Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon 312 Share Posted April 17, 2013 Nekem azt valahogy sikerült kitalálni :S Fejbõl kinézõsnek nálam is megvolt, csak nem lepett meg különösebben... Ha agyalok rajta, lehet, hogy nekem is kevésbé üt, azonban teljesen magába szippantott, nem is gondolkodtam közben, csak néztem. Ráadásul, mint említettem, a regényt olvastam, így kb. annyira biztos voltam egy könyvbelihez rendkívül hasonló befejezésben, mint az életemben, szóval ez is közrejátszott. Link to comment Share on other sites More sharing options...
Fletley9 0 Share Posted June 22, 2013 Véletlenül bekeveredtem délután a topicba olvasgattam az utolsó hsz-ket na mondom fejbõl kinézõs film mi az amit ismerek mi az amit nem..így jutottam el a "The Mist"-hez semmi háttérinfóm nem volt róla csak amiket itt olvastam a kommentekben. Nem is olvastam utána direkt, elsõ meglepetés ,hogy King mû adta az alapot oké gondoltam (alapjáraton nem csípem Kinget pár novellát és "Az írásról"-tól eltekintve) És bár végig idegesített a vallásos nõci -elérte a célját- és nem tudtam hova fogunk kilyukadni. mikor kiderült ,hogy honnan is vannak a lények egy "meh" elhagyta a számat ,hogy bármi jobb magyarázat lett volna. És bár a vége hatásvadász régen káromkodtam ennyit és ilyen hangosan film után, így nálam elérte a célját. Ha már cliffhangerek - Saw: mikor elõször adták a tv-be éjszaka nem mertem megnézni...bátyámnak elsõ dolga volt másnap ,hogy lespoilerezte.. (meg kb mindent <_< ha filmes dloggal jön elõ kb azonnal otthagyom) így mikor pár napra rá megnéztem nem ütött - Se7en: nem tudom lehet én vagyok így vele, de engem nem lepett/hatott meg a vége egyáltalán...sõt. igaz lehet benne van ,hogy pár hónapja láttam csak és nagyok voltak az elvárások mert mindenki így meg úgy odavolt vele.. - Village: nekem az a film egyáltalán nem jött be, lehet azért nem is fogott meg a csavar. - The Prestige: na az már igen ...mai napig jókat vitázunk róla mi/hogyan történt és varázslat vagy csak trükk volt minden....újra kellene már nézni más nem nagyon jut eszembe és még nem is tettem túl magam a Mist-en ....Egyébént spoileresen, de könyv miben mennyire más? Link to comment Share on other sites More sharing options...
tenderlumpling 270 Share Posted June 23, 2013 más nem nagyon jut eszembe és még nem is tettem túl magam a Mist-en ....Egyébént spoileresen, de könyv miben mennyire más? Elõbb véget ér; ott, hogy elindulnak autóval a ködbe, és nem tudják, mi lesz ezután. Link to comment Share on other sites More sharing options...
Fletley9 0 Share Posted June 23, 2013 Értem, köszi :) hát akkor azt hiszem ,hogy a filmes nálam jobb eggyel....szeretem ha lezártak a dolgok. Link to comment Share on other sites More sharing options...
Hartigan 0 Author Share Posted October 30, 2013 Sleepy Hollow Wolf Sleepers Flatliners Sweeney Todd King Kong Big Fish Casino Royale Fight Club Blade Runner Link to comment Share on other sites More sharing options...
Thunderstick_is_not_dead 0 Share Posted October 30, 2013 Sorrend nélkül: The Shining Drive Indiana Jones and the Emperor's Tomb Bullet for the General Scarface To Live and Die in LA Young Mr. Lincoln Jurassic Park Le Cercle Rouge The Good, the Bad, and the Ugly Link to comment Share on other sites More sharing options...
Razon 30 Share Posted November 29, 2013 Unatkoztam, friss lista, most 25, sorrend nélkül: (trilógiákat stb egy résznek veszem) Back to the Future Collateral Die Hard District 9 Fight Club In Bruges Inception Inglourious Basterds Iron Man Kiss Kiss Bang Bang Kiss of the Dragon Memento Pirates of the Caribbean Primal Fear Prisoners Pulp Fiction Shooter Snatch. The Avengers The Bourne Identity The Game The Man from Earth The Prestige V for Vendetta Zodiac Még talán az Ocean's filmek beférnének, de rég láttam őket, újra kéne nézni. Tuti kifelejtettem valamit :unsure: Link to comment Share on other sites More sharing options...
csg76 0 Share Posted December 12, 2013 Az én Top 10 kedvencem (most) --> -Amelie csodálatos élete (Jean-Pierre Jeunet) -Idétlen idõkig -Nagymenõk -Nem vagyunk mi angyalok (Neil Jordan) -Pénzhamisítók (Stefan Ruzowitzky) -Star Wars 5 - A Birodalom visszavág -Vissza a jövõbe 1 -Fedõneve: Donnie Brasco (Mike Newell) -Fényes nyergek (1974 / Mel Brooks) -Marhakonzerv-akció (Jean-Marie Poiré) Link to comment Share on other sites More sharing options...
