A Magyarság Eredete

[zwitter 0]

most volt az RTL Klubon (a cikket kikerestem a honlapjukról):

Teljesen ép kõkemence 1400 év után

Ilyet eddig nem sokat találtak az Alföldön

Egy 1400 éves kõkemencét találtak a régészek a Békés megyei Körösújfalu mellett. A folyami kavicsokból összerakott kemence ritkaság az Alföldön, teljesen éppen maradtat pedig eddig nem is találtak a környéken. A kõkemence mellett egy több mint 4000 éves tulok koponyája is elõkerült. Az avarkori kemence mellett egy több mint 6000 éves település maradványait is megtalálták a régészek Körösújfalunál.

Akár az az õstulok is sülhetett benne, amelynek a koponyáját a kemencétõl nem messze találták meg. Az igazi szenzáció mégis a kõkemence. Ilyet eddig nem sokat találtak az Alföldön, és egyik sem maradt épen.

„Különlegessége még a kemencének, hogy a kõbõl épített kemence teljesen megmaradt és nem omlott be a ház leégése során, mintegy 1400 év után is tökéletesen megmaradt” – mondta Gyucha Attila régész.

A régészek pontos képet kaphatnak arról, hogyan építettek egy ilyen kemencét több mint ezer éve. A kõkemence az Alföldön azért is ritka, mert a hozzávaló folyami kavicsot viszonylag messzirõl kellett oda szállítani. Az avarkori településrõl már az 1960-as évek óta tudnak a régészek, azt azonban nem is sejtették, hogy ilyen különlegességet rejt a föld mélye.

Az avarkori kemencét a régészek lefényképezik, lefilmezik majd 1400 év után szétszedik, a darabjai pedig múzeumba kerülnek.

[bacilus 0]

Ez részben igaz, csak éppen ataiszról.

Úgy anno kr.e. 5000-ben kezdett el földrengésekkel és vulkánkitörésekkel kisérve elsüllyedni a tenger alá. Ezért a magarok-szkítiák-hunok közös õsei elmenekültek a szigetrõl. Ez az Arvisturában található meg (a biblia magyar megfelelõje, eléggé nehezen keríthetõ elõ), ami tele van sok más csodás történettel is, de a létezését tagadják, helyette a hülye kalevalát tanuljuk, amihez semmi közünk.

És ataisz igaz! Bizonyíték: Amerikában találtak (tört)magyarul beszélõ indíánokat, akiknek a vallása is hasonló, meg a zenéjük is ötfokú ereszkedõ dallamú, mint a magyar népdalok.

Ez komoly? Ilyen teren hajlamos vagyok nagyon szkeptikusnak lenni a sok hulye alaptalan eredettortenet miatt, de nyitott vagyok minden uj elmeletre, ha nem mas legalabb egy jot rohogok rajta. Ha szolgalnal valami forrassal ahonnan ezt szedted nagyon megkoszonnem!

A Youtube-on oriasi tevhitek terjengenek a magyarokrol (a magyarokkal kapcsolatos videoknal persze), a kommentekben,es hatlmas vitak vannak az eredettel kapcsolatban. Aki erdemesnek tartja hogy ezaltal is tisztazzuk magunkat a tobbi nep szemeben, mert ugye a youtube elegge latogatott site :D lepjen fel es akar 1-2 komment post-olasaval is alljon ki nemzetunk mellett. (csak nemi angoltudas szukseges)

[Demonic 0]

A youtube komment-világ egy dobott kõt nem ér meg: kicsit olyan, mintha a világ összes mónikashow-pozitív eleme egyszerre ordíthatna a világba, bármit, felelõsség nélkül. Hiába írsz te oda okosságokat, simán letrollolnak/elvész a spamben. Esetleg videókkal lehetne erre offenzívát gyakorolni, de oda hosszú film kell, profin megcsinálva, jól reklámozva, milliós nézettséget elérve, éssatöbbi.

Amúgy meg kösz az összefoglalást zwitter, biztos lesújtok majd a könyvre. Nekem csak az Attila és hunjai van meg ( by Németh Gyula ), és még mindig nem haladtam vele eleget, meg érzésem szerint mintha kicsit mással foglalkozna, mint az eredettörténettel... de ez még kiderülhet.

Ha jól tudom, Attilánál járt az a mondás, hogy mikor a birodalom egyik végében nyugodott a nap, a másikban csakhamar kelt, de tévedhetek, és akkor valaki majd lesújt rám, javítólag, jól.

[Leo88 0]

Ha jól tudom, Attilánál járt az a mondás, hogy mikor a birodalom egyik végében nyugodott a nap, a másikban csakhamar kelt, de tévedhetek, és akkor valaki majd lesújt rám, javítólag, jól.

amiket én olvastam a hunok történetérõl, abban arról volt szó, hogy talán a nyugati-hunokat a Kaszpi tengerig, vagy tovább kergették/vagy csak egyszerûen mentek, mert ugye a Kínaiak elverték õket nem egyszer.

magyarul, ha ilyen szemszögbõl nézzük és még jól emlékszem az a bizonyos HUN Briodalom nem lehett ilyen nagy, hogy ilyen szólások elterjedhessenek, de persze ettõl függetlenül egy kis túlzással, hogy növeljék az uralkodó erejének hatalmasságát természetesen elterjedhetett ilyen/ehhez hasonló mondás, de ha a földrajzi tényeket nézzük, (HA JÓL EMLÉKSZEM a történetükre) akkor semmmiféleképpen nem.

[zwitter 0]

a Kínaiak elverték õket nem egyszer.

azért féltek is tõlük, lásd. Nagy fal.

[Demonic 0]

Ami a hunok elverését illeti, ahhoz hozzá tartozik, hogy a kínaiak megosztották a törzsszövetséget, és az átfordított ( megvett ) hunokkal verték kijjebb a maradékot. Miattuk húzták fel a nagy falat is, de még így is maradt egy 'hun õshaza', amit bekebelezni nem tudtak a kínaiak, legalábbis egy ideig. Késõbb, Attilánál ha jól emlékszem újraegyesültek, így tán teljes a kép. De tényleg el kéne olvasnom azt a szájbavert könyvet, mert most kötéltáncosnak érzem magam a témában :|

[-max- 0]

Ez komoly? Ilyen teren hajlamos vagyok nagyon szkeptikusnak lenni a sok hulye alaptalan eredettortenet miatt, de nyitott vagyok minden uj elmeletre, ha nem mas legalabb egy jot rohogok rajta. Ha szolgalnal valami forrassal ahonnan ezt szedted nagyon megkoszonnem!

Ha érdekel, ajánlom az arvisura.van.hu oldalt, elég sok információt találhatsz a könyvvel kapcsolatban.

