Jump to content
Hartigan

Top 10 Kedvenc Film

Recommended Posts

moody
5 hours ago, JoeJoeJoe said:

Eszembe sem jutott, hogy át lehet jutni onnan a többi listámra. Viszont örülök, hogy te megtetted ezt az extra lépést :D . Mint ahogy annak is, ha találsz valami fogadra valót. 

Csináltam én is imdb accountot. Jobb késő mint soha. :)

Share this post


Link to post
Share on other sites
moody

@JoeJoeJoe a listád alapján 77 filmet tűztem a megnézendők listájára. azt hiszem el leszek egy darabig. :D

  • Haha 1

Share this post


Link to post
Share on other sites
JoeJoeJoe
18 hours ago, moody said:

Csináltam én is imdb accountot. Jobb késő mint soha. :)

Muti :D

Share this post


Link to post
Share on other sites
bcom

Remélem a Puszta formalitás köztük van. Polanski zseniális. Meg a többiek, meg a rendező, meg a film is. Vigyázat nagyon absztrakt.

  • Upvote 1

Share this post


Link to post
Share on other sites
Fujitsu

Nehéz dolgom lenne, ha egy ömlesztett TOP5 vagy TOP10 listát kellene összeállítanom, és nemcsak azért, mert adott esetben két kedvenc közül nehéz lenne eldönteni, hogy melyik férjen bele még; de azért is, mert teljesen más kategóriákban versenyző filmeket nem nagyon látom érdemesnek összehasonlítani, márpedig egy ilyen ömlesztett lista mindenképpen magával hozná ezt is.

Úgyhogy én inkább kategóriánként írok most pár olyan filmet a teljesség mindenfajta igénye nélkül, amik hatással voltak rám – nálam ugyanis egy 8-9 pontos, korrekt iparosmunkát az különböztet meg egy 10-estől, hogy mennyire von a hatása alá, mennyire gondolkodtat el, mennyire szippant be a hangulata, miliője, és persze mennyire marad meg az emlékezetemben.

 

Maffiatörténet: Casino (1995, rendezte: Martin Scorsese, írta: Nicholas Pileggi, főszereplők: Robert De Niro, Sharon Stone, Joe Pesci, James Woods, Alan King, Kevin Pollak, Frank Vincent)

Talán szentségtörést követek el azzal, ha azt mondom, nekem ez a film jut először eszembe, ha maffiafilmekről van szó, nem pedig a szintén zseniális, filmtörténeti alapmű és megunhatatlan klasszikus Keresztapa (The Godfather). Szó sincs persze arról, hogy vitatnám a trilógia kiérdemelt elsőségét a filmes örökranglistákon. De míg a Keresztapának és hasonszőrű társainak világa egy klasszikus, már letűnt korszakba kalauzol minket, addig a Casino egyfajta "modern Keresztapaként" fedi fel előttünk azt a nem túlságosan régi világot, amikor a maffia a politikai-kongresszusi kapcsolatai és bármire képes, elvtelen és becstelen gengszterek felhasználásával beette magát Las Vegasba; s teszi ezt olyan közvetlen, természetes és hiteles módon, hogy elhisszük: ez ma is bármikor megtörténhet, és bár ma már tőzsdecápák irányítják az üzleteket, és mások a módszerek is, az elvek és célok ma is éppen ugyanazok.

Robert De Niro és Joe Pesci legendás párosa elsöprő erővel szippantja be a nézőt a történetbe, a Scorsese-re jellemző monumentalitás pedig minden ízében áthatja az egész filmet legelejétől a legvégéig. A film három órája alatt egyetlen perc üresjárat sincs; ez egy örök klasszikus, megunhatatlan mestermű páratlan történetvezetéssel, precízen felépített karakterekkel, a film monumentalitását kiemelő, világklasszis zeneválasztékkal. Scorsese életművének talán legfényesebb darabja; egyértelműen az egyik legnagyobb film, ami valaha filmvászonra került.