getro2 3 Share Posted May 26, 2015 hillcoat gagyera westernje (és az utóbbi napok viszonylagos csalódásai) után úgy gondoltam, összeszedem azt a néhány (legyen, mondjuk, 10) tulajdonságot, amit leginkább utálok a filmekben. úgyse volt még ilyen itt, azt hiszem, bár nem fogok nagy meglepetéseket mondani. lehet jönni a többi, kifelejtett dologgal, akinek van kedve. - a híres amcsi prűdség: kitakart testrészek, visszafogott káromkodások. ez főleg annak tükrében zavar, hogy az erőszakábrázolás még a 12-es filmekben is meglepően naturalisztikus néha. egy - mondjuk - csupasz mellet viszont 12-es filmben gyakorlatilag egyáltalán nem látni, és teljesen pucér testet, illetve ehhez kapcsolódó szexjelenetet is leginkább 18+ fölött. a káromkodás ugyanígy, 16+-os film alatt sose hallani bazmegolást. - sérthetetlen karakterek: szintén az amcsi filmek egyik velejárója. nem is konkrétan az zavar, hogy a cselekményt nem töri meg egy akcióhős sérthetetlensége egy esetleges bekapott sebbel, hanem úgy általában irreális, ahogy még a legsúlyosabb filmes pusztítás után is mindenki úgy néz ki, mintha egy vogue fotózásról jött volna, plusz esetleg valamennyi koromréteg, karcolás. de mondjuk a frizura mindig tökéletes. arról nem is álmodom, hogy úgy próbáljanak castingolni, hogy legalább a farmon dolgozó redneck karakterek ne címlapsztárként nézzenek ki (transformers pl, de az interstellar is ilyesmi volt asszem). és szarom le, hogy a nézők jobban tudnak kötődni az esztétikusabb karakterekhez, ennyi realizmus legyen már elvárható. - indokolatlan cg. itt gondolom nincs mit hangsúlyozni, nyilván egy new yorki negyedet nem lehet lerombolni, de hogy lassan még a legegyszerűbb tűzharcok, a legutolsó helyszínek is kizárólag számítógéppel menjenek, hát ez oda-vissza meríti ki a komolyan vehetetlenség és lustaság fogalmát. - a tényleges cselekménytől eltérő, pillanatnyi hatásosságnak élő rendezői fogások. amik az adott pillanatban talán érdekesek, de jobb esetben vagy nem adnak hozzá semmit a főszálhoz, vagy még ki is lógnak onnan, komolytalanná téve azt (vagy a karaktert). az avengers 2 remek példa. - jumpscare. ez személyesebb dolog, mert én nagyon érzékeny vagyok valamiért a hirtelen mozdulatokra, hangerőváltásokra, mármint még az átlagnál is sokkal inkább, de az it follows tökéletesen megmutatta, hogy idegrendszertől függetlenül ez egy tök felesleges hatáskeltő eszköz, ami jól korrelál az eggyel fentebbi ponttal is egyébként. persze erre is van jó példa, a descent egész jól használta még ezt az amúgy végtelenül olcsó eszközt is, dehát nem lehet mindenki neil marshall, sőt. - a nők/négerek/stb háttérbe szorítása a hollywoodi übermenschekkel szemben. nem akarok nagyon sjw irányba elmenni, de az tök kínos, amikor láthatóan csak azért pakolnak a sztoriba egy plusz viccelődő négert vagy kínait vagy bárkit, hogy ne tűnjön túl egyoldalúnak a szereplőgárda. - a megnövekedett játékidő. ez is főleg az amcsikra jellemző, még a középszerűbb, kevésbé fontos blockbusterek is nem ritkán 130-140 percesek. komolyan bazmeg, kinek van kedve és ideje ennyit végigülni? a halálos iramban agypusztítása, az avengers 2 nyommer "poénjai" (a maradék 1500 idézőjelet pusztán esztétikai okokból hagyom el), vagy épp a megalomán nolan filmek mind ezt példázzák. - a tiszteletlenség a remake-k/rebootok iránt. már önmagában a tendencia, hogy hollywood ennyire kifogyott a szuszból az utóbbi időben és szinte mindent újrahasznosít, viszolygásra késztet, de hogy legalább a minimális tiszteletet nem tudják megadni, és az eredeti szellemiségétől, jellegétől teljesen eltérő, nyilván sokkal rosszabb dolgot hozzanak létre, azt tényleg nehéz lenyelni, hát még ha gyerekkori kedvencről van szó. - a fenti súlyosbított esete: van tisztelgés, de kizárólag az egymillió fanservice formájában. (ld. star trek, ld. készülő star wars) hát menjetek a bánatos faszomba. - öncélúan sötét, komor, okoskodó hangvétel, ami nagyon szeretne intelligens lenni (vagy legalább annak tettetni magát) és elütni a tömegtől. ettől végül az egész egy olcsó paródiába fordul át, és rányomja a bélyeget a cselekmény hitelességére is. a legrosszabb, amikor látszólag a befejezés is csak a fentiek kedvéért negatív hangvételű (viharsziget), de ez legalább olyan gyakori az európai/ázsiai indienél is, mint a nolan-féle amcsi vonulatnál. Link to comment Share on other sites More sharing options...
tenderlumpling 270 Share Posted May 26, 2015 Errõl az "amerikai filmekre jellemzõ" dumáról eszembe jut az egyik filmmaking-tanár/producer beszólása, valami olyasmi, hogy: "Szerinted az amerikai filmek 99%-a szar? A többi országé is. De tudod mit? A mi szarunk jobb." Nagyjából amúgy egyet tudok érteni a listával, bár nálam az arányok és hangsúlyok másképp vannak, meg nagy része nem zavar. Link to comment Share on other sites More sharing options...
