Jump to content
GSForum - Segélyvonal

Mit Olvasol Most?


tenderlumpling

Recommended Posts

payskin

Néztem már, hogy mi a búbánat, Crichton könyv, Repülő koporsó?! Ja, hogy az Airframe! :D 

Link to comment
Share on other sites

  • 1 month later...
SaltyDave

Félreraktam a Metro 2033-at a 9. fejezetnél. Egyszerűen beleuntam, önismétlő, a horror részeket nagyon szerettem de minden állomás ugyanolyan csak egy másik ideológia / államforma tömör leírása társul mellé. Eközben a cselekmény nem igazán halad, Artyom mint olyan inkább csak sodródik az eseményekkel és teljességgel magatehetetlen egyedül, s mit ad isten mindig mellé szegődik egy flúgos figura, vagy ha egyedül indul útnak akkor megmenti egy flúgos figura, és ezek gyakorlatilag 1-2 fejezetenként váltják egymást és eltűnnek a semmibe. Szóval igazából nem nagyon van karakter, akit lehetne követni, talán ezért untam rá. Artyom mint olyan, nem igazán van... jelen. Valahogy nem foglalkozik vele az író, ő csak az olvasó szeme a világra, de mint személyiség nem igazán létezik, fejlődik, vagy tart akármerre. A mellékkarakterekből vannak érdekesek, de hamar elhagyjuk őket és gyakorlatilag garantált hogy sosem térnek vissza mert vagy látjuk meghalni őket, vagy "és a sötétbe vész és sosem látta senki újra". 

Szóval visszatértem a Warhammer Chronicles: The von Carstein trilogy -hez, és belevágtam a 3. könyvbe. 

Ezzel párhuzamosan berendeltem a...

  • Warhammer Chronicles: Tyrion and Teclis-t ami várhatóan az utolsó fantasy könyvem lesz egy darabig, vagy végleg ha az End Times-ról lemondok, ami esélyes.
  • Warhammer 40.000: Eisenhorn trilógia (Xenos, Malleus, Hereticus) mint a belépődrogom a 40k-ba. Erősen szemeztem egy Ravenor trilógiával is, viszont ott nem tetszik az "ülök a seggemen, belépek mások agyába és irányítom őket és így zajlik a nyomozás" koncepció, a főszereplő igen is legyen jelen fizikailag. Illetve mostanság röppent fel a hír hogy végre kap élőszereplős TV show feldolgozást a 40K univerzum és az Eisenhorn történetet veszik alapul, szóval ez így jó is. Plusz a Ravenor omnibus kiadásának undorító a borítója. 
  • Forges of Mars trilógia (szintén 40K: Priests of Mars, Lords of Mars, Gods of Mars + valami rövid epilógus novellácska). 

Ofc. minden angol. 

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...
SaltyDave
On 7/21/2019 at 10:51 PM, SaltyDave said:

Félreraktam a Metro 2033-at a 9. fejezetnél. Egyszerűen beleuntam, önismétlő, a horror részeket nagyon szerettem de minden állomás ugyanolyan csak egy másik ideológia / államforma tömör leírása társul mellé. Eközben a cselekmény nem igazán halad, Artyom mint olyan inkább csak sodródik az eseményekkel és teljességgel magatehetetlen egyedül, s mit ad isten mindig mellé szegődik egy flúgos figura, vagy ha egyedül indul útnak akkor megmenti egy flúgos figura, és ezek gyakorlatilag 1-2 fejezetenként váltják egymást és eltűnnek a semmibe. Szóval igazából nem nagyon van karakter, akit lehetne követni, talán ezért untam rá. Artyom mint olyan, nem igazán van... jelen. Valahogy nem foglalkozik vele az író, ő csak az olvasó szeme a világra, de mint személyiség nem igazán létezik, fejlődik, vagy tart akármerre. A mellékkarakterekből vannak érdekesek, de hamar elhagyjuk őket és gyakorlatilag garantált hogy sosem térnek vissza mert vagy látjuk meghalni őket, vagy "és a sötétbe vész és sosem látta senki újra". 

Szóval visszatértem a Warhammer Chronicles: The von Carstein trilogy -hez, és belevágtam a 3. könyvbe. 

Ezzel párhuzamosan berendeltem a...

  • Warhammer Chronicles: Tyrion and Teclis-t ami várhatóan az utolsó fantasy könyvem lesz egy darabig, vagy végleg ha az End Times-ról lemondok, ami esélyes.
  • Warhammer 40.000: Eisenhorn trilógia (Xenos, Malleus, Hereticus) mint a belépődrogom a 40k-ba. Erősen szemeztem egy Ravenor trilógiával is, viszont ott nem tetszik az "ülök a seggemen, belépek mások agyába és irányítom őket és így zajlik a nyomozás" koncepció, a főszereplő igen is legyen jelen fizikailag. Illetve mostanság röppent fel a hír hogy végre kap élőszereplős TV show feldolgozást a 40K univerzum és az Eisenhorn történetet veszik alapul, szóval ez így jó is. Plusz a Ravenor omnibus kiadásának undorító a borítója. 
  • Forges of Mars trilógia (szintén 40K: Priests of Mars, Lords of Mars, Gods of Mars + valami rövid epilógus novellácska). 

Ofc. minden angol. 

Meg is jöttek:

jHYfs0J.jpg

Haladok szépen a von Carstein trilogy-val, alig várom hogy belevágjak az Eisenhorn-ba.

Link to comment
Share on other sites

  • 4 weeks later...
SaltyDave
On 12/28/2018 at 11:37 PM, SaltyDave said:

Befejezve az első Vampire Wars könyv, az Inheritance. Bűn rossz, az írónak fogalma sincs a Warhammer univerzumról, felrúg minden évezredekkel ezelőtt lefektetett normát. A Rise of Nagash trilógia második és harmadik könyvének egyik központi eleme volt Neferata szabadságvágya és bukása ami abban teljesedett ki hogy rosszabb zsarnokká vált önhibáján kívül a legelső vámpírrá változva, mint aki ellen harcolt, és volt ettől a sztorinak egy szomorú oldala, mert hogy ez egyfajta betegség, egy fizikai állapot, de a személyiség ugyanaz maradt és ettől volt tragikus a története, hogy szép lassan lélekben is alámerült a sötétségbe.