Ami a hunok elverését illeti, ahhoz hozzá tartozik, hogy a kínaiak megosztották a törzsszövetséget, és az átfordított ( megvett ) hunokkal verték kijjebb a maradékot. Miattuk húzták fel a nagy falat is, de még így is maradt egy 'hun õshaza', amit bekebelezni nem tudtak a kínaiak, legalábbis egy ideig. Késõbb, Attilánál ha jól emlékszem újraegyesültek, így tán teljes a kép. De tényleg el kéne olvasnom azt a szájbavert könyvet, mert most kötéltáncosnak érzem magam a témában :|

A magyar csodaszarvas eredetmondával szemben a kínai hagyományok úgy tudják, hogy a hunok a Hai-nemzetségbõl származnak, akiket Kié császár fia, Sun-ui vezetett Kína északi hegyvidékére, miután e nép föllázadt a zsarnok császár ellen Kr.e. 1766-ban. A szakvélemény szerint a hunok õshazája Közép-Ázsiában, a Góbi-sivatag fölötti vidéken lehetett. Az elõzõekben említés esett Grover S. Krantz munkájáról, aki úgy véli, hogy a Kárpát-medencébõl már Kr.e. 6200 tájától kivándorlások történtek. Nem lehetetlen tehát, hogy a hunok is innen vándoroltak keletre, és visszatérésük emlékét a Csodaszarvasmonda õrzi. Annyi biztos, hogy a hunok lovas mûveltségû, harcos, pusztai nép volt. Bárhol is volt õshazájuk, idõ múlásával Kína szomszédságába kerültek, s mintegy 1500 évig váltakozó sikerrel kemény harcokat vívtak a kínaiakkal. A két nép közötti határvonal a nagy folyam Huang-ho (Sárga-folyó) volt, bár helyenként a hunok a déli oldalt is birtokolták, mint például a folyam kanyarulatában lévõ Ordos tartományt.

A korai századokban a hunok íjával, gyors könnyûlovasságával szemben a kínaiak nem tudtak megküzdeni. A világhírû

nagyfalat is ellenük építették, mely nem eredményezett megbízható védelmi vonalat. A hunoknak kedvezett Kína megosztottsága is. A Kr.e. IV. században a belsõ harcokból Csi’in állam került ki gyõztesen, s vezetésével kezdetét vette Kína egységesítése. Ez - és az, hogy a kínaiak lassan kiismerték a hunok harcmodorát - eredményezte, hogy Kr.e. 318-ban a hunok nagy vereséget szenvedtek. Késõbb Hiao-csi’ing császár Li Mu tábornokot bízta meg a hunok elleni védelmi rendszer megszervezésével. Li Mu kiváló szervezõnek bizonyult. Kína a nehézgyalogság mellet egyre nagyobb számban állította hadrendbe a hun módra kiképzett könnyûlovasságot is. Ettõl kezdve a harcok váltakozó kimenetelûek voltak. A kínaiak Kr.e. 215-ben elfoglalták Ordost, a következõ évben pedig átkeltek a nagy folyamon is, és további hun területeket vettek birtokba. Az elfoglalt területre kínaiakat telepítettek.

A kínaiak elõretörése Kr.e. 209 táján megtorpant, és belsõ viszályok ütöttek ki. Ebben az idõben került a hunok élére Mao-tun nagykirály, aki kiváló szervezõ és hadvezéri készségekkel rendelkezett. Miután megszilárdította a belsõ rendet, megindította hadait az elvesztett területek visszafoglalására, ahonnan a kínai telepeseket kiûzte. Birodalma az Altáj hegységtõl Csendes-óceánig terjed. Kr.e. 175-ben bekövetkezett halála után Ki-Ok nagykirály vette át a vezetést, aki folytatta elõdje politikáját, és a birodalom vezetésére alkalmasnak bizonyult. Kr.e. 160-ban bekövetkezett haláláig élte a hun birodalom a második fénykorát.

Kun-sin nagykirály vezetése alatt a hunoknál meglazult a belsõ rend, ami nagyon kedvezett a kínaiaknak, mert a Han uralkodóház csillaga ekkor volt felfelé ívelõben. Kr.e. 141-ben Vu-ti császár lépett a kínai birodalom élére, kinek hosszú uralkodása alatt a hunok fokozatosan tért veszítettek. Vu-ti a meghódított hun területre kínaiakat telepített, s minden bizonnyal ez vezetett az ázsiai hunok végleges vereségéhez, ami Kr.u. 439-ben be is következett.

A hunoknál a Kr.e. 58-ban uralomra lépett Ho-han-sa nagykirály szerette volna megerõsíteni a belsõ rendet, de miután testvére, Csi-csi is ellene fordult, a hunok kettéváltak. Csi-csi és követõi nyugatra vonultak és Balhas-tótól délre a felsõ Talas folyó völgyében telepedtek le. A kínaiak ezt megtudták és szétverték õket. Csi-csi nagykirály is életét vesztette. Ezután hosszú századokig alig esik szó a hunokról.

Csi-csi megmaradt hunjai északra menekültek, s miután emberben és állatállományban felszaporodtak, évszázadokkal késõbb, mint nyugati hunok tûntek fel a történelem színpadán. Számos népet meghódítottak, köztük a kemény és harcos alánokat is. 373 táján lépték át a Don folyamot. Ebben az idõben lépett uralomra Balambér nagykirály, aki vezetése alatt meghódították a keleti gótokat, és a nyugati gótok egy részét is uralmuk alá hajtották. 377-ben lépték át az Al-Dunát, 378-ban pedig alán és gót segédcsapatokkal felvonultak Konstantinápoly ellen. 380-tól a Kárpát-medence is fennhatóságuk alá került a Duna vonaláig. Balambért Uldin, majd Rua nagykirályok követték, akik tovább növelték a hun birodalmat és a Keletrómai Birodalmat adófizetõjükké tették, míg a Nyugatrómai Birodalommal szövetséges viszonyban voltak.

[zwitter 0]

s hol van Attila?

[-max- 0]

A hunok híres, regés nagykirálya, Atilla (Attila) 434-ben lépett uralomra. Kezdetben õ is fenntartotta a nyugatrómaiakkal a szövetséges viszonyt, de 440 után a két hatalom közötti kapcsolat elhidegült. Ennek két alapvetõ oka lehetett. Az egyik az, hogy Atilla a világ ura akart lenni, s ennek útjában a Nyugatrómai Birodalom és a nyugati gótok álltak, akik a hunok elõl menekülve egyre nyugatabbra húzódtak. A másik pedig az, hogy a kiváló hadvezéri képességekkel rendelkezõ Aëtius tábornok vezetése alatt a nyugatrómaiak nagyon megerõsödtek. Aëtius ugyanis Rua nagykirály udvarában, a 410-es években hosszú éveket töltött mint túsz. Jól ismerte a hun szokásokat, és a hun harcmodort. Atilla és Aëtius személyesen is nagyon jól ismerték egymást, bár néhány évvel Aëtius megérkezése utána a jövendõ nagykirályt Rómába küldték túsznak. Atilla is megismerhette a római mûveltséget, gazdagságot, a fényûzõ életmódot, és nem utolsó sorban az erkölcsi züllöttséget, mellyel a hun herceg soha nem barátkozott meg. Megvetette Rómát. A két fiatal 420 táján tért vissza saját népéhez.