Casino1.jpg

 

 

Maffiatörténet: Nagymenők (Goodfellas, 1990, rendezte: Martin Scorsese, írta: Nicholas Pileggi, főszereplők: Robert De Niro, Ray Liotta, Joe Pesci, Frank Vincent)

Ehhez a filmhez nagyon hasonló jellemzést tudnék írni, mint a Casinóhoz. A különbség az, hogy ez a film még nem a nagy pályás, politikai kapcsolatait kijátszó, országos olasz-amerikai maffiahálózat világát mutatja meg többek nézőpontjából, hanem egy maffiacsalád életébe, törvényeibe és módszereibe enged betekintést azáltal, hogy megmutatja egy nagyravágyó kívülálló bekerülését és evolúcióját, és a történetet az ő szemszögéből követhetjük végig. Szintén egy monumentális alkotás Scorsese-től, aminek kibérelt helye van a legnagyobb klasszikusok között, egy polcon a műfaj örök referenciájával, a Keresztapával. Nem véletlen, hogy minden idők egyik legsikeresebb amerikai sorozata, a Maffiózók (The Sopranos) készítőinek is ez a film volt az etalon, és több színész is feltűnt belőle a sorozat állandó vagy alkalmi szereplői között.

d24a75ab7ed8189c4b42243f2ec60a02_d49afe6

 

 

Akciókrimi: Ronin (1998, rendezte: John Frankenheimer, írta: J.D. Zeik, főszereplők: Robert De Niro, Jean Reno, Stellan Skarsgård, Natascha McElhone, Sean Bean, Skipp Sudduth, Michael Lonsdale)

Roninnak a feudális Japánban az urukat vesztett szamurájokat hívták, akik többé nem lehettek szamurájok, s bujdoklás vagy öngyilkosság lett az osztályrészük. A '90-es évek roninjai a Szovjetunió felbomlásával és a hidegháború lezárulásával munka nélkül maradt, egykori titkos ügynökök, akik közül verbuvál néhányat Párizsban egy rejtélyes megbízó arra, hogy elvégezzenek egy munkát. Ezt meg is teszik, aztán szépen elárulják egymást. Becsület, lojalitás, erkölcsök a modern kori roninoknak már mit sem számítanak, csakis a pénz. Persze aztán kiderül, hogy ez sem mindenkire igaz.

Ez a fordulatos, csavaros történetű, végig izgalmas akcióthriller olyan magával ragadó hangulatot teremt Párizs és Nizza kis utcáival, Elia Cmíral csodálatos muzsikájával, amivel egyszerűen nem tudok betelni az akárhányadik újranézés után sem. Az amerikai világsztár De Niro és a francia klasszis Jean Reno párosa annyira tökéletesen működik, mintha száz éve ismernék egymást – s De Niro zsenialitását mi sem mutathatná jobban, mint az, hogy Amerikából kiszakadva, itt, Európában, egy ízig-vérig itteni szájíz szerint készült filmben is éppolyan mesteri alakítást képes nyújtani, mint az otthoni filmjeiben. Mindehhez jön még Frankenheimer életének legkiemelkedőbb rendezése, benne olyan autós üldözési jelenetekkel, amikhez foghatót azóta sem sikerült forgatni senkinek. Autóbuzeráns szempontból egy valóságos orgia ez a film: Audi S8 a 4.2-es V8-assal, Citroen XM V6, BMW M5 E34, Peugeot 406 V6, Peugeot 605, Renault Safrane, Mercedes W116 450SEL 6.9... Ilyen motorhangok már nincsenek is, mint ebben a filmben. Grandiózus akciófilm világklasszis színészgárdával, kiváló stílusérzékkel megkomponált akciójelenetekkel, ikonikus autókkal, csavaros sztorival, tökéletes befejezéssel. Egy film, ami még így 22 év elteltével is referenciának számít az európai akciófilmek kategóriájában, mert jobbat azóta sem tudott senki, csak mást.

i001834.jpg

 

 

Akciókrimi: Szemtől szemben (Heat, 1995, írta és rendezte: Michael Mann, főszereplők: Robert De Niro, Al Pacino, Val Kilmer, Tom Sizemore, Ashley Judd)

Ha van film, ami az elképzelhető maximumot kihozta az akcióműfajból (az agyatlan CGI mindent elsöprő térnyerése előtt), s amiben ráadásul ez csak a keretet adja meg egy remek sztorinak, két színészóriás mesteri játékának és egy tankönyvi példának is beillő történetvezetésnek és rendezésnek, akkor az bizony az 1995-ös Heat. Nem véletlen, hogy azóta is minden akciórendező ebből a filmből próbál lemásolni ezt-azt, jellemzően elég kevés sikerrel és izzadtságszagú eredményekkel.

