet kihagytam az első könyv és a Dűne Messiása között. Minden további kötet csak előzmény, kiegészítés, spinoff stb. Ráadásul azokat sokat szidják az írásmód miatt is (nem F. Herbert írta őket).

Mire számíts? Techno-steampunk-fantasy-hardcore sci-fi, eksönnel, filozofiával, családdal, társadalmi elemzéssel. Na, ez mind benne van, de felejtsd el az ezekkel kapcsolatos asszociációdat. (Steampunk-fantasyt szerintem csak én látom bele, azt sem a klasszikus értelemben, lényegében semmi nincs benne klasszikus értelemben.) Egy nagyon jól felépített világ, végletekig kidolgozott karakter-jellemek, amik néha már zavaróak is (de persze mindenki okkal olyan, amilyen), az elején csak homályos utalások a technológiára, nagy nemesi házak, uralkodói udvar, politika, intrika, további frakciók, jó nagy adag tudománnyal és misztikummal. És igen, élettörténetek, romantika, társadalom egy óriási rejtett, később nyílt háború közepén.

Én csak javasolni tudom, mert imádom. És teljesen megértem azt akinek nem jön be. Olvasni könnyű, szeretni nehéz. Olvasd és fogod tudni, hogy kell-e neked. 

[SaltyDave 490]

On 6/16/2020 at 12:54 PM, bcom said:

Nagyon messze van a 40k-tól.

A sok kötet ne riasszon. Kezdd a legelsővel (A Dűne, Magyarországon két kötetben jelent meg régen), semiképp ne történeti időrendben. Ha az első 100-150 oldal tetszik, rájössz, hogy a te világod-e. Az ezt követő kötetek folytatások, de időnként óriási időbeli és történeti ugrásokkal.

Az eredeti sorozat:

A Dűne (1965)
A Dűne messiása (1969)
A Dűne gyermekei (1976)
A Dűne istencsászára (1981)
A Dűne eretnekei (1984)
A Dűne Káptalanház (1985)

*wikipedia

Én pl. 20 évet kihagytam az első könyv és a Dűne Messiása között. Minden további kötet csak előzmény, kiegészítés, spinoff stb. Ráadásul azokat sokat szidják az írásmód miatt is (nem F. Herbert írta őket).

Mire számíts? Techno-steampunk-fantasy-hardcore sci-fi, eksönnel, filozofiával, családdal, társadalmi elemzéssel. Na, ez mind benne van, de felejtsd el az ezekkel kapcsolatos asszociációdat. (Steampunk-fantasyt szerintem csak én látom bele, azt sem a klasszikus értelemben, lényegében semmi nincs benne klasszikus értelemben.) Egy nagyon jól felépített világ, végletekig kidolgozott karakter-jellemek, amik néha már zavaróak is (de persze mindenki okkal olyan, amilyen), az elején csak homályos utalások a technológiára, nagy nemesi házak, uralkodói udvar, politika, intrika, további frakciók, jó nagy adag tudománnyal és misztikummal. És igen, élettörténetek, romantika, társadalom egy óriási rejtett, később nyílt háború közepén.

Én csak javasolni tudom, mert imádom. És teljesen megértem azt akinek nem jön be. Olvasni könnyű, szeretni nehéz. Olvasd és fogod tudni, hogy kell-e neked. 

Szerintem az alap elsőt beszerzem majd egy ponton. Még filózok rajta hogy magyar vagy angol nyelven, de annyi angol könyvem van már Warhammer témában (és pár másban is) hogy szerintem jó lesz magyarul. 

Apropó vettem még egy Warhammer 40K könyvet:

Fehérvári Péter - Requiem Infernal
https://www.goodreads.com/book/show/44180899-requiem-infernal?ac=1&from_search=true&qid=ASZD7YOiaG&rank=1
Review-k alapján iszonyatosan jó pszichológiai horror és nem is annyira W40K, hanem inkább önálló történet, W40K környezetbe ágyazva, de a világától szinte teljesen függetlenül. A Chaos-t dolgozza fel úgymond, de nem úgy mint az ember és a univerzum rendjének ősellenségét ami megront, hanem ami a következménye, manifesztálódása az emberek bűneinek: hiúság, erőszak, gyilkolás, becstelenség, árulás, önzés, stb. ahogy az emberi viselkedés és lélek része, úgy maga a Chaos is amit ezek táplálnak, így legnagyobb ellenségünk nem a harctérre újra és újra visszatérő démonok, hanem mi magunk - így pedig győzelmet sem arathatunk, de harcolni szívben-lélekben, ugyanúgy kell, még ha hiábavaló is. 

2700Ft volt 38% off-on kuponnal. 

[SaltyDave 490]

On 6/10/2020 at 7:30 PM, SaltyDave said:

Dan Abnett: Horus Rising (Horus Heresy I)

Nagyon élveztem. A könyv Horus keresztes hadjáratát követi, és meséli el egy-egy rövid fejezetét a Mournival, Horus privát tanácsadói szemén keresztül, akik a Crusade Expedition flotta különféle légióiból, de leginkább a Horus alá tartozó Luna Wolves légióból kerülnek ki. A Luna Wolves Astartes Chapter soraiban ismerjük meg Garviel Loken-t, aki a könyv főszereplője is lesz - Horus belső köreibe tartozó társai figyelmét pedig az kelti fel, hogy Loken kételkedni kezd a hadjárat jogosságában. Kronológiailag a 30. évezredben járunk, amikor is az emberiség által kolonizált űrt szétmarcangolta a belső viszály, függetlenedésre vágyó vagy egyszerűen az idegenekkel való háborúban évezredek óta elveszettnek hitt emberi bolygók felderítése és az Imperium zászlaja alá egyesítése céljából az Emperor első fiát, Horus-t bízta meg a nagy egyesítés befejezésével. Horus pedig apjától kapott főbb irányelvek alapján írtja ami idegen, keblére öleli aki rég elveszett rokonként fejet hajt az Imperium érkezésekor, és erővel betöri a világokat, amik nem. Lokenben pedig felmerül a kérdés: azokat a virágzó, a miénktől ugyan már különböző és másfelé fejlődött világokat, kultúrákat amik jól elvannak magukban, nem hagyhatnánk egyszerűen békén?