Joey 233 Share Posted May 26, 2015 hillcoat gagyera westernje (és az utóbbi napok viszonylagos csalódásai) után úgy gondoltam, összeszedem azt a néhány (legyen, mondjuk, 10) tulajdonságot, amit leginkább utálok a filmekben. úgyse volt még ilyen itt, azt hiszem, bár nem fogok nagy meglepetéseket mondani. lehet jönni a többi, kifelejtett dologgal, akinek van kedve. - a híres amcsi prűdség: kitakart testrészek, visszafogott káromkodások. ez főleg annak tükrében zavar, hogy az erőszakábrázolás még a 12-es filmekben is meglepően naturalisztikus néha. egy - mondjuk - csupasz mellet viszont 12-es filmben gyakorlatilag egyáltalán nem látni, és teljesen pucér testet, illetve ehhez kapcsolódó szexjelenetet is leginkább 18+ fölött. a káromkodás ugyanígy, 16+-os film alatt sose hallani bazmegolást. - indokolatlan cg. itt gondolom nincs mit hangsúlyozni, nyilván egy new yorki negyedet nem lehet lerombolni, de hogy lassan még a legegyszerűbb tűzharcok, a legutolsó helyszínek is kizárólag számítógéppel menjenek, hát ez oda-vissza meríti ki a komolyan vehetetlenség és lustaság fogalmát. - jumpscare. ez személyesebb dolog, mert én nagyon érzékeny vagyok valamiért a hirtelen mozdulatokra, hangerőváltásokra, mármint még az átlagnál is sokkal inkább, de az it follows tökéletesen megmutatta, hogy idegrendszertől függetlenül ez egy tök felesleges hatáskeltő eszköz, ami jól korrelál az eggyel fentebbi ponttal is egyébként. persze erre is van jó példa, a descent egész jól használta még ezt az amúgy végtelenül olcsó eszközt is, dehát nem lehet mindenki neil marshall, sőt. - a tiszteletlenség a remake-k/rebootok iránt. már önmagában a tendencia, hogy hollywood ennyire kifogyott a szuszból az utóbbi időben és szinte mindent újrahasznosít, viszolygásra késztet, de hogy legalább a minimális tiszteletet nem tudják megadni, és az eredeti szellemiségétől, jellegétől teljesen eltérő, nyilván sokkal rosszabb dolgot hozzanak létre, azt tényleg nehéz lenyelni, hát még ha gyerekkori kedvencről van szó. - a fenti súlyosbított esete: van tisztelgés, de kizárólag az egymillió fanservice formájában. (ld. star trek, ld. készülő star wars) hát menjetek a bánatos faszomba. - öncélúan sötét, komor, okoskodó hangvétel, ami nagyon szeretne intelligens lenni (vagy legalább annak tettetni magát) és elütni a tömegtől. ettől végül az egész egy olcsó paródiába fordul át, és rányomja a bélyeget a cselekmény hitelességére is. a legrosszabb, amikor látszólag a befejezés is csak a fentiek kedvéért negatív hangvételű (viharsziget), de ez legalább olyan gyakori az európai/ázsiai indienél is, mint a nolan-féle amcsi vonulatnál. Ezek nálam is borzasztó zavaróak, és nem is feltétlenül mindig a filmeken belül, hanem a trendszintű alkalmazásuk miatt. A cgi és a jumpscare egy tőről fakad nálam, mindkettő komplett műfajokat képes romlásba dönteni. A sci-fik és a vígjátékok előtt/mellett a horrorokban lehet a lgjobban kamatoztatni a fantáziát alkotó és befogadó részéről is, és azzal ,hogy kb rákként nőtte be az egészet az ijesztgetés, ezt is totál kiölte belőle, mert történet szinten se kell semmit villantani a gondolatok miatti szorongás felépítéséhez, hanem a pofámba nyomnak egy macskát, másodjára egy démont és közben nyomatják a dübörgő hangot. Attól függetlenül, hogy talán a kedvenc műfajom, pár kivételtől eltekintve kb halottnak tekintem az egész piacot. A cgi ugyanez: végre van közel olyan technikai háttér, ami a studióknak szükséges az eddig kb parlagon heverő lehetőségek kiaknázásához, aztán többek között talán ezért is okádják ki magukból a langyi adaptációkat képregényektől a Transformers figurákig, aztán az egész piacot ezzel az okádékkal mossák el. Persze nem kell megnézni, de telítik a piacot és ez nem segít más, fantáziadúsabb projecteknek se. A prűdség meg azér irritál, mert azonnal kizökkent és gyökérstúdiózni kezdek, színészeket látok és nem filmes karaktereket. Totál hiteltelen, műanyag szarrá silányít amúgy ígéretes dolgokat is. A darkos okoskodáshoz meg még a thrillerek esetében a kényszeres plot twist mániát is gyűlölöm, mert ott ülsz, kerülgeted a Havannát lealázó méretű panelrengetegeket és közben annyiból áll a szórakozásod, hogy megtippeld, ohgy akkor ez a forma most skizo vagy az anyja öl helyette. A fanservice meg kb ugyanez a kategória. Ha nem annyira tenyérbemászó, mint az sw teaser, akkor csak szimplán okosnak érezheti magát a Stan Leet felismerő képregénygeek, eltúlzott esetben meg már nem is a rajongóknak kedveznek, csak fantázia helyett biztonságra törekednek, mert pénzügyileg az sokkal előnyösebb. A retrora építő , Expendables-vonal is irtó gagyi, csak ott nem egy "i'll be back!"