Ehhez képest itt mi van? Bárki aki átváltozik, elveszíti a személyiségét, és átmegy random, dombtetőn álló kísértetkastély tetején a háttérben villámlással gonoszan nevető Scooby Doo villain-be. Az epilóguson kívül kb. 3-4 oldal ha szólt a könyv elvileg kulcsszereplőiről - Vlad is Isabella von Carstein - , minden más az emberek szemszögéből van elmesélve... ami nem is lenne rossz, mert kapunk pár jól felépített érdekes karaktert mint Jon Skellan, Fischer Aigner, a kb. Max Payne backstory copypaste witch hunter-ek, Felix Mann mestertolvaj aki az ostrom pánikja közepette készül élete legnagyobb rablására, vagy az imperial white wolf zászlóalj parancsnoka... és (majdnem) mindegyiket kivégzik a vámpírok, hogy aztán visszahozzák őket vámpírként, és onnantól kezdve az összes kb. ugyanaz a Scooby Doo villain, 0 személyiség, 0 fejlődés bármerre, 0 cél azon kívül hogy én vagyok a gonosz hahhaha, enyém lesz a világ. Még az altrofi egyház seftelése az ellenséggel titokban jó volt, de úgy érzem a könyv végére hogy Steven Saville elhúzta előttem a mézes madzagot, felépített pár érdekes, izgalmas, grimdark karaktert, majd bevett 3 kétes eredetű tablettát és halucinálva szétbaszta az egészet. Olyannira csalódás hogy ezt a könyvet most félre is rakom, és megyek vissza az elfekhez, belekezdeni a második trilógia könyvükbe (War of Vengeance). Ehhez képest Mike Lee unalmas időhúzó fejezetei kifejezetten érdekesek, mert legalább nem rombolnak. Fogalmam sincs hogy a Games Workshop / Black Library ezt hogy engedte ki.

On 4/29/2019 at 2:33 PM, SaltyDave said:

Warhammer Chronicles: Vampire Wars trilógia 2: Dominion
Meglepően jó volt. Nyugodtan spoilerezek mert úgy sem olvassa el senki a könyvet. Nagyon-nagyon sokáig úgy nézett ki, hogy ez egy bűn rossz könyv. Adott a big baddie és egyben a könyv központi karaktere, Konrad von Carstein, aki az első könyvben elbukott Vlad helyét vette át a Drakenhofban székelő midnight aristocracy felett. A könyv tetemes része arról szól, hogy kik árulják el őt, hogy megkaparintsák a pozícióját. És egy ponton kezdett már rohadtul nevetséges lenni, hogy persze ő is elárulja, bejött egy új karakter na tuti ez is elárulja, és fárasztó olcsó gagyinak hittem úgy a könyv 60-70%-ban, míg nem Konrad fogta magát, kisétált az első könyvben érintett érkélyre ahová Vlad járt etetni a hollókat, és így random megszólalt egy holló hogy ne bizz X-ben, egy másik hogy Y az életedre tör... és itt jöttem rá hogy Konrad nem egy nagy kirakóst átlátó mesterstratéga, hanem egy szélsőségesen paranoiás őrült aki nem sok híján gyakorlatilag kiirtotta a von Carstein házat (Vlad első generációs átváltoztattottjait), módszeresen legyilkolta a hű szövetségeseit és bizalmasait, mert árulást látott mindenhová ahol csak barátai vagy hű emberei voltak. Ami természetesen idővel magával hozta hogy le kellett állítani, és végül valóban mindenki ellene fordult, Altdorf, Middenheim, és még pár emberi királyság pedig a megmaradt von Carstein-ekkel együtt ölték meg, ami marhára menő végkifejlet volt annak fényében hogy örök ellenség a két oldal.

Sőt, az első könyvnél nagyon nehezeményeztem hogy az író felrúgja a Warhammer vámpírlét szabályait (azaz érintetlen személyiség, és csak testi változás, a vámpírlét egyfajta élőhalott betegség), és ezt visszamenőleg kijavította és rezeg a léc szinten visszaterelte azzal az indoklással hogy van akiben mindig is ott szunnyadt az emberi szörnyeteg, a kegyetlenség, és rákapott az ízére más testben, míg más az első könyvben "tönkretett" karakterekkel eljátszotta az ebből való visszajövetel és belső utazás, megváltás és bűnbocsánat fejlődési ívet, így pedig értelmet nyer újra hogy az első könyv 80%-a azzal telik hogy a sok egymástól független jó karaktert követjük végig akik szinte mind átváltoznak és gonoszak lesznek az egyik percről a másikra (aminek ugye nem kellett volna megtörténnie).

Most már kifejezetten várom hogy elkezdjem harmadikat, végre megérkezik Mannfred.

Steven Saville: Warhammer Chronicles: Vampire Wars (The von Carstein trilogy) 3: Retribution
Ez tetszett a legjobban. Szépen összeszedte az előző két könyvben épített karaktereket, és elmesélt egy újabb háborút a holtak és az emberek között, ahol persze most is az a tét hogy elbukik-e az emberiség. Nyilván nem, de az ok amiért nem untam hogy harmadszor is lejátszódott kvázi ugyanaz a szituáció az az hogy mind az emberek, mind a holtak oldalán ezerszer jobban megírt karakterek voltak, akik végre a történetük végére értek, ki megérdemelten fűbe harapva mert rohadjon meg, ki megérdemelten fűbe harapba mert végre megérdemelte a békét, ki pedig azért mert már sajnáltam hogy micsoda alja mocsok lett belőle ahhoz képest aki volt, és a saját emberei tiszteletből, szeretetből darabolták fel azt ami lett belőle. Az írótól nem vártam volna hogy hozza majd Gav Thorpe: The Sundering színvonalát de a harmadik könyvre nagyon összeszedte magát, tényleg megvolt az érzés hogy a fél világnak össze kell fognia és félretennie minden nézeteltérésüket hogy túléljék Mannfred-et, és ez olyan karakterek szemszögéből lett elmesélve akiket korábban két ellentétes oldalon követtünk a csatamezőkön (Stirland és Ostland katonái), ahogy bár a politika miatt egymás ellenségeinek számítanak, mind emberek akik parancsot követnek, és tudnak barátsággal, akár tisztelettel bánni egymással háborúban, míg vannak vezetők akik rosszabbul bánnak az embereikkel mint az ellenség velük. Peter Jackson They Shall Not Grow Old első világháborús dokumentumfilmjét juttatta eszembe sokszor, amikor a németek és az angolok átjártak egymáshoz lövészárokból-lövészárokba kártyázni. Nem kifejezetten érdekelt soha a Warhammer Fantasy világának emberi birodalma - Empire - de ez a könyv rengeteget árnyalt rajtuk és feltöltötte egy számomra évek óta tökéletesen érdektelen frakció földjeit élettel, politikával, utálni való és tiszteletre méltó karakterekkel, sok-sok kis háborús sztorin át, miközben a Vampire Counts oldalon rég várt leszámolások, okos ügyeskedések mentek végbe aminek köszönhetően a fenyegetés messze túlnőtte elődeit. Megyek is kezdek majd egy Empire kampányt, elnevezgetem szépen a seregeket vezető lordokat és a hősöket a könyv karakterei után, aztán csinálom ugyanezt egy Vampire Counts kampányban, ez így nettó 50 óra fun biztos meglesz.

Summa summarum, nagyon megérte folytatni az első, kifejezetten csalódást keltő könyv után, de örülök hogy a végére értem. A másodikon át a harmadik végéig folyamatosan emelkedik a színvonal, és a korábban sokszor céltalannak ható apróságok szépen értelmet nyertek. Viszont elég volt a fantasy-ből most egy időre.

Jöhet az első W40K könyvem, az Eisenhorn trilógia.