Ez egy olyan film, amihez SAS-kommandósok képezték ki a színészeket valódi éleslövészeten, hogy az elképzelhető legrealisztikusabb alakítást nyújthassák, a filmen pedig a fegyverek valódi, forgatási helyszínen felvett hangja hallható – ilyet azóta sem mert többet meglépni Hollywood, nehogy megsérüljön a néző kis lelke attól, hogy nem a megszokott, tompa játékfegyver-puffogást hallja. Al Pacino és Robert De Niro, a profi zsaru és a profi gengszter, két egymással szemben álló, de valójában nagyon hasonló karakter életre-halálra menő harcának végig feszült izgalmat hordozó története ez, amiben végül a törvény és az igazság győz, a gengszter nem kerülheti el a sorsát – és éppen ez teszi tökéletessé és kerekké az egészet.

Heat_MF.jpg 

 

 

Dráma: Harminchat (36 Quai Des Orfévres, 2004, írta és rendezte: Olivier Marchal, főszereplők: Daniel Auteuil, Gérard Depardieu, André Dussollier, Roschdy Zem, Valeria Golino)

Párizsban járunk az ezredforduló környékén, ahol hónapok óta fosztogatja a pénzszállítókat egy különös kegyetlenséggel raboló bűnbanda, a rendőrség pedig nem képes a nyomukra bukkanni. A párizsi rendőrség, a 36 (a név a kapitányság házszámára utal) bűnmegelőzési osztályának (BRI, Brigades de Recherche et d'Intervention) vezetője és a készenléti osztály (BRB, Brigade de Répression du Banditisme) parancsnoka egymással rivalizálva próbálja megoldani az ügyet, a megüresedő rendőrfőnöki poszt ugyanis kettejük közül azé lesz, aki előbb juttatja rács mögé a bandát ("az lesz a király, aki előbb győzi le a sárkányt"). A két, egykoron szoros baráti viszonyt ápoló zsaru versengése egy ponton azonban végzetesen eldurvul, és onnantól kezdve nincs többé megállás kettejük számára a pokolba vezető úton.

Mindvégig sötét témájú és hangulatú, feszültségtől vibráló, éjfekete drámának lehetünk szemtanúi, ami egy megtörtént eset feldolgozásával, húsba vágó hitelességgel mutatja meg, hogyan juthat magasra egy kisstílű, pitiáner, aljas karrierista mások eltiprásával, csalással és gátlástalanságainak egész sorával. És persze azt is, hogy nincsenek szuperhősök, nincs feddhetetlen ember, és a magasabb cél szolgálata olykor a pokolba vezet. Mindennek legfőbb tanulsága pedig a film egykori mottója: a bosszú nem igazság, az erőszak nem hatalom.

Ez egy olyan film, ami után az ember elgondolkodik a világ dolgain. Rendkívül erős hatású, számos érzelmi mélypontot tartalmazó dráma, amit ráadásul egy outsider, egy volt rendőr, Olivier Marchal rendezett (igaz, talán éppen ettől is hiteles a film), akinek egyértelműen ez a film az élete fő műve – sem előtte, sem utána nem rendezett olyasmit, ami akár csak megközelíteni is képes lett volna ezt. Auteuil és Depardieu pedig leckét adnak a világnak abból, hogy mitől is lesz igazi, nagybetűs színész valaki – amikor ez a két ember, akiket a nevetőizom-próbáló vígjátékaikból ismerhetünk a leginkább, lenyom egy akkora alakítást a filmvásznon egy ilyen melankolikus, koromsötét drámában, hogy egymásra nézve meg sem kell szólalniuk, mert a szemükben ott van minden, akkor érezzük, hogy ez tényleg művészet, annak is a legmagasabb kategóriája. Mindezt megkoronázzák Erwann Kermorvant és Axelle Renoir a film és az egyes jelenetek hangulatához tökéletesen illeszkedő, érzelmekkel teli zenei témái.

Nehéz lenne kitörölnöm ezt a filmet az emlékeimből – viszont az biztos, hogy nem javasolnám senkinek megtekinteni "csak úgy", kell hozzá egy hangulat, és nem leszel vidám utána egy darabig, ha megnézted, azt garantálom.

601px-36P_M1911_03.jpg

 

 

Dráma: Millió dolláros bébi (Million Dollar Baby, 2004, rendezte: Clint Eastwood, írta: F.X. Toole és Paul Higgis, főszereplők: Clint Eastwood, Morgan Freeman, Hilary Swank)

Aki Clint Eastwoodot pusztán a westernjei alapján akarja megítélni, az bizony még semmit sem látott tőle – mert ha van olyan szelete az életének, amiben ez az ember felkapaszkodott a filmművészet legmagasabb ormaira, akkor az a rendezői munkássága. Ez a rendezése például négy darab Oscart ért, de valószínűleg a dupláját is megérdemelte volna. A Millió dolláros bébi egy szívbemarkoló történet sportról, bokszról, kitartásról, céltudatosságról, vágyakról, emberi sorsokról, szeretetről, gyűlöletről, megbocsátásról és kárhozatról, sikerekről és kudarcokról, örömről és szenvedésről, ragaszkodásról és elengedésről – egyszóval az egész életről és a halálról. Megtörtént eseten alapszik, és elementáris erővel hat: úgy is fogalmazhatnék, hogy Clint Eastwood forgatott egy filmet a bokszról, ami a nézőt viszi a padlóra.

