Agent_Gabor 0 Share Posted June 5, 2009 Utálom a verseket, de értékelni tudom õket. Szar. Tudom, már több mint egy hónap eltelt a postod óta, de azért én megkérdezem: miért? Link to comment Share on other sites More sharing options...
erdly 0 Share Posted June 5, 2009 Egyik kedvencem: Arany János KERTBEN Kertészkedem mélán, nyugodtan, Gyümölcsfáim közt bíbelek; Hozzám a tiszta kék magasból Egyes daruszó tévelyeg; Felém a kert gyepûin által Egy gerlice búgása hat: Magános gerle a szomszédban - S ifjú nõ, szemfödél alatt. Kevés ember jõ látogatni, Az is csak elmegy hidegen: Látszik, hogy a halott szegény volt, Szegény s amellett idegen. Rokonait, ha van rokonja, Elnyelte széles e világ; Nem nyit be hozzá enyhe részvét, Legföljebb... a kiváncsiság. Mûhely körül a bánatos férj Sohajtva jár, nyög nagyokat; Ide fehérlenek deszkái, Épen azok közt válogat. Amaz talán bölcsõ leendett, Menyegzõs ágy eme darab: Belõlük elhunyt hitvesének Most, íme, koporsót farag. Siránkozik a kisded árva, Amott sir öntudatlanul; Ha nõ szegény, az életkönyvbõl Nehéz elsõ betût tanul! Ölében rázza egy cselédlyány, Duzzogva fel s alá megyen: „Sirj no, igazán sirj!” kiált rá, S megveri, hogy oka legyen. Kertészkedem mélán, nyugodtan, A fák sebeit kötözöm; Halotti ének csap fülembe... Eh, nékem ahhoz mi közöm! Nem volt rokon, jó ismerõs sem; Kit érdekel a más sebe? Elég egy szívnek a magáé, Elég, csak azt köthesse be. Közönyös a világ... az élet Egy összezsúfolt táncterem, Sürög-forog, jõ-megy a népség Be és ki, szûnes-szüntelen. És a jövõket, távozókat Ki gyõzné mind köszönteni! Nagy részvétel, ha némelyikünk Az ismerõst... megismeri. Közönyös a világ... az ember Önzõ, falékony húsdarab, Mikép a hernyó, telhetetlen, Mindég elõre mász s - harap. S ha elsöpört egy ivadékot Ama vén kertész, a halál, Más kél megint, ha nem rosszabb, de Nem is jobb a tavalyinál. (1851.) Link to comment Share on other sites More sharing options...
zwitter 0 Share Posted July 19, 2009 Csoóri Sándor: Szõlõhegy, háború elõtt Akkor még nem volt háború s nem voltak itt ez értelmetlen kövek és gerendák: a pusztulás anyajegyével megjelölt romok - A pincék homlokán, fönt, napóra villogott. Egyetlen hosszú nap volt itt a nyár, egyetlen hosszú nap volt itt az életem. Ültem hullámzó cseresznyeágon, drótként kifeszült szeleken s nem is emlékszem igazán: gyerek voltam-e vagy madár. Akkor még nem volt háború s nem voltak halottaim, kik az idõ törmelékei közt feküsznek, mint rongybabák - Vasárnapló legények itták a vad novát s nézték a csonka Holdat: isteni rézfokos volt, melyet egy betyár az ég gerendájába belevág. Akkor még nem volt háború s nem kellett egyetlen szorongás és egyetlen bosszú bûvöletében élnem - Úszott a Nap a szarvasok szemében s szép neve volt a Földnek, gyermeki szép neve volt. Birsalmasárga hegy, pincék és seregélyek, a piros szõlõvesszõ idõmön átparázslik. Mindenütt nyár van most is, de ez már másik - visszangot keresek és társakat, hogy éljek. Link to comment Share on other sites More sharing options...