Link to comment
Share on other sites

SaltyDave

Megjött a Man of Steel könyvem (a film gyakorlatilag 1:1-ben könyvesítve). www.bookdepository.com -ról. Nem ajánlom az oldalt. Ingyen szállít az oké, de egy szaros papírborítékban adták fel a könyvet, és hiába benne a bubipapír, a borító sarkai több helyen sérültek, rojtosak, a borító maga középtájt is (mint ha valalmi ráragasztottat téptek volna fel róla, és apró pöttyökben magával vitte a borítót itt-ott), és valamiért egy hatalmas bekarikázott F betű van belenyomva a borítóba, mint ha valaki ezen írt volna egy másik papírra tollal. 

Kizárt dolog hogy innen próbáljam be a Sunstone képregényeket (vagy könyvbe fűzött változatukat), ez 1800Ft-ért pont jó tesztkör volt. Könyvvásárlással most leállok, szerintem jövő évre is el vagyok látva.

Belevágtam az Eisenhorn: Xenos -ba, egyelőre csak a prológusra volt időm. Marha fura hogy E/1-ben van íródva, remélem hogy nem így folytatódik, ez nagyon nem szimpatikus. Ugyanakkor felfedezésre vár egy rakás új karakter és történet a W40K világából, ami ellentétben a Warhammer Fantasy-vel nem olyan karakterekről íródott akiknek nagyjából ismerem a történelmét, hanem teljesen új vad vizekre evezek most, ami elképesztően frissítő élmény :) .

Link to comment
Share on other sites

Iam_The_Ghost

Én korábban mindig bookdepository-ról rendeltem, most is onnan várok egyet, semmi problémám nem volt még vele.

Link to comment
Share on other sites

payskin

Én is rendeltem már tőlük, többször is, nem volt ilyen tapasztalatom. Szerintem azonnal írd meg nekik, fényképpel tokkal-vonóval, kizárt, hogy ne cseréljék.

Legnagyobb meglepetésemre megtaláltam otthon az Elveszett Próféciákat (Good Omens, Gaiman-Pratchett), ha tudtam volna, hogy egyszer volt annyi eszem, hogy megvettem, kiolvastam volna a sorozat megnézése előtt. Így most csak beleolvastam 30 oldalt, hogy milyen. Iszonyú fárasztó, de a jó értelemben. :D 

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling
On 8/28/2019 at 7:01 PM, SaltyDave said:

Megjött a Man of Steel könyvem (a film gyakorlatilag 1:1-ben könyvesítve). www.bookdepository.com -ról. Nem ajánlom az oldalt. Ingyen szállít az oké, de egy szaros papírborítékban adták fel a könyvet, és hiába benne a bubipapír, a borító sarkai több helyen sérültek, rojtosak, a borító maga középtájt is (mint ha valalmi ráragasztottat téptek volna fel róla, és apró pöttyökben magával vitte a borítót itt-ott), és valamiért egy hatalmas bekarikázott F betű van belenyomva a borítóba, mint ha valaki ezen írt volna egy másik papírra tollal. 

Először fel fognak kínálni valami bullshit 20% visszafizetést, mondd nekik, hogy te újat rendeltél, nem azt kaptad, amit vártál, és nem fogadod el, küldjenek el egy rendeset, és akkor küldenek.

Link to comment
Share on other sites

gebali1991

Nekem egy rendelésem volt, nem volt vele gond.

Link to comment
Share on other sites

SaltyDave
18 hours ago, gebali1991 said:

Érdemes amúgy belekezdni a könyvekbe? Egyrészt irtózatos nagynak tűnik a világ, illetve az irodalma, másrészt meg mintha most lenne valami botrány hogy a GW ledozerolta az egészet.

2015-ben dózerolta le az egészet. Az End Times könyvsorozat (Return of Nagash, Fall of Altdorf, Curse of Khaine, Rise of the Horned Rat, Lord of the End Times) nem egy népszerű könyvsorozat, mert ezzel hozták el a világvégét, a Chaos győzelmét, a bolygó pusztulását. Tette mindezt azzal a céllal a GW, hogy rebootolja a világot, átrendezze a frakciókat, és egy új franchise-t kezdjen amit mint újdonság tud majd eladni társasjátékok, festhető figurák, szobrok formájában.

Ez érhető módon nem volt valami népszerű a rajongók körében, képzeld el hogy eljön a világvége a Star Wars-ban, és lesz egy reboot ahol Anakin Skywalker egy toronyház méretű lépegető. Szóval ezért utálja mindenki a reboot-ot, amit Warhammer: Age of Sigmar-ként ismerünk. ELVILEG a Fantasy folytatása, és van egy ilyen belemagyarázás hogy bizonyos karakterek lelke annyira erős volt hogy Sigmar az új univerzum megalkotásakor meg tudta menteni őket, de ez csak egy kifogás arra hogy új karaktereket régi népszerű nevekkel lássanak el. Például, ott van Malekith akit én nagyon kedvelek, és bejárta kb. az az utat amit Anakin a jó oldalról a rosszra, összeégéssel és Darth Vader páncéllal együtt. Az Age of Sigmar-ban fogták és egy sima démonná redukálták, átnevezték, és beleírták a lore-ba hogy de az amúgy ő. Szóval az Age of Sigmar-t ahogy van, mindenki ignorálja, a Space Marine-os új Empire-el (csak itt épp Stormcast Eternalsnak hívják), meg az Optimus Prime-os woodelfekkel. Így fogták a borzasztó széles skálán mozgó vámpír vérvonalakat és érdekcsoportokat, a Tomb Kings frakciót, és azt mondták hogy akkor a Tomb Kings mostantól nincs és csak Rattlers a nevük mert így menőbb hívni sima agyatlan csontvázakat, az összes többi élőholt karaktert összefogjuk egy allstars csapatba, és bedobjuk Nagash nevét mint egyfajta facion leader, oszt kész. Ja és az egész az űrben játszódik lebegő szigeteken amiket teleport kapukkal kötöttek össze.

Szóval egy rakás vacak. Az End Times maga szerintem jó hogy megtörtént, mert tudván hogy a végén a gonosz győz, minden győzelem, minden hőstett végső soron hiábavaló, és ettől az egésznek lesz egyfajta még inkább grimdark, reménytelen atmoszférája, aminek árnyékában a győzelmek és a hősök még inkább ragyoghatnak. Nekem ettől szebb, jobb az egész, és pont azért mert van definitív vége, mertem belevágni az olvasásba. Nyilván sokan nem szerették persze hogy véget ért. A régi Fantasy-re ami minket érdekel, úgy is hivatkoznak hivatalosan hogy "The world that was".

 

 

 

Na már most a könyvekről tudni kell, hogy nem úgy működik mint mondjuk a Warhammer 40.000: Horus Heresy sorozata ami már 40-50 darabnál jár és lineárisan egymás folytatásai. Sokkal modulárisabb, könnyebben fogyasztható, és ilyet kerestem 40k-ból is amikor úgy döntöttem belenézek. Két megközelítést vettem figyelembe: az első és legfontosabb hogy mi érdekel. Szóval itt nincs olyan, hogy kezdjük a honfoglalással mint a történelemkönyvekben, hanem neked kell súlypontozni. Én pl. igyekszem kerülni az összes skaven és dawi könyvet, mert nem bírom őket. Mindjárt kihagyok olyanokat mint a Black Plague, Karak Eight Peaks, Stone and Steel omnibusok, kb. 3000 oldal. Chaos se nagyon érdekel, mert számomra nincs benne releváns, érdekes figura, szóval a Champions of Chaos, Warrios of the Chaos Wastes megint kuka, bumm 2000 oldal. Talán a Champions-t bepróbálom egyszer, nagyon nagyon talán, de bőven el vagyok látva mással.