A leszámolásra szánt nagy ütközetet Atilla diplomáciai cselszövései elõzték meg. Atilla szerette volna megakadályozni a nyugatrómaiak és a nyugati gótok közötti szövetséget. Mindkettõt arról biztosította, hogy a másik ellen vonultatja fel hadait, melyek már a Rajna vidékén táboroztak. Atilla külön-külön szeretett volna leszámolni a két ellenféllel. Ez csaknem sikerült is, de az utolsó pillanatban, valószínû Atillától való

félelmükben, a rómaiak és gótok között létre jött a szövetség. Atilla, miután meghódította Aurelianum-ot - a mai Orleanst (Franciaország) -, a zsákmányoló hunokra és szövetségeseikre váratlanul a nyugati gótok csapatai törtek, és nagy veszteségeket okoztak. Atilla kénytelen volt visszavonulást elrendelni, és a mai Troyes vidékén csoportosította hadait.

A nagy ütközetre 451 július elsõ felében került sor a Maurciacus mezõn

- nem azonos Catalaunummal -, ahol 6-7 km szélességben mintegy 200,000-500,000 harcos vonult fel egyik-egyik oldalon. Atilla lovas alakulatai áttörték az ellenség vonalait, és mélyen visszaszorították õket, de a segédcsapatok nem tudták tartani a jobb- és balszárnyat, így alkonyat felé a bekerítés fenyegette a hun lovasokat. Atilla visszavonulást rendelt el. Aëtius nem használta ki a lehetõséget. Nem, mert a heves küzdelemben maga se tudta felmérni a valós helyzetet. A felmérést csak másnap reggel végezhette el mindkét fél. A harctéren mintegy százezer halott feküdt, és legalább annyi súlyos sebesült. Elesett Theoderich, a nyugati gótok királya. Fia Thorismund is fejlövést kapott, és csak harcosai hõsiessége mentette meg a hun fogságtól. Megfogadta, hogy megbosszulja atyja halálát. Harmadnap reggel õ volt az elsõ, aki hátat fordított Aëtiusnak, és hazavonult katonáival, õket követték a nyugatrómaiak segédcsapatai is. Aëtius egyedül maradt. E lehetõséget viszont Atilla se használta ki, ami mutatja mindkét oldal súlyos veszteségeit.

A mai napig vitatkoznak azon, hogy a világtörténelem egyik legvéresebb ütközetének ki volt a gyõztese. A nyugatiak Aëtius gyõzelmérõl énekeltek, aki súlyos vereséget mért a rettegett ellenségre. Ha azonban azt nézzük, hogy Atilla hadai maradtak a harctéren, és gyûjtötték össze a gazdátlanul maradt fegyvereket, lovakat és egyéb értékeket, akkor Atillát kell gyõztesnek tartani. De ha figyelembe vesszük, az

Isten Ostorának az volt a szándéka, hogy leszámoljon ellenfeleivel és kikiáltsa magát a Világ Urának, akkor e csata Atilla erkölcsi vereségével végzõdött. Igaz ugyan, hogy a Hun Birodalom határait a Kaszpi-tengertõl az Atlanti Óceánig terjesztette ki. Bármily súlyosak voltak ellenfelei veszteségei, Atilla célkitûzése mégse valósult meg, mert se Aëtius, se a nyugati gótok nem hódoltak be. A nagykirály veszteségei is nagyon súlyosak voltak.

Tudta ezt Atilla is, ezért 452-ben felvonultatta hadait Itália ellen. Bev

ette az erõs Aquileia városát. Utána meghódította a Pó folyamtól északra esõ városokat, majd átkelt a folyamon. Aemilia bevétele után Ravennát fenyegette, ami nagy riadalmat keltett a császári udvarban. Valentinianus császár Leó pápa vezetésével békekövetséget küldött Atillához. A hun nagykirály biztosította a követeket arról, hogy õ is békét akar, de persze annak ára van. Nem ismerjük az adatokat, hogy Rómának mennyibe került a béke, de biztosak lehetünk abban, hogy adók nélkül Atilla nem fordította volna vissza lova fejét a Tisza irányába. A rómaiak Atillát a magister militum címmel tûntették ki. Aëtius csillaga, mint egy meteor hullott alá olyannyira, hogy gyilkosság áldozata lett. Ekkor még Atilla se sejtette, hogy ez volt utolsó hadjárata.

Míg Atilla a nyugatrómaiakkal és a nyugati gótokkal volt elfoglalva, Keletróma császára, Marcianus megtagadta az adók fizetését. 453 tavaszán a nagykirály megkezdte a hadak felkészítését a császár ellen. Ugyanakkor Atilla új asszonyt hozott az udvarba. Ma is vitatott, hogy ki lehetett az új feleség és mi volt a neve. Egyesek úgy tudják, hogy német hölgy, Krimhilda volt. Mások hun lánynak vélik, és Ildikó volt a neve. Nagy volt a vigasság, mondják, Atilla is jó h

angulatban volt. A nászéjszakát követõ reggelen vértõl elöntve, halva találták a „világ urát”.

Atilla halálának okára és körülményére több feltételezést ismerünk. Vannak, akik gyilkosságra, mások érpattanásra gondolnak. Az érpattanás valószínûsége nem zárható ki, mert az ötven éven felüli nagykirály nagyon kedvelte a húsételeket, az érelmeszesedés tehát feltételezhetõ. Atilla valószínû a Fekete-tenger feletti hun királyi központ térségének valamely halomsírjában nyugszik. A Tiszába való temetés, aligha töb

b a színes mesénél.

Atilla halála után nem akadt erõskezû vezetõ, aki a hatalmas birodalmat uralni tudta volna. A meghódított népek föllázadtak, és minden jel arra mutat, hogy Atilla fiai se tudtak megegyezésre jutni. Az elkövetkezõ években a hun birodalo

m szétesett.

A megmaradt hunok nagyobb része a Fekete- és a Kaszpi-tenger feletti térségbe húzódott vissza. Köztük Csaba királyfi és hunjai is. A nyugati történettudomány utrigur, kutrigur és szabír hun

néven tartja õket nyílván. Az utrigur és kutrigur hunok szövetségébõl jött létre a bolgár nép, amely hun utódnak tartja magát, és joggal. Amint tudjuk, Árpád-ágbeli õseink is ebben a térségben tûntek fel. A magyar történettudomány szerint 820 táján jelentek meg, míg a nyugati források már a 730-as évek tájáról jegyzik Árpád-ágbeli õseinket.

Árpád népe hun ivadéknak tartotta magát, és ennek valódiságában aligha kételkedhetünk, ha figyelembe vesszük feltûnésük vidéke népeinek történetét. A magyar történettudomány is megemlíti a

szavárd magyarokat a Kaukázus déli lejtõin. Nos, ezen szavárd magyarok lehettek a szabír hunok utódai. Amint tudjuk az Álmos nagyfejedelem által létrehozott nemzetszövetségnek fele a szavárd-szabír rétegbõl tevõdött össze.