F4LL3N 0 Share Posted August 28, 2009 Radnóti Miklós: LEVÉL A HITVESHEZ A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiálltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háboruba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, - s szivemben nappal ujra megtalálom, - hát hallgatok, mig zsong körém felállván sok hûvös érintésü büszke páfrány. Mikor látlak ujra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, s kihez vakon, némán is eltalálnék, most bujdokolsz a tájban és szememre belülrõl lebbensz, így vetit az elme; valóság voltál, álom lettél ujra, kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer, a hitvesem leszel, -remélem ujra s az éber lét utjára visszahulva tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, - csak messze vagy! Túl három vad határon. S már õszül is. Az õsz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék; csodákban hittem s napjuk elfeledtem, bombázórajok húznak el felettem; szermed kékjét csodáltam épp az égen, de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak. Ellenükre élek, - s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád; megjártam érted én a lélek hosszát, - s országok utjait; bíbor parázson, ha kell zuhanó lángok közt varázslom majd át magam, de mégis visszatérek; ha kell szivós leszek, mint fán a kéreg, s a folytonos veszélyben, bajban élõ vad férfiak fegyvert s hatalmat érõ nyugalma nyugtat s mint egy hûvös hullám: a 2x2 józansága hull rám. Link to comment Share on other sites More sharing options...
Philip12 0 Share Posted October 13, 2009 Annyi szép vers van. És annyira úgy tûnik, hogy az emberek nincsenek tisztában velük... (no nem mintha minden verset ismernék, sõt) Vörösmarty: Az emberek Hallgassatok, ne szóljon a dal, Most a világ beszél, S megfagynak forró szárnyaikkal A zápor és a szél, Könyzápor, melyet bánat hajt, Szél, melyet emberszív sohajt. Hiába minden: szellem, bûn, erény; Nincsen remény! Hallátok a mesét: a népnek Atyái voltanak, S amint atyáik vétkezének, Õk úgy hullottanak: A megmaradt nép fölsüvölt: Törvényt! s a törvény újra ölt. Bukott a jó, tombolt a gaz merény: Nincsen remény! És jöttek a dicsõk, hatalmas Lábok törvény felett. Volt munka: pusztított a vas! S az ember kérkedett. S midõn dicsõi vesztenek, Bújában egymást marta meg. S a hír? villám az inség éjjelén: Nincsen remény! És hosszu béke van s az ember Rémítõ szapora, Talán hogy a dögvésznek egyszer Dicsõbb legyen tora: Sovár szemmel néz ég felé, Mert hajh a föld! az nem övé, Neki a föld még sírnak is kemény: Nincsen remény! Mi dús a föld, s emberkezek még Dúsabbá teszik azt, És mégis szerte dúl az inség S rút szolgaság nyomaszt. Így kell-e lenni? vagy ha nem, Mért oly idõs e gyötrelem? Mi a kevés? erõ vagy az erény? Nincsen remény! Istentelen frígy van közötted, Ész és rosz akarat! A butaság dühét növeszted, Hogy lázítson hadat. S állat vagy ördög, düh vagy ész, Bármelyik gyõz, az ember vész: Ez õrült sár, ez istenarcu lény! Nincsen remény! Az ember fáj a földnek; oly sok Harc - s békeév után A testvérgyülölési átok Virágzik homlokán; S midõn azt hinnõk, hogy tanúl, Nagyobb bûnt forral álnokúl. Az emberfaj sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! nincsen remény! ------------- Sok olyan dolog van benne, ami ma is igaz. Én nagyon szeretem ezt a verset. Tetszenek a kifejezései, megfogalmazás: "Istentelen frigy van közötted ész és rossz akarat". Mennyire így van. Mellesleg Ady-t én is kedvelem. Lehet, hogy nem volt egy minta polgár, sõt csapodár, élveteg volt, beképzelt is kicsit, de az Istenes verseiben nem kis alázat van (például). Persze eszem ágában nincs ezen vitatkozni, hogy ki mit szeret. És örülök, hogy van ilyen topic, meg hogy igény is van. Régen is volt, de nekem nem nagyon tetszett, mert nem igazán volt beszélgetés. Mindenki be ctrl+v-zett egy verset, oszt pá. Szóval esetleg meg-megállhatnánk egy-egy versnél, esetleg... Link to comment Share on other sites More sharing options...
Philip12 0 Share Posted October 18, 2009 És örülök, hogy van ilyen topic, meg hogy igény is van. Régen is volt, de nekem nem nagyon tetszett, mert nem igazán volt beszélgetés. Mindenki be ctrl+v-zett egy verset, oszt pá. Szóval esetleg meg-megállhatnánk egy-egy versnél, esetleg... no jó. asszem ezt nyugodtan tárgytalannak lehet tekinteni, már ha kósza moderátoron kívül más is téved erre... Link to comment Share on other sites More sharing options...