A nagy kérdés: honnan tudom a címeket, miket kell keresni, miből lehet válogatni, amikor rengeteg könyv van. Erre visszatérünk.

Válassz magadnak egy népet, kedvenc karaktert a játékból, és hozzá kapcsolódó könyvet keress. Párat tudok ajánlani, bővebben a Mit Olvasol Most topik utolsó pár oldalát lapozgatva is találsz róluk, bár azok picit spoileresek, és nyilván nem adják át a könyv élményét.
 

Spoiler

 

Amiket olvastam és ajánlani tudom:

Gav Thorpe: The Sundering. Ha a highelf (asur) és darkelf (druchii) történelem, karakterek érdekelnek. A játékból felöleli Malekith, Morathi, Hellebron, Alith Anar-t, komplett eredetsztorival, és az asur polgárháborúval aminek következtében kettészakadnak, , illetve hogy a fentiek milyen szerepet játszottak benne. A sztori 3 könyvet foglal magában, és köztük egy kiegészítő novellát: Malekith, Shadow King, The Bloody Handed (novella), Caledor. Nekem eddig toronymagasan ez a könyv a kedvencem, és annyi előismeretem volt ami a játékból jött: Malekith jó arc volt, az anyja Morathi pedig egy álnok Ledér nőszemély! aki nem bír belenyugodni abba hogy Aenerion eltűnése után nem a fiát választják uralkodónak, hogy Malekith ebbe belenyugodott és más életutat választ magának, és még is látom a játékból hogy ő az ultimate bad guy a konfliktusban, és hogy valahogy eljut ide. Illetve lesz egy Alith nevezetű figura, aki gyűlöli Malekith-et, de asur társai is kinézik maguk közül valamiért. Ami a helyszíneket illeti, lefektetik a törpék (dawi) és high elfek (asur) örök barátságát - amiről megint csak tudjuk, hogy örök háborúba fog torkollni, de nem ezek a könyvek dolgozzák fel - szóval járunk Old World dawi hegységeiben, az ekkor még nem létező birodalom majdani északi partjain és egy kicsit Norsca-n és az attól északra lévő Chaos Wastes-en, de a könyv legnagyobb része Ulthuan-on játszódik, a keleti külső part kivételével gyakorlatilag minden királyságot felölelve. Abszolút ajánlom első könyvnek ha érdekel a témakör és a karakterek, az író nagyon jól ír, élvezet volt olvasni. Tyrion és Teclis nincs benne, ők jóval később jönnek. https://tuan.hu/Warhammer-Chronicles-The-Sundering-Paperback

Mike Lee: Rise of Nagash. Nekem ez volt a legelső könyv amivel kezdtem az egészet, és nem feltétlenül ajánlanám belépőnek. A sztori a Nehekara történelmét fedi le, réges régen a múltban, amikor Nehekara egy virágzó emberi birodalom volt (de már jóval Settra uralkodása után), ahol mindenki ~200 évet élt természetesen. Indulunk az Egyiptomnak megfelelő társadalom és kultúra lefestésével, illetve Nagash követésével, aki pap és királyi sarj egyben. Innen fogunk eljutni oda hogy a komplett civilizációjuk ki fog halni neki köszönhetően, és hogy megszületik a játékból Tomb Kings-ként ismert élőholt királyság, akik relatíve jó arcok. Semlegesek, inkább. Az a baj ezzel a könyvvel hogy az író kettéosztotta mindhármat (Nagash the Sorcerer, Nagash immortal, Nagash Unbroken, és egy rövid epilógus novella, a Picking the Bones), és fejezetenként vált két sztori között. Ami az elsőben nagyon jól működik: a két sztorit évszázadok választják el, az egyikben Nagash egy irigykedő, elégedetlen figura aki pincékben sző összeesküvéseket, a másikban pedig a fél kontinenst maga alá gyűrte már és a szabad városok szövetségével harcol élőholtként. Ahogy az első sztori eljut a fináléhoz, a hatalomra kerüléséhez, közben minden második fejezetben elolvastad a második sztorit, hogy milyen horror követi a hatalomra kerülését, így a második sztori ami mindjárt a következő fejezetben a végére is ér, a bukását írja meg. Ez teljesen működő koncepció, szerettem, de a jövőbeli, háborús rész sokszor irgalmatlan vontatott. Egyébként pár mellékkarakter a Sundering könyvből átköszön ide is, de inkább amolyan plusz, A második könyv megint így lett felosztva: Neferata történetét meséli el, Lahmia királynőjéét, akiről annyit tudtam wikiről hogy ő lesz valahogy az első vámpír akarata ellenére, megöli az unokatestvérét Khalida-t (ő már ismerős lehet a játékból). Ez az egyik legjobb sztorit amit eddig olvastam Warhammerből, de sajnos a másik fele a könyvnek egy vontatott érdektelen dögunalom placeholder, hogy távol tartson valakit ettől a cselekménytől. És ugyanez igaz a harmadik könyvre is, ami folytatja Neferata történetét de egy új főhős, Alcadizzar szemszögéből aki Neferata afféle nevelt fia és szándéka szerint szeretője, épp csak erről őt felejtte el megkérdezni. Rohadt jó sztori, de a másik fele a könyvnek a legunalmasabb, legszarabb placeholder amit valaha olvastam. Konkrétan bányákban háborúznak a skavenekkel és erről lesz leírás ~200 oldalon keresztül, míg nem bele nem un mindkét fél szó szerint, és mehet tovább a cselekmény, hogy Nagash visszatérjen Nehekara-ra pár generációval később, és szembesüljön a kalandos úton elszökött, földönfutóvá lett majd királlyá váló Alcadizarr-al, és egy mindenki mindenki ellen kezdetét vegye Neferata, Alcadizzar és Nagash között, aminek következménye ismert. https://tuan.hu/Warhammer-Chronicles-The-Rise-Of-Nagash-Paperback