Amire nem számítottam, hogy Horus azért veszi maga mellé Lokent, mert ő is régóta ezen gondolkozik, csak a seregei fanatikusan követik az Emperor által hozott főbb diktátumokat... melyek ezer éves háború alatt születtek, és békeidőben esetleg változtatásra szorulnak. Mit tegyen a vezető? Menjen szembe apja szavait betűről betűre követő, háborúra teremtett és éhező hadseregének minden tisztjével? Vagy ha kell igazságtalanul bár, de a parancs szerint próbáljon meg toleranciát, diplomáciát alkalmazni és tanítani? 

Az Emperor és "fiai" (Primarch-ok, első köztük Horus) kiirtották az Imperium kultúrájából a vallást. A technokrata, istenekben és szellemekben rég nem hívő emberiség szívében azonban ott a vágy, valami felsőbb, valami megfoghatatlan égi hatalomba kapaszkodjon sötét óráiban, és így épül szépen lassan a kultusz az Emperor és a Primarch-ok köré, akik foggal körömmel ragaszkodnak halandóságukhoz, és az általuk vizionált vallásmentes utópia képéhez, de tehetetlenül szemben találják magukat ezzel a látszólag futótűzként terjedő hittel, aminek bálványai ők maguk. 

Ez a könyv főszereplőinek "belső" története, míg a külső 3 nagy kultúrával való találkozást ölel fel, amik során szépen lassan a fenti témák kibontakoznak. Az első egy frissen meghódított korábban független emberi világ csatáinak utolsó pillanatait mutatja be, majd utána a domináns kultúra térhódítását: az okozott kár helyére a dicső megmentők csodálatos városokat emelnek, otthonokat teremtenek, szobrokat húznak fel - természetesen a saját képükre formálva azokat. Itt ismerkedünk meg a hadjárattal utazó írók, költők, újságírók, riporterek (gyűjtőnéven remembrancers) közösségének pár oszlopos tagjával, köztük egy nővel aki Garviel Loken afféle személyes biográfusa, "terapeutája" lesz, és végig kísér majd a könyvön minket. Megismerkedünk a Chaos-al egy olyan szemszögből, amikor a létezése még csak nagyon kevés beavatottak számára ismert, isteneik létezése vicc kategóriaként él, és a démonok is csak mendemondának vannak titulálva.. amíg egyszer csak többé már nem. Eddig kb. a könyv feléig jutottunk, és a második felét megint el lehet felezni a két másik háború között: az egyik egy tipikus absztrakt alien vérontás mert hát 40K könyv és ne csak elvekről, kultúráról, politikáról, önmegkérdőjelezésről legyen benne szó, hanem legyen azért egy kiadós gore szekció is, hősies öngyilkos rohamokkal. Tarvitz szerepében itt is kapunk egy új szerethető karaktert, remélem a következő könyvben még több szerepet kap. A könyv utolsó részében az expedíciós flotta egy az Imperiumnál technikailag fejlettebb, kultúrában semmivel sem elmaradottabb, tiszteletre méltó emberi civilizációra lel - akik a legyőzött idegeneket élni hagyják börtönbolygókon, a teljes kiirtás helyett. Ők jobbak-e nálunk, emberiességesebbek-e mint mi vagyunk? Nem tanulhatnánk valamit tőlük? Horust ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják és végre esélyt kap egy békés első lépésre. Hogy hogyan sikerül, hogy változik (vagy nem) a főbb karakterek világnézete, és velük az Imperium jövőbeni sorsa... azt meghagyom meglepetésnek.

Oh és nagyon tetszik még hogy az író nem csak bedob mindenkit a kalapba: szép fokozatosan van adagolva, nulláról a 40K világának felfedezése. Nem csak kronológiailag nulláról, de pl. az Emperor 20 fiát és a hozzá tartozó légiókat nem megjegyezhetetlenül ömlesztve kapjuk, hanem kapunk kemény kettőt (Horus és Sanguinius), illetve még 1-2-őt pár mondatos említés erejéig, és megismerhetjük őket, hogy milyen emberek. És basszus fantasztikus, karizmatikus, magával ragadó személyiség mindkettő, a különféle légiók (hármat ismerünk meg, Luna Wolves, Emperor's Children, Blood Angels egy picit) eltérő karaktere is érdekesen van lefestve, szervesen beleszőve a fő cselekménybe, ami tovább árnyalja a hozzájuk tartozók gondolkodásmódjának megismerését. Dan Abnett nagyon tud. Picit wikiztem hogyan is van az hogy Sanguinius-nak angyalszárnyai vannak, aminek során azért durva spoilerekbe futottam (azt tudni kell előre hogy Horus valamiképp árulónak lesz bélyegezve majd egyszer valamelyik könyvben, hogy miért és hogy nem tudom, de az Emperor 20 fiából 10 mellé áll és később ezek a légiók lesznek amiket 40K-ban már Chaos Warriors-ként ismerünk. De nem akartam tudni Sanguinius döntését, jövőjét :( ).

 

Folytatom a félbehagyott Witcher 4-et, de alig várom hogy a Horus Heresy-t is folytassam. Nyilván nem fogom elolvasni az összeset (valami 53 vagy 63 van azt hiszem) de az első hármat 1000%, ha úgy vesszük az első ötöt 99%  .