Stauffenberg 0 Share Posted October 19, 2009 no jó. asszem ezt nyugodtan tárgytalannak lehet tekinteni, már ha kósza moderátoron kívül más is téved erre... Mégis mit vársz? Mindenki annyit ír amennyi neki jól esik. Korábban én is jártam erre, hoztam verseket és beszélgettünk róluk, de most már csak a copy & paste megy. De kérdem én: Akkor mi van? Vegyem elõ a moderátor husángot és csapjak közéjük, hogy tessék szépen elemezni is a verseket? Inkább kérd meg õket szép szóval, kezdd el szervezni az embereket akik amolyan "Vers klub" szerûen idejárnak és megtárgyaljátok a mûveket. Más módon nem tudod elérni a folyamatos figyelmet és jelenlétet a copy & paste-on túl is. Hogy ON is legyek: Radnóti Miklós: Mint a bika "Úgy éltem életem mostanáig, mint fiatal bika aki esett tehenek közt unja magát a déli melegben és erejét hirdetni körberohangat s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót, És rázza fejét s fordul, szarván a sûrü, repedõ levegõvel és dobbantása nyomán gyötrött fû s föld fröccsen a rémült legelõn szét. S úgy élek mostan is, mint a bika, de mint bika, aki megtorpan a tücskös rét közepén és fölszagol a levegõbe. Érzi, hogy hegyi erdõkön az õzbak megáll; fülel és elpattan a széllel, mely farkascsorda szagát hozza sziszegve, - fölszagol s nem menekül, mint menekülnek az õzek; elgondolja, ha megjön az óra, kûzd és elesik s csontjait széthordja a tájon a horda - és lassan, szomorúan bõg a kövér levegõben. Így küzdök én is és így esem el majd, s okulásul késõ koroknak, csontjaim õrzi a táj." Számomra azért megdöbbentõ ez a vers, mert mintha látnoki képességgel látott volna bele a jövõbe. A vers maga is megfogalmazza, hogy önmagát tekinti a bikának, ezt mindenki döntse el magának, hogy egoizmus-e vagy csupán a lelki és szellemi erejét akarja vele kifejezni, véleményem szerint inkább utóbbi, fõleg az életútjának és más mûveinek ismeretében lehet ezt mondani. A hegyekben összegyûlt, vérre éhes farkasfalka pedig egyértelmû célzás a Harmadik Birodalomra, mely a vers írása idején már megszületett. Az utolsó két sor... hát ahhoz azt hiszem nem kell semmit sem hozzáfûzni. Önmagukért beszélnek. Link to comment Share on other sites More sharing options...
suti0000 0 Share Posted October 19, 2009 Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról (1950, Irodalmi Újság, 1956 nov. 2.) Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsõben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó õr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal morse-jében, nemcsak a bíró hûvös ítéletében: bûnös! ott zsarnokság van nemcsak a katonásan pattogatott "vigyázz"-ban, "tûz"-ben, a dobolásban, s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák, nemcsak a titkon félignyílt ajtón ijedten besuttogott hirekben, a száj elé hulltan pisszt jelzõ ujjban, ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergõdõ jajsikolyban, a csöndet növelõ néma könnyek zuhatagában, kimeredt szembogárban, ott zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurráhkban, énekekben, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak az ernyedten tapsoló tenyerekben, kürtben, az operában, éppoly hazug-harsányan zengõ szoborkövekben, színekben, képteremben, külön minden keretben, már az ecsetben; nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsizajban s abban, megállt a kapualjban; hol zsarnokság van, ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy rég istened sem; ott zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában, abban, ahogy a gyermek idegennek felelget; nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál jobban butító szólamokban; az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves; az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban, a hirtelen puhábban szorított kézfogásban, ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban, nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámorban, mint légy a borban, mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, elõtte már a vágyban, mert szépnek csak azt véled, mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél, tányérban és pohárban, az van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban, mintha nyitva az ablak, s bedõl