Sem a történetvezetésben, sem a képi világban, sem a színészi játékban nincsenek korszakos bravúrok, ez csak egyszerűen Clint Eastwood és Morgan Freeman, a két öreg róka hibátlan művészi érzékkel megkomponált, de legfőképpen mindvégig végtelenül emberi drámája, amin teljesen legitim sírni. Nem hiszem, hogy a filmművészetben vezet még út ennél feljebb; ez a film megtestesíti mindazt, amiért érdemes egyáltalán filmeket nézni. Természetesen mindehhez remekbe szabott filmzene is társul, amit maga Clint Eastwood és a fia komponáltak.

a73ce5532a24b82da4ceadb1268cc096.jpg

 

 

Dráma: Patch Adams (1998, rendezte: Tom Shadyac, írta: Hunter D. Adams és Steve Oedekerk, főszereplők: Robin Williams, Daniel London, Monica Potter, Philip Seymour Hoffman)

Lehet-e egy filmen egyszerre jókat röhögni és párás szemmel elérzékenyülni? Nos, ha láttad a Patch Adamst, akkor már tudod, hogy lehet. De mondhatnám azt is, hogy ha ismered Robin Williams munkásságát és életét, akkor is; ő ugyanis karakterében is egy ilyen ember volt, és nem ez az egyetlen ilyen filmje. A Patch Adams, ez a valós történetre épülő, egyszerre humoros és szívszorító dráma Robin Williams életművének egyik legszebb darabja. Hunter "Patch" Adams életének története példát mutat humánumból, önfeláldozásból, szeretetből, elhivatottságból. S az őt megformáló Robin Williams, a felszínen vidám és sziporkázó komikus, akit legbelül mély (s végül aztán öngyilkosságig vezető) depresszió gyötör, ebben a filmben átértékeli nekünk az életet és a halált, mintegy reflektálva talán önnön tragikus sorsára is. A magyar változatban Tordy Gézának a karakterhez tökéletesen passzoló szinkronhangjával.

MV5BYjc3NzIzYTgtOWQ0ZS00YmQyLTkyNDEtZWRk

 

 

Dráma: A profi (Le professionnel, 1981, rendezte: Georges Lautner, írta: Patrick Alexander, Georges Lautner, főszereplők: Jean-Paul Belmondo, Jean Desailly, Cyrielle Clair, Robert Hossein)

Mit tesz egy titkos ügynök, ha a hazája egyszer csak elárulja, és prédaként löki az ellenség kezébe? Ha valahogy sikerül megszöknie és hazajutnia, megpróbálja megleckéztetni azokat, akik ezt tették vele. Josselin Beaumont megalkudhatott volna az elárulóival, kezdhetett volna új életet valahol a világban; de nem így tett: minden, amiben hitt, amiért harcolt, amire az életét feltette, egyszeriben szertefoszlott, amikor saját bőrén megtapasztalhatta, hogy nem a hazáját, hanem politikusok ócska játszadozását kellett szolgálnia, amiben ő is csak egy eldobható játékszerré vált. Tudta, hogy nem élheti túl, de ezután már nem érdekelte: elhatározta, hogy benyújtja a számlát, mielőtt meghal. A profi ennek történetét meséli el a '80-as évek elejének Franciaországában a korszak lebilincselő hangulatával, egy megunhatatlan forgatókönyvvel, Belmondo életének talán legkiemelkedőbb alakításával és persze Ennio Morricone mindmáig felülmúlhatatlan zenéjével. Ezt a filmet én néhány évente mindig újranézem, és soha nem unom meg – megkérdőjelezhetetlen és örök helye van a filmtörténelem valaha készült legnagyobbjai között.

maxresdefault.jpg

 

 

Vígjáték: Pofa be! (Tais-toi!, 2003, írta és rendezte: Francis Veber, főszereplők: Gérard Depardieu, Jean Reno, Richard Berry, André Dussollier) 