Andzrej Sapowski: Witcher 4
Elég rég befejeztem már, csak nem írtam róla. Arra emlékszem hogy a könyv második része az annyira szidott bál után sokkal-sokkal jobb, pörgősebb, izgalmasabb. Párom 2 könyv hátrányból indult a Witcher-el, mire én a 4.-et befejeztem ő kiolvasta mind a 8-at O.o . Állítólag innen kezdve nem igazán lesz benne Geralt és főleg Ciri solo adventures tematikájú a dolog, amit sajnálok mert Ciri ahogy egyre idősebb úgy egyre utálatosabb karakter számomra. Viszont az 5. kötetben lesz egy Milva nevű tünde lány, aki így a spoilerfree leírás alapján kiköpött Dragon Age Inquisition Serája aki viszont az egyik kedvenc karakterem valaha, szóval őt várom .

Graham McNail: False Gods (Horus Heresy #2)
A W40K univerzum előzmény sorozatának nyitótrilógiája folytatódik, és nagyon megérte elolvasni. McNail mint író érezhetően egyszerűbb nyelvezettel és stílussal végzi a munkáját Abnett-hez képest (továbbra is angolul olvasom az összeset tehát nem a fordítást minősíti), ami nem feltétlenül baj. Abnett megágyazott fantasztikus karaktereknek, és egy sokkal lassabb volumenű könyvben előkészítette a felpörgő folytatást, ahol már sor kellett kerüljön történelmi, kulcsfontosságú eseményekre is, amiket McNail fantasztikusan tudott leírni legyen szó akár akcióról, akár elvont horrorról vagy az ismert 40K jövő pokolként lefestéséről, és korábban oly jól felépített karakterek mozgatásáról akik közül egyet sem érzek hátrahagyottnak, aki kicsit parkolópályára került esetleg a relatíve olcsó komába került húzással, az pedig így is kicsit sok figyelmet kapott eddig is, ráadásul drasztikusan átíródik a szerepe de még fontosabb komában is mint addig valaha. A háttérben gyűrűző összeesküvések, és nem csak a begyűrűző Chaos korrupció, kiválóan reprezentálják kicsiben a társadalmi törésvonalakat, ideológiai összeférhetetlenségeket amik itt még karakter szinten, később galaxisszerte megosztják majd az emberiséget és polgárháborúba taszítják az Imperiumot. Remek könyv, minden esélye megvolt rá hogy középkategóriás összekötő darab legyen a puskaport a 3. könyvre tartalékoló hozzáállással, de egyszerre lövi el a sajátját fényárban, és tart meg még jó sokat a harmadikra, amit - Galaxy in Flames - azonnal el is kezdtem a Witcher 5 helyett. Egy icipici negatívumot fogalmaznék meg, még pedig azt hogy Horus konkrétan miért is fordul el az apjától, az Emperor-tól: mini spoiler

Spoiler

- mert lát egy jövőt, amiben az apját és bizonyos más testvéreit istenítik, szobrokat emelnek nekik, és ő illetve pár testvére nincs köztük. Itt pedig elönti az agyát az igazságérzetének sértése, hogy márpedig ő az Emperor bajnoka, aki befejezi az emberiség újra egyesítését, hiszen ő Warmaster, a cím amit testvérei sokan szerettek volna magukénak, hát hogy fordulhatott el így tőle az apja, és az emberiségtől is mert hagyja hogy istenként bánjanak vele... ami persze nem igaz, de a jövőkép amit látott attól még igaz, csak félreértelmezett. Hát elárulja és megpróbálja megdönteni a hatalmát, átvenni a helyét - a 3. könyvben erre haladok - de soha fel sem merül hogy ez a jövő pont azért néz ki így, és azért nincs szobrok között, mert árulóként tekintenek rá ezért a döntéséért, és kudarcot is fog vallani. Próbálom a sérülésének betudni, a halálközeli élményének azt hogy ilyen könnyen eldobja magától a korábbi értékrendjét, mert ennél egy sokkal bölcsebb és kiforrottabb karakter volt Abnett könyvében. Most is ravasz ha a mozgalma megszervezéséről van szó, de nekem kicsit csalódás hogy lett az oka az árulásának, ahelyett hogy a Chaos úgymond elcsábítaná, megfertőzné. Bár ez konkrétan megtörténik, fizikailag és szellemileg is, a döntés még is az övé volt, és kissé.. butuska, egyszerű karakter volt abban a pillanatban, hogy a jövőt kőbe vésettnek vette, a látomást elégnek az áruláshoz, de annyira még se kőbe vésettnek, mert meg is meg akarja változtatni. Itt a logika megbicsaklik.

 

[SaltyDave 490]

Ben Counter: Galaxy in Flames (Horus Heresy III)

Összességében csalódás. Részben azért mert rossz elvárásokkal ültem le elé, részben pedig jogosan. A könyv első fele fantasztikus: lassú, feszült építkezés a Nagy Árulás felé, sok-sok már jól ismert és szeretett karakter szemén át. Mind érzi hogy valami nincs rendben, és senki sem tudja még legrosszabb esetnek sem elképzelni sem hogy az áruló a legmagasabb, szinte istenként tisztelt és szeretett Horus, és hogy az ő narratívája változik meg a világról és apjáról úgy, hogy önmagát még mindig a jó oldalra sorolja, viszont az apjához, az Emperor-hoz hűeket az ellenségének tekinti. Olvasóként pillanatokat kapunk el ebből, és mi ugyan tudjuk hogy az elkerülhetetlen és elképzelhetetlen jeleit látjuk, de "in universe" még annyira ártatlannak tűnik... jövő-menő primarchák, köztük a szokásos zárt körű megbeszélések.