Steven Savile: Vampire Wars (The von Carstein Trilogy). Ezt nemrég fejeztem be. Ez áll a legközelebb az általában használt setting a Warhammer játékok settingjéhez (valamilyen birodalmi város), szóval ismét egy drasztikusan a többitől elütő világképet fest majd le, mocskos városokat, mocsarakat, véráztatta csatamezőket ezek között, és csak az emberekről szól, illetve a von Carstein vérvonalról, és ahogy Sylvania - bár elvileg a mai napig birodalmi régió - elszakad a birodalomtól, és a von Carstein vérvonal otthonává válik, akik mind háborút indítanak a birodalom uralásáért. A három könyv egy összefüggő történet Vlad von Carstein, Konrad von Carstein és Mannfred von Carstein-ről, ugyanakkor eleinte legnagyobb csalódottságomra alig szerepelt Vlad és Isabella az első könyvben, szinte csak a prológusban, itt-ott elvétve, és a végén. Mivel itt a címszereplők egytől egyig gonosz figurák és koránt sem olyan komplexek mint Neferata vagy Nagash, az író inkább egy olyan megközelítést választott hogy kreált rengeteg mellékszereplőt - átlag embereket, katonát, tolvajt, papot, witch huntert-t, és egy dawi-t - akiknek a saját sztoriját meséli el, ami a 3 fent felsorolt vampire count körül forog, csak ugye inkább ezen mellékkarakterek személyes története még is csak, amellett hogy ezt a korszakot, a vámpírháborúkat festi le. Meg kell mondanom az első könyvet nagyon nem szerettem mert felépít egy rakás jó karaktert akik aztán sorban hullanak el vagy így vagy úgy, aki pedig a vérvonalban találja magát, annak nullázódik a személyisége szinte és átmegy vérengő kegyetlen figurába, akkor is ha előtte az emberekért harcolt. És ez nagyon, de nagyon nem tetszett, főleg Neferata története után, ami helyén kezeli a Warhammer-es vámpírlétet, azaz nem leszel tőle sztereotíp gonosz, hanem ez egyfajta betegség, egy megváltozott élethelyzet amivel vagy együtt élsz és viseled ami vele jár (ami nem kis lelki megpróbáltatás volt ott), vagy kinyírod magad. Ehhez képest ez a megközelítés számomra nagyon idegen volt, teljesen eltér a "canon-tól", de a második könyvben szépen helyrehozta, hogy Vlad bírt szabad akarattal, az ő szerzeményei / fiai (angolban get, gets) pedig az ő akaratának befolyása alatt álltak, és a második könyvben jön a ki mit kezd ezzel az állapottal, szabadsággal. Mind az írás minősége, mind a történet maga nagyot ugrik, és abszolút visszatalál a canon-ba és egy sokkal jobb sztorit kapunk. Három könyvet és 2 rövid novellát foglal magába, Inheritance, Dominion, Retribution mint a von Carstein könyvek összegyűjtve, a maradék két rövid novellát (együtt kb. 50 oldal) bevallom szégyenszemre nem olvastam el mert nagyon bele akartam vágni a 40K-ba. De pótolom. https://tuan.hu/Vampire-WarsThe-Von-Carstein-Trilogy-Paperback

 

Ami folyamatban van nálam:

Nick Kyme / Christ Wraight / C.L. Werner: War of Vengeance. Ezt folytatásként vettem meg a Sundering után, és az is, bár azért kis történelmi szünettel (a harmadik könyv főszereplőjét elhagyjuk és a fia vezeti Ulthuan-t, ugyanúgy felvéve a Caledor nevet, csak a számozást hagyja el a könyv hogy Caledor I / II). A sztori alapvetően tetszett, az asur és a dawik között kirobbanó, világvégéig tartó háború miértjét, kezdetét meséli el, a machinációkat a háttérben, és egy érzékeny politikai helyzetet amit a Lekvár! főszereplő törp csak azért is tovább szít simán fajgyűlöletből és harc iránti vágyból, míg nem háborúba torkollik az egész. Ez még csak az első könyv, aminek a vége tetszett igazán, mert számomra sajnos 90%-ban a dawik szemszögéből mesél, és rengeteg időt pazarol olyan mellékkarakterekre akikkel aztán nem kezd semmit, hanem vélhetően a második vagy harmadik könyvben jutnak szerephez, tennivalóhoz. Az írás minőségére nem lehet panasz, abszolút jó olvasni, csak a választott szemszög és a végtelenül utálható őstulok főhős miatt nekem szenvedés volt ez a könyv. Hangsúlyozom, ez az első, a másik kettőhöz még hozzá sem nyúltam, azt tudom hogy a második vált asur szemszögre, de nagyon bele akartam vágni a von Carstein trilógiába ezen a ponton (és milyen jól tettem), szóval ez most parkolópályán van. Három könyvet tartalmaz: The Great Betrayal, Master of Dragons, Curse of the Phoenix. https://tuan.hu/The-War-of-Vengeance-Omnibus-Paperback

Amit betáraztam előre és a polcomon van:

Tyrion & Teclis. Többet én sem tudok róla mint ami a játékból kiderült, de érdekel, illetve ezt szánom az elf trilógiám záródarabjának (mivel az End Times pentalógiát lehetetlen nem digitálisan beszerezni, azt jelenleg úgy fest kaszáltam). Blood of Aenarion, Sword of Caledor és Bane of Malekith könyveket foglalja magában. https://tuan.hu/The-Tyrion-and-Teclis-Omnibus-Paperback

Ulrika Magdova: ezt bánom hogy megvettem, őszintén szólva. Kislev-ben és a környéki birodalmi régiókban játszódik, és megint vámpírsztori, ami miatt úgy érzem sok lesz már belőlük. Ezt a könyvet az "orosz típusú" környezet (Kislev) és a sokkal nagyobb szabadságot biztosító, karaktercentrikus önálló történet miatt vettem meg, ha ráunnék a történelmi eseményeket, karaktereket felvonultató könyvekre, és kellene egy szabad, önálló sztori, de ebben a világban. Na e helyett vettem két 40K trilógiát. https://tuan.hu/Ulrika-the-Vampire-The-Omnibus-Paperback

 

Sajnos Gotrek & Felix könyvekről nem tudok saját élmény alapján nyilatkozni, csak tovább adni amit tudok róluk. Egyrészt ez egy önmagában is élvezhető könyvekből álló, de folytatásos kalandregény sorozat, valahogy úgy ahogy a 90-es évek sorozatai, szinte akármelyik Csillagkapu epizód elé le tudsz ülni, de azért van egy nagy sztorija ha végignézel a sorozaton. Én viszont így nem akarok belevágni, és ahogy a 40K Horus Heresy sorozata, ez is túl nagy nekem a maga 17 könyvével. https://www.blacklibrary.com/warhammer-chronicles/bundles/gotrek-and-felix-the-complete-journey-ebundle.html . Ez tényleg afféle standalone dolog, tehát pl. említésre sem kerülnek érthető módon (meg se voltak születve) a Hel Fenn -i csatában , de Gotrek apja ott harcol az emberek oldalán a Vampire Wars: The von Carstein trilogy könyvekben Mannfred ellen, és akkor oda picit gondolom visszanyúl említés erejéig valamelyik saját könyvük. Szóval ők rengeteg rengeteg dologban érintettek vagy ott vannak, és megvan a maguk kis kalandja mindegyikben. Mondjuk mostanság kezdték a Warhammer Chronicles nyomtatás sorozatot amiket linkeltem eddig is, amik szépen összeszedik az összefüggő könyveket egy kerek sztoriba (ezért is rohadt nagyok, 800-1000 oldal) és akkor nem kell külön beszerezni meg azt keresni hogy mi után mi jön, hanem lehet nagyobb szeletekben fogyasztani sztorikat. Na nekik négy ilyen könyvük jelent meg eddig, én fent pedig háromról írtam hogy kiolvastam hasonló terjedelemben csak sok karakterről, történelemről, sok helyszínen :D . Nekem picit ez sok: https://tuan.hu/shop_search.php?search=gotrek+%26+felix . (Omnibus 2-3-4, itt most valamiért nincs az első, de itt megtalálod: https://fonixcsarnok.eu/gotrek-and-felix-the-first-omnibus-pb.html ). Személyes tapasztalat híján ajánlani nem merem, hallomásból, reddit alapján viszont igen, ha egy lightosabb, független kaland bepillantás kell a világba. De a nagyvilág főbb eseményeit, karaktereit nem hiszem hogy megismered általuk. 