a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van, ha magadban beszélgetsz, õ, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független, fönt a Tejút is már más: határsáv, hol fény pásztáz, aknamezõ; a csillag: kémlelõ ablak, a nyüzsgõ égi sátor: egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból, a papból, kinek gyónol, a prédikációból, templom, parlament, kínpad: megannyi színpad; húnyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék; vonat kereke, hallod, rab vagy, rab, erre kattog; hegyen és tenger mellett be ezt lehelled; cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, a szív-hökkenésben; a nyugalomban, e bilincs-unalomban, a zápor zuhogásban, ez égig érõ rácsban, a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át, s mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban; mint víz a medret, követed és teremted; kémlelõdsz ki e körbõl? õ néz rád a tükörbõl, õ les, hiába futnál, fogoly vagy, s egyben foglár; dohányod zamatába, ruháid anyagába, beivódik, evõdik velõdig; eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe, néznél, de csak azt látod, mit õ eléd varázsolt, s már körbe lángol erdõtûz gyupudingálból, mert amikor ledobtad, el nem tiportad; s így rád is õ vigyáz már, gyárban, mezõn, a háznál, s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni, bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, õt növeszted, gyermeked neki nemzed, hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belõled bûzlik, árad, magad is zsarnokság vagy; vakondként napsütésben, így járunk vaksötétben, s feszengünk kamarában, akár a Szaharában; mert ahol zsarnokság van, minden hiában, a dal is, az ilyen hû, akármilyen mû, mert ott áll eleve sírodnál, õ mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál. A legszebb és legigazabb vers amit valaha hallottam:( Link to comment Share on other sites More sharing options...
Philip12 0 Share Posted October 21, 2009 Mégis mit vársz? Mindenki annyit ír amennyi neki jól esik. Korábban én is jártam erre, hoztam verseket és beszélgettünk róluk, de most már csak a copy & paste megy. De kérdem én: Akkor mi van? Vegyem elõ a moderátor husángot és csapjak közéjük, hogy tessék szépen elemezni is a verseket? Inkább kérd meg õket szép szóval, kezdd el szervezni az embereket akik amolyan "Vers klub" szerûen idejárnak és megtárgyaljátok a mûveket. Más módon nem tudod elérni a folyamatos figyelmet és jelenlétet a copy & paste-on túl is. Nem kell felkapni a vizet. Mellesleg szerintem félreértettél... (moderátori husáng???) Az is valószínû, hogy rosszul fejeztem ki magam, bocsi. Csak jelezni szerettem volna, hogy ha mégis jönne valaki, ne számítson rám feltétlenül... --------- @Mint a bika Összehasonlításképpen itt az utolsó elõtti verse. (Balról jobbra olvasandó, senkit ne tévesszen meg a "szünet" a sor közepén, az direkt van úgy) ERÕLTETETT MENET Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja õt az asszony s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog, hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa, és félelemtõl bolyhos a honni éjszaka. Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor a régi hûs verandán a béke méhe zöngne, míg hûl a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, és Fanni várna szõkén a rõt sövény elõtt, s árnyékot írna lassan a lassú délelõtt, - de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek! elemezgetni most már fáradt vagyok, majd talán holnap... mármint ma délután^^" ui.: @suti0000, legközelebb ne hagyj ennyi entert, mert borzalmasan hosszú lett az üzid Link to comment Share on other sites More sharing options...
Immacolata 0 Share Posted October 22, 2009 Összehasonlításképpen itt az utolsó elõtti verse. (Balról jobbra olvasandó, senkit ne tévesszen meg a "szünet" a sor közepén, az direkt van úgy) Nagyon szeretem ezt a verset, de ha már megpróbálod beletenni a cezúrát, és még a figyelmet is felhívod rá, akkor törekedj arra, hogy ott legyen. Link to comment Share on other sites More sharing options...
Philip12 0 Share Posted October 22, 2009 Húú, bocsi. Ha jól emlékszem a szerkesztõ ablakban még meg volt. De lehet hogy túl fáradt voltam...:blush: Link to comment Share on other sites More sharing options...