Aztán szép lassan elkezdenek fogyatkozni a másként gondolkodók. Aztán a velük egy húron pendülő mellékkarakterek, többeket közülük régóta követünk, többek pedig megússzák majd - csak ne spoilerezek semmit. Aztán egy hátborzongató pillanatban Horus kiadja A parancsot, és a világ a feje tetejére borul. Ben Counter fantasztikus munkát végzett hogy az elszabaduló erőszakot és káoszt lefesse az áldozatok szerepéből: civilek, a császárhoz hű légiósok szemszögéből, akiket mesteri háttérmunkával, és vezetőjükbe vetett vak hitük segítségével sikerült a sötétben tartani a valódi eseményeket illetően. 

Éééés itt jön be Isstvan III és V, a bolygó és a holdja ahol a nagy tisztogatás megkezdődik, ahol Horus a lojalistákat és az "árulókat" (az ő szemszögéből a hozzá lojálisakat), légiót légiónak, testvért testvérnek ereszt egy gigantikus, bolygónyi összecsapásban. Ez az a rész, amibe belefáradtam. Korábban talán mint más 40K fanok, mert még ők is elismerik hogy csak véges száma van hogy hányféleképp lehet leírni egy ütközetet astartes és astartes között, de egyszerűen túl hosszú volt, túl önismétlő. Vannak benne olyan gigantikus pusztítások amikhez még nem volt szerencsém 40K könyvben, játékokban igen, de leírva brutális, csontig hatoló. Viszont... sajnos az író túlságosan belemerül ebbe a nagy csatába, ami kitart szinte az utolsó lapokig.

Míg én abban a hitben voltam hogy a Horus Heresy I-III, mint összefüggő trilógia, ott fog véget érni hogy Horus halálosan megsebesíti a császárt, Horus-t pedig megölik. Hát a fenét. Még csak a könyv végén indul el Terra felé. A Horus Rising, False Gods, és a Galaxy in Flames mint összefüggő trilógia, működik ugyan, de óriási cliffhangerrel végződik, innen pedig a történet szétágazik több szálra, amit más-más könyvek visznek tovább, amik aztán tovább ágaznak, és így mindenki megtalálja a kedvenceihez tartozó "merchendise" könyvet. Én viszont összefüggő, szép ívű történetet szeretnék addig amíg eljutunk Horus haláláig, és a császár megsebesítéséig. És akkor indul a guide és könyv vadászat, a HH mely részei kellenek ehhez. Biztosan nem fogok elolvasni egy 8 kötetes Siege of Terra ostromot. Talán a legutolsó darabját. 

Minden esetre most 40K szünet van, ez így eléggé kikapcsolt.

Belevágtam a Dűnébe. 

[SaltyDave 490]

DUNE (Frank Herbert)

Felemás érzésekkel tettem le ezt a könyvet nagyjából egy hete - végigolvastam, már ami a történetet illeti, az utána következő pár oldal függeléket már nem. Több oldalról is meg lehet közelíteni a könyvet, mindegyikbe igyekszem a magam amatőr módján belefogni. Egyrészt mint sci-fi, a maga korában elhiszem hogy kiemelkedő alkotás volt, 1965-ben ez valami lenyűgöző részletességű sci-fi lehetett, s habár ma már inkább vagyunk hasonló volumenű és kidolgozottságú sci-fi univerzumokhoz szokva, kondicionálva (hah! get it) mint akkor, azért most is tartogatott magában egy-egy "váo" jelenetet, amikor olyan képet tudott lelki szemeim elé festeni amivel még nem találkoztam. Ilyen volt

Spoiler

Paul első homokféreg lovaglása, ahogy a dobolóval kiállt egy dűne tetejére és a kilóméter hosszú homokférget magához csalta, csak hogy rezzenéstelenül állva tökéletesen kiszámolva annak pályáját, karnyújtásnyira menjen el mellette ez az iszonyatos hegyomlás, amire aztán horgos kötelekkel felkapaszkodva, megzabolázva azt gyakorlatilag lovagolt rajta, az brutál jó volt megírva.

A könyv elejében az új GABO kiadós verzió kapott egy pár oldalas előszót, amiben kicsit mesélnek a könyv fogadtatásáról, történelméről ha úgy tetszik, jelentőségéről a sci-fi irodalomban. Ebből kiderül hogy Herbert fantáziáját nagyon mozgatta az ökológia, környzettudatosság és ez iránt érzett felelősség, könyvének főhőse eredetileg egy ökológus / planetológus lett volna akire könnyen ráismerhet az olvasó mint mellékkarakter, ami viszont fontosabb hogy az Arrakis bolygójának őslakos népét ezen karakter tanításai mélyen megváltoztatták, és ennek üzenet napjainkban aktuálisabb mint az író életében valaha. Érdekes hogy egy könyv, témakör, illetve az adott témakör elvi megközelítése és értékrendbe "skálázása" mennyire párhuzamba állítható akár aktuálpolitikai valósággal. Fantasztikus részletességgel és megdöbbentő hitelességgel képes a víz értékét lefesteni, majd hirtelen bedobni az olvasónak hogy

Spoiler

gyakorlatilag tengereket őriznek a fremenek titokban a felszín alatt, és inkább szomjan halnak sokan közülük sem hogy ezen tartalékokhoz nyúljanak amik a jövő generációja számára vannak félretéve, akik majd egy matematikailag pontosan kiszámított ökológiai átformálás után a paradicsomban élhetnek a mostani kietlen sivatag helyén (köhhint CSOK köhhint)

Ha pedig már itt tartunk, megkérdezném Herbertet ha volna rá lehetőségem, hogy ugyan miért gyűlöl minket ennyire? Kizártnak tartom hogy az író nem a valódi népekről és eszmékről mintázta volna a sivatagi fremeneket (free men?) akik nyelvük, kultúrájuk, vallási szokásaik, öltözködésük, társadalmi berendezkedés alapján kizárt hogy nem az arab népekről lennének mintázva, míg az ellenségkép gyakorlatilag kivétel nélkül imperialista, kapitalista világkép képviselői és termékei. Számtalan példa van persze a gonosz hatalmas birodalom és az az ellen sikeresen felkelő lázadók történetminta gyártásáról, ha más nem hát a Star Wars ami egyből eszünkbe ötölhet, de itt a valódi népekkel húzható párhuzamok elég specifikusak. Ami persze nem feltétlenül baj, amíg az író tud egyensúlyt tartani és mindkét oldalról egyaránt bemutatni a jót és a rosszat is, amire.. hát mondhatjuk azt hogy végül is sikeresen megvalósult. Pault gyötri a fremen dzsihád jövőképe amit mindenáron el akar kerülni, ugyanakkor az Atreides családon és Dr. Kynes-en kívül jó lett volna egy kicsit több jót látni az Imperiumból. 