Az onugor réteg pedig az utrigur és kutrigur hunok maradványai lehettek. A nemzetszövetség túlnyomó többsége tehát hun utód volt. A magyarság joggal tartja magát Atilla népe utódjának.

[zwitter 0]

köszönöm

[zwitter 0]

egyébként ez honnan van?

[Leo88 0]

hát ez nagyon érdekes....belegondolok akkor a hunoknak a vérükben volt a harc...

Csi-csi megmaradt hunjai északra menekültek, s miután emberben és állatállományban felszaporodtak, évszázadokkal késõbb, mint nyugati hunok tûntek fel a történelem színpadán. Számos népet meghódítottak, köztük a kemény és harcos alánokat is.

kicsit pihennek, kevéssle több ember és már annyira a vérükben van a harc, ohgy megvernek akárkit, mint a berserkerek

[zwitter 0]

G.A.: Atilla és a hunok:

„»Az i.e. VII. században Szkítiában, és valószínûleg Thráikában is, a görögök kapcsolatba kerültek a népekkel, akikrõl Meuli (1935) svájci tudós kimutatta, hogy samanisztikus kultúra befolyása alatt álltak. « (E.R. Dodds, 1951, 140.)

»A Fekete-tenger megnyitása a görög kereskedelem és kolonizáció elõtt a VII. században a görögök elsõ kapcsolatát jelentette egy samanisztikus alapú kultúrával, figyelemre méltó jegyekkel gazdagítva a hagyományos görög emberképet és istenképet. Ésszerû feltenni, hogy ezen jegyeknek volt befolyásuk a test és lélek közötti viszony eszméjének forradalmára, amely az archaikus kor végén jelenik meg« (E. R. Dodds, 1951, 142.)

»Amit eddig javasoltam, az egy próbajellegû szellemi leszármazási vonal, amely Szkítiából indul« (ugyanott, 146.)

»A görögök a lelket csak egy semleges járuléknak tekintették. A lélek már nemcsak kelletlen rabja volt a testnek; a lélek lett a test élete vagy szelleme, éspedig tökéletesen otthon érezve magát a testben. Ezen a ponton adta az új vallási eszme a sorsdöntõ hozzájárulást: azzal, hogy az embert isteni eredetû (a materialista gondolkodás számára – G.A.) okkult énnel ruházta fel, és így a testet és lelket különbözõ lényegûnek tételezte, az európai kultúrába az emberi létezés új értelmezését vezette be…

Rohde így nevezte ezt a hatást: ’Egy idegen vércsepp a görög vénában.’

Honnan ered ez az eszme? A legtöbb kutató Kis-Ázsiában kereste a gyökerét, vagy még messzebb. Lehetséges, hogy az indiai és a görög hiedelem ugyanabból a végsõ forrásból ered.

Egy érdekes tény, hogy Indiában éppúgy, mint Görögországban, a lélekvándorlás elmélete és az álmok lélekutazásként értelmezése egyszerre, együtt jelentkezett (lásd. Ruben, loc. Cit., 200.). Úgy tûnik, hogy ezek ugyanannak a hiedelemrendszernek az elemei. Ha ez így van, és ha a samanizmus ezen utóbbi elemek forrása, akkor valószínûleg mindkettõnek ez a forrása. Ariszteász költeményében számolt be utazásáról. Alföldi megmutatta, hogy az egyszemû arimaspianok és kincsõrzõ griffmadarak eredeti közép-ázsiai folklórhagyományok. Meuli kimutatta, hogy a késõi archaikus korban egész sor iatromanteis, látnok, mágikus gyógyító, vallási tanító tûnt fel északról, mindegyikük samanisztikus jegyekkel: Abarisz, Ariszteasz, Hermotimusz« (ugyanott, 172.)

Megjegyzés: az i.e. VI. században a görögöknél átalakulóban volt az írásmód, és a ’b’ betûvel gyakran a ’v’ hangot jelölték. Abaris neve, vagyis a görög végzõdés nélkül Abar, könnyen lehet, hogy ’avar’-nak hangzott. És mivel Ariszteász és Abarisz is szkíták voltak, ezért Meuli tulajdonképpen azt mutatta ki, hogy a Kárpát-medencébõl tanítók rajzottak ki Görögországba, éppen abban a korban, amikor a görögök a trójai háború után is tartó hat évszázados írástudatlanság után egyszer csak megtanultak írni, olvasni, elkezdtek érdeklõdni az elsõ elvek után, filozófiai kérdések után, kialakult a görög tudomány.

»A Fekete-tenger megnyitása a görögök elõtt a VII. században történt. Az északon lakók hiedelme, hogy a néhai sámánok lelke vagy õrzõ szelleme beléphet az élõ sámánba, hogy megerõsítse sámánerejét és tudását. «

Megjegyzés: Ez az adat kulcsjelentõségû. A Tejút régi magyar neve – a Lelkek Útja – ennek az eszmének a megnyilvánulása. A hun-magyar Csaba-monda ugyanerre az eszmére épül: az éggel az õsök lelkén keresztül tarthatjuk a kapcsolatot.”

mire kimásoltam...

[-max- 0]

egyébként ez honnan van?

Innen, elfelejtettem belinkelni.

[zwitter 0]

nem tudom miért döglött be ez a topic. talán azért, mert sok újat nem tudunk ezekkel kapcsolatban mondani? na mindegy, én azért beírom, amit akarok.