-kel akarnak magömlést okozni, hanem egy rakás vénséggel, de amúgy totálisan igénytelen tálalásban. Plusznak meg idetenném a modern akciójeleneteket agyonkúró, borzalmas koreográfiákat és technikai kivitelezést, ami elvileg arra van, hogy sokkal zsigeribb, hitelesebb legyen egy bunyó vagy tűzharc, csak elég gáz, hogy az esetek döntő többségében a vágások miatt nem tudod mekülönböztetni az ember könyökét a másik seggétől és kb meg se tudod számolni, hányan vesznek részt az amúgy három személyre szabott csatában. Persze ezek csak a kedvelt műfajaim faszságai, kevéssé érdekel, hogy mivel művészieskednek indie filmesek, hogy aztán romkocsmában rejszolhassanak azokra a Toldi moziból kiáramló hipsterek vagy hogy a romkomban a cselekmény kétharmadánál már megint miért veszik össze az amúgy úgyis egymás karjaiban kikötő szerelmesnek mutatkozni próbáló, kémia nélkül lézengő, divatlapból kilépő szerencsétlenek. Link to comment Share on other sites More sharing options...
Almier 0 Share Posted May 26, 2015 - jumpscare. ez személyesebb dolog, mert én nagyon érzékeny vagyok valamiért a hirtelen mozdulatokra, hangerõváltásokra, mármint még az átlagnál is sokkal inkább, de az it follows tökéletesen megmutatta, hogy idegrendszertõl függetlenül ez egy tök felesleges hatáskeltõ eszköz, ami jól korrelál az eggyel fentebbi ponttal is egyébként. persze erre is van jó példa, a descent egész jól használta még ezt az amúgy végtelenül olcsó eszközt is, dehát nem lehet mindenki neil marshall, sõt. Hát a Descent-et én pont a tökéletes példának hoznám fel hogy hogyan NE használjuk a jumpscareket. Ha volt benne 10 jumpscare, akkor abból 9 biztosan az volt, hogy sunyi kameraszögbõl mutaják az egyik karaktert aki éppen kezdene megfordulni, nem lehet a háta mögé látni, de mikor megfordul akkor csak egy vadbarom társa van ott aki valamiért hangnélkül mögé osont. Elég reális, ha lentragadunk egy felderítetlen barlangrendszerben, nekem is az elsõ dolgom, hogy a haverjaimat ijesztgetem ilyenekkel. Ha ezt egyszer eljátszák akkor még oké lett volna, de annyiszor megtörtént, hogy inkább volt idegesítõ mint félelmetes. Nem rég láttam a The Grudge-ot, na az pont az ellenkezõje, egybõl egy állat jumpscare-rel nyit. De a film közben végig ez van, a legváratlanabb helyzetekben képes az arcodba tolni valamit. Na ott pl. megengedhették, hogy egy hosszabb buildup után is kihagyjanak egy ijesztést, maga a várakozás volt félelmetes. Persze jumpscare-ek nélkül is lehet rendes horrorfilmet készíteni, de ha már egyszer van benne akkor legyen félelmetes, ne idegesítõ. Link to comment Share on other sites More sharing options...
Joey 233 Share Posted May 26, 2015 Hát a Descent-et én pont a tökéletes példának hoznám fel hogy hogyan NE használjuk a jumpscareket. Ha volt benne 10 jumpscare, akkor abból 9 biztosan az volt, hogy sunyi kameraszögbõl mutaják az egyik karaktert aki éppen kezdene megfordulni, nem lehet a háta mögé látni, de mikor megfordul akkor csak egy vadbarom társa van ott aki valamiért hangnélkül mögé osont. Elég reális, ha lentragadunk egy felderítetlen barlangrendszerben, nekem is az elsõ dolgom, hogy a haverjaimat ijesztgetem ilyenekkel. Ha ezt egyszer eljátszák akkor még oké lett volna, de annyiszor megtörtént, hogy inkább volt idegesítõ mint félelmetes. Nem rég láttam a The Grudge-ot, na az pont az ellenkezõje, egybõl egy állat jumpscare-rel nyit. De a film közben végig ez van, a legváratlanabb helyzetekben képes az arcodba tolni valamit. Na ott pl. megengedhették, hogy egy hosszabb buildup után is kihagyjanak egy ijesztést, maga a várakozás volt félelmetes. Persze jumpscare-ek nélkül is lehet rendes horrorfilmet készíteni, de ha már egyszer van benne akkor legyen félelmetes, ne idegesítõ. A Descentben mennyire volt várható a nyitásnál az autós sokkolás vagy utána a rémálomból ébredés? De a Descent nem egyedül erre épített, ezek nélkül is simán modern klasszikus. A jumpscare meg _soha_ nem félelmetes, csak ijesztõ. :D Link to comment Share on other sites More sharing options...
freezy 65 Share Posted May 26, 2015 uh, a Descent mekkora film... Link to comment Share on other sites More sharing options...