Hogy a könyv történelmi jelentőségű, kétség nem fér hozzá, és ezért örülök hogy elolvastam. Szokás mondani hogy ha nem lett volna a Dűne, ma nem lenne Star Wars. Megjegyzem valószínűleg Warhammer 40.000 se ugyanis brutális mennyiségben emel át az univerzuma Herbertéből, kicsit olyan érzés is volt a sok 40K könyv után, között, hogy mint ha annak olvasnám egy pre-pre-pre-prequelét. Szerettem nagyon a történetmesélés azon formáját ahogy minden fejezet elején kapunk egy-egy idézetet olyan karakterektől akiket még nem ismertünk meg, túlnyomó többségben olyan eseményekről amiket még nem ismertünk meg, de olyan karakerekRŐL akit már ismerünk, vagy ismerni vélünk. Ez zseniális módja nem csak az érdeklődés fenntartásának és az olvasó folyamatos gondolkodására késztetésének, de az univerzumépítésnek is.

Ezért van az, hogy azon furcsa paradoxon kijelentésemmel kell hogy megbirkózzak írásos formában, hogy egy ilyen legendás könyv legendás írójáról azt kell hogy mondjam nem tud írni. A legtöbb karakter, Leto herceg kivételével gyakorlatilag nem rendelkezik személyiséggel. Szokás az úgynevezett vehicle, azaz jármű szót használni arra az írástechnikára amikor az olvasó számára egy adott karakter úgymond az egyetlen szemszög, az üres váz aminek a helyébe lépve az ő szemén át láthatja a világot. A Dűnével számomra az a gond, hogy gyakorlatilag mindenki ilyen. Ilyen Paul, aki gyakorlatilag ahogy a plot armor / convincience megkívánja, jövőbe látó képességével kénye-kedve szerint tekeri az eseményeket, támadhatatlan és tökéletes lore magyarázattal szolgálva az írónak hogy bármit bármikor megléphessen, ami a történetvezetés kárára megy, de nagyon. Nem csak mert felmerül a kérdés hogy "oké de akkor korábban X és Y és Z helyzetben miért nem?" hanem mert egyik oldalról a másikra fogja magát

Spoiler

és megnyer egy háborút aminek még csak az első csatáját kéne vívnia.

Ennek megfelelően személyisége gyakorlatilag kimerül a belső monológokban, gondolatokban, önmagában való kételkedésben, a világgal és másokkal való interakciója kivétel nélkül számító, hideg, embertelen. Amikor pedig mindenki ilyen, de még egy 2(!) éves kislány is, akkor nehéz bárkivel szimpatizálni. Jessica lehetett volna a kivétel, de mivel Herbert plot convinience írásmódja sorozatosan teszi súlytalan és érdektelen karakterré, még ő sem. Ó

Spoiler

mérget ivott! Hirtelen képessé válik a testében lévő folyadék molekulaszerkezetének módosítására így hatástalanítva bármilyen mérget. Ó összeolvadt a személyisége több generációnyi fremen sámánasszonyéval (Avatar, na, valaki?), de ezzel csak akkor kell kezdeni valamit amikor már túl régóta nem foglalkoztunk vele, gyakorlatban nem jelenik meg. Taníthatná Pault a fremenek történelméről például ami engem mint olvasót is érdekel, helyette ugrunk 2-3 évet az időben és mindenki tud mindent, csak az olvasó nem.

Rideg, számító és embertelen Paul, Jessica, de még

Spoiler

Alia is, aki egy KÉT ÉVES KISLÁNY

, ráadásul ők egy család, és nincs egy természetes, empatikus, szeretetteljes szavuk egymáshoz évek leforgása alatt. Egyszerűen nem hiteles, nem valódi, és e téren igen is Dan Abnett oda-vissza veri a 40K műveivel Herbertet (Horus Rising és Eisenhorn sorozat mindenképp).

Szóval na, vegyes a kép, de összességében pozitív. Még nem tudom folytatom-e a könyvsorozatot, egyrészt szeretném tudni hogy Paul mihez kezd ezután, másrészt a 2. könyv előszavát elolvasva Herbert olyan irányba viszi tovább a történetét, ami a korabeli közönségnek nagyon megfeküdte a gyomrát, ma már viszont divatos és igény van rá:  tetszik hogy az író matematikai precizitással bontja le a hősideál képét, önálló gondolkodásra és kétkedésre buzdít, de azért kell egy valaki, akibe kapaszkodhatunk, akinek szurkolhatunk, aki emberi és nem csak hibái, de erényei miatt is. A hősideál és a követendő karizmatikus vezető képének lebontása nyilván nem illeszkedett a korabeli klasszikus hőstörténetek közé, ma viszont aranykorát éli, szóval aki vevő a témára, bátran vágjon bele. Arra viszont legyetek felkészülve hogy bődületes cliffhangerrel zárul, ami ordít a folytatásért. 