Érdekes Benedek István könyve, a Rendületlenül. A hazaszeretet verseit tartalmazza, de a könyv elején erõsen foglalkozik például az eredetmondáinkkal is, illetve azokkal a versekkel, dalokkal, amelyeket generálták a gesták, krónikák. A könyv szerzõjének meggyõzõdése, hogy Attila nem a mi õsünk, s hogy egy olyan barbár volt, aki semmit sem csinált, mint hogy cél nélkül csak gyilkolt, azaz: nem olyan volt, mint Nagy Sándor, Julius Caesar vagy éppen Napóleon, mert õk az általuk elképzelt rendet akarták megteremteni, erõs birodalmat létrehozni. Ezzel szemben Attila és a hozzá hasonló nomád népek (akik például beolvadtak a hunokba) nem birodalom kiépítéséért, nem rendért, hanem szimplán passzióból öltek. Nem ismertek semmit a fegyverforgatáson és a kézmûvességen kívül, azaz nem volt írásbeliségük. (Zárójeles megjegyzés: akkor a rovásírás micsoda?) A kalandozásokra pedig azt mondja, hogy nem büszkének kellene lennünk ezekre, hanem ellenkezõleg: szégyellenünk kellene magunkat az õseink brutalitása miatt. Ugyanakkor megemlíti a szkíták és a hunok hatalmas birodalmát (elolvasom már még egyszer, mert így saját magával keveredik ellentmondásba, nemde? – elvégre hogyan lehet birodalmuk, ha nem akarnak kiépíteni?), de véleménye szerint Álmos, Árpád és az Árpád-ház nem tartotta magát Attila utódjának. Azt majd késõbb találták ki, hogy a folytonosságot és a jogos visszafoglalást legitimálják, mondván, az õsöké volt az a föld, mi csak visszavettük. Azt írja, hogy szerinte Trianonban ez is közrejátszott: hogy Európában a hun pofájú magyarokról mindenkinek a gyilkolás, a fosztogatás, a (nõ)rablás jutott az eszébe és ez áthagyományozódott évszázadokra. De akkor had mondjak már valamit: nem épp oly barbár az a nép, amely 1920-ban aszerint ítél meg egy másik népet, hogy az több mint ezer évvel elõtte, a 900-as években mit csinált? Ha a több mint ezer évvel azelõtti események nagyobb súllyal bírnak, mint az, hogy gróf Apponyi Albert franciául mondta a beszédét, angolul összefoglalta a lényeget, majd olaszul szólt az ott lévõkhöz? Mindez nem fontos? Vagy éppen az, hogy századfordulón Európa egyik legfejlettebb városa volt Budapest, az sem fontos? Rég leráztuk már magunkról ezt a pogány, nomád, barbár jelleget és bár nagyon jó a könyv, az minõsíti a szerzõt (és ha igaza van, akkor a franciákat, angolokat, olaszokat, oroszokat is), hogy kvázi nem hajlandó(k) tudomásul venni a fejlõdésünket, mert a nomád jellegre és szokásokra vezeti vissza a magyarság akkori (és jelen) állapotát. Nem is beszélve arról, hogy Európa sokat köszönhet nekünk, elvégre a törököt is a saját testünkkel tartóztattuk fel, nem egyszer. Persze azért voltak, vannak bölcsek, mint például a déli harangszót a tiszteletünkre elrendelõ pápa.

Egyébként a könyv nem tudom írja-e (nem olvastam belõle olyan sokat), hogy nála a finnugor elmélet-e a "nyerõ" vagy valamelyik másik, de ha mi és a finnek rokonok vagyunk, akkor a finneknek is ugyan olyan könyörtelen, nomád, pogány népnek kellett lenniük. Akkor meg miért van az, hogy õket mégis befogadta Európa? Talán azért, mert nem voltak olyan jelentõsek? (Elvégre mi tényleg feldúltuk Európát.) De arról nem a honfoglaló magyarok és fõleg nem mi tehetünk! Nagy butaság lenne minden németet nácinak kikiáltani (ma is), de fordítva is igaz ez: nagy butaság lenne (lett volna) ezer évvel késõbb az õsmagyarok viselkedése és szokásai miatt Trianonban megcsonkítani a nemzetet. Annak szerintem inkább voltak politikai okai, mégpedig: a franciák, angolok és oroszok nem akartak Németország mellé egy másik nagy és erõs hatalmat, az Osztrák-Magyar Monarchiát.

Egyébként pedig nem tudom, hogy Gárdonyi Géza hol, mikor mondta, írta, mondatta egy szereplõjével, hogy a finnugor szakemberek mûködése felér egy szellemi tatárjárással, de azt hiszem elég sokat mondó. Mint ahogyan az is, hogy Illyés Gyula kiállt a szintén hun-magyar rokonságot képviselõ Grandpierre K. Endre és társai mellett. Mindazonáltal Dr. Szigeti Jenõ, aki idén 72 éves, és Bibliát tanít a Miskolci Egyetemen (a legmagasabb titulusban tanít az egyetemen: "egyetemi tanár") például azt mondta, hogy a kollektív szájhagyomány megbízhatóbb, mint az írásbeliség, mert kevésbé manipulálható. A Biblia is, mint oly sok más jelentõs mû az ókorban, szájhagyomány útján terjedt és létezett, míg le nem jegyezték. Ha ezt elfogadjuk, akkor el kellene azt is fogadnunk, hogy a nép életében szintén szájhagyomány által megõrzött (természetesen mielõtt lejegyzésre került volna) eredetmondák, hagyományok, mesék igazak. Mert akkor ezeket sem tudták jelentõsen manipulálni, magyarul szinte változatlanul õrzõdtek meg. (Egyébként ez nem hülyeség, elvégre nem kell hangoztatni amit tudsz, de a családban tovább tudod adni, így szájhagyomány útján terjedhet tovább az igazság, elvégre: ha nem mondod ki, hogy te a hun-magyar folytonosságot vallod, akkor nem teszed ki magad atrocitásoknak, de tovább adni tovább tudod és majd a gyermekeid is ezt vallják. S ha eljön az idõ, akkor talán õk már nyíltan vállalhatják. Hiszen Jézus követõit is nagyon sokáig üldözték, de sikerült kitartaniuk. Egy másik példa, Magyarországról: az osztrákok pusztították a táltosdobokat, mégis megmaradtak, mert titkon elkészítették õket és a tudást tovább adták. Vagy éppen sok mindent megõriztek a népdalok, a népi táncok, amit bizonyos idõkben titkolni kellett.) Ennek következtében pedig a hun-magyar folytonosság is igaz.

Ja és még valami a finnekhez és a magyarokhoz. Mibõl gondolják, hogy éppen a magyar hasonlít a finn nyelvre? Ilyen erõvel (ha már rokonítnak) akkor nyugodtan feltételezhetnék, hogy a finn származik a magyarból! Egyiket sem tudják bizonyítani, de mégis miért kell nekünk a ránk nézve kevésbé jót vallani? Vagy valóban azt szeretnék, hogy nekünk a nyelvtõl kezdve minden hagyományon át eredeti, igazi magyar hagyományunk ne is legyen? Ha ezt akarják, akkor jól csinálják: ha mindent elvesznek tõlünk, valóban nem lesz semmink, amire büszkék lehetünk. És hát hazaszeretet nélkül nem nemzet vagyunk, csak csürhe. A hazaszeretet pedig nagyrészt a (dicsõ) õsök tiszteletébõl fakad.

Azért írtam ezt ide, mert bár van benne szó Trianonról is, de az alapját mégis az eredetmondák és az azok körüli viták képezik.

szerk.: A könyv elsõ fejezete egy Ady versrészlettel ekképp kezdõdik:

Hóditották ez országot

Derék, lelkes, úri szittyák,

Jóttevõi szegény népnek:

Iskolában így tanitják.

De nem így volt…

A vers címe Történelmi lecke fiúknak, s teljes egészében így fest:

Történelmi lecke fiúknak (Ady Endre)

Hóditották ez országot

Derék, lelkes, úri szittyák,

Jóttevõi szegény népnek:

Iskolában így tanitják.

De nem így volt ezer évig,

Munkás embert ág is húzta,

Egy-két ezer úr kötötte

Millió jobbágyát gúzsba.

Magyarország dús ország volt,

Van termése, kincse, vadja,

De amit a bús nép szerzett,

Víg uraság zsebre rakja.

Csak a gazdag, csak a zsarnok

Élt föl minden földi jókat.

Megláncolták, butitották

A dolgozó milliókat.