 

 

Én mindkét boltból rendeltem már, normálisan csomagolva tökéletes állapotban jött meg minden, futárral. Tuan-t ajánlanám a jobb árak miatt, én később találtam rá. Amazon-on keress rá hogy "Warhammer Chronicles" és nézz szét, valószínűleg kapható lesz Tuan-on is. Alternatíva a főnixcsarnok. A szukits-t én kerülném, egyrészt 40K-ra koncentrál illetve Age of Sigmar be-be néz, másrészt gyalázatosan szegényes a választékuk. Ez azért van mert valamikor pár éve megjelent azt hiszem a németeknél, de lehet hogy a lengyeleknél egy olyan gyalázatosan szar és igénytelen fordítás, hogy a Games Workshop jellegzetes baltásgyilkos diplomáciai késségeit fitogtatva azt mondta hogy jó, akkor mostantól senki, soha, sehol többet nem forgalmazhat lefordított könyveket, csak az angol van és kész. Aztán sok-sok kis kiadó több éves harcába tellett de végül a GW beadta a derekát, és újra lehet forgalmazni ezeket a könyveket, csak ugye a régiekre ez jogi okokból kifolyólag nem vonatkozik (itt veszítte el a szukits a kiadás jogait, addig csak ők forgalmazták itthon, a tuan és a főnixcsarnok pedig az új, akik sokkal jobb munkát végeznek e téren és hozzák az angol könyveket is), szóval azóta is készülnek az újrakiadások, új kollekciók, nyomtatások. A Warhammer Chronicles ezzel párhuzamosan indult el angolul, mert rájöttek hogy ez a kollekció omnibus kiadásba nagyon jó dolog, és újra el lehet adni. Nekünk meg nagyon jó mert nem kell antikvárból vadászni daraokban egy történetet.

  • Thanks 1
Link to comment
Share on other sites

SaltyDave

Haladok szépen az Eisenhorn: Xenos -al. Megbarátkoztam az E/1-el, mivel a történet elsősorban krimi, nyomozós jellegű, így érdekes is. 

Végre megrendeltem a Sunstone képregényeket (1-5, a 6 már spinoff), két keménykötésű könyv formájában, és mellé egy Stephen King: Long Walk könyvet ami ajándékba lesz. 22.300 Ft az egész (rohadt drága sajnos a Sunstone, még így is spótoltam 10k-t amazonhoz és minden máshoz képest, 14k helyett 11,5k a Book One, 16k helyett 10k a Book Two, +10% kupon + ingyen szállítás, és a külön füzetes megoldás árát is beverte, szóval nem volt kérdés).

On 9/2/2019 at 3:27 PM, tenderlumpling said:

Először fel fognak kínálni valami bullshit 20% visszafizetést, mondd nekik, hogy te újat rendeltél, nem azt kaptad, amit vártál, és nem fogadod el, küldjenek el egy rendeset, és akkor küldenek.

Szeptember elején írtam nekik, nem is kértem új példányt csak érdeklődtem hogy egy nagyobb méretű csomagot ugyan hogyan csomagolnának be, ha ezt ilyen gyengén sikerült. A kérdésre ugyan nem válaszolt, de kéretlenül is küldött egy extra példányt 4-8 munkanapon belül. Most a 9. napnál járunk, feltételezem a közkedvelt magyar posta is csúcson van mint mindig.

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...
bcom

Mistborn harmadik része.

Elend és Vin karakterfejlődése és a kapcsolatuk fejlődése végig ilyen hányás lesz? Komolyan, a gyomrom kifordul.  Mondjuk még eléggé az elején vagyok. Csak a Kandra és Marsh sztorija viszi a könyvet...

Link to comment
Share on other sites

tenderlumpling
17 hours ago, bcom said:

Mistborn harmadik része.

Elend és Vin karakterfejlődése és a kapcsolatuk fejlődése végig ilyen hányás lesz? Komolyan, a gyomrom kifordul.  Mondjuk még eléggé az elején vagyok. Csak a Kandra és Marsh sztorija viszi a könyvet...

Végig ilyen.

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...
bcom

Korbács. Hatodszor.

Link to comment
Share on other sites

  • 4 weeks later...
SaltyDave

Dan Abnett: Eisenhorn: Xenos

https://tuan.hu/shop_search.php?search=eisenhorn

Az első Warhammer 40k könyvem, és egy kicsit döcögős start után nagyon megszerettem. Mindjárt a prológusban bedob a mélyvízbe a rengeteg W40K lore elnevezéssel, de ez csalóka. Amint elindul a történet, megismerkedünk az ekkor még relatíve fiatal Gregor Eisenhorn-al, akinek a szemszögéből E/1-ben követjük végig a könyv eseményeit. Időnként felüti a fejét pár mondat ami tudatja az olvasóval, hogy ezek inkább egyfajta emlékiratok a saját fiatal éveiről. Például, egy mellékszereplőt rondán elintéznek, és nem sok esélyt látnak a felépülésére. Hátrahagyják gyógyulni, és Eisenhorn megjegyzi hogy végül még 100 évet megélt. Az epilógus után az író nagyjából el is engedi a 40K terminológia erőltetését, később előfordul egy-egy Adeptus Astartes itt, egy Mechanicus szó amott, de ezt leszámítva abszolút olvasható mindenki számára, nem kell otthon lenni 40K-ban hozzá. 

A történet végig E/1-ben marad Eisenhorn-nal, ami eleinte nem volt szimpatikus, én jobb szeretem ha külső szemlélő az író. De. Eisenhorn története dark-sci-fi krimi, a krimihez pedig nagyon jó választás volt az E/1. A mellékkarakterek színesek és érdekesek (Alizabeth Bequin, Tobius Maxilla, Commodus Voke, Godwyn Fischrig különösen hozzám nőtt), tetszett hogy egy birodalmi inkvizítor szemszögéből látjuk a dolgokat akik gyakorlatilag korlátlan autoritással bírnak egy masszív diktatorikus hatalom különleges ügynökeként, aminek ellenére az ügy megoldásához nem erőre, hanem jó észjárásra és finom módszerekre lesz szükség, ami miatt Gregor Eisenhorn megfontolt hozzáállása számomra különösen szimpatikus volt. Mindamellett hogy betekintést nyerünk kicsit a Holy Empire of Terra különféle figurái közötti feszültségek, együttműködések mikéntjébe (Holy Inqusition, Imperial Fleet, Adeptus Astartes), de ez a könyv egy nagyon pici része, ami elsősorban piciben működik, személyes, karakterközpontú, szépen le is zár egy történetet, egy korszakot. 