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon 312]

Dezső András - Maffiózók mackónadrágban

(A magyar szervezett bűnözés regényes története a 70-es évektől napjainkig)

Könnyen olvasható, nagyon érdekes.

[JoeJoeJoe 234]

Utóbbi hónap termése:

Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója

Történelmileg elég nagyhatású könyv - Lincoln viccelődött is vele, hogy emiatt tört ki a polgárháború - a rabszolgaság intézményének egy bemutatása. Majd 200 éves a könyv, de nyelvezetileg nem volt gondom vele. Kicsit átmegy néha didaktikusba, amikor minden színesbőrüről kiderül, hogy amúgy tök jó arc, de ez nem volt túl zavaró. A címszereplő egy nagyon szerethető karakter, akinek a kalváriája szerintem elég kalandos volt, végig lekötött. Tetszett, hogy több, egymást nem érintő történetszál volt, a fiával menekülő nő, aki kanadába tart, elég izgalmas volt, az életbe belecsömörödött nő, aki egy rendkívül szórakoztató módon kijátssza a rabszolgatartóját is jó volt. A könyv nyelvezete nagyon kedves volt, megvolt az a feeling, mintha a nagymamád mesélne a kandalló mellett egy történetet, azaz nagyon kedves szavakat használ és néha kiszól az olvasónak. A célját is persze elérte, elég felháborító volt sok jelenet, főleg amikor olyan természetességgel bántották a rabszolgákat, mint egy használati tárgyat. Adott egy plusz élményt, hogy az írónő tényleg a saját élményeiből indult ki.

8/10   

Iain M. Banks: Hidrogén szonáta

Egyik felem mindig Banks-ot akar olvasni, mert okos, kreatív, vicces, másik felem meg fél tőle, mert amúgy piszkosul nem tudom sokszor felvenni a fonalat  . Ez is egy ilyen könyv. Ha most leírnám miről szól... Na jó, megpróbálom. Szóval van egy faj, ami tovább akar lépni kollektívan egy magasabb rendű életbe, mert úgy érzik eljött az ideje. Arra készülnek, hogy 30 nap múlva szublimálnak és bye bye anyagi világ, a cuccaikat meg odaadják aki kéri. Ugyanakkor jön egy másik faj, hogy a hihetetlenül pontos szentírásotok, ami azt mondja, hogy most jött el az idő a továbblépésre, az igazából kamu. És ezzel kitör egy kis belkonfliktus, a kormányzat próbálja eltüntetni a nyomokat, hogy ez a feltevés egyáltalán létezik, de a Kultúra (kb mind a föderáció a star trek-ben) MI vezette űrhajói rákattannak az ügyre és megpróbálnak bizonyosságot nyerni, hogy mi is az igazság. Emiatt pedig meg kell találniuk a tízezer éves embert, aki ott volt a Kultúra alapításánál. 

Nem ez az első regényem ebben a világban, de még mindig olyan az egész, hogy egy fejezetébe több az ötlet, mint más egész könyvébe. Emiatt nagyon nagyon nehezen követhető néhol, viszont az 50. oldal körül úgy elkapott egy a konteóval bélelt story, hogy alig bírtam letenni. 
A második fő vonzereje ennek a világnak, a hülye nevű MI űrhajók, akik tök furák, az itt is megvan. Kedvencem a Tévedés ne essék... nevű hajó, amikor találkozik egy másik fajjal, és próbálják dekódolni, hogy az a "..." mi a fenét jelent a nevében  . Lassan be fogom pótolgatni a sci-fi ezen alapműveit. De azért ez is megterhelt, úgyhogy most megint pihentetem a témát  

Guy Haley: Sötét Impérium

Másik topicba írtunk róla. Egy nagyon érdekes regény, alapvetése, hogy visszahoz egy karaktert a birodalom fénykorából és az ő szemén keresztül kapunk egy mélyebb betekintést, hogy mi volt, mi lett és mennyire rossz a jelen. Persze mivel a Császár egy gyermekéről van szó, emiatt csatározások is vannak benne, de fura mód a legjobb részek szerintem a főszereplő eszmefuttatásai voltak, meg ahogy kezd beilleszkedni a világba. A másik legjobb része a járványok káosz istenének emberinek a fejezetei, szerintem ennél jobb, azaz gusztustalanabb leírását ezeknek a lényeket, nem olvastam még, külön tetszett, ahogy teljesen normális katonák elméjének megbomlását írta le az író. Várom a folytatását.

John le Carré: Tükrök háborúja

Banks mellett Carré a nagy felfedezettem. Szeretem ezeket a régivágású kémregényeit, ahol lőni kb sose lőnek, viszont sok aktát eltologatnak a történet folyamán . Ez egy kicsit szatirisztikusabb regénye, Anglia "másik" titkosügynöksége feltámad vegetálásából és megpróbál egy ügynököt bejuttatni az NDK-ba. A történet valójában az ügynök kiképzése és a jogi háttér felépítéséről szól, ami tök meglepő, mert élveztem. Tele van kis apróságokkal, fogásokkal, amikből érződik, hogy az író érti amiről beszél. És mint ahogy eddig minden általam olvasott könyvénél, itt is megvan a keserű szájízt hagyó vég. Ami nem hiba, hanem csak ilyen a világ. 

[bcom 253]

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése

A másik topicban meghoztátok a kedvem a 40k-hoz. Abnett-től eddig csak Gauntot olvastam, 30k-t pedig még egyáltalán nem. Persze a sztorit nagy vonalakban ismerem és sok primarch történetét is, de talán jobb is így. Elkapott már az első két fejezettel.

[SaltyDave 490]

On 1/2/2021 at 9:38 PM, bcom said:

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése

A másik topicban meghoztátok a kedvem a 40k-hoz. Abnett-től eddig csak Gauntot olvastam, 30k-t pedig még egyáltalán nem. Persze a sztorit nagy vonalakban ismerem és sok primarch történetét is, de talán jobb is így. Elkapott már az első két fejezettel.