Joey 233 Share Posted May 26, 2015 uh, a Descent mekkora film... Hát még az It Follows! :) Link to comment Share on other sites More sharing options...
tenderlumpling 270 Share Posted May 26, 2015 Engem még egy valami zavar kifejezetten, amikor egy karaktert egy érintõleges tulajdonsága köré írnak. Pl. van egy meleg karakter, egy látássérült karakter, egy képregényrajongó, vagy akármi... és ez az egy jellemzõjük lesz egyenlõ a személyiségükkel és karakterükkel. Ettõl én ki tudok fordulni. Link to comment Share on other sites More sharing options...
freezy 65 Share Posted May 26, 2015 Hát még az It Follows! :) hát még a Cold Fish! Az It Followst amúgy lehet megnézem a napokban..most a Descenttõl horrorozni támadt kedvem. Persze gondolom azért más a két film:) Link to comment Share on other sites More sharing options...
Almier 0 Share Posted May 26, 2015 A Descentben mennyire volt várható a nyitásnál az autós sokkolás vagy utána a rémálomból ébredés? De a Descent nem egyedül erre épített, ezek nélkül is simán modern klasszikus. A jumpscare meg _soha_ nem félelmetes, csak ijesztõ. :D Egyetlen jó jumpscare volt a filmben, asszem ez a rémálomból ébredés amit írtál, már nem emlékszek pontosan. De ezen kívül tényleg, mitõl lenne modern klasszikus? A sztori? Néhányan elmennek felfedezni egy ismeretlen barlangrendszert, meglepõ módon pont lentragadnak. A karakterek? Egyedül egy ázsiai csajra emlékszek valamennyire, a többiek teljesen felejthetõek. Ja, de annyi megmaradt, hogy idegesítõek voltak. A "zombik"? Ok, az elején félelmetes volt amikor a háttérben láthattuk elsuhanni, aztán hirtelen lerombolták ezt is mikor átváltott a film hentelésbe. És most jut eszembe! Nem úgy halt meg az egyik csaj, hogy egy harcjelenet után MEGINT mögé lopakodott valakinek, az meg ijedtében fejébe vágott egy csákányt?? LOL! Ennél idiótább karaktereket nem nagyon tudtak volna írni. Szóval ja, mondanám, hogy átlagon aluli horrorfilm, de annyi trágya filmet készítenek, hogy ez is inkább az átlag szintjén van. Ha ez modern klasszikus, akkor a Babadook meg az évtized horrorja. Link to comment Share on other sites More sharing options...
Joey 233 Share Posted May 26, 2015 Descent spoilerek! Egyetlen jó jumpscare volt a filmben, asszem ez a rémálomból ébredés amit írtál, már nem emlékszek pontosan. De ezen kívül tényleg, mitől lenne modern klasszikus? A sztori? Néhányan elmennek felfedezni egy ismeretlen barlangrendszert, meglepő módon pont lentragadnak. A karakterek? Egyedül egy ázsiai csajra emlékszek valamennyire, a többiek teljesen felejthetőek. Ja, de annyi megmaradt, hogy idegesítőek voltak. A "zombik"? Ok, az elején félelmetes volt amikor a háttérben láthattuk elsuhanni, aztán hirtelen lerombolták ezt is mikor átváltott a film hentelésbe. És most jut eszembe! Nem úgy halt meg az egyik csaj, hogy egy harcjelenet után MEGINT mögé lopakodott valakinek, az meg ijedtében fejébe vágott egy csákányt?? LOL! Ennél idiótább karaktereket nem nagyon tudtak volna írni. Szóval ja, mondanám, hogy átlagon aluli horrorfilm, de annyi trágya filmet készítenek, hogy ez is inkább az átlag szintjén van. Ha ez modern klasszikus, akkor a Babadook meg az évtized horrorja. Hát a Descent véletlenül se egy eredeti horror, ezt meg kell hagyni. Kb úgy nyúl vissza a kísértetházas cuccokig, mint az Alien tette, és ott is előhozakodhatsz teljesen idióta karakterekkel vagy Jonesy műijesztgetéseivel. Viszont az atomjól fényképezett kalandfilmes első felében teljesen jól vázolja fel a karaktereket és építi fel a klausztofóbiás hangulatot, ami a műfajon belül minimum kiemelkedő ráfordítás, és aztán egy emlékezetes infrakamerás snittel átvált az egész egy gore horrorba rohadt jó bosszúval, ahol igazából nincsen "gonosz" fél. Beth és Juno (a sárga lány) afférja lehet LOL, ezzel nem lehet vitatkozni, mindenesetre a mutánsok támadása után ez egy teljesen váratlan húzás volt, és a karakterek sokkjával lazán magyarázható. És nem, nem úgy halt meg. Sarahnak kell kivégezni egy kősziklával. A Descent egy rakás szinten jól teljeseít, mint horror: Sarah belső démonai, ami aztán a befejezéssel csúcsosodik ki, a belső ellenségtől való félelem, a klausztofóbia a totálisan ismeretlen helyen, a szokatlan ellenségről és a standardekhez mérten kőkemény gore-ról nem is beszélve. Rohadtul friss koktél, és ezt még meg is dobják egy anti-Thing casttal. Utóbbinál meg külön kiemelendő, hogy a csajok sosem voltak klasszikus horroros biokellékek. Marshall ezt az egészet baromira telibe találta, nagyon hatásos film. A Babadook meg nem igazán horror, maximum horrorisztikus családdráma, szvsz teljesen külön kezelendő a kettő. Link to comment Share on other sites More sharing options...