Eisenhorn története persze folytatódik még a Malleus, Hereticus, és a mostanság megjelent Magos könyvekben, és icipicit utánaolvasva Gregor élete egy nagyon-nagyon izgalmas történet lesz ami a törvény mindkét oldalán eltöltött éveket jelent, pedig eleve egy antihős. Mivel a Malleus és a Hereticus már a polcomon van, mindenképp folytatni fogom. Tényleg eddig a The Sundering (wh fantasy) trilógia mellett az egyetlen Warhammer könyv amit az elejétől a végéig élveztem, és bátran ajánlom mindenkinek, különösen mert az Eisenhorn könyvek rövidebbek is. 

Kedvenc sor: Careful with that tone, chastener. My patience isn't without it's limits, unlike my authority.

 

  • Upvote 1
Link to comment
Share on other sites

moody

Rég olvastam utoljára, most kellene valami. Esetleg valami jó kis fantasy nincs a tarsolyotokba? :)

Link to comment
Share on other sites

bcom
7 hours ago, moody said:

Rég olvastam utoljára, most kellene valami. Esetleg valami jó kis fantasy nincs a tarsolyotokba? :)

Dragonlance elő három kötete. Igazi klasszikus, igaz néha kicsit bugyuta, de összességében egy baromi szép, izgalmas, cselekményes high fantasy. 

Amúgy meg Corum kardjai... 

  • Thanks 1
Link to comment
Share on other sites

SaltyDave
9 hours ago, moody said:

Rég olvastam utoljára, most kellene valami. Esetleg valami jó kis fantasy nincs a tarsolyotokba? :)

Másról se írtam az előző két oldalon.

Link to comment
Share on other sites

moody
37 minutes ago, SaltyDave said:

Másról se írtam az előző két oldalon.

Bocsánat.

Link to comment
Share on other sites

SaltyDave
1 hour ago, moody said:

Bocsánat.

Szerencséd hogy öreg@nyádnak szólítottál.

  • Haha 1
Link to comment
Share on other sites

bcom
15 hours ago, moody said:

Rég olvastam utoljára, most kellene valami. Esetleg valami jó kis fantasy nincs a tarsolyotokba? :)

Lehet, hogy hülyén hangzik de szerintem A Mester és Margarita simán magában foglalja a fantasy alapjait. Meg egy jelenetben még egy kis horrort is...

Link to comment
Share on other sites

Leon121

Megtorló: Üdv újra itthon, Frank - Oké, még folyamatban, de muszáj megemlíteni, mekkora agyament rész volt, mikor pofán b.szott egy jegesmedvét, hogy feldühítse. :D 

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...
SaltyDave

Warhammer Chronicles: Tyrion & Teclis: Blood of Aenerion

Kellemesen üdítő volt rájönni, hogy a Warhammer Fantasy könyvek nem csak a történelmi léptékben és/vagy karakterközpontú cselszövésekben igen gazdag felhozatallal bír, hanem képes összehozni egy könnyed olvasmányt, kalandregényt, felnövéstörténetet. Tyrion-ról és Teclis-ről tudni kell hogy a franchise 2 ikonikus asur (highelf) karaktere, előbbi a valaha élt legjobb kardforgató, utóbbi a Caledor Dragontamer után a legnagyobb varázstudó - de a Blood of Aenerion nem erről szól. Főhős testvérpárunk még 16 éves, és egy leszegényedett valaha nemesi család sarjaiként tengetik napjaikat a hegyekben egy kis falu dombjának tetején lévő porfedte villájukban. A könyv arról szól hogy ebből a közegből hogyan kerülnek ki, ismerik meg a világ szépségeit és veszélyeit, vagy épp a szépnek tűnő dolgok mögött meghúzódó veszélyeket útjukon Finubar, az ekkor hatalmon lévő Phoenix King elé, ahol is majd megállapítják róluk hogy Aenerion "átkát" magukban hordozzák-e, vagy sem. Ha igen, a sorsuk szerint a végítéletet hozzák majd népükre...

A franchise-on belül megszokott mozgalmas, háborús időkhöz képest a történet szinte végig teljesen nyugodt, és sokkal inkább belső félelmekkel és kalandvággyal, bizonytalansággal és célkereséssel foglalkozik a fiatal testvérpárt követve, akik nem kevés baráti szarkazmussal, a körülöttük felépülő poltikán alapuló világot elegánsan becsomagolt arcátlan humorral kifigurázásról szóló utazáson vesznek részt. A könyv szíve lelke a testvéri kapcsolat, Tyrion, a jó erőben lévő, jóképű könnyed szívtipró és született stratéga és harcos, és Teclis, az állandóan súlyos beteg (már-már nyomorék) könyvmoly kényszeresen gyorsított felnövéstörténete, párbeszédeik, ha kell egymást támogatásuk, vagy egymást piszkálásuk. Átitva persze némi Warhammer történelemmel. Érdekes látni hogy több száz év távlatából mennyire démonizálnak egyes figurákat (Malekith) holott a valóság jóval árnyaltabb, amit a róla (is) szóló The Sundering-ben megismerthettem.

Már-már kötelezőnek érződik a később lassan bevezetett random chaos daemon szál, csak hogy a végén legyen egy nagy csata, amiben az ikrek igazán kiteljesedhet és megmutathatja hogy többre hivatottak mint azt bárki kinézte belőlük. Egyértelműen ez a könyv leggyengébben megírt része, későbbi fejezetekben pár oldalnyi mészárlás van egyfajta felvezetésnek hogy az utolsó harc tétje érződjön, de sajnos ezek a részek érezhetően gyengék. Viszont a két karakter annyira jól van megírva hogy simán viszi a hátán a könyvet, és a számukra megjósolt jövő pedig annál ígéretesebbé teszi a folytatásokat, különösen hogy a második könyvben elvileg Lustria dzsungeleibe utaznak Ulthuan nagyvárosaiból, és itt először találkozhatok könyv formában a lizardmen-ekkel reményeim szerint. A befejezés kicsit kurta, de hát egybe nyomtatott trilógia kiadás első könyvének ezt nem rónám fel, mert várom hogy visszatérjen sok felvezetett karakter és mellékszál a második könyvben Korhien, Lady Malene, Itharis és Arathion sorsát illetően.

Kedvenc sorok:

A draft of air hitting his back told him that someone had just opened a door to Teclis's room. Tyrion turned and saw the Lady Malene standing there. She did not look embarassed to be intruding. She matched their stares and then marched right into the chamber without waiting to be invited.
'You would be Teclis,' she said. 'The cripple.'
'And you would be Malene, the rude' Teclis replied.

Link to comment
Share on other sites

SaltyDave

Ha esteleg valakit érdekelne, érdeklődtem a Tuan kiadónál (hazai viszonylatban GamesWorkshop zarándokhely), és az évek óta nem kapható End Times pentalógiát jövőre újra fogják nyomtatni, így érkezik hozzánk is.