Mocskos jó könyv a két folytatása kicsit kevésbé, de azokkal a kerek a dolog, itt kicsit felgörgetsz / lapozol egyet max kettőt (nem egy aktív topik  ) írtam mindegyik W40K könyvről amit olvastam (30K beleértve). Én most olvasom Aaron Dembsky-Bowden-től a First Heretic-et, ami kronológiailag a legelső (amúgy azt hiszem HH 14. kötet), Lorgar-ról szól akinek a könyve majd előbukkan a Horus trilógiában. A Horus Rising óta nem kapott el ennyire író. Ha Abnett tetszik, ADB-nek mindenképp adj egy esélyt. 

[SaltyDave 490]

Ez de rohadt jó csomag:

https://tuan.hu/Warhammer-40000/Adeptus-Mechanicus-Konyvcsomag

Pláne Adeptus Mechanicus fanoknak, én imádom az egészet a Mechanicum játék óta. Brutál jó az a figura is. A könyvek is vonzóak, igaz megvan a Forges of Mars omnibus ami a fenti trilógiát magába foglalja, a Belisarius Cawl - The Great Work pedig nem különösebben izgat. Meg hát ugye, ezek a magyar könyvek... Akinek esetleg felkeltette az érdeklődését, a trilógia elvileg egy utazó / felfedező AdMech hajóról szól és a Marson is játszódik belőle valamennyi, Cawl-ról pedig azt kell tudni hogy még a Horus Heresy időkből maradt túlélő, és elvileg azóta dolgozott elzártak a Primaris projecten, amiből a mostani új 41K narratívában születtek a Primaris marine-ok (a.k.a. Adeptus Astares csak még nagyobb és badass-ebb feelinget akartak adni nekik). 

Azért azzal a szoborral nagyon szemezek. Csak hát 12k önmagában. 

[JoeJoeJoe 234]

16 hours ago, SaltyDave said:

Ez de rohadt jó csomag:

https://tuan.hu/Warhammer-40000/Adeptus-Mechanicus-Konyvcsomag

Pláne Adeptus Mechanicus fanoknak, én imádom az egészet a Mechanicum játék óta. Brutál jó az a figura is. A könyvek is vonzóak, igaz megvan a Forges of Mars omnibus ami a fenti trilógiát magába foglalja, a Belisarius Cawl - The Great Work pedig nem különösebben izgat. Meg hát ugye, ezek a magyar könyvek... Akinek esetleg felkeltette az érdeklődését, a trilógia elvileg egy utazó / felfedező AdMech hajóról szól és a Marson is játszódik belőle valamennyi, Cawl-ról pedig azt kell tudni hogy még a Horus Heresy időkből maradt túlélő, és elvileg azóta dolgozott elzártak a Primaris projecten, amiből a mostani új 41K narratívában születtek a Primaris marine-ok (a.k.a. Adeptus Astares csak még nagyobb és badass-ebb feelinget akartak adni nekik). 

Azért azzal a szoborral nagyon szemezek. Csak hát 12k önmagában. 

Annyira örülök, hogy ezt belinkelted, mert észre se vettem volna. A mars papjait épp tegnap akartam megvenni, aztán inkább hagytam. És épp a Mechanicus játék óta adeptus mechanicus seregre akarok átnyargalni és ez az a figura az, amit leginkább kinéztem  

Úgy látom március 4-ig él a dolog. 

[bcom 253]

On 1/13/2021 at 1:50 PM, SaltyDave said:

Mocskos jó könyv a két folytatása kicsit kevésbé, de azokkal a kerek a dolog, itt kicsit felgörgetsz / lapozol egyet max kettőt (nem egy aktív topik  ) írtam mindegyik W40K könyvről amit olvastam (30K beleértve). Én most olvasom Aaron Dembsky-Bowden-től a First Heretic-et, ami kronológiailag a legelső (amúgy azt hiszem HH 14. kötet), Lorgar-ról szól akinek a könyve majd előbukkan a Horus trilógiában. A Horus Rising óta nem kapott el ennyire író. Ha Abnett tetszik, ADB-nek mindenképp adj egy esélyt. 

Befejeztem. Nem volt túl hosszú, de annál tartalmasabb. Imádtam minden percét, (főleg az első mondatot). Tetszett, hogy míg pl. az Első és egyetlenben élőben látjuk a birodalmi adminisztráció belső rothadását, itt még csak az előszelét kapjuk. És ez a fasiszta ideológia... Meg ahogy leírja a lojálisak skizofrén rajongását... Zseniális! A lore egy nagy részét ismerem, a primarchokról sokat olvastam, hallottam, mégis teljesen más volt élőben látni Horus-t. És annyira szomorú ismerni a jövőjét. Azonnal elkezdtem a 2. részt. Utána megnézem Lorgart, illetve szívesen olvasnék még Leman Russ-ról és Magnusról. A róluk szóló könyveket ismered? Hiába a sztori, ha belefutok egy gyenge írásba.

[SaltyDave 490]

1 hour ago, bcom said:

Befejeztem. Nem volt túl hosszú, de annál tartalmasabb. Imádtam minden percét, (főleg az első mondatot). Tetszett, hogy míg pl. az Első és egyetlenben élőben látjuk a birodalmi adminisztráció belső rothadását, itt még csak az előszelét kapjuk. És ez a fasiszta ideológia... Meg ahogy leírja a lojálisak skizofrén rajongását... Zseniális! A lore egy nagy részét ismerem, a primarchokról sokat olvastam, hallottam, mégis teljesen más volt élőben látni Horus-t. És annyira szomorú ismerni a jövőjét. Azonnal elkezdtem a 2. részt. Utána megnézem Lorgart, illetve szívesen olvasnék még Leman Russ-ról és Magnusról. A róluk szóló könyveket ismered? Hiába a sztori, ha belefutok egy gyenge írásba.

