Szerepjátékos Teázó

[kacsamester16 0]

Na?Valami? :rolleyes:

[Sajt_Sensei 0]

Risen. Gothic után érzéses fantasy.

Dragon age elégé egyértelmû a jelenlegi legjobb fantasy rpg.

És az örök kedvenc ami régi mint az ország út de a legjobb fantasy rpg amit valaha alkottak az a Baldurs gate 2 Shadows of Amn.

[kacsamester16 0]

Risen. Gothic után érzéses fantasy.

Dragon age elégé egyértelmû a jelenlegi legjobb fantasy rpg.

És az örök kedvenc ami régi mint az ország út de a legjobb fantasy rpg amit valaha alkottak az a Baldurs gate 2 Shadows of Amn.

Köszi a tanácsot.

A RISEN lessz a kiválasztottam! :lol:

[diregamer 0]

- Hát, én nem tudom, de ahogy észreveszem, légyen szó bármelyik szakról, egyre rosszabb az állomány. – szólalt meg, két harapás között. – Bár, a bölcsészen ez jobban látszik. – aztán, miközben várta a választ, eszegette a frissen sült kenyérlángost. Kicsit még meleg volt, ezért óvatosan, fújkálva fogyasztotta azt. Akár várhatott is volna vele, de oly éhes volt, hogy nem bírta megállni.

[Sajt_Sensei 0]

*Mintha az erõ szabadult volna a bárpultosra. A szenvedés a magány és a semmi hómezején érezte magát, hiszen mintha az emberek mellet is üres lenne a hely. Aztán felsóhajtott hisz látta, hogy van még pár vendég és amíg van 1-2 vendég mindig kelleni fog a szolgálata.*

[rossz_macska 0]

Forró teával teli bögréje fölött szólal meg.

- Ti is úgy érzitek, hogy pangás van? – Majd belekortyol a teába. A nyakában ciklámen és fekete kendõ, ami a torokgyulladás miatt van ott.

[diregamer 0]

- Hát, valóban. – felelte – Remélem, ez ideiglenes, és hamarosan megint oly népes lesz ez a hely, mint régen. Jól esne látni, ha tele lenne teára szomjas emberekkel. – mondta, majd a nõre nézve, észrevette a fekete kendõt, megkérdezte:

- Csak nem megfáztál?

[rossz_macska 0]

Nagyot kortyol a teájából. Majd megköszörüli a torkát.

- Sajnos három hete vacakolok vele. Egy kis torokgyulladás. –sóhajt fel.

- Igen, nagyon jó lenne, ha újra megtelne.

[diregamer 0]

- Hát, ilyen az idõ, eljött már az õsz. – mondta mosolyogva – Jobbulást. – tette hozzá gyorsan, majd bele-, belekortyolt a saját teájába. Miután elfogyasztotta a csésze tartalmának felét, letette, és megkérdezte:

- És azon túl, mi újság a nagyvilágba?

[rossz_macska 0]

- Na, igen, itt van az õsz, itt van újra… - sóhajt fel. Majd elkortyolja a teáját.

- Köszönöm, igyekszem. – Mondja mosolyogva, majd leteszi a bögrét az asztalra és körbenéz. Aztán vissza a beszélgetõ partnereire.

- Új, iskolát kezdtem, eddig teljes a sikerélmény. Ezen túl, nem is tudom, mit mondhatnék. Legalább is, olyat és úgy, hogy ne kelljen két napig itt ücsörögve várni, hogy befejezzem az élménybeszámolóm. – mosolyog kedvesen.

- Na és veled mi a helyzet? – kérdezi õszinte kíváncsisággal.

[diregamer 0]

- Hát túl vagyok egy adag zh-n, írogatom a regényem, mikor épp ráérek. No, meg olvasgatok is, igaz, bokros teendõim miatt, igen lassan haladok a mûben. – felelte, majd lassan iszogatta teáját.

[Sajt_Sensei 0]

*A bozontos megviselt külsejû tulaj megébredt és körbe nézett a kihalt kis teázóban. Voltak emberek kik vitatták az élet dolgait, de mégis üresnek tûnt a placc. Mélyet sóhajtott. Tudta, hogy itt így mennek a dolgok. A modern világ elragadja az embert minek olvasnál Shakespear-t amikor megnézed mindegyik darabját Hd-ben? Miért vitatnád Asimov gondolatmeneteit és világát, mikor valaki már felírta a wikire mit gondolj róla. Miért teremtenél világokat, vagy vennél részt bennük mikor már valaki csinált hasonlót gyönyörûséges 3d-ben. Ahol a munka hív és a tv butít, a világ hideg de az iskola pad sem kényelmesebb. Felnézett és látta, hogy a pult feletti kis táblácska megdõlt. Felállt ültébõl és meghatódva le emelte a kis keretet, Megtörölgette, majd a legnagyobb óvatossággal vissza rakta. A táblán egy örök éltû felirat hirdette a hely eszméjét.*

"Fáradt vándor térj meg közénk itt barátok között vagy!"