Ma már a szivek bátrabbak,

Sápadtak a gyermek-orcák,

Ha összeszakad Ég és Föld,

Mégis más lesz Magyarország.

Ez az ország mindnyájunké,

Hol bilincset urak vernek:

Háborura készüljön föl

Minden sápadt munkás-gyermek.

Van e földnek áldott Napja,

Pirosító levegõje

És ha lefogja az úr-had,

Munkával elvesszük tõle.

Föl, gyermekek, tanulásra,

Háborura, egészségre:

Ti lesztek majd e rab ország

Megváltott és boldog népe.

1912

Sajnos lehet, hogy rossz az értelmezésem, de ha tovább olvassuk, akkor nem azt írja Ady, hogy a szittyák megszerezték az országot nekünk, ám mégis rabigában szenvedünk már ezer éve? Tatár, török, Habsburg dúlta a magyar hazát. Nem ezt írja? Vagy azt írja, hogy a szittyák nem is oly úri emberek, mert gúzsba köti millió jobbágyát? Akár hogy is nézem, Ady nem azt írta ebben a versében, hogy a hunok (vagy szittyák) és magyarok nem rokonok. (Ráadásul van olyan verse is, melynek címe Csaba új népe.) Ez teljesen más értelmet ad így a versnek, bár kétség kívül jól illik az elsõ versszak, plusz egy fél sor a könyvbe… De szóljatok, ha teljesen félreértelmeztem!!

[-max- 0]

A magyarok európai megítélése és tulajdonságai

"A magyarok "mássága" miatt Nyugat-Európa õseinket többnyire kedvezõtlenül ítélte meg. Ottó freisingi püspök szerint "a magyarok külseje marcona, szemeik beesettek, termetük alacsony, vadak, nyelvük barbár úgy, hogy vagy a sorsot kell vádolni, vagy az isteni türelmet kell csodálni, mely e szörnyetegeknek ilyen pompás ország birtokbavételét megengedte". Ezzel szemben Kelet mindig a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg õseinkrõl. VI. Bölcs Leó bizánci császár szerint "a magyarok a munkát, a fáradtságot, az égetõ meleget, a fagyot, a hideget és minden nélkülözést tûrnek szabadság- és pompakedvelõk". Gardézi szerint "bátrak és tekintélyesek", Mihály szíriai pátriárka pedig azt írja, hogy "a magyarok becsületesek, õszinték és okosak, nem szeretik a sok beszédet". Közel ezer évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a világ a magyarokat megismerje, és közvetlen szomszédainkat kivéve megítélésünk megváltozzon. ". Montagu Mária 1717-ben írta, hogy "a magyar hölgyek sokkal szebbek, mint az ausztriaiak, az összes bécsi szépségek Magyarországból kerültek ki". Miss Pardoenál 1840-ben olvassuk, hogy "ötven magyar hölgy között találtam magamat, akik közül nehéz lett volna fél tucatot kiválasztani, amely nem keltett volna bámulatot Európa bármely országában". Paul Toa legjobb!rd és Paul Broca a világ elsõ összefoglaló antropológia-kötetben 1881-ben így jellemzi a magyarokat: "a magyar családok arcvonásai a legszebbek közé tartoznak egész Európában". Hans Normann 1883-ban már azt írja, hogy "a magyarok igaz, jóalkatú, kemény izomzatú nemes emberek, mintegy márványból faragottak… szemeik tüzesek".

Mivel a magyarság származásánál fogva más, mint Európa minden indoeurópai népe, ezért - bár errõl az elmúlt fél évszázadban nem "illett" beszélni - tulajdonságai és viselkedési formái is mások. Ezt Európa legtöbbször nem értette meg. VI. Bölcs Leó bizánci császár írásaiban többször is kiemeli a magyarok szabadságszeretetét és kiváló harci tulajdonságait. Ennek gyökereit ott kell keresnünk, hogy a jobb legelõkért folyó versengés nem egyszer harchoz vezetett és a végtelenbe nyúló pusztákon a földrajzi adottság folytán elbújni nem igen lehetett. A lovasnépek szabadságszeretete közismert. A lovas nép szélesebb látókörû, világotlátottabb, más népekkel szemben megértõbb, nagyvonalúbb és türelmesebb, mint a megtelepült népek. A lovas népek az idegenekkel szemben szabadon, önérzetesen viselkednek, akárcsak az alföldi magyar, sohasem csúsznak-másznak a mindenható tisztviselõ elõtt és nem alázkodnak meg. A nagyfokú mozgékonyság folytán egy lovasnép kevésbé kényszerült egy zsarnoki rendszer uralma alatt maradni, mint egy megtelepült nép. A szabadságvágy minden népben él, de a magyarságban különösen erõs. Ennek túlzásba vitele széthúzást eredményez; ezt a magyar egyéniségbõl eredendõ hibát a magyarok õseinek elsõ átmeneti szálláshelyérõl "turáni átoknak" szokás nevezni."

Szerintem érdekes írás, itt találtam.

[Leo88 0]

A magyarok európai megítélése és tulajdonságai

Ez igazán érdekes volt... :)

[zwitter 0]

tegnap voltam Kiszely István egy elõadásán. világraszóló élmény volt! :)

[-max- 0]

Nocsak, a Szittya Világtalálkozón? Úgy nagyjából fel tudnád vázolni, mirõl beszélt?

[zwitter 0]

Nocsak, a Szittya Világtalálkozón? Úgy nagyjából fel tudnád vázolni, mirõl beszélt?

nem Szittya Világtalálkozón, hanem MAG elõadáson. :) ha még így is érdekel, akkor:

volt szó a királysírokról és arról, hogy tönkretették õket és ha minden igaz, akkor csak I. András nyugszik eredeti helyén, Tihanyban, de még õ sem biztos. beszélt ezzel kapcsolatban a mindenkori kormány és az MTA felelõsségérõl is. ötvenöt királyunk közül húszat külföldön temettek el (tizenkettõt Bécsben, hatot Prágában, egyet Grazban és egyet Madeira szigetén), háromnak ismeretlen a temetési helye. mesélt például egy esetet, hogy a királysírokat egy "aknában" (ahhoz hasonló helyen) találta meg, a vízben úsztak a csontok... miután kiemelt onnan többet is és mielõtt igazán elkezdhette volna a munkát, leállították...

aztán volt szó természetesen a magyarság eredetérõl, amivel kapcsolatban kimondta, hogy a XXI. században már a genetika a döntõ és genetikai szempontból nem vagyunk finnugorok. (egyébként ezt már könyvében is kimondta - nem tom mi a címe, talán pont a Magyarság embertanában, asszem -, hogy a magyarok áthaladtak olyan területeken, ahol a finnugorok laktak, de nem vagyunk rokonaik, csak érintkeztünk velük.) egyébként õ maga is járt szerencsétlen finnugorok között, akiknek alig volt mit enniük, de ahogy mondta, hiába sajnálja õket, attól még nem a rokonaink... (egyébként errõl szintúgy érdekes Marácz László írása a Magyarságtudományi tanulmányokban.) felrajzolta egy térképre azt a belsõ-ázsiai területet, ahonnan jöttünk. és ahogy mondta, a Miskolci Egyetem azzal indokolta meg díszdoktorrá választását, hogy ott kutatta a magyarságot, ahonnan azok jöttek. (magyarul: mások nem ott kutakodnak.) amúgy beszélt magáról is, hogy dolgozott Egyiptomban, Belsõ-Ázsiában, Iránban, Irakban, Oxfordban és Belsõ-Ázsiában is adott ki könyvet, hogy rendszeresen jár ki amerikai egyetemekre, hogy Salzburgban is oktat (itthon négy egyetemen) és így tovább.