Garrett_the_Thief 0 Share Posted March 31, 2010 Pilinszky János:. Halak a hálóban Csillaghálóban hányódunk partravont halak, szánk a semmiségbe tátog, száraz ûrt harap. Suttogón hiába hív az elveszett elem, szúró kövek, kavicsok közt fuldokolva kell egymás ellen élnünk-halnunk! Szívünk megremeg. Vergõdésünk testvérünket sebzi, fojtja meg. Egymást túlkiáltó szónkra visszhang sem felel; öldökölnünk és csatáznunk nincs miért, de kell. Bûnhõdünk, de bûnhõdésünk mégse büntetés, nem válthat ki poklainkból semmi szenvedés. Roppant hálóban hányódunk s éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán. (1942. július) Juhász Gyula Anna örök Az évek jöttek, mentek, elmaradtál emlékeimbõl lassan, elfakult arcképed a szívemben, elmosódott a vállaidnak íve, elsuhant a hangod és én nem mentem utánad az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, ma már nem reszketek tekintetedre, ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, hogy ifjúság bolondság, ó de mégis ne hidd szivem, hogy ez hiába volt és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendõmben és elvétett szavamban és minden eltévesztett köszönésben és minden összetépett levelemben és egész elhibázott életemben élsz és uralkodol örökkön. Amen. Link to comment Share on other sites More sharing options...
justapro 0 Share Posted April 2, 2010 Babits Mihály : Új Leoninusok Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok, hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés, gyûl a vihar serege: még lila s már fekete. Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok, csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák. Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor; szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék. Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre; sír és fél a világ; jer velem árva virág. Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak! Hajtsd a szivemre fejed; künn az esõ megered. Sûrûn csillan a villám; bús szemed isteni csillám. Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég. Ó, bár gyújtana minket, egy hamuvá teteminket a villám, a vihar; boldog az, így aki hal. Link to comment Share on other sites More sharing options...
HowlHead 0 Share Posted February 5, 2011 ADY ENDRE: MERT ENGEM SZERETSZ Áldott csodáknak Tükre a szemed, Mert engem nézett. Te vagy a bölcse, Mesterasszonya Az ölelésnek. Áldott ezerszer Az asszonyságod, Mert engem nézett, Mert engem látott. S mert nagyon szeretsz: Nagyon szeretlek S mert engem szeretsz: Te vagy az Asszony, Te vagy a legszebb. Link to comment Share on other sites More sharing options...
hanna 0 Share Posted March 23, 2011 Nekem a kedvenc Kosztolányi - Esti Kornél éneke A Pilinszky János:. Halak a hálóban tetszett! Link to comment Share on other sites More sharing options...
arazu 0 Share Posted June 26, 2011 P.B. Shelley: Time Unfathomable Sea! whose waves are years, Ocean of Time, whose waters of deep woe Are brackish with the salt of human tears! Thou shoreless flood, which in thy ebb and flow Claspest the limits of mortality! And sick of prey, yet howling on for more, Vomitest thy wrecks on its inhospitable shore; Treacherous in calm, and terrible in storm, Who shall put forth on thee, Unfathomable Sea? (1824-ben kiadva, magyarul nem találtam meg) Link to comment Share on other sites More sharing options...
aluminiumtrioxid 5 Share Posted June 30, 2011 Nekem a kedvenc Kosztolányi - Esti Kornél éneke A Pilinszky János:. Halak a hálóban tetszett! Elvtársam, felebarátom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (Na, és Nemes Nagy Ágnes talán kutyafüle? Na? Na? És Szabó Lõrinc? Naugyi.) Link to comment Share on other sites More sharing options...
aluminiumtrioxid 5 Share Posted September 13, 2011 Emberek! Tud valaki egy legalább "esetleg nem vágom szét baltával" szintet megütõ Raven-felolvasást TeCsõn? (Ha már itt tartunk, Nagy László Menyegzõjét és József Attila Téli éjszakáját is meghallgatnám, de azok alapján, amit találtam, erre még kevesebb reményt látok.) Link to comment Share on other sites More sharing options...
HowlHead 0 Share Posted December 3, 2011 Parti Nagy Lajos Csigabú A bánatot, mit tán ma érez, mint brummogó, halk õszi hangot, idomítgassa a kezéhez, gyúrjon belõle kis harangot, csigát, lovat, s ne kérje számon, a búanyag rém furcsa jószág, egy formátlan szomorúságon cseppet sem segít a valóság. De hogyha átöleli szépen, megdédelgeti az ölében, s csinál a búból búbabát, tükörbe néz a hülye bánat, s mert a bánat egy hiú állat, elvigyorogja tán magát. Link to comment Share on other sites More sharing options...
Recommended Posts
Create an account or sign in to comment
You need to be a member in order to leave a comment
Create an account
Sign up for a new account in our community. It's easy!
Register a new accountSign in
Already have an account? Sign in here.
Sign In Now