*Még egy kicsit melankolikusan nézte a szöveget, majd visszaült a helyére nézte az üres székeket, amik emlékkel teli de mégis üresen álltak. Sóhajtott egy utolsót és csak nézett kifelé a téli némaságba.*

[neo_2 0]

A hosszú, fáradtságos hét után, egy ismerõs alak lépett be a teázóba, arcán a tõle megszokott jókedv volt leolvasható.

- Üdvözlet! – köszönt, s leült a helyére, ám hamar elkomorodott, amikor meglátta a tulaj arckifejezését. Körbenézett a teremben, és megértette, miért mardossa bánat a szívét. A hely, ami régóta fennállt, most üresen kongott, az igazat megvallva, sohasem látta ennyire üresnek, mint most, ebben a pillanatban. Persze, nem kellett sokáig keresnie ennek okát: a mai világban, az emberek kezdenek elbutulni, s minden egyes generáció, egyre rosszabb. Ma már nemhogy a klasszikus mûveket, de semmiféle könyvet nem olvasnak már, helyette olcsó, tartalom-nélküli akciófilmeket néznek – vagy épp a Mónika show-t. Tisztában volt eme tényállással, de remélte, akadnak még mások is, kiknek eszét nem vette el a fene nagy modern világ. Csak sóhajtott egyet, és komoly ábrázattal nézett a teázó vezetõjére:

- Nehéz világot élünk. De higgye, lesznek még vendégei. Én, mindenképpen. – elmosolyodott, majd leadta rendelését:

- Kérnék egy forró fekete earl grey-t, citrommal és mézzel, ha nem gond.

[Stampede 0]

Sosem volt az a nagy teázó, mégis elszomorodott, ahogy benézett a betört üvegen. A pultról olcsó whiskey csurgott, a zenegépbõl pedig egy harmadvonalbeli blues dallam tette fájdalmasabbá a pillanatot. Senkit sem látott a régi arcok közül, lassú, teátrális mozdulattal emelte fel a fejét, mélyet szívott cigarettájába és vérzõ szívvel továbblépett.

[P_D_Eye 0]

A sötétkék égen vibráltak a csillagok, a Hold sarlója pedig a hegyek mögül világította be gyengén a tájat. Egy magányos épület sziluettje rajzolódott ki, amit a kavargó por idõnként eljretett a szem elõl. Zene szûrõdött ki. Rekedt éneket rezonáló gitárszó kísért a recsegõ felvételen, majd a félig kiszakadt zsanérzatú ajtó nyikordulva kitárult, reccsent és nagy puffanással terült el a fa padlózaton. Lassú léptek hangja haladt át a szobán, irányfényként használva a zenegépet. Pár perc zajos tapogatózás után egy idejétmúlt, kis olajlámpa sugarai világították be tisztességel a helyiséget. Az alak a lámpást egy asztalra tette, hosszú, drapp kabátjából pedig egy sivatagra való homokor rázott ki. Leemelte csuklyáját és a hajából még pár ízléses dûnét söpört a földre. Senki se volt ott rajta kívül, az épületet mégis belengte az indokolatlan dagályosság. Kihúzta a zenegépet, leült egy kárpitozott székre, eloltotta a lámpást, és a sötétben el-el bóbiskolva hosszan ücsörgött. Így talán nem találnak rá, ha csak nem fognak szagot. Mert szaga... az bizony volt.

[Lucky_Strike 0]

Az utóbbi években mindig csak egy asztalnál foglalt helyet, azelõtt sem volt kimondottan törzsvendég. Még a régi idõkben valamelyest közre játszott a teázó alaprajzának megalkotásában és elsõ tégláinak lerakásában.

Manapság csak ritkán néz e kedves kis hely felé, mivel jól tudja, hogy már csak egyedül tud elücsörögni a fénytelen, hûvös széljárta helyiségben, legfeljebb egy pohár vizet kortyolgatva egy letört fülû bögrébõl. Szomorú az ebbõl fakadó érzés, de nincs mit tenni. Néha-néha látszódik egy-két elsuhanó árny, de ez már csak káprázat inkább. Nagy a sóhaj, messze a múlt.