Chuck_Norris 0 Share Posted May 26, 2015 uh, a Descent mekkora film... na mekkora? 2 méter megvan? Link to comment Share on other sites More sharing options...
getro2 3 Share Posted May 26, 2015 Plusznak meg idetenném a modern akciójeleneteket agyonkúró, borzalmas koreográfiákat és technikai kivitelezést, ami elvileg arra van, hogy sokkal zsigeribb, hitelesebb legyen egy bunyó vagy tûzharc, csak elég gáz, hogy az esetek döntõ többségében a vágások miatt nem tudod mekülönböztetni az ember könyökét a másik seggétõl és kb meg se tudod számolni, hányan vesznek részt az amúgy három személyre szabott csatában. ja, sajnos elég jó jellemzõje ennek az idegrángásos kivitelezésnek, hogy amint jön valami, ami kicsit szeretne eltérni ettõl, és átláthatóbb koreográfiákkal, tûzpárbajokkal próbálkozik, gyakorlatilag azonnal kultuszfilmként lesz emlegetve (a taken ovis akciói pl). az elsõ éhezõk viadala filmben volt ez rettenetesen gyakori, mondjuk tekintve hogy az mennyire szar volt amúgy is, nem épp ettõl vágtam eret magamon. a modern akciófilmek (a jason statham, tom cruise-féle vonulatok és társaik) emiatt élbõl mellõzve vannak és tényleg kizárólag azoknak ülök neki, amiket minden oldalról dicséret éri. Engem még egy valami zavar kifejezetten, amikor egy karaktert egy érintõleges tulajdonsága köré írnak. Pl. van egy meleg karakter, egy látássérült karakter, egy képregényrajongó, vagy akármi... és ez az egy jellemzõjük lesz egyenlõ a személyiségükkel és karakterükkel. Ettõl én ki tudok fordulni. hát ez attól is függ nyilván, hogy az adott karakter mennyit van képernyõn. hogy mást nem mondjak, az elsõ avengersben volt néhány ilyen szereplõ, de annyira mellõzték õket, meg annyi mindenkire lehetett még mellettük fókuszálni, hogy nem annyira tudtak érdekelni igazából. meg egyes mûfajokban úgy általában se feltétlenül tud zavarni, pl az ilyen ostobenkó, 80-90 perces akciófilmekben, mint a crank például, bár most a mad max elég frankón megmutatta, hogy gyakorlatilag nullára redukált párbeszédekkel is lehet jellemeket építeni. egy összetettebb karaktereket igénylõ zsánerben meg már persze tõlem is elvárt, hogy ne ilyen béna megközelítéssel mûködjön a dolog, egy csomó amerikai vígjátékot ezért is hagyok ki (pláne az újakat). Link to comment Share on other sites More sharing options...
getro2 3 Share Posted August 23, 2015 aztakurva, gondoltam, nosztalgiázom egy kicsit a régi topikokban, erre min akad meg a szemem... Ennek a postnak a története ott indult, hogy össze akartam szedni a 10 kedvenc '80s filmemet (ha már messze a legkedvencebb évtizedem filmgyártás terén is), de beláttam, hogy képtelen vagyok rá. Aztán műfajokra akartam bontani és úgy összedobni egy szép listát, de már fejben sem állt össze a dolog. Még pár transzformáció után végül a kedvenc '80s színésznők lett a listám témája, ami ugyan off, de inkább ebben a topicban toplistázok. Szóval a '80-as évek színésznői (és korabeli filmjeik). Ez sem volt egyszerű szülés, de magamban kizártam a tisztán eye candy csajszikat (ilyen Kathy Ireland, Kelly LeBrock, Busty Betsy Russell, Baywatch összes, Vanity, Tanya Roberts-féle fehérnépre gondolok), és meghagytam azokat, akikben azért tehetség is szorult. Az már a véletlen műve, hogy a többségükre a kutya sem emlékszik... Mivel sok a kép, és van köztük nagy is, így bespoilerezem a cuccost. Meg persze növelendő a suspense-t. -_- És nem, nem lesz benne Pheobe Cates vagy Brooke Shields... 10. Kelly Preston Ő az a chick, aki mellett egyszerűen nem tudtam elmenni, pedig többször felmerült, hogy lehagyom a top 10-ből. Lépten-nyomon belebotlottam kölyökkorom óta, így nagyon megmaradt bennem. Főleg, mióta láttam az Experts-t: azt a hajkoronát a világörökség részévé nyilvánítanám. -_- Amikben megszerettem: Mischief Secret Admirer Space Camp Spellbinder Twins Run (+az olyan kisebb feltűnései, mint az Amazon Women on the Moon vagy a Christine) Kedvenc Prestonos film gyanánt a Mischief-et említeném, mert leginkább az összegzi a szerepét a 80-as évek tinijei között: gyakorlatilag az egyik legnagyobb eye candy csaj volt akkoriban. 