végezetül elárult egy "titkot", a Petõfi-kutatást, ami szerintem eléggé stagnál, már csak azért is, mert õ már kimondta évekkel korábban, hogy a szibériai csontok, amiket talált, Petõfi csontjai. erre amúgy azt mondta az akkori MTA-elnök (ez a kilencevenes évek elején volt), hogy szerinte nem vittek ki az oroszok foglyokat akkor Szibériába.

érdekes volt nagyon és bocsi, de az elõadást nem tudom neked reprodukálni. én ahhoz puding vagyok. :) de csak ajánlani tudom, ha teheted, egyszer menj el valahová egy elõadására.

[-max- 0]

Érdekes lehetett. Az õsi sírokról én is hallottam érdekességeket, fõleg a hun idõkbõl származókról. Állítólag a Szeged környékén talált sírokban annyi volt a kincs, hogy a lakosság szinte talicskaszámra hordta el. Kár, mivel sokukon rovásírásos feljegyzések is találhatók, párat sikerült "megmenteni", ezekrõl bõvebben Baráth Tibor ír a Magyar népek õstörténete címû könyvében.

Egyébként az õshaza kérdésére nehéz választ adni. A genetika nemcsak a finnugor-elméletet cáfolja, hanem bebizonyítja õs-Európaiságunkat is: érdemes elolvasni. Szerintem a magyar "faj" sokezer évvel ezelõtt, a Kárpát-medencében alakult ki, és ki tudja, talán innen vándoroltak ki a Sumérok és Egyiptomiak õsei, hiszen ezen kultúrateremtõ, árja népek mind egy õsnéptõl származtak, és a magyar nyelv õsi változatát beszélték...

A "honfoglaló" (vagy nevezzük õket inkább hazatérõknek?) magyarság nagyobbrészt turanid típusú volt, tehát europid fajú, mongolid elemekkel (bár bizonyos történészek a két faj õsének tekintik a turánit) - így biztosan van közünk a keleti népekhez, és úgymond "megfordultunk" Ázsiában. A székelyeknél viszont az ázsiai gének aránya az europidéhoz képest elhanyagolható, mindössze pár százalékra tehetõ csupán. Eddig is tudtuk, hogy õk már a hazatérõ törzseink elõtt itt voltak - de vajon mióta, és kiktõl származnak? A székelyek a hunokat tartják õseiknek, de a hunokban is volt mongolid elem (igaz, fõleg keleten, a "nyugati" hunok állítólag 90%-ban irániak(!) voltak). Szóval még mindig sok a bizonytalanság, és sajnos sok dologról nem is valószínû, hogy valaha is ki fog derülni...

Amúgy, ha már szó esett az egyiptomiakról: nem tudom, láttad-e már, de kötelezõ. Helikopterek és repülõk az ókorban? Mik vannak. :D Ha jól tudom, valamelyik sumer istenrõl is azt tartották, hogy "rakétával" jött le a Földre...

[zwitter 0]

Érdekes lehetett. Az õsi sírokról én is hallottam érdekességeket, fõleg a hun idõkbõl származókról. Állítólag a Szeged környékén talált sírokban annyi volt a kincs, hogy a lakosság szinte talicskaszámra hordta el. Kár, mivel sokukon rovásírásos feljegyzések is találhatók, párat sikerült "megmenteni", ezekrõl bõvebben Baráth Tibor ír a Magyar népek õstörténete címû könyvében.

Egyébként az õshaza kérdésére nehéz választ adni. A genetika nemcsak a finnugor-elméletet cáfolja, hanem bebizonyítja õs-Európaiságunkat is: érdemes elolvasni. Szerintem a magyar "faj" sokezer évvel ezelõtt, a Kárpát-medencében alakult ki, és ki tudja, talán innen vándoroltak ki a Sumérok és Egyiptomiak õsei, hiszen ezen kultúrateremtõ, árja népek mind egy õsnéptõl származtak, és a magyar nyelv õsi változatát beszélték...

A "honfoglaló" (vagy nevezzük õket inkább hazatérõknek?) magyarság nagyobbrészt turanid típusú volt, tehát europid fajú, mongolid elemekkel (bár bizonyos történészek a két faj õsének tekintik a turánit) - így biztosan van közünk a keleti népekhez, és úgymond "megfordultunk" Ázsiában. A székelyeknél viszont az ázsiai gének aránya az europidéhoz képest elhanyagolható, mindössze pár százalékra tehetõ csupán. Eddig is tudtuk, hogy õk már a hazatérõ törzseink elõtt itt voltak - de vajon mióta, és kiktõl származnak? A székelyek a hunokat tartják õseiknek, de a hunokban is volt mongolid elem (igaz, fõleg keleten, a "nyugati" hunok állítólag 90%-ban irániak(!) voltak). Szóval még mindig sok a bizonytalanság, és sajnos sok dologról nem is valószínû, hogy valaha is ki fog derülni...

Amúgy, ha már szó esett az egyiptomiakról: nem tudom, láttad-e már, de kötelezõ. Helikopterek és repülõk az ókorban? Mik vannak. :D Ha jól tudom, valamelyik sumer istenrõl is azt tartották, hogy "rakétával" jött le a Földre...

tökéletes választ ne is várjunk szerintem az õshaza kérdésére, de azért annyival megelégedhetünk, hogy Ázsiából jöttünk. (már csak azért is, mert Európában úgy is utálnak...) a finnugor elméletet sokan nyelvészeti szempontból is tarthatatlannak tartják, de engem inkább az zavar, hogy szavakból (!) vonják le azokat a következtetéseket, hogy hol éltünk, milyen életformát és próbálják rekonstruálni a kultúránkat... badarság. amúgy a nyelvi rokonság is eléz nehéz kérdés, ugyanis a közös szókészlet értelemszerûen nem ad elég fundamentumot a rokonság kérdésének, na de akkor kiknek vagyunk a rokonai? törökök vagy finnugorok? (utóbbit én egyre inkább elutasítom.) szerintem a magyarság nem keverék nyelv, de nagyon sok hatás érte, ezért - ahogyan Móricz Zsigmond írta - nyelvsziget: mindenki a rokonunk és senki. :) a baj csak az, hogy ez politikailag nem elfogadható. (ugyanis valamiféle rokonokat kell találnunk, legalábbis olyanokat, akik ma is élnek. - egyébként Kiszely azt mondta, hogy Ordos környékén Belsõ-Ázsiában találkozott olyan emberekkel, akik nyugodtan nevezhetõk magyarnak.)