Link to comment
Share on other sites

  • 5 weeks later...
SaltyDave
On 11/26/2019 at 3:45 PM, SaltyDave said:

Warhammer Chronicles: Tyrion & Teclis: Blood of Aenerion

Kellemesen üdítő volt rájönni, hogy a Warhammer Fantasy könyvek nem csak a történelmi léptékben és/vagy karakterközpontú cselszövésekben igen gazdag felhozatallal bír, hanem képes összehozni egy könnyed olvasmányt, kalandregényt, felnövéstörténetet. Tyrion-ról és Teclis-ről tudni kell hogy a franchise 2 ikonikus asur (highelf) karaktere, előbbi a valaha élt legjobb kardforgató, utóbbi a Caledor Dragontamer után a legnagyobb varázstudó - de a Blood of Aenerion nem erről szól. Főhős testvérpárunk még 16 éves, és egy leszegényedett valaha nemesi család sarjaiként tengetik napjaikat a hegyekben egy kis falu dombjának tetején lévő porfedte villájukban. A könyv arról szól hogy ebből a közegből hogyan kerülnek ki, ismerik meg a világ szépségeit és veszélyeit, vagy épp a szépnek tűnő dolgok mögött meghúzódó veszélyeket útjukon Finubar, az ekkor hatalmon lévő Phoenix King elé, ahol is majd megállapítják róluk hogy Aenerion "átkát" magukban hordozzák-e, vagy sem. Ha igen, a sorsuk szerint a végítéletet hozzák majd népükre...

A franchise-on belül megszokott mozgalmas, háborús időkhöz képest a történet szinte végig teljesen nyugodt, és sokkal inkább belső félelmekkel és kalandvággyal, bizonytalansággal és célkereséssel foglalkozik a fiatal testvérpárt követve, akik nem kevés baráti szarkazmussal, a körülöttük felépülő poltikán alapuló világot elegánsan becsomagolt arcátlan humorral kifigurázásról szóló utazáson vesznek részt. A könyv szíve lelke a testvéri kapcsolat, Tyrion, a jó erőben lévő, jóképű könnyed szívtipró és született stratéga és harcos, és Teclis, az állandóan súlyos beteg (már-már nyomorék) könyvmoly kényszeresen gyorsított felnövéstörténete, párbeszédeik, ha kell egymást támogatásuk, vagy egymást piszkálásuk. Átitva persze némi Warhammer történelemmel. Érdekes látni hogy több száz év távlatából mennyire démonizálnak egyes figurákat (Malekith) holott a valóság jóval árnyaltabb, amit a róla (is) szóló The Sundering-ben megismerthettem.

Már-már kötelezőnek érződik a később lassan bevezetett random chaos daemon szál, csak hogy a végén legyen egy nagy csata, amiben az ikrek igazán kiteljesedhet és megmutathatja hogy többre hivatottak mint azt bárki kinézte belőlük. Egyértelműen ez a könyv leggyengébben megírt része, későbbi fejezetekben pár oldalnyi mészárlás van egyfajta felvezetésnek hogy az utolsó harc tétje érződjön, de sajnos ezek a részek érezhetően gyengék. Viszont a két karakter annyira jól van megírva hogy simán viszi a hátán a könyvet, és a számukra megjósolt jövő pedig annál ígéretesebbé teszi a folytatásokat, különösen hogy a második könyvben elvileg Lustria dzsungeleibe utaznak Ulthuan nagyvárosaiból, és itt először találkozhatok könyv formában a lizardmen-ekkel reményeim szerint. A befejezés kicsit kurta, de hát egybe nyomtatott trilógia kiadás első könyvének ezt nem rónám fel, mert várom hogy visszatérjen sok felvezetett karakter és mellékszál a második könyvben Korhien, Lady Malene, Itharis és Arathion sorsát illetően.

Kedvenc sorok:

A draft of air hitting his back told him that someone had just opened a door to Teclis's room. Tyrion turned and saw the Lady Malene standing there. She did not look embarassed to be intruding. She matched their stares and then marched right into the chamber without waiting to be invited.
'You would be Teclis,' she said. 'The cripple.'
'And you would be Malene, the rude' Teclis replied.

Warhammer Chronicles: Tyrion & Teclis: Sword of Caledor

Egyértelműen összekötő könyv, trilógia 2. darabjától mi mást is várhat az olvasó. Kezdünk is a folytatás után mindjárt egy bő 100 éves időugrással, főhőseink kikupálódtak, és a könyv kb. első negyedében Lustria dzsungeleiben járnak a melléjük szegődött emberekkel Aenerion kardját keresve, mellékesen pedig az embereknek kincset. Ez a szál relatíve hamar véget ér, és a könyv mondjuk 25%-ától 75%-áig dög unalmas volt. Egy dolog hogy ezen a szakaszon nincs semmi karc vagy konfliktus, szeretem én azt amikor nyugi van meg csak beszélgetés, de ez semmi másról nem szól csak Tyrion egyfajta belső vívódásáról hogy eleget tegyen-e kötelezettségeinek vagy szegje meg azokat de éljen szabad kalandorként, távol a politikától. Teclis tovább küzd 100 éve stagnáló kisebbségi komplexusával, viszont kap egy csomó tanulmányozni valót ahol igazán otthon érezheti magát. Bő ~200 oldal erre úgy éreztem kicsit (nagyon) sok. 

Aztán ott a könyv utolsó negyede, ahol megint kicsit visszatérünk Malekith-hez, és egyre több szál kapcsolódik az előző könyvhöz, az ott elűzött N'Kari-hoz, és úgy általánosságban az egész Ulthuani történelemi léptékű eseményekhez, amikor is Malekith megindítja a kontinenst elfoglalni szándékozó invázióját egy elméletben és eddig gyakorlatban is tökéletes tervvel. Érdekes volt visszatérni Avelorn-ba, találkozni Alarielle-el mint az új Everqueen-el. A sztori persze óriási cliffhanger-rel zárul, szóval jöhet a következő. Tyrion és Teclis testvéries fanyar humora továbbra is olvastatja magát, de mivel itt a könyv kb. 25%-ától külön utakon járnak javarészt, így sajnos ez elég szürke közepesre sikeredett onnantól.

Kedvenc sorok:

'We shall see each other again', said Teclis. 'All that remains is for me to wish you good luck in the upcoming tournament. See that you do not disgrace our family too badly.'
'I shall do my best' said Tyrion.
'Doubtless I shall hear how well you have done from passing minstrels and other travellers,' said Teclis. 'You might even consider sending a messenger to let me know how things go'.
'I'm sure the wizards of the White Tower have ways of recieveing news much more swiftly than by letter.' said Tyrion.' But I shall write.'
'It always comes as a pleasant surprise to find out you're capable of it'.

Link to comment
Share on other sites

Create an account or sign in to comment

You need to be a member in order to leave a comment

Create an account

Sign up for a new account in our community. It's easy!

Register a new account

Sign in

Already have an account? Sign in here.

Sign In Now
×
×
  • Create New...