Francis Veber komplett életművét beírhatnám ide, ugyanis szinte valamennyi rendezése klasszikus (Balfácán, Balekok, Négybalkezes, Addig jár a korsó a kútra stb.), a forgatókönyvei nemkülönben (pl. Őrült nők ketrece). Jellegzetes húzása, hogy egy kevéske komolyságot, elgondolkodtató társadalomkritikát vagy éppen tanulságos háttérszálat azért bele szokott szőni a történeteibe a sok ökörködés közé, ezzel adva egyedi ízt az egyébként páratlanul szórakoztató műveinek. Quentin és Ruby, e két sziporkázó karakter története a sokadik újranézés után is képes megröhögtetni, a filmben elhangzó párbeszédek pedig már-már klasszikusokká váltak, felidézésük bármilyen helyzetben instant mosolyt csal a humoránál lévő néző arcára.

4307776.jpg

 

 

Írhatnék még több tucat filmet, amiket a műfajaik legjobbjai között tartok számon, de attól tartok, már ennyivel is kis híján szétfeszítettem a fórum kereteit. :)

  • Thanks 1
  • Upvote 2

Share this post


Link to post
Share on other sites
moody
13 hours ago, JoeJoeJoe said:

Muti :D

Még dolgozom a Kedvencek listán, de ahogy késznek ítélem, küldöm is. :D

Share this post


Link to post
Share on other sites
bcom
16 hours ago, Fujitsu said:

Írhatnék még több tucat filmet, amiket a műfajaik legjobbjai között tartok számon, de attól tartok, már ennyivel is kis híján szétfeszítettem a fórum kereteit. :)

Majd küldök pár megabájtnyi üres oldalt. Írjad csak, jó olvasni a - néha nem is olyan régi - klasszikusokról.

Amúgy Az angyalok is esznek babot, Jöttünk, láttunk, visszamennénk, Legyetek jók, ha tudtok.

Share this post


Link to post
Share on other sites
moody

https://www.imdb.com/list/ls096589510/

Akkor itt az én listám. Olyan filmeket nem válogattam be amik csak simán tetszettek, inkább azokat amik tetszettek és bármikor újranézném. Csomó film még hiányzik biztosan, de idővel bővítem. :)

Share this post


Link to post
Share on other sites
Fujitsu
2 hours ago, bcom said:

Majd küldök pár megabájtnyi üres oldalt. Írjad csak, jó olvasni a - néha nem is olyan régi - klasszikusokról.

Valójában leginkább az időhiány a fő ok, amiért nem írom tele a topikot ezzel; a fenti hozzászólást is több részletben írtam meg. Írhatnék persze simán csak egy filmcímlistát, de mivel a filmgyártás 130 éve alatt szerencsére számtalan kiemelkedő alkotás született, ezért úgy gondolom, célszerű mellékelnem némi indoklást is ahhoz, hogy szubjektív véleményem alapján miért tartozik az adott film a kategóriája legjobbjai közé. Nem titkolt célom persze ezzel az, ami moody felhívásában is szerepel: hogy ha valakinek valamelyik esetleg eddig még kimaradt, akkor kedvet csináljak a megtekintéséhez, hátha az illető maradandó élménnyel gazdagodik.

Majd azért még folytatom, mert van még 1-2 tucat olyan cím, amiről azt gondolom, hogy bármilyen toplistán kiemelésre méltó. Bár egy részük már nem lesz újdonság a ti listáitok után.

Share this post


Link to post
Share on other sites
bcom

Ha nem idegenkedtek a nagyon régi filmektől, tudom ajánlani a Karloff-féle horrorfilmeket a múlt század első feléből, A múmia, Frankenstein, stb. Mai szemmel egyáltalán nem félelmetesek, viszont tök jó belelátni, hogy az akkori technikával hogyan oldották meg a jelmezeket meg a maszkolást és hogyan sűrítették bele az egész sztorit kicsit több, mint egy órába. Érdekességnek is jó.

Share this post


Link to post
Share on other sites
moody

Már majdnem 80 filmet feltűztem a megnézendő listámra. 2020ba egy részét szeretném teljesíteni. :D

Share this post


Link to post
Share on other sites
Godzillamessage

Lett mindenki profiljában egy IMDb mező. Akinek van IMDb profilja, az megoszthatná ott. :)

Így a listáitokból lehetne "mazsolázni". :DOlyan filmeket láttam a listáitokban amikről még nem is hallottam.

  • Upvote 2

Share this post


Link to post
Share on other sites

Create an account or sign in to comment

You need to be a member in order to leave a comment

Create an account

Sign up for a new account in our community. It's easy!

Register a new account

Sign in

Already have an account? Sign in here.

Sign In Now

×
×
  • Create New...