nekem amúgy a "történelmi" Ázsia egyre szimpatikusabb, bár ma nem szívesen kezdenék pl a kommunista Kínával... de kutatási célokra Belsõ-Ázsia nagyon alkalmas.

egyébként szerintem arra, hogy mi (illetve õseink) itt voltak-e már sok ezer évvel ezelõtt a Kárpát-medencében vagy sem, azért sem kapunk majd választ, mert az õsi szkítákról (tehát azokról, akik õsibbek a görögöknél is) semmiféle feljegyzés sincs. a kínaiak régebb óta írnak, mint az európaiak, de õk messze vannak. tehát azt nehezen tudjunk megállapítani, hogy kik voltak a K-medencében mondjuk i.e. 6000-ben. (egyébként Kiszely szerint egy kõtábláról nem állapítható meg, hogy hány éves és erre adott tudományos magyarázatot is. ez is érdekes, ugyanis pl a tatárlaki táblákat is kb 5 és 6000 év közöttire teszik és azokon rovásírás van.)

érdekes. amúgy az indiánoknál (Dél-Amerika) is vannak ilyenek (nem tudom, hogy ezek nekik amolyan "gestáik" vagy mik), hogy az égbõl érkeztek istenek a földre, azok csatáztak (földön és levegõben egyaránt) stb. fura. (talán ez az oka annak, hogy vannak, akik az emberiség alkotásaiban az UFO-kat látják?)

[-max- 0]

szerintem a magyarság nem keverék nyelv, de nagyon sok hatás érte, ezért - ahogyan Móricz Zsigmond írta - nyelvsziget: mindenki a rokonunk és senki. :)

A magyar nyelv a világ egyik legõsibb, és leglogikusabb felépítésû nyelve. Kétségtelen, hogy sok hatás érte - különösen a német nyelvtõl, de a legtöbb (fõként szláv) szó, amit "jövevényszavaknak" próbálnak beállítani, a magyar nyelv terméke. Épp most olvasom Varga Csaba - Mire lehet büszke a magyar? címû írását, foglalkozik ezzel a problémával, bizonyítékokat hoz fel nyelvünk õsiségére, na meg persze a világ különféle részein élõ magyar nyelvû népcsoportokról is említést tesz - nem csak (mint ahogy te is mondtad) Ázsiában, hanem pl a Kaukázustól északra, sõt délre is élnek rokonaink. Egyébként az õ könyveit kifejezetten ajánlom, ha õstörténelmünk ezen részlege érdekel.

egyébként szerintem arra, hogy mi (illetve õseink) itt voltak-e már sok ezer évvel ezelõtt a Kárpát-medencében vagy sem, azért sem kapunk majd választ, mert az õsi szkítákról (tehát azokról, akik õsibbek a görögöknél is) semmiféle feljegyzés sincs.

Hérodotosz írásaiból sokat meg lehet tudni róluk:

"A szkítáknak nincsenek városaik, sem épített erõdítményeik. Mindannyian lovasok íjjal felszerelve. Nem földmûvelõk, hanem állattartók. A szkíták legjellemzõbb vonása, hogy semmiféle ellenség, amely rájuk támad, nem menekülhet elõlük futással, s le nem gyõzheti õket, ha õk nem akarnak nyíltan küzdeni, hiszen egy olyan nép, amely magában hordja a lakhelyét, melynek nincsenek városai, erõdítményei, ahol mindenki lovasíjász, egy ilyen nép legyõzhetetlen és megközelíthetetlen"

Illetve a Bibliában Jeremiás próféta így ír róluk:

Egy legyõzhetetlen régi nemzet, olyan nemzet, amelynek nem ismered a nyelvét és nem érted a beszédét, tegeze olyan, mint a nyitott sír, és mindannyian hõsök!"

[zwitter 0]

A magyar nyelv a világ egyik legõsibb, és leglogikusabb felépítésû nyelve. Kétségtelen, hogy sok hatás érte - különösen a német nyelvtõl, de a legtöbb (fõként szláv) szó, amit "jövevényszavaknak" próbálnak beállítani, a magyar nyelv terméke. Épp most olvasom Varga Csaba - Mire lehet büszke a magyar? címû írását, foglalkozik ezzel a problémával, bizonyítékokat hoz fel nyelvünk õsiségére, na meg persze a világ különféle részein élõ magyar nyelvû népcsoportokról is említést tesz - nem csak (mint ahogy te is mondtad) Ázsiában, hanem pl a Kaukázustól északra, sõt délre is élnek rokonaink. Egyébként az õ könyveit kifejezetten ajánlom, ha õstörténelmünk ezen részlege érdekel.

Hérodotosz írásaiból sokat meg lehet tudni róluk:

"A szkítáknak nincsenek városaik, sem épített erõdítményeik. Mindannyian lovasok íjjal felszerelve. Nem földmûvelõk, hanem állattartók. A szkíták legjellemzõbb vonása, hogy semmiféle ellenség, amely rájuk támad, nem menekülhet elõlük futással, s le nem gyõzheti õket, ha õk nem akarnak nyíltan küzdeni, hiszen egy olyan nép, amely magában hordja a lakhelyét, melynek nincsenek városai, erõdítményei, ahol mindenki lovasíjász, egy ilyen nép legyõzhetetlen és megközelíthetetlen"

Illetve a Bibliában Jeremiás próféta így ír róluk:

Egy legyõzhetetlen régi nemzet, olyan nemzet, amelynek nem ismered a nyelvét és nem érted a beszédét, tegeze olyan, mint a nyitott sír, és mindannyian hõsök!"

háát, Varga Csaba úr nem nagyon gyõzött meg, amikor az õ elõadását hallgattam... :) de azért nem utasítom el, így sztem valamikor szerzek tõle könyvet.

a bibliás idézet mindjárt jobb, legalább tudunk valamit a görögök elõttiekrõl. (bár, hogy az igazat megvalljam, ez a leírás akár más népre is vonatkozhat...)

[-max- 0]

háát, Varga Csaba úr nem nagyon gyõzött meg, amikor az õ elõadását hallgattam... :) de azért nem utasítom el, így sztem valamikor szerzek tõle könyvet.

A Kõkor élõ nyelvét ajánlom, összefoglalja benne mindazokat a dolgokat, amik a magyar nyelvet oly különlegessé teszik, ír a különféle gyökszavaink eredetérõl, õsiségérõl, végül pedig nyelvünk (az etruszkok által) a latinra gyakorolt hatásáról. Szerintem megváltozik majd a véleményed, mivel bár a téma bonyolultnak és kissé száraznak tûnik, úgy írja le, hogy cseppet sem unalmas, és az olvasottak 90%-a megmarad a fejedben. :)

Amúgy azon gondolkodok, hogy meg kéne rendelni még pár könyvét, pl az Õsi írás könyve kifejezetten érdekesnek tûnik...