Ha Magnus akkor Thousand Sons, de a második Horus könyvben is benne lesz. Még nem olvastam de karácsonyra kaptam páromtól szóval alig várom. Az is az egyik legjobbnak tartott HH könyv. Én a First Heretic-et le se tudom tenni... Russról nem tudok semmit azon kívül hogy ő afféle viking / farkasprémes figura, és hogy legalább egy Abnett könyvben benne van mert van egy Lord of the Dark Millenium 30 short story collection-öm tőle a polcon keménykötésben, aminek többek között ő van a borítóján.

[bcom 253]

3 minutes ago, SaltyDave said:

Ha Magnus akkor Thousand Sons, de a második Horus könyvben is benne lesz. Még nem olvastam de karácsonyra kaptam páromtól szóval alig várom. Az is az egyik legjobbnak tartott HH könyv. Én a First Heretic-et le se tudom tenni... Russról nem tudok semmit azon kívül hogy ő afféle viking / farkasprémes figura, és hogy legalább egy Abnett könyvben benne van mert van egy Lord of the Dark Millenium 30 short story collection-öm tőle a polcon keménykötésben, aminek többek között ő van a borítóján.

https://rewiredhu.cf/content/warhammer-40000-vilaga-kokuszdiohejban-15-az-agyar-haboruja-elso-fejezet-0

https://rewiredhu.cf/content/warhammer-40000-vilaga-kokuszdiohejban-16-az-agyar-haboruja-masodik-fejezet

https://rewiredhu.cf/content/warhammer-40000-vilaga-kokuszdiohejban-17-az-agyar-haboruja-harmadik-fejezet

https://rewiredhu.cf/content/tartalomjegyzek-warhammer-40k-cikkekhez

[SaltyDave 490]

5 minutes ago, bcom said:

https://rewiredhu.cf/content/warhammer-40000-vilaga-kokuszdiohejban-15-az-agyar-haboruja-elso-fejezet-0

https://rewiredhu.cf/content/warhammer-40000-vilaga-kokuszdiohejban-16-az-agyar-haboruja-masodik-fejezet

https://rewiredhu.cf/content/warhammer-40000-vilaga-kokuszdiohejban-17-az-agyar-haboruja-harmadik-fejezet

https://rewiredhu.cf/content/tartalomjegyzek-warhammer-40k-cikkekhez

Jah nem azért nem tudok semmit Russról, hanem mert nem érdekel annyira hogy utánanézzek  . Meg akkor már inkább lexicanum / wiki / meg ha butított hétköznapi nyelven kell akkor 1d4chan wiki  . Ha megvagyok az engem érdeklő HH háttéranyagokkal és a közelmúltbéli Inquisitor sztorikkal (Eisenhorn 4, Ravenor 1-3, Bequin 1-2) akkor megyek tovább 41K-ra a Dark Imperium / Plague War / Godblight könyvekkel amint újra kiadják őket (ill. a Godblight új). Közben itt vár a Nightlords (mert hogy ADB írta és mocskos jónak mondják, plusz az egész Chaos szemszögből van), a Forges of Mars, egy kis Adepta Sororitas a Requiem Infernal-al (ez mondjuk inkább lélekgyötrő horror) és kíváncsi vagyok a témában a közelgő Book of Martyrs-ra is. Na meg itt a polcon az 5 euróért akasztott Path of the Seer / Path of the Warrior / Path of the Outcast trilógia is Aeldari-hoz... na majd rakok képet  

[bcom 253]

37 minutes ago, SaltyDave said:

Jah nem azért nem tudok semmit Russról, hanem mert nem érdekel annyira hogy utánanézzek

Heresy!!!

Amúgy iszonyú badass, az egész Space Wolves bandával együtt.

[SaltyDave 490]

Na, itt a kert. 3J emlegette hogy lassan elkéne egy polc, szeptemberi költözés óta van csak képet nem raktam. Pláne benne hogy én raktam össze  . Az alsó 3-on nem az én könyveim vannak ezért csak ennyi a kép de amúgy 6 fach. First Heretic az ágy mellett.

szerk: mindjárt rakok másikat. Rajta volt egy kártya.

[SaltyDave 490]

[JoeJoeJoe 234]

Tök jó, hogy a régifajta borítós vaják sorozat van meg neked is, szerintem az újabb nagyon csúnya  Ennél a réginél fura az első három résznél a játék artwork, de aztán a 4. résztől a festmények szerintem nagyon szépek.  

Az a l'art pour l'art könyv milyen?

[SaltyDave 490]

2 hours ago, JoeJoeJoe said:

Tök jó, hogy a régifajta borítós vaják sorozat van meg neked is, szerintem az újabb nagyon csúnya  Ennél a réginél fura az első három résznél a játék artwork, de aztán a 4. résztől a festmények szerintem nagyon szépek.  

Az a l'art pour l'art könyv milyen?

Laár András összes verse, meséje. Ez egy... jövőbeli projecthez van  . Szeretném dedikáltatni, csak ugye most nem annyira van lehetőség.

Egyébként ha valakit érdekel, a legfelső polcon lévő HH könyveket eladnám, ha lehet egyben, ideális esetben 2000Ft/db áron. Nem annyira érdekelnek, csak csomagban vettem a többi HH könyvvel együtt (Thousand Sons / First Heretic kivételével, azokat külön szereztem be) és hát megérte, mert bolti árral (3600Ft/db áron mennek) ugyanennyiért vettem volna meg azokat amik érdekelnek, így meg jutott némi extra.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon 312]

Dezső András - Magyar kóla

A kokain útja Magyarországon. Terjesztők, módszerek, régen és most. Informatív, érdekes és olvasmányos.