9. Diane Lane Ez egyszerű eset, ugyanis Walter Hill az egyik legstílusosabb, legtökösebb rendező a világon, így nem meglepő, hogy konkrétan Diane felejthetetlenné vált számomra a Streets of Fire miatt. Ezelőtt, és utána is voltak klasszikus értelemben véve fontosabb filmjei, de az én meglátásom szerint ezek együttesen nem tettek annyit Diane halhatatlanságáért, mint Hill és Jim Steinman. MHuvvTxpPPA Ez az egyetlen film is kirobbanthatatlanná tette a dream teamemből... -_- 8. Lori Loughlin A kis Lori is a szokványos tinifilmes vonalról indult, legyen szó vígjátékról vagy bosszúfilmről, aztán azt se tudom, hová jutott (a süllyesztőn túl...). Tipikusan az a lány, aki szép csendben dolgozta be magát a listámba, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudom kihagyni. Filmek, amikben megkedveltem: Secret Admirer The New Kids Back to the Beach The Night Before Ha választanom kell, egyértelműen a Night Before-t jelölném meg kedvencnek, mert ott ő és Keanu Reeves marha jól összeillettek, Lori meg hatalmas volt a klisés elkényeztetett gazdag lány karakterével. Nem utolsósorban a film is emlékezetes volt számomra, szóval a Night Before a befutó. 7. Barbara Crampton Melegedik a pite! Képtelen voltam olyan listát készíteni, amiben egy darab scream queen sem szerepel, Crampton pedig az ideális választás a műfajban. Stuart Gordon múzsájának is nevezhetem akár, és ki vagyok én, hogy a mesteri Gordon ízlése előtt ne hajtsak fejet? -_- Egyébként Barbara nem az a kiköpött őstehetség, de a SQ pinup kategóriában nálam verhetetlen. Filmek, amikben a szívemhez nőtt: Fraternity Vacation Re-Animator Chopping Mall From Beyond Bár a From Beyondban egy rakás horrorgeek fétisét váltotta valóra a dokinőből átvedlett dominaként, nálam a Re-Animator szende diákjaként sima befutó. Főleg, hogy őt akarta megerőszakolni az emberiség történetének egyik legfurcsább felépítésű dokija. -_- 6. Elisabeth Shue Shue nem az a csaj, akinek köldökig dekoltált cuccokban kell feltűnnie a vásznon, hogy rögtön beleégjen a kanok retinájába. Simán csak olyan aranyos, hogy plüssfiguraként kéne árusítani. Ahol megszerettem: Karate Kid Link Adventures in Babysitting Cocktail Back to the Future 2 Örök kedvenc: h0rY3dn5kos Ennyi. 5. Jami Gertz Ha tűzrőlpattant lány kellett a '80-as években, nem kellett túl sokat elmélkedni, hogy kire essen a választás. Amikor meglátom Gertz-et, mindig egy cserfes kiscsaj jut róla, bár fingom sincs róla, hogy milyen lehet a vásznon túl. Ahol megkedveltem: Mischief Crossroads Solarbabies The Lost Boys Renegades A legnagyobb Jami favorit nálam a Lost Boys. Joel Schumacher azóta sem csinált ilyen vagány filmet. A mostani Twilight fan tiniknek meg egy kedélyes "nesztek!" kiáltással zúznám be a mozigépbe a következő szaros Twilight epizód premier vetítésekor. Ott volt Kiefer Sutherland, mint vámpír, a Haim-Feldman páros és Gertz is, aki Starként bebiztosította az itteni helyét. 4. Catherine Mary Stewart Stewart egyszerűen ijesztően jó csaj. Szó szerint, ugyanis a szögletes arcával nagyon - jó értelemben véve - egyedi a megjelenése. Amikor először láttam filmben (Weekend at Bernie's) rögtön beleszerettem, és bár elképesztően szar az arcmemóriám, rögtön megmaradt bennem a csaj. Ahol megkedveltem: The Last Starfighter Night of the Comet Mischief World Gone Wild Weekend at Bernie's A legnagyobb Stewart favorit A Night of the Comet, ami azon túl, hogy egy khurva jó horrorisztikus sci-fi vígjáték, a lánytestvérek rivalizálása is f@szán lett lemodellezve. Imádom! :wub: 3. Sherilyn Fenn Sherilyn nélkül nem lista a lista, sőt nem top 3 a top 3. -_- Ha én oszthattam volna a színészeknek a filmeket, akkor őt egy rakás film noirba nyomtam volna be, az sicher. Nem mellesleg minden szakértelmemet bedobva megjegyezném, hogy ő rendelkezik minden idők legszexibb szemöldökével. :D Ahol megkedveltem: Just One of the Guys Thrashin' The Wraith Twin Peaks Egy címet kiemelve a Wraith-et mondom, mert az ultimate 80s tini szarságban való szerepe tette nálam halhatatlanná. Azokkal az idióta görkorikkal... 2. Meredith Salenger Mer hatalmas ígéretnek indult. Azon túl, hogy ideális buxom wench, még tehetséges is, és a hozzám hasonló filmgeekek számára "sajna" még kib@szott okos is. Hiába robbant be ugyanis a köztudatba a '80-as évek második felében, volt annyi esze, hogy '88-ban lazán lediplomázzon pszichológiából a Harvardon, és eközben hobbiszinten érdeklődjön a kvantumfizika iránt is. A baj az, hogy mire elvégezte a sulit, kikerült a filmes körforgásból és szimplán feledésbe merült. Pár mellékszerep és különféle sorozatokban való feltűnés a legtöbb, amit mostanában elmondhat magáról. Ami a második helyre repítette, az a nem csak az elragadó szépsége. Egyszerűen nem lehet rossz ember az, akinek a kedvenc filmje a Midnight Run, és képes úgy indítani egy interjút (ami egyébként az egyik legjobb, amit valaha olastam) egy évtizedes rajongójával, hogy: "I'm not an entertainment writer, so maybe some of my questions are going to be stupid," I warned Meredith, who asked if I was from Chicago because of the accent. "But there are so many questions someone like me wants to know. When you walk the streets... "Am I a hooker?" Imádom, egy földön járó kisangyal. :wub: Amikben megkedveltem: The Journey of Natty Gann Night in the Life of Jimmy Reardon The Kiss Dream a Little Dream Edge of Honor Tales from the Crypt Bár a Dream a Little Dream elég trágya romantikus film (hovatovább a Haim-Feldman kooperáció hattyúdala), viszont Mer meghódítandó táncoslányként örökre megvásárolta a szeretetemet, amit még Feldman elképesztően idióta Jacko tánca sem tud elhomályosítani. 1. Jennifer Connelly Ez nem is kérdés. Amúgy is talán a kedvenc színésznőm (még ha a Hulk környékén véglegesen meg is változott), nem mellesleg fénykorában igazi istennő volt. Ragyogóan tehetséges, maga a megtestesült ártatlanság, és mégis rajta akarták elverni a port a Career Opportunities sikertelenségéért a film alkotói (már forgatás közben...). Egyedül az én mesterem, John Hughes állt ki mellette a fejesek közül, és milyen jól tette... -_- Ahogy ezt feldolgozta JenCon, az simán fantasztikus. Kedvenceim: Phenomena Seven Minutes in Heaven Labyrinth Some Girls The Hot Spot Career Opportunities The Rocketeer Külön kiemelni nem is szeretnék egy művet sem, mindenhol ugyanúgy imádtam. csodálatosan jó írás. (remélem nem gond joey, amiért előráncigáltam :D) ha belegondolok, hogy ezeknek még csak a töredékét láttam... persze kicsit idegesítő is, hogy ennyi tudatos filmnézés után még csak itt tartok, másrészt viszont ki ne örülne a tudatnak, hogy mennyi jóság vár még rá :D megnéznék egy 60s listát is egyébként ebben a tematikában. irgalmatlan, milyen stílusa volt kb mindenkinek, és tökmindegy, hogy valami kispénzes kultcuccról vagy egy fellini eposzról beszélünk. még csak kicsit ástam bele magam, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az lesz a legfaszább évtized a 80-asok után Link to comment Share on other sites More sharing options...
tenderlumpling 270 Share Posted August 24, 2015 aztakurva, gondoltam, nosztalgiázom egy kicsit a régi topikokban, erre min akad meg a szemem... csodálatosan jó írás. (remélem nem gond joey, amiért előráncigáltam :D) ha belegondolok, hogy ezeknek még csak a töredékét láttam... persze kicsit idegesítő is, hogy ennyi tudatos filmnézés után még csak itt tartok, másrészt viszont ki ne örülne a tudatnak, hogy mennyi jóság vár még rá :D megnéznék egy 60s listát is egyébként ebben a tematikában. irgalmatlan, milyen stílusa volt kb mindenkinek, és tökmindegy, hogy valami kispénzes kultcuccról vagy egy fellini eposzról beszélünk. még csak kicsit ástam bele magam, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az lesz a legfaszább évtized a 80-asok után Uh ez de creepy :D 60s listát nőkről vagy filmekről? Nevermind. Link to comment Share on other sites More sharing options...
getro2 3 Share Posted August 24, 2015 nőkről... de filmekről is persze :D gondolom vannak azért elég jó, kevésbé felkapott alternatívák a kultikus ázsiai-európai rendezők és kubrick mellett is Link to comment Share on other sites More sharing options...
tenderlumpling 270 Share Posted August 24, 2015 nõkrõl... de filmekrõl is persze :D gondolom vannak azért elég jó, kevésbé felkapott alternatívák a kultikus ázsiai-európai rendezõk és kubrick mellett is Hatvanas években Franciaország meg Olaszország volt igazán érdekes (utóbbihoz még a Spaghetti Western kialakulását is odacsapnám, még ha nem is tisztán olasz), meg hogy ez hogyan csapódott le a hollywoodi újhullámban, de az is inkább csak a 70-es évekre tisztult le. Viszont a hetvenes években meg már jobb a pszichedélia. Szóval marad Anna Karina, ahhoz meg sok Godard-t kell nézni :D Persze, nekem sosem volt ilyen színésznõfétisizmusom, régi idõkbõl még oké vagyok Audrey Hepburnnel, aztán ennyi. Link to comment Share on other sites More sharing options...
Recommended Posts
Create an account or sign in to comment
You need to be a member in order to leave a comment
Create an account
Sign up for a new account in our community. It's easy!
Register a new accountSign in
Already have an account? Sign in here.
Sign In Now